Sacré Coeur bazilika
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Sacré Coeur bazilika •• Szer. Júl. 19, 2017 9:40 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Vas. Aug. 13, 2017 4:42 pm

Chris && Panda
Nem voltam biztos abban, hogy el fog jönni, hiszen miért tenné meg? Egy család voltunk egykoron, de arra is csak kicsit több, mint egy éve jöttem rá, hogy van egy kitagadott testvér is. Akkor is véletlenül, hiszen elcsíptem egy-egy beszélgetést, majd pedig véletlenül egymásba botlottunk az utcán. Vélhetően ő is tudja, hogy mit tett Pandora, de szerencsére eddig sose hozta fel. Eleget akarnak beszélni már az orvosok az állandó öngyilkossági kísérletről, amiről én mit se tudok. És nehéz olyat megbánni, amit el se követtél, mert nem te vagy Pandora. Te Jasmine Fisher rendőrnő nő vagy, de még se… még se mondhatom el ezt senkinek se. Taxival érkeztem meg a helyre, majd kíváncsian pillantottam körbe, de nem leltem őt. Úgy gondoltam, hogy itt jó lesz, hiszen eléggé forgalmas, mint a helyiek, mind a turisták által, így annyira nem keverhet senkit se bajba. Igaz, azt se tudtam, hogy egyedül fog-e érkezi, vagy nem, ha egyáltalán eljön. Végül lassan indultam el a bazilika felé, majd pedig az egyik üres padra leültem a parkban.
Kezemben a kávét szorongattam, majd kicsit oldalra billentettem a fejemet, ahogyan a múlt árnyait, jellegzetességeit kerestem a hatalmas épületen. Nem tehetek róla, mindig is imádtam a történelmet, de tanárnak sose mentem volna, egykoron rendőr lett belőlem, most meg múzeumi kurátor. Nekem pedig ez teljesen jó. Szeretek elveszni a Louvre-ben vagy olykor a közeli kastélyok díszes termei, vagy csodálatos kertjei között. Gyerek kiáltásra leszek figyelmes, sietve kapom fel a fejemet, de nem ők azok. Még mindig nem akarom elhinni azt, amit az aktában találtam, igaz, azóta sok mindenre rájöttem, hogy vélhetően azt a balesetet nem is ő okozta, hanem én, vagyis az elődöm. Tényleg ennyire nem tőrödön lett volna, hogy még az se érdekelte, hogy mi lesz a testvérével utána? Nem, nem akartam elhinni, pedig ez volt az igazság. Lassan fújtam ki a levegőt, majd pedig sötétlő tincseimbe túrtam, hogy kisimítsam az arcomból. Lassan hátra dőltem a padon és miután ittam pár kortyot csak az égre emeltem a pillantásomat és reménykedtem abban, hogy el fog jönni. Tudnia kell erről, mert apa úgy néz ki még mindig nem higgadt le irányába. Ugyanakkor féltem is találkozni vele, mert ő volt az egyetlen, akinek a pillantásában mást láttam, amikor rám nézett. Mintha ő érezné azt, hogy nem az vagyok, akinek lennem kéne és ő nem fogná az öngyilkossági kísérletre azt, hogy ennyire megváltoztam. Kicsit több, mint két év. Lesz ez még több idő is, nyugi. Nem sejt semmit se. Csak legyél jó testvér, ahogyan kell, pedig nem vagyunk testvérek és ez így még nehezebb… Túlzottan is nehéz olykor eljátszani a testvéri kötödést, főleg, mivel én mindig is egyke voltam. Nekem csak Maisie volt a testvérem, de más senki se…

■ ■ -  ■ ■  Remélem tetszeni fog. edi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Hétf. Aug. 14, 2017 2:34 pm

Panda – Christophe



Már vagy öt perce téma a sirályok és azok szokásai, persze, burkoltan kifejezve, hogy el akar menni a pizsamapartira. Ennek örülök és nem is. Nehéz volt rávenni, hogy szocializálja magát, s keresse meg magának a megfelelő közeget a gyerekek világában is.
- Nem, az nem szükséges egy pizsamapartihoz – veszem ki a fizika könyvet. Egyáltalán, mi az, hogy fizika könyv van nála? Erre betesz egy matek könyvet, amit már útközben elkapok és az asztalra teszem vissza, helyette fogom az egyik Teddy maciját és beteszem azt a hátizsákba. Durcát kapok cserébe, karba fontat.
- A könyv a matek szakkörre való, most bulizni mész.

Egy órával később megkönnyebbülten állok be a parkolóba a bazilika közelében, s veszem beljebb az irányt. Mások azt mondanák, sikeresen leadták a csomagot, de bennem folyton ott motoszkál, mikor tör elő belőle a zsenigyerek és ezzel utáltatja ki magát a többiek közül.
Nem vágyom belépni az épületbe, azóta nem létezik ez a hit számomra, hogy először láttam olyan dolgokat gyerekként, ami erősen kiábrándított a papokat illetően. Most azonban cseppet sem foglalkozom ezzel, egyrészt fáradt vagyok, sok meló van, s ha nemet mondok, akkor nézhetek más műhely után.
Mindez azonban messze száll, ahogy meglátom Pandát a padon ücsörögni.
- Szia! – mosolyogva adok neki két puszit, s ülök le mellé.
Nehéz kijátszani apánkat, hogy így is találkozhassunk, sok mindent kockáztatok ezzel, hiszen a végzés az végzés. De tönkretett annyira, hogy ne érdekeljen, csak azért vagyok óvatos, mert van egy tízéves lányom, akit fel akarok nevelni, s vannak testvéreim, akikkel szeretnék törődni, mint ahogy anyánkkal is.
Pandora az utóbbi időben furcsa. Egyáltalán nem értek az öngyilkos típusú emberekhez, mint ahogy a lélek bugyraihoz sem. Bennem csak a testvér szólal meg, akárhányszor összefutunk vagy beszélünk. S azt mondja, figyeljek rá, valami nem stimmel vele.
- Jó újra látni – s ez az öröm nem olyan, mint amikor két testvér találkozik hosszú idő után. Két olyan testvér találkozása, akiknek tiltva van, hogy találkozzanak, s mégis megteszik, mert fontosak egymásnak.
- Mi újság van veled? – okos és művelt nővé cseperedett, s azért be kell vallanom, hiába az elit nevelés, azóta az már rólam lekopott, s valószínűleg nyomába sem érek a testvéreimnek a műveltség szinten, minden időmet vagy a munka, vagy a lányom nevelése teszi ki. De nem tudok erre panaszkodni, hacsak arra nem, hogy a testvéreim azok viszont egyfolytában hiányoznak.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Csüt. Aug. 17, 2017 10:52 pm

Amikor megszólal, akkor sietve pillantok rá a kéklő égbolt helyett, miközben a bárányfelhőket néztem és különféle alakokat láttam meg bennünk. Gyerekként is szerettem az eget fürkészni és a képzeletemet szárnyalni. Sietve viszonozom a testvéri puszit, de még mindig fura ez a testvéri kapocs. Ő ismer, én nem ismerem őt, a testvérem, de valójában még se, ugyanakkor óvatosnak kell lennem, hogy nehogy megneszeljen bármit. Tényleg megéri ezt a vesződést az egész? Aztán eszembe jut az, amit láttam és úgy érzem igen. Ezzel legalább törleszthetek Pandora nevében is azért, hogy egykoron elvitte helyette azt a balhét. Másrészt meg sose szerettem azt, amikor egymásnak próbálnak ártani az emberek, nem hogy egy család.
- Valóban így érzed, vagy csak puszta udvariasságból mondod? – kérdezem meg játékosan, majd pedig fürkészően nézem őt. Mintha csak ki akarnám ugrasztani a nyulat a bokorból. Sejtes valamit Chris? Mond, hogy igen, mennyivel könnyebb lenne végre kiadni mindent magamból, elárulni, hogy ki is vagyok valójában és végre valaki igazán meggyászolhatná Pandora-t. Gyertyát gyújthatna neki, ahogyan az én síromnál teszik, miközben itt vagyok.
- Biztosan hallottad, vagy láttad. Minden címlapon ott volt, hogy miként hagytam el a szoknyámat. – pillantok egy sokatmondó nézéssel. Majd picit az ölembe heverő táskának a cipzárjával babrálok. – Egyébként nem sok minden. A munkámnak élek, szeretek ott lenni és elveszni a múlt árnyaiban. Tudom, élnem is kellene, de valahogy azt hiszem végre ott vagyok, ahol lenem kell. – azt pedig láthatja, hogy tényleg így gondolom. Eléggé nagy átéléssel beszélek a munkámról és az iránta érzett „szerelemről”, mert azt hiszem a munkám lett a szerelmem és ez nem is baj. Úgyis jobb, ha mindenkitől tartom a két lépés távolságot.  
- És veled mizus? Jól vagytok? Munka? Barátok? Törpicúr? – kíváncsiskodom róluk is, mert nem akarom egyből elmondani a találka okát. Talán nem is jó, hogy beleütöm az orromat, de akkor se hagyhatom, hogy a Fournier családfő ártson nekik. Amennyit eddig tudok Pandora bátyáról, az alapján nagyon nem ezt érdemli.  
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Pént. Aug. 18, 2017 6:12 pm

Résnyire húzom a szemeimet. Hiába játékosság, sok mindent kockáztatok azzal, hogy találkozunk.
- Mennyi sört ittál tegnap? Vagy netán tucatnyi koktél csúszott beléd, hogy ennyire zagyvaságot kérdezel? – cifrán kérdezek vissza, szám sarkában halvány mosoly honol, holott egy nagyon értelmes, „he” kérdést mondanék legszívesebben, ledöbbenésemben.
Érdeklődőn vonom fel a szemöldököm, hogy belekezd, hallottam-e.
- Nem, nem láttam
– tárom szét a kezem. – Nem olvasok szennylapokat. Legközelebb meg nadrágot vegyél fel – ugorhatnék, hogy jelenetet rendezzek, s hogy micsoda dolog, így megszégyeníteni a húgom. De hol vagyok én, hogy ezért ugrálhatnék, s ráadásként még jobban bántanám ezzel. – De bajod nem esett? – váltok komolyabbra.
Nem kerüli el a figyelmem, hogy nem néz a szemembe, és még babrál is. Mary-Claude füllentési alapok 1.
- Az ilyen rizsát hagyd meg az újságíróknak. Ki vele, mi a gondod – vágom rövidre a hiszek vagy nem hiszek neked kérdéskört.
- Jól vagyunk. Marie-Claude egyre zsenibb – ami kezd aggasztani. Pocsék dolog kilógni az átlagból, saját magam tudom annak káros következményeit. – Kaptam felkéréseket hajók javítására is. Mivel a próbakörök benne vannak a szerelésben, ha szeretnél ... – aztán rájövök, hogy nekik mindennapos a hajókázás, még a folyón is, így csak legyintek. – mindegy, nem érdekes. Viszont – nyúlok a belső zsebembe és veszek ki két, azonos fotót Marie-Clauderól, s átadom Pandorának.
- Ezt át akartam neked adni – tudom, hogy jó helyre fogja tenni, lebuktatni nem kívánom, hogy találkozunk, de Marie-Claude olyan ritkán látja a nagybátyjait és nagynénjét, és szeretném, ha ez többet fordulna elő, egyelőre csak így megy a dolog. A másikat anyának szánom, őt is sajnálom, hogy nem unokázhat. Még ha nem is igazán vér szerinti az az unoka, tudom, hogy akkor is unokájaként fogadná.
- Mi a baj, Pandora? – olyan furcsa, s nem tudok rájönni, mi lehet a gond.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Szomb. Aug. 19, 2017 9:32 pm

Bosszúsan fújom ki a levegőt, mint egy házisárkány is tenné, de jelen helyzetben pont nem tetszik az, amit feltételez rólam. Alkoholt is alig fogyasztok, akkor is módjával, de inkább kerülöm. Sose voltam egy bulizós típus se, az meg nem az én gondom, hogy a régi Pandora igen. Attól én még nem tudok azzá válni, de ő azzá válhat, aki én vagyok és talán így kell lennie, hogy ne a süllyesztőbe tűnjön el, vagy csak a sok baklövésére emlékezzenek az emberek.
- Semennyit se ittam, de azt hittem, hogy már ennyire legalább ismersz, hogy nem iszom… - kezdek bele, majd még sietve hozzábiggyesztem. – mostanság. – mert azért maradjunk meg a látszatnál és a helyes dolgoknál. Arra meg, hogy nem olvass szennylapokat csak megforgatom a szemeimet. – Nem kell olvasni, mindenhol látni, ha elhaladsz az utcákon, vagy bemész a boltba. – megrázom a fejemet, inkább hagyjuk is. Nem ezért vagyunk itt, hanem sokkal inkább más miatt. Sietve bólintok, hogy igen, nincs semmi komolyabb bajom. – Nem férfi vagyok, hogy állandóan nadrágban járjak. – nem is értem, hogy minek is hoztam fel. Sejthettem volna, hogy nem igazán fogja átérezni a dolgot. A legtöbb férfi úgyis totálisan másképpen működik, mintha ufók lennének.
- Mi baj lenne a villantáson kívül? Nincs semmi bajom! – jelentem ki határozottan, mert ez az igazság és még rá is nézek. Inkább neki kellene aggódnia, meg ő beszél a mellé beszélésről? Valaha elmondta volna, hogy nem is a lánya az, akit annak hiszek én is? Ugyanúgy szeretni fogom továbbra is a leányzót, de ezt azért elmondhatta volna.
- Igazán okos kislány és még sokra fogja vinni. – teljesen őszintén mondom, majd kíváncsian hallgatom azt, amit még mesél. – Szívesen elmegyek veled. – nem érdekel, hogy miként mondja azt, hogy elfelejtsem meg minden. Nem szoktam hajókázni menni, még akkor se, ha megtehetném. Ha muszáj megyek, de egyébként nem. Ez az elitek csillogó élete nem nekem való, de vele bármikor szívesen elmennék.
Elveszem tőle a fényképet, majd elmosolyodom, ahogyan megláttam rajta a leányzót. Napról napra szebb és egyre nagyobb lesz. – Lassan arra fogsz csak eszmélni, hogy felnőtt és a pasik legyeskednek körülötte. – cukkolom kicsit úgy Christ, ahogyan a testvérek tennék, vagyis azt hiszem így tennék, vagy tévedek? Magam sem tudom, nekem ez az egész új és nem is mindig könnyű úgy tekintenem Pandora testvérei, mintha tényleg a testvéreim lennének.
- Apa tudja, hogy ő nem a tiéd. Rájött és tudod, megértem, hogy neki nem mondtad el, de azt hittem az elmúlt hónapok alatt már bízol bennem és őszinte vagy velem. – nem nézek rá, mert nem akarok a szemébe pillantani, de tényleg fáj, hogy hazudott. Mondhatnám tovább is, de hirtelen elakadok és nem bírok megszólalni, majd talán ha az első sokkoláson túlvagyunk jönni fog a többi is.
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Vas. Aug. 20, 2017 7:43 pm

Ne már, hogy Pandora is kezdi ezeket a játékokat! Vágok egy kelletlen képet, aztán még a kezemet is felhasználom a válaszadásnál.
- Én is pontosan ugyanezt kérdeztem az előbb tőled, miután megkérdezted, hogy komolyan gondolom-e. Ha nem gondolom komolyan, nem mondom, hiszen ismersz már, mint ahogy az ugratásaimat is. Ne kelljen már nálad is haptákba állnom a szavaimért – mint apánál. Marie-Claude más eset, nála azt várom, mikor kezd el füstölni a feje, mert olyan gyorsan forognak a kerekei a koponyáján belül.
- Most, hogy ezt így tisztáztuk, lendülhetnénk tovább? – nem vitatkozni jöttem, nem erre akarom pazarolni az értékes, tényleg lopott perceket vele.
Megkönnyebbülök, hogy semmi baja nem esett. Ha egy haja szála is meggörbült volna Pandorának, nem csak becsöngetni fogok éjnek évadján az elkövetőhöz. Igyekszem nyugton maradni, de ha azokat bántják, akiket szeretek, egyszerűen eltűnik a korlát.
- Oké-oké. Az a fontos, hogy bajod nem esett. A szennylapok meg a gágogó tömeg lapja – mosolygok rá.
- Biztos? – nézek rá, el nem engedve a pillantását. – Mostanában furcsán viselkedsz – megváltozott, de nem úgy, ahogy mondjuk az ember élete során változik. Vagy csak nekem furcsa?
- Aggódom érte – nem tudok mosolyogni. Aggódom, hogy el fogják venni tőlem, csak, mert nem egyezek bele olyan dolgokba, mint ösztöndíj. Azt akarom, hogy gyerek lehessen, de elvenni teljesen tőle a lehetőségeket, azokat sem vehetem el. – Ajánlottak neki egy ösztöndíjat. Tanulhatna a közelben. De így is nehezen szerez barátokat, hasonló korúakat – én nem tudok neki fizetni magánsulit, márpedig az eszéhez az kéne. De Marie azt kérte, hogy embert faragjak belőle, ne mintazsenit. Nehéz döntésre jutni, mi és hogyan lehetne neki a jó.
A be nem fejezet mondatomra adott meghívás-elfogadásra boldogan mosolyodom el.
- Holnap jön a motor, plusz még egy nap, mire beszerelem. Holnapután? Kilenc körül? – addigra a folyó is használhatóbb állapotban lesz.
A cukkolásra felnevetek.
- Egyelőre az orrukat töri be, a másik fiút meg megvédi – állhattam is az igazgató előtt, hogy mire nevelem én Marie-Claudet. Ami jobban dühített, hogy ha fiú lett volna, nem dorgáltak volna meg ennyire. Mire nyugodt hangon közöltem ezt a véleményem. Nem verekedésre tanítom, de igenis védje meg magát Marie-Claude. És azért büntetni, mert kiállt egy fiú mellett, megvédte, még ő kap igazgatóit, nem tartom fair-nek. Ezt is közöltem velük, aztán kisétáltam az igazgatóiból.
Azt azonban látom Pandorán, hogy ő is szereti Marie-Claude-ot.
Se nyelni, se köpni nem tudok arra, amit mond. Egy francba képvágással teszem a kezem a combomra. Még ennyi idő után sem hagy békén? Úgy, hogy ő dobott ki a családból? Érzem, hogy kezd a düh felkúszni a zsigereimből a fejembe.
- Miért, te talán mindent elmondasz nekem? – vágok vissza, de korántsem felemelt hanggal, hanem, hogy éreztessem vele, oka volt, hogy nem mondtam el. – Oka volt, hogy nem mondtam el, de ha azt hiszed, hogy ezt azért tettem, mert nem bízok benned, s nem vagyok őszinte veled, akkor sosem ismertél – még hogy ilyennél személyes sértésnek venni azt, hogy meg akarok menteni egy kislányt! De egy nagy levegőt veszek inkább, mintsem még jobban kifakadjak. Az igazat mondtam, s nem sértegetni akarom.
- Köszönöm, hogy elmondtad – halk a szavam. – Bíróságra fog menni. Miért szívat még mindig? Bőven elég büntetés nekem mindaz, amire jutottam. S nem csak engem büntetett ezzel – anyán sokszor látom, hogy nem ezt akarta anyaként, amikor világra hozott minket. Igaza van.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Vas. Aug. 20, 2017 8:20 pm

- Ja, ezt mond meg kérlek anyáéknak is, akik azóta nem hagynak békén. Ha nem éppen azt hallgatom miként tűntessék el mindenhonnan azokat a képeket, akkor éppen azért aggódnak, hogy nem ez fog-e ismét a mélybe lökni. – feleltem csöppet se kedvesen, de azt nem bírtam volna kimondani, hogy ismét attól tartanak, hogy ez volt az öngyilkossághoz közelebb sodorni. Nem én tettem! Ez csak egy test, de mélyen legbelül én nem ő vagyok! De ezt senki se tudhatja és emiatt a dolgok még inkább rosszabbak olykor és nehezebb elviselni mindent, vagy éppen mindenkit.
- Furcsán? Mire gondolsz? – vonom fel érthetetlenül a szemöldökömet és meglepett pillantást is vágok, mint akinek tényleg ötlete sincs, hogy mire gondolhat a másik. Pedig tippem bőven lenne, de inkább adom most a hülyét, mint később üssem meg a bokámat.
- Elhiszem, hogy aggódsz érte, hiszen ti vagytok ketten a világ ellen és mindig számíthatott rád, te nevelted fel, de miért nem kérdezed meg, hogy ő mit szeretne? Okos és nagy már ahhoz, hogy ő tudja mit szeretne. – felelem komolyan. Oké még csak 10 éves, de mégis érettebb a koránál és ő lehet inkább szeretne olyan helyen tanulni, ahol a képességeinek megfelelően tanítják, de az is lehet inkább maradna és szeretne hétköznapi életet. Szerintem ő már tudja mit szeretne. – A zsenik nehezebben barátkoznak és egyébként is, néha a barátokra a legváratlanabb pillanatokban bukkanunk, mármint az igaziakra. Majd szerezni fog, emiatt ne aggódj. – mondom teljesen őszintén és gyengéden megfogom a „testvérem” kezét, mintha így akarnám biztatni arra, hogy minden rendben lesz.
- Teljesen jó lesz, hova menjek? – pillantok rá kérdőn, hiszen a helyet még nem beszéltük meg és azt se tudom, hogy ez a megszokott műhelynél lesz, vagy valahol máshol, így teljesen jogos a kérdésem.
- És gondolom ezért őt állították elő. Szerintem megesik az ilyen, emiatt ne aggódj. Majd rájön arra is, hogy olykor nem jó ütni, szavakkal is lehet megvédeni másokat. – mosolyodom el, mert nem gondolom azt, hogy tőle tanulta volna, de ismerem az érzést, amikor legszívesebben valakinek bemosnék, de helyette csak édesen mosolygok és szavaimmal próbálom finoman sugallni azt, hogy most kéne inkább tovább sétálnia az illetőnek. Általában be is jön.
Látom rajta, hogy sokkolja az, amit mondok, de ezt úgyse lehetett volna finoman közölni, amikor viszont visszakérdezz, akkor meglepetten pislogok egyet és habozás nélkül vágom rá.
- Igen, mindent elmondok, mert a testvérem vagy. – pillantok rá komolyan, még akkor is, ha nem volt könnyű ezt a füllentést elmondani, hiszen nem. Egy dolgot senkinek se mondok el és nem vagy a testvérem se és nehéz úgy tekintenem rátok, mintha a családom lennétek. Miért? Miért kaptam második esélyt, ha ennyire nehéz? – Mégis milyen oka? Nem mondtam volna el apának, segítettem volna, ha tudok. – bár igazából vélhetően a régi Pandora nem ülne most itt, nem mondaná eme szavakat, de nekem mégis olyan természetesen jönnek ezek a szavak. Nem, egyszerűen nem tudom mit kéne csinálnom, így inkább csak a nyelvemre harapok és próbálok újra megfontolt lenni.
- Mert letértél az útról, és neki senki se mondhat nemet. Neked kellett volna átvenned a birodalmat, együtt kellett volna meghódítanotok a világot, de ehelyett te inkább másfelé sétáltál. Ez pedig személyes sértés neki Chris. – felelem egyszerű, mert lehet kevés ideje vagyok ebben a családban, de ez még számomra is egyértelmű lett. Viszont azt is látom, hogy ez a család a lehető legbonyolultabb és leginkább „elcseszett”, mármint átvitt értelemben, mert inkább haragot keltenek magukba na másik iránt, mintsem megértsék, hogy miért döntött úgy. – Sajnálom és ha tudok segítek. Azt viszont tudom, hogy még nem akar a bíróságra menni. Előbb mindenre fényt akar deríteni és talán még téged is fel fog keresni. – teszem még hozzá, hiszen nincs minden veszve. Az meg senkinek se lenne jó, ha elvennék tőle. Azt még én se hagynám, legyen bármi is az ára.
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Kedd Aug. 22, 2017 8:47 pm

- Elmondom – nézek rá mosollyal. – Nem fog. Holnap már másnap lesz címlapon – vigasztalom, vagy tényként kezelem, inkább mind a kettő. – És már nem vagy olyan, hogy könnyen a mélybe lökődjél – érzek egy ideje határozottságot benne, eltűnt az a bizonytalansága, amit korábban láttam benne.
- A bátyádnak nem tudsz hazudni – de azt is mondom ezzel, ha nem akar róla beszélni, faggatni nem fogom.
- Mert zseni. A zseniknek meg egy dolog hiányzik az életükből, az meg a két lábon való járás. És még gyerek. Nem alakult ki még teljesen az idővel kapcsolatos érzékelése – vonnék vállat, nem megy. – És mert beszélgetek vele, miből gondoltad, hogy nem kérdeztem meg, mit szeretne? – nézek rá komolyan.
Aztán csak egy szomorú arcot vágok és kiengedem magamból a levegőt, ahogy megfogja a kezem. Egy pillanatra még a szemem is becsukom. Gyengéden visszaszorítom a kezét.
- A legutóbbi szülinapi partin azzal a kérdéssel nyitott az ünnepeltnek, hogy ugye tudja, az a szívószál mennyiség a mit tudom, én milyen teknős populáció felét képes lenne kiírtani, a helytelen szelektálás miatt – így nagyjából két percet tartózkodott a bulin, aztán meg lehetett velem a műhelyben, mert a gyerekek kifújolták.
Az arcom kivirul, ahogy elfogadja a kimondatlan meghívást.
- Az Albert Kahn Múzeumnál találkozzunk, kilenckor jó lesz? Csak belépővel lehet a dokkba bejutni – magyarázom, hogy miért nem a kikötőben találkozunk.
Nem is értem, miért óckodtam ettől, Pandora nem olyan, hogy ha arról lenne szó, tudunk együtt tölteni egy kis időt, akkor ne fogadná el.
- Néha meg azt érdemes megtanulni, hogy a szavaknak helye nincs – valójában büszke vagyok Marie-Claude-ra, hogy így védett be valakit, de ha nagyon nyíltan kimondanám, én lennék a világ legrosszabb apája.
- Mindenki hazudik legalább egyszer az életében, a szeretteinek is. Szóval etess mást ezzel a szöveggel – nézek rá komolyan. – Csak nem hiszed, hogy ezt megeszem? – semmi számonkérés, vagy vád nincs bennem. Sokkolt az, hogy apám még most sem képes békén hagyni.
A segítésre hosszasan nézek rá, majd megsimítom az arcomat.
- Ez nem mindig volt így – s elsiklok a felett, hogy mi is volt az ok, s azt közöljem. Pedig fontos ok, őket védtem mindezzel, mert ismerem apát, kiszedte volna belőlük.
- Nem hagyom, hogy elvegye tőlem Marie-Claude-ot. Annyi minden elvett már tőlem – sóhajtok egy mélyet. Kezdek belefáradni az örökös harcába, és tíz évig védfalnak lenni, és egyben támasznak az egész világ ellen. Kezd nagyon sok lenni, s kezdem úgy érezni, hogy én vagyok az, aki elrontotta, s hogy mások gondolják helyesen a velem kapcsolatos dolgokat.
- Köszönöm, hogy elmondtad – most én fogom meg a kezét és vonom az ölembe, s teszem rá a másik kezem is, úgy nézek rá.
- Így lesz időm és erőm felkészülni arra, amit tenni akar.
De még mindig nem vagyok képes kijönni a döbbenetből. Aztán mégis mozdul a kezem, mintha el akarná az aggodalmam seperni, ismét végigsimítok az arcomon.
- Otthon, hogy vannak? – terelni akarom a gondolataim? Hátha kiderül, mégsem igaz? Talán így van.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Szomb. Aug. 26, 2017 12:27 pm

- Néha a látszat csal. – felelem úgy, hogy nem nézek rá, hiszen ez rám nagyon is igaz. Talán erősebb vagyok, mint az előző Pandora, ugyanakkor sokszor úgy érzem, hogy a mélyben sétálok és sose fogok a hegy tetejére elérni. Mégis miként érhetném el? Másnak a testében kell élnem, ezernyi elvárásnak kell megfelelni és közben annak is örülhetek, ha részben azt csinálhatom, amit szeretek. De inkább megtartom magamnak eme véleményemet és gondolataimat, mert úgyse értené meg. Sőt, talán még ufónak vagy éppen őrültnek nézne, az pedig most nagyon nem hiányzik.
- Nem hazudok, de ha te ezt gondolod, akkor nem tudok mit csinálni ellene. – rántom meg a vállaimat, mert nem hazudok. Vagyis a nap minden egyes percében hazudok, amikor találkozom másokkal, de ez van, nem tehetek mást. Nem mondhatom azt, hogy Jasmine vagyok és nem Pandora, hiszen azt se tudom, hogy mit keresek ennek a lánynak a testében.
- Talán túlzottan is félted, erre még nem gondoltál? Mindenkinek el kell követnie a saját hibáit. Nem azoktól kell megvédeni őket, hanem csak ott kell lennünk, hogy felsegítsük őket. – pillantok rá komolyan, hiszen mindenki hibázhat, még mi is. Senki se tökéletes, de ha nem hibázunk, akkor nem is fejlődhetünk vagy lehetünk okosak. Nem gondoltam azt, hogy az „unokahúgom” helyzete ennyire vészes lenne.
- És ez miért baj? Meg fogja találni a helyét a világban, nem minden zseninek kell magányosnak lennie. Egyszerűen csak a hasonlókorúak ezt még nem látják. És sajnálom. – tényleg szeretnék segíteni neki, de úgy érzem nem tudok. Főleg, hogy továbbra se gondolom azt, hogy annyira aggódni kellene. Még csak 10 éves és előtte az élet. Sok minden történhet, majd találkozni fog más hasonlóakkal, vagy olyannal, aki így is meg fogja őt érteni és boldogok lehetnek.
- Persze, teljesen jó lesz. – egyezek bele, azt meg inkább megtartom magamnak, hogy belépő nélkül is bejuthatok oda. Elég, ha csak meglátnak, hiszen mindenki tudja, hogy a mágnás lánya vagyok. Megkérdezik mit szeretnék vagy még annyit se, és már bent is vagyok. Túlzottan is könnyedén.
Csak sóhajtok egyet, de nem reagálok semmit se. Erőszakkal kevesebb dolgot lehet elérni, mint szavakkal, de nincs kedvem erről vitát nyitni. Főleg, hogy én láttam az erőszak csak erőszakot szül. Nem véletlenül van az a sok bandaháború se.
- Talán hazudunk, de nem ilyen dolgokról, de tudod mit. Inkább már nem mondok semmit se, az elmúlt mondataimba úgyis olyan szívesen kötöttél bele. – emelem fel a kezemet megadóan, mert én tényleg nem vágyom arra, hogy még itt is vitába keveredjek. Elég olykor a hangos házban megmaradni és nem világgá menni. Most csak kicsit élvezni szeretném a „testvéremmel” való beszélgetést, a nyugit és a napsütést.
- Ismered, hogy úgyse áll le, amíg meg nem kapja azt, amit akar. Miért nem próbálsz meg vele beszélni? Sok idő eltelt. – ismét őt keresem meg az íriszeimmel, mert lehet a szavaknak nem mindig van helye, de attól még most jól jönne neki. Szerintem rendbe lehetne hozni valamennyire az okozott károkat. Csak bólintok, mert azt nem állítanám biztosra, hogy Mr. Fournier tetteire fel lehet készülni, szeret kiszámíthatatlan lenni és talán olykor tényleg a legváratlanabb eszközökhöz folyamodni.
- Úgy, ahogyan mindig. Matt továbbra is bezárkózva él, anya boldogtalan sokszor. Apa feszült és így tovább. Régóta nem olyan az a ház, mint volt. – rántom meg a vállaimat, de nem akarok erről beszélni, nem tudnék. Beszélni arról a családról, ami elméletileg a családom, gyakorlatilag meg egyáltalán nem.
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:40 pm

Megfogom a kezét a válaszra.
- Szeretnék segíteni. Hiszen ezért vagyunk testvérek – nézek rá.
- Ezt akkor szokták mondani az emberek, ha elismerik, hogy a másik igazat szólt – nevetek fel. – Mindenki hazudik, Pandora, így vagy úgy. Az a kérdés, hogy miért, miben és hogyan.
Én sem vagyok szűzkezű benne, mint ahogy voltaképpen senki sem. Ez nem ment fel sok minden alól, de sok mindent megértet. – Nem csak rossz szándék létezik a hazudás mögött, Pandora – felelem lágyabban. Hiszen mi is Marie-Claude érdekében hazudtunk a törvény előtt. Egy napot sem akartam távol lenni tőle.
- Ez is egy érv – egyetértek vele, el is fogadom és nem is. – Cserébe hagyom, a családom szétessen – folytatom halkabban. Kezdek bizonytalan lenni abban, mi is lett volna jobb, vagy helyesebb.
Sejtettem, hogy érti, miről beszélek, ezért csak némán bólintok. Marie sokszor volt depressziós a zsenisége okán. Mondhatnám, hogy de bezzeg ott vannak más zsenik is, akik... csakhogy Marie nő volt, és a környezete így még nagyobb nyomást tett rá, s előítéletes volt, és megtört benne.
- Akkor találkozunk ott – bólintok halvány mosollyal.
Megdöbbenve nézek rá, szólni sem tudok, amikor jelzi, mindenbe belekötöttem.
- Nem gondolod, hogy ez nagyon durva volt? – határozott és kicsit hangosabb a hangom. – Pandora egyáltalán nem az vagy, aki voltál. Ennek pedig van valami a hátterében és ha rákérdezek, akkor jössz az ilyen támadó, vádló és lelkiismert-furdalást generáló falszövegekkel. Mi az isten történt Pandora?!
Nem ingerült vagyok, csak elegem van abból, hogy mindenki kioktat, ha pedig normálisan akarok beszélni vele, akkor olyan válaszokat kapok, mint amit most kaptam a saját húgomtól.
- Tettem én valaha veled, neked olyat, ami arra utal, hogy boldoggá tesz, s keresem, mikor kötekedhetek veled? Csak úgy, heppből? A testvéred vagyok Pandora és nagyon szeretném, ha ... – legszívesebben felállnék és elmennék. De a heveskedés már a múlté.
- Azt csinálsz, amit helyesnek tartasz, úgy gondolkodsz felőlem, amit és ahogy helyesnek tartasz. Nincs beleszólásom – fordulok el tőle oldalt és inkább a parkba mered a tekintetem.
- Sajnálom, hogy rád zúdítottam, nem kellett volna – kulcsolom össze ujjaim magam előtt. Azt hiszem, egyre folyamatosabban kapom azt, hogy míg mások agresszívvé válnak, ha az életükről van szó, úgy vélik, az enyémbe joguk van beleszólni, irányítani azt. El kell ezeket engednem, különben bele fogok törni.
- Kérdés, hogy mit akar. Tőlem – sóhajtok egyet. Nem kérdezem meg, honnan tudta meg Pandora mindezt.
Becsukom a szemeim a válaszára.
- Azóta, hogy elmentem otthonról – szinte suttogom a szavakat, majd elgondolkodva dőlök előre. Tönkretette a tettemmel egy családot, még ha nem is csak rajtam múlt. S nem tudom megadni mindazt Marie-Clairenek, amit megérdemelne. Ha visszamegyek, nem fogom sokáig bírni. Muszáj lesz. Muszáj? Már eddig is sok mindenről lemondtam. Talán ennyire büszke lennék, s ragaszkodnék a szabadságomhoz?
- Keressen csak ő – egyenesedek ki. Ahhoz, hogy térdre kényszerítsen, neki is le kell előbb térdelnie. – Tanulja meg, hogy nem minden alakul az életében, ahogy azt ő akarja – határozott a hangom.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Szomb. Aug. 26, 2017 7:33 pm

Hitetlenkedve nevetem el magam és a fejemet is megrázom.
- Te most tényleg azt feltételezed rólam, hogy a képedbe hazudok? – a következő pillanatban pedig felállok. – Azért jöttem el, mert hiányoztál, mert figyelmeztetni akartalak arra, hogy veszély fenyeget titeket, erre azt várod el tőlem, hogy azt hallgassam a tulajdon bátyámtól, hogy miként tart hazugnak? Tudod, ha ezt gondolod, akkor talán nem kellene találkoznunk többé. Azt hittem te legalább ismersz, másabb vagy, mint a többiek, de talán apával pont megérdemlitek egymást. – a szavak könnyedén, de mégis eléggé fájdalmasan csendültek. Nem, nem fogok itt ülni és ezt hallgatni. Ő ezt nem értheti. Nem azért hazudok, mert hazudni akarok, hanem mert nem tehetek mást. Idegeneket kell apának, anyának szólítanom, ahogyan idegeneket kell a testvéremnek tartanom, de mégis talán eddig ő került a legközelebb hozzám az egész családból, de most mégis úgy érzem, hogy az egész csak egy látszat volt. Én ostoba.
- Tudod mit? Felejtsük el, nem látom értelmét, hogy találkozzunk, miközben hazugnak hiszel. Vannak titkaim, ahogyan neked is, vagy éppen mindenkinek, de ettől még nem leszek hazug! – ha nem mondok ki olyat, ami nem igaz, akkor miért is lennék az? Megint teljesen más kérdés, hogy vannak olyan dolgok, amikről nem beszélek, de okkal teszem ezt.
Nem ülök vissza képtelen vagyok rá, majd amikor a szavai telibe kapnak, akkor érzem, hogy a torkomat mardossa valami. Felnőttem, megváltoztam… Ezernyi egy szót mondhatnék, de ehelyett csak némán bámulok rá, mert nem tudok mit felelni, érzem, hogy egy kisebb könnycsepp megjelenik a szemem sarkában, ha felállna, akkor én sietve hátrálok. De mielőtt bármit mondhatnék belőle is áradnak a szavak, amik nem éppen kedvesek. Most először az új életem során még inkább úgy érzem, hogy fuldoklom. Hogy nincs többé kiút és nem vagyok képes erre, nem akarom ezt folytatni, mert mi értelme lenne? Látni múltbéli árnyakat, akiket nem kaphatok vissza, és közben megpróbálni egyben tartani egy családot, amit szinte képtelenség.
- Szóval én kötekednék veled?! Te tényleg ezt gondolod? – felelek pontosan annyira kedvesen, mint ő teszi és hirtelen az se érdekel, hogy egy-ketten már a mi veszekedésünket figyelik. – Persze, most se miattatok kockáztattam azt, hogy utána én igyam meg a levét, ha valaki meglát! – csúsznak ki a szavak az ajkaim között, és nem tudok megálljt parancsolni.
- Fogalmad sincs, hogy milyen érzés valaki másnak az életét élni! Nincs arról fogalmad, hogy milyen érzés meghalni, majd újra magadhoz térni egy idegen környezetben! Nem vagyok a testvéred, nem vagyok ide való! – nem gondolom végig amit mondok, de alig, hogy kimondom sietve rohanok át a parkon, átvágva az emberek között sírva. Nem értheti, amit mondtam, nem fogja látni az értelmét, de visszaszívni már nem tudom, csak eltűnni. El akarok tűnni, messzire innen, mert én ezt nem tudom elviselni. Sietve nyitom ki a kocsit, hogy beszálljak és akár utánam jött, akár nem, akkor is elinduljak és fogalmam sincs, hogy merre menjek. Nem érdekelt a sajnálata, nem érdekelt semmit se. Mert míg nekik itt van a „testvérük” az én személyemben, addig a szüleim minden egyes nap szenvednek abban, hogy meghaltam. Jasmine Fisher már csak egy kép fekete szalaggal átkötve… Nem tudom merre megyek, de ha csörgött a telefon is, ami az anyósülésre került, akkor se vettem fel. Nem akartam senkivel se beszélni, csak messze akartam ettől a helytől, világtól lenni.

| Sajnálom és köszönöm a játékot!  sweety |
avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Christophe Lumiére tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Szomb. Aug. 26, 2017 9:36 pm

Félrement az üzenetem. Némán hallgatom végig, hagyom kijönni belőle, de a megmerevedő arcvonásaim elég sokat árulkodnak arról, mit is érezhetek az utolsó mondatánál. Még ha csapkodásból is mondta, rettenetesen fáj.
- Óriási különbség van a között, ha valaki hazudik és ha valaki hazug. Sosem neveztelek hazugnak és sosem fognak. Vedd észre a kettő közötti különbséget. És hogy mindig is szerettelek, Pandora – félreértette, amit mondtam. – És ha észrevetted volna, éppen azt fogalmaztad meg, amit én mondtam. Néha szükséges hazudni, hogy másokat megvédjünk, azokat, akiket szeretünk – mutatok rá a tényekre.
De már késő. El sem érnek hozzá a szavaim, a szívem. Vagy az övé nem jut el hozzám?
- Egy szóval sem mondtam, Pandora, azt mondtam, hogy te mondod, hogy én kötekedek veled. Nem figyelsz rám, Pandora, nem figyelsz a szavaimra. Mi fáj, hogy ennyire távol vagy tőlem, mikor itt állok melletted?
Amit azonban utána mond, letaglóz. Meredt némasággal bámulok rá, az agyam lefagy, a testem lezsibbad. Micsoda? Meghalt, s nem a testvérem? Milyen új test?
Hagyom elfutni, kifutni a látómezőmből, annyira lesokkoltak a szavai, hogy megszűnik körülöttem a világ nyüzsgése, csak ülök a padon.
Mindent elrontottam. Görcsösen igyekeztem, de ennyinek egyszerre nem lehet eleget tenni. És mi az, hogy meghalt, mi ez az új test, mi az, hogy nem vagyok a testvére, s nem ide való?
A telefon rezgése riaszt fel, s csak a Nap állásból látom, hogy sok idő telt el. Marie-Claude az, azt kérdezi, alhat-e az egyik osztálytársánál. Odakérem az osztálytársa szülőjét és megegyezünk, hogy másnap én vigyázok rájuk, míg ő vásárolni megy.
Amikor leteszem a telefont, még egy ideig nézem a kijelzőt, majd Pandora számát keresem meg, de a hívó gomb érintése helyett sms-t kezdek írni neki.

„Mindig is szerettelek, Pandora.”

Nem írom, hogy hívjon vissza, vagy írjon vissza. Az igazat írtam, amit most is érzek iránta.
Hibás döntés volt erőltetni, hogy kapcsolatban lehessünk. El kellett volna költöznöm messzire, amikor apánk kidobott. Tönkretettem egy családot és egy kislány életét is.
Pandora után mehetnék, de nem kér belőlem. Hiába aggódom érte, most hiába megyek utána. S talán nincs már hozzá jogom. Nem tart a testvérének.
A dokk felé tartanak a lábaim, s csak egy valaki örül annak most, hogy létezem, szerintem. Egész éjjel dolgozni fogok a hajóján, nem tudok tétlenül meredni magam elé. Ha nem lenne Marie-Claude, azt hiszem most döntöttem volna úgy, hogy végleg leteszem a lantot. Önző vagyok, ez visszhangzik csak a fejemben.

//Köszönöm én is a játékot! ahwie //
avatar
Civilek
Tell me your secrets
30
● ● Posztok száma :
Chris Evans
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika •• Szomb. Aug. 26, 2017 10:10 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Sacré Coeur bazilika ••

Tell me your secrets

Sacré Coeur bazilika
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-