Natalie Dupont
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 8:23 pm ✥


✥ Today at 6:13 pm ✥

✥ Today at 5:17 pm ✥


✥ Today at 4:32 pm ✥


✥ Today at 10:53 am ✥

✥ Today at 10:53 am ✥

Párizs lakói

Natalie Dupont



Témanyitás ✥ Natalie Dupont •• Hétf. Júl. 24, 2017 1:30 pm

Natalie Dupont
The best kiss is the one that has been exchanged a thousand times between the eyes before it reaches the lips.

általános jegyzet
» Anyja neve: Jacqueline Dubois  
» Apja neve: Frédéric Dupont 
» Testvérek: sajnálatos módon nincsenek  
» Egyéb hozzátartozók: Lucas Morneault - régi barát, plátói szerelem, újdonsült lakótárs 

A szüleimmel nem valami felhőtlen a viszonyunk. Idősek már, hiszen majdnem húsz évig próbálkoztak a családalapítással, míg végül a természet megajándékozta őket. A nagy korkülönbségből adódóan pedig más a világszemléletünk, más értékeket tartunk fontosnak, más elveket vallunk. Nem tetszik nekik a szabad életfelfogásom, ahogy az sem, miként alakul az életem. Őrültségnek tartják, hogy egyetemre járok, hogy karriert szeretnék, még akkor is, ha kitűnő tanuló voltam világ életemben. Szerintük egy nőnek a családja mellett a helye, gyereknevelésben kell kiteljesednie és nem éjjel-nappal dolgoznia. Részben osztom a véleményüket, de nagyobb részben inkább nem.
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs  
» Születési idő: 1997. január 30.  
» Mikor érkezett a városba: itt születtem, itt nevelkedtem, mindig is itt éltem

Nat, Natie
Holland Roden
20
Oktatás - egyetemista

- Te most akkor tényleg hozzám költözöl? - álmomból riadtam fel a kérdésre, fejemet a migrén kezdte szétráncigálni, így kerültem a hirtelen mozdulatokat. Szemeimet nem mertem kinyitni, féltem, hogy talán mellettem fekszik valaki, aki társaságának cseppet sem örülnék.
- Még szép, hogy hozzád költözök! - Szemhéjaim nyomban felnyíltak, amint meghallottam a saját hangomat. Nehézkes, lassú mozdulatokat tettem, miközben meglepetten szemléltem, hogy a tegnapi ruhámban fekszem az ágyamon. Dübörgött a zene, ezért fejemet rögvest a hang irányába fordítottam. A telefonom egy méterre tőlem villogott és játszotta le újra s újra ezt a pár másodperces videót. Magamhoz emeltem a készüléket, majd többszöri pislogást követően, mikor végre már élesen láttam a kijelzőt, újra rányomtam a lejátszás gombra.
- Te most akkor tényleg hozzám költözöl? - Remegő kezekkel fogtam a telefonomat, főleg miután az eddig is ismerős hanghoz végre arckép is párosult. Lucas.
- Még szép, hogy hozzád költözök! - Mosolyogtam, boldogan közöltem vele a tényt, mire ő is mosollyal felelt. A videó még pár másodpercet felvett abból, ahogy összesimulva táncoltunk. Levegőért kapkodtam még akkor is, mikor már leállítottam a felvételt és arrébb dobtam a telefont. Tegnap valóban megbeszéltük volna, hogy összeköltözünk?
Arcomat kezeimbe temettem, masszíroztam a homlokomat, nem csupán azért, hogy a fejfájás csillapodjon, hanem azért is, hogy emlékezni kezdjek. De minden erőfeszítésem hiábavalónak tűnt, nem jöttek elő a ködös emlékek. Viszont biztos nem gondolhattuk komolyan. Újra a telefonért nyúltam, újra lejátszottam a videót. Nem csak az én szemeim csillogtak, Lucas is boldognak tűnt. Vagy csak szeretném ezt bemesélni magamnak?
Nem tudtam, mit kellene tennem. Valóban elvágytam már a szülői háztól, szerettem volna a hátam mögött hagyni az örökös veszekedéseket, a nézeteltéréseket. Lehet emiatt kerülhetett szóba közöttünk az összeköltözés is, ki tudja...
A fejfájással, a szédüléssel és az enyhe émelygéssel mit sem törődtem, mikor az asztalomhoz ültem és előhúztam egy darab papírt a fiókból. Kezembe vettem egy tollat és írni kezdtem. Bal oldalra az ellenérveket, jobb oldalra a mellette szólóakat. Amint végeztem vele, letettem a tollat, a papírt pedig két kezembe fogtam, s úgy néztem át, mialatt fel-alá járkáltam a szobámban.

Ellenérvek:
1. Nincs állásom = nem tudnám fizetni a lakbért.
2. A szüleim valószínűleg megölnének kitagadnának.
3. Lucas lenne a lakótársam.
4. Nem tudok főzni.
5. Nem értek semmihez.
6. Lucas rájönne, mekkora szerencsétlenség vagyok.
7. Látni fogom, ha felhoz magához valakit.
8. Féltékeny leszek az aktuális barátnőjére.
9. Veszekedni fogunk.
10. Meg fogjuk utálni egymást.

Mellette szóló érvek:
1. Önállóság.
2. Nincs szülői felügyelet.
3. Lucas lenne a lakótársam.
4. Az a Lucas, akibe régen szerelmes voltam.
Az a Lucas, aki régen tetszett.

Á, ez sehogy se mellette szóló érv.
4. Tegnap együtt táncoltunk.
5. És jó volt.
6. Átölelt.
7. Boldognak tűnt a videón. Vagy részegnek.
8. Lucas lenne a lakótársam.
9. Lucas
10. Lucas

Idegesen széttéptem a papírt, ahogy kezdtem érezni, hogy a kezdeti lelkesedésem alább hagyott. Régóta ismertem már Lucas-t, sohasem nézett rám olyan szemmel, mintha bármikor is számításba jöhettem volna barátnő szerepre. Mindig a barátot látta bennem, még akkor is, amikor én nekem már észrevehetően is tetszett. Hiba lenne beköltöznöm hozzá, hiszen azon nyomban, hogy betenném a lábamat a lakásba, halálra ítélném a barátságunkat.
Bármennyire is próbáltam az ellenérveket sulykolni magamba, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint lehet, hogy ez az utolsó esélyünk. Lehet, hogy nem érez úgy irántam, ahogy én iránta, de az is lehetséges, hogy csak egy kis kezdőlökés kell neki.
Nem tudom elképzelni úgy a hátralévő egyetemi éveimet, hogy ne ő lenne a lakótársam.
A cafatokra tépett papírt a kukába hajítottam, pont úgy, ahogy néhány ruhámat pedig az időközben kinyitott bőröndömbe. Nem pakoltam be mindent, de éppen elegendő holmit ahhoz, hogy a következő egy-két napot kihúzhassam nála. Csak míg a szüleimmel át nem tudom beszélni a döntésemet.

Idegesen, remegő lábakon sétáltam fel Lucas lakásáig. Az ajtó előtt várakoztam tíz-tizenöt vagy akár húsz percet is, mire összegyűjtöttem annyi bátorságot, hogy tényleg bekopogjak hozzá. A bőröndömet a hátam mögé rejtettem, ahogy pedig az ajtó kinyílt, úgy költözött széles mosoly az arcomra.
- Áll még a tegnapi ajánlat?

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
barátnőm mutatta || Keresett - saját - keverék
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Natalie Dupont •• Hétf. Júl. 24, 2017 10:09 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Natalie!

Nos, bevallom őszintén, kissé meglepődtem, amikor láttam, hogy ilyen népszerű az egyetemista/diák csoport, de nincs is ezzel semmi baj Hisz idővel úgy is változhat még a dolog... Mondjuk arra kíváncsi lettem volna, hogy milyen szakot tudsz elképzelni a karaktered mellé, de igazából úgy is van idő kitalálni bőven... Smile
Tetszett ez az "in medias res" kezdés, aranyos és érzékletes volt Natalie reakciója arról a bizonyos kis videóról... ahogy ez a Pro - Contra lista is jópofára sikerült, így visszagondolva, még szerepjátékos pályafutásom alatt sem találkoztam korábban hasonlóval! Szóval le a kalappal
Kíváncsi vagyok, hogy áll-e még Lucas ajánlata, illetve ha igen, hogyan fogtok megbirkózni az együttélés szépségeivel és nehézségeivel? Mert annyira igaz a mondás, hogy lakva ismerszik meg az ember... Rolling Eyes Készülj fel, lehet, hogy neked kell megnevelned majd!

Tovább azonban nem is húznám az időt, ahogy nézem, úgy láttam, hallottam, úgy is alakulóban van a csipet-csapatotok, úgyhogy... irány avatart foglalni, és jó szórakozást a játékokhoz! ^^


tudomány emberei
avatar
Online
● ● Posztok száma :
450
● ● Reag szám :
189
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt

Natalie Dupont
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Natalie Pezzini

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-