Bevásárlóutca
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Bevásárlóutca •• Szer. Júl. 19, 2017 8:30 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Amelie Leroy tollából
Témanyitás Re: Bevásárlóutca •• Csüt. Júl. 27, 2017 1:09 pm


to maëlys
A tragédia előtt egy-két nappal.
Már nem is emlékszem, mikor volt a legutolsó pillanat, amikor jól éreztem magam. Jelenleg minden figyelmemet elveszi Anya, amit nem bánok, mert az a minimum, hogy egész nap ott vagyok mellette. Az állapota jelenleg stabil, de nagyon le van gyengülve, legtöbbnyire csak alszik. Viszont ma reggel, amikor megérkeztem a kórtermébe, nem köszönt, csak odaadta a bankkártyáját és arra utasított, hogy most azonnal menjek el a barátnőimmel, mert már rossz nézni, ahogyan lassan hernyóvá válok. Akkor úgy éreztem, hogy a régi, erős Anya visszatért. Könnyek szöktek a szemeimbe, de nem sírtam, hanem megköszöntem és nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára.
Felhívtam a lányokat, de nem értek rá, ezért egyedül indultam el a belvárosba. Hétköznap és délután van, ezért a tömegközlekedés nem a legjobb választás, mivel ilyenkor van a legtöbb ember az utcákon, ilyenkor végeznek a munkások és mennek haza. Jelenleg szabadságon vagyok, nem volt kedvem a hotel recepcióján gubbasztani és most Anyának hatalmas szüksége van rám.
Most vissza a jelenbe. Az előbb jöttem ki a kedvenc kézműves boltomból, már évek óta ott veszem meg az alapanyagokat és kérek tanácsokat, ötleteket az eladótól, ugyanis eléggé rászoktam a kézműveskedésre. Az egész házban a műveim vannak, kezdve a különböző cserepekkel, a lámpabúrákon át a kisebb mütyürökig. Anya szerint tehetséges vagyok, mehettem volna valamilyen művészetes szakra a pszichológia helyett.
Miközben két szatyorral a kezemben baktatok a bevásárló utcán keresztül, az embereket nézem. Egy idős asszony az unokája kezét fogva kér egy sajtos-sós perecet, egy fiatal pár meg egy babakocsit tolnak maguk előtt, de nekem a szemem mégis egy barna hajú, talán velem egykorú lányon akad meg. Túl feltűnően kapkodja a fejét és látszik, hogy elvesztette az irányítást a telefonján lévő térkép felett. Bizonyára eltévedt. Szokásom segíteni az embereknek, örömmel tölt el, ezért mellé sétálok.
- Szia.. Öhm, ne vedd tolakodásnak, de úgy látom, hogy eltévedtél. Segíthetek?

-------------------------------------------


#canihelpyou? & remélem megfelel:3




Let her be angry. Let her be resentful. Let her be rebellious. Let her be hard and soft. And Loving. And Sad. And Silly. Let her be right. Let her be wrong. Let her be everything, because she is everything.
avatar
Középisk.
Tell me your secrets

31
● ● Posztok száma :
☇ where are you, L E O N A R D ?
● ● Keresem :
☇ elle B E A U T I F U L fanning
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Bevásárlóutca •• Pént. Júl. 28, 2017 4:29 pm

Ana && Maë

Még mindig nem akartam elhinni, hogy itt vagyok, hogy tényleg megtettem, tényleg magam mögött hagytam mindent. Anyát, apát – aki Ascanius haláláért mindig is engem okolt, mert sose számított neki az, hogy miként nézett ki a kezem, mert próbáltam az ikertestvérem szorításából kiszabadulni – és ott volt még Seb is. Még mindig nem akartam elhinni, hogy amit tudtam összepakoltam a félig közös otthonunkból, majd otthagytam neki az újságot, amiben olyan remekül virított az ex feleségével. Ahh, még hogy dolgozik.  Miként is lehettem ennyire hülye, vak? Nem is értem, most meg itt vagyok egy idegen városban, azt se tudom merre kéne mennem, hiába beszélem a nyelvet, de legalább a testvérem megvan és jól van, legalábbis sérülés nem borította őt.
Idegesen pillantottam jobbra és balra is, mintha csak próbálnám megfejteni, hogy merre is menjek tovább, hiszen sikerült már azóta beszereznem egy itteni telefont, így most már volt internetem is egészen elviselhető áron, meg előfizetésem, így végre a papíralapú térképet elhagyhattam, de így se mentem sokra. Kezdtem úgy érezni, hogy a technika ma ellenem van, pedig csak egy munkát akartam megnézni, de még oda se találok, meg lassan már úgyis mindegy, mert nem érek oda a megadott időre. Kisebb lemondó sóhaj keretében pillantottam a táskámban heverő macira, mert bármennyire is önzőség volt nem akartam tőle megválni még, hiszen még volt egy-két álmom és most bármit megadtam volna azért, ha Sebastien alakját megpillantottam a tömegben és elveszhettem volna újra az ölelésében. Még akkor is, ha tudom, hogy sose volt igazán békés a kapcsolatunk, de egy pillanatra szerettem volna elveszni az ölelésében és elhinni azt, hogy még minden lehet rendben, viszont be kellett látnom, hogy ez hiúábránd, hiszen én hagytam el őt, én hagytam hátra az eddig életemet.
Gondolataimból végül egy ismeretlen hang rángatott ki, mire ijedten rezdültem össze és majdnem még a telefont is elejtettem. Sietve kaptam utána és szerencsére sikerrel is jártam és nem törtem össze pár nap alatt az új készüléket.
-   Szia! – szólaltam meg sietve és mosolyogva néztem a lányra, amint megtaláltam a hangomat. – Igen, eléggé elvesztem, igazából nem rég érkeztem még csak a városba és úgy érzem a technika is ellenem van. – miközben pedig beszéltem sietve tömködtem lejjebb a macit a táskámban, hogy behúzzam rá a cipzárt is, mielőtt totálisan furának fog gondolni a medve miatt.
-   Igazából egy címet kerestem, de elnézve, hogy 5 percen belül ott kéne lennem és elméletileg még eléggé messze kell lenni, így lehet már úgyis tárgytalan a cím. – sóhajtottam egyet lemondóan. – Egyébként Maëlys vagyok. – mutatkoztam be végül egy széles mosollyal az arcomon és még a kezemet is nyújtottam felé úgy, ahogyan illik.
■ ■ Remélem jó lesz. edi   ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Bevásárlóutca •• Vas. Szept. 17, 2017 2:36 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Apolline Lafayette tollából
Témanyitás Re: Bevásárlóutca •• Vas. Okt. 08, 2017 12:11 pm

to my beloved brother

Iszonyatosan fáradt voltam alig vártam, hogy végre végelegyen ennek az estének is és hazamehessek. Boldog voltam-e? Régóta már nem. Édesapám halála után minden megváltozott, az élet sok mindentől megfosztott minket, de a családunk megmaradt és ezért mindig is hálás leszek, hiszen mi hárman talán még inkább összetartóbbak lettünk annak köszönhetően, hogy másra már nem számíthattunk. Csak mi voltunk a világ ellen, vagy valami ilyesmi. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy édesanyám nem fogja bírni egyedül, így pedig szép lassan lemondtam az álmomról és olyan munkát vállaltam el, amit sose akartam, amitől szinte rettegtem olykor, hiszen egyszer már majdnem baj lett belőle. Majdnem nem értette meg a kliens, hogy escort vagyok, de nem extrákkal. Azt hiszem, olyan mélyre nem tudnék süllyedni sose, hogy ténylegesen az testemből éljek meg, vagyis azt hiszem, hiszen még a gondolatától is kirázott a hideg.
Reménykedtem abban, hogy Sebastien is elfelejtett azóta, sose volt bátyám, igazából fiútestvérem se. Édesapámnak köszönhetően ismertem meg majdnem 4 évvel ezelőtt. Szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, de mindig is inkább testvérként tekintettünk a másikra, mintsem másképpen. Nem szóltam neki apa haláláról, nem szóltam arról, hogy mit tett velünk a Lafayette család, ahogyan senkinek se, úgy neki se sírtam el magam, hogy mire derült fény több mint egy hete. Igazából nem is értem, hogy miért áltatom magam, hiszen jóval több, mint egy hete. Kezelésekre kellene járnom, de még se merek. Nem akarok remélni feleslegesen, nem veszíthetem el a munkát se, hiszen szüksége van a pénzre a családomnak, ha pedig eljárnék, akkor még ennél is kevesebb erőm lenne, azt pedig nem engedhetem meg magamnak.
Sietve gyűrtem a ruhámat a táskámba, hiszen most nem lesz szükségem erre az elegáns ruhára. A sminkemet letöröltem, az ékszerek pedig szintén a táskámban landoltak. Még egy utolsó pillantást vetettem a maszktalan énemre, vagyis maszkot még így is viseltem. A könnyemet sietve töröltem le, hiszen hiányzott Irvin is, de még se engedhettem meg magamnak, hogy felkeressem, hogy újra a közelébe sodródjam, hiszen így is nehéz volt megállni, akkor mennyire lenne nehéz, hogy ne vesszek el az ölelésében, mint tettem már párszor az elmúlt hónapok alatt. Nagyot nyelek, majd pedig sietve hagyom el az épületet, a táskát a vállamra csúsztatom, a fejemet leszegem, a hajam pedig könnyedén omlik ennek köszönhetően a mellkasomra. Régóta növesztem már és ez meg is látszik. Egy aprót sóhajtok és minden erőmmel azon vagyok, hogy ne sírjak. A kabátomat összefogom magam előtt, hiszen estére már eléggé csípőssé válik az idő. Azt pedig nem is sejtem, hogy hamarosan egy régi ismerősbe fogok botlani. Nem nézek körbe, csak befordulok az egyik utcáról a másikra és ennek köszönhetően telibe neki is megyek valakinek, ha nem kapott el, akkor nem kizárt, hogy a földön kötök ki a fenekemre ülve, hiszen így is eléggé fáradt és gyengének éreztem magam.

■ ■ Remélem jó lesz. edi   ■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets

21
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
⊂ Deniz Baysal
● ● karakter arca :


Szeretettel Sebastien Ellwode tollából
Témanyitás Re: Bevásárlóutca •• Hétf. Okt. 16, 2017 7:13 pm


Seb && Line

Miután Maelys szépen a tudtomra adta, hogy enne egy kis tejszínhabot, valamilyen süteményt és esetleg még avokádót is, nem maradt más választásom, fogtam magam és elsétáltam a bevásárló utcáig, hogy mindent megvásároljak, amire életem szerelme vágyik. Mehettem volna a közelebbi szupermarketbe is, de tudom, hogy a piacon sokkal frissebbek a zöldségek és talán van esélyem olyat választani ami organikus és nincs telenyomva mindenféle vegyszerrel. Az sem elhanyagolható nézőpont, hogy az utca végén található egy nagyon hangulatos kis cukrászda és kávézó. Nem is olyan régen onnan vásároltam meggyes süteményt, amit mindketten, illetve mindhárman imádtunk. Most viszont valamilyen karamellesre vágyik, úgyhogy nagyon remélem találok, mert nem szeretném azzal felhívni, hogy nincs süti. Egyre hidegebbek a nappalok és éjszakák is egyaránt. A mai nap különösen hidegre sikeredett, ami legfőképp a szűnni nem akarok szélnek köszönhető. Kénytelen vagyok összecipzározni a kabátomat, pedig egyáltalán nem vagyok fázós. Mostanában újra egyre többet veszekedünk Mae-vel, az idilli pillanatok nem tartottak sokáig. Minden apróságon összeveszünk, néha olyanok vagyunk mint két civakodó testvérpár. Egyértelmű, hogy szeretjük egymást, hiszen ezt már számtalanszor bizonyítottuk egymásnak, de vannak napok, amikor a bolhából is elefántot csinálunk és bevallom férfiasan, ezeket egyre nehezebben viselem. Túlságosan ingerlékeny vagyok. Mindig is tudtam, hogy nehezen megy nekem a változás, nem szeretek kizökkenni a megszokott kerékvágásból, amióta pedig itt ragadtam ebben a városban, és ez meg is mutatkozik rajtam. Nem tesz boldoggá, hogy veszekedünk, mindketten feszültek vagyunk és sajnos egymáson vezetjük le, ahelyett, hogy támogatnánk és biztatnánk egymást, mi minden alkalommal egymásnak ugrunk. Megszaporázom a lépteimet, ahogy végig haladok a macskaköves úton. Tekintetem az embereken és kirakatokon pihentetem, Határozott céllal vagyok itt, pontosan tudom, hogy mit akarok venni és honnan, úgyhogy ne tátom a számat, hanem határozottan megyek a cél felé. A zöldséges és gyümölcsös standnál, az avokádón kívül veszek még néhány fajta friss gyümölcsöt, hátha az édességen kívül mást is szeretne enni. Még éppen időben érkeztem, mert az árusok lassan pakolnak össze, a boltok nagy részének is közeledik már a záróra. Remélem. Hogy egérkémnek legközelebb hamarabb eszébe fog jutni, hogy mit enne. Futólépésben szaladok a cukrászda felé, mert szemem sarkából megpillantom, hogy a pék már éppen készül lehúzni a redőnyt. Figyelmetlenségemnek köszönhetően viszont összeütközök egy fiatal lánnyal, és csak a gyors reflexeimnek köszönhetően tudom elkapni, hogy ne vágódjon le a földre.
- Elnézést... pillantok le a karjaimban tartott nőre, de szinte azonnal elfelejtek levegőt venni.
- Line... ajkaim csendben formálják a nevet, a becenevet, ahogy mindig szólítottam. Már nem is tudom számolni az éveket, hogy mióta nem láttam őt. Pedig ha tudná, hogy mennyit kerestem, hogy hosszú napokat és heteket töltöttem azzal, hogy felkutassam sikertelenül.
-Nem hiszek a szememnek... szélesedik ki a mosoly az arcomon és magamhoz ölelem. Úgy szorítom magamhoz, mint egy rész elveszett testvért, mint a lelkem másik felét, mint egy legjobb barátot.
- Még mindig nem hiszem el, hogy te vagy az. Hogy vagy? Eltűntél, ha tudnád mennyit kerestelek, nagyon hiányoztál. még mindig úgy ölelem magamhoz, mintha fel sem fogtam volna igazán, hogy kit is tartok a karjaimban. Nem akarom elengedni, mert félek, hogy talán megint nyoma veszne.  
■ ■ ■ ■ne haragudj, nem a legjobb reag, a következő jobb lesz love ■ ■credit



I admit I made mistakes But yours might cost you everything
Can't you hear me calling you home?
avatar
Civilek
Tell me your secrets

65
● ● Posztok száma :
Chris Hemsworth
● ● karakter arca :


Szeretettel Apolline Lafayette tollából
Témanyitás Re: Bevásárlóutca •• Hétf. Okt. 16, 2017 8:57 pm


Seb && Line

Minden annyira zavaros volt, főleg, hogy hamarosan vizsgálatokra is mehetünk. Egyszerűen csak nem tudtam, hogy ennek tényleg így kell-e lennie, vagy nem. Egyszerűen csak féltem és remegtem. Úgy éreztem, hogy ez nem helyes, hogy ennek nagyon nem így kellene lennie. Miért pont én? Miért nem más valaki? Nem szenvedett már a családunk eleget, hogy most még ez a betegség is felüsse a fejét? S ami a legrosszabb volt az egészben, hogy még azt a férfit is „belerángattam” az egészbe, aki szívemnek oly kedves. Ő azt mondja, hogy nagyfiú és ne féltsem, de mint ezt mondjuk, nem? Nagyok vagyunk és már nem kell félteni minket, de ennek ellenére is az élet képes a földre küldeni minket. Nem akarok én lenni az ok továbbra se amiatt, hogy padóra kerül, ugyanakkor már nem vagyok képes arra se, hogy ellökjem magamtól. Fontos számomra, bevallottam nem csak neki, hanem magamnak is, ahogyan ez fordítva is igaz. Egyszerűen csak még nem könnyű megbirkózni vele.
Gondolataim lefoglalnak annyira, hogy hirtelen észre se vegyem a közeledő alakot, akinek szinte nyílegyenest neki is megyek, hogy utána lepattanjak róla, mintha csak labda lennék és majdnem földre ülje, de szerencsére az ő reflexei még jobbak, mint az enyém és idejében elkap.
Ő elnézést kér és már én is éppen szabadkozásba kezdenék, hiszen én voltam, aki nem figyel. Meg amúgy se voltam sose az, aki másikat megenné. Inkább kedvesen mosolygok és valami szépet mondok, mintsem visszaordítsak, vagy akármi. Nem úgy neveltek, ahogyan túl sok zűr sose volt velem. Most meg talán túl sok is van, hogy rákos vagyok, de mielőtt igazán felfoghatnám a dolgokat és tényleg az ellőttem álló férfira pillanthatnék, azelőtt ő megint megelőz. A névre viszont muszáj most már kihúznom a gondolataim tengeréből a fejemet, mert csak egy ember szólított így.
- Seb? – megrökönyödés, meglepettség és hirtelen tanácstalanság lesz úrrá rajtam. Ő Londonban van, akkor mit keres itt? És nem éppen úgy fest, mint egy turista, hanem mint aki itt él, vagy már képzelődöm? Tudom, mosolyognék, de hirtelen inkább csak lefagyok és hiába örülök neki, hiszen olyan, mintha a bátyám lenne, akkor is félek, mert titkok őrzök és az egyelőre inkább titoknak kellene lennie.
- Ezzel nem vagy egyedül. – makogok itt össze-vissza, de máris a karjaiba zár, én pedig hirtelen úgy érzem, mintha forogna a világ. Végül óvatosan átölelem őt, hiszen most döbbenek csak rá arra is, hogy mennyire is hiányzott a testvérem.
- Te is hiányoztál nekem Nagymedve, de lassan összetörsz. – szólalok meg játékosan, hiszen direkt cukkoltam őt mindig nagymedvének, hiszen bokszoló volt és ő se kegyelmezett senkinek se. Nem szerette, de cukkolásból jól volt. – Kicsit összejöttek a dolgok, de látod én a kezeid közé sétáltam. Szóval megvagyok. – kuncogom el magam kicsit elengedve a cseppet se ennyire vidám gondolataimat. – De te mit keresel itt? Itt élsz, vagy nyaralsz? – terelem inkább rá a szót, vagy legalábbis igyekszem és ha engedi, akkor adok neki két puszit is, ahogyan a testvéreknél szokás.

■ ■  Nagyon tetszett! ahwie  ■ ■credit
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets

21
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
⊂ Deniz Baysal
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Bevásárlóutca ••

Tell me your secrets


Bevásárlóutca
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-