Fleur-Renée Belrose
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Fleur-Renée Belrose •• Vas. Aug. 06, 2017 5:27 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Fleur,

nem is tudom, hogy hol kezdjem... Tetszetős és kreatív megoldás volt egy pszichológus szemén át bemutatni az egyes családtagokat, pláne, mert teljesen más képet kaphatunk külső, független szemlélőként, mint elfogult, kötődő   személyként Smile Ami pedig a mennyiséget illeti, wow...! Shocked Le a kalappal, már csak ezek a kis bemutató-leírások is olyan szép hosszúra sikeredtek, hogy önmagukban megálltak volna példajátéknak is! Egyébként kimondottan szimpatikus, tetszetős család, jókat mosolyogtam a meghitt kis megjegyzéseken :3 Persze a túlzásba vitt gondoskodás is lehet fárasztó, nem igaz?
Ami pedig a betegséget illeti... bár már hallottam róla korábban, de bevallom őszintén, nem igazán ismertem, hogy pontosan mivel is jár ez, mennyire súlyos annak a helyzete, aki ilyentől szenved, vagy éppen mennyire nehezítheti meg a hétköznapokat? Nagyon, ahogy látom, pedig még nem is a legrosszabb fajtát diagnosztizálták nálad. Nem könnyíted meg a karaktered helyzetét, az biztos, ahogyan az is, hogy hihetetlen lehetőségek rejtőznek egy ilyen "tökéletlen" karakterben, aminek a kijátszása nem is igazán fogható máshoz!
Ahogy olvastam, számomra úgy tűnt, hogy talán túlságosan is aggodalmasak a szülők, ami a legkevésbé sem meglepő egy ilyen betegségnél, azonban kíváncsi leszek arra, hogy a játéktéren vajon hogyan fogsz tudni boldogulni, ha eddig ennyire a világtól elzárva élted a napjaidat, és a széltől is óvtak? Szerencsére, ha jól értelmeztem, pont most próbálsz meg önállósodni egy kicsit, úgyhogy sok szerencsét kívánok hozzá! Smile Az igazat megvallva, pont a te korosztályod az egyik legnépszerűbb az oldalon, úgyhogy amiatt nem félek, hogy anyukádon kívül ne találnál más barátokat is...

Nem is húznám tovább a szót, szép, részletes, alaposan átgondolt történettel örvendeztettél meg minket, így nincs is más hátra, mint foglalózni a különleges "pofidat", és becserkészni néhány játékostársat... no meg Párizs is felfedezésre vár! ^^ Aztán csak óvatosan...!


avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
369
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Fleur-Renée Belrose tollából
Témanyitás ✥ Fleur-Renée Belrose •• Vas. Júl. 23, 2017 7:36 pm

Fleur-Renée Belrose
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Fanny Belrose née Dupont
» Apja neve: Wallace Belrose  
» Testvérek: Noel Belrose, Victoire Belrose
» Egyébb hozzátartozók: Rengeteg unokatestvér és Louise, a dadám.  

Chanel Chevalier, magán pszichológus
Fanny Belrose | Első terhessége után lett a paciensem, a férjével együtt pontosabban egy héttel később kerestek fel, hogy a családjuk idősebbik lányukkal bővült. Monseur Belrose attól tartott, hogy feleségén terhesség utáni depresszió lesz úrrá, és mivel mindenben szerette volna segíteni imádott nejét, úgy gondolta, esetleg jó hatással lenne rá egy kis terápia.
Tulajdonképpen semmi szükség nem volt rá, hisz Fanny remekül boldogul a feladataival és anya sikerein csak még nagyobbat dobott az, hogy körülötte minden több mint tökéletes volt. A szíve választottja teljes mértékben támogatta, a kisfia, Noel gyönyörű és egészséges volt, egy másodpercig sem kellett aggódniuk anyagi helyzetük miatt.
Utána Victoire következett, és a család legalább annyira szívélyesen fogadta, mint az elsőszülött gyermeket. Hisz végre egy kislány is lesz a családban!
A mélabúság akkor lett az élete része, amikor kiderült második kislányáról, hogy enyhe osteogenesis imperfectaval jön a világra. Tekintete üressé válik, akárhányszor arról beszél, sosem fogja elfelejteni az újszülött Fleur visítását, aki törött kézzel született meg. Nehezen fogadta el a tényt, és férje is. Egyik pillanatban boldog család voltak, aztán pikk-pakk körülöttük minden nyugalom kámforrá vált.
Madam Belrosera remekül illik a földre szállt angyal kifejezés. Odaadó anya, szerető feleség, rendkívül ügyes háziasszony és igazán jó barátnő. Nagyon fontos szerepet foglal Fleur életébe, amolyan leges legjobb barátnő, akit a kislány sosem kaphatott meg kényes épsége miatt. Fannyt rendkívül büszkévé teszi a gyermekeivel való kapcsolata, és mindig mosolyt csal kedves arcára, akárhányszor szóba jön, milyen rendkívül ritka, hogy egy anyának sikerüljön úgy felnevelni a csemeteit, hogy azok úgy érezzék, bármit elmondhatnak neki.
Őszintén szereti mind a három kicsikéjét, és ami ennél is fontosabb: egyenlően. Nem tesz különbséget közéjük, ami az irántuk táplált szeretetét illeti. Ő maga viszont belátja, hogy Noellal és Victoire-vel kevesebbet foglalkozik Fleur állapota miatt, és rendkívül sajnálja, hogy idősebbik lánya emiatt néha jelentéktelennek érezte/érzi magát. Feltűnően lelkesen igyekszik változtatni ezen.

Wallace Belrose | Ő egy igazi lányos apuka, pedig a mai napig nevetgélve meséli el, akárhányszor alkalma adódik, hogy soha még csak elképzelni sem tudta, hogy ennyire odalesz a lányaiért. Rengeteget dolgozik bár, de ha akad akár egy szabad perce is, képes átrepülni az óceán, vagy Európát azért, hogy a családja közelébe töltse szünetét. Számára valóban az a pihentető, ha velük lehet.
Az utódok legapróbb sikereitől is dagad a melle, néha teljesen meglep, hogy nem sikerült elrontania és elkényeztetnie őket.
A férfiak ritkán sírnak, márpedig Wallace teljesen összetört, amikor kiderült, hogy a harmadik várva várt gyermeke veszélyes rendellenességgel fog megszületni. Magát hibáztatta, noha semmi oka nem volt rá. A nyomás hatására felszívódott türelmessége, figyelmessége, így gyakran vitába torkollottak a feleségével folytatott eszmecserék.  
Fleur születése után azonban kicsit lenyugodott, a nejével hasonlóan elfogadta a szerencsétlenséget, és megtanult vele együtt élni. Saját bevallása szerint képes többet foglalkozni fiatalabbik lányával, mert egyszerűen a halálba kergeti a gondolat, hogy baja eshet. Idősebbik gyerekeivel nincsenek ilyen elképzelések, így őket egy kicsivel kevesebbet félti.
Wallace lágyszívű, de közben céltudatos és igazán férfias. Van benne egy bizonyos báj, ami sokkal igazibbnak láttatja, mint a többi férfit a világon.

Noel Belrose | Egy igazi hős. Képes eltekinteni a családja helyzetétől és magába szívni azokat a pozitív dolgokat, amik a mindennapokban megtalálhat. Egészen kicsi kora óta úgy gondolja, hogy feladata megvédeni a családját, ez pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy édesapja – aki ugyanezt vallja - a példaképe.
A legkisebb húgával – avagy ahogy ő becézi, Fluffyvel – nagyon jó a kapcsolata. Sosem volt irigy arra, hogy Fluer különleges törődést kap, mert tisztázta magában, hogy ha lett volna választása, valószínűleg nem kérte volna a vele született betegséget. Inkább igyekszik segíteni mindenben, amiben csak tud. Victoire-vel viszont nincs könnyű dolga, hisz az idősebb lány egyáltalán nem vágyik mások védelmére, így Noelét is elutasítja. Noha gyakran kapnak össze akár jelentéktelen dolgokon is, de a csatamentes órákban jól kijönnek egymással. Egyértelmű, hogy a testvéri kapcsolatuk erős, nem hiába tart csak nagyon rövid ideig a harag, ha összekapnak.

Victoire Belrose | A kemény külső gyengéd, sérülékeny belsőt rejt. Emlékszem, Victoire jobban örült a kistesónak, mint a bátyja. Már akkor feltüntette rajzain az új családtagot, amikor a terhesség még csak látható sem volt. A kocka azonban gyorsan fordult, és amint kiderült a kicsi betegsége, Vic véleménye megváltozott, noha a szülei megtartották maguknak a rossz hírt. Anno sokszor mondta, hogy a mamája gyakran szomorú a baba miatt, és az apukájával együtt mérgesek. Nem szerette, ha vitáztak és újabb, meg újabb ötletekkel jött elő, hogyan lehet visszaadni a babát.
Sajnos elég váratlanul érte a családot a baba állapotával kapcsolatos hír, és amikor megszületett Fleur, a dolgok csak rosszabbra fordultak. Folytonos megfigyelést igényelt, a szülőknek sajnálatos módon nem volt más választásuk, mint az idejük kilencven százalékát rááldozni. Ebből Victoire csak annyit érzékelt, hogy a szülei már nem akarják, mert lett egy másik kislányuk, aki még baba és sokkal aranyosabb.
Fleur nagyon kötődne nővéréhez, ha az idősebbik lány hagyná, azonban Victoire képtelen teljesen kiűzni magából azt az irigységet, ami a helyzetnek köszönhetően alakult ki benne. Noha Noel sokszor mondta már neki, hogy húguk nem tehet a betegségéért, Vic egyszerűen nem tud másképp tekinteni a dolgokra. Nyilván szereti Fleurt, de gyakran kívánja, bárcsak ne létezne. Sokszor gondolkozott azon, mi lenne, ha nála is kialakulna valamilyen halálos veszélyt rejlő betegség. Vajon több figyelmet kapna úgy? "Lehet, akkor még a kiváló tanulmányi eredményei is többet érnének..." osztotta meg velem csalódottságát gimnáziumi éveinek utolsójában.  
tudj meg többet
» Születési hely: Franciaország, Bordeaux  
» Születési idő: 2000. november 18.  
» Mikor érkezett a városba: Nem sokkal a születése után.

Fleur
Karol Sevilla
16
Oktatás/tanuló

 Az égen brillírozó, vivid Napkorong ovális ábrázatát az égvilágon semmi sem takarja el jasmak módjára a mai reggelen. Hosszúra nyúló, elviselhetetlen kánikulát előidéző és a levegőt szerpentinbe kényszerítő hőnyúlványai bőszmén igyekeznek behatolni a tündöklően fekete Audi sötétített ablakain, azonban erejük megcsorbul a megálljt parancsoló üvegeken, amik gyér fénnyé avanzsálva őket engedik ölembe. Nagymértékű izgatottság tart fogságban azóta, hogy felkeltem, aminek köszönhetően hosszú percek óta ökölbe szorítva tartom combjaimon pihenő tenyereimet. A széles, örömteli mosoly szinte levakarhatatlan arcomról és ezt Marlon, a sofőr is észreveszi, majd halovány vigyorral nyugtázza, miközben tekintete újból az útra tapad.
A mérhetetlen öröm oka az új élet, a várva várt tinédzserkor kezdete. Tizenhat éves vagyok és még sosem jártam iskolában a velem született rendellenességem miatt, amit hétköznapi néven üvegcsontúságnak neveznek. Köszönöm szépen, kollagén, igazán semmi szükségem tökéletes csontszövetre! Ez a betegség gyógyíthatatlan, és szinte mázlistának kéne éreznem magam, amiért a szemfehérjém úgyszólván nem is kékes, és azért is, mert a csontjaim nem törnek el attól is, ha tüsszentek. Csakhogy eddigi életemben egy pillanatig sem éreztem, hogy bármilyen lekötelezettséggel tartozom a sorsnak, amiért megkímélt a betegség súlyosabb verziójától. Szívás, ha az ismeretségi köröd ebben a korban egyenlő a szüleidével, ha a nővéred nincs megbékélve azzal, hogy több figyelmet igényelsz akaratlanul, és emiatt neheztel rád, illetve az sem a legegészségesebb, ha a legjobb barátnőd szerepét édesanyád foglalja. Tudom, hogy más országokban – de még a miénkben is – az emberek éheznek, egyes kisgyermekek nem kapják meg a megfelelő ruházatot és iskoláztatást, mert nincs elegendő pénzük. De a fizetőeszköz mindössze egy fontos tárgy, amihez az ember hozzá tud jutni, ha szorgalmas, céltudatos és nem utolsósorban egészséges. Az én családom óriási vagyonnal rendelkezik, de onnantól kezdve, hogy betegségem gyógyíthatatlan, minden egyes bankó elveszíti értékét számomra.
- Megérkeztünk, kisasszony! – töri meg a csendet a sofőrünk, amikor leállítja az autó motorját. Oldalra téve tenyereimet megtámaszkodom az ülésen, majd szurikáta módjára felegyenesedem, hogy körbenézhessek. Marlon kiszáll a kocsiból, és az én oldalamra sétálva kinyitja nekem az ajtót. Nagy levegőt veszek, majd széles mosollyal az arcomon, izgatottan kipattanok. – A mobiltelefonja? – kérdi kedves vigyorral az arcán. Ajkai és szemei sarkában halvány bőre büszkén összeráncolódik, bizonyára az évek és a rengeteg tapasztalat hatására. Előkaparom retikülömből a készüléket és megrázogatom előtte, amire ő csak lassan behunyja a szemét és helyeselően bólint egyet.
Galeries Lafayette. Mióta csak az eszemet tudom, a szüleim mindig ide hoztak vásárolni. Egykor ez a bevásárló központ jelentette számomra a nagyvilágot, az izgalmat, az utazást és a mókát. És most, hogy a megszokott csatangolást a héten először, és életemben pedig másodszor egyedül tehetem meg, úgy érzem magam, mintha ismét az a pici lány lennék, mint anno voltam. Sosem fogom tudni megköszönni Chanel Chevalier doktornőnek, hogy elmagyarázta a szüleimnek, mennyire fontos szerepe van annak, hogy magamra legyek utalva ebben a korban, és noha édesapám rendkívül ellenezte eleinte az ötletet, végül be kellett látnia, hogy a túlzott oltalmazásuk valóban rossz hatással lehet a későbbiekben rám.

• • •

A pénztárnál állva kedvesen mosolygok a kapkodó személyzet tagjának, aki az imént felborította a szétválogatásra váró vállfákkal teli zsákot, majd kicsit megcsúszva az egyiken majdnem elesett. Az előttem váró hölgy cseppet sem tűnt elnézőnek, pedig biztosra veszem, hogy a lányka azért ennyire irdatlanul ügyetlen, mert újonc. Ilyenkor az emberek igazán lehetnek kicsit megértőbbek, de a nemrég távozott személy még csak el sem köszönt, amikor felkapta a pultról a reklámszatyorba helyezett, legújabb ruhadarabjait. Arról nem is beszélve, hogy megköszönte volna a szolgáltatást, vagy hasonlók. Mindössze emelt fővel kisétált a boltból, és még a biztonsági őrre sem pillantott, aki pedig végképp nem tehet semmiért.
A bénázó illető, akinek most először pillantom meg a névtábláját, végre eljut a ruhám lehúzásáig. Arca kipirult, és csak futólag mer rám pillantani, pedig az én arcomon abszolút semmi jele a mérgelődésnek, vagy a gúnyolódásnak. Leveszi az ingemről a vállfát, és épp hátranyúlna azért, hogy lerakja a többi mellé, amikor véletlenül eltalálja vele a munkatársát. Hátralép, mintha azzal javíthatna a helyzeten, de a padlón heverésző vállfáknak köszönhetően ismét elveszíti egyensúlyát. Ezúttal a pult felé zuhan, és sikeresebben előrébb tolja a sima felületen sorakozó dobozokat. A leges legelső egyik oldala annyira kilóg, hogy a benne lévő súlyok és a gravitáció törvényeinek hála megkezdi útját lefelé. Olyan váratlanul és gyorsan történik minden, hogy mindössze akkor térek magamhoz, amikor a lábamra zuhan az akciós órákkal teli doboz.
Reccs.
Felsipítok és a fájdalom hatására mind két kezemmel a pultnak támaszkodom. Fejem előre hanyatlik, és szemeimbe könnyek szöknek.
- Úristen, jól van? – kérdi kétségbeesetten a kasszás lány. Kérdésére csupán megrázom a fejem, ugyanis szóhoz sem jutok az éles sajgástól a lábamban. Hirtelenül nem tudom eldönteni, mi fáj jobban: a gondolat, hogy eddig tartott a szabadságom, vagy a törött lábfejem? Előszedem nagy nehezen a kistáskámból a mobilom, majd tárcsázom Marlont.
- Kérlek, gyere el értem a Desigualhoz! – nyögöm ki, amint felveszi, majd összeszorítom a fogaim.
- Jól van, kisasszony? – szólal meg aggodalmasan a túlsó oldalon a sofőrünk.
- Csss! – csitítom le, attól tartva, hogy valamelyik családtagom a közelében van. – Ne húzd fel magad ennyire, nem történt baj… legalább is nagy – teszem hozzá, majd arrébb szökdécselek. Helyet foglalok a cipők közötti puffok egyikén, majd tenyereimbe temetem az arcom és majdhogynem zokogásba kezdek. Oly nehéz volt rábeszélni a szüleimet arra, hogy engedjenek el egyedül, és olyan kevés ideig tartott a szabadságom. Bizonyára eléggé nyomós ok lesz arra, hogy soha többé ki se hagyjanak egyedül, ha most mankókkal megyek haza.
A személyzet egyik tagja egy pohár vízzel állít oda hozzám, én pedig nagyot sóhajtok és bánatosan arcára pillantok. Mekkora elkényeztetett fruskának nézhet, hogy segítséget hívtam egy ilyen kis incidens után? Már csak azt remélem, hogy mindössze egy, kisebb csontom zúzódott össze… meg azt is, hogy édesapám nem akarja majd beperelni a kedvenc boltomat, amiért ennyire ügyetlen embereket képesek felvenni.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Hirdetés || Saját
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
33
● ● Posztok száma :
karol sevilla
● ● karakter arca :

Fleur-Renée Belrose
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Part 14 / 6

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-