Swarovski ékszerbolt - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 11:35 pm ✥

✥ Yesterday at 11:06 pm ✥

✥ Yesterday at 6:48 am ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 9:08 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 7:01 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:05 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 8:29 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Swarovski ékszerbolt •• Szer. Júl. 19, 2017 8:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Csüt. Dec. 14, 2017 8:36 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Figyelem a mozdulatait, ahogy aprólékos pontossággal vizslatja végig az ékszert, de úgy látom nem talál benne kivetnivalót, ezt pedig máris sikernek könyvelem el. Igyekszem a legelragadóbb mosolyomat villantani rá, nem is olyan nehéz, mint elsőre hittem, hisz a reakciója tényleg megmosolyogtat, csak egy picit kell rájátszanom. Nem is tudom, mikor mosolyogtam ennyit utoljára, már feltételeztem, hogy csak grimaszra tudnám húzni a számat, úgyhogy külön örömmel tölt el, hogy az ellenkezője került ki. Nem mellékesen az alakításom tökéletes.
A hajamat felemelem, míg összekapcsolja a láncot, utána pedig ő kezdi igazgatni, mintha már nem először csinálna ilyet. Nagyon elrontani nem tudja a hajam, míg nem kócol össze, azt pedig a sapkám már megtette korábban, úgyhogy nem is aggódom. A kabátomat is kijjebb gombolja és mire kettőt pislogok már meg is forat a tengelyem körül, hogy szembe találhassam magam a tükörképemmel.
Első nekifutásra a szavam is elakad, és nem javul a helyzet akkor sem, mikor megérintem a láncot. Elég súlyos, köszönhetően a köveknek és a foglalatnak, de minden grammért megéri.
- Lenyűgöző, ugye? - keresem meg a tükörben Lio tekintetét, de ehhez hátrébb kell hajtanom a fejem. Észre sem vettem, hogy milyen közel áll a hátam mögött, az egész úgy néz ki, mintha ösztönösen dőlnék a vállának. Na jó, ez az egy nem indokolja a színésznői képességeimet. - Igen, azt hiszem ez a végszó...
Elképzelem apa arcát, mikor megtudja, hova ment el ez a sok pénz. Ő úgy tartja, hogy ékszert nem szokás venni, azt kapják a nők. Nem véletlenül van anyámnak egy egész arzenálja otthon. Gyanítom a feléről azt se tudja, mire kapta, és egyáltalán nem is hordta. És itt a bökkenő? Mégis hova vennék én fel egy ilyen darabot?
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Csüt. Dec. 14, 2017 10:16 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

A kezeimet a vállán felejtem, ahogy a űnődöm a tükörből visszapillantó lányon. Tényleg jól áll neki a medál, ahogy illeszkedik a nyakához, jobban lehrzőségem van mindezt szemügyre venni. Eddig suliban ritkán találkoztunk vagy egyáltalán nem hisz mindketten szeretjük megkerülni azt. Most is csak heccből kezdtem szívni a vérét, mégis így csak nézve a teljes képet egészen más jár a fejemben. Miért nem szereti ő az ékszereket ha egyszer jól állnak neki? Miért gondolom azt olykor, hogy teljesen száműzi azt az életmódot amit kapott? Pedig jól állna neki. Valami frappánsat, vicceset akarok mondani a kérdésére, de nem jut semmi az eszembe.
- Bámulatosan kiemeli a nyakad kecses ívét. - pillantok le rá, ahogy kissé hozzám simul miközben felnéz. Semmi gúnyos nincs a szavaim mögött, ahogy a mosolyom is őszinte. Nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget, de... az eladó krákogása töri meg a pillanatot, amikor észreveszem, mennyire elbambulok. Az az ékszer túl jó.
- Visszük. - nézek vègül ismét a nőre majd egy picit eltávolodok Olytól.
- Tudod már mire fogod először felvenni? Vagyis nem tudom, ez neked lesz?
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
504
● ● Reag szám :
246
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Csüt. Dec. 14, 2017 10:50 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Szerencsére nem kell emlékeztetnem magam, hogy ez csak egy színjáték a részünkről. bár annak elég jó. Pillanatokon belül beleéltem magam a szerepbe, hagytam hogy elterelje a gondolataimat és ha a végén én leszek ennek a csodás láncnak a tulajdonosa, akkor megérte.
- Kösz, Lio - halkulok el egy szempillantás alatt. Van valami a hangjában, ami zavarba hoz, valószínűleg bele is pirulok kissé, így sietősen a hajam mögé rejtem az arcom, míg leveszi a nyakamból. De még utána sem fordulok felé azonnal, előbb rendezem a vonásaimat, sokkal egyszerűbb úgy, hogy már nem látja minden mozzanatomat a tükörből.
- Kérem csomagolja be - adom át az eladónőnek, amint Lio sikeresen levette a nyakamból. Igazából tudom, hogyha eltűnik a pult mögé, akkor a színjáték is tovaszáll, talán ez zavar a legjobban, de nem akadályozom meg benne. Ugyan mivel tehetném?!
- Nem.. tudom.. - ismerem be akadozva és már ki is ül az arcomra a megszokott grimasz. - Anyámnak valszínűleg még fantasztikusabban állna, mint nekem. Pont olyan mint én, csak... gyönyörű.. - mosolyodom el egy pillanatra hosszú idő óta először, mikor anyámra gondolok. - De most épp elég viharos a kapcsolatunk ahhoz, hogy ilyen ajándékot kapjon tőlem.. Nálam viszont nagyvalószínűséggel örök időkre porosodásra lenne ítélve. - húzom el a számat csalódottan. A fene se tudja, miért kezdek nyíltan beszélni, de be nem áll a szám. Talán azért, mert épp az imént derült ki, hogy nem is annyira borzasztó személy, mint amilyennek első ránázésre tűnik?! Minden bizonnyal..
- Még azt a hattyús kristályt is csomagolja kérem, a kirakatból. - szólok a nőnek, aki épp gondosan helyezi bársonydobozva az ékszert. A sógornőmnek tetszeni fog. - Na és te mit is keresel itt? - kapok aztán észbe, hisz ez egy női ékszerüzlet. Történetesen ki tudom találni, hogy ő is ajándékozni készül.
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Csüt. Dec. 14, 2017 12:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

A nő már el is emeli a tükröt így én a lánc kikapcsolásával kezdek foglalatoskodni.  Oly már a haját is előre húzza, motiválva arra, hogy segítsek neki kikapcsolni. Jobb is így, mint ha elakadna, kifordulna, bármi. Az ilyen ékszerek tartósságában annyira nem bízok, bár ki tudja, nekem csak egy karkötőm van, azt sem hordom.
Tekintetemmel követem az eladó mozdulatait, igazából nem is nagyon tudom mit mondjak most neki. Én sem vagyok az az alkalmakra járós, bár hogy őszinte legyek néha élvezem a lányok hadát olyankor. Ismernek már mint a rossz pénzt, nem egy áldott jófiú vagyok.
- talán többet kellene ilyenekre menned, ha a nyakék ennyire jól áll, biztos nem lehet gond a ruhával semi. Ha anyukád szép... - akkor bizonyára te is az tudsz lenni. Csak ezt már nem teszem hozzá. Inkább elpillantok a fiókk felé, ahol a fülbevalókat nézegettem.
-  anyának kellene valami fülbevalót, de nem tudom. Kettő között nem tudok dönteni.  - vonok vállat egy kissé tanácstalanul.
- Hölgyem, óhajt még valamit? - visszatér az eladó az elrakott ékszerekkel, kérdőn pillant ránk, hogy akkor most odafáradunk a kasszához avagy sem.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
504
● ● Reag szám :
246
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Csüt. Dec. 14, 2017 4:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Jókedvűen fordulok felé, most hogy sokkal többet költöttem, mint amennyit eredetileg terveztem. Nem szokott ennyire feldobni a vásárlás, nem is vagyok az a fajta, akit túl sokáig leköt az ilyesmi.. Hát csak rám kell nézni. Valószínűleg, ha nem hasonlítanék annyira anyámra, a ruhatáramból senki nem mondaná meg, hogy a lánya vagyok.
- Nem igazán vonzz a bájcsevegés és a giccs. De néhány kötelező megjelenésem úgyis lesz.. - rázom meg a fejem. - Mégis mit csinálnék én apám korosodó partnereinek a társaságában? - húzom össze ódzkodva a szemöldökömet. - Ne, meggondoltam magam, vegyük úgy, hogy ezt meg sem kérdeztem... - emelem fel az ujjam, mielőtt még csípőből kiszaladhatna valami válasz a száján.
- Szeretnéd, hogy vessek rájuk egy pillantást, vagy még mindig úgy gondolod, hogy nincs ízlésem?! - vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, de közben somolygok magamban. Van nekem stílusom és érzékem is, nem mellesleg nőből vagyok, de eszem ágában sincs ráerőszakolni a segítségemet. Ha nemet mond sem sértődök meg. Igenis van ízlésem. Egyedi.
- Nem, köszönöm, ennyi lesz. - adok választ aztán az eladónőnek, mire közli az összeget. A szemeim egy kicsit kikerekednek a 277,98 Euro hallatán, de végül átnyújtom a kártyámat neki.
- Hölgyem, itt valami probléma lesz, a kártyája lejárt a múlt hónap végén.. - húzza el a száját a nő a pult túloldalán, én meg rettentően kellemetlenül érzem magam. Nincs nálam elég készpénz, hogy kifizessem, csoda is lenne, ha metrón ilyen vastagon közlekednék..
- Semmi gond, ha kapok egy számlaszámot, már el is utalom.. - veszem a kezembe a telefonomat, hogy utalást indítsak az üzlet részére, de a nő nem túl segítőkész. Még csak elrakatni sem hagyja a két nyakláncot. Mintha hidegen hagyná, hogy mára már a bank is bezárt, hogy pénzt tudjak felvenni ott. Nem hiszek a fülemnek, mikor a sorban mögöttem álló nő viszont bejelenti, hogy ő elvinné a nyakéket. Na nem, az már az enyém.
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Csüt. Dec. 14, 2017 7:26 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Hamiskás mosoly kúszik az arcomra, ahogy épp fejtegetni kezdi, miért is nem szereti az ilyen rendezvényeket. Pedig igazán élvezetesek, leakasztani egy pasit magának pedig nem a világvége. Szerintem érzi ő is, hogy lazán, szinte csuklóból tudnék választ találni neki és még csak nehezemre sem esik.
- Nem a korosodókra gondoltam... - pillantok le az ujjára, amit nem messze emel el a számtól. Tényleg elhallgattam volna ezt most, de ne így. Nekem csak ne mutogasson, okés? Kicsit talán kétségekkel pillantok el ismét a fülbevalók felé. Most tényleg kérjek segítséget? Végül csak hagyom, hogy belecsordogáljon az én ügyembe. Az üvegasztalhoz indulok, ahol lepillantva ott pihen egymás mellett a két fülbevaló. Az egyik még mindig hatalmas, míg a másik inkább csak hosszúkás és elegánsabb. Mindkettő illik, csak...
- Hasonlóak, de nem tudom melyik menne egy pazar gyöngysor nyakékhez. - mivel sem meleg nem vagyok, sem pedig semmi ilyen ábrándjaim nincsenek, így méltán esik nehezemre döntenem és igazából csak zavar, hogy még mindig itt vagyok. De talán jutok dűlőre, szeretnék.
Murphy rendesen dolgozik, hogy mit ne mondjak. Előbb szimplán ez a találkozás itt, most meg hogy nem szabadulunk egykönnyen. Már zúgolódnak mögöttünk páran, az eladó pedig megmakacsolja magát egy kissé. Egészen addig történik ez, amíg én nem unom meg a helyzetet és támaszkodom a pultra.
- Csapja hozzá ehhez azt a kettőt. - teszem le az általam választott ékszert a pultra és ellentmondást nem tűrő pillantással firtatom a reakciót. Nem is mernek tiltakozni, így 354,10 Eurora egészül ki az előbb is csinos kis összeg. A kártyámon van annyi szerencsére, hisz ha már apa rákényszerített arra, hogy szerezzek lóvét Kennynél, akkor ő bőségesen jutalmazott meg. Néha nem értem ezen lépéseit, mint ha azt akarná megmutatni, hogy vannak igazán nem kényelmes helyzetek is az életben és... szóval elég nehezen tud ilyenekre ránevelni, mert nem érdekelnek. Felnyalábolom az egész zacskót, ahogy kiadják a kezembe és sarkon fordulok.
- Csak nem marad itt másnak... - kiveszem az én ajándékomat a zacskóból, hogy a többi tartalmat így egyben nyújthassam át neki immár odakint.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
504
● ● Reag szám :
246
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Pént. Dec. 15, 2017 12:19 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Közel fél órás ismeretségünk okán már meg sem lep, hogy nem tud csak úgy szó nélkül elmenni a kérdés felett, de ezt most éppenséggel nem veszem magamra. A szerelmi életemnek annyi eltt, mikor Párizsba költöztünk, erről már valószínűleg hallott pár pletykát, simán ki tudom nézni a kis rajongótáborából, hogy elhintették neki, ezért vagyok ilyen mufurc.
- Ha hallgatsz rám, akkor egy gyöngysor mellé a kevesebb több. - segítek a választásban neki azután, hogy egy pillantást vetettem a két kiszemelt darabra. Nem mondom, hogy megkedveltem, de kevésbé nézek rá ferde szemmel, mint eddig bármikor tettem. Furcsa hozzáállás tőlem.. Az meg pláne nem megszokott, hogy ilyen bánásmódban részesülök. Nem az van, hogy nem tudok fizetni, de még ha elő is forudlna ez az eset, akkor isbiztosítaniuk kellene a lehetőséget, hogy másnap visszajöjjek érte. Komolyan, karácsony előtt? Nincs ennek a nőnek szíve? Körbeudvarol, hogy elővehesse a láncot és mindenképp el akarja adni? Az már nem is számít, hogy ki veszi meg... Egy kicsit kiborulok az esettől, mire Lio közbelép és szó szerint megmenti a napot. Egy hitetlenkedő pillantást vetek felé, aztán egy gúnyos mosolyt villantok a nőre, aki láthatólag tiltakozna, ha merne. Azt nem igazán értem, miért hajlandó Lionel a többszörösét ott hagyni az üzletben, vagy hogy egyáltalán miért segít, se megvárom, míg távozunk, csak aztán támadom le vele.
- Mintha azt mondtad volna, hogy nem teszel szívességet, ha nem származik belőle hasznod.. - pillantok rá gyanakvóan az üzlet előtt, még mielőtt elvenném tőle a zacskót az ékszerekkel. Tudom, megtenné egy szimpla köszönöm is, de nem értem őt.
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Pént. Dec. 15, 2017 12:50 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ez esetben eldőlni látszik a kérdés. Nem nevezném kimondottan rá hallgatásnak, inkább csak megpróbálom mindkettő fülbevalót elképzelni azzal a gyöngysorral és hogy őszinte legyek, tényleg a kevesebb több. Pár perc, amíg kiveszik nekem és már állhatunk be a sorba. Ez a helyiség még mindig nyüzsög, talán csak még többen jöttek, amióta itt vagyunk. De nem csodálkozom, karácsonykor mindenki megőrül. Tudom mit csinálok legközelebb, már nyáron meglesz mindenki ajándéka és ezzel le is tudom a felhajtást. Hogy mennyire gyűlölöm én a karácsonyt...
De kész cirkusz ez az egymásra licitálás is, már csak azért is nyílik a bicska a zsebemben, hogy mennyire pofátlan az eladó. De ha ő az, akkor én is az leszek. Legrosszabb esetben most ugrott egy kis zsebpénzem, ez van. De ezt valahogy nem akarom ennyiben hagyni. Csak tudjuk le, érjünk ki, nyomasztó ez a bolt. A sok csilivili baszás és társai... Mindjárt jobban esik a friss levegő. Olyra pillantok, ahogy felteszi a kérdését. Szórakozott mosoly ül ki az arcomra, ahogy átadom neki a zacskót. Tudtam, hogy valamit fog kérdezni, mondani, bármi.
- Az a nyaklánc a te nyakadba való, ez nyilvánvalóvá vált a tükörben is. Senki másnak nem állna ennyire jól, nekem pedig feldobtad vele a napom. Csak ennyi. - kabátom belső zsebébe teszem az újonnan megvett fülbevalót, csak utána húzom fel a cipzárt.
- Én pedig most léptem, ezer dolgom van még. - igazából nincs, csak nem tudok mit kezdeni a helyzettel és nem is akarom, hogy bármiféle megjegyzéseket tegyen erre. Csak őszinte voltam, örüljön. Gyors köszönés és már fordulok is sarkon.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
504
● ● Reag szám :
246
● ● karakter arca :
Carter Jenkins


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Pént. Dec. 15, 2017 8:35 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Meglepődve, de annál nagyobb elégedettséggel veszem tudomásul, hogy hallgat rám, mikor az ékszerek között kell választania. Valószínűleg csak idő kérdése, hogy magától is rá jött volna - jobb esetben -, hogyha nem akar a megajándékozottból egy bazári majmot csinálni, akkor a megoldás ott van az orra előtt. De a kezdőlökést azért magaménak tudom be.
Kifelé menet még mindig örülök a tanácsomnak, és annak is, hogy megkímélt egy kellemetlen hercehurcától az eladókkal éééés utána valószínűleg a biztonságiakkal is. A diadalittas arckifjezés akkor tűnik csak el az arcomról, mikor az övén megjelenik a mosoly. Naná, biztos vagyok benne, hogy van hátsó szándéka... De erre... Most bókol nekem? Egy kicsit megilletődve hallgatom, pislogok egy nagyot, de nem szólok közbe. Teljesen azt hittem, hogy minden csak a színjáték része volt, ezért is nem tulajdonítottam neki jelentőséget, csak belementem a játékba. Most viszont már nem bámulják minden mozdulatunkat árgus szemekkel..
- Kösz, Lio.. - villantom rá régóta az első legőszintébb mosolyomat, de még mielőtt bármit mondhatnék, már sarkon is fordult és öles léptekkel indul meg. - Hé, várj, nem beszéltük meg, hogy... - hova utaljam a pénzt... Befejezni már nem tudom, mert eltűnik a forgatagban. Nincs más megoldás, holnap be kell mennem a suliba. Nem akarok adósa maradni.
Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
400
● ● Reag szám :
173
● ● karakter arca :
dove cameron


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Pént. Dec. 15, 2017 11:03 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Vas. Feb. 04, 2018 8:21 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Aria && Siffy


Jó pár hete annak, hogy Felipe behúzta a féket a bankkártyámon. Igazából eddig észre sem vettem, hogy mennyire szórom én a pénzt, nem is nagyon érdekelt. A bátyám sem nagyon foglalkozott vele, vagy ha igen, akkor nem tette szóvá. Van ez így. Hogy mi történt pontosan pár hete? Hát az esett, hogy a ló elesett, és vele együtt én is buktam...vagyis hát normális nyelvre lefordítva túlköltekeztem. Úgy nagyjából ezredszerre, és ez volt az a határ ahonnan többé nem tolerálta a pénzszórási szokásaimat. A limit pedig olyan alacsonyan lett meghúzva, hogy abba még egy legatyásodott templom egere is belepirult volna. Más megoldás után kellett kutatnom, és bármennyire is nem vagyok egy melós alkat, valami nekem való diákmunka után kellett néznem. Nem vagyok egy kigyúrt Popeye fazon sem, hogy raktárakban pakolásszak, vagy polcokat töltögessek, az unalmas repetitív papírmunka sem nekem való. És bár állandóan jár a szám mint a kacsa hátsó fertálya, ügyfélszolgálatra sem lennék alkamas, mert a mondorom és a humorom hagy némi kivetnivalót maga után, amit hosszú távon nem tolerálnak. Így aztán a neten böngészgetve bukkantam rá valami divatügynökségre, ami hétvégente fotózásokhoz kifejezetten egyetemistákat keresett. Na nem modellnek, te kis naív! Cipelni a reflektorokat, kezelni a szélgépet, vagy rohangálni a kávéval, beállítások sémáival és hasonló olyan apróság amit jobb esetben senki még csak észre sem vesz, de valakinek meg kell csinálnia. Mikor Lolának beszámoltam az épületes munka ötletemről csak úgy egyszerűen a képembe röhögött. Szerinte, mint annyi minden mást, ezt is el fogom cseszni. Mennyire felemelő tud lenni, amikor a legjobb barátod sem képes kinézni belőled, hogy egy bögre kávét minden gond nélkül el tudsz vinni A-ból B-be. Persze nem azt mondom, hogy ez volt életem álma, és minden jövőbeli tervem keresztbe húzom azért, hogy ezt csináljam, de hétvégente és alkalmanként megkeresek annyit, amennyiből futja a nagyobb hepajokra, mert a bankkártyán lévő pénzből ruhákat tudok venni. A fősulis jegyzeteket és egyéb kiadásokat meg Felipe külön rendezi, szóval gond egy szál se. Megszakadni nem kell, és a munkaidő is rugalmas. Rugalmas, jah! Erre az első napomon jöttem rá, mert tizennyolc órán keresztül robotoltunk, nem csak én hanem a modellek is, és állíthatom édesöregem, hogy állandóan kiglancolva a topon lenni sem éppen felemelő. Az én lestrapált farmerom és megviselt pólóm a kutyát nem érdekelt, de azok a szép nők...és állandóan bazsalyogni, meg mellet ki, meg hasat be, meg pucsíts, meg nézz úgy mintha odalennél a világ legrondább fasziáért….hát nem tudom. Azt hiszem ez az a szakma, már ha nevezhetjük annak, amit soha a büdös életben nem csinálnék. Ez egy fotósorozat volt amúgy, amelyhez hétvégente azért kellettünk mi egyetemisták, mert a rendes asszisztenseknek jóval többet kellett volna fizetni ilyenkor, így aztán helyettük bennünket güriztettek. Nem mintha a pénz nem jött volna jól  amit kaptunk,és nem utolsó sorban volt ott egy srác...első pillanatban fel sem tűnt, aztán jobban megnézve volt benne valami, ami odavonzotta a tekintetem állandóan. Lola azt mondta volna, hogy a ronda embereknek is megvan a maguk indiszkrét bája, de ez más volt. Ő valami sminkes, vagy csuda tudja mi volt, és egészen addig oda meg vissza voltam érte, amíg meg nem tudtam, hogy...hát miként is fejezzem ki magam diszkréten: ugyanarra a célközönségre hajtottunk. A srác meleg volt, mint a túlhevült sütővas. Kár érte. De ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen elvagyok én a szórakozóhelyeken, meg csacsogok fiúkkal, és némelyik tetszik is, és nem vagyok kőből, és persze, hogy érdekel, hogy bejövök e valamelyik srácnak...szóval afféle csajos dolgok megvannak bennem is, de eddig még úgy istenigazából nem sikerült egyszer sem bepasizni. Lolának állandóak voltak az egyéjszakás kalandjai a kezdetektől….de én nem ez a fajta vagyok. Ki nem néznéd belőlem mi? Hát pedig ez van. Rohadt nagy a szám, de olyan vagyok mint a rossz kutya: ugatok csak, nem harapok. Aztán arra is rájöttem, hogy ez azért lehet, mert egész gyerekkoromban, mióta a szüleim meghaltak csak férfiakkal vagyok körülvéve. Hamarabb ismertem egy jól húzó verdát, mint a murilló fürtös babákat. Mondjuk ettől még nem lettem totál fiús, de úgy igazán csajos sem. Na és ilyenkor mit csinál az ember lánya? Kiszúr magának valami hírességet, és azt majmolja. Volt ilyen is pár, de nekem ettől személyesebb kell. Nem elég csak neten vagy újságokban látnom az illetőt.
Így történhetett, hogy a második fotózási napon szúrtam ki magamnak a modellek közül valakit. Csinos volt...nem is csinos, hanem szép...nem is szép, hanem gyönyörű. De tényleg. Nőies volt, kifinomult, nagyon jól állt neki ha komoly volt, és az is ha nevetett. Tipikusan az a fajta hölgy, amelyiknek elég csak valahol jelen lenni, hogy felkeltse a figyelmet.Néztem a gesztusait, ahogyan a kezét használja mondjuk ha teát iszik, vagy kávét. Ha megeszik egy gyors szendvicset, egy aprósütit. A testtartását...de nem amikor fotózzák, hanem a pihenő időkben. Irigyeltem ezekért a dolgokért, és azt vettem észre, hogy utánozom. Otthon néha a tükör előtt, vagy úgy egyáltalán. A hanglejtését igyekszem ellesni, és ugyanúgy használni. Jó persze nem mondom, hogy nekem ez rém hülyén áll, és nem is kellene erőltetnem, de én ezzel akkor éppen nem foglalkoztam.
Swarovski...megvan a név? Neeeem ez nem egy lengyel nyelvtörő rigmusa, hanem a világ egyik vezető csillogó-villogó bigyóinak gyártója. Ezek nem holmik értéktelen vackok, ezek minőségi bigyók.De hát ezt bárki jól tudhatja aki egy kicsit is mozog az efféle világban, vagy ügyesen rákeres bing-en keresztül a neten. Szóval a mai fotózás itt volt. Ilyen Swarovski kristályokkal ékesített ruhák voltak, úgy ragyogott minden, mintha egy arab sejk itt rázta volna ki az aranyszőnyegét. Ma én voltam felelős a ruhákért, ami azt jelentette, hogy a megfelelő snitthez a megfelelőt készítem oda a modellnek. Aria...illetve én nem szólítottam őt így, hanem a többiek...szóval az a gyönyörű nő is itt volt ma. Komolyan csak álltam és néztem őt, mennyire elképesztően csodálatos. Én is ilyen akarok lenni! Mi lenne ha simán megkérdezném tőle hogy csinálja? Vagy egyszerűen tanácsot kérek….de miben is? Hogy hogyan kell egyszerűen így kinézni? Hát nem tudom. Tapasztalat az biztosan. Azon kívül meg...de akkor is meg kell tudnom!
A bolt tulajdonosa egy pattogó, alacsony kis Luis de Funes utánzat volt, némi Brad Pittes beütéssel. Állandóan titokzatosan nézett. Amikor éppen nem pattogott. Miközben azon treníroztam magam, hogy megszólítsam Aria-t, a ruharaktárnak kinevezett paraván mögött éppen a következő jelenethez használatos tengerkék ruha akadt a kezembe, rajta az ő nevével. Valaki azt kiabálta, hogy negyed órás csúszás a felvételben, mert kiégett az egyik reflektor, cserélni kell, és nem megfelelő a selyem sem amit rászereltek szűrés gyanánt. Ez az én negyed órám...ki kell használnom. Kezemben a ruha, egy cinkos mosoly a tükörképemnek és már dobáltam is le magamról a farmert, meg a pólót, hogy magamra vegyem ezt a nem mindennapi organza mesterművet. A végeredmény, egy kilométernyi hosszú ruha, merthát nem egy 160 cm “magas” lányra tervezték, viszont azon kívül én halálosan szépnek találtam még az én alakomon is. Megvolt az örömködés öt perce, és persze nyilvánvalóan rajtam nem úgy áll, ahogyan majd a szépségen fog, de legalább elmondhatom, hogy lesz viszonyítási alapom hova fejlődhetek. Már éppen bújtam volna ki a ruhából, hátul lehúzva először a cipzárt, amikor a paraván ajtónak használt része kivágódik,és a Luis de Funes áll ott, mindenféle Brad Pittes titokzatoskodástól mentesen, felfutó kócos szemöldökkel
- Te meg mi a f’szomat csinálsz itt?- annyira diszkréten, hovatovább finoman kérdezett, hogy majd hanyatt dobtam magam a kedvességtől. És ha mindez még nem lett volna elég a jelenetnek szemtanúja volt a fotós, a meleg sminkes, egy lány akinek nem tudom a nevét se, az engem telibe megvilágító reflektor, és maga Aria. Úúúúristen de rohadt ciki.
- Ez….nem az...aminek látszik!-rögtönözz Siffy, különben kirúgnak. A kezem endítettem, csuklóból forgattam meg, és megpróbáltam adni a lazát, amit egy lehúzott ruha hátrésszel elég nehéz.
- Aria...Aria megkért, hogy ellenőrizzem le ezt a ruhát mielőtt kiviszem neki.
- De minek vetted fel?
-Nagyon alapos akartam lenni!
Cíííh basszus, ez elég hülyén hangzott, miközben Csizmás Kandúr méretű üveggolyó szemekkel, könyörgőn néztem a modellre, hogy szánjon meg és mentsen ki ebből a helyzetből.



 
■ ■ Fire Under My Feet ■ ■Megjegyzés: Remélem tetszeni fog Neked  iloveu  ■ ■credit

 



A világegyetemben a legnagyobb mennyiségben előforduló két anyag a hidrogén és a hülyeség.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
30
● ● Reag szám :
16
● ● Keresem :
Felipe Larbaud
● ● karakter arca :
Tiffany Alvord


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Hétf. Feb. 19, 2018 9:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to Siffy
Elképesztően fárasztó napnak nézek elébe. Valahogy úgy érzem magam, hogy inkább lennék egy tengerparton sütetném magam és nem gondolnék egyáltalán a munkára még hírből se. De van egy olyan érzésem, hogy ez mostanában biztosan nem fog megtörténni.
Aj. Néha nagyon úgy érzem, hogy már elegem van ebből az égész fotózásból és kezdem megbánni azt, hogy ezt a szakmát választottam. Persze egyáltalán nem így van. imádom amit csinálok. Csak egy kis pihenőre volna szükségem. Remélhetőleg ha lejár ez a fotózási láz, akkor majd elmehetek én is valahová relaxálódni és feltöltődni.
Álmodozás Aria. Csupán álmodozol. Hogy én valaha szabadságra mehessek? Olyan ritkán fordult elő amióta dolgozom. Egy kezemen megtudom számolni, hányszor voltam valahova csak azért, hogy feltöltődjek és nem valami fotózás miatt.
Hosszú órákig gondolkodhatnék és rághatnám magam azon, hogy mért nem megyek el egy kis szabadságra. Való igaz nagyba befolyásolja ezt a munkám is, de elhatározásom is. Ami nincs. Nem szeretek hosszabb ideig eltűnni, mert utána olyan nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Okosan kérdezhetnéd, akkor meg minek akarok elmenni feltöltődni? Mert nekem is jár egy kis pihenő. Nem sok csak egy kicsi. Annyival is megelégszem.
Most is épp egy Swarkowski fotózásra érkezek be, többed magammal. Ezt a felkérést semmiképpen se mondhattam le, hisz egy neves cégnek dolgozni, mindig jól jön. Emeli a hírnevemet és ráadásul szép képek készülnek, profi sminkesek és fotósok segítségével. Na meg csodálatos ruhákba és ékszerekbe bújhatok, amit mindig is szerettem. Még ha csak pár órára is. Ha jól megfigyelem a terepet akadnak itt újoncka kisegítők is. Dave mindig szokott felvenni maga mellé, diákokat vagy rajongókat, hogy besegítsenek neki. Nem tudom miért, de ő jobban szereti őket, talán azért, mert kevesebbet kell fizetni nekik, mint a profi munkásoknak.  
Lepattanok az egyik sminkes székbe, egy kávéval a kezembe miközben Stacy azon dolgozik, hogy  a lehető legszebben fessek majd a képeken. Közben Dave duruzsolja a fülembe mindeközben a forgató könyvet, ha szabad így neveznem. Itt sem működik éppen minden úgy ahogyan a modell szeretné. Pontosan leírt sorrend után kell menni, még az is megvan szabva, hogy mikor mehetek szünetre.
Villantunk pár képet miután elkészültem teljesen, csak úgy próbából. Ezt mindig így szokták. Sosem értettem, hogy ez meg miért van. Nem lehet csak úgy egyszerűen belekezdeni az egészbe? Mindegy.
Hirtelen egy hatalmas reccsenés és az egyik reflektor beadja a felmondását. Senki sem számított erre. Pontosan akkor mikor elkezdték volna  a normális fotózást. Ilyen nincs!. Még egy hatalmas szünet. Kitudja mikorra javítják majd meg.
- Aria! - kiállt utánam Dave miközben elindulok az egyik asztal felé. Ő tudniillik a menedzserem és emellett egyébbel is foglalkozik. - Azért ne menj túl messzire. - jegyzi meg mintha elszökni akarnék.
Jó. De azért csak elülhetek egy kicsit. - mondom némi gúnnyal a hangomban. Bólint.
Vitára leszek figyelmes a ruhatárból, pontosabban szóváltás szerűségre.Mint mindenki más nyomban arra nézek. A bolt tulajdonos áll háttal nekem és szembe vele egy lány. Az én ruhámban.Olyan képet vág mintha leforrázták volna. Egy pillanatra tekintetünk találkozik.
Ösztönösen közelebb megyek, hogy lássam mi folyik ott, és persze, hogy megtudjam mit keres az én ruhámban. El kapok némi szót. A lány azt hazudja, hogy én kértem rá? Tényleg képes ezt mondani. Élőszőr dühös leszek, és az jár a fejemben, hogy majd én helyre teszem. De aztán megsajnálom. Tulajdonképpen nem tett semmi rosszat, csak felvett egy ruhát. Ami történetesen pont az enyém. Csupán egy lány aki vágyik a szép ruhákra, mint minden más lány.
- Igen, én kértem meg rá! - állok a bolt tulajdonos elé határozottan. Majd hátrafordulok a lány felé és rámosolygok kedvesen. - És szerintem nem kéne akkora ügyet csinálnia abból, hogy valaki felpróbál egy ruhát. - teszem hozzá némiképp leszidva a bolt tulajdonost a többi ember előtt. Kezemet magam elé emelve állítom el amikor mondani akarna valamit, gondolom az előbbi beoszlásomra. - Vagy netán ellopott valamit? Elszakította? Bemocskolta? Vagy csak önnek ennyire unszimpatikus egy egyszerű diáklány? - utalok ezzel esetleg arra, hogy lenézi a kisebb rendűeket.
Hatásos volt, mert erre már nem volt mit reagálnia. Csupán fogta magát és sértődötten tovább állt. Ahogyan mindenki más is levetette a szemét a lányról, amint rájuk néztem kissé erőteljesebben.
- Na és most, lássunk csak téged. - fordulok a lány felé. Egy picit végi fut a tekintetem rajta. - Először is, legközelebb azért próbálj meg jobb füllentést kitalálni. - állok meg egy szuszra. Komolyságom, csak az előbbi kirohanásom maradéka. Egy mosollyal az arcomon teszem hozzá az előzőhöz. - Én kimentettelek. De mások nem biztos díjazták volna, ha róluk hazudsz. - Mondom kedvesen. Olyan barátságosan közelítek feléje ahogy csak tudok, nem akarom megbántani. Valamikor régen talán én is hasonlóan néztem a modellekre, és nekem is jól esett volna ha valamelyik így közelít hozzám. - Te biztosan ismersz. De ha nem Aria vagyok. - mutatkozom be. - Én viszont nem tudom a neved. - késztetem a bemutatkozásra őt is.
 ■viselet ■



A hozzászólást Ariella Sühan Blake összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 25, 2018 8:52 pm-kor.
Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Kedd Feb. 20, 2018 10:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Aria && Siffy


Az a baj a mai világgal szerintem, hogy kivesztek belőle a példaképek. De nem csak a pasik számára, hanem a nők számára is. Vagy éppen az olyan lányok számára is mint én vagyok. Tele van a filmvilág, meg a divatvilág is, meg úgy összességében az egész média túlhipe-olt, és unalmas pózerekkel. Némelyik nő úgy néz ki, mint aki legszívesebben le se tenné a lábát erre a földre, de úgy alapvetően az egész univerzum se érdemelné meg az ő fenséges jelenlétét. Miközben üres és futószalagon gyártott egy kaptafára készült senkiházi. Szépen fogalmazva. És amikor már, érted, kezded feladni a reményt, hogy lesz valaki akire tényleg úgy nézhetsz mint akinek elég csak kinyitnia reggel a szemeit úgy tökéletes ahogyan van, szinte a semmiből bukkan fel egy ilyen nőci mint Aria.
Nem ismertem, mármint azon kívül amit láttam belőle, de szerintem igaz lehet az a mondás, hogy vannak azok a tipusú emberek, akiknek a belső szépsége is kisugárzik a külsejére. Persze ez nem azt jelenti, hogy adott esetben mondjuk néha nem érez késztetést arra, hogy kézzel-lábbal egyen csak mert úgy kényelmes, és ne flangálna a lakásban egy szál kinyúlt pulóverben, mert éppen ahhoz van kedve, és azt is hiszem, hogy ő is szokott mérges, haragos vagy éppen rosszkedvű lenni. Mindenkinek vannak hibái, nekem is vannak. Hajjaj, nem is kevés. De az igazat megvallva úgy vagyok vele, hogy amíg nem ártok vele senki másnak, illetve nem lesz holnap olcsóbb a kenyér csak mert éppen a szokásosnál is idiótább vagyok, addig nem aggódom. Tökéletes ember nincs, ahogyan tökéletes helyzet, vagy éppen tökéletes pillanat sem. Ezek a dolgok pont attól lesznek hiteltelenek, hogy nem léteznek.
De amúgy amilyen mákom van, sikerül a lehető legszerencsétlenebb helyzetbe beletenyerelnem. Munkát vállaltam:pipa. Amúgy szerintem egészen tűrhető vagyok benne:pipa. Kijövök a kollégákkal is:pipa. És természetesen meglesz nagyon hamar életem egyik legkínosabb szituja is: pipa.
Nem hiszem, hogy az ahogyan engem éppen talál a kis Pattogi, bármiféle magyarázatra szorulna, még akkor sem, ha olyan vehemens módon, és a hazugságot sem sajnálva igyekszem mentegetőzni. Persze nem egyszerű mindezt a fél stáb előtt kiizzadni magamból, és persze arról sem vagyok meggyőződve, hogy ezt az átlátszó orbitális nagy kamut bárki is bevette volna. Holnap húzhatok zacskót a fejemre, hogy ne lássák a céklavörös képemet.Ekkora beéégést nagyon régen produkáltam már, és akkor is megtehettem, hogy hetekig nem néztem a hely környékére sem. De itt én dolgozom, és ide máskor is vissza kell térnem, mindezek után is. Miközben könyörgő szemekkel nézek Aria-ra, aki láthatóan hasonló módon a többiekhez enyhén szólva is megdermedt, mint az ijedt gekkó, már lepörgetem magamban, hogy mennyi mindent buktam ezzel az akcióval. Buktam például, hogy valami hótlaza stílusba odariszáljam magam a szépséghez a pihenő idejében, és amúgy úgy tegyek mintha csak véletlenül kezdenék beszélgetésbe, valami ismerkedésbe bonyolódjunk. Mert hát mégsem csüccsenhetek le vele szembe, lábakat keresztbe vetve, hogy akkor most ugyan mesélje el nekem mitől néz ki így...meg adjon pár tippet, hogyan lehetne egy pasas fejét elcsavarni, aki történetesen tetszik nekem. Mert arra már rájöttem, hogy ha ilyesmit akarok majd egyszer, abba egy kicsit több komolyságot kell csempésznem. Úgy értem nem lehet mondjuk az első csókot elviháncolni. Vagy de? Ciki vagy még éppen csak belefér az ilyesmi? És egyáltalán….na de érted! Ha én most egy ilyennel indítok nála, azt hiszem holnap már nemhogy ide nem kell jönnöm dolgozni, hanem úgy ánblokk az egész iparágban elterjedhet rólam a vélekedés, hogy nem éppen százzal megy a csaj. Ennek az esélye mondjuk most is megvan. Szóval azt hiszem bukó a spontánnak tűnő ismerkedés esélye, ahogyan annak is, hogy komolyan fog engem venni valamennyire. Életem eddig kevés komoly beszélgetése közül az egyik már a tervezési szakaszban elvérzett. De jó vagyok ebben!
Szerintem jelen pillanatban a fél...nem is...az egész csillagos égboltot a lábai elé teríteném hálám jeléül, és tökéletesen foganosítva a “lehoznám neked a csillagokat is az égről” kifejezést, felturbózva azzal, hogy a bolygókat is megkapja grátisz azért mert nem hagyott cserben. Pedig megtehette volna. Lazán, simán, csak semmi dráma. Ő nem kért engem semmire, és ki vagyok én, hogy ilyesmit merészelek...szóval érted. Aria mégiscsak egy jó nevű modell, én meg...én meg csak egy diák vagyok a sok többi lótifuti diák között. Semmi, snassz. De erről beszéltem. Nézz rá, és érteni fogod! Nem csak gyönyörű, hanem jólelkű is. Jó persze nem fogom szentté avatni, de a kedves mosolygásra még ha kicsit idétlenül is de rezdül a szám és valami hasonlóval próbálkozom én is. Mármint ez olyan mosoly féle akarna lenni, még ha úgy is tűnik, hogy idegzsábát kapott az arcizmom.Zavarodott vagyok egy csöppet, de semmi gond, perceken belül hozni fogom a formámat, csak még fel kell dolgoznom a sokkot, hogy ha egy fél perccel később törnek rám, ott állnék egy szál fehérneműben egy vigyorgó Csőrikével a hátsómon. Igen...képzeld el, ennyire infantilis vagyok, vannak mesefigurás alsóneműim.
Több kérdést is intéz a kissé megszeppent tulajdonoshoz, és bár engem senki nem kért meg rá, a nyomaték kedvéért mindegyiknél rázom a fejem. Én bizony nem tettem kárt a ruhában, nem loptam el, és még csak a szándéka sem volt meg bennem eme cselekedetnek. Az unszimpatikus résznél csak kihúzom magam, és egy fél lépéssel közelebb lépek Aria védőkörzetébe. Úgy látszik, hogy tartanak tőle, én meg egyszerűen úgy döntöttem, hogy erre a pár másodpercre hozzá tartozom, szóval rólam is le lehet kopni.
Persze ha azt hittem ennyivel megúszom, akkor alaposan tévedtem.Mert az egy dolog, hogy a tulajdonos odébb állt, és persze a többiek is végre mással kezdtek foglalkozni, hála annak, hogy a gyönyörű modell megvuduzta őket a pillantásával, azért még nekem is számot kell majd adnom, hogy mi volt ez az egész. Egy hazugságból pedig elég volt egy napra egy. Mármint itt és most. Meg aztán...na de tényleg. Ránéz az ember erre a nőre, és még olyat is bevall, amit el sem követett.
Na lássunk engem! Egy félig levetett gyönyörű ruha, szénaboglyák romantikus kuszaságát idéző hajzuhatag, meg halálra vált fej némi kínos heherészéssel fél percenként. És itt van ő. Tetőtől talpig nőiesen, hogy a saját ösztrogénjeim elsápadnak az irigységtől.Jó értelemben persze, mert inkább felnézek rá. Szó szerint is.Azért a komolyságát oldó mosolya némiképp megnyugtat, és ekkor kiengedem a percek óta benn tartogatott szuszt. Képletesen szólva. Mert azért fel voltam készülve egy alapos és kimerítő négyszemközti letolásra.És hogy eddig még nem szólaltam meg? Ó nézd el nekem, meg vagyok én szeppenve mint meztelen csiga a házavatón, de nem kell félteni. Csak idő kell. Meg persze valami, ami oldja a feszültséget. Mondjuk egy újabb heherészés, és végül aztán rátalálok a hangomra is.
- Más tuti nem húzott volna ki.Szerintem még rúgott is volna belém egyet. Te viszont….fúúú azért te baromi rendes vagy ám. De ez látszik is rajtad. Mármint...szóval csodaszép vagy, elegáns meg minden…-nézek végig rajta leplezetlen kislányos rajongással...tudjátok, mint amikor először néztetek hercegnős filmet a tévében gyerekkorotokban, és annyira de annyira akartatok ti is hercegnők lenni, de csak a szobalány szerepéig jutottatok. Max.
- ...bocs amúgy nem akarok tolakodó lenni...még akkor sem ha annak tűnök. Meg izé...szóval én tudom ki vagy. Mármint nem csak azért mert egy csomó reklámfotóról a te arcod néz vissza, hanem mert szerintem itt te vagy a legszebb.- megvakarom a nyakamat hátul, és kissé lehajtva a fejem amúgy pislogva nézek rá. Hú öcsém, azért rendesen zavarban vagyok.
- Én...én csak az egyik diák...khm- köhintettem egyet, mert nem arra volt kíváncsi mit csinálok, hanem a nevem érdekli.
- Siffy vagyok...akarom mondani Sofia. Csak ez olyan mint egy pipadohány márka, mondjuk abból is a jobb fajta, szóval mindenki Siffynek hív.- szinte egy szuszra hadarom el, és legszívesebben a nyelvembe harapnék, hogy mégis hogyan vagyok képes ennyi baromságot összehablatyolni. Egek! Csak a nevemet kérdezte.
- Amúgy a bátyám szerint neked van a legszebb szemed a La Diva parfüm kollekció modelljei közül.- Siffy fogd már be! Felipe ha ezt megtudja elevenen kinyír. Vagy ha megtudja, hogy Aria-val beszéltem valószínű oda-vissza kifaggat majd.Nana, azt hiszem érik a bankkártyám tilalmának feloldása. Vagy nem.
- Segítenél megszabadulni ettől a ruhától? Mármint...rém kínos így ácsorogni, mikor perceken belül neked kellene ebben fotózkodni, miközben még mindig rajtam van. Csak a hátsó cipzárral nem boldogulok.- fordulok meg, miközben megemelem a hajamat és előrehajtom a fejemet, hogy le tudja húzni a hátamon a ruha zárját.
- Tényleg bocsánatot kérek! Nem téged akartalak ám kellemetlen helyzetbe hozni, de sajna ilyen az én formám, állandóan valami zűrbe keveredek.Jóvá tehetem valahogyan?- nem volt semmi hátsó szándékom ezzel a kérdéssel. Illetve egy mégis: visszakanyarodhattam az eredeti tervemhez, hogy valahogyan elbeszélgetünk amolyan nagy-nőcis témákról. Tanulni akartam, na!

■ ■ Fire Under My Feet ■ ■Megjegyzés: Remélem tetszeni fog Neked  iloveu  ■ ■credit




A világegyetemben a legnagyobb mennyiségben előforduló két anyag a hidrogén és a hülyeség.
Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
30
● ● Reag szám :
16
● ● Keresem :
Felipe Larbaud
● ● karakter arca :
Tiffany Alvord


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Szomb. Márc. 17, 2018 3:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

to Siffy
Nem akarom kinevetni a lányt, de valahogy mégis mosolyognom kell. Olyan aranyos ahogy ilyen zavarban van. Bevallom nagyon jól esik, hogy ennyire rajong értem, mostanában nem sok őszinte rajongom van. Csak olyanok akadnak akik a hírnevem vagy a pénzem miatt kedvelnek csupán. Így természetes hát, hogy ennek a a lánynak a rajongása ennyire megfog. Kedves kis teremtés. Valahogy hasonlóan festhettem én is anno kiskoromban. pont ugyanígy rajongtam egy-egy nevesebb emberért, mint most ahogyan ő értem.
Ő értem, akár mennyire is nehéz kivenni a beszédjéből, szóval a neve Sofia, de Siffynek becézik. Ezért igazán nem kell, hogy zavarba legyen. Mindenkit becéznek valahogyan. Pipadohány márka? Jó humora van.
- Értem. - próbálok beleszólni miközben beszél. Elég nehéz félbeszakítani, elég sokat és gyorsan beszél.
- Oh köszönöm szépen. Mond meg neki is. - válaszolok mosolyogva a bokra mait kaptam. Már ha meghallotta. Bár nem vagyok biztos benne, hogy felfogta. Szerintem szegénykém annyira zavarban van, hogy azt se tudja mit beszél. Nem tudok mit tenni, nagyon mosolyognom kell.
- Persze! - válaszomat meg se várva már tartja is felém a hátát, hogy lehúzhassam a ruha cipzárt. Én meg odamegyek hozzá és egy határozott mozdulattal szabadítom meg a ruhától.
- Nincs semmi baj. - mondom kedvesen egy halvány mosollyal az arcomon. - Ne legyél zavarban emiatt. - teszem hozzá. Igazán nincs semmi oka szabadkozni, hisz nem tett semmi rosszat. Csupán mint mindenki más, illetve mint akármelyik lány felpróbált egy ruhát. Nincs ebben semmi rossz. Nem lopott és nem is csalt. Nem ártott ezzel senkinek.
Némiképp gondolkodom. Ha ennyire jóvá akarja tenni a dolgokat ez a lány hát legyen. De akkor inkább valami olyan legyen, hogy neki is jól süljön ki belőle a dolog.
- Oké. Figyelj. Ha szeretnéd akkor megvárhatsz, még van pár kép amit megcsinálunk, de utána szabad vagyok. Ha akarod elmehetnénk valahova egyet beszélgetni. Mit szólsz? - nézek rá érdeklődve.
 ■viselet ■

Elit
avatar
● ● Posztok száma :
24
● ● Reag szám :
17
● ● karakter arca :
Tuba Büyüküstün


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt •• Szomb. Júl. 14, 2018 1:01 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


AC miatt
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Swarovski ékszerbolt ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Swarovski ékszerbolt
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Avenue des Champs-Élysées-