Café Carette - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Café Carette •• Szer. Júl. 19, 2017 8:40 pm

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


SzerzőÜzenet

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Café Carette •• Szer. Okt. 04, 2017 1:14 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Aristide Benoit tollából
Témanyitás Re: Café Carette •• Szomb. Okt. 07, 2017 8:09 pm

Domi & Aris

Nem nagyon szoktam kávézni egyáltalán kávézóba járni, de az este folyamán nem aludtam valami jól, és már 3-4 óta fent vagyok, szóval úgy gondoltam, elmegyek, kicsit kiszellőztetem a fejemet. Edzéshez most semmi kedvem nem volt, mert tudtam, hogy valószínűleg csak ártana, mintsem segítene. Fáradtan egyszerűen gyűlölök bármiféle komolyabb megerőltetést igénylő testmozgást végezni, szerintem érthető, hogy miért.
Fülest bedugva jártam a várost fel-alá, semmiféle úticéllal a fejemben, csupán azzal, hogy magamhoz térjek, és legyen is belőlem a mai nap folyamán valami, nem csak egy élőhalott. Szerencsére ma suli sincsen, programom sem, de ettől függetlenül  még elkélhet a házban a segítség. Aztán, ha más nincs, maximum gitározok, ahogy szoktam.
Éppen láttam a távolból, hogy kinyitják az egyik kávézót, én pedig nem gyorsítva a lépteimen haladtam közelebb. Talán még jót is fog tenni egy kávé. Vagy lehet teázok egyet. Esetleg a hidegebb kategóriából valami gyümölcslé. Még addig csak sikerül eldöntenem. 3-4 perc, mire odaértem, amint beléptem, odaköszöntem a személyzetnek, aztán pedig nézegettem, hogy mik vannak itt, miket lehet kérni. Végül csak amellett döntöttem, hogy egy kávét iszok, méghozzá feketén. Nincs bajom a keserű dolgokkal, épp ellenkezőleg. Mondta a nő, hogy rendben van, nemsokára megcsinálja, addig foglaljak nyugodtan helyet. Hát így is tettem, leültem az egyik hátsó asztalhoz az ablak mellett, és a telefonomat elővettem, aztán elkezdtem híreket olvasgatni – egek, mint egy öregember, úgy érzem most magam. Egy a modern fajtából, mert telefonon olvasok, nem újságból, de ugyanúgy öregember. Na mindegy is.
Időközben megérkezik egy-két ember is még az épületbe, mindenkire épp szemem sarkából ránézek, hátha van köztük valami ismerős. Nem igazán, de végül aztán megjelenik az egyik kedvenc volt-tanárom, de őt csak akkor láttam meg, mikor már leült a pulthoz, hogy kérjen valamit. Otthagytam a kávémat, és odasétáltam hozzá. – Szia Dominique – ő ajánlotta még fel nekünk, hogy tegezzük nyugodtan, mégsincs olyan nagy korkülönbség köztünk, én pedig élek is ezzel a lehetőséggel. – Mi járatban vagy? Esetleg meghívhatlak valamire? Kávé, süti, narancslé? Ott ülök annál az asztalnál, ha gondolod csatlakozhatsz. Már persze, ha nem sietsz – mondom neki mosolyogva, mikor az asztal került szóba, akkor pedig arrafelé is néztem, hogy tudja, miről beszélek.
avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

17
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Zac Efron
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Café Carette •• Csüt. Okt. 12, 2017 4:58 pm


to Aris
A napok telnek én meg még mindig nem tudom, hogy mihez kezdjek magammal, most, hogy egyedül maradtam. Nem a szó szoros értelmében ugyan, mert ezentúl soha többé nem leszek egyedül, hisz szívem alatt növekszik a magzatom. Boldog vagyok, hiszen mindig is erre vágytam, de örömömet mégis beárnyékolják a sötét felhők amik azóta a fejem fölött lebegnek, hogy kiderült az igazság és elhagytam Serget. Minden napom egyformának tűnik, próbálok túl élni és várakozok. Várok arra, hogy megszólaljon a telefonom a kijelzőn életem szerelmének nevével, várok, hogy végre összeálljon az életem és újra felépítsem azt, amit napokkal ezelőtt leromboltam. Darren igazán kedves, tényleg mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy jól érezzem magam, hogy ne rágódjak a velem történteken, de nem akarok sokáig a nyakán maradni. Már így is eléggé kihasználtam a vendégszeretetét. Szeretnék már a saját lábamon megállni és újra építeni az életem, de ezúttal sokkal biztosabb alapokra kell helyeznem mindent, most már nem csak magamra kell gondolnom, már nem én vagyok a fontos és nem engedhetem meg, hogy a gyerekem élete heverjen majd romokban. Érte kell erősnek lennem, és tudom, hogy az is leszek. A lehető leghamarabb össze kell szednem magam és hátrahagyva a fájó emlékeket továbblépnem.
Egyszerűen nem voltam már képes több időt eltölteni a szoba magányában, a négy falat bámulva. Tennem kellett valamit, hogy jobban érezzem magam, így hát Serge kutyájának társaságában nekivágtam egy sétának. Céltalanul róttam Párizs utcáit, nem tudtam hova akarok menni, csak friss levegőre és nyüzsgésre volt szükségem. Hiába nőttem fel ebben a városban. Párizs varázsa napról-napra magával ragad, mindig van benne valami lenyűgöző, valami új és élettel teli. A forgatag hamar magával ragad, még a hirtelen feltámadó szél sem veszi el a kedvem. A kutya ugrándozva, néha csaholva lépked mellettem. Néha megtorpanok egy-egy kirakat előtt, majd folytatom az utam. A lábaim visznek előre, nem gondolkodom, csak élvezem a szabadságomat. Még mindig nehéz felfogni, hogy néhány hónap múlva kezembe foghatom majd az első kisbabámat. Ha lehunyom a szemem sokszor elképzelem, hogy milyen lehet majd. Látom magam előtt a gyönyörű arcocskáját, a szépen csillogó szemeit. Remélem azokat a mély kék szemeket örökli majd, amilyen az apjának is van, remélem ugyanolyan őszinte tekintete lesz majd. Töprengésemből a cukrászdából kiszivárgó illatok rángatnak vissza a földre. Ahogy megérzem a friss sütemény, csokoládé és mogyoró illatát azonnal legyőzhetetlen késztetést érzek arra, hogy bemenjek és legalább egy szelet sütit eltüntessek. A kutyával a nyomomban lépek be a hangulatos kis kávézóba, és tényleg csak reménykedni tudok abban, hogy nem fognak elküldeni, mondván, hogy állattal belépni tilos. De semmi ilyesmi nem történik, úgyhogy immár egy kicsit magabiztosabban lépek a kirakathoz és pulthoz, hogy szemügyre vegyem az ajánlatokat. Elég csak ránéznem a kínálatra és máris érezni vélem az ízek kavalkádját a számban. Választásom végül egy szelet csokis és egy szelet mézes süteményre esik. Türelmesen várakozok a soromra, amikor ismerős hang üti meg a fülem. Azonnal felismerem a hang gazdáját. Rápillantok a fiatal srácra és rezzenéstelen arccal üdvözlöm.
- Aristide. üdvözlöm kissé hűvösen. Valamikor ő volt a kedvenc diákom, azóta viszont, hogy beszéltem Sueval nagyot csalódtam benne. Igaz, hogy a lány nem emlegette név szerint soha, de azért én pontosan tudom, hogy Ő az aki felelőtlenül viselkedett, tanár vagyok, éppen ezért a figyelmem nem kerülheti el semmi, ami az iskola falain belül történik. Láttam őket együtt néhányszor az iskola előtt, szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy ő az akiről Sue mesélt.
- Azt hittem felelősségteljesebb vagy. Mondd csak, teljesen elment az eszed? nem kiabálok, nem rendezek jelenetet, mert ez a beszélgetés nem tartozik avatatlan fülekre, csak egy kicsit emelem meg a hangom, hogy érezze nem viccelek. A kutya izgatottan szaglássza körbe a fiút.
- Csatlakozom. De csak azért, hogy elmagyarázhasd, mi ütött beléd és mi a fenét képzeltél? megfogom a közben felém nyújtott süteményes tányérokat és a fiú által mutatott asztal mellé ülök. A pórászt gondosan a szék lábához kötöm és remélem lesz annyira jófiú, hogy nem húzza ki a széket a fenekem alól izgalmában. Még az sem érdekel, hogy valószínűleg szegény Aris azt sem tudja miről beszélek. Ezek az átkozott hormonok.
■ ■ Zene ■ ■remélem így kezdésnek megfelel hug ■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Online
Tanárok
Tell me your secrets

115
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Café Carette ••

Tell me your secrets


Café Carette
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Café de Flore

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-