Szajna-part - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 11:53 pm ✥

✥ Yesterday at 11:11 pm ✥

✥ Yesterday at 9:47 pm ✥

✥ Yesterday at 9:21 pm ✥

✥ Yesterday at 9:19 pm ✥

✥ Yesterday at 9:00 pm ✥

✥ Yesterday at 9:00 pm ✥

✥ Yesterday at 8:59 pm ✥

✥ Yesterday at 8:59 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Szajna-part •• Szer. Júl. 19, 2017 9:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2033
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 10:28 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kiakaszt ez a kutya, meg hogy mi üthetett belé. Nem szokott így viselkedni, most meg mintha megőrült volna. Most már tényleg kapni fog egy pórázt vagy valamit, aztán úgy már moderálni fogja magát. Legalábbis remélem. Viszont most nincs sok időm ezzel foglalkozni, inkább nyújtom gyorsan a kezemet az áldozatának, akit gyorsan és hamar kiemelek a vízből. Lássuk be, nem egy túl nagy teremtés, se magasságügyileg, se pedig súlyát tekintve. De komolyan, szerintem súlyokból is emeltem már nagyobbat, mint a leányzó.
Elnevetem magamat kérdésén. Hát igen, hozzá képest mindenképpen az vagyok, ehhez kétség sem fér. Más korokban viszont tényleg óriásnak számítottam volna, ha ilyen magassággal lépek utcára. De legalább nem sokan próbáltak volna engem megtámadni, ami mindenképpen pozitív. Mondjuk így sem szoktak nagyon próbálkozni. – Nem, nem vagyok óriás. Csak kicsit jobban megnőttem a kelleténél – a még számomra is fura helyzet akkor szokott beállni, mikor valaki még nálam is magasabbal találkozom. Tisztában vagyok vele, hogy az átlagot bőven túlnövöm, de aki még engem is, na az már tényleg valami.
- Nem, sajnos nem. A színésztudásomat inkább ne firtassuk. Bár egyszer volt már akkora szakállam is… - mélázok el kicsit a gondolataimban. Na jó, a testesség viszont nem volt meg sosem, ahhoz nagyon el kéne hagynom magam. Én viszont szeretem, ahogy kinézek és akárhogy is nézem, sokan mások is így vannak vele. De nem mások miatt csinálom, legalábbis nem a nagy többség részére. Egy személy van, akinek valamilyen szinten tetszeni akarok, ő pedig több, mint meg van elégedve velem. – Nem kell megköszönnöd, ez volt a legkevesebb, amit tehettem, ha már ámokfutásba kezdett a kis szuka – bökök a kutya irányába, akit már aligha látok a horizonton. Úgy is visszajön nemsokára, van annyi esze, hogy ne vesszen el. Más nem, a kocsimnál megvár majd, ha itt nem talál. Újra lepillantok a lányra, mikor megszólal. – De, igen, célszerű lenne. Viszont nem szokása ilyen hülyén viselkedni, általában épeszűen megmarad az oldalamon, most nem is értem, mi ütött belé – egy sóhaj hagyja el a számat ekkor, ami egy kisebb morgással keveredik.
- Nem messze van innen a kocsim, épp most vettem pár dolgot, van köztük törölköző is, szóval ha nem akarsz fagyoskodni, akkor gyere – remélhetőleg nem fog elkezdeni félni attól, hogy közben elrablom, vagy valami ilyesmi. Másrészt elég zajos részen van a kocsim is leparkolva, így hát nem is lenne valami egyszerű. Ha rábólint és megindulhatunk, akkor pedig úgy is teszek.
- Egyébként láttam, hogy a kajádat is ellopta a tolvajom. Amint sikerült kicsit megszáradnod, abból is veszek egyet neked, ha már így kicsúsztak a dolgok a kezeim közül. És remélem, hogy nem kell erőlködnöm, hanem elfogadod – mondom neki mosolyogva, kedvesen. Valahogy pont úgy, ahogy senki nem tudna engem elképzelni. Általában egész nyugodt és kedves személy vagyok, ember-, és helyzetfüggő, hogy mikor morgok le mindenkit a környezetemben. Jelenleg viszont nem lenne helyénvaló.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
106
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


✥ Szeretettel Elmira Marques tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 6:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Bejött a tavasz, vagyis inkább ezt már inkább nyár elejének lehetne mondani, amennyire jó idő van, de akkor se éreztem azt, hogy már a nyilvános fürdőzésnek lenne itt az ideje. Roisin biztosan ki fog nevetni, pláne ha elmesélem még azt is, hogy hirtelenjében valakire azt mondtam, hogy óriás, de hát tényleg úgy nézett ki, mintha a hegyekből szökött Yeti lenne. Igaz, nem volt fehér annyira, de ahogyan a haja is lógott. Kész csoda, hogy nem lakozott madárfészek az arcán.
A nevetése meg… Mondjuk azt, enyhén ijesztő, mármint van hangerője az biztos. Na meg mit gondolhat rólam, hogy ilyeneket beszélek? Megesik, ha túlzottan zavarban vagyok, akkor össze-visszabeszélek. Elég csak megnézni a régiinterjúkat, vagy a bakis videókat, amik odahaza készültek egy-egy filmforgatás után, vagy éppen közben. Persze sorozatban is feltűntem, de hálát adok az égnek, hogy itt senki se ismer, legalábbis eddig szerencsére nem akadt olyan, aki portugál filmeket, sorozatokat lesne reggeltől estig.  – Ezt nem nevezném kicsinek. – motyogom az orrom alatt, miközben próbálok kicsavarni a vizet a hajamból, majd a ruhámból is már amennyire lehetséges ez. A kezem máris kezd libabőrös lenni, mert nem volt valami meleg a Szajna és itt kint sincs, hiába van jó idő már.
- Ezek szerint szereti azt a filmet, mármint ha sajnálja. Valóban? És madarak laktak benne? – jesszusom, most már biztosan idiótának fog nézni. Egyáltalán ezek miért jutnak eszembe franciául? Legalább portugálul mondanám, akkor lehet nem értené meg és kevésbé nézne zakkantnak. Lemondóan sóhajtok egyet, hiszen nincs mit szépíteni ezen. Egyre inkább süllyednék, vagy hagynám azt, hogy a sodrás magával vigyen, mintsem ilyen ostobaságokat beszéljek, mint most teszem. – Ahh, nőstény. Lehet megártott neki is ez az időjárás és hirtelen keresné a párját. – rántom meg a vállaimat, hiszen kutyák is társaslények, ahogyan ez emberek. Ilyenkor pedig már a legtöbb pár inkább előmászik és az utcán andalognak, amivel nem is lenne gond, míg nem esnek túlzásba és nem falják fel egymást az utcán. Nah az ilyet soha se értettem. – Jobb ötletem nincs, az embereknek is megárt ez idő, talán másoknak is. – rántom meg tanácstalanul a vállaimat, pedig én kutyákkal foglalkozom részben. Akkor se volt ötletem rá. Egyébként is mostanság úgy érzem, hogy van letarolni szeretnek a kutyusok, vagy pedig egyszerűen magukkal rántani. Briliáns, nemde?
- Öhmmm…. – hirtelen a torkomon akadnak a szavak. Dudálás, csikorgás, mire egy pillanatra összerezdülök, mert eszembe jut az az este… Nem tudom elfelejteni, ahogyan megölte azt a másikat, ahogyan egy pillanatra rám nézett. Pedig még az a fickó is bizalomgerjesztőbben festett, mint ő, de ennyire nyilvános helyen csak nem rabolnak el senkit se, nem? – Én nem is tudom. Nem akarok zavarni, meg se elvenni a dolgaidat. Nem tudom, hogy ez mennyire lenne jó… - ötlet? Hát magam sem tudom, hogy miként kellene befejeznem. Kezemmel a karomat dörzsölgetem, mert egyre jobban fázom. Miért nem lehet már 40 fok, akkor egészen hamar megszáradhatnék és nem érezném úgy, hogy mindjárt idefagyok.
- Igazán kedves vagy, de még a nevedet se tudom. S hangozzék bármilyen ostobán, de osztom azt a dolgot, hogy idegenekkel jobb óvatosnak lenni. Főleg akkor, ha 5x kitarják az embert. – nem bántásnak szántam, inkább csak a bizonytalanságom lehetett még nyilvánvalóbb számára. Haboztam, hogy mennyire is lehetne ez jó ötlet, talán ha a nevét tudom, vagy ha elindulunk, akkor titkon lefényképezhetem, írhatok mellé egy állítólagos nevet, aztán gyors elküldeni Roisinnak, ha netán nem érkeznék haza, akkor tudják kit kell keresni. – Gyakran járnak ide? – tettem fel barátságosan a kérdést, mert ha igen, akkor talán nem lehet rossz ember. Azóta az eset óta kicsit még óvatosabb vagyok. Talán már túlzottan is, de kellenek ilyen mimózák is ebbe a világba, vagy lehet mások inkább mást mondanának.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
17
● ● Keresem :
♫ Killer ♭♪
● ● karakter arca :
♫ Sarah Hyland ♭♪


✥ Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 7:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Felvonom a szemöldökömet a madárfészkes kérdésén. Hümmögök egy sort, míg úgy kitalálom, hogy mit is reagálhatnék rá, vagy hogy ezt most jól hallottam-e. Szegény lány tényleg nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel és minden kijön a száján, amit csak a fejében elgondolt. – Nem, nem laktak benne madarak. De nem tudtam krémleveseket enni békésen – mielőtt félreértené, ezt is jókedvűen nevetve mondom neki. Hát igen, van egy határ, amit én se nagyon szoktam általában átlépni, de akkoriban sok volt a munkám és nem volt időm arra, hogy szépítkezéssel foglalkozzak. Bár egy ollót azért kézbe lehetett volna fognom. Sebaj, legalább megéltem egy ilyet is.
- Áh, inkább az új környezet. Nem járt még itt a városban, de most néhány napot itt kell töltenem a városban ügyek intézése miatt. Valószínűleg kifogott valami erős szagot vagy rájött az öt perc – csak legyintek egyet. Annyira meg van nevelve, hogy ne támadjon rá senkire sem, ha nincsen provokálva és egy ekkora alaszkai malamutot kétlem, hogy csak úgy bárki szívesen próbálna felhergelni. Meg hát egyébként nyugodt egy kutyáról van szó, de igen, szoktak ilyenjei lenni nagy ritkán.
Amint aggodalmait fejezi ki, mindjárt világossá válnak számomra a dolgok. Igaz, ezt elfelejtettem, hogy velem ellentétben ő neki tényleg lehet félnivalója ilyen helyzetben. Nem csak azért, mert nőből van, hanem mert én vagy 40 centit rányomok magasságügyileg, a nadrágomban is szerintem elférne vagy háromszor. Ráadásul lássuk be, mikor nem mosolygok, akkor elég bajkeverő arcom van, nem az a tipikusan „ránézel valakire és megnyugszol” eset vagyok.
- Rendben van, igazad van. De ha így maradsz, meg fogsz fázni. Körülbelül három percre van innen a kocsim, ha gyors vagyok, akkor ennyi idő alatt vissza is érek. A törölköző miatt pedig nem kell aggódnod, túlélem, ha egyet nélkülöznöm kell. Szóval, mi legyen? – kérdezem tőle kedvesen mosolyogva, majd láthatóan eszembe jut valami, és már nyújtom is a kezemet felé. – Egyébként Muiredach vagyok. Nem várom el, hogy megjegyezd – mutatkozok be neki röviden nevetve. Hát igen, a nevemnek ez még a könnyebbik fele, a vezetéknevemet leíratni bárkivel is, aki nem ír származású, körülbelül lehetetlenség. De legalább nincs még egy ilyen, főként nem itt Párizsban.
- Forma-forma igazából. Egy olyan másfél órányira lakom innen, és csak néhanapján kell bejárnom a városba ügyeket intézni, találkozni egy-két emberrel. Most itt vagyok négy napot körülbelül, úgy gondoltam, kicsit kimozdítom a megszokott környezetéből a kutyát – avatom be röviden, hogy miért is hoztam most őt ide. – Érdekes az akcentusod egyébként. Hova valósi vagy? Már ha nem veszed tolakodásnak a kérdésem, csupán kíváncsi vagyok – annyiban biztos vagyok, hogy nem idevalósi, de nem tudnám behatárolni, hogy pontosan hova is. Talán Spanyolország? De tényleg nem tudom.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
106
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


✥ Szeretettel Elmira Marques tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 9:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Elmosolyodom a viccelődésén, mert legalább nem néz totálisan bolondnak, pedig minden oka meglenne. Szerintem ennyire se mondtam hülyeségeket még életem során, de az ember nem is mindennap találkozik Hagrid urasággal. Másoknak nem furcsa jelenség ő? Lopva pillantok körbe, de egy-két emberen kívül nem is figyel minket senki se. S még ők se sokáig, talán nem mernek, nem tudom, de szerintem a karjával képes lenne félig kitakarni. Lehet, ha ő lett volna a gyilkos, akit láttam, akkor már rég inkább másik földrészre is költöztem volna.
- Ezek szerint akkor… - miként is kell mondani franciául? Gyerünk, már hallottad a szót. Ostorozom magam, ahogyan elakadok a mondandóm negyedénél. – vidékiek vagytok? Lehet a városzaja az, ami megzavarja őt. Néha megesik a kutyáknál is, hogy túl sok minden éri őket, akkor furán tudnak viselkedni. – néha pár másodpercekre elakadok abban, amit mondok, de végül sikerül befejeznem teljesen franciául. Menni fog ez, még ha szaggatva is. Annyira nem lehet vészes, eddig megértettük egymást. Még akkor is, ha elsőre a frászt hozta rám, majd sokkolt az, hogy mekkora darab is. Azért pedig némán is hálás voltam, hogy idővel kicsit lassabban beszélt. Nem úgy, mintha hülye lennék, de érezhető volt az, hogy nem vagyok perfekt franciából.
- Megköszönném, ha inkább idehoznád és nem kell odamennem. Sajnálom, csak jobb óvatosnak lenni, mintsem később megbánni. – lehet majd ahogyan telnek a percek, úgy én is bátrabb leszek, mert rájövök, hogy a nem éppen barátságos megjelenése mögött valójában egészen rendes pasas lakozik. Igazából azt se tudnám megmondani, hogy mennyi idős, de az tuti 30 feletti és egyelőre jobbnak láttam a parton fagyoskodni, mintsem idegen kocsijához sétálgatni, aki lehet a két kezével képes lenne akár még össze is roppantani a csontjaimat. – Muiredach? – kicsit akadozva is, de végül azért csak kimondtam. A névmemóriám egész jó, de azzal se áltatom magam, hogy tökéletesen sikerült kimondanom. Tuti nem, de legalább valamennyire megvolt a név. – Elmira. Örülök a találkozásnak. – vagyis azt hiszem. Ez fura és abszurd kijelentés a jelenlegihelyzetben. Mindegy is. Amikor pedig elindul a kocsiig, akkor a telefonomat előkotrom. Szerencsére úgy néz ki, hogy nem halt meg. Sietve lefényképezem, majd elküldöm Roisinnak. „Nézd, megtaláltam az élő Hagridot. Igaz szakálla nem volt, de lehet segíthetne a szekrényben.” El is küldtem az üzenetet, majd visszaejtettem a telefonomat a táskámba, mintha mise történt volna.
- Merre felé? Bocsánat, nem vagyok ismerős még igazán a környéken, meg úgy a városban se. Ez valami falu, másik város, vagy netán farm? – arról fogalmam sem volt, hogy utóbbi egyáltalán van-e valahol a közelben, vagy nincs. Egyszerűen csak tipp volt, mert minden országban kell lennie valami ilyesmi helynek, nem? – Köszönöm. – közben el is veszem a törölközőt. Kicsit a hajamat is megszeretgetem vele, majd utána belebugyolálom magam, mielőtt még jobban fázni kezdenék. – Portugál vagyok, nemrégóta érkeztem a városba. – nem volt ez akkora titok. Attól még, hogy onnan jöttem nem jelenti azt, hogy máris tudja ki vagyok. – Egyébként tényleg tudom javasolni a pórázt. Vannak direkt parkok kutyáknak is, de ilyen helyeken jobb. Sok a gyerek és nem éppen kicsike a kutyád, s szemmel láthatóan még túlzottan is új neki. Emiatt is viselkedhet így. – ha akadozva is, de azért az érezhető, hogy nem a levegőbe beszélek. Valamennyit muszáj nekem is tudnom a kutyáktól, meg az állatokról. Nem véletlen dolgozom ilyen helyeken is. Mikor éppen hol van szükség rám.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
17
● ● Keresem :
♫ Killer ♭♪
● ● karakter arca :
♫ Sarah Hyland ♭♪


✥ Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szer. Ápr. 18, 2018 11:58 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Lényegét tekintve igen, azok vagyunk. Viszont van lakásom a városban is, még régebbről, mikor muszáj voltam itt lakni – ó, a régi szép idők. Jó is volt öt órákat aludni, három órát utazással eltölteni, a többiben meg dolgozni esőben, napos időben, havazásban. Ez igazából csak félig ironikus, hisz valamilyen szinten élveztem is, ahogy a hetek múlásával egyre inkább kezdett megvalósulni a fejemben elképzelt tanyám. Mikor lefektettük a ház alapjait, mikor már azon gondolkoztunk, milyen bútorokkal legyen berendezve, majd mikor ténylegesen el is készült és felvette a mai formáját. Majd ahogy az állatokat betelepítettük, elültettük az első magvakat… Fura belegondolni, mennyire más volt minden még bő egy évtizeddel ezelőtt.
- Én is örülök. És mindjárt hozom! – bólintok egyet, majd pedig elsétálok nagy léptekben a kocsimhoz és szűk 5 perc múlva vissza is érek. Akkor pedig odaadom neki a törölközőt. Egyéként valamilyen szinten meg is lepett, hogy ki tudta mondani a nevemet, ugyan elég érdekesen, de értékelni kell minden törekvést. Bár, ha leírva látta volna, kétlem, hogy ráhibázott volna az első három próbálkozásnál. Eljöttem Írországból, hogy Franciaországban kezdhessek új életet, mégis ír nevet használok. Változtathatnék rajta, hogy kicsit jobban befogadható legyen, de úgy gondolom, mindenkinek büszkének kell lennie a származására. Még ha néha nehéz is.
- Ráhibáztál, farmon élünk. Már olyan bő tíz éve. Ahogy mondtam, egy olyan másfél órányi autóútra innen. Ha nincs nagy forgalom, le lehet belőle faragni egy tíz-tizenöt percet, de egyáltalán nem vészes ez az utazás. Már csak abba is belegondolva, hogy másoknál is megesik, hogy egy-egy órát utazik, mert olyan nagy a távolság a munkahelye és a lakása között – arról nem is beszélve, hogy nekem akkoriban még hosszabb utakat is kellett megtennem egy-egy megbízás miatt… - Nekem viszont szerencsém van, mert a munkahelyem a lakhelyem is. Megterem ott sokféle zöldség, gyümölcs is, nagyon nem kell nélkülöznünk. És szeretem is ezt a helyet, jó érzés a szabadban élni. Te nem vágysz ilyesmikre? – kérdezem tőle kíváncsian, és remélem, hogy nem érti félre, hogy én most a farmomra akarom hívni őt. De nem is úgy teszem fel a kérdést, szóval hátha. Viszont, mivel eleve nem belhoni, így lehet nem fog kapásból átjönni neki.
- Portugália? Szép hely, utoljára szerintem olyan 4 éve járhattam ott. Merre felé laktál, ha szabad kérdeznem? – érdeklődöm tőle kedvesen.
- Látom értesz a kutyákhoz. Állatokkal foglalkozol talán? – teszem fel kérdésemet, mikor a kutyámról beszél pár szót, de úgy igazából összességében az összes többi ebről is.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
106
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


✥ Szeretettel Elmira Marques tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szer. Ápr. 18, 2018 8:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Eléggé koncentrálnom kellett, hogy mindent össze tudjak rakni, amit mondott. Főleg akkor, amikor netán kicsit jobban belendült, ahogyan tenni szokták. Olyankor még nehezebb volt megértenem, de azért reménytelen se voltam. Egész sokat fejlődtem az elmúlt hónapok alatt. Igaz, káromkodni még mindig jobb volt az anyanyelvemen, vagy éppen az ufónak hangzó magyar nyelven. Azt legalább alig ismerik valakik, így ha netán olykor kicsit bosszankodtam is, akkor se kellett félnem, hogy mások megértik.
- Akkor gondolom nem szoktad kiadni, mert így legalább van hol megszállnod, ha éppen a városban jársz. – nem mintha lakást keresnék. Remekül érzem magam abban a lakásban. Szerintem egészen jól sikerült már berendeznünk a kisvöröskével. Imádom, hogy szinte mindig mosolyog és úgy pörög, mint én, de az se kizárt, hogy néha ő még rajtam is túltesz. Szerencsés vagyok, hogy pont ő talált rám és sikerült még olyan lakást is találnunk, ami árban se túlzottan drága, de nekünk pont megfelel.
Türelmesen vártam a törölközőre, közben pedig olykor a kutyát követtem a pillantásommal, ha éppen nem Roisint tájékoztattam arról, hogy Hagrid él és ebben a városban járkál frászt hozva az emberekre. Jó, az utóbbit nem írtam oda, de azért szerintem akadna olyan, aki tényleg képes lenne még nálam is jobban megijedni. Mondjuk egy kisgyerek? Inkább nem akarok belegondolni abba, ha tényleg volt már szakálla is, akkor mennyire festhetett „bizalomgerjesztőnek”.
Elég hamar nyilvánvalóvá vált az, hogy szeret beszélgetni. Igen, nem fogta rövidre, de legalább sikerült olykor elkapnom a fonalat, miközben a törölközővel babráltam, hogy valahogy belebújjak és minél több helyen rám terülhessen, hátha akkor kevésbé fogok fázni. – Igen, sokan utaznak a munka miatt, de ez a maivilágban egyáltalán nem meglepő. Inkább jó, hogy a gyárak a városokon kívül épültek fel, vagy nagyon a határban, így nem kell belefulladnunk abba teljesen, amit kibocsájtanak. – persze akadnak itt is kivételek, de azért ez szerintem nem akkora gond. Én is utazok a városon belül. Szép háromszöget le tudnék írni a térképen, ha csak a menhelyet, az idősek otthonát és a lakásunkat nézzük. S csapjuk akkor majd még hozzá azt, hogy a kutyasétáltatással milyen kört lehetne rajzolni. – Néha igen, de egészen megszoktam már a várost. És egyébként is akad itt is bőven zöldterület. Pedig ritka az, hogy ennyire figyelnek erre.
- A víz közelében, de ennél konkrétabbat nem mondanék. Nem ismerlek és a mai világban olykor a legkisebb információval is sok bajt lehet keverni. – pillantok rá barátságosan, mert remélem, hogy nem fogom megbántani, de azért legalább jólvágtam ki magam ebből a helyzetből. Nem akarok senkire se bajt hozni, azt meg pláne nem, hogy esetleg elkezdjen utána nézni annak a városnak. Nem hiányzik semennyire se az, hogy valaki rám ismerjen és aztán bejelentse, hogy megtalálta az eltűnt lányt.
- Szoktam kutyákat sétáltatni, meg a menhelyen is szoktam segíteni. Nem mondanám profinak magam, de egyre jobban megy. Na, meg aki szereti az állatokat, azoknál szerintem ilyen téren nincs gond. Könnyedén ismernek fel dolgokat, mert a megérzések általában jók szoktak lenni. – nem hiszem, hogy olyan nagydolgot mondtam volna, de nem is baj. Szeretem amit csinálok és lehet jobb is, hogy most egyedül voltam. Ki tudja mit művelt volna két kutya egymással. – Mi a neve? – pillantok újra az ebre.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
17
● ● Keresem :
♫ Killer ♭♪
● ● karakter arca :
♫ Sarah Hyland ♭♪


✥ Szeretettel Muiredach Gwrtheyrn tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szer. Ápr. 18, 2018 8:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Nem, nem igazán szokásom. Viszont a barátaimnak, ha szükségük van egy helyre, akkor mindig ott áll a rendelkezésükre és volt is, hogy élniük kellett vele – bár ez sem túl gyakori. Csak ha tényleg nincs hová menniük, esetleg a férjükkel/feleségükkel egy csúnya összeveszés után nem akarnak a szüleikhez utazni több órányi útra, hanem valahol meg akarnak szállni, akkor volt, hogy igénybe vették. De ahogy mondtam, nem mindennapi ez sem, épp ellenkezőleg. Az elmúlt 13 évben, mióta megvan ez a lakás szerintem olyan hat-nyolc alkalommal volt erre szükség. Javarészt viszont csakis az enyém a hely.
- Nos, igen. Ez is egy oka annak, amiért ennyire távol élünk úgy a város nyüzsgésétől. Párizs egyébként sem egy nagy iparváros, de mégis van abban valami megnyugtató, mikor nem a kocsik zajára ébred az ember, hanem a kakas kukorékolására. De ez is emberfüggő, hogy ki-mit szeret jobban, vagy mihez van szokva. Én már egy 10 éve ott élek, nekem már ez vált a mindennapjaim részévé – mivel tudom, hogy sokat vagyok képes beszélni és viszonylag átlagtól gyorsabban, ezért most odafigyelek, hogy szépen artikuláltan mondjam ezeket, hisz fogalmam sincs, mióta tartózkodik itt Franciaországban, mennyire van otthon a nyelvben. Csak hogy megértse, amit mondok, ennyit igazán megtehetek, ha már a kutyám volt olyan drága, és belelökte őt a vízbe.
- Értettem, nem akarok tolakodó lenni, azt mondod el csak, amit szeretnél és úgy gondolod, rám tartozik – mosolyodom el kedvesen. Nem kérdeztem olyan nagy dolgot, amit ne lehetne megosztani mással, szóval tényleg úgy érzem jobbnak, hogyha nem faggatom őt erről, hisz biztos történt valami az életében, ami miatt nem akarja feszegetni.
Bólintok párat arra, mikor elmondja, mivel is foglalkozik. A kérdésén viszont elhúzom egy pillanatra a számat. – Nos… Az a nagy igazság, hogy nincs még neve. Nem találtam semmit sem, ami jól illene rá – mondom ezt úgy, hogy közben a kutyám irányába nézek, aki már leállt az akárminek is a hajszájával és csak szagolgat. Nem túl tolakodóan, hála az égnek.
- Na szóval, ahogy mondtam, az ellopott hamburgert pótolni kell. Engedd meg, hogy ennyit megtegyek még érted, ha már ekkora felfordulást okoztunk az ebbel! – mondom neki egyszerűen, mégis kérően, hogy ne utasítsa vissza. Amennyiben pedig belemegy, úgy megkérem, hogy vezessen oda, ahol vette. – Egyébként, ha gondolod, beszélhetünk valami olyan nyelven is, amit te is jobban ismersz a franciánál. Angol? Német? Spanyol esetleg? – mondjon akármit is e három közül, máris képes vagyok arra a nyelvre váltani, hogy úgy folytassuk tovább a társalgást. Az írt nem teszem hozzá, mert látszólag a névvel is volt egy apró baja, tehát azt felesleges erőltetni.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
106
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Szajna-part ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Tell me your secrets

Szajna-part
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-