Párizsi opera balettiskolája
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

Vendég
Today at 12:01 am


✥ Yesterday at 4:08 pm ✥

✥ Yesterday at 2:27 pm ✥


✥ Yesterday at 8:27 am ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 8:02 pm ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 8:02 pm ✥

✥ Szer. Jún. 20, 2018 7:50 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Párizsi opera balettiskolája



✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Párizsi opera balettiskolája •• Szer. Júl. 19, 2017 9:05 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2169
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Kedd Okt. 17, 2017 7:17 pm

El sem hiszem, hogy Marc képes volt rávenni arra, hogy egy balett iskolába jöjjek ráadásul kisgyerekek közé. Nem vagyok túlzottan jóban a fiatal generációval, vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy távolról szeretem őket, nem pedig akkor, mikor dámát játszanak, és megvető pillantással üdvözölnek. Itt pedig mindenben volt részem, csak rajongásban nem. A fene sem gondolta volna, hogy a rózsaszín tütük mögött ilyen ragadozó és hárpia lelkületű gyermekek rejtőznek. Az egyik azért nézett rám furán, mert felnőtt vagyok, a másik szerint ocsmány a spiccem, és ha ő lenne az oktató be se engedett volna a falak közé. Hát, egyik sem volt túl bizalomgerjesztő, így tehát evidens volt hogy minden bosszúért kiállt. Először véletlenül nekiütköztem az egyik kislánynak, aztán a másiknak a lábára tapostam, ami odáig fajult, hogy Marcnak kellett közbelépnie és telefonos segítséget nyújtania, mert annyira megrugdosták a sípcsontomat és annyira sokan álltak körbe karba font kézzel, dühödten, hogy megrettentem. Szerintem nincs is annál rosszabb, mikor gyerekeket látsz magad körül... ez pedig felért most egy horrorfilmmel.
A lényeg a lényeg, hogy jó alkalmazotthoz méltón, aki hozza a rengeteg pénzt, megmakacsoltam magam, és közöltem üvöltözve egy szem menedzseremmel, hogy márpedig nem vagyok hét éves, és nem fogok tütüt venni kislányok kedvéért, és azért sem, mert szerintük akkor majd szebb leszek.
Én épp elég szép voltam így is, és a spiccem is tökéletesre sikerült, bár nem értem, hogy a nyújtáshoz miért szükséges megtanulnom a pörgést meg a forgást, meg vele együtt a spiccet is.
Így hát duzzogva ültem végig az óra második felét a tükör mellett, közben szemezve egy feketebőrű kislánnyal, aki pont úgy nézett rám, mintha én lennék a szörny az ágya alól. Néha mikor túlzásba esett kicsit megpiszkáltam a lábát, hogy elboruljon, és tényleg ... a dominóba dőlő kislányok voltak a nap legviccesebb pillanatai.
Meg az, mikor az oktató valami selyempincsi kikelt magából és az amúgy 150 cm-es férfi női hangon sipítozott, hogy ő ezt nem csinálja tovább, nem akarja ezt velem tovább, és hogy akkor inkább küld valakit maga helyett, és külön órába mindenképp!
Persze nem tiltakoztam, úgyhogy míg mindenki elvonult öltözni és továbbra is vártam. Vártam az oktatóra, aki remélem nem egy tizenkét éves kislány lesz...


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
71
● ● karakter arca :
Nolan Funk


✥ Szeretettel Janine Duval tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Szer. Okt. 25, 2017 2:48 pm

Az én munkám legtöbbször a meglepetések tárháza lehet. Sokszínűsége és mélységei miatt leginkább arra is jó, hogy legtöbbször egy csapat botlábúból faragjak, alkossak valami olyat, ami hónapokkal később a színpadon maga a tökély lesz. Minden premieren ott vagyok, emellett a főpróbákon, a felkészülési időszakban csoportosan és egyénileg is. Elfoglalt példány vagyok mondhatni, bár egészen más kérdés, a miért. Mivel nincs miért otthon lennem, nincs kiért hazasiessek, így a ráérési időm megnövekedett, ami a szegény színész-musical színész palántáknak és veteránoknak nem éppen jó, mert a tökéletesség érzéséért kihajtom őket. Annak kell látszania, ami az én fejemben van. Ha ez minden szabadidejüket lefogja, akkor lefogja. Néha ugyan akad egy-két lázadó, de pár éve dolgozom már velük, szóval ez nem tart tovább némi vitánál. A szereplést mind szeretik. Új koreográfust kajtatni és emiatt megszakítani egy egész csapat munkáját pedig, nos enyhén szólva gyerekes lenne, bármilyen önjelölt kisherceg vagy kishercegnő miatt.
Ma viszont? Kénytelen vagyok a balettintézetbe menni, holott nem ez volt betervezve. De kétségbeesett volt a hívás, miszerint az egyik ilyen személyiséggel nem foglalkoznak. Az odaúton azért rákerestem, az arca persze be is ugrott egyből, így aztán elnyomva némi fun video felvevési kényszert végül besétáltam. Egy csapat gyerek, és ő, meg a kibukott oktató. Kérdőn pillantok végig a társaságon, hogy itt meg akkor most mi történik? Szegény tanár siet sipítozva, hogy ezt az ő óráján nem teheti senki, hogy így viselkedik. És különben is, hol van a finomság, a kellem? A kecsesség? Nagy ívű monológja alatt már-már én is kezdem elszégyellni magam, pedig nem is én okoztam a problémát. Kedves mosolyommal karöltve közlöm, hogy én lennék a mennyből az angyal aki elviszi innen az ördögöt és jól megbünteti amiért tönkre tette a csodás óráját. Odasétálok szép kényelmesen a delikvenshez és lesújtó pillantással mérem végig.
- Kiborítottad, pedig köztudottan nem szabad. Gyengék az idegei. - jegyzem meg mintegy mellékesen - A nevem Janine, mostantól én leszek a tanárod. - nyújtok neki kezet és vagy elfogadja vagy sem. - Úgy vélem nem kellene itt tovább rombolni a köztudatot, menjünk inkább. Az idő drága. - invitálom magammal és elnézést kérek újfent az oktatóktól.
A gyerekek megsemmisítő pillantásai megmosolyogtatnak a maguk nemében. Azt mondják egy csapat dühös nőnél nem kell rosszabb. De, egy csapat sértett tízéves, akiktől csak a jó ég óvta meg. Én inkább választom a terep elhagyását, de kérek némi instrukciót, hogy hol van jelenleg szabad, aztán szerintem ezt a helyszínt hanyagolhatjuk is, a végén még rajzszöget tesznek a cipőjébe. Vagy megdobálják. Hiába, a gyerekek hírességek iránti rajongása addig tart, míg az illető nem tesz valami olyat, ami miatt megharagszanak rá. És a gyerek, ó de tud haragudni! Ha jön utánam, kilépve rápillantok. Nem szokásom elsőre megítélni senkit, de azért a menedzserével elbeszélgetnék, hogy ezt nevelési célzatnak szánta-e, vagy csak így akarta móresre tanítani? Mert akárhogy is, rossz választás volt. Telefonon megkérdem merre találunk üres helyet, termet, akármit. Vagy vigyem-e el innen az urat. Adnak egyet, kelletlenül.
Benyitok és megnyugtat a csend. Igazából már annyira hozzászoktam, hogy otthon mélységes csend van, hogy néha kifejezetten át kell magam állítani arra, hogy dolgozom és itt nem a megcsalt nő vagyok, hanem a koreográfus. Rajtam is van felelősség, ahogy rajtuk is, mindenkin. Leülök bent egy padra és kérdő tekintettel figyelem.
- Gaston Boucher nem igaz? - kérdezem bár egyébként fölöslegesen, szó is volt róla, hogy ténykedni fogok velük kapcsolatosan, de balettről nem volt szó. - Mikor került be a balett alapoktatás a darabotokba? - nézek felvont szemöldökkel, mert ez azért érdekelne - Vagy problémád van a nyújtással, hajlással? - ezt meg jó lenne tudnom, mert akkor úgy kezdünk hozzá az egészhez.
Beállnak az ismerkedős csend másodpercei. Nem tudom milyen lehet ő, milyen a személyisége, mennyire jó a mozgáskultúrája, mennyire nyitott netán zárkózott, dölyfös vagy épp kedves. Mindig új talányt kapok ilyenkor. Gyanítom főszerepben van, nem mellékben, akkor nem lenne itt külön, leválasztva a többiektől. Egy balettstúdióban.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
122
● ● karakter arca :
Kayslee Collins


✥ Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Pént. Nov. 17, 2017 10:59 am


dance dance dance
Janine & Gaston

Duzzogva ülök hátamat a tükörnek vetve, miközben várom a messiást, a megmentőt, vagy bárkit, akit csak Marc képes volt előkukázni valahonnan. A franc se akart gyerekekkel együtt táncolgatni. Meg amúgy is! Felnőtt ember vagyok, lehet nem látszik rajtam, de már betöltöttem a harmincat és ez enyhén szólva is degradáló.
A nyelvemet nyújtom egy kislány felé, aki azonnal árulkodva rohan a tánctanárhoz, majd mikor az ismét rákezd a hattyú halálára úgy érzem minden idegszálam kezd elpattanni. Nem vagyok túl türelmes típus egyébként sem, de ma már annyiszor rúgtak belém, szóltak be, hogy kezd elpattanni bennem valami. A korai gyilkolástól pedig egy fiatal nő ránt ki.
Kíváncsian méregetem, és igazából tök mindegy hogy néz ki, kicsoda, honnan jött, meg úgy egyébként. Minden elhanyagolható, csak vigyen ki innen, aztán én lelépek a picsába. Hiszen ki nem szarja le, hogy nem tudok nyújtani rendesen?
- ÉN? Ő engem! És ne tanítson, ha gyengék az idegei! Meg amúgy is, megértem ha gyengék... ennyi szörnyeteggel együtt... Bár a fasz se kérte, hogy ezt a pályát válassza! - dohogok hangosan nem vetve meg a káromkodást se. Mit érdekel hogy kiskorúak hallják? Ezek viselkedés szempontjából már rég nem azok.
- Gaston Boucher. A balettművész. - fogom meg a kezét, majd mikor azt mondja ő lesz a tanárom és tiplizzünk nem is hezitálok egy percet se. Felugrom a földről, és azonnal távozóra fogom.
- Csákó babák! Jó táncikálás! - köszönök el hangosan, majd kivonulok a teremből, és az ajtót becsapom magam után, mintha csak egy budi ajtó lenne. Remélhetőlegesen kiszakítva mindenkit az adott ritmusból és mozdulatból. Arcomon gonosz félmosoly játszik, majd ahogy kiérek a teremből fél percig ignorálom a szőkeséget. Lövök egy selfiet, felteszem instára, majd mikor azonnal kapok kábé száz lájkot el is teszem a telefonomat, hogy immár ráfigyeljek.
- És most? Hazamegyünk? - kérdezem pofátlanul, majd mikor ismét megkérdezi a nevemet akkor csak megforgatom a szemem.
- Már bemutatkoztam. De lebetűzöm ha kell.... mindig elfelejtem hogy a szőke hajhoz nehezebb felfogás társul. - villantok rá egy pimasz mosolyt, majd ha hagyja, akkor körbejárom az üres termet, melyet az előbb kirendeltek a számunkra. Kezemet a hátam mögé kulcsolom úgy nyitom meg a "szárnyamat".
- Elég sok a pörgés, meg az olyan mozdulat, amihez nyújtani kell. Én nem igazán vagyok képes erre. Tököm se képes megérinteni az orrával a térdét. Szerintük az baj. Szerintem nem. Attól még miért ne lehetnék jó? Hiszen én jó vagyok! - magyarázok egy levegő vétellel, majd elé lépek.
- Remélem nem akarsz a hátamon ugrálni, mert azt nem bírom...
hug || ©


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
71
● ● karakter arca :
Nolan Funk


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Szer. Feb. 21, 2018 6:48 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2169
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Christine Vologue tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Kedd Márc. 20, 2018 8:06 pm

~Pour Astor~

Komolyan nem értem mit keresek itt. Balettiskola. Nem vagyok az a kifejezett prímabalerina alkat. Sose voltam, azt hiszem, túl erős csontú vagyok hozzá, nem elég nádszál, nem elég törékeny, még azzal együtt sem, hogy az edzőteremben eltörpülök a fiúk mellett.
Nem vagyok elég kecses. Gondolom. És túl öreg vagyok. A baletthez mindenképp. Talán ezért is bámulnak rám úgy a folyosón a táncosok.
Vagy azért mert farmerben vagyok, bakancsban, és a bőrdzsekim alatt egy fekete hosszú ujjú pólóban, ami viszont követi a testem vonalát és a V alakú kivágása a bőrömből is mutat valamennyit. A hajam lófarokban, a fegyverem pedig hónaljtokban.
Végtére is a munkanap közepén vagyunk, de a mester csak most ér rá, hogy megnézzen, meg némi megbeszélést tartsunk arról, hogy mi várható.
Nem mondom, az jó persze, hogy ingyen táncleckéket vehetek.
De az egész… nos, nem én választottam hol és kitől, hanem parancsba kaptam.
Az ember lánya nem hinné, hogy a bugyuta hollywoodi filmek valósággá válhatnak, szóval jócskán meglepődtem, mikor reggel a főnököm közölte, hogy egy ügynöknő síbalesete miatt alig két hét múlva beépített szépséget fogok játszani. Puccos-flancos fogadás, estélyi ruhák, ékszerek, svédasztal, fontos emberek, combtokban ministuki, tűsarkú – anyám borogass-, és persze tánc. Készüljek.
Meglepődtek, mikor közöltem, hogy nem tudok táncolni. Nekem ez valahogy eddig kimaradt.
Aztán jött a válasz, hogy sebaj, majd elintézik, hogy megtanuljak.
Délre már parancsba kaptam, hogy jöjjek ide és keressem Astor Clemenceau-t, mert ha valaki, hát ő biztosan csodát tesz velem, mert ő a leg…
Igazság szerint kíváncsi vagyok, egyre jobban, ahogy az első emelt 126-os stúdiója felé tartok, ahol állítólag a mester már vár rám.
Aztán odaérek, az ajtó félig nyitva ugyan, de a terembe nem látok be rendesen. Annyit észlelek, hogy az egyik falon végig tükör van, előtte balettrúd. Még a tükörből sem látom be az egész helyiséget.
Aprót koppintok az ajtón.
Monsieur Clemenceau?
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
137
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Csüt. Márc. 22, 2018 8:29 am

Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor magasba akarja emelni a öklének középső ujját, hogy úgy fejezze ki véleményét az életét megkeseríteni próbáló helyzetekre. Valahogy én is így éreztem, amikor megkaptam a feladatot, hogy egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb támogatónk unokahúgát kell megtanítanom táncolni. Meg kell valljam, rettentő váratlanul ért a felkérés, hiszen idejét sem tudom már, hogy mikor tanítottam bárkit is a társas táncok rejtelmeire, így egyfajta perverz kihívást éreztem abban, hogy most újra felvegyem az oktatás ilyetén fonalát.
Éppen a balettiskolában volt dolgom, új tehetségeket kerestem egy új előadáshoz, így adódott a lehetőség, hogy itt kezdjünk hozzá az oktatáshoz. Fejemben még mindig a látottak zsongtak, ahogyan az ifjak próbáltak meggyőzni arról, hogy tehetségük elég az én színházamhoz, hogy képességeik megfelelőek az én koreográfiáim eltáncolásához. Voltak, akik megugrották azt a bizonyos lécet, de a legtöbbje alulmaradt a megmérettetésben.
Ablakot nyitok, hogy felfrissítsem az izzadt levegő terhes hangulatát, a félelmektől és reményektől fűtött aura lelket próbáló fülledtségét. Mélyet szippantok a kinti frissességből, majd kezeimet zsebre teszem, úgy várom a tanítványom. Nem sokat tudtam meg róla a színház igazgatójáról, bár az nem volt éppen megnyugtató, hogy néha-néha remegő hangon, egyes esetekben pedig homlokot törölve hozakodott elő a farbával. Nem törődtem vele, csak vállat vontam a viselkedés felett, majd lehunytam a szememet és a fülemben csengő dallamokra kezdett el lábam ritmust verni, a hirtelen érkező ihlet azonban abbamaradt, hiszen valaki a nevemen szólított.
- Igen! - emeltem meg a hangomat, mintha éppen megijesztettek volna, s meg kell valljam nem sok választott el ettől az állapottól. Megköszörültem a torkomat, visszacsuktam az ablakot, majd megfordultam és arcomra mosolyt erőltetve lépdeltem közelebb az érkezőhöz. - Igen, én vagyok ... és maga lenne, akit meg kell tanítanom táncolni?
Nyújtom felé a kezemet, majd ha elfogadja, folytatom.
- Némiképpen előnyben van hozzám képest, mert maga tudja az én nevem, de én még csak nem is sejthetem a magáét. - gondolkodó arcot vágok, majd oldom ábrázatom feszültségét egy mosollyal. - Talán Sarah? Valahogy olyan... nem is tudom megmagyarázni, igéző a megjelenése, mint egy uralkodóé, de tévedhetek, hiszen Franciaországban már régen nincsenek királyok, sem királynék.
Apró szünetet tartok.
- Esetleg Elvira? Hiszen olyan fenséges, fennkölt benyomást kelt, de manapság ki nevezi a lányát Elvirának, nem igaz? Én pontosan tudom, hogy milyen gonoszak a gyerekek, az Astor név is céltáblája volt rengeteg csínytevének.
Sóhajtok és apró szipákolások közepette rázom meg a fejemet. Az emlékek, ó a könnyes szemmel végignézett emlékek!
- Döntésre jutottam magamban a Gwendoline név kapcsán, nem lehet más, mint Gwendoline! Esetleg a walesi ősök miatt nevezték így? Mondja azt, hogy közel jártam az igazsághoz! - begyakorolt szöveg, bár még egyetlen egyszer sem működött, de mindig próbálkozhat az ember, nem?
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Christine Vologue tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Csüt. Márc. 22, 2018 5:42 pm

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a tánctanárom mennyire lesz lelkes. Igazság szerint valahol legbelül nem is hibáztatom érte, hogy nincs odáig egy ilyen megbízásért. Annyira én sem vagyok oda a kötelező táncórákért, de ennek talán az az oka, hogy mindez azért történik, mert utána bájologni leszek kénytelen valami puccos fogadáson, miközben fél szemmel majd bizonyos gyanús egyéneket kell lesnem, és a melltartómba hangrögzítőt szerelnek, a brossomban meg kamera lesz. Vagy valami hasonló.
Szerintem senki sem hinné el, hogy a pontos részleteket még én magam sem tudom.
A felhangzó igenre beljebb nyitom az ajtót és a terembe lépek.
A fickó maga, szőke, negyven körülinek tippelem. Torkot köszörül és becsukja az ablakot. Elmosolyodik.
Tippre a háta közepére kíván, gondolom, de én is elmosolyodom. Azt hiszem lenne neki jobb dolga is annál, hogy gyorstalpalót tartson társastáncból. Nem néz ki egyszerű tánctanárnak, és ahogy mozog, valahogy olyan érzésem van, hogy profi.
- Igen, én lennék az.
Elfogadom a felém nyújtott kezét, könnyedén és finoman szorítom meg, majd elengedem.
Már épp mondanám a nevem, mikor folytatja.
Az ötletre, hogy Sarahnak hívnának elmosolyodom. Bár szép név, de nem, könnyedén megrázom a fejem, és kíváncsian figyelem.
Nem akarom elrontani a játékát. Vagy épp kiábrándítani, hiszen egy kis ideig együtt kell dolgoznunk.
- Szóval igéző? - kérdezek rá és még mindig mosolygok.
A második tipp, az Elvira. Elvben nincs is semmi baj ezzel a névvel sem, még tetszik is, de valóban nem túl gyakori.
- Nem, nem Elvira. Tudtommal.
Pajkosan villannak meg a szemeim.
- Nem egészen értem. Mit lehet azon csúfolni, ha valakinek Astor a neve? Rövid. Tömör. Hm... Férfias. Bár ritka. De tudta, hogy az occitán asturból jön és sólymot jelent? Bár vannak akik azt hiszik a Castorhoz van köze, de ez tévedés. Igaz, az is jó név.
Közben Astor kicsit szipákol. Szerintem rájátszik, bár lehet, hogy kisfiúként tényleg bántották a neve miatt, de már rég nem gyerek.
Ugyanakkor legalább látom, mi az amit tud a színházról. Például eljátszani a világfájdalmat.
Ha ezt a tudást is tovább tudja adni, akkor tényleg zseniális fickó lehet.
- A Gewndoline jól hangzik, de sajnos egy szál walesi ősöm sincs.
Legalábbis tudtommal.
Halkan elnevetem magam.
- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom. Christine, Christine Vologue-nek hívnak. Csak egy kutyaközönséges Christine. Bár egy svéd királynőt hívtak Krisztinának, de bizonyos okokból inkább nem szeretnék rá hasonlítani. Bár Greta Garbonak például nagy álma volt, hogy őt játszhassa filmen. És sikerült is neki.
Astort nézem, ahogy valószínűleg ő is engem.
- Önt ajánlották, sőt, mi több, önhöz küldtek.
Szerencsémre eszembe jut, hogy talán nem kellene minden apró részletet elmondanom, így igyekszem ugyan igazat mondani, csak nem a teljes igazat.
- Lesz egy elég fontos bál, táncolnom kell majd, csak hát...
Várakozón nézek rá, biztos mond erre valamit.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
137
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Kedd Márc. 27, 2018 2:01 pm

- Csak hát ... nem tud táncolni és segítségre van szüksége. Semmi gond Christine, kiköszörüljük ezt az apró csorbát. Ha jól értem, akkor semmi előképzettsége nincs? - hátrálok két lépést, majd oldalazva indulok el balra, hogy alaposabban is szemügyre vehessem. - Kérem, ne mozogjon...
Mosolygom el magam, majd lassú mozdulatokkal folytatom az utamat, miközben többször is végigmérem kellemesen sportos alakját. Tetszik, határozottan vonzó és bár a kabát belerondít a fantáziámba, el tudom képzelni egy halványkék estélyi ruhában, konytyba szedett hajjal és igéző, mégsem túlzottan erőteljes sminkkel. - Egyébként nem tudtam, hogy mit jelent a nevem, köszönöm, hogy megosztotta velem. Svéd királynőket viszont nem ismerek, egyelőre...
Nevetem el magam, amikor a hátát, jobban mondva a hátsóját fürkészem olyan átéléssel, mintha valami ókori görög szobrot vizsgálnék a műértő szemével, s amikor elképzelem, hogy ama halványkék ruha alatt micsoda fehérnemű lehet, újra mosoly kerül ábrázatomra.
- És nem ábrándított ki, a Christine valóban egyszerű, mégis gyönyörű név, ha bókolhatok magának ilyetén. Hmm... Kihúzná magát? - állok meg egy pillanatra, s ha megteszi egyszerű kérésemet, akkor fejemet elfordítva vizsgálom meg a lábait. Arcomról lehullik a mosoly, fanyar grimasz jelenik meg rajta, majd közelebb lépek hozzá és alig fél méteres távolságban guggolok le mögé.
- Baj lehet abból, hogy a jobb lába pár milliméterrel rövidebb, mint a bal. Nem szokott fájni a lába magassarkú cipőkben? - ismerem az emberi testet, a jeleket és az apró elváltozásokat, s aki egész életében a tökéletességet kereste, aki mániákusan kutatja az eltorzult jegyeket mindenkiben, annak a szeme rááll az ilyen apróságokra, mint a vállak egyenlőtlensége, a csípő apró kilengése. - Lehet, jobb is, hogy nem hozott... Bár remélem, azt nem gondolta komolyan, hogy farmerben és bakancsban tanítom meg a lépésekre. Az a katonáknak való és az ő masírozásukhoz!
Utolsó mondataimat már felállva mondtam neki, szintén két lépés távolságból, mint ahogyan az előbb köröztem körötte. Már mellette álltam, s egy pillanatra újra elkalandoztam, s már majdnem anyaszült meztelenül képzeltem el magam előtt, de akkor ismét csak felsejlett testének hibája, s immáron képtelen voltam úgy ránézni. Igen, tudom, gyönyörű nő, vágykeltő és szenvedélyre sarkalló, de aki a tökéletességet hajhássza, nem érheti be kevesebbel.
- Rendben Christine, leszámítva a kis hibáját, nem látok semmit, ami megakadályozná, hogy foglalkozzak magával. S milyen táncokra gondolt? Tudja már a táncrendjét? Lassúzni akar? Keringő? Vagy esetleg polka? S a partnere mennyire lesz profi? Talán jobb lett volna, ha ő is itt van, segítené, hogy összeszokjanak... - bólintok, amikor megállok előtte, majd ismét csak hátrébb lépek, és elsóhajtom magam, miközben újra végigmérek rajta. - Nem akar egy szoknyát, a föld alól is, de szerzek magának! Egyszerűen nem álhatom ezt a farmert!
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Christine Vologue tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Szer. Márc. 28, 2018 9:21 am

- Gondolom az, hogy általános iskola első osztályában balettoztam, már nem számít - felelem egyszerűen.
Aztán csak állok mozdulatlanul, és tűröm, hogy mustráljon, mint marhát a vásáron. Végig arra gondolok közben, hogy ez munka, szimplán csak munka, és ennél sokkal ócskább dolgokat is végigcsináltam már.
Astor mosolyog, így hát az én arcomon is halvány mosoly ül, majd aprót biccentek.
- Szívesen. Provance-ban nőttem fel, és az egyik tanárom vesszőparipája volt az occitan. De egyébként tényleg érdekes nyelv.
Megvonom a vállam.
- Krisztina királynő már pár évszázada halott.
Hát személyesen tényleg nem ismerheti, maximum a történelemkönyvekből. De lehet, hogy annál a résznél hiányzott. Mindegy. A tánctanulás szempontjából úgysincs jelentősége.
Clemenceau közben mögöttem áll és nevet.
Kicsit nehezen viselem, ha valaki csendesen mozog mögöttem, vagy hátulról figyel, talán munkaköri ártalom. A helyzetet most enyhíti a nevetése és az, hogy beszél, így azért nagyjából tudom, hogy merre van, merrefelé mozdul. Bár esetében valószínűleg nem kell támadástól tartanom.
- Köszönöm - felelem a bókra, és kihúzom magam. A nevelőanyám megtanított rá, hogy a bókokat ezzel a szóval vagy egy mosollyal illik fogadni. Bárki mondja.
Kihúzom magam, ő meg mögém guggol.
Túl közel. Nagyon közel. Elég közel ahhoz, hogy ha hirtelen kirúgnék hátra, elszállna, mint a győzelmi zászló. Nem kívánom persze megrúgni, és remélem, ő meg nem kíván tapogatni is. Főleg, mert ez nem az a szituáció.
A kérdésére és a megállapítására csak felvonom a szemöldökömet.
- Nem, nem szokott. Semmi bajom a magassarkú cipőkkel, csak munkába nem praktikus. A tűsarkút meg nem igazán szeretem, mert bár elegáns, de a sok férfi hirtelen túl alacsonynak tűnik, ha azt veszek fel. Egyébként is csak különleges alkalmakra való.
Félig hátrafordulva pillantok a tánctanárra.
- Tudtommal a két alsó végtagom hossza egyforma. Bár jobbos vagyok, így a jobb bakancsom sarka kissé le van kopva, azzal szoktam berúgni dolgokat - mondom egyszerű társalgási hangon. - Egyébként Marilyn Monroe volt az, aki mindig levágatott az egyik cipője sarkából 4-5 millimétert, mert úgy tartotta, hogy úgy sokkal csábosabb a járása. Neki bejött - teszem hozzá apró kis mosollyal.
Magamban meg azt gondolom, ha ez a hülyeség a tanulás akadálya, és ürügyeket keres, akkor bizisten leméretem vele centire a csülkeimet, hadd ájuldozzon.
- Nem, nem gondoltam. Nekem csak annyit mondtak, most ugorjak be ide, és beszéljem meg önnel a részleteket. De ha most rögtön kezdené is az oktatásomat...
Somolyogni kezdek. A társam lilát látna, ha megtudná, hogy munkaidőben és teljes fizetésért tanulok táncolni. Úgy, de úgy megnézném az arcát!
-... én abban is benne vagyok.
Astrorra pillantok és elmosolyodom.
- Ne jöjjön már a kis hibámmal! A lábaim okésak, ha hibát akar keresni, az máshol van, ha nagyon szépen kér, még el is mondom, hogy hol és mi! A lábaimat meg le is mérheti.
Mond Dieu! Ne szórakozzon már ilyesmin, nem a párizsi Opera sztárja akarok én lenni és a hattyú halálát táncolni a színpadon!
- Én alapvetően azt se gondoltam, hogy el kell mennem erre a bálra. Nem kaptam táncrendet. Azt mondták keringő biztos lesz, bécsi és angol is, talán polka, slowfox, és esetleg tangó, de ne a látványos és hagyományos argentin tangóra gondoljon, bár azt például szívesen tanulnék... ahogy Banderas táncolta a Vezet a ritmusban, ugye... De szerintem itt inkább a visszafogott úriszalon változata lesz. Latin táncokra vagy rock'n'rollra nem számítok.
Halkan sóhajtok és megrázom a fejem.
- Úgy tudom, nem csak egy partnerem lehet majd, különböző emberekkel kell majd táncolnom, fogalmam sincs mennyire jó táncosok. Külföldiek is lesznek. Lehet köztük profi és falábú is. Fogalmam sincs.
Nekem ezt tudnom kellene? Ó, te jó ég!
- Gondolom nem mindegy, mert a férfi vezet a táncban, és egy profival könnyebb dolgom lesz, ugye?
No mégis, James Bond tudott táncolni, ugye? Utána kellene nézni, a meghívottak mennyire tudnak táncolni. Aki túl jól, de az aktáiban nem szerepel, az a kém! Micsoda hülye ötlet... de majd megpróbálok utánanézni. Miért is ne? ez is szempont.
Végül Astor megáll velem szemben, én meg elvigyorodom a kérdésén.
- Imádnék felpróbálni egy tütüt és egy olyan rendes balettcipőt! Ha tud adni egy biztonságosan záródó szekrényt a cuccaimnak, felveszek bármit, ami jó méretben.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
137
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Hétf. Ápr. 02, 2018 11:39 am

- Pedig meg mertem volna esküdni, de ha maga szerint egyforma, akkor ki vagyok én, hogy ellenkezzek! - megadóan felteszem a kezeimet, amikor szavai géppuskazáporként törnek rám, s majdnem fedezékbe kell vonulnom, hogy el ne találjanak a hangalakok. - Be szokott rúgni dolgokat? Még a végén kiderül, hogy tényleg katona és akkor elnézést kellene kérnem az előző megjegyzésemért...
Persze akkor sem kérnék bocsánatot, ha kellene, mert nem kell. Nem szoktam és pont, ő pedig valószínűleg nem azért van itt, hogy ezt hallgassa, szóval lépjünk egyet a megfelelő irányba, ami természetesen az előre.
- Nem tudom, ki mit mondott magának, de én a tettek híve vagyok inkább, mint a szavaké. Bár az utóbbihoz is rendkívüli módon értek, de nem gondolom, hogy felesleges beszélgetéssel közelebb tudom vinni magát ahhoz, hogy ne süljön fel a tánctéren. - aztán csak bólogatok, és meg kell jegyeznem magamban, hogy ez nehezebb lesz, mint először gondoltam. Egyrészt nincs előképzettsége, ami bizonyos esetekben jól is elsülhet, hiszen üres vászonra könnyebb festeni, de az idő rövidsége inkább most a kontra oszlopba teszi a hiányosságot. Másrészt fogalma sincs arról, hogy mi várható a rendezvényen, ami azért rossz, mert ha csak egy, netalán két táncot kellene vele átvennem, akkor a tizennegyedik nap végére profit faragnék belőle, így azonban mindenhez fog érteni egy kicsit, ami nem sok, de talán elegendő lesz.
- A férfi vezet? - szakadok ki a gondolatmenetből, majd kissé megrázom a fejemet és pislogva figyelek rá. - Hagyományos értelemben igen, de a mai, modern világban ezek a nemi szerepek elhalványulnak, átalakulnak, köddé válnak... Szeretek vezetni, de ugyanúgy kedvelem, ha engem irányítanak, amíg a tánc örömöt és boldogságot közvetít, addig nem érdekelnek a konvenciók, melyek felett évszázadokkal ezelőtt néhány szakállas férfi, egy asztal mögött döntött. Lényeg a lényeg, ha egy nő kéri fel, akkor se essen kétségbe...
Nevetem el magam, majd bólintok a felvetésére.
- Akkor ez ma a szerencsenapja! A kis méretű szoknyarész tökéletesen állna magán... - telefont veszek elő, majd tárcsázom és pár másodperc múlva folytatom. - Szia Jacqueline!
- ...
- Miért hiszed azt, hogy mindig csak akkor hívlak, amikor szükségem van valamire? Annyira ... hogy is fejezzem ki magam, annyira igazad van! Figyelj, ki kellene segítened, egy kis méretű, fekete tütüre és egy ... várj egy pillanatra! - fordulok vissza Christine felé. - Mekkora lába van?
Bólintok a válaszra és egy méretben megfelelő piskóta talpú cipőt kérek. - Megoldható, hogy két percen belül itt legyen minden a százhuszonhatosban? Életet mentenél és örök hála, plusz egy vacsorameghívás...
- ...
- Persze, a feleséged is hozhatod, s ha már itt vagyunk, akkor én el sem megyek, csak küldd a számlát. Megbeszéltük? Istennő vagy! Szia!
Sóhajtok egyet, majd újra a lány felé fordulok.
- Mindjárt itt lesznek a felszerelései, addig le is vetkőzhet. Ha szégyellős, el is fordulhatok, de az elkövetkezendő két hétben össze leszünk ide zárva, szóval jobban megismerjük egymást, mint azt valaha is szerettük volna! - nevetem el magam, majd az ajtóhoz lépek, ahol két fogas várt a felhasználásra. - A másik lehet a magáé...
Mutatok a távolabbira, majd a másikra az ingemet akasztottam, így csak egy fehér trikó és fekete nadrágom maradt rajtam, s persze a kényelmes vékony talpas bőrcipőm, mely táncolásra ugyanúgy megfelel, mint sétálni az utcán.
- Amíg várakozunk, melegítsen be! Van begyakorolt mozdulatsora vagy mutassam, mire gondolok?
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Christine Vologue tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Hétf. Ápr. 02, 2018 8:49 pm

Megvonom a vállam, és elmosolyodom. Igazság szerint úgy hiszem, pár milliméter nem is látszana csak úgy, maximum, ha leméri centivel. De igazság szerint mindegy is lenne, szerintem senkit nem érdekel ilyesmi, a munkahelyemen sem számít, amíg nem sántikálok, és bírom a futást.
Azt pedig megint egyre jobban bírom, mióta újra elkezdtem edzeni.
Akkor valóban – vigyorodom el, és közben azon gondolkodom, hogy vajon a szemében mekkora a különbség a katona, a rendőr, és az ügynök között. Lehet, hogy nem túl nagy.
És lehet, hogy mindet egyformán lesajnálja.
Hát ez van. Ezen nem szabad kiakadnom.
Igaza van.
Aprót bólintok. Ha tépjük a szánk, azzal az idő megy, és végtére is nem azért vagyunk itt. Gondolom neki is úgy kellek én, mint Trójának a háború…
Astor néz, bólogat, én meg kíváncsian követem a tekintetemmel. Azért érdekelne, hogy mire jut magában.
A férfi vezet. Hagyományosan a táncparketten. Nem? – Én mindig így tudtam. – Bár lehet, hogyha egy nő nagyon profi és a férfi meg tudja magáról, hogy nem az és elég értelmes, akkor inkább enged és tanul.  De ezt férfija válogatja, úgy hiszem.
Aprót sóhajtok.
És ahogy mondtam, előkelő fogadás. A keringő a legvalószínűbb, meg lehet még valami ide-oda topogás…
Na, szerintem ez lesz az, amivel kiverem Astornál a biztosítékot. Ha mégsem, akkor kezdem értékelni a fickót magamban.
Ha nő kér fel?
Nagyot nézek.
Az nem valószínű. Bár kamaszként egy-egy buliban vagy diszkóban volt lánytánc, de ennyi. Fura lenne egy nővel keringőzni. De talán igaza van, udvariatlanság lenne nemet mondani. Ugyanakkor… az a nagy harci helyzet, hogy szerepek felcserélődése ide vagy oda, meg mindenféle, de… olyan téren, mármint párkapcsolati téren, engem nem vonzanak a nők. Csak a férfiak.  Szóval ez a helyzet kínossá is válhatna, mert ha a keringőt elfogadom, akkor utána mentegetőznöm kell majd, hogy miért is nem akarok többet.
Nevet, így én is elmosolyodom.
Köszönöm – felelem.
Aztán fél lépést hátra lépek, míg telefonál. Ez csak egy udvariassági gesztus. Ha a falig hátrálnék is hallanám minden szavát.
Gondolom, az asszisztensével beszél, de aztán felém fordul.
Harminchét és fél. A bakancsom harmincnyolcas – válaszolom készségesen.
A beszélgetés végét hallva felvonom a szemöldökömet. Nem mondom ki hangosan, csak a tekintetemben van ott: Ez a randi most nem jött össze.
Az, hogy Jacqueline-nek felesége van és nem férje? Hát… Mit mondjak? Művészvilág. De az ő dolguk.
Hát… az kiderül ugye. De ha úgy gondolja, van még, amit nem látott, Astor, akkor nézhet is.
Nem arról van szó, hogy nem vagyok szégyellős. Egy kicsit az vagyok, nem nagyon, de kicsit. Ugyanakkor a munkám sokat kinevelt már belőlem. És aránylag sokat vagyok férfiak között. Plusz body van rajtam, véletlen, de hallelujah, szóval nem láthat többet, mint egy strandon. Vagy még annyit sem.
Rendben – mondom, aztán az egyik fogast egyszerűen fogom, és átviszem az ajtó mögötti sarokba, oda, ahol elviekben a legnehezebben megközelíthető egy újonnan érkezőnek.
Astor közben vetkőzni kezd, és egyértelművé válik, nem csak tanít táncolni, ő maga is táncol. Talán még most is, és talán nem csak a színfalak mögött.
Ha úgy adódik, majd rákérdezek tőle.
Én is vetkőzni kezdek.
A bőrdzsekim lekerül, ha Astor most idenéz, akkor láthatja a zsarumelltartót.. Kiveszem a fegyvert, nem fordítom felé, míg kitárazom, a tárat gyors mozdulattal tüntetem el a bőrdzsekim egyik belső zsebébe, be is cipzárazom, a fegyver biztosítva megy vissza a tokba, a hám a fogasra és rá a kabát, hogy takarja. Csak Astor láthatta.
Ha valami furcsa okból a fogas felé indulna… nem, inkább megkérem, hogy ne tegye.
Kérem, Astor, ne menjen a fogas közelébe! Legközelebb majd figyelek, csak most hirtelen jött a dolog.
Bepróbálkozom egy kedves mosollyal, majd kibújok a bakancsaimból, a zoknikat is leveszem, majd végül a farmeromat is.
Amennyit így lát, a fekete hosszú ujjú pólóm, ami a csípőmig és, és a body fehér anyaga. Meg a meztelen lábaim. Most örülök, hogy rendesen epiláltam.
Felvetem a fejem és a mesterre nézek.
Azért kérem, nyugtasson meg, hogy a kölcsön cipők miatt az első utam nem a legközelebbi patikába kell, hogy vezessen majd!
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
137
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Pént. Ápr. 06, 2018 7:06 am

Ide-oda topogás... Sóhaj hagyja el ajkaimat, s próbálok úgy tenni, mintha nem hallottam volna, hogy mit mond, hiszen ez a kifejezés nemcsak a szakmámat becsméreli, nemcsak véleményt alkot az egész szellemiségről, amiben élek, de engem is olyan mértékben fitymál, amivel képen kellene törölnöm és itt kellene hagynom a francba. Én azonban pontosan tudom, hogy miért vagyok itt és aki kurvának áll, ne háborodjon fel, ha megdugják. Hiszen csak a pénz miatt viselem el ezt a megjegyzést, ha nem állna a támogató nagybácsi a háttérben, már régen kipenderítettem volna, nemhogy tütüt és cipőt kérek neki egy vacsorameghívásért cserébe? Felháborító!
- Maga tudja, de nem kell valakivel ágyba bújnia csak azért, mert táncolt vele. - vállat vonok, aztán gyorsan lerendezem a telefont, s csak biccentek neki, amikor megkapom, hogy hányas lába van. S ha már így felajánlotta, akkor igenis figyelni fogom, ahogyan megszabadul a ruháitól, szóval kényelmesen leparkolok a fogasom mellett, nekidőlök a falnak, arcomra némi ragadozó vigyort és elevenen felfaló pillantást aggatok, majd kezdődjék a show! Ó igen bébi, vedd le azt a bőrdzsekit, szépen lassan, nem kell sietni. Képzeld azt, hogy Barry White búgja egyik örök érvényű slágerét a füledben, ne siesd el, van időnk...
- Jézusom, az meg mi a franc?! - kerülök a fegyver láttán azonnal képbe és talán megakadályozom szavaimmal, hogy további szemlegeltető látványban legyen részem. - Az ... az egy fegyver?
Megakadok, s egy pillanatra még el is fehéredem, mert tegyük hozzá, nem a legmegszokottabb látvány egy balettiskolában a pisztolyok képe. Talán, ha kellék vagy nem is tudom, egy előadás része, de ez a bigyó itt Christine hóna alá rögzítve nem tűnik gumicsúzlinak, ez egy tényleges vas!
- Mégis, mi a fenét gondolt, hogy fegyvert hoz ide? - mire a kérdésemhez eljutottam, már némileg összeszedtem magam és megtaláltam azt a zengő és bongó hangomat, amit akkor szoktam kiereszteni, amikor a diákjaim valamit rosszul csinálnak. S bár ő még nem a diákom, csak elindultunk azon az úton, megérdemelte, hogy leteremtsem a lábáról, hiszen egy fegyver? Itt?
Aztán egy pillanatra mégiscsak lefagytam, mert mi van, ha használni készül? Ha egy másodpercre elszáll az agya és őrült módjára kezd el hadonászni azzal a fegyverrel? Nem tűnik annak a bekattant spiné típusnak, de a legtöbb ilyen alkalmi sorozatgyilkosról azt szokták mondani a szomszédai, hogy csendesek, visszafogottak, egyáltalán nem tűnt bekattant spinének. Így teljességgel megfelelő volt a ki nem mondott kívánságom, hogy visszavonjam az előző kérdésemet, de azt már nem tehettem meg, szóval előre az ismeretlenbe!
- Ez egy közintézmény, az Isten verje meg! Itt gyerekek és tanárok vannak! Mégis, mire számított? Terroristákra és titkos ügynökökre? Vagy mindenhová egy hóna alá szerelt gépágyúval járkál? Kérem, magyarázza el nekem Christine, hogy milyen gondolat vezérelte, amikor egy iskolába fegyvert hozott? - szavaimat egy félénk kopogás szakította ketté. S hogy honnan tudom, hogy félénk? Mert amikor így eleresztem magam, akkor nem sokaknak van mersze bejönni abba a szobába, ahol éppen dúlok. - Leteszi, amit hozott és távozik!
Egy másodpercre sem veszem le a tekintetemet Christine-ről, jobban mondva a melleiről ... akarom mondani a pisztolytáskáról. - Nem akarok pánikot, szóval most szépen felveszi a dzsekijét, összehúzza, hogy még véletlenül se látszódjék, majd eltűnik az iskolából, amilyen gyorsan csak tud és amíg világ a világ, elkerüli a környékét és engem... A nagybátyjának meg üzenem, hogy kenje a pénzét a hajára, ezen az áron nem kell.
Egy lépést teszek meg hátra, ujjaim pedig a falat kutatják, majd amikor megtalálom a tűzjelző kapcsolóját, a karocskába kapaszkodom, hogy ha véletlenül mégiscsak lelőne, amit mondjuk már régen megtehetett volna, akkor a mesterien megkoreografált haláltusámmal bekapcsoljam a kiürítést beindító készüléket.
avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Christine Vologue tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Pént. Ápr. 06, 2018 4:05 pm

Astor sóhajt, én meg aprót bólintok.
- Pont ezért küldtek önhöz, hogy ennél többre legyek képes.
Nem akartam megbántani, bár lehet, hogy sikerült. Művészlélek, gondolom, és mint olyan érzékeny.
- Arra gondoltak, csodára lenne szükség, és arra, hogy ön képes rá, hogy csodát tegyen, Astor.
Okés, szemérmetlenül hízelgek neki, de hát ez van, nagyon-nagyon kínos lenne azzal visszamenni, hogy a tánctanár besértődött rám, és nem hajlandó tanítani.
A következő mondatára aztán már elmosolyodom, most szívből jövően, és újra bólintok.
- Igaza van, és szerintem sem. De tudja, hányan gondolják ezt máshogy?
Visszakérdezek, aztán rájövök, hogy valószínűleg tudja. Hiszen táncos, és profi. Vagy ha már nem is táncos, de biztosan, ő maga is fellépett. Valahol, valamiben, talán láttam is, nem tudom. Bár klasszikus balettet nem sokszor láttam, de a musicaleket szeretem, és azokban is vannak táncosok.
Halkan sóhajtok. Az előzőek után nem akarom, hogy azzal is baja legyen, hogy nem kezdünk most rögtön, mikor ő ráér, és tanítana. Azon sem akadok ki, hogy át kell öltöznöm, bár jobb lett volna, ha kapok egy zárható szekrényt. Nyugodtabb lennék.
És hamar, nagyon hamar kiderül, hogy Astor is nyugodtabb lenne. Jóval nyugodtabb.
Az nem gond, hogy néz, miközben vetkőzöm, az sem izgat, hogy vigyorog, bár természetesen észreveszem. Elkönyvelem magamban azzal, hogy férfiból van, esetleg zavarba akar hozni. Vagy ki tudja, még akár tetszem is neki. Vagy sem. Lényegében ez majdnem mindegy, amíg tanít. Abban pedig neki volt igaza, hogy esélyesen a két hét alatt bőven előfordulhat, hogy a kezemet, derekamat, hátamat fogja majd meg.
Amire nem számítok, az a hirtelen kifakadása.
Igen, tudom, hogy nem avatták be mindenbe, de hogy ennyire semmibe sem, azt nem gondoltam. Vagy csak eltoltam és mégis ki kellett volna dumálnom magam a mai táncóra alól?
- De hát most mondtam, hol dolgozom - próbálkozom szelíden. Aztán eszembe jut, hogy nem mondtam, csak ráhagytam, hogy akkor elnézést kellene kérnie. - Illetve akartam... - teszem hozzá szelíd kis mosollyal.
Eltartom a törzsemtől a két karom, széttárom őket, az üres tenyereimet mutatva felé.
- Halkabban! Nyugalom! - kérem halk szóval, de erélyesen. - Nyugi! Suttogva kiabáljon!
Aprót szusszanok.
- Munkanap van, én is munkából léptem el, mert azt mondták, most tudjuk megbeszélni, hogyan lesz majd az oktatásom.
Igyekszem meggyőzni, nem közelítek felé és nem teszek semmi fenyegetőt.
Bólogatok a szavaira, mert igaza van. De azért titkos ügynök mégis akad ebben a közintézményben. Itt vagyok például rögtön én.
- Astor, kérem...
Engem néz közben, nyilván, mint veszélyforrást, bár akkor már inkább a szemeimet kellene néznie, és nem a melleimet.
- Helyes. Én sem akarok pánikot. Szóval, most szépen megígéri nekem, hogy nem rántja meg azt a tűzjelzőt, és hagyja, hogy benyúljak a dzsekim zsebébe és kivegyem a jelvényemet és az igazolványomat. Jó?
Kedves hangon kérdezem, és még mindig nem mozdulok.
- Nem katona vagyok, hanem rendőr - közlöm vele a féligazságot, és remélem nem tudja csak úgy hip-hop megkülönböztetni a rendőrségi jelvényt a DGSE-s változattól. - Szolgálatból jöttem el - folytatom halkan, nyugodtan. - És úgy volt, hogy lehet, hogy vissza is kell mennem. Ha tud egy zárható szekrényt mutatni, elzárom a fegyvert. Jó? Kérem, Astor, mondja, hogy jó!
Nagyon szépen nézek rá. Előveszem a könyörgő kiscica pillantásomat.
- Azért mert egy lány rendőr, még szüksége lehet arra, hogy tudjon táncolni - dobok be még egy mondatot. - Kérem!
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
Online
● ● Posztok száma :
137
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Pént. Ápr. 06, 2018 4:17 pm


karakterleadás miatt
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2169
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája ••

Tell me your secrets

Párizsi opera balettiskolája
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-