Pékség és cukrászda
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Pékség és cukrászda



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Pékség és cukrászda •• Szer. Júl. 19, 2017 8:45 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Bastian Legrand tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Vas. Júl. 30, 2017 9:29 pm

Fáradtan löktem be a cukrászda ajtaját és bandukoltam el a pultig. Jobbomban egy vaskos mappa pihent, minden létező adattal, amit az elmúlt négy hétben össze tudtam szedni a Fisher házaspárról. Nagyon furcsa érzés volt a barátaim után nyomozni, de nem véletlenül húzódott el egy héttel tovább az előre eltervezettnél, sajnos tényleg nagyon aggasztó információkat találtam, így minden létező szálnak részletesen utánanéztem. Volt minek gazdagon és most már magam is komolyan gondolkodtam miként tudnám kihúzni a pácból amibe egyre mélyebbre ásta magát öreg barátom. Még egy személyes találkozót is megkockáztattam, természetesen a homályban tartva annak valódi okait mademoiselle Fournier kapcsán, hiszen engem is köt a szakmai etika, másrészt meg tényleg volt valami abban a kis barnában, ami felé vonzott. Nem mondanád meg róla első látásra, de kemény kis nő. Körülötte is rengeteg a kérdőjel. Felhívtam út közben egy régi haveromat, aki otthon van újságíróként a bulvár témában is, gazdasági zsurnalisztaként pedig a családi háttér sem újdonság neki. Ő azt mesélte, az utóbbi időben szögesen megváltozott a lányka, személyes véleménye szerint előnyére, akik kapcsolatba kerülnek vele, azok csak áradoznak mostanság, míg régebben mondhatni laposkúszásban közlekedett a személyzet, nehogy elkapja őket egy hisztirohamában. Már persze ha a pletykáknak hinni lehet, de mindenesetre minden mende-monda mélyén van valami magja az igazságnak.
Jobb híján egy feketével ültem le egy asztalhoz, várva a megbízómra, utálkozva gondoltam az előttem álló időre, se pia, se bagó. Borzalom. Megéri ez egyáltalán nekem? Pillantásom a mappára esett, azonnal eszembe juttatva, hogy bizony meg. Nem a kétezer euro miatt. A barátom miatt, aki igen mély gödörbe ásta be magát sikeresen. Nyílt az ajtó és megjelent a megbízóm. Megvártam míg rendel és odajön az asztalhoz, akkor felálltam és biccentettem neki parolára nyújtva a kezem. Nem tudom mi a szokás elitéknél, de én mindenesetre nem vagyok az a kézcsókolós fajta, bocsánat.
- Mademoiselle Fournier. Öröm látni - szuszogtam kevés lelkesedéssel, már most hiányzott a bagó meg a brandy. - Elnézést az elhúzódott nyomozásért, de azt hiszem egyet fog velem érteni abban, hogy oka volt. Ismertessem szóban is, amit találtam, vagy elég a mappa? - érdeklődtem, ha esetleg nem szeretne több időt tölteni a prolikkal a feltétlen szükségesnél.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
William Hootkins
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Kedd Aug. 01, 2017 9:16 pm

Bastian && Pandora
Kicsit talán türelmetlen voltam, szerettem volna tudni, hogy mi a helyzet a szüleimmel, de még se zargattam Bastiant. Nem, az már túl gyanús lenne, bár eddig se panaszkodhatok a furcsaságokra. Én megpróbáltam, tényleg próbálok másabb lenni, nem veszélyt hozni senkire se, nem felfedni a titkot, de ha egy ismerőssel keveredem össze oly nehéz. Szemükben egy idegen vagyok, minden egyes pillanatban látom ezt és mélyen legbelül fáj, de még se tudom őket hibáztatni. Ez a sors fintora azt hiszem, csak azt nem tudom, hogy mit követtem el, hogy így jártam. Vagy talán azért őt kaptam meg, hogy rájöjjek mi történt a múltjában, hogy helyre hozzam azt, amiért egyszer csak végett akart vetni az életének? Magam sem tudom, hiszen minden még annyira káoszos.
Sietős léptekkel kerülgettem az embereket, hiszen nem szerettem volna elkésni. Sőt, még így talán hamarabb fogok odaérni, mint a megbeszélt időpont. Annak meg kifejezetten örültem, hogy belement abba, hogy ezen a helyen találkozzunk. Legalább se cigarettafüst, se alkohol szaga nem fog terjengeni a szobába. Csak tudnám, hogy miért hagyja elveszni a tehetségét egy olyan helyen. Lehet, hogy egykoron elbántak vele, de attól még nem kellene így meghátrálnia. Könnyedén kiszúrom az egyik asztalnál, ahogyan belépek a helységbe. Még egy aprót bólintok is köszönésképpen, majd pedig a pulthoz sétálok. Kérek egy Capuccinot és azzal indulok el az asztalhoz. Miután leraktam elfogadom a felém nyújtott kezet, azt meg csöppet se bánom, hogy nem akar kezet csókolni. Legszívesebben olyankor menekülnék, vagyis a legtöbb esetben. Végül pedig helyet is foglalók és kíváncsian pillantok a férfira.
- Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem teljesen igaz. – vonom fel az egyik szemöldökömet, hiszen nem csak ő ért a testbeszéd megfejtéséhez és ahhoz, hogy rájöjjön ki mikor mond igazat. Régi szakmai ártalom, tudom. Egy aprót még sóhajtok is, majd a vaskosabb mappára siklik a pillantásom. – Mint mondtam nem sietek és a jó munkához egyébként is idő kell. – lassan kicsit megkavarom a kávémat, majd megfújom és kortyolok párat, hogy utána visszategyem az a helyére a csészémet. – Szeretném, ha elmondaná. Az mégis csak másabb, mintha olvasnám vagy látnám a fényképeket, ha vannak. – hátra dőlök a székben, majd türelmesen várok arra, hogy elkezdje. Csöppet se vagyok annyira nyugodt, mint mutatom magam, de most még se mutathatom ki a valódi érzéseimet, az végzetes hiba lenne.



■ ■ edi   ■ ■ credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Bastian Legrand tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Szer. Aug. 02, 2017 8:46 am

Elhúztam a számat és megrántottam a vállamat kezdő szavaira, majd nagyot kortyoltam a kávémból magam is, nincs benne brandy, hiányzik a bagóm, szóval mitől is lennék éppen jó kedvű? Mindenesetre azért őszintén válaszoltam.
- Ne értsen félre mademoiselle, Önnel semmi problémám, csak a hely adta korlátozások lomboznak le kissé - feleltem mogorván, aztán előszedtem a dossziét és kinyitottam közöttünk, hogy véletlenül se maradjon ki semmi jelentős. Elkezdtem az összefoglalót. - Nos tehát a megbízatásom Michele és Elisabeth Fisher teljes körű háttérnyomozására vonatkozott lányuk halála óta. Jasmine halála nagyon megviselte a családot minden szempontból. Különösen az asszonyt. Líz összeomlott idegileg. Két hónappal a lány halála után annyi altatót szedett be, aminek néhány órán belül biztosítani kellett volna, hogy odaát találkozzon újra Jasszel. Szerencsére a szomszéd lány megtalálta és értesítette a mentőket. Majdnem fél évig zárt osztályon kezelték, súlyos suicid hajlamra tekintettel, majd közel egy évig pszichiátriai osztályon. Középszerű, általános egészségügyi intézmény, de a kezelés megfelelőnek tűnik, mert mostanra otthon van, bár a mai napig nyugtatókat kell szednie, de a kezelőorvosa, dr Coules szerint minden remény megvan ezek későbbi elhagyására, bár ez időbe fog még kerülni. Állandó felügyeletre szorul ma is, ezt szerencséjükre biztosítja mondhatni tökéletesen névleges összegért Jas egy régi iskolai barátnője, Camille Darres, aki ápolónő lett és hát nem felejtette el a régi barátnőjét és annak szüleit. Kedves nő, rutin háttérnyomozást végeztem, semmi különöset nem fedett fel, jóban voltak Jasszel, mint kiderült őt akarta felkérni a gyermeke keresztanyjának, szóval szoros a kapcsolat a családdal. A férje is gyakran segít a ház körül Fisheréknek. Rendes ember, elektromos karbantartó egy gyárban. Ami a család anyagi helyzetét illeti, egészen a legutóbbi időkig katasztrofális volt. Liz gyógykezelése is sokat elvitt, illetve a lányuk halála után szinte minden valamelyes szinten is eladható ingóságukat kiárusították, Jas cuccain kívül és a megtakarított pénzecskéjükkel együtt beleölték a Jasmine Fisher Alapítvány létrehozásába, amiben komoly szerepe volt egy rendőrségi gyűjtésnek is. Az alapítvány rendőrárvák segítésével foglalkozik, kisebb tanulmányi támogatás keretében. Az anyagi hátterük ingatag, de mivel rendőrárvából nincs túl sok, így valószínűleg egy ideig még működni fog. Azt hiszem mindketten úgy érzik, hogy Jas valamilyen módon tovább él ezen a módon. A lány szobája pontosan ugyanúgy néz ki, mint a halála napján, azon kívül, hogy Liz időről időre kitakarít, minden érintetlen és változatlan. Nem hiszem, hogy el tudják engedni - csóváltam a fejemet, majd egy újabb korty után folytattam. - Nos tehát mindez súlyosan megviselte a család anyagi helyzetét, súlyos adósságaik voltak mintegy fél évvel ezelőttig. Pénzügyi téren ismerősebb barátomnak is felvázoltam a helyzetet, véleménye szerint legfeljebb egy éven belül árverezés és utcára kerülés kellett volna legyen belőle, ez az a pont, ahonnan már nincs visszaút külső segítség nélkül, főleg ha a családtagok tudatáig fájdalmuk ködén át el sem jut a pénzügyek kérdése. Mindenesetre nem így alakult. A megoldást Maximillian Wurm jelentette, egy német-francia kettős állampolgár, üzletember. Élő állatok és különféle agrár termékek kereskedelmével foglalkozik és mostanság kezdett üzlete kibővítésébe Franciahonban. Michele komoly tapasztalattal rendelkezik bűnügyi téren, sokáig foglalkozott betöréses ügyekkel és az orvgazdaság felderítésén keresztül a különféle kikötői csempészek kapcsán is sokszor volt a vámhatóság kapcsolattartója, ideális választás volt Herr Wurmnak, hogy őt kérje fel a biztonságtechnikai kérdések kialakítására. Michele elvállalta a német pedig gálánsan fizetett. Ha nem is állnak jól továbbra sem Fisherék, de legalább az adósságaikra bőven elég volt Wurm hozzájárulása, így egy alsó középosztály, vagy a szegény réteg felső rétege szintjén el tudnak tengődni, fizetésnaptól fizetésnapig úgymond. Mivel a család egzisztenciálisan meglehetősen kiszolgáltatott Maximillian Wurm felé, így egy kicsit utána is nyomoztam. Meglepő dolgokat találtam. Pontosabban nem találtam. Ugyanis Wurm életében van egy kb 10 éves lyuk. Na de nézzük alaposabban. Herr Wurm 36 éves, Lipcse városában látta meg a napvilágot. Egyetlen ütközése volt a német hatóságokkal, 17 évesen, meglehetősen italos állapotban elkötött egy gépjárművet és azzal furikázott, akkor kattant a bilincs a kezén, mikor éppen visszavitte a verdát ahonnan elhozta. Így nem autólopás, csupán személygépjármű jogtalan használatba vétele miatt került a bíróság elé, az anyagokból lehet látni az eljáró rendőrtisztviselő szimpátiáját is, majdhogynem mentőtanúként jelent meg az eljárásban. Egy éves fogházbüntetést róttak ki rá, két évre felfüggesztve. Ennek letelte után jelentkezett a francia idegenlégió kötelékébe és le is szolgálta az öt évet, ennek végén leszerelt és mint minden volt légiós, megkapta a francia állampolgárságot. Utána egyszerűen semmilyen adat. Jó bő két éve tűnt fel újra, Párizsban, mint agrárkereskedő. Néhány dolog szöget ütött a fejembe. Rendőrségi zsargonban ezt az előéletet szoktuk tisztának nevezni. Ugyanis a túl makulátlan is gyanúkeltő, egy ilyen kis stikli egy fiatal, részeg fiútól inkább hihetővé teszi az egészet. Normális esetben. De az eset nagyon régen volt, vajh mi oka van rá egy üzletembernek, hogy ne kérje még mindig a hivatalos anyagából való törlését? Volna rá lehetősége és akkor a rutin lekérdezések nem mutatnák ezt a kis kicsúszást, csak a hatóságok tudnának róla. Talán Önnek nem kell magyaráznom, mennyire kellemetlen az üzleti körök egyik tagjának, ha a múltjában priusz szerepel. Furcsának tartottam. Nem csak ezt. Az egykori pszichológiai vélemény szerint, amit a rendőrség kiállított, Maximillian Wurm súlyos önértékelési problémákkal küzd, betegesen fél a női nemtől, teljesen bátortalan, elsősorban fizikális megjelenése miatt - ismertettem, miközben a férfiról készült fotót Pandora elé toltam. A képen a nevezett volt látható a strandon, tipikus rajnai német, magas, szálkásan izmos testalkat, aranyszőke haj, tengerkék szemek, erős, markáns arcvonások, vagy fél tucat igen szemrevaló hölgy társaságában. - Gondolom megérti, hogy kontrasztosnak találtam mindezt a képpel, amit láttam, bár persze majd két évtized nagy idő, megváltozhatott. De van tovább is. A katonai adatlapja ismertető jelként hozza a jobb vádlira tetovált Bayern München címert - böktem a fotó nevezett pontjára, ahol híre-hamva sem volt tetoválásnak. - Persze, létezik lézersebészet is a világon, leszedethette. Ugyanakkor alig két hete játszott a Bayern itt Párizsban. Wurm nem váltott jegyet, nem ment el, helyette egy sztriptízbárban múlatta az időt. Összességben tehát van egy ember, akiről tíz évig nem tudni semmit, előtte egy félénk, visszahúzódó fiatalember volt, aki olyannyira rajong kedvenc focicsapatáért, hogy a címerüket magára tetoválja. Most pedig előkerül úgy, hogy egy kisebb háremre való szépségkirálynő-jelöltnek csapja a szelet egyszerre, sztriptízbárokban szórakozik és még csak el sem megy a kedvenc csapata meccsére. Önmagában mindegyik magyarázható, mind csak apróság, de túl sok az apróság. Ráadásul elbeszélgettem egy gazdasági kérdésekre szakosodott újságíró cimborámmal. Tőle tudom, hogy egy akkora cég, mint Wurmé, bár az Ön családjához viszonyítva egészen kis hal - a barátom szavaival élve - de gazdaságilag már közel sem rossz, szóval ez nem tűnik fel a semmiből. Egy vállalkozás is megél fejlődési időszakokat, bővül, adót fizet, embereket vesz fel és bocsát el, arculatot alakít ki. Semmi. Wurm cége úgy tűnt fel két és fél éve, mint valami üstökös. A németek odaát csak a kezüket tárják szét, semmit sem tudnak a vállalkozásról. Ez így együtt úgy éreztem, már okot ad rá, hogy jobban beleássam magam Herr Wurm múltjába. Nem akarom részletezni, de mondjuk úgy féllegális módszerekkel megszereztem az ujjlenyomatát és elküldtem egy interpolos ismerősömnek. Wurmot fiatal korában rabosították, így az adatai a rendszerben kell legyenek. Az ismerősöm finoman fogalmazva is izgalomba jött. Az ujjlenyomatok ugyanis nem Maximillian Wurmot azonosították, hanem egy különösen keresett bűnözőt, Karl Liebert. Nos, mademoiselle Fournier, ha bele akarja magát esni ebbe a ronda ügybe, akkor most nagyon figyeljen rám, mert Lieber nem az a szintű gazember, akivel érdemes konfrontálódni csak azért, mert egyszer kapott egy kedves útba igazítást valakitől... - morogtam sötéten, majd az arra járó pincérkislánytól kértem egy krémest. Ez az ügy megfekszi a gyomromat. - Karl Lieber 38 éves, született Kielben és jelenleg Németország ötödik legkeresettebb bűnözője, fél tucat ország bocsátott ki ellene elfogató parancsot, Thaiföldön, távollétében, jogerősen halálra ítélték. A felsorolt vádpontok: emberkereskedelem, személyi szabadság megsértése, 46 rendbeli aljas indokból, előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, csempészés, narkotikumokkal való visszaélés, okirathamisítás, kiskorú sérelmére elkövetett szexuális bántalmazásban üzletszerűen elkövetett visszaélésekben való segédkezés, koránál fogva ellenállásra képtelen személy sérelmére elkövetett folytatólagos súlyos testi sértés, emberrablás. Karl Lieber egy igazi kalandor. Kisebb betörésekkel kezdte, amikért leülte a fél éves börtönbüntetését, majd dobbantott a légióba. Minden valószínűség szerint itt találkozott Maximillian Wurmmal. Lieber eltűnt, majd pár évvel később bukkant fel újra Panamában. Erre ugyan nincs bizonyítékom, de valószínűnek tartom, hogy Max Wurm, szegény nem bírta ki a közismerten brutális légiót. Az érzékeny, visszahúzódó fiatalember valószínűleg meghalt, harctéren, malária következtében, ki tudja? Még az sem lehetetlen, hogy Lieber segítette hozzá. Mivel fizikailag hasonlítanak egymásra, átvette a helyét. Így mint Wurm leszerelt és teljesen hiteles francia papírokhoz jutott, vagyis esélytelen a lebukás ezekkel. Talonba tette ezt a személyiségét és a saját nevén kezdett üzletelni. Illegális bevándorlók csempészése, indián tinédzserek elrablása, hogy a drogbárók kokainültetvényein dolgoztassák őket, stb. Ez hosszútávon nem kifizetődő dolog, az indiánok rendszeres időközönként szokták ezeket az alakokat agyonverni és elkaparni valahol a dzsungelben. Lieber is érezte ezt, így átnyergelt a Távol Keletre. Dél-Kelet Ázsiában kis pénzért a legkiszolgáltatottabb családok gyermekeit vásárolta fel pár dollárért, azt az ígéretet téve, hogy Európában gazdag családokhoz közvetíti ki őket cselédnek. Az éhezésben, nyomorban élő emberek legtöbbször megragadták a lehetőséget. Mivel felteszem az Ön körmeit se vietnami lányok festik, a kegyed lábát se thai lányok ápolják és a szobáját se laoszi lány takarítja, sejti már mi is lett a gyerekek sorsa. A legtöbbjüket különleges igényeket is kielégítő szexklubbok vagy ilyen hajlamokkal rendelkező vagyonos magánszemélyek vásárolták meg. A kevésbé csinoskák pedig lényegében alapanyagokká váltak a szervkereskedelemben. Gyógyászati vagy szépészeti beavatkozások donor alanyai. Ha valaki mondjuk más szivárványhártyát szeretne magának, azt a szervkereskedők olyan színben oldják meg, amilyenben akarja, lényegi várakozási idő nélkül, a normális plasztikai klinikákkal szemben. Ennek áraként viszont valahol egy mocskos raktárépület mélyén kutyaként láncon tartott kislány vagy kisfiú viszont egy életre visszafordíthatatlanul megvakul, hiszen azt a szivárványhártyát valahonnan szerezni is kell. Ezt az árat ezek az alakok természetesen készek felvállani. Bangkokban azt a fülest kapta, hogy egy szállítmányába a rendőrség becsempészett egy beépített ügynököt. Lieber bezárta a fedélközt és meglékelte az uszályt. 43 emberrel szállt hullámsírba a hajó, többségükben 10 év alatti gyerekekkel, illetve egy jobb, éhezés nélküli életben reménykedő fiatal lányokkal. Ez utóbbiért rótta ki a halálbüntetést Thaiföld. Liebernek menekülnie kellett, de minden összeesküdött ellene. Szomáliában állandó bűntársát, alvilági nevén Bravot, egy olaszt, a valódi neve Stefano Cicci letartóztatták, mikor kibuktak a hamis papírjai és persze a hajót átnézve, megtalálták a szerencsétlen gyerekeket is. Bravo tíz évet kapott, ami egy afrikai börtönben nem csekélység. Az olasz konzulátus megtette az ajánlatot, honosítják a büntetését, az elképesztő és brutális afrikai börtön helyett otthon, Olaszországban töltheti le emberi körülmények között, ha feldobja a bűntársát. Egészen megdöbbentő, de Bravo hallgatott. Hét év után a menetrendszerű szomáliai forradalom idején szabadult. Hazament és persze rögtön felvette a kapcsolatot Lieberrel. A két bűntárs újra összeállt, de nyilván a befektetett tőke hasznával, illetve az elmúlt évek hallgatásának ellentételével Lieber tartozott, ami bizonyosan nem kis összeg. Lieber pedig szereti a pénzt. Hidegvérrel kivégezte Bravot, azt az embert, aki a hét évnyi pokol alatt is hűséges maradt hozzá, megölte az olasz feleségét és 10 éves kisfiát is. Kivégzésszerűen, gondolkodás nélkül. Mademoiselle Fournier, elsüllyeszteni egy bárkát egy dolog, de aki bele tud nézni egy másik ember szemébe és meghúzni a ravaszt, az nagyon veszélyes. Az az ember bármire képes! - figyelmeztettem a megbízómat. - Most hazánkban ügyködik Lieber. Bővítette az üzletágat. A Riviérán kicsapja koldulni a műtétek során megcsonkított gyerekeket. A nyomorékoknak mindig többet adnak az emberek, ahogy a gyerekeknek is. Meglepően komoly összeget jelent a németnek. Gyanítom a marhakereskedelem álcája is ezt a célt szolgálja, hogy legyen egy biztonságos hely, ahol élő árut őrizhet. Itt jön a képbe Michele. Lieber sokat fizetett neki, az ilyenkor szokásos díjnál jóval többet, ráadásul Fishernek köztudottan szüksége volt a pénzre. Ha lebukna, Lieber egy vádalku keretében azonnal feldobhatja, mint korrupt rendőrt és az életfogytiglan helyett máris csak 10 évnek néz elébe. Mindenesetre ha Lieber megbukik, magával fogja rántani öreg barátomat is - ráztam a fejem szomorúan. Talán megcsal a pia és a cigi hiányában a szemem, de mintha mademoiselle Fournier néhány árnyalattal sápadtabb lenne és ha jól néztem a keze is párszor ökölbe ugrott, de most jön a fekete leves. - Még valami. Azt hiszem Michele ezzel tisztában van. Direkt megy bele a játékba. Megszállottja, hogy ráakadjon a lánya gyilkosára. A testületi pszichológus szerint szolgálatra lényegében alkalmatlan, mániás tüneteket mutat. Mivel Lieber nem sokkal Jas halála előtt kezdett működni a dokkok környékén és talán van más is, amit én nem találtam meg, de mindenesetre azt hiszem Fisher úgy gondolja, a német valamelyik embere lőtte agyon a lányát. Aggódom mademoiselle, mert ha erre bizonyítékot szerez, vagy bármit, amit ő maga annak hisz, akkor azt az embert és Liebert is agyon fogja lőni. Michele emberileg teljesen beleroppant a lánya halálába, csak másként mint Liz, de egyáltalán nem kevésbé. Nem mondom, hogy Lieber nem érdemelné meg a golyót, elég mocskos alak, de az Michelenek alsó hangon tizenöt évet jelentene, a nyugdíja elvesztését, a becsületét, az életét készül feláldozni a lánya emlékének oltárán. Arról nem is beszélve, mi történik a mély depresszióból alig kilábaló Lizzel, ha a férjét letartóztatják - sóhajtottam, majd a lány szemébe néztem. - Meg van elégedve a nyomozati munkámmal? - érdeklődtem az ilyenkor szokásos kérdéssel, hiszen ennek válaszától függ, hogy kifizet-e a végén, de most kevésbé érdekelt ez a kérdés. Jobban izgatott, mit akar kezdeni az információkkal és mi fog ebből kisülni? Közben megérkezett a pincérlány a két krémesemmel is, ami legalább időlegesen dobott egy kissé a hangulatomon. Megszállottja voltam ennek a süteménynek, de ezt persze csak a barátaim tudhatták rólam, min Michele, nem az ügyfeleim, mint mademoiselle Fournier. Apróság, ami eszembe idézi, kinek is tartozom hűséggel, bár legalább magamnak illene bevallanom, a lány kifejezetten szimpatikus volt. A járása és a kisugárzása volt különleges, A drága ruhái, ékszerei, az őt körüllengő pénz elriasztotta volna tőle a kültelki hiénákat önmagában, volt benne valami magabiztosság, mint mindenkiben az ő fajtájából, de ez a kislány úgy járt-kelt, mint egy ragadozó. Olyan ember benyomását keltette, aki tisztában volt a saját értékeivel és azt nem a vagyonán mérte. Erős jellem, ami kifejezetten szimpatikussá tette számomra.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
William Hootkins
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Hétf. Aug. 07, 2017 8:22 pm

Bastian && Pandora
- Pedig olykor nem árt tisztán látni a világot, vagy megválni egyes káros szenvedélyünktől. – pillantok rá komolyan, hiszen régebben is eléggé elítéltem azt, ha valaki cigizet, vagy többet nézett a pohár aljára, mint illene, de nem az én saram eldönteni. Számára csak az egyik mágnás család sarja vagyok és nem több. Ezt pedig ideje lenne nem elfelejtenem egyetlen egy percre se. Jasmine-ként talán tudnék rá hatni, de így? Esélytelen…
Csendesen dőltem hátra a székemben, ahogyan egyre inkább belelendült a mesélésbe. Nem tagadom nagyon kellett koncentrálnom, hogy minden egyes mozzanatában tudjam követni őt. Nem hittem volna, hogy ennyire hosszú „mesét” fogok hallani, de tévedni emberi dolog. Az arcom meg se rezdült, miközben beszélt, nem engedhettem meg, hiszen arcunk mimikája ezernyi beszédnél is beszédesebb tud lenni és az az én helyzetemben túlzottan is veszélyes. Én már csak egy fénykép vagyok fekete szalaggal átkötve. Erre pedig újra és újra emlékeztetnem kell magam, mielőtt olyat tennék, vagy mondanék, ami még inkább megkavarhat mindent.
Fáj, túlzottan is fáj az, amit hallok. Nem hittem volna azt, hogy ennyire rossz a helyzet. Tudom, hogy egyetlen gyermek voltam, de mindig is reménykedtem abban, hogy elég erősek lesznek és el tudják viselni, hogy szolgálat közben meghaltam. Legalább a hazámat védtem és nem másképpen haltam meg. Sovány vigasz, de jobb, mintha bűnöző lettem volna vagy gyávaféreg. Már éppen megszólalnék, amikor van tovább és mintha sose akarna véget érni az, hogy sokkoljon engem. Iszok pár kortyot az italomból, a kezemet könnyedén ejtem az ölembe, ahogyan továbbra is hallgatom őt. Erősen kell koncentrálnom arra, amit mond, hiszen egyre több a feltépett seb, egyre több a gondolat, amely tettekre akar sarkalni. Segíteni akarok a szüleimnek, de Bastiannak kell kihúzni apámat abból a mocsárból. Egykoron barátok voltak, akkor itt az ideje, hogy újra felélesszék. Rám úgyse hallgatna, de a velem szemben ülő férfire talán. Lassan fújom ki a levegőt, az ökölbe szorult kezemmel lassan inkább az italomért nyúlok. Mozdulni kéne, megszólalni, de még se tudok. A gondolataim ezer felé szakadtak szét. A fénykép mindig ott hever az asztalon, amit mutatott. Mi van akkor, ha megváltozott? Ha netán az a férfi is visszatérő és esetleg jó útra tévedt? Tényleg ennyire képtelenek lennének hinni az emberek a pálfordulásokban, vagy ennyire balszerencsés senki se lehet, hogy pont egy bűnöző testét kapja meg? Végül megköszörülöm a torkomat.
- Igen elégedett vagyok. – pillantok rá végül komolyan, amikor sikerül meglelnem a hangomat. – Nem hazudtak magáról, hogy Ön a legjobb. – egy halovány mosoly megjelenik az arcomon, de aztán újra a komorság lesz úrrá, miközben az agytekervények serényen beindultak.
- Ön nem hisz abban, hogy az emberek megváltozhatnak, továbbra is úgy gondolja, hogy még nyakig benne van a rosszak társaságában? – pillantok rá kérdőn. Tudom mit mondott, de tényleg érdekel a véleménye. Pandora is megváltozott a többség szemében, de nem érdekel. Sose tudnék olyan könnyelmű életet élni, mint ő tette egykoron, se átnézni az embereken. Sötétlő fürtjeibe túrok, miközben az ujjamat végighúzom a pohár ajkán. – Mennyit kér azért, hogy mentse a barátját? Ne vegye tolakodásnak, de ahogyan beszélt a férfiról úgy érzem, hogy még mindig a barátjának tartja. Bármennyit fizetek azért, hogy elhozza onnan őt. –komolyan gondolom azt, amit mondok, majd pedig kipillantok az utcára, végül megfogom az aktát és közelebb húzom és így teszek a fényképpel is, amin az állítólagos rosszfiú van. Újra szemügyre veszem, kinyitom az aktát és belepillantok.
- Most hol található meg? – nézek ismét a magánnyomozóra és egy aprót sóhajtok. – És mielőtt hegyi beszédbe kezdene, hogy túl veszélyes és tartsam magam távol, meg jönne a többi olyan szöveg, hogy ilyen törékenynőnek jobb messzire elkerülni, azelőtt inkább ezeket tartsa meg magának. Tudok magamra vigyázni, de tudni akarom, hogy hol ez a férfi. – bökök a fényképre és pontosan annyira vagyok határozott, mint amikor egykoron megkaptam, hogy a kék két szép szememmel és a szőke fürtjeimmel inkább menjek máshova és ne rendőrnek.  Tudom, hogy miként kell meghúzni a ravaszt, ha úgy hozza a helyzet, tudok verekedni is, de ha meg rosszul sülne el, akkor pedig talán csak végre oda kerülök, ahova eredetileg is kerülnöm kellett volna, a másvilágra.



■ ■ Nyomi lett, de lesz még jobb is. doboz   ■ ■ credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Vas. Szept. 10, 2017 7:55 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Szer. Okt. 11, 2017 6:28 pm

Seth & Loise

Reggel korán kellett kelnem, mentem be a stúdióba, az új lemezemen dolgozunk éppen. Munka, munka és munka. Nem szeretek korán kelni, de a jó munkához idő kell és a menedzserem ma csak délelőtt ér rá. Felkelés után megittam egy jó kis lattét, hogy fel is ébredjek valamennyire mire a volán mögé ülök.
~ Nincs valami jó idő.~ Állapítom meg miközben szürcsölgetem a forró italt a teraszon, pizsiben és köntösben. Azt hiszem itt az ideje, hogy előszedjem az egyik kedvenc csizmámat és harisnyámat. A stúdióban sincs túl meleg, hiszen ilyenkor még nem szoktak fűteni, szóval valami melegebb ruha kell, mondjuk kötött. Fejben már fel is öltöztem, szóval itt az ideje, hogy mindezt véghezvigyem a valóságban is. A lila az egyik kedvenc színem, ezért most egy ilyen színű ruhát húzok magamra. Imádok öltözködni, imádom a ruhákat, szeretem magam nézegetni a tükörben. Nyilván ezzel nem vagyok egyedül...
~ Jöhet egy kis smink! ~ Már rohanok is a fürdőbe, hogy feldobjak valami színt az arcomra, persze semmi túlzás, nem buliba megyek és nem is a cirkuszba bohócnak,! Valami enyhén csillogósat, kevés arcpír és spirál, egy kis szájfény és már mehetünk is! A kocsihoz leérve tudatosul bennem, hogy fent hagytam a kulcsot.
- Bassza meg! - Nem szokásom csúnyán beszélni, de ez most kicsúszott. Azt hiszem a mai napom nem lesz egyszerű. Általában nem vagyok szétszórt, de amikor így kezdem a napot, akkor egész biztosan az egész katasztrófa lesz.
Szóval visszamászok a kulcsért, hogy el tudjak indulni a stúdióba, majd miután megérkeztem kezdődik a "mulatság". Sokan azt hiszik, hogy csak bemész, énekelgetsz és aztán majd a mai hangcuccoknak köszönhetően felturbózzák és Jó napot! Hát ez egyáltalán nem igaz, van amikor egy számot éneklek egész nap, hogy aztán a legjobb legyen belőle. Így van ez ma is, ráadásul nem is megy túl jól.
- Szedd már össze magad! - Totál kiakasztom a menedzserem, tudtam én azt, hogy a mai nap nem lesz a legjobb, de hát talán aludni kellett volna éjszaka és nem filmet lesni. Mindegy, nagy nehezen eltelik a délelőtt és én már majd' éhen halok amikor "kiszabadulok" a stúdióból. A tudomásom szerinti legközelebbi pékséghez veszem az irányt az én kis Drágaságommal. Igen, így hívom az autómat. Pár hónapja vettem és vigyázok rá, mint a szemem fényére.
Odaérve leállok a parkolóba és rohanok be az üzletbe, ahol megcsap az a finom édes illat, így még jobban elfog az éhség. Már szinte folyik a nyálam a sok finomság láttán, amikor egy halk puffanást hallok kintről, aztán vinnyogást. Megszólalt a riasztóm.
- Mi a fene? - Az ajtóhoz sietek, majd kilépek rajta és nem hiszek a szememnek. A Drágaság háta mögött egy nagy hodály terepjáró, azt hiszem belegurult.  Körülbelül fél percig csak állok megkövülten a bejáratban, még lépni sincs energiám.

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


Szeretettel Seth R. Martichon tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Vas. Okt. 15, 2017 1:40 pm



Héloise & Seth

Végre elérkeztünk Párizsba is, abba az irányba, ahol lennünk kell. Új város, új ház, új barátok. Kötelességek mindenhol vannak és ezt a gyerekeknek is meg kellene tanulniuk. A veszekedések mellett megpróbálok koncentrálni az út hátra levő részében. Pedig meg lett beszélve, hogy egy maguk nem maradhatnak Brest-ben, hozom őket is ide. Tetszik vagy nem tetszik ez van. Tervezgethetik a szökéseiket, de Baine miatt nem mehetnének nagyon messze.
A kutyám elől ült, néha megmorrant a hangnemek miatt, elég érzékeny ezekre, hiszen képzett eb, idegeneknél ilyenkor már fel is ugatna, de a gyerekeimet csak figyelmezteti halk duruzsolással.
- Apa. Álljunk majd meg egy cukrászdánál…kell valami édes.. Párizs meg híres az ilyesmitől, nem? - adja ki az ukázt egy szem fiam, mire kénytelen vagyok felnevetni.
- Nem tudom, de tényleg, még nem olvastam utána. - hallom miképp pötyögteti a telefonját, a visszapillantóból figyelem, miként nézelődik utcákat bámulva.
- Két sarokkal odébb lesz egy… - adja meg végül a választ, amire csak bólintok. hamar megtalálta egy térképes keresővel. És közben felmutatja nekem is, amire csak bólintok. Megyek, amerre az a bizonyos cukrászda van. Már elég közel járok, mikor sutyorgást hallok hátulról, hogy mekkora szemét vagyok, cukrászdába elmegyünk egy szó után, de haza már annyira nem. Hátra kell forduljak ezt hallván, hogy mérges tekintetemet rájuk szegezzem, de Baine ugatása visszafordít. Későn. Még jó hogy lassan mentem. Bele mentem egy másik parkoló autóba.
- Bassza meg. Ne már! - kötöm ki magam, a kutya is fészkelődni kezd, hogy jönne, de megkapja a marad szót és nyugton marad. A két kocsi közé nézek, nincs akkora baj, hogy katasztrófa legyen ebből, de amikor körülnézek, hogy jármű tulajdonost keressek, csak a bejáratnál álldogáló döbbent tekintetű nőt látom.
- Elnézést. A magáé? - teszem fel a nagy kérdést, az igazolványom rejtve van a dzsekim takarásában, ahogy a pisztolyom is Baine ülésénél hever.
Átszelem a kettőnk közötti távot, közben még visszanézek a kutyára és a kölykökre, majd a sérült autót fixírozom.
- Nem nagy sérülés, de megfizetem a kár javíttatását. - fordulok most már a fiatal hölgy felé. A fiam kiszáll a kocsiból és elszalad a nő mellett befelére, hogy vegyen magának valamit, csak szúrós pillantást kap. A másik srác is kiszáll, nekidől a kocsinak. Onnan figyel minket.



avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

10
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Sebastian Stan
● ● karakter arca :


Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Vas. Okt. 15, 2017 4:35 pm

Seth & Loise

Olyan éhes vagyok, hogy akár egy lovast is le tudnék nyelni keresztbe. Nagyokat nyelek miközben az ínycsiklandozó illatú süteményeket nézem. Viszonylag sokat járok ide, mert közel van a stúdió, az eladók is ismernek látásból. Viszont nincs kedvenc süteményem, mindig a kedvemhez illőt veszek, néha sósat, de többször inkább édeset. Fánkot, csigát, rétest, amit éppen megkívánok. Most is valami ilyesmit szeretnék, valami töltött fánkot. Vagyis többet, mert egyel nem megyek sokra jelenleg.
~ Egy csokis, egy pudingos és egy cukormázas.~ Már el is döntöttem mit kérek, csak kicsit nagy a sor, ahogy mindig és várnom kell. Szerencsére viszonylag gyorsan kipörgetik a vásárlókat, ezért is szeretek ide járni, plusz nagyon finomak a sütik.
Sütiajnározásomból egy puffanó hang, valamint a riasztóm vinnyogása repít vissza a valóságba. Szinte rohanok az ajtóhoz, de amint kilépek rajta megtorpanok.
- Basszus! - Csak ennyi jön ki a torkomon a fél percnyi döbbenet után. Ezt nem hiszem el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Alig pár hónapja van meg a kocsi és máris összetöröm. Mit fogok ezért kapni? Már előre hallom... ugye mi megmondtuk, hogy még korai vezetned, járhatnál tömegközlekedéssel, nem vagy még eléggé felnőtt, hogy vezess, stb. Igazából nem is a terepjáró tulajdonosát okolom, hanem saját magamat.
- Igen, az enyém. - Válaszolom viszonylag hallhatóan, amikor visszajön belém az élet. Kicsit lefagytam az előbb, pedig nem szoktam.Szeretem a Drágaságom és úgy vigyáztam rá, mint még semmi másra az életemben. Nem olyan rég van meg, de nagy a szerelem kettőnk között, ezért is döbbentem annyira meg. Közelebb lépkedem a két járműhöz és közben a férfi is elindul felém, nyugtat, hogy nem nagy a kár. Még az a szerencse! Nem az anyagiakról van szó, sokkal inkább arról, hogy anyámék ezt nem tudhatják meg, semmiképp!
- Az jó. - Szólalok meg, miután próbáltam kicsit lenyugtatni magam. - Mármint, hogy nem nagy a kár. - Fejezem be a mondatot. Ekkor esik le, hogy a riasztóm még mindig vinnyog, így megnyomom a gombot e kezemben lévő kulcson, hogy kikapcsoljon.
- Nem szükséges, nem az anyagiakról van szó. - Láthatja rajtam, hogy ég mindig le vagyok egy kicsit döbbenve. Már teljesen megfeledkeztem arról, hogy az előbb már majdnem éhen haltam. Megpillantom az autó oldalánál támaszkodó srácot és ekkor tudatosul bennem, hogy akár bajuk is eshetett, ha nem voltak bekötve, én meg egy autó miatt voltam ekkora pánikban.
- Jól vannak? -  Küldök felé egy apró mosolyt, remélem nem lett semmi bajuk. A kezdeti ijedtségen már túl vagyok, ő pedig eddig sem tűnt annak, bár nem igazán őt néztem eddig.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


Szeretettel Seth R. Martichon tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Kedd Okt. 17, 2017 9:18 am



Héloise & Seth

A fiatal lányé a jármű, sóhajtok halkan, alig láthatóan, majd azon kezd el pörögni az agyam, mit is kezdhetnék a helyzettel. Nem nagy sérülést kapott a kocsi, senki sem sérült meg, se ő se mi. Szóval egy kis fizetséggel elintézhetjük, nekem ez is megfelelő. Ebből rendbe tudja majd hozni a kicsi kocsit. És nagy felhajtás sem lesz, magyarázkodhatok…
Az unokaöcsim felé pillantok, majd vissza a fiatal hölgyre, elmosolyodom.
- Jól. Semmi nem történt. - a bejárat felé nézek, majd fejemmel bökök arra.
- Jöjjön, válasszon süteményeket. - a nagy ijedségre és kellemetlenségre. A fiam visszatér egy nagy adag letakart tányérral, majd szemet forgatok és visszafordulok feléjük.
- Viselkedjetek. - nézek rájuk szúrósan, majd bólintok a kutya felé, aki egyből a fiúkat kezdi figyelni, majd nyugodtan lépek be és tartom az ajtót a kis hölgynek. Ha belép, akkor be is csukom azt magam mögött és a pulthoz lépek, hogy megnézzem a nagy választékot. Nagyon jól néznek ki és még a nyál is jól feltermelődött a számban. Ízletesnek tűnik mind.
- Seth vagyok. - mutatkozom be végül, miközben felé fordulok. Végig nézek a hölgyön, nem túl feltűnően, majd elmosolyodok. - Kegyedben kit tisztelhetek? Tegeződhetünk? - érdeklődtem meg, mert hát úgy sem fogunk napi szinten összefutni, nekem van melóm és nincs ilyesmikre időm. Túl sok legalábbis. Még be is kell költöznünk. Szóval időm nem sok lesz a barátkozásokra, hiszen a munkámra kell figyeljek. Meg a fiúkra.
- Ide valósi vagy? - érdeklődőm, majd ha kiválasztotta a sütiket, remélem nem egy darabot, hanem többet, akkor fizetek, de még nem kell kivonulnunk innen. Minek? Hogy lássam a fiúk arcán az undort, hogy itt kell lenniük? Nem félek, hogy elkötnék az autómat, a kutyám nem engedné a dolgot.
- Üljünk le. - lépek az egyik asztalhoz és székhez, majd leülök rá, várok, hogy leüljön a lány szembe velem, majd előveszem a csekkfüzetem, írni kezdek bele, kitépem és a lány elé tolom. Mélyen a szemeibe nézek, szinte látni vélem a lelkét is.
- A kocsi javíttatására.





avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

10
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Sebastian Stan
● ● karakter arca :


Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda •• Kedd Okt. 17, 2017 6:53 pm

Seth & Loise

Úgy tűnik a baj közel sem olyan nagy, mint ahogy én azt érzékeltem elsőre. Teljesen bepánikoltam, de be kell látni, hogy közelebbről megnézve ez csak egy kis horpadás. Elviszem a szerelőhöz mielőtt hazamennék és szerintem pár óra alatt megoldja, maximum egy nap, addig meg el leszek autó nélkül is. Igazából a tömegközlekedéssel sincs semmi bajom, de azért az ügynököm szerint egy sztárpalánta ne járjon állandóan ilyen "közös" járművekkel. Nyilván sokkal kényelmesebb is, a saját szekér, de azért amúgy sem szeretnék állandóan azzal járni, csak amikor nincs kedvem zötyögni.
Miután tisztáztuk, hogy nem nagy a baj, én újra bezárom a Drágaságot a kulcsommal, hiszen így nem szükséges betétlap meg ilyesmi, lényegében ezt a hatást akkor is elérem, ha beletolatok mondjuk egy kukába, szóval majd ezt kamuzom, ha valaki esetleg rákérdez. Nem szeretném, ha ügyet csinálna ebből a sajtó.
- Ennek örülök! - Szólalok meg egy bájos mosollyal az arcukon. Nem lett semmi bajuk és ez a lényeg, rosszabb is lehetett volna, így hát veszek egy mély levegőt, majd lassan kifújom. Ennyi volt a feszültség mára, már el is illant és visszatérhetek önmagamhoz. A sütemény szóra felkapom a fejem és akkorát korog a gyomrom, hogy olyan érzésem van, hogy még az út túloldalán is hallják. Kicsit bele is pirulok, de úgy teszek, mintha nem történt volna semmi, maximum, ha reagál rá majd kimagyarázom valahogy. A nagy ijedtségben el is felejtettem, hogy farkas éhes vagyok.
~ Meghív sütizni?  Az komoly! ~ Milyen jó fej, még szép, hogy elfogadom, azok után ahogy rám ijesztett kell valami energiabomba. Nem is ácsorgok sokáig, miután belép én is utána lépek.
- Köszönöm! - Mondom az ajtótartásra, majd a pulthoz sétálok és ismét nézelődni kezdek a sok-sok finomság között. Az biztos, hogy most nem fogom beérni egyetlen süteménnyel, remélem ez nem okoz problémát a számára. Éppen azon gondolkodom, hogy cukormázasat kérjek vagy töltöttet amikor megszólal mellettem.
- Loise. - Csak ennyit felelek és felé emelem kézfejemet, hogy kezet foghassak vele, majd miután a tegeződésről kérdez arcomra ismét mosoly kerül. Nem szeretem, ha magáznak.
- Természetesen. - Szólalok meg ismét, majd mivel én következem a sorban, most a kiszolgálóhoz intézem mondandómat.
- Szeretnék egy nutellával töltött fánkot, egy étcsokoládé mázasat és egy tejcsokoládé mázasat és egy bögre forró csokoládét. - Na most tuti éhenkórásznak fog nézni, vagy valami potyalesőnek, de hát ő akart meghívni, most már nincs visszaút.
- Igen, itt születtem és itt lakom. És ti?- Válasz közben meg is kapom amit kérek, majd megvárom amíg őt is kiszolgálják és kissé tanácstalanul álldogálok, míg végül megszólal, hogy üljünk le.
- A többieket nem hívod be? - Láttam nem egyedül érkezett, még egy kutyust is megpillantottam az első ülésem, bár nem tudom mennyire örülnének, ha behozná ide. Igazából még nem láttam itt bent sosem kutyát. Helyet foglalunk az egyik asztalnál és ő elővesz a zsebéből valamit. Amikor írni kezd bele akkor esik le nekem mi is az.
~ Biztos, hogy nem fogadom el! ~ Semmi szükségem a pénzére, van nekem is elég, sokkal többet számít nekem az, hogy nem hagyott egyből itt, hanem behívott ide csipegetni. Elém tolja a papírfecnit. Tekintetembe fúrja az övét, talán most először és én egy pillanatra elveszek abban a szempárban.
- Nem fogadom el. - Mondom határozottan és visszatolom neki a csekket mit átnyújtott, majd kezemben veszem az egyik fánkot, de ekkor esik le, hogy még meg sem köszöntem.
- Köszönöm a meghívást, jó étvágyat! - És már bele is harapok, igaz nem úgy, mintha otthon ennék egyedül, hanem csak aprót, hogy ne legyek fülig csokis. Már nagyon éhes vagyok, mégis próbálok úgy tenni, mintha ez csak egy kis nasi lenne.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

32
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Pékség és cukrászda ••

Tell me your secrets


Pékség és cukrászda
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Édes Álom Cukrászda
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-