Sugárút
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 4:22 pm
Today at 4:19 pm
Today at 4:18 pm
Yesterday at 10:59 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Sugárút •• Szer. Júl. 19, 2017 8:54 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

971
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Pént. Aug. 11, 2017 10:53 pm

Ed && Panda

Alig vártam, hogy vége legyen ennek a kötelező ebédnek, aminek részesévé kellett válnom. Nem voltak kirakati majom, nem kellett volna kihasználniuk se a nevemet, se a kinézetemet, de mégis olykor megtették. Ahogyan azzal is tisztában voltam, ha a férfiak megpillantanak egy csinosabb nőt, akkor ott már nem számít az se, hogy mennyire eszes. Mert a legtöbb férfi véleménye alapján nem lehet csinos és okos egyszerre. Meg eleve a legtöbb férfi még mindig nehezen tudja elfogadni azt, ha egy nőnek vannak önálló gondolatai, véleménye és élete. Ezért is tudott a legtöbb tárgyalás, munkaebéd zavarni, mert ezek legtöbb esetben csak eme tényeket támasztották alá. Ahogyan az se változott, hogy hiába akartam elsők között távozni mindig az utolsók között kellett, mert úgy diktálta az illem, vagy csak nem mehettem.
Sietve hagytam mögött az egyik elegánsabb éttermet. Sietve pillantottam végig a forgalmas utcán, ahol a nyelvek egymással keveredtek. Mindig is szerettem több nyelvet ismerni, ahogyan a történelmet is. Éppen elindultam volna, amikor is egy kislány sietve rohant el előttem a fagyijával, én meg sietve hátráltam meg, mielőtt fellökne, még a fagyi folt se zavart volna. Ki lehet szedni, másrészt meg annyi itt az üzlet, hogy szerintem egy egész várost fel lehetne öltöztetni. Amivel persze nem számoltam, hogy egy biciklis úgy dönt a biciklis út helyett inkább az üzletekhez közelebb eső részen teker. Ennek köszönhetően pedig tökéletesen neki mentem, ha csengetett, akkor is mindegy volt már szinte, mert részben biztos volt az ütközés, ami akkor vész talán nem is lett volna… Inkább az volt a gond, hogy a nagy sürgölődés közepette, majdnem nyomtam egy olyan Marilyn Monroe villantós dolgot, mert még a szél is a ruhám alá kapott, bár azzal is jobban jártam volna… Helyette inkább beakadt a ruhám a biciklibe és ahogyan ő még pár métert ment volna, úgy szakadt az anyag is. Egy kisebb sikoly kúszott ki ajkaim között. – Héééé! – ordítottam el magam, bár anélkül is megállt volna szerintem szerencsétlen srác, hiszen majdnem elütött egy másik személy miatt, mindegy is. Inkább fagyit kérek a ruhámra, mintsem ezt, hogy ott lógjon a szoknyám a biciklijén megtépázva. Sietve kaptam magam elé a táskámat zavaromban, majd pedig az ingemet próbáltam legalább lejjebb rángatni, ahogyan az volt a legfőbb célom, hogy legalább az épületig eljussak és …. őszintén nem tudom miként legyen tovább. – Máskor igazán ott tekerhetnél, ahol kell! – szólaltam meg pírral az arcomon és a hangomban lévő éllel akartam elfedni azt, hogy mennyire is zavarba jöttem és milyen szorult helyzetben vagyok. Istenem, tuti holnap már a címlapokra kerül a mágnás lánya, aki elhagyta a szoknyáját a legforgalmasabb utcán. Legszívesebben arcomat a kezembe temettem volna, de hamar rájöttem, hogy inkább a táskát tartsam még magam előtt, a másik kezemet meg magam mögött, miközben a férfit figyeltem. Hmm, talán még a felsője is jó lenne. Elég hosszú lenne ahhoz, hogy legalább egyik üzletbe bejussak vele, de sok reményt ehhez se fűztem. Azon se lepődnék meg, ha csak leszedné a bicajról a szoknyám maradványát és tovább hajtana, amilyen a mai világ.


■ ■  Akkor Mr. Szoknyaszaggató, remélem megteszi kezdőnek.  nyau  ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Eduard Torres tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szomb. Aug. 12, 2017 12:34 am

Edu && Panda
I'm so sorry.. I'm an idiot!

Annyira késésben vagyok, hogy már biztosan lehetetlen, hogy beérjek időben a megbeszélt kávézóba és ég a pofám. Meg ma nincs is kedvem kocsival menni, mindig azt nyomják, hogy mennyire rossz a sok autózás éppen ezért vettem három éve biciklit magamnak, fő a változatosság, nem? Na de annak a kereke le is lapult, addig meg nem is tudtam vele sehova sem menni, míg meg nem csináltam, de Lucky kiharapta a pumpacsövét és még nem is vettem, szóval minden remek és fasza. Na jó, átfutottam a szomszédhoz, aki nem értette, hogy miért kell nekem kölcsön egy pumpacső, de azt mondta, hogy ad egy pumpát, mert látja megint rohanásba vagyok.. Nem tudtam elégszer és elég jól kifejezni a hálámat, de tényleg. Bár ő csak azt mondta, hogy siessek, mert ő is menne el otthonról, gyorsan felfújta a canga gumiját és már útnak is indulhattam volna, ha Lucky nem szabadul ki otthonról. Elég hamar megtanulta kezelni a kilincset. Így tíz perc szaladgálás után csak elkaptam és bezártam a húgom szobájába, remélem össze is kakálja az ágyát, ha már nem rakta rendbe.
Amikor végre kitudtam lépni a házból és elindulhattam el sem hittem volna, hogy valaha is el fog érkezni ez a pillanat, hogy végre elindultam és már majdnem oda is értem. Mondjuk eléggé elkalandoztam fejben, még mindig nem tudtam elfelejteni a múltheti látogatást, nem is értem tényleg mit gondolt magáról. Megérdemelte a szavaimat és megérdemelte azt is, hogy szarul érezze magát, mert szar anya volt és nem is foglalkozott velünk. Apám is megérdemli, hogy bekapja a faszt, mert nem vette észre vagyis azt, hogy vak volt egész idő alatt és nem akarta figyelembe venni a dolgot. Bár ezen már annyira felesleges gondolkodni, hogy nem is értem az egészet.. bárcsak máshogy alakult volna minden, bárcsak ne kéne utálnom anyámat mindennél jobban.
És ekkor megtörténik a baj, nem figyelek elhaladok egy hölgy mellett, akinek a szoknyája beakad a biciklibe és.. basszus, majdnem lerántottam róla az egészet.. Ő csak utánam kiabál én pedig azonnal lepattanok a cangáról, ellököm magamtól és sietek vissza a lányhoz, miközben hámozom le magamról a bőrkabátomat. - Annyira sajnálom, elbambultam és.. egy idióta vagyok. - mondom neki, miközben meglátom a lábait és kissé elpirulok, mint valami hülye idióta, kicsit elkapom a tekintetemet és átnyújtom a kabátomat neki. - Kérlek vedd fel és menjünk be valahova venni egy újat, én állom! - jelentem ki halványan mosolyogva rá. Ha elveszi a bőrkabátot és tényleg fel is húzza, akkor már felé fordulok. - Tényleg nagyon sajnálom.. - sóhajtok egyet és körbenézek. Remélem nem hoztam nagyon, de nagyon kellemetlen helyzetbe és senki sem látta meg őt úgy.. nem az én napom, nagyon nem.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

7
● ● Posztok száma :
Téged, bár még elválik
● ● Keresem :
André Hamann
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szomb. Aug. 12, 2017 1:24 am

Ed && Panda

Azt hittem már ennél rosszabb nem lehet, de mindig van. Amikor azt hisszük, hogy elkerüljük a bajt, kiderül, hogy még se. Még a cipőm sarkának a kitörése is jobb lett volna, mint a Marilyn Monroe-t is megszégyenítő villantsak. Már csak ez hiányzott, hogy túlzottan is megvillantsam azt, hogy milyen fehérneműt is viselek eme elegáns vöröses szoknya alatt.  A táska legalább elölről valamennyire takart, de hátulról szinte semennyire se, és azért valljuk be a turisták és a helybéliek által egyik legfelkapottabb utcáján voltunk. Nem is gondolkoztam azon, hogy mit kiabálok, automatikusan tettem meg és kicsit talán azért is könyörögtem, hogy szakadjon le az ég, akkor legalább az emberek eltűnnének az utcáról és nem engem bámulnának. Mindig láttam azt, ahogyan a szoknyám a biciklijébe beakadva lengedezett a szélben. Amikor pedig egyre közelebb jött, akkor sietve hátráltam kicsit megszeppenve, mert azért valljuk be magasabbnak tűnt és azért nem is olyannak, akit egy erősebb szellő kettétörne. Oké, engem se kellene félteni harcban, ha meg akarna enni a korábbi megnyilvánulásaim miatt, de valahogy nem félig felöltözve álltam volna neki birkózni az utcaközepén, hogy megvédjem magam.
A szabadkozása végül eléggé meglep, mire hirtelen a kezemet is elveszem a táskáról, ami könnyedén hullik a csípőm mellé vissza, mire észbe kapok, hogy sikeresen megint még többet mutatok magamból, mint kellene. Sietve kapom a kezemet magam elé és ajkamat harapdálom. – Öhmm, igen, kicsit az voltál… meg én se számítottam itt biciklisre...- motyogom az orrom alatt zavaromban és biztos vagyok abban, hogy még inkább elpirulok. Habozok, de végül elveszem a kabátot, ami éppen hogy a fenekem alá ér le, de legalább ez is jobb, mint a semmi. Összehúzom magamon, majd sietve pillantok körbe, viszont az se kerülhette el a figyelmemet, hogy nem csak én voltam zavarban. – Ezek szerint letéped a lányokról a ruhát először, hogy utána gáláns lovagot is eljátszhasd? – kérdezem meg kíváncsian, de egy kisebb játékosság azért csendül a hangomban. – Mondanám, hogy elfogadva a bocsánat kérés, de ez így túl egyszerű lenne. Főleg, hogy holnap szerintem a legtöbb címlapon ott fogok virítani egy szál blúzban és fehérneműben. - közben pedig őt fürkészem, ha rövid ujjú volt rajta, akkor rövid időre a tetoválásait nézem, mert nem kevés van belőle, de mégis remekül mutatott rajta. Éppen elindulnék, amikor megtorpanok. – Míg neked a szoknyám kellett, addig azt hiszem másnak a biciklid- mutatok abba az irányba, ahol éppen most hajtanak el vele. – Sajnálom én is. – pillantok rá, hiszen részben miattam ne tudta megakadályozni mert eltereltem a figyelmét? Bár igazából ő ütött el és haladt a rossz oldalon. – Arra van az üzlet, ha netán legalább azt nem szeretnéd, hogy a kabátodtól is örökre búcsút kelljen venned. – próbáltam enyhíteni a körülményt, majd zavaromban a sötétlő fürtjeimbe túrtam. Közben pedig kicsit feszengtem, mert féltem attól, hogy még így is túl sok mindent látni belőlem. – Mielőtt elkönyvelnél a ruhátlan csajnak, azelőtt még elárulnám, hogy Pandora vagyok. – pillantottam fel rá, ahogyan egymás mellett sétáltunk, mert gondolom nem rohant máris a biciklije után, mert azt utolérni… Maximum, ha oroszlán lenne és olyan gyors, vagy szerezne egy másik biciklit.


■ ■  Akkor Mr. Szoknyaszaggató kezdődjön.  nyau  ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Eduard Torres tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szomb. Aug. 12, 2017 2:01 am

Edu && Panda
I'm so sorry.. I'm an idiot!

Nem szerettem volna, hogy így alakuljon a napom, mert én sem így terveztem el. Annyira jó volt elképzelni, hogy most az egyszer nem fogok elkésni valahonnan.. De tényleg, pedig már ott elvesztettem ezt, hogy át kellett mennem a szomszédhoz a pumpáért, de mégis élt bennem a remény, hogy nem így fog alakulni semmi sem. Legszívesebben most egy falba verném a fejemet, de nem tehetem meg, mert nem lenne éppen kellemes érzés. Másrészről meg fogalmam sincs, hogy miért történik meg velem ma minden rossz, miért nem tud velem kicsit kedves lenni a karma? Tényleg nem tettem semmi rosszat olyannal, aki nem érdemelte volna meg. Pl a húgomnak az a lecke jó lesz, hogy megtanulja rendet kell rakni, meg hát az a nő is megérdemelte a múltheti dolgot, szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt, hogy a karma miért volt velem ilyen, nem ezt érdemeltem volna, de most már teljesen felesleges ezen gondolkodni, amúgy is a karma egy ribanc!
Hát tudjátok eljött az ideje, hogy lovagias és kedves legyek, éppen ezért is teszem azt, amit.. nem érdemelte meg, hogy így járjon, bár nem éppen erre számítottam. Tette, hogy elveszi a szoknyát, hát nem igazán segített nekem és senkinek sem, mert talán még jobban elvörösödtem. Talán nem nézek ki olyannak, talán kissé rémisztő vagyok, de nem vagyok olyan ember, aki most elkezdi követni és megerőszakolja majd, mert így látja jónak a helyzetet. - Tényleg nagyon röstellem magam. - zavaromban már a tarkómat kezdem el vakargatni, nem tudom hogy mit kéne tennem már, bár nem esik jól, hogy idiótának tart. Bárkivel megeshetett volna ez az eset és nem sokan jöttek volna így ide az egész után, legtöbben csak mentek volna tovább, mintha mi sem történt volna, azért ezt értékelhette volna. De mindegy, nem is számít, az a lényeg, hogy valahogyan jóvá tegyem ezt az egészet, ezért is nyújtom felé a bőrkabátomat. Kérdése váratlanul ér ezért is vonom kicsit össze a szemöldökömet és értetlenül nézek rá.. - Dehogy.. nem szokásom az ilyen! - jelentem ki hevesen és még a fejemet is megrázom. Szomorú, hogy ilyen embernek néz engem, de hát mit tehetnék ez ellen?
Mondatára csak sóhajtok egyet és nem is tudom, hogy mit kéne mondanom neki.. - Nem hiszem, hogy benne leszel, mármint nem azért mert nem illenél bele, hisz csodaszép vagy, csak.. érted, miért kerülnél az újságba? - na remek, már értelmetlenül is beszélek, mint valami hülye idióta, alakul ez.. letudom magamat járatni. Engem nem kell félteni, remekül hozom magam gázos és kellemetlen helyzetekbe. Nem is tudom mit kéne tennem, ezért hát nem is figyelek a biciklimre, mert nem is fordul meg a fejemben, hogy valaki netalán ellopná, de mikor felhívja rá a figyelmemet, akkor sóhajtok egyet.  - Nincs mit sajnálni.. úgy látszik ez nem a mi napunk lesz. - jegyzem meg egy újabb sóhaj keretében és meg is vonom a vállamat. Hát legyen vele boldog, ha ennyire kellett neki én nem fogom visszavenni tőle, meg majd veszek egy másikat.. amúgy is kezdett rajta tönkremenni a váltó és a fék, meg a váz sem volt az igazi, nincs mit rajta bánnom amúgy sem.
Mikor az üzletet hozza szóba, akkor csak bólintok egyet és rámosolyogok. - Ez a kedvenc kabátom, de jól áll rajtad. - jegyzem meg mosolyogva, majd elindulok vele az üzlet felé. Talán beszélnem kéne vele, valamilyen témát kellene felhoznom és.. oldani a feszültséget, de jelenleg semmi sem jut eszembe, mintha kimosták volna a fejemet.. vagy egy nagy tábla lett volna az agyam, amiről mindent letöröltek ebben a pillanatban. Így mikor bemutatkozik, akkor szintén elmosolyodom vagyis csak szélesebb lesz a mosoly az ajkaimon. - Eduard vagyok, örvendek, csak bár ne így kellett volna megismerkednünk. - jegyzem meg egy sóhaj közepette, majd szép lassan megérkezünk az üzlet elé. Vajon ő milyen lány lehet, aki sokáig vásárol és keres, majd mindent felpróbál és az elsőt veszi meg? Vagy esetleg gyors és céltudatos lesz? Hm.. - És mi járatban voltál erre? - mi az? Jobb kérdés nem jutott már eszembe..

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

7
● ● Posztok száma :
Téged, bár még elválik
● ● Keresem :
André Hamann
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szomb. Aug. 12, 2017 1:59 pm

Ed && Panda

Sietve veszem el a kabátját, hiszen legalább eltakar, még ha nem is sok mindent, de amit kell azt legalább igen, de még így is eléggé feszélyezve és alulöltözöttnek érzem magam. Amikor viszont meghallom a reakcióját, akkor csak én pislogok párat, miközben az arcomra az értetlenség kiül. Nem igaz, hogy nem érezte a játékosságot a hangomban, vagy ennyire zavarban lenne? Értem én, hogy a nők nem szoktak csak így ledobni a ruhájukat, ő meg letépni, de basszus, szerintem nekem még mindig több jogom lenne zavarban lenni, mint neki. Én virítottam pár percig bugyiban és ingben. – Nem komolyan gondoltam…- szólalok meg végül óvatosan, mint aki attól tart, hogy még a végén ebből is félreértés lesz. Már azért is hálás voltam, hogy nem kezdett el idióta megjegyzéseket tenni, mert attól ő menőbb lenne, ahogyan azért is az lehetek, hogy legalább idejött és részben megmentett, ha már ő taszított ennyire zavarba ejtő helyzetbe is.
Felvonom meglepetten a szemöldökömet, hiszen szerintem ő az első ember az, aki nem tudja azt, hogy ki is vagyok. Ez egyszerre megnyugtató és meglepő. Valóban nem ismert volna fel? Mindegy is, hiszen néha pont ezt kívántam, hogy bárcsak láthatatlan lennék és nem is én leszek az, aki felvilágosítja őt. – Ha így folytatod, akkor lassan lehet a pipacsok színét fogja magára ölteni valamelyikünk és felejtsd el amit mondtam. Talán igazad lesz, és nem leszek ott. – legyintettem is egyet a kezemmel, hogy mindegy is. Még akkor is, ha időközben jön rá, akkor majd holnap rá fog ébredni, mert biztos vagyok abban, hogy nem csak rólam lesz benne kép, hanem róla is, amiért letépte, majd kisegített a szorult helyzetemben. – Talán nem, de úgy tartják, hogy minden rosszban van valami jó is, vagy nem így gondolod? – kérdezem meg kíváncsian, miközben egyre közelebb érünk a célhoz, de tuti, ha még pár percet gyalogolni kéne, akkor inkább még a magassarkúból is kibújnék, mert eléggé furán érzem magam, nem is kicsit. Sose hittem volna, hogy egyszer így fogok járni. Ha ez egy film lenne, akkor jót mosolyognék rajta, de így? Inkább nem tudok rajta mosolyogni totálisan, ahogyan arra vágyom, hogy minél hamarabb sikerüljön ruhát találnom.
Csak elmosolyodom arra, amit mond, hiszen nem tudom mit kéne mondanom, vagy éppen tennem. Számomra ez túlzottan is fura helyzet. Nem szoktam ilyen helyzetekbe keveredni, nem szoktam senkit se semennyire közel engedni, de most mégis egy férfinak a segítségére lettem ráutalva. Pazar, mintha nem lenne már így is eléggé bonyolult az életem. – Miért, ha változtathatnál a dolgokon, akkor mégis miként szeretnél megismerkedni? – teszem fel a kérdést, hiszen tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért és miként is akarna megismerni. Főleg, hogy nem is ismer, így lehet idővel inkább eleve menekülne tőlem. Az már más kérdés, hogy én nem tudok senkit se közel engedni igazán. Nem szabad és nem lehet. Ilyen titkot hordozva mégis miként lehetne? – Éppen üzleti ebéden voltam és mentem volna visszadolgozni. Mr Száguldó? – pillantok rá kérdőn, majd be is sétálok az üzletbe. Máris kedvesen köszöntenek, de szerencsére egyik se említi a családnevemet, amit nem is bánok. Nem akarok Fournier lenni, csak egy lány, aki rosszul járt.
- Ez a kedves úriember úgy gondolta, hogy a szoknyám kiment a divatból, így kérés nélkül is megfosztott tőle a biciklijével, így szükségem lenne egyre. – kezdek bele, mire az eladónők szélesen kezdenek el mosolyogni és szemügyre veszik Eudardot is.
- Persze, erre jöjjenek. – szólal meg végül az egyik, mire sietve kezdem el követni, miközben a cipőmből is kibújtam. Hamarosan pedig találok egy hasonló bordót, mint ami ma rajtam volt, hogy utána el is tűnjek a próbafülkében. Leveszem a kabátot és passzol is. Sietve bújok ki belőle, majd a függöny mögé rejtőzve megszólalok.
- Akkor ezt kérném majd, esetleg meg lehetne oldani, hogy lehúzzák, kiveszik a csipogót, hogy felöltözve fizessek érte? – vetem fel ötletnek, mert hiába üzletben vagyunk, azért akkor se szívesen járkálnék ennyire alulöltözve.


■ ■  Akkor Mr. Szoknyaszaggató kezdődjön.  nyau  ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Eduard Torres tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szomb. Aug. 12, 2017 9:27 pm

Edu && Panda
I'm so sorry.. I'm an idiot!

Talán okkal történt az, ami, talán volt ennek valami jelentése, mégpedig az, hogy nem kéne nekem már többet bicikliznem. Domi biztosan ki fog akadni és lefog nyakazni engem, ha megtudja, hogy nem hogy késni fogok, de el sem jutok odáig, hogy találkozzak vele. De ez az ügy kiemelt figyelmet érdemel. Bár tényleg kissé lehet hogy túlreagáltam ezt a dolgot, mert biztosan csak viccelt és reakciója is ezt bizonyítja csak nekem. - Semmi gond, bocsi. Én nem értettem vagy mi. - mondom neki egy sóhaj közepette és hát igen. Tényleg nem kellett volna nekem ennyire félreérteni a dolgot, csak hát hülyén jött ki az egész szituáció. Nem is tudom, de van ebben a lányban valami, valami jó, ami megfogott engem. Bár nem is tagadhatom, hogy nagyon szép és tényleg olyan szép, hogy ilyen szép lányokat ritkán látni.
Nem tudom ilyen helyzetekben hogyan kéne normálisan viselkedni, mert hát ilyen helyzetbe még nem keveredtem. Bókolok neki, inkább úgy mondanám, hogy elmondom az őszinte véleményemet, mert én tényleg csodaszépnek látom őt.. Aztán mikor elmondja, hogy mit gondol erről, akkor én csak mosolyogva nézek rá és nem is tudom, szavai ezt váltják ki belőlem. - Ha nem stresszelsz be és nem gondolsz a rosszra, akkor kisebb az esélye, hogy bekövetkezzen. - bár ez lehet hülyeség és csak én gondolom így, de sosem akarom bevonzani a rosszat, éppen ezért nem agyalok a szar végződéseken.. Például, ha nem nézek körbe és lelépek a zebrára, akkor pont nem azon gondolkodom, hogy bármikor elbaszhat egy autó, mert hát nagy esélye van annak is, hogy megtörténik, de miért aggódnék ezen? - Nem tudom, de ebben a rosszban az legalább jó, hogy találkoztunk. Gondolj csak bele, hogy normális esetben nem is kezdünk el beszélgetni. - magyarázom neki, mert ha belegondol, akkor rájön hogy ez mennyire igaz. Ha nem akad be a szoknyája a biciklimbe, akkor nem is kezdünk el egymással beszélni, még ha találkoztunk volna se.
Nem is figyelek fel eleinte arra, amit mondok neki.. Aztán mikor visszakérdez, kissé zavarba jövök, apám.. mintha levágták volna a tökömet, de mindegy is, csak sóhajtok egyet. - Ha van kisállatod, akkor a rendelőmben például, mert állatorvos vagyok. - mondom neki egy kedves és barátságos mosoly közepette, bár nem is tudom. Talán nem is szereti az állatokat és pont leszarja, hogy állatorvos vagyok, sosem lehet tudni a mai világban. - Bár mondhatnám, hogy egy pohár bor vagy kávé mellett, de nem vagyok rámenős. - vonom meg a vállamat, majd hát ezt is közölnöm kellett vele, mert joga van tudni. Biztosan nem támadtam le volna, hogy jöjjön el velem randira és addig nyaggattam volna, míg el nem jött volna, ez nem az én stílusom. Kérdésemre megkapom a választ és a nekem adott beceneven pedig csak nevetek egy halkat. Tetszik.. Mr. Száguldó. - Késésben voltam/vagyok a legjobb barátommal egy találkozóról. - vonom meg a vállamat, meg hát Domi megfogja érteni az egészet, hisz mégis csak egy bajba jutott hölgynek segítek és szerinte minden férfinak ezt kéne tennie.
Majd végül megérkezünk az üzletbe és nem is tudom, hogy mit kéne arra reagálnom, amit ő mond.. Bakker, ennyire nem kéne azért mindenkinek kiteregetnie és ő ennyire sokat vásárolhat itt, hogy ennyire ismerik őt? Csak ámulok és bámulok, hogy mennyire körbeugrálják őt, talán modellként dolgozik, nem is lepne meg, hisz olyan szépek a vonásai és annyira magával ragadó a kinézete. Majd csak kussban követem őket és figyelem, ahogyan elkezd válogatni a ruhák közt, én pedig kellemetlenül érzem magam. Mimivel legalább nem kellett sosem ilyet átélnem. Végül elindul az egyik ember a szoknyával, gondolom nekem is lépnem kéne és fizetnem, így hát követem és ki is fizetem azt a szoknyát, majd én vissza a próbafülkéhez. - Gondolom itt lenne a búcsú ideje, de mindennek ellenére örültem a találkozásnak. - mondom neki, miközben elveszi a ruhát.

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

7
● ● Posztok száma :
Téged, bár még elválik
● ● Keresem :
André Hamann
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szomb. Aug. 12, 2017 11:02 pm

Ed && Panda

Nem felelek már semmit se, mert felesleges lenne. Én tudom, hogy holnap mire fogok ébredni, vagy estére mivel lesz tele a sajtó. A mágnás lánya villantott, elvitték a szoknyáját, vagy ez csak egy újabb botrány kezdete? Magam sem tudom, hogy mi bosszantott jobban. Az, hogy ilyen helyzetbe keveredtem, vagy az, hogy még hosszú hetekig kísérteni fog? Mindegy is, nem akartam erre gondolni, csak végre normális ruhában lenni és nem azon izgulni, hogy vajon, ahogyan sétálok nem-e húzódik feljebb a kabát és villantok megint minden egyes lépésnél. Próbáltam a táskámat is úgy igazítani, hogy hátul is takarjon valamennyire, az más kérdés, hogy mennyire is sikerült.
- Aww, ezek szerint úgy gondolod, hogy én vonzottam be ezt a rosszat? Nem én voltam késében, és nem én hajtottam ott, ahol nem kellene. – vontam fel a szemöldökömet csöppet se kedvesen, mert ha nem én esek áldozatul, akkor lehet egy rohangáló kisgyereke, hiszen a biciklis út jó pár méterrel arrébb lett volna. Azt meg nem venném be, hogy most jött ki valamelyik házból, hiszen ez az utca a boltokról volt híres, nem pedig arról, hogy itt laknának az emberek mindegy is. Nem értettem ebben vele egyet, hiszen a rossz akkor is megtörténik, ha nem gondolunk rá, vagy nem izgulunk rá a dolgokra, hogy milyen rossz történhet velünk. – Hmm, ezek szerint, ha nem szakítod le a szoknyámat, akkor már vélhetően sose vettél volna észre? Érdekes elgondolás, de én ebben se hiszek. Ha két embernek találkoznia kell, akkor úgyis találkoznak. Ahogyan, ha valaki elég bátor, akkor utcán vagy bárhol leszólítja a másikat, nem csak akkor, ha elkerülhetetlen a beszélgetés. –pillantok rá komolyan, ahogyan szép lassan haladunk a megfelelő irányba. Tényleg nem értem, hogy miért gondolják ezt az emberek, hogy olykor drasztikus dolgoknak kell történniük, hogy két ember észrevegye egymást. Nem mintha én vágynék az emberek figyelmére, mert nem vágyom. A munkában már megszoktam, de a magánéletben igazából kerülök mindenkit, ezért is feszélyez kicsit ez a találkozás is és mellé jön az is, hogy nem miatta, hanem a történtek miatt kerültem eléggé zavart állapotba is, amire régóta nem volt példa. Nem vagyok vak, de azért álmodozó gyermek se. Meg nem is keresem a rózsaszín ködfelhőket. Jobb is így mindenkinek.
- A kutya nem olyan pici, de van. Nem olyan régen találtam az egyik nagyobb viharban. – felelem habozás nélkül, mert tényleg lett egy kutyám, meg mellé másik kettő is, hiszen Nora is hozta magával a kutyáit, amikor beköltözött hozzánk. Nem is tudom a családom miért nézett furábban, hogy egy vándorló lányt befogadtam, vagy inkább a kutyák miatt. Mindegy is, szerencsére nem kezdett el senki se reklamálni, gondolom még mindig tartanak attól, hogy nem vagyok teljesen jól, pedig jól vagyok, legalábbis olyan értelemben. – Egy férfi, aki lekapja a nőről a szoknyát az utcaközepén azt mondja, hogy nem rámenős. Azért remélem tudod, hogy ebben van ellentét! – mosolyodom el és nehéz megállnom, hogy ne nevessem el magam ,de összejön azért. – Aww értem, akkor jobb lesz kapkodni a lábunkat, mert a végén még nem érsz oda és megharagszik a legjobb barátod. Azt meg egyikünk se akarná. – felelem rá, miközben be is térünk az üzletbe. Persze, hogy itt egyből felismernek, de legalább nem szólítanak meg, így nem kell attól tartanom, hogy ez a fura férfi rájön arra, hogy a címlapos sztorival nem is vicceltem, mert reggel majd csodálhatja magát is rajta, hogy miként is festett ma.
Sietve elő is kerül a megfelelő szoknya, majd vissza is kapom. Sietve bújok bele az öltözőben, majd pedig a kabátot a kezemre terítem, hogy utána a táskámat is felvegyem és elinduljak a bejárat/kijárat felé. – Nos, köszönöm a szoknyát, de igazán nem kellett volna. Nem hajtottam volna be rajtad. – mondom neki komolyan, majd pedig a kabátot felé nyújtom. – Erre neked nagyobb szükséges lesz, mint nekem. – azzal a lendülettel el is indulok kifelé. Gyors írok egy üzenetet, majd előkeresem a kocsi kulcsomat, de aztán pár másodperc után megtorpanok. – Ha messzire kell menned, akkor el is dobhatlak kocsival, ha már vettél nekem egy szoknyát. – barátságos mosoly kúszik az arcomra, de én semmi többet se gondolok bele. Minek kéne? Hiszen a történtek ellenére is két idegenek vagyunk. Belekevert egy eléggé necces helyzetbe, de meg is mentet belőle, akkor legalább ennyit megtehetek, hogy nehogy megegye a legjobb barátja, hogy elkésett. – Szóval? – pillantok rá kérdőn, mert én is rohannék végre vissza a múzeumba, így örökké se fogok ráérni.


■ ■  Akkor Mr. Szoknyaszaggató kezdődjön.  nyau  ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Eduard Torres tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Csüt. Aug. 17, 2017 12:23 am

Edu && Panda
I'm so sorry.. I'm an idiot!

Én egyszerűen nem tudom megérteni a nőket, mert nem értem mi a jó abban, ha kiforgatják a másik szavait. Például én nagyon nem azt mondtam neki, hogy ő vonzotta be a rosszat, legalábbis nem erre a rosszra gondoltam. Nem is tudom, hogy hogyan kéne neki megmagyaráznom, de talán csak rájövök, azonban ez a szemrehányás dolog nem éppen szép.. talán tényleg én késtem és én mentem rossz helyen és IGEN én vagyok a hibás, de legalább belátom és nem beszélek csúnyán és nem tettem semmi rosszat. Hisz mehettem volna el innen a fenébe, mert senki sem állított meg, én mégis úgy éreztem helyesnek, hogy ha megállok és helyrehozom, amit elrontottam. - Nem ezt mondtam. - végül csak ennyit mondok neki halkan és én lezártnak tekintem a témát. Nem szeretek vitatkozni, nem szeretek veszekedni és végül is megérdemlem tőle ezeket, hisz én hoztam őt ilyen és ennyire kellemetlen helyzetbe. Csak reménykedem benne, hogy nem fogja ezt csinálni folyamatosan, mert..
És megint.. nem is erre céloztam, de nem is akarok már veszekedni, annyira felesleges. Hiába mondanék bármit is, nem lenne semmi értelme sem, mert ő tipikusan olyan nő, hogy ha eldönt valamit, akkor az úgy is van, legalábbis nekem ez jön le. Vajon mitől és miért lett ilyen? - Jó persze igazad van, de nem hiszem hogy most simán leszólítottalak volna.. hisz nem is figyeltem, de ha megnyugtat, biztosan beszélgetésbe elegyedtem volna, ha ráérősen sétáltam volna. - bár nem tudom mennyire értelmes az, amit mondtam neki, de remélem, hogy ő azért ki tudja bogarászni a lényeget. Hát az biztos, hogy jobb lesz, ha meg sem szólalok ezentúl, mert bármit is mondanék biztosan belém kötne. Természetesen ezt most betudom annak, hogy mérges, hisz kellemetlen helyzetbe hoztam, ezért is nem mondok neki semmi olyat vagy nem teszek semmi egyebet. Inkább csak haladok vele az üzlet felé, ahol eléggé kedvesek és barátságosak velünk, ami számomra kissé fura, mert nem szoktak ilyenek lenni az emberek..
- Ez nagyon szép dolog volt tőled. - mosolyodom el nagyon, nagyon kedvesen és hát tényleg csillogó szemekkel nézek rá. Ezzel minden nálam szerzett kis fekete pontot áthúzott és kapott tíz darab pirosat. Nem sokan fogadnak be kutyát, annyira durák az emberek és ez nem jó. Inkább vesznek egy új kutyát, minthogy kivigyenek egyet a menhelyről. Szegények csak szenvednek, hisz hiába vannak felügyelők meg gondozók, akkor sem kapják meg azt a szeretet és szabadságot, melyet egy gazdáról megkaphatnak, arról meg ne is beszéljünk, hogy viharban talált kutyát meg még csak befogadni sem fogadnak be. Aztán következő szavain megforgatom a szemeimet. - Egész pontosan a biciklim volt a vétkes. - öltöm ki rá a nyelvemet, bár kissé gyerekes és biztosan idiótán nézek ki ilyenkor, de én csak nevetek rajta egy aprót. Aztán mikor mondja, hogy siessünk, szívem szerint mondanám neki, hogy teljesen felesleges, mert most már másfél órát késtem. - Azért nem kell annyira sietni. - mondom neki, de hát végül, ha sietni akar, akkor siessünk.
Hamar megtalálja azt, amit akar, legalább céltudatos, ez tetszik, majd elrendezi, hogy megkaphassa a szoknyát, én pedig kifizetem, ez a legkevesebb, ha már tényleg ennyire elcsesztem a dolgokat. Persze lassan itt lenne a búcsú ideje, bár nem is tudom.. azért még szívem szerint maradnék és beszélgetnék vele, mert nem tűnik rossz arcnak. - Ez a legkevesebb. - mondom neki, mikor megköszöni a szoknyát, de hát tényleg ez a legkevesebb, amit tehettem. Majd, amikor felém nyújtja a kabátot, akkor elveszem és egy pillanatra összeér a kezünk, csak mosolygok rá. - Köszi. - felelem neki, aztán megtorpanok, mikor megkérdezi, hogy elvigyen-e.. nem is tudom, szerintem már ezt a találkát fújhatom, meg hát inkább haza is megyek, nincs biciklim, ellopták.. kell majd rendelnem egyet megint, de előtte ki is kell majd választanom. - Köszi, de nem, inkább haza megyek és így is lassan két órát késtem. - mondom neki, de még mielőtt elindulna vagy itt hagyna, megvakarom a tarkómat.. - Esetleg valamikor nem lenne kedved kávézni egyet? - el sem tudjátok képzelni, hogy mennyire nehéz volt megkérdezni. Talán még egy kis pír is kiüt az arcomra..

■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

7
● ● Posztok száma :
Téged, bár még elválik
● ● Keresem :
André Hamann
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Csüt. Aug. 17, 2017 12:49 pm

Ed && Panda

Felvonom picit a szemöldökömet, de nem felelek arra, amit mond. Megnyugtat-e? Nem, nem igazán. Ahogyan az se túlzottan érdekelt volna, ha normál esetben meg se szólít. Nem vagyok olyan, aki csak úgy szóba akarna állni idegenekkel, vagy élvezni az életet. Régebben se voltam olyan, az pedig ilyen téren nem érdekelt, hogy az egykori Pandora mennyire is szerette volna élvezni az életet. Egyébként is megtanultam azt, hogy sose a külső a lényeg, hanem az, ami belül lappang, meg lehet valaki vonzó, de az apró tulajdonságai meg igazán bosszantóak, akkor eléggé halott az ügy. Véleményem szerint. Meg jelen helyzetben jobban érdekelt az is, hogy végre sikerüljön kerítenem egy szoknyát vagy ruhát. Arra égetőbb szükségem volt, mint bármilyen nemű társaságra.
- Köszi! – felelek röviden és tömören, miközben eléggé meglepetten pislogok tőle, mert sok fajta reakcióra számítanék, de azért erre nem. Lassan végül kifújom a levegőt és csak egy barátságos mosolyt küldök felé. Abból azért semmi baj se lehet, de azért valljuk be ez az arckifejezés és csillogó pillantás a semmiből ilyen dologra hirtelen kicsit ijesztőnek hatott. Nem a világot mentettem meg, nem is életeket mentek nap, mint nap, ahogyan Maisie, csak befogadtam egy kutyát és nem több.
Meglepettség könnyedén ül ki az arcomra, amikor kinyújtja a nyelvét játékosságból. Végül pillanatok alatt rendezem az arcvonásaimat és egy kisebb mosolyt ismét kap, de már végre legalább sikerült ruhát találni, ami jó is rám és teljesen jó lesz a mai napra. Igaz, jobb lenne valami kényelmesbe bújni, de nem tehetem meg. Muszáj bemennem dolgozni, pedig semmire se vágyom jobban, mint beülni a hintaszékembe egy jó kis könyvvel és elveszni a sorai között. – Lehet te nem sietsz, de én igen. Nem vagyok ma szabad napos és már biztosan várnak rám a munkahelyemen, mert tárgyalásom lesz. – felelem komolyan, mert ez az igazság. Beszélnem kell egy-egy másik városban lévő kollégákkal konferenciahívásban, így nem igazán érek rá. Lehet ennek a megbeszélésnek vége, de a kurátorok élete se csak móka és kacagás. Illetve azt hiszem jelenleg még azon a megbeszélésen is jobban lennék, mint ebben a fura helyzetben.
Várakozóan pillantok rá, hogy most jön-e vagy nem. Nem fogok semmit se erőltetni, de én tényleg szeretnék már menni. Pár lépésre állunk egymástól, a kocsikulcsot pedig sikerül is kihalásznom a telefonom társaságában a táskámból, amikor meg megszólal, akkor sietve pillantok rá ismét. – Rendben van, akkor jó utat neked. – mosolyodom el kedvesen és már éppen indulnék is, amikor ismét megszólal, de ha a szavai nem lepnének meg, akkor az már teljesen, hogy ennyire zavarba jön egy ilyen kérdéstől. A férfiak általában bátrak és ennyitől nem szoktak zavarba jönni, vagy bármi hasonló. Ha a hangja, viselkedése nem lenne elég beszédes, akkor a pír eléggé árulkodó. – Köszönöm, kedves vagy, de sajnálom nem. Köszi még egyszer a segítségedet. További szép napot! – azzal a lendülettel pedig sietve indulok el, főleg, hogy pont zöldre vált a pár méterre lévő lámpa is a zebránál sietve futok át rajta, majd pedig hamarosan már a kocsimban ülök. A motor zúgása kicsit megnyugtat, majd megrázom a fejemet és lassan el is indulok a munkahelyem felé.  

■ ■  Köszönöm a játékot, részemről záró lenne. iloveu  ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Csüt. Aug. 17, 2017 9:00 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

971
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szomb. Aug. 26, 2017 3:49 pm



Gabrielle – Christophe

- Mikor megyünk a vízilovakat megnézni? – ugrál mellettem, előttem Marie-Claude, már leszedtem a táskát a válláról, mielőtt mindent összerázna, törne, hogy felszáll az iskolabuszra, osztálykirándulás címén.
- Afrikában szeretnéd megnézni, vagy az állatkertben? – elég randa nézést kapok vissza, Marie-Claude tisztában van azzal, hogy mennyire kevés pénzünk van.
Beszélgettünk, s Marie-Claude most először hajlott arra, hogy az egyetemre járjon egy reggeli kurzusra, amikor elkezdődik az iskola. Talán az én beszélgetésem is megváltozott ezt illetően, jó volt ezt megbeszélni Pandorával. Persze a szomszéd nő továbbra is aggódik, őt is megértem. Minden hétvégén egy éjjelt vele tölt, nagyon kedvelik egymást Marie-Claude-al.
- Ne puszilj meg, jó? Az olyan.... gyerekes – duzzogva csücsörít a szájával.
- Rendben, de a táskádat rád adhatom? – a tömeg már várakozik a kijelölt helyen, s már érzem az anyukák pillantását rajtam. A legelején azt hittem, kinéznek, mert, hogy én viszem a lányom suliba, vagyis papucsférj vagyok. Aztán lesajnálásnak vettem, mert hogy egyedülálló apuka vagyok. Aztán végre megnéztem az arcukat is, és rögtön nem volt kedvem beljebb menni a suliba. Szinte rám akarták vetni magukat, s úgy végignéztek rajtam, hogy azt hittem, csak a csont fog rajtam maradni.
Csak feltartom a kezem integetésként, amikor elindul a busz. Két hónapig tartott, mire rábeszéltem, hogy ez a három napos sátor-tábor nagyon is jó lesz neki. Betankolt az összes plüssből, és egy rakat matek könyvből, mire mindent kiszórtam a táskájából. Háromszor pakoltunk össze, mert minduntalan belecsent valamit.
Azt akarom, hogy legyen gyerekkora. Hogy a zseni szintje miatt ne legyen olyan, mint az anyja volt. Nehezen illeszkedett be, nem is akart, és az egész világ kevés volt a fejének. Tartottam attól, hogy egy idő után bekattan. S ezt féltem Marie-Claudenál is, ezért teszek olyanokat, amiket általában nem tennék meg. Mindenki más talán büszke lenne a lányomra, én is az vagyok, de nem tolom a zseniség felé.
Végül megvakarom a tarkómat és inkább úgy döntök, gyorsan kereket oldok, mielőtt az összes anyuka letámadna, a vércsenyakak már erre fordulnak.
- Ó, b.... – majdnem kimondom, de inkább visszanyelem, ahogy egy magas sarkú cipő sarka a cipőmbe áll. Hozzátenném még, hogy nem tud a lába elé nézni talán, de én fordultam hirtelen. Meg is fogom a felkarjánál az illetőt, vagy a derekánál, ahogy el tudom kapni, ha esetleg a hirtelen ütközéstől elesni készülne.
- Bocsánat – a lábamról le kéne szedni a cipőm, mielőtt beledagad a tűsarok okozta nyomorgatástól.
avatar
Civilek
Tell me your secrets

30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Kedd Aug. 29, 2017 7:00 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

971
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Hétf. Szept. 11, 2017 5:50 pm



Darren & Edmund


Főtér: Feketébe öltözött férfi, egy vödör hal, egy szamurájkard


Nem terveztem semmi mást, csak annyit hogy körbeérdeklődök egy bizonyos személy iránt. Érdekel a srác és a furcsa viselkedése amit tanúsított korábban. De kár ezen őrlődni...nem? Vero felhívott, enni akar valamit, de még ő sem tudja mit is enne. Az ilyet annyira szeretem. De sebaj, majd összeütök valamit. Rolló múltkori viselkedésére nincs magyarázat, csak annyi hogy eszméletlen bulit tartottak pár sarokkal odébb. Nem szóltam az anyjának róla, amúgy is tudta, hogy a gyerek nálam van. Nem vágtam egyiknek sem a képébe a dolgot. Megtettem, kész. A konyha tiszta, a srácok jók. Piszok jók. Lucas és a főztjei szemet gyönyörköttetőek, ma valami másra akartam megtanítani... nem egyszerű de finom. A főtérre érve nem sok járókelő van, vagy azért mert hétköznap délelőtt van...vagy pedig valami más dolog kavarog Párizsban. Vagy csak máshol akadtak a programok.
Szemem sarkából pont kiszúrok egy mozdulatlanul ácsorgó fekete ruhás csókát. Meg sem mozdult, mióta idejöttem, a többiek is felfigyeltek rá, de nem tulajdonítottak neki nagy figyelmet. Jómagam eleve furcsának tartotta az ehhez hasonló jelenségeket. Mélyet sóhajtok, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat.Egy férfi nem ringathatja magát szépen dédelgetett álmok közé. Egy férfi a végletekig realista és a helyzetet tökéletesen felmérve hozza meg a legoptimálisabb döntést. A férfi kezében megvillan valami...valami fényes... mi van? Felé fordulok teljes testtel, hátrálok, miközben figyelemmel követem őt.  Aztán megborulok valamiben, hanyatt esek. Meglepetten pillantok fel, majd arra sandítok, miben taknyolhattam el? Egy vödör? Halak? Mi van? Valami biztosan történt, nem csak a képzeletük űzött velük furcsa tréfát.Emberek elmosódott képei kavarogtak körülöttem és én nem hallottam mást, csak a fülemben dübörgő szívverésem hangját. Meredten néztem magam elé, miközben perifériámban láttam a tömegek morajlását. Kissé kellemetlen emlékeket ébresztett fel bennem.
A többi dologra, ami ezek láttán merült fel bennem, inkább fel sem sorakoztatom.
Megint előbújt bennem az érzés, a harag, és a forrongás. Nem akartam engedni neki, de mégsem vagyok képes teljesen elnyomni azt. Nem, nem teszek hülyeséget.


 

avatar
Elit
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Pént. Szept. 15, 2017 3:24 pm


Darren & Edmund
Egy feketébe öltözött férfi, egy szamurájkard és egy vödör hal

Az elmúlt napok történései miatt mondhatni a legjobb dolog amit tehettem, az az volt, hogy a felgyülemlett érzéseket és feszültséget megpróbáltam magamból kimozogni. Most épp pár nap szünetet tartunk a forgatással, többek között ezért is tudtam elmenni az operába, ezért tudtam segíteni a húgomnak és ezért hagyhattam, hogy megtörténjenek velem a dolgok. Mert azok nem álltak meg, engem pedig belelöktek egy hatalmas érzelmi hullámvölgybe, amelybe pont úgy vergődtem, mint tériszonyos kisgyerek az első kocsiban. Az egyik felem mindennél boldogabb volt, a másik felem viszont óvón védelmezett, és megállás nélkül azt sugallta, hogy tartsam magam és ne ugorjak fejest egy olyan dologba, aminek egyáltalán nem biztos a végkimenetele. És bár akármennyire is pozitív embernek tartom magam mégis kissé elgondolkodtam ezeken a belső gondolatokon. Meditáltam egy órát, majd inkább a futócipőmért nyúltam, mert már kezdtem unni, hogy a bennem kavargó dolgok nem akarnak kijönni. Ezt pedig csak úgy tudom leküzdeni, ha kiadom magamból a sporttal.
Sikerült is egészen addig lefutnom öt kilométert, míg meg nem érkeztem a parkba. A lendületemet az fogta vissza, hogy valami hihetetlen módon tömeg tobzódott mindenfelé. Gyerekek, felnőttek, egy feketébe öltözött férfi, egy szamurájkard, és valaki, aki előtte nem sokkal fetrengett a földön egy vödör halban (?) . Oké, láttam már furcsaságokat, ám ezen kissé azért megrökönyödtem. Pláne a férfi fehér arcától, ami előhozta belőlem az aggódást. Senki nem segített, mindenki mással volt elfoglalva, én voltam az egyetlen, akinek feltűnt, hogy valami nem stimmel. Igaz én nem látok a fejébe, nem látom a múltban megélt traumáit, az azonban bizonyos, hogy ez a feketébe öltözött férfi valami olyan sebet szakított fel, amit nem kellett volna.
- Bocsánat, odaengedne? - kérdeztem a mellettem ácsorgó duci lánytól, aki készségesen engedett utat, hogy előrébb araszoljak, majd kezemet nyújtsam a férfinak, akit még soha nem láttam, és akinek talán elég nagy szüksége van a jobbomra, ami felemeli a földről.
- Ha nem tűnünk el innen hamar, leszedi a fejedet a szakács. - mondom, majd másik kezemmel az addigra előkerült asztalra bökök, majd a halra.
- Sushi fog készülni a nagyközönségnek.... - magyarázok, majd ha hagyja felsegítem a földről, és és kissé le is porolom.
- Darren vagyok.. - mutatkozom be, bár már azt sem tudom mikor mutatkoztam be valakinek, hiszen megszoktam, hogy mindig felismernek.
hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

139
● ● Posztok száma :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Vas. Szept. 17, 2017 5:17 pm



Darren & Edmund


Főtér: Feketébe öltözött férfi, egy vödör hal, egy szamurájkard

Mellém vergődik valaki, hallom a sebes lépteit, majd hangja is képen töröl, a pillantásom a mellém érkezőre emelem. Felvont szemöldökkel meredtem rá, majd az említett szakács felé pillantottam….
-Szakács lenne… - nem értettem a dolgot, annyira lesokkolt, annyira gyorsan történt, kissé attól  a kardtól…beleképzeltem a vért is, meg az autónkat is… Őt  is… lepörgött a szemem előtt ugyanaz a jelenet.  Az asztalra siklik a pillantásom, enyhén elnyílik a szám is, majd megtapogatok egy halat is…
- Persze, sushi…el is felejtettem, pedig írta az újság. - nyögöm ki, majd a karjába kapaszkodom, hogy felsegítsen a földről. Amikor végre egyenesbe állok, akkor kezd el segíteni letisztítani a ruhámat.
- Ugyan, hagyd csak, köszi. - elkezdem én is, amit ő megkezdett, szerencsére nem vagyok hal szagú, csak a koszt meg a port kapta be a ruházatom, semmi több.
Amikor bemutatkozik, kezet nyújtok neki, majd az arcába is bele nézek, mintha kissé ismerős lenne, de nem tudom honnan. A neve ismerősen cseng…Darren.
- Ed, Edmund. - mutatkozom be jómagam is egy kis fáziskéséssel. Nem is tudom mi volt az a korábbi dolog, de ha azt vesszük még mindig bennem él az a nap…azt nem lehet elfelejteni.
- Várj csak. Először is kösz, hogy kihúztál a halbajból… másodszor pedig… láttam plakátokat rólad, meg tele van a net a színházzal… te színész vagy. - nem tudom részletesen, én valahogy…én meg a színészeti dolgok két külön dolgok vagyunk. nekem a főzés jutott. Pont tökéletes.
- Asszem majd kérnem kell autogramot tőled. A családom egy tagja majd megveszik érted. Meg a babképűtől is… - gondolkodom el egy pillanatra, hiszen az ígéret az ígéret, még ha nem is ma lett letéve. Sose szegtem meg a szavam, minden teljesítettem ezidáig, ezuttal sem fogok visszatáncolni.
- Meghívhatlak egy kávéra… teára? Vagy egy sushi-ra? - bökök a fejemmel a szakács felé, aki közben megkezdte a munkálatait, a hal is fel lett szedve kis mellékmunkával szóval a műsor megkezdődhetett.




 

avatar
Elit
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Pént. Szept. 22, 2017 3:21 pm


Darren & Edmund
Egy feketébe öltözött férfi, egy szamurájkard és egy vödör hal

Viszonylag könnyedén kaparom össze a földről, pedig egy pillanatig lelki szemeim előtt láttam az újságcikket miszerint "Életet ment a híres színész". Nem vágyok kifejezetten nagy rajongó hadra, megvagyok anélkül is, hogy minden nap valami rólam szóló hírt kelljen olvasgatnom. Néha undorítóan nagy baromságokat képesek állítani a lapok, bár tény, hogy a magánéletemet mindig is féltettem. Most pedig, hogy Théodore belekerült még inkább szemmel kell tartanom a körülöttem lévő tömeget. Nem akarnék neki rosszat, nem akarom, hogy bármi is napvilágot lásson esetlegesen az én hibámból. Bár teljesen őszintén úgy gondolom, hogy én lennék a világ legboldogabb embere, ha nyíltan felvállalna engem és a kapcsolatunkat is, bár azt hiszem erre még várnom kell egy keveset.
- Jól vagy? - kérdezem aggódva, miután talpra állítom és leszedem róla a ruhájára ragadt avart. Ő is segédkezik ebben, így viszonylag gyorsan végzünk. Egy perc kell csak és már nem is úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Mondjuk egész tűrhető minőségű ruhákba jár, viszont az emberek mind tudjuk mennyire előítéletesek, és simán átnéznek mindenkin. Vajon ha összeesett volna hagyták volna itt megmurdálni? Miért csak én vagyok az egyetlen, aki segített neki talpra állni? Vagy azt hitték, hogy nincs baj? Pedig a számomra ismeretlen férfi arcán minden játszott, csak épp nem a boldogság és elégedettség érzése.
- Hát lehet hogy nem számítottál rá ilyen korán? - mosolyodom el, majd a bemutatkozáshoz illő módon a kezemet is nyújtom, hogy egy férfias szorítással nyomatékosítsam szavaimat, nevemet.
- Ó... - mondom, mikor elhőhozza, hogy ő ismer ám engem, és a már jól megszokott módon arcomra egy halovány pír költözik. Persze, a vörös szőnyegen lazán lekezelem ezeket a dolgokat, de mindig olyan furcsa közvetlen közelről olyanokkal találkozni akik rajongók ,vagy ha nem, akkor is tudják ki vagyok, mert mondjuk látták valamelyik sorozatomat, szerepemet, vagy bármit amiben játszottam.
- Nagyon szívesen adok. Babképű? Itt Theodore-ra gondolsz? - kuncogom fel, és abban már biztos vagyok, hogy ezt a megnevezést jó mélyre elraktározom, és amint lehetőségem lesz rá így fogom becézgetni. Kíváncsi vagyok ugyanis a guta mennyire fogja kitörni tőle.
- Ha gondolod, és számít valamit, tudok szerezni egy aláírást tőle is... - ajánlom fel kedvesen. Általában nem szoktam szemét lenni az emberekkel, és hát valljuk be, egészen sok időt töltök a társaságában, csak nem fog belehalni egy aprócska szignóba. Hiszen nem a banki papírjait akarom hamisítani.
- Öhm... - hümmögök a kérdésén, majd az órámra pillantok, hiszen nekem nem mindegy mikor is étkezem.
- Oké, azt hiszem ez belefér. A sushi is, meg a kávé is. - kuncogom, majd tekintetem a férfira szegezem, aki eközben csodálatos módon felszeletelte a halat, ezután pedig Edre esik a pillantásom.
- Ettél már sushit? Vagy ez lesz az első? Csak azért, mert ha gondolod szívesen segítek a pálcikával. - ajánlom fel kedvesen.
- A kávé meg szerintem utána bőven ráér. - mondom, majd közelebb lépek a férfihoz hogy közelről is megszemléljem a sushi készítés művészetét.

hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

139
● ● Posztok száma :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Vas. Szept. 24, 2017 2:28 pm



Darren & Edmund


Főtér: Feketébe öltözött férfi, egy vödör hal, egy szamurájkard

Kérdésére csak nehezen válaszolok azonnal, hiszen nem tudom honnan jutott el a tudatomig a legjobb cimbim halála, meg annak újabb lejátszása szemeim előtt. Paranoia. El kell mennem a dokimhoz…régen látott már úgyis a baleset óta, én nem aggódtam sose, de ez…most sokk volt.
- Jól, jól, persze. - adok már hangot is a gondolataimnak a férfinek. Tényleg elfelejtettem mikor lesz ez az eseménysorozat, de hogy ilyen korán, arra pont nem… írta egyáltalán az újság, hogy karddal fognak aprítani, vagy az csak meglepetés?
- Théodore… szerintem igen Ő. Ne haragudj, én nem vagyok, illetve nem nézek darabokat, valahogy…kihagytam az életemből a színházi szereplők életét. Talán a TV-ből ismertelek föl, a feleségem pont nézett titeket. Onnan rémlik az arcod. Nagy betűs Darren, de örülök, hogy szemtől szemben találkozhattunk. Nem igazán van részem ilyesmiben. - határozottan beszélek, meg igazat is, hiszen fogalmam sincs a színészek gárdájával, ki kihez tartozik és mit csinál pontosabban. Nem azt mondom, hogy nem köt le, hanem nem engedek időt magamnak ilyesmire… pedig jó lehet egy ilyet végig nézni. Majd egyszer.
- Az aláírásokat meg köszönöm, majd egyszer, ha szakítok rá időt, elmegyek megnézni egy darabotokat. Rengeteg rajongótok akad? - magyarázok mosolyt villantva, közben érdeklődöm a falatozásról, meg kávéról. Minta olvastam róla egy cikket, hogy a színészek diétáznak, hogy alakjuk meg legyen egy egy jelenethez és a férfit elnézve, miközben az óráját nézi…igaza lehetett annak a cikknek.
- Huh, ennyire betartjátok ezt a diétázós dolgot, amit írnak az újságok? – érdeklődőm, de folytatom.
- Vagy ez teljesen más dolog miatt van? - a férfi és a gyors halaprítása csak szájtátást eredményez nálam. Gyors. Én is aprítottam halat, de késsel és nem a levegőben, mint ez a fickó a fekete gúnyájában. Elég klassz, benne lehet a dologban, gondolom mindennap ezt csinálja, mint én az éttermi munkát. De grat neki, még tapsolok is ahogy a többiek megkezdik.
- Nem ettem még, de egyszer készítettem… - szóval jah, tipikusan az a szakács vagyok, aki megcsinálja, meg is kóstolja, de biztos nem eszik belőle. Otthon persze más a helyzet...
- Pálcikával soha az életemben nem ettem, de hamar tanulok…ha bénázok remélhetőleg ne röhögj ki. Elég ha saját magam kiröhögöm...- pillantok a srácra, miközben figyelem a műsort, miközben az ipse gondosan elpakolja a hal adott részeit a tányérokon. Behalok, olyan jól megformázza őket. Én ennyire nem adtam formát neki, mint ő, szóval csak nézem és tátom a szám olykor. mikor engedélyt kapunk elvenni egy egy tányért, hát odalépek egyért, még pálcikát is elveszek…



 

avatar
Elit
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Darren Bleu Meyer tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Pént. Szept. 29, 2017 10:50 am


Darren & Edmund
Egy feketébe öltözött férfi, egy szamurájkard és egy vödör hal

Még egyszer megérintem a karját, mert nem tűnik úgy, mint aki biztosan áll a lábain. Nem vagyok nagy hozzáértő, egészségügyben sem igazán jártas, lévén, hogy én maximum az étkezésre vagyok képes odafigyelni, de azért látom, hogy még mindig olyan fehér, mint a fal. Azt pedig nem szeretném, ha itt a földről kéne felmosnom. Mivel senki nem segített, gondolom mennyien fognak majd mentőt hívni.
Belemarkolok a karjába, úgy tartom pár pillanatig, egészen addig, míg vissza nem tér arcának színe. Aztán mikor már jobban érzi magát el is kezd beszélni a feleségéről, a rajongókról, én pedig közvetlen ember módjára válaszolgatok.
- Semmi gond, én ugyan nem várom el senkitől sem, hogy az én fejemet bámulja egy színházi darabban! - vigyorgok rá, és ezt tényleg így is gondolom. Nem a hírnévért és a rajongókért színészkedem, hanem magam miatt. Mert szeretem, mert önkifejező, és mert úgy gondolom van hozzá tehetségem, és mert jó látni önmagamon a fejlődést. Ha senki nem ülne be egy darabomra, akkor is ugyanúgy játszanék, mert imádom!
- Szeretem a munkámat, de ha nem lenne teltház, akkor is ezt csinálnám. - mosolygom továbbra is a srácra, majd mikor Théodore kerül szóba csak elvigyorodom.
- Hát lehet tényleg ő volt az, neki nagyobb az arca, mint az enyém, simán kitakarhatta a fél képernyőt.. - vigyorgom immár nagyon és ha nem teljesen zokni, akkor tisztában van azzal is, hogy piszkálódásom egyáltalán nem komoly. Bírom Théodore-t és ez egyértelmű jele annak. És szoktak lenni más jelei is ennek, de ez már egy olyan téma, ami nem tartozik csak kettőnkre.
- Nem mindenki diétázik aki sztár. - mosolyodom el, majd közelebb lépek a pulthoz.
- Én sokat sportoltam régebben és rászoktam az egészséges étkezésre. Az idő pedig az, amit mindennél jobban betartok. Sokszor eszem egy nap, sok fehérjét és rostosat, mert szüksége van rá a szervezetemnek. Nem divatból, magam miatt. Nem is nagyon szoktam lebetegedni... ez azért van szerintem mert a napi élelmem háromnegyede zöldség, ami tele van vitaminnal. - magyarázok, majd mikor a show véget ér az asztalhoz lépek. Apró tányéromra két sushit szedek, majd elveszem a pálcikát is, meg a kis adagban kiért szója-szószt.
- Nézd, így kell! - mutatom meg a srácnak a pálcika helyes tartásának és mozgatásának technikáját, és mivel tök gyorsan tanul, tényleg nem kell sokáig magyaráznom. Csak két perc elég neki és már magától használja, én pedig elismerően bólogatok.
- Ha gondolod a szója-szószba is mártsd bele, úgyis finom. - nyújtom felé az apró piklit.
- És amúgy mivel foglalkozol? Itt élsz? - kíváncsiskodom.


hug || ©
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

139
● ● Posztok száma :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Sugárút •• Szer. Okt. 11, 2017 5:10 pm



Darren & Edmund


Főtér: Feketébe öltözött férfi, egy vödör hal, egy szamurájkard

Tényleg csak annyiból ismerem a srácot, hogy a családomból páran felemlegették párszor, vagy épp a TV-ben reklámozták az arcát. De amúgy semmi, tök homály az élete a srácnak. Bezzeg ha rajongó lennék… kívülről fújnám az élete minden rezdülését. De igy? Az meg hogy szereti minden oldalról a munkáját, az csak megerősít abban, hogy egy remek emberrel van dolgom. Olyan mint én, én is szeretem a munkám adta lehetőségeket és mindent megteszek hogy jó legyen az amit csinálok.
A kis barátjáról való beszéde elég humorosra sikerült, valószínűleg tényleg jóban vannak, hiszen munkatársak…
Szóval nem diétázik minden sztár, hát jó ezzel tisztában lenni.
- Aha. - világosodom meg egy pillanat alatt. - Értem most már. Könnyebb mozgás, gyors munkavégzés. Egészség, fittség. Tudom, miről beszélsz. - bólogatok elismerően, hiszen ez így van, ahogy mondja. Séf létemre olykor én is így működöm, szeretem a hasam, bár olykor ez nem látszik meg. Ugyan zöldségeken a feleségem él néha napján, én is elrágok néha egy répát. Mint a nyulak. De a saláta az a kecskék étele, meghagyom nekik ezt a dicső ételt. Elveszem az adagomat, figyelem a hogyanokat, az ujjának mozgását, a pálca mozgását, a kettejük összhangját, majd megpróbálkozom vele én is. Nem ettem még pálcikával, de most itt az ideje, bólogatok, hogy oké, vettem, most én jövök. Elsőre nem ment, de a második próbálkozás már profibb annál, enni is tudok, szóval a tanácsát megfogadva a sushit beleforgatom a szószba, majd bekapom. erős jóleső hümmögés hagyja el ajkaimat.
- Isteni. - erősítem meg benne. A következő falatnak valót is megmártom, majd bekapom, kérdésére feltartom a pálcámat, lenyelem a falatot, majd válaszolok.
- Itt élek már elég rég óta. A La PerleBleue étterem tulajdonosa vagyok. - mutatkozom be végül utoljára. - Edmund Rimbaud. - nem tudom halott e már rólam, vagy sem, de évek óta az enyém az étterem, megvásároltam és beépítettem, felruháztam, hogy étterem formája legyen. Régen azt hiszem bank volt az épület, bár ez nem biztos. Aggattak már rá csomó mindent, szóval lényegtelen mi is volt az éttermem előző életében.
- Ha felénk járnál, majd megvendégellek. - a segítségéért. Hogy kezet nyújtott. Hogy kizökkentett. - Azt hiszem bevezetem én is ezt a sushis dolgot. - fordulok a darabok felé, majd a kardot emelgető férfira siklik a pillantásom.
- Akkor? Kávé? - bökök a fejemmel a túlparton álldogáló kávézó felé. Ha benne van, akkor el is indulok az oldalán, számítok arra, hogy majd megrohamoznak minket autogramokét, mégis csak egy híresség oldalán menetelek.








One life


avatar
Elit
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Sugárút ••

Tell me your secrets


Sugárút
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Roosevelt sugárút

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Avenue des Champs-Élysées-