Bevásárlóutca
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Bevásárlóutca •• Szer. Júl. 19, 2017 8:30 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Amelie Leroy tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Csüt. Júl. 27, 2017 1:09 pm


to maëlys
A tragédia előtt egy-két nappal.
Már nem is emlékszem, mikor volt a legutolsó pillanat, amikor jól éreztem magam. Jelenleg minden figyelmemet elveszi Anya, amit nem bánok, mert az a minimum, hogy egész nap ott vagyok mellette. Az állapota jelenleg stabil, de nagyon le van gyengülve, legtöbbnyire csak alszik. Viszont ma reggel, amikor megérkeztem a kórtermébe, nem köszönt, csak odaadta a bankkártyáját és arra utasított, hogy most azonnal menjek el a barátnőimmel, mert már rossz nézni, ahogyan lassan hernyóvá válok. Akkor úgy éreztem, hogy a régi, erős Anya visszatért. Könnyek szöktek a szemeimbe, de nem sírtam, hanem megköszöntem és nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára.
Felhívtam a lányokat, de nem értek rá, ezért egyedül indultam el a belvárosba. Hétköznap és délután van, ezért a tömegközlekedés nem a legjobb választás, mivel ilyenkor van a legtöbb ember az utcákon, ilyenkor végeznek a munkások és mennek haza. Jelenleg szabadságon vagyok, nem volt kedvem a hotel recepcióján gubbasztani és most Anyának hatalmas szüksége van rám.
Most vissza a jelenbe. Az előbb jöttem ki a kedvenc kézműves boltomból, már évek óta ott veszem meg az alapanyagokat és kérek tanácsokat, ötleteket az eladótól, ugyanis eléggé rászoktam a kézműveskedésre. Az egész házban a műveim vannak, kezdve a különböző cserepekkel, a lámpabúrákon át a kisebb mütyürökig. Anya szerint tehetséges vagyok, mehettem volna valamilyen művészetes szakra a pszichológia helyett.
Miközben két szatyorral a kezemben baktatok a bevásárló utcán keresztül, az embereket nézem. Egy idős asszony az unokája kezét fogva kér egy sajtos-sós perecet, egy fiatal pár meg egy babakocsit tolnak maguk előtt, de nekem a szemem mégis egy barna hajú, talán velem egykorú lányon akad meg. Túl feltűnően kapkodja a fejét és látszik, hogy elvesztette az irányítást a telefonján lévő térkép felett. Bizonyára eltévedt. Szokásom segíteni az embereknek, örömmel tölt el, ezért mellé sétálok.
- Szia.. Öhm, ne vedd tolakodásnak, de úgy látom, hogy eltévedtél. Segíthetek?

-------------------------------------------


#canihelpyou? & remélem megfelel:3




Let her be angry. Let her be resentful. Let her be rebellious. Let her be hard and soft. And Loving. And Sad. And Silly. Let her be right. Let her be wrong. Let her be everything, because she is everything.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
31
● ● Posztok száma :
☇ where are you, L E O N A R D ?
● ● Keresem :
☇ elle B E A U T I F U L fanning
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Pént. Júl. 28, 2017 4:29 pm

Ana && Maë

Még mindig nem akartam elhinni, hogy itt vagyok, hogy tényleg megtettem, tényleg magam mögött hagytam mindent. Anyát, apát – aki Ascanius haláláért mindig is engem okolt, mert sose számított neki az, hogy miként nézett ki a kezem, mert próbáltam az ikertestvérem szorításából kiszabadulni – és ott volt még Seb is. Még mindig nem akartam elhinni, hogy amit tudtam összepakoltam a félig közös otthonunkból, majd otthagytam neki az újságot, amiben olyan remekül virított az ex feleségével. Ahh, még hogy dolgozik.  Miként is lehettem ennyire hülye, vak? Nem is értem, most meg itt vagyok egy idegen városban, azt se tudom merre kéne mennem, hiába beszélem a nyelvet, de legalább a testvérem megvan és jól van, legalábbis sérülés nem borította őt.
Idegesen pillantottam jobbra és balra is, mintha csak próbálnám megfejteni, hogy merre is menjek tovább, hiszen sikerült már azóta beszereznem egy itteni telefont, így most már volt internetem is egészen elviselhető áron, meg előfizetésem, így végre a papíralapú térképet elhagyhattam, de így se mentem sokra. Kezdtem úgy érezni, hogy a technika ma ellenem van, pedig csak egy munkát akartam megnézni, de még oda se találok, meg lassan már úgyis mindegy, mert nem érek oda a megadott időre. Kisebb lemondó sóhaj keretében pillantottam a táskámban heverő macira, mert bármennyire is önzőség volt nem akartam tőle megválni még, hiszen még volt egy-két álmom és most bármit megadtam volna azért, ha Sebastien alakját megpillantottam a tömegben és elveszhettem volna újra az ölelésében. Még akkor is, ha tudom, hogy sose volt igazán békés a kapcsolatunk, de egy pillanatra szerettem volna elveszni az ölelésében és elhinni azt, hogy még minden lehet rendben, viszont be kellett látnom, hogy ez hiúábránd, hiszen én hagytam el őt, én hagytam hátra az eddig életemet.
Gondolataimból végül egy ismeretlen hang rángatott ki, mire ijedten rezdültem össze és majdnem még a telefont is elejtettem. Sietve kaptam utána és szerencsére sikerrel is jártam és nem törtem össze pár nap alatt az új készüléket.
-   Szia! – szólaltam meg sietve és mosolyogva néztem a lányra, amint megtaláltam a hangomat. – Igen, eléggé elvesztem, igazából nem rég érkeztem még csak a városba és úgy érzem a technika is ellenem van. – miközben pedig beszéltem sietve tömködtem lejjebb a macit a táskámban, hogy behúzzam rá a cipzárt is, mielőtt totálisan furának fog gondolni a medve miatt.
-   Igazából egy címet kerestem, de elnézve, hogy 5 percen belül ott kéne lennem és elméletileg még eléggé messze kell lenni, így lehet már úgyis tárgytalan a cím. – sóhajtottam egyet lemondóan. – Egyébként Maëlys vagyok. – mutatkoztam be végül egy széles mosollyal az arcomon és még a kezemet is nyújtottam felé úgy, ahogyan illik.
■ ■ Remélem jó lesz. edi   ■ ■credit



You put a smile on my face. I want that for everymorning
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
97
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Vas. Szept. 17, 2017 2:36 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Apolline Lafayette tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Vas. Okt. 08, 2017 12:11 pm

to my beloved brother

Iszonyatosan fáradt voltam alig vártam, hogy végre végelegyen ennek az estének is és hazamehessek. Boldog voltam-e? Régóta már nem. Édesapám halála után minden megváltozott, az élet sok mindentől megfosztott minket, de a családunk megmaradt és ezért mindig is hálás leszek, hiszen mi hárman talán még inkább összetartóbbak lettünk annak köszönhetően, hogy másra már nem számíthattunk. Csak mi voltunk a világ ellen, vagy valami ilyesmi. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy édesanyám nem fogja bírni egyedül, így pedig szép lassan lemondtam az álmomról és olyan munkát vállaltam el, amit sose akartam, amitől szinte rettegtem olykor, hiszen egyszer már majdnem baj lett belőle. Majdnem nem értette meg a kliens, hogy escort vagyok, de nem extrákkal. Azt hiszem, olyan mélyre nem tudnék süllyedni sose, hogy ténylegesen az testemből éljek meg, vagyis azt hiszem, hiszen még a gondolatától is kirázott a hideg.
Reménykedtem abban, hogy Sebastien is elfelejtett azóta, sose volt bátyám, igazából fiútestvérem se. Édesapámnak köszönhetően ismertem meg majdnem 4 évvel ezelőtt. Szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, de mindig is inkább testvérként tekintettünk a másikra, mintsem másképpen. Nem szóltam neki apa haláláról, nem szóltam arról, hogy mit tett velünk a Lafayette család, ahogyan senkinek se, úgy neki se sírtam el magam, hogy mire derült fény több mint egy hete. Igazából nem is értem, hogy miért áltatom magam, hiszen jóval több, mint egy hete. Kezelésekre kellene járnom, de még se merek. Nem akarok remélni feleslegesen, nem veszíthetem el a munkát se, hiszen szüksége van a pénzre a családomnak, ha pedig eljárnék, akkor még ennél is kevesebb erőm lenne, azt pedig nem engedhetem meg magamnak.
Sietve gyűrtem a ruhámat a táskámba, hiszen most nem lesz szükségem erre az elegáns ruhára. A sminkemet letöröltem, az ékszerek pedig szintén a táskámban landoltak. Még egy utolsó pillantást vetettem a maszktalan énemre, vagyis maszkot még így is viseltem. A könnyemet sietve töröltem le, hiszen hiányzott Irvin is, de még se engedhettem meg magamnak, hogy felkeressem, hogy újra a közelébe sodródjam, hiszen így is nehéz volt megállni, akkor mennyire lenne nehéz, hogy ne vesszek el az ölelésében, mint tettem már párszor az elmúlt hónapok alatt. Nagyot nyelek, majd pedig sietve hagyom el az épületet, a táskát a vállamra csúsztatom, a fejemet leszegem, a hajam pedig könnyedén omlik ennek köszönhetően a mellkasomra. Régóta növesztem már és ez meg is látszik. Egy aprót sóhajtok és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne sírjak. A kabátomat összefogom magam előtt, hiszen estére már eléggé csípőssé válik az idő. Azt pedig nem is sejtem, hogy hamarosan egy régi ismerősbe fogok botlani. Nem nézek körbe, csak befordulok az egyik utcáról a másikra és ennek köszönhetően telibe neki is megyek valakinek, ha nem kapott el, akkor nem kizárt, hogy a földön kötök ki a fenekemre ülve, hiszen így is eléggé fáradt és gyengének éreztem magam.

■ ■ Remélem jó lesz. edi   ■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
⊂ Deniz Baysal
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Hétf. Okt. 16, 2017 7:13 pm


Seb && Line

Miután Maelys szépen a tudtomra adta, hogy enne egy kis tejszínhabot, valamilyen süteményt és esetleg még avokádót is, nem maradt más választásom, fogtam magam és elsétáltam a bevásárló utcáig, hogy mindent megvásároljak, amire életem szerelme vágyik. Mehettem volna a közelebbi szupermarketbe is, de tudom, hogy a piacon sokkal frissebbek a zöldségek és talán van esélyem olyat választani ami organikus és nincs telenyomva mindenféle vegyszerrel. Az sem elhanyagolható nézőpont, hogy az utca végén található egy nagyon hangulatos kis cukrászda és kávézó. Nem is olyan régen onnan vásároltam meggyes süteményt, amit mindketten, illetve mindhárman imádtunk. Most viszont valamilyen karamellesre vágyik, úgyhogy nagyon remélem találok, mert nem szeretném azzal felhívni, hogy nincs süti. Egyre hidegebbek a nappalok és éjszakák is egyaránt. A mai nap különösen hidegre sikeredett, ami legfőképp a szűnni nem akarok szélnek köszönhető. Kénytelen vagyok összecipzározni a kabátomat, pedig egyáltalán nem vagyok fázós. Mostanában újra egyre többet veszekedünk Mae-vel, az idilli pillanatok nem tartottak sokáig. Minden apróságon összeveszünk, néha olyanok vagyunk mint két civakodó testvérpár. Egyértelmű, hogy szeretjük egymást, hiszen ezt már számtalanszor bizonyítottuk egymásnak, de vannak napok, amikor a bolhából is elefántot csinálunk és bevallom férfiasan, ezeket egyre nehezebben viselem. Túlságosan ingerlékeny vagyok. Mindig is tudtam, hogy nehezen megy nekem a változás, nem szeretek kizökkenni a megszokott kerékvágásból, amióta pedig itt ragadtam ebben a városban, és ez meg is mutatkozik rajtam. Nem tesz boldoggá, hogy veszekedünk, mindketten feszültek vagyunk és sajnos egymáson vezetjük le, ahelyett, hogy támogatnánk és biztatnánk egymást, mi minden alkalommal egymásnak ugrunk. Megszaporázom a lépteimet, ahogy végig haladok a macskaköves úton. Tekintetem az embereken és kirakatokon pihentetem, Határozott céllal vagyok itt, pontosan tudom, hogy mit akarok venni és honnan, úgyhogy ne tátom a számat, hanem határozottan megyek a cél felé. A zöldséges és gyümölcsös standnál, az avokádón kívül veszek még néhány fajta friss gyümölcsöt, hátha az édességen kívül mást is szeretne enni. Még éppen időben érkeztem, mert az árusok lassan pakolnak össze, a boltok nagy részének is közeledik már a záróra. Remélem. Hogy egérkémnek legközelebb hamarabb eszébe fog jutni, hogy mit enne. Futólépésben szaladok a cukrászda felé, mert szemem sarkából megpillantom, hogy a pék már éppen készül lehúzni a redőnyt. Figyelmetlenségemnek köszönhetően viszont összeütközök egy fiatal lánnyal, és csak a gyors reflexeimnek köszönhetően tudom elkapni, hogy ne vágódjon le a földre.
- Elnézést... pillantok le a karjaimban tartott nőre, de szinte azonnal elfelejtek levegőt venni.
- Line... ajkaim csendben formálják a nevet, a becenevet, ahogy mindig szólítottam. Már nem is tudom számolni az éveket, hogy mióta nem láttam őt. Pedig ha tudná, hogy mennyit kerestem, hogy hosszú napokat és heteket töltöttem azzal, hogy felkutassam sikertelenül.
-Nem hiszek a szememnek... szélesedik ki a mosoly az arcomon és magamhoz ölelem. Úgy szorítom magamhoz, mint egy rész elveszett testvért, mint a lelkem másik felét, mint egy legjobb barátot.
- Még mindig nem hiszem el, hogy te vagy az. Hogy vagy? Eltűntél, ha tudnád mennyit kerestelek, nagyon hiányoztál. még mindig úgy ölelem magamhoz, mintha fel sem fogtam volna igazán, hogy kit is tartok a karjaimban. Nem akarom elengedni, mert félek, hogy talán megint nyoma veszne.  
■ ■ ■ ■ne haragudj, nem a legjobb reag, a következő jobb lesz love ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Apolline Lafayette tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Hétf. Okt. 16, 2017 8:57 pm


Seb && Line

Minden annyira zavaros volt, főleg, hogy hamarosan vizsgálatokra is mehetünk. Egyszerűen csak nem tudtam, hogy ennek tényleg így kell-e lennie, vagy nem. Egyszerűen csak féltem és remegtem. Úgy éreztem, hogy ez nem helyes, hogy ennek nagyon nem így kellene lennie. Miért pont én? Miért nem más valaki? Nem szenvedett már a családunk eleget, hogy most még ez a betegség is felüsse a fejét? S ami a legrosszabb volt az egészben, hogy még azt a férfit is „belerángattam” az egészbe, aki szívemnek oly kedves. Ő azt mondja, hogy nagyfiú és ne féltsem, de mint ezt mondjuk, nem? Nagyok vagyunk és már nem kell félteni minket, de ennek ellenére is az élet képes a földre küldeni minket. Nem akarok én lenni az ok továbbra se amiatt, hogy padóra kerül, ugyanakkor már nem vagyok képes arra se, hogy ellökjem magamtól. Fontos számomra, bevallottam nem csak neki, hanem magamnak is, ahogyan ez fordítva is igaz. Egyszerűen csak még nem könnyű megbirkózni vele.
Gondolataim lefoglalnak annyira, hogy hirtelen észre se vegyem a közeledő alakot, akinek szinte nyílegyenest neki is megyek, hogy utána lepattanjak róla, mintha csak labda lennék és majdnem földre ülje, de szerencsére az ő reflexei még jobbak, mint az enyém és idejében elkap.
Ő elnézést kér és már én is éppen szabadkozásba kezdenék, hiszen én voltam, aki nem figyel. Meg amúgy se voltam sose az, aki másikat megenné. Inkább kedvesen mosolygok és valami szépet mondok, mintsem visszaordítsak, vagy akármi. Nem úgy neveltek, ahogyan túl sok zűr sose volt velem. Most meg talán túl sok is van, hogy rákos vagyok, de mielőtt igazán felfoghatnám a dolgokat és tényleg az ellőttem álló férfira pillanthatnék, azelőtt ő megint megelőz. A névre viszont muszáj most már kihúznom a gondolataim tengeréből a fejemet, mert csak egy ember szólított így.
- Seb? – megrökönyödés, meglepettség és hirtelen tanácstalanság lesz úrrá rajtam. Ő Londonban van, akkor mit keres itt? És nem éppen úgy fest, mint egy turista, hanem mint aki itt él, vagy már képzelődöm? Tudom, mosolyognék, de hirtelen inkább csak lefagyok és hiába örülök neki, hiszen olyan, mintha a bátyám lenne, akkor is félek, mert titkok őrzök és az egyelőre inkább titoknak kellene lennie.
- Ezzel nem vagy egyedül. – makogok itt össze-vissza, de máris a karjaiba zár, én pedig hirtelen úgy érzem, mintha forogna a világ. Végül óvatosan átölelem őt, hiszen most döbbenek csak rá arra is, hogy mennyire is hiányzott a testvérem.
- Te is hiányoztál nekem Nagymedve, de lassan összetörsz. – szólalok meg játékosan, hiszen direkt cukkoltam őt mindig nagymedvének, hiszen bokszoló volt és ő se kegyelmezett senkinek se. Nem szerette, de cukkolásból jól volt. – Kicsit összejöttek a dolgok, de látod én a kezeid közé sétáltam. Szóval megvagyok. – kuncogom el magam kicsit elengedve a cseppet se ennyire vidám gondolataimat. – De te mit keresel itt? Itt élsz, vagy nyaralsz? – terelem inkább rá a szót, vagy legalábbis igyekszem és ha engedi, akkor adok neki két puszit is, ahogyan a testvéreknél szokás.

■ ■  Nagyon tetszett! ahwie  ■ ■credit
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
⊂ Deniz Baysal
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Szer. Okt. 25, 2017 8:56 pm


Seb && Line

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ma este ekkora meglepetés fog érni. Mostanában nekem is bőven kijutott jóból és rosszból egyaránt, nem lehet éppen eseménytelennek nevezni az életem. Az viszont, hogy a sors pont Line-t sodorta az utamba teljesen ledönt a lábamról. Olyan hosszú időn keresztül kerestem őt, hiányzott nekem, fájt, hogy egyetlen szó nélkül teljesen képes volt eltűnni az életemből. Már magam sem tudom, hogy hány év telt el azóta, hogy utoljára láttam őt, hogy mosolyával bearanyozta a napomat, hogy biztatott és egymás támaszai voltunk. Amikor kilépett az életemből a legjobb barátom, a testvérem és szívem egy igen fontos darabkája tűnt el. Úgy ölelem magamhoz, mintha attól félnék, hogy kibontakozik ölelésemből és újra eltűnhet. Jó érzés látni őt, még akkor is ha az éveken keresztül elnyomott csalódottságom és dühöm igencsak a felszínre kívánkozik törni. Nem foglalkozom azzal, hogy az egyik legforgalmasabb útszakaszon állunk éppen összefonódva. Hideg hagy, hogy az emberek az orruk alatt morogva kerülgetnek minket, sőt, még arról teljesen megfeledkezem, hogy eredetileg péksüteményért jötte, de az árus mára bezárt. Majd valahol hazafele veszek Egérkémnek süteményt. Próbálok magamhoz térni a meglepettségből, próbálom meggyőzni magam, hogy ez nem csak agyam szüleménye, hogy tényleg itt van, a karjaimban a rég nem látott és annyira hiányzott lelki társ és testvér. A rég hallott becenév miatt széles mosoly ül ki az arcomra, akkor mégsem felejtett el teljesen, valamikor ezzel a megszólítással az őrületbe tudott kergetni. Line az egyetlen ember az életemben, aki ugyanazt a becenevet képes úgy kimondani, hogy az a világ legcukibb megszólításává válni, de képes arra is, hogy olyan hangsúllyal ejtse ki, hogy attól az ember a haját tépi. Nehezemre esik, de elengedem, nem szeretném kiszorítani belőle a szuszt. Mosolyogva nézek végig rajta, az elmúlt időszakban sokat változott, de még mindig olyan gyönyörű mint régen.
- Hová tűntél el? Miért hagytál magad mögött egyetlen szó nélkül? Majdnem megszállottan kerestelek már, azt hittem beleőrülök abba, hogy soha többé nem láthatlak. Nagyon úgy tűnik, hogy az én életemben a nők szeretnek felszívódni egyik napról a másikra. De piszok nagy mázlista vagyok, mert mindkettőt visszakaptam, és nem áll szándékomban még egyszer elengedni őket. Kérdésére a mosolyom szélesedik és megvakargatom a fülem tövét.
- Úgy néz ki, hogy én most itt élek. De ez egy nagyon hosszú történet. vigyorgok még mindig, mint egy idióta, de egyszerűen nem tudom elhinni, hogy tényleg itt van és láthatom őt.
- De...Line...miért tűntél csak úgy el? Én azt hittem te is a testvérednek tekintesz. vonom kérdőre egy sóhaj kíséretében. Még mindig alig tudom elhinni, hogy itt áll előttem teljes életnagyságban, és látszólag minden rendben van vele. Tudom, nem normális, ha az ember egyik napról a másikra eltűnik, de bízom benne, hogy normális magyarázattal tud nekem szolgálni. Javítom magam, remélem, hogy normális magyarázattal tud nekem szolgálni.
- Azt hiszem megérdemlek egy magyarázatot. nézek rá kérdő tekintettel. Joggal haragudnék rá, de ahogy itt áll előttem egyszerűen nem tudok dühös lenni, csalódott az vagyok, de dühös vagy ideges egyáltalán nem.
- Lenne kedved meginni velem valamit? Beszélgessünk, azt hiszem bőven van miről. És menet közben vehetnénk valahol süteményt, mert a menyasszonyom élve felfal, ha anélkül megyek haza. mondom neki egy kacsintás kíséretében. Őszintén remélem, hogy legalább most nem fog kibújni a találkozó alól.
- Ugye nem fogsz nemet mondani a Nagymedvédnek? pislogok gyorsan néhányat és reménykedve állok előtte a válaszára várva. Annyi bizonyos, hogy most nem fogom hagyni, hogy még egyszer nem fogom engedni, hogy szó nélkül eltűnjön az életemből.   
■ ■ ■ ■love ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Apolline Lafayette tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Hétf. Nov. 06, 2017 10:14 pm


Seb && Line

Nem értettem, hogy mit keres itt, vagy miért pont most kell egymásba botlanunk, egyszerűen csak úgy éreztem, mintha az élet direkt nehezítené meg a lépéseimet, vagy a döntéseim súlya minden egyes levegővétellel csak egyre nagyobb lenne.  Hiányzott, hiszen bátyánként szerettem őt mindig is, felnéztem rá és tudtam, hogy apa okkal segíteni neki, de sok idő eltelt azóta, én pedig jó ideje hírt se adtam magamról, erre tessék befordulok egy utcán és kapásból a karjai közé sétálok. Egyszerre volt kedves számomra ez a találkozás, ugyanakkor fájdalmas is, hiszen olyan titkot is őriztem, amit nem tudnék csakúgy kiejteni. Hiába olyan számomra, mint egy testvér, akkor se lehet csakúgy a semmiből kiejteni. Szerencsére a tűnetek még egyáltalán nem látványosak, csak én érzem azt, hogy olykor mennyivel hamarabb elfáradok és társai.
Ő elenged, én pedig zavaromban a kabátom ujját gyűrögetem, ahogyan tenyerembe fogom. Hallgatom amiket mond és tudom, hogy jogos minden egyes szava, de hirtelen még se tudok mit mondani. Csak állok ott, de ő beszél helyettem is, legalább ő nem burkolózik némaságba, mint én. Így inkább én is várok, hogy mondja, hiszen mindegyiknek kb. ugyanaz a vége, hogy én hova tűntem és mi történt velem. Amikor pedig meghallom az utolsó kérdését is, akkor pár másodperc erejéig habozok, de végül bólintok egy aprót.
- Persze mehetünk. Két utcára van egy remek cukrászda. Biztosan ízlene neki. – majd pedig, ha indulhatunk, akkor csinálok egy hátraarcot, majd az utca végénél balra fordulok, hiszen arra kell menni.
- Azt hiszem nem csak nekem kellene megmagyaráznom dolgokat. Mennyasszony? Mikor is döntötted el, hogy végül mégis beadod a derekadat, vagy inkább ki volt az a lány, aki képes volt ennyire elcsavarni a fejedet, hogy erre is rávegyen? – pillantok rá kérdőn, miközben tudom, hogy én se térhetek ki a válaszok elől. A táskámat megigazítom a vállamon, a hajamat a fülem mögé simítom jobb oldalt, hogy ne fújja a szél is állandóan az arcomba.
- Sajnálom, hogy eltűntem, de nem kellett volna keresned. Jelentkeztem volna, amikor tudok. Egyszerűen csak sok minden történt és nem volt időm mindenre. Sajnálom. – maradok a diplomatikus válasznál, hiszen nem hazudok, ez az igazság. Apa halála eléggé megkavarta a dolgokat. A rák az csak plusz grátisz volt az élettől, hogy nehogy fellélegezhessek, ahogyan azt se vallanám be, legalábbis jelenleg nem, hogy mi is a munkám, mert biztosan kiakadna, arra meg nem vágytam. Inkább legyen ez egy jó találkozás.
- Tudod, apa meghalt, nekünk meg költözni kellet, új életet kezdeni. Emiatt nem kerestelek, tűntem el a radarról. Tényleg nem haragudj. És te pontosan mit is keresel itt? Miként keveredtél ide, hogy itt élsz? – faggatózom egy picit én is, hiszen tényleg érdekelt, hogy mi a helyzet vele. Vőlegény és még ide is költözik? Netán a bokszolást is újra kezdte, vagy másról van szó? Netán egy francia lány csavarta el a fejét és nincs is már képben az a táncos lány, akiről egykoron annyit mesélt? Mi is a volt a neve?

■ ■  hug  ■ ■credit
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
⊂ Deniz Baysal
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca •• Szer. Nov. 22, 2017 6:23 pm


Seb && Line

Talán Párizs tényleg több meglepetést tartogat számomra mint azt hittem volna. Tiltakoztam, minden porcikámmal tiltakoztam az ellen, hogy ide költözzünk, az élet azonban közbeszólt és itt ragadtam. Azóta viszont bátran kijelenthetem, hogy boldogabb vagyok mint valaha. Eljegyeztem azt a nőt, akit a saját életemnél is jobban szeretek, gyerekem lesz, nagyobb az esély arra, hogy visszatérjek a ringbe, mint valaha és mindezek mellett még az én kedves Line-mmel is újra összesodort az élet. Sosem gondoltam volna, hogy látni fogom őt még. Teljesen feladtam a reményt, miután oly hosszú keresés után sem bukkantam a nyomára. Bántott, hogyne bántott volna, hogy szó nélkül lépett le az életemből, legalább egy aprócska magyarázatot megérdemeltem volna. A haragomat viszont idővel átvette a fájdalom és a soha szűnni nem akaró hiányérzet. Beletörődtem abba, hogy talán soha többé nem láthatom mosolyogni és nem nevethetek a viccein, egy kicsit olyan volt, mintha a testvérem veszítettem volna el. Bambán állok és bámulom őt, attól félek, hogyha néhány másodpercre is elfordítom róla a tekintetem akkor megint eltűnik. Tudom, hogy hirtelen túl sok mindent kérdezek tőle, de olyan régóta válaszok nélkül élek már és őszintén úgy gondolom, hogy ideje választ kapnom rájuk. Nem akarok túl rámenősnek vagy erőszakosnak tűnni, azon felül, hogy tényleg minden érdekel vele kapcsolatban, most, hogy itt van megpróbálom szóval tartani, hogy ne tudjon ismét csak úgy felszívódni az életemből.
- Rendben. Menjünk. Mutasd az utat. bólintok rá az ajánlatára és követem őt az előbb említett hely irányába. Mielőtt válaszolnék a kérdésére még gyorsan pötyögök egy SMSt Maelysnek, hogy késni fogok a sütivel, de igyekszem vissza ahogy csak tudok.
– Emlékszel Maelysre? Londonban még sokat meséltem róla, na hát sikerült teljesen elcsavarnia a fejem. Eljegyeztem...és...ez még nem minden... vigyorgok rá ismét miközben mellette lépkedek. Te jó ég, ha tudná mennyire hiányzott ő is és a beszélgetéseink is.
- Apa leszek. Néhány hónapja tudtuk meg, hogy gyerekünk lesz. Ezért maradtunk itt Párizsban. Sajnos...Mae veszélyeztetett terhes, az első három hónapban nagyon vigyáznunk kell rá. Nem utazhattunk. De mosmtár nem bábom, hogy itt vagyunk. Én ott vagyok boldog ahol ő is ott van. És...apa leszek. Fel el tudod ezt hinni? mosolyom szinte már levakarhatatlan. Boldog vagyok, hogy végre itt van velem és remélem soha többé nem akar kilépni az életemből, ahogy abban is bízom, hogy csak idő kérdése és újra olyan szoros kapcsolatunk lehet, mint amilyen évekkel ezelőtt Londonban volt. Türelmesen végighallgatok mindent amit mondani akar nekem, szívem összeszorul ahogy hallgatom őt. Bárcsak hamarabb is elmondta volna nekem mindezt, osztozhattam volna a fájdalmán és talán a könnyíthettem volna a lelkén is. Tudom, hogy nem vehetem az egész emberiség gondját a vállaimra, de Ő fontos nekem, mindig az volt, és bármennyi idő telt is el, az is marad.
- Nagyon sajnálom Line. Mindent. Sajnálom, hogy nem lehettem ott melletted és nem osztozhattam veled a fájdalmadban. De...nem kellett volna felszívódj. El sem tudod képzelni mennyire aggódtam érted. Line...te voltál a legjobb barátom, a testvérem...ott kellett volna lennem melletted. együtt érzően simítok végig a karján.
- Hová mentetek édesapád halála után? Ide? Azóta évek teltek el...miért nem kerestél soha? tényleg csak választ szeretnék kapni arra, hogy miért tűnt el rejtélyesen, hiszen velem bármit megbeszélhetett és mindig ott voltunk egymásnak, hogy támaszt nyújtsunk ha arra volt szüksége a másiknak.
[b]- Na és mondd csak, Mivel foglalkozol? Van valaki az életedben? Ha néhány orrot be kell törni, tudod, hogy bármikor szólhatsz. Mindent tudni akarok rólad, ami az elmúlt években történt veled. Próbálom vidámabb téma felé terelni a beszélgetésünket. Most inkább örüljünk annak, hogy így egymásba botlottunk, a fájdalmas dolgokat lesz időnk megbeszélni. Az elmúlt évek tudom, hogy már nem pótolhatjuk be, de arra talán van esély, hogy újra felépítsük azt, amit hagytunk összeomlani.   
■ ■ ■ ■love ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets
73
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Bevásárlóutca ••

Tell me your secrets

Bevásárlóutca
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-