Diadalív
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. 11 Nov. 2017 - 19:42-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 13:52 ✥

✥ Today at 11:04 ✥

✥ Yesterday at 22:09 ✥

✥ Yesterday at 21:34 ✥

✥ Yesterday at 20:05 ✥

✥ Yesterday at 16:00 ✥

✥ Yesterday at 10:24 ✥

✥ Yesterday at 9:36 ✥

✥ Vas. 14 Okt. 2018 - 15:59 ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Diadalív •• Szer. 19 Júl. 2017 - 21:06
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Szer. 20 Szept. 2017 - 13:29
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To: Camille

A határozatra várok a padon, nagyban majszolva egy szendvicset. A főnök ma mindenáron bent akart tartani, és jajdekár, nem jött neki össze. Ugyanis van bíróság és vannak működő hivatalok, et voilá, kellenek küldöncök. Különc küldönc vagyok, megteszi egy farmer, egy ing, most egy kabát is és egy edzőcipő. Majd fogok karikázni egy márkás bőrcipőben. Hja, fogok, ha kifizetik az újat, mert a régi tönkrement.
A tabletet bámulom, kinyögni végre magamból a keresztféléves képzésre a jelentkezést, de mindig szül valamit a rendszer, amit szintén csatolnom kell a jelentkezéshez. Plusz pont! Ami akár engedményekhez is juttat később, ha bekerülök. Ergo dolgozom az ügyön. Az órára nézek, majd lenyelem a falatot és a mobilhoz nyúlok. Még vannak a tanszéken, biztos tudnak küldeni másolatot a képzés elvégzéséről.
Kicsöng a vonal, de nem a megszokott hang búg bele. Fintorral a számon szólok bele mosolygós hangon. A papír érkezik, túl a leadási határidőn. Dejó. Még egy kis udvarlás, még pár kör megtétele. Na, csak ráébredtek végre, ki is van a vonal túlsó felén. Igen, ott tanultam, igen, híresség tehettem volna a sulit. Híresebbé, pontosan. Elégedett képpel tolom a zsebbe a mobilt, s a tabletet akarom ismét elővenni, hogy felálljak a padról.
- Héj, az az enyém! – kapok a szendvicsem után, amibe éppen bele akartam harapni, de egy gördeszkás fazon meglökve a kezem, kiüti belőle. – Basszus! Azért a számban jobban érezné magát a szenyó – merthogy mielőtt a földön kötne ki, a szétnyílt szendvics, a krémes-ketchupos tartalmával, egy női felsőnek csapódik. – Ne hari! – majd a gördeszkás után kiabálok, fellendített kézzel. – Vannak még tirpák emberek, akik még bocsit se tudnak kinyögni! – lendítem meg az oldaltáskám, az öltözetem sem különb a deszkásétól.
- Ne haragudj, nem direkt volt – a foltra tapad a tekintetem, majd feljebb kúszik, a ruha tulajdonosára.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Szer. 20 Szept. 2017 - 16:38
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Francis  && Camille
*Komolyan mondom, nem értem mit hisznek vagy én reagálnám túl? Kiindulva abból, hogy a suli Mókusánál kötöttem ki. Elvileg csak tanácsadó, de a nyakam tenném rá, hogy valami rossz egyetemen végzett pszichológus féle aki csak egy iskolában képes praktizálni, vagyis dolgozni mert nem kap jobb ajánlatot. A napom fénypontjaként, utolsó óra után hivatott. Nem mondanám, hogy tartalmas és elhúzódott beszélgetést folytattunk mert rövidre zártam dolgot. Egy; hülye kérdéseket tett fel. Mert vannak barátaim, csak nem itt. Van társaságom, csak épp suli után a szobámból a neten keresztül. Kettő; Felhozta anyám betegségét. Nem tudom, hogy honnan tud róla de köszönöm, nem egy idegennel szeretnék beszélni arról, ami nincs. Három - és ez a legfontosabb -; Ha pszichológusra van szükségem van kettő a családban. Ha tanácsra akkor meg ott van a Debbie és a bátyám. Mivel nem szokásom hazudni, így ezt meg is mondtam neki és valahogy csúnya pillantások közepette utamra is engedett, jelezve, hogy szívesen lát. Király. Mert én nem. Küldtem Apunak egy sms-t hogy ne jöjjön  értem mert haza sétálok és legkésőbb vacsira otthon leszek. Galenek meg egy másikat, miben épp felkérdezem, hogy Ő szólt e a suliban a dologról.
Elfáradtam, ami szép kiszínezése annak, hogy igazából eltévedtem. Mármint tudtam hol vagyok, a Diadalívnél. A francia katonaság dicsőségét hirdeti. 1806-ban Napoleon rendelte el, és a római diadalív képmására tervezték de mégis más. Nagyobb. Igen-igen, mikor arról álmodoztam, hogy Adriannal nyáron eljövünk Párizsba utána néztem egy-két dolognak de most, hogy itt vagyok, egyedül nem igazán érdekel, mind az, ami párhónapja még felcsigázott. És az, hogy némi történelmet meg pár nevezetességet wikipédiáról ismerek még nem fog segíteni abban, hogy haza találjak. De mivel még időben vagyok, így egyenlőre nem is telefonáltam, hogy jöjjenek értem. Inkább csak vártam Adrian hívását.
- Mi a... - eszméltem fel pár pillanattal később mikor engem is, és a telefonomat is beterítette valami trutyi. Ösztönösen a táskámba kezdtem kutatni, de gyorsabb megoldás volt a pulcsim ujjával letörölni a kijelzőt. - Semmi baj. Nem a Te hibád... azt hiszem. * Nem voltam egészen biztos benne, de egy félmosolyt megengedtem felé, elvégre a rossz kedvem nem neki szólt.  Fehér pulcsim levettem, és alatta egy világos kék egyszerű póló bukkant fel, ami egy picit rálógott a kék farmerem derekára. A pulcsival megtöröltem még a fekete sportcipőm, és elkezdtem beletömni a táskámba. Ami azt illeti, kék íriszeim leszámítva eléggé kis szürke egér kinézetem volt. *
- Ha szeretnéd van egy szendvicsem. Felelősséget nem vállalok érte, mert rendszerint meglepetés szendvicseket kapok de ha mersz kockáztatni, akkor nagyon szívesen neked adom. * Úristen... mégis mi történt velem. Ennyire hiányzik a beszélgetés, hogy egy idegennel is beszélek, aki épp csak egy bocsánatkérést eresztett meg? Nem. Szeretném azt hinni, hogy ez csak a jól neveltségem miatt van és azért. mert arra neveltek, hogy mindig legyek segítőkész. *
- Camilla Thompson a nevem. Csakhogy tudd kit kell kerestetned ha esetleg méreg volna benne.  * Mosolyogtam bátorítóan, jobbomban a zacsival amiben egy szendvics lapult meg egy csoki. A csokiról nem tudtam. Különben már nem lenne benne.

■ ■ Zene ■ ■ - ■ ■credit
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Csüt. 21 Szept. 2017 - 22:11
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Magamban egy „iiii”-vel húzom el a szám, még a kezem is magamhoz tartom, amikor meglátom, maszatolni kezd a ruhájával.
- Szép minta – keresek papírzsepit a táska alján, gyűrött, de használatba nem volt véve, s átnyújtom neki.
- Nem sokat segít, legfeljebb az érzetnek, hogy megtörölted.
Megjegyeztem azért magamnak a srácot, micsoda egy tahó! Az már eszembe sem jut, hogyan szlalomozok a bringával vagy gördeszkával, ha éppen dolgozom. El az utamból, dolgozom! Legalább elkapta volna azt a szendvicset...
- Legközelebb jobban kapaszkodok a szendvicsbe – vágok azért egy fancsali képet. Én készítettem, anya titkos receptjével.
-A meglepi szendvicseket szeretem – ragyog fel az arcom. – De te mit fogsz enni? – A kíváncsiság hajt, a hasamat szeretem, ezért is kell folyton mozognom, különben pufiember lennék. – Felezzünk! – Ajánlom fel a lehetőséget. És az ő szendvicsével alkudozom.
- Camilla. Szép név! – Állapítom meg. – Francis. Nem Ford Coppola, csak Drole. Francis Drole. Az egész péksüti tele van méreggel, ha boltból vetted. Bár ha otthoni készítésű, se fix, hogy nincs benne arzén vagy ólom...
Ha a zacskót megkapom, szétnyitom, s belenézek, majd fel.
- Á, meglepi van benne! – Felé tartom a zacskót. – Jobb oldalt, felém. Nem, nem ér lesni, csak nyúlj bele – bíztatom, széles vigyorral. – Valaki azt akarta, hogy jobb napod legyen – vonom fel mind a két szemöldököm, mosollyal, majd, ha kivette a csokit, akkor kiveszem a szendvicset, s elfelezem. Ha nem nyúlt a csokihoz, akkor a zacskóval együtt átnyújtottam neki. A szendvicsről volt szó, s annak is a feléről. Így szétfelezem, s felé nyújtom.
- A padot úgyis elfoglaltam, ha gondolod... – nézek a pad felé, ha gondolja, akár le is ülhetünk.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Pént. 22 Szept. 2017 - 13:18
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Francis  && Camille

- Amúgy is hozzám van nőve, így legalább fizikális jele is van. * Tapad, ragad... de nem igazán zavar. Mondjuk, kevés olyan dolgot tudnék mondani ami jelenleg ténylegesen zavarna. De ettől függetlenül elfogadom a zsepit, nem fogok megsérteni senkit. Benne legalább van annyi, hogy próbál segíteni és nem itt hagyott mintha mi sem történt volna. A kérdésre zavartan pislogok. Nem azért mert zavarba ejtő volt, hanem mióta itt vagyok nem sok jót láttam a helyből - mondjuk nem is akartam észre venni a szépet -, így viszont meglepett a figyelmessége. *
- Én majd vacsorázom. Nem vagyok éhes, ha éhes lettem volna nem tudtam volna mit felajánlani. * Természetesen ha másképp nem hajlandó elfogadni, csak úgy ha felezünk, akkor bele megyek. Nem ezen fogok vitatkozni, de részemről akár az övé lehet az egész.*
- Milyen Kupola? - pislogok értetlenül. - Az meg ki? * Most vagy én vagyok mocsok fiatal, vagy ő nagyon öreg. Így első blikkre pedig fiatalabb lehet a bátyámnál, de aztán lehet, hogy a konditerem meg a botox van rá ilyen hatással még akkor is, ha elsőre nem az a tipikus szép fiú alkat. Legalábbis az én szememben nem. De hát az én szemembe Adriánon kívül senki sem elég helyes, elég jó. *
- Anya csinálta. Mikor megpróbáltam lebeszélni a reggeli szendvics gyártásról azt mondta, hogy míg a házban élek megfogja csinálni ő maga, nem pedig a boltból vásárolni mindenféle állott és egészségtelen valamit. - magyaráztam, hogy mégis mit keres nálam egy szendvics. A "meglepire" csak felvontam a szemöldököm, aztán a homlokom is ráncba szaladt. Nem értettem azt a szót, biztos valaminek a rövidítése de mivel olyan kitartóan tartotta a zacskót és a többit értettem így már hajoltam is volna felé, hogy bele kukkantsak. Kitapogatva egy mosoly azért előbújik belőlem és ki is veszem.*
- Egy csoki édes kevés hozzá. De ez csakis Apa lehetett. - vigyorgok ezúttal már. Anya nem szeret édességet rakni mert tudja, hogy akkor a mást nem eszek csak azt. - Jó. Ha csak felezni vagy hajlandó, akkor legyen. Deee... akkor a csokim fele is a Tiéd. - íriszeimbe egyfajta játékos csillogás költözött s mintha kiürítették volna a fejem. Jó, nem felejtettem, hogy Adrian még mindig nem hívott. Nem lett minden egyből boldog és tökéletes, de legalább nem agyaltam a dolgokon, nem a rossz dolgokra figyeltem hanem csak a jelenre. Az invitálásra helyet foglalok és tekintetem elidőzik az építményen. *
- Te tudod, hogy miért tettemét ide azt a katonát 1921-ben? * Nem volt híres, csak egy katona akiről azt se tudták kiféle vagy miféle. Nem értettem vagy csak nem emlékszem az indokra. De már észbe is kapok, hogy megint csak a fejtágítás, lesütöm szemem és egy újabb falat után inkább témát terelek.*
- Mindig itt szoktál uzsonnázni?

■ ■ Zene ■ ■ - ■ ■credit
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Hétf. 25 Szept. 2017 - 19:53
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Ne mááár – vágok egy képet. – Ez így olyan, mintha lemószerolnám a kajádat – s utána már is felajánlom a felét megoldásként.
- Ááá, Coppolát nem ismered – vágok egy gondolkodó arcot. – Sebaj – legyintek. Ha nem szereti, nem ismeri, nem zavar. Én sem ismerem. Soha életemben nem találkoztam vele.
A válasza csak mosolyogni tudok. Szereti az anyja, talán túlzottan is, de ez meg énrám nem tartozik. Majd egyszer a sarkára áll, vagy a cipellőire. A kecses lábaival.
- Ezek szerint Apa is szeret – hajolok felé ismét bizalmasan. – S ahogy látom, kicselezte Anyát – harapok egyet a szendvicsbe és megáll bennem az ütő. – Ez mennyei! Kell a recept! – Kiáltok fel csodálattal a szendvicsre nézve, mintha az elárulná, miből készült.
- Miért van egy olyan sejtésem – hunyorítok játékosan, még pár morzsányi étellel a számban, hiába nem bírok betelni a finomságával. – hogy a csoki jobban megfogott? – Láttam ám azt a nézést a csokira! Meg különben is, a nők gyengéje a csoki.
Rágom a falatot, miközben az említett dologra nézek. És leesik. Talán nem is tős-gyökeres francia. Azok tudnák, miért is van itt.
- Dunsztom sincs – akkor én sem vagyok igazi francia? - A történelmet meghagyom a kecskeszakállas karosszéklakóknak – harapok egy jó nagyot a szendvicsbe megint – Utánanézhetünk, ha érdekel – nézek rá, közben előkapom a mobilt.
- Diadalív blablabla – pörgetem az oldalt. – Etex, Rude, blablabla... megvan. Ismeretlen katona sírja, 1921-ben került a Diadalívhez. Több hír nincs – nem a nagylexikont csaptam fel, nekem ennyi is elég a történelemből, ami egyáltalán nem érdekel. Mindenki úgy hazudik a múltról, ahogy neki érdeke szolgálja. Csak azért nem buktam meg, mert a számokat meg szeretem és azok mindig megmaradtak bennem.
- Kivéve, amikor nem – mosolygok. – Nem mindig. Ahol éppen ér az ebédidő – paskolom meg a nagy táskát, ami jelenleg üres. – És te? Vagy ez most csak véletlen?
Újabb harapás a szendvicsből, már nem sok maradt.
- Honnan jöttél? – csak kibököm a kérdést, érdekel.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Kedd 26 Szept. 2017 - 10:45
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Francis  && Camille

*Szüleim említésére szeretettek teli csillogás költözik az tekintetembe s pár pillanatra háttérbe szorítja a keserűséget. *
- Ez így van. Apu szerintem a fél világot kicselezné ha rólam van szó. * Ezzel nem azt akartam mondani, hogy Gabe-et nem szereti, csak azt, hogy én vagyok a kisebb és még lány is vagyok mellé. Gabe már boldogul, most a tini énem azt mondaná, hogy én is de mint a képlet mutatja ez nem volna igaz és ahogy másnak nem, úgy magamnak sem szokásom hazudni. *
- Mert így van. Nem igazán van étvágyam mostanában, de az édesség az bármikor jöhet. Azt meg majd megkérdezem anyut és ha összefutunk legközelebb akkor elárulom. * Jó-jó, tudom, hogy a koplalás nem vezet sehova de közel sem szándékos. Ennék én, csak épp két falat után minden olyan íztelen lesz és a gyomrom ösztönösen tiltakozik. Most sem van ez másképp, hisz amit a szendvics felével csinálok csak kínkeserves szenvedés nem pedig evés.*
- Hééé... nem vagyok szakállas vagy csak minden reggel borotválkozom.
Ki tudja.
* Tiltakozom nevetve. Tekintve, hogy szeretem a történelmet, a matekot és az irodalmat. Érdekes egyveleg, de attól még igaz. Csendesen hallgatom hátha ő többet talál meg mint én. De mikor abba hagyja és nem így van, csak egy vállvonással veszel tudomásul. Hát tőle sem lettem okosabb, de legalább nevettem. Már megérte ez a délutáni kiruccanás. *
- Én csak elindultam haza... - harapok az ajkamba egy pillanatra de aztán mégis befejezem a mondatot. - Sétálni akartam hazáig, hogy kiszellőztessem a fejem és otthon ne faggassanak, hogy mi a baj. Deee... eltévedtem. Sógornőm nem hívhatom mert bajba kerül miattam... megint. A bátyám dolgozik és mérges lesz, anya nincs abba az állapotba. Aput meg... majd felhívom később, ráér aggódni, hogy miféle teremtményekkel találkozhattam és voltam veszélybe egészen idáig, így hogy eltévedtem. *Igen, kicsit túl aggódik mindent és pont ezért tud megvédeni mindentől mert ő mindig számol mindennel. Azonban azt is tudom, hogyha most felhívom akkor egy jó ideig megint nem indulhatok el egyedül sehova. Szóval kiélvezem az utolsó pillanatokat.
A krédése meglep. Na nem a kérdés miatt, mert azt már megszoktam. Csak valahogy más. Most vagy tényleg máshogy kérdezi mint a suliban. Nem olyan idegesítően kutakodon, vagy csak én veszek rossznéven odabent mindent és az meg azért idegesít.
- Brisbane-ből. Te idevalósi vagy vagy hozzám hasonlóan bevándorló?

■ ■ Zene ■ ■ - ■ ■credit
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Csüt. 28 Szept. 2017 - 20:47
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Egy apának ilyennek is kell lennie – értek egyet azzal, amit tesz az apja érte.
Csúnya és hitetlenkedéssel vegyes rosszallással tekintek rá.
- Hát milyen diéta az, ahol édességgel tömöd magad? Csakis szuper lehet, főleg, ha étcsokiról van szó! Az jó lenne, mennyei a szósz benne – az étcsokik a gyengéim, ha már édesség.
- Nem rád értettem! – Nevetek fel. – De ha tudományos pályára készülsz, ezer bocsánat a kifejezésért. A vén csókákra értettem, akik csak papolni tudnak a katedráról, s fogalmuk sincs a valódi életről. Befogtam – főleg, ha rosszallóan néz rám. Nem akarom megbántani a szavaimmal, bár ez is tőle függ csak, így aztán csak egy másodpercig bánnám.
Figyelemmel hallgatom, követve a szavait, aztán ismét előveszem a mobilt, megkeresem, amit meg akarok neki mutatni, aztán felé tartom.
- GPS. Beírod a címet és odatalálsz. Vaaagy hívsz taxit – nyilvánvaló nem? Nem, hiszen más oka is lehetett, hogy ez lett a vége a könnyed sétának. Az meg, hogy eltéved, nem csodálom. New Yorkban még az őslakosok is eltévednek. – Nem bonyolítod egy kicsit – mutatom a hüvelyk- és mutatóujjam közötti réssel – túl?
Kutatom a helynevet a fejemben, aztán kérdőn félredöntöm, úgy nézek rá.
- Ausztrália? – Most, hogy megvilágosodok, értem, miért olyan furcsa a beszéde, nem amcsis és nem is brit.
- Nos, itt születtem, aztán jó pár évet a Nagy Almában töltöttem. Aztán jöttem haza. Vagyis őslakos és bevándorló egyszerre – nem is vágytam hazajönni, ha nem jött volna a baleset. Éppen eltenném a telefont, amikor megcsörren, az irodából vannak. - Bocsi, ezt felveszem - Felnézek az épületre, ahogy fogdom a hívást.
- Itt. Várok – ránézek Hëloisre. – Mit szólnál egy kis városi bringázáshoz? Aztán meg hazabringáztatnálak? Városnézés és hazakísérés egybekötve?
A recepciós kijön a mappával, aláírom, amit alá kell és a táskámba teszem az iratokat.
- Ha van kedved... – fordulok ismét a beszélgetőtársam felé. – pattanj fel – mutatok a hátsó részre, amire simán rá lehet ülni. - Szendvicsért és a ruhabalesetért legalább ez dukál – teszem a táska elejébe a használt szalvétát a szendvicsről, s várakozón nézek rá.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Pént. 29 Szept. 2017 - 17:24
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Francis  && Camille

- Nem diétázom. Abszolút megvagyok elégedve magammal. Nem vagyok gebe, dagi se de leginkább a hiúság hiányzik belőlem. Étcsokiból csak a narancsos a finom meg a málnás. A többiben semmi... édes nincs. *Váo... tökéletes megközelítés. Az étcsoki nem édes. Hát gratulálok Cami, soha nem bravúroztál még jobban. Korholom magam, de valahogy véletlen sem szeretnék komoly dolgokról beszélni, így megmagyarázom én még a tojást is ha az kell. *
- Tengerbiológus akarok lenni. Szóval a bocsánatkérés elfogadva. *Hangom határozott, természetesen nem tegnap álmodtam meg a dolgot, még akkor sem ha a jelen helyzet nem épp úgy áll, hogy egyáltalán egyetemre bejutok. De persze nem adtam fel, amint haza megyünk minden vissza kattan a helyére. Amíg itt vagyunk meg csak vigyáznom kell, hogy túl éljem. Mikor a túl bonyolításról beszél önkéntelen felnevetek.*
- Ha ismernéd őket vagy ha a gyerekük lennél te sem gondolnád így. *Parisban beülni egy idegen autóba - azt hiszem anyám sokkot kapna helyszínen. A GPS meg jó cucc volna, ha tudnám a pontos címet. De nem tudom csak Gabe lakcímét. de onnan meg már haza találok csak épp egy bazi nagy kerülő. Végig hallgatva a beszélgetést kezdem úgy érezni, hogy ennyi volt a történet és fel kell hívnom Apukámat. De udvariatlan nem vagyok, azért megvárom míg elköszön.
- Nem kényelmetlen? - Kérdezem de már ott is vagyok hogy szemügyre vegyem. Ha van váz inkább oda ülök, de ha nincs akkor marad a hátsó rész.

Páros:

Francis megkapja a mappát. Ami egy tárgyalásra szánt bizonyíték, ami alapján a férfit elitélhetik. De a férfinek vannak kapcsolatai, így már napok óta az irodát figyelték az embereik. Mivel nagy a forgalom és egy idelye minden nap ott parkol a fekete auto, így nem volt fentünő eddig senkinek. De valahogy belső informátoruk lehet, tekintve, hogy napokóta most elöször egy küldemény után vetik magukat... Francis csak akkor veszi észre, hogy valami nem stimmel, mikor bekanyarodik és kerék csikorgás hallatszik mögötte. A fickók nem ismernek határokat, nem érdekli őket semmi. Egy céljuk van; megkaparintani az iratot. Bármi áron.

Páratlan:

Francis megkapja a mappát, és már indulnak is. Hisz tudja, hogy időben oda kell érnie. Mindig mindent időben intéz el, ezért tartják őt a legjobbnak mégha ezt nem is közlik az egoista fejével. Ugyan akadályt nem ismer, jöhet szél, vihar vagy bármilyen építkezés de vajon mihez kezd az elszakadt lánccal, pláne, hogy futni sem tud hisz kitérője egy lány. Camilnak a sportok nem épp az erősségei és ami azt illeti szomjas is, meg fázik. De akár merre tekint, csak kocsmákon akad meg a szeme, amik nem épp bizalom gerjesztőek.

Spoiler:
 

■ ■ Zene ■ ■ - ■ ■credit
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Szomb. 30 Szept. 2017 - 16:06
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Állok a válasza közben, mint egy darab lámpaoszlop, s csak utána válaszolok.
- Wáo, ez aztán a válasz! Így legyen kedves veled az ember. De a málnás jöhet – értek egyet vele.
Hunyorogva tekintek rajta végig, majd bólogatok.
- Igazi sellő lennél a bálnák között – állapítom meg, majd rájövök, hogy milyen hasonlatot használtam, a szám elé teszem az ökölbe tett kezem, majd felé tartom beszéd közben. – Ú, ezt, ha direkt akartam volna, se sült volna el ennyire szebben – nevetem el magam. Ha úgy veszem, akár tuskó beszólás is lehetne, szerintem csak vicces.
- Pontosan! Nem ismerem őket! – rámutatott a lényegre, s szélesen is vigyorgok hozzá.
A csomagot megkapom, beteszem a táskába, s a biciklihez érve, csodálkozva tekintek rá.
- Már hogy lenne? Ilyen szuper csomagtartó sehol nincs! Én készítettem! – de azért egy párnát húzok ki a táskámból. – Ezt ráteheted a csomagtartó ülésre, így nem fog a fém nyomni.
Előbb én ülök fel, hogy megtartsam a biciklit, amíg felmászik a hátsó csomagtartóra, akárhogy is szeret ülni, nem fogja bekapni a küllő a cipőjét, ruháját, arról is gondoskodtam. Sok kölök szereti, ha bringáznak vele, így összekapcsolom a bulit a melóval.
- Karold át a derekamat, ha úgy jobb! – Kiáltok hátra, s elindulok. Se a biciklinek, se nekem, meg sem kottyan, habár a térdemet kímélni kéne. Valahogy nincs hozzá kedvem.
- Itt tudsz visszakanyarodni... a, utána hova is megyünk? – Kérdezem tőle, mert akkor, ha átadtam az iratokat, hazafelé vesszük az utat.
Minden rendben megy, egészen addig, míg meg nem hallom a kerekek csikorgását. Később esik csak le, hogy a hátunk mögött hallom a kerekek csikorgását, s mintha egészen gyorsan közeledne. De sietős valakinek. Meg nekem is, szóval csak egy kicsit húzódom le az útról, lelkesen tekerem tovább a kétkerekűt.
- De sietős valakinek! Na, ezért nincs kocsim – mondom hangosan neki. – Tényleg! Van jogsid? – Ha van kocsija meg jogsija, talán nem veszne el olyan könnyen.


Spoiler:
 
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Szer. 18 Okt. 2017 - 7:56
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



karakterleadás miatt
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Szomb. 11 Nov. 2017 - 14:08
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bleu & Théo

Az egész környéket lezárták, a díszleteket már a kora reggeli órákban elkezdték felépíteni, hogy mire mi megérkezünk, a fények, az állványok és minden a helyén álljon. A sminkesek seperc alatt felfestették rám a szokott rúnákat, és miközben belebújtam a kikészített ruhákba, fejben sorra vettem a mai jeleneteket. Tudtam, hogy lesz egy közös felvételünk Bleu-vel is, és nem tagadom, kicsit izgultam. Nem igazán forgattunk együtt, mióta a kapcsolatunk... Hát... Szintet lépett. S bár megbeszéltük, hogy nem tárjuk fel a nyilvánosság előtt, hogy többek lennénk puszta barátoknál, attól még izgultam; hiszen eleve azért lettünk többek, mert egyikünk sem bírt magával. Hogy reménykedhettem ezek után önuralomban? Azt azonban tudtam, hogy nem Párizs kellős közepén és nem most akarom felfedni a titkunkat. Így hát a szerep helyett sokkal inkább úgy kellett átszellemülnöm, hogy semmiképpen sem szórhatok el árulkodó jeleket. Tele lesz a forgatási helyszín civilekkel, rajongókkal és újságírókkal egyaránt, és nem hiányzik, hogy bármelyikük is megneszeljen valamit kettőnkről.
Az egyik kordonnak dőlve nyomkodom a telefonomat, miközben Bleu forgat. Olyan jelenetet vesznek fel, amiben nincs rám szükség, viszont közvetlenül utána szeretnék felvenni egy későbbi közös jelenetünket is, így lefoglalom magam, míg végeznek. Korábban már tettem egy kört a rajongók felé, lőttem pár szelfit és kiosztottam néhány autogramot, miközben fiatal lányokkal diskuráltam arról, mennyire édesek vagyunk Bleu-vel. Most azonban nyugalomra vágytam, mely természetesen nem tartott sokáig, amikor a vártnál jóval hamarabb hallottam meg az ismerős lépteket felém közeledni.
- Ilyen jól ment a jelenet, vagy ilyen hamar megunták a bénázásod? - üdvözlöm anélkül, hogy felnéznék a telefonomból. Még befejezem a lufis játékot, aztán elrakom a mobilt és megvillantom Bleu felé semleges, mégis örömteli mosolyomat. - Gondolom, mindjárt mi jövünk.
Odébb csusszanok, helyet kínálva magam mellett a kordonnál, ha neki szeretne támaszkodni. Viszem magammal a tegezt is az íjakkal, melyet az egyik kellékes már órákkal ezelőtt a kezembe nyomott. Nem tudom, miért hiszik, hogy így kisebb eséllyel keveredik el, mintha a lakókocsimban hagyják...
- Hogy vagy? - érdeklődöm, őszinte kíváncsisággal, mert bár talán a kérdésem elég felszínesnek és távolságtartónak tűnik, a mögötte lappangó szeretet nagyon is valós, és attól még, hogy nem mutathatom ki, remélem, tudja, hogy érzem.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Hétf. 13 Nov. 2017 - 18:51
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to, Théodore
Ez most komoly?!

- És ennyi! Köszönöm Bleu, jó voltál! - hallom a rendező hangját, majd az idegességtől görcsös tagjaimat kiszabadítom a merevségből. Megropogtatom a nyakam, körözök vele párat, majd ahogy távolodni kezdek még lekapok egy pohár italt, az asztalra kirakott tálcáról. A kezembe veszem a finom üveget, majd a már jól megszokott Magnusos kéztartással elindulok a tömeg felé. Körülöttünk kordonok milliója hever, ahogy áthaladok előttük lányok és fiúk sikolya szaggatja a dobhártyámat. Imádom, hogy imádnak, mindig is jól kijöttem a rajongókkal, azonban én nem Théodore vagyok! Én tartom azt a bizonyos három lépés távolságot. És bár előszeretettel válaszolok kérdésekre, vagy épp adok autógrammot, a magánéletemben nem szeretem ha vájkálnak. Oké, nem árulok zsákbamacskát, de szerintem a kettő két külön dolog. Szeretem ha mindenki tisztában van azzal hogy mi a helyzet velem, viszont azt is szeretem, ha nem élnek vissza ezzel a tudással. Ez így lehet bonyolultan hangzik, én azonban nem érzem annak.
Mint ahogy azt sem, hogy miért esik nehezére felvállalni engem mindenki előtt, hiszen elvileg egy párt alkotunk.
Már messziről kiszúrom a szemem sarkából.
Válaszolok még pár kérdésre, fotózok egyet-kettőt a lányokkal majd az italommal a kezembe mellé sétálok. Arrébb húzódik én pedig vigyorogva vetem neki a hátam a mögöttünk lévő kordonnak.
- Túl jó vagyok, nincs mese! - mondom csipkelődő kérdésére, majd kortyolok az italomból, ami természetesen csak almalé.
- Igen, mi jövünk majd, ha végre a rendező is velünk foglalkozik... - mondom, majd mutatok felé, és kissé felemelkedő szemöldökkel nézegetem a hirtelen mellé futó nőt, annak széles mosolyát, majd a csillogó lélektükreit, ahogy felénk fordul és Théodore-ra vigyorog. Még ide is integet, engem pedig elkap a hányinger.
- Nem úgy volt, hogy leépíted? Vagy hogy ez így most befejeződött? - nézek rá kérdőn, azonban választ nem igazán kapok, hiszen a hosszú lobonc máris lágy hullámokba csavarva tölti be a látóterem, parfümjének émelyítően édes illata pedig az orromat. Gyűrűmmel idegesen kopogok a pohár szélén, majd tekintetemet hol rajta, hol a nőn járatom.
Hogy is hívják? Giselle?

to; Domi|| ©
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Pént. 17 Nov. 2017 - 16:55
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bleu & Théo

Ahogy megpillantom az ismerős loboncot a rendező körül legyeskedni, feltör belőlem egy nagy sóhaj. Valahogy nem lep meg, felkészültem már rá, hogy egyszer túl kell esni ezen a kínos jeleneten is. Bleu-t viszont nem tudtam még felkészíteni, és a kérdései hallatán egyből leszegem a fejem.
- Ne rendezz jelenetet, jó? - kérem őt félhangosan, mielőtt még magamra ölteném legszebb mosolyomat. Giselle odalibben hozzánk, félénk mosollyal üdvözli Bleu-t, halkan odaköszönve neki, aztán egyből hozzám fordul, hogy három puszit adhassunk egymásnak. - Hát te meg mit keresel itt?
- A közelben akadt dolgom, és láttam, hogy forgattok. Ahj, de jó, hogy látlak! Akartalak hívni.
- Hogy alakul a dolog azzal a harcművész sráccal?
- Á, minden pasi tahó... Kezdem úgy érezni, csak te vagy normális.
Nevetek a bókján, ő pedig a mellkasomra helyezi a kezét. Édesen mosolyog, de már semmit sem vált ki belőlem. Egész hosszú ideig voltunk együtt, és néha azon töprengek, meg kellett volna neki mondanom a teljes igazságot. Hogy miért szakítottunk. Nem érdemli meg, hogy az újságokból halljon róla.
- Mikor kezdődik a jeleneted? Megiszunk addig valamit?
- Jó lenne, de nem lehet. Bármikor szólíthat minket a rendező. - sajnálkozón mosolygunk egymásra, ő pedig a kordonnak dől mellettem és suttogóra fogja, gyanakvón sandítva Bleu felé, mintha nem tudná eldönteni, barát-e vagy ellenség.
- Na és te? Hogy halad a dolog azzal az elbűvölő lánnyal?
Kínosan feszengve mosolyodom el, a szemem sarkából sandítva csak Bleu-re. Talán jobb, ha nem látom, milyen arcot vág. Azt hiszem, ezt senki sem szereti hallani.
- Jól, azt hiszem... Bár igyekszem egyelőre... Öhm... Diszkréten kezelni.
Ha Giselle tudná, mennyire diszkrét vagyok! De hát nem akarom elkapkodni ezt a coming out dolgot. Épp elég, hogy már Bleu-nek bevallottam, hogyan érzek iránta. Nem kötném a világ orrára, amíg nem muszáj... és ebbe Giselle is beletartozik.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Pént. 17 Nov. 2017 - 17:35
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to, Théodore
Ez most komoly?!

- Ne rendezzek jelenetet? Ne rendezzek...? - fordítom felé az arcom idegesen, és ezt a kérdést szívem szerint még milliószor elismételném neki egyre hangosabban, egyre jobban artikulálva és egyre nyomatékosabban, hogy feltűnjön neki, hogy mégis mi a faszt akar ez jelenteni??!! Igen, faszt, mert már a gondolataimban is káromkodom, ami amúgy nem szokásom, de most egy pillanat alatt elgurult a gyógyszerem. Idegesen mozgolódni kezdek, testem a már megszokott Magnusos lágysággal ringadozik előtte, miközben a kezemen lévő gyűrű ütemes és idegesítő kopogással illeti az üveg poharat.
Hát ez a pillanat is itt van, eljött, én pedig talán semmitől sem féltem jobban, mint attól, hogy egyszer találkoznom kell azzal a nővel, akivel oly sok időt töltöttek együtt.
- Helló! - köszönök illedelmesen, majd ahogy megérkezik és orromat megcsapja parfümjének édes illata hátrébb húzódom. Testem a kordonnak nyomódik, próbálom kivonni magam az aurájából és próbálok nem hangosan felmorranni minden egyes szavára.
Keze lassan Théodore mellkasára téved, én pedig felvonom az egyik szemöldökömet, és úgy szemlélem a jelenetet. A kezemmel átkarolom magam úgy szürcsölök bele az italomba, hangosan, hátha kissé kiragadja őket ebből a csodálatosan romantikus és meghitt pillanatból.
- Párdon.. - jegyzem meg kimérten, majd ha a pillantását rám emeli, akkor oda is intek neki. Mintegy célzottan. Mert hát igazán bunkó dolog becsatlakozni valamilyen beszélgetésbe bemutatkozás nélkül.
- Théodore kérlek, bemutatnál? Csak mert tudod ez így illendő. - dorgálom meg játékosan, persze simán feldarabolnám és elásnám a kertbe ha tehetném. Akkor csak az enyém lenne, senki nem találná meg és még egy szép rózsabokor is nyíladozna felette.
- Darren vagyok, együtt játszunk a sorozatban. - magyarázok lágyan, majd a kezemet nyújtom a nő felé, és innentől kezdve ha gond, ha nem gond, bekapcsolódom én is a beszélgetésbe.
Mikor Giselle arról a nőről kérdezi Théodoret először csak felvonom a szemöldökömet, majd mikor tudatosul bennem, hogy az a valójában én vagyok, krákogok egyet, majd én is a fiúra nézek.
- Tényleg, ezt már én is akartam kérdezni! Hogy álltok? Még nem is meséltél róla! Most megtehetnéd! Milyen a CSAJ? Bocsáss meg kedves Giselle csak mostanában nem volt közös jelenetünk, és mikor idejöttél épp pont ez volt a téma közöttünk. Szóval ha nem bánod, én is tudni akarom, mi a helyzet Théodore szíve tájékán. Hiszen azt mondják, ha valaki kiegyensúlyozott, a munka is jobban megy... - mosolyodom el, majd egy hajtásra megiszom a kezemben szorongatott almalevet.
Ezért ki foglak véreztetni Théodore Duboise.

to; Domi|| ©
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Hétf. 20 Nov. 2017 - 21:00
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bleu & Théo

Az univerzum íratlan szabálya, hogy ha azt mondod valakinek, ne rendezzen jelenetet, természetesen jelenetet rendez majd. Főleg, ha Darrennek hívják - pedig esküszöm, nyíltan vállalom, hogy kettőnk közül én vagyok a hisztisebb. Megugró hangja és villámokat szóró szeme azonban sejteti, hogy ennek a beszélgetésnek itt és most nem lesz vége. Szerencsére Giselle eltereli a figyelmemet, igyekszem a létező legnormálisabb beszélgetést lefolytatni, már amennyire normális a fiúd előtt beszélgetni a barátnőddel, aki ugyan már az exed, de erről a világ hivatalosan még nem tud, miközben a fiúd már a fiúd, csak nem hivatalosan.
Nem, ezt nem lehet diszkréten csinálni.
Eszemben sincs bemutatni a fiúmat a nőmnek; szalad át a fejemen a gondolat, ahogy mogorva pillantást vetek Bleu-re a kérdése hallatán. Direkt csinálja. Mikor én meg direkt igyekeztem őket távol tartani egymástól... De persze megint fejjel rohan bele a témába, így hát kelletlenül, de beadom a derekam.
- Giselle, ő itt Bleu. Bleu, Giselle. - ennyivel pedig le is tudom, de szerencsére ezek ketten feltalálják magukat, egyik dörzsöltebb, mint a másik. Giselle például rögtön közelebb lép és a kezét nyújtja, hogy mosolyogva felelhessen a bemutatkozásra.
- Hívj csak Giginek, Théo barátja vagyok - zavart oldalpillantást vet rám, hogy ez így mennyire van helyén, mire én biccentek. Azok után, hogy a "lányról" kezdett faggatni, akivel randizgatom, furcsán vette volna ki magát, ha barátnőmként mutatkozik be. Sőt, ott elszabadult volna a Pokol... Semmi kedvem belemenni a játékba, de Giselle ártatlan érdeklődéssel, cukin bólogat Bleu szavaira, és tényleg le sem esik neki, hogy a férfi mindjárt eldurran és felszáll az égbe, mint egy szabadjára engedett lufi. Igyekszem mérges pillantást vetni rá, olyan gyilkosan szemezgetni vele, hogy ne legyen túl feltűnő. Hiszen mit várt? Megbeszéltük, hogy én még nem akarom őt felvállalni, akkor mégis hogyan meséltem volna róla? Annak talán jobban örülne, ha a létezését is letagadom? Így hát igenis sért, hogy hisztériázik, hiszen semmi rosszat nem tettem.
- Ó, hát nagyon elbűvölő - kezdek bele, és közben végig Bleu szemébe nézek. - Bár olykor kicsit nehéz vele. Tudjátok, tipikus nő... Szeret elefántot csinálni a bolhából.
Giselle kuncogva a karomra csap.
- Azért nem minden nő ilyen! És legtöbbször azért csináljuk a felhajtást, mert ti, férfiak olyan vaksik vagytok. Már bocsesz - szabadkozik Bleu-nek, ekkor esik csak le, hogy ő is itt van. Elszakítom titkos szeretőmről a pillantásom, hogy az exemre nézhessek, és igyekszem rendezni a vonásaimat. Lehet, hogy nem az okos nőkre buktam régebben, de Giselle azért nem teljesen hülye, érzi a feszültséget, úgyhogy megpróbálja másfelé terelni a témát. - Na és te, Darren? Neked van valakid?
Tévedtem, tudtán kívül mégis elég nagy hülye.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Csüt. 23 Nov. 2017 - 15:49
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to, Théodore
Ez most komoly?!

Az univerzum többi íratlan szabálya pedig:
1. Hogy ha vaj van a füled mögött, akkor nem igyekszel a felelősséget a másik vállára pakolni,
2. Nem kéred olyan dologra - mint például a jelenetrendezés elhalasztása - ami kivitelezhetetlen.
3. És persze nem neked áll feljebb, mikor a lelkiismereteddel kapcsolatos dolgok csak az önámítás részei.
4. Nem próbálod elhitetni a másikkal, hogy az ő rendszerében van a hiba, mikor leginkább a tiéd zárlatos!

Ezeket pedig szívesen felsorolnám Théodorenak is, mindet elmutogatva egy - egy gyűrűs ujjamon, a szeme előtt lóbálva, hogy lássa, miről is beszélek és ezzel is nyomatékot adjak a felsorolásomnak.
Hogy direkt nem akarja hogy találkozzunk, nos, én ezt nem tudhatom, az azonban bizonyos, hogy ha egyenes lenne legalább kettőnkkel, akkor nem kellene most ekkora szarkupacban ücsörögnie, hiába is néz rám olyan tekintettel, amivel csak akkor szokott illetni, ha épp valami nem tetszik neki, a nagy Duboisnak.
Viszonzom a pillantását, majd rögvest a nő felé fordulok, hogy lágyan kezet csókoljak neki bemutatkozásom és találkozásunk tiszteletére.
- Örülök hogy megismerhetlek, Darren vagyok! Neked csak Darren! - kacsintok a nőre és remélem nem bánja, hogy a másik nevemet mondom neki. Elvégre nem vagyok mindenkinek Bleu, sőt eddig egyetlen ember hív csak így, és ez jó ideig nem is fog változni. Az pedig, hogy így mutat be, kissé felháborít, de hát ki vagyok én, hogy ezt magamra vegyem? Valójában én nem is létezem, nem vagyok senkije sem, szóval ha ennyire úgy érzi, hogy a kettőnk között lévő dolog nem különleges, akkor mondja meg inkább, és ne húzzuk egymás idejét feleslegesen. Persze, tudom én, hogy nem akar felvállalni, hogy nem akarja bevallani, hogy én vagyok a párja. Még meg is értem bizonyos szinten, de most komolyan, miért nem lehetett már ezt a nőt lerendezni? Megmondani, hogy viszlát kisanyám? És nem, nem érzem magam attól jobban, hogy úgy emleget, mintha NŐ lennék! Én nem vagyok nő, és ha már kettőnk kapcsolatát nézzük, ebben sem játszom én a feminim szerepet. Mily meglepő...
- Ó, és nem lehet, hogy félreérted? Hiszen a férfiak - természetesen én is - sokszor azért tudnak ám idiótán kezelni dolgokat! Lehet, hogy egyszerűen csak mondjuk a saját igazaddal és saját magaddal foglalkozol és valahol mélyen őt ez sérti, és bántja? Nem lehet, hogy csak nem veszed észre magad? - szegezem neki a kérdést hümmögve, majd a hitelesség kedvéért még az állam is megvakarom.
- Te mit gondolsz Gigi? Nekem volt már olyan az életemben, akinél rá kellett döbbennem, hogy az a dolog, amit én hisztinek véltem és bolhából csinált elefántnak, az tulajdonképpen sokkal mélyebbről fakad. Te nem éreztél így sosem? - kérdezem meg, majd mikor édesen megkérdezi hogy van e valakim, kedvem támad felröhögni. Nem nézek Théodore-ra. Még véletlenül sem. Abszolút kerülöm a tekintetét, és tudom, hogy ettől most a falra mászik, és halálra idegesíti, de nem érdekel. Rágja csak a kefét azzal kapcsolatban, hogy mit is fogok mondani!
- Hát nem tudom hogy most mi is van. Van is meg nincs is. Inkább bonyolult a kapcsolati státuszom, és sajnos van olyan önfejű a lelkem, hogy ha rajta múlik még jó sokáig az is marad...


to; Domi|| ©
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Vas. 26 Nov. 2017 - 15:41
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bleu & Théo

Az egész családomnak Bleu-ként mutattam őt be, nekik hiába Darren. Én azt sem tudom néha, ki az a Darren. Számomra Bleu az Bleu, és nem fogom körbepisilni a nevét, úgyis egyértelmű mások számára, hogy Darrennek szólítják. Épp ezért nem is rendezek nagy vitát abból, hogy a félig exemnek miként mutatom be őt.
- Nem hiszem. Tipikus nőről van szó, aki képes bármit a lelkére venni - vágok vissza, aztán látom, hogy Gigi kissé kellemetlenül feszeng a kereszttüzünkben, úgyhogy lágyítok a hangom élén és elrendezem a mosolyt az arcomon. Sajnálom szegényt, még csak nem is sejti, mibe keveredett.
- Hát, nem is tudom... - habogja szerencsétlen, egyrészt mert lemaradt és fogalma sincs, miről beszélünk, másrészt meg nem akar magára haragítani azzal, hogy egy számára idegennel ért egyet helyettem. Végül csak magára talál, a válla mögé söpri szőke lokniját és ránk mosolyog. - Szerintem, amíg két ember igazán szereti egymást, addig nem számítanak az ilyen viták. Amíg ott lobog a szeretet lángja, addig bármit képesek megbeszélni egymással. - Kissé butácska szegény, de abban igazat kell neki adnom, hogy minden hisztije ellenére szeretem Bleu-t, és csak azért, mert problémáink, gondjaink adódnak, még nem jutna eszembe véget vetni kettőnknek. Bármit meg lehet oldani.
- Ó, ne hagyd magad túlságosan háttérbe szorítani! Mármint, a kompromisszum fontos, de ha kényelmetlenül érzed magad egy kapcsolatban, ne add fel miatta önmagad. - tanácsolja, megsimítva Bleu karját. Pedig már kezdtem újra megkedvelni ezt a csajt. Most azon töprengek, maradt-e annyi ital Bleu poharában, hogy belefojtsam Gigit. Aztán felém fordul az ezerwattos mosolyával és az én karomat is elkezdi simogatni. - Itt van például Théo. Nagyon sokat köszönhetek neki, mégis, amikor látta, hogy kezdem kényelmetlenül érezni magam egy másik fickó miatt, nem marasztalt. Remélem, az a lány rendesen megbecsüli majd, és nem készíti ki őt a nagy arcával.
- Hééé!
- Igenis nagy arcod van! Na jó, puszikállak titeket, mennem kell. Vár a körmös. - Engem meg is puszikál szó szerint, kapok tőle hármat, aztán odalép és lecuppantja háromszor Bleu-t is, ha a férfi hagyja. Nem szeretném látványosan fogni a fejem, de legbelül zokogok. Alakulhatna ez a nap ennél rosszabbul? Költői kérdésemet a sors kihívásként könyveli el, és a rendező odakiált nekünk, hogy mi jövünk, menjünk forgatni.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Szer. 29 Nov. 2017 - 19:13
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to, Théodore
Ez most komoly?!

De igenis, a lelkemre fogom venni! Mert lehet neki nem lényeges, nekem viszont annál inkább. Ez pont ugyanolyan, mintha az ő méregdrága autóját egy másik típushoz hasonlítanám. Én túlzottan sok különbséget nem látok rajta, mégis amazt nem értékeli annyira, hogy ha esetleg az övé lenne, akkor megtiltaná a bennevaló ital, vagy épp ételfogyasztást. A Bleu sem egy mindennapi név, és ha már itt tartunk, nem is vágyok arra, hogy elkopjon. Nem mindenki hív így, és nem, nem szeretném ha az ex kurvája így tenne. És most még csak arra sem vagyok képes, hogy ezért a modortalan jelzőért - még ha csak én hallottam is - elnézést kérjek úgy az egész univerzumtól, önmagamtól és az istenektől.
Ettől függetlenül egy nem igazán szép pillantással illetem Théodoret, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy perc alatt szemmel verem, de hát nem igazán hatja meg. Közben természetesen a szőkeség nem igazán érti a felmerült helyzetet, de próbálok minél természetesebben viselkedni és nem őt bámulni, ahogy hátrasimítja a szőke tincseit, ahogy a válasz előtt megemelkedik az a pisze orra, és ahogy elnyílik a szája... basszus, igazán gyönyörű nő, és akárhogy is nézem a szívembe a féltékenység lángját éleszti fel. Mert mi van, ha Théonak igazából nem is én vagyok fontos, hanem az, hogy új élményt szerezzen? Ha nem is dobta ki ezt a csajt, csak idehívta, hogy kérdezősködjön? Hiszen ő is szakmabeli... simán el tudná játszani ezt a dolgot...
A homlokom nagy erőkkel ráncolódik, ahogy ezeken a dolgokon agyalok, és biztos hogy nem normális, ahogy az ördögöt a falra festem. De ahogy ettől eltekintek, ettől a képzelgéstől, akkor is bosszant és bánt, hogy nem vagyok felvállalva, hogy egyszerűen nem érzi a kettőnk között lévő kapcsolatot elég erősnek ahhoz, hogy kiálljon a nagyvilág elé. Vagy lehet önmagát nem érzi annak? De hát az sem számítana olyan szempontból, hogy simán mellette állnék.
- Ó! Én is így gondolom! Hogy nem mindig kell kompromisszumokat kötni! Mármint nyilván egy kapcsolat megtartása mellett tenném le a voksom, de nem lehet mindig csak a másikat imádni, és őérte megtenni mindent, meg elfogadni mindent... néha azért nekünk is kell számítani! - bólogatok hevesen, majd ahogy Théo nagy arcáról beszél, és ahogy végigsimít a karomon csak egy villanó lélektükröt mutatok a fiú felé és bólogatni kezdek. Igen, Théodorenak nagy arca van.
- Persze drágám, megértjük! Egy öröm volt! - szűröm a fogaim között, majd hagyom hogy arcon csókoljon, és sietős távozása után végre édeskettesben maradok a szerelmemmel. Felvont szemöldökkel, doboló ujjakkal maradunk kettesben és hálistennek nem is kell neki semmit mondanom, mert indul a forgatás.
Mit is veszünk fel most? Jah, igen, valami konfliktus jelenetet.... asszem épp aktuális!

to; Domi|| ©
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív •• Pént. 8 Dec. 2017 - 17:35
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Bleu & Théo

Már megint a semmin megy a feszültség, mert Bleu magára vesz olyan dolgokat is, amiknek semmi jelentőségük. Azt akarta, hogy szakítsak a barátnőmmel, én pedig megtettem - lehet, hogy még nem az egész világ előtt, és lehet, hogy nem álltam elő rögtön egy coming outtal, de én nem olyan vagyok, mint ő. Róla az egész világ tudja, hogy meleg, rólam pedig még senki. Nem gondolhatta, hogy egyetlen nap alatt bejelentem Párizs álompárocskájának végét, és még azt is a nyakukba zúdítom, hogy amúgy egy pasi miatt dobtam a csajt. Jól ismerem már a média szörnyeit, hogy tudjam, mivel nem szabad őket etetni. Ha rajtam múlik, éhen maradnak. Nem örökké, csak adagoljuk inkább kisebb adagokban a kaját. Engem. Elvégre engem fognak szétkapni, lenyelni és kiöklendezni, nem őt. Főleg, ha Gigi sértett büszkeségén és színészi alakításán múlik - akkor még belém is rúgnak. Mert lehet, hogy most borzasztó jófej és megértő, de amint közölném vele, hogy úgy amúgy meleg vagyok... Mégis kinek esne az jól?
Úgyhogy nem, egyáltalán nem egyszerű a helyzet, és igen, roppantul megkönnyítené, ha közben nem döfködne Bleu sem a szúrós pillantásával, amiért a nevén merészeltem őt hívni. Hiszen ő Bleu, hogy mutassam be? Darren? A világon el nem hagyta még a számat szerintem ez a név. Akkor meg azon sértődne meg, hogy miért ilyen személytelenül hivatkozom rá - ne, ne tagadd! Igenis van ráció ebben.
- Menjünk forgatni - vetem oda egy nehéz sóhajjal, miután Gigi eltipegett a szőke loknijával meg a puszijaival. Felesleges többet mondanom, érzem a pattogó szikrákat, a kirobbani készülő vihar hűvös előszelét. A legjobb, ha úgy teszek, mintha nem is léteznék, és megvárom, míg elvonul. Egyelőre nem érzem úgy, hogy biztonságos lenne Bleu-höz szólni. - Emlékszel, melyik jelenet jön?
Igyekszem semleges témákat feldobni, nem csak azért, hogy ne feszítsem tovább a hangulatot, hanem mert a magánéleti konfliktusokat egyébként sem tudnánk itt rendezni. Koncentráljunk csak a forgatásra szépen, mint a profik, aztán majd ha annak vége... Jöhet, aminek jönnie kell.
A rendező már vár minket, különböző instrukciókkal látnak el, mikor melyik felragasztott jelhez álljunk, hol lesznek a kamerák, miket várnak tőlünk. Igyekszem hűvösen viselkedni, átszellemülni a karakterembe, és jól esik kicsit elmerülni Alec világában. Róla amúgy is mindenki azt hiszi, hogy nincsenek érzései, pedig csak jó mélyen elzárja őket magában. Most az egyszer igyekszem átvenni a módszerét.


Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Diadalív ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Diadalív
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Avenue des Champs-Élysées-