Dr. Raphaël Deschamps
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Dr. Raphaël Deschamps •• Hétf. Júl. 24, 2017 4:02 pm

Raphaël Deschamps
Amikor megkérdezem az embereket arról, hogy miért van szarvasagancs a falukon, mindig azt válaszolják, hogy mert olyan gyönyörű állat. Hát épp erről van szó! Az én édesanyám is vonzó, de én csak fotókat tartok róla.

általános jegyzet
» Anyja neve: Camille Chevalier  
» Apja neve: Jean-Baptiste Deschamps  
» Testvérek: Clementine és Nadine Deschamps
» Egyébb hozzátartozók:
Léonie  Morel – a (hamarosan már csak ex)feleségem
Rosalie Deschamps – a kislányom
Samuel Cloud – a nem is olyan kis fiam, akinek a létezéséről egyelőre még nem tudok

A szüleimmel sosem volt túlságosan jó a kapcsolatom, melynek egyetlen apró oka volt – ők a születésemtől kezdve abban a naiv hitben éltek, hogy majd én leszek az, aki tovább viszi a családi vállalkozást, én meg... nem éppen így gondoltam. Sőt mi több, nem elég, hogy nem osztottam a nézetüket, ráadásul még szakmából is sikerült olyat választanom, ami távolabb sem lehetne az övékétől... ügyvéd helyett zoológus. Legalább a húgom jól járt, minden nehézség nélkül sittelheti le a rosszfiúkat, és nem kell velem rivalizálnia a cégvezetésért.
Ami pedig Léonie-t illeti, azt hiszem, kellően árulkodó az a hangzatos kis „ex” szócska a kapcsolatlistánkban. Amilyen nagy volt a szerelem kezdetekben, a lányunk, Rosalie születése után annyira romlott el minden szép lassan. Az egyre sűrűbbé váló, több hónapos külföldi utak, megbízások, elnyúló konferenciák... Mígnem végül egyszer csak arra eszméltem, hogy már benyújtotta ellenem a válópert. Igaz, még nem értünk a végére, de amíg élünk, remélünk!
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs, Franciaország
» Születési idő: 1979. október 29.
» Mikor érkezett a városba: Mindig is itt éltem.

Raph, Raphy, Rafi
Chris Pratt
37 éves
Oktatás | Zoológus, állatkerti gondozó

A hosszú fűszálak lágyan lengedeznek a tikkasztó nyári szellőben, miközben a környéken abszolút béke és csend honol. Az oroszlánok lustán és jóllakottan hevernek egy közepes méretű akácia alatt, miközben a távolban feltűnik néhány zsiráf, s a gazellák jellegzetes hangját sodorja felénk a szél... A nap már lemenőben van a horizont felett, de ennek ellenére még mindig rettenetes hőség uralkodik a környéken...
- Azt mondtam, hogy megállni! Valaki, fogják meg!!!
Az állatkerti pénztáros hölgy, Madame Dupont fülsértő hangja csak úgy szelte keresztül a zárás utáni békés nyugalmat, mint kés a vajat. Épp a szavannai állatok etetését intéztem, amikor megzavart a hangja, a nagy vödörnyi véres húsdarabtól felnézve pedig már azt a bizonyos rendbontót is sikerült kiszúrnom. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, farkasszemet néztünk, majd ő hirtelen ötlettől vezérelve bekanyarodott a járdán a zebrák karámja felém, én pedig, csapot, papot, oroszlánt otthagyva pattantam le a kocsi platójáról, hogy mint akit puskából lőttek ki, induljak utána.
Igaz, nem voltam már húsz éves, de azt hiszem, panaszra azért nem lehet okom, még így is jobb kondiban voltam, mint a kortársaim többsége – ahogy azt is lefogadom, hogy soha, egyikük sem rohant még úgy isten igazából az életéből valami erdei terepen... Nem kellett most sem sok időt, hogy utolérjem a másikat, és egy nagymacskákat megszégyenítő ugrással vegyem le a lábáról. Igaz, az mellékes, hogy az egyik tüskés bokorban landoltunk, amitől szerencsétlen arca úgy nézett ki, mint ha egy rakás vadmacska esett volna neki, de még mindig jobb, mint mondjuk egy szunyókáló tarajos sülön landolni. Vagy az alligátorok medencéjében... Azt hiszem, így is sikerült elvenni szerencsétlen egyetemista kölyök kedvét attól, hogy legközelebb betörjön az állatkertbe zárás után, mert lehet, hogy jó poén, de könnyen torkollhat balesetbe is.
- Madame Dupont, megtartja, vagy inkább megvárja a rendőröket? – nem is tudom, melyik lenne nagyobb csapás szerencsétlen gyereknek, a helyében valószínűleg én is inkább a rendőrök mellett döntenék, mint két rossz közül a kisebbik. Az öreglány azonban szerencsére érti a poént, csak a fejét csóválva szól, hogy vigyázzak még egy darabig a betörőnkre, amíg idevezeti a hatóságokat...
Aztán nem marad más, mint letudni az etetést... nem sietem el, van valami békés abban, hogy ebben a nagyvárosi, falatnyi zöld dzsungelben, aminek mostanra nyoma sincs a nap közbeni zajos, hömpölygő tömegnek. Mint ha az idő is megállna, miközben az ember csak nézi, hogyan falatoznak a vadállatok... igaz, nem olyan, mint ha természetes élőhelyükön figyelné őket az ember, de majdnem.
Már javában sötétedik, amikor hazafelé veszem az irányt, reménykedve, hogy távollétemben egyik házi kedvenc sem szedte szét a házat. Vagy szökött el, vagy riasztotta halálra a szomszéd nőt... Mert sem a menhelyen nem akarok magyarázkodni, hogy annak ellenére, hogy ideiglenesen szállásoltak el nálam néhány kutyát és macskát, még vigyázni sem tudok rájuk, sem az nem hiányzik, hogy ilyen rövid időn belül megint a rendőröknek magyarázkodjak, csak míg pár órával korábban vallomástétel miatt, úgy most a saját bőrömet kéne menteni. Pláne úgy, hogy holnap megint találkozóm van az ügyvédemmel és Léonie-val, hogy zöld ágra verődjünk a lányom jövőbeli felügyeletét illetően, ha már legutóbb veszekedésbe torkollott az egész próbálkozás... Előtte meg át kellett raknunk az időpontot, mert pont akkora akarta imádott egyetlenem, amikor én valahol a kenyai pusztákat járom... A dolog egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy ezt mindazok ellenére ő is tudta, hogy már egy ideje külön élünk, „jobb a békesség” alapon. Nem, azt viszont nem fogom hagyni, hogy a munkámra hivatkozva harcolja ki az a pénzéhes keselyű, hogy a lányunkat se láthassam ezután, maximum szökő évente... egyszer.
Sokáig azonban nem rágódhatok a dolgon, hisz ahogy időközben hazaérek és belépek az ajtón, nagyjából 3 kutya ugrik a nyakamba egyszerre, hogy köszöntsön, plusz két macska dörgölőzik a lábamhoz grátisz gyanánt... A sarokban az egyik kutya párnáján pedig egy nyálpecsétes, fognyomokkal tarkított borítékot is felfedezek, de látván, hogy csak egy újabb számla, nem töröm magam különösebben, hogy kibontsam, inkább élvezem a négylábú lakótársaim szokásos üdvözlő rituáléját.
Hogy is van a vicc? Tedd a barátnőd és a kutyád egy órára a kocsi csomagtartójába, ha pedig letelt az egy óra, nyisd ki a csomagtartót. Melyikük örül, hogy újra láthat?
Hát, ennyire talán nem drasztikus a helyzet, bár azért jó pár éve igaz a felállás, hogy az utóbbi jobban örül, ha lát, mint az előbbi, nem véletlenül tartunk a válás kellős közepén! De akar a franc a nejemre gondolni, inkább töröm azon a fejem, hogy a lurkóval merre kéne menni, ha már ezt a hétvégét úgy is sikerült kiharcolni vele... Állatkert? Az úgy is mindig népszerű, esetleg menjünk be a belvárosba csavarogni egyet? Vagy Disneyland? Igaz, a hullámvasutak szuperek, de a többi valahogy nem tud lekötni... Vagy...
- Clementine? – kaptam fel a fejem, ahogy megcsörrent a telefonom, majd megláttam a kijelzőn a húgom nevét. Nem mint ha  köztünk is olyan rossz lenne a viszony, mint a szüleimmel, de azért azt is túlzás lenne állítani, hogy olyan sokszor beszélnénk...
- Salut Clem, ça va? – szóltam bele a készülékbe, miközben az egyik blöki továbbra is azon munkálkodott, hogyan szerezhetné vissza a kezemből azt a megcsócsált levelet...
- Az ég szerelmére, Ralph! Végre felvetted! Már legalább hússzor hívtalak, te... TE IDIÓTA!!! – hadarta a kellemesnél nagyobb hangerőn egyetlen szuszra a kagylóba, két szipogás közt a mondandóját, mire csak meglepett tekintettel pislogtam, hogy... ezt mégis mire véljem?
- Nem én voltam, esküszöm! – dobtam be egy gyenge poént, hogy megkíséreljem oldani a hangulatot, igaz, azért a végén óvatosan hozzátettem – Amúgy mit is csináltam...?
Majd vártam... vártam, amíg szipog egy sort, kifújja az orrát, akkora kő esik le a szívéről a megkönnyebbüléstől, hogy szinte idáig hallom, majd végre közölte, hogy kapcsoljam be a tévét, azon belül is a hírekre koncentrálva...
- A párizsi állatkertből ma este elrabolták az ideiglenesen itt tartózkodó fehér oroszlánt, melyet az állam a... – motyogtam a homlokom ráncolva, miközben a képernyő alján futó szalagcímet olvastam – ...továbbá az egyik dolgozóra holtan találtak rá ma este, akinek személyazonosságát már a kollégák és a rendőrség is megerősítette. – haltak el a szavaim. Tekintetem akaratlanul is a faliórára siklott, miközben az agyam lázasan pörgött, próbálva összerakni a kirakós darabjait... Nagyjából egy órája indultam el hazafelé, miután a rendőrség felvette a vallomásomat... vajon ez mind azóta történt? Vagy már akkor elkezdődött, és az a srác, akit elkaptam, csak figyelemelterelés lett volna?
- Raphaël, ott vagy még? Nem is figyelsz arra, amit mondok! – csattant fel a húgom idegesen a vonal túlsó végén, mire csak egy bocsánat-félét dörmögtem válasz gyanánt, beismerve, hogy tényleg igaza van... mielőtt azonban bármi mást is mondhattam volna, a kezemben tartott készülék rezegni kezdett, jelezve, hogy még egy bejövő hívásom van.
- Hé, Clem, most le kell tennem, a rendőrségről keresnek. Majd később visszahívlak és mesélek, rendben? – zártam rövidre a beszélgetést, azzal mielőtt még bármit is mondhatott volna, zártam a beszélgetést, hogy a másik hívásra válaszolhassak... De ki gondolta volna, hogy még órákon keresztül nem fogok tudni szabadulni a telefontól, sőt mi több, mehettem vissza az állatkertbe, majd a rendőrségre is...?

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
itt voltam || saját
avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
369
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :

Dr. Raphaël Deschamps
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-