Tizenhetes szoba
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 7:04 pm
Today at 4:16 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
1
1
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
3
3
Oktatás
12
6
Média, művészet
9
4
Civilek
3
3
Elit
2
4
Törvényen kívüliek
1
3
Összesen
32
26
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Tizenhetes szoba



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Tizenhetes szoba •• Vas. Jan. 15, 2017 11:54 am

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

694
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Szer. Május 03, 2017 1:53 pm

>>előzmény

- Na, a végén még megtalálod az új életed munkáját. Ki hitte volna, hogy ilyen jó ötletet fogok adni neked… - mosolygok rá, nevetve egy kicsit ezen. Valamennyire meglepett, hogy tényleg így rávágta, hogy még el is gondolkozik rajta. Egyébként teljesen el tudnám őt képzelni építészként is. Láttam egy-két fotóját még akkoriban, és azt biztosra tudom állítani, hogy nagyon is jó szeme van. Na majd kiderül ez is, hogy mi lesz belőle. De ahogy mondtam, kinézem belőle, hogy kitanulna egy ilyesmit még. Kelpie, szóval ideje az van rá bőven. Amúgy is elég fiatalnak számít, még az ő fajukon belül is. Hatvan-akárhány éves körül lehet, amennyire tudom. A korommal kapcsolatban én sem torzítottam, szóval ő is jól tudhatja, hogy mennyi vagyok most. Pont ezért is értheti meg, hogy miért van annyi ismerősöm, akik tartoznak nekem, és csak a parancsszóra várnak.
- Áll az alku, csak el ne menj nélkülem - miután kimondtam, akkor tudatosult csak bennem a pillanat töredékrésze alatt, hogy ez mennyire kétértelmű. Ezért is kúszik egy félmosoly az arcomra, hogy bizony ám, úgy is felfoghatja a mondandómat. Nem kellenek ide előre megfontolt félreérthető mondatszerkezetek, látszólag jönnek azok maguktól is. Mondjuk nyilván csak a nők közelében, de ott aztán nagyon. Na nem mintha túlzottan kerülgetni szeretném a forró kását, én inkább kimondom azt, amit gondolok egyenesen és nem túl sok gondolattal. Az olyat viszont imádom, mikor valahol viselkedni kéne, és a „partnerem” is kapható az ilyesmikre, az egész este pedig azzal telik, hogy ilyen kétértelmű dumákkal beszélgetünk. Csak bólintok végül arra, mikor megköszöni a segítségemet. Nem vagyok én akkora seggarc, mint azt sokan jogosan hiszik rólam, sőt. Akiket kedvelek, azoknak szívesen segítek, Grace pedig egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik, akiket jó társaságnak is tartok. Na meg nem is olyat kért tőlem, hogy öljek meg valakit, hanem csak egy kis véleményt. Bár, ha belegondolok nem is igazán kérte, én ajánlottam fel.
- Értem. Ha úgy gondolod, beavatnál, vagy vékony alattad a jég, akkor mindenképp szólj - nem fogom azt ígérgetni neki, hogy biztosan segíteni fogok. Ilyet egyszerűen nem ígérhetek. Lehet, hogy van egy bizonyos múltunk Grace-szel, és jóban is voltunk, de van egy határ, amit az ilyesfajta ismertségekért cserébe nem lépnék át. De megkeresni valakit… na az olyasmi, ami könnyen és egyszerűen elintézhető. Kivéve, ha olyasvalakiről van szó, akit nagyon nehéz megközelíteni. Ott már tényleg be kell vetnem sok mindent. De jelenleg még mindig hajlok arra, hogy kisegítsem a szöszkét.
- Nőknél sosem lehet tudni, hogy mire gondolhatnak. Szerencsére veled nem így van - na meg sokan másoknál sem. Pláne, mikor ilyen témára terelődik a szó, ott azért elég könnyen le tudom szűrni, hogy mire is megy ki a játék. Én pedig nem vagyok semmi rossznak sem az elrontója, több, mint szívesen lépek a tettek mezejére – ahogy azt már egynéhányszor megtapasztalhatta Grace is.
Figyelemmel kísérem, ahogyan rásimít a lábamra az egyik kezével. Elmosolyodom, ahogy egyre feljebb kezd el csúszni a keze, és ő is milyen közel siklik az arcomhoz. Nincs is jobb ezeknél a pillanatoknál, pláne egy olyasvalakinek, mint jómagam. Fülembe harapása jól esik, és miután elhajolt, most én csúszok közelebb hozzá, és fogok rá a tarkójára, magamhoz húzva őt, és bárminemű felvezetés nélkül kezdem el őt csókolni. Ezt követően még mindig nem eresztem egyik ajkát, és csak vigyorogva nézek zöld szemeibe. Végül én is eltávolodok, és felállok, a pohár tartalmát pedig mindeközben kiiszom. Kezemet nyújtom felé, ha elfogadja, akkor pedig felrántom őt egészen közel magamhoz, durván megsértve bárminemű személyi szférát. Na nem mintha úgy ismerném Grace-t, akit ez zavarná. - Akkor hát mutasd az utat - halvány féloldalas mosollyal az arcomon mondom neki, aztán pedig félre is állok az útjából, hogy vezethessen. Lehet, hogy eddig is örültünk a viszontlátásnak, na majd ez után hogy fogunk.
Egyhamar el is érünk a szobájához, én pedig nekidőlve az ajtó melletti falnak figyelem, ahogy kinyitja az ajtót. Ezt követően amolyan „hölgyek előre” biccentést végzek. Ahogy bemegy, még hátulról is megnézem magamnak. Basszus, még mindig durván jó bőr ez a nő… Végül én is bebiccenek a szobába, mögöttem pedig becsukom az ajtót. Kicsit beljebb sétálok, körbenézve a helyiségen. - Hm, egész kellemes. Többet kéne hotelbe járnom - bólintok néhányat, aztán pedig ha Grace nem lép be az én szférámba, úgy én férkőzök be az övébe, és húzom ismét közelebb magamhoz egyik kezemmel átkarolva a derekát. - Na de hol is tartottunk? - kérdezem tőle nyájasan, ahogyan ajkaimat rátapasztom a nyakára, és elkezdem ott csókolgatni.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Grace K. Hopkins tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Kedd Május 09, 2017 5:58 pm


Muire & Grace



Caught within your stare, within your touch, such a subtle sting.
+16



Az új életem, új munkája – gondolom keserűen. Nos, igen... az új életem még erősen várat magára. Hiába áltatom magamat ugyanis azzal, hogy új életet kezdtem, a férjem-, a fiam nélkül, ez hazugság. Hazudok a barátaimnak, a családomnak, a környezetemnek, de még saját magamnak is. Megpróbáltam, igen. Rettentően igyekeztem új életet kezdeni, amikor magam mögött hagytam a várost, a régi házunkat, ami többé-kevésbé sikerült is, de nem egészen. Még mindig vadul élnek bennem az érzelmek és az emlékek, amiket az a bizonyos, szörnyűséges éjszaka váltott ki belőlem.
Hazudok abban, hogy új életet kezdtem. Mert, bizony, bizony, van még olyan, ami béklyókba ver, és a régi életemhez láncol. Például, az emlékeken túl, a fiam. Az én egyetlen, imádott kisfiam, akiről a mai napig nem tudok semmit sem, hogy él-e, avagy meghalt, és, amíg erre rá nem jövök, gyanítom-, hovatovább egészen biztos vagyok benne, hogy nem kezdhetek teljesen új életet.
- Mindig is tudtam, hogy a hasznodat fogom venni – vigyorgok a férfire, tökéletesen leplezve keserű gondolataimat, újfent kissé neki dőlve vállammal, mint az előbb. Aztán, következő szavai után, egy lélegzetvételnyi szünet áll be. Muire elmosolyodik, úgy, ahogyan csak a gazfickók tudnak mosolyogni, azzal a rosszfiús, kétértelmű féloldalas mosollyal. Az én arcomon is hasonló kaliberű mosoly rajzolódik, alsó ajkam jobb szélét röviden megnyalom közben.
- Nem hagynálak kielégítetlenül – az ő kéréséhez méltón, az én replikám is félreérthető és erősen kétértelmű színezettel bír. Ennek ellenére arcomat nem futja el a pír, nem sütöm le a pillantásomat, állhatatosan és kérlelhetetlenül állom a férfi pillantását, tartom a szemkontaktust. Egyelőre azonban visszafogom magamat, és nem érek hozzá, éppen csak egy kicsit dőlök felé ültemben, és nagyon remélem, hogy ezzel nem csak magamat húzom fel teljesen, hanem őt is. Nem arról van szó, hogy szórakozom a férfivel, ugyan, kérem, dehogy! Csak éppen kiélvezem a mi kis játszmánkat. Minden felvezető kör közelebb, és még közelebb fog hajtani hozzá, egyre beljebb és még sokkal-sokkal beljebb. Azt is pontosan tudom, hogy mennyivel jobb lesz így majd az a pillanat, amikor is majd először megérintem, vagy, amikor a bőrünk egymáshoz simul majd – nem is beszélve a szexről.
Nyilván, nem napokig, hetekig, vagy akár hónapokig elhúzódó felvezető köröket akarok futni, mialatt majd úgy űzzük egymást, mint két, fékezhetetlen, éhes bestia. Ha ilyesmire vágynék, tudnám, hogy rossz ajtón kopogtatok. Muiredach nem akar sem tőlem, sem mástól semmi komolyat, semmi olyat, aminek kapcsolat szaga van. És momentán én sem erre vágyok.
Most azt akarom, hogy boldoggá tegyen, és nem kevésbé akarom én boldoggá tenni őt.
- Rendben, Muiredach – most rajtam a sor, hogy bólintsak, és bár első sorban két, régi ismerősként pózolunk most itt, a hotel bárjában, élénk színezettel megfűszerezett párbeszédet folytatva, ez a téma most komoly. Muiredach szavai is komolyak, és én is komolyan gondolom, hogy nem akarom egyelőre beavatni a férfit. Nem tudom, hogy mit kezdene az információval és a tudással, aminek a birtokába kerül. Hiszek benne és remélem, hogy nem nyomna fel azonnal a rendőrségen, és valahogyan megértené, hogy baleset volt – még akkor is, ha az én hülyeségemnek volt köszönhető mindaz, ami velem-, és ez által a családommal történt. Talán elítélne, talán megvetne, talán soha többé nem akarna beszélni velem – lévén tudom, hogy milyen fontos neki a család, mint olyan, mint fogalom -, de nem hiszem, hogy felhasználná ellenem. Éppen csak arról van szó, hogy tartok-, hovatovább egyenesen rettegek attól, hogy e miatt, a felelőtlenségem-, a múltban egy elkövetett vétkem, bűnöm miatt elveszíteném őt, elveszíteném a barátságát.
- Nyitott könyv vagyok – felelem szavaira. A gyilkosságtól eltekintve tartom magamat ahhoz, hogy az igazság lovagja vagyok, nyílt lapokkal játszok, nem hazudok, tízből tizenkétszer kimondom azt, ami a fejemben jár, amire gondolok, nem köntörfalazok, és nem áskálódok. Bárkinek, bármit a képébe mondok, bár igyekszem tapintatos-, és kicsit sem bántó lenni, már csak azért is, mert lehet, hogy az igazság olykor csúf, de egy szép csomagolásban, ezüst tálcán tálalt hazugság is csak hazugság marad.
Gyötrően lassan húzom végig tenyeremet a férfi combján, ingerelve őt, és saját magamat is. A szívem vadul zakatol, mint egy prédára leső ragadozóé. Alig bírok magammal, érzem, ahogy a jóleső feszültség lassan felgyülemlik bennem, kéjes ködje szépen, lassan, fokozatosan elborítja az agyamat. Amikor közel húzódok hozzá, mélyen belélegzem Muire illatát, a tüdőmben tartom egy szívdobbanásnyi ideig, valósággal ízlelem az illatot. Amikor egy szemvillanásnyi időre elnézek mögötte, az egyik asztal irányába, ahol ketten ülnek, megbotránkozó pillantásokat küldve irányunkba; én pedig csak futólag rájuk mosolygok.
Nem mondom, hogy meglep a férfi tenyere a tarkómon, de nem feltétlenül számítottam rá. Ennek ellenére hevesen viszonzom a csókot, ízlelve ajkait. Kezem még mindig ölében, a nadrágon keresztül mélyesztem húsába ujjaimat. Míg alsó ajkamat fogva tartja, állhatatosan vájom opálos íriszeimet az ő, brandy színű lélektükreibe.
Nekem már nem maradt sok whiskey a poharamban, talán, ha két-három korty, azt én is egy lélegzetvétellel veszem magamhoz, hagyva, hogy az erős szesz végigmarja a torkomat, a gerincemet, a gyomromat.
Egészen közel simulok hozzá, miután felrántott magához, kissé jobbra biccentve fejemet, ajkam szegletében kéjes mosoly játszadozik.
- Gyere – intek fejemmel a bár bejárati ajtaja felé, ami a bejárati csarnokba vezet. Az én szobám a másodikon van, de az összes lift éppen úton van, szóval a lépcsők felé veszem az utat, a tizenhetes szoba felé, odaérve előveszem a szobakulcsot, és elfordítom a zárban, aztán elsőként lépek be a szobába, ami alkalmi otthonomul szolgál momentán. Kellemes, bézs színűek a falak, és ezekhez hasonló árnyalatú a szőnyeg, az ágytakaró, valamint a fürdőben a csempék is. A falon egyetlen kép van, egy ír kastélyról. Az ággyal szemben lévő fal mentén az egyik sarokban egy kétajtós ruhás szekrény, a másikban pedig, a szekrénnyel szemben, egy íróasztal, és egy eléggé nagyméretű tükör, az erkélyajtó mellett. A franciaágy két oldalán egy-egy éjjeliszekrény, egy-egy lámpával.
- Üdvözöllek szerény hajlékomban! – vele szembe fordulva dorombolom a félhomályba, ugyanis csak a nagy erkélyablakokon beszivárgó, utcai fények világítanak be a szobába. Aztán hagyom, hogy újfent közel húzzon magához, s, ha nem így tett volna, akkor én magam lépek közelebb hozzá, hogy erős, izmos karjai közé simuljak, testemmel az övének feszüljek.
Pontosan tudja, hogy a nyakam az egyik gyenge pontom, azonnal elmosolyodok, és sóhaj szökik ki ajkaim résén. E közben egyik kezemmel a férfit ölelem magamhoz, vállánál, majd körmeimet finoman tarkójába vájom, másik kezemmel pedig a felsője alá nyúlok, hátán simítok végig ujjaimmal, újra, és újra, és újra, le, és fel, aztán ugyanígy a felsője alatt kockás hasán, izmos mellkasán.
Arcomat nyaka ívébe fúrom, orrommal cirógatom, nyelvem hegyével alig érintve szántok végig a puha bőrön, lágy csókokat lehelve rá.


Words: 1 063 ▲ Music: Deep ▲ Note: Losing track and losing time, and I forget to breathe.



« When you come out of the storm,
you won’t be the same person who walked in.
That’s what this storm’s all about. »

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
▲ Charlize Theron
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Pént. Május 26, 2017 3:58 pm

+18

Sokakat láttam belerokkanni a kettős életbe, ugyanis nem kevés emberrel dolgoztam már együtt az évszázadaim során. A szervezet, amiben benne voltunk, mi, bérgyilkosok, eléggé fegyelmezett volt, és a lehető legjobb embereket próbálta kiképezni mind fizikailag, mind mentálisan. De sajnálatos módon a legerősebbnek mutatkozó, legtöbb potenciállal rendelkezők közül is esett ki egynéhány, miután életükben először elvették egy ember életét. Egyesek vissza tudtak térni ebből az állapotból, de veszett ügyük volt. Pont azért is, amiért nekem, mert rossz emberek tudatába került a családja, és… úgy jártak, mint én a menyasszonyommal. Ki-ki hogyan reagált az ilyenekre. Valaki nem bírta tovább, és véget vetett a szenvedéseinek, valakinek választania kellett a kettő között és megtette, és voltak, akik a halálukba rohantak. Ez van… akármennyire is volt egyesekben valami természetfeletti, ugyanúgy emberek voltunk és vagyunk. Én nekem hosszú időbe telt elvarrni minden egyes szálamat azzal az élettel, és nagyjából sikerült is. De az árnyéka a mai napig követ, szóval felkészültnek kell lennem minden eshetőségre, ezért sem szakítottam meg a régebbi kapcsolataimat.
– Nyitott könyv, mi? Remélem nem csak ez a könyv lesz ma nyitott – válaszolom neki játékosan. Egek, hányszor fordult már elő az, hogy az ilyesmi megszólalásaimat, mint ahogy Grace-szel beszélgetünk bizonyos nők egyszerűen képtelen voltak felfogni, és még majdnem magyarázkodnom kellett utána. Az ilyen a legrosszabb. Tegyük fel elmondasz egy olyan viccet, történetet, amin te jó magad hihetetlen nagyot tudsz röhögni, a másik meg csak néz árgus szemekkel, mert nem esik le neki, és aztán el kell magyarázni. A jobbik eset, ha elsőre sikerül elmagyarázni, de ha már többször kell… na de hogy is lyukadtam ki ide?
Tetszik – hogy ne tetszene -, mikor kisebb felvezetésként elkezdi a combomat simogatni. Valahol ekkor dőlt el biztosra, hogy itt bizony nem csak beszélgetés fog történni köztünk – na nem mintha bánnám. Vagyis, ha úgy vesszük, amire készülünk, az is egyfajta kommunikáció, csak nem a beszéddel, hanem az egészünkkel. Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem fog semmiről sem szólni, pusztán egymás vágyainak kielégítéséről, és pont ez a jó benne. Ha egyikünk is többet képzelne bele a kelleténél, az csak nemkívánatos feszültséget okozna, amire lássuk be, egyikünk sem vágyik.
A csók közben sem tétlenkedik, ami miatt csak még inkább sikerül olajat öntenie a tűzre. Biztos érdekesen festhetünk távolról annak, akik minket figyelnek – mert tudom, hogy legalább egy pár szem rajtunk legel, hogy mégis mi a francot csinálunk itt, egy ilyen helyen. Szinte érzem a tekinteteket magunkon. De pont nem érdekel. Felőlem addig nézhetnek, ameddig csak akarnak, én nem vagyok szégyellős, annyi szent.
Nem olyan sokkal később pedig már ott is vagyunk az alkalmi szállásában. Kicsit beljebb lépdelek, hogy megnézhessem magamnak ezt az egész lakást, mi az ami áldozatául eshet a leendő kis légyottunknak – mert annyi biztos, hogy a „felhívás keringőre” egyikünk számára sem a bécsi keringőt fogja jelenteni jelen pillanatban. Ahhoz is kellene egy állapot nekem, hogy én bárkivel ilyenre vetemedjek, és nem Grace ellen szólva, de hogy ő vele én táncba bocsátkozzak… na jó vicc.
Imádom az ilyet, mikor nem is kell túl sokat tennem, mert egy nő ennyire érzékeny bizonyos helyeken, és alighogy hozzáérek ott az ajkaimmal, máris felsóhajt. Szerencsére volt időm Grace-t is ilyen téren kiismerni, hogy mit és hogyan szeret az ágyban. Ezt pedig pontosan tudom, hogy az egyik legérzékenyebb pontja. Élvezem a kezének simogatását, amit a pólóm alatt művel, és egy ideig hagyom is, hogy még csak ilyen kis nyugisan csókolgassuk, simogassuk egymást. Kell a felvezetés, na, nincs abban semmi jó, ha elsietjük ezt.
Egy idő után viszont a felsőm aljához nyúlok, hogy leszedjem azt magamról, ezt követően pedig róla is megpróbálom leeszkábálni a felülső viseletet, melltartóstul – már ha visel – együtt. Kerekded halmaiba markolok egyik kezemmel, majd finoman játszadozok az egyik mellbimbójával, miközben másik kezemmel pedig hátán, fenekén simítok végig, és végül alá nyúlva kapom fel őt a magasságomba – mert lássuk be, vagy 20 centi különbség van köztünk még így is. Ha van valami komód, akkor felültetem arra a szőkeséget, és visszatérek ajkaihoz, amit vadul, vágytól átitatva kezdek el falni. Eddig mellével játszadozó kezem lassan végigsiklik a hasán, és ujjaim becsúsznak a nadrágja alá, hogy a fehérneműn keresztül ingerelhessem őt egy kicsit. Ha már azt érzem, hogy kellően nedves odalent, akkor pedig elhajolok ajkaitól is.
Lassan csókolgatom végig a felsőtestét, egy pillanatra egyik mellbimbóját ajkaim közé fogva és kicsit megszívva, nyalogatva, de aztán folytatom lejjebb az utamat. Mikor elérek oda le hozzá, nem sietve el a dolgokat kezdem el megszabadítani a nadrágjától, amit miután lehúztam róla, mögénk dobom. Az átázott bugyiját nem szedem le még róla, és a combja belső felére lehelek lágy csókokat, alig hozzáérve, mégis ingerelve őt. Eközben egyik kezemmel pedig a másik combját cirógatom. Ahogy mondtam, amúgy sem sietünk sehova. Szépen, ráérősen csókolgatom egyre feljebb a combját, mikor pedig elérek a legérzékenyebb pontjához, akkor csak egyszerűen félrehúzom a bugyiját, hogy odaférhessek a csiklójához nyelvemmel, amit nem is vagyok rest egyből elkezdeni kényeztetni. Mivel érzem felajzottságát, így először kettő, később három ujjammal is belényomakodok, úgy folytatva a kényeztetését. Hevesen ingerlem őt, finoman nyalogatom, de távolról sem akarom még eljuttatni őt az orgazmusig. Nem, az hadd várasson csak magára még. Egy-két percig voltam csak odalent, és faltam őt, de aztán felállok, hogy újra ajkaira tapaszthassam az enyéimet, egyik kezemmel hajába túrva, másikat pedig visszacsúsztatva alsóneműje alá, hogy tovább simogathassam őt odalent, gondosan ügyelve arra, hogy ne menjen el idejekorán.
// Bocsánat a késésért! doboz Nem fogok rendszer csinálni belőle, ígérem! hug //
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Grace K. Hopkins tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Szomb. Jún. 03, 2017 2:11 pm


Muire & Grace



Caught within your stare, within your touch, such a subtle sting.
+18



Nem tudom, hogy meddig tudok még így élni. A keserű, fájdalmas tudattal, hogy megöltem, megsemmisítettem a férjemet, hogy talán, ki tudja, a fiam is meghalt, nekem hála. A családom, akiket imádtam, az életem, amit úgy szerettem, nem, hogy romokban, szilánkosra tört, hanem valósággal elpusztult, megszűnt létezni, és többé már nem az enyém – csak a keserédes emlékek, amik tovább élnek a fejemben, és kísértenek szüntelen, valószínűleg az utolsó lélegzetvételem-, a halálom napjáig. És most... bármennyire is tiltakozok ellene, bármilyen erővel is tagadom, nem élek igazán, csupán csak vergődök a saját magam által kreált kalitkában, mint egy szárnyaszegett rabmadár. Még a kiutat sem látom egyelőre ebből a csapdából, ugyanis az egyetlen menekülési lehetőségem az volna, ha megtalálnám az elveszett fiamat. De erre persze nincs semmiféle garancia. Meglehet, hogy csak egy szellemet keresek, kergetek szakadatlanul, állhatatosan és rendíthetetlenül.
Játékos replikájára édesen nevetek – ez valódi, nem úgy, mint a korábbi pár, hamis kacaj.
- Tudod, hogy milyen nyitott tudok lenni. Ismersz már eléggé – mutatok rá a tényre, hogy mindig is vevő voltam az ilyen-, és ehhez rettentően hasonló kis játszadozásokra. És, ha ez, a szavaim, nem volna elegendő, tettekkel is a tudtára adom, hogy bizony, komoly szándékaim vannak vele, és az idővel, ami ma este nekünk adatott: sokat sejtetőn cirógatom, és simogatom combját, még akkor is, amikor kéjesen a fülébe suttogok, amikor arcélének simítom az enyémet, amikor vehemensen és szenvedélyesen viszonzom a csókját. Még akkor sem zavartatom magamat, amikor észreveszem, hogy egy pár szempár rajtunk időzik, és némelyik megbotránkozva figyeli a jelenetünket – amit elrontani nem tudnak az árgus szemek sem, hiszen ez a pillanat, ami valószínűleg hosszú órák előjátéka is egyben, a mi pillanatunk, senki másé.
Már nincs lelkiismeret-furdalásom az ilyen esték alkalmával. Pár évig senkit sem voltam hajlandó az ágyamba engedni, és senkivel sem akartam összegyűrni a lepedőt. Szerettem a férjemet, mindennél jobban, és soha nem csaltam meg őt a kapcsolatunk során. Az emlékét is tiszteltem, és ennek fényében hosszú hónapokig egyfajta cölibátusban éltem az életemet, a mindennapjaimat. Nem vágytam sem férfiak, sem nők társaságára ilyen téren.
Nem Muire törte meg ezt a képzeletbeli fogadalmat, amit ugyan nem a világnak, és nem a keresztény hívők urának tettem, hanem egy másik férfi, még Ausztráliában, azokban az időkben, amikor visszaköltöztem először a Hopkins birtokra, majd egy ideig Sydneyben éltem. A kontinens legnagyobb városában kezdtem a zarándokutamat, abban bízva, hogy a városban majd újra sikerül színeket és fényt csempésznem az életembe, hogy kellő erővel és pozitív hozzáállással indulhassak el.
Őszinte leszek – mert, már miért ne lennék? -, nem emlékszem a férfi nevére, akivel a férjem halála után először lefeküdtem. Csak az arcára, de arra kristálytisztán: napbarnított, bronzos volt a bőre, a haja az aranybarna és az étcsokoládé különös elegye volt, és azok az azúr kék szemek... olyan nyitottan, és barátságosan néztek rám, mintha csak megbocsátottak volna nekem a múltban elkövetett bűneimért. Végre valaki, aki nem sajnálattal nézett rám, aki nem aggódott értem, aki csak a szépet és a jót látta ebben az emberi torzóban, és, aki egyáltalán nem is látta a szilánkosra tört szívet és lelket. Valaki, aki csak boldogságot akart, és cserébe csak boldogságot tudott felajánlani nekem – se többet, se kevesebbet, még, ha csak illanásnyi időre is, egyetlen éjszakára.
Akkor, és ott, Sydney egyik ragyogó éjszakáján, ha másképpen nem is, testileg mindenképpen túltettem magamat a férjem halálán.
És nem sokkal később találkoztam Muiredach-al is.
Most pedig, mintha csak megismételné magát a történelem: éppen csak a világ egy másik pontján, szinte a Föld másik felén, egy másik városban, egy, már messzebbre nyúló ismertséggel, és több-, az egymás irányába tanúsított tapasztalattal.
Amikor leveszi a felsőjét, már én is elkezdem kigombolni a fehér blúzomat, amit viselek, majd együttes erővel megszabadulunk a felesleges ruhadarabtól, Muire pedig a melltartótól is. Ezzel egyidejűleg én kissé előre dőlök ültemben, mintegy felkínálva testemet a férfinek, aki nem is tétlenkedik, és azonnal a melleimbe mar. Mellbimbóim megkeményednek, érzékenyen reagálnak minden érintésre. Mellkasom hevesen emelkedik és süllyed. Én, e közben, egyik kezemmel a hajába túrok, belemarkolok a tincseibe, másik kezemmel pedig az övét – feltéve, ha visel – kezdem el kioldani, majd a nadrágja cipzárját húzom le. A folyamatban maga, a férfi akaszt meg azzal, hogy karjaiba kap, majd a szoba egyik felében lévő, fiókos komódra ültet, lábaimat teste köré tekerem, csípőmet az övéhez nyomom, hozzá dörgölve ingerlem, egyik kezem körmeit hátába vájom.
Izmaim és idegeim finoman össze-összerezzennek felsőtestemen végighaladó csókjai nyomán. Ajkaim elnyílnak, ahogy a legérzékenyebb pontomhoz ér, hátamat a hideg falnak vetem, de húzom magammal a férfit is, hogy most én adjak neki csókot. Nyelvemnek nem kell utat törnie magának a fogsoron keresztül, azonnal bebocsátást nyer, nyelvem buja játékot játszik az övével.
Amikor eltávolodik tőlem, és a testemen lefelé visz útja, úgy a komód peremébe kapaszkodok, és, ahogy tudom, segítek neki abban, hogy megszabaduljon a nadrágomtól is, mely halkan és tompán puffanva ér földet Muire mögött valahol, a hotel puha szőnyegén.
Érzékenyen érint a kényeztetés, amit kifejezetten élvezek, így ültemben előrébb tolom a csípőmet. Valósággal hagyom, hogy kínozzon a férfi. Az egész testemben érzem a szétáramló forróságot. A kezemmel, amivel eddig a komódot szorongattam, most Muire hajába túrok, tarkóját cirógatom, itt-ott bőrébe vájom körmeimet, a másik kezemmel az egyik mellemhez nyúlok, és a halomba markolok.
Fejemet hátra vetem, sóhajok és nyögések szakadnak fel tüdőmből, miközben a férfi odalent munkálkodik.
Aztán abbahagyja, de szinte azonnal ajkaimra tapasztja sajátjait. Hevesen veszem a levegőt, miközben felső testemet a férfinek préselem, mellbimbóim érzékenyen reagálnak a másik test érintésére.
Majd folytatom, amit még az imént kezdtem el: a nadrágjától való megszabadítást. Egyelőre nem csúsztatom le a csípőjéről, csak kezeimmel felsőtestén végigsimítva, hasát cirógatva ujjbegyeimmel, férfiasságát szabadítom ki. Jobbom ujjai először csak finoman, alig érintve a puha bőrt, simítanak végig pár másodpercig Muire péniszén, majd lágyan köré fonódnak. Közben farkasszemet nézek vele, és kéjes mosolyra görbülnek ajkaim. Gyötrelmesen lassú mozdulatokkal kezdem el húzogatni a bőrt, majd egyre gyorsabb tempót vesz fel kezem, de közben kínosan ügyelek rá, hogy ne csak én-, de ő se menjen el idő előtt. Még előrébb tolom csípőmet, és férfiasságának végét a már forró és duzzadt nőiességemhez illesztem, és óvatosan végig húzom ott, újra, és újra, és újra, hogy a büszkeségével is érezze, hogy mit tett velem.


Words: 1 010 ▲ Music: Deep ▲ Note: Losing track and losing time, and I forget to breathe.



« When you come out of the storm,
you won’t be the same person who walked in.
That’s what this storm’s all about. »

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
▲ Charlize Theron
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Szomb. Jún. 03, 2017 6:16 pm

+18

Valamilyen szinten érdekel, hogy mi történt vele az elmúlt időben, mióta utoljára láttuk egymást, de úgy érzem, hogy ezt bőven át tudjuk beszélni később is, ha már kiélveztük egymás társaságát. Azt sem fogom a legkisebb mértékben sem elsietni, ismerem már magamat. És őt is, hogy szerintem ez lenne a legutolsó dolog, amit akarna. Időnk, mint a tenger, én nem sietek most sehova, és ő sem úgy néz ki, mint akinek olyan sietős lenne bárhová is a dolga. Egyébként meg szerintem, amit most akarunk, azaz fogunk csinálni, bőven felül tudná írni bármelyik kisebb tervét. Házkeresés, munkakeresés… mind olyan, amit nem lehet csak pikkpakk eldönteni, de nem is kell.
Kíváncsi voltam egy kicsit, mikor megláttam, hogy vajon be fogja-e adni a derekát, hagyni fog-e újra a lábai közé engedni engem, és örülök, hogy a legjobb forgatókönyv felé terelődött ez az egész. Közös erővel vetkőztetjük egymást, finoman simogatva a másikat, újra felfedezve egymás testét, amit már olyan régen érezhettünk. Bármely ép eszénél lévő férfi – és még néhány nő is – valószínűleg ugyanilyen hevességgel simítana végig a testén a szöszkének, mint ahogy én teszem azt. Érzem rajta, mennyire akarja ezt most ő is, amint előredől, már markolok is bele kerekded halmaiba, és mellbimbójával kezdek el játszadozni. Érzem, amint megkeményedik ujjaim között, ez pedig egy kaján vigyort varázsol az arcomra. Imádom, hogy ilyen hatással tudok lenni rá és sokan másokra is. Míg én vele játszadozok, ő az övemet bontja ki és húzza le a cipzáromat, én meg mielőtt bármit is elhamarkodnánk, inkább magasságomba kapom őt és átpakolok a komód tetejére. Persze ő sem tétlenkedik eközben, és engem sem hagy reakció nélkül, ahogy csípőjét hozzám dörgöli.
Nyelvem és ajkaim játéka, amivel a legérzékenyebb pontját kényeztetem, érzem, hogy vadító hatással vannak rá. Egyre vadabbul kezdem őt odalent falni, amint közelebb nyomja ágyékát hozzám. Nem is tudom, mi a kedvencem a másokkal való együttlétben. Talán pont ez, mikor ennyire ki vannak nekem szolgáltatva, én pedig úgy ingerelhetem őket, ahogy kényem-kedvem tartja. Én döntök, hogy átlendítem-e a túloldalra, vagy pedig inkább visszarántom az utolsó pillanatokban, hogy nagyobb gyönyörök elé nézhessünk mind a ketten. Felnézek rá, és elmosolyodom, ahogy az egyik mellét markolássza. Egek, de imádom, mikor ezt csinálják. Teljesen megvadít, mikor így magukhoz nyúlnak a nők. Ezt Grace is jól tudja. Volt, mikor kicsit változtatni akartam a szokásos felálláson és erre kértem, hogy ne csináljunk mást, csak kényeztessük magunkat egymással szemben, vágyva a másik csókjára, érintésére, de nem adva be a derekunkat. Ki tudja, még lehet ma is sor kerülhet erre. Ahogy kijön. Mert az biztos, hogy nem fogom ennyiben hagyni ezt az egészet, mint ami felé most haladunk.
Kemény mellbimbói szinte karcolják a felsőtestemet, és kíváncsian várom, hogy mit fog tenni ezt követőleg. De én sem tétlenkedek, mert visszacsúsztatva az ujjaimat a bugyija alá lassan folytatom még az ingerlését. Megrázom vigyorogva a fejemet, ahogy nem tolja lentebb a csípőmön a nadrágot, csak a férfiasságomért nyúl, amivel nem kell sokat csinálnia, nagy és duzzadt vagyok már odalent, így simulok a tenyerébe. Lassú simításai hatására érzem, hogy szinte megőrülök, mikor viszont köré fonódnak ujjai és úgy kezd el kézimunkázni, akkor jólesően a csókunkba sóhajtok. Kihúzom a kezemet a fehérnemű alól, és mellette támaszkodok meg a komód szélében. Ahogy gyorsít a tempón, azzal együtt az én légzésem is hevesebb lesz, sóhajaim pedig gyakoribbak.
Gonosz kis dög ez a Grace, de jól csinálja a dolgát, azt meg kell adnom neki. Érzem, milyen nedves odalent, még a fehérneműn keresztül is, de máshogy is érezni akarom, ezért megszabadítom a bugyijától, és hagyom, hadd folytassa ezt. Közben magamról is lehúzom a felesleges ruhadarabokat, amiket elrúgok magam mögé valahova. Kezéért nyúlok, és azt irányítva helyezem be éppen csak a makkomat a hüvelyébe, aztán ki, és ezt még elismétlem párszor. Közben nem engedem el a tekintetét sem egy pillanatra. Végül pedig már nem játszom tovább ezt a játékot, és szépen lassan beléhatolok, kitöltve őt belülről. Egyik lábát mindeközben a nyakamba helyezem, és combját simogatom egyik kezemmel, másikkal pedig mellére markolok rá, és kezdem el ujjammal morzsolni a gyémántkemény mellbimbóját, ahogy csípőmet lassan, ütemesen, és egyre gyorsuló tempóban elkezdem mozgatni. Amint kicsit gyorsul a tempó, úgy válnak gyakoribbá az én sóhajaim és nyögéseim is, minden bizonnyal az övével keveredve. Végül csak markolászom a mellét, és kicsit alulról is magamhoz húzom, mert még ennél is közelebb akarom őt érezni magamhoz. Néhány lökés erejéig teljesen tövig hatolok benne, ekkor keményebben markolok rá a mellére is.
Most viszont képtelen lennék ezen túl kínozni magamat, ezért nem lassítok egy pillanatra sem. Combját simogatom, és lábfejére nyomok csókot, mielőtt vészesen közel érkeznék az orgazmushoz. Utolsó lökéseim kemények, és mikor elér ez az érzés, akkor egész testem megfeszül, egy jóleső bizsergés járja át a testemet, ahogy beléeresztem magamat. Forrókat és sűrűket lövellve megyek el benne, és mindeközben egy mély nyögést hallatok. Biztosra veszem, hogy ha nem is érte volna el a pontot, akkor az a néhány érintés, amivel még a csiklójához érek, képesek ezt előidézni nála – de kétlem, hogy ne ment volna el velem együtt, vagy már előttem valamivel. Mellkasom hevesen emelkedik, hajamból néhány tincs rakoncátlanul tapad az arcomra, ahogy próbálom összekapni magamat. Kb félúton megszólalok.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod. Bár nem úgy ismerlek, mint aki bánná. Még a végén követelnéd is a jussodat. Mégiscsak régen találkoztunk már, van pótolnivalónk - mondom neki vigyorogva, ahogy lassan kihúzódok belőle. Ezt követően odahajolok hozzá, hogy nyelvemmel újfent betekintést nyerhessek a szájába, és kacéran szórakozzak az övével. Időközben leemelem őt a komódról, és amint a csók véget ér, megfordítom őt. Finoman simítok végig a fenekén, és bele is markolok. - Semmit nem változtál. Talán csak még dögösebb lettél - mondom neki fülébe suttogva, mielőtt beleharapnék abba ingerlően.
Még nem túl tettre kész férfiasságomat nekinyomom a fenekének, aztán kezeiért nyúlok. Egyiket a lába közé vezetem be, másikkal pedig a mellére segítek rámarkolni. Lent is segítek neki eleinte az ingerlésben, de aztán átadom neki a stafétabotot, hogy ő kényeztethesse saját magát, ahogy azt annyira szeretem látni. Ha úgy döntene, hogy a következő menet ilyen legyen, nekem az sem lenne ellenemre, de most mást akarok. Felingerelni magunkat, aztán ismét magamévá tenni őt. Férfiasságomra markolva simogatom azt a fenekéhez, aztán egy kis idő múlva pedig a nőiességéhez, hogy újra visszanyerhessem régi formámat. Ha pedig tovább folytatja azt, amibe velem együtt belekezdtünk, az pedig végképp csak rásegít.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Grace K. Hopkins tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Szomb. Jún. 03, 2017 10:13 pm


Muire & Grace



Caught within your stare, within your touch, such a subtle sting.
+18



A testem minden egyes porcikája, minden szövetem, izmom és idegem reagál Muire érintéseire. Alig bírom visszafogni magamat, és, ha őszinte akarok lenni, nem is akarom. Lehet, hogy ez önző módon hangzik tőlem, a nőtől, aki elvileg azért van itt, hogy a fiát megkeresse, és kis szerencsével meg is találja, hogy új lakást, új munkahelyet keressek magamnak, hogy fel tudjam építeni az új életemet. De, mi van akkor, ha azt mondom, hogy lehet, hogy ennek az új életnek immár Muire is szerves része lesz – legalábbis én szeretném, ha az lenne? Nyilvánvalóan nem a közös esküvőnket tervezem – haha, jó vicc! -, mivel számomra sokkal fontosabb a barátsága. Régebben is jól kijöttünk egymással, és a hotel éttermében-, és most sincs ez másképpen. Jól kijövünk egymással, és most nem csak a szexre gondolok, hanem minden másra (is!).
Nem is húztuk sokáig az időt, vettem a lapot, és nem, hogy engedek neki, hanem természetesen partner vagyok a terveiben. Ezt az egészet is épp úgy akarom, mint ő. Mert eléggé nyilvánvaló, hogy akarja, akar engem, és én is akarom őt – hogy mindketten ugyanazt akarjuk a másiktól. Ilyen egyszerű ez az egész, nincs ezen mit túlgondolni, túlkomplikálni.
A karjaiba simulok, a testének feszülök, törleszkedő macska módjára dörgölőzök hozzá. Valósággal ezüst tálcán kínálom fel neki a testemet – és cserébe nyilvánvalóan ugyanezt várom el tőle. És meg is kapom kisebb-nagyobb dózisokban.
Míg ő odalent kényeztet, én hevesen veszem a levegőt, sóhajok és nyögések szöknek ki ajkaim résén. Pontosan tudom, hogy direkt csinálja ezt, hogy direkt kínoz, hogy szinte a végsőkig űz, kerget a kielégülés felé. Erélyesen és vehemensen markolok önnön mellembe, a saját mellbimbómat ingerlem ujjbegyeimmel, miközben a férfi nyelve és ajkai játékosan, ugyanakkor egyre-, és egyre vadabbul kezd felajzani, a komód előtt térdelve. Kristálytisztán emlékszem azokra az esetekre, amikor ’tiltott’ volt a másikhoz érni, csak és kizárólag saját magunkat kényeztethettük. Eleinte furcsa volt, és szokatlan, lévén Muiredach előtt még soha, senkivel sem csináltam hasonlót. Elvégre az önkielégítés, mint olyan, eléggé privát dolog, nem igaz? Azért csinálják az emberek, mert nincs kivel megosztaniuk a vágyaikat, mert nincs ki kielégítse őket. Idegen-, és kezdetben talán még kellemetlen is volt hát ezt egy férfi-, nevén nevezve, Muiredach előtt megtenni – és nézni, miképpen ő is saját magát kényezteti. Persze, nem vagyok valamiféle szende szűz, soha nem is voltam-, és máig nem vagyok prűd, de szükség volt némi időre, hogy ilyen jelleggel is megnyíljak a férfi előtt. Azt persze soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen extázis járta át a testem egészét, mikor saját magunk kielégítése után, mintegy gyógyírként, kielégítettük egymást is.
Érzem, hogy egyre jobban, és még jobban felhevül a testem minden egyes pontja, mintha csak forrna a vér az ereimben, és felgyülemlik bennem a vágy, mely egyre sürgetőbb kiélést követel, de, ahogyan azt látom és érzem is, Muire is észrevette, hogy már nemigen tudom visszafogni magamat, ha akarom, ha nem. Éppen ezért hagy is egy szusszanásnyi időt arra, hogy összeszedjem magamat – én pedig nem várok ölbe tett kézzel, helyette azonnal a férfi nadrágja felé nyúlok.
Kéjes vigyort villantok a férfire, miután a cirógatás után a büszkeségére markolok. Egészen hízelgő, hiszen még bele sem lendültem, és máris ilyen hatással vagyok rá...
Kegyetlenül lassú mozdulatokkal kezdem el teljesen az őrületbe kergetni, és bevadítani Muiredach-ot. Lábaimmal közben el sem engedem, a derekára fonódnak tagjaim, és borostyán színű lélektükreibe vájom opálos íriszeimet, le sem veszem róla a tekintetemet, és, mikor viszonzom a szenvedélyes csókot, akkor sem lassítok a tempót, amit diktálok, és, ami mostanra eléggé elvadult.
Aztán hagyom, hogy a kezemre kulcsolt ujjaival irányítsa a mozdulatsort. Először még el is hiszem, hogy belém fog hatolni, aztán egy rosszalló, ugyanakkor cinkos mosolyra rándul ajkam szeglete, mert azonnal rájövök, hogy csak szórakozik velem.
Némán nyílnak el ajkaim, ahogy kérlelve simulok újra hozzá testemmel, szabad kezemmel átkarolom vállát, homlokomat szinte az övének támasztom, orrunk összeér, kéjtől párás sóhajaim ajkaira szöknek.
Csak akkor nyögök fel, amikor belém hatol. A bal lábam a vállára kerül, a jobb továbbra is dereka köré fonódik. Egészen a komód széléig csúszok ültemben, miközben ő a combomat simogatja, addig én, szabaddá vált kezemmel a vállába kapaszkodom, ujjbegyeimmel az izomkötegbe vájok, végigsimítok felkarján, és a hátán, legalábbis, ameddig elér a kezem; másik kezemmel a mellembe marok, a mellbimbómat ingerlem, morzsolom.
Heves, mély lélegzetvételeink és nyögéseink keverednek az üres szobában, és ebben a pillanatban, az éj leple alatt, ebben a középszerű, dublini hotelben időzve, olyan, mintha csak Muiredach meg én lennénk a világon – senki és semmi sem számít többé, csak a gyönyör, és a hamarosan bekövetkező kéjes vágy kicsúcsosodása és beteljesülése.
Ami nem is marad el.
Felkarjába-, saját mellembe marok, egy szívdobbanással az előtt, hogy elmenne. Reszketek a férfi karjaiban, az izmaim megfeszülnek, majd elernyednek, de a hüvelyem szorosan öleli körbe Muiredach férfiasságát, már-már görcsösen rándul össze. Már minden érintés egyfajta édesen gyötrő kín. A szívem talán ki is hagy egy pillanatra, mert valósággal beleszédülök a katartikus élménybe; a testem ívbe feszül, hangosan és mámortól részegülve nyögök fel, a kezem szorítása erősebb, a hüvelyemé elgyengül.
Mindez egy pillanat csupán, a következőben Muiredach is elélvez. Érintése a csiklómon már csak csillapítja a sok behatást, ami ért, de még most is reszketek a gyönyörtől.
- Oh, ugyan kérlek... – kaján vigyorra rándul ajkam szeglete. – Ennyivel be sem érném belőled – játékosan kacsintok a férfire. Mert, hát, ami-, vagy ez esetben, aki jó, az jó. És Muiredach nagyon-, kegyetlenül jó, és én élveztem-, és élvezek minden vele töltött percet.
Futólag pillantok le, ahogy kihúzódik belőlem, férfiasságára gyöngyházfényű nedv borít könnyű, áttetsző leplet. A csókot viszonzom, pajkosan játszok a férfivel. Imádom ezt benne, bennünk, hogy nem vesszük véresen komolyan ezt az egészet, és közben olyan jól szórakozunk, és nem stresszelünk feleslegesen! Amikor elválunk, megnyalom az alsó ajkamat, miközben vállam fölött pillantok a szemem sarkából a férfire.
- Te sem panaszkodhatsz, barátom – dorombolom a szavakat a saját vállamra, Muiredach-nak címezve őket.
Ahogy megérzem a férfiasságát, úgy nyomom neki kissé én is a fenekemet. Egy testként mozdulunk, csak éppen a másik fél irányába. Hagyom, hogy irányítsa a kezeimet, és elmosolyodom. A még most is forró és érzékeny ponthoz érünk.
- Hmm – búgom, és sóhajtok, és, csak miután elengedett, akkor nyomulok először két ujjal a hüvelyembe. Saját magam kínzásában is roppantul jó vagyok: gyötrelmesen lassan mozgatom a kezemet, az ujjaimat magamban, közben sóhajtozok az elmúlt percekben, a mellemet markolom. Perverz módon néha hátrapillantok a férfire, a lélektükreibe nézek, azt figyelem, ahogyan a férfiassága újra, és újra a fenekemhez simul.


Words: 1 052 ▲ Music: Deep ▲ Note: Losing track and losing time, and I forget to breathe.



« When you come out of the storm,
you won’t be the same person who walked in.
That’s what this storm’s all about. »

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
▲ Charlize Theron
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Vas. Jún. 04, 2017 5:16 pm

+18

Miközben odalent munkálkodok, elgondolkozom azon, hogy lehet kínoznom kéne még őt – már azon túl, amit most csinálok vele -, de ehelyett úgy döntök, hogy csak egy kicsit szórakozok még vele. Látni akarom az arcán, a szemein a türelmetlenséget, hogy mikor teszem már őt magamévá, és kezdünk bele a táncunkba. De fiatal még az este, könnyen meglehet, hogy kapni fog még az eltervezett kis kínzásomból. Számos adottság embere vagyok, és ez is közéjük tartozik, hogy nagyon is jól tudom, miként vagyok képes a legnagyobb élvezeteket okozni bárkinek. És azért lássuk be… minél tovább tart az előjáték, minél tovább ingereljük a másikat, annál istenibb érzés lesz a végén a kielégülés. Akár együtt lépjük át azt a határt, akár csak a delikvens. Most mindenképpen úgy szeretném, hogy az előbbi érvényesüljön. Túlzottan vágyom már rá, és kívánom őt, főként ahogy látom rajta, hogy nem tud mit kezdeni magával már ő sem, és a mellét ingerli vadul nyögdécselések sorozatával vegyítve ezt. Legszívesebben már most ajkaim közé venném finom, kemény mellbimbóit, hogy így okozzak neki és nekem is egyaránt nagyobb élvezeteket.
Sosem tagadtam – nem is nagyon tudtam volna -, hogy a lenti munkálkodásom engem is fel szokott izgatni. Látva, mennyire szétesik nekem köszönhetően a nő, akivel ezt teszem, és a tudat is, hogy mi fog valószínűleg ez után következni… Érintését érezve pedig végképp azt érzem, hogy elveszek. Egyáltalán nem sieti el a dolgokat ő sem, aminek felettébb örülök. Vigyorát viszonzom, mikor éppen csak bekukucskálok férfiasságommal, de még nem teszem magamévá őt. Ne aggódjál, Grace, én is nagyon vágyom már erre, hogy végre egymásba simuljon a két test délebb tájékon is. Kellemes nyögést hallatok, mikor kezével a vállamba mar, és tovább simogat engem, már ameddig elér. Valamint azt is nagyon jól tudja, én mit szeretek ilyenkor látni – ha esetleg valami érthetetlen okból az érzés nem lenne elég -, mégpedig ahogy magát ingerli. Na meg lássuk be… nem ismertem eddig olyan nőt, akinek ilyen – sőt, még más – esetekben ne lenne érzékeny a melle, mellbimbója. Így magát kényeztetve pedig nem csak az én, de az önnön élvezetét is növeli. Teljesen nyerő szituáció mindkét félnek, nem? Nem mintha nem segítenék rá az élvezetére minden lehetséges módon. Finoman simogatom a combját, és másik, szabad mellét pedig én masszírozgatom egyik kezemmel. Szerintem panaszra egyikünknek sem lehet oka az újratalálkozás értelmében. És csupán belegondolni abba, hogy még alig telt el 20-25 perc, máris itt vagyunk… beleborzongok, mi fog még itt történni. De kellemes perceknek, óráknak nézünk elébe, annyit már most megmondok.
Felnyögök, mikor megérzem az orgazmusának hullámait, és a vállamba marását. Összehúzódásai hatására nekem sem kell már túl sok, hogy ugyanez az érzés átjárjon engemet is. Beléengedem magamat, mindenféle gondolkodás nélkül, miközben megkönnyebbülök. Tudom, hogy Grace-nek is helyén van az esze, és nem fogja 9 hónappal később az én utódomat megszülni. Lássuk be, erre semelyikünk nem vágyik. De mindig is így csináltuk amúgy meg. Talán az első két alkalomnál védekeztünk úgy igazán, de mindketten jól tudtuk már, hogy ez így sokkalta élvezetesebb, ha nem gátol minket semmi benne.
Vigyora és kacsintására szélesebb mosoly kúszik az ajkaimra. Ezért is szeretek vele lenni, mert ha egyszer összekerülünk, ott nincs olyan, hogy gyors numera és aztán mindenki megy útjára. Ó, nem. Kérjük mindketten a jussunkat, ami megillet minket, és arra próbálok hajtani, hogy a lehető legtöbb módon leljünk rá a kielégülésre. Látom rajta, ahogy egy pillanatra a férfiasságomra pillant, mikor kihúzódok belőle, ezt pedig egyfajta bóknak is veszem egyúttal.
- Jó válasz, szöszke - mondom neki mosolyogva, miközben már nyúlok is a kezéért, hogy a tökéletes stratégiai pontokra vezethessem azokat. Imádom, ahogy nekem nyomja a fenekét, ezzel is próbálva arra ösztönözni, hogy visszanyerjem korábbi formámat, és mondhatom, jó úton haladunk már most is. Amint elengedem kezeit, látom, hogy máris saját magába nyomja két ujját, és melleit markolássza. Én is ráfogok férfiasságomra, és húzogatom rajta a bőrt, miközben a fenekéhez is simogatom azt. Szabad kezemmel átnyúlok mellette, és a másik mellébe markolok. Elkezdem masszírozgatni, és mikor már éppen kezdek újra merevvé válni, akkor rányomok egy csókot a nyakára, és magam felé fordítom őt. Emlékszem, az elején még mennyire nem volt erre kapható Grace, hogy magunkat kényeztessük egymás szeme láttára, úgy, hogy nem érünk a másikhoz. Meg is értettem, én nekem sem szokásom ezt csinálni, de akkor és ott kis kísérletezéshez támadt kedvem. Egy kis újdonságot akartam hozni az együttléteinkbe. Az biztos, hogy sikerült is. Most meg már szerencsére nem pironkodik.
A kezét, amivel a mellét kényeztette elveszem onnan, és férfiasságomra vezetem, hogy azzal is foglalkozzon kicsit, hisz nagyon vágyik a társaságra. Látni, ahogy saját magában mozognak az ujjai, érezhetően engem is feltüzelnek. Míg ő – remélhetőleg – a férfiasságomat ingerli, addig én odahajolok az egyik melléhez, és a bimbóját az ajkaim közé zárom. Vadul megszívom és harapdálgatom, de még éppen annyira, hogy ne fájjon neki, hanem sokkal inkább élvezetet csalhassak elő belőle. Azt követően pedig finoman nyalogatni kezdem azt, még jobban ingerelve őt. Egyik kezemmel aztán én is odanyúltam hozzá, és míg kezeivel saját magában mozgott, addig én a csiklóját kezdtem kicsit kényeztetni ujjbegyeimmel.
Miután kellően felhevültünk mindketten, abbahagyom mellbimbóinak ingerlését, és ajkaihoz hajolok. Nyelvemmel újfent utat török a szájába, amit szerencsére nem akadályoz meg. Vágytól ittasan szólalok meg végül, ajkaira suttogva szinte a szavakat. – Térdelj le - nem parancsoló a hangnemem, sokkal inkább kérlelő. Érezni akarom, ahogy teljes mértékben őrületbe kerget, annyira, hogy szinte már parancsolni sem tudok magamnak. Eltér az eredeti tervemtől, de a legkisebb mértékben sem bánom. Sőt, jelenleg nem is vágyok semmire sem jobban, minthogy újra megérezzem ajkait és nyelvét a legbecsesebb testrészemen. Biztosra veszem, hogy még mindig jól tudja, miként is tegyen kedvemre. Ha pedig a végsőkig akarna hajtani – amit aztán végképp nem bánnék -, akkor is nagyon jól tudja, hogy utána ugyan kelleni fog nekem egy, a mostaninál valamivel nagyobb pihenő, de ekkor viszont csak vele fogok foglalkozni. Nem kell túlgondolni a dolgokat, hogy belássuk, rosszul egyikünk sem jár. Ha pedig végül kérésemnek eleget tenne, úgy belekapaszkodom a komódba egyik kezemmel, és várom, mit fog tenni velem.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Grace K. Hopkins tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Hétf. Jún. 05, 2017 12:24 pm


Muire & Grace



Caught within your stare, within your touch, such a subtle sting.
+18



Nem fogom vissza magamat, és nem adom a nehezen kapható, hideg fapicsát, aki egyébként nem vagyok. Ha a testem jelzései, az össze-összerezzenő izmok, a duzzadt, nedves pontom, ölelő karjaim, játszadozó ujjaim nem volnának elég bizonyítékok arra, hogy mennyire vágyok már a férfire, a sóhajaim és a nyögéseim végképp biztosíthatják e felől Muire-t. Nem játszom meg magamat, nem játszom el a jégkirálynőt, mert az az ember, az a nő nem én vagyok. E helyett szenvedélyesen simulok a férfi karjaiba, ezüst tálcán kínálom neki a testemet, és a saját kielégülésem mellett, nyilvánvalóan, az övét is szem előtt tartom, és fontosnak vélem, hogy ő is legalább olyan jól érezze magát, és élvezze a szituációt, amibe olyan hirtelen csöppentünk bele.
Erre is a férfi ’szoktatott rá’; a játszadozásra. Korábban nem játszadoztam, sem a férjem előtt, sem a férjemmel, sem utána, mígnem Muiredach be nem lépett az életembe. Korábban csak ilyen-olyan szexbe bonyolódtam férfiakkal, de azok a légyottok csupán egyéjszakás kis semmiségek voltak többnyire. Az egykori férjemmel is így kezdődött: mint egy aprócska semmiség. Vele sem játszottam, sem a megismerkedésünkkor, sem a kapcsolatunk-, sem a házasságunk alatt. Idővel a légyottok szeretkezéssé változtak. Muire volt az, aki bevezetett ebbe, és, amit később magam is alkalmaztam a férfiakon vagy a nőkön. Mert, bizony, bizony, ha nem volna egyértelmű, és világos, nőkkel is voltam már, nem egyszer életem során. Velük is játszottam, őket is kínoztam, sőt, volt olyan is, aki azt gondolta magáról, hogy egy egészen kicsit sem vonzódik a nőkhöz. Aztán jöttem én. A gyalázatos megrontó.
Ösztönszerűen csúszok előre ültemben, amikor éppen csak hozzám ér férfiasságával, de úgy fest, nem hatom meg vele a férfit, aki még pár alkalommal eljátssza ugyanezt, én meg csak kéjes feszültséggel telve vigyorgok rá. Pontosan tudom, hogy kettőnk közül a férfi a türelmesebb típus, bár érzem, minden egyes rezdülésében, hogy ő is legalább annyira vágyik rám, mint én rá. Azt is tudom, hogy így később, nem is olyan sokára, majd sokkal élvezetesebb lesz mindkettőnk számára a gyönyör teli élvezet, mintha csak úgy, mindenféle előjáték nélkül egymásnak esünk. Bár, én ezt tettem volna, ha nem Muire köt ki a szállodai szobámban, hanem másvalaki.
Miközben a saját mellembe marok, a mellbimbómat morzsolom, nem kerüli el a figyelmemet, ahogyan a combomat cirógatja, ugyanis, mintegy ezernyi irányba szökik szét a jólesőn pezsgő borzongás. Nem tudom, hogy meddig bírom még, Muire – gondolom, de nem mondom ki, mert képtelen vagyok most egy szót is szólni. E helyett csak nyögések robbannak ki tüdőmből, szöknek ki ajkaim résén.
És nem is kell semmit sem mondanom, mert a következő percek egyikében be is következik a katartikus gyönyör pillanata. Robbanásszerű élményként kezdődik, aztán apró, borzongató kis villámcsapások miriádnyi villanásaként csap le rám az érzés, újra, meg újra, meg újra. És, mint a vihar utáni-, már-már elektromos kisülésekkel teli csendként, még tajtékosan hullámzik végig egész testemen az orgazmus.
Aztán, egy-két heves szívdobbanással később a férfi is belém élvezve megy el, ez pedig csak olaj a tűzre, ami egyszerre csillapít le, valamilyen szinten, ugyanakkor csak még jobban felperzseli a tűzet az ereimben, és csak még többet, és többet akarok ebből az egészből, belőle.
Ujjaimat szinte azonnal, amikor oda vezeti, hüvelyembe nyomom. Lassan. Kínzóan, gyötrelmesen lassan. A gyenge pontom duzzadt, érzékeny, és forró. Amennyire csak lehet, és tudok, a férfinek feszülök testemmel, hogy bőrömön érezzem az övét, ahogy a büszkesége a fenekemhez súrolódik, ahogy izmai mozognak mögöttem. Azt is érzem, hogy ő is magát kezdte el ingerelni, miközben szabad kezével a másik mellemhez nyúl. Alkarjára finom, könnyű kis csókokat lehelek, orrommal cirógatom a bőrét. Ha eddig nem lettem volna áldásos romokban az iménti miatt, akkor a nyakamon csattanó csók megpecsételte az állapotot, amibe egymást hajszoltuk.
Amikor maga felé fordít, nem állok le kezem mozgatásával, saját magamban, sőt, a harmadik ujjamat is magamba vezetem, de a tempó továbbra is kínzóan lassú, de ennek ellenére is áttetsző, síkos nedv egy cseppje csorog le combom belső felén. Közben egy ideig a szemébe nézek, állom pillantását, ha éppen nem azt nézi, hogy mit csinálok saját magammal odalent, aztán a kezére nézek, amint a férfiasságán húzogatja a kezét, és rövidesen át is adja nekem a stafétabotot – amit, nem kéretve magamat, át is veszek és ugyanazzal a tempóval folytatom, amit elkezdett, mint azt, amit magammal csinálok. Lassan. Hogy teljesen megvadítsam, beindítsam, kikészítsem.
Hátravetve fejemet sóhajtok, amikor a még-, illetve már újfent kemény mellbimbómat kezdi el harapdálni, ajkam szegletében kéjes kis mosoly játszadozik, a kezeimmel nem állok le a mozgásban. Amikor ő is hozzáér a csiklómhoz, a térdeim is beleremegnek az érzésbe. Szinte kiugrok a bőrömből, úgy vet szét újra a mámoros élvezet érzése, mely az egész testemben szétterjed. És ez így megy pár percig, a mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, és ezt jelezve a férfinek, csókot nyomok fejére. A következő csókot Muire a szájára kapja, játékosan harapok ajkába, nyelvemmel táncba bocsátkozom az övével.
Ajkaimra suttogott, kérlelőnek ható szavai nem lepnek meg. Pilláimat lesütve, merev férfiasságát nézem, ráfonódó ujjaimmal. Orromat az övének simítom, és, mintegy búcsúcsókot nyomva ajkaira, kihúzódok magamból, és ezzel egyidejűleg elengedem a büszkeségét.
Egészen közel lépek hozzá, csípőmmel, szeméremdombommal a férfiasságának dörgölőzök, közben a szemébe nézek. Újabb csókot lehelek ajkaira. Aztán az állára. Végig a nyakán, a kulcscsontján. Mellkasánál elidőzök: finoman cirógatom, nonfiguratív, láthatatlan mintákat rajzolok a bőrére ujjbegyeimmel, én is megharapom az ő bimbóját, de épp csupán annyira, hogy az ne legyen fájdalmas, nyelvemmel körberajzolom, kicsit megszívom. Kezeimet átvezetem a hátára, gerince mentén lifteznek ujjaim, néha finoman karcolom körmeimmel a hátán a bőrt. Illanásnyi csókokkal illetem a hasát, az összes, formás izomkockát.
Aztán már előtte is térdelek, kezeimet a derekán tartom. Csak, hogy húzzam az agyát, ágyékát csókolgatom, csípője vonalában, a fenekén is végigsimítok, oda is belemélyesztem kissé körmeimet, míg végül meg nem állapodok a combjain.
A szívem... mintha ki akarna ugrani a helyéről, harci dobok ritmusára dübörög, bordáim alkotta ketrecének feszül.
Finoman egyik kezembe veszem golyóit, és óvatosan ingerlem azokat. Mindeközben oldalról közelítem meg ajkaimmal a férfiasságát: először éppen csak orrommal cirógatom, párszor. Aztán az ajkaimmal. Egész hosszában lágy csókokat adok rá. Aztán már a nyelvemet is bevetem: hegyével alig érintve nyalok rajta végig a csókok között.
Néha felnézek, az arcát kémlelem. Nem titkolt szándékom az őrületbe kergetni őt.
A makkjára adott csók az utolsó. Ekkor kezdem el a számba venni a férfiasságát. És ezt sem sietem el. Gonosz én...
Nyelvemmel ingerelve mozgatom a fejemet, hogy minél többet-, minél nagyobb részét be tudjam kapni. Közben kínosan ügyelek rá, hogy a fogaim ne sértsék a puha, kényes testrészt. Gyötrően-, talán kínzóan lassan körözök nyelvemmel; lejjebb is, aztán újfent a makkján. Ingerlő, körkörös mozdulatokat teszek nyelvemmel a csúcsán, hogy aztán újra a számba vegyem. Mélyebben, és még mélyebben, de csak ameddig nekem jól esik. Aztán kezdem szinte elölről: nyelvem a büszkesége csúcsán kering a saját pályáján, hogy aztán mélyen fogadjam be újfent. Egyre hevesebben és gyorsabban mozog a fejem, a nyelvem, a golyóit kényeztető ujjam, miközben másik kezemmel a combját simogatom és cirógatom.
Ha elélvez, a számba élvez, én pedig szemérmetlenül nyelem le.


Words: 1 144 ▲ Music: Deep ▲ Note: Losing track and losing time, and I forget to breathe.



« When you come out of the storm,
you won’t be the same person who walked in.
That’s what this storm’s all about. »

avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets

19
● ● Posztok száma :
▲ Charlize Theron
● ● karakter arca :


Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba •• Hétf. Júl. 03, 2017 8:41 am

+18

Talán pont ezért szerettem annyira az együttléteket Grace-szel. Nálunk valahogy sosem az volt a fő cél, hogy az önnön kielégülésünket segítsük elő, és ennyi, semmi több. Nem, mi mindig szem előtt tartottuk a másik élvezetét is. Szerencsére mi jól ismerjük már egymás testét is, ez pedig csak még inkább segít minket abban, hogy a lehető legélvezetesebb éjszakában legyen részünk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nálunk az adok-kapok olyasvalami, amivel több, mint megéri élni. Én legalábbis szeretem viszonozni a másiktól kapott figyelmet és kényeztetést. És valahogy úgy ismertem meg Grace-t is, hogy hasonlóan van ezzel.
Imádom látni, ahogy szinte muszájnak érzi magához nyúlnia, miközben kényeztetem őt. Bár ki tudja, lehet közre játszik az is, hogy jól tudja a szöszi, mennyire szeretem ezt látni, és hogy ezzel csak még inkább fel tudja korbácsolni a vágyaimat, ami lássuk be, egyikünknek sem hátrányos, épp ellenkezőleg. Nem gondolkozok túl sokat az aktus közben, egyszerűen csak arra próbálok figyelni, hogy mind neki, mind nekem a lehető legjobb legyen. Annyi erőm pedig nem lett volna, hogy egy másodpercre is szakítsak ölének forróságával, és kényelmével, ezért hát nem is teszem. Belé élvezve élem át a világ egyik legfelemelőbb érzését, és tudom, hogy ez egyáltalán nem tudja őt zavarni. Sőt, még szerintem csak rá is teszek egy lapáttal az élvezeteire.
Akármennyire is vágyom arra, hogy az én ujjaim mozogjanak ilyen ráérős tempóban benne, most kicsit türtőztetem magam – úgy is lesz még rá alkalmam, úgy érzem. Van egy olyan érzésem, hogy ő is nagyon szívesen segítene ki jelen helyzetemben. Nem sietve el a dolgokat húzogatom a férfiasságomon lévő bőrt, ezzel próbálva újra teljes izgalmi állapotba hozni magamat. És azért lássuk be, nagyon jó úton haladok. Látva a válla fölött – mégiscsak van egy bizonyos magasságbeli különbség köztünk -, ahogyan a saját mellét kényezteti és ujjai nedves hüvelyében mozognak, valamint érezve ahogy formás feneke hozzám simul, nincs is nehéz dolgom. De annyira megkívántam már őt, hogy csak nem bírok magammal, és egyik melléért nyúlok, hogy én is kicsit kényeztethessem őt, és finoman játszadozhassak a kerek halmaival. Csókjain elmosolyodom, és még kicsit ebben a pozícióban maradunk, de aztán új ötletem támad.
Vigyorom nem lankad le, sőt, csak még szélesebb lesz, mikor látom, hogy az én további gerjesztésemre még egy ujját önmagába vezeti, úgy folytatva a kényeztetését. Felpillantok végül szemeibe, és úgy álljuk egymás tekintetét, szinte farkasszemet nézve a másikkal. És új felállást is tervezek el ezáltal, mikor férfiasságomra fonom a kezét, már abba is jólesően belesóhajtok. Lehajolok melléhez, és finoman harapdálom, nyalogatom azokat, majd csusszantom le kezemet a már érezhetően túlontúl érzékennyé vált csiklójához, azt is kezelésbe véve. Testbeszéde és a hangok, amiket hallat csak még tovább korbácsolják a vágyamat iránta. Csókját élvezettel tele viszonzom, belemosolyodom mikor egyik ajkamba beleharap, de aztán nyelvünk újra vad táncra kél egymással. De örülök, hogy ilyen jó látásom van, és kiszúrtam ma Grace-t az utcáról – meg hogy egyáltalán erre jártam.
Látom, ahogy férfiasságomra pillant, majd egy csókot követően a kezei újra szabadok lesznek. Mikor közelebb lép hozzám, egyik kezemmel magamhoz ölelem, hogy még közelebb érezhessem magamhoz forró, duzzadt pontját, amint férfiasságomhoz dörgöli. Aztán lesiklik a fenekére, amibe könnyedén markolok bele, miközben újabb csókba ránt engemet.
Szépen, lassan kezd el egyre lentebb haladni, én pedig minden egyes pillanatát imádom ennek. Mikor mellbimbómba gyengéden beleharap és ízlelgeti, belesóhajtok az érzésbe, ahogy pedig körmeit a bőrömön húzogatja, néha egy-egy pillanatra megmozdul az egész testem, mert annyira megőrjít.
Sejthettem volna, hogy nem lesz könnyű menet. Rettentő közel van már a férfiasságomhoz, ő mégis kínozni akar engem, amit egyszerűen imádok. Ez a rövid kis idő, míg csak a közvetlen közelébe időzik, mintha egy örökkévalóság lenne. De aztán mire észbe kapok, már érzem, ahogy kezeivel egyre lejjebb haladt, és aztán pedig ajkaival csókolgatja már-már túlzottan is keménnyé vált férfiasságomat. Tekintetemet egy pillanatra sem veszem le róla, mert pusztán a látvány is őrjítő, ahogy végignyal merevségemen. Mellkasom hevesen emelkedik folyamatosan, és nem is próbálom titkolni, hogy utálom és imádom amiért ennyire kínoz engem. De inkább utóbbi. Rettentő lassan veszi szájába a farkamat, és ekkor pedig egy mély, hosszú nyögés szakad fel a torkomból. Megőrjít ez a nőszemély.
Ahogy egyre inkább gyorsítani kezd a játékának tempóján, úgy markolok bele végül a hajába, és kezdem el a tarkóját masszírozgatni, valamint rásegíteni kezemmel. Sóhajaim egyre szaporábbak lesznek, a csípőm egyre gyakrabban rándul meg a kényeztetésnek köszönhetően. Ő viszont nem áll meg, nem ragaszkodik ahhoz egyáltalán, hogy együtt lépjük át újra azt a csodás pontot, és csakis nekem akar élvezetet okozni. Testem végül megfeszül, és ekkor erősebben markolok rá a hajára, aztán pedig a szájába engedem magam, forrón és sűrűn, elég nagy adagot terítve rá. Ennyi kínzás után ezen meglepődne bárki is?
Amint sikerül kicsit csillapodnom, és ha még ő sem állt fel, akkor én húzom feljebb, s rántom magamhoz egyből közelebb. - Ördögi egy teremtés vagy. Ezt imádom - mondom neki vigyorogva, mielőtt odahajolnék ajkaihoz, és vadul megcsókolnám. Közben egyúttal az ágy felé kezdem el terelni magunkat, húzva őt magammal, odaérve pedig egyszerűen csak rálököm őt az ágyra és már mászom is fölé.
Nyelvemmel újra bebocsátást kérek a szájába, amit meg is kapok, közben kezemet lassacskán lejjebb csúsztatom a testén. Ám aminthogy elérnék a legérzékenyebb pontjához, más irányt vesznek az ujjaim, és a lábáig húzom azokat. Belemarkolok feszes combjába, miközben nyelvével játszadozom és ajkait falom. Mindennemű felvezetés nélkül haladok egyre lejjebb, nyakát gyengéden csókolgatva, majd kulcscsontját, és így érek el végig a halmaiig. Nem sokat tétovázva egyiket máris számba veszem, és elkezdem szívogatni. Szabad kezemmel pedig a másikat masszírozgatom, felváltva ezt a mellbimbójának morzsolgatásával, hogy minél több élvezetekkel teli nyögést és sóhajt tudjak kicsalni belőle. A másik kezemmel még mindig combját simogatom, alig-alig hozzáérve, és elég lassan. Számmal a kényeztetést egy pillanatra sem hagyom abba, ehelyett bevetem a nyelvemet is, és elkezdem finoman nyalogatni, körözni körülötte. Még kicsit fogammal is megkaristolom, amit aztán csókokkal enyhítek. Tudom, hogy vannak olyan nők, akiket pusztán már a melleinek ingerlésével el lehet juttatni az orgazmusig, de bevallom, Grace fogalmam sincs, beletartozik-e ebbe. Annyit viszont tudok, hogy rettentően szereti, és élvezi ha ott munkálkodik valaki. Szerencséjére nekem is egyik gyengepontom ez.
Egy-két percig mást sem csinálok, csak itt ténykedek. Végül úgy döntök, ideje lesz már kicsit tovább haladni. Amennyire rajta pihenek a szöszin, érzem egyszerűen, hogy milyen forróságot áraszt az öle, és már nagyon vágyom arra, hogy újra megízlelhessem odalent. De mindent szépen sorjában. Adok egy utolsó csókot mellére, majd pedig ugyanezt folytatom, csak egyre lejjebb haladva a testén. És ismét, amint elérnék a csiklójáig, egyszerűen csak kikerülöm azt. Combja belső felére adok lágy csókokat, ezzel is próbálva minél inkább felingerelni őt, hogy egyszerűen már szükségnek érezze, hogy végre ott is hozzáérjek. Másik kezemmel mindeközben hol combját, hol fenekét simogatom, markolászom.
Elég kínzás után végül megadom neki, amire érezhetően nagyon vágyik már. Odahajolok csiklójához, és máris kezelésbe veszem. Megszívom kicsit, aztán pedig nyelvemmel kezdek el játszadozni vele, finoman körözve, egyáltalán nem elsietve az egészet. Egy pillanatra feltekintek rá, hogy lássam az arcán a vágyakozást, avagy a megőrülést, de egy pillanatra sem hagyom abba ingerlését. Nem sokat tökölve máris belényomakodok két ujjammal, és egyből el is kezdem benne mozgatni azokat. Mindeközben érzem, hogy én is kezdek teljesen felizgulni ennek köszönhetően, rásegítésképpen még szabad kezemmel végig is simítok egypárszor a férfiasságomon. Mikor már érzem, hogy rettentő közel van a célhoz, és már csak egy kis ösztönzés választja el attól, hogy elélvezzen, akkor egyszerűen csak elhajolok onnan és újra a combját kezdem el csókolgatni, ezzel is húzva kicsit az időt, ujjaimat nem mozdítva belőle. Ha úgy érzem, folytathatom tovább a kínzást, akkor már vissza is hajolok hozzá, és ezt még legalább egyszer eljátszom, minél tovább elhúzva a kielégülését.
Hirtelen ötlettől vezérelve ajkaimmal elszakadok csiklójától és elkezdek feljebb mászni hozzá, újfent melleire tapadva. Eközben szabad kezemmel férfiasságomat fogom meg, és kezdem el dörzsölgetni a csiklójához kicsit. De tényleg nem sokáig, csak hogy érezhesse, már több, mint bevetésre kész vagyok. Viszont ezek után mégis inkább csak bevetem a harmadik ujjamat is, és úgy folytatom a kényeztetését, nem titkolt szándékomként, hogy most már tényleg eljuttathassam őt a csúcspontra. Elhajolok mellétől, és másik kezemmel mellette támaszkodom meg, és fölé magasodva nézem az arcát, figyelve, hogy miként éli át ezt az egészet. Nem lassítva, épp ellenkezőleg, csak gyorsítva ingerlem őt. Amint az orgazmus eléri őt is, csak elmosolyodom rajta, és nem húzom ki belőle az ujjaimat, mert érezni akarom vad összehúzódásait és lüktetését.
Amint látom rajta, hogy kicsit lecsillapodott, úgy odahajolok hozzá, és megcsókolom. – Remélem a grand fináléra még maradt erőd – mondom neki vigyorogva, aztán pedig mellé fekszem és ezzel együtt húzom magamra őt. Rábízom, hogy akar-e még kicsit ingerelni mindenek előtt, vagy pedig nem akar tökölni és máris bele akar kezdeni a lovaglásomba. Az biztos, hogy egyikkel sem jár rosszul egyikünk sem.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

92
● ● Posztok száma :
Cora
● ● Keresem :
Jason Momoa
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Tizenhetes szoba ••

Tell me your secrets


Tizenhetes szoba
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Belváros :: Hotel-