Pompidou Központ
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Pompidou Központ •• Szer. Júl. 19, 2017 8:36 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Szer. Júl. 26, 2017 7:16 pm


To  Maëlys

Az otthoni laptopom sajnos bekrepált, és a munkahelyemen nem akartam kísérteni a sorsot, hogy kirúgjanak, mert magánjellegű ügyeket intézek. Tisztában vagyok vele, hogy magasabb körökben nem szokatlan elfoglaltság, ha az ember a személyes tennivalóit is beiktatja munkaidőben, de még nem értem el arra a szintre, és féltettem az állásomat. Az egyetlen megoldás a Pompidou maradt. A párizsiak szerint a legkorszerűbb építmény, ahol koncerteket, hangversenyeket, és kiállításokat is szerveznek, de engem kivételesen a könyvtár részlege vonzott a nyilvános számítógépekkel. Mástól is kérhettem volna segítséget, de elég makacs vagyok, és mégsem szerettem volna, ha valaki a privát gépén rátalál az előzményekre. A szüleimnek se mertem elmondani, hogy a főbérlőm felmondta a szerződést, és új hely után kell néznem záros határidőn belül, mert megismerhetem Párizs árnyalt oldalát is, mint hajléktalan. Kaden biztosan kinevetve, ha most látna, és egy pillanatra el is facsarodik a szívem tőle, hogy már lassan két hete nem látogattam haza. A reklámkampány, és az őszi kollekció előkészítése egy egész csapatot vonz, így esélyem se lenne elszabadulni, mert annyi a dolgom, hogy a túlórák is csak úgy röpködnek. A mai nap kivétel, hamarabb jöhettem el, de megígértem a főnökömnek, hogy holnap ennyivel korábban is megyek be.
A könyvtár hatalmas, több elszeparált részleggel, még galéria is üzemel, aki odafentről akarja csodálni a kilátást egy kellemes könyv társaságában. A csend uralkodó a modern falak között, mely cseppet sem zavar, így jobban oda tudok koncentrálni a weboldalak sokaságára. A böngészőben annyi kis ablak van nyitva, hogy már nem is tudom, hogy melyik az első. Az árak horribilisek, egy garzonlakás is jócskán meghaladja az általam felállított szűk határokat. A szüleimnek mégsem szólhatok, hogy küldjenek pénzt, ha már olyan agresszívan ragaszkodtam az önállósághoz. A magam lábára akartam állni, és ehhez meg kell tanulnom egyedül is döntéseket hozni. Az olvasó szemüvegemmel is hunyorítok, nem ártana egyszer időben lefeküdni, és nem a rajzaim fölött gebedni, de ráérek évek múltán is pihenni, ha már öreg leszek. A pörgés a lételemem, szeretem fontosnak érezni magam, és ehhez szükségem van arra is, hogy legyen egy biztos fészkem. Az albérlet jó móka, de nem alone, ahogyan az angolok mondanák. A világnyelvet kicsit döcögősen beszélem, azt már el tudnám mondani, hogy ki vagyok, és talán nem rabolnának el, vagy adnának el egy arab hercegnek két kecskéért cserébe. Az egyik hirdetésen átugranék, ha nem csapna meg a sürgős költözködési dátum. A lakás tulajdonosa a heti kulcsátadással kecsegtet. Végigfutom a feltételeket, és rá kell jönnöm, hogy ez pont nekem való. A tartalékaim elmennek majd a kaucióra, de ha igazak a leírtak, akkor megcsíptem Fortuna lábát. Ajaj, ez nincs is olyan messze. A sarokban lévő órára pillantok, aztán hátradőlök a széken, és kifújom az eddig bent tartott levegőt. Most, vagy soha..mennem kell. Gyorsan zárom be egymás után az ablakokat, aztán a gép kikapcsolása is két kattintás, de a táskámmal elszórakozom. A szék háttámlájára tapad rá a pántja, és alig győzöm lehúzni onnan, melynek következtében kiborul a fél tartalma. A közelemben ülők összerezzennek, és csúnyán merednek rám, mintha egy földönkívüli lennék. Bocsánatkérő tekintettel guggolok le, és kapkodom össze az elgurult ceruzákat, meg a kulcscsomómat, ami a hangzavart keltette pár másodperccel ezelőtt. Szökkenve tűnök el, és fizetem ki az óradíjamat. A mai világban már semmi sincsen ingyen, de hálás vagyok a francia főváros nyújtotta lehetőségekért. A liftig meg sem állok, türelmetlenül dobolgatok a lábaimmal, mire kinyílik az ajtó, és betuszkolódok két idősebb férfi, és egy fiatal lány mellé. A földszintet nyomnám be, de az egyik pasas megteszi helyettem egy mosoly kíséretében. A falnak lapulva pillantok fel az üvegfalon át a szerkezet tetejére. A fizika sohasem volt az erősségem a  gimiben, de a csiga felhúzást még ismerem. Lassan ereszkedünk alá, csak egy kis bökkenő kúszik be a képletbe, hogy megáll a felvonó, és a vállammal nekiütközöm a mellettem álló lánynak.
- Nagyon sajnálom. – kérek elnézést, és kipillantok a két férfi bubu feje mellett, de a panelen csak egy piros jelzőcsengőre emlékeztető forma villog.
- Beragadtunk? – csúszik ki a számon az egyértelmű feltételezés, és a barna szemű csajra nézek. Vajon neki is sürgős dolga van, nemcsak nekem? Türelmetlennek látszik, az ajkait harapdálja, akárcsak én, de a későbbiekben nekem a hajkoronám fog megváltozni, ha nem jutunk ki…






A hozzászólást Alyssia Bertrand összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 05, 2017 3:27 pm-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Szer. Júl. 26, 2017 11:04 pm

Lisa && Maë

Párizs, a szerelem, a divat és a nagy lehetőségek városa, vagy legalábbis valami ilyesmit szoktak mondani. Mostanában nem túlzottan olvastam ilyen leírásokat a városról, hiszen most már itt voltam és nem csak hallásból ismerhetem. Még nem sok helyet fedeztem fel, de azt is tudtam, hogy nem maradhatunk sokáig a hotelben, inkább valami kisebb lakás kellene, meg végre meg kéne tanulnom rendesen használni a térképet. Igyekszik a testvérem is segíteni benne, de lehet nekem inkább a táncnál kéne maradnom, ahhoz van tehetségem, legalábbis úgy tartják. Előbb vagy utóbb pedig munkát is kell találnom, mert nem fog örökké kitartani a vésztartalékom se, amiket félreraktam egy-egy fellépésnek köszönhetően, vagy az egyik közeli boltban végzett eladói munkáért kapott fizetésért odahaza.
A laptopomat is magammal hoztam, de hiába beszélem jól a franciát, hiszen anya is az volt, attól még lehet vannak valami trükkök az ilyen oldalakhoz, ahol meg lehet találni a legjobbakat, vagy éppen tudnak javasolni valamit itt is, hogy melyik környéken érdemes egyáltalán nézelődni, mert nem szeretnél Párizs sötétebb utcáira eltévedni. Annyira bátor még nem vagyok én se, meg még mindig képes vagyok eltévedni, így nem is tartom annyira jó ötletnek, hogy csak úgy neki vágjak a városnak. Bár párszor már megtettem és eddig szerencsére mindig segítettek visszatalálni a szállodához is, meg nem lett semmi bajom. Bár talán az is sokat számít, hogy inkább franciául szólalok meg, mintsem angolul. Igaz, néha kisebb erőt kell hozzágyűjtenem, de ha már egyszer ezt tanultam és anya félig francia, akkor nem hagyhatom, hogy elvesszen a tudásom. A napok múlásával pedig egyre bátrabb lettem, viszont mivel sose szerettem egész nap a gép előtt ülni, így úgy gondoltam a helyi könyvtár remek kikapcsolódást fog nyújtani. Ott segíthetnek tippekkel és még mellé szerezhetek be egy-két olvasmányt is, hogy legyen mivel elütni az időmet.
Tudom, csak én vagyok képes előbb könyveket kölcsönözni, mintsem beszerezni egy helyi sim kártyát, vagy telefont, hogy végre jobban tudjam használni az internet adta lehetőségeket a barangolásaim közepette, de nem tehetek róla. Táncolni is csak olykor elbújva szoktam, mert hiányzik és valahogy képes megnyugtatni, erőt adni, a másik, ami hasonló hatással tud lenni rám az az olvasás. Meg amúgy is túl értékelik az internetet. Így láthatom az épületek szépségét, az emberek viselkedését, meghallhatom az utcára kiszűrődő zenéket és legalább nem a telefonom képernyőjébe süllyedek el, mint ahogyan a mai világ tette és én is odahaza.
Miután informálódtam a környékről, meg nagyon kedvesen megmutattak egy-két lakást az interneten nekem, meg megerősítettek arról, hogy amit kinéztem az is remek környék, jöhetett is a könyvkölcsönzés, hiszen az még belefért az időmbe és majd utána elmegyek megnézem magamnak azt a házat. Kivételesen nem gyalog akartam neki vágnak a városnak, hanem taxival. Az legalább gyors és biztosan odaérkezem meg, ahova kell, de persze nem úgy alakult a nap további része, ahogyan megterveztem. Miért is alakulna bármi is úgy?
A liftben barátságosan néztem a belépő szőke hajú lányra, aki átfurakodott a két férfin és csöppet se bántam, hogy inkább ő keveredett mellém, mintsem bármelyik másik hímnemű. Amikor viszont egyszer csak rántott egyet magán a lift, ahogyan beragadt, akkor eléggé megijedtem, de szerencsére nem adtam hangot neki. Pár pillanatig fel se tűnt, hogy a lány hozzám beszélt, végül sietve fordultam felé.
- Nem történt semmi se. – feleltem kedvesen, de érezhette, hogy annyira nem rajongok a helyzetért. Annyiszor zuhannak le ezek a filmekben és én nem akarok lezuhanni. Én még szeretnék hazamenni és a bátyámnak segíteni és vigyázni rá. Meg még vannak álmaim, amiket szeretnél valóra váltani.
- Azt hiszem igen, legalábbis ne úgy tűnik, mint ami le akarna zuhanni. – konstatáltam kicsit megnyugtatóan, bár volt egy olyan sejtésem, hogy valahol két szint között sikerült beragadni, ami megint nem jó jel. Vettem egy mély levegőt és lassan fújtam ki.
- Lehet hívni kellene a segélyhívón a portát, vagy akik ilyenkor szoktak válaszolni, nem? – a két férfi sietve bólintott egyet, de hiába nyomták meg egymás után a gombot is, mert olyan volt, mintha nem működne. Remek, ez az én szerencsém.
- Gyakran történik erre felé ilyen? – tettem fel a leghülyébb kérdést, de szerintem bárki láthatta, hogy kicsit feszengek hirtelen ebben a helyzetben, majd a könyveket is szorosan magamhoz öleltem és újra elszámoltam magamban tízig, ahogyan anya tanított kicsiként, amikor nagyon izgultam egy-egy fellépés előtt, vagy vizsgánál. Eme emlék pedig kicsit mosolyt csal az arcomra. Ennél már csak az lesz a jobb, ha majd elkezdek netán hadonászni idegességemben. – Sajnálom, csak még sose ragadtam liftben, egyébként Maëlys vagyok és nem rég költöztem a városba. – mutatkoztam be sietve és ha esetleg bármelyikük kezet nyújtott volna, akkor sietve vettem át egy kézbe a könyvkupacot, hogy a másik kezemmel viszonozzam a gesztust.



■ ■  Néha a váratlan helyzetekben születnek a legjobb dolgok. edi    ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Pént. Aug. 04, 2017 9:11 pm


To  Maëlys

A lakás kivétele lett volna az utolsó mentségem, hogy ne kerüljek a híd alá, vagy ne kolduljak. Nem akartam hazaköltözni, sem a szüleimet leterhelni azzal, hogy előlegezzenek meg egy kis pénzt nekem, mert akkor sohasem leszek önálló. A makacsságom sok esetben nem ismert határokat, de kitartottam amellett, hogy a nehézségek éppenséggel azért jönnek az ember életébe, hogy erősebbé tegyék, és fejlesszék a képességeit. A városi könyvtárat elhagyva még zavarban vagyok egy kicsit a hangoskodást illetően. Bízom benne, hogy legközelebb nem figyelnek fel rám, mert vissza szeretnék jönni. A könyvek kikölcsönzése most elmaradt, de pótolni fogom, ha már adódott egy lehetőségem, hogy nyugodt helyen hajtsam álomra a fejemet. A táskámat eligazgatom, és betuszkolom magam a felvonóba két idősebb férfi, és egy fiatal lány mellé. A földszintre tartanánk, miközben fejben a címet ismétli meg újra meg újra, amikor valami rendellenesség történik, és egyszer csak ugrik egyet a lift, aztán meg is áll. A klausztrofóbia mindenki számára ismerős, elindulnak a tünetek, de most mégsem arra koncentrálok, hogy innen nem fogok kijutni, hanem azonnal felpillantok a csigás szerkezetre, meg a tetőre, de okosabb biztosan nem leszek ettől. Miért nem mentem mérnöknek? Talán több hasznot húzna belőlem a társadalom, de már késő ezen rágódni, és ráadásul valaki vállának is nekiütközöm. Szerencsére nem a férfiakat szorítom neki az egyik saroknak, hanem a másik lányt, aki szintén kedvesen mosolyog vissza rám. A vészhelyzetekben soha nem hátrány, ha akadnak cinkostársak, és mielőtt szófosást kapnék, talán nem ártana diskurálni a többiekkel is, hogy van-e lehetőség a szabadulásra.
- Akkor nem így állnánk, ha zuhanni akarnánk, ebben egyetértek. – bólintok is mellé, és a fülem mögé tűröm az egyik kiálló hajtincsemet, de már a szám szélét rágcsálom, és azon idegeskedem, hogy más fog lecsapni előttem arra a remek kis lakásra a belvárosban.
- Nekem ez most eszembe se jutott. – kapok a fejemhez a nyilvánvalótól. A felvonókban mindig akad egy vészcsengő, vagy egy telefonos központ, szóval ez az elsődleges. Az egyik férfi meg is próbálja a panelen tárcsázni, de süket fülekre találunk.
- Öhm nem tudom, nekem is ez az első, hogy beragadok. Nem szeretném többször átélni. – egy erőltetett mosolyra futja tőlem is, és a nyakamat nyújtogatom, hátha beáll valami változás, de nem mozdulunk, és négy embernek igencsak szűkös a tér. Az egyik férfi elő is veszi a telefonját, én meg a mellettem állóra pillantok, és ha már oldani akarja a feszültséget, akkor a keze után nyúlok, hogy megszorítsam, és bemutatkozzam én is.
- Alyssia vagyok, és mondhatni a városban én is új vagyok. Néhány hónapja lakom konkrétan itt, de előtte idejártam egyetemre is, de soha nem történt ehhez hasonló. – a hívással nem zavarnám a quartettünk tagját, ezért odaállok Maëlys mellé, és a fülébe suttogok.
- Szerinted segítséget hív, vagy pánikol? – a másik férfi elfojtja a mosolyát, és kettőnkre pillant.
- Szerintem nem ért minket, mert nem beszéli a nyelvünket. A beszállása után egy roppant pörgős nyelven kezdett csevegni, de totál nem értettem belőle semmit. Én Matteo vagyok, és a Sorbonne-on tanítok művészettörténetet. Ti mivel foglalkoztok? – lép elénk, és most úgy tűnik, hogy kiszorítja a külföldit, akinek megállás nélkül jár a szája, de egy kukkot sem értünk belőle, ez tény.
- Öhm..bocsi, csak nekem se ismerős a nyelv, amit beszél. Én divattervező segéd vagyok, de egyelőre egyszerűbb lenne, ha azt állítanám, hogy kávét főzök, meg postát cipelek. – szelíd mosolyra görbülnek az ajkaim, és a lány felé fordulva, most én kérdezek rá a munkájára, hogy ne szakítsam meg a kört, és eltereljem a figyelmünket a kellemetlenségekről.
- Te mivel foglalkozol, vagy talán egyszerűbb lenne azzal indítani, hogy mikor érkeztél a városba? – merülök el a tekintetében, és azt sugallom felé, hogy én is éppen annyira aggódom, mint ő…így már nincs egyedül a helyzettel.





A hozzászólást Alyssia Bertrand összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 13, 2017 5:30 pm-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Szomb. Aug. 05, 2017 9:44 pm

Lisa && Maë
Szerettem volna azt a lakást megnézni, de mégse igazán. Tudom, mostanában annyira él bennem ez a kettőség, de egykoron reménykedtem abban, hogy Seb és én együtt fogunk lakást nézni, most meg… most meg arra készültem, hogy csakúgy egyedül nézek meg egyet. Főleg azok után, hogy csak úgy leléptem tőle is Londonból, igazából az egész várost magam mögött hagytam, ahol életem nagy részét töltöttem eddig.  Hmm, létezik olyan, hogy karma tényleg? Lehet ez lenne az én büntetésem és az én sorozatos baklövéseim miatt mások is megszívják? Nem, az nem lehet. Ilyen bárhol és bármikor megtörténhet, nem miattam van. Próbáltam nyugtatni magam és csak egy apró biccentéssel konstatáltam, hogy más szerint se zuhanunk le, vagyis per pillanat tuti és abból ítélve, hogy nem is hallottunk fura hangokat nem is fogunk.
- Ugye nem vagy ilyen.. izééé, mármint tudod fóbiás… - nem, nem jut az istenért se eszembe, hogy miként is kellene mondani franciául, hiszen nem éppen hétköznapi szó, de talán érteni fogja a lány. Kicsit a hajamba is túrok zavaromban. – És remek, azt hinné az ember, hogy azért van a vészcsengő, hogy ilyenkor használja az ember, de persze nem is működik. Talán igaz a mondás, hogy sokszor be se kötik. – mondom egy apró sóhaj keretében, majd neki dőlök a lift falának. Remélem, hogy valakinek feltűnik, hogy nem megy a lift és arra is rájön, hogy páran beszorultak.
- Hmm… - először csak ennyit mondok, és akkor lehet, hogy tényleg én vonzottam be a bajt, ígérem, nem nézem meg azt a házat, csak minél hamarabb kijuthassak innen.
Kíváncsian pillantok a lányra, amikor közelebb jön, a kérdését hallva meg legalább sikerül kizökkenem a gondolataim közül. Kíváncsian pillantok el a férfi irányába.
- Szerintem mind a kettő, de ha tippelhetnék, akkor dühös is, mert találkája lett volna. – kezdek bele, amikor is a másik férfi ránk pillant mosolyogva. Nem bíztam sose túlzottan, idegen férfiakban meg pláne nem, mert mostanában annyi borzalmat hallani. Meg egyébként se kerestem a kontaktok velük, ha nem volt muszáj.
- Szerintem olaszul beszél, ha jól vettem ki egy-két szavát. – közlöm egyszerűen a férfival is, hiszen ők is eléggé pörgősen beszélnek és két évig tanultam azt a nyelvet, de aztán végül abbahagytam, így nem sok minden maradt meg, de azért még felismerem. – Örülök a találkozásnak, esetleg Ön nem tudna valakit felhívni, hátha akkor hamarabb értünk jönnének? – vetem fel ötletnek, miközben direkt nem válaszolok a kérdésére. Minél kevesebbet tud egy idegen rólunk, annál kisebb az esélye, hogy bajt okozhat. Erre még anya tanított meg és most, hogy ennyire balszerencsés vagyok, azt hiszem inkább tartom ehhez magam. Főleg, hogy talán tényleg miattam ragadtunk bent, mert a karma eléggé dög tud lenni.
- Hmm, akkor gondolom még kezdő vagy, de biztosan remekül rajzolhatsz. – pillantok a lányra mosolyogva, majd egy aprót az alsó ajkamba harapok.
- Nem olyan régen, még mondhatni totálisan friss vagyok és képes vagyok eltévedni. Igazából csak könyvekért ugrottam be, meg segítséget kérni, hogy merre is érdemes házakat nézni. Gyakran jártok ide? – kérdeztem vissza barátságosan, miközben a negyedik emberke továbbra is beszélt. Egyszer ránk nézet, majd sietve fordított hátat nekünk, hogy tovább folytassa a beszélgetést, meg a gomb nyomkodását, de mind hiába.  

■ ■  Remélem jó lesz! edi    ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Vas. Aug. 13, 2017 5:33 pm


To  Maëlys


Kaden kómába kerülése óta minden olyan kusza, és nem igazán találom a helyemet, mert tudom, hogy haraggal váltunk el, pontosabban veszekedtünk a balesetet megelőző percekben. Fél éve minden egyes nap írok neki egy levelet, ha felébred, akkor ne érezze úgy, hogy lemaradt volna bármiről is. Az időt nem tudom visszahozni neki, de egy kicsit oldhatom majd a veszteség hiányát. Én bíztam benne, hogy visszatér közénk, nem értettem egyet az orvosokkal. Már annyi esetről hallottunk, ahol váratlanul felkeltek a betegek, és sokkal hosszabb ideje feküdtek, mint a bátyám. Bűntudat mardos, a napi bejegyzésekkel talán ezzel is vezeklek, de éppen ma beragadni, nem túl szerencsés. A mellettem álló lány, és a két férfi jelenléte sem segítenek, ha előjön a klausztrofóbiám. Próbálok a megoldásra koncentrálni, és részt veszek a csevegésekben is, de aztán Maëlys az, aki rákérdez a gyenge pontomra. Beharapom az alsó ajkamat, és bólintok.
- De, az vagyok. Klausztrofóbiás. Nem bírom a szűk helyeket. – halovány pír kúszik az arcomra, nem szeretek a negatív jelzőimmel dobálózni, és nem erény, ha félek egy ekkora helyen.
- Be sem kötötték? Én csak szimplán azt hittem, hogy elromlott. – pillantok oda, de a panel előtt áll a negyedik tagunk, aki egy számomra idegen nyelven hadar. A táskám pántja le is csúszik, és úgy kell visszaigazítom az izzadós tenyeremmel. Remek már ezt sem úszhatom meg anélkül, hogy ne pánikoljak be. Ha túlélem, akkor mindenképpen elmegyek megnézni azt a lakást. Közelebb állok Maëlyshez, és a fülébe suttogom a felvetésemet, de a válasza meglep.
- Te érted, amit mond? – kérdezek vissza, de hirtelen felbátorodik a másik hímnemű, és úgy dönt, hogy odaáll mellénk. Nem szokásom idegenekkel szóba elegyedni, de mégis jobbnak tartom, mintha kukán itt állnék. A hisztériával nem jutunk előrébb, de aztán csak percekkel később esik le, hogy kezd a helyzet személyeskedésbe átmenni, és van, aki megfontoltabban adja ki az adatait, mint én. A szüleim megölnének, ha ezt tudnák. Mi ütött beléd Alyssia? Egy vadidegen pasasnak regélsz arról, hogy mivel foglalkozol?
- Olasz…hümm. – csatlakozom be, és a telefon említésére felkapom a fejemet. Miért nem jutott ez hamarabb az eszembe? A csigával, meg az üvegfallal voltam elfoglalva, és nem a tényleges kijutással.
- Nálam nincs telefon. – hazudja be Matteo, én meg a szakmámnál vagyok leragadva.
- Bízom benne, hogy így van. – mosolyodok el, de a feszült hangulat csak tovább nő, és nem érzem, hogy egyhamar kijutnánk innen.
- Házakat nézel? Én is lakáskeresés miatt jöttem be a könyvtárba, de aztán itt maradtam, és lám.. – mutatok az ajtóra, de hirtelen megrázkódik minden, és elsötétül a felvonó belső tere. Megriadva hátrálok, hogy egy biztos pontba ütközzek, ami jelenleg a fal, de még így is sikerül valaki másba belekapaszkodnom.
- Bocsánat. – egérhangon cincogom el, és végre egy utasítást kapunk a semmiből.
- Elnézést kérünk a központban tartózkodó vendégeinktől, de valami meghibásodott, és elment az áram. A normális rend visszaállításán dolgozunk, és útban vannak már a tűzoltók is. Kérjük azokat, akik a liftekben ragadtak, hogy őrizzék meg a nyugalmukat, nemsokára megérkezik a segítség. – a szívem a torkomban dobog, és a táskám cipzárját elhúzva matatni kezdek a könyveim, meg a jegyzeteim között, mire megtalálom a telefonomat, és az oldalát benyomva egy kis fényt csempésszek a szűk térbe. A negyedik tagunk is elhallgatott, már nem beszél senkivel.
- Jól vagytok? – töröm meg a jeget, és Maëlys szemébe világítok véletlenül.
- Bocsáss meg, nem tudom, hogy ki merre van. – rángatom felfelé a cipzár végét, hogy ne essenek ki belőle a cuccaim.





A hozzászólást Alyssia Bertrand összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 26, 2017 2:21 pm-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Hétf. Aug. 21, 2017 9:23 am

Lisa && Maë
Remek! Nem mondom ki hangosan, de attól még ezt gondolom, amikor kiderül, hogy de van egy fóbiásunk. Tudom jól, hogy ők nem fogják sokáig bírni az ilyen bezárt kis helyeken, bár azt se értem, ha valakinek pont ilyen fóbiája van, az miként is tud akár pár emelet erejéig is közlekedni. Helyette végül inkább csak megfogom a lány karját és egy barátságos mosolyt küldök felé, hogy ne aggódjon. Itt vagyunk vele és nem lesz semmi baj se. Legalábbis remélem nem fog túlzottan pánikba esni és a beszélgetés elegendő ahhoz, hogy eltereljük a gondolatait.
- Nem tudom, ez csak egy tipp volt, de hallottam már olyanról, ahol be se volt kötve, mert annyira lusták voltak és nem törődőek az emberek. Ilyen helyen talán nem olyanok. – javítom ki gyorsan azt, amit mondtam, mert nem akarom, hogy pánikrohamot kapjon, már ha szoktak, mert tényleg nem tudom akkor mit kéne csinálnom. Szerencsére nekem sose volt ilyen bajom. Az meg, hogy bevan-e kötve vagy nincs, igazából per pillanat nem számít, mert nem működik, ennek meg az oka meg szerintem legkevésbé se érdekel minket.
- Nem teljesen, de valamennyire igen. Tanultam olaszt. – pillantok rá és elmosolyodom. Nem, nem megy annyira jól, mint a francia vagy az angol, de azért még egy-két szót képes vagyok megérteni, meg általában azt is, amit mondanak, vagy összerakom, ha egy-egy szót nem értek, de a férfi nemcsak gyorsan beszéli, de még halkan is, így totálisan nem értek mindent, valamennyire azért megvan. Viszont hallgatózni se akarok.
- Igen, részben amiatt jöttem, meg könyvekért. Szeretek olvasni. – vallom be, majd egy tincset a fülem mögé simítok, aztán hirtelen minden kicsit megrázkódik, majd kialszik a lámpa is a liftben.
Érzem, hogy valaki nekem jön, mire egy apró ouch elhagyja az ajkaimat, mert rálépett a lábamra is, de elég hamar rá kell jönnöm, hogy a lány az. Sietve nyúlok a kezéért és ha engedi, akkor megfogom. Így legalább talán egyikünk se fog pánikba esni, legalábbis remélem.
Amikor a szemembe világít, akkor sietve kapom a kezem a szemem elé és fordítom el a fejemet, és egy újabb fájdalmas ouch hagyja el az ajkaimat, mert nem volt éppen kellemes érzés. Kell is egy kis idő, mire újra normálisan látok. – Én jól voltam, de most azért nem mondanám. Nem volt kellemes a szemvizsgálat. – próbálom kicsit poénosabbra fognia a dolgot, hiszen az sokat segíthet ebben a szorult helyzetben. Meg kell őrizni a hidegvérünket és nem a rosszra gondolni.
- Semmi baj, de talán lehet jobb lenne ki is kapcsolni nem?  Idővel úgyis hozzászokunk a sötéthez és legalább senki se fog megvakulni? – vetem fel ötletnek, majd miután magamhoz ölelte ma könyveimet, megfogom a szabad kezemmel a táskáját, hogy be tudja húzni .Az enyém eleve be van húzva, meg kisebb hátizsák, amik most divatok, így annyira belenyúlni se tud senki se, mert éppen annak támaszkodom részben.
- Ezek szerint egy darabig még itt leszünk. Van valami kedvenc hely? Vagy valami javaslat mit kéne megnézni? – kíváncsiskodom a lánytól, Matteo-ra meg nem nézek, mert nem éppen szimpi. A telefonálós is barátságosabbnak néz ki, mint ez a férfi.


■ ■  Remélem jó lesz! edi    ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Szomb. Aug. 26, 2017 2:25 pm


To Maëlys

Maëlys nagyon kedves, és az ügyetlenkedésem, és a vélhető tüneteim ellenére is türelmes, sőt ahogyan észreveszem, még igyekszik is terelni a figyelmemet. A liftben rendszerint rám jön egy kis légzésprobléma, ha sokáig kell bent időznünk, de bízom a legjobbakban. A másik kettő férfi közül az egyikről kiderül, hogy olasz, és nem igazán érthetjük meg egymást, de nem is baj. Látszólag a mellettem álló lánynak egyik fél sem túl szimpatikus, és csak röviden fejti ki a véleményét egy-egy kérdéssel kapcsolatban, ahol nekem például megeredne a nyelvem.
- Az olasz pörgős nyelv, de hasznos is. Nincs olyan messze a határ, ha az ember át akar ruccanni. – fűzök még mellé ennyit, de aztán a pillantásom többször illan el, ideges is vagyok, de még nem tört ki rajtam a hisztéria, és nem is szándékozom itt előadni a hattyú halálát a többiek előtt.
- Milyen regényeket szoktál olvasni, vagy más témában mozogsz? – a könyvtárba járás nekem se idegen, de most más céllal jöttem. A gépemnek annyi, kell egy kis idő, hogy megjavítsák, de a költözködés sem vár rám. Megszabott időkorlátom van, a lehetőségek szűkek, és ha az nem jön össze, amit kinéztem, akkor még egy másik opció kerülhet szóba…valakinél kiveszek egy szobát. Költséghatékony, és spórolni is tudok majd a gyakornoki fizetésemből. A melót nem hagynám ott, mert ez az álmom, és mindennél jobban teperek, hogy sikeresebb legyek, ne csak a kávéhozásra legyek alkalmas. Az áram elmegy a felvonóban, és neki is megyek a mellettem állónak, akiről kiderül, hogy a másik nőnemű rajtam kívül. Elnézést kérek, de a hangokból ítélve nemcsak nekimentem, hanem rá is léptem. A telefonomat próbálom kiszedni a táskámból, amit el is érek, de sajnos áldozatok árán. Maëlys szemébe világítok, aminek élét egy aprócska humorral üti el.
- Nem is állt szándékomban. Rossz orvos lennék, az tuti. – mosolyodom el, de hamarosan a központ egyik embere szólal meg, hogy felvilágosítást adjon a problémáinkról. Az idő mértéke még mindig bizonytalan. Nem repesek az örömtől, hogy nem mozdulhatok, ezért az egyik sarokba húzódom vissza, és a táskámat a vállamra igazítom, ha már segítséget is kaptam mellé.
- Kedvenc hely? Nekem a Notre Dame mellett van egy kis pékség. Kiváló a pékáru, és a kávé is nagyon jó. – mondom el, és a hátamat nekivetem a falnak, amire aztán egy kis fényvillódzás következik be, és visszaáll minden a normális kerékvágásba. A panel felvillan, és a piros fény zöldre vált.
- Ez az. – megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkaimat, és normálisan felállok. Matteo egy ezerwattos mosolyt villant felém, de ettől már nekem is feláll a hátamon a szőr, nem is erőltetem a további beszélgetést. Két nagy kattanás után megmozdulunk, és végre a földszint felé vesszük az irányt. Nem is kell sok, hogy kijöhessünk, és azonnal megtöltöm a tüdőmet egy nagyobb oxigénadaggal. A tumultus miatt félreállok, két karbantartó várakozik, hogy szemügyre vehesse a felvonó belsejét. Maëlys mellé sétálok, így már sokkal egyszerűbb a beszélgetés is, ami azt illeti.
- Te is lakásnézőbe indultál, ugye? – döntöm oldalra a fejemet.
- Ha szeretnéd, akkor segítek, egy kicsit már jobban kiigazodom Párizsban. – teszem mellé, és a válaszát várom.




avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Kedd Aug. 29, 2017 9:02 am

Lisa && Maë
Bólintok egyet a szavaira, hiszen ezt én is tudom, meg sokat olvastam is róla, meg meséltek arról az országról. Egyszer pedig talán én is szerencsés lehetek és eljutok, hogy a saját szememmel fedezzem fel.
- Attól függ, hogy mihez van kedvem. Nem szoktam leragadni a romantikus történeteknél. Szeretem a nyomozós könyveket, vagy éppen a sci-fiket.  – tényleg eléggé sok fajta könyvet szoktam olvasni. Általában a hangulatomtól függ, meg szeretek kézműves könyveket is kivenni és olykor alkotni. Tudom, a tánc is eléggé fárasztó tud lenni, de olykor kell másabb fajta kikapcsolódás is. Igaz, itt még előbb ki kellene találnom, hogy hova költözzek, vagy éppen maradok-e tényleg. Még magam sem tudtam, hogy végül mi lesz, ezért se idegeskedtem azon, hogy lekésem azt a házat.
Nem kifejezetten örülök annak, hogy a szembe világít, de próbálom oldani a feszültséget, hiszen nem túlzottan tetszik nekem se ez a liftbe szorulós szerep. Senki se tudja, hogy merre vagyok és igazából egyedül az öcsém van ebben a városban, meg a legjobb barátnőm. De igazából senkit se ismerek ezen a helyen, így még szép, hogy mélyen legbelül aggódom, mert nem akarok lezuhanni, se itt bent ragadni hosszabb időre. Főleg azok után nem, hogy már az áram is elment. Mintha csak ez egy részben balszerencsés nap lenne.
- Akkor majd megnézem magamnak azt a helyet, mert mind a kávé, mind a pékáruk jöhetnek. Imádom őket. Főleg, amikor még forró, friss és ropogós. Annál jobb nincs is. – és ez Párizs, itt minden sarkon van kávézó és hasonló hely. Itt mennyeiek az ilyen ételek, így még szép, hogy a lehető legjobbat szeretném majd megkóstolni, ha kijutunk innen.
Lehet délután be is ugrom oda és eszem valamit, ha már az ebéd kimaradt, vacsorám meg úgyis lesz a szállodában.
Szerencsére viszont hamarosan visszajön a fény, majd pedig meg is indul a lift. El se hiszem, hogy megtörténik a csoda és lassan kiszabadulunk. Ahogyan kinyílik az ajtó én a háttérbe húzódom, mielőtt mindenki áttaposna rajtam, hogy kijusson. Végül pedig én is követem a másik hármat. Megigazítom a táskámat a vállamon, majd elkezdem belepakolni azt a három könyvet, amit kivettem. Sietve húzom vissza a cipzárt, majd egy barátságos mosolyt küldök a karbantartónak, vagy ki tudja ki ő. A lényeg az, hogy kiszabadított minket.
- Igen, de már lekéstem. – pillantok rá egy barátságos mosollyal, amikor megszólal, majd ismét a telefonom megnézem az időt, de már rég ott kellett volna lennem.
- Köszönöm, aranyos vagy, de azt hiszem a lakások megnézést elhalasztom. Az se biztos, hogy még maradok és talán ez egy jel volt, hogy lerobbant a lift. – avatom be, mert tényleg még semmi se volt biztos. Hiányzik Seb és talán hazamegyek hozzá, bár arra miként lennék képes, ha még az sms se küldtem el neki? Azt meg nem is gondoltam volna, hogy pár nap múlva egymásba fogunk botlani itt, mert utánam jött.
- Nem tudom merre mész vagy mennyire sietsz, de ha egy irányba haladunk, akkor akár sétálhatunk is. – mosolyodom el barátságosan, hiszen mindig is szerettem új embereket megismerni, de hirtelen tényleg úgy éreztem, hogy ez egy jel, hogy ne nézzek még lakásokat és tényleg őrültség is lett volna pár nap után belevágni.


   ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Szomb. Szept. 02, 2017 4:20 pm


To Maëlys


A liftes sztori kicsit megviccelt mindannyiunkat, de örültem, hogy nem kell továbbrostokolnom azon a szűk helyen másik három személlyel, akik közül egyedül a lány lett a végén szimpatikus. A felvonóban még szóba kerülnek az olvasási szokások is, én csak bólintok személy szerint a felsorolt fajtákra, és megjegyzem, hogy akadnak még olyanok is, akik szeretnek elveszni egy-egy krimiben. Ez a legolcsóbb megoldás arra, hogyha az ember el akar szabadulni a valóságból, és kikapcsolni az élete okozta zűrzavarokat…ha belemerül egy jó könyvbe. Az elsők között szállok ki a mozgó üvegkalitkából, és rámosolygok a segítőnkre, aztán messzebb állok meg, nehogy valakinek megint a szemébe világítsak, rátapossak, és a társai, mert ebből ma már kijutott a mellettem állónak. A táskámat megigazítom, és az albérlet jár a fejemben, de az idő vészesen fogy, és minden igyekezetem ellenére, de már nem fogok odaérni. Ma este megpróbálok egyeztetni egy másik időpontot, ha már ezt lekéstem, de az is lehet, hogy már ki adta a főbérlő, és valaki nagyon szerencsés elfoglalhatja az álom lakásomat. Sóhajtva fújtatok egyet, amikor csatlakozik mellém az újonnan megismert lány, aki nem is helyi. Felajánlom neki, hogy jöjjön velem, de lemondja, viszont ott van a séta lehetősége. Hezitálok, hogy mekkora esélyem lenne elcsípni az ajánlatot, de a végén feladom a reményt, és egy mosollyal adok neki választ.
- Szerintem már nem fogom elérni, amit kinéztem, úgyhogy mit szólnál ahhoz, hogyha elmennénk abba a pékségbe, amit említettem neked? Pár saroknyira van innen, és délután is adnak friss pékárut, a kávéról nem is beszélve. A közelben van egy park is, de ha szereted a nyüzsgést, akkor ki lehet ülni az üzlet előtti asztalok egyikéhez is. – a telefonomat elteszem, és körülnézek. A sétába már amúgy is benne volt, így ha igenlő választ kapok, akkor elindulok vele a kedvenc helyemre Párizsban, és időközben feltekintek az égre. Fátyolfelhők borítják a felettünk elterülő kékséget, így a nap sem süt olyan erősen.
- Honnan érkeztél Párizsba? Egyedül el lehet veszni ebben a városban, ha új az ember. Én szeretek itt lakni, de meg kellett szoknom Marseille után. Nem ugyanaz, és az egyetem is elég pörgős időszak volt az életemben. – veszem fel a beszélgetés fonalát, és az egyik sétálóutca felé irányítom, ahol rengeteg a méregdrága ruhaüzlet, de imádom nézni a kirakatokat. A Chanel, a Cartier és még sorolhatnám a végtelen listát. Az egyik cipőüzlet előtt állunk meg, és csillogó tekintettel meredek az előttem kiállított modellre.
- Kék, bársony fedésű, és strasszos. Szívesen felpróbálnám…Maëlys nincs kedved bejönni velem? Megismertetlek a divat világával, ha adsz nekem egy esélyt, hmm? – mérem végig a testalkatát. Nekem se lenne pénzem megvenni ezt a csodát, de Léonie jóban van a tulajdonossal, és ha meghívást kapunk egy nagyobb rendezvényre, akkor szívesen kölcsönöz nekünk egy-egy darabot.
- Hidd el, nem fogsz csalódni. – biztatom rá, és remélem, hogy elfogadja a meghívásomat a boltba.




avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Szomb. Szept. 02, 2017 5:58 pm

Lisa && Maë
Türelmesen vártam arra, hogy válaszoljon, hogy a sétában benne van-e, vagy ő még siet-e a lakást megnézni, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mennyi időre van innen az, amit kinézett, vagy éppen mikorra is van időpontja. Én viszont sose voltam olyan, aki egyhelyben szeret sokáig ácsingózni. Nem véletlen talán az se, hogy táncos lett belőlem, emiatt pedig kérdőn pillantottam a lányra, amikor is végül megszólalt.
- Rendben van, miért ne. Úgyis mindig jó kicsit beülni valahova, beszélgetni vagy újabb helyi különlegességeket megkóstolni. – lehet csak pékségről van szó, vagy cukrászdáról, de attól még egyik helyen se ugyanolyan ízű szinte semmi se. Minden étel kicsit másabb olykor, még szerintem itt városon belül is. Egy kis séta a bezártság után pedig igazán kellemes lesz. Na, meg egy kávé is igazán jól esne, mert még mára sok tervem van és nem kellene idő előtt bealudnom se. Bár lehet végül az egyik könyvnél le fogok ragadni.
- Londonban éltem korábban, de sok helyen megfordultam már pár napra. – felelem minden hezitálás nélkül, hiszen a tánc miatt is utaztam már pár napra vidékre, vagy éppen másik városba. Még akkor is, ha apának nem igazán tetszett az egész, de legalább anya támogatott benne.
– Azt mondják, hogy Marseille is gyönyörű hely. Nem hiányzik? És az egyetem miatt jöttél ennyire messzire? – kíváncsiskodom kicsit, miközben olykor a kirakatokat fürkészem, vagy éppen az utat előttünk, mert ebben az utcában szerintem még sose jártam, de az üzleteket látva nem is csoda.
Amikor megállunk a kirakat előtt, akkor kíváncsian pillantok az említett „kiegészítőre”, de ahogyan befejezi a mondatot arra feljebb szalad a szemöldököm és nem akarom elhinni, hogy tényleg ilyet mondott. – Köszönöm, de inkább kihagynám. Szerintem így is értek már a divathoz annyira, amennyire szükséges. – felelem totálisan komolyan és érezheti, hogy most mellé nyúlt. Nem vagyok a cicababa, aki ilyentől hasra vágná magát, ugyanakkor a divatot egészen követem, de jobb szeretem a kényelmes dolgokat, mint azokat, amikben szenvedni kell egész nap, mert annyira kényelmetlen, feltöri a lábad és társai. – Tényleg nem szeretném, de ha te mindenképpen, akkor menj nyugodtan. Majd bepótoljuk máskor ezt a kávézást. – felelem végül egy barátságos mosoly keretében, de eszem ágában sincs oda betenni a lábamat. Sose értettem, hogy valaki miért nézi le a másikat csak azért, mert nem hord olyan cipőket, vagy ruhákat, amikkel itt vannak tele az üzletek.

   ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Kedd Szept. 05, 2017 3:31 pm


To  Maëlys


Minden igyekezetem ellenére ma nem jönnek össze a dolgok, mint a lakásnézés, de nem is adom fel, és belátom, hogy minden rosszban van valami jó. A mérleg pedig az új ismeretség felé billen, ezért úgy döntök, hogy meghívom a kedvenc pékségembe Maëlyst, és egy kis városnézés keretein belül talán meg tudom neki mutatni az új otthonát. Nem vagyok a legjobb kalauz, de próbálkozom vele, és a hátunk mögött hagyva a kellemetlen bezártságot most kilépünk a nyílt terepre, és néhány kacskaringós utcán át eljutunk Párizs egyik nívósabb negyedébe is, ahol életre kelek. A lelkesedésem sohasem lankad, ha ruhákról van szó, de most azért igyekszem visszafogott lenni, de nem igazán jön össze.
- Londonban még sohasem jártam, de egy-két ismerősöm volt az egyetemen, akik onnan jöttek. Az időjárás miatt már biztosan nem csak legenda, mert szinte állandóan esik. – vigyor úszik az ajkaimra, és fél szememmel már a kirakatokat lesem, néha megállunk, de még egyiknél sem torpantunk meg.
- De, nagyon is hiányzik, mert ott van az egész családom. Az egyetem miatt mehettem volna közelebb is, de a legjobb helyet akartam a divatszakma miatt. A suli előlegezi meg a jó helyet, és ha már a divat fővárosában vagyok, talán nagyobb eséllyel indulok egy remek gyakornoki helyért is, ami összejött. – osztom meg vele a múltam egy szeletét, aztán továbbhaladva most lefékezek az egyik cipőbolt előtt, és a kék bársonyba bújtatott csodát figyelem. Nem bírom levenni róla a tekintetemet, ez olyan ajzószer, mint egy orvosnak valami orvosi eszköz, vagy egy fodrásznak valami új olló. A kérdésem magától értetődő, mármint szerintem, de a hangsúlyból, és a válaszából nem ez jön le.
- Bocsánat, nem kritizálni akartalak, csak szakmai ártalom. Mindenkit élő próbababának tartok, és neked nagyon jó a testalkatod, ezért ajánlottam fel, hogy menjünk be. – pillantok a szemébe, de nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez már segítene, vagy kozmetikázna a rólam kialakított véleményén.
- Nem muszáj bemennünk, és talán igazad van a kávézást illetően. Jobb lenne egy másik alkalom. – az ember megérzi, ha valakinek nem szimpatikus, és ez valahogyan nem sikerült jól. A fülem mögé tűröm a hajamat, és azért még a búcsúzkodás előtt útba igazítom.
- Ha mégis kíváncsi vagy a pékségre, akkor két utcára van innen, és jobbra fordulva meg is tekintheted a sarkon. Nem túl feltűnő, de isteni hely. Sok szerencsét Maëlys. – intek neki, és ha ő is elköszön, akkor elindulok a másik irányba, némi bizonytalansággal. Szeretem a munkámat, és lelkes vagyok, de nem szokásom belekötni másokba. Merem remélni, hogy azért megtalálja a helyét Párizsban, és megvalósulnak a hozzáfűzött tervei.

/Részemről ez volt a záró, és köszönöm a játékot. pirulo /




©️
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ •• Szer. Szept. 06, 2017 10:17 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Pompidou Központ ••

Tell me your secrets


Pompidou Központ
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Manhattani S.H.I.E.L.D.-központ
» Vízelosztó központ

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-