Szajna-part - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 9:21 pm ✥
✥ Yesterday at 5:22 pm ✥
✥ Vas. Dec. 09, 2018 12:10 pm ✥
✥ Pént. Dec. 07, 2018 7:02 pm ✥


Témanyitás ✥ Szajna-part •• Szer. Júl. 19, 2017 9:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 10:28 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Kiakaszt ez a kutya, meg hogy mi üthetett belé. Nem szokott így viselkedni, most meg mintha megőrült volna. Most már tényleg kapni fog egy pórázt vagy valamit, aztán úgy már moderálni fogja magát. Legalábbis remélem. Viszont most nincs sok időm ezzel foglalkozni, inkább nyújtom gyorsan a kezemet az áldozatának, akit gyorsan és hamar kiemelek a vízből. Lássuk be, nem egy túl nagy teremtés, se magasságügyileg, se pedig súlyát tekintve. De komolyan, szerintem súlyokból is emeltem már nagyobbat, mint a leányzó.
Elnevetem magamat kérdésén. Hát igen, hozzá képest mindenképpen az vagyok, ehhez kétség sem fér. Más korokban viszont tényleg óriásnak számítottam volna, ha ilyen magassággal lépek utcára. De legalább nem sokan próbáltak volna engem megtámadni, ami mindenképpen pozitív. Mondjuk így sem szoktak nagyon próbálkozni. – Nem, nem vagyok óriás. Csak kicsit jobban megnőttem a kelleténél – a még számomra is fura helyzet akkor szokott beállni, mikor valaki még nálam is magasabbal találkozom. Tisztában vagyok vele, hogy az átlagot bőven túlnövöm, de aki még engem is, na az már tényleg valami.
- Nem, sajnos nem. A színésztudásomat inkább ne firtassuk. Bár egyszer volt már akkora szakállam is… - mélázok el kicsit a gondolataimban. Na jó, a testesség viszont nem volt meg sosem, ahhoz nagyon el kéne hagynom magam. Én viszont szeretem, ahogy kinézek és akárhogy is nézem, sokan mások is így vannak vele. De nem mások miatt csinálom, legalábbis nem a nagy többség részére. Egy személy van, akinek valamilyen szinten tetszeni akarok, ő pedig több, mint meg van elégedve velem. – Nem kell megköszönnöd, ez volt a legkevesebb, amit tehettem, ha már ámokfutásba kezdett a kis szuka – bökök a kutya irányába, akit már aligha látok a horizonton. Úgy is visszajön nemsokára, van annyi esze, hogy ne vesszen el. Más nem, a kocsimnál megvár majd, ha itt nem talál. Újra lepillantok a lányra, mikor megszólal. – De, igen, célszerű lenne. Viszont nem szokása ilyen hülyén viselkedni, általában épeszűen megmarad az oldalamon, most nem is értem, mi ütött belé – egy sóhaj hagyja el a számat ekkor, ami egy kisebb morgással keveredik.
- Nem messze van innen a kocsim, épp most vettem pár dolgot, van köztük törölköző is, szóval ha nem akarsz fagyoskodni, akkor gyere – remélhetőleg nem fog elkezdeni félni attól, hogy közben elrablom, vagy valami ilyesmi. Másrészt elég zajos részen van a kocsim is leparkolva, így hát nem is lenne valami egyszerű. Ha rábólint és megindulhatunk, akkor pedig úgy is teszek.
- Egyébként láttam, hogy a kajádat is ellopta a tolvajom. Amint sikerült kicsit megszáradnod, abból is veszek egyet neked, ha már így kicsúsztak a dolgok a kezeim közül. És remélem, hogy nem kell erőlködnöm, hanem elfogadod – mondom neki mosolyogva, kedvesen. Valahogy pont úgy, ahogy senki nem tudna engem elképzelni. Általában egész nyugodt és kedves személy vagyok, ember-, és helyzetfüggő, hogy mikor morgok le mindenkit a környezetemben. Jelenleg viszont nem lenne helyénvaló.


A hozzászólást Muiredach Gwrtheyrn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 22, 2018 6:40 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
123
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 6:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Bejött a tavasz, vagyis inkább ezt már inkább nyár elejének lehetne mondani, amennyire jó idő van, de akkor se éreztem azt, hogy már a nyilvános fürdőzésnek lenne itt az ideje. Roisin biztosan ki fog nevetni, pláne ha elmesélem még azt is, hogy hirtelenjében valakire azt mondtam, hogy óriás, de hát tényleg úgy nézett ki, mintha a hegyekből szökött Yeti lenne. Igaz, nem volt fehér annyira, de ahogyan a haja is lógott. Kész csoda, hogy nem lakozott madárfészek az arcán.
A nevetése meg… Mondjuk azt, enyhén ijesztő, mármint van hangerője az biztos. Na meg mit gondolhat rólam, hogy ilyeneket beszélek? Megesik, ha túlzottan zavarban vagyok, akkor össze-visszabeszélek. Elég csak megnézni a régiinterjúkat, vagy a bakis videókat, amik odahaza készültek egy-egy filmforgatás után, vagy éppen közben. Persze sorozatban is feltűntem, de hálát adok az égnek, hogy itt senki se ismer, legalábbis eddig szerencsére nem akadt olyan, aki portugál filmeket, sorozatokat lesne reggeltől estig.  – Ezt nem nevezném kicsinek. – motyogom az orrom alatt, miközben próbálok kicsavarni a vizet a hajamból, majd a ruhámból is már amennyire lehetséges ez. A kezem máris kezd libabőrös lenni, mert nem volt valami meleg a Szajna és itt kint sincs, hiába van jó idő már.
- Ezek szerint szereti azt a filmet, mármint ha sajnálja. Valóban? És madarak laktak benne? – jesszusom, most már biztosan idiótának fog nézni. Egyáltalán ezek miért jutnak eszembe franciául? Legalább portugálul mondanám, akkor lehet nem értené meg és kevésbé nézne zakkantnak. Lemondóan sóhajtok egyet, hiszen nincs mit szépíteni ezen. Egyre inkább süllyednék, vagy hagynám azt, hogy a sodrás magával vigyen, mintsem ilyen ostobaságokat beszéljek, mint most teszem. – Ahh, nőstény. Lehet megártott neki is ez az időjárás és hirtelen keresné a párját. – rántom meg a vállaimat, hiszen kutyák is társaslények, ahogyan ez emberek. Ilyenkor pedig már a legtöbb pár inkább előmászik és az utcán andalognak, amivel nem is lenne gond, míg nem esnek túlzásba és nem falják fel egymást az utcán. Nah az ilyet soha se értettem. – Jobb ötletem nincs, az embereknek is megárt ez idő, talán másoknak is. – rántom meg tanácstalanul a vállaimat, pedig én kutyákkal foglalkozom részben. Akkor se volt ötletem rá. Egyébként is mostanság úgy érzem, hogy van letarolni szeretnek a kutyusok, vagy pedig egyszerűen magukkal rántani. Briliáns, nemde?
- Öhmmm…. – hirtelen a torkomon akadnak a szavak. Dudálás, csikorgás, mire egy pillanatra összerezdülök, mert eszembe jut az az este… Nem tudom elfelejteni, ahogyan megölte azt a másikat, ahogyan egy pillanatra rám nézett. Pedig még az a fickó is bizalomgerjesztőbben festett, mint ő, de ennyire nyilvános helyen csak nem rabolnak el senkit se, nem? – Én nem is tudom. Nem akarok zavarni, meg se elvenni a dolgaidat. Nem tudom, hogy ez mennyire lenne jó… - ötlet? Hát magam sem tudom, hogy miként kellene befejeznem. Kezemmel a karomat dörzsölgetem, mert egyre jobban fázom. Miért nem lehet már 40 fok, akkor egészen hamar megszáradhatnék és nem érezném úgy, hogy mindjárt idefagyok.
- Igazán kedves vagy, de még a nevedet se tudom. S hangozzék bármilyen ostobán, de osztom azt a dolgot, hogy idegenekkel jobb óvatosnak lenni. Főleg akkor, ha 5x kitarják az embert. – nem bántásnak szántam, inkább csak a bizonytalanságom lehetett még nyilvánvalóbb számára. Haboztam, hogy mennyire is lehetne ez jó ötlet, talán ha a nevét tudom, vagy ha elindulunk, akkor titkon lefényképezhetem, írhatok mellé egy állítólagos nevet, aztán gyors elküldeni Roisinnak, ha netán nem érkeznék haza, akkor tudják kit kell keresni. – Gyakran járnak ide? – tettem fel barátságosan a kérdést, mert ha igen, akkor talán nem lehet rossz ember. Azóta az eset óta kicsit még óvatosabb vagyok. Talán már túlzottan is, de kellenek ilyen mimózák is ebbe a világba, vagy lehet mások inkább mást mondanának.
avatar
● ● Posztok száma :
52
● ● Reag szám :
45
● ● karakter arca :
❖ Sarah Hyland ❖


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 7:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Felvonom a szemöldökömet a madárfészkes kérdésén. Hümmögök egy sort, míg úgy kitalálom, hogy mit is reagálhatnék rá, vagy hogy ezt most jól hallottam-e. Szegény lány tényleg nem tudja, hogy mit kezdjen ezzel a helyzettel és minden kijön a száján, amit csak a fejében elgondolt. – Nem, nem laktak benne madarak. De nem tudtam krémleveseket enni békésen – mielőtt félreértené, ezt is jókedvűen nevetve mondom neki. Hát igen, van egy határ, amit én se nagyon szoktam általában átlépni, de akkoriban sok volt a munkám és nem volt időm arra, hogy szépítkezéssel foglalkozzak. Bár egy ollót azért kézbe lehetett volna fognom. Sebaj, legalább megéltem egy ilyet is.
- Áh, inkább az új környezet. Nem járt még itt a városban, de most néhány napot itt kell töltenem a városban ügyek intézése miatt. Valószínűleg kifogott valami erős szagot vagy rájött az öt perc – csak legyintek egyet. Annyira meg van nevelve, hogy ne támadjon rá senkire sem, ha nincsen provokálva és egy ekkora alaszkai malamutot kétlem, hogy csak úgy bárki szívesen próbálna felhergelni. Meg hát egyébként nyugodt egy kutyáról van szó, de igen, szoktak ilyenjei lenni nagy ritkán.
Amint aggodalmait fejezi ki, mindjárt világossá válnak számomra a dolgok. Igaz, ezt elfelejtettem, hogy velem ellentétben ő neki tényleg lehet félnivalója ilyen helyzetben. Nem csak azért, mert nőből van, hanem mert én vagy 40 centit rányomok magasságügyileg, a nadrágomban is szerintem elférne vagy háromszor. Ráadásul lássuk be, mikor nem mosolygok, akkor elég bajkeverő arcom van, nem az a tipikusan „ránézel valakire és megnyugszol” eset vagyok.
- Rendben van, igazad van. De ha így maradsz, meg fogsz fázni. Körülbelül három percre van innen a kocsim, ha gyors vagyok, akkor ennyi idő alatt vissza is érek. A törölköző miatt pedig nem kell aggódnod, túlélem, ha egyet nélkülöznöm kell. Szóval, mi legyen? – kérdezem tőle kedvesen mosolyogva, majd láthatóan eszembe jut valami, és már nyújtom is a kezemet felé. – Egyébként Muiredach vagyok. Nem várom el, hogy megjegyezd – mutatkozok be neki röviden nevetve. Hát igen, a nevemnek ez még a könnyebbik fele, a vezetéknevemet leíratni bárkivel is, aki nem ír származású, körülbelül lehetetlenség. De legalább nincs még egy ilyen, főként nem itt Párizsban.
- Forma-forma igazából. Egy olyan másfél órányira lakom innen, és csak néhanapján kell bejárnom a városba ügyeket intézni, találkozni egy-két emberrel. Most itt vagyok négy napot körülbelül, úgy gondoltam, kicsit kimozdítom a megszokott környezetéből a kutyát – avatom be röviden, hogy miért is hoztam most őt ide. – Érdekes az akcentusod egyébként. Hova valósi vagy? Már ha nem veszed tolakodásnak a kérdésem, csupán kíváncsi vagyok – annyiban biztos vagyok, hogy nem idevalósi, de nem tudnám behatárolni, hogy pontosan hova is. Talán Spanyolország? De tényleg nem tudom.


A hozzászólást Muiredach Gwrtheyrn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 22, 2018 6:40 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
123
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Ápr. 16, 2018 9:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Elmosolyodom a viccelődésén, mert legalább nem néz totálisan bolondnak, pedig minden oka meglenne. Szerintem ennyire se mondtam hülyeségeket még életem során, de az ember nem is mindennap találkozik Hagrid urasággal. Másoknak nem furcsa jelenség ő? Lopva pillantok körbe, de egy-két emberen kívül nem is figyel minket senki se. S még ők se sokáig, talán nem mernek, nem tudom, de szerintem a karjával képes lenne félig kitakarni. Lehet, ha ő lett volna a gyilkos, akit láttam, akkor már rég inkább másik földrészre is költöztem volna.
- Ezek szerint akkor… - miként is kell mondani franciául? Gyerünk, már hallottad a szót. Ostorozom magam, ahogyan elakadok a mondandóm negyedénél. – vidékiek vagytok? Lehet a városzaja az, ami megzavarja őt. Néha megesik a kutyáknál is, hogy túl sok minden éri őket, akkor furán tudnak viselkedni. – néha pár másodpercekre elakadok abban, amit mondok, de végül sikerül befejeznem teljesen franciául. Menni fog ez, még ha szaggatva is. Annyira nem lehet vészes, eddig megértettük egymást. Még akkor is, ha elsőre a frászt hozta rám, majd sokkolt az, hogy mekkora darab is. Azért pedig némán is hálás voltam, hogy idővel kicsit lassabban beszélt. Nem úgy, mintha hülye lennék, de érezhető volt az, hogy nem vagyok perfekt franciából.
- Megköszönném, ha inkább idehoznád és nem kell odamennem. Sajnálom, csak jobb óvatosnak lenni, mintsem később megbánni. – lehet majd ahogyan telnek a percek, úgy én is bátrabb leszek, mert rájövök, hogy a nem éppen barátságos megjelenése mögött valójában egészen rendes pasas lakozik. Igazából azt se tudnám megmondani, hogy mennyi idős, de az tuti 30 feletti és egyelőre jobbnak láttam a parton fagyoskodni, mintsem idegen kocsijához sétálgatni, aki lehet a két kezével képes lenne akár még össze is roppantani a csontjaimat. – Muiredach? – kicsit akadozva is, de végül azért csak kimondtam. A névmemóriám egész jó, de azzal se áltatom magam, hogy tökéletesen sikerült kimondanom. Tuti nem, de legalább valamennyire megvolt a név. – Elmira. Örülök a találkozásnak. – vagyis azt hiszem. Ez fura és abszurd kijelentés a jelenlegihelyzetben. Mindegy is. Amikor pedig elindul a kocsiig, akkor a telefonomat előkotrom. Szerencsére úgy néz ki, hogy nem halt meg. Sietve lefényképezem, majd elküldöm Roisinnak. „Nézd, megtaláltam az élő Hagridot. Igaz szakálla nem volt, de lehet segíthetne a szekrényben.” El is küldtem az üzenetet, majd visszaejtettem a telefonomat a táskámba, mintha mise történt volna.
- Merre felé? Bocsánat, nem vagyok ismerős még igazán a környéken, meg úgy a városban se. Ez valami falu, másik város, vagy netán farm? – arról fogalmam sem volt, hogy utóbbi egyáltalán van-e valahol a közelben, vagy nincs. Egyszerűen csak tipp volt, mert minden országban kell lennie valami ilyesmi helynek, nem? – Köszönöm. – közben el is veszem a törölközőt. Kicsit a hajamat is megszeretgetem vele, majd utána belebugyolálom magam, mielőtt még jobban fázni kezdenék. – Portugál vagyok, nemrégóta érkeztem a városba. – nem volt ez akkora titok. Attól még, hogy onnan jöttem nem jelenti azt, hogy máris tudja ki vagyok. – Egyébként tényleg tudom javasolni a pórázt. Vannak direkt parkok kutyáknak is, de ilyen helyeken jobb. Sok a gyerek és nem éppen kicsike a kutyád, s szemmel láthatóan még túlzottan is új neki. Emiatt is viselkedhet így. – ha akadozva is, de azért az érezhető, hogy nem a levegőbe beszélek. Valamennyit muszáj nekem is tudnom a kutyáktól, meg az állatokról. Nem véletlen dolgozom ilyen helyeken is. Mikor éppen hol van szükség rám.
avatar
● ● Posztok száma :
52
● ● Reag szám :
45
● ● karakter arca :
❖ Sarah Hyland ❖


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szer. Ápr. 18, 2018 11:58 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Lényegét tekintve igen, azok vagyunk. Viszont van lakásom a városban is, még régebbről, mikor muszáj voltam itt lakni – ó, a régi szép idők. Jó is volt öt órákat aludni, három órát utazással eltölteni, a többiben meg dolgozni esőben, napos időben, havazásban. Ez igazából csak félig ironikus, hisz valamilyen szinten élveztem is, ahogy a hetek múlásával egyre inkább kezdett megvalósulni a fejemben elképzelt tanyám. Mikor lefektettük a ház alapjait, mikor már azon gondolkoztunk, milyen bútorokkal legyen berendezve, majd mikor ténylegesen el is készült és felvette a mai formáját. Majd ahogy az állatokat betelepítettük, elültettük az első magvakat… Fura belegondolni, mennyire más volt minden még bő egy évtizeddel ezelőtt.
- Én is örülök. És mindjárt hozom! – bólintok egyet, majd pedig elsétálok nagy léptekben a kocsimhoz és szűk 5 perc múlva vissza is érek. Akkor pedig odaadom neki a törölközőt. Egyébként valamilyen szinten meg is lepett, hogy ki tudta mondani a nevemet, ugyan elég érdekesen, de értékelni kell minden törekvést. Bár, ha leírva látta volna, kétlem, hogy ráhibázott volna az első három próbálkozásnál. Eljöttem Írországból, hogy Franciaországban kezdhessek új életet, mégis ír nevet használok. Változtathatnék rajta, hogy kicsit jobban befogadható legyen, de úgy gondolom, mindenkinek büszkének kell lennie a származására. Még ha néha nehéz is.
- Ráhibáztál, farmon élünk. Már olyan bő tíz éve. Ahogy mondtam, egy olyan másfél órányi autóútra innen. Ha nincs nagy forgalom, le lehet belőle faragni egy tíz-tizenöt percet, de egyáltalán nem vészes ez az utazás. Már csak abba is belegondolva, hogy másoknál is megesik, hogy egy-egy órát utazik, mert olyan nagy a távolság a munkahelye és a lakása között – arról nem is beszélve, hogy nekem akkoriban még hosszabb utakat is kellett megtennem egy-egy megbízás miatt… - Nekem viszont szerencsém van, mert a munkahelyem a lakhelyem is. Megterem ott sokféle zöldség, gyümölcs is, nagyon nem kell nélkülöznünk. És szeretem is ezt a helyet, jó érzés a szabadban élni. Te nem vágysz ilyesmikre? – kérdezem tőle kíváncsian, és remélem, hogy nem érti félre, hogy én most a farmomra akarom hívni őt. De nem is úgy teszem fel a kérdést, szóval hátha. Viszont, mivel eleve nem belhoni, így lehet nem fog kapásból átjönni neki.
- Portugália? Szép hely, utoljára szerintem olyan 4 éve járhattam ott. Merre felé laktál, ha szabad kérdeznem? – érdeklődöm tőle kedvesen.
- Látom értesz a kutyákhoz. Állatokkal foglalkozol talán? – teszem fel kérdésemet, mikor a kutyámról beszél pár szót, de úgy igazából összességében az összes többi ebről is.


A hozzászólást Muiredach Gwrtheyrn összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 22, 2018 6:39 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
123
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szer. Ápr. 18, 2018 8:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Eléggé koncentrálnom kellett, hogy mindent össze tudjak rakni, amit mondott. Főleg akkor, amikor netán kicsit jobban belendült, ahogyan tenni szokták. Olyankor még nehezebb volt megértenem, de azért reménytelen se voltam. Egész sokat fejlődtem az elmúlt hónapok alatt. Igaz, káromkodni még mindig jobb volt az anyanyelvemen, vagy éppen az ufónak hangzó magyar nyelven. Azt legalább alig ismerik valakik, így ha netán olykor kicsit bosszankodtam is, akkor se kellett félnem, hogy mások megértik.
- Akkor gondolom nem szoktad kiadni, mert így legalább van hol megszállnod, ha éppen a városban jársz. – nem mintha lakást keresnék. Remekül érzem magam abban a lakásban. Szerintem egészen jól sikerült már berendeznünk a kisvöröskével. Imádom, hogy szinte mindig mosolyog és úgy pörög, mint én, de az se kizárt, hogy néha ő még rajtam is túltesz. Szerencsés vagyok, hogy pont ő talált rám és sikerült még olyan lakást is találnunk, ami árban se túlzottan drága, de nekünk pont megfelel.
Türelmesen vártam a törölközőre, közben pedig olykor a kutyát követtem a pillantásommal, ha éppen nem Roisint tájékoztattam arról, hogy Hagrid él és ebben a városban járkál frászt hozva az emberekre. Jó, az utóbbit nem írtam oda, de azért szerintem akadna olyan, aki tényleg képes lenne még nálam is jobban megijedni. Mondjuk egy kisgyerek? Inkább nem akarok belegondolni abba, ha tényleg volt már szakálla is, akkor mennyire festhetett „bizalomgerjesztőnek”.
Elég hamar nyilvánvalóvá vált az, hogy szeret beszélgetni. Igen, nem fogta rövidre, de legalább sikerült olykor elkapnom a fonalat, miközben a törölközővel babráltam, hogy valahogy belebújjak és minél több helyen rám terülhessen, hátha akkor kevésbé fogok fázni. – Igen, sokan utaznak a munka miatt, de ez a maivilágban egyáltalán nem meglepő. Inkább jó, hogy a gyárak a városokon kívül épültek fel, vagy nagyon a határban, így nem kell belefulladnunk abba teljesen, amit kibocsájtanak. – persze akadnak itt is kivételek, de azért ez szerintem nem akkora gond. Én is utazok a városon belül. Szép háromszöget le tudnék írni a térképen, ha csak a menhelyet, az idősek otthonát és a lakásunkat nézzük. S csapjuk akkor majd még hozzá azt, hogy a kutyasétáltatással milyen kört lehetne rajzolni. – Néha igen, de egészen megszoktam már a várost. És egyébként is akad itt is bőven zöldterület. Pedig ritka az, hogy ennyire figyelnek erre.
- A víz közelében, de ennél konkrétabbat nem mondanék. Nem ismerlek és a mai világban olykor a legkisebb információval is sok bajt lehet keverni. – pillantok rá barátságosan, mert remélem, hogy nem fogom megbántani, de azért legalább jólvágtam ki magam ebből a helyzetből. Nem akarok senkire se bajt hozni, azt meg pláne nem, hogy esetleg elkezdjen utána nézni annak a városnak. Nem hiányzik semennyire se az, hogy valaki rám ismerjen és aztán bejelentse, hogy megtalálta az eltűnt lányt.
- Szoktam kutyákat sétáltatni, meg a menhelyen is szoktam segíteni. Nem mondanám profinak magam, de egyre jobban megy. Na, meg aki szereti az állatokat, azoknál szerintem ilyen téren nincs gond. Könnyedén ismernek fel dolgokat, mert a megérzések általában jók szoktak lenni. – nem hiszem, hogy olyan nagydolgot mondtam volna, de nem is baj. Szeretem amit csinálok és lehet jobb is, hogy most egyedül voltam. Ki tudja mit művelt volna két kutya egymással. – Mi a neve? – pillantok újra az ebre.
avatar
● ● Posztok száma :
52
● ● Reag szám :
45
● ● karakter arca :
❖ Sarah Hyland ❖


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szer. Ápr. 18, 2018 8:59 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Nem, nem igazán szokásom. Viszont a barátaimnak, ha szükségük van egy helyre, akkor mindig ott áll a rendelkezésükre és volt is, hogy élniük kellett vele – bár ez sem túl gyakori. Csak ha tényleg nincs hová menniük, esetleg a férjükkel/feleségükkel egy csúnya összeveszés után nem akarnak a szüleikhez utazni több órányi útra, hanem valahol meg akarnak szállni, akkor volt, hogy igénybe vették. De ahogy mondtam, nem mindennapi ez sem, épp ellenkezőleg. Az elmúlt 13 évben, mióta megvan ez a lakás szerintem olyan hat-nyolc alkalommal volt erre szükség. Javarészt viszont csakis az enyém a hely.
- Nos, igen. Ez is egy oka annak, amiért ennyire távol élünk úgy a város nyüzsgésétől. Párizs egyébként sem egy nagy iparváros, de mégis van abban valami megnyugtató, mikor nem a kocsik zajára ébred az ember, hanem a kakas kukorékolására. De ez is emberfüggő, hogy ki-mit szeret jobban, vagy mihez van szokva. Én már egy 10 éve ott élek, nekem már ez vált a mindennapjaim részévé – mivel tudom, hogy sokat vagyok képes beszélni és viszonylag átlagtól gyorsabban, ezért most odafigyelek, hogy szépen artikuláltan mondjam ezeket, hisz fogalmam sincs, mióta tartózkodik itt Franciaországban, mennyire van otthon a nyelvben. Csak hogy megértse, amit mondok, ennyit igazán megtehetek, ha már a kutyám volt olyan drága, és belelökte őt a vízbe.
- Értettem, nem akarok tolakodó lenni, azt mondod el csak, amit szeretnél és úgy gondolod, rám tartozik – mosolyodom el kedvesen. Nem kérdeztem olyan nagy dolgot, amit ne lehetne megosztani mással, szóval tényleg úgy érzem jobbnak, hogyha nem faggatom őt erről, hisz biztos történt valami az életében, ami miatt nem akarja feszegetni.
Bólintok párat arra, mikor elmondja, mivel is foglalkozik. A kérdésén viszont elhúzom egy pillanatra a számat. – Nos… Az a nagy igazság, hogy nincs még neve. Nem találtam semmit sem, ami jól illene rá – mondom ezt úgy, hogy közben a kutyám irányába nézek, aki már leállt az akárminek is a hajszájával és csak szagolgat. Nem túl tolakodóan, hála az égnek.
- Na szóval, ahogy mondtam, az ellopott hamburgert pótolni kell. Engedd meg, hogy ennyit megtegyek még érted, ha már ekkora felfordulást okoztunk az ebbel! – mondom neki egyszerűen, mégis kérően, hogy ne utasítsa vissza. Amennyiben pedig belemegy, úgy megkérem, hogy vezessen oda, ahol vette. – Egyébként, ha gondolod, beszélhetünk valami olyan nyelven is, amit te is jobban ismersz a franciánál. Angol? Német? Spanyol esetleg? – mondjon akármit is e három közül, máris képes vagyok arra a nyelvre váltani, hogy úgy folytassuk tovább a társalgást. Az írt nem teszem hozzá, mert látszólag a névvel is volt egy apró baja, tehát azt felesleges erőltetni.


A hozzászólást Muiredach Gwrtheyrn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 22, 2018 6:39 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
123
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szomb. Ápr. 21, 2018 7:35 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Biztosan nem mehet neki se rosszul, ha ennyire kallódni hagy egy ingatlant, pedig szerintem itt is „ölnek” az emberek az albérletekért is. Főleg egyetemi időszakban, mert ahogy hallottam sok vidékről érkező diák van a városban. Sokan nem szeretik a koleszt, vagy csak nem jut nekik hely, így kénytelenek kiadó lakásokat kutatni, aminek sokszor az a vége, hogy többen laknak együtt. Arra meg nem akartam inkább gondolni, hogy netán újra egy (ex)gyilkossal hozott össze az élet. A megjelenése ellenére se hagytam most azt, hogy a múltamban tapasztalt dolog netán befolyásoljon és azt gondoljam, hogy onnan van pénze, s ezért maradhat üresen az ingatlan. Az embereknek másból is lehet, nem csak abból.
- Biztosan, de attól még szerintem a nagyváros előnyei is megvannak. Meg nem olyan nagy út az se, ha az ember az erdőben akar lenni és élvezni kicsit a természetzaját, a békességet, ami ott rejlik. De igen, ahány ember, annyi féle szokás ilyen téren is. – legalábbis én is sok féle emberrel találkoztam már az idősek otthonában is, de még a menhelyen is. Néha érdekesek a párok is, hogy mennyire másabbak tudnak lenni, de mégis együtt akarnak kutyát venni és nevelni. Amolyan elsőgyereknek hívják sokan ilyenkor a kutyákat. Nem tudom, hogy sajnálnom vagy inkább örülnöm kellene ilyenkor, de mindig bízok abban, hogy jó kezekbe kerül. Meg egyébként is, sokszor van a menhelyek után ellenőrzés is, hogy tényleg jó családba került-e az állat.
- Köszönöm. – csak ennyit feleltem arra, amikor azt mondta, hogy tényleg nem akar tolakodó lenni. Megvolt az oka annak, hogy miért nem beszéltem ilyen dolgokról. Még Roisin is kevés dolgot tudott rólam, vagy a múltamról. Szinte csak azt, ami nagyon szükséges, pedig együtt élünk. Amikor viszont azt mondja, hogy még nincs neve a kutyájának, akkor meglepetten pislogok párat, majd újra megkeresem az említett ebet a pillantásommal.
- Pedig nem tűnik kölyöknek már. Ha nincs neve, akkor mégis hogyan adsz neki utasításokat? – meglepettség eléggé kicsendült a hangomból, vagy ennyire szabadjára volt eddig engedve? Ha igen, akkor eléggé bátor dolog, hogy behozta a városba, mert ha valakinek komolyabb baja lenne, vagy én tennék feljelentést amiatt, ami történt, akkor ők ütnék meg a bokájukat. Nem is kicsit, ha kiderülne az, hogy netán nincs is megnevelve a dög, neve sincs és még póráz nélkül is kolbászol.
- Csak a közeli sétány melletti büfében vettem. Nem valami puccosétteremről van szó, vagy gyorsérteremről. – mondom ezt már angolul, miután felajánlotta a dolgokat. Lassan indulok el, de a törölközőt továbbra se engedem el. – S ilyenkor, ha napokat vagy fent, akkor ki gondoskodik a farmodról? Vagy nem akkora a birtok, hogy ne bírna el egy-egy napot magányban? – faggatóztam kicsit tovább, hiszen ez nem volt egyértelmű abból, amit eddig elmondott. Igazából azt se tudom, hogy mivel foglalkozik ott.
avatar
● ● Posztok száma :
52
● ● Reag szám :
45
● ● karakter arca :
❖ Sarah Hyland ❖


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szer. Május 09, 2018 10:30 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Persze, persze, nem azt mondom, hogy nincsenek meg az előnyei, mert látom én is. Nyilván, ha valami ruhára van szüksége az embernek, vagy bármi kis apróságra, akkor jobb esetben kocsiba sem kell ülnie, csak sétálnia egy keveset, bemenni a boltba és megvenni, ami szükséges. Nekem is néha napján be kell jönnöm ide a városba, egy-egy nagybevásárlást megcsinálni. De akkor javarészt tele is pakolom a kocsit ezzel-azzal, mint jelenleg is néhány ruhával, eszközzel, meg amik nem teremnek a farmomon – mert hát lássuk be, nagy a farmom, de mindennek van egy vége és nem is szeretem, ha annyira be van telítve minden. Jó az, ha van egy kis mozgás tér, nem csak a jószágoknak, hanem nekünk is.
- Nos… javarészt füttyentek egy jó hangosat, amire hamar felfigyel, aztán pedig ki lehet adni az utasításokat. Ritkább esetben a „Hé, kutya!” párosítást használom. Legtöbbször megértjük egymást, kivéve most, mint azt láthatod. Most elszaladt vele a ló kicsit, de mindjárt kifutkossa magát és visszajön nagyban lihegve – legyintek egyet könnyen. Sejtem, nem tetszhet ez Elmirának, hogy ilyen könnyűre veszem a dolgokat, de jelenleg nem tudok mit csinálni most a kutyával. És nem buta ez az eb annyira, mert szerencsére – legalábbis amennyire láttam – kerülgette az embereket nagyban. Most meg már nem is rohangál, hanem csak egyszerűen ballag fel-alá, szagmintákat vesz és eszegeti a hamburgerét. Elmiráét, akarom mondani.
Akkor hát angolul, rendben van. Megköszörülöm a torkomat, és úgy felelek. – Rendben, akkor hát mutasd az utat! Még lehet én is veszek egyet magamnak! – miért is ne? Nem vagyok különösebben éhes, de egy hamburger könnyedén belém férne most. Na meg ez a jólélek kutyám is valószínűleg kiszagolná a kezemből, és már jönne is vissza. Bár már így is elindult felénk, csak most sétálva. Meglepő újdonság. – Van egy… segítőm, hogy úgy mondjam. Az apja sajnos korán távozott közülünk, én pedig mivel idősebb voltam a lánynál egy-két évvel, úgy döntöttem, hogy a szárnyaim alá veszem, hisz még nem volt ő sem teljesen felnőtt, családja pedig nem igazán volt már. Ő segít ki a farmon. Igazából vele építettem fel – apró infómorzsa, nem szakítok neki hatalmas jelentőséget, hogy erről titkolóznom kellene. Mindeközben elérünk a standhoz és kérek egy-egy hamburgert mindkettőnknek, amit ki is fizetek, aztán a kutyám is egyáltalán nem meglepő módon elkezd kicsit gyorsabb léptekben közeledni. Felborítani viszont nem fog.
- Na és mondd csak, Elmira. Tanulsz valamit? Vagy tervezel majd? Tudom, mondtad, hogy most érkeztél csak a városba nemrégen, csupán kíváncsi vagyok – kérdezem tőle kíváncsian, mielőtt megkóstolnám ezt a híresneves hamburgert, ami a kutyámnak is annyira ízlett.


A hozzászólást Muiredach Gwrtheyrn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 22, 2018 6:38 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
123
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Vas. Május 13, 2018 1:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Nem mondanám azt, hogy osztottam a nézetét azzal kapcsolatban, amit a kutyával kapcsolatban mondott. Főleg úgy, hogy már ennyi ideje foglalkoztam én is velük és hallottam nem egy igaz történetet is, hogy ez a kiengedi a gőzt is mennyire veszélyes tud lenni. Főleg, hogy még a gazdája se őt követi szemmel, hanem velem beszélget. Ahogyan én belekerültem a folyóba, úgy akár más is belekerülhet, s ennél nagyobb baj ne is történjen, hogy netán esetleg valakinek neki ugrik, mert enni akarna. Nem volt kicsi és kész csoda, hogy az emberek még nem kezdek el ordibálni, hogy hol a kutyagazdája, csak néha furán pillantottak a megkergült ebre, mert most tényleg úgy viselkedett.
- Értem, de lehet ez vidéken működik a nagyvárosban viszont sajnos nem. Láttam már ennyire szabadjára engedett kutyát, hogy miként ugrott össze egy másikkal és nagyon nem lett jó vége. Persze, ez nem az én dolgom, te tudod, hogy mekkora kockázatot vállalsz, de lévén kutyákkal foglalkozom ki kellett mondanom. Sajnálom, nem akartam beleszólni. – ahogyan nem szólunk bele mások gyereknevelésébe, úgy nem szoktunk beleszólni mások kutyaneveltetésébe se, csak akkor, ha nagyon szükséges. De sajnos voltam annyira lelkiismeretes, hogy ne tudjam az ilyet magamba fojtani. Sajnálnám a kutyát is, ha a túlzott lazaság miatt esne valami baja, netán rendőrségi ügy keletkezne egy óvatlan pillanatban.
- Biztosan érdekes lehet egy farmin élni, nyugodtabb és békésebb is, mint egy városban. Gondolom unatkozni se szoktatok. – azt pedig, hogy milyen is a lánnyal a viszonya nem is tartozik rám, meg nem is igazán érdekel. Inkább maga az a gondolat, hogy összefutottam olyannal, aki nem csak nagyobb birtokkal rendelkezik, hanem tényleg farmon él és ott tölti a mindennapjait. Vajon milyen lehet? Fárasztó, izgalmas és pihentető, vagy inkább pont ellenkezőleg? Túlzottan is fárasztó? Passz. – Erre lesz. – mutatok előre és már a fák takarásában fel is sejlik az említett kis bódé, az illatokat is hamarosan már érezni lehet. – Nem kellett volna a kutyádnak is szólni? – néztem hátra, mert sehol se volt és még látni se lehetett innen, ha netán történne valami. Kevesebbet kellene aggódnom, mi? Lehet, de sajnos néha a legszelídebb jószágok harapják a legnagyobbat.
- Nem, már végeztem a saját otthonomban az egyetemmel. Inkább most a nyelvet szeretném jobban megtanulni, aztán pedig részmunkaidős munkák helyett állandót találni. Bár igazából élvezem, hogy ennyire változatos a három munkahelyem és a pörgést is, amik velük jár. Egyelőre teljesen jól elvagyok így. – mondom barátságosan, hiszen nem állt szándékomban újra beiratkozni suliba. Hajdanán a színifőiskola mellett elvégeztem újságírás szakot is, de lévén elég bizonytalan még a franciám, így esélytelen lenne ilyen munkát kapnom, meg lehet egyébként is. Így ezzel egyelőre még nem próbálkoztam. – Mustár nélkül kérnék egy hamburgert, mehet bele egyébként minden. – adtam le a rendelést, amikor sorra kerültünk. Most már rajta volt a sor, aztán pedig várni pár percet míg gyorsan összerakják és már mehettünk is vissza.
avatar
● ● Posztok száma :
52
● ● Reag szám :
45
● ● karakter arca :
❖ Sarah Hyland ❖


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Kedd Május 22, 2018 6:37 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Nem szívtam mellre azt, amit mondott. Aláírom, hogy valószínűleg a kutyákhoz jobban ért, mint én, nem véletlenül foglalkozik velük. Ha én is jó néhány éve csak kutyákkal foglalkoznék, valószínűleg jobban tudnék számos dolgot. Úgy, mint mondjuk a lovakról, vagy csirkékről, de felsorolhatnám a farmon lévő összes állatomat. Viszont annyi kivételt tennék kutyakérdésben, hogy ő viszont már megvan nekem egy ideje, és sikerült is elég jól megnevelnem. Azt pedig tudja, hogy mi lesz, ha neveletlen, ezért sem gondolom úgy, hogy nagyon elszabadulna vele a ló. Ezért is kapni fog valószínűleg. Nyilvánvalóan nem alkalmazok rajta semmilyen fizikai erőszakot, akármennyire is olyannak tűnhetek.
- Ugyan, te vagy a szakértő, nem kell sajnálkoznod – és ezt teljesen komolyan is mondom. Ez is csak azt mutatja, milyen lelkiismeretes, még ha másokról is van szó. Ez mindenképpen egy becsülendő tulajdonság.
Halkan elnevetem magam, mikor az unatkozás témáját hozza fel. – Neem, nem igazán szoktunk. Igazából, amilyen nagy a telek, meg amennyi állatunk és teendőnk van, aligha van rá időnk. Szabadidőnkben pedig megint sokfélével el tudjuk foglalni magunkat, főzéstől kezdve kártyázáson át, amit csak el lehet képzelni – meglepőnek hangozhat ugyan, de tényleg szoktunk néha kártyázni is, és ilyenekkel lefoglalni magunkat, nem csak az ágyban hempergünk. Azt is szoktuk, nyilván, és elég gyakorta is, de nem hiszem, hogy ilyen részletekre kíváncsi lenne Elmira. És én sem szívesen részletezném, ha már itt tartunk.
- Elhiheted, amint megérzi, hogy kaja van a kezemben, már jönni is fog pitizni – nem hangzott valami meggyőzőnek, aláírom, de nem különösebben féltettem a kutyámat. Nyilván roppant kellemetlen lenne, ha még 10 perc múlva sem kerülne elő, mert akkor már igazán ráállhatnék a keresésre, de kétlem, hogy ide fajulna. A távolból meg egyébként is láttam közeledni, azt pedig megértem, hogy Elmira miért nem – nem véletlen, hisz van köztünk legalább 30 centi magasságbeli különbség.
- Három munkahely egyszerre? Nem semmi. És mit végeztél az egyetemen? Vagy mivel szeretnél foglalkozni, munka terén is? Hátha tudok valami üresedésről a városban, ami érdekelhet. Sok embert ismerek, nem egy helyen vállaltam már kisebb-nagyobb asztalos munkát, vagy berendezést – ajánlok fel egy ilyen lehetőséget. Még hozzátettem egy kicsit a mondandómhoz, csak hogy nehogy azt higgye, valami rosszba akarom belehúzni. Azt pedig szerintem ki is nézi belőlem, hogy a cipekedéshez megvan a magam ereje. Nem is hazudtam egyébként, tényleg volt már ilyenre példa, nem is kevés.
Kikértük a hamburgereket, aztán az előző hely közelébe mentünk vissza. Ekkor már láthatta felbukkanni a kutyámat is. De azért még mellékesen felé is bökök a fejemmel. Kicsit kifulladva baktat felénk, de mintha mi sem történt volna. Kétlem, hogy lerohant volna bármit is, mert akkor egy: kétlem, hogy egyáltalán jönne felénk; és kettő: jönnének még emberek utána. Odaérve pedig lábamnál meg is áll, és leül rá, úgy nézve ki a kezemből a hamburgert. – Nem kapsz, ne is álmodj róla! És fekszik! – adom ki az utasítást, ő pedig engedelmesen le is fekszik előttem, miután kihúztam a lábam alóla. Beletörődően fekszik előttem, de látom ám, hogy fel-fel pillant tekintetével, amennyire tud. Tudja, hogy rosszat tett, kétség sincs felőle. De nem baj, néha meg kell szegni a szabályokat, máskülönben begyepesedik az ember. Jelen esetben a kutya.
- Mit gondolsz, milyen név illene neki? – ha már korábban úgy is felvetődött ez a téma, gondoltam rákérdezek, hátha neki több szerencséje lesz ilyen téren.
avatar
● ● Posztok száma :
123
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Szomb. Jún. 09, 2018 5:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Ezek alapján tényleg kalandos lehet ott is az élet, de esélyesen sok mindenre nem kell költenetek, ami az ételt illeti, mert megtermelitek magatoknak, nem? -  lehet már mondta, de nem rémlett, vagy az sincs kizárva, hogy én bólogattam rá, vagy mondtam valamit, aztán tökre másnak értettem még az elején. A franciatudásommal kapcsolatban eme perceket követően is fenntartom, hogy van hova fejlődnie még. Hálás vagyok azért, amiért Viv segít nekem benne, de azt is tudtam, hogy örökké ő se fog tudni, mert hamarosan anya lesz és lesz fontosabb dolga is, mint az elveszett lánykát tanítgassa franciára, hogy magabiztosabb lehessek és netán végre elhelyezkedhessek abban az állásban, aminek régóta készültem, miután a tornászkarrieremnek végelett.
- Biztosan, mármint te jobban ismered őt, mint én őt. – nem gúnyos volt ez a megjegyzés tőlem, inkább csak bízni akartam abban, hogy nem téved és tényleg nem lesz gond. Kivételes alkalomvolt, de most nem a kutyát féltettem elsődlegesen, hanem az embereket tőle. Nagy termet volt és bolondos is, aki könnyedén ugrik rá másokra, ha kaját szimatol. Még kész szerencse, hogy a gazdája észrevette, hogy miként landoltam a vízben. Az meg továbbra se érdekelt, hogy miként néznek az emberek rám a törölköző miatt. Itt csak egy egyszerű lány voltam, nem pedig celeb, akivel nyernének, ha ilyen kép készülne. Kész szerencse, hogy kevesen ismerik a portugál sorozatokat.
- Igen, de mindegyik csak részidős, így annyira nem vészes és legalább ingyen tanulhatom a nyelvet, hogy jobb legyek benne. – hiszen különféle szituációkba keveredek emiatt és sokkal nagyobb gyakorlatra tehetek szert, mintha ugyanott dolgoznék. A kérdése meglep, hiszen elvégeztem a színiiskolát is, de ő nem arra kíváncsi, hanem arra, ami szerettem volna lenni. Abban a világba csak belecsöppentem egy véletlennek köszönhetően és a gyilkosság estééig ott is ragadtam, de akkor mindennek búcsút intettem. – Újságírónak tanultam, és bármennyire is hálás vagyok azért, hogy segítenél, de köszönöm nem szeretném. Magamtól szeretnék egyszer oda eljutni, de ahhoz előbb magabiztosabbnak kell lennem francia nyelvvel és tényleg saját erőből szeretném elérni. De köszönöm még egyszer. – pillantottam rá barátságosan, majd mosolyogva figyeltem a következő jelenetet, ahogyan megjelent a kutyája és próbálta kibűvölni a gazdája kezéből az ételt. Tényleg imádnivaló volt. Közeli padra leültem, hogy utána elkezdjek falatozni, mielőtt netán megint az ebnél landolna a kaja, mert gyorsabb nálam abban, hogy kikapja a kezemből a kaját.
Férfi kérdése eléggé meglep, hirtelen nem is tudom, hogy mit kellene mondanom rá. Megköszörülöm a torkomat, alaposan megrágom az aktuális falatot, de még ezek után se szólalok meg. Inkább csak gondolkozok, néha az égre pillantok, máskor meg a kutyára, mintha égijelre várnék.
- Kiara? Szerintem szép név és illene is hozzá. Mit gondolsz? – pillantottam a kutya gazdájára, majd a kutyára, aki egyet ugatott, mintha jelezni szeretne. Persze lehet, hogy nem is jó név, vagy másra emlékezteti őt.
avatar
● ● Posztok száma :
52
● ● Reag szám :
45
● ● karakter arca :
❖ Sarah Hyland ❖


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Jún. 11, 2018 12:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Hát ez teljesen változó. Már ami a zöldségeket, gyümölcsöket illeti. Attól függ, hogy milyen a termés, mert volt már rá példa, hogy meg sem közelítették az ehető kategóriát. Az időjárás is befolyásolja nyilván. Na meg nem mindenből van nekünk sem. Nagy a telek ugyan, de annyira nem, hogy minden megteremjen ott is. Főleg az állatok mellett – mert azokból is van bőven, és nem egyszer volt már rá példa, hogy láttam, amit a friss termésekből próbálnak enni. Való igaz, ezeknél én voltam a hibás, mert nem tudtam még kezelni őket teljesen, és azt sem tudtam, hogy kéne kivitelezni, hogy meg se próbáljanak a közelbe menni – szépen körülírtam azt, hogy még akkor nem volt mivel elkeríteni.
- Az mindenképp pozitív. Nem egy könnyű nyelv a francia, de bele lehet jönni. Főleg, ha itt él az ember. Én is még anno csak egy nagyon alaptudással érkeztem meg ide, de most, hogy már itt élek bő tíz éve, nyugodtan mondhatom, hogy anyanyelvi szinten beszélem – de a többi nyelvet sem felejtettem el, amiket még megtanultam. Egész jó érzékem van a nyelvekhez, és ha egyet megtanulok, azt aligha felejtem el egyhamar. Ezért sem volt semmi vész abban, hogy hirtelen a franciáról angolra kellett váltani, kicsit át kellett még gondolnom egy-két szót hogy mondják angolul, de nem vészes. Vannak hasonló szavak a két nyelvben, csak a kiejtésre kell figyelni. De ha el is rontom, megérti valószínűleg. Ha elrontom.
- Ugyan, semmiség. Segítek, ahol csak tudok. De megértem az álláspontodat, és elfogadom – örülhet az ember annak, ha az ölébe hullik valami lehetőség, ugyanakkor előbb-utóbb csak előjön belőle az, hogy próbálkozhatott volna jobban is, hogy ezt elérje. Van legalább egy kis izgalom abban, hogy magunk érjük el a céljainkat, nem mások által lesz megadatva. Én is azért tartok ott, ahol most, mert megtettem minden tőlem telhetőt, hogy elérhessem a céljaimat. És őszintén szólva nem is lehetnék jelenleg ennél boldogabb.
- Hmm… Kiara. Szép név, tetszik. Na és te mit szólsz hozzá, Kiara? – nézek a kutya felé, aki újra vakkantott egyet a név hallatán. Hm, ki hitte volna, hogy ez ilyen egyszerű lesz. – Úgy néz ki, neki sincs ellenére. Köszönöm – mondom ezt már Elmirának. Végül a hamburgerem is elég hamar elfogy, meglepő mód egész finomra sikeredett – az utolsó három falatot mondjuk meghagytam már a kutyámnak, akármennyire sem érdemli meg. Felállok a padról és kicsit megnyújtóztatom a tagjaimat. – Kezd későre járni már, és kicsit le vagyok strapálva én is. Ha gondolod elvihetlek egy darabig, de nem hiszem, hogy szívesen szállnál egy idegen járműjébe. Hívhatok egy taxit neked, hogy hazavigyen? – kérdezem a lánytól, ahogy lepillantok rá. Akárhogy is dönt, aszerint teszek. Ha akarja, hogy hívjak neki valakit, akkor úgy teszek és mondom az illetőnek, hogy én állom a számláját.
- Mindenesetre én örültem a találkozásnak, és bocsánatot kérek megint a kutyám viselkedéséért. Kicsit elment az esze. A törölközőt pedig tartsd meg nyugodtan – mondom neki mosolyogva, aztán pedig már sarkon is fordulok. – További szép napot neked! – köszönök el végül a lánytól és már meg is indulok a kocsim felé, Kiarával az oldalamon.
avatar
● ● Posztok száma :
123
● ● Reag szám :
101
● ● Keresem :
A gyönyörű Corám
● ● karakter arca :
Jason Momoa


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part •• Hétf. Jún. 11, 2018 5:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2391
● ● Reag szám :
1570
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Szajna-part ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Szajna-part
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 1
» Part 14 / 14

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-