Moulin Rouge
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 9:57 pm ✥

✥ Yesterday at 3:20 pm ✥

✥ Yesterday at 11:09 am ✥


✥ Csüt. Júl. 19, 2018 10:50 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 5:29 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 12:05 pm ✥

✥ Szer. Júl. 18, 2018 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Moulin Rouge •• Szer. Júl. 19, 2017 9:42 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Pént. Nov. 03, 2017 6:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Az a rohadék kis Philip igazán megéri a pénzét. Ismét a nyakamba varrt egy ügyeletet, amit neki kellett volna elvinnie az összes operálandó acut hasi katasztrófával együtt...
Persze megint jött a süket duma. "Jaaaaj ne haragudj már következő hónapban duplán visszaadom" és blablabla. Ha igazán őszinte akarok lenni, az ígéreteivel már bőven tele van a padlás, na de Isten lássa azt a kegyelmes, megértő, jóindulatú lelkemet, nem hajtottam el melegebb éghajlatra, inkább bőszen alkudozni kezdtem a jó öreg rafinált karmával, és térdepelve könyörögtem a vén kujonnak, hogy ezért a sok jó cselekedetemért már igazán hozzám vághatna egy zsák szerencsét, vagy kettőt... de nem volt alkudozós kedvében.
A legmélyebb álmomból riasztott a csipogóm és csak reménykedni tudtam, hogy nem egy újabb vakbél, vagy valakinek az ánuszába juttatott idegentest legyen a riadóztatásom oka.
Lustán, komótosan lépdeltem az ambulancia felé és titkon abban bíztam, hogy valami olyan dolog lesz, amit nyugodt szívvel a rezidensem nyakába varrhatok. "Évek óta puffadok a hüvelyesektől és úgy gondoltam, hogy most azonnal, hajnalikiba*ottkettőkor akarok az egésznek a végére pontot tenni végre".
Gratulálok, Ön nyert egy föld körüli utat, és néhány napos all inclusive üdülést a pszichiátriai osztályunkon huszonhat csillagos ellátással.
-Mi a helyzet Larry? - Elfojtottam egy előtörni kívánkozó ásítást és hosszú ujjaimmal a hajamba túrtam.
-A harmincas évei közepén járó nőbeteg. Több, friss szúrásnyom a hason, csillapíthatatlan vérzés. - Szaporábbra fogtam a lépteimet, kezeimet ökölbe szorítottam és a köpenyem zsebébe rejtettem őket. Larry valahol mögöttem bukdácsolt. Izgatottnak tűnt. Olyan volt, mint egy kisgyerek karácsonykor, aki még hisz a Télapóban és a csodaszarvasokban.
A shocktalanító fotocellás ajtaja szelepszerűen kitárult előttem. A munkálatok már bőven folytak mire odaértem. Diana éppen vénát biztosított, az aneszteziológusok pedig a beteg intubálását kísérelték meg végrehajtani.
Felhúztam egy pár kék gumikesztyűt, ollóval végigfejtettem a nő szakadt, véráztatta pólóját, és steril gézlapokkal igyekeztem tamponálni a vérzésforrást.
-Mit tudunk még róla? - Csattantam fel és a megannyi műszer közül megragadtam egy kochert, bízva abban, hogy talán rábukkanok a vérzés forrására, így nyerve egy kis időt ameddig eljutunk a műtőig.
-Fel kell tárni a szúrcsatornát, lósz*rt se látok. - Morogtam az orrom alatt.
-Készítsétek a műtőt. - Ahogy Larry elkiáltotta magát, a nő EKG görbéje megváltozott és kamrafibrillációt jelzett. A lendület vitt magával, arrébb löktem az útból a mellettem tanácstalanul tipegő medikust és elkezdtem a mellkas kompressziókat. Hangosan számoltam. Harminc mellkas kompresszió, két befúvás. Valaki a ballont nyomta, más a defibrillátort élesítette. Szemeim az EKG monitor és a nő arca közt cikáztak. Teljesen belezavarodtam a számolásba, a fülem zúgni kezdett, az emberek tettei lelassultak körülöttem. Megszédültem. Valahonnan a tudatalattimból gyerek nevetés rémlett fel és mumusként megrohamozta az agyamat. Összeszorítottam a szemem, a homlokomról megannyi jeges verejték gördült le. Lesliet láttam magam előtt. Az árvaház udvarán lévő hintában ült, lábaival előre-hátra hajtotta magát, copfba font hajába belekapott a szél,
A levegő vibrálni kezdett körülöttem, a testemet elöntötte a forróság. Valaki a vállamat rángatta.
-Dr.Poésy, visszajött a beteg! - Lily hangja éles volt akár penge. Zihálva körül néztem. Minden sarokban értetlen pillantásokkal találtam szembe magam.
-Megyek... és... előkészülök a műtéthez. - Nyögtem rekedten, és még egy utolsó pillantást vetettem a nő arcára mielőtt kiléptem a shocktalanítóból.

Bal kezemmel a pulton könyökölök és a fejemet támasztom, másikkal az elém rakott whiskys pohár peremét pöckölgetem egykedvűen.
Akárhányszor becsukom a szemem, újra és újra magam előtt látom Leslie arcát. Szinte hallom gyermeteg kacaját.
A tegnap éjszakai ügyelet után hazamentem. Aludni akartam, de az agyam egy perc nyugtot sem hagyott. Az adrenalin össze vissza cikázott az ereimben, a gondolataim nem csillapodtak.
Ujjaimmal a hajamba túrok és felhajtom a poharamban lévő aranysárga nedűt.
A pultos felé intek, jelezvén hogy egy pohárnál nem állok meg. Ekkor találkozik először pillantásom a titokzatos szőkéével. Kifinomult öltözködés, ápolt bőr, sejtelmes szempár, és itt helyben vágjon belém a gömbvillám, ha az idomaiban rejlik akár egy kifogásolnivaló részlet is.
Összeszedem magam, felegyenesedem, szürke ingem ujjait könyökömig feltűröm, és nem eresztem a pillantását.
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:09 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Kedd Jan. 23, 2018 3:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to the sweetest sis'


Miután Cece lelépett, én is otthagytam mindent, a kínait és a köztünk megtörtént dolgokat. Eredetileg legalábbis így terveztem, hogy  amint kilépek az ajtón bent hagyok mindent: a feszültséget, a fájdalmat és a csalódást, s csak fogom és magam mögé zárom, kizárom az életemből, s nem foglalkozom velük többé míg vissza nem megyek oda. Ez igazán jó módszer lenne, ott hagyni egy bizonyos helyen a gondjaimat, s tovább élni az életemet, mintha minden rendben lenne. De hogy lehetne bármi is rendben, hogyha képtelen vagyok kiverni a fejemből minden mocskos, undorító gondolatot, hogy lennék képes elfelejteni, hogyha egyfolytában csak arra gondolok? Franciscora meg Cecere egy ágyban, egymás karjaiba olvadva.
Veszélyesen vezetek, körülbelül négyszer hajtottam át a piroson amíg elértem a húgom lakásához, s körülbelül négyszer mentem bele majdnem valakibe. Ahogy lefékezek, kipattanok, s inkább beülök az anyósülésre. Vezessen most Pree, én úgy is inni akarok.
Le kell nyugodnom, addigra legalábbis míg le nem ér, muszáj megnyugodnom. Dobtam neki egy sms-t, hogy jó lenne találkozni, jó lenne együtt elmenni bulizni, de azt nem mondtam el neki, hogy mi történt a feleségem és köztem, hogy mi történt a testvérem a feleségem és köztem. Egyszerűen Preet ki kell hagynom ebből a szarságból.
Nem cigarettázom, a szivarozás közelebb áll hozzám, de Cece nem nagyon bírja hogyha füstölök, így most csak azért is rágyújtok. Na nem mintha látná, de még így, távolról, ennyi veszekedés után is jó egy kicsit bosszantani.
Ráfekszem a dudára, kicsesszet türelmetlen vagyok, s tudom, hogy fel fogok robbanni, ha a húgom nem jön ki pillanatokon belül, nem tereli el a figyelmemet, nem kényszerít arra, hogy úgy tegyek mintha minden rendben lenne.  Pedig kurvára nincs.
Leengedem az ablakot ahogy meglátom - észre sem vettem hogy a szivarfüst bent ragadt - hogy szóljak neki ő vezet.
- Szia Pree. Vezetted már a kocsim? Én úgy emlékszem, hogy nem szóval.. itt az ideje azt hiszem.. -
Magamra erőltetek egy műmosolyt, s egészen az arcomra varrom, akkor is így nézek rá mikor beszáll.
Próbálok nyugodtnak látszani, előre fele bámulok, és némán szivarozgatok. De a lábam rettenetesen gyorsan jár, s képtelen mozdulatlan maradni.
- Arra gondoltam, hogy.. tudom, hogy nem a te világod meg semmi. de emlékszel amikor gyerekként gogogirl akartál lenni? Szóval menjünk el a Rougeba.. mármint ha csak neked nem gáz.. -
Próbálok természetesen viselkedni, így a mondatom közénéha beszúrok egy-egy kényszermosolyt, meg néha Preere nézek, hogy olyan átlagosnak tűnjek, mint tegnap előtt mikor együtt ebédeltünk.
Fogalmam sincsen, hogy a húgom tisztában van-e azzal, hogy nem beszélek az ikremmel, arról sem tudok semmit, hogy észlelt-e valamilyen változást, hogy érdekli-e egyáltalán, s esetlegesen mit szólna hozzá ha kiderülne.
- Nem lenne gáz ha az este után nálad aludnék, nem szívesen mennék haza az éjszaka közepén.. -
Krákogok egyet, de úgy tűnhet mintha a szivar kemény füstjét tüdőztem volna le, pedig igazából csak újra dühös lettem a korábban történtek miatt.


A hozzászólást Frederico Romily összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 24, 2018 3:07 pm-kor.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Kedd Jan. 23, 2018 9:40 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Egyszerű hétköznap, egy ilyen nap. Semmi nap. Tudom, már van vagy fél éve annak, hogy végeztem az egyetemen, zsebben a mesterdiploma is és ilyenkor kéne elkezdeni a nagybetűset, de még azért húznám egy kicsit a semmittevést. Vagy mégsem? Nem is tudom pontosan. Lehet találni kellene egy gazdag barmot aki elvesz, nem kérdez, nem szól bele semmibe csak eltart. De manapság már a 70 éves tatákban sem lehet megbízni, mióta feltalálták a hülye viagrát. Bezzeg régen...meg lehetett fojtani egy egyszerű párnával és jaj szegény hát hüpp hüpp. Meredek a laptopomra és mosolyogva chatelek tovább. Jó jó, ezért kifejezetten szeretem ezt a századot. Úgyis találhatok magamnak megfelelő időtöltést, hogy nem kell elhagynom a házat. Méghozzá meglehetősen jó időtöltést. Vannak szórakoztató pillanatai annak is, ha hazudsz magadról, méghozzá folyamatosan. Gonoszkás mosollyal kezdek gépelni, mikor felberreg a telefon. Meglepettségem viszont őszinte. Fred. Jó lenne találkozni és elmenni együtt valahová, bulizni. Ohó, mi a franc? Csak nem megunta az asszonykáját? Remélem nem bántotta meg a spiné, mert a végén arra fogok járni és kiszúrom a kocsija kerekeit. Shooo Pree, nem szabad ilyet csinálni! Súgná az angyal a vállamról, csak kár, hogy lenyestem már a szárnyait Cécivel kapcsolatban. Nem arról van szó, hogy gyűlölöm. Az heves érzelem, egyszerűen kiakaszt, hogy létezik. Hogy viseli a nevünket, hogy hozzá ment feleségül a testvéremhez. Nevezhetjük hisztinek, vagy annak, hogy féltékeny vagyok. De a felbukkanásáig minden nő csak ideig-óráig zavarta meg a képet. Viszont szeretem a testvéreimet és azt akarom, hogy boldogok legyenek. És ha Fredet ez a Mademoiselle Ártatlan Tekintet boldoggá teszi, hát felőlem aztán nyugodtan. Amíg nem felejti el a bátyám, hogy a világon vagyok. És a jelek szerint nem teszi. Visszapötyögök neki, hogy elfogadom a meghívást és..igyekszem sietni. Lévén úton van. Fogalmam sincs hova akar menni, mit vegyek fel. Marad az, ami mindenhova jó. A fekete. Hajamat laza lófarokba kötöm, felhúzok egy csizmát, jó, a sminkkel bíbelődöm egy kicsit, lévén nem mehetek oda szétkent verzióval mint valami kölyök panda. Sietek le a ház elé kabátban, már a dudát is hallom. De türelmetlen ma valaki. Legnagyobb meglepetésemre nem a vezető oldalon látom. Jó, egy ideje áhítozom a kocsijára így bedobom a lehengerlő mosolyomat.
- Szia. - lehelem kedvesen - Valóban? Nahát, az ilyen napokat szeretem, amik tele vannak meglepetésekkel! - nyitom ki az ajtót és beülök. Köszönöm, hogy nem tűsarkúban jöttem le, bajos lenne kezelni a pedálokat benne. Mindenesetre érdeklődő tekintettel pillantok rá és elfordítva a kulcsot, ráadom a gyújtást a motorra. - Akkor mondja monsieur, hová kíván menni? - váltok hivatalos sofőr hangnemre.
Sajnos a periférikus látásom egészen kitűnő, így látom, hogy úgy jár a lába, mint aki egy fél utcányi speeddel folytatott szoros viszonyt az elmúlt egy órában. Ideges? Izgul? Rossz napja volt? Besorolok a forgalomba, ah imádom ezt a kocsit! Azt hiszem azonban, hogy rosszul hallok. Halkan felnevetek. Moulin Rouge? Komolyan? Nahát, nahát.
- Lehet jobban jártam volna vele a marketing diploma helyett. - lepem meg egy félmosollyal, de vezetek közben, szóval az utat nézem - Menjünk oda. - bevágok egy nem túl szabályos kanyart, nem akarok kerülni. Rálépek a gázra, ne szöttyögjünk. Nem az én világom, hmmm. Édes Fred és imádom, nem véletlen, hogy nem mondok el neki mindent. Bár tény, hogy ilyen helyekre kifejezetten nem szoktam járni. Viszont az én lelki üdvömért igazán nem kell aggódnia. Ha megkérne, a Himaláját is megmásznám vele. Bár ezzel nyilván tisztában van. Pirosat kapunk, úgyhogy rá tudok nézni.
- Nem gáz, nektek mindig van nálam hely. - mosolygok rá őszintén, átnyúlva felé pedig megsimítom a felkarját - Látom nem volt jó napod. - szándékosan nem kezdem kikérdezni, holott minden érdekel ami vele, velük történik. Viszont egyik férfi sem szereti ha bármilyen nőnemű kérdezőbiztost játszik vele - Hé, legalább egyszer mosolyogj rám kedvesen, lazítunk egyet. - közben vált a lámpa, így visszahúzom a kezem és rálépek a gázra. Némileg messzebb parkolok le, ennek oka, hogy ha távolabb állsz, nem olyan feltűnő a kocsi sem. Vagy fene tudja, nálam ez valami berögződés, de sosem közvetlen a szórakozóhelynél parkolok. Semmivel. Bár érdekelne, hogy miként tervezte el, amikor rám osztotta a sofőr szerepét. Semmi gond, elég leleményes kislány lettem már a bentlakásosban. Kiszállok és a kulcsot a táskámba süllyesztem.
- Meg sem köszöntem a múltkori ebédet. - mosolygok rá kedvesen - Menjünk és mesélj, ki merte elrontani a napodat! - nevetek fel halkan és besétálok.
És hirtelen arra a pár másodpercre maga alá ránt a hely, minden fényével, nyüzsgésével együtt. És itt mindig sokan vannak. Töretlen népszerűség. Majdnem gyermeki mosollyal veszem le a kabátomat. Lábujjhegyre emelkedve kémlelek körbe. - Gondolom nem foglaltál előre asztalt. Keresek valamit te meg...hozz valamit inni addig is. - hagyom rá a pultozós részt. És átpréselődöm testek között, asztalok között, mire végre megtalálom azt, ahonnan én is láthatom a színpadot. Mindig lenyűgözött a show-k világa. Tudom, egy átverés a nagyja, egy szép álomkép amit felénk mutatnak, de mégis...ahh. A pult felé kémlelve megállok a box mellett és berakom a kabátomat. Nagyszerű. Odaintek Frednek, hogy ha netán figyelte merre indulok, akkor lásson is. Keresztbefonom lábaimat egymáson és próbálok nem túl..izgatott lenni.
■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit



Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Szer. Jan. 24, 2018 3:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to the sweetest sis'


Mikor Pree megjelenik, én tényleg próbálok megnyugodni. Egyszerűen nincsen energiám ahhoz, hogy összedöntsem a kártyavárat, amit Ő tart össze. Princessnek két bátyja van, s nem eshetek neki azzal, hogy gyűlölje velem az öcsémet. Egyszerűen nem kérhetek ilyet a saját húgomtól, nem lenne fair. Szóval jobb ha el sem mondom neki, csakhogy ez borzalmasan nehéz, tekintve, hogy szét vet az ideg.
Nem tudom eldönteni, hogy jelen pillanatban kire haragszom igazán: az öcsémre, a nejemre, magamra vagy a Világra.
- Szerintem a marketingben jó lehetőségek vannak Pree. Mondtam már, hogy segíthetsz nekem a melóba. -

Annyiszor felajánlottam már neki, hogy jöjjön hozzám dolgozni, hogy nagyon sok dolgot tud ott csinálni, ami persze nem éppen marketing, de azért munka. Szerezhetne modelleket, találkozhatna a megrendelőkkel, vagy akár lehetne ő maga is modell. Hiszen csak rá kell nézni, kicseszett gyönyörű.
- Nem akarsz a H&M új kollekciójának az arca lenni? Én fotózom, szóval simán lehetséges lenne..
Ez az Pree, tereld el a gondolataimat. Ügyes kislány vagy te, neked menni fog. Csak csacsogj össze-vissza.
- Ja, tényleg elég szar napom volt. -
És emiatt az sem érdekel, hogy a húgom úgy vezet, mint egy őrült, hogy sokkal többel megyünk, mint amennyivel mehetnénk. Kitől tanult vezetni? Máskor kérdezősködni kezdenék, és óva inteném a kétes alakoktól, de most. Ugyan, legalább Ő boldog, és nem azon jár az agya, hogy az öccse és a saját felesége mit csinálnak ha lelép a városból.
A füst már kezd elviselhetetlen lenni, így leeresztem az ablakot, hogy kivigye a szél. Szeretném ha a gondjaim is kiszállnának vele együtt, de tudom, hogy ez lehetetlen.
Rámosolygok, ahogy kért, de a mosolyom nem kedves és nem is őszinte, sokkal inkább erőltetett művigyor.
Basszus. Nem tudtam, hogy ennyire ki tud csinálni Cece, pedig Pree óvva intett, hogy nőből van.
- Nem is kell megköszönnöd, imádok veled lógni! -
Ahogy kiszállunk az autóból átkarolom, direkt figyelmen kívül hagyom a kérdését, hogy ki miatt vagyok ennyire zabos, s úgy sétálok be vele a helyre. Voltam már itt egyszer-kétszer, de most is le kellene nyűgöznie a helynek, most mégsem ragad magával a varázsa,
- Nem tényleg nem.. -
S már ott is hagyom, idegesen furakodom át a tömegen, neki is megyek egy fickónak, akivel egy hosszú percig farkasszemet nézünk. Titkon azt remélem, hogy nekem jön, és jól szétverhetem a fejét, de a srác visszavonulót fúj, és ott hagy.
Az italokkal megyek vissza Preehez, egy egész tálcányi shotot hoztam kettőnknek, és útközben majdnem ki is borítottam.
- Ha valaki olyan bántana meg, akitől nem számítasz rá, mit tennél? -
Úgy teszem fel a kérdést, mintha filozofálni szeretnék, holott nem. Fogalmam sincsen mit tegyek.
Közben felemelek egy kicsi poharat, s koccintásra nyújtom Pree felé, majd ha megtörtént lehúzom, s kapásból másikért nyúlok, hogy az első után küldjem. Marja a torkomat, marja a gyomromat, de jól esik. Kibaszott jól esik.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Szer. Jan. 24, 2018 5:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Örülök, hogy látom. És ez vegytiszta. Nem élvhajhászás, vagy más egyéb, egyszerűen és tisztán öröm. Mindig ilyennek kellene lennie az érzésnek, amikor a testvérünkkel találkozunk, nem? Amellett, hogy a bátyám, azért iszonyatos nehéz lehetett neki is, csak úgy, mint Franconak, hogy az ő felelősségük lettem. Ezért nem ágáltam az egyetem miatt, mert ha jól rémlik, Fred véleménye akkor is hasonló volt. Bármi lehetek, ami nem baromság.
- Tudom, tudom. - írom alá amit mond, tudom, hogy igaza van csak épp..egy olyan jellemnek, mint én kicsit nehéz magát elképzelnie ilyesmi munkakörben, valami pörgőset szeretnék, izgalmasat, amiben van kihívás, ahol emberekkel találkozhatok. Ragyoghatok. - És édes is vagy amiért felajánlottad, de mindig ott motoszkálna a kérdés mindenkiben, hogy akkor is felajánlanád-e, ha nem a húgod lennék. - ebből most kihagyom a feddő tekintetet, mert őszintén szólva csak az önérzetem az, ami ezt mondatja. Látogattam már meg melóban, tudom milyen. Hogy néznek rá, milyen ha dühös. Fókuszálok a vezetésre valahol, de játszom a gondolattal..és a roppant nagylelkű ajánlatával.
- Te aztán értesz a lekenyerezéshez. - kacagok fel - Milyen kollekcióról lenne szó? - kérdezem óvatosan, mert télapós-hóemberes sapkákra azért annyira nem vágyom. Nyilván én is volt már, hogy szerepeltem, nem véletlen vállaltam magamra a bentlakásosban annyi mindent. A reklám, mindenhogy reklám. Jesszus, miért nem erre szakosodtam? Persze a vágyam egy La Perla kollekció lenne, melynek minden darabját megtarthatnám, de lehet Fred ezt az ötletemet annyira nem díjazná. Akkor sem, ha már 21 is elmúltam. - Megbeszéljük, de akkor ha megígéred, hogy nem adsz át előre semmi neked nem tetszőt más modellnek. - emelem fel a mutatóujjam figyelmeztetőleg. Más kérdés, hogy látni egy fotózást teljesen más, mint igazi kampányfotózáson modellként részt venni.
- Látom. Kicsit mintha morgós lennél. - mondom együttérző hangon, nem szeretem ha rossz a kedve, lett légyen szó bármilyen lényegtelen dologról is. Még azt is inkább elviselem, hogy kiselőadást tart nekem valamiről ami szerinte nem helyes. Vagy ha heccel, vagy tehetem én vele. De amikor morog és a homlokát ráncolja szeretném varázsütésre kisimítani azokat a ráncokat. Mindent megtennék értük, ha kérnék. Nekem csak ők ketten vannak és senki más. A kért mosolyát látva pedig szeretném kitekerni a nyakát annak, aki miatt ilyen. És annyira, annyira nagyon szeretném megkérdezni, hogy mi a baj. Persze a sárkányt nem győzhetem le helyette, de hé, a kardot odaadhatom ami a megöléséhez szükséges. Azt hiszem, nem is tehetnék ennél többet.
- Azt nagyon jól teszed. - fenyegetem meg játékosan, mert igazából nem tudom elképzelni, hogy ne legyünk jóban. Vele és Francoval. Nem tudom milyen lenne, ha nem lenne velük jóformán semmilyen kapcsolatom. Ha nem hívhatnám fel őket, vagy ha nem történne ilyesmi mint most, hogy a semmiből rám küld egy üzenetet. Én mindig itt vagyok nekik. Mindig.
Kiszállva a kocsiból átkarol én pedig hálásan ölelem magamhoz a derekánál fogva. Általában nem érdekel, hogy a minket látók hatalmas százaléka nem tudja, hogy a bátyám. Ennek oka nyilván a korkülönbségben rejlik. Lehet ha csak 2-3 évvel lennék fiatalabb, jobban hasonlítanánk. A genetika az a szekció, amiben mindig vakon mozogtam. És mélyen őszintén megmondva annyira nem is hergelte a fantáziámat. Kivéve egy alkalmat. Az ominózus Jurassic Parkot. Azt hiszem megkérdeztem őket, hogy én is csinálhatok-e babaszauruszokat. Kinevettek és utána elmagyarázták, hogy ez miért nem lehetséges. Génsebész álmok reccs. Undokság...
- Rajongom a spontán ötletekért, de nem szeretnék a nyakadban ülni. - jegyzem meg és befurakodom az asztalok közé. A jó vadász pedig addig nem áll meg, míg nem övé a kiszemelt préda, így lelek is egy boxot, amit tökéletesnek minősítek kettőnknek. Amikor azonban meglátom a tálcányi felest, megjelenik a döbbenet óvatos szellője a fejemben. Kezdjük ott, hogy engedte, hogy vezessem az imádott kocsiját, megjegyzés nélkül hagyta azt, ahogy vezetek, elhozott ide és most még a felesezés is. Drága bátyám, kezdjek aggódni? Mi történt veled? Elveszek egy poharat a tálcáról és a szemébe nézek a kérdést hallva.
- Nos, tudod én elég bosszúálló alkat vagyok. - nem, erről speciel szerintem fogalma sincs - És az elszenvedett sérelmeimért szeretek elégtételt venni. Lévén ha egyszer bánt és hagyom, büntetlenül hagyom, akkor mi a garancia arra, hogy nem teszi meg még egyszer? Olyan ez.. - koccintok vele és lehúzom a felest, ami ahogy kell végig is égeti a nyelőcsövemet - mint amikor kutyát nevelsz. Persze, ha olyan bánt meg, aki fontos nekem, azt megszenvedem. Viszont a szemet szemért, fogat fogért elv már az ókor óta meglehetősen hatásos tud lenni. - nézek megint szemeibe.
Jó, mi ketten nem vagyunk egyformák, nem feltétlen ugyanúgy kezeljük a konfliktusainkat sem. Én szeretek hidakat felégetni és általában nem adok esélyeket sem, maximum akkor ha érzelmileg védett zónában járok már. Nem vagyok szent, nem is tudok az lenni, bár kedves és udvarias igen. Egy ártatlan tekintet olykor igazán sokat tud segíteni. Vagy az, ha a megfelelő emberekkel vagy kedves. - Viszont semmi nem fekete és fehér, ezt én is tudom. Ha azt mondanád, hogy álljak a saját lábamra és hagyjalak békén, mert elég az évenkénti kétszer felhívás, megbántanál. De kénytelen lennék lenyelni, mert nem tudnálak bántani. - zárom le a gondolatot, mert ugye mindig kulcskérdés, hogy ki az illető és mit tesz, vagy mond, ami miatt megbántva érzem magam. Elveszek még egy pohárral és felé emelem, majd lehúzom. Újra tanulok lélegezni utána, de semmi gond, hát ez csak alkohol. Nyilván nem fogom az asztal alá inni, akkor sem ha esélyesen többet járok szórakozni mostanában, mint ő. - Ha nyomaszt valami, amire nem tudsz megoldást, mit tennél azért, hogy elfelejtsd egy kicsit? - kérdezem teljesen ártatlan arccal. Vállalok némi lebaszási faktort azért, hogy azt lássam, jó a kedve.

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Szer. Jan. 24, 2018 8:49 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to the sweetest sis'


Csak megrázom a fejemet, mintha most valami oltári nagy baromságot mondott volna.
- Pree, ha nem a húgom lennél, akkor vagy nem is ismernélek, vagy rég a csajom lennél. Szóval nem kérdés, hogy felajánlanám. Tök jól nézel ki, különleges a szépséged, és ezt most nem csak azért mondom, mert van közünk egymáshoz, hanem mert szakmai szemmel nézve.. tudom mi való oda, és mi nem. -
Az tény, hogy Princess késői gyerek volt, már majdnem felnőtt voltam amikor megszületett, de mindig is nagyon közel éreztem ő magamhoz, aztán pedig a szüleink elhaláloztak - Isten nyugosztalja őket! - és az öcsémre és rám maradt Princess nevelése. Szerintem nem sikerült a legjobban. Mármint, midnketten fiatalok voltunk, a karrierünk elején jártunk és fontosabb dolgaink is voltak, mint hogy normális embert faragjunk a húgunkból, s ha ez még lehetséges is lett volna, ne feledjük a tényt, hogy se Francisco sem én nem vagyunk normálisak.
Szóval igen, felkérném a húgomat modellnek, s nem csak kötelességből. Tudom, hogy a szakma rögtön felfigyelne rá, ha komolyabban tudná venni a dolgokat, de azt is tudom, hogy Princess sohasem lesz híres modell. Képtelen lenne betartani a szabályokat amik az életét irányítják, így sohasem ajánlanám neki, hogy próbálkozzon egy Victoria's Secret fajta karrierrel, de kisebb fotózásokra simán eljárhatna. Még pénzt is kereshetne, s nem folyton Francisco és én utalnánk neki.
- A H&M-nek Selena Gomez tervezett egy kollekciót, ' everyday life' néven, és azt kellene befotózni. A kampány szerint egy szinesbőrűre, egy szőkére és egy szeplős lányra illetve két srácra van szükség. A fiúk már megvannak, és a színesbőrű lány is, de még szükség van egy szőke és egy szeplős csajszira is. Ha gondolod holnap megmutatom a részleteket.. -
Hiszen úgy is nála fogok aludni.
- Milyen nekem nem tetszőt? -
Vonom fel a szemöldökömet, mintha nem érteném, persze tudom mire gondol. A fehérnemű kampányokra, és más pikáns felkérésekre.
Bent teljesen más légkör fogad, s más esetben kifejezetten élvezném. Még Cece előtt sokszor jártam ilyenfajta szórakozóhelyekre, a modelleket könnyű volt rávenni arra, hogy a VIP-be iszogassunk, és akkoriban kifejezetten élveztem. A szemem mindig megtapadt egy-egy vonagló hölgyön, s képtelen voltam nemet mondai. Már idejét sem tudom mikor voltam itt utoljára, de hiába várom, hogy magával ragadjon a hely, nem akar megtörténni.
Lehúzok hát két felest, közben pedig Pree-t hallgatom.
Lehet, hogy van benne valami. Lehet, hogy bosszút kellene állnom az öcsémen és a feleségemen, de mit is gondolok, Nem huszonéves nő vagyok akinek csak ez maradt, igenis a negyvenes éveimnek ugrottam neki, nem viselkedhetek bénán. Azért eljátszom a gondolattal, hogy melyikükkel kezdeném. Az eszem azt súgja, hogy az öcsémet szivassam, a szívem szerint viszont Cece nyaka körül szorul a hurok.
- De azért szarul esne nem? Mármint, ha így leoffolnálak. Vegyük is ezt példának Pree. Mit csinálnál, ha egyszeriben ez történne: sokat járnánk ebédelni, te Francisco és én, de egyszer csak nem hívnánk téged, s csak ketten mennék, de ezt később bevallanánk. Mérges lennél? -
Próbálok úgy tenni, mintha ez nem az igazi problémám lenne, mintha most találtam volna ki ezt az egészet, de Pree okos csaj.
- Mindegy, ez szar példa volt. -
Szóval leverek még két felest. Lassacskán kezd is hatni, tekintve hogy régen nem ettem már, sőt a kínaim is Cece irodájában figyel.
Pree-re emelem a tekintetem, és eszembe jut amit a bosszúról mondott.
- Ha megiszok még kettőt ezekből, akkor bármit. Mi a terved? -
És ha Pree tervez valamit, abból nem jövök majd úgy ki, hogy ne bántam volna meg. De csesszék meg, visszakapják!

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Szer. Jan. 24, 2018 11:04 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Ahhw, ha van az embernek egy ilyen bátyja, rögtön helyrebillen egoilag. Ráragyogtatok egy mosolyt, hiába, mindig értékelem az ilyen jellegű bókokat. Mindegy, hogy csak feltételesek. Attól még értem, érzem mit akar nekem mondani. Esélyes egyébként, hogy nem ismerne, bár a csaja lennék résszel vitába tudnék szállni. Senkinek nem szeretek birtokosan jelzett darabja lenni. Nem megy. Előbb-utóbb keresni kezdem a kiutat, ami általában egy mondvacsinált indok, hogy miért is kell lepattintanom.
- Néha szívetmelengetően őszinte tudsz lenni Fred. - még mindig mosolygok - De csak addig érzem jól magam, amíg kedvemre van mindaz, ami történik. Ha bedarálna a taposómalom, nyűgös lennék. - na ezt hívják őszinteségnek - És téged is addig hajtanálak csak, amíg meg nem kaplak. - maradva a feltételes módnál.
Mondhatjuk, hogy ez defektem, de miért hazudjak neki? Szeretem azt amilyen, látom, hogy helyes. Láttam már olyan helyzetben is, amiről nem tud, hogy láttam. Így el tudok fejben vonatkoztatni, de fogalmam sincs, hogy hosszú távon egy munkahelyen, hogyan tudnánk mi normálisan együtt dolgozni. Ha túl elnéző lenne, elkapatna. Ha túl szigorú, megsértődnék. Néha nehéz megtalálni a középutat. Nagyon nehéz. Ettől még persze imádom, szó szerint köszönhetem nekik az életemet, a tanulmányaimat, a ruhatáramat, a hobbijaim szponzorálását és még egy sereg mindent. Még a mai napig, szóval igen, valahol értem a munka dolgot is. Azért meg külön édes, hogy nem kényszerként mondja, hanem még mindig ajánlatot tesz. Nem mellesleg kivételesen olyan ajánlatot, ami szépen cseng az én füleimnek is.
- Kíváncsi vagyok. - bólintok lelkesen - És bízom is benned ennyire, bár nyilván mindenre, miinden részletre kíváncsi vagyok. Mindent mutass meg! - harapok az ajkamba izgalmamban, francba figyelni kellene az útra is. Ki tervezte ennek a városnak a közlekedését? Légvonalban sokkal gyorsabban odaérnénk, de neeem, mert nem mehetek balra, körbe kell menni, meg kell fordulni. A kollekció nevéből ítélve a törpe valószínűleg telenyomta szűk farmerral, haspólóval és egyéb, számára alakot nyújtó holmival. Sebaj, kifejezetten szeretem a lábaimat.
- Pontosan tudod. - hangom feddő, ő meg a bátyám ugyan, de férfi is. Ha szerinte valami túl sokat mutat, az biztos farkmeresztően hat más pasasokra és engem meg elrabol egy hordányi és jól megcsinálnak. Meg ne lásson a fél világ és egyebek és egyebek. Francotól is kaptam már hasonlót. Jesszus, egyszer negyven percig győzködtem indulás előtt, hogy nem fog kilátszani a bugyim, mert kombinét viselek és nem, a szoknya nem túl rövid. Utána megnyugodott, mikor én is panaszra nyitottam a kicsi számat azt illetően, hogy de ha mindenkinek lehet és nekem nem, mit fognak gondolni. És miért csinálja ezt velem amikor olyan istentelenül rendes vagyok. Szóval belement. Végül. Könyörögni megtanultam, annyi bizonyos.
Asztalt keresve járatom magamban, hogy miként tudnám Fredből kihúzni, hogy mi a baj. Vagy ha nem komoly, akkor egyszerűen csak szebbé tenni az estéjét. A tálca piát látva azonban válasz is jön arra, hogy ő már eldöntötte magában, hogy miféle útra lép. Kár, hogy engem erről elfelejtett megkérdezni. Mindig lapul egy-két plusz ötlet a tarsolyomban. Abból nem csinálok ügyet, hogy hová hozott. Férfi és gyanítom már megfordult itt egy párszor. És nemiségünk na meg személyiségünk különbözőségének fényében én más szemszögből imádom ennek a helynek még az illatát is. Már ha egyesek megtanulnák használni a parfümöt. Pláne azt, amelyik illik is hozzájuk. Megállom a tüsszentést is.
- Hmmm .. - elgondolkodva simítok végig az üres pohár peremén - Valószínűleg engem ti nagyon sok mindenből hagytatok már ki eddig is. - nem kéne, nem kéne - Már csak abból fakadóan is, hogy lánynak születtem és jó pár évvel később - simítgatom el a célzás élét, ami végül is nem is célzás - De értem mit akarsz mondani, akkor is ha szar példa. Igen, megharagudnék. Feleslegesnek érezném magam és tehernek. Valószínűleg egy laza bocsival nem is tudnátok elütni. Valószínűleg dühömben gyorsan férjhez is mennék az első hülyéhez és világgá mennék. - nézek rá még mindig érdeklődve.
Én nem iszom olyan tempóban mint ő, lévén kiájulnék. Magasabb is és nehezebb is nálam. Így a harmadik felesem után nem rántom le a negyediket, nem kiájulni akarok. És valami ilyen válaszra is számítottam. Megnedvesítem az ajkaimat és felállok. - Gyere velem a mosdóba. - indulok meg előre, nyilván nem állok neki, hogy hosszasan kifejtsem. És még így is benne van a pakliban, hogy nemet mond. Út közben nem keresek szemkontaktust senkivel, ellenben határozott léptekkel sétálok el az oldalfolyosóra a mosdó irányába. Technikailag Fred ide nem jöhetne be, de engem legtöbbször nem érdekelnek ilyen kis tiltások. Ha bejön, ránézek és elmosolyodom. Belenyúlok a táskámba és kiveszek egy kis üvegcsét, melyben ugyan nem hófehér tartalom, de por van. - A feelingmenedzser ajánlásával. Nyugi, nem kokain. - vágok közbe, mielőtt még megszólalna - Csak eltörli a gondokat. - belépek az egyik fülkébe, lévén látni legalább ne lássák és oda tartom neki. Egy szippantás a balba és elég is. - Tündérpor. - mosolygok hátra - Na, gyere már!

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Pént. Jan. 26, 2018 2:52 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+16 a szóhasználat miatt??


to the sweetest sis'


Egy pillanatra úgy nézek Pree-re, mintha ő lenne Jézus női alakja, s komolyan elgondolkozom azon amit mond. Lehet, hogy csak ennyi lett volna az egész Cece és köztem, kaland ami most már elmúlt. Hiszen kész vége, férj és feleség vagyunk, nincs benne kihívás nincs benne újdonság. Most már mindig csak az én farkam fog beleállni - remélhetőleg, bár ez megkérdőjelezhető -, s ha neki ez nem elég? Ha nem elég akkor fut Francohoz, vagy a pék fiúhoz vagy valakihez aki másabb, mint én, aki kalandosabb.. és ez kiakaszt, nagyon kiakaszt, hogy nem vagyok elég így ahogy vagyok.
Megdörzsölöm a szememet, s a szivart kidobom az ablakon. Már ehhez sincsen kedvem, hogy így bosszantsam az asszonyt, hiszen minek? Valószínűleg sohasem leszek elég csak én neki.
Bassza meg.
- De ez valami női dolog, vagy mi? -
Morcogok, mert hát kitől mástól tudhatnám meg ha nem tőle? Mármint Pree a húgom, így kitől érdeklődhetnék ilyen dolgokról, ha nem tőle? Tőle bármit meg mernék kérdezni, még olyat is amit más kínosnak találna, s tudom Preenek a szeme sem rebbenne, még csak bele sem pirulna.
- Jó, de figyelj csak Pree.. te szűz vagy még? -
Úgy fordulok felé, mintha ez lenne életem legfontosabb kérdése, mintha most akarnám megkérni Cece kezét. Mondjuk akkor rettenetesen izgultam attól, hogy mit fog mondani, hogy egyáltalán mit fog az egészről gondolni. Most inkább azon aggódom,hogy a húgom mindenkivel összefekszik, s másokat is az a fájdalom gyötörhet miatta, mint ami engem kínoz Cece miatt.
És nem csak emiatt érdeklődöm, hanem a fotózás miatt is . Nem szívesen ahgynám, hogy a fiúk rámásszanak a húgomra, hiszen ismerem a modelleket, utazgatnak ide-oda s mindenhol szeretőket tartanak.
Bent Preevel elmélkedésbe és piálásba kezdünk, s mikor emlegeti, hogy miből hagytuk ki, nekem is eszembe jut egy pár dolog: közös füvezések, közös horrorfilm nézések, s egy titkosabb, egy jóval pajzánabb, amitől most a gyomrom fordul fel. Hogy lehetséges, hogy képes voltam osztozkodni az öcsémmel, hoy lehetséges, hogy minden percét élveztem azoknak az együttléteknek, most meg a nyakát lennék képes kitekerni, hogy a feleségemet kívánja. Nem kellett volna megmaradni az érzésnek, nem kellett volna mindennek ugyan olyannak maradnia, vagy ez már egy olyan betegség lenne amitől sohasem szabadulhatunk?
Annyira gyötörnek a gondolatok, hogy nem is emlékszem Pree monológjára, nem tudom mit mond pontosan, s csak tanácstalanul pislogok rá. Annyira szeretném neki elmondani, szeretnék tőle tanácsot kérni, de tudom, hogy elítélne, hogy megbotránkozna, hogy többé nem tudna úgy rám nézni, mint azelőtt. A szemébe már nem a nagytestvér lennék akire mindig számíthat, hanem egy paráználkodó akit máglyán kellene elégetni.
Talán el kellene mennem a templomba, s gyónni, csak attól rettegek, hogy az atya azon nyomban szörnyet halna, ha megtudná, hogy mit tettem.
- Mi? -
Most komolyan el kell kísérnem, mi ő, kis lány?
Azért mégis csak felállok, s lusta léptekkel követem. Az ital már a fejembe szállt, s én kicsit kóválygóm. Rég nem ittam már feleseket, rég nem ittam semmit a boron kívül.
Nem lenne szabad bemennem utána, s nem is akarok, de aztán Pree annyira erőszakos, és annyira tudom, hogy mi következik azok után ha nem kapja meg amit akar, hogy vele tartok.
Összefonom a kezemet a mellkasom előtt, s türelmetlenül várok, de csak addig míg elő nem húzza azt a valamit. Na akkor aztán elpattan bennem valami, s az állam is leesik, az agyam meg kattog.
Mi a fasz?
- Mi a fasz Pree? Te drogozol? -
Úgy hajolok hozzá közel,hogy ne hallhassa más a beszélgetésünket.
Hát ennyire elbasztuk volna Francoval?
A drog nem ismeretlen számomra, a karrierem csúcsán sokat kellett ébren lennem, sok munkát vállaltam és becsúszott néha egy kis exttasy vagy füves cigi, de miután összejöttem Cecevel, leálltam róluk.
- Dizájner cucc? -
Bámulom, mintha én szent lennék, ő meg valami gonosz lélek aki arra készül, hogy megszállja a testem.
- Ha nem kóvályogna fejem, most haza rángatnálak.. de -
Nekitámaszkodom a falnak.
- Túlságosan szét van csúszva az életem.. -
S mielőtt meggondolhatnám magamat kikapom a kezéből s fel s szippantom, utána megdörgölöm az orromat, majd a szemeimet s a fejemet megrázom.
- De ha ettől a szartól hányni fogok, holnap eláslak. Élve! -
Kicsapom az ajtót s kifele igyekszem mielőtt rajtakapnának minket, a tasakocskát vagy üvegcsét vagy mi ez pedig mélyen a zsebembe süllyesztem.
- Gyere, szedjünk fel neked valami kant.. -
Rákacsintok Preere.



Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Pént. Jan. 26, 2018 8:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Imádom, szeretem Fredet. Néha úgy érzem, hogy arra született, hogy minden nőt meghódítson aki az útjába kerül, vagyis míg az a nő be ben sétált a képbe, így gondoltam. Most pedig, magam sem tudom mi ez a feszültség ami már-már sistereg kifele belőle. Elvileg éppen marhaboldognak kellene lennie a házában, az ágyában a mélyen tisztelt feleségével, vagy valami, nem? Vagy ez az egész mézeshetek maszlag valóban csak hetekben mérhető? Elmosolyodom a roppant különösnek ható kérdésen.
- Női dolog? Nem, ezt vadászösztönnek hívják. Nem csak női sajátosság Fred, hogy addig hajtasz valakit amíg meg nem kapod. - jegyzem meg, hát általában egyébként is férfiakra jellemző az ilyesmi. Mármint kimondva csak rájuk, a nők többnyire mindig a szerelmet kereső áldozatok a kérdésben, holott az igazság az, hogy sok nő ugyanilyen elveken gondolkodik. Már aki bevallja magáról persze. Az az igazság, hogy én...ah, mindegy is. Nem feltétlen szeretem kielemezni minden cselekedetem, maradjunk annyiban. Vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek anélkül, hogy komolyabb indíttatásaim lennének mögötte. A kérdést hallva viszont enyhén megrökönyödöm. Szűz vagyok-e. És az a tekintet. Jesszusom, miért kérdezed ezt tőlem? Miért számít ez pont most? Eddig miért nem jutott eszedbe?
- Nem Fred, nem vagyok az. - fixálok az útra, voltaképpen nem kérdezte ő ezt részletekbe menően, így aztán elkerülhetjük az olyan pályákat, hogy de mégis ki volt, meg mikor meg miért meg miért nem mentem hozzá rögtön feleségül. Vagy lehet, hogy egész másért kérdezte meg? Ó a frászba, néha szeretnék belelátni a fejébe. Csak egy pár pillanatra, hogy lássam a kérdést motiváló erőket.
És a feltételes kérdések, meg én hogyan érezném magam ha ők kihagynának, ha nem mehetnék velük. Jézusom tesó, mi történik veled? Mi a baj? Miért nem mondod el nekem, hogy segíteni tudjak? Kicsit nehéz úgy elméletben beszélni, hogy már megint nem tudom mi az, ami motiválja a kérdést. Nem lesz ez így jó. Főleg mert el se jutnak hozzá a szavaim. Itt ül előttem, rám néz, de nem lát. Máshol jár. Ez így nem lesz jó. Ekkor jut eszembe a táskámban lapuló üvegcse. Lazítani akarsz Fred? Akkor csináljuk alaposan, ne félgőzzel.
- Jól hallottad. - nézek rá úgy, mintha egyébként egy teljesen természetes utasítást adtam volna ki, hogy márpedig kövessen a mosdóba. Ó, jól ismer, a saját érdeke is, hogy kövessen, különben belekezdhetünk a de miéééért nem című kűrbe. Ah félreértés ne essék nem vagyok valami hisztis picsa, de követelőző? Hát inkább jellemző. Persze egyes korlátolt jellemek ezt a kettőt egyenlővé teszik, pedig nagyon nem azok. Jahj, hát ilyen ez, igen.
A mosdóban pedig elétárom a nagyon hirtelen feltámadt ötletemet. Szó szerint is. Még úgy is, hogy esélyesen játszom a lebaszombatra. De hé, végül is ő akart kikapcsolni és jelent meg egy tálca felessel a Rouge közepén. Szóval akkor vessen rám követ, ha nem pont ezért próbálok tenni. És jellemzően sarkos a kérdés.
- Természetesen nem drogozok Fred. - mondom egy pár fokkal halkabban mint szeretném, így nem tudom kihallatszik-e a felháborodás szele, amit el is kellene fojtanom most rögtön. - De nekem is kellett néha egy kis levezetés az egyetem mellett. Na, gyerünk Luke... - mosolygok rá - néha a sötét oldal is tud jó dolgokat rejtegetni. - Ritkán vagyunk együtt, úgy igazán, érezzük jól magunkat. Franc vigye, úgyis nálam alszik és ha rajtam múlik akkor leteszem a nagyesküt is, hogy senki nem fogja megtudni, hogy elfogadta, használta és jól merte magát érezni. - Mi az, hogy haza rángatnál? - nézek fel rá, még mindig tartva felé az üvegcsét és mond valamit, amit szívem szerint most rögtön kihúznék belőle. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, mi az isten történt. Ha a liba felesége bántotta meg, elcipelem a naplementébe és ott hagyom eltévedni.
- Esküszöm, hogy nem lesz tőle semmi bajod. Hányni sem fogsz tőle és ihatsz is mellette. Szóval dugd el azt az ásót. - vigyorgok rá és mikor végre végignézhetem, őszinte és széles mosoly jelenik meg az arcomon. Így kell ezt. Az ember bízzon csak a testvérében, az sose akar neki rosszat. Én sem akarok neki.
A Tündérpor kellemes takaróba burkol, itt vagyok és jelen vagyok, mégis mintha minden rossz, minden negatív gondolat ami fel szokta ütni a fejét egyszerűen elhalványodna. Dolgozik bennem az alkohol, de nem leszek ma éjjel részeg. Nem úgy. Követem kifelé a mosdóból, arcomon zen mosoly játszik. Igen, jó kedvem van. És lesz még jobb is.
- Nekem? - nevetek fel - Ó kérlek, játsszunk. Játszd el a féltékeny pasimat. - már a gondolattól is kibuggyan belőlem a röhögés - Vagy csak bökj rá akárkire. Ha nem sikerül, kérhetsz tőlem valamit. Ha sikerül, elviszlek ma éjjel egy karaokee bárba. És hajnalig béna dalokat fogok veled énekeltetni. - és ennek én már a gondolatát is nagyon, nagyon szeretem kedves bátyám. Bár gyanítom, akkor is imádni fogják ha olyan a hangja mint egy rekedt macskáé. - De előbb monsieur, vendégem egy italra. - intek roppant kegyesen a pult felé. Mivel nem nőttem azért 180 centire csak szemmelveréssel meg hátkopogtatásokkal tudok előrébb jutni. Felülök egy bárszékre és bemosolygok a mixer srácnak. - Két rumot, jó erőset. - vigyorodom el, ki is rakja én meg Fred elé csúsztatom, már ha nem állt le örülni magának valahol - Szóval, hajlandó vagy velem játszani? Vagy a gyűrűddel a tököd is lekerült? - biccentem oldalra a fejem. És sajnálom, hogy ma éjjel nem vagyok képes csak hanyatt fektetni és mellé ülni, várva, hogy meséljen. Majd holnap...délelőtt.
■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Pént. Jan. 26, 2018 8:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Imádom, szeretem Fredet. Néha úgy érzem, hogy arra született, hogy minden nőt meghódítson aki az útjába kerül, vagyis míg az a nő be ben sétált a képbe, így gondoltam. Most pedig, magam sem tudom mi ez a feszültség ami már-már sistereg kifele belőle. Elvileg éppen marhaboldognak kellene lennie a házában, az ágyában a mélyen tisztelt feleségével, vagy valami, nem? Vagy ez az egész mézeshetek maszlag valóban csak hetekben mérhető? Elmosolyodom a roppant különösnek ható kérdésen.
- Női dolog? Nem, ezt vadászösztönnek hívják. Nem csak női sajátosság Fred, hogy addig hajtasz valakit amíg meg nem kapod. - jegyzem meg, hát általában egyébként is férfiakra jellemző az ilyesmi. Mármint kimondva csak rájuk, a nők többnyire mindig a szerelmet kereső áldozatok a kérdésben, holott az igazság az, hogy sok nő ugyanilyen elveken gondolkodik. Már aki bevallja magáról persze. Az az igazság, hogy én...ah, mindegy is. Nem feltétlen szeretem kielemezni minden cselekedetem, maradjunk annyiban. Vannak dolgok, amik csak úgy megtörténnek anélkül, hogy komolyabb indíttatásaim lennének mögötte. A kérdést hallva viszont enyhén megrökönyödöm. Szűz vagyok-e. És az a tekintet. Jesszusom, miért kérdezed ezt tőlem? Miért számít ez pont most? Eddig miért nem jutott eszedbe?
- Nem Fred, nem vagyok az. - fixálok az útra, voltaképpen nem kérdezte ő ezt részletekbe menően, így aztán elkerülhetjük az olyan pályákat, hogy de mégis ki volt, meg mikor meg miért meg miért nem mentem hozzá rögtön feleségül. Vagy lehet, hogy egész másért kérdezte meg? Ó a frászba, néha szeretnék belelátni a fejébe. Csak egy pár pillanatra, hogy lássam a kérdést motiváló erőket.
És a feltételes kérdések, meg én hogyan érezném magam ha ők kihagynának, ha nem mehetnék velük. Jézusom tesó, mi történik veled? Mi a baj? Miért nem mondod el nekem, hogy segíteni tudjak? Kicsit nehéz úgy elméletben beszélni, hogy már megint nem tudom mi az, ami motiválja a kérdést. Nem lesz ez így jó. Főleg mert el se jutnak hozzá a szavaim. Itt ül előttem, rám néz, de nem lát. Máshol jár. Ez így nem lesz jó. Ekkor jut eszembe a táskámban lapuló üvegcse. Lazítani akarsz Fred? Akkor csináljuk alaposan, ne félgőzzel.
- Jól hallottad. - nézek rá úgy, mintha egyébként egy teljesen természetes utasítást adtam volna ki, hogy márpedig kövessen a mosdóba. Ó, jól ismer, a saját érdeke is, hogy kövessen, különben belekezdhetünk a de miéééért nem című kűrbe. Ah félreértés ne essék nem vagyok valami hisztis picsa, de követelőző? Hát inkább jellemző. Persze egyes korlátolt jellemek ezt a kettőt egyenlővé teszik, pedig nagyon nem azok. Jahj, hát ilyen ez, igen.
A mosdóban pedig elétárom a nagyon hirtelen feltámadt ötletemet. Szó szerint is. Még úgy is, hogy esélyesen játszom a lebaszombatra. De hé, végül is ő akart kikapcsolni és jelent meg egy tálca felessel a Rouge közepén. Szóval akkor vessen rám követ, ha nem pont ezért próbálok tenni. És jellemzően sarkos a kérdés.
- Természetesen nem drogozok Fred. - mondom egy pár fokkal halkabban mint szeretném, így nem tudom kihallatszik-e a felháborodás szele, amit el is kellene fojtanom most rögtön. - De nekem is kellett néha egy kis levezetés az egyetem mellett. Na, gyerünk Luke... - mosolygok rá - néha a sötét oldal is tud jó dolgokat rejtegetni. - Ritkán vagyunk együtt, úgy igazán, érezzük jól magunkat. Franc vigye, úgyis nálam alszik és ha rajtam múlik akkor leteszem a nagyesküt is, hogy senki nem fogja megtudni, hogy elfogadta, használta és jól merte magát érezni. - Mi az, hogy haza rángatnál? - nézek fel rá, még mindig tartva felé az üvegcsét és mond valamit, amit szívem szerint most rögtön kihúznék belőle. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok, mi az isten történt. Ha a liba felesége bántotta meg, elcipelem a naplementébe és ott hagyom eltévedni.
- Esküszöm, hogy nem lesz tőle semmi bajod. Hányni sem fogsz tőle és ihatsz is mellette. Szóval dugd el azt az ásót. - vigyorgok rá és mikor végre végignézhetem, őszinte és széles mosoly jelenik meg az arcomon. Így kell ezt. Az ember bízzon csak a testvérében, az sose akar neki rosszat. Én sem akarok neki.
A Tündérpor kellemes takaróba burkol, itt vagyok és jelen vagyok, mégis mintha minden rossz, minden negatív gondolat ami fel szokta ütni a fejét egyszerűen elhalványodna. Dolgozik bennem az alkohol, de nem leszek ma éjjel részeg. Nem úgy. Követem kifelé a mosdóból, arcomon zen mosoly játszik. Igen, jó kedvem van. És lesz még jobb is.
- Nekem? - nevetek fel - Ó kérlek, játsszunk. Játszd el a féltékeny pasimat. - már a gondolattól is kibuggyan belőlem a röhögés - Vagy csak bökj rá akárkire. Ha nem sikerül, kérhetsz tőlem valamit. Ha sikerül, elviszlek ma éjjel egy karaokee bárba. És hajnalig béna dalokat fogok veled énekeltetni. - és ennek én már a gondolatát is nagyon, nagyon szeretem kedves bátyám. Bár gyanítom, akkor is imádni fogják ha olyan a hangja mint egy rekedt macskáé. - De előbb monsieur, vendégem egy italra. - intek roppant kegyesen a pult felé. Mivel nem nőttem azért 180 centire csak szemmelveréssel meg hátkopogtatásokkal tudok előrébb jutni. Felülök egy bárszékre és bemosolygok a mixer srácnak. - Két rumot, jó erőset. - vigyorodom el, ki is rakja én meg Fred elé csúsztatom, már ha nem állt le örülni magának valahol - Szóval, hajlandó vagy velem játszani? Vagy a gyűrűddel a tököd is lekerült? - biccentem oldalra a fejem. És sajnálom, hogy ma éjjel nem vagyok képes csak hanyatt fektetni és mellé ülni, várva, hogy meséljen. Majd holnap...délelőtt.
■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Kedd Jan. 30, 2018 10:26 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+16 a szóhasználat miatt??


to the sweetest sis'


Egy ideig abban a hitben éltem, hogyha megtudom, hogy Pree volt már valakivel, akkor ki fogok bukni. Nem is tudom meddig, de egészen sokáig ezt gondoltam, tekintve, hogy mégis csak a kishúgom, s elképzelni őt ahogy egy másik férfi gyömöszöli, igazán kínos lenni. Viszont most hogy rákérdeztem, miért ne kérdeztem volna egyébként rá - hiszen én sohasem világosítottam fel rendesen, csak beraktam neki egy pornót, hogy nézze végig - a testvére vagyok. De most nem érzek égető vágyat, hogy megkeressem azt a bkát és jól elagyabugyáljam, hiszen a szex jó dolog, nem? mármint ha olyannal csinálod akit szeretsz, vagy megkívánsz, és ki tud elégíteni, akkor miért tagadnád meg magadtól az élvezeteket? Mindemellett jó stresszlevezető, és testedzésnek sem utolsó, bár ezt nyilván nem most fogom megvitatni vele,
- Jól van. -
Mindössze ennyit válaszolok rá, igen ez maradhasson meg csak az ő dolga, ha meg beszélni szeretne róla, úgy is tudja, hogy nem Francohoz kell majd fordulnia.
Ahogy eszembe jut a testvérem újra elkap a harag, s már nem is tudok arra gondolni, hogy vajon élvezte-e a húgom az elő szexuális élményét,  mert csak azon kattogok, hogy a nejem mennyire imádta Francot is magában.
Kiborít, és majdnem felnevetek ezen az egészen, hogy mekkora szarban vagyok, és az egészet csak magamnak köszönhetem. Ha nem bólintok ott és akkor rá, ha csak simán pofán vágom Francot, akkor ez az egész nem lenne - próbálom ezt hinni, de nyilván megtörtént volna akkor is - .
Igazából nem akarok hozzá nyúlni a Pree által felkínált dologhoz, tekintve, hogy nagyon régen volt már amikor cuccoltam, s azt hiszem Cece nagyon haragudna miatta, hogyha kiderülne. De kit érdekel most Cece? Kit érdekel az, hogy mit gondolna, ha egyszer ő is nyugodt szívvel kavargat az öcsémmel a hátam mögött?
Szóval elfogadom a Pree által felkínált Tündérpornak nevezett valamit, és bűntadattól mentesen - majdnem mentesen - fel is szippantom, majd a húgomnak átadom.
Nem vagyok az apja, mielőtt bárki készülne elítélni. Nem fogom neki igazán megmondani hogy mit tehet és mit nem.
- Jasszus Pree. nagyon elbasztunk téged.. -
Kacsintok rá.
Egyszerűen nem tudok haragudni rá, én is átestem ezen, nekem is kellett valami ami átsegít.
- De ígérd meg, hogy kérsz egy fejmosást a seggfej öcsémtől..
Fintorogva húzom el a számat ahogy Francora gondolok. Egyszerűen ha most találkoznék vele, kitekerném a nyakát.
Szédelgek egy kicsit az italtól meg a dizájner cucctól, de megrázom a fejemet, s máris jobb. Kötetlenebbnek érzem magamat, felszabadultabbnak és dühösebbnek. De a dühöm már nem gonosz valamiként ül a gyomromban, sokkal inkább lebeg bennem, s néha kikívánkozik.
- játszunk?
Mondom én hogy szédelgek, Pree gyorsan beszél és pattog előttem, bennem meg még furcsa egyveleget alkot az alkohol meg a cucc, és én képtelen vagyok még rendesen értelmezni, nem tudok Pree szavaira koncentrálni, csak bólogatok, s szó nélkül fogadom el az alkoholt, majd húzom le.
Elfintorodom, már éget, és már a cucc is dolgozik, csak percek kérdése, hogy átalakuljak egy olyan valakivé akinek ez a zene vicces.
- Most akkor mit kel játszani? -
Bámulok bele Pree szemeibe, hogy aztán morcosan csóváljam meg a fejemet.
- Ugyan szivi, hát úgy ismersz engem, mint akit meg lehet gyűrűzni? -
Gonoszkásan elmosolyodom. Azt hiszem évekkel ezelőtt én voltam a falu bikája, mostanra meg hát.. inkább a birkája.

Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Kedd Jan. 30, 2018 9:11 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Remélem, hogy ezt a szex dolgot nem akarja szóban nagyon forszírozni. Néha kilép a bátyj szerepből és megjelenik rajta az atyai tekintet. Brr..25 évesen már nem szeretnék fejmosást kapni azért, mert nem lettem apáca. Egyébként sosem kérdezték, a felvilágosítás is Fred részéről annyi volt, hogy az egyik féltve őrzött pornófilmjét megmutatta és magamra hagyott, hogy nézzem végig. Nos, gondolhatjuk, hogy nem igazán maradtak kérdéseim azt illetően, hogy mi történik egy férfi és egy nő között. És ha most leáll kérdezni, nem fog válaszokat kapni. Egyszerűen, nem. Ha eddig nem volt fontos, most mitől lett az? Ah szeretnék belelátni a fejébe. Komolyan. Bár nem tudom mit találnék..valamiféle választ biztosan.
Pont emiatt is döntök úgy, hogy feelingmenedzseri ajánlással adok neki valamit. Valamit, ami segít neki egy kicsit lehiggadni, másra gondolni és felejteni. Annak nem lenne jó vége ha csak ülnék és nézném, ahogy a föld alá issza magát. Abból tényleg csak az lenne, hogy valahogy hazacipelem, bedugom a liftbe és lefektetem a kanapémra aludni. Holnap meg adnék neki egy turmixot, hogy ne sajogjon annyira a feje. Bah, na az ilyen szitukat amúgy sem szeretem. Ha pedig hulla részegen kiböki, hogy mégis mi a baja, hát arra meg úgy sem fog emlékezni, tehát nem beszélgethetünk róla józanul. Mindenki azt hiszi, hogy az élet fenékig tejfel ha van két bátyám. Nem mindig. Nagyon nem mindig. Például ha most ő nő lenne, már megnyílt volna és beszélne arról, mi nyomja ennyire a lelkét. Annyira szeretném tudni, tényleg.
- Ehhez a részhez semmi közötök nincsen, Fred. - mosolygok rá, nehogy már még önvádoljon. Azt hiszem kérni se kérhettem volna jobb családot náluk. Persze, tudom, hogy megtettek mindent, hogy ne érezzem azt a hiányt, amit minden árva. Szerettek, felneveltek, vigyáztak rám. Hagyták, hogy olyan suliba menjek amibe szeretnék, hogy olyan szakon tanuljak tovább, ami értelmes szerintük is, eljöttek a szalagavatómra, egyszóval mindenben ott voltak nekem. Ahogy Francoval is ott álltunk Fred mellett amikor úgy döntött, megnősül. Azt hiszem így megy ez. Bár pontosan nem tudnám megfogalmazni, hogy valóban így van-e mindenhol. Tehát lehetséges, hogy ez sem egy egyetemes igazság.
- Nem gondolod, hogy elmondom neki... - nézek rá enyhén meghökkenve mert azért, na. Franco mégiscsak más, lenyelt pár zűrösebb történést velem kapcsolatban, de a drogot soha nem nézné el. Nem bizony. Szóval köszönöm kedves Fred, de ha meg akarok halni, leugrom a Szajnába az egyik hídról. Még az is jobb, mint ezt a másik testvérem elé tárni. Jesszus, a gondolattól is megjelenik a vállamon, szigorú tekintettel figyelve, hogy mégis mit művelek én itt. El is hesegetem, hisz muszáj. Most ketten vagyunk itt Freddel. Majd nem is tudom, imádkozom holnap lefekvés előtt, de ha rajtam múlik ez itt titokban marad. Persze ahhoz már kommentárt sem fűzök, hogy talán a rövidezést vissza kellene fogni, lévén én hívom meg a következőre. Még mindig jobb, mint a bátyámmal elkezdeni pasizni. Jesszus, néha vannak ám érdekes ötletei Frednek is. Azt hiszem akkor mi ugyanonnan örököltünk, mert az én ötletközpontom is eléggé aktív. Ezért inkább kezdjünk bele egy gonosz kis játékba. Egyszerűbb némileg, mint azt a groteszk dolgot végigcsinálni, hogy ő válasszon nekem pasit. Mert annak valahogy ziher, hogy két óriási melle lenne és nem azt találnám a lába között amit keresek. Egy férfi, sok ital után is férfi marad. Ha meg bátyj, akkor úgysem lesz neki senki elég jó. Mert jönnek a víziók, hogy a kicsi húga. Köszi, maradjunk akkor biztonságosabb terepen. Lehúzom a felest, megrázom a fejem is utána. Oké, akkor innentől maximum sörözünk.
- Dönthetsz. - nézek a szemébe - Vagy felszedem az első bénát és te jelenetet csinálsz, vagy ha már mindenáron nekem akarsz pasit keríteni, bökj rá egyre. Ha felszedem, elviszlek egy karaokee bárba és hajnalig énekelni fogsz. - mosolyodom el gonoszan - Erre pedig nem akarod, hogy választ adjak. - nézek ismét a pultosra és helyesbítek két sörre. Budweiser, mert én szeretem. Ő meg..hát neki szerintem teljesen mindegy, amíg hideget és folyékonyat kap. - Ha nem sikerül akkor meg, nem tudom..majd kitalálod. Amíg nem kell diáklány jelmezben görkoriznom a Champs Élysées-n, azt hiszem elég magas a bevállalási arányom. - mondom végül - De persze ha nincs kedved.. - vállat vonok, erőltetni nem fogom - Csak előbb te meg én kimegyünk egy cigire. - indulok meg előre. Sajnálom, ha cuccozok egyrészt sokat beszélek, másrészt kell egy cigi. Addig se jár a szám annyit. Kilépve megcsap a levegő hidege, de jól esik. Igaz kint van a hasam, de valahol még vicces is, hogy melegem van és egyszerre hűlök is. Rágyújtok és megkínálom Fredet is. - Innentől viszont javaslom, hogy csak sörözz. Ne akarj magadnak nehézséget a töménnyel. Okés? - nézek rá komolyan, mert oké laza vagyok és buli van, de azért...nem akarom, hogy nehéz esetbe kerüljünk.

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit


Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Pént. Feb. 02, 2018 9:25 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+16 a szóhasználat miatt??


to the sweetest sis'


Teátrálisan sóhajtok.
- Komoly? Most komolyan arra kényszerítesz, hogy én papoljak neked? -
Rámeredek. Ezt ő sem akarhatja, hiszen jól tudjuk, nem én vagyok az aki jó szentbeszédeket tart, tekintve, hogy nem vagyok olyan jó, és különben is, mindig szarul ment. Sohasem tudtam igazán szigorúnak lenni ha Pree hülyesége csinált, mindig valami olyasmire gondoltam, hogy legalább megéri a pénzét. Franco mindig is más volt, benne meg volt a kellő felelősségtudat, szigor, és ezerszer jobb érveket tudna felhozni a miért ne drogozz témában, mint én. Valószínűleg csak ülnék Preevel szembe és bámulnám, ő meg visszabámulna, és sürgetne, hogy mondjak valamit, a sürgetés miatt pedig annyi csúszna ki a számon: ne csináld, mert... kirohadnak a fogaid. . És ezzel sehol sem tartanék. Fáradtan dörzsölöm meg a homlokomat. Nekem nem biztos, hogy menni fog ez most.
Még szerencse, hogy már kint vagyunk és a feles után sört fogok a kezembe.
Kóvályog a fejem, de olyan jólesően, mint amikor az ember valami nagyon boldog dolog miatt kerül euforikus állapotba. Hirtelen úgy érzem, hogy egy lufi vagyok, és csak a gondjaim tartanak itt lent a földön.
Szeretnék táncolni, s emiatt úgy bámulok a táncparketten vonagló tömeg felé, mintha rabul ejtett volna valamelyik luvnya túlságosan szétkurt segge. Pedig nem, szinte észre sem veszem az arcokat, de a fejem belemozdul a ritmusba, s kissé közelebb is hajolok a húgomhoz, hogy jobban halljam.
Mérlegelek, és megjelenik előttem egy mérleg, a képzeletemben persze, de ez roppantul szórakoztatni kezd úgyhogy kuncogok, ott magamban, egy csomót.
- Ja izé...
Próbálom összekapni magamat.
- Mutass valakit. Ha előbb szedem fel, mint te... akkor én kérek valamit. -
Kacsintok. Már nem érdekel sok minden, és igen is meg akarom mutatni a világnak - pedig a világ nem is tud erről-, hogy nem vagyok egy papucs, akinek a neje össze-vissza kacsintgathat, de ő azért serényen kitart mellette. Ha így játszunk, hát játszunk így.
- Deee.... nincs tipi-tapi, nincs csók, nincs 'elmondom-hogy-ez-egy-játék-gyere-velem', nincs csalás! -
A hangok kissé lassan csúsznak ki, néhol irreálisan nagy szünetet tartok, néhol pedig szünet nélkül beszélek. Beálltam és még részeg is vagyok. Hát ez remek.
- Várj..várj..várj.. láttam itt..
Körbepislogok, s mikor megtalálom az illetőt örömittasan mosolyodom el.
- Ott van az a vőlegény! Legénybúcsú, vagy mi a szösz.. szóval jobb ha felkészülsz.. én fogok nyerni! -
A régi Romily ösztön. Képtelenek vagyunk veszíteni, s mindennek úgy állunk neki, hogy azt megnyerjük. Meg aztán, amilyen állapotban vagyok, ha nem szedek fel valakit tuti a Szajnába vetem magamat.
Követem, szó nélkül követem Preet, mintha valami kiskutya lennék- vagy ő lenne az -, és ahogy rágyújt, már veszem is ki a kezéből a cigarettát. Leülök a járdaszegő széléhez, és mélyet slukkolok.
A csillagokat bámulom.
- Emlékszel régen mennyi hülyeséget csináltunk.. Franco meg fogta a fejét.. -
Felnevetek az emlékek f elevenítése végett.
- Hiányzik... -
Sóhajtok, és elkomorulva nyújtom neki vissza a cigit. Mindig én voltam az akit könnyen meg lehetett győzni bármiről: bungee jumpingolunk? Persze! Elszívunk egy füves cigit? Persze! Rajzolunk faszt Franco fejére míg alszik? Hát hogyne!
De ezek már mind a múlté, s talán sohasem köszönnek már vissza.
- De Franco egy igazi rohadék lett.. -
Rántom meg a vállamat, s azelőtt hagyom kicsusszanni a számon a dolgot, hogy végig gondoltam volna. Sohasem szidtam Pree előtt Francot, mármint nyilván megtettem, de azoknak sosem volt súlya, mindig elnevettem magamat, és sohasem gondoltam komolyan,. Ha régen Franco és én összekaptunk, tudtam, hogy ki fogunk békülni. De már nem tudom, hogy képes leszek-e valaha is megbocsátani magunknak.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Szomb. Feb. 03, 2018 11:28 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

- Nem kényszerítelek én semmire. Te érzed szükségét. - nézek rá "bolond vagy te" arckifejezéssel. Ideje lenne túllépni a papolások időszakán, végtére is nem a Louvre-t készülök felgyújtani, csak ajánlottam neki egy kis boldogító szert, amit nyilván nem fogok elmondani honnan van, kitől és pontosan minek van nálam. És nem 15 évesen kap el vele, hanem felajánlom neki 25 évesen. Van némi, mondjuk úgy, tíz évnyi különbség. Szóval lendüljünk túl rajta Fredmaci és hagyd meg a szigorú tekinteteket Franconak. Te általában a szövetségesem vagy, nem a tiltóm. És mellesleg, csak így hozzá kell tennem, hogy tudom nem fog nemet mondani. Nem feltétlen azért mert én ajánlom neki. Talán lehetnék most akárki más is. Egy idegen nő, vagy valami haverja, egy munkatársa. Bárki. Frednek szerintem kell, hogy kicsit kiszabaduljon abból a görcsből, ami ennyire kibillentette idegileg.
Felszabadultan sóhajtok a tömegbe. Ez az, igen. Így már sokkal jobb. Mintha a vérem is felcsillanna az ereimben, vagy felforrósodna. Mozgásra, cselekvésre akarna késztetni. Le is kell hunynom a szemeimet egy pillanatra, hogy csak a tömeg lüktetését érezhessem. Mert teszi, lüktet. És hív. Felfelé nézve lélegzek mélyet. Pörgessük meg, mert a széken fogok ugrándozni, ha nem csinálunk valami cselekvéshez hasonlót.
- Áh, kihívás. Ezt már szeretem. - fordítom felé az arcomat - Remélem felkészültek a hangszálaid kedves bátyám, mert ma szándékomban áll, hogy tönkre verjelek. - nem teszem hozzá, hogy valamiben. Mert vannak dolgok, amikben egyikükkel sem tudok versenyezni és ezt tudom is jól. Viszont egy ilyen játék ezer más dologtól is függhet.
- De szigorú szabályaid vannak. - ingatom a fejem - Ám legyen, nincs csalás, nincs tapi és nincs csók sem, bár így kicsit azért megnehezíted, de rendben. - adom rá áldásomat, az csak jó nekem is, ha nem kell semmilyen idiótának a szájába másznom, sem elviselnem azt, hogy a fenekemet fogdossa. Bár a legtöbben megpróbálják. Aki pedig rögvest ezzel indít..hát az ne várjon tőlem sok jót.
- Vőlegény?! - hökkenek meg, fenébe akkor itt kicsit komolyabb eszközökhöz kell nyúlnom mint gondoltam. - És meddig menjen? Ha nem érhet hozzám, nem csókolhat meg, akkor? Hívjon meg egy italra? - nézek rá sandán, sose tudni mi jár a ködös fejében.  Ellenben én is pásztázni kezdem a tömeget, hátha látok egy olyan nőt, akiből nem nézem ki rögvest, hogy valami ribanc lenne aki unalomból esett be ide, hátha terem neki némi babér a farkak dzsungelében. És meg is van.
- Látod azt a lányegyletet? - mutatok az egyik boxban - Van ott egy lány, a garbós-kontyos. Érd el, hogy kérjen tőled egy csókot. Nem kell megadnod, csak mondja ki. Akarja. - leszek nagylelkű, elvégre azt soha nem mondanám neki, hogy csalja meg a t. nejét. Ha már ilyen komoly érzelmei vannak, hogy feleségül is vette, akkor biztos nem én leszek az, aki ebbe bele fog mászni.
Kisétálunk, mire kiveszi a kezemből a cigit, hát persze Fred, szolgáld csak ki magad. Ezért inkább kiveszek még egy szálat és azt gyújtom meg. Érdeklődve nézek rá és elmosolyodom. Nos igen, voltak történetek, bár gyanítom ők több mindent megéltek. Ezért is döntöttem a bentlakásos mellett. Így is hálás vagyok nekik amiért ennyi mindent megadtak, a tinédzser éveimet pedig jobb volt nagyrészt külön tölteni szerintem. Végül is nem az ő hibájuk, hogy meghaltak a szüleink. Viszont vállaltak és nem kerültem el valami távoli rokonhoz, hogy az neveljen fel, mert a két bátyámat nem tartják kompetensnek a feladatra. És mégis itt vagyok. Nem köthetett belénk a gyámügy..szerencsére. Erre azért mindig is ügyeltem, hogy a tanulmányaim álljanak olyan szinten, hogy amikor azok az idióták belevájkálnak azt lássák, hogy minden rendben van, a lehető legnagyobb rendben. 18 évesen pedig, hát kapja be a rendszer, már nem szólhattak bele. Azt hiszem mind fellélegeztünk, amikor átvettem az érettségim és bekerültem az egyetemre.
- Emlékszem. - felelem végül - Szegény szerintem párszor elmormolta az imát arra vonatkozóan, hogy miért is nem áshatja el a szeretett családját. - nevetek fel - Kiborítottuk néhányszor azt hiszem. - révedek bele a múltba, ó igen, Fred sose mondott nekem nemet ha valamit akartam. Hamarabb elértem nála, hogy elmehessek bárhová, mint Franconál, aki azt hiszem pont emiatt maradt meg a szigorúbb. Két túl engedékeny jellemmel..talán bajosabb lett volna az egész, mit életfolyamomnak nevezhetek. Intek, hogy már rágyújtottam, szívja csak el. - Fred.. - guggolok elé az úttest szélénél - Attól mert pár évvel idősebb kort számolhatunk ki a dátumok alapján, még a jó dolgokat nem kell elengedni. Tölthetnénk néha egy kis időt együtt, hármasban. - mondom ki ami az eszembe jut - Mint régen.
De nem értem, mi a baj? Mi történt? Mi ez a különös szín a hangjában? Azon túl persze, hogy nyilván a drog is dolgozik benne, az előtte bedöntött tömény meg nem kevésbé. Megmerevedek egy pillanatra szavait hallva. Várom a mosolyt. A nevetést. Valamit. Egy jelet, hogy nem komolyan gondolja. De semmi ilyesmi nem következik. Mi a fene történt? Mondjuk Francot a héten még nem láttam. Lévén mindig dolgozik. Nem értem..mi történik itt?
- Mi történt Fred? - komolyodik el a hangom, ezt nem akarom, soha nem akartam és a gondolatától is agyvérzést kapok. Ők nem lehetnek rosszban. Nem. Ők a családom. És tudom, hogy szeretik egymást. Mindig is szerették. Hiszen ikertestvérek. Faszba. - És légy oly kedves mellőzd a "semmi Pree, ne aggódj" szöveget. Összevesztetek? - keresem a tekintetét, látnom kell benne, hogy igazat mond-e vagy sem - Segíthetek?

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Szer. Feb. 07, 2018 10:27 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+16 a szóhasználat miatt??


to the sweetest sis'

Felsóhajtok, mintha életem legnagyobb gondja az lenne, hogy kiselőadást kell tartanom a drogokról Preenek, mintha nem lehetne semmi ennél rosszabb, pedig az igazság az, hogy ez a legkisebb gondom, ez az a dolog, amire most még csak a szemöldökömet sem kellene felhúznom, mert hát kisebb gondom is nagyobb annál, mint hogy a húgom néha cuccozik. Na és? Minden valamire való kölyök kipróbált már egy-két szert, vagy ha nem tuti, hogy ki fogja, de Pree mégis csak a húgom, s mégsem akarom, hogy majd rászokjon, így hát előveszem a képzeletbeli listámat, és a képzeletbeli szemüvegemet lejjebb tolva - hogy kinézhessek felette, mert hát minek van a szemüveg ha nem azért, hogy afölött pillantsunk?? - felfirkantom a napirendek közé, hogy egyszer, ha lesz fölös mondjuk fél órám amit nem azzal kell töltenem, hogy idegeskedem Cécile és Francisco miatt, vagy Francisco és Cécile miatt idegeskednem, na akkor majd tartok neki egy kiselőadást. Addig, biztos nem.
- Állok elébe anyukám.. csak nehogy aztán túl nagyot koppanjál.. nincs nálam elég zsebkendő, hogy rendesen megvigasztalhassalak.. -
Küldök egy olyan mosolyt felé amitől mi Romilyk általában falra mászunk, azt a tipikus mosolyt, amit az ember akkor biggyeszt oda a messenger végére ha valakivel szívózik: igazi köcsögszmájli.
De aztn lefagy az arcomról a mosoly, ahogy megpillantom az én áldozatomat, még talán el is fintorodom.
- Ez elég gyenge. Annak a lánynak nincs önbizalma, szóval valószínűleg a bugyiját is készségesen letolja majd ha közeledem hozzá.. -
Ahha.. ahha.. biztos ilyen egyszerű lesz. Biztos menni fog, amikor már hosszú ideje nem csajoztam rendesen, tekintve, hogy van egy nejem, aki körülbelül sohasem tesz olyat ami miatt igazán tudnék neki bókolni. Mármint az öcsémre kacsingat, az öcsémmel smárolgat, az öcsémmel smsezik - gondolom biztos - közben pedig rendesen elfelejtkezik arról, hogy a férje az én vagyok, és nem Franco.
Ezért is van olyan szar kedevem, ezért is szalad ki a számon meggondolatlanul Franco szidása, pedig Isten lássa a lelkemet, Preet nem akartam ebbe belevonni.
Slukkolok a cigarettából, olyan mélyen és olyan sűrűn, hogy köhögőroham tör rám, s mire kiköhögöm magamat Pree már előttem van, s olyan aggodalmas fejet vág, mint anyánk amikor még egészen kicsik voltunk Francoval.
Nem engedi a pillantásom, láncra verte, s most hiába szeretném, nem tudom elereszteni.
Princess láthat mindent - s nem azért mert ezt akarom, hanem mert a hülye por meg a hülye pia dolgozik bennem, s képtelen vagyok elrejteni az érzéseimet -, láthatja a szememben a fájdalmat, a csalódottságot, a bánatot, igazi mélyről jövő bánatot, láthatja a reménytelenséget, de ugyan akkor a féktelen haragot is, a magányt, a gyötrelmet.
Sóhajtok.
- Ezen már semmi nem segíthet Pree.. -
Magam is meglepődöm mennyire reménytelennek hangzom, mennyire esendőnek.
- Cece és Franco.. -
A szavak olyan nagyon nehezen jönnek, annyira nem akaródzanak kijönni, hogy az arcom fájdalmas grimaszba rándul, a légzésem szaporább lesz, s a cigi is elég addigra, már csak a dokkot szívom, pedig semmi értelme.
- Szóval ők... -
Megremeg a hangom, de esküszöm, hogy nem fogok itt nekiállni bőgni! Pedig belülről remegek, s úgy érzem ketté hasadok, s ott ahol eddig szeretet volt, most kínzó üresség és fájdalom tátong.
- Szóvalőkcsókolóztaksistentudjamitcsináltakmég.. -
Annyira gyorsan mondom, hogy a szavak összefolynak egyetlen maszlaggá, és nem vagyok benne biztos, hogy Pree megérti. Az igazság viszont az, hogy így kimondva ezerszer jobban fáj, mint magamba zárva. S ha valaki azt tanácsolná beszéld ki magadból a bánatot, üzenem neki innen is: faszság.
Mindenesetre nem szándékozom ennek több időt hagyni, így felpattanok, s mintha bent felejtettem volna valamit iszkolok befelé, reménykedve abba hpgy a húgom eléggé ledöbbent ahhoz, hogy útközben megállítson.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Csüt. Feb. 08, 2018 6:51 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Azért jött a játék és a minden, mert Fred pont hasonlatos hozzám. Ha kap egy célt és kihívás illatot érez, addig rángatja a zsákmányt, amíg győztesen nem térhet haza. Pitbull természet ha akar valamit. Annak meg őszintén örülök, hogy nem kezdett nekem kiselaődani arról, hogy a drog az rossz, ezért sose drogozz, mert aki drogozik az rossz rossz, nagyon rossz és ilyesmik. Valahogy különösen hatna már tőle, tekintve, hogy nem 15 éves vagyok már. Néha azonban nem tudom, Fred fejében milyen kép él. A számbeli koromat tudja, az rendben, de hogy valójában mennyinek tarthat...na azt nem tudom. Pedig a t.neje talán két évvel ha idősebb nálam, szóval éppen én is bejelenthetném, hogy hopii fél év múlva esküvőt tartok Mr. Nem Létező Úrral. És szólhatna érte? Igazából nem. Én se szólhattam amikor nősülni készült. Most pedig..ő házas én meg drogot adok neki. Csodálatos leosztás!
- Ezt majd mondd el dalban inkább, amikor minden méltóságodat összekapva a Legyen hó!-t fogod dalolászni. - biggyesztek a mondandóm végére én is egy olyan mosolyt, amit azoknak szoktam tartogatni, akiket meg kívánok enni reggelire. Szándékomban áll őt is tönkre verni ebben a kis játékban, nem azért mert belehalnék ha nem így lenne, hanem mert tényleg énekeltetni akarom. A nagy Frederico Romily amint mondjuk Madonna Like a Virginjét énekli. Huhú, elő a telefonokat, felvétel lesz! Amúgy nem. Vagy mégis? Ó, még eldöntöm.
- Lehet, hogy önbizalma nincs, viszont önérzete biztos van. Nem fog neked bedőlni csak úgy, pláne mert túl helyes pofid van. - felhorkanok, lévén ja ez általában így működik. Ha túl helyes keresi a túl szürke kis satnyaság társaságát, az poént sejtet vagy valami egyebet, mert elsőre a csoportrendezési elvek alapján a kémia és a szemünk dönt. Mindegy, hogy az a lány talán a világ legjobb fej nője, vagy a jövő Einsteinje, itt jelenleg egy szürke egérnek minősül. És ha egy ilyenhez egy olyan kaliberű pasi megy oda, mint Fred, hát kérem alássan az felettébb gyanús. Vagy Fred ízlése minősíthető különlegesnek. Pedig amennyit láttam persze, mindig jó csajokat szedett fel. Jesszus, végtére is fényképész, a modellek meg nem minden esetben minősíthetők csúnyának. Testileg legtöbbször nem. Az arc az már más kérdés persze, lévén egy tonna vakolattal bárki lehet szépségkirálynő. Innen is bízom abban a csajban, hogy hasonló elven gondolkodik, mint én és egy saller kíséretében távozásra inti majd szépreményű bátyámat.
Kint viszont a nagyon esedékes cigimet szívom szép lassan, de őszintén megdöbbentenek Fred szavain. Mi a fenén ugorhattak össze? Mindig olyan jóban voltak. Igen, sok tekintetben olyanok mint a tűz és a víz, már ha valaki felszínesen ismeri őket. Én inkább úgy mondanám, hogy a pusztító tűz és a láva. Egyikük lassabb, megfontoltabb a másik ha robban, akkor visz magával mindent, amit ér. Elé guggolok, de tekintete leforráz és megijeszt. Vajon mi történt? Nincs is közöttük olyan pont, ami ilyen érzelmi mélységre adhatna neki okot. Vagyis pontosítok, eddig nem tudtam róla. Ők tényleg mindent együtt csináltak. Nagyon mindent. Mint azt volt szerencsém egyszer látni is.
- Mindenen lehet segíteni Fredmaci. - használom a becenevét, amit egyébként idegen fülek sose hallhatnak, üzenetekben sem használom, csak akkor ha valami ultrakedves gesztust teszek felé, vagy már nagyon hiányzik a jelenléte. Amikor viszont elkezdi mondani. Bennem is visszhangozni kezd a két név: Céci és Franco. Céci és Franco. Mi van velük?? Mégis magamra kell erőltetnem a nyugalmat, lévén én próbálok támaszt adni neki, nem kiabálhatok rá, hogy bökje már ki.
- Csak mondd ki. - nézek rá biztató tekintettel, hogy legyen bármi a fejében én itt vagyok, meg fogom hallgatni. Úgy elhadarja, hogy alig tudom kivenni a lényegét. Hogy micsoda? Hogy Franco és Céci csókolóztak? Az nem lehet, Franco nem tenne ilyet pont Freddel. Nem csinálná. A bátyja feleségével? Mi a franc van? Az a nő...nem véletlen, hogy már az elejétől nem rajongom. Nesze a nagy baba szemek, meg a szeretlek Fred szarság. Említett pedig olyan hirtelen pattan fel, hogy kis híján seggre ülök a járdán. Ez csak valami félreértés lehet. De valami akkor is van, ha nem lenne igaz, Fred nem lenne ennyire kiborulva. Utána kapok, hogy visszarántsam és így én is felállok.
- Francba, ne most akarj elrohanni! - mondom vérmesen komoly hangon és nem teszem hozzá, hogy mert megráncigálom, valószínűleg kiröhögne amivel valószínűleg felmérgelne, szóval a fenyegetőzéseket hagyjuk - Fred, nézz rám. - parancsolok rá - Meg fog oldódni, biztos vagyok benne. De Franco a testvéred, minden előzmény nélkül kétlem, hogy csak úgy megcsókolta volna a nejed. - mondom egy szusszra, de a neje nevét nem mondom ki, mert felidegesítem magam - Beszéltél erről bármelyikkel is? - teszem fel az egyébként roppantul evidens kérdést, mert hát valahonnan meg kellett tudnia. És ha nem ők mondták el akkor valaki látta. Ha pedig látták, akkor az még szarabb, mintha valahol sunyiban történt volna meg. Ajjjj, megőrjít, hogy semmi információm nincs. Miért? Mikor? Hogyan? - Annak a nőnek tán sör folyik a melleiből, hogy így... áh, hagyjuk. - legyintek, nem akarom beleilleszteni, hogy így megzavarja mindkettőtök fejét - Mit akarsz csinálni? - menjünk a kérdezés mentén, tudom, hogy utál az érzéseiről beszélni, de csak úgy tudok neki segíteni, ha tudom mit akar és mi van a fejében. Viszont a nőt nem vállalom, ziher, hogy nem. Francot igen, vele nagggyon szívesen elbeszélgetnék erről. És csak bízom abban, hogy nem megoldhatatlan a probléma.

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Hétf. Feb. 12, 2018 2:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

+16 a szóhasználat miatt??


to the sweetest sis'

Összemosódik minden ami azelőtt történt, hogy kijöttünk, és Princess kierőszakolta belőlem, hogy mi is a bajom, most pedig képtelen vagyok rájönni arra, hogy ez valami védelmi reflex, vagy csak a tündérpor és az alkohol jótékony hatása. Szédülök, de még azt is képtelen vagyok megállapítani, hogy ténylegesen szédülök-e vagy azt szeretném, hogy szédüljek. Elindulok visszafelé, szeretnék bemenekülni a helyre ahol a zene olyan hangos, hogy csak egy pulzáló eleggyé változtatja a tömeget, szeretnék visszamenekülni, befűzni azt a csajt, s utána minden bánatomat elsírni neki, szeretném megnyerni a Preevel kötött játszmánkat, és szeretnék nevetni rajta, szeretném ahogy fölényesen rámosolyoghatok, mert győztem, ő meg duzzogva vágtasson ki a helyről. Mindent szeretnék, és semmit, de azt kifejezetten nem akarom, hogy Pree kérdezősködjön.
Mégis megállít, hihetetlen, hogy mekkora erő van benne, de az is lehet, hogy én magam is szeretném, hogy megállítson. Rám parancsol, én pedig, mintha kisfiú lennék belenézek a húgom ismerős szempárjában. Eszembe jut róla az otthonom, eszembe jut, hogy amikor először megláttam és ő kisbabaként képes volt rám fókuszálni, ugyan ez a szempár nézett vissza rám. Imádtam, akkor beleszerettem a húgomba, és ez azóta sem tudott megváltozni. Mindig is én voltam az aki belerángatta Preet a rosszaságba, rávettem, hogy békákat fogjunk el és rakjuk be a mosogatóba, ahol anyánk majd szívinfarktust kap, de én voltam az is aki védelmezte.
- Bazdmeg Pree.. ehhez semmilyen előzmény nem kell.. -
Csattanok fel, de már meg is bánom, hogy így beszéltem vele, lesütöm a pillantásomat, mintha rossz fát tettem volna a tűzre.
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam.. -
Nem bánthatom csak azért, mert segíteni próbál. Nekitámaszkodom a falnak, most már tényleg szédülök.
Igaza van Preenek, ennek az egésznek volt előzménye, de azt biztos, hogy nem fogom neki elmondani. Ezer meg egy százalék, hogy soha a büdös életben nem osztom meg vele, hogy mit tettem. Nem akarom, hogy tudja, nem akarom, hogy elítéljen, és kimondja amit eddig is olyan jól tudtam: tulajdonképpen csak magamnak köszönhetem a dolgot, megengedtem nekik, hogy közösen velem együtt töltsék a nászéjszakát.
- Igen.. Cecevel.. mielőtt találkoztunk, én akkor tudtam meg.. -
Fáj újra visszagondolnom rá, fáj, hogy miket vágtam Cece fejéhez, s fáj amit ő tett.
Elgyötört pillantással és teljesen tanácstalanul nézek a húgomra, mintha arra várnék, hogy mondjon valami megoldást.
Megrántom a vállamat.
- Őszintén? -
Felsóhajtok.
- Addig inni amíg már azt sem tudom, hogy ki vagyok..
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
90
● ● Reag szám :
80
● ● karakter arca :
tom hardy


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Vas. Feb. 18, 2018 10:58 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To my dear Brother...

Kicsit megilletődöm elsőre amikor még majdnem le is basz a feltételezésemért, de amilyen állapotban van csoda, hogy eddig nem léptünk bele valami hasonlóba. Mindent tudó tekintettel nézek rá. Ne akarjon már hülyére venni, mindig van valami előzmény. Legfeljebb ő nem tudja, nem mondták el, nem akar róla tudomást venni mert hát a testvére és a felesége..hát igen. Agyban elképzelhetetlen, mert szentségtörő és sértő és emellé még sok egyéb más is. Nem tudom mi történhetett, de én ebből teljesen ki vagyok maradva. Lévén a házassága az ő élete, nekem annyi közöm volt hozzá, hogy belemásztam az előkészületekbe, lássák már a jó szándékom. Akkor is, ha nem rajongom azt a csajt. Ezzel a kis információval pedig, ah, nem, nem ugrott a listám élére. A fiúk megvédik magukat egyébként legyen szó bármiről, de az érzelmi headshot kemény dolog.
- Semmi gond. - legyintek, beszéltek már ennél csúnyábban is velem, mindenféle helyzetben. Persze műsorozhatnék, hogy akkor kapja be és tartsa meg magának a problémáját feleségestől és öccsöstől együtt, de nem ilyen vagyok. Velük nem. Ők a mindeneim, szóval ha kell a Himaláját is elhordom kiskanállal. Vagy elhordatom másokkal, ez már nem annyira lényeg. A szándék megvan. - Fred. - komolyodik el a hangom - Nem fogom forszírozni a dolgot lévén neked kell eldöntened, hogy akarod ezt az egészet kezelni vagy épp nem akarod. De nem menekülhetsz előle, mert kísérteni fog. Ahogy kísért most is. - célzok az előbbi "ki tudja, hogy mit csinálnak" történetére. - Ültesd le a nejed, aztán Francot és beszéld meg velük. És lépj tovább. - túrok bele a hajamba, egy csók végtére is nem válóindok, belezakkanna ha a csaj nem lenne az életében, szóval ezt a békát most le kell nyelnie. Hordasson magának virágot, legyen heti 12 cumi, nem tudom. Tiltsa el Francotól, bár azzal voltaképpen a saját vereségét ismeri el a kérdésben. Sóhaj kíséretében szívom végig a cigimet elpöckölve a csikket, tenyerem az arcára simítom. - Csak ne cselekedj hirtelen felindulásból. Mert meg fogod bánni. - voltaképp ez a legjobb és az egyetlen tanács amit adhatok neki. Át kell gondolnia a dolgot, mert ha dühében dönt, sajnálni fogja. Amit meg nem fog beismerni és így tovább és így tovább. - De el is áshatjuk. - vigyorodom el, mert nyilván csak viccelek. Fred ugyan a bátyám, de a neje tartozik érte felelősséggel. Az ő feladata lenne, hogy szeresse és vigyázzon rá. És remélem van valami mocskos tisztán tisztességes magyarázatuk Francoval, akit lehet, hogy szintén nem ártana kérdőre vonni, hogy mégis mi a fenét művel. Hiába, bizonyos kor felett a férfiak úgy látszik elkezdenek furán viselkedni.
- Jó. - bólintok - De nem itt, ez puccos és nem is arra való, hogy lerészegedj. Két rossz szó és kiraknak a fenébe. - ugyan a slusszkulcs nálam van, de ha volán mögé ülök, megöl. Vagyis megpróbál. A taxiból mindkettőnket kidobnának esélyesen, hát marad a tömegközlekedés. Tudom hova akarom elvinni, csak nem szoktam buszozni meg metrózni sem nagyon. - Öhm, kihoznád a kabátokat Fredmaci? - nézek rá naagyon kedvesen addig is útvonaltervezőzök egyet, egy buszos app társaságában. Ha megérkezik a kabátokkal ha nem, szolgálnom kell neki némi magyarázattal, vagy legalább egy ötlettel. - Nincs kocsi, nincs taxi. De van négy nagyon jó lábunk. Tudok egy jó helyet, bízz bennem. - nézem és kotrom a buszt, istenem akár egy labirintus ez a sok megálló. What do we next Holmes? - Eszerint a vacak szerint a Val de Fontenayhoz kellene menni és van rá, 4 percünk. Ha sokat tökölsz 3. - indulok neki futólépésben, lévén pár száz métert azért menni kell. Rá is fér legalább, hogy kicsit kizökkenjen a mindennapjaiból. Pláne mert ilyen dolgok nyomják a vállait. És mindezt ma tudta meg. Ha nem Francoról lenne szó, most nem velem lenne itt. Vele egyszerűbben megbeszélt mindig mindent, talán mert férfi és mert egyidősek, egy genetikai lenyomattal. Én meg? Hát én meg egyértelműen kilógok mellőlük, de ilyen ez. A rokonokat nem igazán lehet megválogatni. - Futás Fred, öregszel? - nevetek fel és lefékezek a megállónál. A táblához lépek és végigfuttatom a tekintetem rajta. Igen, jó lesz. - 9 megálló. Gondolom neked sincs kedved lesétálni. - fordulok hátra, hogy lássam - A kis játékunkat hagyjuk. - mondom komoly meggyőződéssel, végtére is jesszusom, már házas ember, nem húzgálhatom bele ilyenekbe csak mert fel akarom vidítani. - Semmi erénysértő és kapsz elég piát is. - ennél többet nem mondok, egyébként pedig semmi mélyen kizökkentő. Végül is nálam alszik.

■ ■ Zene ■ ■Nyuu leszek jobb :3■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Moulin Rouge
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-