Moulin Rouge
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Moulin Rouge •• Szer. Júl. 19, 2017 9:42 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Axel Poésy tollából
Témanyitás ✥ Re: Moulin Rouge •• Pént. Nov. 03, 2017 6:56 pm

Az a rohadék kis Philip igazán megéri a pénzét. Ismét a nyakamba varrt egy ügyeletet, amit neki kellett volna elvinnie az összes operálandó acut hasi katasztrófával együtt...
Persze megint jött a süket duma. "Jaaaaj ne haragudj már következő hónapban duplán visszaadom" és blablabla. Ha igazán őszinte akarok lenni, az ígéreteivel már bőven tele van a padlás, na de Isten lássa azt a kegyelmes, megértő, jóindulatú lelkemet, nem hajtottam el melegebb éghajlatra, inkább bőszen alkudozni kezdtem a jó öreg rafinált karmával, és térdepelve könyörögtem a vén kujonnak, hogy ezért a sok jó cselekedetemért már igazán hozzám vághatna egy zsák szerencsét, vagy kettőt... de nem volt alkudozós kedvében.
A legmélyebb álmomból riasztott a csipogóm és csak reménykedni tudtam, hogy nem egy újabb vakbél, vagy valakinek az ánuszába juttatott idegentest legyen a riadóztatásom oka.
Lustán, komótosan lépdeltem az ambulancia felé és titkon abban bíztam, hogy valami olyan dolog lesz, amit nyugodt szívvel a rezidensem nyakába varrhatok. "Évek óta puffadok a hüvelyesektől és úgy gondoltam, hogy most azonnal, hajnalikiba*ottkettőkor akarok az egésznek a végére pontot tenni végre".
Gratulálok, Ön nyert egy föld körüli utat, és néhány napos all inclusive üdülést a pszichiátriai osztályunkon huszonhat csillagos ellátással.
-Mi a helyzet Larry? - Elfojtottam egy előtörni kívánkozó ásítást és hosszú ujjaimmal a hajamba túrtam.
-A harmincas évei közepén járó nőbeteg. Több, friss szúrásnyom a hason, csillapíthatatlan vérzés. - Szaporábbra fogtam a lépteimet, kezeimet ökölbe szorítottam és a köpenyem zsebébe rejtettem őket. Larry valahol mögöttem bukdácsolt. Izgatottnak tűnt. Olyan volt, mint egy kisgyerek karácsonykor, aki még hisz a Télapóban és a csodaszarvasokban.
A shocktalanító fotocellás ajtaja szelepszerűen kitárult előttem. A munkálatok már bőven folytak mire odaértem. Diana éppen vénát biztosított, az aneszteziológusok pedig a beteg intubálását kísérelték meg végrehajtani.
Felhúztam egy pár kék gumikesztyűt, ollóval végigfejtettem a nő szakadt, véráztatta pólóját, és steril gézlapokkal igyekeztem tamponálni a vérzésforrást.
-Mit tudunk még róla? - Csattantam fel és a megannyi műszer közül megragadtam egy kochert, bízva abban, hogy talán rábukkanok a vérzés forrására, így nyerve egy kis időt ameddig eljutunk a műtőig.
-Fel kell tárni a szúrcsatornát, lósz*rt se látok. - Morogtam az orrom alatt.
-Készítsétek a műtőt. - Ahogy Larry elkiáltotta magát, a nő EKG görbéje megváltozott és kamrafibrillációt jelzett. A lendület vitt magával, arrébb löktem az útból a mellettem tanácstalanul tipegő medikust és elkezdtem a mellkas kompressziókat. Hangosan számoltam. Harminc mellkas kompresszió, két befúvás. Valaki a ballont nyomta, más a defibrillátort élesítette. Szemeim az EKG monitor és a nő arca közt cikáztak. Teljesen belezavarodtam a számolásba, a fülem zúgni kezdett, az emberek tettei lelassultak körülöttem. Megszédültem. Valahonnan a tudatalattimból gyerek nevetés rémlett fel és mumusként megrohamozta az agyamat. Összeszorítottam a szemem, a homlokomról megannyi jeges verejték gördült le. Lesliet láttam magam előtt. Az árvaház udvarán lévő hintában ült, lábaival előre-hátra hajtotta magát, copfba font hajába belekapott a szél,
A levegő vibrálni kezdett körülöttem, a testemet elöntötte a forróság. Valaki a vállamat rángatta.
-Dr.Poésy, visszajött a beteg! - Lily hangja éles volt akár penge. Zihálva körül néztem. Minden sarokban értetlen pillantásokkal találtam szembe magam.
-Megyek... és... előkészülök a műtéthez. - Nyögtem rekedten, és még egy utolsó pillantást vetettem a nő arcára mielőtt kiléptem a shocktalanítóból.

Bal kezemmel a pulton könyökölök és a fejemet támasztom, másikkal az elém rakott whiskys pohár peremét pöckölgetem egykedvűen.
Akárhányszor becsukom a szemem, újra és újra magam előtt látom Leslie arcát. Szinte hallom gyermeteg kacaját.
A tegnap éjszakai ügyelet után hazamentem. Aludni akartam, de az agyam egy perc nyugtot sem hagyott. Az adrenalin össze vissza cikázott az ereimben, a gondolataim nem csillapodtak.
Ujjaimmal a hajamba túrok és felhajtom a poharamban lévő aranysárga nedűt.
A pultos felé intek, jelezvén hogy egy pohárnál nem állok meg. Ekkor találkozik először pillantásom a titokzatos szőkéével. Kifinomult öltözködés, ápolt bőr, sejtelmes szempár, és itt helyben vágjon belém a gömbvillám, ha az idomaiban rejlik akár egy kifogásolnivaló részlet is.
Összeszedem magam, felegyenesedem, szürke ingem ujjait könyökömig feltűröm, és nem eresztem a pillantását.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
7
● ● Posztok száma :
Colton Haynes
● ● karakter arca :

Moulin Rouge
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-