Tornatermek
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 6:54 pm ✥
✥ Yesterday at 12:29 pm ✥
✥ Yesterday at 12:11 pm ✥
✥ Csüt. Jan. 17, 2019 10:46 pm ✥
✥ Csüt. Jan. 17, 2019 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Tornatermek •• Szer. Júl. 19, 2017 8:18 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek •• Szomb. Okt. 28, 2017 4:40 pm

Elég húzós napom volt a mai, de szerencsére csak ez ilyen, a többi elviselhető. Kicsit ugyan le voltam fáradva, de semmi vészes. Voltam már sokkal rosszabb állapotban is. Igazság szerint haza sem akartam még annyira menni, se máshova. Bent vagyok már reggel nyolc óta, és eddig olyan dél körül ettem egyedül, hisz csak akkor volt időm rá, mert amúgy rohangálnom kellett ide-oda. Miután valami vacsorát kerítettem magamnak az órám után, az egyetemen járkáltam gitárral a hátamon, és nézegettem, hol tudok találni egy olyan helyet, ahol kicsit meglehetek a magam nyugalmában, és még nincs bezárva sem. Bár általában 9-10 körül zárják őket, és most még 8 óra sincsen, szóval időm az van még bőven. A gond inkább ott volt, hogy még tartottak az órák, bár már azoknak is a végét fújták. Nem nagyon akartam az előadók elé leülni és ott elkezdeni gitározni, a koliba sem akartam átmenni, hogy húzzam az emberek agyát – lévén, biztos készülnek már egyesek a vizsgákra, vagy akár csak az esti bulira egy kiadós alvással -, szóval folytattam a kutatást. Végül a tornateremre esett a választásom. Ha akarnak, kiküldenek, de nem hiszem, hogy sok vizet zavarnék a lelátókon.
Az ajtót úgy hagyom, ahogy találtam, nyitva, és felbaktatok valahova a lelátok közepe-teteje felé. Leteszem a gitárt, majd kiszedem a tokból a hangszert, és kicsit arrébb tolom a tartóját, miután a kabátomat beledobtam, a helyére pedig leülök. Lassan, de biztosan behangolom a gitárt, majd lepengetek néhány akkordot. Egy-két ujjgyakorlatot gyorsan lejátszok, amolyan bemelegítésként – régen volt ma gitárral kapcsolatban órám, és ezért főként -, majd pedig eljátszok egy Metallica számot, és a szöveget pedig csak halkan dúdolgatom magamban. Elég hosszas számot választottam, és a nyolc órát már át is léptem mindezekkel az előbbiekkel. Nem jött senki, tehát valószínűleg óra sem lesz itt. Így hát jöhet a következő szám, amihez azért már éneklek is. Szeretem ezt a számot, és a hangszálaimat is kicsit meg kell dolgoztatni.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek •• Kedd Okt. 31, 2017 10:33 pm



Keep it up
Mire vége az utolsó órámnak legszívesebben harakirit követnék el. Én nem tudom miért kell nekem filozófiára járnom, akkor már, ha lenne rá lehetőség, inkább szaladgálnék heti rendszerességgel szerdánként két órát forró parázson, csak ezt ne, komolyan. Becsülettel végigültem az órát, de egy szavát nem értettem a professzornak, pedig az első félórában olyan feszülten figyeltem, hogy a fejem is belefájdult, de semmi nem maradt meg, azon kívül, hogy Platónnak meg Arisztotelésznek valószínűleg egy közös és hatalmas gondja volt: túl sok volt a szabadidejük. Arra a véleményre jutottam az előadás végére, hogy valószínűleg ezt a maszlagot még japánul sem tudtam volna felfogni, tehát francia nyelven eleve az esélytelenek nyugalmával indulok és ezzel egyelőre nincs is gond, a vizsgák előtt meg majd felbérelek valakit, aki el képes magyarázni ezt a sok baromságot ember számára befogadható módon.
Kilépek az előadóból és kiropogtatom az ujjaimat. Ekkor jövök rá, hogy nagyon nincs kedvem hazamenni tanulni, tulajdonképpen pár napja mindent megteszek, hogy ne kelljen otthon görnyednem az íróasztal felett, ami egy kicsit amúgy is alacsony nekem, ezért mindig megfájdul tőle a hátam. Most mentőötletként fogom magam és teszek egy sétát az egyetemen, headsettel a fülemben természetesen, ezúttal egy kis franciát, Zazt hallgatok, sosem árt, ha kicsit hallgatom a nyelvet, nagyon idegesít már a fura akcentusom.
Addig-addig sétálgatok céltalanul, míg kezdem úgy érezni, hogy rajtam kívül már tényleg senki sincs az épületben, kicsit ijesztő is a csönd és az, hogy a  saját zeném az egyetlen zaj, amivel találkozom. A tornateremhez érve már végképp úgy voltam vele, hogy na akkor most kiélek mindent, ami bennem tombol, belöktem az ajtót és megkíséreltem egy kisebbet szaltózni. Nem estem mégcsak pofára sem,ennek pedig úgy megörültem, hogy az éppen szóló zene ritmusára azonosíthatatlan táncmozdulatokat kezdtem végezni, amiket, ha mégis be kellett volna sorolnom valahova,akkor a részeges karatemester és a salsázó botsáska közé helyeztem volna. Nem állítom, hogy tényleg ekkora gond lenne a mozgáskultúrámmal, csupán hajlamos vagyok elengedni magam, ha nem lát…de lát. Egy csodálatos forgásnál ugyanis a lelátó felé fordultam, ahol egy egészen ismerős srác ücsörgött gitárostul.
-Háááát hello-próbáltam javítani a helyzetemen és felkaptattam hozzá- sajnálom, hogy ezt látnod kellett, bizonyára maradandó sérüléseket okoz majd.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek •• Kedd Okt. 31, 2017 11:27 pm

A szám közben teljesen kikapcsol az agyam, és nem is marad más, csak én és a zene. Szinte észre sem veszem, hogy elkezdtem énekelni a számot, de annyival magával ragadt az érzés. Olyan ez a zene nekem, mint másoknak a drog. Egy függőség. Képtelen lennék lemondani róla, és ha sok ideig nem kapom meg az adagomat, akkor bizony meg is érzem annak a hatását. Jó, nem kezdek el szorongani vagy bármi ilyesmi… Elvonási tüneteim azért nincsenek tőle, mint egy tényleges drogfüggőnek Egyszerűen csak hiányzik, és már várom, mikor sikerül újra hangszerhez jutnom. Bár ritka az ilyen, mikor hetekig, esetleg egy hónapig nem tudok játszani valamelyiken a sok zenei eszközöm közül. Elég csak akár a szájharmonikára gondolni, amit aztán tényleg nem nagy erőfeszítést megfújni néhányszor, és lejátszani egy-két számot. Bár miután Sue-val szakítottam és elkezdtem bagózni, volt, hogy egyszer-kétszer idő előtt kifulladtam, de ez sem volt semmi komoly. Viszont én észrevettem. Szóval ezért is, mikor már a suli elkezdődött és túl voltunk a sok kellemetlenségen, le is tettem a cigit, mert nem akartam, hogy a káromra váljék.
Először észre sem veszem a beszambázó srácot, sőt még másodjára sem, mert eléggé el voltam foglalva a gitározással, valahogy annyira, mint ő a saját zenehallgatásával. De végül csak valami neszre leszek figyelmes, ekkor pedig megállok a játékban, és kapásból körülnézek, nem-e valami tanár jött, hogy amúgy itt óra lesz. Érdekes is lenne, ha már ennyi ideje nincs semmi, se emberek, se órák. Mármint csak itt a tornateremben, máshol még bőven folynak az előadások.
Kicsit felvont szemöldökkel figyeltem a srác táncmozdulatait, a gitáromon megtámaszkodva. Hát, belőle sem lesz revütáncos, azt már most megmondom. Én néznék aztán a legnagyobbat, ha 10 év múlva megcáfolna a srác. Kicsit sem zavartatva magát nyomja tovább, míg egyszer csak ki nem szúr a lelátón. Kicsit felemelem a kezemet egy intésre ezt követően. – Ó, nem. Hidd el, láttam én már ennél rosszabbat is. Nem sokat ugyan, de láttam már – eztán pedig visszarakom a gitárt a tokjába, és lejjebb baktatok a lelátón, hogy kezet foghassak a sráccal üdvözlésképpen. Haku. Az hiszem Hakunak hívják. Nem egy mindennapi jelenség, a nevét pedig aztán pláne megjegyeztem. Viszont nem beszéltünk még eddig valami sokat, valahogy elkerültük egymást. – Mi járatban vagy erre? Ennyire nincs jobb dolgod, mint partra vetett bálnát játszani a tornaterem kellős közepén? – kérdezem tőle egy rövid nevetéssel fűszerezve.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek •• Vas. Nov. 05, 2017 1:28 am



Keep it up
Érdekes dolgok jönnek felszínre, mióta Franciaországba jöttem, otthon soha nem volt kilométerhiányom, most meg úgy ugrabugrálok itt fel-alá, mint valami mérgezett egér és még élvezem is. Lehet az a bajom, hogy mióta egyetemre járok nincs időm nagyon másra, például mozogni, pedig annyi király hely van erre, ahol kipróbálhatnám magamat. Van falmászás, bár van itt épp elég előadó, akiktől valósággal a falra mászom, tulajdonképpen, ha a filozófiát kombinálnánk a falmászással meglenne a heti edzésem és nem kellene itt korzóznom. Azért elég jól elvagyok, élvezem, hogy nem sokan mászkálnak ilyenkor az egyetemen, így van lehetőségem teljesen hülyén viselkedni és senki nem bírálhat érte, mivel maximum a biztonsági kamerák láthatnak, amik esetében nagyon remélem, hogy senki sem fogja visszanézni őket, míg én ide járok.
Teljes mértékben elengedem magam, mikor a látszólag üres tornaterembe érek, már jópár perce riszálom magam nagy lelkesedéssel, mikor összetalálkozik a tekintetem egy szaktársammal, igen ismerős az arca, tehát még az is előfordulhat, hogy az évfolyamomra is jár. Na hát ez remek, ez már aztán karrier, majd jól elmondja mindenkinek, hogy a hülye japánja unalmas estéin egyedül táncikál a tornateremben, jó hírem lesz, úgy fogok égni, int a Reistag. Egyébként meg sosem tudtam mi aza Reistag, azzal meg pláne nem voltam tisztában, hogy miért is ég annyira. Nem tudom mennyire hatja meg szívhez szóló szövegem arról, hogy milyen rettenetes táncos is vagyok, de ahogy közeledik és kezet fogunk már egyáltalán nem találom olyannak, aki emiatt a kis bemutató miatt kínos helyzetbe hozna a többiek előtt. Megszorítom a kezét és kicsit megnyugodom, emlékszem még arra is, hogy A betűvel kezdődik a neve.
-Ennél rosszabbat?-vigyorodom el- Hát milyen helyekre jársz te?
Azért tényleg alaposan bele kell gondolnom, hogy mi is lehet rosszabb az én önfeledt táncomnál, de végül arra jutok, hogy bizonyára itt is vannak botlábú versenyzők, akikben nincs meg az ázsiai mozgáskultúra szikrája sem.
-Igazából csak ki akartam tombolni magam filozófia óra után a bálnázás meg…-elgondolkodtam milyen hülyeséggel is támasszam alá, amit az előbb működtem- az ősi japán szokás, ne mondd, hogy még sosem hallottál róla.
-Egyébként rendszeresen jársz ide gitározgatni-intek fejemmel a tok felé-vagy ez egy ilyen kivételes alkalom?


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek •• Szer. Nov. 08, 2017 6:37 pm

Nincs egy szál bajom sem azzal, amit a srác csinál. Néha mindenkivel előfordul, hogy zárt ajtók mögött teljesen megőrül, és azt csinál, amit akar. Ugyan jobban szeretek gitározni és magam játszani a számokat, számos alkalommal megesett már – mintha ez olyan nagy csoda lenne egy mai átlag ember életében -, hogy benyomtam valamit a YouTube-on, és max hangerőn nyomattam. Mondjuk ha egyedül voltam otthon, akkor szeretek mindent a maximumra tekerni, hadd csengjen csak be a fülem. De ha fülhallgató be van dugva, akkor sem szoktam a leghalkabb fokozatot választani… Otthon mondjuk elkezdem rázni a fejem a zene ritmusára – mit ne mondjak, elég vadul, de általában zenétől és hangulattól függ -, vagy pedig akár otthon, akár a fülhallgatóval a fülemben néha elkezdek dudorászni, esetleg énekelni a zenére. Az egyetlen különbség köztem, és a srác közt, hogy én legalább énekelni tudok.
- Tudod, létezik az a bámulatos, egyben rémisztő hely, amit internetnek neveznek – mondom neki kicsit szarkasztikusan, de semmi bántó szándékkal, sőt, próbálom érzékeltetni vele is ezt a hangszínemmel. De azért mégiscsak kicsit csípősebben, mert hát ennyi azért belefér néha.
Hallgatom a mondandóját, és mikor feljön az ősi japán szokás, akkor felhúzom a szemöldököm és hátrébb is hőkölök kicsit a fejemmel, arcomon pedig egy féloldalas mosoly virít. – Na… jobb vagy te ennél, tudsz jobbat is kitalálni ennél – mondom neki végül már elnevetve magam. Van kis fogalmam a japán kultúráról, de hogy ilyen nem létezik benne, azt 99%-ban meg tudom mondani. De ki tudja… furák egy emberek a japánok, már nem sértésként mondva. Teljesen más kultúra, mint a miénk, és ezért sem nézem ki őket egyáltalán a dolgaikért. Egyszerűen csak nem foglalkozom azzal, ha valami nem tetszik, és ez nem csak rájuk, hanem mindenre igaz.
- Ja, nem. Nem szokásom igazság szerint. Most viszont kellett egy kis pihi a sok rohanás miatt, és… nos, én így kapcsolok ki. Haza nem akartam még menni, más dolgom különösebben nincs, hát gondoltam keresek egy eldugott zugot, ahol kicsit pengethetem a húrokat, és énekelgetek, ez pedig nem zavar sok állóvizet – avatom be az igazságba, aztán pedig megfordulok, és intek neki, hogy jöjjön, üljön is le valahova, ne álldogáljunk itt, mint a fa…
- Na és mi volt filozófián? Milyen érdekes témákat feszegetett az öreg… hm… na jó, ha megütsz sem fog eszembe jutni a neve – egy tanár tartja nekünk a filozófiát, viszont más időpontban. Bár az mondjuk kicsit gáz, hogy ennyi idő eltelt, és még mindig nem sikerült a tanár nevét megjegyeznem, de legyen ez a legnagyobb gond vele.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek •• Vas. Dec. 17, 2017 7:02 pm



Keep it up
Már legalább tíz egész perce beszélgetek ezzel a sráccal és még mindig nem látom az arcán, hogy teljesen hülyének nézne, ami elég meglepő. Otthon, ha nem a karaoke klubban vagy, ezt senki nem tartja elfogadható viselkedésnek. Napi szinten figyelmeztetnem kell magamat, hogy ez nem Japán, a franciák teljesen mások, mint mi, például itt állítólag vannak nudisták is. Én még nem láttam egyet sem, a szívem mélyén el kell ismerjem, hogy kíváncsi lennék egy ilyen strandra, de gondolom ott elég kellemetlen lenne ruhában mutatkozni, arra meg, hogy én magam is levetkőzzem nagyjából annyi esély van, minthogy egy európai megtanuljon kanjit olvasni egy hét leforgása alatt.
-Az internet tényleg elég ijesztő-vigyorodom el- de azért kerüld a produkciómnál furcsább dolgokat, nehogy valami igazán betegre akadj.
Egyszer én is elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem valami abszolút haszontalan hülyeséget keresni a neten és egy órával később arra tértem magamhoz, hogy azt nézem a YouToubeon, ahogy a struccok párzanak és el kell ismernem, annál kevesebb rusnya dolgot láttam életem során. Ugyan ki tudta, hogy a struccnak is van…szóval…mindegy, van neki és gusztustalan.
-Tudok jobbat kitalálni, de gondoltam nem hozom fel mentségemre, hogy mondjuk madárinfluenzám van-legyintek, láthatóan azt hiszi csak úgy mondtam valamit, ami félig még igaz is.
-Egyébként nem vicceltem, mikor senki nem látja őket, a japánok hirtelen megbolondulnak és táncolni kezdenek-nézek rá, kicsit úgy beszélek, mintha valami rémtörténetet mesélnék, de képtelen vagyok komoly arcot vágni hozzá,mert lelki szemeim előtt megjelenik édesapám, ahogy vadul táncol valami nyugati popnótára.
-Jól esik az embernek egy kis egyedüllét-értek egyet vele, magam is azt kerestem eredetileg, de már egyáltalán nem zavar, hogy összefutottunk, olyan ritkán beszélgetek idegen emberekkel. Időnként nem is olyan szörnyű dolog kipróbálni.
-Ne is mondd-meresztem szemeimet, mikor a téma a filozófiára terelődik- nem tudom kimondani a pasas nevét éés…szomorú de az anyagban szereplő szavak felét nem is ismerem, szóval lemaradtam ott, hogy Platónnak sok ideje volt és ahelyett, hogy valami hasznosat csinált volna leállt az utcán vitatkozni emberekkel.

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek •• Szomb. Márc. 17, 2018 11:14 am

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Tornatermek ••

Ajánlott tartalom

Tornatermek
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Sorbonne Egyetem :: Egyetem épülete-