Champs Elysees áruház
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:19 pm ✥

✥ Yesterday at 2:09 pm ✥

✥ Yesterday at 1:49 pm ✥

✥ Yesterday at 10:29 am ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 10:20 am ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:58 pm ✥

✥ Szer. Május 23, 2018 10:28 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Champs Elysees áruház •• Szer. Júl. 19, 2017 8:57 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Pént. Szept. 01, 2017 9:45 pm

To Alex

A kocsimat az egyik mélygarázsba parkoltam, nem messze a sétánytól és az üzletektől. Mindenhová benéztem, vettem egy hófehér miniruhát, amely elegáns és divatos is. A következő randira tökéletes lesz. Az utcai hatalmas óra pedig már elég késői időt mutat, éppen ezért betalálok menni még zárás előtt még pár helyre. Kivételesen nem magamat szeretném megajándékozni, hanem csak körül szeretnék nézelődni, pikkpakk eltelik az ősz, és köszönthetjük a karácsonyi időszakot. Azért ám a szemet gyönyörködtető táskák és cipők, - mintha még nem lenne elég, ami otthon található -, újra meg újra elvarázsolják az embert. Látom, hogy apró csoportokban hagyják el az épületet az emberek, de még van egy pici időm, mielőtt tényleg bezárják a boltokat, és magát a hatalmas áruházat... Nekem viszont még el kellene surrannom arra a helyre, ahová a király(nő) is egyedül jár. Boldogan fogom a közepes méretű táskát, amiben a ruha lapul, és megyek a földszinti mosdóba. Láttam, ahogyan egy síró kislányt próbál húzni-vonni az édesanyja, de az a gyerek egyre jobban sikítozik és bőg, mint egy masina. Ha már elhozta ide, akkor már engedjen teret neki, és a játszóházat is élvezhesse zárásig. Vagy csak én vagyok ezen a véleményen?
A mosdóban, mivel egyedül voltam, elővettem a ruhát, és csak úgy hozzásimítottam testemhez, hogy lássam, mennyire szuper jól néz ki. Elégedett voltam, nem is figyeltem az időre, nem telhetett el sok idő, épp csak tíz, esetleg tizenöt perc... Jó hangulatú zenék mentek, így tényleg nem tudom. Gyors kézmosás, aztán pedig ki is mentem, hogy ismét a folyosóra forduljak, ahonnan egyenesen a kijárathoz mehetek. Nagy a csönd, túl nagy. S már aggódni kezdek, hogy mi is lehet. A nagy üvegablakok előtt már rácsok vannak, csak pár lámpa ég erre-arra. Senki nincs semerre. Ó, ne. Ne, ne, ne... Az óriás ajtóhoz megyek, hogy kimenjek rajta, de nem nyílik. Nézelődni kezdek, egy rohadt biztonsági őr csak van még errefelé, vagy bealudt az éjszakai műszak előtt?!
- Hahó? - ballagok visszafelé, nézek mindenfelé, de senkit nem látok. Miért velem történik meg az ilyen...?
Matatni kezdek a táskámban, hogy a telefonomat megtaláljam. Amint kivettem, azonnal a bátyám jut eszembe, hogy felhívjam, de nem veszi fel. A fenébe. Gyorsan pötyögni kezdem azt: itt vagyok az áruházban, próbáld meg elérni a biztonsági szolgálatot.. azt hiszem, bezártak ide, gyere ide, kérlek. Pánikoljak vagy kiabáljak? Egyelőre még nyugton vagyok, nem tudom, mi történik ezután. Alex, told ide magad minél gyorsabban...

■ ■The Show Must Go On ■ ■ oh, yeah, start edi ■ ■credit

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Szer. Szept. 06, 2017 10:51 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Natalie Dupont tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Vas. Okt. 01, 2017 6:56 pm

Adeline && Natalie

Boldogan egyeztem bele Adeline ötletébe, miszerint tartsunk egy csajos délutánt és vessük rá magunkat Párizs csodás belvárosára. Nem igazán voltak lány barátaim, akikkel efféle programokat szervezhettem volna, ezért különösen örültem annak, hogy Linn ennyire nyitott felém. Amúgy is szimpatikusnak találtam, ráadásul könnyedén megtaláltuk a közös hangot, így nem is aggódtam az együtt töltendő délután miatt. Egészen addig, míg el nem érkezett az idő a találkozásra. Idegesen rohangáltam a lakásban, vagy háromszor újrapakoltam a táskámat is, mielőtt elindultam volna. Még az volt a szerencsém, hogy Lucas dolgozott, így nem láthatta, mennyire szétcsúsztam. Régen egyébként nem viselkedtem ilyen furán, de mióta beköltöztem a legjobb barátomhoz, azóta feszült vagyok. Próbálom leküzdeni, igyekszem lazának tűnni, de egyszerűen nem megy. Nyilvánvalóan ehhez annak is köze van, hogy gyengéd érzéseket táplálok a fiú iránt, de ezt most még a szokásosnál is jobban el kell rejtenem. Nem engedhetem meg, hogy Linn bármit is észrevegyen rajtam, s talán ezért vagyok annyira ideges az egész találka miatt. Hiszen ha közvetlenül nem is, de közvetetten akkor is a barátságom múlhat rajta. Az egyetlen olyan kapcsolat az életemben, ami igazán számít valamit.
Futólépésben sietek ki a lakásból, majd miután bezárom magam után az ajtót, így rohanok tovább, egészen addig míg meg nem érkezek a célomig. Ugyanis már most késésben vagyok, pedig nem sok mindent kellett még csinálnom a mai nap folyamán. Csupán szokásomhoz híven túlaggódtam és túlgondoltam a dolgokat, ami miatt most újfent elrontok valamit. Harmincöt percembe telik, míg odaérek a Champs Elysees áruház elé s még ott is elgondolkodok azon, hogy bemenjek-e. Tényleg úgy viselkedem, mintha nem lennék normális.
Gondosan végigsimítok a ruhámon, megigazítom a hajamat és egy mély levegőt véve belépek az üzletközpontba. Megbeszéltük, melyik üzletben találkozunk, így célirányosan a felé veszem az irányt, s külön figyelmet fordítok arra, hogy ne leszegett fejjel sétáljak végig a széles folyóson, hanem magabiztosságot sugallva. Mintha az ég világon semmi titkolnivalóm nem lenne. Csak éppen belezúgtam a legjobb barátomba, de ez nem olyan nagy ügy. Majd kiheverem, majd elfelejtem. Még nyugtathatnám is magam ezzel, hogyha nem évek óta lenne ez a helyzet.
Amint sikerül pár másodperc erejéig elhessegetnem Lucast a gondolataimból, már meg is pillantom Linn-t, s gyorsan oda is sietek mellé és egy gyors öleléssel köszönök neki.
- Szia! Ne haragudj, tudom, hogy késtem, egyszerűen nem tudtam előbb elkészülni... borzalmas vagyok. - bűnbánóan nézek rá, de közben mosolygok és a kezében látható ruhadarab felé biccentek. - Ú, máris találtál egy gyöngyszemet? Had lássam. - kérlelem és bízom abban, hogy a késésem nem vette el a kedvét a közös vásárolgatástól. Aztán, hogy biztosítsam arról, részemről még nagyon is áll a programtervünk, újra megszólalok. - Tudod miben szeretném a segítségedet kérni? Szeretnék venni pár körömlakkot, de színválasztásban béna vagyok... - arrébb lépek és magam elé emelem a kezem közé akadó első blúzt. Azt hiszem, elhamarkodott lépés volt. A lila felső ugyanis minden, csak éppen szép és ízléses nem, így egy fintort követően már teszem is vissza a helyére. - Na és neked miket keresünk? - át szeretném látni a nagy harci helyzetet, bár most, hogy találkoztunk, kicsit kezd eltűnni az az ideggombóc a gyomromból, ezt pedig jó jelnek veszem. Habár egyelőre nem iszom előre a medve bőrére, hisz még alig beszéltünk. Csak bízom abban, hogy egy kellemes délután elé nézünk és hogy az együtt töltött idő alatt nem sokszor fog eszembe jutni Lucas. De azt még nem tudtam, miként fogom tudni kezelni, ha valahogy rá terelődne a téma. De majd megoldom és nem lesz semmi baj. Hisz ez csupán egy csajos délután, nem pedig rendőrségi kihallgatás.


■ ■ most girls ■ ■ Vásároljunk, csajszi!  iloveu  
■ ■ credit

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
22
● ● karakter arca :
» Holland Roden


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:03 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Francesco Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Csüt. Jan. 25, 2018 10:57 pm

Kedvetlenül sétálgatok Párizs utcáin. Torkomat a cigaretta füstje mardossa, tüdőmet elüli a rengeteg beszított kátrány, azonban ezt a slukkot még legyűröm, ezt a szálat még elszívom. Még nem volt kedvem hazamenni, pedig Bella már biztosan vár otthon, hiszen ilyenkor szoktam hazaérni, de most elítélhető módon megváratom. Gondolataimba mélyedek, s lábaim céltalanul visznek előre, bele sem gondolva abba, hogy merre járok, milyen környéket keresek fel, milyen emberekbe botolhatok.
Egy elszáguldó mentő zökkent ki, sóhajjal ocsúdok az éber alvásból, s egy pillanatra megállok körbenézni. A Champs Elysées-re jutottam el, s nem is kerültem olyan messzire a lakásomtól, mint gondoltam volna, azonban még mindig nem volt szándékom hazamenni. Egy kirakatot bámulok, lenyűgöz a mértanilag megalkotott dekoráció, s elszomorít, hogy az előtte elhaladó párizsiak és a megszámlálhatatlanul sok turista nem látja át ennek gyönyörűségét. A feketék és vörösek egymás kiemelő kontrasztja, a formák kihívó és merész használata, a szinte megszólaló próbababák torz testtartása. Talán mégis valami művészeti ágat kellett volna választanom, de nekem már késő. Túl késő!
Továbbléptem, hiszen bármennyire is volt vonzó a szemnek a látvány, végtagjaim elgémberedtek a strázsálás miatt, így újra elindultam, újra hallottam vékony talpas cipőimet koppanni, és zsebre dugott kézzel kerülgettem a velem szemben áramló embertömeget. Mindig is gyűlöltem az embereket ilyen nagy mennyiségben, sosem tudtam elviselni azt, ha belemásznak a személyes terembe, ha a tarkómon érzem a leheletüket, ha a könyökeik szinte már a bordáim közé fészkelik be magukat. Észre sem vettem, hogy egy kört tettem meg, hiszen a pár perce otthagyott üzlet kirakata újra maga felé csábított, vonzotta a tekintetemet és csalogatóan invitált be a helyiségbe. Arra a kérdésre azonban nem tudtam válaszolni, hogy mit is keresnék egy fehérnemű-boltban, így hanyagoltam a bejárat környékét. Az egyik fűző keltette fel az érdeklődésemet, s nem tehettem róla, de Cécile alakját képzeltem a merevítők és csipkék közé, s megbabonázva álltam tompán a kirakat előtt, figyelve saját tükörképem és a képzelt valóság találkozását. Szívem gyönyört pumpált szét az egész testemben, ahogyan magam előtt láttam őt, amint mosolya megigéz, amint szemének egyetlen pillantása lángba borítja teljes valómat. El kellene őt felejtenem, de nem tudom, képtelen vagyok rá! Fejemet rázva lépek hátrébb, mintha csak kínozna a fantázia, mintha csak rémálomba fordult volna át Morpheus csábító ajándéka.
Nyelnem kellett egy hatalmasat, elűzni, elhajtani a gondolatát, nem gondolni a fájdalmára, nem tépelődni a tetteimen. Nem! Nem ilyen vagyok! Ez nem én vagyok! Dühös pillantást vetettem a kirakatra, s ha kezemet egy macskakő súlya húzta volna, már betörtem volna a fénylő felületet. Tenyerem ökölbe szorul, gyűlölet járja át minden sejtemet, gyűlölet, amiért ő látta meg előbb, amiért az övé lett. Kész voltam arra, hogy elinduljak haza. Kész voltam arra, hogy magam mögött hagyjam ennek az éjszakának a tanulságát és folytassam, amit elkezdtem. Újra kész voltam gyűlölni, újra tudtam gyűlölni.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
125


✥ Szeretettel Anaїs Morin tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Csüt. Feb. 01, 2018 8:29 pm

A nyolcadik csipkeanyagot aggatom magamra, aztán nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy ez sem tetszik. Húzom a csöpp anyagot, kihasználva a testem adottságait, fordulok jobbra, fordulok balra a tükör előtt, de valahogy nem az igazi. Egyik sem. Annyi fehérneműm van, hogy már nem tudom hova tenni, olykor a Bennek fenntartott fiókban találok csak helyet a melltartóimnak, de ez az alkalom különleges. Meg akarom adni a módját, Ben még biztosan nem vette észre azt, amit reggel óta nézegetek magamon. Nem nagyon volt módja rá, siettem, most pedig itt időzök, mint akinek teljesen elveszett az időérzéke. Pedig tudom, hogy megcsúsztam a határidővel, hogy reggel lesz egy megbeszélésem, amire még nincsenek készen a tervek.. Hogy a következő munka is határidős, és a nyakamon van... De mégis itt állok, latolgatom, hogy melyik lenne jobb választás. Az egyikben a csípőm nem tetszik, olyan furcsán domborítja ki az anyag a fenekemet is, a másiknak a felső részével nem vagyok megelégedve. Pedig az összes különösen szexi, puha anyagú és veszettül drága, páratlanul mutat a babán, passzol is rám, de nem tetszik. Legközelebb elrángatom magammal Cece-t, ha már Bennek akarok meglepetést szerezni, ő úgyis megmondja, hogy melyikben van az átlagosnál is laposabb vagy nagyobb hátsóm, melyikben a legszélesebb a csípőm és úgy összességében melyik a legjobb. Most viszont nincs kéznél és nem is akarom iderángatni, még a végén ő is elúszna a terveivel.. Inkább az eladónő segítségét kérem, és reménykedek abban, hogy nem az értékesítői vénáját fogja megpengetni előttem, hanem tényleg segít kiválasztani a legjobbat.. Csodák csodájára nagy nehezen dűlőre jutok, természetesen ajánlás alapján voksolok végül egy sötét bordó darab mellett, amit alap esetben biztosan elkerültem volna. De nem minden nap mutogatom a páromnak a hasam első dudorát. A közös kisbabánk érkezésének első szemmel látható jeleit. Végtelenül izgatott vagyok, kettőnk közül ugyanis ő az, akinek ez az egész új, én már egyszer átéltem ezt a kilenc hónapot. Bár voltaképp nekem is lesz, ami újdonság, hisz az első terhességem alkalmával a szüleimen kívül senki másra nem számíthattam. Most itt van mellettem Ben is, én pedig megadom neki szíve talán legnagyobb vágyát, egy babát. Én akartam lenni ez a nő, harcoltam érte, noszogattam, hogy hagyja el a feleségét, hisz már úgyis csak velem volt, nálam töltötte az idejét, és most nemsokára szabad ember lesz.
Felöltözve, a kiválasztott darabbal fáradok a pénztárhoz, egyetlen bankkártya mozdulattal fizetek, hálás mosollyal köszönöm meg a türelmes kiszolgálást, és tudatosítom magamban, hogy ide valószínűleg vissza fogok még térni, mikor már kényelmetlenek lesznek az apró csipkés fehérneműk, mikor a melleim olyan érzékenyek lesznek, hogy a legpuhább anyag is dörzsölni fogja.. Sőt, talán egész hosszú ideig ez az utolsó kimondottan erotikus darab, amit magamra fogok húzni, vélhetően akkor se lesz rajtam sokáig. De nem tudom kihagyni a lehetőséget, hogy Ben a porcikáimon elidőzve vegye észre a változást, az ajándékot pedig illik szépen becsomagolni. Én pedig nem is a hanyag munkámról vagyok híres..
Nagy mosollyal az arcomon lépek ki az üzletből, karomon ott lóg a táskám és a gondosan becsomagolt új szerzeményem, az üzlet előtt pedig ismerős alakba botlok.
- Szia Fred! - vigyorgok rá teli szájjal, ahogy megindulok felé, már messziről lerí rólam, hogy én bizony most meg fogom ölelni és meg is teszem fél kézzel, miközben két cuppanós puszit nyomok az arca két oldalára. - Mit keresel itt? Csak nem Cece-nek keresel valami.... - kacsintok rá. A barátnőm férjével az évek alatt egész jól összebarátkoztunk, akármilyen is épp a kapcsolatuk, én könnyedén értettem szót mindig is vele. Sőt, ha már itt van, és ha a sejtésem beigazolódik, akár segíthetek is neki. Engem már úgyis ismernek az üzletben.
avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
57
● ● karakter arca :
Claire Holt


✥ Szeretettel Francesco Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Pént. Feb. 02, 2018 12:01 pm

Agyam még mindig a gondolatok viharában próbál ellenállni az elsodródásnak, s egy pillanatra meg sem hallom a felém kiáltott nevet. Aztán a következő másodpercben egy fiatal nőt látok meg felém söndörögni, és jól látszik rajta, hogy ő felismert vagyis azt hiszi, hogy valakit felismert, aki nem én vagyok. Elmém egy pillanat alatt vált üzemmódot, és kikapom kezeimet a kabátomból, hogy jól megöleljem őt. - Szia...
Anabelle? Antonina? Anna? Fejemben pattognak a nevek, és próbálok fogódzót is találni, hogy vajon honnan kellene ismernem őt, majd amikor kimondja Cécile nevét, eszembe jut, hogy milyen eseményen voltunk mindketten. - Szia Anaїs! Ezer meg egy éve... Hogy vagy? De jól nézel ki!
Okés, talán kicsit túltoltam Frederico-t, de ő mindig is közvetlenebb, simulékonyabb tudott lenni a nőkkel, én pedig inkább karót nyelve viszonyultam hozzájuk. Ahogyan elengedem, mosolygok rá, teljesen átalakulnak az imént még gondolkodó vonásaim és újra az üzlet felé pillantok, majd hatalmasat bólintok felé.
- Elvileg titoknak kellene lennie és ígérd meg, hogy Cécile-nek egy szót sem szólsz róla! - sanda mosolyt engedek meg magamnak, majd kicsit közelebb rendezem az üzlet bejáratához, hiszen a forgalom nem engedi meg, hogy a járda közepén csacsogjunk egymással. - Egy vonzó darabbal akarom meglepni... Múltkor beszélgettünk róla, hogy újra a kamerám elé állna, kíváncsi vagyok, mit szólna hozzá, ha egy ilyen csipkecsodával rukkolnék elő.
Nevetem el magam, majd kacsintok is mellé, hiszen valószínűleg a bátyám is ezt tenné. A történet pedig, amit éppen Anaїs elé tárok, csak a képzelet szüleménye, éppen most improvizáltam, de aki annyit hazudott már az életében, mint én, annak az ilyen csalfaságok nem okoznak túl sok gondot. - De ha te éppen kifelé, akkor csak nem...? De tudod mit? Nem láttam és nem hallottam semmit!
Már csak azért sem, mert hirtelen nem jutott eszembe a férjének a neve. Van egyáltalán férje? Vagy csak barátja? Vagy csak egy átbulizni vágyott estéhez keresett magának jelmezt a méltó befejezéshez? Többet azonban nem fecséreltem a gondolatra, hiszen abból csak rosszul jöhetek ki, ha tovább feszegetem a dolgot, így még mielőtt bármit mondhatott volna, újra magamhoz ragadtam a szót.
- Szóval igen, Cece-nek nézek valamit, de kissé bajban vagyok. - gyűlöltem a becenevét. Sosem neveztem úgy, de most fenn kell tartanom az álcát, hogy hitető legyek a szerepemben. - Azt tudom, hogy mit szeretnék venni neki, legalábbis a színben már megegyeztem magammal, de a méretekkel mindig is hadilábon álltam. Persze, megnézhettem volna otthon, hogy milyen melltartót hord, de sosem voltam olyan alapos, mint az öcsém...
Elnevetem magam, majd kicsit közelebb hajolok hozzá, s bizalmas hangot ütök meg vele szemben. - Esetleg ... ha ráérsz ... ha nincs sok dolgot ... de azt is megértem, ha nem ... viszont örökké hálás lennék! Tényleg, bármit kérhetnél tőlem! Bármit!
Persze úgy könnyű ígérni, hogy végül majd nem nekem kell visszafizetni a kedvességet, de az már legyen Frederic dolga és problémája.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
125


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Kedd Feb. 13, 2018 11:03 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Szomb. Feb. 24, 2018 4:53 pm

pour ma petite fille
Nagyon boldog voltam, amikor Rosie reggel rábólintott arra, hogy ma tartsunk egy szuper anya-lánya napot. Csak mi ketten, ha már apa úgyis dolgozik, akkor használjuk ki a kettesben töltött időt. Amúgy is szükségét éreztem, hogy közös emlékeket gyűjtsünk, hogy a tavalyi év megpróbáltatásai után örömöt lopjak a kislányom szívébe és mosolyt csaljak az arcára. Igazi örömet. Hogy boldogan fonja majd a nyakam köré a nap végén a karjait és úgy feküdjön le aludni, hogy kellemes emlékekkel telve tekintsen vissza erre a napra.
Éppen ezért bíztam rá a programok szabad sorrendben való alakítását, én csak néhány ötletet dobtam be neki a reggeli közben. Elmehetnénk vásárolni, aztán hazafelé menet vagy beülünk valahova ebédelni, vagy itthonra rendelünk valami finomat, amit szeretne, esetleg együtt főzünk. Aztán egy mozi, vagy otthoni körömfestés, filmnézés, akármi. Én csak a hirtelen eszembe jutó ötleteket tártam elé, de az ő ötleteit is nagyon szívesen fogadtam, hiszem a mai napnak az a lényege, hogy mindketten jól érezzük magunkat és abból kiindulva, hogy én már attól boldog vagyok, hogy együtt lehetünk, a programok kiválasztása rá várt.
A ruhavásárlás első programpontnak való kitűzésében mindketten egyetértettünk, úgyhogy amint összekészülődtünk, máris indulhattunk a belváros felé.
Nem volt sok idő, mire elértünk az áruházig, a parkolóban leállítottam az autót és indulhattunk is befelé.
- Van kívánságod, melyik bolt legyen az első? - fordultam felé, amint beléptünk a hatalmas épületbe. - Én szívem szerint szépen sorjában mindegyiken végigmennék, de akkor lehet, hogy az egész napunkat itt töltenénk - kaccantam könnyedén, mert azt azért nem annyira szerettem volna, hogy csak ruhavásárlással töltsük el a mai napunkat. És amúgy sem azért jöttünk, hogy az én ruhatáramat felfrissítsük, habár ha találnánk valami szuper anya-lánya pólót, annak tudnék örülni, aztán persze lehet, hogy Rosie már inkább cikinek tartaná az ilyesmit, semmint menőnek, szóval egyelőre még csak az ötlettel sem támadtam le.

sweety   ■ ■  credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
79
● ● Keresem :
my lil' sis
● ● karakter arca :
Mandy Moore


✥ Szeretettel Rosalie Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Vas. Feb. 25, 2018 11:35 am

Meglepett anya felvetése, hiszen régóta nem volt már ilyen. Talán legutóbb nyáron volt anya-lánya napunk, de akkor se volt az igazi, hiszen inkább próbált kibékíteni a költözés miatt, ha még jól rémlik, de lehet mér keverem a napokat és az eseményeket, hiszen annyi minden történt az elmúlt félévben. Néha még én is alig akarom elhinni, hogy újra egy család lettünk. Sőt, még bővült is a család egy nagytestvérrel. Anya ötletei közül szinte mind tetszett, de elsőre inkább a vásárlást választottam, utána majd ehetünk valami jó helyen, valami olyan helyen, ami lehet akár idővel a törzshelyünk is, mert én örülnék annak, ha később is tartanánk ilyen napot. Mondjuk minden hónapban lehetne egy ilyen nap. Szerintem tökre menő lenne, bárki bármit is mondjon. Anya mindig is közelállt hozzám, kivéve utóbbi időben, akkor eléggé eltávolodtunk az eseményeknek köszönhetően, de nagyon hiányzott.
Sietve pattantam ki a kocsiból, hogy felkapjam a táskámat és elinduljak a boltok felé, vagyis az áruházba a parkolóból. Lelkes voltam, mosolyomat el se lehetett tűntetni az arcomról. Túlzottan is örültem annak, hogy újra minden a helyén van, de azt is tudtam, hogy anyát be kell avatnom a titkomba, mert nem akarok hazudni előtte. Többé már nem, vagy legalábbis nem ilyenekről. Remélhetőleg meg fog érteni és nem fogja túlaggódni a dolgokat.
- Mit szólnál ahhoz, amiben megannyi plüss van? Nem jut eszembe a neve, de esetleg körbe nézhetnénk ott is. Tudod, a földszinten volt és jobb oldalt. – pillantok rá mosolyogva. Tudom, hogy már annyi plüssöm van, hogy el se lehet férni tőlük, de ez engem sose zavart. Sose fogom szerintem kinőni ezt a dolgot és mindig találni fogok újnak helyet.
- De majd nézhetnénk neked is egy szép ruhát, amivel apát leveheted ismét a lábáról, ha netán végre kicsit kimozdultok. – csacsogtam tovább, ahogyan elindultunk a megfelelő irányba. Sietve szaladtam be a boltba, hogy minél hamarabb láthassam a plüssöket. Kíváncsian pillantottam végig, majd meglátva egy aranyos pacit felvettem és anyának mutattam.
- Mit gondolsz? Szereted a lovakat? – pillantok anyára kíváncsian és tökéletesen ártatlanul, mintha csak a plüss miatt kérdezném. Szerintem egész jó taktika így felvezetni, nem? Aztán majd áttérhetünk a ruhákra, mert szükségem lenne lovagláshoz egy-két dologra, de az úgy túlzottan is feltűnő lett volna. Maradjunk inkább a Rosies megoldásnál, hátha most nem lövök bakot.

sweety   ■ ■  credit
avatar
Ált.isk
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
99
● ● Keresem :
My place in the world and my lovely mom and my superhero dad
● ● karakter arca :
Lola Flanery


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Pént. Ápr. 20, 2018 9:00 pm



karakterleadás miatt
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2092
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Jérémié Lenoir tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Vas. Május 13, 2018 7:11 pm

Philippa&  Jérémié

Bianca tegnap este érkezett Párizsba, és azóta folyamatosan szekált az őrültebbnél őrültebb ötleteivel. Délelőtt városnéző túrára cipelt el, habár engem nem hatott meg annyira a város, a húgom arcán viszont láttam, hogy mennyire elvarázsolta őt a főváros. Minden, ami számomra hétköznapinak hatott, számára felért egy mesevilággal. Talán ezért is akarta annyira, hogy belevessük magunkat a városi életbe, ahelyett, hogy egy nyugodt délutánt tölthetnénk együtt.
Amióta beléptünk a Champs Élysées áruházba, ő egyik kirakattól a másikig vándorolt, egészen addig, amíg át nem karoltam a vállát, és betereltem az egyik üzletbe. Megengedhettük magunknak, hogy ilyen helyeken vásároljunk, és ha már annyira emlegette, hogy az iskolai bálra szüksége van egy csinos ruhára, akkor most megkaphatta. Csakis a legjobbat, a legdrágábbat viselhette, nem azért, hogy felvágjon a vagyonunkkal, hanem azt akartam, hogy boldog legyen. Ő pedig igencsak igényes volt a megjelenésére, néha elgondolkoztam rajta, hogy vajon talál-e magának majd olyan partnert, aki mellett ezen az életszínvonalon élhet, hiszen ismertem Biancát, és tisztában voltam vele, hogy ha valamit megszokott, akkor nehezen mondott le dolgokról.
Halványan mosolyogva figyeltem, ahogy egyik állványtól a másikhoz libben, ruhákat tart maga elé, válogat, és néha-néha kikéri a véleményemet. Mellette úgy éreztem, hogy engem is menten elragad egyfajta életkedv, és képes voltam valóban őszintén mosolyogni. Bianca továbbra is sürgölődött, néha visszarakattam vele egy-egy ruhadarabot, ami szerintem nem passzolt volna az egyéniségéhez, de egyébként én magam nem nézelődtem. Egyedül a testvérem öröme számított nekem, most pedig igencsak elemében volt.
Szétváltunk, ő továbbra is báli ruhát nézegetett magának, én viszont a sorok között nézelődtem, hogy milyen aprósággal lephetném meg őt. Teljesen elmerültem a saját gondolataimban, és a mellettem elhaladó nő parfümjének illata teljesen elbódított. Csak akkor eszméltem fel, amikor Bianca a sor túloldaláról szólt, hogy elmegy felpróbálni az általa választott ruhákat.
– Menj csak! Mindjárt követlek – biccentettem. Végigsimítottam az előttem lógó ruhaanyagon, meglepően puha, kellemes tapintása volt, aztán megfordultam, hogy kövessem a testvéremet a próbafülkékig. Abban a pillanatban sikerült összeütköznöm valakivel. Épp nyitottam volna a számat, hogy bocsánatot kérjek, amikor az idegenben a kollégámat véltem felfedezni.
Az arcomról azonnal lehervadt a korábbi mosoly, és gyanakodva fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat.
–  Mondd, muszáj neked mindig láb alatt lenned? – kérdeztem homlokráncolva, habár tudtam, hogy akkor is, és most is én mentem bele, de mégis kellemesebb volt őt hibáztatni, minthogy elnézést kérjek tőle. – Amúgy meg… Te most követsz engem, vagy mi? Értékelném, ha legalább munkaidőn kívül nem lógnál a nyakamon, mert nem fogok neked színészi leckéket adni, és arra se akarom pocsékolni a drága időmet, hogy veled gyakoroljam a szöveget.
Nem voltam túl kedves Philippával, de hát nem is akartam az lenni. Ha néha volt hozzá egy normális megszólalásom, azt is pillanatnyi gyengeségnek tudtam be. Most azonban megzavarta a családi idillt, és pusztán a jelenlétével volt szíves emlékeztetni arra a világra, amelytől legalább egy napra szabadulni szerettem volna.


■ ■ Zene ■ ■Remélem, tetszeni fog :3 ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
6
● ● karakter arca :
Will Tudor


✥ Szeretettel Philippa Bluebell Snow tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Hétf. Május 14, 2018 11:22 pm

Philippa && Jérémié
oh it's just you again, great
Ha egy lánynak szüksége volt arra, hogy úgy igazán kikapcsolódjon, akkor mi más is állhatott volna a szolgálatában, mint a lehetőség arra, hogy elmenjen vásárolni? Nem akartam városjáró körutat tartani, meg aztán különösebben találkozni sem kívántam senkivel így inkább csak a tömegbe olvadtam volna bele, ahogyan járom az üzleteket. Igazából semmi komoly célom nem volt az egésszel, egyszerűen csak nem akartam otthon lenni. Már tényleg kellene kezdenem valamit az egész helyzettel, de őszintén magam sem tudom, hogy mikor fog megoldódni, vagy mikor leszek úgy igazán kész arra, hogy megoldjam. Azt hittem már kész vagyok rá nem hiába költöztem vissza a lakásba. De mégis szüntelenül kihívásokkal nézek szembe és nem tehetek semmit az egész ellen.
Észre sem veszem, hogy melyik boltba tévedek be, vagy éppen melyikből fordulok kifelé a saját kis buborékomban vagyok, amikor nekiütközök valakinek, de mielőtt még bocsánatot kérhetnék rájövök, hogy kivel is állok szemben. - Hogy én vagyok láb alatt? Te jöttél belém.. Meg aztán mit keresel itt? - Valahogy a női kiegészítők között kavarogva nem igazán tudom, hogy mégis mit kereshet. Aztán végül is leesik. Talán valamelyik kis kalandját akarja meglepni valamivel? Talán ez egy ilyen szokásos dolog a részéről? Egek, annyi minden van, amit nem tudok róla, de szívesen beleütném az orromat. Azonban a goromba stílusa mindig ad egy hatalmas pofont.
- Neked meg mi bajod van? Bal lábbal keltél fel reggel? - Komolyan nem hiszem el, hogy mennyire egy képmutató.. Egy igazi, kis görény. - Nem követlek, mégis mi a fenéért követnélek? Épp elég visszataszító a társaságod munka közben, miért is akarnék én ebből bónusz időt? Talán használd az eszed néha. Igazán nem ártana, bár tudom fájni fog, de hidd el az emberiség érdeke. - Megfordulok és inkább igyekszem figyelmen kívül hagyni. Még, hogy én követem őt. Hát nincs nekem annál sokkal jobb dolgom, mit egy olyan személyt kövessek, akinek a stílusától a hátamon is feláll a szőr. Nem vagyok teljesen önkínzó. Jó lehet, hogy a halott családom lakásában élek, de azért egy bunkó társaságát nem fogom rögtön igényelni mindezen csomag mellé.
■ ■ king ■ ■ imádtam  ahwie  ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
13
● ● Keresem :
i have him now
● ● karakter arca :
● katherine grace mcnamara


✥ Szeretettel Jérémié Lenoir tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Kedd Május 15, 2018 10:06 am

Philippa&  Jérémié

Bianca eltűnése után elveszettnek éreztem magam. Ahogy sürögtek-forogtak körülöttem a gazdagabbnál gazdagabb vásárlók, elfogott a hányinger. Megvetettem ezt a világot, ahol csakis a vagyon és a márka számított. Minden érték, mint például a szorgalom, a becsület, a tehetség, amelyek számomra fontosak voltak, ebben a társadalomban háttérbe szorultak, és csak azok tudtak érvényesülni, akik a megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek, vagy úgy keverték a lapjaikat, hogy egyre magasabbra emelkedtek a ranglétrán. Utáltam magamat is, hiszen részben én is így emelkedtem ki a névtelen tömegből, mégis most visszavágytam oda.
Ehhez hasonló gondolatokon merengtem, amikor Biancának néztem valamit. Talán épp ezért is reagáltam le az összekoccanást a semmiből felbukkanó kollégámmal, mert abba a világba vágyott, ami elől menekültem, és megzavarta az amúgy is kellemetlen gondolataimat.
– Már megbocsáss, de most is, és akkor is te voltál az, aki képtelen volt odafigyelni arra, hová lép¬ – összeráncoltam a homlokomat, amikor számon kért. Nem értettem miért frusztrálta őt az, hogy a női ruhák között nézelődtem. – Egyébként, még mindig semmi közöd a magánéletemhez, így nincs jogod arról faggatni, hogy mikor mit csinálok.
Egykedvűen megvontam a vállamat, és ezzel ki is tértem a konkrét válaszadás elől. Nem ismert, és ha rajtam múlik, soha nem is fog megismerni, így aztán nem tartoztam neki semmivel.
– Én mindig ilyen vagyok. ¬ – Hangom bár nyugalmat árasztott, mégis kezdtem egyre feszültebb lenni, mert Bianca akármikor felbukkanhatott, és nem volt kedvem neki magyarázkodni erről a kotnyeles libáról.
– Én azt honnan tudjam, hogy mi jár a fejedben? Csak annyit tudok, hogy annyira akarod azt a szerepet, hogy bármit kinézek belőled – tártam szét a karjaimat, aztán a kezeimet leengedtem a testem mellé. Leperegtek rólam a sértései, hiszen annyi negatív megjegyzést és kritikát kaptam már, hogy ilyen gyenge beszólásokon fenn sem akadtam. Ha igazán a lelkembe akart volna gázolni, olyan dolgokat kellett volna felásnia, amiket senki sem ismert. Nem hagytam, hogy fogást találjanak rajtam. – Befejezted a gyerekes kötekedést, vagy még szeretnél mondani valamit? – kérdeztem csendesen, majd ha végre elhallgatott, kicsit közelebb léptem hozzá, és előrébb hajoltam.
– Talán neked kellene az eszed használnod. Nem vagy ebbe a világba való. Buta és tehetségtelen vagy. Nem is értem mit láttak benned – bántottam őt, de csak azért, hogy megóvjam a csúf valóságtól, ami ebben a szakmában várt rá. Egyáltalán nem volt béna, de egyszerűbb volt a véleményem ellentétét a fejéhez vágnom, mintsem bátorítsam őt arra, hogy tönkretegye magát.
– Az emberiség érdeke továbbra is az lenne, ha te használnád a csöppnyi agyadat, és kilépnél a sorozatból – szóltam utána, amikor sarkon fordult. Annyira lefoglalt a sértegetése, hogy észre sem vettem Biancát, aki épp Philippa háta mögött állt meg.
Bianca jobbját a csípőjére téve, a baljában a ruhákat szorongatva nézett ránk. Ha én nem tudtam eléggé ijesztő hatást kelteni, ő képes volt rá. A tekintete szinte villámokat szórt, ahogy rám és Philippára meredt.
– Te… – mutatott rá a munkatársamra, és fenyegetően közelebb lépett hozzá. – Ha még egyszer sértegetni mered a bátyámat, nem állok jót magamért!
Aztán Bianca felém fordult, jól lehordott, és megfenyegetett, hogy elmondja anyának a viselkedésemet, ha nem kérek most azonnal bocsánatot Philippától. Konokul összepréseltem az ajkaimat, és úgy meredtem a két lányra. Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez. Megráztam a fejemet, és nem szóltam egy szót se, Bianca hiába dobolt a karján az ujjaival, ebből nem voltam hajlandó engedni. Így hát Bianca elsétált a lány mellett, majd Philippa mellé lökött.
– Ma addig nem mentek el innen, amíg nem rendezitek a dolgaitokat! Nem fogjátok a napomat elrontani a hülyeségeitekkel! – Elég komolyan hangzott ez a fenyegetés, és a húgomat ismerve, képes is lett volna betartani azt. Philippára pillantottam, és vártam, hogy végre elmenjen, vagy csináljon valamit, mert én így is, úgy is Biancához voltam kötve, nem hagyhattam őt magára.

■ ■ Zene ■ ■Remélem, tetszeni fog :3 ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
6
● ● karakter arca :
Will Tudor


✥ Szeretettel Philippa Bluebell Snow tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Kedd Május 15, 2018 12:55 pm

Philippa && Jérémié
oh it's just you again, great
Ha valamire egyáltalán nem számítottam azaz, hogy pont itt futok majd bele a munkatársamba. Habár nem is tudom, hogy egyáltalán miért is gondolkodtam azon, hogy mit kereshet itt, amikor igazából semmi közöm hozzá és ezt nem is igyekezett a béka segge alá rejteni elég keményen felvállalta ezzel kapcsolatban véleményét. Meg igazából mindennel kapcsolatban bátran kinyögte, ha valami nem tetszett neki.
- Persze, hogy mindenért én vagyok a hibás bocsásd meg nekem, hogy megszülettem nem igazán volt ebbe beleszólásom.. - Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ennyire ellenséges legyen velem. Annyira érthetetlen a számomra. Nagyszerű színész és tényleg megvan már a maga hírneve, kiépített útja és ebben a szakmában azért elég fontos, hogy normálisan viselkedj a másikkal, mert elég hamar híre mehet annak, hogy összeférhetetlen valaki. Bár mindig szebb és jobb fenntartani azt, hogy minden a legnagyobb rendben. Bár nem tudom miért volt külön kérés, hogy ne lógjunk annyit együtt, hogy ne asszociáljanak semmire, de határozottan nem nehéz távol tartanom magam tőle.
- Kösz szépen.. - Nem tudom miért értek fel a szavai egy pofonnal, de lényegében ebben még az is ott rejtőzött, hogy összefeküdnék valakivel egy szerep miatt. Habár nem tudom, hogy ez is a szándékai között szerepelt mégis ez volt az, ami főként beugrott az elmémbe és nem is akart onnét szabadulni már.
Nem tudom, hogy miért estek annyira rosszul a lekicsinyítő szavai. Talán mert tehetséges volt és akármennyire legyen is tapló még sikeres is ennek fejében. Magyarán pontosan tudja, hogy miről beszél. De nem engedhetem meg, hogy beférkőzzön a bőröm alá és tehetségtelennek nevezzen. Ha tényleg az lennék nem játszanék a sorozatban.. Fel sem vettek volna, mert nem látták volna bennem potenciált.
- Hát igazad van elég béna lehetek, hogyha veled raktak össze egy sorozatba. - Önelégült mosoly ül ki az arcomra és még csak jelét sem vagyok hajlandó mutatni annak, hogy mennyire fájtak ténylegesen a szavai. Be fogom neki bizonyítani, hogy téved. S lehet szerinte nem vagyok ebbe a világba való, de szerintem meg a saját életembe nem vagyok való. Onnan szeretnék mindenáron kiszakadni és még csak nem is emlékezni arra, hogy valaha is mennyi tragédiának voltam a részese.
Hátat fordítottam neki és ezek után már nem is akartam vele foglalkozni úgy egyáltalán semmilyen okból kifolyólag, amikor a látóterembe kúszott egy lány, akinek a tekintetétől és a mondandójától legszívesebben mogyorónyira összehúztam volna magam. Nem tudom mivel érte el ezt, de határozottan ijesztőnek hatott. Talán csak meglepett, hogy valaki végighallgatta a gyerekes civakodásunkat.
- Hát én már most jobban bírlak, mint a bátyádat. - Ez volt az igazság. Lehet, hogy úgy parancsolt ránk, mint két gyerekre, hogy ne veszekedjenek, de még ebben is több kedvesség volt, mint neki az egész testében. - A sértegetés pedig kétoldalú, szóval... Nem feltétlen az én hibám, hogy valami miatt úgy érzi, hogy meg kell keserítenie az életem. - Habár biztos vagyok benne, hogy én is rendszeresen adom alá a lovat még akkor sem hiszem, hogy rászolgáltam volna erre a viselkedésre.
■ ■ king ■ ■ imádtam  ahwie  ■ ■credit



if your wings are broken borrow mine 'til yours can open, too 'cause I'm gonna stand by you even if we're breaking down, we can find a way to break through Even if we can't find heaven, I'll walk through Hell with you Love, you're not alone, 'cause I'm gonna stand by you
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
13
● ● Keresem :
i have him now
● ● karakter arca :
● katherine grace mcnamara


✥ Szeretettel Jérémié Lenoir tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Csüt. Május 17, 2018 11:07 am

Philippa&  Jérémié

– Elég kellemetlen – grimaszoltam arra célozva, hogy Philippának tényleg nem kellett volna megszületnie, legalább is, nem a filmsztárok világát messziről kerülnie kellett volna. Tisztában voltam vele, hogy mint másokra, így rá is kivetítettem a fájdalmamat, amit napról napra cipeltem magammal, mert nem menekülhettem a felelősség alól, amely ezzel az élettel járt. Dühös voltam hát rá, az egész világra, de főként magamra, hogy egy bravúros játékkal ilyen messzire jutottam, és mégsem találtam már ebben az egészben örömöt.
– Igazán nincs mit. Ha továbbra is szükséged van a szakmai tanácsomra, tudod, hol találsz – feleltem vigyorogva, mint aki annyira élvezné ezt a szituációt. Azonban nem éreztem semmit, még csak a lelkiismeretem se gyötört. Egyetlen érzelem uralkodott bennem, amely a cselekedeteimet is irányította: a harag.
– Arra esetleg még nem gondoltál, hogy mindenkit elüldöztem magam mellől? Nem jutottál még arra, hogy azért kaptad meg a szerepet, mert más nem akarta elvállalni, és a szereplőválogatáson már bárkivel beérték, aki elviseli a stílusomat? A kétségbeesettség nagy úr – Magasodtam fölé. Ajkaim fölényes mosolyra húzódtak, hiszen olyan egyszerű volt kiforgatni a szavait, és hamis dolgokat állítani csak azért, hogy még rosszabbul érezze magát. Bár tény, egy-két színésznő valóban miattam ment el, mert nem bírtunk megférni egymás mellett, de tudtam, hogy Philippát más okokból választották ki. Ettől függetlenül csak még nagyobbat taszítottam rajta a hazugságaimmal. Képmutató és csúnya világban éltünk, csupán ezt akartam megmutatni neki, hogy legyen ideje kihátrálni ebből az egészből.
Azonban Bianca felbukkanása mindent tönkretett, hiszen előtte nem viselkedhettem úgy, mint alapból. Látszott is a húgom arcán, hogy dühös és csalódott volt, amiért hallania kellett ezt a kis beszélgetést. Most először szorult el a torkom, és éreztem magamat kellemetlenül, mert nem akartam, hogy ilyennek lásson. Szerettem volna, ha a húgom ugyanolyannak lát, mint amilyen még Párizs előtt voltam.
– Nem tudom, hogy ez most bók volt-e, de akkor sem tűröm, hogy így beszéljetek egymással. Egyébként nem is értem mi ütött belé, nem szokott ilyen lenni – fordult a munkatársam felé, miközben a karjára terítve még mindig az általa elvitt ruhák pihentek. – Hallottam az egész társalgást, tudom, hogy ő is bőven benne volt. Anya szomorú lesz, ha ezt elmesélem otthon.
Az utolsó mondatánál elpillantott Philippa válla felett, összetalálkozott a tekintetünk, de én dacosan elfordítottam a fejemet.
– Elmondtam a véleményemet, ennyi volt az egész. Arról nem én tehetek, hogy nem veszi a lapot– megvontam a vállamat, s bár tudom, hogy a húgom bocsánatkérést várt tőlem, én mégis megmakacsoltam magam. Bianca felsóhajtott, aztán halvány mosollyal a kollégám felé fordult.
– Egyébként egyedül vagy? Nem tudom mi ütött a bátyámba, de hidd el, nem olyan szörnyű, mint amilyennek látod. Szerintem csak játssza az eszét, bár sose tudom, hogy mikor mit gondol… Viszont, ha nincs társaságod, örülnék, ha csatlakoznál hozzánk. Ne aggódj Jérémié miatt, majd visszafogom. – Elkerekedett szemekkel hallgattam, hogy Bianca a családi napunkat konkrétan csajos nappá próbálta avanzsálni. Meg akartam szólalni, de a húgom arcát látva inkább nem ellenkeztem.
– Biztos vagyok benne, hogy van ennél jobb dolgod is. Nem kell belemenned – fordultam Philippa irányába, ezúttal sokkal visszafogottabb és csendesebb hangnemben, remélve, hogy az imént voltam annyira kegyetlen vele, hogy ne akarjon egy légtérben tartózkodni velem.


■ ■ Zene ■ ■Remélem, tetszeni fog :3 ■ ■credit

[/i][/i]
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
6
● ● karakter arca :
Will Tudor


✥ Szeretettel Philippa Bluebell Snow tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Szomb. Május 19, 2018 12:47 am

Philippa && Jérémié
oh it's just you again, great
Olyan nehezemre esik viselkedni mellette. Tényleg úgy érzem magam, mint egy hisztis kisgyerek, aki legszívesebben ütlegelné addig, amíg abba nem hagyja ezt a gyerekest viselkedést. Habár ezzel csak még inkább gyerekesen viselkednénk mind a ketten. El is tudom képzelni, ahogyan egymás haját tépjük. De valahogy maradunk egyszerűbb és kifinomultabb formáknál, mint egymás idegszálainak a húzkodása, rángatása, mintha csak arra mennénk ki, hogy megtudjuk ki bírja tovább. Vagy egyszerűen csak, hogy mi is az igazi adott gyenge pontunk.
- Ha szakmai tanácsra lenne szükségem tőled kérnék úgy őszintén utoljára. - A szakmai dolgokba nem csak azt tartozik bele, hogy tehetséges vagy és rendkívül könnyedén bújsz bele szerepről, szerepbe. Hanem azért az sem árt, hogyha nem vagy egy görény, mint ember, de ebben ő sajnos nem remekelt. Tényleg nem tudom, hogy mivel sikerült mégis ennyi mindent elérnie, ha mindenkivel ilyen kegyetlen.. Vagy talán nem lett volna mindig ilyen?
- Hát, akkor hadd mondjak valamit. Lehet, hogy tehetséges vagy. De azért annyira nem vagy tehetséges, hogy mindent eldobva csak téged akarjanak, ha ennyire egy problémás személy vagy. Mert akármennyit is teszel le az asztalra a csillagokat még te sem tudod lehozni az égről és könnyedén választhatnak egy napon valakit, aki hajlandó nyújtózkodni értük, próbálkozni. - Nem tudom, hogy meddig akarja ezt a stílust fenntartani, de hosszútávon nem lesz elfogadható. Előbb vagy utóbb be fog telni a pohár és majd jön egy új csillogó tehetség, aki majd leváltja őt sorban minden egyes szerepnél. Csak azért, mert sokkal rugalmasabb és könnyebb vele dolgozni. Hogy is játszhatnánk el azt, hogy halálosan egymásba szeretünk, mikor ki nem állhatom? Bár, ha valami megmutatja, hogy mennyire is vagyok jó színész.. Akkor ez, határozottan az.
Nem számítottam arra, hogy valaki mással van itt, ha meg mással is van arra egyáltalán nem, hogy ez az illető egy családtag. Igazából semmit nem tudok róla, szóval nem is értem, miért próbáltam meg őt beskatulyázni valahová, vagy egyáltalán megérteni. Ha akarnám sem tudnám és nem biztos, hogy egyáltalán akarom.
Nehezen sikerült elrejtenem az arcomra kiülni akaró mosolyt, amikor az édesanyját említette. Hát anyuci kicsi fia lenne? Habár az arckifejezését nem láthattam, hogy erről meggyőződhessek inkább a tincseim mögé rejtőztem, hogy véletlen se láthassa egyikük sem a félig-meddig elrejtett mosolyomat.
A testvére ajánlatára azonban már kicsit felkaptam a fejemet és a tekintetem kettejük között kezdett el ingázni. Ha meg akarom érteni egy kicsit is, hogy miért ilyen, vagy egyáltalán tényleg ilyen-e, vagy ez csak egy álca, akkor jobb lesz valahol elkezdeni. Bár ez határozottan egy olyan lépés, amit már nem vonhatok vissza. Ha elindulok a lejtőn, akkor már nincs megállás.
- Egyedül vagyok és nagyon szívesen csatlakozom.. Totálisan ráérek. - Kedves mosollyal fordultam a testvére felé, majd egy pillanatra a tekintetem Jérémié irányába fordítottam, hogy lássam mennyire is zavarja a döntésem. Ha azt hitte, hogy lerázhat most nagyot tévedett. - Amúgy mit kerestek, vagy milyen ok áll a vásárlás mögött?
■ ■ king ■ ■ imádtam  ahwie  ■ ■credit



if your wings are broken borrow mine 'til yours can open, too 'cause I'm gonna stand by you even if we're breaking down, we can find a way to break through Even if we can't find heaven, I'll walk through Hell with you Love, you're not alone, 'cause I'm gonna stand by you
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
13
● ● Keresem :
i have him now
● ● karakter arca :
● katherine grace mcnamara


✥ Szeretettel Jérémié Lenoir tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Hétf. Május 21, 2018 12:58 pm

Philippa&  Jérémié

Mindig is gyerekesnek találtam a viselkedését. Lehetséges, hogy időnként az én magatartásom se tűnt a legfelnőttesebbnek, de mindez csupán színjáték volt. Az egész életem egy tökéletesen megrendezett színdarab volt, ahol mindenkinek megvolt a maga helye és szerepe, kivéve Philippát, mert őt valamiért nem tudtam elhelyezni ebben a darabban.
Halvány, mégis gúnyos mosoly jelent meg az arcomon, és kicsit közelebb léptem hozzá, hogy csökkentsem a köztünk lévő távolságot. Lassan kissé oldalra billentettem a fejemet, miközben tetőtől talpig végigmértem őt, aztán a tekintetem megállapodott az arcán.
–  Őszintén sajnálom, hogy így gondolod. Nem értem miért jó neked az, hogy ha valaki hazug szavakat suttog a füledbe, miközben megpaskolja a fejedet, vagy pár dicsérő szócskát vág hozzád, mintha egy kiskutyának adna jutalomfalatot azért, mert jól viselkedett. – Ideje lett volna belátni, hogy a filmipar nem az a habos-babos, cukormázas rózsaszín világ volt, amelyet sokan képzeltek. Itt izzadtsággal, könnyekkel, néha vérrel fizettél a megbecsülésért. Arról nem is beszélve, hogy alaposan oda kellett figyelned arra, hogy mikor kivel mutatkozol, mit nyilatkozol a sajtónak, és hasonló szépségek, amelyeket nem volt szabad elfelejteni. – De majd egyszer te is ráébredsz, hogy igazam volt. Akkor viszont már késő lesz.
Ezúttal sokkal halkabban beszéltem, de ez nem jelentette azt, hogy a hangomból kiveszett volna az utálat és a megvetés. Csupán nem akartam, hogy a körülöttünk vásárolók hallják, hogy miről is beszéltünk. Akaratlanul is nevetés csúszott ki a számon, amikor Philippa a viselkedésemet kezdte kritizálni, és felhívta a figyelmemet arra, hogy nem fogok sokáig színész maradni, ha nem bírnak kezelni engem.
– Elárulok neked egy titkot kicsi lány, a csillagok felragyognak, majd kihunynak. Ilyen ez, és elhiheted nekem, egyáltalán nem fog érzékenyen érinteni, hogy egy nap leáldoz a csillagom. Addig viszont azt csinálok, amit akarok, mert megtehetem. ¬– Őszintén, már vártam azt a napom, amikor a karrierem végre lefelé ível majd, hiszen akkor visszavonulhattam volna a színházakba játszani, és nem szerepeltem volna annyit a média előtt. – De azt ne felejtsd el, hogyha netán befutna a karriered, te is ugyanígy járnál később – tettem hozzá, és ha nem volt elég fürge, hogy lecsapja a kezem, akkor szórakozottan meghúztam egy hajtincsét. Nagyon buta volt, ha abban a hitben élt, hogy nem fog az én sorsomra, vagy más megkeseredett színész sorsára jutni.
Bianca felbukkanása viszont kizökkent a borús gondolataimban, és arra sem számítottam, hogy mindkettőnket alaposan leteremt majd. Nem is foglalkoztam a munkatársammal, amíg Bianca lehordott, hiszen elég kellemetlenül éreztem magam azért, mert ezt hallania kellett. Az meg végképp lesokkolt, hogy a húgom megkérte Philippát, hogy csatlakozzon hozzánk. Azonban nem engedtem, hogy a bennem dúló ellenérzéseknek bármiféle jele mutatkozzon az arcomon, helyette csak fapofával megvontam a vállamat.
– ¬Ahogy akarod – morogtam, Bianca arca azonban felderült, amint elfogadták az ajánlatát. Tényleg ennyit számított volna neki, hogy Philippa velünk tartson? Hiszen nem is ismerte őt, bár tény, én se tudtam róla sok mindent.
– A húgom iskolájában bált rendeznek, és mivel nem vagyunk prolik, ezért azt akarom, hogy ő legyen a legszebb a teremben. – Esélyt sem hagytam Biancának, hogy megszólaljon, ő viszont közben visszaakasztotta a korábban elvitt ruhadarabokat a helyére. Viszont amint végzett, mellém lépett, hogy egy csókot nyomjon az arcomra.
– Viszont nem találok olyat, ami tetszene, a bátyám meg abszolút nem ért az ilyenekhez, ezért gondoltam, hogy segíthetnél, hiszen te is lány vagy. Meg aztán, elég magányosnak tűnsz, pont, mint Jérémié. – Bianca önkéntelen csacsogására morogni kezdtem. Már majdnem kikértem magamnak, hogy engem ne hasonlítgasson ehhez a lányhoz, de helyette csendesebben válaszoltam.
–  Nem vagyok magányos, csak nincs szükségem senkire – elfordítottam a fejemet. Nem állt szándékomban rájuk pillantani, így aztán fogalmam se volt arról, hogy mit csinálhattak, de azt hallottam, hogy Bianca ismét a ruhák között kezdett válogatni.


■ ■ Zene ■ ■Remélem, tetszeni fog :3 ■ ■credit

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
6
● ● karakter arca :
Will Tudor


✥ Szeretettel Philippa Bluebell Snow tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház •• Kedd Május 22, 2018 12:17 am

Philippa && Jérémié
oh it's just you again, great
- Most magadról beszélsz? - Nem vagyok hajlandó elhinni neki, hogy borzalmas lennék. Nem fogja lerombolni az önbizalmamat. Meg amúgy is, nem azért akartam színésznő lenni, mert annyira jónak hittem magam, hanem mert menekülni kívánta a saját életem elől és ameddig ezt békében megtehetem mégis miért ne tenném meg? Annyival egyszerűbb egy teljesen más karakter bőrébe bújni napról-napra az ő életét játszani, egy képzeletbeli világban, ahol a problémák előbb vagy utóbb megoldódnak a maguk módján. Veszteség minden történetben jelen van, de mégis valahogy megtanul az ember alkalmazkodni és végül könnyedén búcsút int minden veszteségnek és képes boldogan visszatekinteni rá. Úgy örülnék, ha már én magam is itt tartanék.
- Most komolyan miért fáj neked annyira, hogy én mit csinálok? Miért érdekel téged, hogy én mégis mit akarok? Hm? Ebbe a világba akarok tartozni ez a saját döntésem volt. Megvannak az árnyoldalai nem vagyok naiv, pontosan tudom mivel jár, de vállaltam mindezt, amikor úgy döntöttem ennek a világnak leszek a részese, úgyhogy kérlek rohadtul ne akarj engem kioktatni erről.. - Tudtam, hogy mit vállalok azzal, hogy belecsöppentem ebbe az életformába. De volt egyáltalán más választásom? Nem igazán érzem úgy, hogy lett volna. A magánéletemből nem sok mindent tudnának előkotorni, hiszen nem is mondhatnám, hogy lenne bármilyen magánéletem. Csak a baleset az, amin csámcsogni tudnának, de az igazság az, hogy az egy olyan dolog, ami szüntelenül minden áldott nap velem van és ettől talán soha nem fogok megszabadulni.
Nem tudom miért, de valahogy a nővére hatására kicsit kíváncsi lettem arra, hogy mégis milyen is lehet a testvére. Láthatóan ő még elviseli, akkor nem lehet olyan rossz. Talán csak egy szerepet játszik, hogy távol tartson mindenkit magától? Ugyanakkor mindannyian a magunk szerepeit játsszuk ez egy örökös körforgás, ami talán sosem fog elmúlni.
- Én.. Nem vagyok magányos. - Egy kicsit erőltetett mosollyal az arcomon próbáltam meg elhessegetni az egész témát, hiszen valamilyen szinten magányos voltam. De már annyira hozzászoktam, hogy szinte fel sem tűnt.. Jérémié válaszán már meg sem lepődtem, hiszen annyira ellenséges volt velem is, meg igazából szerintem mindenkivel, hogy senki nem viselné el hosszútávon, ha arról lenne szó.
- Valami vörössel határozottan kitűnnél a tömegből, de.. - Kicsit próbáltam felmérni a leányzót, aki bőszen kutatott a ruhák között, majd pedig én magam is csatlakoztam hozzá, hogy keressem a megfelelő ruhát. - De egy kékes-zöldes árnyalat pedig a szemedet tudná igazán kiemelni. - Miközben beszéltem az ujjaim a ruhákon táncoltak és próbáltam megtalálni a legtökéletesebbet. A kezeim között végül egy bordó és egy kicsit merészebb vöröses-pink árnyalatú ruha akad meg. - Melyik tetszik jobban, vagy inkább felpróbálás után döntesz? - Furcsa, hogy mennyire könnyedén ki tudtam zárni Jérémié negatív energiáit egy kis vásárlás miatt.
■ ■ king ■ ■ imádtam  ahwie  ■ ■credit



if your wings are broken borrow mine 'til yours can open, too 'cause I'm gonna stand by you even if we're breaking down, we can find a way to break through Even if we can't find heaven, I'll walk through Hell with you Love, you're not alone, 'cause I'm gonna stand by you
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
13
● ● Keresem :
i have him now
● ● karakter arca :
● katherine grace mcnamara


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Champs Elysees áruház ••

Tell me your secrets

Champs Elysees áruház
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Avenue des Champs-Élysées-