Fogadótér és bejárat
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 4:22 pm
Today at 4:19 pm
Today at 4:18 pm
Yesterday at 10:59 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Fogadótér és bejárat •• Szer. Júl. 19, 2017 10:52 pm

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

971
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Vas. Júl. 30, 2017 6:37 pm


To  Pandora

Párizson szokatlan hangulat uralkodott el, sötét gomolyfelhők képződtek, és az eső lába már jócskán a város felett lógott, de nem akartam a négy fal között tölteni a napomat. A vasárnapok unalmasan telnek, ha az ember egyedül lakik, és bármennyire is szerettem a mostani lakásomat, örökmozgónak számítottam. Vidéken nőttem fel, a lételemem a tenni akarás, akár egy szőlősoron, akár egy virágos mezőn, de inkább kint legyek, mint bent. Hetekkel ezelőtt fura eseményeket indítottam el, amikor elhagytam a jegyzeteimet. A főnököm nem hallgatott rám, azt mondta örüljek neki, hogy itt dolgozhatom, ne is álmodjak egyelőre nagyobb előreléptetésre. Victoria elfoglalt, és sokan be akarnak jutni a terveikkel az irodájába, de ha lehetséges, akkor ne én legyek a következő púp a hátán. Kaden ágya mellett készítettem őket, megihletett a bátyám, és úgy éreztem, hogy valami maradandót vetettem papírra. Tisztában vagyok vele, hogy a divattervezés merőben protekció, és szerencse kérdése is, ha az ember lánya be akar futni, de mégis bíztam a tehetségemben. A rajzolással új dimenziók nyíltak meg előttem, nem egy átlagos lány voltam, hanem egy alkotó, egy igazi művész. A boldogságom kulcsa ebben rejlett, de nagyon megrémültem, hogy elvesztettem az akkori rajzokat. Egy estélyit, és egy menyasszonyi ruhát dobtam fel, a megszokottól eltérő kristályokkal. A vonaton még szépítgettem, de a fények, és a csillogás csak későbbi kiegészítője lett a remekművemnek. A Versailles-i kastély tükörterme tette fel az i-re a pontot, hogy igazán előkelő legyen a ruha összeállításom. A lágy esések, az anyagok különleges egyvelege egy kicsit földöntúlivá tették a vázlatokat, de imádtam…és pont hol hagyom el, hát az utolsó helyszínen…a kastély kertjében. Egy ideig még keresgéltem, de aztán beköszöntött a záróra, és muszáj volt elhagynom a terepet. A következő napokban sokszor jutott eszembe, de valószínű elmosta az eső, és nem maradt belőlük semmi. Érdekes, és fura tettvágy ébred bennem, és a közeledő rossz idő sem tántorít el attól, hogy elhagyjam a belvárost, és ismét ellátogassak a Napkirály kedvenc helyszínére. A történelmünk gazdag, és ihletadó, megannyi korszak ismétlődik a divatban is, megunhatatlan kellékekkel, kelmékkel. A taxit választom a közlekedési eszközömnek, és a fekete bogárral lépünk ki a francia főváros vérkeringéséből. A hajamat kontyba fogtam, és csak két tincs kunkorodik az arcomat keretezve. A mappámat a mellemhez szorítom a sofőr mellett, és az elsuhanó épületeket csodálva veszem észre azt a pár esőcseppet, mely a szélvédőre, és az ablakra csöppen. A villámlásnak, és a mennydörgésnek semmi nyoma, csak a derült égből érkező hatalmas és átlátszó csepp alakú formák emlékeztetnek egy égi természeti jelenségre. Félhomály borul Párizsra, és az azt övező területekre. A táskám féloldalasan pihen az ölemben, egy farmer, és egy kék bőrdzseki van rajtam. A magassarkút lapos talpúra cseréltem még az indulás előtt, hogyha sétálni támadna kedvem, akkor akadályoktól mentesen tudjam megtenni. Nemsokára meg is érkezünk, eddigre már jócskán szakad, és a megváltott útdíj kifizetése után futólépésekkel, a mappámat a fejem fölé tartva közelítem meg a bejáratot. Többen hagyták figyelmen kívül az időjós szavait, és keltek útra, hogy itt töltsék a délutánjukat, akárcsak én. Nem szomorkodom az elveszett jegyzetek miatt annyira, és megkísérlem reprodukálni az előzőeket, ha bejutottam a kastélyba. Beállok a sorba, és némileg lerázva a vizet, keresem elő a belépőre való pénzösszeget, de összeütközöm valakivel. Hirtelen kapom fel a fejemet, és sűrű bocsánatkérések közepette, mutatkozom be.
- Elnézést…én sajnálom, kissé szétszórt vagyok. Alyssa vagyok. – harapom be az alsó ajkamat, és a kezemet nyújtom az ismeretlen felé, mikor leesik ki is ő.
- Jesszusom Ms. Fournier…többet nem fog előfordulni. – ki ne ismerné a befolyásos család tagjait, de így élőben még kellemetlenebb a találkozás, ha még ügyetlen is mellé az ember.
- Hölgyem a jegye…elkérhetném a pénzt? – szól közbe az eladó, én meg kicsit szégyenkezve kaparom össze az árat. Milyen elegáns, én meg beégek egy ilyen neves ember előtt.







A hozzászólást Alyssia Bertrand összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 06, 2017 10:44 am-kor.
avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Kedd Aug. 01, 2017 9:10 pm

Alyssia && Pandora
Nem sokszor jövök erre helyre, pedig gyönyörű, de valahogy mostanság teljesen lefoglal a Louvre és az ottani kiállítások. Főleg, hogy zárós határidőn belül szeretnénk egy újabb ideiglenes kiállítást is a tető aláhozni, ahogyan szeretnénk együtt működni az itteniekkel és ezért voltam most is itt, hogy tető alá hozzunk valami olyan rendezvényt, kiállítást, ami páratlan lehet és még több embert vonzhat be. Sose szerettem igazán a tárgyalásokra járni, de nem csak a műemlékek beszerzése, a kiállítások megszervezése volt olykor a feladatom, hanem ez is. Nem csak eszes voltam, de ott volt a családi hírnevem és még a kinézetem is. Úgy gondolták a múzeum igazgatói, hogy még itt számítanak ezek dolgok, nem csak másfajta üzleti életben. Én pedig roppantmód nem szerettem, amikor csak ezekre adtak az emberek. Szerintem sok múlik a tárgyalási technikán, az, hogy meglássuk mivel is lehet kinyitni azokat a bizonyos kiskapukat.
Órák teltek már el azóta, hogy itt voltam és a nap is egyre inkább kezdett eltűnni a megjelenő felhők mögött, ami pedig az én éberségemet is egyre inkább vonzotta. Valahogy még az is érdekesebbnek tűnt, hogy miként is vándorolnak a felhők, mint Maximo beszéde. Mintha nem ugyanazt a csontot rágná már két órája, de mégis is akadt olyan, aki simán rábólintana az ötletére. Sietve pillantok a többiek irányába, amikor meghallom a nevemet, majd megköszörülöm a torkomat.
- Nem hiszem, hogy ezzel lendíteni is tudnánk bármin, de akár a kertben lehetne jótékonysági rendezvényt rendezni, az egyik báltermet pedig megnyitni a nyilvánosság előtt egy kisebb estére a jó ügy érdekében. – közben pedig szép lassan megálltam, kisimítottam a szoknyámat, majd a tollat kicsit megforgattam az ujjaim között. – A Louvre pedig éjszaka nyitva tartani, egy éjszakai látogatás biztosan mindenkit vonzana, főleg, ha még érdekesebbé tennék az egészet. Esetleg színészeket is fel lehetne bérelni, akik egy-egy előadást adnának elő a kor szellemében. Szerintem ez sokkal jobb, mint valami bazári vásárt rendezni bármelyik helyen is. – szögeztem le eléggé határozottan, majd pedig farkasszemet néztem Maximoval, hiszen nem féltem az ötletét kapásból elvetni. Hallottam a tárgyalomban való zúgolódást, de valahogy még ez se érdekelt. Inkább a terem pompája ejtett ismét rabul, a motívumok, a festmények… Mintha csak egy másik korszakba csöppentem volna vele, de aztán valaki csendre intet mindenkit, én pedig helyet foglaltam ismét.
- Köszönjük a részvételt, de úgy érezik a Louvre képviseletében itt lévő Ms Fournier ajánlata tetszetősebb. Még átbeszéljük és utána keressük Önöket. – csak egy aprót bólintottam, majd pedig szép lassan összeszedtem a cuccomat. A kabátomat könnyedén terítettem a vállamra, hiszen inkább volt elegánsabb poncsó, mintsem valódi kabát, majd a tömegen átvágva elindultam lefelé. Minden egyes lépést a magas sarkúm is jelzet, de ha ismerős arcot láttam, akkor mosolyogva köszöntem nekik, meg amúgy is. Éppen a telefonomat kezdtem el keresni a táskámban, meg a kocsi kulcsomat, mielőtt még Maximo utolérne és feltartana – még annál a pokol is jobb lehet -, amikor egyszer csak valaki nekem jött. Kicsit megtántorodtam, de szerencsére semmim se hullott földre és még én se.
- Semmi baj…. – kezdenék bele, amikor még az újabb szavaival igazán meglep. Pislogok párat, majd lassan leguggolok egy-két rajzot, vagy éppen skiccet kaparintok meg. Kíváncsian veszem szemügyre, majd a lányra mosolygok. – Ennyire rémisztő lennék? – kérdezem meg játékosan, majd amikor megszólal a pénztáros, akkor sietve teszem a kezemet a lány karjára, hogy csak hagyja.
- Pietro, velem van Alyssa. – ő csak sietve bólint, majd int, hogy akkor jöjjön a következő, hiszen most, hogy leszakadt az ég hirtelen mindenki meg akarja nézni a kastélyt is a kert helyett.
- Pandora, egyébként. – pontosítom a nevemet, jobb szeretem, ha így hívnak, mintha a családom nevét mondják. Főleg, hogy egyik név se én vagyok, valójában Jasmine-nek hívtak, amíg meg nem öltek egy rajtaütés során, de ezt most mellékes. – Ezek a te rajzaid? – pillantok rá kérdőn, hiszen a két megszerzett lap még mindig nálam van, közben pedig remélhetőleg egyre beljebb is haladunk a kastélyban. – Hmm, merre indultál pontosan? – nem olyannak tűnik, mint aki először járna így, én már csak felismerem az ilyenek, így biztosan okkal volt itt, de egyelőre a rajzait nem állt szándékomban visszaadni, amíg erre a két kérdésemre nem felelt.


■ ■  Remélem tetszeni fog. edi   ■ ■ credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Vas. Aug. 06, 2017 3:31 pm


To Pandora


Az eső rákezdett, a gomolyfelhők egy egységgé álltak össze, és más megoldás nem maradt, mint a rohanás a bejárat felé, de ott is még sorban kellett állnom. A vasárnapok zsúfoltak az év ezen szakaszában, és a Versailles-i kastély amúgy is az egyik legnagyobb nevezetesség Párizs környékén. Nem csoda, ha rengeteg turista választotta volna úti céljául, de nekem más mozgatórúgóim voltak a látogatást illetően. Szerettem volna visszahozni a régi vázlatok emlékét, hogy ne vesszenek el örökre. A menyasszonyi ruha formájára még nagyjából emlékeztem, de a másik valahogyan kicsúszott az elmémből. A szertelenségemnek, és a sietségemnek megvan az ára, mert belemegyek valakibe, és majdnem fel is döntöm, de én járok rosszabbul, mert a mappám fele lehullik. Mikor szokok már le arról, hogy szűklátókörűen közlekedjem? Bocsánatkérések közepette hajolok le, és amint meglátom, hogy kibe is sikerült belebotlanom, még el is pirulok. Pandorának hírneve van az élet bármely területén, nem is egy alkalommal láttam már a televízióban, vagy egy újság címlapján.
- Nem ijesztő, nézze el nekem, csak én vagyok szokatlanul balfék. – mentegetőzöm, és meglep ez a kedves hangnem. Nem szeretek ítélkezni a kinézet alapján, de egyértelmű, hogy nem ugyanazokból a körökből származunk, és az elit messze áll tőlem. Vidéken nőttem fel, a családom a saját birtokából él. A pénztáros sürgető válaszára kapom fel a fejemet, hogy bizony be akartam jutni a kastély területére, csak eddig még nem sikerült kiviteleznem a tervemet. Már éppen előkeresném a megfelelő összeget, hogy megváltsam a jegyemet, amikor a mellettem guggoló hölgy feláll, és a karomra téve a sajátját intézi el, hogy ingyen bemehessek. Elámulok, lehorgasztom a fejemet, és magamhoz szorítom a kis vázlataimat. Úristen, hogy fogom ezt meghálálni neki?
- Rendben, Pandora. – bólintok, eddig hangosan nem mertem kimondani a nevét, megmaradtam a hivatalos formánál. A szeméből nyíltság, és őszinteség sugárzik. Egy mosollyal viszonzom a gesztusát, és félreállok, hogy ne tartsuk fel a sort, és azt hiszem, ennyiben marad ez a kis összeütközés is, de a rajzaimról kezd el érdeklődni.
- Igen, az enyémek. – szorítom a mellkasomhoz, és a lépcső fele pillantok, ahol egy előkelőbb úriember jön le lefelé, de akkora hévvel, hogy két embernek is arrébb kell ugrania. A tekintetemet úgy vonzza a megjelenése, igazán helyes, de ez a gőgösség, ami árad belőle…fura.
- Ismeri? – siklik át a tekintetem Pandorára, mert úgy tűnik, hogy neki annyira nem ismeretlen a férfi személyazonossága.
- Aj, köszönöm őket. – kapok észbe, és elveszem a két kezdetleges ruhakölteményt, a kérdésére meg azonnal rávágom a válaszom.
- A Tükörterembe készültem az ihlet miatt. – magyarázom sebtében, és elrejtem a mappámba az összes papírt.
- Tudja, divattervező leszek egyszer, ha komolyabban fognak venni, de addig sem mondok le a tervezésről, szóval, ha jönnek az ötletek, akkor fogom a kis kellékeimet, és nekiállok alkotni. A szép helyek lenyűgöznek, és a Napkirály által tervezett bálteremnél azt hiszem nincs is látványosabb. Azt hallottam, hogy mostanság terveznek egy nagyszabású eseményt is, amire még a nyáron kerül sor, de annyira titkolózik a sajtó, hogy még ebben se vagyok biztos. Egy korhű ruha, az akkori divat… - lelkesülök fel, és megint fél méterrel a föld felett lebegek, de azonnal befogom a számat, amikor a szívtipró vetődik mellénk. Furán mér végig, de nem is én vagyok a fő célpontja, hanem a mellettem álló hölgyemény.
- Pandora ezt nem úszod meg ennyivel. Azt hiszed, mindenkit elbájolsz, ha beteszed a lábadat a terembe? Ezt még nem játszottuk le. – fintorogva mondja ki a sérelmeit, aztán szó nélkül faképnél hagyja a kettősünket. A külső nem minden ezek szerint, árad belőle az ellenszenv, és el is éri azt, hogy az előítéletes énem hóhér kezére kerüljön.
- Mekkora egy tuskó. – csúszik ki a számon a nyílt véleményem.



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Kedd Aug. 08, 2017 11:32 am

Alyssia && Pandora
Elmosolyodom a lány zavarán, hiszen igazán aranyosnak tűnik, másrészt meg még mindig kicsit zavaró, hogy az emberek ennyire szabadkozni kezdenek. Ha még mindig csak Jasmine lennék, akkor biztosan csak bocsánatot kért volna, vagy még talán annyi se történt volna. Magam sem tudom, hiszen nem ismerem, de azt már megtanultam, hogy a „híresebb” emberekkel mindig másképpen viselkedik a többség sajnos.
- Szerintem mindenki szokott olykor ügyelten lenni, másrészt meg én se figyeltem. Éppen a telefonomat szerettem volna előhalászni a táskából. – szólalok meg igazán kedvesen, miközben összeszedjük a széthullott cuccait. – Így én is elnézést kérek. – teljesen komolyan gondolom, mert ha figyeltem volna, akkor ki tudtam volna kerülni őt, de egyikünk se tette meg, ez pedig nem baj. Igazán kedvesnek és aranyosnak tűnik.
Csak bólintok egy aprót, amikor sikerül elérnem, hogy a keresztnevemen szólítson.  Lehet nem ismerjük annyira egymást, de így egyszerűbb, meg jobb szeretem én is ezt. Na, meg így talán nem fog minden kíváncsi szempár rám szegeződni, mint amikor meghallják a nevemet.
- Igazán tehetséges vagy. – szólalok meg, majd követem a lány pillantását. Arcomon semmi érzelem nem tükröződik, hiszen nem rossz ember az illető, de a férfiak sose tudnak igazán veszíteni. Pedig az övében is lenne potencia, csak nem ahhoz, amire most szüksége van mind a két helynek.
- Igen, ismerem őt. – pillantok vissza az angyali fürtökkel és kicsit magamra emlékeztető lányra. Majd végül inkább elindulok egyre beljebb, hiszen úgy néz ki, hogy nem mostanság fogom elhagyni ezt a helyet, bár nem is bánom annyira. Nem éppen szeretek ekkora felhőszakadásban vezetni, meg amúgy is szeretek itt lenni. Gyönyörű ez a hely.
- Nincs mit és izgalmasan hangzik. – a cipőm koppanása hangosan visszhangzik a teremben, hiszen remek már itt az akusztika. – Ezek szerint akkor csak divatrajzokat szoktál rajzolni? Elképzeled, hogy régebben milyen ruhákat hordhattak az emberek, vagy miért éppen a tükörterem? – pillantok rá kíváncsian, miközben a táskámat visszarakom a vállamra. Csendesen hallgatom azt, amit a lány mond és a mosoly szélesebbre kúszik az arcomon. Igen, sok mindent nem kötünk a sajtó orrára, először is tényleg lesz egy olyan esemény is, de most nem is amiatt voltam itt, hanem sokkal inkább más miatt. Másrészt meg először meg kellene tervezni a plakátokat és a meghívót is, de mielőtt felelhetnék a szavaira megjelenik a korábban nézett férfi. Sietve torpanok meg és kíváncsian billentem oldalra a fejemet.
- Tényleg most a frászt próbálod rám hozni Maximo? Ez annyira nem a te világod, inkább majd ugorj be Louvre-ba, ha sikerült lecsillapodnod és megbeszéljük. Másrészt meg nem én döntöttem a tervekről. – felelem könnyedén, mire csak még inkább morogni kezd az orra alatt, végül pedig sietve távozik. Látom még, ahogyan rohanni kezd a kocsija felé, hiszen esernyője sincsen, de aztán visszafordulok a leányzó mellé, de a szavaira csak megrázom a fejemet.
- Nem az, csak kicsit ingerült jelenleg. Egyébként egészen kellemes társaság tud lenni, de sajnos a terveit elvetették egyelőre. – rántom meg alig láthatóan a vállaimat, majd pedig újra neki vágok a gyönyörű kastélynak a megfelelő termek felé.
- Visszatérve rád és arra, amit mondtál. Csak divatrajzokat készítés, vagy netán meghívók és plakátok terveit is vállalnád? A sajtó meg értesül arról, amiről értesülnie kell. Sehova se rohanunk és mindig sokszor kérdőjeles, hogy egy-egy elfogadott ötlet meg is valósul-e vagy nem. Sok múlik a támogatókon és azon, hogy mennyire is sikerül kivitelezni a dolgokat. – avatom be, mert tényleg tervbe van véve egy régi korokat idéző bál is, de még mindig nem dőlt el teljesen, hogy valóban megrendezik-e. Sok más egyéb ötlet is van és sokszor a pénz is beszél. Elég csak arra gondolni, hogy hamarosan egy jótékonysági est miatt is jöhetek ide vissza. A jótékonysággal nincs bajom, de valahogy nem rajongok még mindig az ilyen fajta partikért.


■ ■  Remélem tetszeni fog. edi   ■ ■ credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Vas. Aug. 20, 2017 2:42 pm


To  Pandora

Az ügyetlenségem nem ismer határokat, és nagyon is tisztában vagyok vele, hogy egy híresebb család sarját felborítani nem túl előnyös. Van bennem egy kis félsz, a gyomrom is megemelkedik, és hirtelen süllyed alá, mintha egy hullámvasúton ülnénk. Nem szeretek szabadkozni, de minden esetben ezt teszem, de ahogyan felpillantok rá, és kedvesen hárítja a felelősségemet, nem tudom miért, de úgy érzem, hogy ő sem különb nálam, csak jobban kezeli az effajta kalandokat.
- Akkor egyezzünk ki egy rossz ütközésben, és valóban azt hiszem kettőn áll a vásár. – egy bátortalan mosollyal támasztom alá a mondandómat, miközben összeszedjük a táskámból kihulló vázlatokat, és ismét egyenesbe jövök.
- Köszönöm, ez az életem. – könnyedén ejtem ki a szavakat, mert valóban ez a valóságalapjuk. Nem tudnám elképzelni másképpen az életemet, csak úgy, ha alkotok, és ruhákat készítek, érdekes, mert ez még annyira nem forrott ki bennem, hogy melyik irányba indulnék el. Az is lehet, hogy a kiegészítők lesznek az én világom, és nem a konkrét anyag, melyet a modellek, aztán majd az átlagemberek hordanak. Nem értem még be, és sok tényező játszik közre, hogy ezt a döntést meghozzam, de addig is, azt véssem papírra, amihez éppen kedvem van. A közelünkben pufogó férfira siklik a tekintetem, amikor rákérdezek, hogy ismeri-e, de egyértelmű, én meg nyíltan fejezem ki a nem túl kedves véleményemet róla. Lerí, hogy nem tetszik neki a kialakult helyzet, és az előbbi gondolatmenet, melyen elindultunk Pandorával totál kimegy a fejemből, hogy tulajdonképpen mit is keresek itt, mert odalép hozzánk az említett úriember, és szinte letámadja a mellettem álló nőt. Pislogok, mint borjú az új kapura, és leforráz ez a mérhetetlen arrogancia, és ellenszenv, ami árad belőle. Fél füllel elkapom a nevét is, de nem szólok bele a szóváltásukba, de amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan szívódik is fel.
- Előfordul mindenkivel…a főnököm is állandóan kiakad, és hasonló hangnemben adja a világ tudtára, ha nem tetszik neki valami. – mosolyogva zárom le a férfiról alkotott párbeszédünket, és beljebb merészkedem a folyosóra, pontosabban egy árkádos területre, mert innen nyílik a Fegyverek tere. A sakktáblára emlékeztető sziluett remek akusztikájú, és minden egyes mondatot visszavernek a falak.
- Jaj, bocsánat…igen a divatnál tartottunk. – igazítom meg a vállamon a táskám pántját, és összeszedem a szétkuszálódott gondolataimat.
- Még nem tervezek konkrét ruhákat, ott még nem tartok, ezek saját ötletek, de a munkahelyemen sok mindennel foglalkozom. A plakátok, és a meghívók is benne vannak, de a számítógépes tudásomon van mit csiszolni, így besegítek a formatervezőknek, meg a grafikusoknak. Szóval valóban készülőben van egy ilyen tervezet. – harapom be az ajkam alsó szélét, és felpillantok a homlokzatra.
- Még nem döntöttem el, hogy mivel mennék tovább. Minden érdekel, és ez benne a legnehezebb. – sóhajtok egyet, és a lépcsőkre tekintek.
- Nem lenne kedved megnézni a Herkules szalont? A kertre néznek az ablakok, és hamarabb el lehet jutni a Tükörterembe. Már olvastam rólad, de személyesen más…minden. Milyen ügyeken dolgozol most, van konkrét projekt a múzeumnál? A kurátor szakma szintén nem a könnyű hivatások egyike. – oldalasan haladok mellette, és azon járnak a kis agytekervényeim, hogy a rossz idő ellenére mekkora szerencsém van. Egyszer adódik az életben hasonló lehetőség, és ha már úgy hozta a sors, akkor minden percét ki akarom használni a Pandorával tölthető időnek. Felnézek a munkásságára, és első benyomásra nagyon is kedves. Lehetséges, hogy a pénz nem változtatja meg az embereket, és amiket régen írtak róla, azoknak a fele sem igaz?



avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Hétf. Aug. 28, 2017 9:51 pm

Alyssia && Pandora
- Rossz? Azt se mondanám, hiszen olykor egy-egy ütközés is jól elsülhet, nem? – kérdezem meg barátságosan, mert lehet balszerencsés volt a találkozásunk, de akár lehet valami jónak is a kezdete. Szeretnénk ebben hinni, mert nem tűnik olyan lánynak, akit inkább elkerülnék, mintsem váltsak vele két szót. Kedves, aranyos és talán a régi önmagamra is emlékeztet kicsit, mielőtt meghaltam volna, de erre inkább jobb nem is gondolni.
- Jó is az, ha az ember azt csinálja, amit szeret és nem adja fel az álmait. – mosoly pedig továbbra is ott ül az arcomon. Én is szerettem rendőr lenni és talán visszamennék, ha nem pont egy ilyen testben térek magamhoz a halálom után. Nem is a testtel van a gond, hanem a családdal. Hamarabb akadályoznák meg, mintsem kettőt pislognék. Meg magam sem tudtam, hogy képes lennék-e rá, hiszen mégis csak ott él bennem az utolsó bevetésem, amikor lelőttek és pontosan tudom milyen érzés a saját véremnek az íze. Picit még a hideg is kiráz, így sietve hagyom abba inkább az elmélkedést, hiszen most a másik szenvedélyemnek élek, vagyis a történelemnek.
- Nem irigyellek érte, szerencsére az én főnökön igazán aranyos úriember. Igaz, már lassan ő is kiállítási darab lehetne, de imádja a munkáját. – azt pedig remélni tudom, hogy a játékosságot érezni fogja, mert nem a kor határoz meg minket, hanem a viselkedésünk. Én ebben hittem és számomra kivívta a tiszteletet a főnököm és úgy éreztem, hogy még sok mindent tanulhatok tőle. Hiába olyan idős már, hogy inkább nyugdíjban lenne a helye, szerintem, ha elmenne nyugdíjba, akkor is napi szinten visszajárna. Ez az ő „gyermeke”, ahogyan fogalmazott már néha.
- Izgalmasnak hangzik és biztosan nagyon ügyes lehetsz. Legalábbis a rajzaidat látva. – tényleg remekül rajzolt, ehhez azért van szemem. Nem véletlenül dolgozom egy múzeumban se. Szép is lenne, ha nem tudnám díjazni az alkotásokat. – Hmm, és esetleg egy külön megbízás nem érdekel téged, vagy csak a munkahelyeden keresztül vállalsz? – kíváncsiskodtam kicsit, hiszen ha lenne egy tippem, hogy hol dolgozik…. Nem, a céggel nem volt bajom, de nem őket kérném fel a munkákat. Jobb szerettem nem túl ismert tervezőket, grafikusokat mindig megbízni, mert úgy éreztem, hogy mindenkinek jól jön egy segítőkéz, akinek révén kicsit végre megismerhetik a nevét. Ez pedig olyan munka lenne, legalábbis szerintem, de az is lehet, hogy neki nem tetszene. Ki tudja.
- Sok lehetőség van és szerintem nem baj az, ha az embert minden vonz. Szélesebb lehet a látóköre és több lábon is állhat. – én ezt így láttam, de az is igaz, hogy a divatszakma rejtelmeihez nem értek. Biztos vagyok az előző Pandora értett volna, de én nem és sose vonzott a kifutók világa is, nem véletlenül utasítottam anno is vissza állandóan az ilyen felkéréseket, amit sokaidra fel is fogtak, hogy felejtsenek el. Annak az életnek már vége.
- Látom utánajártál a dolgoknak. Sikerült már az egész helyet bejárnod, vagy még csak bizonyos szegleteit? – közben pedig egy aprót bólintottam is, hogy mehetünk arra is. Szerettem elveszni ezen a helyen és most úgyis akad rövidke szabad percem, mert a megbeszélésnek, tárgyalásnak is hamarabb lett vége, mint terveztük. Ami olykor nem baj. Inkább legyen valami lényegre törő, mint hosszadalmas és kerülje a forrókását ilyenkor. – Most éppen az itteniekkel próbálunk egy közös nyíltnapot megszervezni, de arról, hogy mi lesz és mi nem lesz, arról sajnos nem beszélhetek, meg mindig minden változhat ott is. – felelek röviden és tömören, mert ez az igazság. Nem beszélhetünk a készülő dolgokról se, amit valamilyen szinten megértek, azért nem kis pénzek forognak ott se. Meg amúgy se mindig sikerül megszerezni azt, amit szeretnénk, így utolsó pillanatokban is módosulhat a terv.

■ ■ credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Vendég tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Szer. Szept. 06, 2017 10:46 am


To  Pandora

Pandora nagyon kedves, merőben eltér attól a képtől, amit a média, és a családja épített fel róla. Csodálom a hasonló nőket, akik ennyire meg tudják őrizni önmagukat a nagyvilág előtt, és marad bennük tolerancia, és alázat. Sokaknak a pénz hatalom, és vissza is élnek vele, de mit mondhatnék, ha még a jegyemet is kifizeti, és az ütközéssel kapcsolatban is pozitívan reagál?
- Igazad van, ebben csak jó van. – felnézek rá, és most kicsit izgulok is, hogy éppen egy olyan személlyel beszélgetek, aki a televízióban, de még egyéb médiás hálózatokon is feltűnik. Az életben erre a lehetőségem mennyi is volt? Kár latolgatni a számokat, mert bizonyosan egy darabig még emlegetni fogom, hogy összefutottam vele, és leszáll a fejemre ez a nem is tudom, hogy milyen köd. Csípjenek meg, ha ez igaz, és nem csak egy amerikai vígjáték főhősnője vagyok!
- Ezzel én is egyetértek, de néha nagy áldozatokat kell azért hozni, hogy az ember elérje a céljait. Nekem ez távolságot jelent a családomtól, és a bátyámtól, de nem panaszkodom. – a pillantásom másfele illan el, mert eszembe jut Kaden, és az utolsó veszekedésünk. Örülnék, ha ő is támogatna a divattervezésben, de szerinte csak időpocsékolás, és humbuk hivatás, amire nem lehet alapozni. A gazdagok kiváltsága, hogy divattervezők ruháit viseljék. Miért érzem a mai napig rosszul magam attól a ténytől, hogy ennek ellenére én még is erre vágyom? Lesz még alkalmam beszélni a testvéremmel?
- Az idősebbeknél már ott van a türelem. Talán elhamarkodottan ítélkeztem a főnököm felett is, hiszen egy szalont vezet, és most én vagyok a kezei alatt csak. Olyan lehetőség ez, amire egész életemben vártam. – teszem mellé, mert kiskorom óta ez hajtott, ebben láttam a jövőmet. A szüleim, és a nagyszüleim is más irányba tereltek volna, de rá kellett jönniük, hogy más vagyok, mint a Bertrandok nagy része. A művészet erősebb intuíció volt, mintsem borász, vagy szakács legyen belőlem.
- Köszönöm szépen. – hadilábon állok a dicséretekkel, nem olyan gyakran osztogatják, de mindig zavarba hoz, ha egy idegen becsüli meg a munkámat, és a belé fektetett energiámat, és időmet.
- Milyen külön munkáról lenne szó? – kíváncsiskodva pillantok a mellettem haladó nőre, és ha nem is mondom ki, de felcsigáz a másodállás, mind szakmai fejlődés, mind a pénz szemszögéből.
- A több lábon járással az ember megtanul saját magáról gondoskodni, és nekem pontosan ez a célom. Még nem hallottam ugyan a részleteket, de érdekelne az ajánlat. – húzom ki magam, és az impozáns térről most az egyik lépcsősor felé tartunk, megannyi kérdéssel a fejemben.
- Eddig kétszer jártam itt, de egy-két terem már megfogott, és akkor több ideig maradtam ott. Ez az egész kastély egy felfedezésre váró hely. Megpróbálom nem a turisták szemével látni, és rohanni, hanem elveszni a részletekben, és ebben rejlik az igazi művészet. – avatom be a gondolatmenetembe, miközben a Herkules terembe lépünk.
- Megértem, és nem is kérdezek többet a projektről. – még egy képzeletbeli cipzárt is elhúzok az ujjammal, míg az egyik freskóra nem esik a pillantásom.
- Konkrétan művészettörténész vagy? Az egyik legnevesebb múzeum munkatársa vagy, ami hihetetlen nagy siker. Szoktál tárlatokat vezetni, vagy esetleg dolgozol valami saját művön? Melyik a kedvenc korszakod? – tátva marad a szám a kézi alkotást látva, és ha tehetném, akkor égig érnének a kezeim, de túl kicsi vagyok, és ez már műemlékhely.




avatar
Vendég
Tell me your secrets



Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Kedd Szept. 12, 2017 6:10 pm

Alyssia && Pandora
- Sajnálom, de a távolság nem azt jelenti, hogy el is veszítjük a családunkat. A mai technikával pedig egészen megoldható az, hogy lásd őket vagy beszélj velük. – pillantok rá barátságosan, mert elhiszem, hogy hiányzik neki a családja, nekem is hiányzik, még ha ezt az érzést senki se értené meg. Anyának és apának hívni egy-egy idegen személyt és tudni, hogy a valódi szüleim, mármint Jasmine Fisherként ismert szüleim vélhetően miként roskadtak magukba a lányuk elvesztése miatt. Második esély, ami még se olyan fenékig tejfel, mint bárki is képzelné.
Csendesen hallgatom azt, amit mond, miközben kibújok a „kabátomból”, mielőtt rám melegedne, majd a karomra terítem. Néha egy-egy apró biccentés, vagy köszönés kíséri a sétánkat, de ha ismerős helyen jár az ember, akkor nem kizárt, hogy felismerik vagy éppen „kollégákkal” fut össze. -  Az emberek mindig is szeretnek ítélkezni, az első pillanatban következtetések levonni és valahova elkönyvelni az embereket. Még akkor is, ha nincs igazuk velük, de szerintem az a lényeg, hogy képesek vagyunk-e belátni azt, hogy tévesen ítéltünk meg valakit vagy nem. Másrészt meg vélhetően felnézel rá, nem? Vagyis ha nem tartanád nagyra a munkásságát, akkor nem neki dolgoznál, vagy tévednék? – kíváncsiskodom kicsit és ha megvan a válasz, akkor folytatom. – Mindenki szeretne a maga ura lenni, ahogyan a főnökök irányába eleve van mindig egy kisebb előítélet, vagy hogy ne bírjuk őket és társai. Legalábbis szerintem ez is egy fajta emberi alaptulajdonság, még ha nem is a legjobb. – rántom meg a vállaimat alig láthatóan. Nem hittem volna azt, hogy ma még valaki „elrabol” és társaságom lesz. Ugyanakkor még se bántam ezt, hiszen remekül lehetett vele beszélgetni és igazán okosnak tűnt, meg kedvesnek is. Olykor mindenkinek kell egy kis beszélgetés egy idegennel.
- Meg kellene tervezni egy jótékonysági est meghívóját. Legalábbis elsődlegesen ez lenne, a többi meg gondolom jön magától, hogy miként is fog történni az esemény, vagy miként kötjük még össze a múlttal is. Nem kizárt, hogy nem én fogom elmondani a részleteket, de beajánlhatlak rá az illetékesek felé. - sok mindennel foglalkozom, ahogyan ezzel is kellene, de teljesen megbízok az asszisztensemben is. Meg egyébként is, ha tényleg tető alá akarjuk hozni a két hely összefogásával egy eseménysorozatot, akkor úgyis még sok tárgyalásra kell járnom majd, így nagyon időm se lenne, vagy még meglátom, hiszen igazán jó társaság Alyssia.
- Ezt örömmel hallom, ahogyan azt se riaszt vissza, hogy egyedül kell szembenézned a nagy emberekkel. – nehéz olyat alkotni, ami mindenkinek tetszik, de ha a többséget meg tudja nyerni magának, akkor nyertügye van.
- Mondhatni, de inkább kurátor. – értek hozzá, persze hogy értek, hiszen anélkül is nem lehetnék az, ami vagyok. De én inkább a legtöbb esetben a háttérben tevékenykedek, nem pedig a termek között vezetek tárlatot, pedig olykor igazán hiányzik. – Melyik nem? Nagyon sok korszakot imádok, így nem tudnék egyet választani, sajnálom. – mosolyodom el, majd sietve nyúlok a telefonomért, ami az ismerős dallamot játssza. Kíváncsian pillantok a képernyőre, de amikor meglátom, hogy kihív, akkor egyszerűen csak kinyomom a hívást és újra a lányra pillantok. – Neked van kedvenc korszakod? Nagyon ritkán szoktam tárlatot vezetni, főleg mostanában, amikor sok a tennivaló. Te már jártál ott?- nem ő lenne az első francia, akinek még nem sikerült bejutnia vagy még eljutnia se odáig, hogy a kilométeres sort kivárja. Így emiatt biztosan nem ítélném el, ha nemleges lenne a válasza.

■ ■ credit

avatar
Elit
Tell me your secrets

489
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat •• Szomb. Szept. 23, 2017 10:34 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

971
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Fogadótér és bejárat ••

Tell me your secrets


Fogadótér és bejárat
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó
» Fogadások (2014)
» Telihold Fogadó
» Fogadások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 04. Párizs környéke :: Versailles-i kastély-