A templom elõtti tér
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:04 am ✥

✥ Yesterday at 11:42 pm ✥

✥ Yesterday at 10:41 pm ✥

✥ Yesterday at 10:37 pm ✥

✥ Yesterday at 10:23 pm ✥

✥ Yesterday at 10:05 pm ✥

✥ Yesterday at 9:59 pm ✥

✥ Yesterday at 9:39 pm ✥

✥ Yesterday at 9:21 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ A templom elõtti tér •• Szer. Júl. 19, 2017 10:01 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1784
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Seth R. Martichon tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Hétf. Nov. 06, 2017 11:08 am



Héloise & Seth


Utána néztem rengeteg dologgal kapcsolatban. Párizs fantasztikus hely. Már elterveztem, hogy nem fogok annyit dolgozni, mint Brest-ben és körül járjuk a várost a srácokkal. Bár ez csak egy terv, a megvalósításhoz még messze van a dolog. A laptopomat bámultam. Helyeket kerestem. A Notre Dame-t mondjuk megnézném velük. Egyszerre több mint 6000 embert képes befogadni és az tényleg hatalmasnak számít. Persze a srácokat nem érdekelte mindez. Még mindig háborognak, de kénytelen vagyok összetartást produkálni, hiszen csak rám számíthatnak. De aztán átrágtam ezerszer ezt és inkább eltoltam későbbre, a hajamat téptem a kettősüktől. Szóval mikor magamra maradtam, beírtam egy nevet és kidobott pár találatot, de engem csak egy foglalkoztatott.
22 éves énekesnő, édesapja… olvastam és csak olvastam, de aztán arra jutottam, hogy kell tőle egy autogram, meg az apjától is. Hiszen igen, ismerem a családot, leginkább az apja segítsége maradt meg és hát viszonoznom kéne, szóval meglátogatom őket. Szóval előkerestem a címet. Még pár fotó is volt fellőve az otthonukról, a lesifotósok által, vagy épp paparazzók által… még jó hogy nekem nem kell ilyenekkel szenvednem. Szóval mindenekelőtt elléptem egy nagy bevásárlásra, hogy idehaza minden meglegyen, meg is főztem, hogy a srácok ne panaszkodjanak, bort vettem… nem magamnak, bocsánatkérésként a kocsi miatt… Héloise-nek. Még egyszer megnéztem a címet, majd útnak eredtem, Baine-t is magammal cipeltem, gyerekek suliban, egyedül meg nem hagyom, felesleges.
A GPS-t figyeltem, közben meg az utat is kémleltem.
- Tudod Baine, ma viselkedned kell, egy fiatal énekeshez tartunk, akivel a hetekben találkoztunk. Tudod, akinek a kocsijának mentem. - magyaráztam neki, ő meg csak érdeklődve figyelt engem.
Majd kanyarodtam egyet balra, de meg kellett állnom, mert a GPS visszatért a magyarázatok elejére. Aztán teljesen mást kezdett mutatni, más utat. Be kell szereznem egy másik GPS-t, ez már biztos.
A fejemet vakartam, szóval megindultam előre és ahol tehettem, ott megfordultam és a GPS-t követtem. A terep ismeretlen volt a későbbiekben a számomra, szóval kénytelen voltam követni a helyzetjelentőt… és egészen a piros lámpákig rendben is voltunk. A parkolást végül megkezdtem és Bainel megközelítettük a helyet. Székesegyház.
- Hát ha már itt vagyunk nézünk is körül, nem? - pillantottam le rá, de ő csak meredten figyelt előre, és ismerős volt a reakciója… megindult előre…
- Baine! Vissza. - utasítottam őt, de nem hallgatott rám…nem sűrűn csinál ilyet, de azért utána mentem. Egy nő mellé érkezett meg, ő is befelé haladt, ám hirtelen a kutya a nő elé lépett és hátrálásra késztette.
- Hé elment az eszed? - léptem a nő elé, amire a kutya leült és kíváncsi tekintettel meredt rám, vagy inkább a nőre. Mint aki jól végezte a dolgát... Szóval megfordultam.
- Elnézést kérek a kutyám… - aztán az arcra pillantottam, felismertem azonnal.
- Héloise. Ez elég kellemes meglepetés. Nem számítottam rád... - igazából hozzá igyekeztem, de a GPS megadta magát, szóval ide küldött.  
- Mi járatban erre?





avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
53
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Hétf. Nov. 06, 2017 8:09 pm

Seth& Loise

Itt ácsorgok a Notre Dame előtti parkban és ámulva nézem, ahogy kilép egy menyasszony és egy vőlegény a nagy ajtón, immár férj és feleségként. Öröm nézni milyen felhőtlen boldogság tükröződik az arcukon. A násznép kijön és sorra gratulál. Mindenki mosolyog, nevetgél. Sokszor jövök ki ide, hogy megnézzem a friss házasok első pillanatait. Egy esküvő olyan, mint egy álom. A menyasszony szép ruhába öltözik és hercegnőként vonul be, hogy Isten színe előtt összekösse életét a férfival akit szíve választott. Annyira megható és annyira megfogalmazhatatlan ez az egész. Olyan, mint egy tündérmese. Már annyiszor próbáltam erről dalt írni, de sosem sikerült, ezért újra és újra kijövök, hogy magával ragadjon ez az érzés, hátha egyszer sikerül megfogalmaznom. Mondjuk az is lehet, hogy csak azután fog menni, ha én is megtalálom azt a személyt, akivel oltár elé állnék. Barátot, lelki társat, szeretőt, szerelmet egy személyben. Egy szóval Őt. Nem tudom mikor fogok rátalálni, vagy ő mikor fog rám. Lényegében nem is keresem, jelenleg inkább csak egy olyan férfit keresek, akivel el lehet hülyülni, aki foglalkozik velem, kedves, udvarias, partiarc, jó fej. Szerintem nem nagy elvárások, mégis akiket eddig megismertem nem igazán ütötték meg a lécet, pedig annyira jó lenne már végre nem egyedül ébredni abban a hatalmas nagy házban, ágyban.
Mindenféle gondolatok cikáznak a fejemben, próbálok valamiféle vázlatot összerakni a szöveghez, közben elindulok, hogy közelebbről megszemlélhessem a boldogságban úszó embereket. Pár lépés után azonban elém kerül egy kutya, elég morcinak néz ki. Nem félek a kutyáktól, de úgy tűnik neki nem vagyok szimpi, ezért akaratlanul is hátrálni kezdek.
~ Mintha láttam volna már valahol. ~ Ismerős, mondjuk gondolom fajtánként nem sok különbség van az egyedek között, szóval nagy valószínűséggel hasonlót láttam valahol és nem ezt. Ám amikor a gazdája is megjelenik akkor már teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a négylábú volt az. A gazdáját jobban ismerem, bár vele sem töltöttem túl sok időt eddig.
- Szia Seth! - Kuncogok egy sort amikor elnézést kér, elvégre ő eddig nem láthatta, hogy én vagyok. Mondjuk hátulról is illene felismernie egy nyomozónak, de nyilván nem rám figyelt, hanem a kutyájára.
- A pár nézem. - Mutatok a templomajtó irányába. Lassan végeznek a gratulációk fogadásával, aztán jöhetnek a fényképek, legalábbis így szokott lenni az esetek 90%-ában.
- És te? Vagyis ti? - Lepillantok a kutyára, aki már ülő helyzetben van és engem bámul. Az előbb még meg akart enni, most mégis miért bámul? Elképzeli mellém a köretet?
 ~Ma~


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
61
● ● karakter arca :
Taylor Swift


✥ Szeretettel Seth R. Martichon tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Kedd Nov. 07, 2017 7:25 am



Héloise & Seth


Nem számítottam rá, hogy ismerős arcra bukkanok itt. A kutyám egy zseni, mintha ráérzett volna a dologa… igen, őt kerestem, de a GPS másfelé vezényelt, arra meg végképp nem számítottam, hogy a fiatalabb is itt lesz majd. És mindenre Baine vezetett rá… ő már akkor tudta, hogy ő itt van, mielőtt még leparkoltunk volna. Válaszára a pár felé pillantok, elmosolyodom az ünneplésen, ahogy a friss párt éljenezik, ünneplik… húh de régen volt már nálam is mindez. A legutolsó, amin voltam esküvő, az bátyámé volt… majd ezer éve, de igen, hiányoznak a mosolygós pillanataink. De amíg ő ott, én itt. Talán ez igy is van rendjén. Még ha ez egyeseknek nem is tetszik, mert csak önvédelemből tette. De van előtte bőven történet, ami helyessé tette a letartóztatását.
Kérdésére rápillantok.
- Hogy mi? - pillantok rá a kutyára, aki még mindig a társaságunk hölgy tagját szemléli.
- Mondjuk úgy, hogy eltévedtünk. A GPS félre vezetett minket… - a szavaim végére vállat vonok, hiszen behalt az egész, a fiam is mondta, újat kell szerválni, mert megjavítani drágább lenne, mint újonnan beszerezni. -… ha meg már idáig eljöttünk, hát megnézzük ezt a helyet is. - vigyorodom el, miközben lassan végig nézek rajta.
- Amúgy… ne haragudj a viselkedéséért… K9-es és a most tanúsított viselkedése csupán megállásra késztetett, nem akart bántani. - addig nem is bánt senkit, míg a másik okot nem szolgáltat rá, vagy parancsot nem a földi likvidálásra. Az meg hogy egy hiba végett vegyék el tőlem a kutyát...nem élném túl. Hozzám nőtt. Családtagnak számít.
- Amúgy te is az esküvődet szervezgeted? - érdeklődőm, humornak szántam, fogalmam sincs, van e valakije, akihez közel áll, mint barát. Van-e valami kapcsolata…. nem tudom, nem mintha foglalkoztatna a kérdés, de egyedül látom megint. És ez valahogy megmozgatja a fantáziámat. Fiatal is, csinos is, sikeres is és mégis egyedül van. Ez számomra mindig is furcsa szokás lesz.
A távolban nevetések és örömteli sikolyok verik fel a környéket, a házaspár a hangulatért felelős. Baine morogva kapja oda a fejét, majd rám pillant, amire megingatom a fejem, ő ugyan visszapillant, és együtt nézzük a hangulat fokozódását.
- Jó sokan vannak. - szögezem le, mikor látom megindulni a tömeget.



avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
53
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Pént. Nov. 10, 2017 6:16 pm

Seth& Loise

Nézem a boldog párt és az őket körülrajongó násznépet, s közben eltűnődöm azon, hogy vajon nekem mikor lesz esküvőm?! Na, nem mintha olyan sürgős lenne, elvégre még olyan sincs az életemben akivel szívesen alkotnék egy párt, nem hogy olyan akihez hozzámennék feleségül, de akkor is, elvégre minden lány álmai esküvőéről álmodik. Belépek a templomajtón a hercegnős ruhában, tökéletes hajjal, sminkkel, minden szempár rám szegeződik, párás szemmel figyelik amint végigsétálok apám oldalán. A vőlegényem az oltárnál, szintén meghatódva a gyönyörtől. Micsoda öröm és boldogság. A tündérmeséknek általában itt szokott vége lenni, de számomra ez lenne a kezdet.
Elindulok azok felé, akik frissen élték át ezt az élményt, hogy még jobban magával ragadjon ez az értés, ám pár lépés után egy négylábú kényszerít a megállásra. Nemsokára megérkezik a gazdája is, akinek láttán számra széles mosoly húzódik.
- Nem csodálom amilyen össze-vissza utcák vannak erre. - Még jó, hogy én már kívülről fújom a belváros minden zegét-zugát, így nincs szükségem GPS-re. Persze nekem sem menne, ha nem itteni lennék.
- Azt jól tettétek, különleges hely. - És nem csak a házasulandók miatt, hanem amúgy is, még mesében is szerepel a Notre Dame, ami nem is csoda.
- Kicsit megijesztett, de amikor megláttalak, már tudtam, hogy nem lesz baj. - Vagy legalábbis reméltem, elvégre ő a gazdája és nyilván tudja kezelni a kutyáját.
- Én? Dehogyis! Maximum a plüss macimmal tudnám jelenleg összekötni az életem!- Kicsit elpirulok a kérdésétől, valahol azért zavar, hogy még egy normális pasit se tudok összeszedni, persze nem töröm kezem-lábam a cél érdekében, de azért jó lenne valaki, akivel el lehet hülyülni, filmeket lehet nézni, elmenni ide-oda, vagy akár csak otthon lenni kettesben, romantikusan. Ki ne vágyna rá?
- Neked is nagy esküvőd volt? - Van egy fia, szóval logikus, hogy van felesége, bár a múltkor igazából ez eszembe sem jutott, amikor a cukiban ücsörögtünk. Így belegondolva furcsa is, hogy ő nem ült a kocsiban. Biztos az ő munkája nem engedi meg, hogy utazzon, másra nem nagyon tudok gondolni.

 ~Ma~


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
61
● ● karakter arca :
Taylor Swift


✥ Szeretettel Seth R. Martichon tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Szomb. Nov. 11, 2017 11:30 am



Héloise & Seth
Az esküvő nemcsak egy papír, hanem egy döntés. Egy döntés, hogy mostantól, ha valami nem úgy alakul, ha valami nem tetszik, akkor nem válunk, hanem alakítunk és alakulunk. És a hit, hogy valakiért megéri. Nekem is megérte még 18 éves fejjel és 25 évesen is…de szerintem a munka az agyamra ment. Mindenhol a munkámat akartam, talán már megrögzötten is. Ezért is tartok ott ahol.
Loise szerint is összevissza utcák vannak erre felé, szóval nem csak én érzem úgy, hogy kész útvesztő egész Párizs. Az itt élők mázlisták, főleg akik itt is születtek és túl vannak a harmincon. Én a szülővárosomat ismerem, úgy, mint a tenyeremet, szóval nem újdonság, ha valaki ismer valamit.
Ez a Notre Dame igazán szemet gyönyörködtető hely, gótikus stílusban emelték fel. És nagyjából 157 évig építették… igen, tanultam róla. Kérdésemre a válasza megmosolyogtat, hát persze, nem mintha közöm lenne hozzá, de még fiatalnak számít. Élje az életét, bulizzon. A többire meg ne is figyeljen. Majd ha eljön az ideje, akkor meg fogja találni a neki való herceget és kialakítanak valami különlegeset. Mindenki érdemel ilyet. Mindenki életébe szükséges valaki fontos egyén. Mert igenis szükséges.
Nekem is fontos volt Salma az életemben, mégis másfél éve külön utakat járunk. És még el sem váltunk. Mondjuk meglátjuk mi is lesz majd ebből.
- Nincs senki az életedben, aki fontos neked? Szerelem? Valaki? - tettem fel a kérdéseket, majd hamar a tarkómat kezdtem el vakarni a kérdéseim miatt. - Ne haragudj.
Néhány ember szerint a házasság kihívás. Szerintem inkább összeházasodni kihívás. Ha egyszer túl vagy rajta, a többi már semmi. Kérdésére kissé elgondolkodok, a mennyasszonyra pillantok gondolataim közben, mennyi meghívó is lett elküldve.
- Hát 18 évvel ezelőtt házasodtam, szóval úgy szűk családi esküvő volt… cakkum pakk 50 fővel. - pillantottam vissza rá, egy apró mosoly keretében.
- A feleségem másfél éve lelépett. - teszem még hozzá egy vállvonás kíséretében. - A fia nélkül. Azt mondta, hogy az agyára mentünk mindketten… - lassan ingatni kezdem a fejem, mekkora egy nőszemély…
Egy nő számára az esküvő azt jelenti, hogy élete minden szempontból megváltozik.
Új házba kerül, új nevet kap, új kötelességek várnak rá. A házasság azt jelenti, hogy a férfi kiemel egy nőt a többi közül, minden más nő fölé helyezi, őt választja ki szeretete és védelme tárgyául. Így volt ez nálunk is, éveken keresztül és nem tudom mi történt… tényleg, fogalmam sincs.
- És te? Milyen esküvőre vágysz? - pillantok rá féloldalasan, kérdő tekintettel figyelem arca fiatal vonásait. Feltűnt, hogy sosincs pasi közelben, mármint valakivel, akivel boldog… tényleg ennyire magányos lenne?





avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
53
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Szomb. Nov. 11, 2017 7:19 pm

Seth& Loise

Nem különös, hogy ismét összefutunk teljesen véletlenül? Első találkozásunk indulása nem volt egy kellemes dolog, de azóta a Drágaságomat már megjavíttattam, szerencsére nem volt a közelben egy lesifotós sem, így anyáék sem tudták, meg hogy már sikerült is összetörnöm. Igaz nem én voltam a hibás, de akkor is kellett volna hallgatnom, hogy ők megmondták, nem való nekem vezetni, járjak tömegközlekedéssel, stb...
Most pedig itt ácsorgunk a Notre Dame előtti téren és hol egymással vagyunk elfoglalva, hol a friss házasokkal és az őket körülvevőkkel. Hiszek a sorsban, így hiszek abban is, hogy nem véletlenül került ismét az utamba, pedig még telefonszámot sem cseréltünk a múltkor. Mégis miért botlottunk ismét egymásba?
- Se szerelem, se pasi, se olyan akivel esetleg komolyabbra fordulhatna a dolog. - Egy pillanatra elhúzom a számat, kissé érzékenyen érint ez a téma. Mondjuk menyasszonyként elég érdekes lett volna bepasizni, vagyis félig-meddig sikerült, mivel elcsattant egy csók Gastonnal, de az amolyan műbalhé generálás volt, hogy újra szabad legyek és hát sikerült is, nemde? Persze a pletykalapoknak előadtuk a sztorit, hogy ez csak bosszú volt, mert megtudtam, hogy megcsalt. Lényegében a nagy része igaz is, tényleg lefeküdt jó pár nőcskével jegyességünk alatt, de én nem tekintettem megcsalásnak, mivel igazából nem is voltunk együtt. Kissé bonyolult történet, talán majd egyszer elmesélem Sethnek is. Persze az is lehet, hogy tud róla, elvégre nyomozó, vagy mi a szösz.
- Miért haragudnék? Nincs ebben semmi titok! - Bár egy kicsit furcsa, hogy ilyen könnyen kiadom magam, egy úgymond idegennek, de a megérzésem szerint bízhatok benne és különben is, mi oka lenne nekem ártani? Meg persze, ha akarna se tudna, elvégre mindenki tudja, hogy szingli csaj vagyok. Kicsit ledöbbenek, amikor közli, hogy 18 évvel ezelőtt volt az esküvője.
~ Basszus én akkor még csak 4 éves voltam! ~ Durva, hogy ilyen nagy köztünk a korkülönbség, nem gondoltam volna, mondjuk gondolhattam volna, elvégre elég nagy a fia is már, de valahogy nem is gondolkoztam rajta, hogy mennyi lehet. Maximum harmincnak mondanám, de hát ezek szerint tévedtem.
- Hány éves vagy? - Bukik ki végül belőlem a kérdés. Nem igazán tudom megindokolni  még magamnak sem miért érdekel, de ez után az információ után egyszerűen késztetést érzek a kérdés feltevésére.
- Oh, sajnálom. - Kicsit elszomorodom. Annyi szét vállt család van mostanság és a legtöbb csak azért, mert halálra dolgozzák magukat és nem jut egymásra idejük. Elszomorító, hogy mennyire anyagias társadalomban élünk. Persze én könnyen beszélek, nekem mindig kijutott a jóból, de sajnálom azokat a gyerekeket, akik valamelyik szülő nélkül nőnek fel és nem tudom, hogy lehet valakinek szíve elhagyni a gyermekét, pláne egy anyának. Borzasztó lehet nekik.
- Meghittet, varázslatosat, boldogat, egyedit. - Csak ennyit mondok csillogó szemekkel. Nem vágyom több száz emberre, a lényeg hogy az oltárnál ott álljon az a személy akit a világon a legjobban szeretek és egymás szemébe nézve, meghatódva járuljunk a lelkiatya elé, aki összead minket. Aztán boldogan távozzunk a násznéppel együtt valami romantikus kültéri helyszínre, ahol a polgári esküvővel egybekötve "megüljük" a nászt. Csiripelő madarak, rohangászó gyerekek, táncoló párok.
- Persze ez még nem most lesz, de azért álmodozni szabad.- Jegyzem meg mosolyogva, kissé ellágyult, már-már könnyes tekintettel. Elérzékenyültem. Közben a pár a násznéppel együtt távozóra fogja.

 ~Ma~


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
61
● ● karakter arca :
Taylor Swift


✥ Szeretettel Seth R. Martichon tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Szomb. Nov. 11, 2017 8:02 pm



Héloise & Seth
Tényleg senkije nincs? Hát ilyennel nem sűrűn találkozom. a vele egykorúaknak, legalábbis az ismerőseim körében, már van legalább egy gyereke, házas, vagy legalább vőlegénye van. Ő meg egyedül tengeti az életét. Pedig jól néz ki, mindene meg van, nem is deszka, de nem is léc. Számomra ez furcsa, számára meg az lehet furcsa, hogy ezzel meglepett kissé. Túlontúl, ami azt illeti.
- Hát…pedig elég jó csaj vagy. - nézek végig rajta egy mosoly keretében. - Aki meg azt mondaná, hogy nem vagy, hát az hazudik. Vagy meleg. - vonok vállat, majd a szemeibe tekintek. Őszinte választ adtam neki, ha szemeibe tekintek, szinte elvarázsol, megbéklyóz, és nem tudok mozdulni. És ez nem sűrűn történik velem.
Először akkor történt ilyen, amikor először találkoztam a feleségemmel… mint valami varázslat… talán első látásra szerelem volt az, de ez kissé másabb.
Kérdése meglep, magamra mutatok hirtelen és nem tudom honnan jött ez neki hirtelen. Onnan, hogy ilyen régóta „házasságban” élek.
- 36 vagyok. - bököm ki végül kissé meglepettség van a hangomban, de azon kívül nyugodt vagyok. De érdekelne miért érdeklődött ez iránt. Jó nem titok, elmondtam… az ő korát is tudom, a város többi lakóit is tudnám, ha rákeresnék, de nem érdekelnek, egyelőre. Ő 22 éves és sikeres, még sincs senkije. Az emberekben kezdek csalódni, nem benne, hanem a legtöbb férfiban, hiszen hova fajul a világ, ha senki sem vet szemet egy ilyen szépségre?
A feleségem más dolog, lelépett, nem bírta mellettem hosszú távon. Mondjuk ez is elég hosszasra sikeredett, szeretem még mindig, de nem számít, elment, elengedtem. Ennyi a történet.
Kérdésemre választ várok, nem tántorítok el mellőle. Szerencsére meg is kapom, megmosolyogtat ez a fajta hozzáállása a dolgokat illetően. Bólogatni kezdek, igen sejtem mire gondol. nálunk is hasonló volt, kisebb tömeggel, de tökéletes volt.
- Igen, álmodozni szabad. És ha megérkezik a tökéletes nagy Ő? Meghívnál az esküvőtökre? - teszem fel a nagy kérdést sunyi mosolyt rántva.
- Én csak abban bízok, hogy egy megbízható partnered lesz a későbbiekben. - mert igen, ezt kívánom neki. Pedig nem is ismerem, de igen, aggódni kezdtem érte. És ez jó dolog szerintem.
Figyelem a tömeget, ahogy megindulnak és megállnak, ahogy nevetgélnek. Visszatekintek a lányra.
- Lenne kedved velem eljönni valamerre? Egy ebéd esetleg? Vagy egy séta a városban?  - teszem fel a kérdést és remélem nem ért félre. Csak dumálni akarok.
- Vagy egy kávé valahol?




avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
53
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Szomb. Nov. 11, 2017 8:47 pm

Seth& Loise

A mai világban sajnos nem egyszerű normális férfit találni, vagy legalábbis az én korosztályom, illetve a társaság amiben mozgok, hát enyhén szólva idióták. Mindnek a külső számít, a pénz és a szex. Nem az a lényeg, hogy lehessen a nővel két értelmes szót váltani, hanem hogy mennyire tapasztalt az illető, milyét dobja ki, vagy éppen az, hogy könnyen odaadja magát egy csettintésre. Persze ez a nők hibája is, akik némi csillogásért, pénzért bármire képesek. Sosem fogom tudni megérteni őket. Mi a jó abban, hogy úgy bánnak velük, mint valami utolsó szemétdarabbal? Amikor kell előveszik, mutogatják őket, aztán lefektetik és ott hagyják, mint valami rongyot.
- Köszönöm. - Jól esnek a szavai. Nem mondom, hogy ritkán hallok ilyet, de értem, hogy ő tényleg komolyan gondolja és nem csak azért mondja, mert csapni akarja a szelet. Pár pillanatra tekintetünk elvszik a másikéban, különös érzés, bele is borzongok. Megszűnik a külvilág, csak ő van és én. Mégis mi lehet ez?
- Nem nézel ki annyinak! - Vágom rá kapásból. Pár évet igazán letagadhat, persze csak ha szeretne, elvégre a férfiaknál ez nem annyira presztízskérdés, mint a nőknél. Ő vagy tudja én mennyi vagyok, ami nem nehéz, elvégre elég sok információ megtalálható rólam az interneten, vagy tudja, hogy nem illik visszakérdezni, vagy nem is érdekli a korom. Én az elsőre tippelek.
- Ha szeretnéd, ő meg hozhatja a gyűrűket! - Mutatok a kutyára, akinek bár nem tudom a nevét és az elmúlt kb. 10 percben meg is feledkeztem róla, most mégis leguggolok és próbálok kicsit összebarátkozni vele. Felé nyújtom a kezem, hogy megszagolhassa. Szeretem a kutyákat simizni, majd meglátjuk hogy ő mennyire szereti, ha babusgatják.
- Ebben én is, talán ezért van az, hogy nincs partnerem. Nem vagyok válogatós, zsánerem nincs, inkább a belső tulajdonságok a fontosak számomra. Persze azért a külső sem utolsó szempont, de hiába néz jól ki valaki, ha belülről rohad.
- Ezer örömmel!- Arcomra széles  mosoly kerül, amikor közös programra invitál. Szívesen beszélgetek vele, így természetesen igent mondok.
- Rád bízom. Biztos nem ismer még sok helyet, de akárhová is megyünk egész biztosan tetszeni fog. Nem vagy válogatós sem ételek, se italok terén és különben sem az a lényeg hol, hanem az hogy jó társaságban legyek és ő kifejezetten annak számít.

 ~Ma~


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
61
● ● karakter arca :
Taylor Swift


✥ Szeretettel Seth R. Martichon tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Vas. Nov. 12, 2017 9:55 am



Héloise & Seth
Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki soha sem vág ostorral sem lelkükbe, sem az arcukba. Nem könnyű dolog a nőkkel folyamatosan fenntartani a szellemi kapcsolatot, mert az merőben eltér tőlünk, férfiakétól. Ez nagyon nagy tudomány.
Fontos lenne, hogy a nők sokkal több tiszteletet, megbecsülést kapjanak, az élet bármely területén tevékenykednek. Ha anyák, azért, mert a jövőnket nevelik, ha véletlenül üzletasszonyok, politikusok, orvosok lennének, akkor meg azért. Ők is a jövőnkön dolgoznak. Valamennyien! A feleségem is. És remélem ő is megtalálja majd önmagát és nem másoknak akar jót tenni, vagy olyan lenni, mint amit ők választanak. A feleségem olyan, mint a sziréna: nem mindig szól, ha baj van, de ha szól, általában baj van.
- Minden lány gyönyörű, a társadalom az, ami ronda. - felelem, mert ez az őszinteség, ő is gyönyörű, fiatal és sok minden vár még az útján. És aki ezt nem látja meg benne, az tényleg vak. Tekintetem az övébe fúródik, látom benne magam, látom benne a lelket és másodpercekig kitart ez az állapot.
Ebből a szavai zökkentenek ki, hogy nem látszódom annyinak, mint amilyen idős vagyok. Elmosolyodom szélesen.
- Tudod, a jó gének csodái. - kacsintok rá egy egyre szélesedő mosoly keretében. Hát igen, a bátyám 40 éves és hát nem néz ki annyinak. Apánk meg… őt a folytonos aggódás tette öreggé, semmi más. Mer senki sem mondta volna meg róla, hogy semmi köze ahhoz a korhoz, ahol most van. Kettő év és belép a Hat X-be. 60 éves lesz…
Jól tudom, hogy Heloise mennyi idős, nem teszem szóvá, nem illik a nőknél a korukról beszélni, náluk ez valahogy tabu téma és lehet nála is az.
a gyűrű hordozó lehetne a kutyám. Ezen el kell hogy mosolyodjak, közben Bainre pillantok, aki időközben elvesztette az érdeklődést az esküvői dolgok iránt és minket szuggerál, erőteljesen.
- Igen. Talán örülne neki. - kacsintok a kutyára, aki erre megmozdítja a farkát. Csóválás gyanánt. Figyelem, ahogy a lány ismerkedni akar, le is guggol a kutya miatt.
- Baine a neve, 5 éves belga malinois, a társam és talán a legjobb barátom is egyben. - pillantok a kutyára és bólintok neki, ahogy rám néz, majd a felé nyújtott tenyérhez hajol, miközben feláll. Megszagolja, aprón farkat csóvál, megnyalja azt, majd elhátrál és leül. Neki ennyi elég, tudja jól, hogy miképp nevelték. És mire vállalkozhat.
Szavaira rápillantok, ezért nincs partere, mert senki sem megbízható. Hát igen, akadnak ilyen emberek és ez csúfítja az emberek világát.  Általában a belső tulajdonságok vannak előnyben, lehet ronda is egy nő, akit megkerülnek az emberek, de ha fényesség ragyog a lelkében, hát jó ember… nem okozna csalódást. Ez biztos. És szerintem ő sem okozna a kiválasztottjának.
Kérdésemre pozitív választ kapok és örülök, hogy nem kettesben kell körül járnunk a közeli helyeket. Legalább ő is kikapcsolódik kicsit a közelemben.
- Ide felé láttam egy éttermet. Szóval ha lenne kedved egy jó reggelihez, vagy bármi ilyesmihez… akkor mehetünk. - lépek visszafelé a lépcsőről, Baine máris mellettem terem, a lábam mellett sétál közvetlen, póráz nélkül.
- Benne vagy egy kis sétában? Vagy inkább a kocsimat választod? - teszem fel a kérdést, miközben rá pillantok és amit választ, hát akképp indulunk meg.
A kényelme fontos, nem akarom, hogy taplónak gondoljon, csak azért mert nem kérdeztem rá, ő mit szeretne.
És… Tulajdonképpen reggeli nélkül indultunk útra és hát igen…ennék valamit.



avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
53
● ● Keresem :
A Bátyám Fia
A Fiam
● ● karakter arca :
Sebastian Stan


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Vas. Nov. 12, 2017 5:38 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1784
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Kedd Nov. 21, 2017 11:13 pm


Jevi && Lexy

Nem  túl sűrűn fordul elő velem, hogy egy hosszú nap után, amit szinte reggeltől estig bent töltöttem az egyetemen, ne lenne kedvem hazamenni. Ma valahogy mégsem akaródzik taxit hívni, tömegközlekedni, vagy egyszerűen felhívni apámat, hogy megkérdezzem esetleg bent van-e még az irodájában. Akkor megkérhetném, hogy vegyen fel út közben, és együtt mehetnénk haza. De akkor szóba kerülne az egyetem, a tanulmányaim, az, hogy mennyire büszke rám és milyen remek jogász lesz belőlem. Nekem pedig meg kellene próbálnom elhitetni vele, hogy tényleg így van. Hogy nem akarok ezer más dologgal foglalkozni a jog tanulás helyett.
Oda sem figyelek igazán arra, hogy merre megyek egyszerűen csak sétálni kezdek Párizs ízlésesen kivilágított utcáin és próbálok nem gondolni különösebben semmire. A fejem egész nap jogszabályoktól, rendelkezésektől és évszámoktól zsongott, most jó érzés csöndben lenni. Meghallani néhány szót a mellettem elsétáló emberek beszélgetéseiből, az utca túloldalán sétáló pár nevetését hallgatni, vagy egyszerűen csak hallani az utca zaját.
Az évnek ez az időszaka az egyik legkedvesebb a számomra. Amikor még nincsen túl hideg, de feltér egy vastag kabát, puha sállal. Amikor reggelente, kilépve a házból látszik az ember lehelete, de délutánra még a nap is kisüthet, és hirtelen minden sokkal vidámabbnak tűnik. Amikor a járdák tele vannak a fák ezer színben pompázó, lehullott leveleivel, és közöttük sétálva az ember úgy érzi magát, mint öt évesen, amikor még a pocsolyában ugrálást nem nézték rossz szemmel. Amikor minden második sarkon karácsonyi vásárokba botlik az ember, ahol a forralt bor édes illata tölti meg a levegőt és a fények karácsonyi hangulatba varázsolnak bárkit, aki csak rájuk pillant.
Utóbbiról talán csak azért tudok olyan élethűen nyilatkozni, mert észre sem veszem, és egynek a közepén találom magamat. Bár már korábban sem volt célom egész este a városban bóklászni, most még kevésbé akaródzik hazamenni. Mindig abban az időszaknak a legnehezebb beletörődnöm a bátyám halálába, amikor mindenki a családról és a közös ünneplésről beszél és a csapból is ez folyik.  Még mielőtt túlságosan magával ragadnának az érzelmek, megrázom a fejemet, mintha csak a gondolatokat akarnám kirázni onnan. Előhúzom a zsebemből a mobilomat és írok egy sms-t a szüleimnek, hogy néhány csoporttársammal bent maradunk még a könyvtárban tanulni. Így legalább nem fognak felhívni, hogy ne zavarjanak. Csak ne felejtsek el valamit füllenteni, amikor hazaérek, és arról kérdeznek, hogy sikerült a tanulás.
Ugyan mi bajom lehet abból, hogy sétálok még kicsit, kiszellőztetem a fejem és körülnézek a vásárban? Talán még ötletet is kapok arra, hogy milyen ajándékokkal lepjem meg a családomat, vagy a barátaimat. Ugyan lehet, hogy még nagyon előre tervezek ezzel az egésszel, de az idő rohan, nekem még vizsgáim lesznek és a végén nem jut időm az ajándékokra. Ami rettentő nagy szerencsétlenség lenne, tekintve, még akkor is, ha mostanában nem a karácsony a kedvenc ünnepem. De talán még mielőtt bármi komolyba kezdenék, talán rám férne egy pohár forralt bor. Ugyan mit árthatna? Miután ezt sikeresen megbeszéltem magammal, meg is indulok az egyik szimpatikus stand felé, ahol más emberek is vásárolnak éppen, szóval még az is lehet, hogy finom a boruk.

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Csüt. Nov. 23, 2017 7:36 pm

Lexy & Jev
sunshine mixed with a little hurricane

Manapság Párizs nem a legbiztonságosabb hely a világon. Bármelyik országban lelőhetnek vagy megkéselhetnek az utcán, de amik itt történtek azok durvábbak mindennél. Szép város, de mint ahogyan azt már az ideköltözésünk előtt is sejtettem nem pont olyan, mint a képeken. Olyan...átlagos. Nyaralásnak jó, de most mit csináljak az Eiffel-toronnyal? Egyszer megnéztem és ennyi. Nincs rám semmilyen hatással ha arra járok. Lehet, hogy velem van a baj, de szívesebben mentem volna akkor már Svájcba vagy esetleg Ausztráliába. Kengurukat nézni érdekesebb, mint csigát rendelni egy étteremben. Anyám a múltkor kipróbálta, én meg majdnem belehánytam a számba. A nyelvük se valami szép. Az angollal még úgy-ahogy elvagyok, de ez a torokgyulladásos brekegés eléggé kiakasztó. Ezek ellenére nem utálom a helyet ahogyan az embereket sem, csak baromira hiányzik Oroszország. Itt sokan már most be vannak öltözve, de én megszoktam a hideget. Valószínűleg ennek semmi köze ahhoz, hogy orosz vagyok, mivel Szentpétervár nem a világ tetején van. Szinte már mindenhol kipakolták a karácsonyi díszeket, az utcákon is megvan a karácsonyi hangulat, de ez nekem nem az igazi. Moszkva gyönyörű, ahogy a Kreml körül minden ki van világítva és közben szakad a hó. Összehasonlíthatatlan ezzel.
Ha már karácsony gondoltam nézek valami ajándékot anyámnak és pár haveromnak akik természetesen nem itt élnek. Próbálok barátkozni, néhány emberrel elég jól haladok, csak valamiért nekem ez sose ment olyan könnyen. Nincs összefüggés a betegségem és e között, mert szedem a gyógyszereim. Ilyen a személyiségem, bárkivel elbeszélgetek de a mélyebb barátságok nehezen jönnek vagy indulnak be. Egyelőre semmi ötletem sincs, hogy ki mit kapjon, de nem adom fel. A templomhoz közeledve láttam, hogy karácsonyi vásár van, és mivel annyira imádok mindenféle szirszart megvenni bele is vetettem magamat a tömegbe. Profin szlalomoztam az emberek között, meglestem a legtöbb standot aztán megcsapott az a bizonyos illat. A forralt bor illata. Valaki épp mellettem haladt el vele. Ah, imádom. Szerencsére hamar megtaláltam az ital forrását és kivárva a soromat én is vettem magamnak egyet. Nincs rajtam kesztyű, így a forró poharat úgy tettem egyik kezemből a másikba mint egy fogyatékos. Addig szerencsétlenkedtem vele amíg nyakon öntöttem a borral egy random lányt. Körülbelül a fele rajta landolt. Milyen kár, nem volt valami olcsó.
- Bocsánat! - Szólaltam meg rögtön, aztán elkezdtem a kezemmel a nyakát és a mellkasát törölgetni. Mellkasát. Leesett, hogy ez valami udvarias és bölcs dolog, gyorsan elkaptam a kezem onnan és erőltetetten mosolyogtam rá. - Kifizetem. - Mit fizetek ki? Tényleg hülye vagyok. - Vehetek neked egy kabátot hogy ne fázz meg. - Remélem nem fog felpofozni, utálom amikor a lányok kalimpálnak a kis makiméretű kezeikkel, de azért aranyosak.

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Szomb. Nov. 25, 2017 12:55 pm


Jevi && Lexy

Furcsa lehet, hogy éppen egy olyan helyen akarom kiszellőztetni a fejem és egyedül lenni, ami tele van emberekkel. De ezek az emberek teljesen ismeretlenek számomra, elsuhanó arcok csupán a tömegben, akikkel nagy valószínűséggel soha nem találkozom többé. Egyetlen ismerőst sem pillantok meg, vagy lép oda hozzám. Nem kell velük beszélgetnem, mosolyt erőltetnem az arcomra és olyan udvarias társalgást színlelnem, mint amilyet apa kollégáival szoktam, ha bemegyek hozzá az irodába, vagy anya barátnőivel, akik átjönnek hozzánk egy teára. Tea alatt értendő, amikor is megbeszélik, hogy kinek a gyerekei illenének tökéletesen össze és milyen jó lenne ha a családokat nem csak a barátság kötné össze. Brr. Csoda hát, ha kicsit el akarok szabadulni otthonról? Egy pohár forralt bor után pedig szeretném elfelejteni azt a sok mindent is, ami a fejemben zsong, bár kétlem, hogy egy pohár ital segítene elfelejteni egy halom jogszabályt, bekezdést és paragrafust. Csodálom, hogy apa nem lett már régen alkoholista. Bár lehet, hogy nála közrejátszik a tény, hogy nagyon is élvezi, amit csinál. Már legalább hatvanszor hallottam tőle, mégis újra meg újra elmondja, hogy Ő már tizenkét évesen tudta, mi akar lenni. Hozzá képest az én tizenkét éves öcsém még mindig hisz a szuperhősökben. Mindig mondtam, hogy őt elcserélték a kórházban. De azért még mindig imádom a kis majmot.
Viszont annak a forralt bornak a megszerzése sokkal nehezebb küldetésnek bizonyul, mint ahogyan azt eredetileg gondoltam. Már csak abból a szempontból is, hogy mielőtt egyáltalán odaérnék a standhoz, egy srác poharának tartalma rajtam landol, pontosabban a kabátomon. Mivel jó nevelést kaptam, ezért ahhoz mérten rögtön elkáromkodom magam, habár csak egy meglepett 'Ó, basszus!'-ra futja. Amit persze rögtön meg is bánok. Hiszen ez csak egy kabát.
- Ugyan, nem...gond. - Alig tudom kinyögni a teljes mondatot, annyira megilletődöm attól, ahogyan a fiú a nyakamat és a mellkasomat kezdi törölgetni, holott ebben a helyzetben valószínűleg ez a legtermészetesebb reakció tőle. Pár másodpercbe telik csak, amíg Ő is realizálja mit csinál és rögtön el is kapja a kezét, én pedig akaratlanul is elmosolyodom. Hiába próbálom elrejteni, nem megy. Gyorsan megköszörülöm a torkom, hogy legalább valamennyire összeszedjem magam.
- Hagyd csak, nem gond, majd... - Mit csinálok? - ... kimosom. - Kimosom? Azt sem tudom hogy kell bekapcsolni egy mosógépet. Vagy hogy mosható-e egyáltalán a kabátom. Vagy ha már itt tartunk, hogy a borfolt kijön-e belőle. Remélhetőleg Ő sem ért annyira hozzá, hogy tisztában legyen az ilyesmivel, mert ha mégis, akkor most alig két perc alatt sikerült tökéletesen és abszolút lejáratnom magam előtte.

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Kedd Dec. 05, 2017 11:32 pm

Lexy & Jev
sunshine mixed with a little hurricane

Néha szoktam alva járni, de most már egyre ritkábban. Tíz éves koromban lehugyoztam a karácsonyfát, aztán visszamentem aludni. Másnap senki se tudta, hogy mitől van olyan fura szag és miért állnak hülyén a fa ágai. Akkoriban rám zárták az ajtót, hogy ne tegyek kárt magamnak, mivel simán le is eshettem volna a lépcsőn. Egy másik alkalommal a mosógépet szentségtelenítettem meg. Örülök, hogy ezek az idők nagyjából már elmúltak. Bőven elég gondot jelent ez az ország, a nyelv és az emberek. A franciák nagyon...mások. Vannak persze köztük kedves emberek is, de sokuk nekem még túl fura. Az is lehet, hogy én vagyok az aki nem illik közéjük.
Anya nem örülne ha látná, hogy forralt borozok. Sőt, semmilyen alkoholt vagy alkoholnak látszó dolgot nem csíp a közelemben. Szerinte elfelejteném bevenni a gyógyszereimet. Még jó, hogy nincs beleszólása az életembe. Húsz vagyok, nem egy ötéves kisfiú akinek fogni kell a kezét. Előbb vagy utóbb úgyis elhagyom azokat a szarokat. Jobban vagyok, semmi szükségem sincs rájuk. Nem vagyok beteg...akkor meg miért ne adhatnám magamat? Egyrészt jó, hogy nem vagyok egy két lábon járó hullámvasút, de másrészről a bogyók teljesen olyanok, mintha leszedálnának. Elegem van ebből. Égette a kezemet a pohár, ezért nagyon óvatosan próbáltam kikeveredni a tömegből, de a forralt bor fele egy idegen lányon landolt. A törölgetést gyorsan abbahagytam, nem kéne, hogy valamelyik díszpinty idejöjjön balhézni, amiért "zaklatom" a hölgyet.
- Dehogynem. - Mindegy, hogy valami márkás kabát, vagy a kínai piacról vette, a nők nagyon érzékenyek az ilyesmire. - Kimosod? - Értetlenül néztem rá, aztán én is elmosolyodtam. - De addig megfázol. Biztos árulnak itt karácsonyi pulóvereket és talán kabátokat is, veszek neked egyet, ha ezt már így elb..csesztem. - Valahogy jóvá kéne tennem, ha csak úgy hagyom elmenni ezen fogok rágódni egész este. Oké, ez talán túlzás, de akkor is zavarna.  

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Vas. Dec. 10, 2017 11:47 pm


Jevi && Lexy

Van valami megmosolyogtató abban, ahogyan bizonyos emberekkel találkozunk. Lehet, hogy a lányról, akitől segítséget kérek a boltban, később kiderül, hogy a csoporttársam az egyetemen. A férfi akivel a buszon utaztam talán apám egyik ügyfele, esetleg kollégája, csak én még nem találkoztam vele. A srác pedig, akivel ilyen szerencsétlenség útján bár, de találkoztunk, nem egy amerikai karácsonyi film egyik főszereplője, de máris több, mint egy ismeretlen arc az elsuhanó tömegben. Ennyit arról, hogy egyedül akartam tölteni egy kis időt. Viszont ez mégsem olyan, mint egy buliban, amikor valaki melléd szegődik a pultnál és igyekszik levenni téged a lábadról. Az én idegenem kedvessége valahogy sokkal könnyebben le tudna nyűgözni, mint az előbb említett példa - ami amellett, hogy felettébb idegesítő tud lenni, de rettentő nyomulós is.
Valószínűleg éppen ez a szokatlan kedvesség az, ami meglep - a mellkasom tapogatása után -, és amitől alig vagyok képes kinyögni két értelmes mondatot, mint minden más normális emberi lény. Más emberek talán szimplán elintézték volna egy röpke mormogással, ami kísértetiesen emlékeztetett volna a 'bocsánat' vagy 'elnézést' szavak valamelyikére, aztán már rohantak volna is tovább, mint egy cserbenhagyásos gázolásnál, egyedül hagyva engem a tönkretett kabátom fölött érzett bosszúságommal.
- Rendben, akkor gond - nevetem el magamat jókedvűen, ellenben nem kezd el hirtelen mégis érdekelni a kabátom sorsa. Talán éppen abból a tényből adódóan, hogy fogalmam sincs mostantól fogva pontosan milyen sors is vár rá - kiszedhető-e belőle a borfolt vagy sem. Ha hazamegyek benne, anya valószínűleg bosszankodik majd egy kicsit, aztán körülbelül fél napon belül legalább hatszor annyiba kerülő kabáttal vár majd, mert Ő képes ennyire extra lenni. Apa gyanakszik majd a borfolt pontos eredete felől és az általam elfogyasztott alkohol mennyisége miatt is, de végül hisz majd nekem és pár napon belül el is felejti az egészet. Az öcsémet meg természetesen baromira nem fogja érdekelni az egész, mert nagy valószínűséggel már alszik, mire én hazaérek, így kimarad az egészből.
- Ja.. fogalmam sincs miről beszélek, ne haragudj - teszem hozzá, továbbra is mosollyal az arcomon és csak remélni tudom, hogy nem néz most teljesen hülyének. Bár nem tudom, hogy Ő hogyan reagálna pontosan, ha fordított esetben én mondjuk a nadrágját kezdtem volna el tapogatni. (Azzal nyugtatom magamat, hogy hasonlóan, mert akkor nem tűnök teljesen kreténnek.) - Köszönöm. De tényleg nem kellene... - vonom meg a vállaimat. Nem mondom, hogy teljes mértékben rá lettem beszélve, de feleslegesen állunk itt még tizenöt, húsz, vagy negyven percet, valószínűleg egyikünk sem engedne az igazából. Most jut viszont eszembe, hogy habár már megbeszéltünk,
hogy együtt vásárolunk ruhát, a fiú nevét még mindig nem tudom. Odafordulok hát hozzá, és újra elmosolyodom: - Egyébként Lexy vagyok.- Tévedtem. Ez mégis olyan, mint egy amerikai karácsonyi film.

avatar
Vendég
Tell me your secrets


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér •• Szer. Dec. 27, 2017 6:13 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1784
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: A templom elõtti tér ••

Tell me your secrets

A templom elõtti tér
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Kamakura hegyi falu
» Isora templom

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros :: Notre Dame Székesegyház-