Párizsi opera balettiskolája
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Párizsi opera balettiskolája



✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Párizsi opera balettiskolája •• Szer. Júl. 19, 2017 9:05 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Kedd Okt. 17, 2017 7:17 pm

El sem hiszem, hogy Marc képes volt rávenni arra, hogy egy balett iskolába jöjjek ráadásul kisgyerekek közé. Nem vagyok túlzottan jóban a fiatal generációval, vagyis maradjunk inkább annyiban, hogy távolról szeretem őket, nem pedig akkor, mikor dámát játszanak, és megvető pillantással üdvözölnek. Itt pedig mindenben volt részem, csak rajongásban nem. A fene sem gondolta volna, hogy a rózsaszín tütük mögött ilyen ragadozó és hárpia lelkületű gyermekek rejtőznek. Az egyik azért nézett rám furán, mert felnőtt vagyok, a másik szerint ocsmány a spiccem, és ha ő lenne az oktató be se engedett volna a falak közé. Hát, egyik sem volt túl bizalomgerjesztő, így tehát evidens volt hogy minden bosszúért kiállt. Először véletlenül nekiütköztem az egyik kislánynak, aztán a másiknak a lábára tapostam, ami odáig fajult, hogy Marcnak kellett közbelépnie és telefonos segítséget nyújtania, mert annyira megrugdosták a sípcsontomat és annyira sokan álltak körbe karba font kézzel, dühödten, hogy megrettentem. Szerintem nincs is annál rosszabb, mikor gyerekeket látsz magad körül... ez pedig felért most egy horrorfilmmel.
A lényeg a lényeg, hogy jó alkalmazotthoz méltón, aki hozza a rengeteg pénzt, megmakacsoltam magam, és közöltem üvöltözve egy szem menedzseremmel, hogy márpedig nem vagyok hét éves, és nem fogok tütüt venni kislányok kedvéért, és azért sem, mert szerintük akkor majd szebb leszek.
Én épp elég szép voltam így is, és a spiccem is tökéletesre sikerült, bár nem értem, hogy a nyújtáshoz miért szükséges megtanulnom a pörgést meg a forgást, meg vele együtt a spiccet is.
Így hát duzzogva ültem végig az óra második felét a tükör mellett, közben szemezve egy feketebőrű kislánnyal, aki pont úgy nézett rám, mintha én lennék a szörny az ágya alól. Néha mikor túlzásba esett kicsit megpiszkáltam a lábát, hogy elboruljon, és tényleg ... a dominóba dőlő kislányok voltak a nap legviccesebb pillanatai.
Meg az, mikor az oktató valami selyempincsi kikelt magából és az amúgy 150 cm-es férfi női hangon sipítozott, hogy ő ezt nem csinálja tovább, nem akarja ezt velem tovább, és hogy akkor inkább küld valakit maga helyett, és külön órába mindenképp!
Persze nem tiltakoztam, úgyhogy míg mindenki elvonult öltözni és továbbra is vártam. Vártam az oktatóra, aki remélem nem egy tizenkét éves kislány lesz...


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
69
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Janine Duval tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Szer. Okt. 25, 2017 2:48 pm

Az én munkám legtöbbször a meglepetések tárháza lehet. Sokszínűsége és mélységei miatt leginkább arra is jó, hogy legtöbbször egy csapat botlábúból faragjak, alkossak valami olyat, ami hónapokkal később a színpadon maga a tökély lesz. Minden premieren ott vagyok, emellett a főpróbákon, a felkészülési időszakban csoportosan és egyénileg is. Elfoglalt példány vagyok mondhatni, bár egészen más kérdés, a miért. Mivel nincs miért otthon lennem, nincs kiért hazasiessek, így a ráérési időm megnövekedett, ami a szegény színész-musical színész palántáknak és veteránoknak nem éppen jó, mert a tökéletesség érzéséért kihajtom őket. Annak kell látszania, ami az én fejemben van. Ha ez minden szabadidejüket lefogja, akkor lefogja. Néha ugyan akad egy-két lázadó, de pár éve dolgozom már velük, szóval ez nem tart tovább némi vitánál. A szereplést mind szeretik. Új koreográfust kajtatni és emiatt megszakítani egy egész csapat munkáját pedig, nos enyhén szólva gyerekes lenne, bármilyen önjelölt kisherceg vagy kishercegnő miatt.
Ma viszont? Kénytelen vagyok a balettintézetbe menni, holott nem ez volt betervezve. De kétségbeesett volt a hívás, miszerint az egyik ilyen személyiséggel nem foglalkoznak. Az odaúton azért rákerestem, az arca persze be is ugrott egyből, így aztán elnyomva némi fun video felvevési kényszert végül besétáltam. Egy csapat gyerek, és ő, meg a kibukott oktató. Kérdőn pillantok végig a társaságon, hogy itt meg akkor most mi történik? Szegény tanár siet sipítozva, hogy ezt az ő óráján nem teheti senki, hogy így viselkedik. És különben is, hol van a finomság, a kellem? A kecsesség? Nagy ívű monológja alatt már-már én is kezdem elszégyellni magam, pedig nem is én okoztam a problémát. Kedves mosolyommal karöltve közlöm, hogy én lennék a mennyből az angyal aki elviszi innen az ördögöt és jól megbünteti amiért tönkre tette a csodás óráját. Odasétálok szép kényelmesen a delikvenshez és lesújtó pillantással mérem végig.
- Kiborítottad, pedig köztudottan nem szabad. Gyengék az idegei. - jegyzem meg mintegy mellékesen - A nevem Janine, mostantól én leszek a tanárod. - nyújtok neki kezet és vagy elfogadja vagy sem. - Úgy vélem nem kellene itt tovább rombolni a köztudatot, menjünk inkább. Az idő drága. - invitálom magammal és elnézést kérek újfent az oktatóktól.
A gyerekek megsemmisítő pillantásai megmosolyogtatnak a maguk nemében. Azt mondják egy csapat dühös nőnél nem kell rosszabb. De, egy csapat sértett tízéves, akiktől csak a jó ég óvta meg. Én inkább választom a terep elhagyását, de kérek némi instrukciót, hogy hol van jelenleg szabad, aztán szerintem ezt a helyszínt hanyagolhatjuk is, a végén még rajzszöget tesznek a cipőjébe. Vagy megdobálják. Hiába, a gyerekek hírességek iránti rajongása addig tart, míg az illető nem tesz valami olyat, ami miatt megharagszanak rá. És a gyerek, ó de tud haragudni! Ha jön utánam, kilépve rápillantok. Nem szokásom elsőre megítélni senkit, de azért a menedzserével elbeszélgetnék, hogy ezt nevelési célzatnak szánta-e, vagy csak így akarta móresre tanítani? Mert akárhogy is, rossz választás volt. Telefonon megkérdem merre találunk üres helyet, termet, akármit. Vagy vigyem-e el innen az urat. Adnak egyet, kelletlenül.
Benyitok és megnyugtat a csend. Igazából már annyira hozzászoktam, hogy otthon mélységes csend van, hogy néha kifejezetten át kell magam állítani arra, hogy dolgozom és itt nem a megcsalt nő vagyok, hanem a koreográfus. Rajtam is van felelősség, ahogy rajtuk is, mindenkin. Leülök bent egy padra és kérdő tekintettel figyelem.
- Gaston Boucher nem igaz? - kérdezem bár egyébként fölöslegesen, szó is volt róla, hogy ténykedni fogok velük kapcsolatosan, de balettről nem volt szó. - Mikor került be a balett alapoktatás a darabotokba? - nézek felvont szemöldökkel, mert ez azért érdekelne - Vagy problémád van a nyújtással, hajlással? - ezt meg jó lenne tudnom, mert akkor úgy kezdünk hozzá az egészhez.
Beállnak az ismerkedős csend másodpercei. Nem tudom milyen lehet ő, milyen a személyisége, mennyire jó a mozgáskultúrája, mennyire nyitott netán zárkózott, dölyfös vagy épp kedves. Mindig új talányt kapok ilyenkor. Gyanítom főszerepben van, nem mellékben, akkor nem lenne itt külön, leválasztva a többiektől. Egy balettstúdióban.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
34
● ● Posztok száma :
Kayslee Collins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Gaston Boucher tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája •• Pént. Nov. 17, 2017 10:59 am


dance dance dance
Janine & Gaston

Duzzogva ülök hátamat a tükörnek vetve, miközben várom a messiást, a megmentőt, vagy bárkit, akit csak Marc képes volt előkukázni valahonnan. A franc se akart gyerekekkel együtt táncolgatni. Meg amúgy is! Felnőtt ember vagyok, lehet nem látszik rajtam, de már betöltöttem a harmincat és ez enyhén szólva is degradáló.
A nyelvemet nyújtom egy kislány felé, aki azonnal árulkodva rohan a tánctanárhoz, majd mikor az ismét rákezd a hattyú halálára úgy érzem minden idegszálam kezd elpattanni. Nem vagyok túl türelmes típus egyébként sem, de ma már annyiszor rúgtak belém, szóltak be, hogy kezd elpattanni bennem valami. A korai gyilkolástól pedig egy fiatal nő ránt ki.
Kíváncsian méregetem, és igazából tök mindegy hogy néz ki, kicsoda, honnan jött, meg úgy egyébként. Minden elhanyagolható, csak vigyen ki innen, aztán én lelépek a picsába. Hiszen ki nem szarja le, hogy nem tudok nyújtani rendesen?
- ÉN? Ő engem! És ne tanítson, ha gyengék az idegei! Meg amúgy is, megértem ha gyengék... ennyi szörnyeteggel együtt... Bár a fasz se kérte, hogy ezt a pályát válassza! - dohogok hangosan nem vetve meg a káromkodást se. Mit érdekel hogy kiskorúak hallják? Ezek viselkedés szempontjából már rég nem azok.
- Gaston Boucher. A balettművész. - fogom meg a kezét, majd mikor azt mondja ő lesz a tanárom és tiplizzünk nem is hezitálok egy percet se. Felugrom a földről, és azonnal távozóra fogom.
- Csákó babák! Jó táncikálás! - köszönök el hangosan, majd kivonulok a teremből, és az ajtót becsapom magam után, mintha csak egy budi ajtó lenne. Remélhetőlegesen kiszakítva mindenkit az adott ritmusból és mozdulatból. Arcomon gonosz félmosoly játszik, majd ahogy kiérek a teremből fél percig ignorálom a szőkeséget. Lövök egy selfiet, felteszem instára, majd mikor azonnal kapok kábé száz lájkot el is teszem a telefonomat, hogy immár ráfigyeljek.
- És most? Hazamegyünk? - kérdezem pofátlanul, majd mikor ismét megkérdezi a nevemet akkor csak megforgatom a szemem.
- Már bemutatkoztam. De lebetűzöm ha kell.... mindig elfelejtem hogy a szőke hajhoz nehezebb felfogás társul. - villantok rá egy pimasz mosolyt, majd ha hagyja, akkor körbejárom az üres termet, melyet az előbb kirendeltek a számunkra. Kezemet a hátam mögé kulcsolom úgy nyitom meg a "szárnyamat".
- Elég sok a pörgés, meg az olyan mozdulat, amihez nyújtani kell. Én nem igazán vagyok képes erre. Tököm se képes megérinteni az orrával a térdét. Szerintük az baj. Szerintem nem. Attól még miért ne lehetnék jó? Hiszen én jó vagyok! - magyarázok egy levegő vétellel, majd elé lépek.
- Remélem nem akarsz a hátamon ugrálni, mert azt nem bírom...
hug || ©


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
69
● ● Posztok száma :
Nolan Funk
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi opera balettiskolája ••

Tell me your secrets

Párizsi opera balettiskolája
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-