Fodrászszalon
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 9:57 pm ✥

✥ Yesterday at 3:20 pm ✥

✥ Yesterday at 11:09 am ✥


✥ Csüt. Júl. 19, 2018 10:50 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 5:29 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 12:05 pm ✥

✥ Szer. Júl. 18, 2018 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Fodrászszalon •• Szer. Júl. 19, 2017 8:56 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Hétf. Okt. 30, 2017 8:09 pm

<<<< Florence & Irvin >>>>


- Hát ez igazán csodálatos! Meddig kell itt ülnünk? - kérdezi a felháborodott hölgyvendég hajcsavarókkal és még ki tudja, mikkel a fején.
Én se vagyok túl boldog. A fodrászom épp elutazott, nekem pedig muszáj volt jönnöm. Van, amikor már olyan méreteket és alakzatokat ölt a frizura, hogy szakemberhez kell fordulni vele. Találomra ráböktem egy szalonra. Jónak tűnt, kulturáltnak, árban is elfogadhatónak. Idejövök, barátságosan fogadnak, fejet hátra, kellemesen langyos víz bizsergeti a fejemet. Két kéz túrja a hajamat, szakértelemmel, ahogy kell. De mielőtt egy szárítást vagy legalább egy törülközőt kapnék, bejön egy hentesformájú fickó, ordibál a feleségéről. Én meg csak felnézek, hogy miért hátrál ki mögülem a fodrász! És egy pillanat alatt szétrobban minden. Azon a gyönyörű ajtón át távozik a srác, csakhogy még csukva volt...
Most szilánkok hevernek mindenfelé, középen egy nagy kilincs, ami mintha a semmiből pottyant volna ide közénk. Van valami misztikus az egészben. Érthetetlen, értelmetlen. A hentes elmenekült, a fodrász már kapott egy hordágyat, az egyik mentős szerint készíthetik neki a cipzáros zsákot is. Brrr.
- Hölgyem, kérem, nyugodjon meg!
A rendőr se számolja, hányadszor hangzik el a szájából mindez. Pillanatok alatt megérkeztek. Én nem idegeskedem. Kaptam egy törülközőt. Meg egy kupont, amivel legközelebb ingyen megcsinálják, bármit kérek. Persze ma is befejeznek, ha itt elült a vihar. A vallomásomat felvették. Remélem, megtalálják a vadembert. Nem illik így viselkedni.
Nézem a nőt, aki ott szöszmötöl a szétdobott ajtó darabkái között. A hadnagyot, aki most az üzletvezetővel beszél. Itt nincs kamera, diszkrét szalon. Én meg úgy nézek ki, mint aki egy közel-keleti találkozóra készül. Turbánt tekertem a fejemre. Egy selfie-t már lőttem, Apolline-nak meg fogom mutatni. És elmesélem az egész sztorit, hadd nevessen. Nem vagyok dühös, csak unom már ezt az egészet. Könyvet se hoztam, színes magazinokra meg nem vágyom, pedig van bőven. Elmélázok inkább, nem is hallom, hogy folytatódik a beszélgetés. A hölgy nagyon mondja, pedig nem is őt kérdezték, hanem a fodrászát. Annyira máshol járok, hogy rajtafelejtem a szemem a helyszínelőn vagy kin. Fejreállhatna, az se tűnne fel. Ez lerí az arcomról is. Napfényes folyóparton simogatja arcomat a szél. Ilyenek járnak a fejemben, némi emelkedett hangulatú gitárjátékkal aláfestve. A rádióból szóló zongorazene most vált pörgősebbre, ez zökkent ki egy kicsit.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Kedd Okt. 31, 2017 9:30 pm

To Irvin

Egy üzenet, melyet kellemetlen és már-már fülsüketítő zajként is titulált csörgés követ. Mindig így kezdődik. Ezután jön a hajsza az idővel, hogy mindent másodpercek alatt rendbe szedjünk, - köztük magunkat is, - aztán ugyanennyi idő töredéke alatt kiérjünk a helyszínre, mielőtt a szemfüles fotósok vagy a fürge gyanúsítottak el nem lepik a helyszínt, hogy megszabaduljanak a szemmel is jól látható bizonyítékoktól. A nyomozók totál idegben vannak, az őrs olyan, mint a bolondok háza, ahogyan egymást váltják a szóbeszédek, meg a különböző információk a történtekről, melyek közül egy sem válik igazzá mire valójában szemtanúi leszünk az esetnek. A többiek a laborban, engem pedig újra helyszínre küldenek. Feladatom magába foglalja a fotók készítését, a helyszín felmérését és mindazt, melyekre a feletteseim nem akarnak időt szánni, mert a részleteknél nagyobb halra vadásznak. Ám a részletek nélkül nincs semmi. És ha nincs semmi, a vadászat is sikertelenné válik. Szinte már létfontosságúnak érzem magamat egy ügy megoldásában, a dicséret azonban minduntalan elmarad.
A környék nem túl meglepően maga a káosz. Mindenki mindent látni akar, mindent hallani akar, és ugyanúgy mindent tudni. Különböző teóriák születnek a levegőbe feldobott beszélgetések kapcsán, majd esnek le igaznak nem vélt bizonyítékok nélkül. Csak találgatnak, és várnak, hogy mikor ejtünk el egy-egy információmorzsát, amelyből újra szárnya kélhet az alaptalan pletyka. Magamat nem vallom beszédes személynek. Sokkal inkább a hallgató vagyok, mint a csacsogó. Megfigyelek, elemzek és csak akkor szólalok meg, amikor tényleg muszáj. Ellenkező esetben képes vagyok másfél órát haláli nyugalomban és csendben eltölteni, miközben egy bizonyítékon szöszmötölök vagy egy ügybe ütöm bele feleslegesen az orromat. A beszélőkém ugyan visszafogottabb, a kíváncsiságom ezzel ellentétben maga a pusztító jelenség. Sokszor emiatt gyűlik meg a bajom a feletteseimmel, és ugyanezen indok a kiváltó oka, hogy csak ritkán hoznak ki játszani.  
Mostani áldozatunk szilánkokkal borított teste mellé guggolok, és körülnézek az őt körülölelő környezeten. A kíváncsiskodók már tolonganak, kiket buzgó járőrök tartanak fogságban, és tessékelnek hátrébb, ezen kívül viszont pár szemtanú csak aki a helyszínen maradt. A többiek hozzánk tartoznak. Elkészítek pár fotót a mentősök előtt, majd óvatosan lépkedve a törékeny üvegdarabokon járom végig az utat, amelyet valószínű a férfi is megtehetett, csak kissé sietősebb és kevésbé túlélhetőbb formában. Ujjlenyomatok után kutatok a kilincsen, és egy részlegesre rá is bukkanok, melyet lefotózva küldök el egyből a laborba elemzésre. Ekkor veszem észre az egyik szemtanút, kinek az arca ugyan ismerős, de személy szerint nem tudom hova tenni kilétét, ennek ellenére az ügy érdekében odasétálok hozzá.
- Elnézést.. - futtatom irányába tekintetemet, miközben próbálok két lábbal stabilabban a földön állni, mert egy egész akadálypálya lett a szalonból.
- Florence vagyok. - mutatkozok be a férfinek kedvesebb hangnemet felvéve. - Ha jól tudom, maga látta a történteket. Elmesélné pontosan, hogy mi is történt?
From Florence


■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Pént. Nov. 03, 2017 6:48 pm

Én csak állok itt középen, mint egy Nap a galaxisban, ami körülötte forog. Nem mintha én adnám a fényt. Csak nézem, hogy sürögnek körülöttem, nézem és teljesen másfelé gondolkodom. Most ütöttek le, dobtak ki, kínoztak meg egy embert, aki talán túl se éli. Egy fodrászt, valakit, aki mások szépségéért dolgozik. Tudom, hogy lehetett bűnös, de akit láttam, azt bűnösebbnek érzem. Magamba fordulok, belül keresem az igazságot. Túl sokan vannak itt, túl sokan jöttek. Szép ez a szalon, csak nem így.
Észre se veszem, hogy mielőtt zsákba rakják a jóembert, egy nő nagyon is megnézi. Az egész környezet egyetlen nagy folttá válik, nyughatatlan hangyabollyá. A hangyák bosszantóak. Mégsem taposom el őket.
Mikor hallom a női hangot, ami ahhoz a nőhöz tartozik, akit eddig néztem, még nézem egy darabig. Ki kell másznom a barlangból, amibe beleereszkedtem. Kinyílik a szám, de ezzel csak elindulok. Mikor már ténylegesen megérkezem, akkor szólok hozzá.
- Jó napot kívánok...
Mert köszönni kell.
- Maga rendőr? A vallomásomat felvették az előbb. De elmondhatom újra, ha van értelme. Itt mosták a hajamat. Ő mosta, akit elvittek hordágyon. Pierre a neve. Először jöttem hozzá, mert a fodrászom épp nem ért rá, így másikat kellett keresnem. Eddig jutottam.
A fejemre tekert törülközőre mutogatok. Nem a leglényegesebb részlet, de nekem nagyon is fontos. Még mindig vizes egy kicsit a hajam.
- Minden olyan hirtelen történt. Egyik pillanatban még a tincseimet macerálja, a másik pillanatban szavakkal védekezik. És ez a hentes. Mintha egy fél disznót akasztana le és dobna a fűrészgép alá. A hentesüzemben használnak egyáltalán ilyet? Brutális volt, ahogy kivágta az üvegen. És nézze meg a kilincset. Sehova nem tartozik. Túl modern, túl eszköztelen. Egy másik dimenzióból jött. Megszűnt körülötte a tér. Nem, nem örülök ennek a gyilkosságnak.
Fel se tűnik, hogy máshogy beszélek, mint szoktam. Körülöttem még senkit nem öltek meg. Ez az ember sem halt meg. Csak megcsapta a fülemet a mentősök beszélgetése.
- Van még neki remény, mit gondol? - kérdezem a nőt és most eresztem le magam mellé a karjaimat.
Most kezdek figyelni. Beszélek valakivel. Furcsa, de így van. Most nézek a szemeibe és olyan, mintha először látnám. Mintha eddig magam elé motyogtam volna.
- Irvin. Irvin Hibou. Florence, jól hallottam?
Nem mernék megesküdni rá. Zavart vagyok. Nem ideges, csak zavart. És libabőrös.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Vas. Nov. 05, 2017 6:36 pm

To Irvin

Az apró szilánkok lényük százaira hullanak szét, ahogyan rájuk nehezedek lépéseim megtétele közben. Egy-két szemtanú, meg a békés helyiség rendetlen mivolta: csupán ennyi maradt meg a történtek után, és nekünk ebből a töredékből kell újraépítenünk mindent az elejétől a végéig. Tekintetem egy tőlem nem messze álló férfin állapodik meg. Valószínű feletteseim már jó pár kérdéssel ellátták őt, mégis szükségét érzem, hogy saját magam is meggyőződjek az egészről. Szeretem elképzelni, átlátni azt, ami volt, hogy eljussak oda, amivé lett. Nem feltétlenül rajonganak érte, hogy ezt művelem, hiszen nekem csak azok a kis töredékek maradnak, amiket a laborba szállítanak elemzésre, de ez valahogy sosem elégítette ki kíváncsiságomat. Többre volt szükségem, melyet az emberekbe vetett bizalmatlanságom nem adhatott meg. Első kézből kellett megtapasztalnom, hallanom dolgokat, különben beindult a vészjelző a fejemben, és minden egyes bizonyíték, minden apró részlet felkeltette a gyanút bennem. Szoktam mondani, hogy csak a saját munkámat könnyítem meg ezzel, és szigorúan csak akkor válok nem létező nyomozó énem valójává, amikor már a hivatalos körök lefutottak. Egyébként nem vagyok útba, és nem zavarom a feletteseimet. Ez a saját meccsem, amit le kell játszanom magammal, különben sehova nem haladok. Ha már harmadik-negyedik emberen megy át az információ, és úgy jut el hozzánk, annak már a háromnegyede kitaláció. Ritka, hogy egy kívülálló ugyanolyan pontossággal juttassa el az információkat hozzánk, ahogyan az eljutott az ő fülébe is. Szóval a bizalmi kérdésekkel kapcsolatos problémám kezelhetetlensége miatt jobb szeretem magam kideríteni a szükséges információkat.
Első kérdésembe nincs semmilyen bonyolultság, a visszakérdezés azonban nem szándékos mosolyt csal az arcomra.
- Nyomozási helyszín újrarekonstruáló és nem túl hivatásosként titulálható fotós és laborpatkány egy személyben, másnéven velük dolgozok. - bájos mosolyt ejtek beszélgetőpartnerem felé, de ezek után hagyom, hogy belemenjen a részletekbe és eszem ágában sincs annak a személynek lenni, aki félbeszakítja a rögtönzött, - és nem túl hivatalos, - vallomást. Elmondásának segítségével megelevenednek előttem a történtek, és szinte a helyszínen érzem magamat, de az ő általa felvázolt időben. A fodrász, a hentesként körülírt eddig még ismeretlen alak, és a közöttük kialakult egyoldalú harc, melyben az egyik menekülőre fogja, másik pedig a hullaházban köt ki. Tudom, nem szabadna, de a gondolataim pörögnek. Elméleteket gyártanak, ismeretségi szálakat igyekeznek összerakni számomra nem létező információkból. Csak az ujjlenyomat, ami az én hatáskörömet szolgálja, és valójában ennyi az egész, mellyel úgy igazán a segítségükre lehetek a többieknek. Ha viszont a rendszer nem találja meg a hentest, akkor ez esetben ez sem marad.
- Attól tartok új fodrász után kell kutatnia. - együttérző fintorral reagálok, majd újból körültekintek, de most már az általa leírt információk ismeretében.
- Örülök Irvin. Igen, Florence. Florence Bilodeaou. Olyan, mint James Bond csak a James és a Bond nélkül. - magamhoz híven a feszültségoldás mellett maradok, de aztán visszatérek komolyabb, munkámat tisztelettel végző valómhoz.
- Nem akarok én lenni a vészkakas.. - kezdek bele halkabban, de aztán megtorpanok, mert valami nem stimmel.
- Vészkakas? Ó, ez így nem jó..vészmadár. - javítom ki gyorsan magamat, végül sóhajtva egyet vágok bele a további mondandómba.
- Beszéltek magukkal arról, hogy a tettes elkapásáig védőőrizetet kapnak? Tekintettel az igazán szegényes tanúszámra, és a nyilvánosságra, melyet a gyanúsított adott, még visszatérhet, hogy elvarrja a szálakat. - gondolkozok el, megint a munkám kifordított feladatát alkalmazva.
From Florence


■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Pént. Nov. 10, 2017 10:53 am

A látvány annyira felemészt, hogy a csörrenéseket, a szavak kavalkádját szinte elengedem magam mellett. A másik vendég, a hölgy is egyfolytában beszél, ahogy a főfodrász, meg a zsaru is. De az üvegnyomok bottal ütő, közöttük szlalomozó nő egész érdekes jelenség. Mit lehet ezekből kiolvasni? A jövőt látja, mint egy madárjós a belekben?
Én is kellek neki, idejön, ideáll és beszélni kezd. Idő, amíg felocsúdok, de végül is beindulunk.
- Hát ez biztos nem fér bele a "Foglalkozása" rovatba, ha űrlapot kell kitöltenie... - jegyzem meg finom csodálkozással.
Van szókincs és minden részletet figyelembe akar venni. Nekem ez helyszínelőt jelent, eddig csak a tévében volt szerencsém hasonlóhoz. Izgalmas? Dehogy. Szörnyű. Nem mosolygok, eléggé magam alatt vagyok. Inkább elmondom, amit lehet.
- Akkor mégis itt van - mondom a nőnek, aki előtt mintha más világok nyíltak volna meg az előbb.
- És maga is titkos. Nem fog fekete pontot kapni, hogy beszéltünk, ugye?
Ő jött ide kérdezni, én meg válaszoltam. Rendes nő, meg akarja oldani az ügyet, pedig nem is az ő feladata. Meg nem is az enyém. Hát akkor fogjunk össze! Csak ki ne rúgják...
- Vészkakas. Jelzi, ha jön a hurrikán. Lerepül a tetőről, ami nemsokára szintén repülni fog. Jó ez, van értelme.
Én is belevágok. Mosoly még mindig sehol. Próbálok visszajönni, félig már sikerült.
- Hű. Az én ablakomon is bejöhet a hurrikán? Nem beszéltünk erről, de maga szerint van rá esély, hogy itt, ahol van kamera, mármint az utcán és több szemtanú, pont engem akar késhegyre kapni a hentes? Vagy bárdra. Én nem hiszem, hogy mindenkinek van hely a kampón. Egy embert hibáztatott, azt kidobta az ablakon és elment. Van ilyen sorozatgyilkos?
Ez már Florence szakterülete és azoké, akikkel dolgozik. Hitetlenkedhetek itt. Magamat akarom meggyőzni. Hirtelen mozdulattal leveszem a fejemről a törülközőt. Nem kell turbán. Már nem fogok megfázni.
- Saját maga elől menekül vagy maguk elől? Mit gondol, Florence? - kérdezem és nem tudom, miért, de a kezébe adom a törülközőt.
Megijesztett. Eljön hozzám a gyilkos? Ismert ember vagyok, bárhol megtalál. Képes lenne bántani a húgomat? Vagy Apolline-t? Remegni kezdek. Tenni kell valamit. A halál visszafordíthatatlan. A vudut meg hagyjuk...
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Vas. Nov. 12, 2017 11:08 am

To Irvin

Gondolkozásom elődjeként eljáró szám ismét bajba sodor, megálljt neki pedig egyetlen porcikám sem kíván parancsolni. A tetthely tüzetesebb átvizsgálása után magam járok utána a dolgoknak, és az első tanút, aki éppenséggel az utamba akad, egyből szóval tartom. Az esetről érdeklődök, az általa látott dolgokról és minden apró részletről, melyből én a laborban majd teljes képet formálhatok. Rögeszmémmé vált a bizonyítékok keresése a városba érkezésem óta. A lényem egy töredéke mindig is tisztában lesz azzal, hogy a fejem felett neonként világító bűnös feliratot nem fedi el holmi helyszín, - és munkaváltoztatás. Ezzel a mondhatni kitérővel csak időt nyertem magamnak, hogy ártatlanságom józan részeibe kapaszkodva magam is tovább higgyek ebben. Olykor megfordul a fejemben, hogy talán tudtom feleszmélése nélkül is benne voltam az egészben, és egy-egy tettemmel hozzásegítettem bűnöző vőlegényemet az ügyleteihez. Aztán egy másik gondolat dominálóbban vet fordulatot eszméim között, és megnyugtatom félelemtől buzgó érzékeimet arról, hogy semmi közöm nem volt az Angyalok városában tevékenykedő igazán jelentős drogbandához. Önmagam ostorozása figyelmetlenségem miatt azonban nem vezet célhoz, ezért tovább kell vinnem azt, amit elkezdtem. Titokban, mások tudta nélkül és ugyanolyan eltökélten miképp eddig is tettem.
- Én magam is így gondolom. Ezért kap csillagot a lap alján, hogy kiférjen. Túl egyszerű lenne csupán mezei helyszínelőként vagy szakértőként bemutatkozni. - vezetem fel neki gondolatmenetemet, de nem feltétlenül vágyom az őrületbe kergetni őt. Nehéz nap ez mindenkinek, főleg a fodrásznak.
- Nyilván nem rajonganak a kíváncsiságomért, de amíg nem akadályozom őket az elsődleges szemlén, addig nem vagyok bajban. - nyugtatom meg némiképp, hogy nem először teszem ki magamat ilyen kihágásoknak, - és nem is utoljára, - így ahogyan én sem, úgy ő sem kerül bajba érdeklődésem következményeként.
Kikívánkozó mosolyomat utolsó pillanatban sikerül elfojtanom mikor nyelvi botlásomat továbbfokozza, mert bár szívem szerint ragoznám ezt a témát, mégsem lenne illendő a körülményeket tekintve. Kezdetlegesen futom át a helyszínen készült fotókat, ezek pedig épp elég figyelemelterelésnek számítanak ahhoz, hogy olyat mondjak, amit nem lenne szabad. Egyből félreteszem a magamat lefoglaló tevékenységet, és mentem a menthetőt. Ha még csírájában elfojtom aggódását, akkor nem kell büntetésként kiselőadást tartanom a feletteseimnek a gondolkodás nélküli fecsegésről a tanúkkal/hozzátartozókkal. A labor a munkám vonzata, a szívemé pedig a terep. Kegyetlenség lenne kiragadni a helyéről, és hagyni anélkül létezni tovább.
- Ne haragudjon, nem állt módomban felzaklatni. - elsődlegesen a bocsánatkérés kifordított verzióját alkalmazom, ezután viszont egyből a nyugodtságát továbbsegítő szavakra térek rá.
- Természetesen léteznek, de a futólag átvett bizonyítékok alapján a tettesünk csak egy emberre fejtette ki erejét, és itt annyiban is maradt. Nincsenek veszélyben. Ezek csupán a bevezető formális kérdések, és ahogyan azt már korábban említettem, szeretek mindent átlátni. - magyarázom ki a félrebeszélésemet, reménykedve annak sikerességében.
- Ez egy érdekes témakör. - magam is elgondolkozok, mielőtt a kezembe kapott törölközőt párszor megforgatnám kissé értetlenül fogadva azt.
- A kamerákat, és a központi helyet elnézve nem fél a nyilvánosságtól. Nem számít neki, hogy elkapják vagy sem mert a rá kiszabott feladatot illetve a személyes ügyét már elrendezte. Én az előbbit mondanám. Ez a fajta érdektelenség a feladást szimbolizálná. Az ember egy idő után belefárad az önmagától való megmásíthatatlan menekülésbe. - fejtem ki neki véleményemet a kérdésével kapcsolatban.
- Megspórolhatott volna a nyomozóknak egy utat azzal a gyilkosunk, hogy feladja magát. - sóhajtok egyet enyhe túlzással élve, mert ez sosem ilyen könnyű.
- Nem kér esetleg egy pohár vizet? Az ilyen traumák minden szempontból felőrlik az idegrendszert. - terelem el más irányba a témát, amíg megbizonyosodok beszélgetőpartnerem állapotáról.
From Florence


■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Csüt. Nov. 16, 2017 6:52 pm

Ez a nő nagyon érdekes egyéniség lehet. Nem egy szokványos, szabályokhoz és kötöttségekhez ragaszkodó fényképész vagy rendőr. Bonyolult. Kedvelem az ilyen bonyolult embereket. Is. Nyilván tudják róla odafönt is. Ha ő azt mondja, hogy nem kerül bajba és komolyan is gondolja, én benne vagyok. Látom, mit akar. A gyilkost vagy bántalmazót. Remélem, csak a második lesz igaz.
Én nem vagyok nyugodt. Csak próbálok az maradni. Florence nagyon jól csinálja. Meg se moccan, mikor ideológiát gyártok a bakihoz. Ez viszont zavar. Akkor minek mondom? De, fogok még ilyeneket mondani. Neki szerintem lehet.
- Nézze, aki engem igazán felzaklatott, az a fodrászomat baseball labdának használó vandál volt. Amit maga mondott, attól sem lettem nyugodtabb, de legalább felkészülhetek valamire, amire muszáj.
Ha engem megtámad az a valaki, lehet, hogy pont akkor teszi, mikor ott van a húgom vagy Apolline. Vagy bárki más. Miattam ne sérüljenek meg, ne haljanak meg! Babrálni kezdek az ujjaimmal, hajtogatom őket, egyiket a másik után.
- Most azt mondja, nem vagyunk veszélyben. Az előbb még védőőrizetet ajánlott. Én nem akarok elbújni, ha nem muszáj és azt se akarom, hogy bárki, aki hozzám közel áll, veszélyben legyen. Akkor most végülis hogy állunk?
Az igazi laikus kérdés. Nem értem. Nem tudom, hol tartunk. Florence fejében biztos összeállt a kép. Nem tudom, melyik volt a formalitás és melyik az igaz állítás. Nem vagyok nyugodt. Nem.
- Vagy először azt hitte, nem lesz baj, ha megteszi, aztán rájött. Mikor már megtette.
Ez is előfordulhat. Vannak meggondolatlan emberek, naiv emberek. Furán nézek a nőre.
- És ha közben egy rendőrörsön már épp veszik fel a vallomását? Magukat meg itt hiába dolgoztatja.
Nem egy kedves gondolat. Illik a helyzethez. Múltkor is bemondták a hírekben, hogy elmenekült a tolvaj, aki kirabolt egy ékszerboltot, bezúzta az őr fejét. Egy óra múlva jelentkezett a zsaruknál. Megfordulok magam körül, nézem a többieket is. Aztán Florence szemeibe nézek.
- Nem, köszönöm. De mondja, innen hogyan tovább? Összeszed minden kis nyomot és utána bezárkózik a laborba? Hogy bírja ezt? Mindig hullákat nézegetni, rosszfiúkon gondolkozni.
Nekem épp elég ez az eset. Nem vagyok rendőrnek való. A nő viszont érdekel. Szeretnék belelátni a fejébe. És lehet, hogy nem jó ötlet, de benyúlok a zsebembe és egy névjegykártyát adok át.
- Ha még tudok segíteni valamilyen részlettel, hívjon nyugodtan!
Az az érzés fog el, hogy izgalmas lenne beszállni egy nyomozásba. Nem hinném, hogy lesz belőle valami, túl sokat nem tudnék hozzáadni. De ha mégis? És ha mégis? Boldog lennék, hogy segítettem elkapni egy vadembert.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Vas. Nov. 19, 2017 11:29 am

To Irvin

Helyzetünk körülményei egy korábbi emléket idéznek fel bennem a meggondolatlan beszéddel kapcsolatban, melyben fiatalabb énemnek eljárt a szája Blaine egy készülendő rossz tettéről, ami miatt idősebb felem két hétig szobájának rabjává vált. Később ugyan kiderült, hogy csak én értettem félre a terveit, és közük sincs az általam létrehozott, többnyire elferdített valósághoz. Mindig is a részem volt az előbb beszélek, aztán gondolkozok kevésbé kellemes következményekkel járó állapota. Ezért sem lepődök meg, hogy kijelentésemmel, miszerint nem ártana megfigyelés alatt tartani az amúgy is sokat átélt tanúkat, sikerült Mr. Hibou lelkivilágát rendesen felkavarnom. Senki sem ugrándozna örömében a ráleselkedő veszélyektől, így tőle sem várhatok el ehhez hasonló reakciót. Ennek ellenére minden erőmmel azon vagyok, hogy kijavítsam a valóság által teljesen kifordított mondanivalómat.
- Teljesen jogos a kételkedése Irvin, de biztosíthatom, hogy a veszély sem magát, sem pedig a hozzátartozóit nem fenyegeti. Mint ahogyan azt korábban említettem, ezek csak a saját kérdésköreim, melyekkel utólag hozakodok fel. Mivel a nyomozóurak sem említették ezt a lehetőséget, így csak megerősíthetem, hogy a következmények nem fogják a továbbiakban érinteni. - járom körbe újra a témát, egyrészről kifejtősebben, másrészről valahol nyugodtságot csempészve a szavaim tartalma mögé, hogy végképp eloszlassam félelmeit. Nem kizárt, hogy a védőőrizet, mint opció felmerül egy eset kapcsán a tanúk védelmének érdekében, de azok az ügyek sokkal komolyabb, és profibb tettesre utalnak, akik kerülik a nyilvánosságot, ezzel karöltve pedig a bizonyítékok hátrahagyását is. Halovány mosolyt csal arcomra feltételezése, melyben részben egyet kell értenem. Nem kellett volna ezzel ilyen kiszámíthatatlanul dobálóznom, főleg nem az őt korábban ért impulzusok miatt sem.
- Mondhatjuk így is. Nem feltétlenül értékelik, ha feleslegesen jár a szám, márpedig most így történt. Ezzel viszont nem plusz információval szolgáltam, pusztán szándékomon kívül félrevezettem. - apró fintorra húzódnak ajkaim magyarázatom után.
- A feletteseim minden szükséges információt megosztottak már, én csak a hátramaradt vészkakas vagyok. - szisszenek egyet megismételve korábbi nyelvbotlásomat, ha már egyszer ilyen jellemzővel illettem magamat. Megeshet, hogyha többet járna a kezem, mint a szám, előrébb lennénk.
- Úgy gondolom arról már értesíttetek volna. - hozom tudtára véleményemet bizakodóan, mégis kételkedéssel fogadom a gondolat elképzelhetőségét.
- Nem mintha nem telne ki ez a gyanúsítottból. - teszem hozzá még továbbgondolva az elhangzottakat, mégis egy részem úgy érzi, bármennyire is hidegen hagyja a rejtőzködés, lesz még pár körük az őt üldöző egységnek.
Amíg jóléte felől érdeklődök, pár képet is lövök a további kutatás érdekében, hátha valami elkerüli figyelmünket az első körüljárás során. Ugyan elutasítja felajánlásomat, kérdésekkel lát el a továbbiakkal kapcsolatban.
- Van egy részleges ujjlenyomatunk, kamerás felvételeink az esetről és rengeteg képünk. Pár dolgot itt a helyszínen is ki tudunk zárni mennyire van a segítségünkre avagy nincs, de a legtöbbnél muszáj a labor segítségét kérni. Például az utcai kamerák felvételét ott tudjuk csak darabokra szedni, viszont... - jut eszembe valami, mielőtt azonban belelendülnék, egy névjegykártyával leszek gazdagabb. Pontosabban az övével.
- Igazán köszönöm. - elmosolyodva mélyesztem a zsebembe a kis téglalapot az átvétele után, majd visszatérek az ügy egyik részletére, és hajolok le a korábban lefotózott ajtó széthullott darabjainak egyikéért.
- Ha jobban megnézi, ezen észrevehet egy majdnem teljes kéznyomot. - tartom úgy, hogy ő is lássa, végül pedig az asztal egyik szabad felületére helyezem le, majd a táskámban kutatok a megfelelő dolgokért.
- Ahhoz, hogy megkönnyítsük az elemzést, alumíniumport használunk. - nyitom fel a kis doboz tetejét, majd az ecsetemet belemártom, és párszor megforgatom benne.
- Az ecsetet ezután pár alkalommal végighúzzuk a felületen, amíg szabad szemmel is láthatóak lesznek az ajtón lévő nyomok. Látja? - kérdezek vissza.
- Ha ezzel megvagyunk, itt egy tapasz, amit óvatosan ráhelyezünk a felületre és miután a por részecskéi rátapadtak kirajzolva az ujjlenyomatot, ráragasztjuk a kártyára. És már van is egy nyomunk. - mutatom fel neki, mielőtt bevinném a rendszerbe elemzésre.
From Florence


■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Vas. Nov. 19, 2017 5:46 pm

Ez egyre rosszabb lesz. Most már én okozok gyomorfekélyes pillanatokat a nőnek. Nem akart ő rosszat. Gyorsabban járt a szája, mint a keze. Ez egy nőnél bizonyos helyzetekben nagyon jókat is jelenthet, itt nem úgy jött ki. Bólogatok és már látni, hogy én szégyellem magam. Nem akartam így leteremteni. Hiszek neki.
- Értem. Elnézést, csak...annyira felzaklatott az egész és nem értettem, mi hogy van.
Legyintek a félrevezetésre. Bekísért az erdőbe, a susnya mélyére, igaz. Most meg kihozott. És ahogy látom, megbánta, így talán mással nem így tesz. Én nem bántom.
- Történt már ilyen? Volt, hogy a közepén kellett félbehagyni, mert az ügy megoldódott, úgymond saját magától?
Kíváncsi lennék rá, igaz-e, amit a hírekben mondanak. Lehet, hogy csak eltussoltak valamit. Florence biztos többet tud.
- Bejön, kiabál mindenki előtt, megteszi, amit tett, mindenki előtt és elfut, mintha ezzel meg lenne oldva. Szerintem esélyes, hogy megint fordul egyet és rájön, hogy nem érdemes futni. De lehet egy Németországba tartó vonaton is.
Dobálózom a lehetőségekkel. Egyikre se tudom azt mondani, hogy kizárt. Azon kapom magam, hogy meg akarom oldani az ügyet, én, itt és azonnal.
Nézem, mit fényképez a nő. Én semmi érdekeset nem látok ott. Lehet, hogy ő se, csak a későbbiekre teszi el a fotókat. Nagyítás, tüzetes vizsgálat, stb.
- Aha! Ez általában elég szokott lenni? Mit zárnak ki?
Nagyon is kezd érdekelni ez az egész. Igazságot szeretnék ennek a csóri fodrásznak. A fodrászom... Először jártam nála és könnyen lehet, hogy utoljára.
- És az biztos a hentesé? Ha megöl, se tudnám megmondani, hogy az ajtó melyik részét fogta meg, mikor bejött.
Valahogy nem erre figyel az ember, mikor a haját mossák. Egy darab üveg. A fejemhez kapok, csattan is a homlokomon a kezem. Még vizes volt.
- A köpenyén kell lennie ujjlenyomatnak! Azt levette?
Biztos levette amúgy. De nekem megvilágosodásként ugrott be a dolog. Alumíniumpor. Figyelem a műveletet. Milyen aprólékos, finom mozdulatok igénylő munka? Bólogatok. Mikor a tapasz lekerül és megszületik az ujjlenyomat, kézlenyomat, akármi, akkor megint bólogatok, már sokkal lelkesebben.
- Nagyon jó! Ez ügyes, tetszik. Bocsánat, hogy mindenbe belekérdezek vagy beleszólok. Nem csöppentem még bele ilyen ügybe. Egyszer volt komoly dolgom a rendőrséggel, mikor egy gyújtogatás helyszínére keveredtünk a barátaimmal. Nagyon nehéz volt megmagyarázni, hogy nem mi gyújtottuk fel a hirdetőoszlopot, csak ott söröztünk. Olyan felkelésszerű volt, nem ilyen...érthető eset, mint a mai. Na, de Florence, komolyan, hogy szokott hozzá ezekhez? Gondolom, túl van pár gyomorforgáson.
Megered a nyelvem. Figyelem a kezét. Már minden mozdulatát nyomon akarom követni. Szinte görcsösen ragaszkodom hozzá. Senkinek nem fogom elmondani, hogy olyan, mintha csak Florence dolgozna itt. A rendőrök beszélnek, firkálnak, ő meg dokumentál, látványosan. Biztos mindenkinek a munkája fontos, én senkit nem akarok megbántani.
- Elnézést, hölgyem! Talán fontos lehet az információ, hogy az úr elhunyt. Nem tudtuk újraéleszteni.
A mentős szavaira a szám elé teszem a kezemet. Ennyi az élet. Egyik pillanatban hajat mos valaki, tíz perc múlva vége. Bárkivel megtörténhet. A halál nem válogat. És milyen gyors! Apolline jut az eszembe. Fel kéne hívnom, nehogy a hírekből tudja meg, mi történt velem. Még megírja valamelyik szemfüles publicista. Előszedem a telefonomat. Keresem Apo számát, totálisan belefeledkezem a készülékbe. És nem találom!
- Borzalom. Borzalom, Florence - szólok a nőhöz.
Elrakom a telefont. Le kell nyugodnom. Talán kicsit el is sápadtam.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Hétf. Nov. 20, 2017 1:35 pm

To Irvin

Nem szándékosan, de elmosolyodok, ahogyan elnézést kér a nyugtalanságával kapcsolatban. Ugyan nem értem miért szabadkozik, hiszen az egyetlen, aki itt súlyos hibát vétett az én lennék, mégis ő érzi magát kellemetlenül. Ettől függetlenül mégis kedvességet csempészik ezzel ebbe a nyomasztó szituációba.
- Semmi szükség erre. Természetes, hogy az ilyen helyzetben kérdések merülnek fel magában. - nyugodtabb hangon szólalok meg, és nem kívánok ezek után sem dühösebbnek avagy szórakozottabbnak tűnni, mint amilyen jelenleg vagyok. Kérdése önmagában elgondolkoztat, és igyekszek számára olyan esetet felidézni, ami szorosan kapcsolódhat kíváncsiságához.
- Egyről tudok, ami hasonló. Egy fiatal lányt meggyilkoltak és az ex barátja volt a fő gyanúsított, aki a bűntudata miatt feladta magát, holott semmi köze nem volt a gyilkossághoz. Félrevezető bizonyítékok vezettek el hozzá, az alibije azonban megállta a helyét, így vajmi kevés esély volt arra, hogy ő a tettes. Később természetesen az igazi elkövető rács mögé került, de konkrétan egy ügy sosem oldódik meg magától. Akkor ott valami nem stimmel. - osztom meg vele az egyik eset részleteit, de ennél mélyebbre én sem áshatok. Biztosan akadnak olyan esetek, amikor a törvényen felül kell cselekedni, ezt viszont olyan szinten titokban őrzik, ami hozzánk el sem jut. Talán jobb is. A saját titkom már így is elég nagy ahhoz, hogy másét is megőrizzem mellette.
- Sajnálatos módon nem vagyok tisztában a férfi személyiségével, de semmi sem lehetetlen. Mint már azt korábban említettem, személyes ügy volt és a feladatát elvégezte. Innentől kezdve bármivel előrukkolhat. Feladja vagy meghúzza magát, esetleg ahogyan említette, menekülhet is. Ha viszont az utóbbit választja, akkor megakadályozzuk. - engedek meg magamnak egy újabb mosolyt, hiszen a segítőkész részem egyetlen szeglete sem vágyik bűnözőket az utcán hagyni. Az már más kérdés, hogy nem az enyém a végső érdem.
- Mit zárunk ki? - kérdezek vissza. - Nos, ez változó. A helyszínen sem teljesen minden válik a hasznunkra, hiszen van, hogy félrevezetnek a nyomok, amiket találtunk. Ha máshol végeztek az áldozattal, az elsődleges tetthely számít, így csak töredékében van segítségünkre a második helyszín. Ugyanakkor egy ujjlenyomat sem mindig vezet eredményhez. Ha a rendszer nem dob ki találatot, márpedig ez párszor megesik, akkor más módszerekhez kell folyamodnunk. Tudja, a bűnözők között is vannak okosak és kevésbé okosak. Az előbbiekkel sokszor meggyűlik a bajunk, mert kijátsszák a rendszert. Előbb-utóbb viszont úgyis megkapják méltó büntetésüket.
Annyira összetett az egész, mégis próbálom kezdetlegesen felvázolni neki az egészet, hátha így érthetőbbé válik számára miképp is dolgozunk mi. A köpenyre felfigyelek és megköszönve figyelmeztetését csomagolom el a bizonyítékok közé. Ugyan ujjlenyomatot nem tudunk venni róla, de talán hajszál vagy egyéb más nyom akad rajta. Ezt viszont a laborban jobban megtudom ítélni.
Amíg én az ujjlenyomat levételével és magyarázásával vagyok elfoglalva, ő egy átélt esetről mesél, pontosabban egy gyújtogatásról. Elfintorodok, mert manapság összekötő bizonyítékok nélkül egyre nehezebb nem az ártatlanra kenni az egészet, szerencsére ez a ritkább eset.
- És végül sikerült bebizonyítaniuk ártatlanságukat? - érdeklődök most én is, mert csak másfél éve vagyok a városban, nem tudhatok minden esetről, ami itt zajlik. LA ebből a szempontból egy nagy útvesztő.
- Engem nem zavar. Ezért vagyok. Ha kérdése van, ne fogja vissza magát. - szedem elő a tabletemet, hogy lefényképezve az ujjlenyomatot bevihessem a rendszerbe azt.
- Nehéz, ami azt illeti. Sosem szokunk hozzá igazán, és ez benne a rossz. Annyi kegyetlenség történik, és ez napról napra növekszik hiába küzdünk ellene. Volt pár álmatlan éjszakám. - válaszolok a kérdésére, de nem megyek bele részletesebben. Néhány emlék elhalványul, de nem tűnik el igazán, felidézni őket pedig meggondolatlanság lenne a részemről.
- Ennek ellenére a munka leköt, és ha a nap végén a tettes rács mögött végzi, akkor megéri átélni a kellemetlenségeket. - teszem még hozzá, hiszen eszem ágában sincs panaszkodni a munkámra. Biztos helyen vagyok.
A rendszerben folyik a keresés, viszont egy közel sem örömhírrel érkező mentős szakítja félbe beszélgetésünket. Sóhajtok egyet sajnálatom jeléül, végül megköszönöm a mentősnek az értesítést. Nálam rosszabbul viszont a beszélgetőpartnerem fogadja a hallottakat, így még mielőtt magunkra hagyna a mentős, megkérem őt, hogy egy pohár vizet hozzon, én pedig eközben egy széket szerzek.
- Üljön le Irvin, és vegyen pár mélyebb levegőt. Gondoljon arra, hogy segíthet elkapni aki ezt művelte. - veszem át hálásan a mentős által hozott pohár vizet, majd a férfi felé nyújtom.
- Igya meg. Segíteni fog. Addig én rákeresek az ujjlenyomatra. - lépek vissza az asztalra helyezett készülékhez, és elindítom a keresést, hátha így érkezik találat. Ellenkező esetben a kamerák felvételei maradtak.
From Florence


■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Vas. Dec. 03, 2017 7:06 pm

Természetes. Végülis az. Az én reakcióm az. A hentes tette nem volt természetes. Florence egész jól ért a megnyugtatáshoz, ha már rájön, hogy erre van szükség. Van hozzá tehetsége.
- Akkor ott valami nem stimmel... - ismétlem meg, kissé zombis hangon, mert nem ilyesmire számítottam.
- Remélem, hogy itt stimmelni fognak a dolgok és meglesz a hentes. Florence, ha az újságok ezzel a címmel fogják emlegetni az elkövetőt, kérem, ne mondja, hogy tőlem származik! Szövegíró vagyok és ez...bevallom, nem túl kreatív elnevezés valakinek, aki hentesköpenyt visel...
A művészi igényesség beszél belőlem. Még itt is. Ihletnek van nyoma, felbukkan, de még mindig túl ideges vagyok, hogy ezt olyan formába öntsem, amire büszke lennék. Egy dal, amit tábortűz mellett is elő lehet adni. A hentes és a fodrász balladája. Nagyon hülye cím lenne...
- Ami itt történt, az nem volt okos tett. De lehet, hogy eszére talál az illető. És akkor megállítják, ahogy mondta.
Érdekes belekukkantani. Én biztosan nem foglalkoznék ezzel, főállásban nem. Érteni viszont szeretném.
A fodrász köpenyét csak úgy megfogja és elteszi, bezacskózva. Ha kiderül, hogy azon találtak nyomot, nagyon büszke leszek magamra. Amúgy is észrevették volna, biztos előkerül, de így lenne részem a sikerben. Az igazság elérésében.
- Igen. Tulajdonképpen mi végig ugyanazt mondtuk. Csak közben meglettek az igazi tettesek. Futballmeccs volt, annak örültek ennyire a tüzes szurkolók.
Több mint tíz éves sztori. Szuper volt így kezdeni a párizsi egyetemi éveimet! Az ügyésznő kérdései, amikkel a székbe, a falhoz, a szöges ágyhoz szorított, máig eszembe jutnak. Az a tehetetlenség. Féltem a börtöntől, ahova tévedésből küldhettek volna.
- Lehet, hogy csak az szokik hozzá igazán, aki végül olyan lesz, mint az elkövetők? A mai után nekem is lesz forgolódós éjjelem, mikor csak az ébresztőórát bámulom.
Ott fog világítani a szemembe és számolom majd, hogy eltelt-e legalább húsz perc, mióta legutóbb megnéztem. Alvás nem lesz ebből, legfeljebb ha egész este téglát pakolok.
- Becsülöm, hogy ezt vállalta.
Nekem nem menne. Nem tudnám ezt csinálni. Mikor kiderül, hogy a hentes nem végzett félmunkát, szinte eláll a lélegzetem. Fel se tűnik, hogy poharat nyomnak a kezembe és széket a fenekem alá. Máshol járok, talán követem a szellemet, aki most itt köröz, mert nyugtalan. Körülnézek, mintha keresném. Sose láttam szellemet, nem is szeretnék. Florence beszél, de egyszerűen nem fogom fel, hogy mit mond.
- Még itt van. Velünk van. Ismer engem - motyogok magam elé.
Remegő kézzel emelem számhoz a poharat. Bámulok magam elé. Ahogy a jólesően hideg víz leér a torkomon, az segít. Visszahoz egy kicsit. Felnézek a nőre, aki nyomkodja a tabletet. Már nem bírok ülve maradni, felállok és odamegyek. Belenézek az adatbázisba, figyelem, hogy megy a keresés.
- Még semmi? Nem úszhatja meg. A lelkek nem maguk döntenek a nyugalomról. Neki sose lesz nyugalma, tudom.
A hentesnek nem lesz. De lehet, hogy a fodrászra gondolok. Mindkettő jelen van, úgy érzem. A fejemben vannak, mióta láttam a találkozásukat. Egy él, egy nem. Nem úgy.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Kedd Dec. 12, 2017 10:32 pm

To Irvin

Magam is kutatok, a végére járok dolgoknak, elmélyedve bennük benézve minden létező rétege alá. A felszín olykor csalóka, ami viszont alatta van sokallta közelebb visz az igazsághoz, amelyre mindannyiunknak szüksége van. Nem meglepő a reakciója, az aggódása sem és mindaz, amit egy szemtanúnak át kell élnie első kézből megtapasztalva a történteket. Ugyan én is ráteszek erre egy lapáttal a folyamatos csacsogásommal, könnyen javítok, és más témákra evezhetünk. Kíváncsivá válik mind a tettes, mind az ügy részletei miatt, én pedig készséggel állok szolgálatára, és válaszolok, amire megtehetem. Mert én sem mondhatok el mindent. Nekem is vannak titkaim a civilek előtt, amikbe a biztonság vagy a nyomozás folyamata miatt nem vezethetek be senkit sem, csak az arra illetékeseket. Ezért is válogatom meg a szavaimat, beszélve immár lezárt ügyekről, és azok következményeiről, közbe nyugtatva a rémült férfit.
- Ígérem, tartom a számat. Bár nem az én terepem a sajtóval társalogni, de tőlem nem fogják visszahallani. - ígérem meg neki, de mégis a mondandójának egy szelete megmarad.
- Komolyan szövegíró? - ha már a saját munkámat kiveséztük, addig ő vele kapcsolatban sem lenne rossz több dolgot megtudni. Kíváncsi természet vagyok, és a homályos részletek nem a kedvenceim.
- Jobb lenne a világ nélkülük. - jegyzem meg úgy mellékesen, amikor az elkapását járjuk körbe. Trükközzön is bármit, senki sem szökött sokáig, és miután ennyire kiveséztük milyen ember is lehet valójában a mi elkövetőnk, kétlem, hogy sokáig húzná azt a bizonyos macska-egér játékot. Részben tisztában vagyok vele, hogy munkám alapját ezek a személyek adják, és nélkülük nem lennék az, ami, másrészről azonban nem helyeslem tetteiket. Egyetlen érv sem mentség egy ember életének kioltására.
Figyelmesen követem a mondandóját a vele történtekkel kapcsolatban, fejben pedig az elmondottak alapján rakom össze a helyszínt. Mindig szükség van egy bűnbakra, - vagy akár többre, - lehet az ártatlan avagy sem. Egy idő után úgyis kiderül kit is kell elsőként hibáztatni, addig viszont azok az emberek isszák meg a levét, akik a közelben vannak. Szavakkal könnyen megtéveszthetjük a másikat, ami nem feltétlenül támassza alá tetteinket. Ezért van, hogy olykor rossz ember kerül vizsgálat alá, hiszen a bizalmatlanság védőburka nem engedi, hogy biztosra ítéljük az elhangzottakat. Bizonyítékokra van szükségünk. Ezek nélkül viszont vajmi keveset ér a kimondott szó.
- Minden világos. - futtatom tekintetemet a mellettem állóra egy röpke pillanatra. - Mindenesetre megnyugtató, hogy még időben sikerült tisztázni mindezt. Nem feltétlenül kellemes menet a papírmunka, és a a felesleges ücsörgés, amíg a kutakodás zajlik. - grimasszal reagálom le a szavaimat, tapasztalatból kiindulva. Az én esetem ugyan folyamatban van, én meg szökésben, de a körülmények határozottan nem boldogítottak sohasem.
- Ebben lehet valami. Tudja az emberek látnak dolgokat, hatással vannak rájuk, olykor átformálják a gondolataikat is. Röviden kifordulnak önmagukból. Úgy vélem azok a személyek, akik csak a megoldással törődnek, sohasem fognak megbarátkozni a helyzetükkel. Míg a másik oldalon, ahol a bűnözők tanyáznak ez mit sem számít. Akit egyszer beszippant ez a sok rossz, az többé nem lelkiismeretből cselekszik, pusztán haszonból. - véleményezem a kérdését, és egy pillanatra megállok a tevékenységemben. Neki duplán nem lehet könnyű. Én látok, hallok dolgokat, ő először lesz ennek részese, és lényegében a közepébe találja magát. Segítenék, ha tudnék, de magam sem tudom honnan induljak el.
- Ezt biztosra állíthatom, de beszéljen róla. Kérjen segítséget, ha nem múlik..avasson be valakit a történtekbe. Olyat, akibe megbízik, és egy idő múlva enyhül majd. Soha nem tűnik el, de jobb lesz. - tanácsolom neki kedvesebb hangnemben, hiszen ha erre szakosodtam volna, valószínű a szokásos lépések szerint járnék el, így viszont csak ajánlhatom neki az elképzeléseimet. Nem áll szándékomban félrevezetni a saját gondolataimmal, tapasztalataimmal, hiszen az is lehet még rontanék a helyzetén. Az ujjlenyomat elemzés folyamatban, és ő is érdeklődését fejezi ki a gyanúsított keresése iránt.  
- Egyelőre nem talált semmit az adatbázisban, így kiterjesztem a körözést. - pötyögök párat és újra alaphelyzetbe állítom.
- Legjobbjaink vannak az ügyön, így elfogják kapni. Ebben biztos vagyok. - próbálom ilyen formában is eloszlatni a kételyeit, de teljes mértékben megértem az aggódását. Az asztal szélén dobolgatok kesztyűbe rejtett ujjaimmal, amikor a tablet kijelzője egyezést mutat, és hamarosan meg is jelenik a képernyőn egy férfi képe.
- Találat érkezett! - lelkesedek fel. - Ő lenne az? - tanácstalanul fordulok felé, hiszen néha a rendszer sem 100%-os és jobb, hogyha egy szemtanú is rábólint a látottakra. Ez esetben az ő segítségét használom fel erre.
From Florence


■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Pént. Dec. 15, 2017 9:03 pm

Megnyugtató, hogy Florence képes a hallgatásra is. Rengeteget beszél, olyat is mondott, amit nem kellett volna és utólag ismerte el. Nem tudom, miért bízom benne ennyire. Az a megérzésem, hogy jó ember, nagyon jószívű.
- Komolyan. Nehéz elhinni? A szövegírók is járnak fodrászhoz, bizony. Nicotine. Hallott már róla?
Mára már van nevünk és bár nem folyunk a csapból, azért akad egy-egy újságcikk, néha tévés szereplés is.
Ahogy mesélek erről a régi esetről, az jut eszembe, hogy ha nem ő lenne itt, hanem egy vérszomjasabb rendőr, talán felmelegítené a döglött aktát és megpróbálná újra a nyakunkba varrni. Főleg ha érdeke is fűződne hozzá, hogy meghurcoljon.
- Hát még nekem milyen megkönnyebbülés volt! Akkor kezdtem az egyetemet és rögtön egy ilyen ügy... Igaz, velem mindig történik valami.
Janine néni szerint azért, mert nem áldozok eleget a szellemeknek. Bosszúsak lesznek. Hát most mit mondjak? A fodrászomat se egy szellem dobta ki...
- Maga volt már ilyen helyzetben? - kérdezem, mert kicsit úgy hangzik a nő válasza, mintha őt is vádolták volna.
Mindegy is, mivel. Ha egy piperetáska ellopásával, az is kellemetlen procedúra, az igazság szolgájának még inkább az.
- Olyannal találkozott már, aki a megoldást kereste, mégis pszichopata lett? Vagy kiderült, hogy már előtte is az volt? Már elnézést, nem magára értem, nem azt mondom, hogy maga az volna. Csak például a rendőrök között is sok ilyen lehet, mert az érzéseiket ki kell zárniuk.
Ezért nem lennék rá alkalmas. Érzések alapján választottam szakmát, hobbit. Életet. Szerelmet. Ha kalitkába kéne zárnom, elpusztulna a madaram. Most megzavarták a lelkem békés szárnyalását, nagyon durván és ez meg is látszik.
- Biztos, hogy beszélni fogok róla. Szerencsére nem vagyok elfojtó típus.
Most is megélem a pillanatot. Beszélek össze-vissza. A barátaimnak el fogom mesélni, a húgomnak is, meg a sógoromnak. Apo-nak is el kell, de... Tudom, hogy van elég baja, de mindig érdeklődünk egymás iránt, nem hagyhatom ki ebből sem. Megosztom vele, hogy mit indít el bennem ez a nap.
- Gondolom, magának is ez a titka. Elég jó a beszélőkéje, biztos ki tudja adni magából. Elnézést, nem, nem úgy értettem.
Észreveszem, hogy ma semmit nem úgy értek. Jaj már...
Érdekes látni, hogy zajlik a nyomozás egy gép mögött. Dolgoznak a vékony kis ujjak, kutakodnak. Egyszer találniuk kell valamit. Jó lenne, ha gyorsan meglenne. Úgy izgulok, mintha meccset néznék. Tényleg itt vannak. Az egyiknek már látom is az arcát.
- Azt hiszem, igen. Most vörösebb volt az arca és nem viselt szemüveget. Biztosan mérgesen érkezett.
Valamit mondott is, de azt nem tudom felidézni. Így, hogy látom az elkövetőt, megkönnyebbülök egy kicsit. Segítettem és kézre tudják keríteni. Kifújom a levegőt.
- Nagy, bamba feje van - állapítom meg még mindig fátyolos hangon.
- Most kiadják a körözést? Ha átmegy a zebrán, megállítják és beviszik. Ilyenkor vannak még jogai vagy rögtön csattan a bilincs?
Egy ekkora palit elkapni biztos nem egyszerű. Legalább százötven kiló lehet és hentes. Fél marhákat emelget, szorítja a bárdot, mint a mentőkötelet, amivel kihúzzák a szakadékból. Most meg saját maga ugrott bele.
- Szép munka volt, Florence. Na, ezt mindenképp mutassa meg a főnökeinek!
Próbálok mosolyogni, újból erőre kapni és erőt adni a nőnek is. Ő bírja jobban és ez nincs jól így. Én vagyok a férfi. Ki is húzom magam. Ott fogok ülni a tanúk között, elmondom majd, amit láttam. Végignézek a többieken. A főnök, a hölgy, aki még nem vette le a törülközőt. Nekik is jönniük kell. Azonosítani fogjuk a gyilkost. Ó, istenek az égben és alatta, meg mindenhol, ahol laktok!
- Mondja, maga hisz abban, hogy a halállal nem áll meg az élet?
Én igen. Ennyit elhoztam Haitiről. Érzem most, hogy körbeleng a halál illata, a halott illata, sőt a gyilkosé is. Itt köröznek, mint a keselyűk, le akarnak csapni. Mind nyugtalanok, mind.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Csüt. Dec. 28, 2017 6:47 pm

To Irvin

Nem kellene megszegnem a saját felállított szabályaimat. Beszélgetnem a szemtanúkkal olyan dolgokról, amik nem az ügyhöz kapcsolódnak, de ez valahogy belém van kódolva. Megosztom a véleményemet ha kell, ha nem.
Kezdetleges fejcsóválás a reakcióm, végül ki is fejtem neki miért ez a megelőző válaszadásom néma kifejtése.
- Köszönöm, hogy felvilágosított, Irvin. Azt hittem ez a jelenség, hogy 'szövegírók a fodrásznál' csak városi legenda. - halkan kuncogok, majd csak ezután térek az általa megosztott névre. - Sajnálom, még nem volt hozzá szerencsém. Bevallom, nemrég érkeztem a városba, és valahogy a munka és az alvás kettősével töltöm mindennapjaimat.
Régebben a könyvtár miatt a csend uralta a környezetemet, és magam olyanná váltam, mint aki a modern kor valójában egy barlangban élt volna ezidáig. Távol álltak tőlem az aktuális trendek, a legújabb divatok és minden ezzel járó dolog, aminek az emberek a tudatában voltak. Sokszor meg is kaptam bátyámtól, hogy időutazást kell tennie a múltba, hogy felhívjon azért, hogy a jelenbe válaszolhassak rá. Mennyire hiányzik Blaine!
- Mesélne nekem róla? Pontosan milyen zenei műfajt foglal magába a bandája? Jól mondom ugye? - tudatlanságom okozta apró fintor ívelődik arcom mentén, és a tekintetem is az ártatlanság egyik formájába burkolózik, ahogyan Irvin tekintetét kutatom válaszokért.
- Az egyetemen mindig történnek dolgok még a legjobbakkal is. - beszélek együttérzően, amit egy félszeg mosoly követ.
- Nem mondom, hogy nem ismerős az eset, hogy minél jobban kerülöd a bajt, annál jobban nyakig vagy benne esete, így azt kell mondjam, velem is történt már ilyen. - válaszolok egyúttal a kérdésére is, de túl sok információt mégsem osztok meg. Az a férfi már nem az én életem részese, hanem Tammy Williams-é.
- Mondjuk úgy, hogy rossz emberbe fektettem bizalmat, és még hozzá is mentem. - vallom be mégis a sztorim lényegét, de utána egyből könnyedebbé válik az arckifejezésem, ezzel mutatva, hogy érzelmileg már nem feszélyez az erről való beszélgetés. Mégsem lenne szerencsés egy tetthely közepén bevallani, hogy a föld egyes részein még mindig utánam kutat a hatóság kisebb része.
Érdekes témakörrel hozakodik elő, és minél mélyebbre mászunk bele, annál inkább olyan határait feszegetjük, amiről csak felszínesen vagy találgatva vélekedhetünk.
- Nem találkoztam még ilyennel. Persze, nem kizárható, hogy történnek ilyen esetek, de hála a közelemben nem tapasztaltam ehhez hasonlót. - gondolkozok el egy pillanat erejéig. - Bár tudja, ha mégis megtörténik, a kör kezdődik elölről. Az ilyen felismeri, hogy baj van és segítséget keres vagy a törvény ellen szegül, így elnyeri méltó büntetését.
Hiszem, hogy a segítség felkutatása nem szégyellnivaló téma, hanem egy mentőkötél a nehéz időkben. Magunk ellen játszunk, ha engedjük, hogy belülről marcangoljon szét a kimondatlan érzések tömkelege. Ezért is helyeslem, hogy a mellettem álló férfi a kiadásra voksol, mintsem ahogyan ő említette, az elfojtásra.
Halk kuncogás tör fel belőlem, és a fejemet ingatom ezzel jelezve, hogy nem történt semmi probléma. - Nincs oka a bocsánatkérésre. Tudom jól, hogy sokszor be nem áll a szám, és egy szó, mint száz, valóban segít.
Egyszer kaptam szájkosarat szórakozásból. Az viszont senkinek sem segített. Az illetőnek a feje fájt, nekem a büszkeségem, és a karom, amit megrántottam, miután a fejéhez vágtam a kéretlen ajándékot.
Az eredményre nem kell sokat várni, így ha már ilyen együttműködően a helyszínen maradt, ki is kérem a véleményét a látottakkal kapcsolatban. Megerősíti, és még pár információt megoszt róla, én pedig csak ezek után küldöm tovább az illetékeseknek a kapott információkat.
- Úgy gondolom, igen. Azt kell, hogy mondjam, ez már a nyomozók terepe, így sajnos ezzel kapcsolatban nem tudok sokat nyilatkozni. Nem játszhatok a nagyok asztalánál. - biggyesztem le ajkaimat az elmaradt segítség hatására.
Viszonozom mosolyát, és őszintén jól is esik az értékelése a munkámmal kapcsolatban. - Köszönöm, Irvin! A segítséget is..és már el is küldtem.
A gyors információátadás fontos, főleg a mi területünkön. Segített az ügy megoldásában, segített nekünk, és ezért úgy érzem hálával tartozunk. Mindig is zavart, hogy nem kapnak valami jutalmat a hozzá hasonló személyiségek. Még pár bevitt információ, hogy semmit se hagyjak ki, és csak ezután fordulok beszélgetőpartnerem felé a kérdése miatt.
- Sosem gondolkoztam még ezen. Biztosan van valami. Olyan hihetetlennek tűnik élőként, hogy valami véget ér. - vallom be, mert tényleg nem vagyok otthon ebben a témában. Úgy tűnik, még nekem is van olyan, amin nem elmélkedtem sokat.
From Florence


■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Szomb. Jan. 06, 2018 9:17 am

Szövegírók a fodrásznál. Ebből dalszöveg fog születni. Nem a mai nap eseményei alapján. Az egy másik lesz. Florence időnként annyira egyedien fogalmaz, hogy inspirál. A téma a földön hever és én szeretem észrevenni az ilyen apróságokat, amikből össze lehet rakni egy egészet.
- Nem baj. Nem érdekelhet mindenkit ugyanaz.
Máskor hevesen invitálnám koncertre, mondanék neki klipeket, amiket megnézhet a neten. Most a történtek hatása alatt vagyok.
- Rock, alternatív, de van, aki pop-rocknak mondja. Szerintem ennél azért színesebbek vagyunk, szeretünk a műfajok között mozogni, mindenbe belekóstolni egy kicsit. Elektronikus hatások, jazz, latinos beütés.
Aranyos, hogy érdeklődik. Szeretek erről beszélni, kicsit jobb kedvre derülök és megered a nyelvem.
- Mondta, hogy nem nagyon hallgat zenét így külön. De mondjuk az autórádióból milyen hangoknak örül legjobban?
Szerintem mindenevő, csak néhány dolog lehet, ami miatt elkapcsol. Ez a benyomásom, megcáfolhatja.
- Kell is, hogy történjenek. Akinek eseménytelenek az egyetemi évei, az nem tudja, mit hagy ki.
Olyankor még fiatal az ember, tele van erővel, viszik az energiák és kipróbál mindenfélét, ami tíz-húsz évvel később már nagyon ciki lenne.
- És mikor meglátta az igazi arcát, már csak a kereset beadása volt hátra? Sajnálom, de azért ne hagyja ennyiben. Egyszer mindenki választhat rosszul.
Én a szerelem terén nem jártam így. Egyszerűen keveselltem a korábbiakat, csak azért voltam velük, hogy valakivel legyek. Apolline-hoz foghatót nem ismertem. Más dolgokban nyúltam mellé, olyat hibáztam, hogy azt már nem tudom helyrehozni. Csak megpróbálok máshogy élni.
- Van, aki elkövet valamit és magának se vallja be, de így kér segítséget?
Nagyon távoli, amiről és akiről beszélünk. Egy fantom, egyikünk se ismeri. Nem is szeretnék ilyet ismerni. De nagyon is érdekes.
- Én ennek örülök. Tényleg! Nekem is nehezebb lenne, ha csak a hivatalos kérdéseket kellene hallgatnom. Vagy azokat se.
A befordult csendet nem bírtam volna sokáig. Elkezdtem volna beszélni és ha nem egy ilyen nyitott személyiséget találok meg, kellemetlen helyzet alakult volna ki. Mosollyal jelzem, hogy valóban értékelem, ahogy Florence viselkedik. Szórakoztat is, de ezt már nem mondom ki. Mert ezt se úgy érteném...
- Pedig szeretne. Lehet, hogy egy nap majd odaülhet.
Lehet, hogy egyszer beveszik a nagy kártyapartiba. Janine néni tarot paklija jut eszembe. A halál szinte mindig előkerült és mindig mást jelentett. Ezt nagyon csodáltam, tetszett, hogy hány aspektusát tudja megmutatni az én bolondos nagynéném.
- Nagyon szívesen.
Azt hiszem, már a hajam is megszáradt. Nagyjából. Megtapogatom, aztán beletúrok, ahogy szoktam. Zavaromban vagy amikor gondolkodom.
- Hát igen. Tudja, én Haitin nőttem fel. Ha ismeri valamennyire a vudut, akkor tudja, hogy ott a halál áll a középpontban. Mert a halottaink velünk vannak és néha nem csak a mieink. Csak nem túl kellemes a szájszaguk.
Azért fogalmazok így, mert érzem. Úgy érzem, hogy ezt érzem. Meg azt is, hogy már csak a formaságok vannak hátra. Papír papír hátán. Nagyon remélem, hogy bilincset tesznek a hentes csuklójára. És amíg így nem lesz, kétszer megnézem, kinél vásárolok húst a piacon...
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
125
● ● Reag szám :
118
● ● karakter arca :
Aidan Turner


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:26 pm

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Fodrászszalon ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Fodrászszalon
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-