Hullámvasútak - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 6:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek



✥ Yesterday at 10:37 pm ✥

✥ Yesterday at 10:21 pm ✥

✥ Yesterday at 10:12 pm ✥

✥ Yesterday at 9:41 pm ✥

✥ Yesterday at 9:41 pm ✥

✥ Yesterday at 9:05 pm ✥

✥ Yesterday at 8:42 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Hullámvasútak •• Szer. Júl. 19, 2017 10:48 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1790
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


SzerzőÜzenet

✥ Szeretettel Dominique Léah Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Szer. Nov. 08, 2017 4:45 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


to Théo

Furcsa mód, még mindig nem érzem azt, hogy haza kellene indulni, jól érzem magam és szívesen töltöm az időmet Théo társaságában. Bevallom őszintén előítéletekkel és kényszeres megfelelési vággyal vágtam neki a napnak, és ha visszagondolok, hogy otthon még a körmeimet rágtam idegességemben olyan idiótának érzem magam. Ha jobban belegondolok, nem is ismerjük egymást teljesen, még csak az első szakaszban járunk, mégis gondolkodás nélkül megosztottam vele a titkomat, azt a dolgot amihez még nem volt elég bátorságom, hogy azzal az emberrel közöljem akivel tényleg kellene. Jólesően simul rám a meleg a kabát és igazán hálás vagyok neki, amiért ennyire törődik velem. Az, hogy a testvérével járok és fél lábbal a családjukba tartozom még nem kötelezné arra, hogy ilyen figyelmes legyen velem. Mégis az, és tudom, hogy nem csak a vér miatti kötelék kötelezi arra, hogy ilyen legyen irányomban, őszintén hiszek abban, hogy kedvel, az ilyesmit nem lehet csak úgy megjátszani. A nők amúgy is nagyon jól ráéreznek a dolgokra és ez alól én sem vagyok kivétel.
- Halkan megsúgom neked, hogy azért néha rám tör a féltékenység, amikor órákon keresztül képes pengetni a húrokat. a rajongó nők táboráról nem is beszélve. Nehezen sikerült megszoknom azt a figyelmet amit mindig kap, nehéz figyelmen kívül hagynom, hogy eléggé népszerű a nők körében. Na nem mintha nem bíznék benne, hiszen tudom, hogy szeret és a hűség mindkettőnknek fontos, de azért inkább nem gondolok bele, hogy mi lehet a rajongó leveleknek a tartalma. Jobb is ez így.
Ahogy megáll én is megtorpanok és kíváncsian méregetem végig. Most hirtelen nem tudom eldönteni, hogy jó dolog az, ha támadt egy ötlete vagy sokkal inkább félnem kell tőle. Soha nem tudhatod mi jár egy Dubois fejében és ez különösen igaz Théodore-ra, ez ma bebizonyosodott.
-Öööö....rendben Théo. Nem mozdulok, de remélem tényleg két perc a két perc és nem fog rám esteledni itt. támasztom neki a hátam a lámpaoszlopnak. Egy ideig még követem távolodó alakját, de a tömegben olyan gyorsan felszívódik, hogy esélyem sincs kilesni merre ment, így hát előkapom a telefonom a zsebemből és kihasználva a pillanatnyi egyedüllétem egy gyors SMSt küldök Sergenek. Biztosítom róla, hogy még egyenlőre nem lettem feláldozva és úgy tűnik, hogy a Duboisk pincéjének sem leszek a fogja. Várakozva figyelem az előttem hullámzó tömeget, amíg végül meg nem pillantom Théot.
- Tényleg nem várakoztattál meg. üdvözlöm széles mosollyal, majd kitapogatom a a fejpántot amit az imént nyomott a fejemre. Elnevetem magam, de azért büszkén viselem az újdonsült fülecskéimet. - Gyere Mickey, mutasd meg nekem hol van az az étterem. A fejemen boldogan táncolnak az új füleim ahogy a szél mozgatja őket, ha Théo nem adta volna ide a kabátját eddig már szétfagytam volna a hirtelen támadt széllökések miatt. A napocska bár próbál küzdeni és előbújni a felhők mögül, sugarai már nem árasztanak meleget. Jól esik az étterem melegébe lépni, én eddig valahogy mindig elkerültem ezt a helyet, kislányos mosollyal nézek szét a kastélyra hasonlító helyiségben. Olyan érzésem van, mintha a szivárvány kellős közepére kerültem volna, az élénk színek mindenféle rendszer nélkül váltakoznak, színes asztalok, falak, függönyök, történetesen látszik rajta, hogy teljesen gyerekbarát és tökéletesen beleillik Disneyland világába. Az egyik kétszemélyes asztalhoz ülök le, közvetlenül az ablak mellett, ha már itt vagyunk semmi pénzért nem szalasztanám el a kilátás nyújtotta szépséget. A hófehérkének öltözött pincérlány szinte pillanatokon belül az asztalunknál terem, mosolyogva nyújtja át az étlapot. Gondosan olvasgatom a kínálatot.
- Kacsamell filét és zöldséget kérek, és egy pohár narancslevet. miután Théo is elmondja a rendelését, a pincérlány mosolyogva tűnik el a konyha irányába.
- Következő alkalommal én szeretnélek elhívni téged egy igazi Léah napra. mondom neki, ellent mondás nem tűrő hangon és belekortyolok az időközben kiérkező narancslevembe.
- Jó étvágyat. mosolygok rá, mielőtt megkóstolnám a kacsamellet, aminek már az illatától beindul a nyálelválasztó rendszerem.
- Hmm...ez tényleg nagyon finom... Észre sem vettem, hogy mennyire éhes vagyok, szinte két pofára tömöm magamba a kaját, ami ennek köszönhetően gyorsan el is tűnik a tányéromból.  
■ ■■ ■love ■ ■credit



avatar
Tanárok
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
163
● ● karakter arca :
Clémence Poésy


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Szomb. Nov. 11, 2017 1:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Léah && Théo
In every real man a child is hidden that wants to play

Na igen, a féltékenység, minden kapcsolat megrontója... Átérzem Léah helyzetét, nehéz lehet egy Dubois fiú mellett. Nem szeretnék túlságosan egoistán hangzani, de tényleg vonzzuk a nőket, és attól még, hogy Serge arca annyira nem ismert, mint a zenéje, ez vele sincs másként. Csakhogy a bátyám hűséges típus, jól tudom, mert én nem vagyok az, engem a hiúságom éltet, mindig kell valaki, aki feltüzeli azt, aki érezteti velem, milyen nagyszerű vagyok, és erre hosszú távon egyetlen nő sem volt képes. Léah viszont, bármit is kínál a bátyámnak, határozottan kielégíti őt vele. Nem hiszem, hogy Serge valaha is félrelépne, mindegy, mennyire makacsul udvarolgatnak neki. Ezt irigylem a kapcsolatukban.
- Csak két perc, ígérem! - szabadkozom, mielőtt magára hagynám. Elvihetném magammal, de abban semmi meglepetés nem lenne, és különben is, hazafelé még megállhatunk egyszer, ha venne a bátyámnak vagy bárki másnak valamit. Ez most azonban az én ajándékom neki, és szeretném, ha meglepetés lenne.
Újdonsült füleinkkel együtt indulunk el enni valamit. A hely egy kicsit... öhm... színesebb, mint emlékeztem rá, de úgy látom, Léahnak tetszik. Ennek örülök, mert lehet, hogy magamtól nem ültem volna be ide, de ha ő is lelkes, hát én is az vagyok. Az ablakhoz ülünk le, és ahogy Hófehérke jön kiszolgálni minket, képtelen vagyok nem játszani egy kicsit.
- Mit tudnál ajánlani egy éhes kisegérnek, kedves? - pöckölöm meg a füleimet, Hófehérke pedig nagyon is vevő a flörtre. Pár ízléses, kaján mondatot váltok vele, végül a spagetti mellett döntök kólával, a lány pedig magunkra hagy minket, hogy leadja a rendelésünket. Bocsánatkérő mosolyt küldök Léahnak, amiért az orra előtt álltam neki szédíteni. Rossz szokás, néha előtör belőlem, főként, ha látványosan bizonyítani szeretnék valamit. A flört számomra már rég nem az élvezetről szól, sokkal inkább a bizonyításról.
- Egy igazi Léah napra? Remekül hangzik! Csak dobj rám egy sms-t, amikor úgy érzed, és máris a tiéd vagyok. - mondom, majd jó étvágyat kívánva én is nekilátok a kiérkező ételnek. Bár Hófehérke hozza ki, ezúttal nem állok le vele flörtölni, inkább nekilátok mielőbb elpusztítani a tányérom tartalmát, és szinte sokkot kapok, amikor Léah megelőz. - Azt mondják, nekem kilenc gyomrom van... Neked viszont tizenkettő, plusz a bébi! - nevetek, és egy kicsit még beszélgetünk az italunk felett, aztán elcsábulunk egy nagy adag disney-s palacsintára, amit ketten nyomunk be, a végére már egészen haldokolva, mielőtt hazaindulnánk. Vagy gurulnánk, nézőpont kérdése. A kifelé vezető út is bő egy-másfél óráig tart, egyrészt mert nem sietünk, másrészt meg menet közben elrángatom még a lányt erre-arra, hogy végül kimerülten, de mosolyogva zuhanjunk be az autómba. Egészen hazáig fuvarozom Léaht, és ügyelek rá, hogy a bátyám karjaiig kísérjem, nem tartom fel őket azonban pár szónál tovább, indulok is haza egyből, kipipálva képzeletbeli listámon a sikeresen teljesített sógornő-próbát.
Ez egy igazán jó nap volt.

■ ■  köszönöm a játékot, fantasztikus volt! iloveu   ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
200
● ● karakter arca :
matthew daddario


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Nov. 20, 2017 6:34 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
1790
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Silas Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Feb. 12, 2018 3:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

és közben tökre ezt hallgattam, szóval lehet neked is bejön közben https://www.youtube.com/watch?v=XWJrPzAUzAs
+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


- Hallod.. szerinted kajak jó ötlet most felülni erre? Most toltam be három hot-dogot..
-

Fintorgok egy sort a sorban állva, és ara gondolok, hogy milyen kár lesz azokért a kis csinos virslikért amik majd visszaköszönnek ha tényleg felülünk erre a szarra. Mármint nem vagyok benne biztos, hogy tiszteletüket teszik nálunk, de azért le merném fogadni, hogy nem fog örülni szerencsétlen gyomrom ennek az egésznek.
- Mondjuk egy jó hányásnak azért sohasem mondanék nemet.. -
Vigyorodom el, és lépek egyet előrébb a sorban, ami olyan kibaszott hosszú, hogy nem is látom az elején állókat. Körbenézek tanácstalanul: mi a faszt csinálok itt tulajdonképpen? Hogyan keveredtem ide tulajdonképpen, és miért nem ellenkeztem amikor Hófehérke odajött, hogy csináljunk egy képet - lehet azért mert Hófehérkének nagyobb csöcsei voltak mint a mesében -, ? Lehet, hogy amúgy kifejezetten élveztem az egészet, elvégre ez a kibaszott Disneyland ahol az álmaink valóra válhatnának, itt van mindenki: Ariel, Belle és Goofy is, meg ezer másik ember, gyerekek akik sikoltoznak, szülők akik képeket csinálnak minden pillanatról, és itt vagyunk mi: két suhanc kölyök akik úgy állnak a sorban mintha az egész szaros hely az övéké lenne, és szívességet tesznek mindenkinek amiért nem furakodnak a sor legelejére.
Közelebb hajolok Preehez.
- Ezután az elvarázsolt kastélyban mutatok valami ütőset.. -
Susogok a fülébe, aztán elhajolva kacsintok is, és ez egyszer nem a farkamra gondolok hanem pár kis bogyócskára amik a pénztárcámban hevernek és igazán elvarázsolttá teszik azt a kastélyt.
Még egyet lépek közelebb, a melkasom előtt fonom össze a kezemet, és bámulom a fejünk fölött száguldozó hullámvasutat, nézem a sikítozó embereket, a kisgyerekeket akik anyjuk kezébe kapaszkodnak, és elképzelem magamat odafent: eleinte kurvára élvezem.. nem eleinte sem élvezem, tériszonyom van, és egy percig sem tudnám élvezni ezt a szart, és ha ez majd nem lesz elég, hogy halálra váltan szorongatom majd Pree kezét, mint ribanc a kuncsaft farkát, még tuti ki is dobom a taccsot valamelyik gyökér fejére, aki ugyan így fog itt állni várva a jegyére, meg arra hogy bejusson, mintha ez lenne élete legjobb pillanat, és aztán telibe hányja valaki.
Felnevetek ezen, egészen abszurd és undorító de azért vicces. Mármint nyilván nem nevetnék ha valaki most lehányna, de tuti nem kezdenék sikítani: hánytak már le rosszabb és rosszabb helyzetekben is.
Azért óvatosan arrébb állok - mintha megmenthetne bármi! -  és megtörlöm az izzadt kezemet a nadrágomba, észre sem vettem, hogy izzadni kezdett: izgulok. Nem akarok felülni.


avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Hétf. Feb. 12, 2018 5:45 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

Egyesek azt mondhatnák, hogy de a mi korunkban, mit keresünk Disneylandben? Azt amit mindenki: kalandot, mókát és szórakozást. Itt büntetlenül sikíthatsz, hányhatsz és érezheted jól magad anélkül, hogy bárki ferdén nézne rád. Mert mindenki más is sikítozik és dobja ki a kölyökrókákat ha megerőltető. Imádom a hullámvasutat. Adrenalin. Persze legelőször a tetején akartam leszállni, hogy hát ez mégse olyan jó ötlet és akkor én most mennék. De olyankor már nincs választás. Megkapod a pár másodpercet, amíg gondolatban elsorolod az összes bűnödet és elindul. Zuhantok. Bele a semmibe, bőszen imádkozva, hogy ne most. Ne nálatok legyen meg az a pont, amikor a technika beint és lereptet. Halálosan jó móka.
- Mondtam, hogy ne zabáld tele magad, nem esküvőn vagyunk. - vigyorgok rá együttérzéstől mentesen. Én is ettem, de vele ellentétben leparkoltam egy hot-dognál és én tudom mire számítsak. Ő meg megígérte. Az én füleimnek pedig a hallott ígéret olyan, mint a foxinak a labda. Nem tudok lekattanni arról, hogy megkapjam. Hogy az enyém legyen. És drága Sil most sajnos labda. Vau-vau!
- Lehet azt a körhintán kellene beadni. Mint a körslag. - jegyzem meg nevetve, mert vizuális alkat lévén rögtön meg is jelenik előttem a kép. Nem túl gusztusos, de legalább őszinte. - Csak engem hagyj ki a szórásból. Minden testnedvedre nem vagyok testközelből kíváncsi. - súgom felé, mert egyik nagy előnye amellett, hogy bírom azt, hogy nem sértődik meg ha nem kimért és fárasztóan unalmas témát rágcsálunk. Egyébként pedig ezt még az előttünk, mögöttünk állók is értelmezhetik úgy, ahogy szeretnék. Az emberek legnagyobb részének az a baja, hogy saját magától is idegenkedik, így másoktól meg főleg. És ezt sose fogom megérteni.
- Csak ne hagyj a falra mászni. - vigyorgok a kacsintásra, mert egy ilyen színezetű mondat a szájából nos vagy perverz, vagy elszállós. És valahogy nem tudom, kétlem, hogy az előbbiről lenne szó. De az ígéretek mellett a meglepetés a másik kedvenc fogalmam, pláne ha jó. Akkor különösen. A rossz híreket nem szeretem. És ma lazítunk. Csak így. Spontán. A harmadik kedvenc fogalmam. Mert azon elven, hogy ha agyongondolsz és agyonszervezgetsz valamit várva, hogy jó lesz csak a csalódás nevű táblába vered be a fejed. Csak jó társaság kell és a helyszín mindegy. A sor persze tetű lassan halad, mint általában. Nem szeretek várakozni, nem is vagyok túlságosan híres a türelmemről. Vagyis legalább annyira, mint egy ragadozó. Nézlek, figyellek, mert a végén úgyis meglesz amit szeretnék. És ha már itt tartunk most foxi üzemmód van, szóval érzem én, hogy kisorolna mellőlem. Tehát mosolyogva karolok belé.
- A-aa.. - ingatom a fejem - Nem lógsz meg előle. - belépek elé, beszardíniázva kicsi testem közé és valami nő közé, aki gyanítom nem túl kedvesen pillant rám, de háttal vagyok és hacsak nem Superman képességes, nem fogok elolvadni a lézerszemtől. - Nézz rám. - irányítom le az arcát, hogy az enyémre fókuszáljon. - Hidd el, jó lesz. - húzom mosolyra ajkaimat és lábujjhegyre emelkedve a füléhez hajolok - Gondold, hogy egy furcsa trip. Egyébként pedig keress egy fókuszt és ne akarj kiszállni a tetején. Ha túléled kapsz tőleeeem...hmmm... - kihez is állt oda vigyorogni?? - Hófehérkés figurát. - újabb vigyor jelenik meg az arcomon és hátat fordítva végül visszaállok mellé. Cseszett hosszú a sor, pff. Megöli a kedvet. Rettentően. És csak lassan csorgunk előre. - Tudod mikor lenne buli ez a hely? Ha már mindenki elment. - ez nem tudom honnan jutott eszembe, de az est leszálltával minden teljesen új értelmet nyer. Szép lassan kopnak előlünk az emberek, őt pedig a maga egyszerűségében kézen fogom. Le ne lépjen a végén, a nagy pillanat előtti pillanatban. Érzem, hogy izzad a tenyere. Talán tényleg ennyire parázik tőle. Finoman megszorítom, jelezve, hogy tényleg nem lesz semmi gond. Csak elsőre rossz. Utána a legtöbb embernek bejön. És ezt mennyi más dologra is rá tudnám húzni.
- Kettőt kérek. - mosolygok be az unott arcú nőnek, aki szenvtelenül flegma tekintettel adja ki végül a két kis vackot ami amolyan jegyként funkcionál. Labda-Silt nem engedem el. Összefűzöm az ujjainkat is. Maradjon és élvezze. Egyszer mindent ki kell próbálni, hogy tudd ha nem jó. Jobbra irányítanak minket és be is futnak a kocsik, amikről kitántorognak a boldog...a szenvedő...a zöldülő..a reszkető emberek. Fellépek az emelvényre. Isteniii, de a kezét elengedem amíg beszállok. Ragyogó mosollyal nézek rá. Gyerünk Sil. - Gyere.. - invitálom, bár inkább hangzik úgy, mintha másra invitálnám. Végtére is ez is olyan, mint a szex. Elsőre mindig...fura. Néha fáj is. De ha belejössz, meglátod mitől olyan jó. Elreppen a törött másodperc, tekintetem az övébe fúrom. - Na jössz vagy mész, vagy elmész és elmész, vagy elmész és maradsz? - húzom sokatmondó mosolyra ajkaimat. Pontosan tudom, hogy félreérthető. Semmi gond.
Részemről.

■ ■ Én ezt hallgattam ■ ■PM ha nem jó■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
43
● ● Keresem :
Babe A & Queen T
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Silas Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Kedd Feb. 13, 2018 3:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


- De hát ember.. éhes voltam... -
Bámulok rá Preere olyan: 'normális vagy?' fejjel, mint amilyet ő szokott nekem bevágni ha valami faszságot mondok.
- Amúgy elvihetnél valami fasza kis esküvőre.. hátha meghúzhatnánk egy jó kis koszorúslányt.. -
Úgy kacsintok felé mintha sejtenék valamit, mintha bárminemű komolyság rejtőzhetne az ajánlatomban, pedig az egészet csak viccnek szánom, nem vagyok benne biztos, hogy Preet meg tudám mással is osztani, vagy mondjam inkább úgy, hogy Preenek eleve akkora igényei vannak, hogy nem maradna kapacitásom még egy csajra? ( Akkor ezzel most magamat alázom, ugye? )
Felröhögök, és az előttünk álló asszony hátrapillant a disznó nevetésemet hallva, ciceg egy sort, rosszalló pillantásokkal ostromoz, majd visszafordul, s magába biztos szentségel.
- Ez undorító.. de egészen fain lenne... -
Azért magamban elfintorodom. Tuti kizárnának Disneylandből, ami azért lenne szar, mert amúgy ez egy egészen kis fasza hely,  másrészt meg nem akarok egészen Floridáig utazni azért, hogy találkozhassak dögös Hófehérkével.
- Ugyan Pree.. nem leszel Pókember.. tudom, hogy ez Disneyland, de azért még itt sem lehetséges minden!
-

Úgy simítom meg a haját, mint a kislányoknak akiknek az anyukája úgy akarja beadni, hogy nem kaphatják meg az új Barbiet, hogy azok ne kezdjenek örjöngő hisztibe. És valahol van is benne valami: Princess nagyon durván tud hisztizni ha nem az van amit ő akar, és arra itt senki sem kíváncsi.
Elém nyomakodik, én meg megbámulom a melleit, kibaszott jó adottságokkal rendelkezik ez a lány, mármint... hagyjuk jó? Nem akarok most azon gondolkozni, hogy milyen jó a segge a shortban, mert amiatt megint kizárnának innen.
Elég nehéz felbámulni a szemeibe, túlságosan kivágott a pólója, a melleit meg mintha valaki körzővel rajzolta volna. Összeráncolom a homlokomat, Ő valószínűleg azt hiszi, hogy azért mert arra gondolok: hogyan is bújhatnék ki a felelősség alól, én meg tudom: koncentrálnom kell nehogy valami egészen durva folyamat induljon el a délebbi tájakon.
Ránézek.
- Ja.. kurva jó lesz.. -
Dünnyögök, de azért nem húzom ki a kezemet a szorításából, inkább hagyom, hogy közelebb és közelebb vezessen ahogy a sor halad.
- Persze.. kösz, majd kirakom Csipkerózsika mellé... -
Fintorgok felé. Mégis mit kezdenék egy figurával? Jesszus Pree...
- Azon már én is gondolkoztam.. figyelj már.. nem tudod lebeszélni valamelyik bátyáddal a dolgot? -
Csillan fel a szemem, hiszen bármelyikkel lehetséges lenne. az egyik rendőr így hát meg tudja oldani, a másik meg fotós simán akarhat itt este fotózni nem?
Olyan közel vagyunk már, hogy nincs menekvés, már lépkedünk fel az emelvényen, Pree már bent ül, én meg szemezgetek a kijárattal, mintha valami jó nő lenne.
Nyelek egyet.
Bassza meg.
Rábámulok Preere. nem vagyok benne biztos, hogy jól értem amit mond.
Felvonom a szemöldökömet.
- Egyszer élünk.. -
Pattanok be mellé, mielőtt meggondolhatnám magamat, s akar már le is zárul, a szerelvény pedig elindul.
Nyelek egy nagyot.
- Ha fent ki akarok szállni.. akkor már nem tudok, igaz?
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


✥ Szeretettel Princess Romily tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Szer. Feb. 14, 2018 12:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

To Sil...

- Csoda, hogy nem hétmérföldes még a segged az alapján amennyit meg tudsz enni. - jegyzem meg piszkálva, persze tudjuk, pasi, ők meg ehetnek nagyrészt. Teljesen más az anyagcseréjük. Még az egyetemen valami plusz töltelék előadáson azt mondták, hogy mi annyira rettenet különbözünk, hogy míg a nőknél kimutatható a 150 000 évvel ezelőtti női maradvánnyal bizonyos genetikai vonalú hasonlóság, a férfiaké azonban túl hamar el tud halni, így még ha nekik is vehetünk egy amolyan ősapát..számtalan a módosulás. Nem tudom erre miért emlékszem ennyire.
- Mintha hagynám. - vonom fel a szemöldökömet, bár nyilvánvaló, hogy csak húzza az agyam. Ha jól rémlik, márpedig jól szokott, akkor nem sűrűn hallgattam felőle panaszt arra nézve, hogy kevés lennék neki. Arról meg ne álmodjon, hogy behajítom a közösbe. De mint minden, ez is kétélű. As always. - A vőlegény oldalán pompázók esélyesebben kerülnének fel a skálámra. - ezt meg nyilván nyugtázni fogja, de hiába nekem is van egy egészséges ösztönöm és csak akkor engedek idegen szukát partiba, ha flottul veszélytelen. És legalább érdekes. Ellenkező esetben nem érdekel. Még annyira sem. Egyébként meg ha vele vagyok, akkor általában zárom az ajtót, a világot és őt is. Teljesen egyszerű, nemde? - Viszont becsempészhetnénk magunkat potyavendégként. Vagy dolgozóként. Múltkor is csak 15 poharat törtem össze - és erre jelzem, eszméletlen büszke vagyok. Tudja valaki milyen nehéz egy kézzel egyensúlyozni annyi pohárral? Viszont poén. Ismeretlenekként ismeretlenek között. Nézni ahogy esznek-részegednek, táncolnak, mi meg potyázunk. Nem is tudom már melyikünk ötlete volt.
- Ez Csodaország. - vállat vonok - Semmi nem elképzelhetetlen. Tele van gyerekkel, szóval biztos voltak már balesetek. - jegyzem meg, nem véve tudomást a nőről aki olyan furán pislog hátra. Esküszöm, mintha neki nem lett volna még ilyen problémája soha életében. Hát istenem, ha gyenge gyomrú. Igaz a kép bizarr. Bizarrul vicces.
- Nem-e? - kérdezek vissza kíváncsian, néha olyan édes tud lenni. Leginkább édesen naiv. Nem jött még rá, hogy én még nem találkoztam a lehetetlennel? Hogy szeretem atomjaira bontani a határokat? És nem szeretem a nemet. Ami azt illeti nagyon nem. Cöcöcö. Cöcöcöcö. Lezavarok némi fókuszálós közjátékot aminek a sor aztán megint nem örül, de valami könyvben az volt, hogy ha félünk, rá kell lépni a dologra. Elzárni a csapot. Na most elzárom azt a csapot. Túléli. Megígérte és csak egy kör. Hófehérke pedig jó ötlet, bár jobb lenne egy pár felfújhatós mellet adni talán? A csajon valószínűleg azt nézte meg. Találékonyság, bár nem hiszem, hogy ilyet itt lehetne kapni, de szerencsére az internet világa végtelen. Bár szerintem mire innen hazaérek már ezt el is fogom felejteni. Ilyen ez. És nem hagyom meglépni. Persze ha nagyon szépen kérne. Mondjuk térden. Akkor talán.
- Ne morogj. - felnevetek - Nem áll jól. - rázom meg a fejem nevetve. Jó biztos én is ezt csinálnám ha megtalálná azt a pontot, dolgot, bármi ilyesmit amitől félek, de erre még nem került sor. Biztonságban őrzöm őket a kis elmedobozomban és ha rajtam múlik biza ott is maradnak. Mert az igazi félelem más tészta nálam. Azt nem. Hagyom. Őt bátorítom meg biztatom.
- Egyszer azt mondtad bárminek örülsz amit neked adok. - uh ez tipikus női dolog, kitűnő visszaérvelni egy teljesen más helyzet mostaniba belevágó mondatával tudom, meg, hogy nem fair. De a nemi szerepek nem is fair dolgokról szólnak. És nem hazudok. Kimondta. Bár azt hiszem egy buli után voltunk hulla éhesen. És csináltam neki egy szendvicset. Szóval nem, tuti nem illik ide, de hangzatos.
- Áhh... - gondolkodom el rajta, Franco sokat kérdezne, túlságosan sokat és úgysem tudnék neki értelmesebb indokot felhozni annál, hogy "mert poén". Ez pedig érvnek már ennyi idősen gyenge még az ő egyébként részrehajló füleinek is. Fred meg, hát. A múltkor eléggé ki volt bukva a t.neje miatt. Mondjuk fotózást még talán el is intézne, néha meglepő dolgoktól kap gellert az agya, hogy mit meg milyen témában. Az ihlet megtalálja. Művészlélek. Valakinek annak is kell lennie. - Ezt a kérést inkább passzolnám feléjük. Mostanság csak mindenen megdöbbennek. - zárom rövidre, a múltkor a drog, meg amúgy is. Én is szeretem őket, de azt hiszem, ez most nem igen alkalmas.
Fellépve és bent ülve izgatottan húzom magam alá a lábaimat és csúszom egyszerre arrébb, hogy ide férjen kényelmesen. És látom a kétkedést, hogy elgondolkodik. A kérdés annyira reflexből csúszik ki a számon, hogy mosolygok rajta magamban. Bár az arckifejezésén sokkal jobban. Valahogy fontos, hogy beszálljon. Szeretném. Akarom. Mindegy milyen mozgatórugója van ennek, csak így legyen. Tekintetembe várakozás költözik, holott csupán másodpercek telnek csak.
- De még mennyire, hogy egyszer... - lehelem halkan a fülébe mikor bemászik mellém. Ilyenkor illene valami nagy pozitív megerősítő szöveg, valami lelkesítő, de azt azt hiszem már megkapta amíg sorban álltunk. És olyan erős késztetésem van, hogy nyakon ajándékozzam egy csókkal, de azt hiszem nem épp abban a felfokozott állapotban van, hogy erre agyfasz nélkül jól reagáljon, úgyhogy kihagyom. Lezáródik a biztonsági heveder és megindulunk a síneken. Vannak akik már most sikongatnak. Az én ajkaimon vegytiszta mosoly játszik.
- Nincs kiszállás. Nincs megállás. - újabb mosoly és tekintetemet az előttünk magasodó emelkedőre szegezem. Milyen jól emlékszem mennyire féltem amikor először megálltunk a tetején. Ha megszokod, vagy szereted és felérsz a kivárás pillanatában, a világ..vagy legalábbis Csodaország urának érezheted magad. Fantasztikus. Kicsit felemelkedek az ülésről, hogy kihorgásszam a zsebemből azt a vackot, de nem rágom össze. Nem, nem. Helyette magamhoz húzom és nyelvvel tolom át a szájába. Príma, elértük a tetejét. - Rágd össze és gyorsan. - blokkolj valamit és adj egy rosszabbat. Külföldi cukorrágó, de olyan istentelen ízekben, hogy vagy leég a szád, vagy a mentoltól brainfreeze-elsz, vagy annyira savanyú, hogy vonyítasz. Vélhetően túl impulzív lesz neki ahhoz, hogy rákoncentráljon a magasságra. Legfeljebb ha túléltük lekiabálja a hajam.
- 3...2.... - vigyorgok rá - 1! - és elengedem a kezem amikor megindulunk lefelé. Vidáman sikítom sikerem, kudarcom, az örömöm, a győzelmem, az ő bátorságát, az én beszélőkémet és magát a vasutat, annyira jóóóóó. Innentől pedig a lendület is megvan, hogy kiélvezzük a kört. Hisz a legrosszabbon már túl vannak a t.utasok, nemde? Huhúúúú!

■ ■ Ennél meg ezt ■ ■PM ha nem jó■ ■credit

avatar
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
43
● ● Keresem :
Babe A & Queen T
● ● karakter arca :
Alexis Ren


✥ Szeretettel Silas Wrighton tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak •• Kedd Feb. 20, 2018 10:15 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

ez a reag az előző hozzászóló reagjára érkezik válasznak.

+16 a szóhasználat miatt??


pree && silas


- Az gáz lenne.. egyfolytában neked kellene felül lenned és minden nap edzenem kellene.. -
Sóhajtok föl teátrálisan, mert valljuk be: nem vagyok olyan alak aki megelégszik csak a mellek bámulásával, és nem vagyok valami nagy sportember. Mármint eljárok Aceszal futni, és ennyi. Itt ki is merül minden olyan tevékenység ami testedzésnek minősül: a labdajátékok soha sem kötöttek le igazán, és azzal sem értettem soha egyet, hogy edzőteremben lógjak. Túl sok bódító szert szedek ahhoz, hogy menjen.
Összevonom a szemöldökömet, és úgy bámulom Preet. Még talán csücsörítek is hozzá, s az egész úgy néz ki, mintha épp ítélkezni szeretnék felette. Pedig nem, csak épen próbálom elképzelni őt egy másik lánnyal, s velük magamat. Aztán inkább csak elfordítom a fejemet és végignézem ahogy egy kislány a földhöz vág egy epres jégkrémet. Anyám, mit meg nem adnék most érte, ha Pree jégkrémet enne inkább, mintsem ki akarjon készíteni... Kár azért a csinos kis jégkrémért, s ha lenne elég bőr a képemen, most odamennék s az apukától kérnék pénzt egy kis jégkrémre, talán még azt is felajánlanám, hogy ajnározom a kölkét, csak szálljon fel Princess-szel erre a nyamvadt játékra. Talán bele is menne, hiszen elég csak egyetlen pillantást vetni a társaságomra. Jó csaj, jó mellekkel, és jó seggel. Jó a sortja és a felsője.. én meg itt fosok mellette a hülye hullámvasút végett.
Én már túlléptem az esküvős témán meg a hányósan  is, inkább bámulom a sikítozó embereket, akik száguldoznak a kis kocsikban és látszólag élvezik a dolgot. Akkor nem lehet olyan nehéz, igaz? Nekem is menni fog mindenféle erőfeszítés nélkül, igaz? És ha nem akkro kiszállhatok, igaz?
Ilyesmi gondolatok cikáznak a fejemben a sorba állva, és ahogy egyre közeledünk, egyre durvább gondolatokká válnak: eszembe jut a Végső állomás vidámparki jelenete, s elképzelem magamat ahogy meghalok. Hát nem így és nem itt szeretnék kipurcanni.
Annyira gondolkozom s közben annyira rettegek, hogy nem is nagyon figyelek Princessre, s csak fél füllel kapom el minden mondatát.
- Jó de azt nem így értettem... -
Vágok vissza. Nagyon nem így értettem. A fejemben valami olyasmi élt akkor, hogy bárminek örülök: kézimunka, furulya tanfolyam, esetleg lovaglás.. bárminek, de kizárólagosan pár kategóriában, és ez... na ez tipikusan nem az a kategória volt. De a nők értenek ehhez, megjegyezni valamit amit egyszer mondtunk nekik, s ezerszer visszaemlegetni, addig csűrni-csavarni amíg már az ember arra sem emlékszik, hogy mi volt igazából, aztán a fejünkhöz vágják, vagy arra hivatkoznak, mint most Pree. De most nincs kapacitásom ezzel foglalkozni, minden erőmet arra összpontosítom, hogy ne bukjak ki nagyon. És ez elég nehezen megy. Szóval minden energiámra szükség van, s emiatt nem tudok rá koncentrálni. Csak akkor figyelek jobban rá, amikor már bent ülünk, és esélytelen az, hogy kiszálljak. Megszorítom a rudat előttünk, s az ujjaim belefehérednek.
Elindul a kocsi.
- Pree tudod a Mi Atyánkat? -
Susogok halálra váltan. Mert én nem tudom, s ha meghalok, a lelkem nem üdvözülhet, és nem tudom, hogy miért zavar ez most ennyire, de borzalmasan bosszant, hogy anyámék nem hordtak templomba.
Kikapom Pree kezéből azt a kis valamit, és bedobom a számba. Egyszer élünk nem?
Összerágom, s az a valami annyira savanyú, hogy elfintorodom, az arcom is belerándul, s ebben a pillanatban a csúcson vagyunk én közelebb hajolok a lányhoz, hogy lebasszam.
Ez kibaszott savanyúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú -
De a kocsi már lefele száguld én pedig közben ordítani kezdek, és szegény Pree.. a fülébe kapta.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
26
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Hullámvasútak ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Tell me your secrets

Hullámvasútak
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» -=Villám Elemű Jutsuk=-
» Rókák kódexe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 04. Párizs környéke :: Disneyland-