Játszótér - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 10:06 pm ✥

✥ Yesterday at 9:08 pm ✥

✥ Yesterday at 7:01 pm ✥

✥ Yesterday at 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:05 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 8:29 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 10:59 pm ✥

✥ Vas. Aug. 12, 2018 9:24 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Játszótér •• Szer. Júl. 19, 2017 8:58 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2251
● ● Reag szám :
1467
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Játszótér •• Szomb. Márc. 31, 2018 12:40 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

To Claire

Ó hát szóval innét fúj a szél... nem gondoltam volna, hogy egyszer pont az ő szájából hallom azt, hogy nem bízik bennem. Bennem, aki nem egyszer húzta ki a szarból, akiben bízhatott bármikor, akire számíthatott, aki ott volt neki. Még ha közvetetten is, de ő is azok között volt, akik miatt leléptem, hogy ne legyenek senki céltáblái. Mind-mind most könnyedén foszlik tovább a múlt homályába. Rosszul esnek a szavai, mert adtam is rá okot, meg nem is. Ő ellenben csak azért ad esélyt, mert... nem is tudom, igazából akkor minek is erőlteti, ha semmi sem lenne jó neki?
- Ha ennyire nem bírod az arcom, akkor miért erőltetted ezt az egészet, hm? Ha azt hiszed, hogy csak rosszat hozok a "fiad" fejére, akkor miért vagy most is itt? Tudod, bírom a kiscsávót, ha az a problémád, hogy nem tudok rá figyelni, akkor nagyon tévedsz. - nem hagyom magam, miért tenném? Miért fognám vissza most magam? A gyerek odébb mászik, biztos lefoglalja a figyelmét a kapaszkodás. Claire szavai éles pengeként hasítanak a mellkasomba, olyan nehéz elhinnem, hogy amit tapasztalok tőle, az a valóság. Annyira más ő, annyival harciasabb, annyira rideg és idegen. Nem ilyennek ismertem őt és ez megijeszt. Ennyire megváltozott minden itt? Mi a picsa történt, amiről így lecsúsztam? Lett egy vőlegénye, szült egy gyereket - aki még mindig az enyém is - és csak azt tudja hajtogatni, hogy mi minden volt muszáj neki.
- Mert ha itt lettem volna, szerinted másképp történik? Lett volna bármi szavam a jól szituált faterod mellett? Nézz rám, a törvény előtt egy gettóból jött rossz arc vagyok. - mert a törvény nem csak fekete és fehér, a törvény azok mellett áll ki, akik mintapolgárok, a város javát szolgálják. Az már senkit nem érdekel, hogy milyen az igazi valója.
Méltatlankodva pillantok rá, amikor úgy dönt, ez ennyi volt. Most komolyan faképnél hagy? sarkon fordul, bye, elmegy? A nevét mondom, de a hang valahol elszáll a semmibe. A vérnyomásom megint a plafonra ugrik, a karjára fogok, visszarántom.
- Baszd meg Claire, ne fordíts nekem hátat, nem fejeztük még be. - mondanám még tovább, hogy de igen is figyeljen rám, de megzavar az ijedt tekintete. Eleresztem a karját, ő pedig elindul. Alex! Hová a retkes ménkűbe lépett le a töki, amíg nem figyeltünk? Csak pár perc volt, neki ennyi is elég volt, hogy minden további nélkül elszeleljen?
- Nem tudom! - én is ingerültté válok, türelmetlenül válaszolok, miközben lépést tartok vele. Én is kiabálok már, a dühöm elszáll, helyére aggodalom furakszik be. Ha valami történik a tökivel, én...
- Mondtam, hogy nem tudom! Annyit láttam, mint te. - tudtommal velem veszekedett, nem tudtam semmivel sem hamarabb felmérni, mi a helyzet. De nem fogok addig hazamenni, amíg elő nem kerítem valahonnét a gyereket. Claire már másokhoz megy oda, én helyette inkább körülnézek. Ha nem ment el senkivel, akkor mégis hová mehet egy három éves gyerek? Mi olyan izgalmas neki, ami elcsábítja innét a játszótérről?
Nem vagyok messze tőle, szemem sarkából kiszúrom, amikor felém néz tanácstalan ijedt tekintettel. Nem a harag süt róla, ahogy engem sem az vezérel. Annyira könnyű csak megfogni most a kezét és valamivel megnyugtatni.
- Meglesz, nincs semmi baja. Én...- rá pillantok, tanácstalan vagyok, nem tudom mit mondjak, még sosem voltam ilyen szituációban. Azt akarom talán mondani, hogy szintúgy aggódok. De ez olyan, mint hogy valakinek erősnek kell maradnia, nem? Megpillantom az apró lábakat egy rozsdás meglendülő lépcsőn, aminek az alja épp most szakad le nagy robajjal.
- Claire, ott van! - mutatok az épület felé, ami vélhetően lebontásra vár, de legalábbis biztosan elkél neki néhány fal. Gyorsra veszem a lépteimet, ahogy megpillantom az oszlopok között felbukkanni. A picsába, hát hová mentél, kölyök?!
Megelőzöm az anyját, csak úgy kiabálok neki hátra.
- Tereld el a figyelmét, én felmegyek érte. - esélytelen a lépcsőt használni és talán ha szóval tartják, megáll. A lépcső helyett keresek egy kapaszkodót, amivel felrugaszkodhatok a falra, onnét mégis csak gyorsabban jutok fel, mint megvárni, hogy leszakadjon alattam a megmaradt pár fok.
■ ■ Gangsta's Paradise ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Don Benjamin


Témanyitás ✥ Re: Játszótér •• Pént. Május 25, 2018 10:49 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Nem akarok tovább vele foglalkozni, szó nélkül mennék el mellőle és csak magamban szitkozódom tovább. Mert csak azért hagyom, hogy lássa Alex-et, mert tartok tőle, ha nem mennék bele, drasztikusabb megoldásokhoz folyamodna. Mert belement abba, hogy nem mondja el neki, hogy ő az apja. Mégis olyan nehéz a közelében lennem és látnom, hogy a fiam valóban kedveli, sőt utánozza is őt. Pont olyan lesz, mint az apja, pedig úgy örülnék neki, ha nem kísérne végig egy életen át. Ha megszabadulnék, vagy sokkal inkább felszabadulnék.
- Nem is akarsz más lenni... - bukik ki belőlem újra. Pedig próbálom lenyelni és nem foglalkozni a kifogásaival. Ezért ment el, mert ő a rossz arc? Apám nem rasszsita, és ha sok időbe is került volna míg elfogadja őt, megtette volna. Aztán elhagyott, újra és újra, minden egyes felbukkanásával nagyobb űrt hagyott maga után. Csodálkozik bárki is, hogy találtam mást, aki képes arra, hogy befoltozza? Akiből kérdés nélkül kinézem, hogy jó apja lesz Alexnek..
- De befejeztük! Eressz... - sziszegem abban a pillanatban, ahogy megérzem karomon ujjainak kemény szorítását. Nem tudom megakadályozni azt, hogy nagyot penderítsen rajtam, hogy újra maga felé fordítson. A rántás ellenére azonban nem kerüli el a figyelmemet, hogy Alex szőrén-szálán eltűnt. Talán ő is észreveszi rajtam, mert nem kell tovább próbálkoznom a szabadulással, ő maga enged el. Nem is kell kétszer mondani, már ott sem vagyok. Fejvesztve kérdezősködök, járkálok fel s alá, keresem az elszórt sálat, amit mindig le akar venni magáról, keresek bármit, ami jelezheti, hogy merre ment. Szemem sarkából látom csak, hogy az apja hasonlóképpen tesz, szinte körbejárjuk a teret, de nem sikerül nyomra bukkanom. Neki sem. Legalábbis arra következtetek és mintha a tekintete is némi aggodalmat sugallna felém. Bennem viszont már érik az önvád, mert figyelnem kellett volna, ő a legfontosabb az életemben mégis hagytam, hogy csak úgy meglépjen, míg én veszekedtem egyet. Ha emiatt baja lesz, azt sosem fogom megbocsátani magamnak.
Csak egy pillanatra állok meg, mikor már alig kapok levegőt és pihegek az idegesség és a futkározás miatt.
- Ő az életem... - Suttogom magam elé, szinte észre sem veszem, hogy megfogja a kezem, csak lepillantva tudatosul bennem, hogy kettőnk furcsa kontrasztja ismét az elmémbe ég. Most még ahhoz sincs erőm, hogy elhúzzam a kezem, ő az egyetlen, aki segíthet nekem. És nem akar lelépni, nem tűnt el. Egy ideges könnycsepp csordul ki a szemem sarkából, csak bólintok szavaira és úgy teszek, mint aki el is hiszi, mert nagyon szeretném, ha igaz lenne. Aztán csak elnehezedő szívvel elnézek az irányba amerre mutat, de mire megpillantom, ő már úton is van. Rohan, én pedig követem, aztán megtorpanok az épület aljánál. Alex a teknőségel játszik az egyik pillér szélén, én pedignem tudom mitévő legyek. Gyorsan letörlöm az arcomról a könnycsíkot, szipogok kettőt, hogy a hangomon ne hallhassa meg az ijedséget és míg Pierre felfelé indul érte, én lentről figyelem és leginkább csak imádkozom, hogy hozza le a fiamat. A fiunkat. Kivéltelesen bízom benne, hogy ez nem jelent neki akadályt, ennél veszélyesebb helyzetekből is kivágta már magát, csak akkor nem volt egy kis három éves útitársa, akire sokkal jobban kell vigyáznia, mint saját magára.
Nekem kell elterelnem a figyelmét... Még jó, hogy nem nekem kell felmásznom érte.. Bár kétség kívül megtenném, mindenféle akadékoskodnás nélkül feszülnék neki a mászásnak, fájdalmat és félelmet nem ismerve.
Most pedig legjobb ötletem az, hogy nem kiabálok fel neki, mert ha megijed, könnyen megbotlik még a saját lábában is. Sokkal inkább finomabb módon próbálom felhívni magamra a figyelmét, halkan énekelni kezdek neki, így csak azt a gyönyörű mosolyt látom meg az arcán, ami a legrosszabb napomat is széppé varázsolja. Óvatosan emelem fel a kezem, integetek neki egyet, nem zökkentem ki teljesen a játékból, de egy pillanatig sem hagyom, hogy az idegesség, amit valójában érzek, kiüljön az arcomra. Csak remélem, hogy Pierre időben leszedi, de én is igyekszem úgy helyezkedni, hogy szükség esetén el tudjam kapni.
Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
70
● ● Reag szám :
60
● ● Keresem :
my broster
● ● karakter arca :
taylor hill


Témanyitás ✥ Re: Játszótér •• Csüt. Aug. 02, 2018 7:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

To Claire
Nem akarok más lenni... hehh, régen sem volt semmi problémája azzal, hogy én milyen vagyok és voltam. Mert semmit nem változtam az évek alatt, ugyanannyira az a nigga gyerek maradtam, akit az utca nevelt fel. Érdekes, ez valamikor tetszett neki, valamikor örült, ha valamelyik túlfűtött buliban rázta nekem, én pedig minden mozdulatomban akartam őt. Megvesztem érte valamikor és most is tennék sok mindent vele szívesen, ha nem lenne ennyire rideg és távolságtartó.
Mocskosul feldühít, hogy úgy tesz, mintha soha nem vonzódott volna hozzám. Engedek a szorításból, amikor meglátom vonásain a kétségbeesettséget. Bassza meg, hogy a gyerek is ilyenkor tűnik el. Ő kérdezget, én inkább a terepet pásztázom. Nem tűnhetett csak úgy el, senki gyanús alak nem járt erre... nem kell sok ahhoz, hogy rájöjjek, hol is van. Nem várom meg amíg Claire kapcsol, elindulok nagy léptekkel, lendületet veszek magamon és már kapaszkodok is fel a falra. Minden pillanat számít, főleg hogy nem is látom Alexet a kinyúló pillér miatt. Érzem, ahogy az izmok megfeszülnek, mikor a pillér betonjára szorítok, majd felhúzom magam. Megpillantom az apró lábakat, háttal van épp nekem vagy kicsit oldalt, az anyjára figyel és mintha hezitálna. Meginduljon? Ne? Végül tesz néhány bizonytalan lépést és nekiindul. Felrúgom magam, előre hajolva lendülök utána, hogy pár másodperc múlva elkapjam a grabancát és a fekete semminek csapódjak. Hát haljak meg, hogy csúszdázni akart... az a kibaszott törmelékes cső, amit felállítanak, azt hitte azon lecsúszhat. Akkor ide akart jönni? Úgy szorítom magamhoz az amúgy is szűkös helyen a kölyköt, mintha minden centijén magamba akarnám passzírozni. Tudom, mi vár a végén, tudom, hogy neki baja eshetne, de gondolkozás nélkül fordulok úgy a becsapódás előtt, hogy inkább én sérüljek. Érzem a fájdalmas szúró érzést a lapockámnál, mintha csak meglőttek volna... de nem az az első, hogy magamat sajnáljam. A gyerekre nézek, aki még mindig kapaszkodik belém immár halálra rémült arccal. De egy karcolás sincs rajta és csak ez nyugtat meg. Az arcára simítom a kezem, látom hogy még mindig rémült és mindjárt kitör belőle a sírás.
- Nyugi kölyök, minden oké. - suttogom alig hallhatóan, de mintha mi sem történne, rázendít amint a ránk magasodó árnyék gazdáját meglátja.
■ ■ Gangsta's Paradise ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
63
● ● karakter arca :
Don Benjamin


Témanyitás ✥ Re: Játszótér ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Játszótér
Second Chance frpg
3 / 3 oldal

Similar topics

-
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Rocksolid
» Útszéli motel
» Játszótér

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-