Disney bolt - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. 11 Nov. 2017 - 19:42-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 13:52 ✥

✥ Today at 11:04 ✥

✥ Yesterday at 22:09 ✥

✥ Yesterday at 21:34 ✥

✥ Yesterday at 20:05 ✥

✥ Yesterday at 16:00 ✥

✥ Yesterday at 10:24 ✥

✥ Yesterday at 9:36 ✥

✥ Vas. 14 Okt. 2018 - 15:59 ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Disney bolt •• Szer. 19 Júl. 2017 - 21:01
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Disney bolt •• Vas. 11 Márc. 2018 - 18:38
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Csak nem vaj van a füled mögött, hogy ennyire hízelegsz, vagy úgy érzed, hogy netán te is csábulni fogsz? – kérdezem meg játékosan. Mosolyogva figyelem, ahogyan a lányunknak ad puszit, majd ahogyan én lennék a soros, akkor miként is lép közbe a Pöttöm Panna.  Férjemmel együtt nevetek, miközben a kislányunk legédesebb dallammal kuncogja el magát, ahogyan apától bezsebelt még egy puszit.
- Majdnem életem, Elsa, de megkeressük neked őt is. – bólintok is még egyet mellé, hogy utána mosolyogva nézelődni kezdjen, de előtte még egy hatalmas cuppanós puszit bezsebelek én is. Annyira édes és ártatlan, meg persze hihetetlen is, hogy még egy angyalkát kaptunk az élettől. De elég csak arra gondolni, hogy miként is találkoztunk az apujukkal és most hol tartunk. Az élet tényleg televan meglepetésekkel.
- Azért mi? – kérdezek vissza pimaszul, mert mostanság nem láttam futni az is biztos, ha éppen nem valamelyik gyerek után futott. – Azt hittem áttértél másabb fajta edzésre, de akkor legalább tudom, hogy reggelente miért nem hallod meg, ha kiabálok, mert éppen futsz. – persze, hogy a párnák között csorgatja még a nyálát, ahogyan az igazak álmát alussza, de akkor se tudtam kihagyni a dolgot. Közöttünk mindig is létezett ez a fajta csipkelődés és már egészen jól megtanultunk még inkább burkoltabbá tenni a gyerek miatt. Néhány szokást képtelenség elhagyni, de átalakulhat kicsit.
Ahogyan pedig Jonathan visszakérdez még én is elnevetem magam. Annyira aranyos, ahogyan félremond dolgokat és olyan kis tudományos fejjel tudja faggatni az apját. Vélhetően nagy szakember lesz belőle, mint az édesapjából lett.
Alig, hogy kardot rántanak a lányunk eltátja a száját csodálkozóan, majd az öklét próbálja a szájába nyomni, hogy izgatottságában még kicsit toporzékolni is kezdjen, ahogyan mozognak aprócska lábai. – Szerintem bátyód fog győzni, az erő vele van. – súgom oda Pöttöm Pannának, mire elkuncogja magát és tapsikolni kezd. „Feszülten” nézzük a mérkőzést, az emberek kikerülnek minket, de aztán levernek egy dobozt és ez mindent megzavar.
- Csalás! Kizárjuk a mérkőzésből. A nyertes pedig a feltörekvő Jedi harcos. – csendül büszkén és játékosan a hangom. Elveszem a felém nyújtott kardokat, hogy egyelőre magamnál tartsam őket, mert szerintem visszük őket. Majd legyőzőm benne apát, megtanítom az ifjú padavánt is, hogy miként győzzön le másokat vele.
Férjemhez bújok, miután átölel minket, majd nyomok egy puszit az arcára, hiszen szeretem őt és hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen családom van és minden egyes nap van miért felkeni és küzdeni.
- Tessék, ezt most jól megkaptad! – kuncogom el magam, ahogyan pedig távolodni kezdenek mosolyogva figyelem őket.
- Akkor majd keresek papot, vagy valami varázslót, hogy újra közöttünk legyél. – kacsintok is egyet a szavaim mellé. Majd pedig felállok és megfogom a lányom kezét. – Nos, mi merre is megyünk? –
- Ajjjaaaa! – lendül be, én pedig el is engedem a kezét, hogy elkezdjem kicsit megkergetni őt, ahogyan szeretné. –
- Vigyázz! Jön az anya és megesz! – nevetve csendül a hangom, miközben kergetem és el nem jutunk a Jégvarázsig.
- Oooojaaaaaafff! – csendül édesen a lányom hangja, ahogyan máris egy nála is nagyobb plüsshöz bújik. Mosolyogva nézem, majd megállok a polcoknál, hogy nézelődjek kicsit. Hmm, itt van Elsa baba is.
- Nézd csak Mókuska. – veszem el a dobozt, hogy megmutassam neki, de ő csak még inkább bújik a plüsshöz.
- Őőőőt akajooom. Őőőt! – és nyom egy puszit is Olaf arcára. Mosolyogva figyelem az eseményeket, majd leülök melléjük.
- És vajon Olaf is szeretne velünk hazajönni? – még szinte a kérdés végére se jutok, miközben már a lányom serényen bólogat és úgy csinál, mint aki tényleg nem fogja elengedni a plüsst. Vagy vele együtt visszük, vagy mind a ketten maradnak. – Ha ő is szeretne jönni, mert ezt súgta neked, akkor nincs semmi akadálya. – nyomok egy puszit lányom arcára, miközben szemügyre veszem a kezemben lévő babát is, de a következő pillanatban trappolásra leszek figyelmes és mire észbe kapnék, addigra a fiam már a karjaim között landol.
- Hááááázzz! -  ordítja el magát túlharsogva még a zenét is, mire a közeledő férjemre pillantok kérdőn, hogy az elmúlt percek alatt mi történt. Még itt is fogócskát játszanak? Komolyan, mint két komisz fiam lenne és nem pedig egy, de imádom, hogy ennyire gyerekes tud olykor lenni, hiszen részben szerintem emiatt is remek apa, mert nem felejtett el gyerek maradni.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Disney bolt •• Hétf. 12 Márc. 2018 - 19:55
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Húha? Lehet. Kicsit várjál...
Ijedt képet vágok. Egy ujjal a fülem mögé nyúlok. Megrázom a fejemet, komoly arcot vágva.
- Nincs vaj.
Kaján vigyorral figyelem a feleségem arcát. Szeretjük így hülyíteni egymást. A gyerekek is partnerek lesznek ebben, Jonathan már komoly csínytevő és Monique-nál is látszik a huncutság csírája. Például ez a csókellenes merénylet. Imádom. Imádom a családomat.
- Tornában te is elég jó vagy. Én a baglyokkal futottam, te biztos a kakasokkal, azért tudsz ilyen korán kelni.
Volt már komoly vitánk amiatt, hogy én a fülemre húzom a takarót. Mad végül engedett, felfogta, hogy nekem a biológiai órám tényleg ilyen. Már csak viccből említi meg.
Mikor belekezdünk a nagy küzdelembe, észreveszem ám a lányomat. Kinek szurkol? Lenyűgözzük így ketten.
- Látod, fiam, mindig a bíró dönti el a mérkőzést, nem a játékosok!
Valamilyen sportra majd járatni kell őket. Én azt mondom, próbáljanak ki több félét, majd meglátják, melyik tetszik nekik, melyikhez van tehetségük. Ma már kettő megvolt. Futás és vívás.
Odanyomom a homlokomat Mad homlokához. Jó itt velük. Mindenhol jó.
- Hát ezt meg. Szakértő a kissrác. És hangutánzóművész. Emlékszel, mikor felkelt éjjel és a motor berregését adta elő?
Az óriási volt. Bejött a szobánkba és előadta. Kiderült, hogy nagyon tetszett neki az aznapi autós kirándulás. Az éjszaka közepén is folytatta volna...hogy félúton bealudjon.
- Csiribí, csiribú. Csiribá! Apa újra itt van!
Furán forgatom a kezeimet. Ahogy a szüleim tették szertartás közben. Viccnek jó. Monique álmélkodva néz. Ilyet még nem látott. Indul a fogócska, én meg megyek a fiam után.
- Jégbolygó! Ott él a hóember is!
Jonathan hasra vágja magát és becsúszik Olaf polca mellé. Természetesen a lépegetőt nem engedi el. Ahogy összekombinálta a kettőt, az szerintem zseniális. Már most büszke vagyok az eszére. Jégvarázs vs. Star Wars.
- Eeee...
Kicsit fájt neki, azt hiszem. Megyek és megvigasztalom, megölelgetem. A dobozt le nem tenné. Abból meríti az erőt, ami tényleg vele van. Nézi a húgát, kitépi magát a kezemből és odafut. Ennyi volt a sírás. Anya kezében köt ki.
- Én is hallottam! Olaf hozzánk költözik! - szólok bele.
Jonathan becsapott. Elhitette, hogy csak fut, most meg kihirdette a versenyt és rögtön nyert is. Jaaj, de szeretem. A legszebb pillanat, mikor a húgával összekapaszkodnak. Most válik meg először a birodalmi lépegetőtől.
- Tittta!
Monique kiszúrt valamit. Odanézek és az Aladdinból a tigris néz velünk szembe. Rajta ül a hercegnő. Leveszem és úgy teszek, mintha odaadnám. A lányunk utánakap, én viszont kicsit játszom még. rázom jobbra-balra, mintha jönne a cica, jó nagy cica és én is úgy mozgok.
- Ez inkább jeti, mint cica, bocsesz - veszem észre magam és újabb nevetésben török ki.
Amióta gyerekeink vannak, tudom, hogy semmi másra nem vágytam. Ez a legjobb. Így a legjobb az élet. Néha azt szeretném, hogy örökké kisgyerekek maradjanak. Ahogy félig mi is azok maradtunk Maddel.
- Jedicica - szól közbe Jonathan és most már a könnyeim potyognak.
Büntet a beszólásaival.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Disney bolt •• Hétf. 12 Márc. 2018 - 20:59
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Látom, hogy miként pislog nagyokat a fiunk, miközben megcsóválom a fejemet bolondozva és a mosolyom pedig szinte a fülemig él. Játékosan orron pöccintem a férjemet. – Viselkedj életem, nem otthon vagy.-  suttogom neki játékosan úgy, hogy a leheletem fülét cirógassa, mintha csak direkt kísérteni akarnám és miért ne tehetném meg? A felesége vagyok és néha nem árt a határokat se feszegetni, hogy miként is húzzuk a másikat.
Sóhajtok egyet és lemondóan legyintek is, hogy ezt inkább ne firtassuk. Néha fel kell ő is a gyerekekhez, de tény, hogy 99 százalékban nekem jut az a megtiszteltetés, hogy reggel mindig mindenkit időre rendbe szedjek és indulásra készen legyenek. Nem mindig könnyű, néha legszívesebben én is tovább aludnék. Főleg most már, hogy dolgozni kezdtem, amiben még mindig nem vagyok biztos, hogy jól tettem-e. De a mai nap a férjemről és a gyerekeinkről szól, így most eszem ágában se volt ezt felhozni.
- Ha szabályosan játszottál volna, akkor… - nem fejezem be, mert elég csak szerintem meglátnia a pimasz mosolyomat, hogy sejtse miként is fejezném be normálesetben a dolgot, ha nem lenne ennyi fültanú.  Gyengéden simítom meg a férjem arcát, amikor homlokát enyémnek dönti. Sose hittem volna, hogy ennyire remek családom lesz, de szerencsére az lett a kezdeti döccenők ellenére is. Semmipénzért nem cserélném el őket. Ők az életem és szerencsés vagyok.
- Igen, de ha jól rémlik, akkor elég csak karácsonyra gondolni, mert valaki megtanított neki egy dalt és onnantól kezdve mindig azt énekelte. – imádom, hogy ennyi mindenre kapható a fiam, ugyanakkor féltem is, hogy nehogy egyszer majd ez sodorja bajba, hogy ennyire kíváncsi a világra és örökmozgó. Olyan okos lesz, mint az apja, vagy még lehet őt is túlszárnyalja. Bármit is hoz a jövő mindig is szeretni fogom.
Mosolyogva figyelem, ahogyan letarol a fiam és bedőlök én is a plüssök közé. Kisimítom homlokából a haját, majd mosolyogva pillantok fel a férjemre, mert vajon ő hitte volna, hogy mire visszajön vidékről, addigra majd egy ilyen csoda fogja várni, vagy később netán még egy érkezik. – Igen, azt súgta Elsa hercegnőnknek, hogy nálunk boldogabb lenne és jobban érezné magát. – kislányom még inkább a plüsshöz simul, miközben dallamos kuncogása tölti be a köztünk lévő teret. Annyira szeretem. A fiam kibújik az ölelésemből, hogy ő szemügyre vegye a plüsst, utána meg felkapja a dobozt és mutogatja máris nekem, hogy mi van benne és mit kell tudni róla.
- Héééé, ne taníts butaságot nekik. – játékosan szólalok meg és ahogyan felülök kicsit még fenékbe is billentem, vagyis a fenekére csapok, de bolondozás az egész, hiszen nálunk sose volt divatja a verekedésnek, vagy a pofonnak. Inkább mindig leültünk megbeszélni a dolgokat, mert nem hiszek a hangosszóban se igazán. Ahogyan azt is tudom, hogy Lemon múltja se egyszerű, így pedig még inkább óvatosabbak vagyunk, azt hiszem. De aztán a fiam megszól és nem bírom megállni én se, hogy ne nevessem el magam.
- Honnan találsz ki ilyeneket? Apa tanítja, mi? – pillantok a fiúkra felváltva, mintha csak a cinkos pillantásukat akarnám elkapni. – Tigris, Rajah-nak hívják a mesében. – próbálom komoly maradni, de kicsit nehéz abbahagyni a nevetést.
- Arra gondoltam, hogy akár a tavasziszünetben elutazhatnánk. Persze, ha kimenőt kapunk. – mire pedig észbe kapnék, addigra Jonathan máris az apja nyakában van, hogy utána rá is zendítsen, hogy kérlek-kérlek… szeretni megismerni a világot, így meg se lepődők igazán, hogy ő egyből ráharapott a dologra.


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Disney bolt •• Szer. 14 Márc. 2018 - 19:50
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ártatlan fejjel kérdezem, hogy most mégis mit csináltam? Ebből ugyan nem gondolnak semmi rosszra, nem fogják érteni. Én is alig értem. Csoda, hogy a fiunk nem kérdezi meg, hogyan futnak a baglyok. Azt hiszem, csak várat magára. Észre szokta venni ezeket.
- Akkor a harc is tovább tartott volna. De hát mindenre időt kell szakítani, nem?
Szépen kimentem magam. Tudom én, mi lett volna a folytatás. Annyira bolond tud lenni a feleségem, még most is. Annyira nem, mint én, de majdnem. Ezt szerettem meg benne. Először.
- Ööö...igen.
Direkt nem mondom, melyik volt az. Mindketten örülünk, hogy végre nem kell éjjel-nappal hallgatni. Holy Mary dala gyönyörű, de meg lehet unni és ezt nem szabad éreznie. Sose fogja megtudni, hogy véletlenül csúszott be. Úgy szeretjük, ahogy csak gyereket szeretni lehet. És ő is minket. Meg a húgát. Az az igazi szerelem. Megvédi mindentől, néha még tőlünk is, hehe.
- Én csak a tudományra tanítom őket. A macska mozgáskoordinációja sokkal kifinomultabb, mint ahogy az előbb... Szóval fiam, ez egy nagymacskaféle!
Majdnem elkezdtem ecsetelni, hogy is mozog a jeti, ami nem is biztos, hogy létezik. Nem butaság. A tudomány felfedezetlen területe. Nem a gyerekeknek kell felfedezniük, nem most, ez igaz. Elvigyorodom.
- Nem, nem Apa tanította! Ezt én találtam ki! Nézd meg, vele van az Erő!
A fiunk ki is kapja a kezemből a tigrist, Anyuka kezéből a kardot és így csinálja a műsort. Nem csak félrehallotta. Tényleg kitalálta a jedicicát! El nem tudom mondani, mennyire büszke vagyok rá. Nevetés közben is.
- Raccccsa - ismétli Monique.
- Nem, ő a Jedicica.
Egyik első szava volt, hogy "nem". Jonathan nagyon tud ragaszkodni az igazához. Későbbre kell tenni a biológiát, az állatismeretet. És a komolyságot is, mert ezt nem lehet kibírni kacagás nélkül.
- Jó ötlet, már úgyis ideje egy kis levegőváltozásnak. Mit szólnál délhez? Ott jobb idő is van, már majdnem nyár.
Nem pont a tengerpart, de valami ahhoz közeli. Korzikáról jöttem, nekem ezek hiányoznak kicsit. A sok ostobaság meg nem. Már külön kezelem ezeket.
- Megyünk majd, fiam, megyünk, igen! - erősítem meg és felállok vele, közben fogom a kezeit, nehogy leessen a hátamról.
Éles hangján belenevet a fülembe. Elhúzom a számat és nevetek én is, de kissé fájdalmasan.
- Jonathan, pirinyóm, Apa nem hozta ám el a fülvédőt.
- Racccsa - Monique ismételgeti a tigris nevét.
Jonathan pedig látja, hogy a húga két kézzel nyúl a plüss után. És elengedi. Pont rá a lányunk fejére. Elpityeredik, de csak addig, míg lehajol. Onnantól már boldogság van, mert nála a cica. A fiunk a kardot is eldobja és mivel a hátamon már eléri a felső polcot is, Donald kerül a kezébe.
- Vák! Vák. Vák-kvák-kvákk! Kvákk-kváákkk!
Attól félek, hogy le fog esni, annyira nevetek. Tényleg hangutánzó. A rajzfilmben is pont így csinálja a kacsa.
- Jahh... - sóhajtok két nevetés között egy könnyeset. - Na, fiam, ő egy kacsa. Úszik a vízen, mert a szervezete termeli a faggyút.
- Faggyúúúúúú! Faggyúúúúú! - mondogatja Jonathan és a fejem tetején ugrál Donalddal.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Disney bolt •• Szer. 14 Márc. 2018 - 20:30
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Megrántom ártatlanul a vállaimat, de feleletet nem kap. Most nem, hiszen mi értelme lenne? Gondolkodj csak el, hogy vajon tényleg tovább tartott volna-e a harc, vagy nem. Ugyan már a mókázásra mindig van idő, főleg ebben a családban. A mai nap pedig csak a miénk, így nem kell sietnünk sehova se, se időbeosztás miatt rohangálnunk.
- Tudományra, vagy bolondságra, mert ha jól rémlik, akkor mind a kettővel foglalkozik az orvostudomány. – nem gondolom teljesen komolyan, de azért meg kell hagyni, hogy a fiunk a bolondozást illetően túlzottan is az apjára ütött. Okos kisfiú, nagyon is az, de olykor mégis olyan zöldeket tud mondani, hogy vagy nevetünk, vagy inkább süllyedünk. Én pedig utóbbi pláne megteszem néhanapján, ha a drágalátos apuci is belendül és ketten együtt nyomatják.
Figyelem én a fiamat, ahogyan szerintem a bolt egy-két vásárlója is, akik próbálják visszafojtani a nevetésüket. Monique meglepettem pislog párat és nem érti, hogy mi is ütött a bátyójába. Játékosan arcomat kezembe temetem és megrázom a fejemet is, mire a kisasszony megpróbálja kezemet lefelejteni az arcomból, majd egy cuppanós puszit ad, mintha azt hinné, hogy valami nagy baj van.
- Mennyire délre gondoltál? – kérdezem úgy, mintha nem éppen kellene félni amiatt, hogy nehogy leejtse a gyereket, de nem először csinálnak ilyet. Remélhetőleg most se lesz gond. – Netán másik országra is, vagy csak szimplán itt délebbre? – faggatózom tovább, majd lopva a lányomra pillantok, hogy mit is csinál mellettem.
Magamhoz ölelem a lányomat, amikor rázendít kicsit, mert a tigris a fején landolt. Próbálom megvigasztalni és szerencsére egészen hamar, de a fiúk csak egyre inkább rázendítenek, aminek köszönhetően még többen néznek minket. Lemondóan sóhajtok, hiszen soha nem volt a móka ellenemre, de azért mindig is úgy gondoltam, hogy van egy határ és nem akarom, hogy kitiltsanak innen minket, mert nem bírnak magukkal.
- Nos, mindenki talált magának valamit? – vetem fel inkább az ötletet, mielőtt tovább zavarják a hangoskodásukkal a többieket, akik az üzletben tartózkodnak. Felállok és segítek a lányomnak is, majd megfogom a hatalmas Olafot, ami még nála is nagyobb, majd venném el a tigrist, de persze nem ereszti, így csak a kezét fogom meg, miközben Olaffal és a babával is egyensúlyozom és a fiúkra pillantok várakozóan. – Talán ideje indulni, hiszen még vár minket a játszótér és az étterem is, ideje ebédelni, mert aztán meg túlzottan éhesek lesztek. – nyomok egy puszit a fiam buksijára így vagy úgy, az se számít, hogy apuci hátán trónol-e még továbbra is, vagy nem. Aztán pedig Lemon is egyetértett velem, akkor ideje volt a kasszához menni és fizetni, hogy utána a babakocsiba visszaültessem a lányomat, de előtte még fel is öltöztettem, hiszen kint sokkal hidegebb volt, mint idebent. Utána pedig elpakoltam az apróbb játékokat, amiket lehetett, a tigrist nála hagytam, Olaf meg a fiúkra marad, hogy megbirkózzanak vele.

Bocsi, ez most nem lett olyan jó. doboz


Thank you for staying even if you had every reason to leave. Thank you for making it easier when life gets hard.
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
64
● ● Reag szám :
53
● ● Keresem :
broken boy
● ● karakter arca :
Ana de Armas


Témanyitás ✥ Re: Disney bolt •• Csüt. 15 Márc. 2018 - 20:50
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Értem én, ezt majd megkapom valamikor később, ha a gyerekek nem hallják. Tényleg nem tudom, mit követtem el. Lehet, hogy csak egyszerű vérszívás lesz belőle.
- A tudományhoz hozzátartoznak a tudományos tévedések is és a kóklerek, akikről később kiderül, hogy azok. Meg a tények, amiket még nem tudunk megmagyarázni.
- Ténnnnyek.
Monique első tudományos szava! Meg is kell tapsolnom gyorsan! Biztosan nem tudja még, mit jelent, de szépen mondta. Kicsit olyan érzésem van, mintha nem is vásárolni, hanem szerepelni jöttünk volna ide. Közönségünk már akadt. Monique pedig anyát csomagolja ki úgy, hogy lássa. Nagyon aranyos!
- Dél-Franciaország, Cote d'Azur, Marseilles, ilyesmi.
Nem mondom, hogy ahol akciós. Ahol szimpatikus lesz.
- Menjünk távolabb? Mehetünk! Spanyolország se rossz például vagy az olasz vidékek.
Európában rengeteg csodálatos helyet találhatunk. Jonathanra figyelek, mint a szemem fényére. Nem először van a hátamon. Látom a kérdés mögötti szándékot. Összegyűlt sok minden és tényleg hangosak vagyunk. Addig jó, amíg Mad kérdezi és nem a biztonsági őr. Vagy egy rendőr, mint a régi szép időkben. Van pár rosszalló nézés, de a többség jól szórakozik.
- Nos, gyerekek, akkor ezeket hozzuk, jó? Lépegető, kard, Olaf és a tigris a hercegnővel.
A fiunk már nem javít ki, hogy jedicica. Otthonra tartogatja. Ismerem már, mint a rossz pénzt. Anyuka pusziját viszonozza és én is.
A pénztárhoz kell járulnunk. Egész hamar végeztünk, nem hittem volna, hogy ennyire hamar megtalálják a gyerekek, amit akarnak. Majd amikor nagyok lesznek és fél órákat töltenek egy boltban! Akkor visszasírjuk ezeket az időket.
Amíg Mad segít Monique-ot felöltöztetni, én kézem fogva viszem a fiunkat. Kaptunk egy nagy szatyrot, amibe minden belefért, kivéve az óriási hóembert. Ő a hónam alatt jön velünk a kocsihoz. És a tigris is kivétel, mert Monique új barátja lett. A tita. A kocsiban is szorongatja, míg csak el nem érünk a mai nap következő helyszínére.

// Nagyon köszönöm a játékot! catjump szeri  //
Egészségügy
avatar
● ● Posztok száma :
47
● ● Reag szám :
40
● ● karakter arca :
Miles Teller


Témanyitás ✥ Re: Disney bolt •• Csüt. 15 Márc. 2018 - 21:53
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Disney bolt ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Disney bolt
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» [T2] Fehér Rózsa Potion és Méreg Bolt
» Genki (Djuka) Matari
» Főnixkönny - Varázsital és Méregkeverő Bolt
» Szerepjátékos bolt

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Avenue des Champs-Élysées-