Párizsi Operaház
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Párizsi Operaház •• Szer. Júl. 19, 2017 9:12 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Párizsi Operaház •• Csüt. Nov. 23, 2017 1:57 pm

To Janine

//Trágár szavakat tartalmazhat//
A fogadás veszélyes játék tud lenni, amikor valaki nagyon komolyan gondolja és olyan kitételt szabnak meg hozzá, ami finoman szólva sem legális dolog. De még csak nem is büntetlen, ugyanis ha valaki bevállalja, akár le is sittelhetik. Tekintettel lévén, már betöltöttem a tizennyolcat, ami azt jelenti, teljes körűen büntethető vagyok, bármit cselekszem is.
Ettől válik igazán izgalmassá a dolog, amikor minderre a kezemet adom. Hogy normális vagyok-e? Ilyenkor talán én magam is megkérdőjelezném ezt. Ugyanis nagy balhé lehet belőle, ha hiba csúszik a kivitelezésbe.
Hiba, ha arcoskodsz, hiba, amikor azt hiszed, hogy istencsászár vagy. Hiba, amikor olyanba mész bele, amiről tudod, hogy csúnya következményekkel jár és hiba az is, amikor elhiszed, hogy de te ezt zökkenőmentesen csinálod meg.
Amikor már ott vagyok, akkor már teljesen mindegy, mik voltak az előzmények, mennyire ment a röhögés a ki tudja hányadik – józanságot elmulasztó - pia után. Olyankor már az is teljesen mindegy, hogy visszakozni csak kellemetlen lett volna, mint végrehajtani a lehetetlent. Hogy lehet mégis egy ekkora épületbe besurranni azért a koponyáért, amit a Hamlet, dán királyfi előadásán csodálhat meg a közönség? Egyszerűen… a hátsó ajtót valahogy nem őrizték, biztos alszik a biztiboy. Így aztán szabad az út egészen a színpadig. Hangokat hallok, szavakat. Biztosan próbálnak. Óvatosan a terembe vezető bejárati ajtóhoz oldalazom és bekukkantok fél szemmel. Vannak páran, de elfoglaltnak tűnnek. Ketten a színpadon fetrengenek – egészségükre – míg egy a székeknél ül. Vagy kettő? Nem is tudom. Okés, lehet ez csak egy jelenetpróba, talán hazamentek már többen, hisz későre jár. Mára nem igazán láttam adást a transzparensen, így ezért esett erre az időpontra a választásom. Most már kevésbé ugrik össze a gyomrom a gondolatra, hogy mindjárt lekapcsolnak. Nem vagyok én akkora forma, hogy ne érezzem a veszélyhelyzetet, igen is felmérem, mekkorát veszíthetek. Voltaképpen le is csukhatnak, még ha csak egy ártatlan diákcsíny is.
A terv a következő. Valahogy megkerülöm a termet, találnom kell egy nem bezárt ajtót a díszletek mögé. Ha ők most elfoglaltak, túlságosan könnyű dolgom van velük. Elég fülelnem, ha túl nagy a csönd, akkor már úgyis mindegy.
Hah, siker! A keresgélésem eredményre jut, találok egy ajtót egy kis táblával fémjelezve: öltözők. Innen már nem lesz nehéz a díszlethez is eljutnom. Meg kell találjam azt a koponyát. Még sosem jártam itt, a színfalak mögött. Épp ezért bambulok el túlságosan is az eszközök láttán. Paraván, megannyi ruha, tollak, furcsa formájú tárgyak. És a koponya, ó a koponya. Nem is értem magamat, egy kissé talán izgatottá válok – biztosan mert érzem, hogy sima ügyem lesz. Ugyan, csak fel kell nyalábolni és meglépni. Ó de hogy? Menjek vissza az öltözők fele? A koponya a kezemben lapul, én pedig megindulok vele kifelé. Ugyan már, csak megmutatom, hogy meg tudtam csinálni, aztán visszahozom. Nem fog senkinek sem feltűnni.
Kifelé menet ismét hallom a hangokat, de most a másik irányból. Óhatatlan vágy fog el, hogy legalább egy pillantást vessek rájuk innen, hátulról. Épp csak úgy helyezkedek, hogy én rájuk lássam, ők azonban rám ne. Figyelem a két próbálót, majd tekintetem hátrakúszik a székek felé, ahol a másik kettőt pillantottam meg az előbb még – csak akkor hátulról. Elfog valami furcsa érzés, mint ha hiányolnék valamit. Ahogy figyelem, az ott mit csinál, lassan kúszik csak a tudatomig el, hogy egyedül van… hol a másik?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Elit
Tell me your secrets
109
● ● Posztok száma :
Carter Jenkins
● ● karakter arca :

Párizsi Operaház
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-