Banque de France
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 6:41 pm ✥

✥ Today at 6:29 pm ✥

✥ Yesterday at 10:38 am ✥

✥ Yesterday at 10:04 am ✥

✥ Szomb. Okt. 20, 2018 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Banque de France •• Szer. Júl. 19, 2017 8:32 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Hétf. Márc. 12, 2018 8:37 pm



Változnak az idők. Én is változom velük. Nem tőlük függetlenül. Lenövesztettem a szakállamat. Ez most olyan periódus volt, hogy kevesebb kedvem volt borotválkozni, így kicsit még marconább is lettem. A sok kórházba járás, Apo állapota és amik velem történtek. Nem egy vidám időszak. Úgy döntöttem, hogy a félretett pénzemhez is hozzányúlok. Eljött az idő, mikor szükség van rá.
A bank hatalmas kapui megnyílnak előttem. A folyosón nyilak és illedelmes köszöntőhölgyek is elirányítanak. Sorszámot kell húzni és mivel elfelejtettem időpontot kérni, némi várakozásnak nézek elébe. Megkapom a cetlimet, megkeresem a várakozó részleget. És várakozom. A sor végén, egy fiatal, barna hajú nő mögött. Sokan vannak itt. Még jó, hogy nem mind előttem. Egy kis család gyerekei az asztalnál játszanak, rajzolnak, egymást dobálják tollal, papírral. Labdával. Utóbbi nagyon jó, mert össze-vissza pattog és az egyik gyerek el is indul utána, hogy a cipők között négykézláb keresse meg. Most látom, hogy egy bácsi átáll egyik sor végéről a másikéra.
- Elnézést, itt lehet smaragdjegyet beváltani? - kérdezi tőlem onnan, egy méterről átszólva. - El tudná mondani? Mert a feleségem...
Megvárnám, hogy mit csinál a felesége, de nem derül ki. Smaragdjegy?
- Bocsánat, nem tudom, miről van szó.
- Az egy nagyon szép, mélyzöld vagy inkább halovány világos drágakő. Tudja, én ékszerész voltam hatvan évig! Ilyen csinos hölgyeknek készítettem gyűrűket. Kiskezit csókolom! Maga tudja esetleg?
Az előttem álló nő kapja a kérdést. Az öregúr már itt áll mellettünk. A sorok között. Vakarom a fejem. Lehet, hogy hosszú sorbanállás lesz ez.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Kedd Márc. 13, 2018 11:46 am

Szabadnapom van, mondhatjuk így. Az utóbbi napokban elég sokat túlóráztam, de a cég ennyit nem akar kifizetni, így a főnök közölte, hogy szabadnapot kapok, mindjárt kettőt is, egyébként is rám fér a pihenés.
Való igaz, kicsit sok volt most a feladat, sok jutott rám is. Szerencsére a főnököm ne törődött azzal, miféle jelentéseket dugdosnak az orra alá, hanem saját maga formált véleményt. Ugyanakkor annak már nem örült, hogy a kórháztól késik a papírom.
Most erre mit mondjak? Én se örülök neki, nekem is jobb lenne, ha már megkapnám. Mindegy, elküldött picit, és ez így jól is jön ki, lesz négy napom.
Ebből az első nap reggele rögtön a bankkal indul. Az egyszerűbb ügyintézés miatt át szeretném kéretni a számlámat Marseille-ből, meg még pár dolgot el kellene rendezni. Így némi töprengés után azt a gombot nyomom meg, ami a számlavezetés, megtakarítások ablakhoz ad számot. Igazság szerint elvben le is ülhetnék, elővehetnék egy könyvet és csak néha a csilingelő hangra kellene felpillantanom, hogy engem hívnak-e, de ma nem így van.
Valami gondjuk akadt a hívórendszerrel, így most sorban állunk a régi szokás szerint.
Én a sor legvégén, előttem vagy hat másik ember.
Aztán már nem én vagyok az utolsó, valaki mögém lép. ösztönös, hogy a vállam felett hátrapillantok. Fiatal fickó, sötét hajjal, szakállal. Olyan tíz centivel magasabb nálam, és épp a közeli asztalnál egymást filctollakkal dobáló gyerekeket nézi.
A srácok átváltanak a tollakról egy kisméretű labdára, bár az egyik sorból az anyjuk hiábavaló kísérletet tesz, hogy kicsit fegyelmezze őket. A kisebbik fiú épp négykézláb indul a labdája után, van vagy négy éves. Én figyelek rá, hogy se át ne essek rajta, se rá ne lépjek, de ahogy továbbhalad, két sorral odébb egy mogorva fickó elbődül:
- Kié ez a gyerek?
Az anya persze nem mer kiállni a sorból, elég közel van már az ügyintézőhöz, így csak kiabál, felváltva a férfinak, hogy küldje vissza a gyereket, illetve a fiának, hogy azonnal menjen oda hozzá. Én csak figyelek, hogy ebből mi lesz, mikor hallom, hogy egy idősebb férfi épp megérinti a karomat.
irányba fordulok.
Ott áll félig köztem, félig a mögöttem várakozó fiatalember között.
Kérdőn pillantok rá, ő a fejét vakarja, a bácsi meg smaragdokról beszél.
- Smaragdjegyet? - kérdezem hökkenten, majd a mögöttem álló férfira nézek. - Őőőő...Izééé... - folytatom meglehetősen értelmesen. - Igazság szerint azt tudom mi a smaragd, de nem is tudom... Ön szerint ennél a banknál van ilyen nevű értékpapír? - kérdezem a mögöttem állót, majd újra ránézek, most hosszabban. - Nem ismerem én önt valahonnan?
Ez is de hülye kérdés. Honnan tudná ő, hogy én kit ismerek, ugye? De valahogy annyira ismerős az arca.
Szinte biztos, hogy már láttam valahol.
Közben a bácsi megrántja kicsit a karomat.
- És venni tetszene olyan jegyeket? - pillantok vissza rá. Törékeny öregúr, nyolcvan felett járhat, bőven elhiszem, hogy ledolgozott hatvan évet, de ettől még elég erős fogása van.
Újra a fiatal férfira pillantok, segélykérően, hátha neki van ötlete.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Szer. Márc. 14, 2018 8:48 pm

Ezt a kis pillantást szinte észre sem veszem. Én is meg szoktam nézni az embereket, akik körülöttem vannak. Aki mögém lép, azt is megnézem. A gyereket pláne, mert itt szórakozik mindenki között. Véletlenül se akarom meglökni vagy megtaposni. Hangosan nevet, mikor kezébe kerül a labda és már két lábon futva indul vissza az anyjához. Úgy érzem, nem csak ennyi volt. Kiabálás van, az a fickó nem válaszol túl szépen. Mindegy, mindjárt sorra kerülnek.
Engem, aztán az előttem állót egy idős úr talál meg. Amikor a nő karjára teszi a kezét, feszülten figyelni kezdek. Remélem, nem akarja elrángatni! Azt nem tűrném el. Én nem szeretem az ilyesmit.
- Igen, igen, azt! Smaragdjegy. Hosszúkás, távkapcsoló alakú.
Már én is kezdek gondolkodni. A szám elé teszem a kezem, úgy agyalok. Meglepődöm, amikor a nő is hozzám fordul a kéréssel.
- Elképzelhető. Szerintem jól hangzik, remek név lenne egy értékpapírnak. Biztosan van itt brossúra a befektetésekről.
A nő elkezd bámulni. Én meg őt. Ennyire nagy hülyeséget nem mondtam. Az öreg meg minket néz. Nyitva van a szája. Nem tudom, hogy azért-e, mert nem kap rendesen levegőt vagy a csodálkozás miatt felejtette úgy.
- Lehet, hogy már látott. A Nicotine zenekarban játszom.
Nem az a fajta vagyok, aki ezzel villog és kérés nélkül is adja az autogramot. Fogalmam sincs, jót jelent-e, hogy innen ismerhet a nő. Az öreg nem engedi el. Eddig nem engedte el. Most őt nézi, a kérdést talán meg sem hallva. És végre már nem szorongatja. Háta mögé teszi a kezeit. A szája még mindig nyitva, de már vigyorog. Bólogatni kezd.
- Tehát vásárolna? Nem tudom, melyik ablaknál lehet. Valamelyiknél biztos.
Az öreg mutogatni kezd. Először a nő felé, aztán felém. Mutatóujjal. Nagyon gondolkodik, ráncolja a homlokát, ami egyébként is tele van évgyűrűkkel. Szerintem ezzel semmi baj, természetes, a korral jár. Kicsit még remeg a szája, aztán kinyögi:
- Maguk testvérek, ugye? Annyira hasonlítanak.
Mindkét szemöldököm felcsúszik. Úgy érzem, a homlokom átkerült a fejem búbjára. Ránézek a nőre. Keresem azt a hasonlóságot, amit a bácsi lát. Nem találom. Nem szeretném kinevetni, de elmosolyodom.
- Én nem tudtam, hogy van még egy húgom.
Most megint a szám elé kell tennem a kezemet. A rekeszizmaim kezdenének beindulni.
- Lyukasztani lehet a villamoson! Az egyik végét. Nekem olyan kell. Zöld smaragdjegy! Megyek a feleségemhez. Már nagyon vár.
Hű. A fonalak néha elvesznek. Nekem már nincsenek meg.
- Utaznia kell? Jegyet szeretne? - próbálok segíteni.
Ha lenne nálam, adnék is. De nincs. Közben az előbb labdázó gyerek megint négykézláb van. Már ugat is, úgy közeledik. Nagyokat vakkant, morog, nem túl mély hangon, hisz még kicsi. És vicsorog.
- Hölgyem, szóljon már az ebre, hogy viselkedjen! - morog újra az előbbi pasas.
- Jaaaj, szevasz, Theodore! - hajol le az öreg és megsimogatja a gyerek fejét rekedtes nevetéssel. - A kutyánk nagyon rosszcsont ám! Múltkor lelopta az ebédlőasztalról az egész tál májat. A feleségem alig győzte felpucolni utána a parkettát.
A gyerek értetlenül néz és...inkább két lábra áll. Indul vissza az anyjához és közben még hátranéz az öregre.
- Maguknak van kutyájuk? - fordul vissza hozzánk a bácsi.
Közben balról közeledik egy ötvenes hölgy, kardigánban, főkötőben. Huh.
- Nekem nincs. Egy leguánom volt régebben
Egyébként pont gondolkozom egy kutyán. Apo örülne neki. A leguán meg nekem hiányzik. Malachaj jó fej kis állat volt, csak az őrült közös képviselőm nem tűrte. Pontosabban az őrült felesége.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Csüt. Márc. 15, 2018 8:03 pm

A káosz nem csökken, szerintem ez a mai a banki dolgozók legrosszabb napja a héten, de az is lehet, hogy az egész hónapban.
Engem valahogy mégis a régi időkre emlékeztet, mikor Martine-nal álltunk sorban a postán annak idején, és ha nagyon untam, akkor képes voltam leülni a lába mellé. Annak idején még nem voltak gyermeksarkok kialakítva a hivatalokban. Most azért ez egyszerűbb. Általában. Mármint a sorállás gyerekekkel.
Hosszúkás, távkapcsoló alakú, és a színe zöld? – kérdezem halkan a bácsitól.
Kezd formát ölteni egy ötlet a fejemben, de annyira meredek. Nagyon meredek.
A brosúra említésére bólogatni kezdek.
Igen, sose tudni, azt azért meg kellene nézni.
Aztán közelebb hajolok a mögöttem álló fickóhoz és suttogva kérdem:
Régebben nem zöldek voltak Párizsban a metrójegyek? Úgy értem mondjuk úgy harminc éve… Ez csak egy ötlet, én nem tudom, egyrészt eleve nem is éltem akkor, másrészt nemrég érkeztem a városba. De a jegykiadó automaták is zöldek. Mármint most…
Bizonytalan próbálkozás ez a részemről, lévén nem ismerek távkapcsoló alakú befektetési jegyet.
Közben elér a tudatomig a zenekar neve.
Nicotine?
Nagyokat pislogok. Majd felemelem a kezem és kitakarom a szakállát.
Igen, így már egyértelműbb, elvigyorodom.
Irvin, ugye? Bocs, hogy csak így… Húh… El sem hiszem!
De közben az öreg már vigyorogva bólogat, hogy igen, ő bizony venne smaragdjegyet. Én meg tanácstalanul nézek új ismerősömre.
Az az érzésem, hogy a bácsi, nos vagy egy kicsit demens, vagy naiv és átverték őket ezzel a távkapcsoló alakú jeggyel. Vagy én vagyok nagyon lemaradva. De hát az elsőre nem kérdezhetek rá, és a másodikra is durva lenne.
Én meg egyáltalán nem tudok testvérekről. De igaz, barna a hajunk és a szemünk, de tetszik tudni, sok embernek az – mondom kedves mosollyal a bácsinak, majd a kisöreg feje felett Irvinnek tátogom, mert ő az, egyre biztosabb vagyok, láttam már magazinokban a képét, meg a youtubeon is, de élőben kicsit más, valahogy emberibb… – Mondd, hogy nem vagyok az eltitkolt húgod!
Közben a bácsi újra megszólal, és a kép tisztul.
Ó, a villamoson!
Elvigyorodom, mert ezek szerint nem tapogatóztam annyira messze az igazságtól.
Jegyet tetszik keresni. De az automata zöld, a jegy most fehér – mondom egyszerűen. De a kisöreg nem figyel, a kutyát játszó négyéves buksiját simogatja.
Én meg kerek szemekkel tátogom Irvin felé.
Szerinted a bácsi hazatalál?
Közben a gyerek megunja a játékot, vagy csak megijed, visszahátrál az anyjához, de a bácsi újra betalál minket.
Nem, kutyusom nincs, csak a főbérlőm macskája, ő van. Leguán? – kérdezek rá kíváncsian. – Nem volt bonyolult tartani?
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Szomb. Márc. 17, 2018 7:34 pm

Az jut eszembe, hogy néha a cetlikkel se vagyunk előrébb. Mindig mondják, hogy foglaljak időpontot, én meg mindig elfelejtem. Nem tehetem fel erre az életemet, az ilyen ügyintézés olyan mellékes dolog!
A nőre nézek, ahogy ismétel, ahogy összefoglalja, mit is tudunk. Az öreg kész kvízmester, mi meg próbáljuk megoldani a rejtvényt. Én is közelebb hajolok, mikor a nő hajol. Gondolom, olyat mond, amivel nem szeretné megsérteni a bácsit. Azt én se szeretném. Az idősek megérdemlik a tiszteletet.
- De igen! Múltkor voltam egy retro kiállításon, ott láttam. Milyen ügyesen kitaláltad!
A női megérzés. Nekem nem jutott volna eszembe. Smaragdjegy, úristen...
Átérzem a helyzet komikumát, ez látszik a vigyoromból, amit egyébként éppen kitakar a sorstársam. Mikor elveszi a kezét, akkor láthatja.
- Igen. Téged hogy szólíthatlak? Voltál már esetleg koncerten?
Fura, mikor így felismernek. Nem vagyok egy sztáralkat. Örülni szoktam, néha meg fárasztó.
Most az öreg köt le, mert nagyon néz, nagyon gondolkodik. Illik kivárni, hogy mit akar a mutogatással.
- Jahaha, igen! Ez igaz, kedves kisasszony!
A bácsi jókat nevet. Tetszett neki a vicc. Ami igazából csak tény. Ez a nő nagyon ügyesen és illedelmesen kezeli az öreget, akinél szerintem baj van fejben. Sajnos ez gyakori.
- Ha mégis, akkor félig haiti származású vagy. Átérzed ezt? - tátogok vissza.
Nem szabad komolyan venni az ilyesmit. Én nem látok túl sok hasonlóságot és ha a szüleimre gondolok. Nagy csalódás lenne egy eltitkolt gyerek. De örülnék is neki, hogy van még egy remek húgom. Még valaki, aki maradt a családomból. Persze ez most vicc.
- Fehér? - kérdezi a bácsi hatalmas megdöbbenéssel. - Mikor változtatták meg? Én mindig smaragdjeggyel jártam. A műhelyemre is, mert én ott dolgoztam!
Egy pillanatra kitekintek az egész beszélgetésből. Most jövök rá, mennyire fura és szórakoztató ez az egész. Az ékszerész bácsi kedvessége, a gyerek féktelen mókázása. Még a morgó medve is vicces ott a másik sorban. Majdnem elnevetem magam és a hajamat borzolom. Ez a szörnyen forgalmas nap még jó véget is érhet.
- Őszintén?
A kérdésben minden benne van. Azt hiszem, segítenünk kell és nem csak egy villamosjeggyel. Lehet, hogy az a járat is megszűnt, amire gondol.
- A feleségemnek kislánykorában volt egy macskája. Még mindig szólongatja néha. Lufi! Lufi, gyere a mamához! - mondja az öreg egyre hangosabban.
A morcos pasas idenéz, de nem szól. Egyre mókásabb a feje.
- Kedvelem a macskákat is! Szabad lények. Elsőre nagyon is az volt, de meg kellett szokni. És megérte. Nagyon jó fej kis állat ám!
Ideér hozzánk a főkötős hölgy. Kedvetlen arccal a bácsi karjai felé nyúl.
- Annie kisasszony! Már ebédidő van?
A hölgy a szemeit forgatja.
- Yves bácsi, miért szökött meg megint? Tudja, mennyit kerestük?
- Bocsánat, az úr villamosjegyet szeretne, mert menne a feleségéhez - szólok bele, hogy megvédjem az öreget.
Szökés?
- A felesége húsz éve meghalt. Yves bácsi nálunk él, az idősek otthonában, de néha mindenkit kicselez és bejön a városba.
Most értem meg. Az öreg a múltban él. Nyilván a lopós kutya se több emléknél. Szegény. De ahogy látom, boldog így. Megmaradt a boldog időknél.
- Menjünk, Margaret már nagyon vár! Biztos kétszer melegítette az ebédet. Jaj, Annie, hozott smaragdjegyet?
- Hoztam, hoztam. Köszönöm, hogy vigyáztak rá! Viszontlátásra!
Ahogy elvezeti a bácsit, nézem a termetes nővér (?) távolodó alakját. Sóhajtok egyet, aztán megint elvigyorodom. A kutyát játszó gyerek most a mi lábunknál van.
- Hopp! Hozd vissza!
Úgy csinálok, mintha eldobnék valamit, ő meg elfut érte. Durcás fejet vág, ahogy az anyja visszarángatja a kisasztalhoz.
- Nem semmi ez a mai nap. De ha most azt mondod, hogy a főbérlő macskáját is Lufinak hívják...
Bármit mond, nevetni kezdek. Most jön ki, amit eddig nem hagytam felszínre törni. Bele is könnyezek.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Hétf. Márc. 19, 2018 3:03 pm

Elmosolyodom.
- Csak tipp volt. Bár sokat segített az alakja. A normál értékpapírokból kétféle van. Amit kézbe kapsz, az legtöbbször A4-es lap formájú, éppen lehetne smaragdzöld is akár, de biztos nem hosszúkás. Meg van a virtuális, amiről csak egy nyomtatott igazolást kapsz, hogy befizettél egy összeget és jogosult vagy a futamidő végén a kamatokkal együtt felvenni.
Kihúzom magam, aztán Irvinről a bácsira pillantok.
Bár már tudjuk, hogy jegyet akar, de félek, ezzel nem vagyunk kint a vízből, mert a kisöreg nagyon eltájolta magát.
Szerencsére a bácsi nyugodt, itt álldigál velünk és vigyorog, láthatóan élvezi, ahogy próbálkozom és kitakarom a szakállt. Ő is bólogat, mintha szintén felismerné a társunkat.
- Christine, Chris. Akartam, de sajnos nem sikerült, mert beosztottak egy plusz műszakra. Nem nagyon érdekelte őket, hogy koncertjegyem van.
Drámaian bánatos képet vágok. Valóban nagyon sajnáltam azt az estét.
Közben az öreg helyesel, hogy tényleg régen volt már, mikor zöld jegyet vett.
A feje felett kérdőn pillantok újsütetű ismerősömre. Valamit tenni kéne a bácsival, láthatóan nem igazodik el jól a világban, úgy hiszem, nem hagyhatjuk csak úgy magára. Bár amilyen tempóban a sor halad van még időnk kitalálni mit csináljunk, csak addig figyelni kell rá, nehogy fogja magát és elinduljon csak úgy.
- Át - bólogatok hevesen. - Lehet, akkor mégsem a Riviéra az, amire emlékszem kicsi koromból?
Elvigyorodom.
De aztán nyugtatóan simogatom meg a bácsi karját.
- Mostanában, nem is olyan régen, igen mostanában változtatták meg. Hol volt a bácsinak műhelye?
Nem merek egyenesen rákérdezni, hogy hogy hívják, meg hol lakik, de hátha így mond valamit. Talán nem veszi sértésnek sem.
Újra Irvinre pillantok, bólintok a kérdésére. Csakis őszintén. Végtére is nem engedhetjük el csak úgy a bácsit, nem hagyhatjuk sorsára.
Bólogatok a leguán jófejségére, majd megkérdezem, mielőtt a bácsi elindulna valamerre:
- És Lufi milyen színű volt?
Lufi színénél tartunk meg a leguánoknál, mikor megjelenik egy tekintélyes külsejű, szigorú, de azért vidáman csillanó szemű hölgy. Annie kisasszony.
Hamar kiderül, hogy Yves bácsi gyakorlott Houdini.
- Valóban nagyon cseles volt, Yves bácsi - mosolygok az öregre, majd bólintok a gondozónőjének, aztán Irvinre pillantok. - Igazán szívesen, kedves öregúr. Viszlát! - elköszönök, majd az önjelölt kutyust figyelem.
Ugyanis a  kisfiú is Irvint találja be éppen.
Halkan nevetek.
- Jó, hogy megérkezett Annie kisasszony, azt hiszem, Yves bácsi különben rávett volna minket, hogy vigyük el a műhelyéhez. Te mit gondolsz? - kérdezem Irvint. Aztán megrázom a fejemet - Neeem. A macska neve Piroska. Bár fekete. Mármint a bundája.
Szélesen mosolygok.
Irvin meg nevet. Végül én is elnevetem magam.
- Erről lehetne dalt írni, nem?
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Szomb. Márc. 31, 2018 4:56 pm

- Ezek szerint jártas vagy az értékpapírokban. Ilyesmivel foglalkozol?
Én nem nagyon értek hozzá. Van egy takarékszámlám és ennyi. Másféle embert igényel az efféle munka. Kamatok, futamidő, ezektől irtózom! Vicces, ahogy a nő büszkén kihúzza magát, hogy ő ért hozzá. A bácsi élvezi a helyzetet. Már nem rángatja a lányt, ennek örülök.
- Nos, Christine, sajnálom, hogy akkor nem tudtál eljönni, de lesz még lehetőséged bepótolni. Hétvégén is játszunk például.
Felajánljak egy ingyen jegyet? Csak úgy? Miért ne? Szegény megszívta egyszer. Vagy azt akarja, hogy ezt higyjem. Nem baj, jöjjön csak! Ha már ilyen jól elviccelődünk Haiti és a Riviéra különbözőségén. Az öreg közbeszól. Figyelem, milyen türelemmel beszél vele a lány. Bámulatos!
- Lufi fekete volt, mint az éjszaka. Olyankor sose találtuk. Hallottuk, hogy nyávog valamelyik szobában, de nem lehetett megtalálni! Elszökött, elbújt, mint egy igazi nindzsa!
Elmosolyodom, ahogy arra gondolok, hogy talán a bácsi is így került ki az intézetből. Éjjel lemászott az ereszcsatornán, végiglopakodott az utcán. És eljött ide. Smaragdjegyért, ami jó a buszon. Christine is megérzi az ötletességet, látom a mosolyán.
- Viszontlátásra és szolgáljon jól az egészsége, Yves bácsi!
Útjára bocsátottuk az öreget. A móka nem ér véget, mert itt van még egy gyerek, aki kutyát játszik. Nem is rosszul.
- Lehet, hogy az lett volna a következő. Én itt hagytam volna a sort. Szegény öregúr. De hogy kicselezte a portást, meg még ki tudja kit, nem? És nem először, ahogy a nővér szavaiból kivettem. Alcatraz-ból is megszökne.
Jót derülök, ahogy Christine komolyan válaszol a hülye kérdésre.
- Kéne hozzá egy kutya, Farkas névvel. Akkor majdnem teljes lenne a mese. Még egy Nagymama és egy Vadász.
Lehet, hogy a következő leguánom ezen nevek egyikét kapja.
- Erről még klipet is lehetne forgatni. Az élet adja a legjobb ötleteket. Valami biztos lesz ebből, igen.
Meglátom anyukát, ahogy a gyerekek elkapják és körtáncot táncoltatnak vele. Egyre furább a szituáció. Oké, hogy gyerekbarát a hely, de ez azért... Már remeg a gyomrom, ahogy visszafojtom a nevetést, mert szerintem így is hangos voltam.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Vas. Ápr. 01, 2018 1:44 pm

Irvin kérdésére csak a fejem rázom.
Csak annyira, amennyit magamra szedtem, mikor a nevelőanyámmal bankba mentem. Ő szeretett kérdezősködni, meg van valamiféle nyugdíj– elő takarékossága, ami életbiztosítással van kombinálva. Akkor hazahozott egy csomó mindenféle prospektust.
Megvonom a vállam, majd kicsit közelebb hajolok.
A rendvédelmi testületeknél vagyok.
Mégsem mondhatom egy bank közepén sorban állás közben, hogy DGSE. Lehet, hogy az embereket kitörné a frász, azt hinnék bankrablók, vagy terroristák vannak a bankban, vagy bármi ostobaságot.
Pedig csak arról van szó, hogy mi is emberek vagyunk. A fizetésünk számlára jön, meg a többi…
Bólintok, kedves, hogy sajnálja, még akkor is, ha csak udvarias frázisként mondja.
Óha! – felcsillannak a szemeim a hétvége említésére, mert nem leszek szolgálatban. – És hol játszotok?
Yves bácsi is közbeszól, kedves kisöreg.
Lufi a nindzsa. De Yves bácsi is ügyes. Végül mindig meg tetszettek találni, gondolom.. – Kedvesen mosolygok rá. – Tetszik szeretni a nindzsás filmeket? – Gondolkodom, és eszembe jut egy régi sorozat, még kislányként láttam. – Tetszett látni a Sógunt?
Lehet, hogy Irvin most lököttnek néz, hogy filmekről diskurálgatok közben, de kezdem úgy érezni, jobb, ha Yves bácsi lekötjük, mielőtt innen is csak úgy továbbáll.
Aztán persze megérkezik érte a gondozónő, szerintem még épp időben.
Szegény nőt biztos megkerülte az infarktus, mikor rájött, hogy Yves bácsi megint kicselezte – mondom halkan, mikor már kiléptek a bank ajtaján. – Nem semmi a kisöreg.
Elnevetem magam.
If várából is – bólogatok. – Azt hiszem, ha megindult volna, hogy akkor ő most megy a műhelyébe, én is kiálltam volna a sorból. Nem mertem volna elengedni egyedül.
Irvinre mosolygok, mikor kiderül, hogy hasonlóan gondolkodik. Amíg ki nem derült volna, hol is lakik a bácsi, és biztonságban nem tudom, nem lett volna lelkem magára hagyni. De ezek szerint ketten pátyolgattuk volna.
Jó érzés tudni, hogy vannak még ilyen emberek.
A szavaira aztán nem bírom ki és elnevetem magam.
A Nagymama már megvan, és talán a Vadász is.
Eszembe jut Raoul, amit mesélt, és a röntgen, meg a nagymamája…
De nem tudom, a farkashoz mit szólnának…
Vigyorogva csóválom a fejemet.
Klippet? – kérdezek rá kíváncsian. – Tényleg így jönnek az ötletek? Mindig is kíváncsi voltam… mármint… elnézést, nem akarok tolakodó lenni.
Nem mondhatom neki, hogy úgy megnéznék egy forgatást. Az, az túl sok lenne. Igen. Valakire csak úgy ráakaszkodni, nem való. Bár ki tudja… még van időnk, még alakulhat a beszélgetés is.
Végtére is a sor nem halad.
A két gyerek épp táncikál és az anyjukat is rángatják, egyre nehezebben bírják a gyűrődést. Valahol érthető.
Lehet, hogy nem csak a számítógépes hívórendszer romlott el, hanem úgy egybe minden? – kérdezem halkan Irvint. – Ez esetben remélem nem az lesz, hogy a fizetésemet visszautalják a cégnek, hanem az, hogy duplát kapok.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Szomb. Ápr. 07, 2018 7:05 pm

- Hű...
Ez nagyon titokzatosan hangzott, éppen ezért nem is firtatom. Ismerek olyat, aki hasonló helyen dolgozik, ő se szeretné, ha nagy dobra vernék a kilétét, ahogy nyilván Chris sem. A bácsi nem szól bele, lehet, hogy nem is értette, mert tényleg halkan szólt a csaj.
- Szombaton, egy belvárosi klubban, a...
Majd elmondom vagy leírom, de most az öreggel is illik foglalkozni. A legszebb, hogy egyáltalán nincs tudatában, mennyi bonyodalmat okoz. Vígan álldogál itt, elbeszélget velünk és majd meséli az unokáknak, milyen szép napja volt!
- Igen. De volt, hogy csak másnap reggel. Egyszer a kenyértartóban aludt. Három szelet barna kenyér mellett.
Kedvesen nevetek, ahogy Yves bácsi is.  Tetszik neki ez a történet.
- Szeretem az akciófilmeket! Mindig elnáspángolják benne a rossz embereket. Így! Meg így!
A bácsi be is mutat néhány mozdulatot. Nem akar minket bántani, csak lassan, egyikünket se érintve imitál egy torokütést és egy gyomrost. A vállára teszem a kezemet.
- Óvatosan, még félreérti valaki. De szépen el tetszett lesni a filmekből.
- Nem-nem! Én karatemester voltam. Máig edzek, csak már kicsit kevesebbet bírok.
Felszalad a szemöldököm. Nem tudom, mennyire lehet neki hinni. Ha ez igaz, megvolt a kondi akár ahhoz is, hogy az ablakon keresztül szökjön meg.
- Persze, láttam! Az a csinos szőke lány nagy karriert csinált. Nem szép, hogy sztriptíztáncosnőnek ment, de sokra vitte!
- Elnézést, de az a Showgirls. Én is láttam.
Chris-re kacsintok. Hasonlóan hangzik. Sógun, Showgirls... Az öreg nem egy elveszett ember, még élénken élnek benne az emlékek olyan filmekről, amik - valljuk be - nekünk valóak. A vigyorában minden benne van. Nemsokára el kell búcsúznunk tőle, mert megjön az ápoló, aki tudja a rendet.
- Elhiszem. Ha tényleg ilyen edzett, még az se kizárt, hogy egyszerűen kiugrott az ablakon. Jó fej kisöreg, már rendesen hiányzik!
Ha a kocsmában találkoznánk, meghívnám egy sörre. Biztos, hogy remek történeteket tud, még többet, mint amit megosztott velünk kenyértartóról, karatéról és jónős filmekről.
- Yves bácsi, a gróf? Ez tetszik.
Ahogy az is, hogy Chris-től a műveltség sem idegen. Túl sok rendőrt, egyenruhást nem ismerek, így nem tudhatom, mennyire jellemző rájuk az olvasottság. Kellemes meglepetés. Egy rugóra jár az agyunk. Ő a rendet szolgálja, természetesnek is kell lennie, hogy segítene. Én más szakmát választottam, de ugyanazt tettük volna. Ez jó.
- Végülis igen. Csak ő smaragdjegyre vadászott.
Én is jót nevetek, ahogy bonyolítjuk a mesét.
- Az élet nagyon jó ötleteket ad! Nem, semmi baj. Szívesen mesélek arról, hogy működnek nálunk a dolgok. Volt már, hogy egy könyv adta az alapokat. Vagy csak elolvastuk a dalszöveget sokadszor és beugrott valami. Aztán majd meg is kell rendezni, helyszínt találni, szereplőket, jelmezeket. És a végén összevágni a zenével.
Úgy látom, nem untatom, sőt nagyon is érdeklődő a csajszi.
- Épp készül egy egyébként, de annak már megvan a koncepciója. Ez majd... Valamikor a jövőben megér egy dalt. Vicces lesz úgy írni, hogy a klipet előbb gondoltam ki.
Körbenézek, ahogy Chris aggodalmaskodik. Mintha még mindig ugyanazok állnának a sor elején. A morgós ember már eltűnt, szerintem megunta. A körtánc csak folytatódik és a gyerekek indiánéneket énekelnek hozzá. Visszanézek, már én is kicsit zavartabban.
- Lehet. Úgy látom, senki nem jutott előbbre.
Hogy a dolgozók mit beszélnek egymás között, azt nem hallom éppen.
- Vagy véletlenül írnak egy nullát a végére. Ha így lesz, szólj nekem, hogy van-e felvétel!
Nem veszem komolyan a dolgot, hallani a hangomon. Hirtelen vibrálni kezdenek a lámpák. Két-három villanás után visszaáll a rend. A gyerekek elfutnak a folyosó másik vége felé, a hátsó bejárathoz, anyuka meg utánuk.
- Ööö...úgy érzem, nem megfelelő időpontot választottunk az ügyintézéshez. Ezek után nem szívesen állnék oda bármelyik ablakhoz. Te még maradsz?
Én már mennék. A hétvégi koncertre még ki kell térni, azt nem beszéltük meg. Nekem fontos mindenki, akit érdekel a zenénk. Kiállok a sorból.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Vas. Ápr. 08, 2018 12:00 pm

Irvin hűjére csak elmosolyodom. Igazat mondtam, csak nem a teljes igazat, de azt hiszem nem ez az a hely, ahol megbeszélhetnénk mit is jelent a DGSE-nél dolgozni, és miből áll a munkám. Még ha alapvetően Irvint kedvelem is rövidke ismeretséfünk alapján és a megbízhatóságában sincs okom kételkedni… De akkor is, alig fél órája találkoztunk.
A szombatra mosolyogva bólintok. Amennyire tudom, nem leszek szolgálatban. Ilyen szempontból a DGSE talán kicsit jobb, mint a rendőrség, bár itt is akadhat bármikor bármi sürgős.
A kenyértartóban?  – elnevetem magam a trükkös nindzsamacska kalandjait hallva.
Majd serényen bólogatok.
Ahogy tetszik mutatni.
Talán úgy tűnik, mintha csak ráhagynám a kisöregre, de ez nem így van. Valójában inkább meglepett vagyok, mert Yves bácsi egy alap katát mutat éppen, igaz talán kissé pontatlanul és erőtlenül, de tippre túl van már a kilencvenen is, talán így ez érthető és megbocsátható.
Komolyan bólintok a szavaira.
Ez a torokütés, ha nem tetszik visszafogni, kifeküdtem volna – felelem. Van ebben némi túlzás persze, mert azért én is tanultam egyet mást, de mivel nem számítottam rá… hát…
Jó kis tanulság, hogy mindig legyek éber.
Köszönöm, Yves bácsi – teszem hozzá, és finoman meghajlok az öreg felé, ahogy egy dozsóban tenném. – Értékes leckét tetszett most adni.
Irvinre pillantok, de szerintem nem csak a tekintetemből, a hangomból is tudhatja, hogy nem viccelek, és nem gúnyolódom a bácsival.
A Sógun-Showgirls áthalláson viszont már elvigyorodom.
Kitelik tőle. Mint annak a regénynek a hőse, a százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt. Abból is készült film, lehet, hogy Yves bácsi is látta.
Bőven előfordulhat, és aztán onnan szedte az ötletet.
Elnevetem magam.
Akár még az is lehetett volna, ha annak idején a forradalom nem törli el a rangokat.
Miért is ne? Még az is lehet, hogy bennem is hercegi vér folyik, volt elég provance-i herceg, meg őrgróf annak idején, aztán azok a családok csak úgy eltűntek az időben.
Mosolyogva bólintok. Jó érzés tudni, hogy az ember még mindig belebotolhat olyanokba, akik szintén nem mennének csak úgy el egy-egy ilyen probléma mellett.
Irvin végül mesélni kezd, én meg kíváncsian hallgatom, mert ez olyasmi, amiről nem írnak a bulvárlapok, nincs benne a műsorokban, a riportokban, pedig talán valahol itt a lényeg…
Melyik dalotokhoz? Vagy új? – kérdezek rá.
Bólintok. Én is ezt látom, nem haladunk.
Ugyanakkor az alkalmazottak, bár láthatóan kényelmetlenül érzik magukat és feszengnek, de az arcukon inkább düh van, mint félelem. Nem tartom valószínűnek, hogy valamiféle támadás érte volna az intézetet, legalábbis nem közvetlen fizikai. Lopva körbepillantok. Két biztonsági őrt látok, de ők láthatóan nem idegesek. Szóval valószínűleg rendszerhiba.
Igen, még egy nulla a végén, az kifejezetten jól esne – helyeselek buzgón. Aztán cinkosan Irvinre kacsintok. – Felvétel mindig van. Általában elég kemény felvételi vizsgával, hacsak nem takarítónak jelentkezik valaki. De elvben vannak technikai munkatársak is, autószerelők, karbantartók, ilyesmi, nekik csak a szokásos ellenőrzésen kell átesniük, úgy tudom. A többieknek meg beosztástól függ.
Pontosan ezért morogtak rám, hogy én a szigorú felvételi rendszert megkerülve jutottam be. Pedig nem kéne morogni. Igaz már bent vagyok, de ugyanúgy meg kell csinálnom a teszteket, mint másnak, vagy kiraknak, vagy mehetek a folyosókat felmosni.
Arról nem is beszélve, hogy a pszichológiai tesztelésem a sebesülésem miatt sokkal keményebb volt, mint az általában szokásos.
Igazad van. Tudni kell mikor jött el a taktikai visszavonulás ideje. Jobb, ha ma nem nyúlnak a számlámhoz, mielőtt még a rendszer valami furcsaságot művel vele – értek egyet Irvinnel. Én is kiállok a sorból.
Egyébként Yves bácsi… amit mutatott ütéseket, azok tényleg profik voltak – jegyzem meg. Bár végül nem az én döntésem, de tényleg lehetne a történetből egy modern Monte Cristos klippet forgatni… Akár. – Kár, hogy nem kérdeztem rá, melyik otthonból jött. Bár nem lesz olyan nehéz megtalálni… – dünnyögöm, majd elmosolyodom. Aztán eszembe jut még egy fontos részlet. – Nem mondtad még melyik klub lesz a helyszín.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Vas. Ápr. 08, 2018 9:51 pm

Gondolom, már sokan rácsodálkoztak, hogy egy ilyen csinos és kedves nő kemény rendőrként szolgál. Vagy még keményebbként. Yves bácsi pedig csak sorolja élete, életük nagy eseményeit. Én nem értek annyira a harcművészethez, így pontosan arra gondolok, hogy Chris illendőségből dícséri a bácsi mozdulatait. Megmosolygom, ahogy komoly ellenfélnek titulálja.
- Jaj, kedvesem, dehogy ütöttem volna meg magát! Csak no contactban mutattam meg.
Ez úgy hangzik, mintha az öreg tudná, hogy kell rendesen ütni, padlóra küldeni valakit. Lehet, hogy otthon megvan az a fekete öv. Ahogy a nő meghajol, Yves bácsi is megteszi ezt és nagyon pontosnak tűnik. Látom az arcán a végtelen örömet. Mintha már rég lett volna szerencséje olyanhoz, aki érti, miről beszél. A rendvédelmieknél biztos komoly oktatás van, elhiszem, hogy Chris érti. Ahogy rám néz, az is ezt mutatja. Mikor már egymás közt vagyunk, ki is tárgyaljuk.
- Meglehet. Akár választhatta őt példaképül is. Jó film volt!
Biztos, hogy ugyanarra gondolunk, hisz nem egy szokványos téma.
Nem sokat tudunk Yves bácsiról. Akár nemesi származású is lehet.
- Egészen új. Le roi d'hiver a címe, még csak kislemezen jött ki.
Új dal, új elképzelés, új művész. Athena kiváló munkát végez, én biztos vagyok benne, hogy a végeredmény magáért fog beszélni. Ahogy az itteni dolgozók arckifejezése. Ennyire letaglózza őket az a fránya számítógép?
- Á, csak vicc volt. Próbálkoztam én államigazgatással és műszakival, nagyon nem az én világom volt. Ezekre is másfajta emberek kellenek.
Művészként máshogy látom a világot. Tisztelem azokat, akik a védelemre esküsznek fel. Nagy szükség van rájuk, egyre nagyobb.
- Akkor azt mondod, jókor lengetem a fehér zászlót?
Ezt regényekből, filmekből azért ismerem. Katona nem voltam. Sajnos. Pedig nem ártott volna, úgy gondolom.
- Komolyan? Ahogy beszélt, ahogy meghajolt, az nagyon meggyőző volt. Az ütésekhez annyira nem értek, de ezek szerint karatemester és ékszerész egyben. Nem egy hétköznapi bácsika!
Jót nevetek, együttérzően és tisztelettel. Örülök, hogy betévedt hozzánk. Szóval tartottuk, amíg visszaviszik. És azt hiszem, ha valaki elkapná az utcán, megbánná. Öreg kecske nem vén kecske.
- Lenyomozod? Megkérdezhetem, te végülis rendőr vagy vagy valami más?
Kíváncsi vagyok. Ha nem válaszol, elfogadom. De egy kérdést megért.
- Adsz egy e-mail címet? Mindjárt elküldöm és kapsz egy ingyenjegyet is, ha már úgy alakult, hogy az előzőről lemaradtál. És a mai után. Komolyan, legszívesebben Yves bácsit is meghívnám. Ha lenyomoztad, nem szólnál nekem? Egy akusztikus koncerttel meglepnénk az idősek otthonát. Szerintem örülnének neki.
Természetesen ingyen intéznénk. A menedzserünk torkán lenyomnám. Jótékonyság, reklám, stb. Ott még úgysem játszottunk.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Kedd Ápr. 10, 2018 12:18 pm

Egy röpke másodpercre elkapom Irvin kissé talán csodálkozó pillantását, aztán Yves bácsi biztosít, hogy nem akart ám megüti. mondjuk efelől nincs kétségem, egyáltalán nem tűnik erőszakosnak. kicsit keveri ugyan a dolgokat, de van logika még abban is, hogy hogyan.
- Tökéletesen csinálta, Yves bácsi.
Ezt ismétlem meg már akkor is, mikor elindul az ápolónőjével.
- Ki tudja? - kérdezem és szélesen mosolygok. Egyébként tényleg jó film volt, nekem tetszett.
Az új dal címén elgondolkodom.
- A tél királya... jó cím. Ezt is játsszátok majd szombaton?
Jó lenne, jó lenne élőben hallani őket, meg az új számot is. Eddig még nem hallottam, vagy csak nem tudtam hogy hallom, a rádió újabban csak reggeli háttérzaj, odabent meg nincs lehetőség benyomni a youtube-ot, és most eléggé összejöttek a dolgok.
Kocogás közben pedig sosem teszek be fülest, olyankor szeretem a környezetemet hallani, és nem csak azért, mert kevésbé balesetveszélyes.
Halkan nevetek.
- Ott van még a testület zenekara is. Parádékon nagyon nyomják...
Valóban létezik a díszzenekar, de nyilván az egész csak vicc. Móka.
- Egyébként nem te vagy sem az első, sem az utolsó zenész, akinek van polgári foglalkozása is. Vagy lehetne. Hallottam már én is olyanról, akinek mérnök diplomája volt, vagy jogi, de olyanról is, aki civilben autószerelő volt.
Bólogatok.
- Szerintem pont jókor. Ideje feladni.
Aztán csak megerősíteni tudom az előbbieket.
- Igen, azt gondolom, hogy Yves bácsi a régi dolgokra pontosan emlékszik. Lehet, hogy a jelenben kicsit el van tévedve, de szerintem igazat mondott. És igen, az amit mutatott, az is pontos volt, bár nem a mai divatos önvédelmi ágak közé tartozik, inkább mondanám klasszikusnak. Ma ilyesmit már csak a hetvenes évekbeli karate- meg kungfu-filmekben láthatsz. De akkoriban ez volt a menő. és ha ehhez hozzáadjuk Yves bácsi életkorát, ugye...
Én is elmosolyodom.
- Végtére is meg tudom csinálni. Nem lehet annyira nehéz. Mondjuk, kell hozzá olyan fél óra gépidő, de meg tudom csinálni.
Picit közelebb hajolok.
- Rendőr voltam, a drogosztályon. Most már kicsit mást csinálok.
Még halkabban súgom:
- DGSE.
A kérdésére egy pillanatig gondolkodom, majd lediktálom neki a címemet. A sajátomat. Nem utal benne semmi sem a nevemre, sem a munkámra.
- Húú! Nem semmi vagy, Irvin!
Most tényleg fültől-fülig vigyorgok. Jó lesz kicsit kimozdulni és tényleg szeretem a zenéjüket, és talán így kicsit még jobb élmény lesz látni és hallani őket.
- Rendben. Ha olyan címről küldöd, ahol elérlek, akkor szívesen. És szerintem is. Egy akusztikus koncert az igazán jó lenne. Még akár videózni is lehetne közben, ha a közönség beleegyezne.
Én bőven el tudnám képzelni, hogy az ottani felvételeket később akár használhatnák is. de mondjuk ehhez nem értek, ez Irvin szakmája.
- Szerintem még a héten meg tudom nézni, és remélem összejön. Jó buli lenne, az biztos.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Vas. Ápr. 15, 2018 2:32 pm

- Köszi! Igen, minden bulin sorra kerül.
Nemrég jött ki és be akarjuk járatni. Másrészt meg koncerten jön ki a legjobban, hogy mennyire fogja szeretni a közönség. Eddig eszik, ez csak megerősítés, hogy klipet kíván.
- Láttam ilyeneket, nagyon szép és nagyon fegyelmezett, de sajnos nem nekem való.
Ezért nem mentem komolyzenésznek sem. Én saját művészetet akartam létrehozni és ezt is csinálom. Széles mosoly ül ki az arcomra, mert úgy érzem, Chris részéről nem volt ez egy komoly javaslat.
- Nekem mondod? Az énekesünknek például papírboltja van, a basszersrác targoncás. Aki előtte volt, az meg filozófiát tanított az egyetemen. Én egyébként francia nyelv és irodalom szakot végeztem.
Ettől is szép a zenélés. A legkülönbözőbb emberek jönnek össze.
- Lehet, hogy megragadt húsz évvel ezelőtt? A hölgy azt mondta, akkor halt meg Yves bácsi felesége.
Ahogy Chris beszél, még régebbre tenném az emlékek beállását, de az is feltűnik, hogy nagy szakértő a harcművészetben. Ismeri a múltat és a jelent.
- Igazság szerint túl sok ilyet nem láttam és nincs szemem a mozdulatok megjegyzéséhez. De látom, te otthon vagy a témában. Érdekel is, nem csak muszájból tanultad, ugye?
Nekem úgy tűnik. Örülök, hogy tud segíteni. Kicsit ijesztő, hogy fél óra alatt le lehet nyomozni valakit. Amik velem történtek mostanság, azok után nem meglepő, hogy görcsbe áll a gyomrom. Próbálok arra gondolni, hogy itt tisztes szándékról van szó. Sőt talán egy értékes kapcsolat is lehet ebből. És kellemes kapcsolat. Már most az.
Ahogy elmondja, hogy a kábszereseknél volt és most hírszerző - azt hiszem, erre mondják - , jobban meglepődöm, mint amikor simán rendvédelmi szerveket említett.
- Komolyan? Nem néztem volna ki belőled. Bocsánat, ne haragudj, csak nem ilyen kép él bennem egy hasonló...katonáról, ügynökről.
Megkérném, hogy meséljen róla, de olyan súgva mondta, hogy nem teszem. Talán majd egyszer. Guillaume-ot se szoktam faggatni. Engem az emberi része jobban érdekel, mint a konkrét nyomozások és titkok. Látom, hogy habozik megadni az e-mail címét. Gondolom, ő fél pillanat alatt lenyomozna így valakit, ezért óvatos. Nem fogok erőszakoskodni.
- Ez tényleg a tiéd? - kérdezek vissza, mert bárkié lehetne.
- Este írok.
Szívből örül, látom. Még mindig nem fér a fejembe, hogy egy ilyen kedves lány hogy lehetett rendőr és most hogy lehet ügynök. Hogy lehet valakinek ennyire más a civil arca? Erről még beszélnünk kell, nagyon érdekel.
- A sajátomról fogom küldeni. Köszönöm, hogy segítesz ebben! Biztos örülni fognak az öregek.
A nénik és a bácsik. Azt majd meg kell kérdezni, szeretnének-e szerepelni videófelvételen. Akár úgy is lehet, hogy csak minket vesz a kamera és esetleg egy-két vállalkozó szellemet. Yves bácsi tuti benne lenne. Fogalmam sincs, fog-e rám emlékezni.
- Az szuper lenne!
Szétnézek az utcán. Épp zöld a lámpa.
- Nos, Chris, nagyon örülök, hogy találkoztunk! Még el kell intéznem pár dolgot, úgyhogy most rohanok. Küldöm az e-mailt és majd várom a tiédet! Akkor szombat!
Intek neki és indulok is, hogy még épp átérjek. Ott parkoltam le a kocsival a túloldalon. Mindig van mit intézni és ha most nem bankban vagyok, akkor mást veszek előre. Vidáman kelek át a zebrán. Semmit nem intéztem el, de szereztem egy kedves ismerőst. Ez nagy öröm.

// Köszönöm a játékot! Smile //
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Vas. Ápr. 15, 2018 9:17 pm

Kíváncsi vagyok a dalra, de úgy egészében a koncertre is, ha Irvin megadja a helyet, szerintem ott leszek. És nagyon-nagyon remélem, hogy most nem jön közbe semmi.
A válaszán halkan nevetek.
Rögtön gondoltam – közlöm, még mindig széles mosollyal.
Kerekre nyílnak a szemeim a bennfentes infókat hallva. Lehet, hogy csak én vagyok lemaradva, de akárhogy próbálok visszaemlékezni, csak arra jutok, hogy ezeket még egy pletykalapban sem olvastam eddig.
Nem semmi. És ezzel együtt hogy van, akkor te írod a szövegeket, vagy változó? – kíváncsiskodom. Bár igazság szerint ennek utána lehet nézni, a daloknál általában feltüntetik.
Aprót bólintok.
Szerintem valami ilyesmi lehet a helyzet. És néha ez egyébként is így van az idősekkel. A régi emlékek tiszták, az új dolgokat összekeverik. Azt hiszem egyszerűen máshol van a hosszú távú memória helye az agyban. Ha jól emlékszem, ezt mondták abban a műsorban a NatGeon. De egy neurológust kellene megkérdeznünk.
Elmosolyodom. Aztán elképzelem, mit szólna bárki egy ilyen kérdéshez.
Az újabb kérdésre bólintok.
Eleven kislány voltam. Elsőben beírattak balettre, és bár hajlékony voltam, de magas, a lányok közül a legmagasabb, és a fiúkat is leköröztem. És… arra emlékszem, hogy nem szerettem úgy táncolni, hogy magasabb voltam a kisfiúknál. Így másodikban átírattak karatéra. Mondjuk így. Többféle dolgot is tanultam, és nem volt gond, mert ha a korosztályomban picinek is bizonyultak a többiek, akkor mindig voltak idősebbek.
Megvonom a vállam és elmosolyodom.
Semmi baj. Sőt talán jó is így. Nincs a homlokunkra írva.
A kérdésre komolyan bólintok.
Tényleg. Privát cím.
Szélesen mosolygok.
Az jó lesz. Köszönöm.
Lassan bólintok.
Szívesen teszem, mert jó dolog, amit kitaláltál. És mert a világon senkinek sem ártunk vele. Sőt.
Irvin szemébe nézek.
Igazság szerint te is ki tudnád nyomozni, maximum neked több időbe telne. Mondjuk, rámenne egy fél napod, vagy egy egész. Nekem gyorsabban megy. Szóval… Miért is ne?
Újra elmosolyodom.
Én is örülök! – komolyan is mondom, ez nem csak udvarias frázis. – Szombaton!
Irvin után intek, aztán én is elindulok, vidáman sétálok végig a járdán, becélzom az első pékséget. Ha már bankolni nem sikerült, a bevásárlást megejthetem.
Annál több szabadidőm marad majd szombatra.

//Én is köszönöm  Smile  //
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Hétf. Ápr. 16, 2018 7:51 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Pént. Jún. 29, 2018 12:01 pm

Kivételesen most nem munkaügyben járok el. Azért ez is ritka, de magánemberként néha kell száraz banki ügyeket is intézni. Történetesen a Francia Nemzeti Bankban tartom a megtakarításom egy részét. Főként biztonsági okból, mert, ha a Nemzeti Bank csődbe megy akkor az országnak is vége, ezért talán elmondható, hogy biztonságban van a pénzem. Egy egyszerű kék farmer és kék póló van rajtam és egy sportcipő. A pólóm sima kék, nem „Police” feliratú, ami általában szokott lenni civil viseletben is. Nincs rajtam a megszokott hónalj pisztolytáska sem. Mivel az ördög nem alszik ezért persze nem maradok civilben sem védelem nélkül, nem mintha puszta kézzel nem tudnék elbánni valakivel, de a mai terrorral áthatott világban nem árt, ha van lőfegyver a kéznél. A patinás, belvárosi épület nagyon is szépnek mondható, ami helyet ad a banknak már vagy 200 éve mióta meglapították. A bejárat után fémdetektorral vizsgálják át a belépőket. Persze becsipogtam.
- Jó napot! Elnézést, a mobilom. Válaszolom a három biztonságinak amikor a zsebemből kipakolom a telefonomat. Újra besípolok. Ó jaj, majd el felejtettem… Benyúlok a farzsebembe és előveszem a DGSE igazolványomat amit az egyik őr kezébe nyomok. Majd csak ezután, óvatosan felhúzom a nadrágom szárát, ahol kivirít a bokámhoz erősített, kisebb méretű fegyver. Talán az igazolvánnyal megelőzöm, hogy gyanakodjanak rám.
- Most nem vagyok szolgálatban, de van rá engedélyem.
- Sajnálom uram, de a szabályzat szerint a biztonsági személyzeten kívül nem lehet fegyvert behozni, csak hivatalos személyeknek, hivatalos ügyben. Kicsit elhúzom a számat az őr válaszára, de ha ez van, akkor nem fogok kekeckedni. Óvatosan leszedem a bokámról a zsebméretű pisztolyt majd átadom az őrnek.
- Távozáskor természetesen visszakapja. Próbál az őr nyugtatni amire megrántom a vállam.
- Reméltem, hogy nem akarja megtartani. Vigyorodok el, majd mikor újra belépnék, megint besípolok.
- Az utolsó darab. Dünnyögöm kissé kellemetlenül, amikor bal lábszáramnál emelem meg a nadrágot és leoldom az oda erősített bevetési késem. Több nem maradt, slussz passz. Újra átmegyek a rendszeren és most már hang és fegyver nélkül. Furcsa érzés, de hát ez van. Az őrök biccentenek, hogy rendben, mehetek, majd beérek a nagyobb központi csarnok részre, ahol a golyóálló ablakkal elválasztott pénztárak vannak. Látszik, hogy nem vagyok rutinos bankoló mert aki rendszeresen jön az gyorsan be tud jutni mert tudja mit hozhat magával és mit kell leadnia. Velem majd 5 percig szöszmötöltek, de fő a biztonság. Miután bejutottam keresem, hogy hová is kellene, melyik sorba beállnom. Egy kedves hölgy jön oda segíteni, hogy húzzak sorszámot, s türelmesen segített is, hogy a megfelelőt válasszam. Nem felejtem el megköszönni a segítségét, majd beállok a sorba. Szakmai ártalom az is, hogy szemügyre veszem a biztonsági személyzetet, kamerákat, ki és bejáratokat… Ez valahogy belém ivódott az évek folyamán. Elég sokan vannak a bankban, bár lehet ez csak nekem sok. Elvégre a belváros egyik legnagyobb banki épülete. Amíg várakozok fürkészőn figyelem az ügyüket intéző embereket. Alig bámészkodok egy kicsit, amikor is valami hangzavar bontakozik ki a bejáratnál. Alig pár pillanat telik el, amikor maszkos fegyveresek rontanak az épületbe. A mennyezetbe lőnek és azt ordibálják, hogy mindenki a földre. Hulla jó! Pont most vagyok fegyvertelen. Egyelőre nem tudok mit tenni, lefekszem a földre, ahogy kérik. Közben számolom, hogy hányan vannak és milyen fegyvereik vannak és, hogy mi lehet a tervük. A bejáratnál lefegyverezték a biztonságiakat és mivel túszokat is ejtettek, már belépéskor ezért a bent lévő biztonsági őrökkel is eldobatják a fegyvereiket, különben azzal fenyegetőznek, hogy vérfürdő lesz. Eddig legalább öt fegyverest számoltam, véleményem szerint golyóálló mellényben vannak és jól felszereltek ami a gépfegyvereiket illeti, ezek nem amatőrök…
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
5
● ● Reag szám :
0
● ● karakter arca :
Dwayne Johnson


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Szer. Júl. 04, 2018 11:08 am

Átlagos napnak indult ez is, átlagosabbnak egy dögunalmas teljesen hétköznapi napnál. Ha csak annyi különbség nem volt, hogy anyóst reggel felpakoltam egy repülőre, és "viszlát sohanapján kiskedden" elköszöntünk tőle, könnyesen, sajnálva, hogy máris hazamegy. A lányok még pápát is integettek neki, amitől az öreglány teljesen elolvadt. Jerrynek is szabadnapja van, így együtt álltunk neki elintézni néhány dolgot, a házban egy kicsit összepakolni, és ilyesmik.
Már éppen indultunk volna, hogy az ikreket elvigyük egy játszóházba, amit ajánlott az egyik anyuka a játszótéren, amikor borzalmas dolgot fedeztem fel. Rongyi eltűnt. Szőrén szálán, fogalmam se volt, hogy hol lehet, hol vesztettük el, és egyáltalán. Pechemre ez a sajnálatos hiány nem nekem tűnt fel, hanem Mollynak, aki azonnal keserves bömbölésbe kezdett, amint felfogta, hogy gyakorlatilag teljesen hiába túrtuk fel a házat az apjukkal, Rongyinak nyoma sincs.
Két vígasztalhatatlanul bömbölő gyermekkel elindulni egy játszóházba, viszonylag nehezített terep. Csodálkozom, hogy Jerry nem hajtott neki az első villanyoszlopnak ebben a hangzavarban. Aztán, épp amikor odaértünk, rájöttem, hogy hol vesztettük el Rongyit! A bankban, tegnap!
A hercegnőciket az apjukra bízva ott hagytam a játszóháznál, kezdjék el a mókát nélkülem, addig én megkísérelem visszaszerezni imádott Rongyinkat, öt perc az egész, ezt meg is mondtam Jerrynek. Utálom azt a dögöt, a rongyit, ezt a hülye nyulat, azt pedig még jobban, hogy csak egy van belőle...
Szóval, leparkoltam a bank előtt, beszaladtam, át a fémdetektoron, át a biztonságiakon, egyenest az információs pulthoz.
- Bonjour! - kezdem franciául, majd némi akcentussal ugyan, de ezen az ékes nyelven folytatom a mondandómat. - Tegnap itt jártunk, két kislánnyal, és elveszett a.... - hogy az anyámba mondják franciául, hogy rongyi?!
- Ez? - emeli fel mosolyogva a hölgy a pultjáról a nyulat, én pedig hatalmas megkönnyebbüléssel, hálásan sóhajtok fel. Hála égnek!
- Köszönöm! Igen, ő az! - mosolygok rá, majd elveszem tőle az állatot, és már éppen húznám magam elé a táskám, hogy bele gyömöszöljem, amikor valami hangzavar üti meg a fülem a bejárat felől. Ahogy lövéseket hallok, az összes vér kiszalad a fejemből, és csak állok ott kővé dermedve. Mi a szent szar?! Azt kiabálják, hogy mindenki feküdjön a földre, én pedig óvatosan, kezeim felemelve előbb térdre ereszkedek, majd lehasalok a padlóra. Most le fognak lőni?
Elkerekedett szemekkel bámulok rájuk, hiszen ez az egész annyira hihetetlen. Megmoccanni és megmukkanni se merek, sőt, inkább a szemem is behunyom, és csak szorongatom a nyuszit, arcomhoz emelem, hogy érezzem a lányaim finom baba illatát. Ha lepuffantanak, azt akarom, hogy ez legyen az utolsó emlékem, komolyan.
Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
58
● ● Reag szám :
53
● ● karakter arca :
Freya Mavor


Témanyitás ✥ Re: Banque de France •• Pént. Aug. 31, 2018 7:34 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Banque de France ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Banque de France
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-