Udvar és park
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Udvar és park •• Szer. Júl. 19, 2017 10:50 pm

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Hétf. Okt. 30, 2017 7:48 pm

Lio & Tintin
Az egész ott kezdődött, hogy valaha nagyon régen szerelmes voltam. Vakul, naivan, a leghívőbb és legábrándosabb módon. Mályvaszín függönybe burkolózva az állítólagos szerelemtől, amin alig látott át az eszem, mert a szívem nem hagyta. Ő olyan ábrándokat akart kergetni, ami nem létezik. Ami nem lehet az övé, amit nem tud megvásárolni pénzen sem. Mert a szeretet nem eladó. Az emberek szerelme, nem egy árucikk, amit megvehetünk. Éppen ezért is estem pofára. Mert képzelegtem. Mert nem tudtam ennyire hazudni, mint most. De mára már megtanultam a nehéz helyzeteket így kikerülni, elhárítani a felelősséget valaki olyanra, aki ott sem volt. Egy nem létező ismerősre, aki mindenről tehet. Most azonban csak magamat okolhatom mindenért. Ha nem veszem a fejembe, hogy én is csak kihasználni fogom a lányok többségét, akkor nem lennék itt. Nem tartanánk itt. Nem utálna nagyon senki sem. Ja de, mégis. Azok akik hízelgésnek néznék jogosan azt a kedvességet amivel meg lennék áldva. Vagy hitetlenkednének, hogy olyan ember nincs és a hibáimat keresnék. Így, hogy szemtelenül vágok át olyanokat, akik hisznek egy bizonyos elképzelésben, én magam állítok okot arra, hogy utáljanak és ne keressenek semmiféle hibát, mert nyilvánvaló. Nyilvánvaló, hogy azért kell utálniuk, mert bábként használom a bárányszívű lányokat és úgy hajítom őket el a világ végére, ha képes volnék rá, amikor meguntam őket, mintha sose léteztek volna. Ez persze minden csak pont a valóság nem. Hanem az amit láttatni akarok. Ezt persze csak a férfiak érthetik meg, akik nem akarnak még idejekorán kötődni másokhoz vagy attól félnek, hogy őket használják ki és abból köszönik szépen nekik nem kell. Ezért se fogok sohase magyarázkodni mit miért teszek és tettem. Mert nem értenének meg, azok akik nem látnak át a szitán.
Féltékeny típus vagyok. Ez olyan szent és sérthetetlen dolog, hogy az már fáj. Az egyik olyan emberi tulajdonságom, amit jó mélyre próbálok elásni, de ha sértve látom mindazt ami az enyém akkor persze, hogy törnék meg zúznék. Rendszerint azt akire éppen haragszom vagy amit mástól is sajnálok éppen. A baj az, hogy mai napig meg kell különböztetnem a személyeket a tárgyaktól, hogy nem sajátíthatok ki senkit sem. Kivéve most L-t. Mert most beszélnem kell vele. Tisztán. A lehető legérthetőbben. Ezért álcáztam ezt a kis kiruccanást, hirtelen jöttnek. Pedig okkal hoztam el távolabb a sulitól, az otthonunktól, a várostól. Tiszta levegőre, más környezetre van szükségünk ahhoz, hogy csicseregjek neki.
– Ne ess pánikba, ha inni akarsz nyugodtan ihatsz. Csak hagyd, hogy haza vigyelek majd. Lehetőleg épségben. A szüleid felnyársalnának ha nem így tennék. – magyarázok még utoljára vezetés közben.
El kell mondanom neki, hogy mit látott Napoleon születésnapján, hogyan kell értelmeznie. Meg egy csomó mindent amiről eddig elhallgattam. Mert hogyan adhattam volna elő neki? Egyáltalán elő kellett volna adnom neki? Hogy nem idegesítésből zaklatom annyit néha-néha Wendy-t? Hogy csak ezért ugrottam ki majdnem a bőrömből amikor egy nap Sophie is a közelembe került? Mert így tudtam, hogy mindig elcibálja magával Bambi-t a bulikba, lesz okom nézni őt is.

    catjump kicsi Lio   Cool   ● ● coded by elena
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Szer. Nov. 01, 2017 5:20 pm

To Tintin

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Nem értem ezt a titkolózását Tintinnek, nem rá vall. Hülyéskedik, poénkodik, játssza a lazát, de én átlátok a szitán. Nem tudom mit tervez, fogalmam sincs mit akar mondani és hová megyünk. De valamire cseszettül rá van feszülve - csak tudnám min.
Tudja jól, hogy akármi is legyen, én úgyis mellette állok, hisz ha egy külső szemlélő úgy is gondolja, gazdagéknál minden habtejszín, mi tudjuk, hogy nem az. És amiken eddig vállvetve megharcoltunk, az összeköt minket, legyen bármi is. A tűzbe nyúlnék érte, hangozzék akármilyen nyálasan is.
Hangosítok a zenén, ahogy kezem a fejem fölött kinyúló kapaszkodóba csúsztatom. Kipillantok az ablakon, figyelem ahogy elhagyjuk a nyüzsgő belvárost, majd ahogy fogynak el az épületek, az emberek. Hová megyünk?
Az viszont kifejezetten tud zavarni, amikor valami olyat akarnak rám húzni, ami nem is igaz rám. Nem vagyok ideges, nem vagyok feszült, persze bosszant, hogy nem tudom mégis mi lesz, Tim viselkedése csak megerősíti a gyanút, valamivel elő fog rukkolni, érzem.
- Szerintem kettőnk közül neked lesz piára szükséged. Nyugi, haver, nyugi. - rápillantok bizakodó mosollyal, cinkos mosollyal, miközben kezemmel megszorítom a vállát.
- Tudod, hogy engem az sem zavarna, ha most bejelentenéd, hogy homokos vagy. - jegyzem meg viccesen, hisz tényleg úgy viselkedik, mint ha akkora hírrel akarna előrukkolni, ami kihat az egész életére visszamenőleg és tovább. Egyre kíváncsibb vagyok most már, átkapcsolok egy másik számra, valami jó pörgősre és az ütemre mocorogni kezdek. Én teljesen jól vagyok, messze van még az a nap, amitől annyira stresszelni kellene. Talán csak egy incidensről beszél, vagy a bulit említi fel, nem is tudom. Mindenesetre kivárom, próbálom feltérképezni, hová megyünk.
Csak mikor megérkezünk, jövök rá, hogy mennyire csak nekem akar elmondani valamit. Egy félreeső park, természeti övezet, ami a sétákról, andalgásról és még megannyi dologról szól. Sok mindent tudnék most mondani, mégis miután kiszállunk csak becsukom a kocsi ajtaját és elindulok vele. Várok, hátha magától mondja.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Szer. Nov. 01, 2017 11:17 pm

Lio & Tintin
Nem lehet minden egyes ember olyan, mint én. Nem mindenki oldhatja meg úgy a dolgait, ahogyan én teszem. Miért is vennének fontolóra akármit? Ha közben helyette esztelenül és meggondolatlanul cselekedhetnek? Talán ezért akarom elkápráztatni inkább a látvánnyal, mintsem a szavaimmal a drága L.-t. A mi drága L.-ünket. Még az a szerencse, hogy a barátsága felbecsülhetetlen és nem kell érte fizetnem. Ha több olyan személy lenne, mint ő, szerintem a világ meg lenne egy jó darabig élve. Legalábbis addig, amíg ennyi idősek vagyunk. Hogy negyven évesen miként fog viszonyulni hozzám, meg a többi emberhez, az most egyáltalán nem érdekel. Nem is akarok arra gondolni, hogy esetleg évek múltán ádáz ellenségek lehetnénk, mert összekapunk valami értelmetlenségen. Olyan nem létezhet. Ha rajtunk, rajta, rajtam múlik akkor nem is fog. Éppen ezért szánom el magam és a megszokott környezetünktől egy picivel távolabb hozom őt. Ahol tudom, hogy nem tudna nagyon elmenekülni máshová. Ahonnan nekem kell haza vinnem, mert voltam olyan okos és nem ültettem be a hátunk mögé egy sofőrt, aki hazafurikázhatna minket. A piás megjegyzésére és arra, hogy nyugodjak már meg próbálok halványan elmosolyodni. Ha tudná, hogy ezt az egészet neki józanon kell előadnom és nincs mese, még ha a részeg ember beszéli az igazat, akkor is.
– Majd ha bulizni megyünk és nem én leszek a sofőr akkor lehet szó piáról. – azzal előveszem a százwattos vigyoromat, ha már ő is valami hasonlót produkál, akkor okvetlen viszonozni kell neki a mosolygást.
Persze utóbbi szavaira, ha épp nem kellett volna megállni egy stoplámpánál akkor lehet, hogy egy hosszú féknyom lenne a következménye a reakciómnak, amit prezentáltam volna.
– Jó vicc, ennél azért jóval komolyabbról van szó. Téged is érint és nem meghökkentő érzelmekről van éppen szó, ahogyan azt gondolod. – szemet forgatok. Nem merek még nagyobb ellenszenvet kimutatni a megjegyzésével kapcsolatban, mert akkor azt feltételezné, hogy azért teszem, mert esetleg neki lenne igaza és azt próbálnám tagadni. De róla van szó. Meg igazából rólam. Ismer. Vagy legalábbis remélem ismer annyira, hogy tudja nem azért vettem körül magam lányokkal, mert ilyesmit akarnék titkolni. Persze nem tudom megállni, hogy utólag ne röhögjem el magam.
– Te és a feltételezéseid. – csóválom meg a fejem egy kicsikét. Pazar.
Lényegében örültem, amikor végre megérkeztünk. Mert most végre nyugodtan elé állhatok és beszélhetek. Otthon, meg útközben is volt elég időm agyalni azon, hogyan kellene előadni neki a harcias helyzetet. Aztán megértettem, hogy nem mellébeszéléssel és körbeírassál, hanem az igazsággal, amit nem tud máshogyan értelmezni.
– Gyere sétáljunk arra. – elindulok előre, azt remélve, hogy követni fog és tartsa a lépést velem.
– Tengernyi dologról lesz itt most szó, tehát készülj fel. Ez jóval az öcsém születésnapja előtt kezdődött, csak az ünnepségen történtek lettek a következményei. Emlékszel még arra a kis mitugrász kölyökre, aki anno füvet árult? Azzal a rémes pacsuli parfümmel amit az orrodból hetekig nem tudsz kiűzni és akármikor fel tudod ismerni, ha újra megérzed? Aki velünk is kereskedni akart? Nos, el kell intéznünk őt. A kis udvartartása és ő már eleget legyeskedett a házamban. Ki kell valahogy irtanunk őket, egytől egyig. Csak az van, hogy a drágalátos öcsém összehaverkodott az egyikkel. Mindent elmond az illetőnek és eljutott a másik szerencsétlen fülébe is, hogy van valami köztem és Sophie között. Amúgy megjegyzem nincs semmi komoly, de mindegy. Szóval… tudsz követni? – állok meg végül egy pillanatra, és hagyom hadd reagáljon valamit az információ tömkelegre, amit itt ledaráltam neki majdnem egyszerre. A java még ugyanis, hátra van.

    catjump kicsi Lio   Cool   ● ● coded by elena
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Szer. Nov. 01, 2017 11:54 pm

To Tintin

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Még mindig túl feszült annak ellenére, hogy próbálom oldani a hangulatot. Mi a franc korbácsolta ennyire fel benne az indulatokat, hogy aztán elhozzon egy félreeső helyre és elmondja nekem, ami a lelkét nyomja? Nem szokott ennyire fontoskodni, már ami a körülményeket illeti. Annyira szokatlan tőle, annyira... eh, ilyen körülményes az öccse szokott lenni és ez egy picit megijeszt. Talán valami nagy gebasz van?
Tudja, hogy csak poénnak szántam a megjegyzést, tudom róla, hogy száz százalékig heteró, ahogy én is. Ha kettőnket nézzük, akkor még talán ő több csajra is rátette a mancsát, mint én. Én csak egyszerűen jól akarom érezni magam a partnereimmel, nem pedig minden áron skalpot csinálni belőlük. Egy kis matatás, akár szájban és ha eddig, akkor eddig és nem tovább.
Elkalandoznak megint a gondolataim, így annyira nem figyelek a válaszára. Bosszúsabban állapítom meg, hogy tényleg nem fog feloldódni. Kénytelen leszek megvárni, amíg odaérünk, ahová tervezte. Lehet talán a jövőjével kapcsolatban akar valamit mondani, ami esetleg gyökeresen megváltoztatják a mindennapjait? Hiába értek néha fél szavából is, most mint ha ezernyi akadály gátolna abban, hogy azonnal levágjam, mi folyik itt.
Nem kapkodja el egyikünk sem a kocsiból való kiszállást. Kényelmesen, hisz tengernyi időnk van, én legalábbis ráérek és szerintem ő is így van, ha így megtervezte ezt az idejövetelt. Megtehette volna, hogy felugrik hozzánk és... mi van akkor ha olyan dolgot akar mondani ami tényleg engem is érint és nem lenne tanácsos ha bármelyik családtagom meghallaná? Ebben van valami.
Bólintok a kijelentésére, szó nélkül indulok el én is arra. Megrezzen a telefon a zsebemben, önkéntelenül nyúlok utána. De csak hogy vessek egy pillantást rá - nem fontos - és levegyek mindennemű zavaró hangot róla. Most tényleg jobban érdekel Tintin közlendője. Bele is kezd, de igazából én az első pillanatban tanácstalanul pillantok rá.
- Neked esetleg megmaradt a pacsulija és sokszor jutott eszedbe, de nekem nem. Fogalmazz konkrétabban. - először csak egy csajra gondolok, aki füves valamicsodákat akar eladni jobbra-balra, de ma tényleg nem vagyok a logikus gondolkodás híve. Inkább előveszek egy doboz cigit a zsebemből, felpattintom a fedelét.
- Kérsz? Ez most nem füves. - jegyzem meg kicsit viccesen, miközben már az öngyújtót keresem, én pedig kihúzok egy szálat. Meggyújtom a cigit, ha elfogadja, az övét is. Nem szívok napi többet igazán, mikor hogy kívánom meg. Jó stresszoldó. Főleg amikor azon kell törni a fejem, kinek az udvartartásáról van szó. A cicaharcok és társaik nem nagyon szoktak érdekelni.
- Melyikükkel haverkodott össze és miket mondott eddig el? - én megőrzöm a hidegvérem, át akarom látni a helyzetet, mielőtt még elhamarkodott döntést tennék. Kifújom a füstöt.
- Mondjad csak tovább. - biccentek egy aprót, tovább indulok.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Szer. Nov. 15, 2017 10:21 am

Lio & Tintin
Sokakat foglalkoztathat a gondolat, hogy mégis miként lehetséges ez. Egy olyan majdhogynem normálisnak nevezhető srác, mint Lionel hogy lehet az én legjobb barátom. Mert én elméletileg nem vagyok az, zsigerből kerülöm a jóindulatot és akkora szívem se lehet mint neki. Meg hasonló érdekes feltevések, amikre sem a feltett időben sem most nem fogok válaszolni a felmerülő aggályokra. Hogy esetleg a pénz miatt barátkoznék vele. Aki erre próbál evickélni a lehetőségek közül az bizonyára sült bolond, de nem is lehet igazából másra gondolni. Két gazdag gyerek, biztos csak a pénz miatt barátkozik össze sablonba szorítanak minket is és eszükbe se jut, hogy esetleg teljesen másról lehet itt szó. Mert nem gondolnak bele, hogy esetleg azt a két srácot valami más hozta össze, aminek köze sincs a pénzhez és soha nem is lesz. Csak ugye senki sem veszi a fáradtságot, hogy a dolgok mögé lessen. Megbillentem a fejem egy kicsit. Mintegy kíváncsian és kételkedve, hogy ő nem sejti kiről lehet szó. De mindez teljesen érthető. Mert nem mondok nevet, csak bugyuta leírást amiről úgy hiszem, hogy esetleg kitalálja kire gondolok, persze ez lehetetlen. Száz meg egy pacsulis lehet, akiről beszélhetnék, ő meg most hirtelen azt se tudja kire kellene gondolnia. Ha az ő helyében lennék én se tudnám.
– Ez bonyolult. Megjegyzem azokat a dolgokat amiktől képtelenség lélegezni és az ájulás kerülget. – próbálok egy kissé visszarázódni a normálisabb és kevésbé nyűgös énemhez, aki tisztán beszél és nem akar a következő Rébusz lenni az egyik Batman filmben.
– Kérek, talán most ez jobban segít. – elfogadom a felajánlott cigit és hagyom, hogy az enyémet is meggyújtsa.
– Bernadette-el, az a csaj meg eleve olyan közlékeny típus és meg kell hagyni jó színészi tehetséggel megáldott. Csak az öcsém még vak és hiszékeny, mert azt hiszi, hogy a fű kék, az ég meg zöld. Vagyis őt lehet, hogy be lehet csapni, de engem nem. Ez a Bernadette meg a srác unokatestvére. Ne kérdezd, hogy hívják, mert nem tudom biztosra, tőlem a Patkány nevet kapta. – persze van sejtésem, csak mindig keverem a neveket, én ugyanis először valaki arcát jegyzem meg, aztán meg a pacsuli illatfelhőjét ha jellegzetesen orrzavaró tud lenni. Hogy ez az állatmánia mi nálam? Jogos a kérdés, de normális felelet megint csak a hallgatás. Mert nincs ilyen mániám, egyszerűen csak úgy jön az egész és kész.
– A csaj nevét is csak azért sikerült megjegyezni, mert az öcsém teljesen el volt tőle szállva. Hogy mit eszik azon a… – tudom, nem kritizálhatom az öcsém döntését, mert holnapután úgyis valaki másba szeret bele és azt hiszi, hogy na most mit tudom én kicsoda a Nagy Ő, de aztán kiderül mégse. Ez csak idő kérdése és remélem elmúlik nála.
– Az öcsi allergiás arra ha az osztálytársaival is kikezdek. A lány jó alapanyag arra, hogy elpanaszoljon neki ilyesmit és örül ha Nap megbízik benne. Ennél fogva szerintem mindenféle sérelmét elpanaszolta a lánynak. Elkezdve attól, hogy éppen kinek az idegeit eszem meg el át egészen addig, miért nem lehetek abban a percben amikor ők beszélnek otthon. Tehát lényegében szerintem majdnem mindent amit volt szerencsétlensége látni. Az aktuális problémája meg szerintem az lehet, hogy az ő zsebpénzét is felélem. Ami amúgy igaz lenne, de nem azért mert nekem ne lenne elég, hanem azért, hogy neki ne legyen elég hülyeségre költeni. Féltem az öcsémet, ha valami orbitális marhaságot csinál akkor rendszerint nekem kell eltakarítanom és magamra vállalnom az ő művét. – sóhajtok fel végül, de korántsem sincs vége ha már dalolnom kell, akkor előtte füstjeleket is küldök, mintegy szünetet tartva, hogy eddig felfogja a helyzetet.
– Ami meg a kis Patkány ügyét illeti, kikezdtem a nővérével is, aki most maga alatt van, remélhetőleg utál engem és boldogtalanul él egy darabig. Plusz nem üzletelek vele, azt mondtam, hogy a sz*r minőség miatt. De amúgy szimplán nem vagyok hajlandó másra költeni a pénzt, a bulikon, a cigin és a… Nem kell felsorolnom neked az összes terméket remélhetőleg. – ennél a pontnál próbálom elnevetni magam, hogy lássa talán kezdek felszabadulni egy kicsit, mert már részben tud dolgokat ő is és nem csak nekem kell ezzel az egésszel szenvednem.

    catjump kicsi Lio   Cool   ● ● coded by elena
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Csüt. Nov. 23, 2017 11:58 am

To Tintin

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Tintin és az ő áldott szaglása. Esküszöm néha azt gondolom, hogy nem-e egy női lélek rejtőzött el benne, aki ennyire érzékeny az illatokra? A férfiak többsége nagyon minimálisan vagy talán egy picivel jobban érzi a szagokat rendesen. Aki ezen felül teljesít, az már csodaszámba van. Akad olyan haverom, aki ha megszagolja a kevert piákat, megmondja, mi van benne. Ami szerintem valami elképesztően istenadta tehetség. De hogy ennyire szuperérzékenynek lenni az illatoktól. Tény, én sem szeretem a pacsulit, de úgy igazán azt sem, ha valaki annyira fújja magát, hogy már két méterre a parfümfelhőjét eregeti. Értem kislány, hogy kandúr kell, de ne ennyire nyíltan reklámozd.
Szóval ja, Tim őrült elme, ha azt hiszi, hogy a pacsuli szagáról sejteni fogom, kiről vakerol. Nem, őszintén szólva fogalmam sincs és ezt véka alá sincs kedvem sem szándékom rejtegetni. Bonyolult. Bonyolult az öreganyád, ha rébuszokban beszélsz, persze, hogy bonyolult. Ismerek embereket, ismerek nagyon de nagyon sok embert, hisz széles körökben mozgunk mindketten. De ennyire mégsem, hogy ilyen leírás alapján tudjam, kiről van szó. Biztos egy utolsó sutyerák, akkor már érteném, miért nem maradt meg nekem az arc. Biztos ismerem akkor én is, láttam, találkoztam vele… Ez ezer százalék.
Talán a séta és a friss levegő segít elmélkedni, igazából segít abban is, hogy alaposan átbeszéljünk olyan dolgokat, amik jobb ha kettőnk között maradnak. Tintinnek vannak dolgai, amiket nem mindig értek, de szerintem ez fordítva is így lehet. Vele ellentétben én azért két lábbal állok a földön és hallgatok inkább a megérzéseimre mintsem cselekednék borzasztóan hirtelen. Rágyújtok, mert megjön a kedvem hozzá. Egy hosszú beszélgetés mellé kiválóan megfelelő egy cigi, esetleg még egy szál is. Nem vagyok nagy függő, de olykor jól jön. Adok tüzet neki is. Talán kicsit megnyugtatja majd pár slukk, lehiggad, hisz látom rajta, hogy feszült. Hogy ne látnám, ismerem már vagy ezer éve. Talán amióta kis szarosok voltunk, azóta.
Nas jó, próbáljuk meg felgöngyölíteni a szálakat. Értelmes arckifejezéssel hallgatom, de igazából az agytekervényeim gőzerővel dolgoznak, hogy lépést tudjak tartani a mondandójával. Annyira ködösen fogalmaz és kuszán. Ember, mi van veled?
- Szóval van ez a Bernadette, akiért rajong az öcséd. Tegyük fel, hogy egy szarkeverő kurva, aki arra használja az öcsédet, hogy dolgokat szedjen ki belőle. De miért pont az öcsédből? Ennyire keresztbe áll az unokatestvérének vagy valaki másnak ő vagy akár te, hogy ez az opció felmerülhessen? – tény, akinek lóvéja van, az jobb ha duplán vigyáz. Ugyanis még egy felület, ahol az ember érdeket szerezhet magának. Mostanában én is alaposan tapasztaltam ilyet, bár mikor nem…
Szívok a cigiből, amikor folytatja. Kicsit hagyom, hogy a füst lent maradjon, kaparja erősen a torkomat, csak utána eresztem el. Talán kissé mazochista vagyok ebből a szempontból, az agonizálás közben nem igazán foglalkozom a körülményeskedéssel.
- Túl sok felületet hagysz támadási pontnak. Bocs, ha csak így közbeszólok, de már mondtam korábban is és még mindig osztom a dolgot, beszéljetek meg minden sérelmet az öcséddel. Tudom, hogy faszfej, de te is az vagy vele és ez így nagyon nem okés, hogy mindenki más belekontárkodik a dolgaitokba. Egy család vagytok, vagy mi a fene, nem? – ez az amit talán sosem fogok megérteni. Mi sem élünk szarul, nálam is fennáll sok olyan tényező, mint Tintinnél, a testvéreimmel mégsem marjuk egymást és nem is akadékoskodunk. Fura. Persze az más, hogy sokszor szívom az öcsém vérét vagy épp vagyok mindkettővel nagyon köcsög. De tűzbe nyúlnék értük és ezt nem szoktam titkolni sem. A család az család, a testvér pedig szent.
- Ez a Patkány akkor igazából hol is tett neked ennyire keresztbe, hogy így ki vagy borulva? Mert legszívesebben most nyakon baszatnálak valami hideg vizes slaggal, de lehet még az sem segítene. Mert ahogy előadod, te tolsz ki vele, hogy nem veszed az anyagot. Lássuk be, ennek így semmi értelme nincs. Hol a csavar a sztoriban, Tim?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Kedd Jan. 16, 2018 10:23 am

Lio & Tintin
Vannak dolgok amire nincs magyarázat. A mi vagyis az én gondomra van. Csak simán túlbonyolítom az egészet, hogy L barátom balladai homályban vesszen el, ne pedig tüdőrákban. Na jó csak tréfálok. Ez egy rossz példa volt, tudom, én is érzem. Még szerencse, hogy ezt nem nyögtem ki neki a fél információk közepette. Igazából rá kell jönnöm, hogy most a félszavas vagy be nem fejezett gondolatok nem tesznek jót abban, ő mindent megértsen és magától rájöjjön. Mert ha például valamit ő se mond ki akkor egyből én se válok oknyomozóvá, hogy minden képet összerakva magamtól is kitaláljam a sztorit. Mert az csak egy kitalált sztori lenne, nem feltétlenül az igazság. Így persze, hogy vennem kell a bátorságot és… mélyen beleszippantani a cigarettámba. Most biztos azt fogja hinni, hogy szegényt – dehogy szegény – hülyére veszem és nem érdekel az ő mennyire kétségbe van esve s, rébuszokban beszélek. Nem beszélek annyira félre. Csak nem bököm ki végül a lényeget. Mint egy filmnél vagy sorozatnál, mindig a legjobb résznél következik egy reklám vagy odaírnak egy folytatása következik szöveget. Esetleg legújabban simán csak véget ér a sorozat része és közlik az emberrel, hogy a következő rész egy hét múlva lesz ugyanabban az időpontban és napon. A méreg, ami elfogja az embert szerintem hasonló lehet akkor is, ha valamit nem úgy közlök ahogyan kellene. Rossz vagyok, mint a rendezők. Mondhatnám. Ám a rendezők általában okos emberek és tudják mitől döglik a légy, engem kivéve. Mert én biztosan pocsék rendező lennék. A kritikusok elhalmoznának szeretetükkel és meglenne az eredménye. Elbíznám magam. Hogy mindent azért tesznek mert irigyek. Erről persze igazából L többet tudna mesélni, hiszen képben van azzal milyen ha az ember fia néha a képernyőn keresztül is viszont láthatja az édesanyját vagy régebben még az édesapját. Ha arra gondolok, hogy…
Nem, nem cserélnék vele. Neki két testvére van, nekem meg egy, de azzal az eggyel is több gondom van, mint a normális nagy testvéreknek. Szóval szerintem Lio addig örülhet, amíg tudja kezelni a testvéreit. Akkor lesznek gondok ha már nem.
– Oké nevezzük nevén a beteget. Az. Rámászott az öcsémre és az a szent állat teljesen megvakult tőle. Mert az öcsém sokkal közlékenyebb típus mint én. Így persze, hogy a kisebbet bántják, mert hiába tartja magáról azt, hogy felnőtt, még megmaradt a dedósok szintjén. Igen ennyire. Inkább én, mint a testvérem. Ő irányíthatóbb. Naivabb, ha azt mondod neki, hogy a föld lapos akkor biztosan elhiszi még ha meg van róla győződve, hogy nem is. – most már nyugodtabb vagyok. Nem parázok. Semmi értelme. Semmi értelme L-t is feleslegesen felizgatni ilyesmivel, úgy értem olyasmivel, hogy érthetetlenül beszélek. Mert ha el akarom mondani neki, hogy mi a baj, akkor most kell. Nem máskor amikor romlana a helyzet – már most is túl késő szerintem – hanem most. A most pillanatát kihasználni meg sohasem késő. Ezt kell tennem az öcsémmel is, leülni és beszélni vele. Nem csak azért, mert L is ezt mondja, hanem mert tényleg itt lenne az ideje.
– Igazad van. – neki igen, mást eddig bizonyára leteremtettem volna, hogy ne viselkedjen úgy, mintha az apám lenne aki tanácsokat oszt. Ez is azt mutatja, hogy valami hézag van a családban. Mert nem apával vagy anyával beszélem meg a dolgaim nagy részét, hanem Lio-val.
– Sophie-t miattam bántották. Azt gondoltok, miért is ne tanítsuk móresre a csaját, hogy egy életre tanuljon a dologból. Szemet szemért, fogat fogért elv. De Sophie nem a barátnőm, nem is lesz az. Ez a lecke elég hajmeresztő volt, hogy ráébredjek nem mindenki elég erős a hülyeségeimhez. Vele máshogyan kell közölnöm a bocs, bunkó vagyok szövegemet. Te hiszel abban hogy ha az érzéseinkről van szó, akkor sokkal befolyásolhatóbbak vagyunk? Hamarabb megtörünk ha azt bántják akit szeretünk, mintsem valaki olyat, aki egyáltalán nem érdekel minket? Na, ezt a filozófiai gondolatot próbálták alkalmazni… gondolom rajtam.

    catjump kicsi Lio   Cool   ● ● coded by elena
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Vas. Jan. 28, 2018 12:06 pm

To Tintin

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Tintinnel való beszélgetéseim sokszor borzasztóan szórakoztatóak, mert annyira beleéléssel mesél, hogy öröm nézni és csak hallgatom, mosolygok és elképzelem a jelenetet. Az ilyen alkalmakkor általában a felhajtásait szokta részletezni, vagy épp kibe kötött bele egy buliban, amiért az nekiütközött, esetleg fordítva. A szentem sokkal vehemensebb mint én, nekem csak a pofám nagy, neki a keze sül el. Büszke vagyok a barátomra valahol, hogy nem hagyja magát, főleg amikor beszólnak neki valamire, amiről nem tehet. Persze ő is kőgazdag, tapadnak rá az álbarátok és az érdek haverok. De ő pont leszarja és csak cselekszik. Nem szívbajos, hozzám hasonlatosan. Talán ezért értjük annyira meg egymást már pelenkás korunk óta. És ez így van rendjén.
Azonban vannak azok a beszélgetések, amiket túlspiláz. Amikor tíz perc után a türelmem fogy el és rászólok, hogy most már jó lenne valamit konkrétan is mondania, nem csak körülírnia. Jó, tudom, ilyenkor annyira sokat akar mondani, annyira sokat markol, hogy így jön ki belőle. Mindent meg akar osztani, csak épp úgy fogalmaz, hogy összeszaladnak a ráncok is a homlokomon. És nem kell félreérteni, imádom drága barátom képzeletbeli kirakósát pakolgatni, de amikor annyira fals darabok jönnek egymás mellé, hogy sehogy sem kerek a kép, akkor már szólok. Ember, ne így...
Első blikkre még mindig nem leszek okosabb. Az... kajak? Az...? Mint az a kibaszott film, de tényleg, azzal a rusnya bohóccal, de még annak is volt neve. Csak a kölykök hívták Aznak, akiknek fogalmuk sem volt róla mivel állnak szemben. De mi tudjuk. Valószínűleg egy mocsok ribivel, aki kihasználja az öccsét. Ez eddig is világos volt, a neve már kevésbé. Vagy számít ez valamit? Olybá tűnik, hogy nem igazán. Beleszívok a cigibe, hagyom, hogy a füst kellemesen borzolja végig az útját. Valahol ezért is szeretem. Nem tervezek leszokni, még ha sűrűn nem is gyújtok rá. Azért vállon veregetem ezt a jómadarat, látom rajta, hogy kezd lehiggadni. Nem tartom fejben, mióta is vagyunk itt, de már egy ideje sétálgatunk. A séta pedig kiszellőzteti a fejet, főleg ha mellé még ontja is a szavakat. A szavakat, amikre csak bölcsen bólogatok. Átérzem, megpróbálom realizálni a helyzetét. Köze lehet Sophie bedrogozásához, kapisgálom. Valaki itt nagyon túrta a szart, amibe majdnem belefulladtunk azon a bulin. A gyors cselekvésnek köszönhetően nem lett belőle végül nagyobb baj.
- Akkor csak egy kérdésem van cimbora, Sophiet miért akarták móresre tanítani? Persze értem, szemet szemért, fogat fogért... de kibe kötöttél te bele amiért bosszút állt és miért tette? Kit húztál meg, hogy ennyire felbőszítetted? - nem kell a szomszédba menni tippért, mit művelt ez a szentéletű. Az elsőszámú hobbijai közé szokott tartozni, hogy más csajait is kipróbálja. Már eddig... mert ahogy észrevettem, mostanság furán viselkedik. Olyan visszafogottabb, mint ha máshogy állna benne a szélkakas. A majdnem teljesen leégett csikket végül csak ledobom a földre, rá taposok. Mélyen beszívom a levegőt, körbe pillantok, majd ismét rá. Elmosolyodok. Látom a szemeiben azt a csibészes fényt, akkor látom azt, amikor rájön, tudom ám miben mesterkedik. Hát persze, engem nem tud átverni, nem tudna hazudni, mondjuk sosem akart. Csak van amikor nem mond ki dolgokat. Nem is baj, így is értem, amikor a cica elviszi a nyelvét.
- Együtt vagy Wendyvel, igaz?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park •• Szomb. Márc. 17, 2018 11:18 am

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Udvar és park ••

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Udvar és park
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Ház és udvar
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 04. Párizs környéke :: Versailles-i kastély-