Buszmegálló
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Buszmegálló •• Szer. Júl. 19, 2017 8:43 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Margot Pelletier tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Pént. Aug. 04, 2017 2:32 pm

Az Ikertesómnak, Nathaelnek

Elhagyom Lille-t, a szülővárosomat, hogy Párizsba menjek. A buszról nézem Lille környékét egy darabig, s elköszönöm némán tőlük. Irány a Főváros, s az a bizonyos munka, amit ajánlottak nekem. Kiváncsi vagyok, hogy személyesen szintén meg tudom őket győzni arról, hogy én vagyok a megfelelő emberük. De akkor miért gondolkoztak annyit? Tán mert tényleg én voltam a legigéretesebb a többi közül? Marcangolom magam emiatt az út egy részén, de rögtön elvonja a figyelmem Párizs környéke. Új formák és más színek kavalkádja az egész, s unalmamban a kis vázlatfüzetembe egy toll segítségével  skiccelem fel azt, ami így elsőre megfog engem. Megérkezem az uticélomhoz, pont időben, hogy az utolsó részleteket is kidolgozzam. Pompás lett! S ez annak köszönhető, hogy évek óta gyakorlok, s gyakoroltam a festéssel kapcsolatos dolgokat. Nem megy az egyik napról a másikra.
Megérkezek a buszmegállóhoz, ami Párizs közepén van. Jó nagy, hogy én megijedjek e sokadalomtól, mikor leszállok a járműről.
~ Te jó ég! Mennyi ember! ~ hüledezek magamban, s egy darabig ott szobrozok, hogy vajon merre kellene mennem? Nézem a részletgazdag vázlatomat, amit természetesen nagyban fogom majd megfesteni, de ahhoz csomó minden felszerelés kell, s nem hoztam magammal. Egyszer csak eszembe ötlik a legkézenfekvőbb megoldás! Hát persze, hogy az ikerbratyó kisegít a bajból. Előveszem a régi telefonomat, de egy picit szégyenlősen, mert igazán régi darab. 12 éve használom, de még működik. Gyorsan nyomkodom a gombokat, majd végén megnyomom a hívás gombot. A fülemhez rakom a készüléket, aztán hallgatom a kicsöngést a vonalban. Kell egy idő, míg meg nem hallom az ismerős hangot.
- Szia! Megérkeztem Párizsba, itt vagyok a buszvégállomáson. Értem jönnél? Mert én marhára nem tudom, hogy merre kellene induljak – s igazamról csupán az állomáson működő hangosbemondó igazolhat, hogy nem hazudok, tényleg ott vagyok. Éppen egy járat indulását mondja be egy férfi hang.
- Itt várlak a… - nézek körbe, s leolvasom a számot fejem fölött – ...6-os buszperonnál – mosolyodok el, aztán örömömben beszélek tovább.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok és újra találkozhatok veled. Van egy meglepetés hírem, amit személyesen szeretnék elmondani neked. Várlak, Szia – szakítom meg a hívást, ezzel ellentétben kicsit izgulok, hogy nem-e fog rám haragudni, hogy itt vagyok. Nem akarok a terhére lenni, de hát ő az egyetlen, akiben megbízok ebben a forgatagban. Most kivételesen nem mennék el semmilyen selyemfiúval, akármilyen mézes-mázos szöveget adna nekem elő. Maradok a helyemen, miközben türelmetlenül várom Nathael érkezését. A Nyüzsgő tömeget kizárom a világomból, hogy egy személyre összpontosítsak, hogy minél hamarabb ide érjen. Ne szenvedjen balesetet, vagy egyéb katasztrófát. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de mikor megpillantom őt a tömegben, akkor pillangóként reppenek felé, hogy megöleljem őt, ahogy egy testvér szokta a másikat. Nem eresztem el, sokáig csak ott vagyok a karjaiban. Ez a mi kis rituálénk, amit a világ nem vehet el tőlünk. Tán három perc után engedem el, s mosolygok fel rá.
- Én megmondtam, hogy Párizsba jövök. Nem volt tőled szép dolog, hogy kinevettél. S még mielőtt azt kérdeznéd, hogy miért jöttem ide, akkor azt kell mondjam, hogy munka ügyben vagyok itt. Az egyik művésztársaság munkát kinált nekem, vagyis nagyon dicsérték a festményem. Ha személyesen is sikeres vagyok, akkor elég szép összeget kapok érte – magyarázom neki, s kíváncsian várom, hogy vajon erre ő mit fog mondani. Ellenzi? Vagy bíztatni fog engem?
Média,mûvészet
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
Egyelőre nincs
● ● Keresem :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szer. Szept. 06, 2017 10:51 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 7:48 pm

Christophe & Loise

Száguldás, porse, szerelem, száguldás. Na jó, nem porse, meg nem is száguldok, de legalább vezetek. Végre el mertek engedni egyedül az én kis drágaságommal. Igaz már megvan egy fél éve, de mindig csak úgy mehettem vele, ha valaki volt mellettem. Szerintük nem voltam elég gyakorlott, ezért inkább tömegközlekedéssel kellett járnom. Bebizonyítom, hogy igenis önállóan is megy ez nekem!
~Basszus, nem álltam meg a kávézónál!~ Anya rám bízta, hogy ha a kedvenc kávézója felé járok feltétlen vigyek egy dupla feketét. Szóval most vissza kell kavirnyáznom valahogy, ami körülbelül 20 perc lesz ebben a forgalomban. Sebaj, a lényeg, hogy kicsit kikapcsolódok így vezetés közben és a magam ura lehetek.
Az egész napom jól alakult, hívott a menedzserem, hogy kilátásban van egy televízióban való interjú, plusz jött egy-két fellépési lehetőség és az sem hátrány, hogy a fodrászom el tudott vállalni mára. Igaz ez már nem látszik, mert a cabrioban totál összefújta a hajamat a szél, de semmi gáz, megérte.
Minden nagyon szép és jó, élvezem az "utazást" amikor is a kis drágám lassulni kezd. Hiába nyomom a gázt nem használ, így oldalra húzom a kormányt és leállok a járdához, mielőtt még az út közepén állnék meg vele. Kissé meglepetten szállok ki a kocsiból, még az a szerencse, hogy nem a buszmegállóba sikerült megállnom, mert akkor egy jó nagy büntetést is kaphatnék, hanem jóval előtte, így tuti nem szabálytalankodom.
~ Mos mi a fenét csináljak? ~ Ha szólok anyáéknak, akkor majd azt fogják mondani, hogy nekik volt igazuk és nem engedhetnek el "vele" egyedül, ha nem szólok és mástól tudják meg az is baj lesz. Előveszem a telefonom és pörgetem lefelé a névjegyzéket, hátha van benne valami ismerős, aki ért az autókhoz. Közben felnyitom a motorháztetőt, hátha meglátja valaki, hogy gond van, megszán és esetlegesen tud segíteni.

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
59
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 8:40 pm

Hëloise – Christophe

Marie-Claude még kirándul, így aztán otthon csak az üres lakásba ülnék be. Hiányzik, ha nincs otthon, annyira megszoktam, hogy otthon egy energiabomba vesz körül (és lemerít). Vagyis marad ilyenkor a hosszúzás, pizzavásárlás, kanapén sörözős pizzafalás a tévé előtt, aztán meg folytatom otthon is a szerelést, kell a pénz.
A rendelés nem érkezett meg, s mivel határidős a meló, inkább úgy döntök, felpattanok a motorra és a nyakamba veszem a várost, magamra kapva a bőrkabátom és a bukósisakot, kesztyűt. Egyszerűbb, mint végigtelefonálni a boltokat, mert általában van, amit keresek, csak nem tudják.
Még egy kávéra is van időm beugrani, de egy croissant jobban esik, pár falással végzek is vele, s máris pattanok vissza a nyeregbe.
A sor az meg áll, így van időm kiszúrni, hogy valaki áll a buszmegálló előtt. S hogy nő, és hogy mások is elkezdtek érdeklődni iránta. Nem a kocsija iránt. A testjelzéseik egészen másra utalnak, a szavaikra meg nem vagyok kíváncsi.
Leparkolok mögöttük, s úgy veszem le a sisakot, odalépve a nőhöz, derekára csúsztatva a kezem.
- Hello drágám, bocs, hogy késtem a dugó elég gáz – odahajolok a füléhez és belesúgok.
- Nyugi, segíteni vagyok itt – majd a fiúk felé fordulok. – Ezek jöttek volna menteni? Kösz fiúk, most már boldogulunk – s olyan testtartást veszek fel, ami jelzi, hogy húzás.
Ahogy eltűnnek, a kezem máris lecsúszik a derekáról.
- Bocsánat, ne haragudjon a belépőért, másképp nem kopnak le. Christophe vagyok – nyújtom felé a kezem, áttéve a bukósísakot a másik kezembe.
- Bedöglött? Segíthetek? Szerelő vagyok – veszem le a kabátom, s az alatta lévő póló feliratán látni is a műhely nevét.
Azt már csak nagyon csendben jegyzem meg, hogy miket mondana most a lányom, mert folyton drukkol, hogy jó legyen nekem. Még nem érti, hogy a kapcsolat egészen más, mint a tetszik, nem tetszik. De azt meg kell hagyni, valóban vonzó jelenség mellett állok.

avatar
Civilek
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 9:35 pm

Christophe & Loise

Pár perccel ezelőtt még minden olyan szuper volt, üldögéltem a cuki kis autómban, óvatosan bevéve a kanyarokat és természetesen betartva a szabályokat. Nem mentem gyorsan, tartottam a követési távolságot, - amiért páran le is dudáltak - nem hallgattam túl hangosan a zenét. Szóval vigyáztam a drágaságomra és elsősorban magamra. A fene se gondolta, hogy lerobbanok a belváros kellős közepén, igazán nagy pech. Hirtelen nem is igazán tudom kinek szólhatnék. A kocsi oldalának dőlve nyomkodom az érintőkijelzős telefonomat. Egy pillanatra felnézek, akkor döbbenek rá, hogy mindenféle "rossz arcú kemény legény" kezdi körbelengni az én kis drágámat.
~ Ajjaj, most mi a fenét csináljak? ~ Ez egy jó kérdés, el nem szaladhatok, nem hagyhatom itt a kocsit. A kesztyűtartóban van gázspray, de mire előkotrom ezek már rég letaperolnak, na ahhoz meg igazán semmi kedvem sincs. Ellépek kicsit a járgány oldalától és elsétálok az eleje felé, telefonomat szorosan a kezembe tartva. Mindenféle szavak hagyják el a szájukat, a cicalánytól kezdve, a de megsimogatnám a buládat, egészen a mocskosabb dolgokig.
~ Hagyjatok békén!~ Egyre jobban kezd úrrá lenni rajtam a pánik, már éppen nyitnám a szám a kiabáláshoz, amikor is valaki odalép hozzám és átkarol. Egy pillanatra belém fagy a szó. Amikor megszólal akkor nézek rá és arra jutok, inkább ő, mint ezek a barmok.
- Szia Édes, már nagyon vártalak. - Hát akkor improvizáljunk. A pasi nem rossz, az illata még jobb és a jelenlegi helyzetben ez tűnik a legjobb választásnak. Aztán, ha nincs szerencsém ő lesz az aki esetlegesen elrabol, de úgyis visszahozna kb. öt perc elteltével. Amikor belesúg a fülembe kicsit megborzongok, nem igazán vagyok hozzászokva férfi sugdosódáshoz, de mit is tehetnék? Hagyom, hagy csinálja amit jónak lát. Amikor a pasasok felé fűzi mondandóját én csak bólintok egyet, valahogy nem igazán esik jól megszólalnom. Talán így, hogy jött egy megmentő még jobban úgy érzem elég nagy bajban voltam. Amikor eltűnnek a jómadarak a férfi ellép tőlem és elkezd magázni. A távolodás még annyira nem is okoz gondot, de hogy magáz, na ezt kikérem magamnak! Vagyis kikérném, ha épp nem most mentett volna meg egy igen kínos szituációból.
- Héloise, de a barátaimnak csak Loise, szeretném, ha tegezne és hálásan köszönöm a segítséget, a legjobbkor jött.-Bemutatkozáskor kézfogás közben már az arcomra kerül a szokásos bájos mosoly miközben felajánlom, hogy tegezzen. Bízom benne, hogy ő is így tesz majd, de amíg nem addig nem merem letegezni, elvégre biztos, hogy idősebb.
- Szerelő? Ilyen mázlit! Be. Hirtelen lassulni kezdett és hiába nyomtam a gázt nem ment tovább, így hát félre húztam, bár lehet nem itt kellett volna.- Miközben próbálom elmagyarázni mi történt, ő vetkőzni kezd.
~Hmm, nem is rossz.~ Próbálom nem túl észrevehetően megnézni, elvégre nyilván nem azért jött, hogy csajozzon, hanem csak segíteni.

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
59
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Szept. 07, 2017 10:04 pm



karakterleadás miatt játék lezárva
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Jacques de Châtillon tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Hétf. Nov. 06, 2017 10:54 pm


Morgane & Jacques
Pierre valami ostoba sületlenségén röhög a fél banda, amikor éles csengő töri ketté a jó kedv és a szabad időtöltés  semmitmondó perceit. Egészen idáig, ebben a műszakban még nem volt riasztás, ami kifejezetten ritkaságnak számít. A nap fele már eltelt, ez azonban még távol van a huszonnégyes szolgálat hátralevő óráinak számától. Szívesebben vagyok itt, mint a teljesen üres lakásban, ezért nekem aztán tök mindegy nagyjából, amíg telik az idő és nem kell a négy falat bámulva magam maradnom az egymást kergető gondolataimmal.
Túl sok idő nem marad semmire, Gus két falat között dobja el a villát, Pierre már nem jut el a következő címeres otrombasággal vetekedő poénig és én is félreteszem a megkezdett zsemlét, amit ebéd gyanánt szándékoztam elfogyasztani. Loui volt ma a soros a főzéssel, de illatok helyett inkább szagoknak mondanám azt, ami a konyha felől árad és inkább úgy döntöttem, nem kockáztatok, tökéletesen megfelel a buci meg a kolbász, az éhséget ugyanúgy elcsapja és legalább a gyomorrontást is megúszom.
Alig pár másodpercbe kerül, mire a védőöltözet és lábbeli is rajtam van, én meg a rohamkocsiban a mindig elfoglalt helyemet melengetve, amíg kiérünk az adott helyszínre. Két személyautó ütközött egymásnak és a járművek eleje annyira összetorlódott, hogy az utasokat csak úgy lehet kiszedni az üléseikből, hogy kivágjuk őket. Ehhez pedig gyorsan kell cselekedni, hogy minél előbb kórházba szállíthassák őket.
A helyszínre érve könnyű felmérni a helyzetet. Több egység is a megérkezik a kivezénylésnek eleget téve és a ránk maradó gépjárműhöz érve könnyedén megállapítható, hogy mind a volán mögött ülő, mind pedig az anyósülésen ragadt utast ki kell szedni. A csapat gyorsan bomlik kétfelé, hogy ki-ki megkezdhesse a maga feladatát.
- Ide körfűrész fog kelleni és erővágó! - első körben. A többit még meglátjuk és miután előbb a társaimnak adom le a szükséges információt, utána jöhet a sérülttel való kommunikálás is.
- Üdv! A nevem Jacques, magát, hogy hívják hölgyem? - fel sem tűnik hirtelen, hogy mondhatni már ismerem őt is és kiváltképp a macskáját.
- Kérek egy gallért is. - magam mögé szólva jelzek a mentősöknek, mert amíg a gerinc és a fej nincs stabilizálva, addig nem kezdhetünk bele semmibe sem.
- Ki fogjuk szedni innen, rendben?! Próbálja ne mozgatni a fejét. Meg tudja mondani,
érez-e fájdalmat valahol?
- attól függően, hogy mennyire van sokkos állapotban vagy egyáltalán megijedve, próbálom megnyugtatni, amíg a szerszámokkal ideérnek a többiek és kideríteni, hogy mennyire sérült meg.

avatar
Civilek
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
charlie hunnam
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Morgane Aya Galland tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Szomb. Nov. 11, 2017 1:37 pm

Jacques &&Morgane
Please, help me!



- Biztos vagy benne, hogy ebben az állapotban képes leszel elvezetni ezt a szart? nézek rá Val-ra, kérdő tekintettel. A legkevésbé sem szeretném valahol otthagyni a fogam, és valljuk be a férfi állapota igencsak sok kérdést vet fel bennem. Hosszú nyúlt a buli, még mindketten ittas állapotban vagyunk, a szerekről és fűről nem is beszélve, amit az éjszaka alatt elfogyasztottunk. Nyilván, nem ez az első és valószínűleg utolsó alkalom sem, hogy piásan, kissé kómásan végződik egy éjszaka. Ahogy végignézek a férfin valami megmagyarázhatatlan bizsergés kerít hatalmába, amit azt hiszem bátran nevezhetünk félelemnek. Bármennyire is fura, de én Morgane félek attól, hogy ez az idióta kárt tenne bennem, túlságosan szeretem az életem ahhoz, hogy rábízzam egy ilyen kispályás gyökérre.
- Namivan...a nagy...rettenthetetlen Galland beijed egy kis autózástól? pillant rám az autójának támaszkodva. Gúnyos pillantása teljesen felidegesít, csak nem engedhetem, hogy egy ilyen kis gyökér azt higgye ő irányít és, hogy én bármitől is visszarettenek.
- Nem bánom...de Val...ha valami bajom leszel a saját kezeimmel fogom kitépni a beleidet a szádon keresztül. Azt meg sem említem, hogy esetleg Ed mit tenne veled. csapom be dühösen a járgány ajtaját és magamban dühöngök tovább. Nem mutathatom ki gyengeségem senki előtt, teljesen tisztában vagyok vele, hogy amint ez megtörténne én kerülnék a sebezhető kategóriába, az pedig megengedhetetlen. Ha valaki nőkét akar az alvilágban érvényesülni és csatlósokat szerezni magának az a gyengeség legapróbb jelét sem mutathatja ki.
- Akkor indulhatunk is... vigyorog rám azzal az őrült fejével, és a következő pillanatban már száguldozunk is az otthonom felé. Felhúzom lábaimat az ülésre, és rágyújtok egy cigire. Az ablak majdnem teljesen le van csavarva, jól esik a csípős levegő, felébreszt és így kisebb az esélye, hogy ez az idióta barom bealszik a kormány mellett. Elméletileg nem hosszú a haza vezető út, nekem mégis minden perc egy órának tűnik. Szemem sarkából a férfit figyelem, aki rezzenéstelen arccal figyeli az utat, lábát azonban egy pillanatra sem veszi le a gázpedálról. Egyre gyorsabban hajt, a motor felbőg a terhelés alatt.
- Lassíts már le te gyökér! üvöltöm le a fejét, kezeimmel görcsösen kapaszkodom, egy-egy éles kanyarnál olyan hatást kelt, mintha a jármű bármelyik pillanatban feldőlne.
- Nyugi van bébi...mindjárt otthon vagy... látszólag egyáltalán nem hatja meg, hogy őrült módjára vezet, hogy most már az idegesség és félelem teljesen fehérre festi arcomat. Ha végre szilárd talajt fogok érezni a lábaim alatt az biztos, hogy élve fogom megnyúzni...gondolatmenetemnek és terveim szövögetésének viszont a következő éles kanyar vet véget, a közeledő autó látványa, a csattanás majd a fájdalom ami hirtelen a fejemből indulva végigjárja az egész testem. A világ elsötétül előttem.
                                                            ***
Sziréna, emberi hangok és hangos beszélgetésre ébredek. Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, hogy hol vagyok és mit keresek itt. Megpróbálom felnyitni a szemem, de még a legkisebb szemrándulás is iszonyatos fájdalommal jár. A homlokomból szivárgó vér, vörösre festette arcomat és kezemet. Nem érzem a lábam, hiába próbálok megmozdulni olyan érzésem van, mintha valahová beszorultak volna végtagjaim amik visszahúznak és nem engedi, hogy megmozduljak.
Próbálom felemelni a fejem, hogy a hang irányába forduljak, de amint megmozdítom olyan iszonyatosan fájdalom hasít belém, hogy akaratom ellenére is felsikítok.
- Morgane... válaszolok kérdésére, bár igazából egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy mormogáson kívül bármit is lehet érteni belőle, még a szavak megformálása is nehezen megy. Kérésének eleget téve ismét megpróbálom felemelni a fejem, de újból csak egy erőtlen sikoly lesz a próbálkozásom eredménye és úgy döntök inkább nem próbálkozom tovább.
- Nem érzem a lábam...nem tudok megmozdulni, a fejem nagyon fáj és minden tiszta vér körülöttem...Mi történt velem? igyekszem érthetően beszélni. Azt még észre sem vettem, hogy képtelen vagyok mozgatni a jobb karom, mert a vállam teljesen kiugrott a helyéről, a félelemtől viszont már a fájdalmat sem érzékelem.

■ ■ Zene ■ ■remélem, megfelel Smile:■ ■credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
35
● ● Posztok száma :
Madeline Rae Mason
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Jacques de Châtillon tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Kedd Nov. 14, 2017 9:32 pm


Morgane & Jacques
- Wohohóó, hölgyem, ne mozgassa a fejét! - elmondtam már egyszer, de balesetnél a sérült nem biztos, hogy azonnal felfogja vagy megérti, hogy mit is kérnek tőle, ezért benyúlok a törött ablakon keresztül és megkísérlem megállítani a próbálkozásaiban, határozottan, de azért nem fájdalmat okozva rányúlni az állkapcsára, hogyha lehet, akkor ne kísérelje meg eltörni a gerincét sehol sem. Még csak az kéne plusz kísérőként az egyébként is gázos helyzetbe. Hát kurva boldog lennék tőle, arról nem is beszélve, hogy neki mondjuk mennyire tetszene, főleg, hogy az Ő életéről és testéről van szó.
Amint biztos állapotba és helyzetbe hozom, folytatom a kommunikálásra való kísérletet vele. - Morgane.. nagyon örvendek. ...ismételten. A maga macskája szokott folytonosan fennakadni a lakhelyét környező fákon, nem igaz?! - már tudom, hogy miért is volt annyira ismerős és próbálkozom valami olyasmi felé terelni a gondolatait, ami remélhetőleg megnyugtatja majd vagy legalábbis elveszi a kedvét a feje további mozgatásától.
- Hol van már az a gallér?!? - ordítok magam mögé, félig fordítva csak a fejemet, hogy a mentősök iparkodjanak és tüzesebb hátsóval legyenek szívesek hozni azt, amit kértem, mert így rohadtul nem lesz oké semmi. Rohadtul nem a feje mozgatásának megakadályozását kellene perpillanat csinálnom…
-Rendben, értem, semmi baj. Autóbalesete volt, én tűzoltó vagyok és hamarosan kiszedjük innen. Kórházba viszik, oké?! - közben megérkezik a nyak és a fej merevítését hivatott gallér is, amit a mentősök fel is applikálnak rá – már amennyiben hagyja a hölgy – és innentől fogva jöhet az a meló, ami az én dolgom is többek között.
- Rendben Morgane, most leszedjük az ajtót ahhoz, hogy ki tudjuk venni innen. Hangos lesz, de ígérem, hogy nem fog baja esni közben és végig itt leszek. - átveszem előbb az egyik kolléga tűzvédelemmel ellátott kabátját és ráterítem. - Ez a szikrák miatt kell, kicsit ráborítom a fejére, rendben? - kell a beleegyezése, de nem a mentéshez, hanem inkább ahhoz, hogy ne essen nekem pánikba közben, mert az senkinek nem volna hasznára, főleg nem neki. Ha nem ágál a dolog ellen, akkor a kabát akadályozni fogja a kilátását viszont védi az épségét, amíg a jármű ajtaját felőle eső részen le nem vágjuk. - Kitartás, mindjárt megvagyunk! - tájékoztatom mielőtt még az utolsó pillanatig elérünk.

avatar
Civilek
Tell me your secrets
16
● ● Posztok száma :
charlie hunnam
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Morgane Aya Galland tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló •• Csüt. Nov. 23, 2017 5:11 pm

Jacques &&Morgane
Please, help me!



Hallgatnom kellett volna a megérzéseimre és nem beülni az autóba amikor Val ennyire kiszámíthatatlan állapotban van. Tudnom kellett volna, hogy mennyire veszélyes ilyenkor mellette lenni, hiszen még józan állapotában sem teljesen beszámítható. Olyan zavartnak érzem magam, fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, hogy hogyan kerülhettem egyáltalán ilyen kilátástalan szituációba. Érzem ahogy végigfolyik a vér a homlokomon, de hiába nyúlnék, hogy letöröljem egyszerűen nem tudom megmozdítani a karom. Minden próbálkozás után hatalmas fájdalom hasít belé. Éreztem már testi fájdalmat, az évek során sikerült beszereznem ilyen-olyan sérüléseket, de ilyen éles fájdalom még nem járt át, és félelem sem. Talán évek óta most először rettegek igazán. Próbálok a tűzoltó szavaira figyelni, kizárni minden testembe nyilalló érzést és életemben talán most először hallgatni valakire. Nem mozgatom a fejem, megpróbálom ugyanabban a pozícióban tartani, amiben nagy segítségemre van a határozott férfi kéz is, ami gyengéden ugyan, de megpróbálja megakadályozni, hogy mozgatni tudjam. Ha tudnék akkor most mosolyognék, ahogy szóba kerül a cicám. Ezért volt ennyire ismerős a hangja, most már emlékszem rá, a hős megmentő, aki minden telefonhívás után hősiesen mentette le Tigrist a fáról.
- Igen. Tigris. Azt hiszem megkedvelte önt, azért mászik mindig vissza ugyanarra a fára. Most nekem is lesz olyan szerencsém, hogy a karjaiban fog venni? Olyan nagy baj nem lehet, ha még most is képes vagyok humorral oldani a feszültséget, igaz? Olyan elesettnek és kiszolgáltatottnak érzem magam, mint talán még soha életemben. Legszívesebben üvöltenék a fájdalomtól, zokognék, mint egy kisgyerek akinek nem veszik meg a kedvenc játék. Mégis van bennem annyi lélekjelenlét, hogy tartom magam. Éppen eléggé megvisel, hogy ilyen szituációba kerültem, nem akarok rontani a saját helyzetemen.
- Gallér? Minek? csak most tudatosul bennem igazán, hogy ennek a balesetnek nagyon csúnya következményei is lehetnek rám nézve. A rettegés egyre inkább elhatalmasodik rajtam és nagyobb koncentrációt igényel, mint eddig bármikor, hogy erősnek mutassam magam. Hiszen én, Morgane, mindig erős vagyok, nem törhet meg semmi, számomra nincs lehetetlen. Most mégis nagyon úgy tűnik, hogy van olyan dolog amibe sajnos nekem sincs beleszólásom...bármennyire is szeretném, hogy legyen.
- Nem akarok kórházba menni. irtózom attól a helytől. A gyomrom felfordul már attól, ha a fehér falakra és mindent átjáró gyógyszer szagára gondolok. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgálatok alatt könnyűszerrel kideríthető, hogy alkohol mellett milyen más szereket fogyasztottam az elmúlt éjszaka alatt. Csak a bajt hozná a fejemre.
- Ő jól van? Val...ő vezetett... nem is tudom, hogy miben bízzak, abban, hogy nem élte túl túl, vagy abban, hogy túlélte és így lesz alkalmam nekem kibelezni őt. Amint jobban leszek, az lesz az első dolgom, hogy minimum felnégyelem. Egyre több ember forgolódik körülöttem, ami úgy érzem egyre inkább aggasztó rám nézve. Ismeretlen kezek próbálna a segítségemre lenni, és hamarosan a gallér is előkerül, amit egy gyors kezű mentős csatol körbe a nyakam körül. Normális esetben tiltakoznék, de most még a kezemet sem bírom felemelni, úgyhogy csak az orrom alatt morogva engedem, hogy mindenki végezze a dolgát.
- Rendben. válaszolok, majd ahogy az anyag a fejemre kerül hirtelen elsötétedik előttem minden. Nem látok semmit, a hangok viszont elég nyugtalanítóak. A gép amivel dolgozik hangosan sír fel ahogy hozzáér az ajtó fémjéhez. Lehunyom a szemem és megpróbálok szép dolgokra koncentrálni, nem gondolni arra, hogy talán most élet és halál között lebegek. Csak akkor nyitom fel ismét a szemem, amikor a hang teljesen elhalkul.
- Kérem, ne hagyjon magamra rendben? Én nagyon nagyon félek... nem akartam hangosan kimondani a szavakat, de még mielőtt megakadályozhattam volna, a szám szinte magától formálta meg őket.
- Nagyon nagy bajban vagyok igaz monsieur ...mi is a neve? nagyon nagyon koncentrálnom kell arra, hogy ne bőgjem el magam és ne törjön rám hisztiroham.

■ ■ Zene ■ ■remélem, megfelel Smile:■ ■credit

avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
35
● ● Posztok száma :
Madeline Rae Mason
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Buszmegálló ••

Tell me your secrets

Buszmegálló
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-