Pompidou Központ - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek


✥ Today at 3:36 pm ✥

✥ Today at 8:51 am ✥

✥ Yesterday at 10:05 pm ✥

✥ Yesterday at 10:00 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 9:23 pm ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:53 am ✥

✥ Pént. Szept. 21, 2018 8:05 am ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Pompidou Központ •• Szer. Júl. 19, 2017 8:36 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Pompidou Központ •• Vas. Dec. 03, 2017 6:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szóval nem Wonder Woman. Lenézek a lábára. Nem figyeltem meg, mit visel. Ha nem piros csizmát, akkor még viccesebb. Bárhogy is van, elmosolyodom. Ez aranyos reakció volt.
- Haitin is lehetett volna tanulni, de ott semmire nem mentem volna a zenével, meg az irodalommal. Tudták, hogy itt többre vihetem azzal, amit akarok, inkább a hirtelen lelépés volt probléma. Egy külföldi ösztöndíj és pikk-pakk, nem is látnak már.
El merem mondani.  Előre nem tudtam, hogy tényleg nem látnak többet. Azt most hagyjuk, már elmondtam.
- És a közönségé is, mert ha ők nem szeretnek, törhetjük magunkat, a kutya nem foglalkozna velünk a szakmában.
Ezt mindig el szoktam mondani. Legyintek, úgy, mint aki bonyolult történetet akarna elmondani, de végül egyszerű formában tálalja.
- Nem, azóta kész átjáróház volt! A mostani csapat úgy egy éve van együtt. És végre stabil.
Ami nagy öröm, mert örökké újakat meghallgatni, selejtezni, időt adni és mégis elbúcsúztatni, az aztán fárasztó!
- Lehet, hogy megdumálják a technikust, hogy... - suttogva folytatom - "a gitárost majd jól halkítsd le, nehogy elnyomjon minket!"
Aztán elnevetem magam. Erről szó sincs, pedig tényleg én vagyok a leghangosabb.
- Nem, mindenki a maga hangszerét intézi. Ezer kis gomb, kapcsoló, effekt, el lehet ezekkel szórakozni. Mikor az első erősítőmet megvettem, kerestem egy jó hangzást. Négy órán keresztül állítgattam és csak azért fejeztem be, mert már meguntam a technikát. Egy hangszercucc kiismerhetetlen, mindig produkál újdonságot. Te nem tanultál valamin játszani?
Bele tudok merülni, de nem untatnám a részletekkel. Úgy rémlik, neki nem volt köze a zenéhez. Azóta változhatott. Van, akire ötven évesen jön rá, hogy megtanul trombitálni. A felső lakó például ezzel haragította magára a házbelieket.
- Ez egy nagyszerű hír!
Hihetően mondja, úgyhogy tudok neki örülni. Tanultam a zavarából, nem fogom ilyenekkel kínozgatni.
- Nem, most nincs. De hiányzik. Egy hüllő olyan egzotikus. Nincs vele sok gond, nem igényli az állandó figyelmet, de ott van, mikor kell. Ránézek és egy másik világot látok.
Már nem lenne, aki kidobná, mégse vettem rá magam, hogy másikat szerezzek be. Azt sem tudom, hogy Apo hogy viselné. Lehet, hogy fél tőlük, erről még nem beszéltünk.
- Igen, főállásban csinálom, van vele dolog. Ezek szerint mindkettőnknek bejött az élet!
Erre iszunk is. Papírpohárból, ami Jay-t illeti. Kevin remek dobos, de olyan, mint a porcelánboltba szabadult ormányos. Két ujjnyit töltök, az nem lesz sok. Jay szemeibe nézek. Ha ez kevés, kap még. Félreteszem az üveget és jöhet is a koccintás. Meg egy újabb nevetés.
- Nagy árat kell fizetni, ha valaki bejut a színfalak mögé... - szólok sejtelmesen, majd széles vigyorral megvillantom a fogaimat.
Nekem azért beugrik egy-egy történet, amit elmondott. Azóta már a harapófogót kéne bevetni. Ennek nem örülök, láthatja, de figyelembe veszem. Dehogy akarom én dolgoztatni! Egy kicsit matatok, megigazítom a gitárt az állványon és még egyszer végignézek az öltözékemen. Hagyok időt.
- Ez komoly? - kérdezem és le kell tennem a poharat.
Megjelenik előttem a hosszú asztal, aminek a végén a jelmezes igazgató ül. Egy hétig, minden nap. Mikor meeting lesz, már tudják, hogy miért megy előtte a mosdóba és hogy hogy fog kijönni. Ez csúcs, a könnyeim potyognak a nevetéstől, törlöm is őket.
- Kész, kész... Ne szólj szám, nem fáj fejem! De korrekt ember, betartotta, amit ígért.
A falat csapkodom és küzdök a levegőért. Már vörös a fejem. Mint annak a bizonyos ráknak a tárgyalóasztal végén.
- Hjajj, Jay... - sóhajtok, a végébe belenevetve. - Azért ahogy ezt elmondtad, az se hétköznapi. Lehet, hogy rá kéne szoknod a mesélésre!
Tudom, hogy sok mindent titokban kell tartani. Most sem mondott semmit, amivel bárkit lebuktatna. Jól csinálja! Megtörlöm a szemeimet, már csak vigyorgok és a hajamba túrok. Hátratolom.
- A fekete srác, Babatunde mondta, hogy az egyik koncert után odament hozzá egy lány és átnyújtott egy lezárt borítékot. Rengeteget beszélt, hosszasan ecsetelte, hogy a következő lemezünk borítóján ő akar lenni a modell és hogy a borítékot majd együtt nyissuk ki, mert belerakott egy nagyon szexi képet, igaz, cenzúrázva, de ha meghívjuk a fotózásra, akkor cenzúrázatlanul is láthatjuk. Tudni kell, hogy nálunk nem ez a lényeg, a borító csak hozzátesz és nem is visszük annyira túlzásba az ilyesmit. Egy csinos nő ruhában is csinos és a borítóra ezer más dolgot is el tudunk képzelni, ha megvan a koncepció. No, a srác megköszönte és tartotta magát az ígérethez. Lementünk a következő próbára, hozta a borítékot, kinyitotta. Akkor kerekedett ki a szemünk, mikor megláttuk, hogy a lánynak a cenzúra azt jelentette, hogy a meztelen fotóján az arcát takarta ki egy piros műanyag tálcával. Babatunde csak röhögött, én ledöbbentem, a többieket meg nem ismerted...
Talán az előző nevetés hangulata miatt, de ahogy ezt elmondom, megint kiszakad belőlem a féktelen kacaj. Az énekesnőnk benyit és gyorsan felkapja a kis vászontáskáját, amit itt felejtett. A szeméből látom, hogy bánja, nem vehet részt a hülyéskedésben. Ő is nagy nevető. Fel kell állnom és tennem kell pár lépést. A fejemet fogom. Az emberek hihetetlenek. Örökké lehet írni róluk, a téma mindig a földön hever.
- Huhh...kösz a kérdést és az előző történetet, Jay! Ez így együtt kellett. Ha eszembe jut koncert közben, nagyon vidám pillanatok lesznek.
És folytatódik a nevetés, már össze is görnyedek. Nem szeretném zavarba hozni a lányt, de most ez jön és ki akarom engedni.
- Bocs... - szólok remegő hangon, az örömtől rázkódó gyomorral.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Pompidou Központ •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Pompidou Központ •• Szomb. Szept. 08, 2018 3:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

M u i r e d a c h & C o r a

Az izgatottság a csontomig hatolt. Aznap alig tudtam aludni, úgy vártam a mai napot, nem is tudom miért? Talán, mert Muival tényleg elmegyek egy estre? Amelia, hogy meg lesz lepődve, remélem semmilyen vakrandevút nem szervezett le nekem, mert szokása volt összeboronálni egyesekkel, mert mi az, hogy 28 évesen nincs senkim. Mármint, van, csak hát nem úgy... vagy másképp. Vagy hogy is van ez? Nem is akartam belegondolni inkább. Csak a napi teendők után azonnal bementem a hálószobába, majd a fürdőbe és kizártam Muit. Még nem láthatja meg a gyönyörű ruhát, amit a Deschanelnél vettem. Azt hiszem, össze kell tennem a két kezemet, mert Léonie valami gyönyörűt alkotott és ami tök furcsa az egészben, hogy olyat, ami illett rám, pont rám volt szabva, megmutatott annyit, amennyit és mégis, teljesen megmaradt a szolid valóságában.
A finom anyag puhán ölelt körbe, mintha a második bőrrétegem lett volna, a szoknya egészen a bokámig hullott alá, hogy aztán finoman szegélyezzen és formás lábaimat még inkább kiemelje. A kihívósága nem elől volt, hanem hátul, ahogy fedetlen maradt a hátam egészen csípőmig. Különös érzéssel forgolódtam ebben a csodában a tükör előtt, mert olybá tűnt, mintha nem is én állnék ott, hanem valaki más. Harmonikusan emelte bőröm napszíttságát, és szemem zöldességét. Az egészre pedig ráraktam egy lapáttal, ahogy az aranyszőke tincseimet feltornáztam egy lazább, elegáns kontyba, valamennyi sminkkel kiemeltem finom vonásaimat, majd pedig megkoronáztam a dolgot egy megfelelő magassarkúval. Léonie, hálám örökké üldözni fog. Olyan magabiztossággal dobott meg a ruha, amivel csak Mui szokott, mikor csakis ketten vagyunk. Diadalmas lennék, ahogy elakad a szava. De még milyen diadalmas...
Ámbár tökéletesen tudtam, hogy ma Mui is tenni fog magáért. Egymással fogunk versenyt futni, hogy ki képes tovább kontrollálni magát, miközben a határainkat feszegetjük... Vagy épp a másikét. Megacéloztam magamat ellene, hogy kis esélyem is legyen, bár garanciát nem biztos, hogy képes leszek vállalni. De Ameliáért mindent! Vagy legalábbis ezzel etettem be magamat, míg készülődtem. Nos, eljött az ideje, lassan indulnunk kell, még valamennyit készülődünk, de muszáj lesz menni, mert nem fogunk odaérni.
Lenyomtam a kilincset, majd lassan kitekintettem, de Mui nem volt a hálószobában, pedig hallottam, ahogy járkált, míg a fürdőben voltam. Hát igen, neki talán annyit nem kell készülődnie. Nem mintha órákat töltöttem volna el. Nem is! De nem tudok csettintésre felöltözni.
Kabát, táska, és már kész is voltam. Ma úgy is benn maradunk a városban. - Kész vagy? - kiabáltam a konyha felé, de tudtam, úgyis azt mondja, hogy igen és csak engem vár. Bár reméltem, nem gúnyolódik, mert a nagyja csakis érte van. Na jó, nem teljesen, de valószínűleg ennyit nem tettem volna magamért, ha ő nem jön. Rezdült a telefonom, mire csak Amelia egy sms jött, de csak sóhajtottam rá. Azzal királynői módon vonultam az előszobába, vagy legalábbis reméltem, hogy úgy sikerült.
Meg is találtam az emberemet, kin feszült a fekete ing - ahogy beszéltük. És a hozzá illó zakó. Zavarba ejtően jól nézett ki benne. Nagyon jól. És ezzel tudtam is, hogy megírtam az estére való végzetemet. Végrendelet? Valaki? Hirtelen melegnek éreztem a körbevevő levegőt, és már annyira nem is érdekelt, hogy elmegyünk-e vagy sem, csakhogy ezt az inget lehámozzam róla. Cora! Ébresztő! Egy mély levegővel magamhoz is tértem. - Wow, már értem miért lehettél jó bérgyilkos - jegyeztem meg gúnyosan. A nők tuti dőltek utána... - Valaki nagyon fess! - fűztem mellé egy pofátlanul csábító vigyorral. - Induljunk - nyomtam egy puszit az arcára és már mentem is előre, nehogy bevesse azt, hogy visszahúz magához. Átadtam neki a stafétát, hogy vezethessen, míg magam beültem az anyós ülésre. - Ameliáék ott lesznek, mire odaérünk. De az épületen belül várnak majd minket.

A tömeg nagy volt, bár a központ híres volt arról, hogy mindennek helyet ad a furcsa, üveges szerkezetében, de most még annál is fullasztóbbnak tűnt, ahogy a bejáraton átvágtunk ketten. És pár fordulás után már hallottam is, ahogy Amelia hangja felharsan. - Cora! Itt vannak! Cora! - követni kellett a hangot, és kedves barátnőm már meg is jelent előttem. Vörös haját szabadon hagyta, és egy zöld ruhával tett mindent még szebbé magán. Mindig is szép lány volt. Mögötte párja, Julian is lassan a látószögembe ért, aki félúton volt köztünk és a társaság maradék emberei között. Volt ismerős arc, és volt kevésbé is az, mint mindig. Én voltam az, aki kevésszer járt el, így aztán...
- Wow, hogy nézel ki! Végre nem takargatod magad - ölelt meg vigyorogva, és elnyomott bár suttogott szót, amit hála a jó édes istennek, csak én hallhattam.
- Ams - kuncogtam fel csak és közben intettem Juliannak, amikor szabadultam az ölelkezésből, aki addigra hozzánk is ért. - Julian, Muire - mutattam be a két ismeretlent egymásnak. - Muire, Amelia, de ti ismeritek egymást - hisz Ams nem egyszer volt nálunk vagyis pontosabban nálam, összefutott Muival természetesen. Megvártam míg a két fél üdvözli egymást és szépen elkerültem Amelia fürkésző tekintetét, aki jól tudtam, nem tudja hova tenni a dolgot, mióta megmondtam neki, hogy miattam ne aggódjon, Muival megyek el erre az estre.
- Gyertek, a többiek már várnak titeket! - intett a páros, mire felnéztem a kísérőmre, majd beléfűztem a karomat.
- Már nincs visszaút - mosolyogtam rá, miközben alkarján végig simítottam. A mi játékunk csak most kezdődött el, és nem biztos, hogy kímélni akartam Muit... - Gyere.
Végig mentünk a bemutatkozási körökön természetesen, majd pedig a nyílt kiállítás felé vettük az irányt. Több részlege is volt, természetesen az elején a kiállító terekkel, végén pedig a készített vacsorával, italokkal, és persze táncparkettel. Nehogy valami kimaradhasson.
Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
29
● ● Reag szám :
22
● ● Keresem :
M y farmer
Aki el akar tenni lábalól
● ● karakter arca :
✥ Margot Robbie ✥


Témanyitás ✥ Re: Pompidou Központ ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Pompidou Központ
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Manhattani S.H.I.E.L.D.-központ
» Vízelosztó központ
» S.H.I.E.L.D.-központ (Cape May)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-