La Santé Prison
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 9:57 pm ✥

✥ Yesterday at 3:20 pm ✥

✥ Yesterday at 11:09 am ✥


✥ Csüt. Júl. 19, 2018 10:50 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 5:29 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 12:05 pm ✥

✥ Szer. Júl. 18, 2018 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ La Santé Prison •• Szer. Júl. 19, 2017 8:42 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: La Santé Prison •• Pént. Dec. 01, 2017 5:10 pm


Drága ügyészasszonynak!
Szórakozottan figyeltem a rácsokat, amik mögé kerültem. Tudtam, hogy nincs közöm az ügyhöz, de kellett hozni pár áldozatot azért, hogy előre lendüljön a nyomozás. Valószínűleg Dante egy kisebb szívinfarktushoz került közel, Bobby pedig meglepődötten elnevethette magát, miközben nyakukba varrtam a befejezést. Tudtam, hogy sikerülni fog, még akkor is, ha a napok száma egyre többre nőtt. Nem mondom, hogy egy ideiglenes fegyház olyan kellemes, főképp, mikor lassan fény derült arra, hogy egy nyomozó vagyok, nem pedig valami piti elkövető, aki ahhoz is hülye, hogy jól eltusolja a nyomokat. Így aztán egy kellemes, sajgó lilafolt is került rám, de igazság szerint nem nagyon érdekelt. Én ki fogok kerülni, legalábbis ebben a hitem meginghatatlan volt, pedig nem jöttek hírek, noha nem is vártam. Szívemnek kedves nyomozóinak elég sok feladatuk lehetett, amiket odaadtam nekik, ámbár csak a puzzlet kellett összeilleszteni, vagy legalábbis nekem ennyi kellett volna, így a három gyanúsítottból meghatározza a pontost gyilkost, aki mozgásba lendül arra, hogy a nyomozót, aki az ügyé vitte, lecsukták. Szenzáció! Micsoda történet, amit én csavartam meg.
Hittem Bobbyékban, tudtam, hogy megtudják csinálni. Hinni akartam, és az ember mindig abban hisz, amiben hinni akar. Ismertem őket, tudtam, hogy vannak annyira fifikásak, és lesznek annyira talpraesettek, hogy megoldják.
- Blackwood!– harsant egy hang, ami elterelte a figyelmemet az udvaron lézengőkről. A hang irányába fordultam, ahol egy megtermett őr állt, oldalán sokkolóval, és engem szuggerált. Bólintott, hogy valóban engem szólított, mire egy mindentudó mosoly kúszott az ajkamra. Vendég vagy kijutás? Bármelyik is, mindkettőnek kimondottan örültem. Valami újdonság, nem csak a szürkésfehér falak, rácsok és a bájosabbnál bájosabb rabtársak. Nem kellett kétszer kérnie, ahogy felpattantam ruganyosan, noha azonnal éreztem a bordám oldalát. Fene, meddig fogom még? Azonban nem volt elég, hogy egy kicsit is meginogjak, miközben követtem a felvigyázót, aki végigvezetett egy eddig ismeretlen folyosón, majd egy kiszobába, ahol egy pad volt, és azon tornyosultak a cuccaim – telefon, pénztárca, kulcsok, a dzsekim. Felnyalábolva a pofátlan vigyort már lemosni sem lehetett rólam, ahogy folytattam az utamat egyre inkább kifelé, ahol maximum két emberrel találkozhatok. Dante vagy Bobby, vagy persze, egyik sem, csak jött az utasítás, de az szomorú lenne, hiszen a kocsim o tt maradt a város szívében, és kéne egy párat sétálni, tömeg közlekedni. Azonban megkönnyebbültem, mikor az ismerőst megláttam. Ekkor vettem észre magamon is, hogy szívem mélyén volt egy lappangó érzés, hogy mi lesz ha ott maradok? Örültem, hogy látom a sok éves arcot, ami az idők alatt csak egyre inkább kellemesebb lett. Bobby fiatalon is szép volt, de az idő is jól állt neki, most is elragadó egyenes, aranyszőke tincseivel, melyek arcát keretezték, ahol a vonások már csak sűrűsödnek, de sokszorosan kéne megszemlélnem, hogy hol is, mert a sminket nagyon ügyesen használta. – Ügyészasszony – bólintottam elismerően és tisztelettel. Én megmondtam, hogy megoldják. Ragadt belőle is a munkámból, amibe beleintegrálódtunk a sok éves együtt dolgozással. Csak míg ő a jogi képviselő volt, én addig a bűnügyi. – Nos, ki is volt a bűnös a háromból? – tettem fel egy mosollyal a kérdést, hiszen azért kíváncsi is voltam, noha tudtam, úgyis el fogja mesélni, amint kijutottunk ebből a telepből, ahova egy ideig nem szívesen mennék vissza, ha lehet. De ha csak lehet. Még aláírtam pár papírt, aztán a szabadságomtól csak pár méterre voltam, amit együtt tettünk meg, mint sok megannyi dolgot már életünk során. A börtön a rideg, hideg mivoltjával sok gondolkodnivalót adott, egyike volt a mellettem lépdelő nő is.
-------------------------------------------


„A tegnap történelem. A holnap rejtély. A mai nap: ajándék.”
♥️ Remélem jó ^^

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: La Santé Prison •• Kedd Jan. 02, 2018 4:26 pm

Sherlocknak



Egyenletesen kopognak Pradám sarkai a hall koptatott járólapjain, ahogy sokadik, lezser köröm róvom. Már minden ráncot lesimítgattam a fehér blézeremről, és annyiszor igazgattam meg a vörös blúzom gallérját, hogy félő volt, nyomot hagy az anyagon. Bár nem költöttem túlzottan unreális összegeket egyik darabra sem, majdnem biztos vagyok abban, hogy a fekete, simuló szoknya már majdnem kétszer annyit érhetett, mint amennyit a takarítónőnek fizethetnek egy hétre. Más okot nem látok, amiért muszáj lenne ennyire rondának és nyomasztónak hatnia a folyosónak, és egyébként is, ki a fene vesz fehér fényű neoncsöveket? Melyik bőrtípusnak áll jól ez a megvilágítás? Bár persze az is igaz, hogy az itt töltött percek során nem sok olyan bentlakó lépdelt el mellettem, nem túl visszafogott, célzó mozdulatokat téve szexuális közösülési módokra, akiket bármilyen fény is barátságosabbnak mutathatott volna.
Nem vagyok sem válogatós, sem túl finnyás, egy ilyen szakmában az ember nem engedheti meg magának, hogy elutasítóan álljon valamihez, csak azért, mert nem passzol a körömlakkja színéhez, mégis milliomodjára átkoztam el Blackwoodot, amiért képes volt épp egy ilyen lepukkant börtönbe csukatni magát. Csak három kerülettel arrébb kellett volna mennie, és máris működik az automata a hallban. Hát nem sokkal színvonalasabb?
Értettem a lecsukatás miértjét. Ettől függetlenül, amint megláttam felém közeledni a folyosón, legszívesebben odapattantam volna elé, hogy istenesen megragadjam, és jól megrázzam, hátha verődik valami ész abba a szőke, felfuvalkodott hólyag fejébe. De ez egyrészt nem tett volna jót a cipőmnek, másrészt pedig ennél kifinomultabb vagyok. – Te seggfej, te perui bölömbika! – toppanok oda elé szédítő sebességgel, mutatóujjam fenyegetően szegezem a mellkasának. – Esküszöm, hogy megfojtanálak, ha nem most jártam volna pedikűrösnél!
Mondá kifinomultan.
Érzem, hogy elönti az arcom valamiféle forróság; nem, nem szégyen, hanem a felgyülemlett idegbaj, talán, ami kirobban belőlem. Richardnak mindig is voltak megkérdőjelezhető húzásai, ez amolyan védjegye volt, mint Freddie Mercurynak a bajsza, de attól még, hogy tőle néha számítani kellett ilyesmire, nem kerülgetett kevésbé az agyi infarktus, mikor bejelentették számomra, hogy lecsukatták. Nem mintha nem éreztem volna, hogy ez előbb vagy utóbb eljön, ha másért nem, hát közszeméremsértésért vagy akármiért, de így…! Az sem volt különösebben megnyugtató, hogy Dante tájékoztatott a háttérbéli indokokról.
Remélem, hogy valaki a barátnőjévé tett odabent! – vágtam hozzá még egy utolsó fenyegetést, mielőtt dúlva-fúlva odaléptem volna a pulthoz, hogy aláírásommal lássam el a szabadon engedő nyilatkozatot. – Dubrovski, természetesen. A szeme sem állt jól, megmondtam előre, és ehhez még csak le se kellett csukatnom magamat, de attól tartok, a női megérzés nem bizonyult volna elegendő bizonyítéknak ahhoz, hogy megállja a helyét a bíróságon. Pedig eddig 78/74 az arány, ami szerintem elég okot adna a törvénymódosításra. – Morcosan összefont karokkal vártam, hogy elintézze a dolgait. Nem mondanám, hogy megsirattam, amiért magunk mögött kell hagynunk a börtön szűkös, nyomasztó folyosóját, ahogy kiléptünk a késő nyári verőfényes napsütésbe. A hajamból visszatoltam a napszemüveget az orrom hegyére, és a blézer zsebébe nyúltam, hogy előkutassam a kocsi kulcsom. – A parasztja úgy gondolta, hogy kiiktathatja a tettestársat is, ha már senki sem figyeli közelről hiányodban, Dantéék pedig a lakásában vártak rá… Blanche levert egy Tiffany lámpát. Más kár nincs – avattam be kurtán, mert biztos voltam benne, hogy a többiek majd mesélni fognak, és a kihallgatás még egyébként is vissza van. – Három rendbéli gyilkosság és egy gyilkossági kísérlet a vád, nem beszélve olyan apróságokról, mint birtokháborítás, zsarolás és lopás… Már előzetesben van, holnap hozzák át a helyedre. – A csillogó fehér Peugeot 508 decens pittyegéssel jelezte a zárak nyitását, már néhány méterről. Ahogy hagyom, hogy a melengető napsugarak egy kissé a morcosságomat is csillapítsák, észreveszem, hogy Richard mintha kissé furcsán mozogna. – Elvert valaki, vagy színdarabra készülsz?

i know i’m a handful, but that’s why you have two hands
Igazságügy
avatar
● ● Posztok száma :
50
● ● Reag szám :
41
● ● karakter arca :
Jennifer Aniston


Témanyitás ✥ Re: La Santé Prison •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:27 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: La Santé Prison ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

La Santé Prison
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Prison - Éld az életed

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-