Galeries Lafayette
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:42 pm ✥
✥ Yesterday at 7:44 pm ✥
✥ Yesterday at 6:10 pm ✥
✥ Yesterday at 6:03 pm ✥
✥ Kedd Nov. 13, 2018 8:28 pm ✥


Témanyitás ✥ Galeries Lafayette •• Szer. Júl. 19, 2017 8:38 pm

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Csüt. Dec. 28, 2017 6:37 pm

Pierre & Camille

Szabadságon vagyok, így év végén. Örülök annak, hogy nem kell foglalkozni a számolásokkal, s más egyebekkel. A mai nap az enyém, s ezt senki sem tudja majd elvenni tőlem. Legalábbis jelenleg ezt érzem. Hol vagyok pontosan? Emberek között egy nagy bevásárló-áruházban. Van itt minden, s ez van hozzám a legközelebb. Egyelőre nem tudom, hogy mit vehetnék magamnak újításnak, egyelőre nézelődök és érdeklődök. Lehet, hogy az egyik árusnál drágább, míg a másiknál olcsóbb. Szeretek spórolni, annak ellenére, hogy elég jó állásom van. A lift felé veszek az irányt, hogy felmenjek a legfelső szintre. Majd onnan fokozatosan csorgok lefelé, hogy újra a földszinten találjam magam. Kiváló ötletnek tűnik, azonban az egészet az nehezíti meg, hogy sokan vagyunk. Lehetne a mozgólépcsőt használni, de ahhoz jelenleg túlságosan lustának érzem magam. Emelni a lábad, aztán a végén szintén emelni a lábad.
Mindenesetre próbálok az első turnussal felmenni, ezért tolakodok egy picit. Valaki megkönyököli az oldalam, sőt valaki titkon kihasználva a nyomorgást, végigsimít a hátsómon. Persze rögtön próbálom kideríteni a tettest, ám az nem szándékozik felfedni magát. Az ajtó felől ennyit hallok végül.
- Beljebb lehet menni, még egy ember elfér!
Én azonban egy tapodtat sem akarok elmozdulni a helyemről, amikor is a mellettem levő vagyis a mögöttem levő meglök. Én meg majdnem elesek, ha nem kapaszkodok bele az előttem álló férfibe. Intim közelségbe kerülök vele ebben a nyomorgásban, s én ezért lesütött szemmel pirulok. A lift végül elindul, miközben érzem, hogy nagyon kevés itt a levegő. Rémesen lelassul az idő számomra, s csak arra várok, hogy fenn legyek. Végül kezdek csak belenyugodni a helyzetbe, így merészen felpislantok az előttem álló férfire. Elsőre nem igazán ismerősek a vonásai, hiszen eltelt már jó pár év. Egyre többször pillantok az alakra, így kezd el egyre inkább gyanússá válni.
~ Ismerem nem? De mégis honnan? ~ morfondírozok magamban, mikor egyszer csak beugrik a név.
~ Pi..Pierre? ~ bizonytalan vagyok benne. Sokkal férfiasabb, mondhatni elég előnyösen. Megállunk az első szintnél, ahol kisebb időre a nyomorgás megszűnik, de aztán a beszállok miatt nem változik semmi. Tán ebben a nyomorult helyzetben tekintek bele a férfi szemeibe, s kérdezek rá a gyanúmra.
- Pierre? Te..te vagy az? Én vagyok Camille, Camille Larbaud. - próbálkozom, de lehet, hogy ebből egy oltári nagy beégés lesz.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Csüt. Dec. 28, 2017 8:20 pm

To Camille

Gyűlölöm a karácsonyi forgatagot, de úgy zsigerből. Csak figyelem az emberek üveges tekintetét, ahogy befordulnak a bevásárlóközpontba, ahogy a tömeg még nagyobb tömeggé növi ki magát. Egy ilyen helyen mit tennének, ha mondjuk bomba robbanna? Keresztbe és kasul rohannának át egymást taposva a szűkös kijárat felé? Átkozom magam, hogy úgy gondoltam, a drága jó anyámat majd egy virágcsokorral fogom meglepni. És hol van a legközelebbi bolt amikor épp eszembe jut? Hát itt. Az emeleten. A lift előtt ácsorgok oldalt fordulva, a telefont bámulom, hívást várok. Max azt írta, pár perc és itt lesz. Na már most a pár perc nála jelentheti a ténylegesen pár percet illetve azt is, hogy pár perc és indul. Tanácstalan vagyok, megvegyem a virágot? De bassza meg, három év alatt anyám ízlése is változik. Átsuhan a fejemen, mit keresek én ismét itthon? Itthon, ahol minden sarok után veszélyt szimatolok, tekintetem jár oda és vissza, gyanús arcokat fürkészve... Amióta hazajöttem, erősen kicserélődött az a közeg, amiben én mozogtam. A Finney féle öregfiúk már rég nincsenek nyeregben, úgy hallottam valaki hullazsákba csomagolta őket... istennyugosztalja. Na én ezért léptem le ebből a rohadék városból, sosem lehet tudni mikor kinek a horgára akadnék. És én nem akarok senkiére sem.
Rossz ötlet volt a lift elé beállni, mert a következő pillanatban amint felcsendül az ismerős sípolás - megérkezett a szerkezet - és eloldalognak mellettem a jónépek, felfelé igyekvők egy csoportja tódul befelé, engem is magukkal sodorva. Ellenkezni sincs időm, épp csak az az üvegfalnak szorulok háttal. Semmi meglepettség, semmi elképedés nincs az arcomon, pusztán a megvetés jelei mutatkoznak. Szánalmas ami itt zajlik az ünnepek alatt. Még csak a kezem sem tudom megmozdítani, pedig a telefonra nem ártana ránéznem, ha már a tömegen keresztül nem látok el a kijáratig. Max itt van már?
Az elsőn megállunk, én piszmogva sandítok le a velem szemben ácsorgó nőre, majd vissza fel az ajtók felé. Kinyíltak, levegő... meglátom a fényt is, ahogy kitódul a tömeg egy része, indulnék is meg de megszólítanak. Enyhe fáziskéséssel pillantok le a nőre, fogalmam sincs ki az, de tudja a nevem. Ez elég ok arra, hogy csuklón ragadjam és kihúzzam a liftből, szembe menetelve a beáramló emberhalmaznak. Engem aztán fel nem fognak. Ismét a nőre pillantok, majd el a lift felé. Gyorsan aaz emlékeimbe túrok, kell valami, hogy ennyire megmaradjak valakinek.
- Pierre vagyok, igen. - gyanakodva méregetem, a nevét is mondja, nem sok rémlik, olyan átlagosnak tűnik, nem nézném rossz arcnak. de akkor honnan.
- A városból ismerlek?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Szomb. Dec. 30, 2017 1:17 am

Pierre & Camille

Fogalmam sincs, hogy megismer ennyi év távlatából Pierre, csupán abban reménykedem, hogy igen. Magyarázkodás az még kínosabbá tenné ezt a helyzetet. Az égiek viszont nem az én pártomon állnak, mert érzem, hogy fájdalmasan ráfog a csuklómra. Érzem benne az indulatot, s ez engem teljesen megrémít. Egyelőre nem szólok semmit, s hagyom, hogy kihúzzon a liftből. Eltávolodunk egy kicsit a lifttől, s tán egy fokkal jobb itt a helyzet.
- El..Elengednéd a csuklóm? Mert nagyon szorítod – mondom neki, hátha ezzel ráeszmél, hogy nem így kellene bánni egy finom nővel. Aztán gyorsan a tárgyra térek.
- Tudom, hogy Pierre Leroux a neved. La Rochelle középiskolából ismerlek. Én vagyok az a két évvel idősebb lány, akivel olyan jól el tudtál beszélgetni. Sőt mi több, te merész voltál költözés előtt, s megfogtad a melleim. - árulom el kissé pirulva, hogy bizony nagy kopé volt fiatalon. De most mi lett belőle? Valójában vegyes érzések tombolnak bennem, egyik részről megrémiszt, ahogy bánt velem, s mi van ha nem ugrik be neki a dolog? Másik részről ott van bennem a kíváncsiság, mert valójában meg akarom ismerni jobban. Egyszer csak beugrik nekem a titkos jelszavunk, amit egymás között használtunk.
- A titkos jelszavunk az volt közöttünk, hogy: Varázslatos La Rochelle, raffaello kell-e? - nyelek egyet, mert ettől több nem jut eszembe. Ha ez sem segít a helyzetemen, akkor bizony lehet ha jobban járok, ha letagadom, hogy valaha ismertük egymást. De az nem lennék én, igazából nem vagyok ennyire kegyetlen.
Őt nézem végül, s az arcának markáns vonásait. Jóképűsége semmit sem változott, bár akkor még eléggé gyermeki arca volt. Most meg kész férfi. Észre se veszem, hogy elkalandozok gondolatban kissé más helyzet felé. Más körülmények, más belépő. Vajon, akkor mi történt volna?
- Egy ideig még leveleztünk is egymással, de aztán tőled nem érkezett levél. - jut eszembe még egy részlet a közös kis életünkből. Míg ott volt a suliban, addig nagyon jó barátok voltunk. Sokan tévesen úgy hitték, hogy szerelmes párocska lennénk. Bevallom Pierre olt az első ember, aki a legközelebb állt a szívemhez.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Szomb. Dec. 30, 2017 1:10 pm

To Camille

Nem eresztem el a kezét, talán mert borzasztóan frusztrál ez a rengeteg ember, vagy csupán teljesen megfeledkezem róluk. Nem szorítom annyira, hogy fájjon, de talán amilyen lendülettel indulok neki, meglehet megrántom. Túléli, nem fogok ezért bocsánatot kérni. De borzalom ami ilyenkor megy, amit az emberek leművelnek, az felér itt lassan egy viadallal. Mert nem normális egy mást taposni, mert mindenki már csak a saját érdekeit nézi. Mocsok egy világot élünk.
Eleresztem végül a csuklóját.
- Persze, el. De nem akartalak szem elől téveszteni ebben a buta tömegben. - biccentek a lift felé. Itt most már legalább levegő is van, tudok gondolkozni, nem csak ingázunk emeletek között, miközben valaki épp kikönyököli a szuszt, széttapossák a lábam és még sorolhatnám. Fel se akartam ezzel jönni, jobb szeretem a lépcsőt - még jobban a falakat.
Gondterhelten pillantok rá, szemöldököm egyenesen a homlokom közepére szökik. Valami dereng, valahonnan nagyon messziről. Mint ha rémlene a suli, ahol jobbára csak két évet voltam, mert én végül nem fejeztem be. Anyámnak be kellett segíteni, nem ment egyedül a munka, meg amúgy is tudtam már, mivel fogom a kenyeremet keresni, ahhoz pedig suli sem kell. Minek, ha meg lehet másképp is oldani. De erről ő már nem tud semmit, igazából sok mindenbe nem avattam be soha senkit.
- Aaah, téged akartalak felszedni. - megvan, most már így dereng a csaj. Hát a nagyobbakra hajtani menőség volt, én pedig nem akartam semmi rossz elrontója lenni, ha élveztem is. De nem úgy jöttek ki a lépések, ő nem igazán volt vevő semmire. Akkor mindenkivel lógtam, hisz tudtam, nemsokára már én magam sem leszek ott. Az igazi barátaim tudtam, mind otthon vannak. Előbb furcsán nézek rá a jelszó emlegetésére. Ilyet tényleg mondtam? Innen hallva kissé... fura, nem, egyenesen ciki, ha ilyet mondtam valaha is. Nem szeretem a kókuszt.
- Már ilyenre nem emlékszem, de te megvagy. Ha ilyet mondtam valaha is, ne vedd komolyan, valószínűleg be voltam füvezve. - kis mosolyt megeresztek magamnak, bizony voltak olyanok, akik azért próbálkoztak nálam, hogy adjak egy füves cigit nekik is már. Volt mikor hajlott a dolog arra, egy heti kajapénzért cserébe. Jó üzlet volt.
- Nem, tőlem nem, én csak nem láttam értelmét tovább folytatni, hisz azóta sem találkoztunk. - megvonom a vállam, nem igazán vágott mellbe, ha valahonnét tovább mentem új arcokat megismerni, mert tudtam, azok sosem fognak mély benyomást tenni rám.
- Mi lett veled?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Szer. Jan. 03, 2018 7:32 pm

Nem ereszt el, s ettől én eléggé megrémülök. Várok szinte a sorsomra, hogy mi lesz ebből az apró jelenetünkből. Meglepetésemre elenged, amitől örülök, mert megint szabad lettem. Ezután hallgatom őt,  s mikor elhangzik ez a mondva csinált válasz, akkor meglepődök. Mit feltételez rólam? Hogy én csupán szórakozásból szólítottam meg? S aztán képes lennék eltűnni a színe elől?
Fájdalmas tőr utat magának, aztán mikor kellően vártam, akkor szólok hozzá.
- Szóval ez az ok állt az ismerkedés hátterében. Én meg bevallom akkor, hogy a végén kezdtem érezni irántad valamit, de azzal, hogy megszakítottad velem a dolgot… örökre elástad magad nálam. - jegyzem meg neki, mintha csak száraz tényként közölném neki. Aztán elárulja végre valahára, hogy füves cigaretta hatása alatt állhatott. Ez számomra egy olyan nagy arcon csapás, hogy alig bírom felfogni. Egy ilyen alakkal ismerkedtem össze? Normális vagyok? Akkor eszmélek fel, mikor ő kérdezősködik felőlem. Az első gondolatom az, hogy itt faképnél hagyom őt, legalább picit átérezze azt, amit én. De az cseppet sem hozzám illő cselekedet lenne.
- Elvégeztem a középiskolát, aztán egyetem. Erdőmérnök vagyok, s van egy jó állásom. - azt nem ecsetelem, hogy milyen nehezen ment, vagy jelen pillanatban nincs pasi az életemben. Az viszont teljesen egyértelművé válik számomra, hogy nem Pierre lesz a nagy ő.
- Röviden ennyi…- ejtem ki a szavakat, miközben feljebb nézek a hívogató boltok irányába. Oda készültem, ám helyette kaptam egy régi rossz ismerőst. Valójában érdemes lenne ezt a kapcsolatot folytatni? Meg úgy az egész társalgást? Fogalmam sincs. Mindenesetre nem akarok én lenni az, aki kimondja ezen kemény szavakat. Toporogva állok a helyemen, s néha félve nézek az irányába.
- Megváltoztál…
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Csüt. Jan. 04, 2018 1:23 am

To Camille

Előbb furcsálló tekintettel nézek rá, majd csak egyszerűen megállapodok abban, hogy nem tudok mit kezdeni a szavaival. Nem gondolom, hogy egy ember ennyire drasztikusan éljen meg valami olyat, aminek amúgy nincs akkora jelentősége. Nem gondolom azt, hogy egy gyerekkori lángolásnak ekkora nyomot kellene hagynia valakiben. Szinte gyerekek voltunk csak, mit kell ennyire firtatni?
- Ugyan már, Camille, gyerekek voltunk. Nem várhatod azt, hogy mindjárt az első néhány fellángolásomnál teljesen komolyan számításba vegyem az életemet. Az első érdeklődések általában fontosak azt nézve, hogy később milyenekké válunk. Például nem mindegy mennyire befolyásolja a szexualitást... de nem kell örök hűséget fogadni és nem kell úgy fogadni, mint ha egy világ omlott volna akkor össze benned. - de tényleg, nem is értem. Idősebb nálam kettővel, fölöttem járt, végzős volt már. Miért egy hozzám hasonló teljesen léha kölyök fogta volna meg? Részemről lezártnak is tekintem a dolgot, kár rajta lovagolni.
Annak ellenére, hogy látom az arcán kiütköző nemtetszését, válaszol a kérdésemre. De talán ez a legkevesebb azok után, hogy leszólított a semmiből. Az ember múltjában kétféle ismerős létezik. Azok, akiket meglátunk és azonnal görcsbe ugrik a gyomrunk, meg azok, akik igazán közömbösek voltak és maradtak is a számunkra. Ő valahol a kettő között lógott a levegőben. Őt nem tudtam hirtelen hová tenni, de feldereng valami vele kapcsolatban. Hogy ez mennyire tetszik neki így utólag nem szépített verzióban hallva, az az ő személyes szocproblémája. Én mégis folytatom ennek ellenére a beszélgetést.
- Hát... örülök, ha ezzel elérted a célod. - tényleg próbálok jófej lenni ehhez. Az erdőmérnöknek is megvan a jelentősége, mondjuk aaa... parkokban ellenőrzik a fák minőségét? Vagy mit vágjanak ki és mit ne? Nem is tudom, ez a szakma inkább vidéken nyerne igazán értelmet.
- Én? Drága Camille, mindenki változik. Még jó is, hogy nem vagyok az a komolytalan kamasz, mint voltam. De te sem vagy már annyira elfogadó ezek szerint. Vagy tévednék?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Szomb. Jan. 20, 2018 1:28 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Szer. Jún. 20, 2018 8:16 am

Kes & Hana




Gondolom minden apa bajban van akkor, ha a gyerekének, aki történetesen lány valami rózsaszín holmit kell vennie. Hasonlóképpen érzem én is, elsőnek úgy gondoltam mi ez a feladat nekem? Nekem, aki azért nem hétköznapi apa, hanem szuperhős..khm, kicsit elkalandoztam. Mikor azt mondta az anyja, hogy nekem kell megvennem a fellépő ruháját azt mondtam kapásból, hogy rendben, megveszem. De innen jött a fekete leves, mert közölte rózsaszín tütünek kell lennie. Először a színvilágon hőbörögtem aztán azon, gondolkodtam mi az a tütü. Ana idegesen világosított fel és ugyan rögtön a Nagyfiúk 2-re gondoltam amiben a dögös balett tanár egy szál tütüben tolja...De legalább már tudtam, hogy miről van szó. Amikor azonban betévedtem a bevásárlóközpont előterébe mellbe vágott a hely nagysága és a kimeríthetetlen sorok és emberek. Igen, ez határozottan nem az én világom, szerintem Ana csak szívatni akart, amit meg is értek, de ilyen aljas módszerekhez folyamodni, lehengerlő tehetség.
Egy kedves kis hölgy vezetett el a ruhás részlegre ami semmivel sem tűnt kisebbnek az iménti látottaknál. A lányok részlegére érve elvesztem a babarózsaszín cuccokban. Sapkák, kabátok, szoknyák, harisnyák...harisnya? Minek egy kislánynak ilyen harisnya? És bugyik...na jó, én menten itt fogok meghalni, az egy dolog tudni, hogy a lányod..egy lány, de ezzel szembesülni, kicsit letaglózó.
Segítségkérően fordulok körbe de rittig nincs egy nő sem a közelben, már miért lennének egy lány részegen nők? Abszurd mi?
-Hahó?
A hangom visszhangot vert a falakról, bizarr. Úgy döntöttem körbe sétálok és csak ráakadok arra amit keresek és ha olyat látok amit nem akarok akkor becsukom a szemem, mi sem lehetne ennél egyszerűbb?
Ana rendesen kitolt velem és én naivan belesétáltam a csapdájába, egy ördögi nő, szerencsétlen Ben, kezdem sajnálni a flótást...jah nem, mégsem. Falja csak fel a fekete özvegy.
Egy adag fehérnemű után vége kicsit nyugodtabb terepre értem, csak pulóverek és pólók voltak minden fele. Talán az a nyavalyás tütü is itt lesz valamerre. A remény hal meg utoljára ugyebár. Emma a lelkemre kötötte, hogy szépet vegyek neki vagy durcás lesz. A 8 éves gyerekek igen meggyőzőek tudnak lenni. Tehát ne csak rózsaszín legyen de szép is, értek én ehhez? A nagy francokat. Mitől szép egy tütü? Szerintem erre egyetlen egy hímnemű egyed sem volna képes választ adni.
 coded by elena
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Szomb. Jún. 30, 2018 11:18 pm


Kes & Hana


Nincs is jobb terápia a vásárlásnál, igaz? Gond tulajdonképpen csak akkor adódik, amikor bármennyire is szeretném magam megajándékozni azzal a bizonyos terápiával, a munkám és a költözés miatt nincs rá időm. Ha volt is egy kis szabadidőm, nem tudtam rávenni magamat, hogy kitegyem a lábamat a félig kipakolt, teljes káoszban álló lakásomból. A mai napon viszont már halálra idegesített a tény, hogy a napjaim másból sem állnak, mint a munkából, és abból, hogy végeláthatatlan mennyiségű dobozt igyekszem kipakolni, a benne található dolgokat pedig a helyükre. Persze hiába ajánlotta bárki is a segítségét, nem voltam hajlandó elfogadni. Egyrészt mert volt, hogy a leglehetetlenebb időben - mondjuk hajnali kettőkor - álltam neki a pakolásnak, amit valljuk be a szomszédom sem díjazhatott túlságosan, mert másnak úgy nézett rám a lépcsőházban, mintha meg akarna gyilkolni - ami egyébként nem teljesen kizárt. Másrészt úgy éreztem, ennek az egyedüllétnek is lehet valamilyen szintű terápiás hatása a megviselt lelkemre.
Talán az volt a baj az eddigi életemmel, hogy soha nem voltam egyedül. Kapcsolatfüggő lennék? Fogalmam sincs. Amit viszont nagyon is tudok, hogy az elmúlt tíz évem a volt férjem körül forgott, és tessék, mi maradt belőle? Ha bármilyen cél is megfogalmazódott bennem a jövőmmel kapcsolatban azóta, hogy beadtam a válási papírjaimat, hát az, hogy tanuljam meg egyedül, magamért és a saját céljaimért élni az életemet.
Szóval amikor már tényleg kezdtem unni a négy fal között, és a tény, hogy egy kollégám babavárójára még semmilyen ajándékot nem szereztem kezdte bökni a csőrömet, úgy döntöttem, meglátogatom a legközelebbi bevásárlóközpontot. Ott ugyebár biztosan lennie kell babaruháknak. Na de még mennyinek!
Alig akarok hinni a szememnek, amikor a végeláthatatlan mennyiségű gyerekruha között kezdek sétálni. Út közben a kezembe veszek néhány darabot. Éppen vacillálok, hogy a flamingó mintás body vajon fehérben, vagy pasztell zöldben mutatna jobban a kolléganőm születendő gyerekén, amikor egy ismerős hangot - az nem lehet, mit keresne ő itt? -, és lépéseket hallok.
Alig fordulok hátra, máris kitör belőlem a nevetés. Bizarr látvány fogad ugyanis: egy kifejezetten eltévedt Kes nézelődik a gyerekosztályon. - Ugye nem álmodom? - szólalok meg, a hangomban érezni az ajkaimon bujkáló mosolyt. - Hát Te mi járatban vagy itt? Remélem nem magadnak szeretnél választani... - mutatok körbe a kislány részleg habos-babos rózsaszín ruhakölteményein, miközben közelebb lépek az ismerős alakhoz, a legjobb barátomhoz. - Egyébként meg szia - odahajolok hozzá, hogy megöleljem, hátha a mindig biztonságot nyújtó karjai kicsit helyreteszik bennem azt, ami elromlott. Mégiscsak szerelő, vagy mi a fene.



avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Vas. Júl. 08, 2018 9:15 am

Kes & Hana




Most már bizonyos, hogy a gyerek anyja csak kiakart szúrni velem a múltkori miatt amikor is Emma hányt a csokoládé torta mennyiségtől amennyit betolt nálam. Igaza volt abban, hogy lecseszett, én halálra aggódtam magam, vittem azonnal ügyeletre, ahol közölték semmi baja a gyereknek csak túlette magát. Hát kösz, engem levert a víz, de a fekete leves csak utána jött, elmondani az anyjának. Szerintem negyedórát üvöltött velem a gyerek felelős gondviseléséről és igaza volt, nem mondom, de ez, ez már bosszú, ami vért kíván és rajtam ne múljon, hogy kamatosan visszaadjam neki ezt a szenvedést.
Ilyenkor persze senki sincs a helyén, hogy segítsen, nem, valahol máshol császkálnak öreg nyugdíjas néniknek segítenek. Velem mi lesz? Mi? Hát ez az, egyedül nem fogom megtalálni a kért dolgot és Emma pont olyan dühösen tud nézni, mint az anyja, ős tehetség a gyerek.
Megpillantom a sorok között Hana-t és elmosolyodom. Csak nem rég kezdtünk ismét beszélgetni hosszú évek kihagyása után. Nagyon hiányzott már, bár már semmi sem ugyanaz, mint régen, kissé feszélyezettek vagyunk egymás társaságában. Hát ez van, az idő megtette a hatását és az, hogy minden szó nélkül lelépett.
- De, minden vágyam már régóta egy rózsaszín tütü, imádok benne balettozni. - bólintok komoly ábrázattal aztán elmosolyodom. - Emmának kell vennem egy tütüt, előadása lesz, és fogalmam sincs az egyrészt hogy néz ki és hol találom.
Na igen, régen ilyen beszélgetésre nem került volna sor, hiszen nem volt még meg Emma és semmivel sem volt jobb egy utcai csavargó kölyöknél. Sok balhé, sok csaj és felelőtlenség. Azóta azért kikupálódtam már, szerencsére. Emmának hála csak javuló tendenciát mutatok. Bár igaz, ami igaz, a múltat ezzel sem lehet eltörölni.
- Szia.- mondom lágyan és magamhoz szorítom. Imádom hajának illatát, évekkel ezelőtt is ugyanilyen illatú volt, fogalmam sincs milyen sampont használ, de imádom. Kicsit helyre áll minden ahogy a karjaimban tarthatom. - Na és te mi járatban Han-han?
Elengedem az ölelésből, de miért olyan nehéz ezt megtenni? Fránya múlt, ha nem hagyott volna el a dolgok másképp alakulhattak volna. Igaz, akkor nem volna az életemben Emma, de valószínűleg észhez tértem volna és elvettem volna feleségül Hana-t, erre nem került azonban sor.
 coded by elena
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Vas. Júl. 22, 2018 10:57 pm


Kes & Hana


Fiatalság, bolondság, igaz? Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy amit kettő, öt vagy éppen tíz évvel ezelőtt jónak, helyesnek ítéltem meg, valójában nagyon is az ellenkezőjének bizonyult. Másrészt meg a saját hibáinkból és tapasztalatainkból tudunk a leginkább tanulni. Ugye? Így kell lennie, különben nem volt értelme annak, amin az elmúlt években keresztülmentem. Kiderült, hogy nem lehet gyerekem, hogy a férjem megcsal, aztán a válás... Kellene lennie valaminek, vagy valakinek, ami a munkámon kívül el tudja velem feledtetni mindezt.
Régen mindenre a legjobb barátom volt a megoldás. Aztán cserbenhagytam őt. Nem félek beismerni, mert tudom, hogy ez az igazság. Régóta tudom. De a tény, hogy Kes és én tíz évvel később, a világ másik felén is egy városban élünk kell, hogy jelentsen valamit. Talán egy második esély, arra, hogy újra azok lehessünk, akik voltunk.
- Áá, akkor a következő ilyen rózsaszín tütüben balettozós estédre mindenképpen meg kell hívnod - jegyzem meg nevetve, s közben nem tudom megállni, hogy ne képzeljem el az előttem álló férfit abban a bizonyos rózsaszín tütüben, bármennyire nem kellett volna.
Annyi mindent szeretnék megbeszélni vele. Vannak dolgok, amikért szeretnék bocsánatot kérni és olyanok is, amiket szimplán csak meg akarok osztani vele. De nem lehet. Nem itt és nem most, nem amikor olyan könnyedén mosolyt csal az arcomra.
- Értem. - A lánya is egy olyan téma, amiről órákig tudnám faggatni. Már maga a tény, hogy a kislány létezik is sokként ért, amikor elmondta. Rájöttem, hogy rengeteg dolog van, amiről lemaradtunk egymás életében. - De tudod ez nem olyan egyszerű. Te nem találhatod meg a tütüt, a tütü fog megtalálni téged. - Magyarázom vigyorogva. Úgy érzem magam, mintha megint tizenéves lennék, és próbálnék neki beadni valami hülyeséget, csak hogy utána jót nevethessünk együtt. Istenem, mennyire hiányzott ez az érzés!
Jóleső ölelését el tudnám még viselni néhány másodpercig, de rá kell jönnöm, hogy nem éppen egy bevásárlóközpont közepén kellene elkezdenem nosztalgiázni. - Egy kolléganőm babavárójára próbálok ajándékot választani. Szerinted az újszülötteknek van kedvenc színük? - Teszem fel a furcsa kérdést, felvont szemöldökkel pillantva fel Kesre. - Vagy ez hülye kérdés volt? - Elméletileg gyerekorvos vagyok, nekem kellene tudnom ilyesmiket, nem? De a helyzet az, hogy ha olvastam is volna hasonló kutatásokról, jelenleg az is kiment volna a fejemből. Mert minden gondolatomat az foglalja le, hogy milyen helyes apuka lehet Kes, amikor a kislányával van.
- Tudod mit? Segítek a tütüvel...


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Csüt. Aug. 02, 2018 4:47 pm

Kes & Hana




A nagy egymásra találás óta nem találkoztunk egymással, és nem számítottam volna rá, hogy a gyerek osztályon futunk újra egymásba. Bár már is sokkal jobb hangulatban járatom le magam a lányos részlegen, mint mielőtt megpillantottam volna. Az igazság az, hogy imádom a lányomat, de nem kimondottan értek ahhoz miket szeretnek a lányok hordani vagy mikortól mit engedjek meg, ez afféle anyás feladat, nem? Mármint a lányok az anyjuknak mesélnek el mindent meg járnak vásárolgatni. Az apás dolgok valahogy nem ilyenek. Bár honnan tudnám? Sem az apám sem az anyám nem állt hozzám közel és nekem is Emma az első gyerekem. Több nem igen lesz, nem tervezek komoly kapcsolatokat.
- Vedd úgy, hogy már a jegyed is le van foglalva arra az estére mikor balettozni fogok. - kacsintottam rá majd fordultam egyet ami esetlenebb volt mint amire számítottam. Nos balett karrierem már aligha lesz. A lányom viszont imád táncolni és ha nincs tütü akkor durcás lesz és ha durcás az anyja rajtam éli ki a dühét és megkapom, hogy megbízhatatlan vagyok. Erre van a legkevésbé szükségem, de tényleg. Úgy beszél mintha ennek ösztönösnek kellene lennie, holott az lehetetlen, neki volt 7 éve beletanulni, nekem alig fél, mit vár?
- Ez olyan Gyűrűk ura dolog? Csak itt nem a gyűrű hanem a tütü választ ki engem? - grimaszoltam.
Ez határozottan nem az én asztalom, kudarc a köbön. Hana az egyetlen esélyem hogy ne üres manccsal menjek haza. Legközelebb közlöm majd az anyjával, hogy ezt nem vállalom. Ez a sok rózsaszín is idegesítő, és még tudni is mi micsoda, kész útvesztő. Ha fiam lenne vennék neki egy gatyát egy pólót és csókolom. Emma nehéz eset, mert lány.
- Szerintem nincsen. Még csak babák...ilyen kis pufók ufók. - mutatok lufi pofát és mosolygok. Régen a gyerekek gondolatára kitört rajtam a frász, ma már nem, Emma sok mindent megváltoztatott, főleg engem és ez nagy szó. soha nem gondoltam volna, hogy megváltozom majd, de megtörtént. A lányomnak egy felnőtt, felelősségteljes apa kellett, és egyik sem voltam.
- Ha segítesz a tütüvel segítek a kölyöknek venni valamit, bár lehet jobban járnál egymagad. - röhögök majd átkarolom barátian a vállát és magamhoz húzva indulok el a rózsaszín pokolba.

 coded by elena
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Csüt. Aug. 09, 2018 8:47 pm


Kes & Hana


- Helyes, én is így gondoltam - felelem nevetve. Bár már pusztán az, ahogyan magamnak elképzelem Kest egy tütüben kifejezetten szórakoztató kép, azért semmi nem érne fel ahhoz, ha egyszer tényleg videóra venném őt, a privát balett előadása közben. Egy életen át tudnám zsarolni vele. Bár tény, hogy azt akarnám elérni vele, hogy örökre barátok maradjunk.
Tudom, hogy óvatosabban kellene bánnom a szavaimmal, hogy talán nem kellene annyira örülnöm annak, hogy teljesen véletlenül összefutottunk, vagy hogy legalábbis bocsánatot kellene kérnem, amiért tíz évvel ezelőtt úgy elhagytam őt és a barátságunkat.
De úgy érzem ezt már megtettem. Amikor teljesen összezuhanva elmentem hozzá, és elmondtam neki, hogy el fogok válni. Félek, ha újra meg újra visszafelé néznék, a múltba, akkor egy idő után belefulladnék a rossz emlékek és érzések tengerébe.
- Nos... - csücsörítve úgy csinálok, mintha még gondolkodnom kellene a dolgon. De aztán nem bírok magammal, és kitör belőlem a nevetés. - Igen, valami olyasmi - bólintok néhányat egyetértően. Valamilyen szinten meg tudom érteni Kes hogyan érezheti magát a rengeteg kislány ruha között elveszve, hiszen néha még nekem is gondot okoz megtalálni a dolgokat egy ekkora üzletben.
- Nincs ebben tapasztalatom... - vonom meg a vállaimat. És rá kell harapnom a nyelvemre, hogy ne tegyem hozzá, hogy ebben a témában bizony soha nem is lesz tapasztalatom. - Szóval akkor mindegy, hogy melyiket választom, ugye? - Kérdő pillantást vetek felé, miközben megtapintok néhány ruhácskát, ami a közelemben van. Hogy tudnak az anyukák olyan könnyedén válogatni? Érthetetlen.
- De mennyire, hogy segítek! - Vigyorogva fogadom, ahogyan átkarolja a vállamat, és szinte úgy érzem, mintha megint Aberdeenben lennénk, tíz évvel ezelőtt. - Fura, hogy azt megszabják, hogy rózsaszín tütü kell, de azt nem mondják meg, hogy honnan kell megvenni. Nem? - Olyanok vagyunk, mint két teljesen tapasztalatlan szülő, nem? Akik nem csak hogy azt nem tudják, hogy hol keressenek valamit, de még azt sem tudják pontosan, hogy mit is keresnek. A különbség csak az, hogy Kes már apa. Még ha nem is volt ott a lánya életében a kezdetektől fogva, de saját vérszerinti kislánya van. Nekem soha nem lesz ilyen tapasztalatom. - Ezt nézd! - Rámutatok egy állványra, ami tele van pakolva habosbabos tütükkel. - Dee.. rózsaszínt nem látok.


avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette •• Kedd Aug. 21, 2018 7:54 pm

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Galeries Lafayette ••

Ajánlott tartalom

Galeries Lafayette
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lafayette temetõ

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-