Tûzoltóállomás
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 7:25 pm ✥

✥ Yesterday at 6:59 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 6:54 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 5:46 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 4:36 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 7:07 am ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:04 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:01 pm ✥

✥ Vas. Szept. 16, 2018 8:00 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Tûzoltóállomás •• Szer. Júl. 19, 2017 9:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Vas. Okt. 29, 2017 11:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Florence & Jacques
Fáradtan gyűröm végig a képemet a zuhany alatt. Lejárt a műszakom, már két órával ezelőtt, de az oltás kellős közepén egyikünknek sem jutna eszébe soha eldobni a csákányt és a tömlőt azzal, hogy bocs, de mára vége a munkaidőmnek.
A váltás csapat már munkába állt, balesethez riasztották őket, az állomás most kifejezetten csendesnek számít. A családos kollégák közül sokan döntöttek úgy, hogy a tisztálkodási rituálét inkább otthon ejti meg, én viszont nem rohanok haza senkihez és nem is akarom a muszájnál tovább szagolni a szó szerint pórusaimból is ömlő, orrfacsaró füstszagot, hogy a többi bukét már meg se említsem mellé.
A víz még csöpög egy darabig azután, hogy elzártam a csapot. Megint meg kell szerelni, felírni az elvégzendők listájára. A most szolgálatban lévő csapat reszortja lesz, megnyerték maguknak a huszonnégy órás műszak alatt. Máskor meg mi javítjuk azt, amit ők vésnek fel a közös helyiségben kifüggesztett táblára. Ez már csak így megy közöttünk.
Tenyérrel dörgölöm át a hajam, a tarkóm felé seperve ki belőle a nedvességet, aztán törölközőbe csavarom magam. A mosdók szélén hagyott telefonomon képernyőjén ott villog a jelzés, valaki akart tőlem valamit, de a csobogó forróság alatt nem hallottam meg. Ami késik nem múlik, csak éppen arra nem nagyon számítok, hogy munka miatt lesz valaki kíváncsi a képemre. Ha másvalakiről lenne szó, akkor gondolkodás nélkül közölném, hogy ma már nem vagyok elérhető a számára, hívja fel a központot és onnan kérjen egy tűzvizsgálót, de Florence nem az a kategória, akivel ezt megtenném.
Nehézkes fújtatással kergetem ki a levegőt a mellkasomból és visszaküldök egy rövid üzenetet azzal, hogy rendben, segítek átnézni, amire kíváncsi, ugorjon át az állomásra. Ha nem leszünk okosabbak a helyszínen készült fotók után, akkor legfeljebb majd kimegyünk a roskadozó épülethez, már ami maradt belőle a lángok martaléka és az oltás után.
Amíg ideér, átvedlek a civil cuccaimba, egyszerű pólóba és farmerbe. Az egyenruhám a helyére kerül, a maszkomra pedig amúgy is ráfér egy alapos átvizsgálás, így van mivel elütni az időmet az érkezéséig. Még egy kávét is beszuszakolok, mert anélkül vagy felfordulok vagy állva bealszok és egyik esetben sem lennék valami hasznos az ötleteléshez.
Az állomás nyitott, nincs más dolga a rendőr kisasszonynak, mint valamelyik kint lézengőt kollégától útbaigazítást kérni és bejönni, akkor megtalál. A biztonság kedvéért azért a mobilom is a kezem ügyében van, ha inkább azon keresztül jelezné, hogy ideért, addig pedig igyekszem továbbra is ébren maradni. Az mostanában úgyis remekül megy, jobban, mint a nyugodt alvás.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Kedd Okt. 31, 2017 9:19 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Jacques

Elvileg a rend a lelke mindennek, a zsenik pedig a káoszt uralják. A kétszeresére felforgatott vackom kinézetéből ítélve nem fogok hazudni melyiket részesítem előnyben, és melyikért nem rajonganak annyira a környezetemben szinte hangyák módjára szorgoskodó kollégáim. Nem tehetek róla: ha egyszer valami szöget üt a fejembe, nem áll össze, akkor muszáj a végére járnom. Márpedig a legutóbbi eset pont abba a kategóriába tartozik, amit gyanúsan méregetek, míg a többiek egyszerűen csak átsiklanak felette. Magamban mérgelődök is párszor hanyagságuk miatt, de a végeredményként kijárt érdemért jobban szeretek egyedül tündökölni. Úgy egy másfél napja kaptuk kézhez az ügy részleteit, jártuk át a helyszínt á-tól cettig, de azon kívül, hogy a két szerencsétlen flótásnak golyót eresztettek a homlokába, sok mindent nem tudtunk felmutatni. A fegyver lenyomozhatatlan volt, az irodaház közelében lévő kamerák pedig éppen akkor mondták fel a szolgálatot. Mily meglepő. Valószínű személyes bosszúról lehetett szó, vagy az áldozatok ismerték a tettest, mert a golyó ütötte sérülés körüli égésnyomok alapján közelről adták le a végső csapást a két balfácánra. És ha még ez nem lenne elég: egyikük sincs a rendszerben. Márpedig nem éppen néztek ki rendes arcoknak, így az ember lánya elvárna valami kilométeres priuszlistát, vagy valami szaftos kis részletet. Erre kapunk hamis iratokat meg a nagy semmit. Az egység természetesen a nyakunkra jár, hátha többet tudtunk meg a használhatatlannak tűnő bizonyítékok gyatraságából, amelyeket a helyszínről gyűjtöttünk be. Személy szerint nem hibáztatom őket, hiszen csak a munkájukat végzik. Eredmények nélkül pedig a gyilkos még mindig szabadlábon jár, ez pedig állati frusztráló lehet. Ami viszont fura volt számomra, az egy másik eset volt, melyért a tűzoltóság emberei feleltek. Az időpont, a helyszínek közelsége. Valahogy a kettő mintha megegyezne, ez viszont bőven túl van az én hatáskörömön. Mellesleg eléggé kishal vagyok én a nagy óceánban, hogy megkérdőjelezzem az erre kiképzett szakemberek munkáját, és felülírjam a tűzvizsgálók végeredményét, de az adrenalin éltet, ezért muszáj utánajárnom. Szerencsére akadt egy-két segítőkész jótét lélek, én pedig pont ismertem egyet, így miután megkapom a találkozásra utaló beleegyező választ, mappába rendezem a két ügy bizonyítékait, majd elhagyom az őrsöt.
Néha megesik, hogy a tűzoltóság embereivel összedolgozunk több eset kapcsán. A bizonyítékok nem mindig kivehetőek, vagy rosszabb esetben megsemmisültek a tűz által keletkezett kárban. Ilyenkor szoktunk összeülni, és a modern technika segítségével rekonstruálni az esetet vagy újjáépíteni a bizonyítékok töredékét, hogy a végén egész képpel dolgozhassunk tovább. Jacques is a tűzoltók egyike, és egy ilyen megbeszélés során ismerkedtem meg vele. Azóta szerveztünk pár közös programot, lazulós estéket a bárban vagy a munkánk során szerveződtünk párba. Költözésem miatt nem sok emberrel sikerült kapcsolatot létesítenem az elmúlt másfél évben, ezért örömömre szolgált a spontánul kialakult kettősünk.
Még mindig képes vagyok a városon belül elkószálni, de szerencsére az állomásra érve már akad segítségem merre is találom az általam keresett férfit, és mikor meglátom, kedves mosoly rejlik fel arcomon.
- Jacques, szia.  - szólítom meg, de a fáradt tekintetét elnézve nem ártana megszaporáznom a lépteimet, a szavaimmal egyetemben.
- Nem tartalak fel sokáig, csak az egyik tűzeset érdekelne. Pontosabban az, ami az irodaháznál történt. Ha jól tudom, nem utalt arra semmi, hogy szándékosan gyújtogattak volna, igaz? - érdeklődök körbe az esetről, mielőtt végleg belekezdenék az általam felállított teóriákba.
From Florence

■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Hétf. Nov. 06, 2017 11:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Florence & Jacques
Fáradt képemet a hang és a nevem irányába emelem, majd az egyik mancsommal intek és még egy 'helló't is letolok, viszonzásul. Többre azonban lehetőségem nem marad, mert a lépteivel együtt a szavak számát is exponenciálisan növeli. A szemöldököm feljebb tornázódik a képemen és isten mentsen attól, hogy egy nő szavába vágjak, ezért csak csendesen figyelem, amíg a végére ér mindannak, amibe belekezdett az imént.
- Most így hirtelen melyikről is beszélünk? Ami pár napja a belvárosban volt? - jobb, ha ennek a tisztázásával kezdjük, mert minden műszak alatt átlagosan legalább két-három tűzesethez is riasztanak bennünket és ha ráadásul nem is a műszakom alatt történt az említett eset, akkor végképp nem vagyok képben ennyiből. Persze, utólag mindig átbeszéljük a történteket egymás között, okulási jelleggel, de össznépi esetmegbeszélés csak havonta egyszer van, amúgy meg szájhagyomány útján tájékozódunk egymástól. Ezért fontos, hogy pontosítsuk miről is folytatunk mindjárt eszmecserét.
- Kávét kérsz? - még mielőtt elmerülünk a szándékos gyújtogatás lehetséges bugyraiban, úgy érzem egy újabb adag koffein jól jönne. Ha kér, akkor neki is töltök az előre lefőzött adagból, ha nem, akkor csak a saját bögrémbe löttyintek belőle.
- Na lássuk.. Vannak helyszíni fotók? Nálad van az eset hivatalos jelentése a tűzoltóságtól? A helyszínelőitek megállapítottak valamit? - tisztában vagyok azzal, hogy a legkevésbé felgöngyölíthető mindig a gyújtogatás esete, mert, ha a tűz nem is emészt el minden bizonyítékot, azt az oltás teljes mértékben tönkreteszi. Nem csak a víz, hanem a tűzoltók is, akik körbejárják a helyszín, mert elsődlegesen az a dolgunk, hogy életet mentsünk és megakadályozzuk a lángok tovább terjedését vagy egyéb katasztrófákat.
Ha van bármi nála azokból, amiket felsoroltam, akkor a kezem nyújtom érte és a fotókkal kezdem a tüzetesebb szemlét.
- A tűz terjedése teljesen átlagosnak mondható. Az épület szerkezeti elemei abban a sorrendben kaptak lángra, ahogyan a gyúlékonyságuk szintje miatt várható volt. Itt látszik merre vonultak a lángok, mi égett el előbb és mi borult tűzbe később. Volt a helyszínen bármi, ami gyorsító folyadék jelenlétére utalt volna? – mondjuk benzin vagy alkohol származék, akármi, ami segíti a tűz terjedését. A képeket egyelőre még magam előtt tartom, újra és újra átnézve őket, amíg az egyiken gyanús nem lesz egy olyan égett folt nyoma, ami nem biztos, hogy megfelel az égés hagyományos lefolyású forgatókönyvének. Ez azonban egészen biztosan inkább az a kategória, amit élőben is látnom kellene ahhoz, hogy bármit is határozottabban kijelenthessek róla.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Csüt. Nov. 09, 2017 3:07 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Jacques

Könnyen megcáfolható felvetésem részletei kezdetlegesként buknak ki belőlem, minél kapkodósabb tempóban, kevésbé húzva az amúgy is fáradt férfi idejét. Ezzel viszont csak hitegetem magamat gondolataim ellenkezőjéről, mellyel rövidebbre zárhatnám látogatásom időtartamát. Az összefüggésekkel teli ügyek együttese azonban nyugtalanságban tart már egy ideje, így képtelen vagyok csupán átsiklani felettük az elkövetők hiányának ismeretében. Egy felvezető kérdéssel indítok, melyet utólag belátva illendő lett volna konkretizálnom, hiszen mint a visszakapott kérdésből is kiderül, eléggé tág fogalomnak hagytam nyitva a lehetőségét.
- Igen, arról. - futólag pillantok fel rá, végül tovább folytatom elméleteim taglalását a jelentések után kutatás közben. - A Hatcher & Thorn irodaház két szintjén volt a tűz, és lezárásként egy meghibásodott vezetéket jelöltek meg okként, de ez sehogy sem áll össze. - a fejemet csóválom gyanúmat kifejezve. Nem mintha lehetetlen lenne a papírokon leírtak közül bármelyik is, de annak az információnak a birtokában melyben én is vagyok jelenleg, ez egyre inkább kizárhatónak tűnik.
- Nem kérek, köszönöm. Kettő már megvolt a mai nap folyamán, és talán energiaital is, szóval én itt meghúznám a saját határaimat. - mosolyodok el válaszadásom után, ami a koffeinre vonatkozik.
- A helyszínelők nem fedeztek fel szándékos gyújtogatásra bizonyítékot, és bár tény, hogy az irodaház felszereltsége nem valami modern, kétlem, hogy ilyen gyorsaságban terjedt volna a tűz. Vagy tévedek? - gondolkozok el grimaszt formálva ajkaimmal, közben egy pillanatnyi időt engedek magamnak, hogy elmerüljek a helyszíni fotók valamelyikében. Személy szerint nem vagyok szakértő a tűzzel kapcsolatos témákban, de munkám során egyszer-kétszer befutott már olyan eset, amikor a jelentés végén ugyanez volt írva. A korábbi képek viszont merőben különböztek azoktól a fotóktól, amiket most van lehetőségem megtekinteni.
- A laborban amúgy klórt találtak, de nem gondolták fontosnak a mennyiségét tekintve. Mellesleg az irodaházhoz tartozó uszodába sokan jártak le az ott dolgozók közül, így onnan is bevihették. Nem látták értelmét, hogy emiatt elvessék a baleset lehetőségét. - válaszadás közben futom végig újra a jelentést, majd megállok egy pillanatra, hogy átgondoljam mondanivalóm lényegét, és csak ezután érzek hajlandóságot a folytatásra.
- Viszont a csavar az egészben, az a közelben lévő kettős gyilkosság, ami szinte egy óra különbséggel futott be hozzánk. Teljesen más esetnek tűnik a kettő, és nem is kellene, hogy közük legyen egymáshoz, de mindkét áldozat tüdejében klórt találtak, és fékfolyadékot, amit belélegezhettek. - pakolom ki a helyszíni fotókat, és a hozzátartozó iratokat.
- A tettes itt is ismeretlen, ahogyan a két áldozat kiléte is. Még aznap átfuttattuk őket a rendszeren, de semmi. Egy kis plusz munkaként átnéztem az irodában dolgozók névsorát is, viszont ugyanúgy zsákutca. A nyilvántartás szerint nem dolgoztak az épületben. Hivatalosan biztos hogy nem, a kamerák pedig bemondták az unalmast, így felvételünk sincs egyik esetről sem. - vázolom fel neki a lényegét az ügynek, viszont csak ezután fordulok beszélgetőpartnerem felé.
- Gondolod lehet valami köze a kettőnek egymáshoz? Lehet a tűz csak elterelés volt vagy dunsztom sincs. - sóhajtok egyet ötlethiányom reakciójaként, de a gondolataim cikáznak, és biztos vagyok benne, hogy addig fognak is, amíg nem teszek pontot ennek az egésznek a végére. Szükségem volt egy másodvéleményre a saját magam iránti elfogultságom érdekében, a feletteseim elé viszont nem állhatok ilyen kezdetleges találgatásokkal. Egyikük sem nyitná meg újra az esetet csak mert az egyik laboros képzelete megszaladt egy kicsikét. Betonbiztos bizonyítékok jelenlétében azonban egészen más lenne a helyzet. Addig viszont hosszú még az út, és könnyen lehet, hogy hamvában halt idea volt a részemről a két eset közötti összefüggés.
From Florence

■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Vas. Nov. 12, 2017 8:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Florence & Jacques
Több bólintással jelzem, hogy tudom most már melyik irodaházról beszélünk és melyik tűzesetről is pontosan. A helyzet az, hogy ennél egyáltalán nem voltam jelen, amikor történt és szolgálatban sem, így inkább csak a kollégák említése miatt vagyok képben az esettel kapcsolatban, na meg persze a hírekből is hallottakból. Némán figyelek arra, amit mond, egyszer megvakarva az állam és az arcom közben. Az ujjaim alatt serceg a több napos borosta és csak azért kelek fel a kanapéról, hogy közbeszúrtan egy adag koffeint hozzak, ezek szerint csak magamnak. Tudomásul veszem, hogy ő nem kér ezért csak egy bögre kávéval térek vissza és teszem le magam a korábban melegített helyemre.
- Ez sok mindentől függ. Ha régebben épült az egész komplexum, amikor még nem volt előírás égést gátló anyagokkal ellátni a különböző elemeket, a tűz terjedhet gyorsabban is. Aztán kérdés az is, mennyire kapott oxigént, miből készült a szigetelés, hol és hogyan alakult ki a tűzfészek. Meghibásodott vezetéknél, ha a falban alakult ki a tűz, már rég lángolt az egész hóbelevanc, mielőtt még konkrétan észrevehető lett volna a füst vagy a lángok. - persze, nincs kizárva, hogy ettől még szándékos gyújtogatás történt, azonban a tűz terjedésének gyorsaságát számtalan tényező befolyásolhatja egyik vagy másik irányba is. Bővebbet pedig csak akkor tudok mondani, ha kimegyek a helyszínre és az építési tervek adatai is a kezemben lennének, amelyek tartalmazzák, hogy milyen anyagokból és pontosan mikor is épült az irodaház.
- A klór önmagában nem gyúlékony és, ha valóban kis mennyiséget találtak, akkor érthető miért nem jártak utána jobban. Tisztítószerekben megtalálható, a takarítók naponta használják, így én sem tartanám fontosnak, hogy ezzel foglalkozni kelljen komolyabban. A gyilkossággal ezért nem tudom miképpen lehet igazából összekötni, de ez inkább a te asztalod. - nem nagyon tudok ebben a segítségére lenni. Értem valahol, hogy miként kötötte össze a pontokat és talán van is abban igazság, amit sejt, de sajnos ez ügyben aligha tudnék hasznos tanácsot adni vagy bármi okosságot mondani. Összedolgozom ugyan a rendőrség tagjaival én is a munkánkból kifolyóan, de alapvetően azt hiszem az a legjobb, ha minden cipész marad a saját kaptafájánál, ebben az esetben én a tűzoltásnál, mert ahhoz értek igazán.
- Készült fantomkép róluk a koponyák alapján? - eltérek ezzel is a tárgytól és gondolom előbb-utóbb csak lesznek rajzok is, ha most még esetleg nincsenek. Az ilyenek talán segíthetnek még az azonosításban, ha leadják mondjuk a tévé adásokban. Vagy nem jól gondolom?
- Őszintén? Fogalmam sincs. - vakarom meg az állam tanácstalanul. Mélyet szusszanok végül és áttúrom a határozottan túl rövidre nyírt hajamat, végül átgyűröm a képemet is. - Szeretnéd, ha kimennénk a helyszínre és szétnéznénk jobban? - gőzöm sincs, hogy van-e bármi ilyen terv a fejében vagy nincs. Mindenesetre, ha igen, akkor részemről nincs akadálya a dolognak, csak előbb még lenyelem a kávémat, hogy biztosan ne dőljek ki a fáradtságtól idő előtt.

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Csüt. Nov. 16, 2017 9:40 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Jacques

Valahol a valóság és az általam összekreált illúzió határán egyensúlyozva tálalom információimat számára annak reményében, hogy nem néz teljesen tébolyultnak miattuk. Órákat töltök bizonyítékok elemzésével, nyomok kutatásával ott, ahol elvileg semmi sincs, és megesik, hogy önmagam is olykor annyira elveszek egy-egy elméletem részleteibe ahonnan csak nehezen találom a visszafelé vezető utat. Ilyenkor beiktatok egy kávészünetet vagy kerülök párat a friss levegőn, hogy kiszellőztetve gondolataimat újra a valóvilág részesévé váljak. Ez viszont ilyen részletgazdag, számomra összetett ügy kapcsán eléggé nehézkes, tekintve arra hogy álmatlanságba taszít és a megoldatlanság gondolatával gyötör. Mélyen bizony tartok attól, hogyha újra lecsap ez a titokzatos idegen, az részben majd az én lelkemen is szárad, amiért nem ástam bele magamat mélyebben. Valaminek kell lennie. Valahol ez az alak is hibázhat, és bár megeshet, hogy minden újabb információval csupán félrevezetem magamat, mégis képtelen vagyok feladni a lezáratlanság tudatában.
Türelmesen, időközben a kezem ügyébe akadó képsorozat forgatásával egybekötve hallgatom végig hozzáfűzését. Iszom szakértelmének minden egyes pontját, elraktározva őket magamban, hogy ezek alapján átgondoljam légből kapott felvételeseimet. Bevallom elszántságom valahol meginog, már kevésbé vagyok gondolataim rabja, ugyanakkor nem mondtam le róluk teljesen.
- Egyszóval: zsákutca. - ujjaimmal gondterhelten török utat vörös tincseim között, és most más tényező után kutatok, ami számottevő lehet témánk kapcsán, de az ilyen bizonyítékok sora egyre csak szűkebbé válik.
- Ez igaz, de pont itt a bökkenő, hogy ez nem tiszta klór, hanem medence tisztító. Az egyetlen, amiért az áldozatokhoz kötöttem a tűzesetet. A másik anyagnak elvileg nyoma sem volt az irodaházban, így talán tényleg csak a véletlen műve az egész. - ismerem be kezdeti vereségemet, mert így többször is átgondolva nem kizárható, hogy csak az én képzeletem szaladt meg egy kicsikét.
- Kiterjesztettük a keresést, de egyelőre nem érkezett semmi konkrét a kilétükkel kapcsolatban. Ha a rendszerrel bebukunk ilyen téren, akkor marad a szemtanúk után való kutatás. Bár ahogyan észrevettem, belőlük sem sokan tolonganak. - megadóan sóhajtok egyet, közben a képeket fürkészem. Szinte hihetetlen, hogy két ilyen alak ne került volna be valamilyen úton-módon a rendszerbe. Még pusztán véletlenségből is lehet valaki rosszkor, rossz helyen. Nyilvánosságot meg nem szívesen szántak egyik áldozatnak sem, mert ha a tettes megneszeli, hogy bárki is a nyomába van, egyből lelécel.
- Az is lehet, hogy valaki direkt elfedte a nyomaikat, mert nem akarja, hogy rájuk találjunk. Ez viszont még bonyolultabbá tenné a számomra amúgy is túlbonyolított ügyet. - hitetlenkedek a saját szavaimban, ezután viszont csak egy egyszerű fintorra futja tőlem.
- Túl sok időt töltök a laborban. Muszáj hamarosan kiszabadulnom, mert ilyen se eleje, se vége elméleteket gyártok, mint láthatod. - a fejemet csóválom rosszallásomat kifejezve miután sikeresen diagnosztizáltam a saját problémámat.
- Biztos vagy benne? - kérdezek vissza enyhén gyanúsan végigmérve őt a szemmel is jól látható fáradtsága miatt, amikor felhozakodik a helyszín látogatás ötletével.
- Nem ragaszkodom hozzá, ha túl fáradt vagy. Még a végén kidőlsz itt nekem, aztán kénytelen leszek fenékbe rúgni téged meg valahogy saját magamat is, mert nem állítottalak le időben. - kezdetleges mosolyom kiváltója egy szikrányi viccelődés, őszinteséggel keveredve. Természetesen valahol lelkesít a helyszín tüzetesebb átvizsgálása, hiszen minél tovább vizsgálunk valamit, annál több rétegét fedezzük fel. Részben olyanokat is, amik kezdetben elkerülték a figyelmünket. Ez viszont nem azt jelenti, hogy eldobok minden józan gondolatot, és makacsul kapaszkodok a vajmi igazsággal megáldott elméletembe még az egészségének rovására is. Mellesleg ha úgy nézzük, nekem szabadabb a beosztásom, mint neki, így akármikor vissza tudok térni rá.
From Florence

■ ■ Zene ■ ■ nyau  ■ ■credit
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Szomb. Feb. 17, 2018 1:28 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2322
● ● Reag szám :
1528
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Csüt. Ápr. 05, 2018 1:17 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

~Pour Milo~

A Gare du Nord elleni támadás bizonyos szempontból sikertörténet. Mármint szerencsére nekünk. Onnantól kezdve, hogy a bejelentést megkaptuk igencsak gyorsan sikerült intézkedni telefonon, rádión és még személyesen is. Az akció összehangoltan folyt, sikeres volt. Nem történt tragédia, bár a káosz elég nagy lett, de másnapra már minden a normális mederben folyt tovább. A pályaudvaron extra biztonsági intézkedéseket léptettek életbe, a tűzszerészek tették a dolgukat, majd jelentést írtak, mi vizsgálódunk, a rendőrség megfelelő egységei is nyomoznak...
Minden megy a maga útján.
A lényeg, hogy nem folyt vér.
Az egyik lényeg. A másik pedig, hogy előkerítsük a tetteseket. Nyomozás, bizonyítékok, ügynöki munka... és persze szakértői vélemények.
Arra is nagy szükség van. Sőt jelen helyzetben nagyon fontos lenne, hogy beszéljek egy szakértővel, mert nem tudom elhinni, hogy egy alig tizennégy éves kölyök iskolai hátizsákjába csak úgy véletlenül belekerül egy bomba.
Ilyen véletlenek nincsenek.
Az egész ügy bűzlik, én meg úgy érzem, megint valami polippal hadakozunk. Megint. Mindig.
A jó dolog az egészben, hogy enyém a feladat, hogy beszéljek a kirendelt tűzszakértővel. Tehát fogom az aktát, a fotókat, a pendriveokat a kitudjamit, veszem a kabátomat és kiszabadulok a központból, ami egy ilyen szép tavaszi napon nekem áldás.
Úgy őszintén, ki ne örülne, ha a munkaidő közepén sétálhatna egyet a napfényen?
Én örülök, hiszen bő hete most először oszlottak el a felhők, és kandikál ki a nap, én meg vidáman, nos, aránylag vidáman sétálok el a villamosmegállóig, mert még mindig nincs autóm, és minek vigyem el a szolgálatit, mikor a tűzoltókkal valószínű sokáig elleszek és utána már csak haza megyek.
Haza, na, ez a másik kifejtős témám mostanában.
De végre a szó nem stresszel tölt meg, hanem némi örömmel. Ami jó.
Így tényleg vidáman érkezem a tűzoltókhoz, szokásosan farmerben, nyitott dzsekim alól halvány rózsaszínen villan elő a pólóm, a hajam lófarokban, és a bakancs helyett sportcipőt viselek, olyat, amitől a tánctanárom a haját tépné, de ő most nincs itt.
- Szép napot az uraknak! - szólítom meg az előtérben a pultnál beszélgető lánglovagokat. - Milo Pattersont keresem. Az ő nevét adták meg nekem, mint tűzszakértőét. Úgy tudom, értesítették már, hogy jövök.
Elmosolyodom és igyekszem ártalmatlannak és, amennyire csak tudok, kedvesnek látszani.
- Esetleg ha megmondanák merre találom... - próbálkozom és végignézek a férfiak arcán. - Christine Vologue vagyok. - Jut eszembe, hogy a nevem is megmondjam. Ami sosem árt, ha az ember időpontra érkezik.
De legalább az mellettem szól, hogy nem késtem. Remélem.
Mivel nem nagyon mozdulnak, viszont egyre jobban vigyorognak kibököm:
- Chris Vologue. Milo Pattersont keresem.
Nem első eset lenne, hogy a Chris mögé elsőre férfit képzelnek.
Lehet, hogy most is ez történt?
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
148
● ● Reag szám :
138
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Csüt. Ápr. 05, 2018 8:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Christine && Milo


Az asztal körül ücsörögtünk, egy nap pihenő után mondhatni, kipihenten. A mai műszak nyugis volt, semmi kirívó eset ne történt. Minket, mint "nehéztüzérséget" csak olyan esetekhez hívnak, ahol a mentés az átlag oltáshoz képest nehezebb. Nem bántam ezt, igaz néha hiányzott, hogy a kiváltságosak helyett az egyszerű gyalogok között legyek. Az emberek olykor megszállott kedvességgel díjazták munkánk, megjelentek süteményekkel és egyébbel. Ez sem zavart, bár nem is vártam sose hálát.
Az órára nézve konstatálom, hogy ha nem lesz riasztás, a még időben lévő Chris érkezése után lefeküdhetek aludni. A kapitány szerint egy remek nyomozót küldenek hozzánk vendégségbe. Nem kellett sok infó arról, miért is. Ott voltam a tűzvizsgálók között. Hihetetlen, hogy az újságok még mindig csámcsognak az ügyön, téves információkkal bombázva az embereket.  Az egyetlen, ami ma vigasztalt, a tegnapi látogatásom a kórházba. Legalább az óvodás menté sikeres volt. Arról kevésbé cikkeztek, csupán egy apró hasáb virít róla valahol a lap alján, alig több, mint három mondatban.
Egy viszonylag hétköznapian felöltözött nő jelenik meg a kocsibeállón és indul felénk. Végigmérem, ahogy megáll előttünk, mintegy falkaként, mindegyikünk úgy tesz, mintha nem én lennék, akit keres. És ez egészen addig tart, míg be nem mutatkozik.
-Pattersont megtalálta.-nézek fel az újságból, tekintetem azonnal más irányt vesz, mintha pár másodperce nem futtattam volna végig tekintetem az iratokat cipelő nőnk. Kétség kívül férfit vártam... Chris.
-Elkésett Ms Vologue.-nézek a falon csüngő órára, bár csak pár percet késett valójában. Viszont a késés a vesszőparipám volt. Sosem késtem és ezt elvártam mástól is. Talán enenk a munkám és a precizitásom volt az oka, talán csak furcsán voltam kódolva. Az más kérdés, hogy azonnal úgy kezelem, mintha nem lenne férjezett. Nem is néztem igazán az ujját, na és persze vannak, akik ha házasok sem hordanak karika gyűrűt. -Jöjjön. Kávét vagy vizet?-nyitom ki előtte az ajtót, végigkísérve a folyosón, el a konyha mellett, be az osztályteremhez hasonlító eligazítóba.-Bocs, nyilván a Chris név hallatán nem egy nőt vártak. Én se.-ismerem be, őszes hajamba túrva, borostás pofámon végül végig, és az asztalnak támaszkodom.-Gare du Nord. Mit szeretne tudni róla?-tényszerű kérdés. Az előzetes időpont egyeztetés nem tőlem függött, a parancsnok kapott egy hívást és egyetlen képzett tűzvizsgálóként akkor én jutottam eszébe. Szerettem a terepmunkát, bár a bombák kevésbé tartoztak azok közé a feladatok közé, amiket elutasítottam volna.



||music:zene|| megjegyzés || ® || Inspirate by ®


Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
11
● ● Keresem :
my little sister
● ● karakter arca :
Taylor Kinney


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Pént. Ápr. 06, 2018 3:16 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ahogy besétálok a tűzoltók úgy néznek, mintha még sosem láttak volna nőt. Ami persze nyilván nem igaz. Vagy mintha az állomáson nem láttak volna még nőt sosem. És feltételezem, hogy ez sem igaz. Bizonyára nősek, családjuk van, barátnőik, mindenféle rokonaik, plusz az összes hálás nő, akit vala megmentettek, kimentettek, akik rokonait vagy ismerőseit mentették meg, és még függetlenek, azok mind betalálják őket. Valahol joggal.
Így nem egészen értem az egész megbámulós dolgot, bár, lehet, hogy ez csak egy játék, a szórakozás egy formája, amivel múlatják az időt. Ártatlan időtöltés csak, valóban, és örülnöm kellene, sőt örülök is, hogy tehetik, mert addig sem a bevetésre hívó csengő szavára rohannak. Ami jó.
Az már kevésbé, hogy mind úgy néznek rám, mintha soha az életben nem hallották volna még a Milo Patterson nevet.
A fickó a neve alapján brit lehet, talán, de azért erős a gyanúm, hogy a többiek franciák, de legalább értik a nyelvet. Ennek ellenére mint úgy bámul, mintha kínaiul beszélnék hozzájuk.
Komolyan kezdek zavarba jönni. Lenézek a kezemben tartott aktára, kinyitom, újra elolvasom a címet, de jó helyre jöttem.
Megpróbálkozom egy mosollyal is, hátha. És igen! Nem tudom, a mosolyt látta-e, de az egyik lánglovag, aki előtt egy újság hever kinyitva az asztalon, engem néz, és azt mondja helyben vagyok.
Igazság szerint megkönnyebbülök. Kínos lett volna, ha nincs itt.
Aprót sóhajtok.
- Két percet - bólintok megadóan. - Igazán sajnálom. Azt hittem sűrűbben járnak a villamosok. Még ki kell tapasztalnom.
Megpróbálkozom egy bocsánatkérő mosollyal,általában beválik. Meglátjuk, Pattersonra mennyire lesz hatással.
A férfi feláll az asztaltól, én meg elsasszézok a társai között, miközben egyenként a szemükbe nézek.
Úgy védték Milo Pattersont, mintha én magam lennék a nőstény hétfejű sárkány és nekik kellene őrt állniuk a szegény herceg lakosztálya előtt, hogy el ne ragadjam tőlük.
- Ha van tej is, akkor egy kávé jólesne. Köszönöm.
Követem végig a folyosón, amerre vezet.
Magas, jó kiállású férfi, a haja már mákos... Mennyi lehet? Negyven?
Egy tárgyaló szerű helyiségbe jutunk, vagy eligazítóba. Ő az asztalnak támaszkodva túr a hajába, majd megdörzsöli az arcát. Valahogy fáradtnak tűnik.
- Megesik - felelem. Nem az első eset. Már az is megfordult a fejemben, hogy a társammal is ezért raktak egybe. két srác, jó csapat lesz, gondolhatták. - De remélem, azért nem gond, hogy én jöttem.
A szemébe nézek. Kékek a szemei, egész szép kékek. És most látom, fiatalabb, mint gondoltam, valószínűleg még innen a harmincötön, csak korán őszül.
Bólintok.
- Gare du Nord, igen. Mondhatni mázlink volt, hogy még idejében sikerült lezárni, kiüríteni, és a hátizsák is meglett, amibe a bombát tették. Meg hogy időben sikerült hatástalanítaniuk a tűzszerészeknek. Őrületesen szerencsések voltunk.
Közelebb lépek hozzá, a paksamétámat lepakolom az asztalra, aminek támaszkodik.
- Ezer és egy szálon kutakodunk, és ebből nekem is jutott egy. Patterson ka... őőő... - Zavarba jövök, fogalmam sincs mi a rangja. És az egyenruha alapján sem tudom kitalálni. Beharapom a szám szélét. - Mi lenne, ha tegeződnénk? - vetem fel. - Már ha nem gond...
Majd elfordítom az arcáról a tekintetemet, és kinyitom az aktát.
- A kérdéses hátizsák végül a fő szint mozgássérült mosdójából került elő. Talán ezt már tudja is. De ez az egész nekem valahogy nem stimmel. Az egész... nem áll össze. Az a mosdó, hogy is mondjam, nekem úgy tűnik, nem éppen központi helyen van. Az épület oldalán, távolabb a váróktól és a peronoktól, távolabb a metró és a RER alagútjaitól... Mit gondol? - Rájövök, hogy rosszul kérdezem. - Gondolsz...
Várakozóan nézek rá.

// http://www.wheelchairaccesstravel.com/wp-content/uploads/2014/02/Map-of-toilets-in-Gare-du-Nord-Paris.jpg //
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
148
● ● Reag szám :
138
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Vas. Ápr. 08, 2018 6:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Christine && Milo


A játék zavarba hozza. Bár én magam kevésbé merülök a játékba, inkább úgy teszek, mintha ott sem lenne. Aztán megsajnálom, lerakom az újságot és végre felfedem magam. Az egyik srác rosszallóan vigyorog, rázza a fejét, ahogy kikérem a nő késését. Az értékrendünk más. a szemükben én a csajokat felszedtem egy-egy éjszakára, de semmi több. Legalábbis próbáltam a többit is a hátam mögött tudni egy másik kontinensen. A száműzetést túlélni talán így a legkönnyebb.
-Hát persze, a villamos.-bólintok, aztán mindkettőnk érdekében, inkább felállok és nyugodtabb helység felé vezetem, ha kér kávét, felkapom a konyhaasztalon lévő tálcát, rajta a kávéval, a tejjel, a cukorral és két bögrével. Ez amolyan biztonsági tartalék, ami mindig készen áll, ha a vendég csak úgy betoppan. Jelen esetben nem a semmiből toppant be, de nem voltam házias, sem vendégváró típus.
A folyosón végighaladva érzem, hogy tekintete végigjár, kinyitom az ajtót, és előre engedem. Ha azt hitte, paraszt vagyok, aki a nőket nem tiszteli, most elgondolkodhat az ellenkezőjén.
-Tudok vele mit kezdeni.-az asztalnak dőlve töltök a bögrékbe kávét, majd tejet, bedobom az eligazítóban lévő mikróba, és végigmérem. Semmi különöset nem fedezek benne fel. Szép vonások, mondjuk a határozott kiállást annyira nem láttam benne, elhittem volna, hogy ez is csak egy jó álca, ami sokszor még jól jöhet neki, ha a meglepetés erejével akar élni.
Elmosolyodom, ahogy zavarba jön, pont, mikor kattan  mikró, jelezve, hogy a kávék megmelegedtek. Valóban, bőven nagy szerencsénk volt, bár abban az esetben én csak a lezárás és az emberek terelésében vettem részt, mivel az osztagom nem kifejezetten a tűzoltás részt, mint inkább az emberek mentését helyezi fő feladatának.
-Hadnagy. De tegeződhetünk, nekem nem gond, ha magának sem.-ezt örültem, hogy felajnlotta magától. Felé nyújtom a bögrét, mire már a papírok az asztalon sorakoznak. Ettől függetlenül a fáradtságomon nem érzem, hogy az első korty kávé segítene, de ez már az én problémám. Tekintetem végigfuttatom a papírokon.
Hallgatom az elméletét, míg a térképre meredek, amin mutogat, ami az asztalon hever. Jogos az észrevétel, és nem akarok feltételezéseket levonni, de a saját elméletem közelít némiképp az övéhez.
-Itt és itt.-mutatok két pontra, nem messze a szóban forgó mosdótól.-A kamerák nem arra néznek, amerre a mosdók vannak, pont azért, amit mondtál. Mert nem központi hely.-világítok rá, bár kétlem, hogy ezt eddig nem vette volna észre.-Az egy barkács bomba volt, oké, nagyobb kárt is okozhatott volna, pár riadt embernél, de százakat akkor sem ölt volna meg, ha központi helyre tették volna. Az épületben nem ejtett volna komolyabb kárt, olyat nem, amitől törmelékdarabok alá szorult emberek mentéséről is kellene beszélnünk.-nem azt mondtam, hogy teljesen ártalmatlan vagy normális volt, hogy valaki egy mosdóba bombát rejt... eleve ott már bajok vannak, akinél ez puszta gondolatként is megfogalmazódik.-Talán figyelemelterelés is lehetett volna, de akkora pánik lett, hogy nem volt idő folytatni. Talán a készítő maga sem volt benne biztos, mit is csinált. Viszont innen anélkül el tudott tűnni, hogy bárkinek feltűnt volna.-nézek rá, a kávémba kortyolva, majd a térkép fölé hajolok.-Én megkockáztatom, hogy ez csak az első eset volt és nem kell sokat várni egy következőre.-vonok vállat, bár koránt sem az süt rólam, hogy ezt ilyen könnyedén venném. Egyszerűen csak ez volt az én véleményem. aztán maximum hülyének néz érte. De a tapasztalat ezt mutatta.-Ha abból indulunk ki, hogy a rögeszmés gyújtogatok fő célja sem az ölés, csak a figyelmet akarják magukra felhívni, riadalmat kelteni... -vonok újra vállat, picit kiterjesztve az elméletem alapjait a fő szakmámra.



||music:zene|| megjegyzés || ® || Inspirate by ®


Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
11
● ● Keresem :
my little sister
● ● karakter arca :
Taylor Kinney


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Hétf. Ápr. 09, 2018 1:13 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Valóban kicsit kínban vagyok, kicsit zavarba, ahogy a falkányi tűzoltó éppen azzal szórakozik, hogy hülyének nézzen. Azt hiszem, ez amolyan macsó játék. Biztos vannak nők, akik ilyenkor felvetik az állukat, gőgösen körülnéznek, és utána kiválasztják maguknak az egyik díszhímet és minden máris szép és jó. Ők azok, akik a gimi szépei voltak annak idején.
Én meg az, akit a gimi szépei cikiztek és lúzernek neveztek.
De azért nem adom fel.
Mikor Patterson végre úgy dönt, felfedi magát és leteszi az újságját az egyik kollégája rosszallóan vigyorog. Felvont szemöldökkel pillantok a fickóra, majd elmosolyodom.
- Az. Tudja. Jár a városban pár.
A mosolyom szélesebbé válik, kicsit talán játékossá.
Egyébként meg igazat mondok, nem gondoltam volna, hogy tíz percet kell dekkolnom a megállóban. Bár szerencsére az idő szép, a nap süt, a kedvem meg jó. Kevés ahhoz egy csapat tűzoltó, hogy elrontsák a hangulatomat.
Ahogy a folyosóra fordulunk Patterson felkap egy tálcát én meg meglepetten pillantok rá.
- Hűha! Hiszen készült!
Bár lehet, hogy ez mindig itt van, de miért ne jegyezném meg?
- Nem rossz érzés ám, ha valódi kávéval kínálják az ember lányát.
Ahogy az sem, ha kinyitják előttem az ajtót. Sőt! Üdítő változatosság a társam után. Ő inkább rám szokta csapni.
Igazság szerint nem tudtam, most mire számítsak, nem is gondolkodtam róla előre, de a gesztus most nagyon jól esik. Remélem, a kinti nyáj is látja. Az lenne a hab a tortán. Pattersonnak meg jár érte egy kedves mosoly.
Figyelem ahogy kávét tölt, majd tejet és a bögréinket a mikróba teszi, a csípőmet az asztal szélének támasztom és őt nézem. Igazából nem tudom miért, nézhetném éppen a papírokat is. Jóképű fickó persze, de odakint az előtérben épp most láttam még három hasonlót.
De mikor elmosolyodik, akkor hűha... Még akkor is, ha rajtam mosolyog, a zavaromon.
Megnéztem ugyan indulás előtt, de totál elfelejtettem a rangfokozatát. Egyébként nincs rangkórságom, de hát mégis úgy illett volna, legalább elsőre, ha aszerint tudom szólítani. Elemi udvariasság, ilyesmi.
Visszamosolygok, majd bólintok.
- Remek. Mármint...
És ekkor bemondja, hogy hadnagy, én meg nézek rá meglepve, és csak pislogok.
Ne már! Hogyhogy hadnagy? Idősebb nálam, nem néz ki se hülyének, se nyámnyilának...
Mégis mi a fenét művelt, hogy csak hadnagy?
Nem tudom miért érzem úgy, hogy nem arról van szó, hogy nem jutott feljebb, hanem arról, hogy lefokozták.
Végül becsukom a számat és nem kérdezek rá a dologra. Nem mintha nem érdekelne, csak úgy érzem, nem való, nem ismerem még annyira, hogy ilyet kérdezhessek, hogy csak úgy belegyalogoljak a dolgaiba. pedig tényleg érdekelne.
Lassan bólintok.
- Klassz - állammal a papírok felé bökök. - És inkább úgy mondd, nekem nem gond, ha neked sem! - elmosolyodom. Átveszem a bögrét és belekortyolok. - Köszi. Ez most életmentő.
Kávé csak, tejeskávé, de most nagyon jólesik. Kicsit fel is ráz, hogy ne törjön ki rajtam a tavaszi fáradtság. Nem lenne illő, és főleg úgy nem, hogy Milo aztán tényleg nem lenne oka, csak szenvedő alanya, azt meg nem szeretném. Ahogy azt se, hogy azt higgye érdektelen vagyok, vagy bármi hasonló.
Szóval jól jön a kávé.
A bögrém pereme felett rá pillantok.
Ő is fáradt. A szemein látom. És ő is próbálja semmibe venni a dolgot.
Előadom az elméletemet, tudom, hogy figyel, érzem.
Aztán Milo is a papírra bök. Nézem, ahogy mutatja a helyeket, a kezét, ahogy a papíron mozog, a szemöldökeimet finoman összevonva koncentrálok a mondandójára.
- Óafanc! - motyogom. - Igazad van! A kamerák. Néztem a felvételeket arról a reggelről...
Megvonom a vállam.
- Nem értettem, hogy mi nem kerek.
Hallgatom a szavait és el kell ismernem, van benne logika, nem is kevés.
A bomba leírására nézek, amit a tűzszerészektől szereztem be, van pár fénykép is.
- Barkácsbomba. Mondjuk, nekem így a képen komolynak tűnik, de én nem értek a bombákhoz. De ha ilyen a barkácsbomba... nem igazán akarnám tudni, milyen a profi cucc - jegyzem meg egy apró kis grimasszal. - De igaz, a tűzszerészek szerint is házi bütykölés.
Picit oldalra fordítom a fejem és a szemem sarkából Milora pillantok.
- Nagyon értesz hozzá - mondom elismerően. - De tudod mi az én bajom? Nem tudom eldönteni, örüljek-e ennek a hírnek.
Halkan sóhajtok.
- Te is ott voltál aznap reggel, ugye? - kérdezek rá hirtelen, majd kis szünet után folytatom. - Én ott voltam. Mármint... aránylag az elejétől. De azt a részt, ahol végül a kutyások megtalálták a bombát, azt nem én kaptam. Láttam tűzoltókat is...
Apró kis mosollyal pillantok rá.
- Szóval végül nem én kerültem a mosdókhoz, nem tudtam merre néztek a kamerák, illetve, hogy hol volt holtterük.
Újra az alaprajzra pillantok.
- Talán nem. De attól még mázli, hogy időben megtaláltuk - Itt nem magamra célzok személy szerint, inkább ránk, úgy egyben, mindenkire, aki ott volt, mindenkire, aki igyekezett menteni az embereket, aztán megtalálni a bombát és elbánni vele.
Komolyan bólintok.
- Igen, elég nagy káosz lett. Bár ahhoz képest, még szerencse, hogy az nem okozta senki halálát. Talán három vagy négy rosszullét, ennyi...
Nem számítva, hogy nekem majd kiszakadt a tüdőm a futástól. Ezt szerencsére hangosan nem mondom ki, Milo nem biztos, hogy értékelné. meg kínos is.
Felnézek, egyenesen a szemébe.
- Úgy gondolod? Tudod, a társam azt hiszi gyerekcsíny volt csak, elkapjuk, ő jól elagyabugyálja, és minden megoldódik. Az ügynökség nyilván terrortámadásnak tartja, és ha az, még ha csak barkácsolt kütyüvel is, azt komolyan kell venni. De amit te mondasz, az egy harmadik lehetőség. És logikusnak hangzik.
Nagyon logikusnak. Reálisnak. És ezzel együtt fenyegetőnek.
- Mondd meg nekem őszintén, Milo, mekkora szarban vagyunk? Ha csak egy kölyök volt, talán megijed, de erre nem alapozhatunk. Ha terrorista, akkor alaposan elbaltázta...De képes újra megpróbálni. Vagy mi van, ha ez eleve csak egy próba lett volna? Ha meg egy rögeszmés, és neked van igazad... A jó ég tudja mit talál ki legközelebb! Hogy lehetne elkapni? Egyáltalán... az alapján, amit tudunk, van valami ötleted, miből indulhatunk ki?
Nem akarnék csak ülni a babérjaimon és várni.
Aztán hirtelen eszembe jut valami.
A hívás.
- Milo... a támadás előtt volt egy telefonhívás. Ez mennyire férhet bele a gyújtogató profiljába? Mármint, amit mondtál, figyelemfelhívás, ilyesmi?
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
148
● ● Reag szám :
138
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Hétf. Ápr. 09, 2018 8:13 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Christine && Milo


-Vannak a tűzoltóságnak is titkai, nemcsak az őrsnek. A kifogyhatatlan kávéutánpótlás is ilyen. És a főnök remek asszisztense, aki időnként rásegít a lusta, megfáradt tűzoltók életben maradására.-nézek elismerően a folyosón szembe jövő nőre, aki szavaim csak egy mosollyal díjazza, de látszik rajta, hogy örül pár jó szónak.
Látom, hogy figyel, de úgy teszek, mintha nem tűnne fel. Talán titkon reménykedem, hogy izgalmas doksikat hozott magával, nem egy egyszerű elektromos tüzet, mint ami abban az óvodában volt. Kicsit hiányzott a régi laktanya, a régi, problémás esetekkel. Bár mostanság itt sem lehetett panaszom semmire.
-Ha riasztást kapunk, mennem kell majd. Bármiért is jött, szerencsére ez egy nyugis nap.-és tényleg az volt. Talán ha egy riasztásunk volt eddig, az is egy fán ragadt macska leszedésével egyenlő értékű feladat volt. Persze aki a kicsit...
Bár nem mond semmit, látom rajta a meglepettséget, ahogy a kávéhoz fordul, mielőtt feltenne egy olyan kérdést, ami nem lenne etikus. Szerinte. Én már nem lepődnék meg ezen sem.
-Hadnagy. Parancsnok a saját egységem felett, ha így jobb.-látom a szemében felcsillanó kíváncsiságot, bár ha rendőr könnyen kiderítheti miért jutottam ide, már ha van kedve kutakodni. Ha meghagyja azt az örömöt nekem, hogy nem forgatja ki a magánéletem, már örülök neki, hogy normális zsaruval van dolgom. Nem volt jellemző, hogy mostanság azokat vonzzam magamhoz.
-Bár lehet, hogy máshol kiiktatta volna. El nem hinnéd, mennyire silány tud lenni az ilyen biztonsági rendszerek minősége. akár a tűzjelzők.-vonok vállat, jelezve, nem okolom, hogy ilyesmire nem gondolt. Bár talán ezzel kezdtem volna a helyében.
A leírás elég egyszerűnek tűnik, annak ellenére, mi mindenre lehetne még képes egy egyszerű barkácsbomba. Mondjuk a leírásból hiányolom, hogy a szerkezet tartalmazott-e szögeket, üvegszilánkokat...bármit, ami sebet ejthetett volna. Vagy csak roppant és pusztított melléktevékenység nélkül.
-Mit tudsz, volt benne valami? Mert az innen kimaradt.-mutatok az üres rubrikára... Jellemző. Vagy csak nem találták fontosnak megemlíteni, vagy ennyire el akartak húzni a helyszínről, mielőtt a pánik végleg eluralkodik.
-Nem mondanám, hogy értek hozzá. Inkább csak vagyok annyira megszállottja bizonyos témáknak, hogy ha akad egy, jobban el kezdjek vele foglalkozni. De kösz.-eresztek el egy félmosolyt.
A gyors okfejtés mellett a kiérkező egységekhez intézett elismerő szavait egy kicsit magamra veszem, bár nem voltam a dicséretekre kiéhezett típus, épp ellenkezőleg. Az embereim hátba veregettem, de ennyi. Mindenki tudta, ha a munkája az élete, szükségszerű, hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel és precizitással csinálja, amit csinál. Így végül csak bólintok, jelezve, hogy azért figyeltem rá is, nem csak az előttem heverő papírokra és a kezemben gőzölgő kávéra, ami hamar eltűnik, s az asztalra egy üres bögre kerül.
-Gyerekcsín?-szalad szemöldököm a homlokom közepéig.-Nem vagyok olyan idős, de az én időmben a gyerekek a homokozóban játszottak, megpróbálták péppé verték egymást az udvaron ácsorgó tanárok előtt, húzogatták a lányok haját, galacsint lőttek tollból, leragasztották a tanár székét... Bár miért is lepődök meg, hogy a bomba építés menőbb.-hangomból kihallatszik tökéletesen, hogy a rendőrökkel szemben táplált sztereotípiám most is helyt áll. Egyik-másik inkább osztogatna szeretetcsomagokat a parkolóban... Függetlenül attól, hogy kettő az én asztalomon is van, de ez mellékes, a saját hibám.
-Nem azt mondom, hogy nekem van igazam, lehet, hogy terrortámadás. Bár ahhoz nekem igen béna kísérletezésnek tűnik.-vonok vállat, ha már őszintén beszélgetünk erről, minek tagadjam meg magam. Nem én esek pofára, igazából segíteni akartam, és megtalálni azt a nem normálist, aki ezt tette, de a jelenlévők közül én csak egy tűzoltó voltam.
Vállat vonok, elgondolkodva hajamba túrva ismét, majd ujjaim államra vezetem, úgy bámulok az asztalon lévő papírokra. Próbálok összefüggéseket keresni, míg végül meg nem töri a gondolkodásom egy jól irányzott mondattal.
-Lehet.-lököm el magam az asztaltól és lépek párat ide-oda.-Volt egy gyújtogatónk. Ártalmatlan volt, rendszerint régi raktárházakat gyújtott fel. Ez még Chicagoban volt. Ő volt, hogy utcasarkon lévő telefonfülkéből telefonált. Egy ideig nem állt össze a kép. Amikor lebukott, lenyomozták melyik utcasarokról hívott minket. A pasi beteg volt, mármint igazi sárga házba való. De valami összefüggés abban is volt, ebben is kell lennie.-állok meg, hunyorogva rá nézve.-Így látatlanba azt mondom, belefér. A kérdés az összefüggés. Mert gyanítom a főnököd nem dicsér meg, ha ennyivel mész oda hozzá.-nem voltam nyomozó, ezzel ezt kihangsúlyoztam számára is. Ahogy a segítségem is. Bár kíváncsi lettem volna, mi a fenéért fordul meg valami ilyesmi az ember fejében. Ismét nekidőlök az asztalnak, a papírokra meredve, hátha eszembe jut valami, a tapasztalataimra és a józan eszemre hallgatva.



||music:zene|| megjegyzés || ® || Inspirate by ®


Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
11
● ● Keresem :
my little sister
● ● karakter arca :
Taylor Kinney


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Kedd Ápr. 10, 2018 12:10 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Rejtélyes módon mindig teli a kávéskanna, mikor visszatértek egy bevetésről? És van fánk is?
A főnök asszisztense, persze. Én is mosolygok és köszönök a nőnek. Végtére is most én is részesülök a jóból.
- Nálunk annyi a különbség, hogy én főzöm a kávét. Van ugyan automata, de ami abból jön, az nem embernek való. Mindegy is, szóval szereztem egy kis presszógépet és így jut normális.
Az asztal szélének dőlve nézem.
Komolyan üdítő változatosság, hogy valaki most nekem kedveskedik, még ha csak ennyivel is, hogy berakja a bögrémet a mikróba.
Igazság szerint bejön a dolog.
Azt hinnék, hogy az európai férfiak, főleg a franciák, milyen udvariasak, erre van egy társam, aki olyan messze áll tőle, hogy a különbséget zongorázni lehetne, és itt van Patterson, akit a neve és az akcentusa alapján amerikainak tippelnék, és ő az aki képes másra is figyelni saját magán kívül.
Ennyit az ostoba sztereotípiákról. Most alaposan rájuk cáfol.
- Nyilván, ha riasztás jön, akkor felfüggesztjük a beszélgetést.
Ez evidens. Óvatosan elmosolyodom.
- Olyan is kell - mondom, majd kicsit előrehajolok, és lekopogom. El ne fogyjon a szerencsénk, csak mert beszéltünk róla!
Kortyolok egyet a bögrémből, amit a kezembe nyom.
- Egyébként nálatok meddig tart a műszak? - kíváncsiskodom. - Én ma már nem megyek vissza a központba, de nem ... szóval, jobb tudni, mennyi időnk jut most. Már persze...
Nem mondom ki újra, hogy ha nem jön riasztás. Remélem, nem jön.
Pattersont nézem. A szemei fáradtnak tűnnek, szerintem ráférne egy pár békésebb nap, de ezt nyilván nem mondom ki. Nem hiszem, hogy örülne neki, hogy észrevettem. Meg... alig ismerem. Mondhatni még nem is ismerem.
- Hadnagy. Nekem tökéletes - Most elvigyorodom. Én is hadnagy vagyok. A sebesüléssel most nem járt előléptetés. Nem mintha annyira izgatna, kaptam egy plecsnit, meg az áthelyezést. Mondhatni ez még több is, mintha főhadnagyi rangban lennék. - Legalább nem kell előre tisztelegnem - teszem hozzá játékosan.
És nem, nem fogok kutatni. Milo rendesnek tűnik. Nem lenne tisztességes csak úgy turkálni a múltjában. Már csak azért sem, mert úgy tűnik, ő az akit tűzszakértőként kijelöltek, és ahogy a központban kivettem a főnök szavából, ez nem egyszeri megbízás.
Valószínűleg tud a fickó.
Akármiért is van itt, annak máshoz lehet köze, nem a szakmai felkészültségéhez.
És ha ő lesz az új szakértőnk, én nagyon nem szeretném, hogy dühös legyen rám, mert a háta mögött nyomozok utána.
- Elképzelhető, de az már gondosabb tervezést és megfigyelést igényel, nem? Mármint biztos így is megfigyelte, hol vannak kamerák, hol vakfoltok... de nem kellett bajlódnia a műszaki dolgokkal. Plusz ha sokkal előbb babrál a rendszerrel ott az esélye, hogy mire akcióba kezdene kijavítják.
Aprót sóhajtok.
- Elárulok egy titkot. Nem vagyok nagy műszaki zseni.
Másban jó vagyok, odafigyelek a dolgokra, akár még ötleteim is vannak, valahogy ráérzek a mintázatokra, ilyesmi, de a biztonsági rendszerek kiiktatása, hát az sosem az én feladatom volt. De ez nem jelenti azt, hogy ne akarnék tanulni.
Most is komolyan és érdeklődve hajolok közelebb.
- Kimaradt? - kérdezem a homlokomat ráncolva, de én is látom az üres rubrikát. Elhúzom a számat. - Látod, Milo, kellesz nekem! - jegyzem meg utána. - Nekem ez nem szúrt szemet, de majd mostantól. Egy gyors telefon, rákérdezek.
Előhalászom a mobilomat és beütöm a kommandós egységünk tűzszerész parancsnokának a számát. Ebben például jó vagyok, a számokban, meg abban, hogy úgy tudjam megkérdezni amit akarok, hogy a tűzszerész azt higgye hízelgek neki, miközben épp morgok rá. Két percbe telik, de megvan a válasz.
- Szögek és fémhulladék, fémforgácsok egész pontosan.
Milora pillantok, hogy ennek függvényében mennyit változik a helyzet.
- Kapunk egy hivatalosan is kijavított jelentést majd, de elnézést kért, hogy lemaradt - közlöm.
A félmosolyra visszamosolygok. Semmiből nem áll elismerni, ha valaki jó valamiben, vagy ha jobb nálam. Nem is értem egyeseknek miért megy ez olyan nehezen. Nekem nem gond, ettől én nem leszek kevesebb.
A megjegyzésére viszont már elvigyorodom.
- Nem vagy olyan idős - bólogatok. - És igen, amennyire én vissza tudok emlékezni, a nyálas papír zsebkendő-galacsin hajamba köpése köpőcsővel volt a sláger.
Halkan sóhajtok.
- Szerintem sem kölyök tette. Nem tudom bizonyítani, de így érzem. Egyszer, még a középsulimban volt bombariadó. Azt egy végzős találta ki, mert valami témazárót akart megúszni, azt akarta, hogy elmaradjon a tanítás. De nem találtak semmit. Úgy értem kitereltek minket, átnéztek mindent, de nem volt bomba. Hatalmas botrány lett belőle, meg rendőrségi ügy. De akkoriban még nem volt ekkora a terrorfenyegetettség. most ezt nagyon is komolyan veszi mindenki. Ezért vagyunk mi is benne, nem csak a zsaruk - teszem hozzá.
Lassan bólintok.
- Igen, ahhoz béna. De nem vehetjük félvállról.
Akárki is ez, el kell kapnunk. Akkor is, ha csak egy beteg elme, valami piromán, aki így akar figyelmet, akkor is, ha annál több.
- Nem adhatunk neki lehetőséget a fejlődésre - mondom egyszerűen.
Megvonom a vállam.
- A főnököm úgy általában nem dicsér meg semmiért. A társam meg ki nem áll. De ez van. Attól még teszem a dolgom.
Milo kék szemeibe nézek.
- Az ötlet jó. próbálhatjuk visszakeresni a hívást, hátha. Nem tudom, jutunk-e valamire. Ami engem zavar, az a helyszín.
A papírok felett még mindig őt nézem.
- Egy elhagyatott raktár is tud úgy égni, mint egy fáklya, de itt... rengeteg ember volt. Itt benne volt a sérülés lehetősége, benne lehetett volna.
Elgondolkodva harapom be a szám szélét.
- Te ismered milyenek azok, akik, hogy is mondjam, idézőjelben csak gyújtogatók. Pirománok. Ketyósok. Mennyire kell félnünk, ha az első célpont, a pályaudvar, után újat keres. Az ilyenek nem állnak le ugye? És most nem volt tűz, nem volt füst. Időben odaértünk. Felhajtás ugyan volt...de...
Valami eszembe jut hirtelen.
- Azt mondtad, imádja a felhajtást. Milo, mit gondolsz, lehet, hogy ott maradt a helyszínen, vagy a közelben és nézte? Lehet, hogy figyelte, ahogy dolgoztok?
Ha így van, akkor talán lehet esélyünk, hogy kiszúrjunk valakit, hiszen megvannak a biztonsági felvételek.
A szívem a torkomba ugrik, miközben a tűzoltó-parancsnok válaszát várom.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
148
● ● Reag szám :
138
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Kedd Ápr. 10, 2018 7:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Christine && Milo


-Dupla műszak. Holnap este hatig élvezhetem a laktanya kávéját.-mondhatnám, hogy nehezemre esik ez a munka, de megszoktam már. Chicagoban inkább nehezebb eseteim voltak, mint itt. És a dupla műszakok itt nem voltak olyan megterhelőek, mint ott. Ettől függetlenül a várost ezen egy hónap alatt még annyira sem ismertem ki, mint az elvárt lenne.
Először mintha zavarba jönne, ami egy rendőrtől még akár aranyos is lehet. Aztán elvigyorodik, mint egy kislány, kihúzva magát, hogy rangunk tekintve körülbelül egy szinten vagyunk. Ezzel inkább kelti eszelős tini látványát, mint egy zsaruét, de nem hibáztatom érte.
-Inkább nem várnám meg azt a pillanatot, hogy valamikor egymás előtt kelljen tisztelegnünk.-ha abból indulunk ki, hogy az ilyen jeles alkalmak vagy temetést jelentenek vagy valami hivatalos, puccos vacsorát, inkább passzolnám. A kötetlen beszélgetés inkább. Pláne, ha a nyugis nap a továbbiakban is kitart. A mi munkánkban alap esetben az a jó, ha nincs riasztás, nincs kötöttség.
A telefonjáért nyúl és tárcsáz, a műszaki zseniségra csak vállat vonva elmosolyodom. Ha sztereotípiákkal élnék a nőkről, még a végén lelőne, amiért felhúzom.
-Legközelebb mond meg neki nyugodtan, hogy én üzenem neki, hogy oda dugja az elnézését, ahová gondolom.-szól ki belőlem az igazi amerikai, gondolhatja ő is, pedig csak a precizitás volt  a gyengém. Nem mellékesen ez nem elhanyagolhat részlet lenne.
-Az a baj a legtöbbször, hogy annyira komolyan vesszük, hogy a legapróbb, legfeleslegesebbnek tűnő információt semmisnek vesszük, és a nagyokra koncentrálunk. Pedig szerintem érdemesebb a morzsákat is vizsgálni.-tűzvizsgáló voltam részben, és tapasztalat, de sokszor hiába tudtuk a tűz okát a szagokból, ha a kiindulási pont nem illett hozzá, nem lehetett biztosat mondani. De abban egyet értettünk, hogy inkább volt egy emberileg semmibe vett valaki, mint egy gyerek.
-Azt hiszem, mivel nem vagyunk Istenek, az internet világa pedig kifűrkészhetetlen, hiába mondjuk azt, és hitegetünk bárkit azzal, hogy biztonságos és minden vezető szerv kordában képes tartani… nagy az isten állatkertje.-ezzel most megsérthetem, mint rendőrt, igazából az ilyen barkács cuccok készítése olyan volt, mint megsütni egy kenyeret. Minden hozzávaló, sütési idő, és miegyéb pontos leírással szerepelt. Egy jó leírás és az ember nem keveri össze a sorrendet és a tojáshabot is keményre verve önti a krémhez. Ahogy mondani szokták, a lényeg a részletekben rejlik. -Miért utál a társad?-vonom fel a szemöldököm kérdőn, a papírokról rá nézve. Igazából a válasz szerintem inkább ahhoz köthető, hogy nő, mint ahhoz, hogy mennyire okos. Legalábbis magamból kiindulva. A tűzoltók között dolgozó nők, akik nem az asztal lapja mögül néztek ki egy ablakon, hanem égő épületbe rohantak be, sokszor még az igazi veszély jó és leleményes megoldása ellenére is csak nők maradtak.
-Ha nem eldobható a telefon…-mormogom, inkább csak magamnak, nem akarom, hogy igazi vészmadárnak gondoljon, de inkább voltam az, mint valaki, aki csendben tűr és nem mond véleményt. A szeme látom, ahogy rólam a kupacra, majd újra rám irányul, hogy figyel és nem is tagadja, hogy kíváncsi a véleményemre. Pedig akadt már olyan, hogy úgy éreztem, ha a afalnak beszélnék, az is hasznosabb lenne.
-Ha azt várod, hogy most azt mondom, aki ilyet tesz, beszámítható és meg lehet mondani előre mi lesz a következő lépése, el kell, hogy keserítselek.-igen, most időben ott voltak, de mi van ha nincs gyanús csomag, csak egy kukába dobott zacskó vagy épp ha kamikáze akciót vállal magára, ne adj isten egy testre szerelt bomba. Vagy egy ártatlan bevonása a folyamatba. Ezekkel még csak nem is akartam riogatni, de az ilyen lehetőségeket is figyelembe kellett venni.
-Túl sok a ha….-dörmögöm újra, a papírokat nézve, próbálok olvasni a jelentések sorai között.
-Valószínűleg a közelben volt. Vagy egy Hotelszobában, vagy épületben, ami a közelben helyezkedett el. Nem kizárt, hogy a tömegben maradt, megfelelő távolságban ahhoz, hogy úgy tűnjön, vár valamire, aztán ő is egy lesz a szerencsétlenek közül, akit ki kell hozni.-válaszolok kérdésére, hisz az az eset, amiből kiindultam, ha merőben hasonlított ehhez… a tettes ott konkrétan végig nézte mindig, amit véghez vitt. -Talán jobban járnál, ha egy megbízható pszihoológust is bevetnétek. Lehet, hogy emberekkel foglalkozom, de nem tudok szakvéleményt adni, csak találgatok és megosztom a tapasztalataim.-tanácsolom, bár nem elküldeni akarom, egyszerűen csak a saját munkáját is megkönnyítené, ha igazi szakemberrel is beszélne, aki ért az ilyesmihez és jártas a kissé beteg elmék kiismerésében.



||music:zene|| megjegyzés || ® || Inspirate by ®


Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
11
● ● Keresem :
my little sister
● ● karakter arca :
Taylor Kinney


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Szer. Ápr. 11, 2018 11:42 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Hökkenten pillantok Milora.
- Ilyen kevesen vagytok, vagy a Munka Hőse érdemrendre hajtasz? - Rájövök persze, hogy a kérdés második fele kicsit erős, így halkan sóhajtok. - Se neked nem tesz jót, ha széthajtod magad, se azoknak, akiknek az élete a döntéseidtől függ majd.
Komolyan nézek rá. Tudom, hogy nincs jogom belebeszélni a dolgaiba, főleg így, hogy épp csak most találkoztunk, de ez nem állt meg bennem. Nem tudom nem észrevenni a fáradtságot a szemeiben.
És valami fura mély bánatot.
- Bocs, tudom, nem kellene beleszólnom, meg ilyesmi - megpróbálkozom egy bocsánatkérő mosollyal.
És ezek után naná, hogy rájátszom arra, hogy én is hadnagy vagyok. Miért is ne? Nem sokkal a sebesülésem előtt volt a tiszti avatásom, mikor megkaptam a fősulis oklevelet. büszke vagyok rá, hát persze, nyilván, de ráteszek az egészre, csak hogy lássam, hogy egy kicsit ő is felenged.
És egy pillanatra tényleg, de amit utána mond...
A mosoly eltűnik az arcomról, komolyan pillantok rá.
Gőzöm nincs, mi történt vele, de egy halovány sejtés most felbukkan. Ez a mondat, a tekintete...
- Igazad van - nincs rá magyarázatom, miért nyúlok ki, megérintem a kezét. Egy apró szorítás csak. Talán kérdeznem kellene, talán most, de végül nem teszem. Még nem.
- Bár nálam nem sokon múlt.
Megvonom a vállam.
A megjegyzésére elnevetem magam.
- És gondolod, ha megmondom neki, hogy feldughatja, akkor legközelebb jobban fog ugrani a hívásomra? - Szélesen, cinkosan vigyorgok rá. - Mert ha ennyi a trükkje annak, hogy önelégült tűzszerész századosokat pattogtassak, hajlandó vagyok tőled tanulni.
Aprót bólintok.
- Sokan azt hiszik, hogy hűde hősies a munkánk, hogy a DGSE-nél mind szuperügynöki feladatokat kapunk. Pedig sokszor ez is csak favágás. Máskor egy tűt keresünk egy szénakazalban. Mint most is. Akár valami idióta önjelölt terrorista, akár egy szervezet elbaltázott akciója, akár egy zavart piromán, bárki is ez, el kell kapnunk, mielőtt nagyobb baj történik. És valóban, lehet, hogy végül valami kis morzsa, egy apró kis tény fog majd segíteni.
Elképzelhető, hogy így lesz.
- Például a fémforgácsok. Azt is honnan a bánatból szerezhette? Szöget bármelyik barkácsboltban lehet kapni, de fémforgácsot? Szerszámkészítő üzem?... Hol lehet még ilyesmit találni?
Töprengve pillantok a papírokra, majd Milora.
Amit mond, arra meg aprót bólintok.
- Igen. Ha megfelelő helyen keresgél, előbb ráakad, mint a Tatin-torta eredeti receptjére. Tényleg, kóstoltál már Tatin-tortát? - kérdezek rá hirtelen ötletből. - A kiejtésed alapján amerikainak tippellek... Régóta élsz itt?
Rendben, ez nem tartozik a munkához, de csak úgy jött. Ha meg nem akar felelni, nem kénytelen, bár én tényleg kíváncsi vagyok.
Aztán tőle is jön egy nehéz kérdés.
Kikerülhetném, tudom nem erőltetné, hogy feleljek. De ha én kíváncsi vagyok az ő válaszaira, és szeretném, hogy válaszoljon, akkor adnom is kell valamit.
- Talán mert nő vagyok. De ez azt hiszem csak az egyik fele - kezdem csendesen. Milora nézek, egy pillanat csak, aztán a papírokkal kezdek babrálni csak úgy cél nélkül. - Azt hiszem, eleve nem tetszett neki, hogy összezárták valakivel. Ahogy az se, hogy nem azt csinál, amit akar, hogy újoncként nem mi döntünk. Úgy gondolom eleve nem akart társat, és mikor mégis kapott, azt hitte én valami szolgaféle leszek, akinek ő parancsol, és akibe a koszos bakancsát törölheti. De én nem vagyok lábtörlő. Azzal együtt sem, hogy szép udvarias körmondatban beszélek a tűzszerészekkel.
Milora kacsintok.
- Nem igazán bírom, ha valaki... Nos, mindegy. Ő meg nem igazán bírta, hogy máshogy gondolkodom, mint ő. Amikor agyalós, szöszölős íróasztal melletti munkánk volt, az volt a baja, mikor bejött a pályaudvari balhé, akkor meg az nem tetszett neki, hogy veszélyes, hogy a mi se... hátsónk is a levegőbe repülhet akár.
Milo ott volt, már tudom, különben nem tudna a biztonsági kamerákról, szóval érti, miről beszélek.
- És persze a fő vesszőparipája, hogy én nem értek semmihez, és hogyan is vehettek be egyáltalán a szervezethez, mert olyan áthelyezés nincs is, mint az enyém. Mondjuk ezzel nincs egyedül, megkaptam én más ügynöktől is, hogy biztos csak kifeküdtem magamnak a dolgot.
Kényszeredett félmosolyra húzom a számat.
- Hát jah, kifeküdtem! A marseille-i kórház intenzív osztályán. Csoda jó volt! Annyira, de annyira élveztem, hogy majdnem belehaltam!
A hangom most fájdalmasan ironikus. Aztán aprót sóhajtok, nem részletezem csak úgy, ha érdekli, úgyis megkérdezi, mi történt.
- Nem mintha a valódi történet érdekelte volna. Rákérdezett, de mikor feleltem volna, le se szarta, már bocs a szóért. Szóval... ez van. Elviselem, és ha tudom, elkerülöm.
Felnézek, megint Milo szemeibe.
- Tudod miért irigyellek? Mikor bejöttem... odakint - intek a fejemmel valahova a folyosó mögé, ahol a többi tűzoltó talán épp rajtunk poénkodik most - a társaid totál összezártak. Számíthatsz rájuk. Gondolom, ők is rád. Ezért. Én nem vagyok biztos benne, hogy ha bajba kerülnék a társam fedezné a hátam.
Apró kis mosollyal pillantok rá újra.
- Bocs. Nem fair, hogy rád borítom.
Bólintok arra, amit a telefonra mond..
- Hát igen. Ha az, akkor ez nem visz messzire. De azért adjunk neki esélyt!
Elhúzom a szám.
- Igen, szerettem volna hallani, de hát unikornist is szeretnék látni, és mégsem sikerül.
Lassan elvigyorodom.
- Ilyenkor arra gondolok, hogy soha senki sem ígérte, hogy könnyű lesz. És túl sok a ha - mondom én is. - Csak reménykedem, hogy ha újra próbálkozik, megint időben leszünk.
Aztán nagyon figyelmesen hallgatom, mert tényleg jó meglátásai vannak, és a tüzekkel kapcsolatosan, sőt a tűzokozókkal kapcsolatban is nagy a tapasztalata. Az enyémnél mindenképpen nagyobb.
- Rendben. Próbálom rávenni a főnökséget, hogy vonjanak be valakit. És amit mondtál, a kamerák felvételei megvannak, talán találunk valakit, aki gyanús. Aznap reggel pár képet én is lőttem ott, csak úgy, telefonnal. Voltak fura fazonok. Nyilván vannak köztük sima különcök, de sose tudni.
Elgondolkodom. Valami kattog az agyam mélyén, valami, ami ott van, de még nem képes testet ölteni.
- Vannak tűzoltós képeim is...
A telefonomért nyúlok, kettőnk közé teszem az asztalra, megnyomok pár gombot, és előtűnnek annak a reggelnek a képei. Az egyiket megnagyítom. Három tűzoltó, teljes felszerelésben éppen befelé tartanak a pályaudvarra, a háttérben félig elfordulva látszik egy negyedik is.
Milora pillantok, hogy vajon mit szól.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
148
● ● Reag szám :
138
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Szer. Ápr. 11, 2018 8:05 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Christine && Milo


-Nem vagyunk sokan, de épp elegen. A heti egyszeri dupla műszak két nap pihenőt ad. Ha hétvégére esik, szívás.-ugratom, mivel a hétvége nálunk épp olyan munkanap, mint a többi. Nem hívtuk ügyletnek. Valakinek mindig kéznél kellett lennie, amikor arról volt szó. -Nem, valóban nem.-hangom semleges, nem foglalok állást. Amit megszokik az ember, abban él. Én egészen kezdő korom óta vagyok a rendszerben fogaskerék. Kétlem, hogy a közeljövőben ez megváltozna bármiben is.
Kezemhez nyúl, megszorítja. Az érzés, ami átjár, hirtelen ér. Elszoktam tőle vagy sosem szoktam meg az ilyesmit, már magam sem tudom. Nem húzom el a kezem, de örülök, hogy a szorongatás nem tart soká, felemeli a telefont és kiderít még pár dolgot, amire olyan könnyedén reagálok, mintha nem zavarna igazán, mi volt a mulasztás oka. Pedig ez ki tud akasztani rendesen.
De szerencsére a szót nem tereli rám, inkább ahogy oldódik újra a hangulat, elneveti magát, mire én is egy mosollyal vonok vállat a költőinek szánt kérdésre.
-Egy próbát megér. Van olyan, akinek előnyére válik pár kemény szó. Pláne egy nő szájából. És vannak, akiknek nem...-vakarom meg tarkóm. -Vannak páran, akik elfelejtik, milyen terepen dolgozni. És a papírmunka része már még annyira sem érdekli őket.-nem ellenük beszélnék, de tudtam, hogy a szakértők egy része precíz volt a munkájában, de minden más téren borzalmasan kezelték az ügyeiket. szóljon az bármiről is.
-A tűzvizsgálókról is sokan ezt hiszik.-értek vele egyet.- De a favágás is része a munkánknak. És az apró dolgok kiválogatása is. Bár nem mindenki lehet Hamupipőke, de akadnak még leleményes emberek.-nem csak arra gondolok most, hogy a nemek közti különbség alap probléma lenne ebbe, de tényleg komolyan gondolom. Ha csak pár olyan van, aki az átlag felett figyel a munkájára, már előrébb vagyunk. -A hősiesség relatív.-vonok vállat ismét. Ha hősies akartam lenni, volt, hogy már az is nyomott a latba, hogy egy liftbe szorult embert megmentettünk, de az is lehetett hősiesség, ha egy hídról félig lelógó autóból kihúztunk valakit.
-Megveszi a szöget, abból ő is tud valami alapot csinálni. De az internek csodája....-mormogom el a mondat végét, ismét, mint valami öregember, okolva a technikát és az emberek kifürkészhetetlen találékonyságát. -Van, aki egy letört ceruzahegyből is pénzt akar csinálni.-élek kissé éles hasonlattal.
-Fogalmam sincs, az mi.-az én hasonlatom után az övé is kissé meredekre sikerül, így hátrahőkölök kissé, elnyomva egy nevetést. -Nem vagyok szakács, se cukrász. Kávét főzni még tudok, meg egy rántottát összeütni.-ismerem el, várva, hogy kihozza a tortából a lényeget, bővítve ezzel a sütemények felé tanúsított tudásom, ami valljuk be hősiesen, nem volt sok, ellenben igen kevés. -Amerikai vagyok Chicagoban szolgáltam, lassan két hónapja vagyok itt.-nyitom ki újra a kérdést, de ennyiben is hagyom. Magamtól a miértekről úgy sem fogok beszélni, ennyire ismertem már magam. De az a csapongás, amibe kezd, előhozza belőle az embert, a zsaru mögül. Ez tetszett. Az unalmas munkát máris feldobta a jelenléte. Bár a befelé tekingető srácok képéről máris leolvasom a gondolatokat. Velük ellentétben nem voltam családos, és míg ők hajtották az életüket, én csak élveztem és hagytam, hogy elússzon mellettem.
A kérdésem meglepi. Legalábbis úgy tűnik. Gyorsan összerakom a képet, ami nem fest túl fényesen. Bár nem akarom, mégis kicsúszik végül az őszinte véleményem egy nem túl kedves formában.
-Áh, szóval egy igazi seggfej. Tipikus zsaru.-általánosítok, mégsem hiszem, hogy magára venné ezt az elszólást, közbeszúrva mondandójába, amit végül szép kerek mondattal zár le. -Nem igazán bírod, ha valaki egy seggfej.-rövidítem le a lényeget, de úgy hadar tovább, hogy győzöm befogadni a felém áramló infókat.
Legyintek, mikor a mondandója végére ér. És igaza volt, valóban számíthattam rájuk. Pedig nem is látta a régi laktanyám.
-Mi történt veled?-kérdezek rá, az asztalnak támaszkodva, bár nem úgy tűnt, hogy nagyon beszélni akart róla, kíváncsivá tett az üggyel kapcsolatban.
-Kaptak egy új hadnagyot, a hírnevével együtt vagy a nélkül, mindegy volt. Az üresedés sosem kellemes, ha az ok végezetes. Benne van a pakliban. És talán azért vívtam ki hamar a tiszteletüket, mert nem akartam olyan lenni, mint az elődöm. És tiszteletben tartottam, hogy hiányérzetük van, amit még fel kell dolgozniuk.-ez a rész nem ment nekem otthon. Nem voltam fékezhetetlen, de bőven bekerültem a kezelhetetlen kategóriába, aki előbb cselekszik, aztán gondolkodik.
-Nem zavar. Nem most először borítanak rám ilyesmit.-elég, ha az első napomra gondolok itt. Akkor sok minden borult rám.
Magam is elmosolyodom, ahogy előkerül az unikornis is. Hát persze.
-Helyes. Mondanám, hogy ajánlok valakit, de még nem folytam bele az itteni kapcsolatok kiépítésében.-és őszintén a terveim között jelenleg nem szerepelt, hogy sokáig maradok, aztán talán mégis máshogy fognak alakulni a dolgok. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.
Kattog az aga, elénk teszi a telefont és a képek között kezd kutakodni.
-A tűzoltókat is érdemes lenne megkeresni, hátha nekik feltűnt valaki. Visszagondolva nekem nem rémlik most kiemelkedő, de nem is voltam a sűrűjében.-nézem a képeket. -Az a fickó a sarokban…-fordítom magam felé a telefont, ránagyítva egy totál átlagos pasira, aki egy szál kabátban, teljesen semleges arcot vág, míg a többiek arcán azért a pánik kezdeti jele látszik. -Feltűnően nyugodt, bár messze van.-lapozok tovább, hátha meglátom egy másik képen és akár el is indulhatunk egy nyomon, de a következő két képen nem látom, vagy csak nem szúrja ki a szemem.



||music:zene|| megjegyzés || ® || Inspirate by ®


Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
11
● ● Keresem :
my little sister
● ● karakter arca :
Taylor Kinney


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Csüt. Ápr. 12, 2018 12:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

- Heti kettő alapból járna, nem? Csak ahogy nálunk, nem okvetlen hétvégére esik.
Elmosolyodom. Ismerős a dolog. Nálunk sincs hétvége, illetve nem okvetlen van. Mondjuk ebből a szempontból a DGSE kicsit jobb, mint a rendőrség volt, de itt is be vagyunk osztva, forgóban ugyan, de mégis. Meg persze akciófüggő az egész.
Óvatosan mosolyodom el, nem sértődöm meg rajta. Szerencsére, ahogy látom, ő sem szívta fel magát.
Észreveszem, hogy a futó kézszorításra megmerevedik, mintha nem szokott volna ilyesmihez.
Lehet, hogy tényleg nem, általában a jónépek úgy gondolják, hogy egy macsó pasinak, főleg egy hős tűzoltónak nem kell bátorítás, hogy ő alapból és gyárilag képes bármit elviselni. Sokszor maguk az érintettek is így gondolják, aztán ha nem megy nekik olyan könnyen, akkor a sok lerakódott dolog elkezdi rágni őket belülről, amiről aztán pláne nem lehet beszélni. Ördögi kör.
Ugyanakkor, bár látom a fáradtságot Milo szemein, és észrevettem, hogy megrebbent, nem kezdem kérdezgetni. Durva lenne és erőszakos, hiszen alig ismerem.
Inkább elnevetem magam, ahogy magam elé képzelem a kissé egoista tűzszerész fejét, hogy hogy nézne, ha követném Milo tanácsát. Ő is mosolyog.
- Meglátjuk. Attól függ, ezek után hogyan áll majd a dolgokhoz.
Kíváncsian pillantok rá.
- Mármint azt, hogy szuperhősök? - kérdezem kis mosollyal. - Most ugye nem azt akarod mondani, Milo, hogy ez nem így van? Mintha azt mondanád, hogy nincs Télapó sem...
Elkeseredett arcot vágok, de nyilvánvaló, hogy csak játszom. Aztán elmosolyodom. Igaza van, nyilván, és máshogy látja ő belülről, mint az átlagpolgár kívülről. Én meg talán valahol a kettő között vagyok, azt hiszem.
- Igen, tudom, a youtube-on biztosan van róla videó: Bombakészítés házilag, de lehet, hogy elég csak a MacGywert nézni a tévében.
Aprót sóhajtok.
- Házi bütyköldék, igen, meg a drogfőző labor a kert végében és a gandzsaültetvény a pincében. Vannak meredek dolgok. De azért a fémforgács mégiscsak egy nyom. Nem túl jelentős, de szűkítheti a keresési területet. Olyat keresünk, aki tud szerezni, hozzáfér...
Halkan nevetek.
- Akkor éhen nem halsz már.
Majd bólintok, bejön a tippem, amerikai. És ahogy beszél, abból arra gondolok, egyedülálló.
- Chicago, a szeles város. Tényleg igaz rá, szeles? Egymagad tetted át a székhelyed? Egyébként a Tatin-torta egy almás torta, az amerikaiknál applepie van, ugye? Ha szereted az almát, akkor sütök neked, nektek - teszem hozzá mikor észreveszem az örs kíváncsiskodóit - egyet, vagy párat. Mármint... Hányan vagytok?
Megvonom a vállam. Miért is ne? Szeretek sütni, nekem nem fáradtság, de egymagamért nem okvetlen állnék neki.
A megjegyzésére elvigyorodom és aprót bólintok.
- Nem én mondtam.
De aztán el is nevetem magam.
- Hát... tényleg nem. Egyik nagy hibám, ugye.
Azért a kérdése meglep, nem is a kérdés, hanem az, hogy érdekli. Nem lett volna kénytelen rákérdezni, és semmi oka, hogy csak úgy udvariassági köröket fusson. Sőt, ha nem lennék itt, akár aludhatna is, például. Szóval... Értékelem, és pont ezért válaszolok.
- Lelőttek.
Az egyszavas válasz elég rövid, és elég tömör. Nem sokat jelent. Így egy kicsit kibővítem.
- Marseille-ben szolgáltam, a drogcsapatban. Volt egy hosszabb ügy, bő két éve tartott már, úgy nézett ki áttörés előtt állunk, és az egyik banda fejét sikerül majd elkapni. Nagyjából a kezdetektől benne voltam, az első hetekben kis lótifuti dolgokkal, majd egyre komolyabban. Aznap úgy volt, hogy a fickó egy yachton lesz, megvolt a helyszín, de nem volt egyszerű figyelni. Minden készen állt, de kellett volna egy végső megerősítés, különböző okok miatt egyszerűen nem lehetett mást tenni, mint hogy egyikünk odamegy. Nyilván nem nindzsaként osonva, kevlárban és sisakban, az mindent tönkretett volna. Olyasvalaki kellett akit nem nagyon ismernek, és nem látszik zsarunak. Ez lettem én, pink topban, sárga forrónadrágban, mezítláb, papucscipőben, naptejet lóbálva, és a mobilomba karattyolva. Végig kellett mennem a mólón, és jelenteni. Csak... valami vastagon félrecsúszott. Egy golyót kaptam a karomba és egyet a mellkasomba. A többiek azonnal lerohanták a hajót, több bandatagot letartóztattak. A főnök elmenekült egy jet-skivel. Mint kiderült egy rövid sorozatra állított Uzival lőttek rám. Ez volt a mázli, hogy így volt beállítva. A mentőben újraélesztettek. Műtét, intenzív osztály, kórház, utókezelés. Mikor visszatértem, várt az áthelyezésről szóló parancs. Ennyi a történet, dióhéjban.
Az árulót nem említem neki.
Nem egyszerű nekem sem feldolgozni.
Komolyan bólintok.
- Mi történt az elődöddel?
Aprót bólintok.
- Kösz. De tényleg. Persze kicsit bonyolultabb a helyzet ennél...csak...
Elnevetem magam.
- Csak lesz a cégnél valaki. Gondolom, vannak profilozók, bár még nem futottam össze velük. Vagy a helyi zsarukat is megkérdezhetjük, ők kivel dolgoznak. Végtére is ideje, hogy viszonozzanak egy-két szívességet.
Komolyan bólintok.
- Jó ötlet. Sose tudni, talán feltűnt nekik valaki, aki nem volt odavaló. Esetleg... ha nem túl nagy kérés, tudnál beszélni azokkal a társaiddal akik ott voltak: Minden ötlet vagy gyanú jól jöhet.
Milo a képeket nézi a telefonomon, én meg őt. Ahogy összpontosít és keresgél.
Aztán közelebb hajolok, szinte egymáshoz ér a karunk, ahogy én is a képre koncentrálok. Tényleg nagyon igyekszem, a férfit nézem, akit mutat, és próbálom figyelmen kívül hagyni az illatát.
- Igen. Látom.
Meg is jegyzem magamnak.
- Talán a központban tudunk majd mit kezdeni az arcával.
Az órámra pillantok, de rá kell jönnöm, hogy ebből ma már semmi sem lesz, mert Yvonne, a legjobb technikusunk már tuti nincs bent, ilyenkor már úton van az óvodába a kislányáért.
- Látsz még valakit? Vagy ő felbukkan még valahol? - Fordulok újra Milo felé.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
148
● ● Reag szám :
138
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás •• Csüt. Ápr. 19, 2018 8:13 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Christine && Milo

-Valóban szeles. De nem olyan szeszélyes, nekem legalábbis. A telek kifejezetten jók, ha szereted érezni, ahogy két zokni ellenére is lefagy a lábad a bakancsodban.-emlékeztetem magam a legutóbbi télre, ami nem csak szeles volt.-Tulajdonképpen, ha pingvineket látsz az utcán sírni, ne lepődj meg.-élek világbajnok hülye hasonlattal. A saját humorom érdekes, kétlem, hogy ő értékelné, én meg a már megszoktam. A srácok meg csak hasonlókkal fárasztanak.
-Hatan plusz én.-válaszolok.-De ne ígérd be nekik. Ha legközelebb süti nélkül jössz, lehúzzák előtted az ajtókat.-tanácsolom, bár azt a részét nem osztom meg, hogy a húgom szerint a csigazabáló franciák a kelleténél kicsit jobban a szívükre vesznek dolgokat. Ezen már akkor is jót mosolyogtam, de ahhoz képest, mint amire számítottam, kicsit igaza is lett. Mikor nincs?
-Az kemény.-hallgatom végig, s reagálok szavaira, a kis történetre. Az életünk veszélyes volt, de azt azért nem mondtam volna senkinek, hogy kisebb sorozatot fognak belé lőni. Erre kisebb esély volt.-Ezek után ha egy seggfej a partnered, a helyedben a váltáson gondolkodnék.-nem voltam megfutamodó típus, nem is azért voltam itt. És a felszabaduló hely puszta létezése sem töltött el örömmel, mikor ide jöttem.
-Leszázalékolták. Munkabaleset. Lebénult.-zárom rövidre, s nem akarom, hogy a Chicago-i emlékek az arcomra üljenek, még kevésbé, hogy az ottaniból egy jobba, mégis rosszabb helyzetbe csöppentem. Elég volt ezzel a tudattal élni.
-Helyes, bár a helyi zsaruk címszóból eddig az én listám belőled és ő... belőled áll. A többi ugyanolyannak tűnik, mint bármelyik zsaru.-nem titkolom, hogy nem vagyok egy nagy rendőr szerető. Pláne, amikor a helyszínen a munkánk épp annyira segítik, mint amennyire hátráltatják. Vagy mondjuk ahonnan jövök, a lövöldözéskor később érnek oda, mint ahogy szükségünk lenne rájuk.
A papírokon leírtak és a képek közti összefüggések, az idegen test keresése, ha úgy tetszik, nem volt könnyű munka. A képek rossz minősége sem segítette előre az ügyet, de mindent megtettem, hogy kivételesen előremozdítsak egy olyan ügyet, ami nem az enyém volt. Ha a rendőrség ajánlott, elég meredek döntés voltam. Nem voltam tipikusan segítőkész alkat, amióta ide kerültem. Érthető okokból, amikről ő eddig semmit nem tudott szerencsére.
-Jobban örülnének, ha te kérnéd tőlük, de persze.-bólintok, kifelé nézve, de visszanézek a papírokra, a kiterített képekre és próbálok összefüggésekben gondolkodni. Válaszolnék, de egy éles visító hang töri meg a csendet, majd az eset rövid leírása és a kocsik számának felsorolása, akik a helyszínre vonulnak. Leteszem az üres bögrét, magamra kapom a ledobott dzsekit és az ajtóból fordulok csak vissza felé.
-Hagyd itt a névjegyed, vagy a számod. Majd felhívlak.-kapom magamra a nemrég ledobott dzsekim, s kirontok az ajtón, hogy csatlakozzak a csapatomhoz és felüljek a kocsira, a bakancsom lerúgva, felhúzva a másikat a ruhával egyetemben. Ilyen az, amikor elkiabálom a túl csendes délutánt és tessék, az eredménye meg is van.

|| köszönöm a játékot!



||music:zene|| megjegyzés || ® || Inspirate by ®


Civilek
avatar
● ● Posztok száma :
15
● ● Reag szám :
11
● ● Keresem :
my little sister
● ● karakter arca :
Taylor Kinney


Témanyitás ✥ Re: Tûzoltóállomás ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Tûzoltóállomás
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Vasútállomás
» Mira&Timur - Avagy egy jól sikerült tanvadászat végállomása
» Metróállomás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-