Beltéri asztalok - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Beltéri asztalok •• Szer. Júl. 19, 2017 8:40 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

******


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 25, 2017 3:54 pm-kor.
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Szer. Okt. 04, 2017 1:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Szomb. Okt. 07, 2017 8:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Domi & Aris

Nem nagyon szoktam kávézni egyáltalán kávézóba járni, de az este folyamán nem aludtam valami jól, és már 3-4 óta fent vagyok, szóval úgy gondoltam, elmegyek, kicsit kiszellőztetem a fejemet. Edzéshez most semmi kedvem nem volt, mert tudtam, hogy valószínűleg csak ártana, mintsem segítene. Fáradtan egyszerűen gyűlölök bármiféle komolyabb megerőltetést igénylő testmozgást végezni, szerintem érthető, hogy miért.
Fülest bedugva jártam a várost fel-alá, semmiféle úticéllal a fejemben, csupán azzal, hogy magamhoz térjek, és legyen is belőlem a mai nap folyamán valami, nem csak egy élőhalott. Szerencsére ma suli sincsen, programom sem, de ettől függetlenül  még elkélhet a házban a segítség. Aztán, ha más nincs, maximum gitározok, ahogy szoktam.
Éppen láttam a távolból, hogy kinyitják az egyik kávézót, én pedig nem gyorsítva a lépteimen haladtam közelebb. Talán még jót is fog tenni egy kávé. Vagy lehet teázok egyet. Esetleg a hidegebb kategóriából valami gyümölcslé. Még addig csak sikerül eldöntenem. 3-4 perc, mire odaértem, amint beléptem, odaköszöntem a személyzetnek, aztán pedig nézegettem, hogy mik vannak itt, miket lehet kérni. Végül csak amellett döntöttem, hogy egy kávét iszok, méghozzá feketén. Nincs bajom a keserű dolgokkal, épp ellenkezőleg. Mondta a nő, hogy rendben van, nemsokára megcsinálja, addig foglaljak nyugodtan helyet. Hát így is tettem, leültem az egyik hátsó asztalhoz az ablak mellett, és a telefonomat elővettem, aztán elkezdtem híreket olvasgatni – egek, mint egy öregember, úgy érzem most magam. Egy a modern fajtából, mert telefonon olvasok, nem újságból, de ugyanúgy öregember. Na mindegy is.
Időközben megérkezik egy-két ember is még az épületbe, mindenkire épp szemem sarkából ránézek, hátha van köztük valami ismerős. Nem igazán, de végül aztán megjelenik az egyik kedvenc volt-tanárom, de őt csak akkor láttam meg, mikor már leült a pulthoz, hogy kérjen valamit. Otthagytam a kávémat, és odasétáltam hozzá. – Szia Dominique – ő ajánlotta még fel nekünk, hogy tegezzük nyugodtan, mégsincs olyan nagy korkülönbség köztünk, én pedig élek is ezzel a lehetőséggel. – Mi járatban vagy? Esetleg meghívhatlak valamire? Kávé, süti, narancslé? Ott ülök annál az asztalnál, ha gondolod csatlakozhatsz. Már persze, ha nem sietsz – mondom neki mosolyogva, mikor az asztal került szóba, akkor pedig arrafelé is néztem, hogy tudja, miről beszélek.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
102
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Csüt. Okt. 12, 2017 4:58 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Aris
A napok telnek én meg még mindig nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal, most, hogy egyedül maradtam. Nem a szó szoros értelmében ugyan, mert ezentúl soha többé nem leszek egyedül, hisz szívem alatt növekszik a magzatom. Boldog vagyok, hiszen mindig is erre vágytam, de örömömet mégis beárnyékolják a sötét felhők amik azóta a fejem fölött lebegnek, hogy kiderült az igazság és elhagytam Serget. Minden napom egyformának tűnik, próbálok túl élni és várakozok. Várok arra, hogy megszólaljon a telefonom a kijelzőn életem szerelmének nevével, várok, hogy végre összeálljon az életem és újra felépítsem azt, amit napokkal ezelőtt leromboltam. Darren igazán kedves, tényleg mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy jól érezzem magam, hogy ne rágódjak a velem történteken, de nem akarok sokáig a nyakán maradni. Már így is eléggé kihasználtam a vendégszeretetét. Szeretnék már a saját lábamon megállni és újra építeni az életem, de ezúttal sokkal biztosabb alapokra kell helyeznem mindent, most már nem csak magamra kell gondolnom, már nem én vagyok a fontos és nem engedhetem meg, hogy a gyerekem élete heverjen majd romokban. Érte kell erősnek lennem, és tudom, hogy az is leszek. A lehető leghamarabb össze kell szednem magam és hátrahagyva a fájó emlékeket továbblépnem.
Egyszerűen nem voltam már képes több időt eltölteni a szoba magányában, a négy falat bámulva. Tennem kellett valamit, hogy jobban érezzem magam, így hát Serge kutyájának társaságában nekivágtam egy sétának. Céltalanul róttam Párizs utcáit, nem tudtam hova akarok menni, csak friss levegőre és nyüzsgésre volt szükségem. Hiába nőttem fel ebben a városban. Párizs varázsa napról-napra magával ragad, mindig van benne valami lenyűgöző, valami új és élettel teli. A forgatag hamar magával ragad, még a hirtelen feltámadó szél sem veszi el a kedvem. A kutya ugrándozva, néha csaholva lépked mellettem. Néha megtorpanok egy-egy kirakat előtt, majd folytatom az utam. A lábaim visznek előre, nem gondolkodom, csak élvezem a szabadságomat. Még mindig nehéz felfogni, hogy néhány hónap múlva kezembe foghatom majd az első kisbabámat. Ha lehunyom a szemem sokszor elképzelem, hogy milyen lehet majd. Látom magam előtt a gyönyörű arcocskáját, a szépen csillogó szemeit. Remélem azokat a mély kék szemeket örökli majd, amilyen az apjának is van, remélem ugyanolyan őszinte tekintete lesz majd. Töprengésemből a cukrászdából kiszivárgó illatok rángatnak vissza a földre. Ahogy megérzem a friss sütemény, csokoládé és mogyoró illatát azonnal legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy bemenjek és legalább egy szelet sütit eltüntessek. A kutyával a nyomomban lépek be a hangulatos kis kávézóba, és tényleg csak reménykedni tudok abban, hogy nem fognak elküldeni, mondván, hogy állattal belépni tilos. De semmi ilyesmi nem történik, úgyhogy immár egy kicsit magabiztosabban lépek a kirakathoz és pulthoz, hogy szemügyre vegyem az ajánlatokat. Elég csak ránéznem a kínálatra és máris érezni vélem az ízek kavalkádját a számban. Választásom végül egy szelet csokis és egy szelet mézes süteményre esik. Türelmesen várakozok a soromra, amikor ismerős hang üti meg a fülem. Azonnal felismerem a hang gazdáját. Rápillantok a fiatal srácra és rezzenéstelen arccal üdvözlöm.
- Aristide. üdvözlöm kissé hűvösen. Valamikor ő volt a kedvenc diákom, azóta viszont, hogy beszéltem Sueval nagyot csalódtam benne. Igaz, hogy a lány nem emlegette név szerint soha, de azért én pontosan tudom, hogy Ő az aki felelőtlenül viselkedett, tanár vagyok, éppen ezért a figyelmem nem kerülheti el semmi, ami az iskola falain belül történik. Láttam őket együtt néhányszor az iskola előtt, szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ő az akiről Sue mesélt.
- Azt hittem felelősségteljesebb vagy. Mondd csak, teljesen elment az eszed? nem kiabálok, nem rendezek jelenetet, mert ez a beszélgetés nem tartozik avatatlan fülekre, csak egy kicsit emelem meg a hangom, hogy érezze nem viccelek. A kutya izgatottan szaglássza körbe a fiút.
- Csatlakozom. De csak azért, hogy elmagyarázhasd, mi ütött beléd és mi a fenét képzeltél? megfogom a közben felém nyújtott süteményes tányérokat és a fiú által mutatott asztal mellé ülök. A pórászt gondosan a szék lábához kötöm és remélem lesz annyira jófiú, hogy nem húzza ki a széket a fenekem alól izgalmában. Még az sem érdekel, hogy valószínűleg szegény Aris azt sem tudja miről beszélek. Ezek az átkozott hormonok.
■ ■ Zene ■ ■remélem így kezdésnek megfelel hug ■ ■credit



avatar
Tanárok
Tell me your secrets
146
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Hétf. Okt. 23, 2017 7:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Huhú… ebből nem fog semmi jó kisülni, azt már most le merem fogadni. Biztos voltam benne, hogy a nővel mindig is jó kapcsolatot ápoltam. Bármikor fordulhattam hozzá, akármilyen kisebb vagy nagyobb problémával, ő pedig kisegített, ahogy tudott. Miután az iskola véget ért nekem, az után is beszéltünk még néhányszor, csak aztán jöttek a problémák sorra és elég nagy volt az összevisszaság. Lényeg a lényeg, mindig is barátságos volt velem, ezért is lep és ijeszt meg egy kicsit ez a hűvösség, amit a hangjából hallok. Az arcomra nem ül ki ugyan, csupán talán annyiban, hogy kicsit feljebb szalad az egyik szemöldököm. Nem erre számítottam, az tiszta sor.
A meglepettségem tovább fokozza a kérdése. A hangja szinte jégcsapként vág belém, pedig egyáltalán nem beszél hangosan. Szerintem ilyen korai órákban egyikünknek sem hiányzik egy jelenet rendezése. Még mindig kicsit kérdőn nézek rá, hogy miről beszél, mert jelenleg tényleg nem tudom, mit tehettem, amivel ennyire kiakasztottam őt. Alig találkoztam vele a nyáron, és… lényegtelen, mert folytatja. Megmutatom az asztalt, addig pedig azon gondolkozom, mit is tehettem. Aztán kizárásos alapon csak egy dolog marad, amire gondolhat. Mást nem igazán tettem a nyáron, ami említésre méltó lenne, vagy kérdőre vonhatná a felelősségteljességem. Ezért is hát, miután leültem, láthatja rajtam, hogy leesik a tantusz. – Ó… - ennyit nyögök csak ki először, aztán sóhajtok egyet. – Sue-ról van szó, igaz? – kérdezem tőle kicsit fáradtan. Egek, hogy erről is tud. Valószínűleg pont olyan indokokból fordult hozzá Sue, mint amilyenekből én korábban. Tanácsért, segítségért. Amit teljességgel meg tudok érteni. Nem kell válaszolnia sem erre, mert tudom, hogy erre kérdezett rá. Mást egyszerűen nem tudok elképzelni.
- Tisztában vagyok vele, mekkora hibát vétettem és nem telik el nap, hogy ne röstellném a történteket. Nem akartam ilyesminek kirakni Sue-t, ennyire ismerhetsz már Dominique. Én vagyok az idősebb, nekem kellett volna az okosabbnak is lennem… - kezdek végül bele, aztán egy sóhajtást követően folytatom. – Sue ragaszkodott hozzá, hogy… érted. Én ugyan ellenkeztem, de az a baj, hogy nem eléggé. Végül belementem, csak hát mindazzal nem számoltam, hogy Sue milyen fiatal és mennyire könnyen elfelejthet ilyesmiket. Ellenőriznem kellett volna, rákérdezni, bevette-e a bogyókat, de… nem, nincs de. Egyáltalán nem kellett volna ilyesmibe belemennem. Egyszerűen csak… szerettem őt teljes szívemből, és szerettem volna őt annyira boldoggá tenni, amennyire csak tudom. Az egyetlen gond, hogy mindeközben nem használtam a józan eszemet… - egyelőre nem tudok ezentúl mást mondani. És most jöjjék a bírálat. Alig várom. Fú, de le leszek osztva, ezt már előre sejtem.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
102
● ● Posztok száma :
Zac Efron
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok •• Szer. Nov. 08, 2017 3:10 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Aris
Nem lehet rólam elmondani, hogy hisztis lennék, agresszív vagy olyan ember, aki előszeretettel üti bele a dolgát mások életébe. Ahogy megpillantom a fiatal fiút mégis teljesen elkap az idegesség, és alig bírom visszafogni magam, hogy ne üvöltsem le a haját a fejéről. Akaratom ellenére is megjelenik előttem Sue meggyötört és könnyektől áztatott arca, hallom kétségbeesett szavait és nem tudok uralkodni magamon. Úgy érzem, hogy felrobbanok, ha nem mondhatom ki magamból mindazt ami bennem tombol, ha nem mondhatom el a véleményem erről az egészről. Lehet, hogy tényleg csak a hormonok járatják velem a bolondot, lehet, hogy nem lennék terhes is ugyanígy reagálnék, hiszen Sue igencsak közel került a szívemhez és soha nem akartam őt ilyen állapotban látni. Szúrós tekintettel méregetem a fiatal fiút, érezze csak, hogy dühös vagyok és csalódott. Neki kellett volna figyelnie és gondolkoznia, nemcsak azért mert ő az idősebb, hanem azért is, mert kettejük közül ő a felelősségteljesebb is. Eddig legalábbis azt hittem.
- Róla. válaszolok röviden és tömören, gyorsan vág az esze, egész gyorsan rájött, hogy mért viselkedek így. Mindig is jó kapcsolat volt közöttünk, így gondolom nem érintette a legjobban a hangomból kiáradó ridegség. Némán meredek rá, miközben magyarázatára várok, nem tudom az előbb még meghaltam volna egy szelet sütiért, most pedig annyira dühös vagyok, hogy rá sem bírok nézni a tányéromban árválkodó édességre. Nem szabadna ennyire megviseljen a dolog, túlságosan a szívemen viselem a hozzám közelállók sorsát, ez néha jó, máskor meg kifejezetten zavaró dolog. Nem szakítom félbe, hagyom, hogy elmondjon mindent amit szeretne, szavai hallatán azonban többször is felszalad a szemöldököm és csak nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne vágjak a szavába, vagy ne taslizzam meg azért, mert fiatal férfi létére ennyi meggondolatlan. Belekortyolok a vizembe, csak azután szólalok meg, türelmesen megvárva, hogy elhallgasson.
- Aris...a szerelem nem lehet mentsék az ostobaságokra. Hidd el, nem lett volna boldogtalanabb, ha használod az eszed. Inkább duzzogott volna akkor néhány órát, vagy kötöttél volna csomót a végére...minthogy most szenvedjen. Tudod te, hogy mit érezhet szegény? nézek rá kíváncsian, mert biztos vagyok benne, hogy akármit is mondd, egy férfi soha nem lesz képes átérezni ami egy nőben lejátszódik ilyenkor. Kortól és helyzettől függetlenül.
- Idiótán viselkedtél, örökre megpecsételted szegény lány életét, mert lehet, hogy erős, és túl fog lépni rajta, de tetteinek következménye örökre nyomot hagy benne. Ti férfiak, csak tovább léptek és ha valaki nem hozza szóba akkor eszetekbe sem jut soha többé. ahelyett, hogy dühöm csillapodna egyre inkább elhatalmasodik rajtam, és bár nem helyes, de most egy kicsit saját nyomoromat is rajta vezetem le. Kipillantok az ablakon, hosszasan nézem a járókelőket, próbálom összeszedni a gondolataimat, és kitalálni, hogy hogyan kezeljem ezt az abszurd helyzetet, mindent ami velem történik, aminek akaratom ellenére is részese vagyok.
- Nem mehet el az eszed, amikor nő közelébe kerülsz. Tudom, a józan ész, nem a korral jön, de egy kicsit megpróbálhattál volna gondolkodni, vagy nem is tudom...nem egy 16 éves kislány ítélőképességére bíznod mindent. Ezek után hogy várod el, hogy bárki is felnőttként kezeljen? Férfiként, aki tisztában van a tetteinek következményével? Aki előbb gondolkodik és csak aztán cselekeszik? Hogy várhatod el bárkitől is, hogy megbízzon benned? lehet, hogy kicsit túlzásokba estem most, de muszáj kiadnom magamból a feszültséget, mert hanem fennáll az esélye annak, hogy szétrobban az agyam az idegességtől és stressztől.
- Ez nem olyan dolog, amit egy sajnálom, hülye voltam kifejezéssel jóvá lehet tenni. sóhajtok lemondóan. Nem biztos meg fogja érteni, hogy miről beszélek, egyáltalán nem biztos, hogy tisztában van tetteinek súlyosságával, és, hogy ahhoz képest ami történt egy „sajnálom” csak lepkefing a levegőben.
■ ■ Zene ■ ■remélem így kezdésnek megfelel hug ■ ■credit



avatar
Tanárok
Tell me your secrets
146
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Beltéri asztalok ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Tell me your secrets

Beltéri asztalok
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Beltéri teniszpálya
» Asztalok
» hátsó asztalok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Café Carette-