Hullámvasútak - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 10:00 am ✥

✥ Yesterday at 9:23 pm ✥

✥ Yesterday at 8:53 am ✥

✥ Yesterday at 8:05 am ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 10:34 pm ✥

✥ Csüt. Szept. 20, 2018 9:52 pm ✥

✥ Szer. Szept. 19, 2018 9:47 am ✥

✥ Kedd Szept. 18, 2018 7:25 pm ✥

✥ Hétf. Szept. 17, 2018 5:46 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Hullámvasútak •• Szer. Júl. 19, 2017 11:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Szer. Nov. 08, 2017 5:45 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Théo

Furcsa mód, még mindig nem érzem azt, hogy haza kellene indulni, jól érzem magam és szívesen töltöm az időmet Théo társaságában. Bevallom őszintén előítéletekkel és kényszeres megfelelési vággyal vágtam neki a napnak, és ha visszagondolok, hogy otthon még a körmeimet rágtam idegességemben olyan idiótának érzem magam. Ha jobban belegondolok, nem is ismerjük egymást teljesen, még csak az első szakaszban járunk, mégis gondolkodás nélkül megosztottam vele a titkomat, azt a dolgot amihez még nem volt elég bátorságom, hogy azzal az emberrel közöljem akivel tényleg kellene. Jólesően simul rám a meleg a kabát és igazán hálás vagyok neki, amiért ennyire törődik velem. Az, hogy a testvérével járok és fél lábbal a családjukba tartozom még nem kötelezné arra, hogy ilyen figyelmes legyen velem. Mégis az, és tudom, hogy nem csak a vér miatti kötelék kötelezi arra, hogy ilyen legyen irányomban, őszintén hiszek abban, hogy kedvel, az ilyesmit nem lehet csak úgy megjátszani. A nők amúgy is nagyon jól ráéreznek a dolgokra és ez alól én sem vagyok kivétel.
- Halkan megsúgom neked, hogy azért néha rám tör a féltékenység, amikor órákon keresztül képes pengetni a húrokat. a rajongó nők táboráról nem is beszélve. Nehezen sikerült megszoknom azt a figyelmet amit mindig kap, nehéz figyelmen kívül hagynom, hogy eléggé népszerű a nők körében. Na nem mintha nem bíznék benne, hiszen tudom, hogy szeret és a hűség mindkettőnknek fontos, de azért inkább nem gondolok bele, hogy mi lehet a rajongó leveleknek a tartalma. Jobb is ez így.
Ahogy megáll én is megtorpanok és kíváncsian méregetem végig. Most hirtelen nem tudom eldönteni, hogy jó dolog az, ha támadt egy ötlete vagy sokkal inkább félnem kell tőle. Soha nem tudhatod mi jár egy Dubois fejében és ez különösen igaz Théodore-ra, ez ma bebizonyosodott.
-Öööö....rendben Théo. Nem mozdulok, de remélem tényleg két perc a két perc és nem fog rám esteledni itt. támasztom neki a hátam a lámpaoszlopnak. Egy ideig még követem távolodó alakját, de a tömegben olyan gyorsan felszívódik, hogy esélyem sincs kilesni merre ment, így hát előkapom a telefonom a zsebemből és kihasználva a pillanatnyi egyedüllétem egy gyors SMSt küldök Sergenek. Biztosítom róla, hogy még egyenlőre nem lettem feláldozva és úgy tűnik, hogy a Duboisk pincéjének sem leszek a fogja. Várakozva figyelem az előttem hullámzó tömeget, amíg végül meg nem pillantom Théot.
- Tényleg nem várakoztattál meg. üdvözlöm széles mosollyal, majd kitapogatom a a fejpántot amit az imént nyomott a fejemre. Elnevetem magam, de azért büszkén viselem az újdonsült fülecskéimet. - Gyere Mickey, mutasd meg nekem hol van az az étterem. A fejemen boldogan táncolnak az új füleim ahogy a szél mozgatja őket, ha Théo nem adta volna ide a kabátját eddig már szétfagytam volna a hirtelen támadt széllökések miatt. A napocska bár próbál küzdeni és előbújni a felhők mögül, sugarai már nem árasztanak meleget. Jól esik az étterem melegébe lépni, én eddig valahogy mindig elkerültem ezt a helyet, kislányos mosollyal nézek szét a kastélyra hasonlító helyiségben. Olyan érzésem van, mintha a szivárvány kellős közepére kerültem volna, az élénk színek mindenféle rendszer nélkül váltakoznak, színes asztalok, falak, függönyök, történetesen látszik rajta, hogy teljesen gyerekbarát és tökéletesen beleillik Disneyland világába. Az egyik kétszemélyes asztalhoz ülök le, közvetlenül az ablak mellett, ha már itt vagyunk semmi pénzért nem szalasztanám el a kilátás nyújtotta szépséget. A hófehérkének öltözött pincérlány szinte pillanatokon belül az asztalunknál terem, mosolyogva nyújtja át az étlapot. Gondosan olvasgatom a kínálatot.
- Kacsamell filét és zöldséget kérek, és egy pohár narancslevet. miután Théo is elmondja a rendelését, a pincérlány mosolyogva tűnik el a konyha irányába.
- Következő alkalommal én szeretnélek elhívni téged egy igazi Léah napra. mondom neki, ellent mondás nem tűrő hangon és belekortyolok az időközben kiérkező narancslevembe.
- Jó étvágyat. mosolygok rá, mielőtt megkóstolnám a kacsamellet, aminek már az illatától beindul a nyálelválasztó rendszerem.
- Hmm...ez tényleg nagyon finom... Észre sem vettem, hogy mennyire éhes vagyok, szinte két pofára tömöm magamba a kaját, ami ennek köszönhetően gyorsan el is tűnik a tányéromból.  
■ ■■ ■love ■ ■credit



Tanárok
avatar
● ● Posztok száma :
180
● ● Reag szám :
145
● ● karakter arca :
Clémence Poésy


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Szomb. Nov. 11, 2017 2:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Léah && Théo
In every real man a child is hidden that wants to play

Na igen, a féltékenység, minden kapcsolat megrontója... Átérzem Léah helyzetét, nehéz lehet egy Dubois fiú mellett. Nem szeretnék túlságosan egoistán hangzani, de tényleg vonzzuk a nőket, és attól még, hogy Serge arca annyira nem ismert, mint a zenéje, ez vele sincs másként. Csakhogy a bátyám hűséges típus, jól tudom, mert én nem vagyok az, engem a hiúságom éltet, mindig kell valaki, aki feltüzeli azt, aki érezteti velem, milyen nagyszerű vagyok, és erre hosszú távon egyetlen nő sem volt képes. Léah viszont, bármit is kínál a bátyámnak, határozottan kielégíti őt vele. Nem hiszem, hogy Serge valaha is félrelépne, mindegy, mennyire makacsul udvarolgatnak neki. Ezt irigylem a kapcsolatukban.
- Csak két perc, ígérem! - szabadkozom, mielőtt magára hagynám. Elvihetném magammal, de abban semmi meglepetés nem lenne, és különben is, hazafelé még megállhatunk egyszer, ha venne a bátyámnak vagy bárki másnak valamit. Ez most azonban az én ajándékom neki, és szeretném, ha meglepetés lenne.
Újdonsült füleinkkel együtt indulunk el enni valamit. A hely egy kicsit... öhm... színesebb, mint emlékeztem rá, de úgy látom, Léahnak tetszik. Ennek örülök, mert lehet, hogy magamtól nem ültem volna be ide, de ha ő is lelkes, hát én is az vagyok. Az ablakhoz ülünk le, és ahogy Hófehérke jön kiszolgálni minket, képtelen vagyok nem játszani egy kicsit.
- Mit tudnál ajánlani egy éhes kisegérnek, kedves? - pöckölöm meg a füleimet, Hófehérke pedig nagyon is vevő a flörtre. Pár ízléses, kaján mondatot váltok vele, végül a spagetti mellett döntök kólával, a lány pedig magunkra hagy minket, hogy leadja a rendelésünket. Bocsánatkérő mosolyt küldök Léahnak, amiért az orra előtt álltam neki szédíteni. Rossz szokás, néha előtör belőlem, főként, ha látványosan bizonyítani szeretnék valamit. A flört számomra már rég nem az élvezetről szól, sokkal inkább a bizonyításról.
- Egy igazi Léah napra? Remekül hangzik! Csak dobj rám egy sms-t, amikor úgy érzed, és máris a tiéd vagyok. - mondom, majd jó étvágyat kívánva én is nekilátok a kiérkező ételnek. Bár Hófehérke hozza ki, ezúttal nem állok le vele flörtölni, inkább nekilátok mielőbb elpusztítani a tányérom tartalmát, és szinte sokkot kapok, amikor Léah megelőz. - Azt mondják, nekem kilenc gyomrom van... Neked viszont tizenkettő, plusz a bébi! - nevetek, és egy kicsit még beszélgetünk az italunk felett, aztán elcsábulunk egy nagy adag disney-s palacsintára, amit ketten nyomunk be, a végére már egészen haldokolva, mielőtt hazaindulnánk. Vagy gurulnánk, nézőpont kérdése. A kifelé vezető út is bő egy-másfél óráig tart, egyrészt mert nem sietünk, másrészt meg menet közben elrángatom még a lányt erre-arra, hogy végül kimerülten, de mosolyogva zuhanjunk be az autómba. Egészen hazáig fuvarozom Léaht, és ügyelek rá, hogy a bátyám karjaiig kísérjem, nem tartom fel őket azonban pár szónál tovább, indulok is haza egyből, kipipálva képzeletbeli listámon a sikeresen teljesített sógornő-próbát.
Ez egy igazán jó nap volt.

■ ■  köszönöm a játékot, fantasztikus volt! iloveu   ■ ■credit



Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
200
● ● Reag szám :
152
● ● karakter arca :
matthew daddario


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Nov. 20, 2017 7:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Feb. 12, 2018 4:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

és közben tökre ezt hallgattam, szóval lehet neked is bejön közben https://www.youtube.com/watch?v=XWJrPzAUzAs
+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


- Hallod.. szerinted kajak jó ötlet most felülni erre? Most toltam be három hot-dogot..
-

Fintorgok egy sort a sorban állva, és ara gondolok, hogy milyen kár lesz azokért a kis csinos virslikért amik majd visszaköszönnek ha tényleg felülünk erre a szarra. Mármint nem vagyok benne biztos, hogy tiszteletüket teszik nálunk, de azért le merném fogadni, hogy nem fog örülni szerencsétlen gyomrom ennek az egésznek.
- Mondjuk egy jó hányásnak azért sohasem mondanék nemet.. -
Vigyorodom el, és lépek egyet előrébb a sorban, ami olyan kibaszott hosszú, hogy nem is látom az elején állókat. Körbenézek tanácstalanul: mi a faszt csinálok itt tulajdonképpen? Hogyan keveredtem ide tulajdonképpen, és miért nem ellenkeztem amikor Hófehérke odajött, hogy csináljunk egy képet - lehet azért mert Hófehérkének nagyobb csöcsei voltak mint a mesében -, ? Lehet, hogy amúgy kifejezetten élveztem az egészet, elvégre ez a kibaszott Disneyland ahol az álmaink valóra válhatnának, itt van mindenki: Ariel, Belle és Goofy is, meg ezer másik ember, gyerekek akik sikoltoznak, szülők akik képeket csinálnak minden pillanatról, és itt vagyunk mi: két suhanc kölyök akik úgy állnak a sorban mintha az egész szaros hely az övéké lenne, és szívességet tesznek mindenkinek amiért nem furakodnak a sor legelejére.
Közelebb hajolok Preehez.
- Ezután az elvarázsolt kastélyban mutatok valami ütőset.. -
Susogok a fülébe, aztán elhajolva kacsintok is, és ez egyszer nem a farkamra gondolok hanem pár kis bogyócskára amik a pénztárcámban hevernek és igazán elvarázsolttá teszik azt a kastélyt.
Még egyet lépek közelebb, a melkasom előtt fonom össze a kezemet, és bámulom a fejünk fölött száguldozó hullámvasutat, nézem a sikítozó embereket, a kisgyerekeket akik anyjuk kezébe kapaszkodnak, és elképzelem magamat odafent: eleinte kurvára élvezem.. nem eleinte sem élvezem, tériszonyom van, és egy percig sem tudnám élvezni ezt a szart, és ha ez majd nem lesz elég, hogy halálra váltan szorongatom majd Pree kezét, mint ribanc a kuncsaft farkát, még tuti ki is dobom a taccsot valamelyik gyökér fejére, aki ugyan így fog itt állni várva a jegyére, meg arra hogy bejusson, mintha ez lenne élete legjobb pillanat, és aztán telibe hányja valaki.
Felnevetek ezen, egészen abszurd és undorító de azért vicces. Mármint nyilván nem nevetnék ha valaki most lehányna, de tuti nem kezdenék sikítani: hánytak már le rosszabb és rosszabb helyzetekben is.
Azért óvatosan arrébb állok - mintha megmenthetne bármi! -  és megtörlöm az izzadt kezemet a nadrágomba, észre sem vettem, hogy izzadni kezdett: izgulok. Nem akarok felülni.


Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Feb. 12, 2018 6:45 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

Egyesek azt mondhatnák, hogy de a mi korunkban, mit keresünk Disneylandben? Azt amit mindenki: kalandot, mókát és szórakozást. Itt büntetlenül sikíthatsz, hányhatsz és érezheted jól magad anélkül, hogy bárki ferdén nézne rád. Mert mindenki más is sikítozik és dobja ki a kölyökrókákat ha megerőltető. Imádom a hullámvasutat. Adrenalin. Persze legelőször a tetején akartam leszállni, hogy hát ez mégse olyan jó ötlet és akkor én most mennék. De olyankor már nincs választás. Megkapod a pár másodpercet, amíg gondolatban elsorolod az összes bűnödet és elindul. Zuhantok. Bele a semmibe, bőszen imádkozva, hogy ne most. Ne nálatok legyen meg az a pont, amikor a technika beint és lereptet. Halálosan jó móka.
- Mondtam, hogy ne zabáld tele magad, nem esküvőn vagyunk. - vigyorgok rá együttérzéstől mentesen. Én is ettem, de vele ellentétben leparkoltam egy hot-dognál és én tudom mire számítsak. Ő meg megígérte. Az én füleimnek pedig a hallott ígéret olyan, mint a foxinak a labda. Nem tudok lekattanni arról, hogy megkapjam. Hogy az enyém legyen. És drága Sil most sajnos labda. Vau-vau!
- Lehet azt a körhintán kellene beadni. Mint a körslag. - jegyzem meg nevetve, mert vizuális alkat lévén rögtön meg is jelenik előttem a kép. Nem túl gusztusos, de legalább őszinte. - Csak engem hagyj ki a szórásból. Minden testnedvedre nem vagyok testközelből kíváncsi. - súgom felé, mert egyik nagy előnye amellett, hogy bírom azt, hogy nem sértődik meg ha nem kimért és fárasztóan unalmas témát rágcsálunk. Egyébként pedig ezt még az előttünk, mögöttünk állók is értelmezhetik úgy, ahogy szeretnék. Az emberek legnagyobb részének az a baja, hogy saját magától is idegenkedik, így másoktól meg főleg. És ezt sose fogom megérteni.
- Csak ne hagyj a falra mászni. - vigyorgok a kacsintásra, mert egy ilyen színezetű mondat a szájából nos vagy perverz, vagy elszállós. És valahogy nem tudom, kétlem, hogy az előbbiről lenne szó. De az ígéretek mellett a meglepetés a másik kedvenc fogalmam, pláne ha jó. Akkor különösen. A rossz híreket nem szeretem. És ma lazítunk. Csak így. Spontán. A harmadik kedvenc fogalmam. Mert azon elven, hogy ha agyongondolsz és agyonszervezgetsz valamit várva, hogy jó lesz csak a csalódás nevű táblába vered be a fejed. Csak jó társaság kell és a helyszín mindegy. A sor persze tetű lassan halad, mint általában. Nem szeretek várakozni, nem is vagyok túlságosan híres a türelmemről. Vagyis legalább annyira, mint egy ragadozó. Nézlek, figyellek, mert a végén úgyis meglesz amit szeretnék. És ha már itt tartunk most foxi üzemmód van, szóval érzem én, hogy kisorolna mellőlem. Tehát mosolyogva karolok belé.
- A-aa.. - ingatom a fejem - Nem lógsz meg előle. - belépek elé, beszardíniázva kicsi testem közé és valami nő közé, aki gyanítom nem túl kedvesen pillant rám, de háttal vagyok és hacsak nem Superman képességes, nem fogok elolvadni a lézerszemtől. - Nézz rám. - irányítom le az arcát, hogy az enyémre fókuszáljon. - Hidd el, jó lesz. - húzom mosolyra ajkaimat és lábujjhegyre emelkedve a füléhez hajolok - Gondold, hogy egy furcsa trip. Egyébként pedig keress egy fókuszt és ne akarj kiszállni a tetején. Ha túléled kapsz tőleeeem...hmmm... - kihez is állt oda vigyorogni?? - Hófehérkés figurát. - újabb vigyor jelenik meg az arcomon és hátat fordítva végül visszaállok mellé. Cseszett hosszú a sor, pff. Megöli a kedvet. Rettentően. És csak lassan csorgunk előre. - Tudod mikor lenne buli ez a hely? Ha már mindenki elment. - ez nem tudom honnan jutott eszembe, de az est leszálltával minden teljesen új értelmet nyer. Szép lassan kopnak előlünk az emberek, őt pedig a maga egyszerűségében kézen fogom. Le ne lépjen a végén, a nagy pillanat előtti pillanatban. Érzem, hogy izzad a tenyere. Talán tényleg ennyire parázik tőle. Finoman megszorítom, jelezve, hogy tényleg nem lesz semmi gond. Csak elsőre rossz. Utána a legtöbb embernek bejön. És ezt mennyi más dologra is rá tudnám húzni.
- Kettőt kérek. - mosolygok be az unott arcú nőnek, aki szenvtelenül flegma tekintettel adja ki végül a két kis vackot ami amolyan jegyként funkcionál. Labda-Silt nem engedem el. Összefűzöm az ujjainkat is. Maradjon és élvezze. Egyszer mindent ki kell próbálni, hogy tudd ha nem jó. Jobbra irányítanak minket és be is futnak a kocsik, amikről kitántorognak a boldog...a szenvedő...a zöldülő..a reszkető emberek. Fellépek az emelvényre. Isteniii, de a kezét elengedem amíg beszállok. Ragyogó mosollyal nézek rá. Gyerünk Sil. - Gyere.. - invitálom, bár inkább hangzik úgy, mintha másra invitálnám. Végtére is ez is olyan, mint a szex. Elsőre mindig...fura. Néha fáj is. De ha belejössz, meglátod mitől olyan jó. Elreppen a törött másodperc, tekintetem az övébe fúrom. - Na jössz vagy mész, vagy elmész és elmész, vagy elmész és maradsz? - húzom sokatmondó mosolyra ajkaimat. Pontosan tudom, hogy félreérthető. Semmi gond.
Részemről.

■ ■ Én ezt hallgattam ■ ■PM ha nem jó■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Kedd Feb. 13, 2018 4:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


- De hát ember.. éhes voltam... -
Bámulok rá Preere olyan: 'normális vagy?' fejjel, mint amilyet ő szokott nekem bevágni ha valami faszságot mondok.
- Amúgy elvihetnél valami fasza kis esküvőre.. hátha meghúzhatnánk egy jó kis koszorúslányt.. -
Úgy kacsintok felé mintha sejtenék valamit, mintha bárminemű komolyság rejtőzhetne az ajánlatomban, pedig az egészet csak viccnek szánom, nem vagyok benne biztos, hogy Preet meg tudám mással is osztani, vagy mondjam inkább úgy, hogy Preenek eleve akkora igényei vannak, hogy nem maradna kapacitásom még egy csajra? ( Akkor ezzel most magamat alázom, ugye? )
Felröhögök, és az előttünk álló asszony hátrapillant a disznó nevetésemet hallva, ciceg egy sort, rosszalló pillantásokkal ostromoz, majd visszafordul, s magába biztos szentségel.
- Ez undorító.. de egészen fain lenne... -
Azért magamban elfintorodom. Tuti kizárnának Disneylandből, ami azért lenne szar, mert amúgy ez egy egészen kis fasza hely,  másrészt meg nem akarok egészen Floridáig utazni azért, hogy találkozhassak dögös Hófehérkével.
- Ugyan Pree.. nem leszel Pókember.. tudom, hogy ez Disneyland, de azért még itt sem lehetséges minden!
-

Úgy simítom meg a haját, mint a kislányoknak akiknek az anyukája úgy akarja beadni, hogy nem kaphatják meg az új Barbiet, hogy azok ne kezdjenek örjöngő hisztibe. És valahol van is benne valami: Princess nagyon durván tud hisztizni ha nem az van amit ő akar, és arra itt senki sem kíváncsi.
Elém nyomakodik, én meg megbámulom a melleit, kibaszott jó adottságokkal rendelkezik ez a lány, mármint... hagyjuk jó? Nem akarok most azon gondolkozni, hogy milyen jó a segge a shortban, mert amiatt megint kizárnának innen.
Elég nehéz felbámulni a szemeibe, túlságosan kivágott a pólója, a melleit meg mintha valaki körzővel rajzolta volna. Összeráncolom a homlokomat, Ő valószínűleg azt hiszi, hogy azért mert arra gondolok: hogyan is bújhatnék ki a felelősség alól, én meg tudom: koncentrálnom kell nehogy valami egészen durva folyamat induljon el a délebbi tájakon.
Ránézek.
- Ja.. kurva jó lesz.. -
Dünnyögök, de azért nem húzom ki a kezemet a szorításából, inkább hagyom, hogy közelebb és közelebb vezessen ahogy a sor halad.
- Persze.. kösz, majd kirakom Csipkerózsika mellé... -
Fintorgok felé. Mégis mit kezdenék egy figurával? Jesszus Pree...
- Azon már én is gondolkoztam.. figyelj már.. nem tudod lebeszélni valamelyik bátyáddal a dolgot? -
Csillan fel a szemem, hiszen bármelyikkel lehetséges lenne. az egyik rendőr így hát meg tudja oldani, a másik meg fotós simán akarhat itt este fotózni nem?
Olyan közel vagyunk már, hogy nincs menekvés, már lépkedünk fel az emelvényen, Pree már bent ül, én meg szemezgetek a kijárattal, mintha valami jó nő lenne.
Nyelek egyet.
Bassza meg.
Rábámulok Preere. nem vagyok benne biztos, hogy jól értem amit mond.
Felvonom a szemöldökömet.
- Egyszer élünk.. -
Pattanok be mellé, mielőtt meggondolhatnám magamat, s akar már le is zárul, a szerelvény pedig elindul.
Nyelek egy nagyot.
- Ha fent ki akarok szállni.. akkor már nem tudok, igaz?
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Szer. Feb. 14, 2018 1:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

- Csoda, hogy nem hétmérföldes még a segged az alapján amennyit meg tudsz enni. - jegyzem meg piszkálva, persze tudjuk, pasi, ők meg ehetnek nagyrészt. Teljesen más az anyagcseréjük. Még az egyetemen valami plusz töltelék előadáson azt mondták, hogy mi annyira rettenet különbözünk, hogy míg a nőknél kimutatható a 150 000 évvel ezelőtti női maradvánnyal bizonyos genetikai vonalú hasonlóság, a férfiaké azonban túl hamar el tud halni, így még ha nekik is vehetünk egy amolyan ősapát..számtalan a módosulás. Nem tudom erre miért emlékszem ennyire.
- Mintha hagynám. - vonom fel a szemöldökömet, bár nyilvánvaló, hogy csak húzza az agyam. Ha jól rémlik, márpedig jól szokott, akkor nem sűrűn hallgattam felőle panaszt arra nézve, hogy kevés lennék neki. Arról meg ne álmodjon, hogy behajítom a közösbe. De mint minden, ez is kétélű. As always. - A vőlegény oldalán pompázók esélyesebben kerülnének fel a skálámra. - ezt meg nyilván nyugtázni fogja, de hiába nekem is van egy egészséges ösztönöm és csak akkor engedek idegen szukát partiba, ha flottul veszélytelen. És legalább érdekes. Ellenkező esetben nem érdekel. Még annyira sem. Egyébként meg ha vele vagyok, akkor általában zárom az ajtót, a világot és őt is. Teljesen egyszerű, nemde? - Viszont becsempészhetnénk magunkat potyavendégként. Vagy dolgozóként. Múltkor is csak 15 poharat törtem össze - és erre jelzem, eszméletlen büszke vagyok. Tudja valaki milyen nehéz egy kézzel egyensúlyozni annyi pohárral? Viszont poén. Ismeretlenekként ismeretlenek között. Nézni ahogy esznek-részegednek, táncolnak, mi meg potyázunk. Nem is tudom már melyikünk ötlete volt.
- Ez Csodaország. - vállat vonok - Semmi nem elképzelhetetlen. Tele van gyerekkel, szóval biztos voltak már balesetek. - jegyzem meg, nem véve tudomást a nőről aki olyan furán pislog hátra. Esküszöm, mintha neki nem lett volna még ilyen problémája soha életében. Hát istenem, ha gyenge gyomrú. Igaz a kép bizarr. Bizarrul vicces.
- Nem-e? - kérdezek vissza kíváncsian, néha olyan édes tud lenni. Leginkább édesen naiv. Nem jött még rá, hogy én még nem találkoztam a lehetetlennel? Hogy szeretem atomjaira bontani a határokat? És nem szeretem a nemet. Ami azt illeti nagyon nem. Cöcöcö. Cöcöcöcö. Lezavarok némi fókuszálós közjátékot aminek a sor aztán megint nem örül, de valami könyvben az volt, hogy ha félünk, rá kell lépni a dologra. Elzárni a csapot. Na most elzárom azt a csapot. Túléli. Megígérte és csak egy kör. Hófehérke pedig jó ötlet, bár jobb lenne egy pár felfújhatós mellet adni talán? A csajon valószínűleg azt nézte meg. Találékonyság, bár nem hiszem, hogy ilyet itt lehetne kapni, de szerencsére az internet világa végtelen. Bár szerintem mire innen hazaérek már ezt el is fogom felejteni. Ilyen ez. És nem hagyom meglépni. Persze ha nagyon szépen kérne. Mondjuk térden. Akkor talán.
- Ne morogj. - felnevetek - Nem áll jól. - rázom meg a fejem nevetve. Jó biztos én is ezt csinálnám ha megtalálná azt a pontot, dolgot, bármi ilyesmit amitől félek, de erre még nem került sor. Biztonságban őrzöm őket a kis elmedobozomban és ha rajtam múlik biza ott is maradnak. Mert az igazi félelem más tészta nálam. Azt nem. Hagyom. Őt bátorítom meg biztatom.
- Egyszer azt mondtad bárminek örülsz amit neked adok. - uh ez tipikus női dolog, kitűnő visszaérvelni egy teljesen más helyzet mostaniba belevágó mondatával tudom, meg, hogy nem fair. De a nemi szerepek nem is fair dolgokról szólnak. És nem hazudok. Kimondta. Bár azt hiszem egy buli után voltunk hulla éhesen. És csináltam neki egy szendvicset. Szóval nem, tuti nem illik ide, de hangzatos.
- Áhh... - gondolkodom el rajta, Franco sokat kérdezne, túlságosan sokat és úgysem tudnék neki értelmesebb indokot felhozni annál, hogy "mert poén". Ez pedig érvnek már ennyi idősen gyenge még az ő egyébként részrehajló füleinek is. Fred meg, hát. A múltkor eléggé ki volt bukva a t.neje miatt. Mondjuk fotózást még talán el is intézne, néha meglepő dolgoktól kap gellert az agya, hogy mit meg milyen témában. Az ihlet megtalálja. Művészlélek. Valakinek annak is kell lennie. - Ezt a kérést inkább passzolnám feléjük. Mostanság csak mindenen megdöbbennek. - zárom rövidre, a múltkor a drog, meg amúgy is. Én is szeretem őket, de azt hiszem, ez most nem igen alkalmas.
Fellépve és bent ülve izgatottan húzom magam alá a lábaimat és csúszom egyszerre arrébb, hogy ide férjen kényelmesen. És látom a kétkedést, hogy elgondolkodik. A kérdés annyira reflexből csúszik ki a számon, hogy mosolygok rajta magamban. Bár az arckifejezésén sokkal jobban. Valahogy fontos, hogy beszálljon. Szeretném. Akarom. Mindegy milyen mozgatórugója van ennek, csak így legyen. Tekintetembe várakozás költözik, holott csupán másodpercek telnek csak.
- De még mennyire, hogy egyszer... - lehelem halkan a fülébe mikor bemászik mellém. Ilyenkor illene valami nagy pozitív megerősítő szöveg, valami lelkesítő, de azt azt hiszem már megkapta amíg sorban álltunk. És olyan erős késztetésem van, hogy nyakon ajándékozzam egy csókkal, de azt hiszem nem épp abban a felfokozott állapotban van, hogy erre agyfasz nélkül jól reagáljon, úgyhogy kihagyom. Lezáródik a biztonsági heveder és megindulunk a síneken. Vannak akik már most sikongatnak. Az én ajkaimon vegytiszta mosoly játszik.
- Nincs kiszállás. Nincs megállás. - újabb mosoly és tekintetemet az előttünk magasodó emelkedőre szegezem. Milyen jól emlékszem mennyire féltem amikor először megálltunk a tetején. Ha megszokod, vagy szereted és felérsz a kivárás pillanatában, a világ..vagy legalábbis Csodaország urának érezheted magad. Fantasztikus. Kicsit felemelkedek az ülésről, hogy kihorgásszam a zsebemből azt a vackot, de nem rágom össze. Nem, nem. Helyette magamhoz húzom és nyelvvel tolom át a szájába. Príma, elértük a tetejét. - Rágd össze és gyorsan. - blokkolj valamit és adj egy rosszabbat. Külföldi cukorrágó, de olyan istentelen ízekben, hogy vagy leég a szád, vagy a mentoltól brainfreeze-elsz, vagy annyira savanyú, hogy vonyítasz. Vélhetően túl impulzív lesz neki ahhoz, hogy rákoncentráljon a magasságra. Legfeljebb ha túléltük lekiabálja a hajam.
- 3...2.... - vigyorgok rá - 1! - és elengedem a kezem amikor megindulunk lefelé. Vidáman sikítom sikerem, kudarcom, az örömöm, a győzelmem, az ő bátorságát, az én beszélőkémet és magát a vasutat, annyira jóóóóó. Innentől pedig a lendület is megvan, hogy kiélvezzük a kört. Hisz a legrosszabbon már túl vannak a t.utasok, nemde? Huhúúúú!

■ ■ Ennél meg ezt ■ ■PM ha nem jó■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Kedd Feb. 20, 2018 11:15 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

ez a reag az előző hozzászóló reagjára érkezik válasznak.

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


- Az gáz lenne.. egyfolytában neked kellene felül lenned és minden nap edzenem kellene.. -
Sóhajtok föl teátrálisan, mert valljuk be: nem vagyok olyan alak aki megelégszik csak a mellek bámulásával, és nem vagyok valami nagy sportember. Mármint eljárok Aceszal futni, és ennyi. Itt ki is merül minden olyan tevékenység ami testedzésnek minősül: a labdajátékok soha sem kötöttek le igazán, és azzal sem értettem soha egyet, hogy edzőteremben lógjak. Túl sok bódító szert szedek ahhoz, hogy menjen.
Összevonom a szemöldökömet, és úgy bámulom Preet. Még talán csücsörítek is hozzá, s az egész úgy néz ki, mintha épp ítélkezni szeretnék felette. Pedig nem, csak épen próbálom elképzelni őt egy másik lánnyal, s velük magamat. Aztán inkább csak elfordítom a fejemet és végignézem ahogy egy kislány a földhöz vág egy epres jégkrémet. Anyám, mit meg nem adnék most érte, ha Pree jégkrémet enne inkább, mintsem ki akarjon készíteni... Kár azért a csinos kis jégkrémért, s ha lenne elég bőr a képemen, most odamennék s az apukától kérnék pénzt egy kis jégkrémre, talán még azt is felajánlanám, hogy ajnározom a kölkét, csak szálljon fel Princess-szel erre a nyamvadt játékra. Talán bele is menne, hiszen elég csak egyetlen pillantást vetni a társaságomra. Jó csaj, jó mellekkel, és jó seggel. Jó a sortja és a felsője.. én meg itt fosok mellette a hülye hullámvasút végett.
Én már túlléptem az esküvős témán meg a hányósan  is, inkább bámulom a sikítozó embereket, akik száguldoznak a kis kocsikban és látszólag élvezik a dolgot. Akkor nem lehet olyan nehéz, igaz? Nekem is menni fog mindenféle erőfeszítés nélkül, igaz? És ha nem akkro kiszállhatok, igaz?
Ilyesmi gondolatok cikáznak a fejemben a sorba állva, és ahogy egyre közeledünk, egyre durvább gondolatokká válnak: eszembe jut a Végső állomás vidámparki jelenete, s elképzelem magamat ahogy meghalok. Hát nem így és nem itt szeretnék kipurcanni.
Annyira gondolkozom s közben annyira rettegek, hogy nem is nagyon figyelek Princessre, s csak fél füllel kapom el minden mondatát.
- Jó de azt nem így értettem... -
Vágok vissza. Nagyon nem így értettem. A fejemben valami olyasmi élt akkor, hogy bárminek örülök: kézimunka, furulya tanfolyam, esetleg lovaglás.. bárminek, de kizárólagosan pár kategóriában, és ez... na ez tipikusan nem az a kategória volt. De a nők értenek ehhez, megjegyezni valamit amit egyszer mondtunk nekik, s ezerszer visszaemlegetni, addig csűrni-csavarni amíg már az ember arra sem emlékszik, hogy mi volt igazából, aztán a fejünkhöz vágják, vagy arra hivatkoznak, mint most Pree. De most nincs kapacitásom ezzel foglalkozni, minden erőmet arra összpontosítom, hogy ne bukjak ki nagyon. És ez elég nehezen megy. Szóval minden energiámra szükség van, s emiatt nem tudok rá koncentrálni. Csak akkor figyelek jobban rá, amikor már bent ülünk, és esélytelen az, hogy kiszálljak. Megszorítom a rudat előttünk, s az ujjaim belefehérednek.
Elindul a kocsi.
- Pree tudod a Mi Atyánkat? -
Susogok halálra váltan. Mert én nem tudom, s ha meghalok, a lelkem nem üdvözülhet, és nem tudom, hogy miért zavar ez most ennyire, de borzalmasan bosszant, hogy anyámék nem hordtak templomba.
Kikapom Pree kezéből azt a kis valamit, és bedobom a számba. Egyszer élünk nem?
Összerágom, s az a valami annyira savanyú, hogy elfintorodom, az arcom is belerándul, s ebben a pillanatban a csúcson vagyunk én közelebb hajolok a lányhoz, hogy lebasszam.
Ez kibaszott savanyúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú -
De a kocsi már lefele száguld én pedig közben ordítani kezdek, és szegény Pree.. a fülébe kapta.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Csüt. Feb. 22, 2018 9:24 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

El kellene őt engednem. Enni. Menekülni. Akármit csinálni, ami nem ez. Ez lenne a nagykönyves helyes lépés, vagy mondjuk inkább együttérzőnek? Beleérzőnek? Elgondolkodtató a kérdés, hisz szavatartó. Megígérte, itt áll mellettem a sorban és hacsak el nem küldöm, vagy nem sztornózom az egészet, szerintem maradni is fog. És végig fogja csinálni. Nevezhetnénk ezt teljességgel az önzőségem játékának, de ez nem lenne igaz. Fél tőle, vagyis a magasságtól. De ez itt nem olyan magasság. És illedelmesen beismerem, nem is szeretném ha megfutamodna egy kis kalandtól. Én is féltem először. Rettegtem. A legtöbb első azonban ilyen, mindegy miről van szó. Százszorta keményebb dolgokat is csinált már éés nem fogom kimondani neki, de imádnivaló amikor így be van tojva. Látszólag ez, meg a hullámvasút látványa annyira leköti, hogy a szavaimra sem reagál. Persze, tipise. Ha visszakérdeznék, akkor három kulcsszót kiemelne az elmondottakból, nehogy ráfogjam, hogy nem figyel. Két bátyj mellett nőttem fel, az ilyen férfi alapskillekkel tökéletesen tisztában vagyok már. Egyébként mosolyogtató is az a reflex-észjárás amivel rendelkeznek.
Vele ellentétben én zsongok. Mennék. Csinálnám. Ez is, mint minden más, egy kis szórakozás. És valahogy soha nem tudom elég öregnek érezni magam a dologhoz. Nem lehet korhoz kötött. Egyébként persze, rakás egyéb dologgal kéne nekem is foglalkozni. Mondjuk a jótékonysági buli vagy épp a munkakeresés. De fogalmam sincs, hogy mi a fenére lennék jó. Végigcsináltam az egyetemet és..itt ácsorgok. Disneylandben. És még mindig követem a menni és lenni és jókat inni és enni elveket. Pruh, néha egyszerűen megállok a tükör előtt és elképzelek..valaki mást. Valami mást.
- Esetemben nem érvényesül a szó elszáll története. - ingatom a fejem zenmosollyal. - Legfeljebb kidobod. Úgysem fogom megtudni. - ez meg maga a tömény igazság. Nem csinálok a kérdésből szentimentális vonulatot, el se várom, hogy megtartsa ha kap is valaha ilyesmit. Egyébként pedig tényleg nem tudnám meg. Mindegy is, ráadom a dologra a hátulgombolós kardigánt, had menjen. Most ez sem számít, nem is érdekel.
Izgatott vagyok, akarom, menjüüünk, induljunk. Mert arra is kíváncsi vagyok, hogy mit akar bent a kastélyban. És noha bírnék pár kört feltételezéseim szerint azért noh. Nooh.
- Persze, hogy tudom, de el ne kezdj imádkozni. A Pokol még nem most jön. - helyezkedek kényelembe. A cukorkával viszont, meg fogja szívni. Vagyis inkább rágó, de elég halálos tud lenni ha nem vagy rá felkészülve. Bár nyilván nem fogok hozzá használati utasítást adni. Vegye be, rágja meg. A hangját hallva elröhögöm magam, a kocsi meg lefele robog velünk. Ő ordít, bár nem attól mert élvezi. Én sikítok mert élvezem. És a jobb fülem faszán be is dugul az ordításától. És jön is a fordulat, elengedem a kezeimet is. Az apró pedig kihullik a zsebemből. A másikhoz kapok, hogy legalább a telefonom ne essen már áldozatul a kerekes sárkánynak, de valamelyik dimenzióban becipzároztam.
És vissza az egyenesre, uh egyszer megnéztem hányféle erő hat ránk egy ilyen út alatt. Király dolog a fizikának az ilyen része, de fél óránál tovább képtelen vagyok foglalkozni vele. Kanyarban én csúszok, ő is felém. Kilövünk a másik oldalra, amitől olyan érzésem támad, mintha mindjárt belezúgnánk a semmibe oldalról. Átdob minket egy rövid alagúton is. A vaksötétben, ahol csupán a működést jelző lámpák világítanak hatalmas sikítások harsannak fel. Felgyorsulunk és egy kukacsszerű félmozdulattal beállunk az egyenesre, ahol szépen le is lassulunk, és megállunk. Remegnek egy kicsit a kezeim az adrenalintól, de a mosolyom boldog és felszabadult. A biztonsági kallantyúk engednek, a kapaszkodó rúd is felemelkedik.
- Héé hős, minden rendben? - nézek rá érdeklődve - Pattanj ki, vagy maradni kell még egy kört. - egyébként büszke vagyok rá, megcsinálta. És elsőre azt mondom túlélte, de ha mégis leordít, hogy mibe húztam bele és különben is hát soha többé, és még a hot-dogjával is megajándékoz visszafelé menetben, nos..legalább már túl van rajta. - Már nem vagy hullámvasút szűz.
Én viszont kiszállok, bár kicsit meg kell mozgatnom a lábaimat, nehogy összecsússzak mint a vajaspiskóta a napon. Lelépdelek a lépcsőn és az ujjaimat használva fésű gyanánt kicsit rendezem a megjelenésem. Hátrafordulok, hogy lássam tényleg minden oké-e. - Gyere, szívjunk el egy cigit. - indulok el a dohányzó felé, lévén nem állok még készen semmilyen biztonságival, dühös szülővel kötekedni. Rossz dolog ez a csúnya EU, mert hivatalosan bent nem lehetne, de ha kimegyek újra belépő kellene. Az pedig nem fair. Szóval vannak kijelölve helyek. Lecsüccsenek a padra, keresztbefonva a lábaimat. Áttapizom a kabátom. Egyszer. Kétszer. - Basszus.. - nézek a hullámvasút irányába - Most komolyan még a cigim is kiesett. Látod? Annyira rád figyeltem, hogy magamat lehagytam a biztonságos utazási listáról. Dobj meg egy cigivel. És ezúton ígérem, többet nem kérlek meg ilyen attrakcióra. - még a kezem is felemelem, mármint nyilván nem a cigire gondolok, hanem a hullámvasútra. Kilőttük. Az ő démona volt, nem az enyém. - Finom volt a cukor? - vigyorgok rá aljasul.


■ ■ 1:23-ig nézd! ■ ■PM ha nem jó■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Feb. 26, 2018 10:19 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Szóval itt a hullámvasúton ülve, repülve, meghalva bátran merem azt nyilatkozni, hogy mindent elfelejtettem amiről azelőtt beszéltünk, és hogyha bárki arra kényszerítene, hogy akár egyetlen egy szót is idézzek vissza az elmúlt párbeszédről, egyszerűen csak bámulnám üres tekintettel - s nem azzal az érzelemmentes ürességgel, hanem azzal a buta fajtával - merthogy, semmire sem emlékszem.
Hullámvasúton ülök. Ülök, és élek. A kis szerkezet csak száguld velünk, én meg úgy érzem, hogy a gyomromat elhagytam valahol, meg az agyamat is. A testem le-föl száguld, s az adrenalin olyan iszonyatosan sok vért pumpál a testembe, hogy képes lennék szárnyakat növeszteni és messzire elrepülni. Sikítok- férfiasan, csak is úgy! - a kezemet néha felemelem, néha pedig erősen szorítom az előttünk lévő valamit ami vasból van és rúd - kapaszkodó? vagy mi ez? nem vagyok valami hullámvasút guru - néha úgy érzem, hogy itt a vég, most aztán tuti meghalok, máskor meg úgy érzem, hogy igazán élek, hogy ez az igazi élet, ez a fent-lent, ez a kettősség, ez a szeretem- gyűlölöm érzés, s túlteng bennem, elnyom minden mást: az előbbi pillanatokat, a hot-dogokat amik a hasamban hulámvasutaznak, és z egész helyet. Egyszerre csak én vagyok itt, senki más, a magam hulllámjait hágom meg.
Aztán egyszer csak vége szakad, mintha csak elvágták volna, és én nagyokat sóhajtozva, nagyokat lélegezve, vadul süllyedő és emelkedő mellkassal lélegzek, és csillogó szemmel nézek Preere.
- Ez kibaszott jó volt.. bár volt egy pillanat amikor azt hittem, hogy kiadok mindent.. -
Emlékszem vissza, s kissé azért támolyogva, elgyengült végtagokkal követem.
- Ezt ki kellene egyszer próbálnunk betépve is.. -
Persze nem most, mert hát minden jónak vége kell, hogy szakadjon egyszer, és azért én itt most megszakítanám azt a jót.
Végigtapogatom a zsebeimet, s örömmel nyugtázom, hogy minden értékem megmaradt.
- Mást kellene szivogatnd..-
Teszem hozzá, de azért miután kivettem egy szálat, átadom neki a dobozt, meg a gyújtót is felé tartom, s slukkolgatok a sajátomból, az meg parázslik rendesen.
- Borzalmas volt.. de van nálam valami izgibb. -
Csapkodom meg a farzsebemet., s bizalmasan közelebb hajolok.
- Valami új bódítószer.. ki akarod próbálni?
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Kedd Feb. 27, 2018 11:10 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

Szemei felcsillannak, ami jelzés. Nekem jelzés. És nem tudom letörölni a diadalittas vigyort az arcomról. Mondtam én, mint a szex. Ki kell próbálni és minél többször csinálod, annál jobb lesz. A második körben bátrabban fogja elengedni a rudat is. A harmadik körben már az életimádatát fogja a világba ordítozni És így tovább, és így tovább. Tehát a tökeire lépett a démonának. Mondhatnám, hogy léptünk, mert az áldott jó szíve meg az én akaratom ültette be a kocsiba, de jelenleg nem szőröznék ilyen részleteken. Én élveztem. Imádom. Eddig is imádtam. Kivéve legelőször. Akkor én is menekültem volna. És sikítottam ahogy a torkomon kifért. És nem haltam meg. Sőt, mentem még egy kört. De én rögtön szeretem a duplázást. Végtére is minek várjak ha valami tetszik? Pruh, ezért veszek sokszor mindenből rögtön kettőt. Így nem kell kétszer visszamennem. A vigyorom azért fenn marad.
- Hát mutatok én neked rossz dolgokat Silas? - és erre ajánlom, hogy mondjon szépen nemet, mert akkor másmilyen köröket fogunk futni. Egyébként ha nagyítóval nézem az ismeretségünket, nagyjából fele-fele arányban húzgáljuk egymást ebbe-abba. Mikor, kinek, mi jut az eszébe. Szeretem, mert nem mond nemet. Azt se hagyja, hogy én nemet mondjak. Mégsem érzem azt, hogy beleülne az életembe, a ritmusomba. Én sem teszem az övével. Lévén nem a pasim. Mi csak vagyunk. Független létezőkként, akik együtt lógnak. A lógást pedig nagyon tág fogalomként értelmezhetjük. - Akkor volt amikor a fülembe ordítoztál, vagy amikor a rudat szorongattad? - vigyorgok rá, igen a jobb fülem frankón be van dugulva, de ilyen ez.
Lesétálok mert azért az én szívem is végigdörömbölte, annak dacára, hogy imádtam a kis utat. De a lábaimon végigszalad a finom remegés. És istenem, csak kell egy cigi és minden jó lesz. Minden rendben lesz és folytathatjuk a napot, ami szintén nem egy előre megtervezett tökéletes program. Jött. Mi meg? Itt vagyunk. Leülök a padra. És egyébként jó érzés, hogy nem mozog. Nekem is megvannak a korlátaim. Bár előszeretettel lépem őket át. Mert néha kell, hogy azt érezd, élsz. Gondolatára a hullámvasút felé nézek. Nem tudom milyen érzés lenne betépve felülni rá. Egyszer-egyszer már játszottam a gondolattal, de nem jutottam el még a tervezési szintig sem.
- Egyszer tárgyalhatunk róla. - nyilván nem most, vagy nem is tudom. Nem. Francokat. Ha betépünk mindig rám jön az ehetnék. És még egyéb dolgok. Csupa éhség, amiből hely adja, hogy melyiket választom ki. De most már jöhetne az a cigi.
- Itt? - vigyorgok rá - Nem vállalnád be. - fogadom el és rágyújtok. Ah, mennyivel jobb. Így már lehet tárgyalni. Nem mondom, hogy nem lenne meg benne az izgifaktor és, hogy nem élek-halok a spontán dolgokért, de valami mást emlegetett mielőtt felszálltunk. Tekintetem arra a hülye hajóra vetül. Jaaajj, nincs az a rohadt élet. Bármelyik hullámvasutat bevállalom. Kétszer. De abba a vacakba nem másznék be.
- Az előbb azt mondtad, hogy jó volt. - vonom fel a szemöldököm - Ó, mesélj! - nézek fel rá felcsillanó tekintettel. Egy pár másodpercig pörögnek a gondolataim és ott sorjázik minden ami úgy kezdődik, hogy miért is nem kellene. De az élet rövid, benne kell élni a pillanatban még úgy is, hogy nem tudod mit hoz a következő. Silas ilyen. Sose tudom nála kiszámolni, hogy merre lép a következő percben.
- Bódít csak vagy pörget? - kérdezem kíváncsian, halkabbra véve a hangomat - Mert ha pörget is, megyünk az Indiana Jones cuccba elbújni, ha bódít irány a Alice útvesztője. - azt hiszem ez meg részemről egy igent jelent. Ugye ehhez viszont kell még egy hely. Elszívva a cigim felállok és körbenézek. Mosdó, vagy valami olyasmi ahol van pár perc kuss. Kivéve ha tabletta. - Mi ez egyébként? - lényegi kérdést a végére, ez is rám jellemző. -H a megőrjít, te viszel haza a nyakadban. - nézek rá komolyan, de elnevetem a végét. Szerintem mire visszaérnénk megtenné a nagy bejelentést, hogy soha többé nem akar látni. Nagyot nyújtózom, macskamódra, mintha ezzel készíteném magam egy második menetre. - Oké, mester. Vezess akkor és én követlek. - gálánsan pukedlizek neki, hogy menjünk menjünk, mutassa az utat. Csináljuk. És Indiana Jones, Hófehérke, Alice..jöhet mindenki. Csak ne az óriáskerék, mert 15-20 percig bezárva egy fülkébe kettesben, ki tudja milyen cucctól. Gyuuu. Nem szabad.

■ ■ 1:23-ig nézd! ■ ■PM ha nem jó■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Szer. Feb. 28, 2018 9:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Úgy döntök, hogy nem válaszolok neki. Egyrészt azért, mert nőből van, és ha a válaszomnak egy negyede is akár nem úgy hangzik ahogyan azt Ő elképzelte, buktam mindent: az elkövetkezendő élményeket, a hosszú telefonbeszélgetéseket, de még a köszönést is. Mindent. Inkább csendben maradok, és a fejemet rázom, egyfajta jelzésként, s közben meg úgy mosolygom mint egy idióta, vagy legalábbis úgy, mint akire ezt amúgy kifejezetten ráerőltették. Na nem mondom, hogy Pree rám erőltette volna a dolgot.. de azt tényleg megtanultam mellette, hogy a nőkkel óvatosan kell bánni: soha sem tudod pontosan, hogy mire mit fognak reagálni, és azt sem tudhatod pontosan, hogy örülnek-e egy olyan dolognak aminek amúgy máskor örültek, mert a nők bonyolult lények, és senki, ismétlem senki nem fejtette meg még azt, hogy miként is működnek. Ez a csajszi itt előttem, meg egy durvább fajta, az amiről tudom, hogy bármikor beletrafálhatok az adott "tiltott témába" és akkor jajj nekem, akkor nyalhatom a seggét, hízeleghetek, de semmi sem fog változni: baszhatom az egészet. Mármint nem szó szerint, inkább olyan képletese értve, átvitt értelemben.
Elgondolkozom és felnevetek, és ez a kettő valami egészen érdekesen hat, nem tudom láttál-e már valakit gondolkodás közben nevetni. Ha én gondolkodom valamin egy kicsit megemelem az államat, és hunyorítok is, és ha eközben nevetek... elég tré látványt nyújthatok. Na mindegy.
- Fasz tudja már, lehet mindkettőkor.. -
Megrántom a vállamat. Őszintén nem akarok visszagondolni arra, hogy mikor lettem rosszul.
- Jó, de ezt meg kell ígérned.. -
Ha nem ígérné meg akkor is megtennénk, nem hiszem hogy nagyon hagynék neki választást: egyrészt azért mert minek akarna lemondani valamiről amit megtapasztalhat, és ami később őt építi, mert én nem azt mondom, hogy ez egy kurva jó élmény lesz, lehet végighányjuk, vagy elájulunk, de akkor is tudunk róla mit mondani, másodszor meg azért mert nem engedném neki. Addig nyafognék, hisztiznék és vergődnék amíg be nem adná a derekát.
- Nem próbáltam még, de azt mondják, hogy amúgy pörget.. nem úgy mint a speed.. speedeztél már? Mert ha nem akkor lehet durvának fogod érezni.. de amúgy biztos nagyon fasza.. mármint ..-
Nem is tudom, hogyan tudnám helyesen befejezni így inkább félbehagyom a mondatot és csak jelentőségteljesen ránézek, hogy értse.
- Coconut, kókuszos.. na gyere mert szívni kell! -
A kezéért nyúlok és gondolkodás nélkül, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, z ujjainkat összekulcsolom, és elindulok a mosdók felé, mert hát ott a legtöbb lehetőségünk, hogy felszívjuk bámészkodók nélkül..
- Aztán kiválaszthatod hova menjünk.. -
Kielőzünk valakit, és bepofátlankodunk a mozgássérült mosdóba, magunk mögött kattintom a zárat, és a farzsebemből előhúzom a kellékeket: a kis poros zacskót és a tartókát, amiben üveglap és egy szarrá használt bankkártya van.
- hölgyeké az elsőbbség. -
Tartom felé a kis üvegecskét miután két egyenlő részre osztottam a rászórt port.
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Csüt. Márc. 01, 2018 9:51 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

Hitetlenkedve mosolyodom el. Tanul. Ismeretségünk elején ezt a kérdést túlontúl őszintére vette volna és szépen beleállt volna abba, hogy nem, nem mindig de azért előfordul, hogy olyat csinálunk amitől viszket. Azon berágtam volna, hogy akkor nem kell velem lennie, amin meg ő rágott volna be, hogy akkor kapjam be és tologattuk volna telefonon a dolgot egy ideig. Amíg valamelyikünknek el nem kezd hiányozni a másik társasága. A felröhögő "naná, benne vagyok" beleegyezés. És párszor már volt is példa hasonlóra ha jól rémlik. Általában az ilyenekre nem emlékszem, csak a bizonyos valamilyen vita pillanatában előkapom a kalapból. Nő vagyok, ez valami privilégiumom vagy mi. A mosolya azonban azért jelzi, hogy nutellával elment, de azért volt némi kivetnivalója. Ami azt illeti ezt hallottam is, jobb fülre megsüketültem pár pillanatra. Lenyelem a nevetésem az arckifejezését látva. Ha tudná, hogy egyébként ilyenkor édes, lehet, hogy kiégne egy kicsit. Viszont pasira nem aggatunk ilyen jelzőt. Hangosan végképp, így csak fennhagyom a mosolyt.
- Majd megkérdem a dobhártyám. - rákacsintok, nyilván csak ugratom. Teljesen büszke vagyok rá, amiért végigcsinálta. Lenyomta a félelmét, pedig végig számítottam rá, hogy az utolsó másodpercben azt mondja, na itt a vége és ezt nem és inkább a Csészikés körhinta két órán keresztül, mint ez. A padon azért egy fokkal már én is kényelmesebben érzem magam. Mondjuk nem nekem kell hősnek lenni. Tisztelettel vállalom, hogy sok kört én sem pörgetnék egymás után. Viszont a hangsúlya és az amit mond megragadja a figyelmem. Meg kell ígérnem. Ezt én is tudom, hogy mit jelent. Hogy kitalálta és nem enged a dologból, maximum időpontot nem szab meg. Oo, kis kelepce nagy kelepce, ebből nem mászom ki. A hajam végét morzsolgatom az ujjaim között mint rendesen, amikor elgondolkodom valamin. Mérlegelek.
- Fene a szád... - mormogom az orrom alatt - Legyen, megígérem, hogy megcsináljuk. Valamikor. - ez mondjuk egy szépen nyitott időpont, de lássa kompromisszum kész vagyok, bár meg fog dolgozni érte, az biztos. Viszont a jövő egy képlékeny felhő jelenleg, így inkább arra koncentrálok ami most, ma áll előttünk. Nem valamikor máskor. Bírom amikor magyaráz, főleg mert különös amikor nem tudja körbeírni az érzéseket. Máskor meg nagyon megy neki. Elmosolyodom. - Igen..veled. - nézek rá jelentőségteljesen én is, mert tény, hogy a legtöbb hülyeségben vele vettem részt eddig. És még magam is különösnek találom, hogy az életemben van. Így mindig növekszik a lista. Bár abban igaza van, hogy ezekre lehet emlékezni később. Bólintok. - Értem mire gondolsz. - legalábbis úgy gondolom. - Puding próbája az evés, vagy milyen közhelyet szoktak ide passzintani. - vonok vállat, sose voltam túl jó ezekből az elmés szállóigés dolgokból. Marketinget tanultam, nem irodalmat és retorikát.
- Kókusz? Mi? - nézek rá értetlenül, de kézen fog és ahogy mondtam is, követem. Ujjaink összekulcsolódnak, bár meglepni nem lep. Magunkat illetően már pláne, de a mosdót megközelítve majdnem sajnálom, hogy nincs rajtunk napszemüveg. Most hihetik, hogy túlbuzgó párocska vagyunk akik légyottra sietnek. Vagy ő kísér mert én lettem rosszul. Néha meglehetősen mókás sőt, tovább megyek szórakoztató, hogy felhördülnek mások ha valaki olyat mer csinálni, amit ők már nem. Mert esélye mindenkinek van, más kérdés, hogy átmeri-e lépni a határokat. Van akire direkt rá is mosolygok, míg másra olyan tekintettel nézek, mint aki mindjárt kidobja a rókát ha nem engednek el rögtön. Mozgássérült slozi. Eredeti. De itt legalább van hely. Kattan mögöttünk a zár. - Ma nagyon nagylelkű vagy. - jegyzem meg és figyelem a ténykedését, meg amit kipakol. Emlékszem amikor először hozott nekem speedet. Kevés híján tüsszentettem a közepébe az egész utcaképnek amit csinált az igazolványával. Ha jól rémlik két kézzel takarta el az arcom és húzott hátra, hogy ne. Ne. Belenyúlok a farzsebembe és előhúzok egy öt euros bankjegyet, hogy szép, csinos kis hengerré görgessem össze, mintha csak egy cigi lenne. Mini távcsőként ellenőrzöm, hogy biztos jó-e. - Micsoda úriember.. - elmosolyodom és elveszem tőle a kártyát. A második csíkot még kettőbe osztom, végül az üveglap felé hajolok és a csík egyik felét felszívom a balba, a másikat a jobba. Hátrahajtom a fejem és orron át veszek két mély levegőt. - Uhh baszod. - kommentálom, mert ez az akármi erősebb némileg, mint egy átlag spuri lenne. A kisujjam végighúzom az üveglap felületén ahol az én részem volt és ami még maradt, azt az ínyemre húzom, beledörzsölve. Elégedett kisdiák arcával pillantok rá. Így lett megtanítva, nemde? Ne pazarolj, vagy mit mond a narkóhasználok tízparancsolata. Felé nyújtom a kis bankjegycsövecskét. - Magán a sor kedves uram. - Felegyenesedek és beletúrok a hajamba. A mosdó feletti tükörbe meg belebámulok. Szipogok egyet-kettőt, mert nem mondom, hogy nem érzem ennek a cuccnak az erejét. Viszont ha jó, akkor nem fejbevágni fog. Hanem egyszer csak felemelni. És ott tartani. - Honnan szedsz te mindig ilyeneket.. - mosolygok le rá és a wc-hez sétálok, hogy megnyomjam a lehúzót, higgyék csak, hogy rendeltetésszerűen használtuk eme remek találmányt. Rácsapok a seggére. - Na irány, hacsak nem akarsz leállni passziánszozni. - nevetek fel és kikattintom a zárat. Előtte megrázom a fejem, hogy rendezzem a képzeletbeli vonásaimat is. Oh na buktuk a műsort, egyikünk sem támogatva jön ki a fülkéből. Kapunk is pár "hallatlan" megjegyzést. Engem nem érdekelnek. Főleg mert a háborgó nők fele tuti nem ellenkezne ha Sil bevinné oda. Höhö.
- Cigi? - nézek rá hátrafelé menetben - Sajnálom, mindenem oda. - elmosolyodom, dehogy sajnálom. Ami kell az van rajtam, meg nálam. Bár nélküle valószínűleg stoppolhatnék haza. - Éééés Indiana Jones templomos izé... - fordítom a fejem, keresve - Vagy a sárkányos. Vagy Alice útvesztője. - folynak a szavak, dolgozik bennem a cucc és vagy beszélek, vagy eszem, vagy iszom, vagy ágytornázom, vagy lefoglalom az érzékeimet. Mindenesetre diszkréciót mellőzve lépek hozzá és kiveszem a zsebéből a cigijét. A dohányzó helyet azért tartom, csak fel vagyok dobva, egyébként is jó volt a kedvem. - Vagy legyen mind. - csücsörítek számban a cigivel és gyújtóért puncsolva - Azt dumáltuk, hogy zárásig. Pontosabban megígérted. - koppintom vissza a megígérés labdáját. Hihi, mondom én, hogy van egy fura kalap a nőknél.

■ ■ Engem feldobott! ■ ■PM ha nem jó■ ■credit

Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Ápr. 16, 2018 3:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


Az egész mosdóban töltött idő elszalad, és nem tudom, hogy miért. Lehetséges, hogy olyan szinten rá vagyok függve az ilyen dolgokra, hogy amikor szóba kerül az, hogy na most akkor bevesszük, olyan mértékű izgatottság kerít a hatalmába amit én egymagam már képtelen vagyok helyén kezelni. És ez egészen nagyon lehetséges, mert hát érzem ahogy a szívem erősebben ver, kicsit furcsa is olyan, majdnem kellemetlenül furcsa, de még azért szívesen elviseled, mert tudod, hogy valami jó dolog sül ki belőle. De aztán az is lehet, hogy azért repült el olyan gyorsan, mert megmostam az arcomat, ittam a csapvízből, undorodva húztam fel az orromat, mert hát ez nem luxus - na nem mintha ehhez lennék szokva - aztán meg máris az én köröm jött. Csík ki, bankjegy az orrlyukba, és nagyot kell szívni. Amekkorát csak bírsz - mindenki kicsivel kezd, talán fosnak vagy mittudom én - aztán jöhet  a másik. Szipogok kettőt, hátrahajtom a fejemet, megdörzsölöm az orromat, aztán a tükör előtt még igazítok egy kicsit a hajamon, megmosom a kezemet, az eszközeimet elrakom, hogy még véletlenül se találják meg, aztán vissza sem nézve követem Preet, állom az anyukák szúrós tekintetét, egyre-kettőre rámosolygom idegesítően, hogy biztosak lehessenek benne, az ő kölykeik is ezt teszik majd x év múlva.
Csak bólintok, és némán követem, majd a cigis helyre érve elvágódom a padon, a lábamat lelógatom a tekintetemet meg az égre szegezem és egészen jól fekszem itt. Türelmesen várok a dobozra, amiből egy szálat a számba helyezek, aztán felé nyújtom a már meggyújtott gyújtót, és cseppet sem sürgetve nézem ahogy a tüdeje mozog, vagy hát ugye nem a tüdeje, hanem az a fránya nagy szíve, és hát dolgozik a cucc, és ha a cucc dolgozik akkor mindig beindulok Preere.
Szóval inkább meggyújtom a saját cigarettámat és nem nézek rá, nehogy itt a végén ne legyen jó vége. Letüdőzöm, hosszan benntartom majd kiengedem a füstöt fasza kis köröket formázva.
- Hát akkor legyen mind.. nekem aztán tök mindegy.. -
És ebben a pillanatban már tényleg teljesen mindegy, mert már kezd bizseregni az agyam valahol a fejem közepe táján és ez valamiért elégedettséggel tölt el.
- De szerintem meg fogod unni.. -
Teszem hozzá csak úgy, holott tudom, hogy én ebben az állapotban előbb fogom megunni, mint ő. Mert hát hogyan fogom elviselni, hogy a sortjában rázza magát előttem lépkedve, hogyan fogom elviselni, hogy olyan közel ül hozzám mégsem érünk egymáshoz? Mert persze nem vagyunk egy pár, és csak egyszer próbáltuk a kapcsolatunkat átemelni tökéletesen baráti státuszba: nincs szex. Körülbelül egy hétig bírtuk azt is csak azért, mert egy hétig egyáltalán nem is találkoztunk, úgy meg túl könnyű az egész. Mit szépítsünk? Vannak szükségleteink, és ha ezek kielégítését egymásban találjuk meg, akkor egymásban találjuk meg. Pree pontosan tudja, hogy mikor mire van szükségem, nem kezd könyörögni, hogy legyek romantikus, és nem kezd szúrós szemmel nézni ha másnak csapom a szelet. És ez az egész olyan könnyedséggel tölt el, hogy úgy érzem a lelkem felemelkedik, itt és most, s körülöttünk lebeg.
Megkönnyebbülten nézem a lelkemet, miközben kifújom a cigarettafüstöt, ami kellemesen kaparja a torkomat, mintha egy kis kutya lenne aki épp az ember lábán próbál jelezni? játszani akar.
Felülök, olyan hirtelenjében, hogy bele is szédülök.
- Menjünk, menjünk.. -
Kezdem el sürgetni, s a csikket is jófiú módjára nyomom el majd dobom az arra kijelölt helyre - véletlenül sem Pree lába mellé -
Törvényen kívüliek
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Csüt. Ápr. 19, 2018 10:59 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

Különös a zizegés a fejemben. Nem úgy kell erre gondolni, hogy jön valami nagy kalapács és belever a tudatba. Ez nem heroin. Ostoba kis zümmögő takaróként borítja el a gondolataimat, megőrizve az épségüket, de átkapcsolja őket valami másba. Valami mosolyogtatóan egyszerűbe. Ilyenkor lehet a legjobban eszmét futtatni, gondolatokat átadni, mert nem én formálom, csak hagyom kifolyni. Az pedig, hogy itt állunk Disneyland közepén, vagyis csak én állok Sil a padon teszi magáévá a helyzetet. Figyelem a mozgó, fecsegő, toporzékoló emberfolyamot. Némely hang élesen csendül a fejemben, némelyik elmosódva. Belefeledkezem a látványba, a kiszakított világképbe, ami összefolyatja fantázia országot a valódi világgal. És ez...lenyűgöző. Nem mintha egy fikarcnyi közöm lenne a hömpölygő sokaságból bárkihez, bár nem lehetetlen, hogy valakit valahonnan ismerek. Most viszont senkit. Állok és nézek, lesötétült sziluettek mindenfelé. Óriási... A gyújtó kattanása viszont élesen visszhangzik hirtelen, így óráknak tűnő lassúsággal fordítom a figyelmem Silas csuklója felé. Keze felé. A gyújtó lángja felé inkább. Igazából nem is akarok rágyújtani, vagyis ebben a pillanatban csak szükséges terelésnek tűnik. Valaminek ami időt húz. Mint amikor úgy érzed haladsz valamerre, egy nem látható végpont felé, de megpróbálod elodázni. Felfelé fújom a füstöt és Sil arcélét nézem. Olyan...szabályos. Ez jó gyökér megállapítás, de a fejemben mutatós. Szabályos a srác. Ebből a felindulásból végig is húzom az ujjam az állvonalán. Ó, na...tényleg az. Tudom, tudom elméletben nem kellene hozzáérnem sem, mert mindketten tudjuk mi van akkor. De ez csak egy vonalka volt, nem igaz? Nem sértettem képzeletbeli határt sem.
- Rajongom a beleegyezői oldalad. - jegyzem meg egy mosoly kíséretében. Bár most azt hiszem már mindenre igent mondana, percek kérdése csupán, hogy olyan szintről vizsgálja a világot amit más nem fog érteni, csak ha beleül a fejébe egy 3D-s szemüvegben. Na meg nálunk relatíve sokszor előfordul ígéret alapú program. Mint amilyen ez is. És igazság szerint addig semmi probléma nincs amíg van köztünk mondjuk 30 centi távolság. Izzóan fészkel a gondolata ennek margójára annak, hogy azt mondjam szarjuk le a meséket, meg Disneylandet és menjünk haza. Nálam legyen ilyen beleegyező. Juj, ezt be kell fejeznem. Inkább a cigimre próbálok figyelni. Meg fogom unni. Szerinte. Hmmm, erre van némi esély, tekintve, hogy leginkább az evésen meg a szexen járnak a gondolataim és valami ostoba filmen. Egy szóval beletódul a fejembe az ágyam, egy csomó undorító kaja meg mi ketten pár filmmel. Ha beleegyező hangulatában van, meglehet, hogy igent mond. Viszont amennyire én ismerem őt, annyira ismer ő is engem. Hajlamos vagyok a gyors váltásra. És életem majdnem minden területére igaz, hogy hamar megunom a monotonitást. Mert hát annyi virág van a világnak nevezett réten, hogy mindahányat szeretném megnézni. Ajjjh...fejem csóválom. Ha nem szavasítja, lehet ennyire kristályosan nem ragad meg a gondolat sem a fejemben. - Sil... - motymorgom olyan hangszínnel ami leginkább azt jelenti, hogy igen, tudom, hogy így lesz és max egy órán belül meg hallgatni is fogja, hogy unatkozom. Menjünk. És ő megmondhatná majd, hogy de hát előre mondta, ezt viszont nem fogja megtenni, hogy ne fussunk plusz köröket. Olyan hirtelen áll fel, hogy majdnem megingok a lábaimon. Sürgetne, menne, de megállítom. No more amíg nem öntöm szavakba a gondolatsoraimat. - Menjünk inkább hozzám. Együnk. Nézzünk filmet. Fetrengjünk evés közben. - elgondolkodom - Vagy menjünk el játékterembe. Vagy ilyesmi. Légyszi. - biggyesztem a végére, ujjaimat végigzongoráztatva a bordái mentén, ami egyébként az általános jelzésem neki arra is, hogy mást is csináljunk a felsoroltak mellett. És ha belemegy? Noos, akkor irány a kijárat. A mai akadályt sikerrel átvettük: Scooby Doo és a hullámvasút démona című rejtély..megoldva!

■ ■ Engem feldobott! ■ ■PM ha nem jó■ ■credit



Köszönöm a játékot!
Keresk. és szolg.
avatar
● ● Posztok száma :
105
● ● Reag szám :
85
● ● karakter arca :
Alexis Ren


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Csüt. Ápr. 19, 2018 6:15 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2326
● ● Reag szám :
1530
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Hullámvasútak
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» -=Villám Elemű Jutsuk=-
» Rókák kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 04. Párizs környéke :: Disneyland-