Buszmegálló
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 6:41 pm ✥

✥ Today at 6:29 pm ✥

✥ Yesterday at 10:38 am ✥

✥ Yesterday at 10:04 am ✥

✥ Szomb. Okt. 20, 2018 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Buszmegálló •• Szer. Júl. 19, 2017 8:43 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Pént. Aug. 04, 2017 2:32 pm

Az Ikertesómnak, Nathaelnek

Elhagyom Lille-t, a szülővárosomat, hogy Párizsba menjek. A buszról nézem Lille környékét egy darabig, s elköszönöm némán tőlük. Irány a Főváros, s az a bizonyos munka, amit ajánlottak nekem. Kiváncsi vagyok, hogy személyesen szintén meg tudom őket győzni arról, hogy én vagyok a megfelelő emberük. De akkor miért gondolkoztak annyit? Tán mert tényleg én voltam a legigéretesebb a többi közül? Marcangolom magam emiatt az út egy részén, de rögtön elvonja a figyelmem Párizs környéke. Új formák és más színek kavalkádja az egész, s unalmamban a kis vázlatfüzetembe egy toll segítségével  skiccelem fel azt, ami így elsőre megfog engem. Megérkezem az uticélomhoz, pont időben, hogy az utolsó részleteket is kidolgozzam. Pompás lett! S ez annak köszönhető, hogy évek óta gyakorlok, s gyakoroltam a festéssel kapcsolatos dolgokat. Nem megy az egyik napról a másikra.
Megérkezek a buszmegállóhoz, ami Párizs közepén van. Jó nagy, hogy én megijedjek e sokadalomtól, mikor leszállok a járműről.
~ Te jó ég! Mennyi ember! ~ hüledezek magamban, s egy darabig ott szobrozok, hogy vajon merre kellene mennem? Nézem a részletgazdag vázlatomat, amit természetesen nagyban fogom majd megfesteni, de ahhoz csomó minden felszerelés kell, s nem hoztam magammal. Egyszer csak eszembe ötlik a legkézenfekvőbb megoldás! Hát persze, hogy az ikerbratyó kisegít a bajból. Előveszem a régi telefonomat, de egy picit szégyenlősen, mert igazán régi darab. 12 éve használom, de még működik. Gyorsan nyomkodom a gombokat, majd végén megnyomom a hívás gombot. A fülemhez rakom a készüléket, aztán hallgatom a kicsöngést a vonalban. Kell egy idő, míg meg nem hallom az ismerős hangot.
- Szia! Megérkeztem Párizsba, itt vagyok a buszvégállomáson. Értem jönnél? Mert én marhára nem tudom, hogy merre kellene induljak – s igazamról csupán az állomáson működő hangosbemondó igazolhat, hogy nem hazudok, tényleg ott vagyok. Éppen egy járat indulását mondja be egy férfi hang.
- Itt várlak a… - nézek körbe, s leolvasom a számot fejem fölött – ...6-os buszperonnál – mosolyodok el, aztán örömömben beszélek tovább.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok és újra találkozhatok veled. Van egy meglepetés hírem, amit személyesen szeretnék elmondani neked. Várlak, Szia – szakítom meg a hívást, ezzel ellentétben kicsit izgulok, hogy nem-e fog rám haragudni, hogy itt vagyok. Nem akarok a terhére lenni, de hát ő az egyetlen, akiben megbízok ebben a forgatagban. Most kivételesen nem mennék el semmilyen selyemfiúval, akármilyen mézes-mázos szöveget adna nekem elő. Maradok a helyemen, miközben türelmetlenül várom Nathael érkezését. A Nyüzsgő tömeget kizárom a világomból, hogy egy személyre összpontosítsak, hogy minél hamarabb ide érjen. Ne szenvedjen balesetet, vagy egyéb katasztrófát. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de mikor megpillantom őt a tömegben, akkor pillangóként reppenek felé, hogy megöleljem őt, ahogy egy testvér szokta a másikat. Nem eresztem el, sokáig csak ott vagyok a karjaiban. Ez a mi kis rituálénk, amit a világ nem vehet el tőlünk. Tán három perc után engedem el, s mosolygok fel rá.
- Én megmondtam, hogy Párizsba jövök. Nem volt tőled szép dolog, hogy kinevettél. S még mielőtt azt kérdeznéd, hogy miért jöttem ide, akkor azt kell mondjam, hogy munka ügyben vagyok itt. Az egyik művésztársaság munkát kinált nekem, vagyis nagyon dicsérték a festményem. Ha személyesen is sikeres vagyok, akkor elég szép összeget kapok érte – magyarázom neki, s kíváncsian várom, hogy vajon erre ő mit fog mondani. Ellenzi? Vagy bíztatni fog engem?
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szer. Szept. 06, 2017 10:51 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 7:48 pm

Christophe & Loise

Száguldás, porse, szerelem, száguldás. Na jó, nem porse, meg nem is száguldok, de legalább vezetek. Végre el mertek engedni egyedül az én kis drágaságommal. Igaz már megvan egy fél éve, de mindig csak úgy mehettem vele, ha valaki volt mellettem. Szerintük nem voltam elég gyakorlott, ezért inkább tömegközlekedéssel kellett járnom. Bebizonyítom, hogy igenis önállóan is megy ez nekem!
~Basszus, nem álltam meg a kávézónál!~ Anya rám bízta, hogy ha a kedvenc kávézója felé járok feltétlen vigyek egy dupla feketét. Szóval most vissza kell kavirnyáznom valahogy, ami körülbelül 20 perc lesz ebben a forgalomban. Sebaj, a lényeg, hogy kicsit kikapcsolódok így vezetés közben és a magam ura lehetek.
Az egész napom jól alakult, hívott a menedzserem, hogy kilátásban van egy televízióban való interjú, plusz jött egy-két fellépési lehetőség és az sem hátrány, hogy a fodrászom el tudott vállalni mára. Igaz ez már nem látszik, mert a cabrioban totál összefújta a hajamat a szél, de semmi gáz, megérte.
Minden nagyon szép és jó, élvezem az "utazást" amikor is a kis drágám lassulni kezd. Hiába nyomom a gázt nem használ, így oldalra húzom a kormányt és leállok a járdához, mielőtt még az út közepén állnék meg vele. Kissé meglepetten szállok ki a kocsiból, még az a szerencse, hogy nem a buszmegállóba sikerült megállnom, mert akkor egy jó nagy büntetést is kaphatnék, hanem jóval előtte, így tuti nem szabálytalankodom.
~ Mos mi a fenét csináljak? ~ Ha szólok anyáéknak, akkor majd azt fogják mondani, hogy nekik volt igazuk és nem engedhetnek el "vele" egyedül, ha nem szólok és mástól tudják meg az is baj lesz. Előveszem a telefonom és pörgetem lefelé a névjegyzéket, hátha van benne valami ismerős, aki ért az autókhoz. Közben felnyitom a motorháztetőt, hátha meglátja valaki, hogy gond van, megszán és esetlegesen tud segíteni.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 8:40 pm

Hëloise – Christophe

Marie-Claude még kirándul, így aztán otthon csak az üres lakásba ülnék be. Hiányzik, ha nincs otthon, annyira megszoktam, hogy otthon egy energiabomba vesz körül (és lemerít). Vagyis marad ilyenkor a hosszúzás, pizzavásárlás, kanapén sörözős pizzafalás a tévé előtt, aztán meg folytatom otthon is a szerelést, kell a pénz.
A rendelés nem érkezett meg, s mivel határidős a meló, inkább úgy döntök, felpattanok a motorra és a nyakamba veszem a várost, magamra kapva a bőrkabátom és a bukósisakot, kesztyűt. Egyszerűbb, mint végigtelefonálni a boltokat, mert általában van, amit keresek, csak nem tudják.
Még egy kávéra is van időm beugrani, de egy croissant jobban esik, pár falással végzek is vele, s máris pattanok vissza a nyeregbe.
A sor az meg áll, így van időm kiszúrni, hogy valaki áll a buszmegálló előtt. S hogy nő, és hogy mások is elkezdtek érdeklődni iránta. Nem a kocsija iránt. A testjelzéseik egészen másra utalnak, a szavaikra meg nem vagyok kíváncsi.
Leparkolok mögöttük, s úgy veszem le a sisakot, odalépve a nőhöz, derekára csúsztatva a kezem.
- Hello drágám, bocs, hogy késtem a dugó elég gáz – odahajolok a füléhez és belesúgok.
- Nyugi, segíteni vagyok itt – majd a fiúk felé fordulok. – Ezek jöttek volna menteni? Kösz fiúk, most már boldogulunk – s olyan testtartást veszek fel, ami jelzi, hogy húzás.
Ahogy eltűnnek, a kezem máris lecsúszik a derekáról.
- Bocsánat, ne haragudjon a belépőért, másképp nem kopnak le. Christophe vagyok – nyújtom felé a kezem, áttéve a bukósísakot a másik kezembe.
- Bedöglött? Segíthetek? Szerelő vagyok – veszem le a kabátom, s az alatta lévő póló feliratán látni is a műhely nevét.
Azt már csak nagyon csendben jegyzem meg, hogy miket mondana most a lányom, mert folyton drukkol, hogy jó legyen nekem. Még nem érti, hogy a kapcsolat egészen más, mint a tetszik, nem tetszik. De azt meg kell hagyni, valóban vonzó jelenség mellett állok.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 9:35 pm

Christophe & Loise

Pár perccel ezelőtt még minden olyan szuper volt, üldögéltem a cuki kis autómban, óvatosan bevéve a kanyarokat és természetesen betartva a szabályokat. Nem mentem gyorsan, tartottam a követési távolságot, - amiért páran le is dudáltak - nem hallgattam túl hangosan a zenét. Szóval vigyáztam a drágaságomra és elsősorban magamra. A fene se gondolta, hogy lerobbanok a belváros kellős közepén, igazán nagy pech. Hirtelen nem is igazán tudom kinek szólhatnék. A kocsi oldalának dőlve nyomkodom az érintőkijelzős telefonomat. Egy pillanatra felnézek, akkor döbbenek rá, hogy mindenféle "rossz arcú kemény legény" kezdi körbelengni az én kis drágámat.
~ Ajjaj, most mi a fenét csináljak? ~ Ez egy jó kérdés, el nem szaladhatok, nem hagyhatom itt a kocsit. A kesztyűtartóban van gázspray, de mire előkotrom ezek már rég letaperolnak, na ahhoz meg igazán semmi kedvem sincs. Ellépek kicsit a járgány oldalától és elsétálok az eleje felé, telefonomat szorosan a kezembe tartva. Mindenféle szavak hagyják el a szájukat, a cicalánytól kezdve, a de megsimogatnám a buládat, egészen a mocskosabb dolgokig.
~ Hagyjatok békén!~ Egyre jobban kezd úrrá lenni rajtam a pánik, már éppen nyitnám a szám a kiabáláshoz, amikor is valaki odalép hozzám és átkarol. Egy pillanatra belém fagy a szó. Amikor megszólal akkor nézek rá és arra jutok, inkább ő, mint ezek a barmok.
- Szia Édes, már nagyon vártalak. - Hát akkor improvizáljunk. A pasi nem rossz, az illata még jobb és a jelenlegi helyzetben ez tűnik a legjobb választásnak. Aztán, ha nincs szerencsém ő lesz az aki esetlegesen elrabol, de úgyis visszahozna kb. öt perc elteltével. Amikor belesúg a fülembe kicsit megborzongok, nem igazán vagyok hozzászokva férfi sugdosódáshoz, de mit is tehetnék? Hagyom, hagy csinálja amit jónak lát. Amikor a pasasok felé fűzi mondandóját én csak bólintok egyet, valahogy nem igazán esik jól megszólalnom. Talán így, hogy jött egy megmentő még jobban úgy érzem elég nagy bajban voltam. Amikor eltűnnek a jómadarak a férfi ellép tőlem és elkezd magázni. A távolodás még annyira nem is okoz gondot, de hogy magáz, na ezt kikérem magamnak! Vagyis kikérném, ha épp nem most mentett volna meg egy igen kínos szituációból.
- Héloise, de a barátaimnak csak Loise, szeretném, ha tegezne és hálásan köszönöm a segítséget, a legjobbkor jött.-Bemutatkozáskor kézfogás közben már az arcomra kerül a szokásos bájos mosoly miközben felajánlom, hogy tegezzen. Bízom benne, hogy ő is így tesz majd, de amíg nem addig nem merem letegezni, elvégre biztos, hogy idősebb.
- Szerelő? Ilyen mázlit! Be. Hirtelen lassulni kezdett és hiába nyomtam a gázt nem ment tovább, így hát félre húztam, bár lehet nem itt kellett volna.- Miközben próbálom elmagyarázni mi történt, ő vetkőzni kezd.
~Hmm, nem is rossz.~ Próbálom nem túl észrevehetően megnézni, elvégre nyilván nem azért jött, hogy csajozzon, hanem csak segíteni.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
77
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Taylor Swift


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 10:04 pm



karakterleadás miatt játék lezárva
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Hétf. Nov. 06, 2017 10:54 pm


Morgane & Jacques
Pierre valami ostoba sületlenségén röhög a fél banda, amikor éles csengő töri ketté a jó kedv és a szabad időtöltés  semmitmondó perceit. Egészen idáig, ebben a műszakban még nem volt riasztás, ami kifejezetten ritkaságnak számít. A nap fele már eltelt, ez azonban még távol van a huszonnégyes szolgálat hátralevő óráinak számától. Szívesebben vagyok itt, mint a teljesen üres lakásban, ezért nekem aztán tök mindegy nagyjából, amíg telik az idő és nem kell a négy falat bámulva magam maradnom az egymást kergető gondolataimmal.
Túl sok idő nem marad semmire, Gus két falat között dobja el a villát, Pierre már nem jut el a következő címeres otrombasággal vetekedő poénig és én is félreteszem a megkezdett zsemlét, amit ebéd gyanánt szándékoztam elfogyasztani. Loui volt ma a soros a főzéssel, de illatok helyett inkább szagoknak mondanám azt, ami a konyha felől árad és inkább úgy döntöttem, nem kockáztatok, tökéletesen megfelel a buci meg a kolbász, az éhséget ugyanúgy elcsapja és legalább a gyomorrontást is megúszom.
Alig pár másodpercbe kerül, mire a védőöltözet és lábbeli is rajtam van, én meg a rohamkocsiban a mindig elfoglalt helyemet melengetve, amíg kiérünk az adott helyszínre. Két személyautó ütközött egymásnak és a járművek eleje annyira összetorlódott, hogy az utasokat csak úgy lehet kiszedni az üléseikből, hogy kivágjuk őket. Ehhez pedig gyorsan kell cselekedni, hogy minél előbb kórházba szállíthassák őket.
A helyszínre érve könnyű felmérni a helyzetet. Több egység is a megérkezik a kivezénylésnek eleget téve és a ránk maradó gépjárműhöz érve könnyedén megállapítható, hogy mind a volán mögött ülő, mind pedig az anyósülésen ragadt utast ki kell szedni. A csapat gyorsan bomlik kétfelé, hogy ki-ki megkezdhesse a maga feladatát.
- Ide körfűrész fog kelleni és erővágó! - első körben. A többit még meglátjuk és miután előbb a társaimnak adom le a szükséges információt, utána jöhet a sérülttel való kommunikálás is.
- Üdv! A nevem Jacques, magát, hogy hívják hölgyem? - fel sem tűnik hirtelen, hogy mondhatni már ismerem őt is és kiváltképp a macskáját.
- Kérek egy gallért is. - magam mögé szólva jelzek a mentősöknek, mert amíg a gerinc és a fej nincs stabilizálva, addig nem kezdhetünk bele semmibe sem.
- Ki fogjuk szedni innen, rendben?! Próbálja ne mozgatni a fejét. Meg tudja mondani,
érez-e fájdalmat valahol?
- attól függően, hogy mennyire van sokkos állapotban vagy egyáltalán megijedve, próbálom megnyugtatni, amíg a szerszámokkal ideérnek a többiek és kideríteni, hogy mennyire sérült meg.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szomb. Nov. 11, 2017 1:37 pm

Jacques &&Morgane
Please, help me!



- Biztos vagy benne, hogy ebben az állapotban képes leszel elvezetni ezt a szart? nézek rá Val-ra, kérdő tekintettel. A legkevésbé sem szeretném valahol otthagyni a fogam, és valljuk be a férfi állapota igencsak sok kérdést vet fel bennem. Hosszú nyúlt a buli, még mindketten ittas állapotban vagyunk, a szerekről és fűről nem is beszélve, amit az éjszaka alatt elfogyasztottunk. Nyilván, nem ez az első és valószínűleg utolsó alkalom sem, hogy piásan, kissé kómásan végződik egy éjszaka. Ahogy végignézek a férfin valami megmagyarázhatatlan bizsergés kerít hatalmába, amit azt hiszem bátran nevezhetünk félelemnek. Bármennyire is fura, de én Morgane félek attól, hogy ez az idióta kárt tenne bennem, túlságosan szeretem az életem ahhoz, hogy rábízzam egy ilyen kispályás gyökérre.
- Namivan...a nagy...rettenthetetlen Galland beijed egy kis autózástól? pillant rám az autójának támaszkodva. Gúnyos pillantása teljesen felidegesít, csak nem engedhetem, hogy egy ilyen kis gyökér azt higgye ő irányít és, hogy én bármitől is visszarettenek.
- Nem bánom...de Val...ha valami bajom leszel a saját kezeimmel fogom kitépni a beleidet a szádon keresztül. Azt meg sem említem, hogy esetleg Ed mit tenne veled. csapom be dühösen a járgány ajtaját és magamban dühöngök tovább. Nem mutathatom ki gyengeségem senki előtt, teljesen tisztában vagyok vele, hogy amint ez megtörténne én kerülnék a sebezhető kategóriába, az pedig megengedhetetlen. Ha valaki nőkét akar az alvilágban érvényesülni és csatlósokat szerezni magának az a gyengeség legapróbb jelét sem mutathatja ki.
- Akkor indulhatunk is... vigyorog rám azzal az őrült fejével, és a következő pillanatban már száguldozunk is az otthonom felé. Felhúzom lábaimat az ülésre, és rágyújtok egy cigire. Az ablak majdnem teljesen le van csavarva, jól esik a csípős levegő, felébreszt és így kisebb az esélye, hogy ez az idióta barom bealszik a kormány mellett. Elméletileg nem hosszú a haza vezető út, nekem mégis minden perc egy órának tűnik. Szemem sarkából a férfit figyelem, aki rezzenéstelen arccal figyeli az utat, lábát azonban egy pillanatra sem veszi le a gázpedálról. Egyre gyorsabban hajt, a motor felbőg a terhelés alatt.
- Lassíts már le te gyökér! üvöltöm le a fejét, kezeimmel görcsösen kapaszkodom, egy-egy éles kanyarnál olyan hatást kelt, mintha a jármű bármelyik pillanatban feldőlne.
- Nyugi van bébi...mindjárt otthon vagy... látszólag egyáltalán nem hatja meg, hogy őrült módjára vezet, hogy most már az idegesség és félelem teljesen fehérre festi arcomat. Ha végre szilárd talajt fogok érezni a lábaim alatt az biztos, hogy élve fogom megnyúzni...gondolatmenetemnek és terveim szövögetésének viszont a következő éles kanyar vet véget, a közeledő autó látványa, a csattanás majd a fájdalom ami hirtelen a fejemből indulva végigjárja az egész testem. A világ elsötétül előttem.
                                                            ***
Sziréna, emberi hangok és hangos beszélgetésre ébredek. Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, hogy hol vagyok és mit keresek itt. Megpróbálom felnyitni a szemem, de még a legkisebb szemrándulás is iszonyatos fájdalommal jár. A homlokomból szivárgó vér, vörösre festette arcomat és kezemet. Nem érzem a lábam, hiába próbálok megmozdulni olyan érzésem van, mintha valahová beszorultak volna végtagjaim amik visszahúznak és nem engedi, hogy megmozduljak.
Próbálom felemelni a fejem, hogy a hang irányába forduljak, de amint megmozdítom olyan iszonyatosan fájdalom hasít belém, hogy akaratom ellenére is felsikítok.
- Morgane... válaszolok kérdésére, bár igazából egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy mormogáson kívül bármit is lehet érteni belőle, még a szavak megformálása is nehezen megy. Kérésének eleget téve ismét megpróbálom felemelni a fejem, de újból csak egy erőtlen sikoly lesz a próbálkozásom eredménye és úgy döntök inkább nem próbálkozom tovább.
- Nem érzem a lábam...nem tudok megmozdulni, a fejem nagyon fáj és minden tiszta vér körülöttem...Mi történt velem? igyekszem érthetően beszélni. Azt még észre sem vettem, hogy képtelen vagyok mozgatni a jobb karom, mert a vállam teljesen kiugrott a helyéről, a félelemtől viszont már a fájdalmat sem érzékelem.

■ ■ Zene ■ ■remélem, megfelel Smile:■ ■credit

Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
61
● ● Reag szám :
47
● ● karakter arca :
Madeline Rae Mason


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Kedd Nov. 14, 2017 9:32 pm


Morgane & Jacques
- Wohohóó, hölgyem, ne mozgassa a fejét! - elmondtam már egyszer, de balesetnél a sérült nem biztos, hogy azonnal felfogja vagy megérti, hogy mit is kérnek tőle, ezért benyúlok a törött ablakon keresztül és megkísérlem megállítani a próbálkozásaiban, határozottan, de azért nem fájdalmat okozva rányúlni az állkapcsára, hogyha lehet, akkor ne kísérelje meg eltörni a gerincét sehol sem. Még csak az kéne plusz kísérőként az egyébként is gázos helyzetbe. Hát kurva boldog lennék tőle, arról nem is beszélve, hogy neki mondjuk mennyire tetszene, főleg, hogy az Ő életéről és testéről van szó.
Amint biztos állapotba és helyzetbe hozom, folytatom a kommunikálásra való kísérletet vele. - Morgane.. nagyon örvendek. ...ismételten. A maga macskája szokott folytonosan fennakadni a lakhelyét környező fákon, nem igaz?! - már tudom, hogy miért is volt annyira ismerős és próbálkozom valami olyasmi felé terelni a gondolatait, ami remélhetőleg megnyugtatja majd vagy legalábbis elveszi a kedvét a feje további mozgatásától.
- Hol van már az a gallér?!? - ordítok magam mögé, félig fordítva csak a fejemet, hogy a mentősök iparkodjanak és tüzesebb hátsóval legyenek szívesek hozni azt, amit kértem, mert így rohadtul nem lesz oké semmi. Rohadtul nem a feje mozgatásának megakadályozását kellene perpillanat csinálnom…
-Rendben, értem, semmi baj. Autóbalesete volt, én tűzoltó vagyok és hamarosan kiszedjük innen. Kórházba viszik, oké?! - közben megérkezik a nyak és a fej merevítését hivatott gallér is, amit a mentősök fel is applikálnak rá – már amennyiben hagyja a hölgy – és innentől fogva jöhet az a meló, ami az én dolgom is többek között.
- Rendben Morgane, most leszedjük az ajtót ahhoz, hogy ki tudjuk venni innen. Hangos lesz, de ígérem, hogy nem fog baja esni közben és végig itt leszek. - átveszem előbb az egyik kolléga tűzvédelemmel ellátott kabátját és ráterítem. - Ez a szikrák miatt kell, kicsit ráborítom a fejére, rendben? - kell a beleegyezése, de nem a mentéshez, hanem inkább ahhoz, hogy ne essen nekem pánikba közben, mert az senkinek nem volna hasznára, főleg nem neki. Ha nem ágál a dolog ellen, akkor a kabát akadályozni fogja a kilátását viszont védi az épségét, amíg a jármű ajtaját felőle eső részen le nem vágjuk. - Kitartás, mindjárt megvagyunk! - tájékoztatom mielőtt még az utolsó pillanatig elérünk.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Nov. 23, 2017 5:11 pm

Jacques &&Morgane
Please, help me!



Hallgatnom kellett volna a megérzéseimre és nem beülni az autóba amikor Val ennyire kiszámíthatatlan állapotban van. Tudnom kellett volna, hogy mennyire veszélyes ilyenkor mellette lenni, hiszen még józan állapotában sem teljesen beszámítható. Olyan zavartnak érzem magam, fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, hogy hogyan kerülhettem egyáltalán ilyen kilátástalan szituációba. Érzem ahogy végigfolyik a vér a homlokomon, de hiába nyúlnék, hogy letöröljem egyszerűen nem tudom megmozdítani a karom. Minden próbálkozás után hatalmas fájdalom hasít belé. Éreztem már testi fájdalmat, az évek során sikerült beszereznem ilyen-olyan sérüléseket, de ilyen éles fájdalom még nem járt át, és félelem sem. Talán évek óta most először rettegek igazán. Próbálok a tűzoltó szavaira figyelni, kizárni minden testembe nyilalló érzést és életemben talán most először hallgatni valakire. Nem mozgatom a fejem, megpróbálom ugyanabban a pozícióban tartani, amiben nagy segítségemre van a határozott férfi kéz is, ami gyengéden ugyan, de megpróbálja megakadályozni, hogy mozgatni tudjam. Ha tudnék akkor most mosolyognék, ahogy szóba kerül a cicám. Ezért volt ennyire ismerős a hangja, most már emlékszem rá, a hős megmentő, aki minden telefonhívás után hősiesen mentette le Tigrist a fáról.
- Igen. Tigris. Azt hiszem megkedvelte önt, azért mászik mindig vissza ugyanarra a fára. Most nekem is lesz olyan szerencsém, hogy a karjaiban fog venni? Olyan nagy baj nem lehet, ha még most is képes vagyok humorral oldani a feszültséget, igaz? Olyan elesettnek és kiszolgáltatottnak érzem magam, mint talán még soha életemben. Legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól, zokognék, mint egy kisgyerek akinek nem veszik meg a kedvenc játék. Mégis van bennem annyi lélekjelenlét, hogy tartom magam. Éppen eléggé megvisel, hogy ilyen szituációba kerültem, nem akarok rontani a saját helyzetemen.
- Gallér? Minek? csak most tudatosul bennem igazán, hogy ennek a balesetnek nagyon csúnya következményei is lehetnek rám nézve. A rettegés egyre inkább elhatalmasodik rajtam és nagyobb koncentrációt igényel, mint eddig bármikor, hogy erősnek mutassam magam. Hiszen én, Morgane, mindig erős vagyok, nem törhet meg semmi, számomra nincs lehetetlen. Most mégis nagyon úgy tűnik, hogy van olyan dolog amibe sajnos nekem sincs beleszólásom...bármennyire is szeretném, hogy legyen.
- Nem akarok kórházba menni. irtózom attól a helytől. A gyomrom felfordul már attól, ha a fehér falakra és mindent átjáró gyógyszer szagára gondolok. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgálatok alatt könnyűszerrel kideríthető, hogy alkohol mellett milyen más szereket fogyasztottam az elmúlt éjszaka alatt. Csak a bajt hozná a fejemre.
- Ő jól van? Val...ő vezetett... nem is tudom, hogy miben bízzak, abban, hogy nem élte túl túl, vagy abban, hogy túlélte és így lesz alkalmam nekem kibelezni őt. Amint jobban leszek, az lesz az első dolgom, hogy minimum felnégyelem. Egyre több ember forgolódik körülöttem, ami úgy érzem egyre inkább aggasztó rám nézve. Ismeretlen kezek próbálna a segítségemre lenni, és hamarosan a gallér is előkerül, amit egy gyors kezű mentős csatol körbe a nyakam körül. Normális esetben tiltakoznék, de most még a kezemet sem bírom felemelni, úgyhogy csak az orrom alatt morogva engedem, hogy mindenki végezze a dolgát.
- Rendben. válaszolok, majd ahogy az anyag a fejemre kerül hirtelen elsötétedik előttem minden. Nem látok semmit, a hangok viszont elég nyugtalanítóak. A gép amivel dolgozik hangosan sír fel ahogy hozzáér az ajtó fémjéhez. Lehunyom a szemem és megpróbálok szép dolgokra koncentrálni, nem gondolni arra, hogy talán most élet és halál között lebegek. Csak akkor nyitom fel ismét a szemem, amikor a hang teljesen elhalkul.
- Kérem, ne hagyjon magamra rendben? Én nagyon nagyon félek... nem akartam hangosan kimondani a szavakat, de még mielőtt megakadályozhattam volna, a szám szinte magától formálta meg őket.
- Nagyon nagy bajban vagyok igaz monsieur ...mi is a neve? nagyon nagyon koncentrálnom kell arra, hogy ne bőgjem el magam és ne törjön rám hisztiroham.

■ ■ Zene ■ ■remélem, megfelel Smile:■ ■credit

Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
61
● ● Reag szám :
47
● ● karakter arca :
Madeline Rae Mason


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Hétf. Jan. 15, 2018 5:03 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Pént. Feb. 09, 2018 7:53 pm

Irvin & Lavender


Imádom a ruhákat; ha van valami, ami mindig feldobja a napomat, hát az az, ha újabb darabbal bővül a ruhatáram. Újabb darab, amit két héten belül úgyis elfelejtek, aztán két év múlva találom meg a szekrény alján. Így is megéri azt a pillanatnyi boldogságot, amit a megvétele okoz.
Mióta ide költöztem, nem vásárolgattam még igazán, a költözéskor felfedezett ruháim elég újdonságot jelentettek, de mostanra már rájuk untam. Valami hiányzott, valami új, valami friss. Ma tehát felkerekedtem és vagy két órát, ha nem többet, a megfelelő darab fellelésére szántam, hiszen nem minden jó. Igazából, szinte semmi nem jó.
Végül csak sikerült a nagy rátalálás, mindenki nagy örömére, hiszen az eladó már biztos kevésbé élvezte az újabb és újabb darabok mutogatását. Rossz szava nem lehet, megfizetik a seggnyalásért, ebben biztos vagyok.
Az autóm felé sétálva akadt meg a tekintetem egy ismerős arcon; egyre közeledtem felé, míg ő a buszmegállóban várakozott. Ha rajtam múlik, nem sokáig, az előző, fizetett figyelem még nem volt elég, többre éheztem. Halvány mosollyal ajkaimon indultam meg célirányosan a férfi felé, mellé érve finoman megérintettem a karját.
- Irvin, micsoda kellemes meglepetés – mosolyogtam rá immáron szemébe nézve. – Sietsz valahová? – utaltam rá, hogy én most lefoglalnám valamennyi időre, legszebb mosolyommal, tartva a szemkontaktust. Csak ne siessen.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szomb. Feb. 10, 2018 2:19 pm

Lavender & Irvin

Megvan a varázsa annak is, hogy az ember felszáll a buszra és hagyja, hogy vigyék. Én már régóta autózom, de időnként eljön a szervizelés ideje és olyankor marad a kapaszkodás. Ritkán ülök le, azt meghagyom az idősebbeknek, a fáradtaknak. Épp egy régi barátommal találkoztam, most jött haza Németországból. Hozott finom helyi bort és egy kis édességet. Ezt szorongatom egy pirosfülű ajándékszatyorban. Németország nincs messze, de egészen más, legalábbis az a vidék, amiről a srác beszélt.
Az órámat nézem, mikor megérint valaki. Nyugodt szemekkel nézek oda, aztán elmosolyodom, mikor meglátom, ki érkezett.
- Lavender! Helló! Kellemes, bizony.
Ő az egyetlen tanítványom és fizet is annyit, hogy ne kelljen még sok másikat vállalnom. A zene mellett. Nem csak ennyiről van szó. Kedves, aranyos lány, aki nem szállt el attól, hogy szerencsés csillagzat alatt született.
- Végülis nem. Csak haza indultam volna a busszal, de ráérek. Frissítetted a ruhatáradat?
Végignézek a nagy csomagokon. A felirat és a kilógó részek mutatják, merre járt. Én egy inget se vennék ott, annyira drága. Ettől persze nem irigykedem, nem nézem le, se fel. Különbözőek vagyunk és el tudjuk fogadni egymást.
- Hogy vagy egyébként? Minden rendben?
Mert lehet, hogy a vásárlás éppen orvosságnak számít, ahogy sok nőnél.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Vas. Márc. 25, 2018 10:55 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szer. Ápr. 04, 2018 7:10 pm

Ariella   &&    Ansel

Vagyunk egy páran ezen a forgatáson, jegyzem meg magamban, mikor végig tolakodok Lucas cimborámhoz, aki ezt a melót ajánlotta nekem. Nekem mindenki idegen, még a közeg is, úgyhogy nem állok meg beszélgetni, amúgy is keresztül néznek rajtam. A utcát egy hosszabb szakaszon a két végén lezárták, a közlekedésiek emberei vigyázzák a kordont és igazából ez a tumultus egy kisebb részre koncentrálódott, egyenlőre. Odaérek, üdvözlöm őket, mert valami szakállas pasassal diskurálnak épp. Bemutat, kezet nyújtok a fickónak, akiről kiderült, ő a rendező. Ó, tudom én milyen mohó disznó ez a Lucas, potom pénzért ajánlott be olyan melóra, amiért akár háromszoros árat is kifizettek volna egy hivatásos kaszkadőrnek. De ugye ez csak egy reklám film egy női parfümhöz, aminek nem bírtam megjegyezni a nevét, de nekem nem is kell. A lényeg hogy rajtam spórolnak a saját zsebükre, persze nekem ez még így is nagyon sok pénz, ha a zsaruk fizetését nézem. Meg úgy is behajtom Lucas-on. A bemutatkozás után az egyikük elüvölti magát, amire kisvártatva abba marad a zsivaj. A beszéd közben elkalandozok mellőlük, no mert sztárokról beszéltek a kollégák, de nem látom egyiket se, vagy vak vagyok. Nem mintha valaha láttam volna őket, a nevük sem mondott nekem semmit, leszámítva az egyikükét, akiét történetesen olvastam néhány jelentésben az őrsön.
- A ház emeleti ablakánál kezdünk. Damien és Ariella táncolnak a szobában, az ablak előtt, aztán lőnek rájuk, ők meg kimásznak az ablakon, tudjátok, mint a Volt egyszer egy Mexico-ban. Nah! Megpróbáljuk ezt a jelenetet rekonstruálni egy röpke ideig az első részben. De kocsi nem lesz, se lefelé zuhanó frigó!
Olyan messzire mégsem mentem, mert most visszatérve a kiruccanásomból megbököm Lucas oldalát, és kérdőn tekintek rá.
- Nem azt mondtad hogy ez parfüm reklám lesz?
Bólint igennel. Jó.
- Akkor miért kell kimászniuk az ötödik emeletről?
Azt mutatja nekem a kezével hogy fogjam be, közben halkabban válaszol.
- Ez a rendező elképzelése. Állítólag a parfüm marketingjéhez nagyon megy.
Kétkedő tekintettel pásztázom végig a kobakokat, hogy aztán megint Lucas-é kerüljön a képbe.
- Én láttam azt a filmet. Az a jelenet nagyon veszélyes...mondd, hogy nem engem fogtok nőnek beöltöztetni!
Mivel a kérdésemre csak a vállát vonogatja, egy kicsit alábbhagy a lelkesedésem.
- Nem tudom. Lehet hogy valamelyik színész bevállalja. A főnök most fogja megkérdezni őket. Ha nem, akkor lesz egy párod erre a részre.
Nagyon jó. Veszek egy mély levegőt.
- Nem akarok nőnek öltözve majmot csinálni magamból!
Felröhög. Tudom is miért. Mert nem azon vagyok kiakadva hogy veszélyes, hanem hogy lehet női ruhába kell öltöznöm.
- Ne nyavalyogj már!
Csattan a keze a hátamon, hogy a csontjaim is belezörögnek.
- Amúgy is úgy vesszük fel, hogy ne látszódjon az arcod, ahol meg mégis, arra rá fogjuk vágni a nőnek az arcát.
Ó, úgy tudtam, tudtam hogy már rég el van ez tervezve és én leszek a marionett bábú. Bár egy kis remény még akad, ha ráveszem a női sztárunkat egy esti tornára. De az attól függ milyen a kondija, mert hiába menne bele, ha olyan nyüzüge hogy az esti szellő elfújja. Én még most sem értem egy parfüm reklámhoz mi a tökömért kell lövöldözni, meg ablakon kiugrálni, de mindegy..az ő dolguk. Az tény hogy a filmben látványos volt. Tekintve hogy azért ezt az egész részt még fel kell építeni mind a színészeknek, mind a stábnak, mind nekünk és hát mi vagyunk a legutolsók, akik már készen kapják az elképzelést, amit ki kell dolgozni, nos, van egy kevés időm. Úgyhogy most lógva hagyom Lucas barátomat és megint elkalandozom az emberek között, próbálom felkutatni a női sztárunkat, Ariella Suhan Blake-t, hátha rá tudom beszélni. Útközben egy pingvinnek öltözött pincér a kezembe nyom egy nagy, papírdoboz kólát, olyant, amit a mozikban lehet venni, szívószállal.
- Kösz!
Mivel gyorsan tova siet, már nincs időm megkérdezni hogy nem-e akad valami töményebb? De hülye vagyok! Ha becsípek, akkor látványosan fogok lezakózni az ötödikről és nem is az a baj hogy magamat kinyiffantom, de miattam még a társam is fűbe haraphat, akárki is lesz az. Inkább marad a kóla és hangosan szürcsölni kezdem menet közben. Pár pillanattal később észreveszek egy nőt, aki adottságait meg az öltözékét tekintve a stábtól mindenképp elüt. Egy próbát megér, maximum tévedek.
- Szép estét!
Köszöntöm, mikor a közelébe érek.
- Maga lenne a női főszereplő?
Hát, ha benéztem, azért csajozós dumának sem utolsó ez a kérdés, mert akinek ilyent feltesz valaki, az biztos bóknak veszi. Úgyhogy rosszul nem jöhetek ki belőle.



■ ■  Öltözék ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szomb. Ápr. 07, 2018 11:40 pm

Aria Sühan && Ansel

Azt mondták nekem, hogy valami parfüm reklám lesz, nem pedig egy film forgatás. Remélem nem hazudott a menedzserem. Elmondtam neki, hogy több filmszerepet egyelőre nem fogok elvállalni. Ez az egész viszont nagyon úgy tűnik mintha az lenne. Egy egész stáb van itt meg kaszkadőrök meg mit tudom én, hogy micsodák. Azt sem tudom, mi ez az egész. Nem értem, ha csak egy parfüm reklám, akkor minek ide ekkora zűrzavar?
Itt állok egy halom fodrász é sminkes kezei között és közben azt sem tudom, hogy tulajdonképpen mire is készülünk. Oké, jó én megértem, hogy jól kell kinézni még akkor is ha nem pont én vagyok a célpont, hanem egy parfüm. Akkor meg nem értem minek ennyi kencefice.
A rendező felvázolja a többieknek, hogy miért is vannak itt és mit kell csinálni. Fél fülel hallom minden mondatatát, miközben a sminkes székben üldögélek. Nagyon remélem, hogy nem azt gondolja, hogy majd én fogok kiugrani, meg amolyan kaszkadőr produkciókat csinálni. Én tuti nem lennék képes rá. Nem úgy ismerem magamat. De hát azért vannak itt az erre specializálódott emberek, elméletileg.
- Damian! Ariella! - szól hozzám és a mellettem üllő férfihoz a rendező. Ösztönösen arra fordítom a fejemet. Előbb valamit elmagyaráz Damian-nak, amire nem igen figyelek oda. A telefonomat bütykölöm, miközben a fodrász a hajammal van elfoglalva.
- Ariella te is tudod, hogy mit kell csinálnod ugye?. - felnézek rá természetesen amikor hozzám szól. megértően bólintok. Persze, persze, hogyne tudnám, hisz már vagy ezerszer elismételte a forgatókönyvet. De mind hiába a bólogatásom, ő mit sem törődve ezzel még egyszer elmondja az egészet. Én meg figyelmesen hallgatom. Habár már kívülről fújom az egészet és nagyon unom a folytonos ismétlést, mégis udvariasságból úgy teszek mint aki most hallja először. Hát ha ő ezt boldoggá teszi, akkor legyen meg az akarata.
Egy bő félóra után végre jeleznek a fodrászok, hogy készen vagyok. Meg, hogy fel állhatok a székből ha akarok. Nagyszerű. Már kezdtek elgémberedni  tagjaim. Telefonomat otthagyom az egyik asztalon én pedig arrébb sétálok, hogy megfigyeljem, mi folyik a helyszínen. Érdekesen néz ki ez az egész és nagyon félelmetesnek. El sem tudom képzelni, hogy ez az egész elképzelés hogyan fog megvalósulni.
Ahogy így elbambulok, hirtelen megszólal valaki előttem. Én pedig kissé megrezzenek, mint akit most hoztak vissza a földre.
- Szép estét. - köszönök vissza, mikor észbe kapok.  Egy kellemes megjelenésű férfi áll előttem. Nem szakimámbeli, akkor biztosan ismerném. Talán valami stábtag lehet, esetleg kaszkadőr féle. Nem is fontos. Köszönt én pedig udvariasan fogadtam.
- Igen én. - válaszolom kérdésére. Ezek szerint ő sem ismer engem. Honnan is ismerhetne. Maximum az újságok címlapjáról vagy esetleg filmekből. De aki nem szokott ilyesmiket nézni, az még onnan se. - Ariella Sühan Blake. Örülök, hogy megismerhetem. - mutatkozom be, kezemet feléje nyújtva. Sosem lehet tudni, még dolgozhatunk együtt valahol. Pláne ha hasonló szakmában dolgozunk, de mondjuk akkor is összefuthatunk valahol ha éppen nem dolgozunk együtt. Az élet kiszámíthatatlan. Sosem tudni mit hoz a sors vagy épp kivel hoz össze. Legyen az barát ellenség, szerelme vagy bármi. Én pedig alapjában véve barátkozó típus vagyok, kivéve ha éppen nincsen rossz napom. Ma pedig nincs.
- Elnézést megkérdezhetem ön talán egy stábtag vagy valami más miatt van itt? - megkérdezem ami a legkézenfekvőbb számomra a szakmámban. És végül is ismerkedés elkezdéséhez is megfelelő kérdés.

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Vas. Ápr. 29, 2018 8:21 am

Ariella   &&    Ansel

Bele a közepébe, ezért is vigyorgom szélesen. Bár sajnos első nekifutásra nem úgy néz ki, mint aki képes lenne végig vinni a női szerep veszélyesebb részét. A fejemben ismétlődik a neve, próbálom megtanulni a kiejtését, de nem igazán megy, szóval odáig jutok hogy Ssss. Hangosan nem mondom ki.
- Ö, abban reménykedtem hogy megtalálom magát és tekintve hogy sikerült, megenged pár kérdést?
Abbahagytam a szürcsölést abban a pillanatban, mikor észrevettem, a kóla a kezemben így most csak céltalanul lötykölődik a pohár belsejében. Őszintén szólva most hogy végig tekintek rajta, egyre inkább hülye ötletnek tartom rábeszélni. Mi lesz, ha tényleg megsérül, elvégre az ötödikről kell kiugrani. Biztosítás ide vagy oda, magam is jól tudom, nem kellemes törött csonttal senyvedni egy kórházban, vagy éppen otthon. De aztán elhessegetem ezeket, hiszen nagy lány, el tudja dönteni mi jó neki és mi nem. Jut eszembe, még nem válaszoltam neki az előbbi kérdésére és be sem mutatkoztam, ami szégyen.
- Bocsánat. Én leszek az egyik kaszkadőr. Ansel Cordell. Örülök, hogy megismerhetem!
Halvány fogalmam sincs hogy érezzem magam megtisztelve, vagy ne, elvégre én most találkozom vele először és most látom először. Úgyhogy nem tudom milyen reklámokban, filmekben, meg ezeken kívül mikben szerepelt, vagy adta az arcát a promócióhoz. Nem ismerem a munkásságát, de az elegancia és kifinomultsága láttán úgy vélem, nem szokta két kézzel szórni ezt minden baromságra. Pedig nekem ez a reklám jó nagy marhaságnak tűnik. A kezemet nyújtom neki. Nah kezdjünk bele.
- Tudja bátor dolognak tartom hogy elvállalt egy ilyen veszélyes reklám filmet. Szokott sportolni? Futni? Biciklizni? Úszni? Tanult valamilyen küzdősportot?
Izgatottan beszélek, a kezemmel gesztikulálok közben -a pohár is örömtáncot lejt benne- és mivel még eszembe jut néhány dolog, nem hagyom rögtön válaszolni, hanem folytatom.
- Gondolom olvasta a forgatókönyvet. Mi a véleménye róla?
Igen, most szünet, hagyom őt is érvényesülni, én meg beleiszok a kólába és figyelem a reakcióját erre. Még szép hogy olvasta, egy profi színész mostanra már álmából felriadva is fejből tudja a szöveget és az utasításokat. Talán nem is meglepő a számára ez a néhány kérdés. Egyébként én nem olvastam, csak a látványon szörnyülködtem egy sort, ebből és a rendező szavaiból amúgy sem volt nehéz kitalálnom mire számíthatok. A többi pedig meglepetés volt, nem nevezném kellemesnek és most, hogy itt áll előttem egy a meséből kilépett Jasmine-ra hasonlító nő, akit én megpróbálok veszélyes dolgokba belerángatni éppen, ó..piszok disznó vagyok! De próba szerencse!



■ ■  Öltözék ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szomb. Júl. 14, 2018 1:48 pm


AC miatt
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Buszmegálló
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-