Pince és fegyvertár
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Pince és fegyvertár •• Hétf. Júl. 24, 2017 7:43 pm

*****
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Csüt. Aug. 24, 2017 7:30 pm


Mars + Leni



Még mindig olyan hihetetlen elhinni azt, hogy Mike egyenlő Jackel. Bármennyire is igyekszem, hogy felfogjam a dolgokat, nem megy, nem tudom elhinni, még akkor sem amikor olyan doglokat mondott el amit csak és kizárólag Jack tudott, amit csak is ő tudott rólam.
Az első találkozásunk… Az első találkozásom Jackel szó szerint majdnem végzetes lett, hiszen eléggé őrült módjára vezette a kocsiját engem pedig majdnem elgázolt, szerintem csak a szerencsén múlott az, hogy az utolsó pillanatban végül sikerült neki megállnia. De mindegy is, hiszen nem az számít, hogy akkor mi volt, az első estén, hanem az, hogy a későbbiekben mi történt. Szinte észre sem vettem és halálosan szerelmes lettem belé – a szó legszorosabb értelmében, hiszen bármit képes lettem volna megtenni érte. Bármit is mondott, parancsolt, szinte ugrottam minden egyes szavára. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ő tett olyanná, mint amilyen most vagyok, neki köszönhetem azt, hogy az ép eszem nagy részét elveszítettem és a helyét átvette az őrültség, a ravaszság, s a gyilkolni vágy. Ez pedig még inkább fokozódott akkor amikor még Dublinban a helyi hatóságoknak végül sikerült elkapniuk engem és jó időre sittre vágtak. Nem mondom, nem vesztegettem az időmet, jó pár emberüket megöltem vagy éppenséggel kórházba kerültek a jóvoltamból, aztán végül sikerült találnom egy férfit aki mondhatni a cinkos társam lett. Ha valami volt mindig ő kezelt, legutóbb pedig sikerült rávennem, hogy juttasson ki a sittről, az alkunk rám eső részét pedig álltam, eltűntem a városból, magam mögött hagytam Dublint. Már csak azért is, mert Jack meghalt, én legalábbis ezt hittem, így hát a sors fintora miatt Párizsban kötöttem ki, azóta is itt vagyok, csak hát köztudottan elég sok minden megváltozott. Nah, nem az én személyiségemben, hiszen továbbra is imádok gyilkolni és az itteni hatóságok orra alá is imádok borsot törni. Inkább Jack változtatott meg elég sok mindent. Akarom mondani Mike. Ahhh nem tudom, ez egyenlőre még elég sok nekem, hozzá kell szoknom. Egyenlőre elég nekem az, hogy egy zsaru befogadott aki az állítólagos pasim akinek halottnak kéne lennie. Mivel rendőr, ezért nem kell félnem, hogy sittre vágnak, mert úgy is minden helyzetből sikerül kibeszélnie. Nála lakhatok, így végre nem kell az utcán tengetnem az időmet.
Most is épp a kúriájában vagyok, csak nem egyedül. Túl régen voltam már rossz kislány, így hát kiszemeltem egy modellt, régóta követtem már, és amikor kiszúrtam az utcán, ott ahol nem túl sok járókelő volt, egy ütést mértem a nyakára, de figyeltem arra, hogy ne öljem meg, csak elkábítsam addig amíg hazahozom.
Nem is tudom már mennyi ideje lehet kiütve, de már itt ülök vele egy ideje a pincében, unalmamban pedig elkezdtem rágózni, de hát nem köti le a figyelmemet, csak az egyenlőre csukott szemekkel fekvőt figyelem.  




© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS:


We've all got both light and dark inside us.
What matters is the part we choose to act on. That's who we really are.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

38
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Marius Langlois tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Csüt. Aug. 24, 2017 8:33 pm


Lenus & Mars


Megvan a kép a fejedben, amikor legszívesebben rohannál haza enni, mert éhes vagy, de nem rohansz, hisz tudod, hogy energiapocsékolás az egész? Na ezért se zavartattam nagyon magam, mert érdekelt, hogy a külső szemlélők mit gondolhatnak. Biztos azt, hogy a srác megőrült nem is sportruhában és sportcipőben rohangál. Tehát nem szaladok, nyugodtan haladok el az épületek mellett. Kimérten, határozottan ahogy azt kell. Még a húgomat is felhívom, hogy tudja végeztem megyek haza, várhatnak az ebédre minden ilyen maszlag, aztán leteszem és haladok tovább hazafelé. Gyalog. Mert eszem ágában sincs buszra ülni, amikor tudom, hogy sétálni éppen olyan jó, mint felszállni egy buszra és leszállni egy buszról, akkor mikor kell. Most semmiféle késztetést nem éreztem. Nem akartam buszozni. Nem volt kedvem. Pedig pénzem az lett volna, csak szeretek a friss levegőn lenni. Mert az sose árt. Különben addig is gyönyörködhetek a természetben, meg az épületekben. Illetve hová kellene esetleg legközelebb benézni. Amikor mondjuk nem az evés lesz a legfontosabb a számomra, hanem a városnézés. Az új helyekre való bukkanás, amivel majd dicsekedhetek a húgomnak. Egy eldugottabb résznél próbálok rövidíteni, hogy minél hamarabb otthon lehessek és ehessek valamit. Azaz csak rövidítettem volna.

Fáj, a nyakam. Ez biztos. Mintha száz évet aludtam volna és gyötrelmes lenne a forgatása. Felsóhajtanék, kinyitnám a számat is, ha tudnám. Szerencsére levegőt azt kapok. De nem tudom elseperni azt a tincset az útból ami piszkálja az orrom hegyét. A karjaim mintha meg lennének büntetve úgy szorulnak egymás mellé hátul. Eltüsszentem magam. Hát ez csodás. Így sikerül a szemeimet is felnyitni végre. Most már látok. Van róla elképzelésem, hogy miért nem tudom kinyitni a szám és miért nem tudom mozgatni szinte csak a szemhéjamat rendesen.
Csodás! Felvont szemöldökkel nézek az előttem lévő nőre. Hogy ezt most magyarázza el nekem, mit akar jelenteni. Mert halvány lila gőzöm sincs. De tuti nem akar megdicsérni amiért olyan jól mutatok néhány fotón. Esetleg kisajátítani és rávenni, hogy dolgozzak neki.
Mielőtt persze rászánná magát, hogy illően bemutatkozzon és megmondja mit is akar, pont tőlem, próbálom végig vizsgálni a helyszínt a szemeimmel. Nem, nem a kamerát keresem, ami esetleg arra utal, hogy ez az egész egy átverés lehet és az egyik műsorba le lesz adva, hiába láttam ehhez hasonlót. Ez most biztosan más.
Nem kezdek el fészkelődni. Még nem, csak ha szükségét érzem. Inkább várok. A tekintetemet határozottan visszahúzom rá. Hátha közben meggondolja magát és beszélni kezd. Mert ha az emberek beszélni kezdenek akkor abból sok minden kiderül. Vagy legalábbis ezt remélem.

•• Words: jó kérdés  •• Music: High in the Daytime •• Note:   hmm  ••




Go where you feel most alive
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

53
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ツ Luke Korns
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Csüt. Aug. 24, 2017 9:08 pm


Mars + Leni



Enyhén szólva is halálra unom magamat amíg várok arra, hogy a srác, Mars magához térjen és felébredjen végre az álomból amit okoztam neki. A biztonság kedvéért azért ellenőriztem a pulzusát még az elején miután idehoztam őt, hogy esetleg nem mértem-e túl nagy ütést a tarkójára, de szerencsére van pulzusa, így nem öltem meg őt. Furcsa is lett volna, ha megölöm, hiszen elég nagy gyakorlatom van már a verekedésben, harcban, főleg mivel a legjobbtól tanulhattam még régebben – Jacktől. Másrészről pedig reménykedtem, hogy nem csináltam semmit se rosszul és életben van, mert csak úgy megölni valakit… Abban mi az élvezet? Hát pont ez az, semmi. Számomra semmi élvezet nem lenne benne. Általában megkínzom az embereket és csak utána ölöm meg. Dublinban is ezt csináltuk Jackel, megkínoztam az őrt, majd utána megöltem. Ebben lelem az élvezetet. Nem tagadom azt sem, hogy sokan próbáltak meg megváltoztatni, leginkább a fegyőrök, de nekik sem sikerült, hiszen nem akarok újra normális lenni. Nem akarok újra az a gyenge lány lenni aki még akkor voltam mielőtt Jacket megismertem. Az a lány sebezhető volt. Viszont aki most vagyok, az férfiakat is képes lenyomni akár közelharcban is, hiszen ki lettem képezve, megtanultam mindent amit kell és az évek során sikerült tökéletesre fejlesztenem a harci képességeimet.
Az első egy órában nem tudtam nyugton ülni, muszáj volt mászkálnom. Körbe néztem a helyiségben ahova végül vittem a srácot. Egy pince és fegyverraktár szerűségének a keveréke. Nem jártam még idelent ezelőtt, de innen is látszik, hogy Mike tényleg Jack. Rengeteg régi fegyvere van itt amit régen használt, és a pisztolyom is itt van, egyedül a baseball ütő nincs ott a többi fegyver közt, mert azt mindig magamnál hordom, hiszen még Jacktől kaptam, az egyetlen egy dolog ami annyi ideig emlékeztetett rá, bár a reményt nem tartotta bennem.
Felkapom a fejemet amikor mozgolódást hallok meg és a fejemet a megkötözött srácra emelem.
- Oh, végre felkeltél, Csipkerózsika. – mondom gunyoros hangnemben, majd a baseball ütőt neki támasztom a falnak és oda sétálok a fiúhoz, majd cseppet sem gyengéden, hirtelen leszedem a ragtapaszt a szájáról.
Hogy mit akarok kezdeni vele? Fogalmam sincs, nincsen konkrét célom vele, szenvedjen kicsit aztán utána várhatja a kegyes halál.
- Oh, mielőtt elkezdesz kiabálni, közölnék veled egy-két információt: bármennyire is kiabálsz, senki sem fog meghallani. – szememben gonoszkás csillogás fedezhető fel. 




© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS:


We've all got both light and dark inside us.
What matters is the part we choose to act on. That's who we really are.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

38
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Marius Langlois tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Csüt. Aug. 24, 2017 9:55 pm


Lenus & Mars


Forgathatnám a szemeimet tovább, hogy esetleg meglássam amit szeretnék. De nem. Sajnos nem. Nincs kamera, nem videóznak és nem fogják feltölteni a Youtube-ra se. Helyette azonban… igazából meg se tudnám mondani mi. Nyirkos ez a hely. Ha az a csöppnyi fény nem volna, azt mondanám, hogy egy gödörben vagyunk a föld alatt. De ez szemmel láthatóan nem gödör, mert a padlózata kőkemény, nem sima föld. Csodás. Az meg még csodásabb, hogy a nő megszólalt. Végre. Bár hallgatott volna! Mintha én választottam volna saját magamnak a Csipkerózsika szerepet! Ha tudnék visszamondanék valamit, de talán jobb is ha nem tudok. Szerintem addig jobban járok. Közeledik, én meg lehet, hogy hátrébb húzódnék, ha a szék nem akadályozna meg mert szerencsétlenségemre hozzá vagyok kötözve.
– Áucs! – először ez hagyja el a számat, miután szó szerint minden szőrszálat letép a szám környékéről. Nem értem, miért nem tudnak a rablók egy kicsit gyöngédebbek lenni, ja pont azért mert ők az el rablók.
Felvont szemöldökkel hallgatom végig mindazt amit mond. Remek. Na most legyek okos! Minden béna film beugrik a fejemben, ahol elrablás történik, de valahogy egyik se végződik túl jól. Azért mert a béna fogoly elkiáltja magát, másrészt túl körültekintő a rabló. Ami a körültekintést illeti, nem érzem a mobilomat a zsebemben. Ennyit a segítség hívásról. Elhúzom a számat. Nem még nem kezdek el fenyegetőzni, ahogy a filmekben teszik a rabok. Mert perpillanat nem egy film közepén vagyok, hanem az életemnek.
– Jó tudni. – jegyzem meg és idegesítésképp inkább hallgatok. Az még mindig jobb, mintha feleslegesen azon lennék, hogy torkom szakadtából segítségért üvöltsek. Különben se tudom, hogy miért pont én vagyok itt. Bár szerintem holt egyszerű, mert vonzóm a bajt. Mindenféle, fajta szempontból.
Hátul ökölbe szorítom a kezem, mert persze, hogy idegesít ez a tehetetlenség. De mindenek előtt meg kell őriznem a hideg vérem. Túl sok Amerikai Horror Sztorit és társait láttam ahhoz, hogy ráébredjek a pánik nem jó. Mert az még jobban inspirálja az ilyen nagyon okos embereket, mint ez a nő. Igen, most próbáltam megőrizni a szarkazmusomat. Legalább az szórakoztasson gondolatba, ha más már úgyse. De persze nem bírom ki szó nélkül.
– Mondanám, hogy szép hely, meg egész takaros, de gondolom nem bájcsevegni akar. – ennyit az első szabályról, hogy nem hergeljük fel semmivel se az ellenségünk.
– Rátérhetnénk arra a részre, amikor elmondja mik a tervei? Mert ok nélkül nem szokás valakit elrabolni. Vagy ez a mániája? Csak mert akkor nem szóltam semmit és elfogadom, hogy ez van. – nem fogom elfogadni, hogy ez van. Most is csak azért beszélek ennyit, mert agyalok. Tudom, hogy reménytelenül, de akkor is.

•• Words: jó kérdés  •• Music: High in the Daytime •• Note:   hmm  ••




Go where you feel most alive
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

53
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ツ Luke Korns
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Csüt. Aug. 24, 2017 11:32 pm


Mars + Leni



Még én is meglepődök, hogy Jack mennyi fegyvert tart a pincében, konkrétan egy egész hadseregnek elegendő lenne. Bár, ha jobban belegondolok akkor ténylegesen egy hadseregnyi fegyverre volt szüksége, hiszen egy maffiát vezetett, mégpedig nem olyan maffiát amiben csupán 2-4 ember volt, oh ugyan, az nem Jack stílusa volt. Nem szerette a kis csapatot, neki egy nagy csoportja volt, jó sok kiképzett emberekkel. A legjobb harcosokból állt a csapat, nem is véletlen, hogy szinte egyik maffia tagot sem tudták elkapni soha az évek során, semmit nem tudtak rájuk húzni, semelyik bűnügyet, mert Jack tényleg a legjobb főnök volt, ha csináltak valamit akkor kiválóan eltudta tüntetni a nyomaikat, nagyon jól kitudta adni a feladatokat. Mindenkinek olyan feladatot adott amiről tudta, hogy azt a legjobban az adott ember tudja megcsinálni. Senkinek sem adott olyat amit lehetetlenség lenne megcsinálni. Persze voltak kihívások azt nem tagadom, de pont ettől volt az egész oly annyira izgalmas.
- Jesszus Jack, mennyi fegyvert tartasz itthon... – suttogom a szavakat magamnak amikor még Mars eszméletlen volt és terepszemlét tartottam, hogy felmérjem a helyzetet, hogy milyen fegyverek közül válogathatok. Biztos vagyok abban, hogy Jack nem fogja bánni, ha néhány fegyverét használatba veszem. Régen úgy is mindig mindent megosztottunk egymással, miért pont most változna meg? Főleg, hogy most, hogy egy zsaru testében él, még több hatalomhoz juthatunk, juthatok.
- Jahj, hagyjuk a magázást, annyira...hivatalos. – húzom el a számat amikor végre leszedtem róla a szikszalagot ami eddig megakadályozta, hogy kinyithassa a száját. Összegyűröm a kezemben és nemes egyszerűséggel elengedem, hogy lehulljon magam mellé a földre.
Nem fél beszólni nekem, ez tetszik, van vér a pucájában, pedig még csak röpke 17 éves. Olyan fiatal, olyan friss. Hmm… Annyira formálható még, a saját ínyem szerint formálhatom őt, csak előtte meg kell törnöm őt, és ez lesz a dolgok igazán kellemes része.
- Terveim vannak, oh, de még mennyire, hogy vannak, de mindent szép lassan. Tudod, hogy tartja a mondás, aki kíváncsi, hamar megöregszik. – mondom és elnevetem magamat, majd oda sétálok az egyik asztalhoz ahol egy nagyobb adagnyi fegyver pihen. A legtöbb tipikus zsarus fegyver, mint könnyű, maximum 6 kaliberűek lehetnek, gondolom ezt használja a munkában, ugyanis Jack kedvence a gépfegyver, nekem viszont most nem pisztolyra van szükségem, így tovább sétálok, egészen a szúró eszközökig. Kiválasztok egy számomra szimpatikusnak ítélt kést, majd megpörgetem a kezemben és vissza sétálok a fiatal srác felé.
- Mit szólnál egy játékhoz? Én kérdezek, te pedig szépen válaszolsz nekem, de úgy, hogy az nekem is tetsszen, megértettük egymást? – leguggolok hozzá, és gúnyos vigyorral szemlélem őt, miközben megtámaszkodok a combján.
Fogom a kést és gyengéden végig húzom az élét az egyik ujjamon, amiből elkezd csöpögni a vér. - Elég éles, szóval a saját érdekedben remélem jó kis fiúként fogsz viselkedni. – ördögi mosoly terül szét az arcomon.




©️ ZENE: VH1 csatorna zenéi | MEGJEGYZÉS: kissé rossz állapotban íródva...de szeretettel


We've all got both light and dark inside us.
What matters is the part we choose to act on. That's who we really are.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

38
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Marius Langlois tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Szomb. Aug. 26, 2017 11:25 pm


Lenus & Mars


Ha nem spórolnék nagyon a lélegzetemmel, most felsóhajtanék, azonban csak simán szemet fogatok, amikor azt kéri hagyjuk a magázódást, mert az túl hivatalos. Végül is nem hivatalosan vagyok itt. Akkor miért ne próbálhatnék meg legalább valamiféle túl hivatalos dologgal? Ja, mert szinte mindegy. Ez nem egy nyugis beszélgetés, nem arról tárgyalunk, hogy minek kellene beöltöznöm és eljátszanom a szerepem. Végtére is, ez nem egy fotózás, nem modellként vagyok itt. Vagy legalábbis még mindig ezt próbálom megcáfolni, több kevesebb sikerrel. Mert sok mindent nem látok. Nincs rá esélyem. Csak azt tudom, hogy a nyakam.
– Túl hivatalos. – ismétlem meg inkább az utolsó két szavát, mintsem zsivány vecsernyét tartsak neki arról, hogy attól elrabolt még nem fogok puszipajtás lenni vele. Meg milyen volna már? Azt se tudom kicsoda! Meg akiknek megengedem, hogy Mars-nak szólítsanak, azoknak a nevét legalább minimum tudom vagy tudni fogom.
Amikor azt mondja, hogy tervei vannak velem és még meg is erősíti, legszívesebben fortyognék mérgemben. Ezek a nők! Minden milliméteren belül képesek olyan helyzetbe hozni, amivel nem tudok mit kezdeni. Ezzel meg végkép nem. Mert ez életbe vágó. Nem szabadok a kezeim, néhány pillanattal ezelőtt a szám se volt az. De most legalább nyugodtan feleselhetnék, ha nagyon akarnék.
– Nagyszerű. Mindig is valaki tervének a része akartam lenni. – amúgy nem, hiába tűnt annak, különben csak így próbáltam leplezni a félelmet. Amit a szépen lassan felgyorsuló szívverésem nagyon bájosan prezentálni is, de még ezer szerencse, hogy ezzel is csak én vagyok tisztában. Egyáltalán nem nevetek. Minek? Miért tennék így? Mert számomra egyáltalán nem olyan hű de vicces a helyzet.
Mondanám, hogy amikor egy kicsit magamra hagy és odébb sétál fel lélegzek. Egyáltalán nem. Újabb sértésen kell agyalnom, hogy megnyugodhassak, hogyha már piszkál akkor legalább vissza tudjam valamivel adni. Csak ugye nem az egyik osztálytársam áll előttem, akit szándékosan hergelek, azért mert ő is rendesen oltógat a megjegyzéseivel. A félek szó, már nem is tudná leírni azt amit érzek. Egyrészt ideges vagyok, másrészt egyáltalán nem tetszik, hogy egy kést vagy mit lobbál pont előttem. Na jó, szerencsére még nem hadonászik vele. Simán csak rákönyökölt a térdemre. Mintha valami asztal lennék. Ez meg persze nem elég, mert azt is megmutatja, hogy milyen kiválóan éles a penge. Hát ez pazar. Ha ma otthon ülök, jobban járok. Na mindegy.
– Alap, hogy a kések élesek. Bár gondolom ezt prezentálni is kellett, hogy biztos játékképes legyek. – zavar, persze, hogy zavar. Ki nem állhatom a késeket, mármint nagyon nagy fóbiám nincs tőlük, meg a vérrel sincs bajom, csak a hegek. Na azoktól igazán nagy fejfájást kapok.
– Miféle játék ez? – koránt sem arról szól, hogy miként legyünk dicső lovagok és döfjük le a sárkányt, az tuti. Ez nyilvánvaló és rendesen félek is, különben nem tennék ennyi megjegyzést, mint az imént sőt nem is kérdeznék vissza se, ha nem így lenne.

•• Words: jó kérdés  •• Music: High in the Daytime •• Note:   hmm  ••




Go where you feel most alive
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

53
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ツ Luke Korns
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Szomb. Aug. 26, 2017 11:52 pm


Mars + Leni



Amikor elkezdtem megfigyelni a fiút és elterveztem szinte mindent, de leginkább azt, hogy el fogom rabolni és elhozom Jack rezidenciájára, akkor az eredeti tervben az állt, hogy megölöm rögtön, nem nagyon akartam fáradozni meg hallgatni a rimánykodását, hogy már pedig hagyjam meg az életét, mert ő így meg úgy nagyon akar élni.
Amíg vártam arra, hogy magához térjen, szinte már a gondolatától is rosszul voltam, hogy könyörögni fog az életéért, ahhoz képest kellemes csalódásként ért az, hogy van vér a pucájában. Annyi legalábbis, hogy feleseljen velem. Habár az ilyenekért általában kiszoktam vágni az emberek nyelvét, vagy szimplán megunom a folytonosan rikácsoló hangjukat és nyomban elvágom a torkukat, Marsnál viszont más a helyzet. Valamiért nem ölöm meg, egyenlőre még. Nagyon fiatal, roppantul fiatal még, hiszen még csak 17 éves, még is van annyi bátorság benne, hogy vissza szóljon nekem, sőt, ténylegesen feleseljen, ezt pedig díjazom, még akkor is, ha ez nem éppen látszódna teljesen jól.
Amikor megforgatom a kést a kezemben, akkor azzal egyidejűleg az agykerekeim is elkezdenek forogni. - még akkor is, ha eléggé őrültnek látszom és mindenki azt hiszi, hogy nincs ki a négy kerekem. Lehet, ahhoz képest rendkívüli mód rafinált vagyok, jó harcos, és nagyon jól tudom érvényesíteni az akaratomat.
Gonosz csillogás gyúl fel a szememben amikor kiötlöm a legújabb tervemet. Oh, nem fogom ezt a gyereket megölni, mert sokkal jobb szerepet szántam neki az életemben.
- Hála a tökösségednek jó kedvem van, szóval ne akard elrontani a sok pofázással. – húzom gúnyos és egyben gonosz mosolyra a számat, továbbra is előtte guggolva és a térdén megtámaszkodva. Eléggé bizarr és abszurd látvány lehetünk most mi ketten, mondjuk Jack miatt nem kell aggódnom, úgy sem értené félre a helyzetet amit látna, nem mellesleg tudja, hogy nagyon szeretek embereket kínozni. Régen ő is csatlakozott hozzám, most már viszont… Bent kell lennie az őrsön a munka miatt. Munka miatt!! Értitek ezt???
- Mesélj a családodról. – mondom végül, majd észbe kapok, hogy nem akarok litániákat hallgatni. - A lényeget, ha kérhetem, van testvéred? Apád-anyád? Mennyit jársz haza. Szoktál edzeni? Báár... – az utolsó mondatomat félbe hagyom és megfogom a felkarját és kicsit megszorítom. - Ezen tudunk javítani. – nem hozzá beszélek, sokkal inkább már saját magamhoz. Hangosan kezdtem el gondolkodni azon, hogy hogyan faraghatnék belőle kiváló harcost. Olyat, amilyenné Jack tett engem. Oh, nem akarom én őrültté tenni a fiút, csak tudjon rendesen harcolni és próbáljon meg ne meghalni.  




© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS:


We've all got both light and dark inside us.
What matters is the part we choose to act on. That's who we really are.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

38
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Marius Langlois tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Vas. Aug. 27, 2017 2:18 am


Lenus & Mars


Elég kellemetlen a helyzet, azt se tudom mit kéne mondanom. Vagy inkább hogyan. Egyáltalán megéri bármit is mondani? Nagyon nem tetszik nekem az a kés. Bár próbálom megőrizni a csiga-hidegvéremet, előbb el kéne tennie a kést a szemeim elől. Mit tudom én, oda szépen vissza a helyére, akárhol is legyen. Amikor közli, hogy ne rontsam el a jó kedvét a pofázásommal csak bólintok egyet megértésképpen. Mi mást tehetnék? Ha szembe köpöm lerohadékoz minimum. Szóval inkább nem, meghúzom magam amíg még lehetséges. Igazából hallgatnék tovább, mint a sír, ha nem kérne arra, hogy meséljek a családomról. Meséljek a családomról? Komolyan esti mesét akar hallgatni a Langlois dinasztiáról? Bár amíg beszélek, addig is van időm agyalni valamin. Pontosabban a lehetetlen nagy semmin. Csodás. Egyre csodásabb. De persze rövidre és ahogy elnézem lényegre törően kellene beszélnem a testvéremről meg a szüleimről.
– Van egy ikerhúgom és még a szüleim is együtt élnek. A szüleimmel élek, rendesen haza járok. Sokat nem kellett, így is személyre szabott zöldség diétám van. – remélem nem ódákat várt, amik arról zengnek, hogy milyen családom van és milyen a kapcsolatom velük. Azt úgyse kérdezte konkrétan én meg nem fogok semmit sem megemlíteni, ha nem muszáj.
– Tudunk javítani? – felvonom a szemöldököm, mint akinek lenne elég joga és szabadsága ahhoz, hogy válaszokat követeljen.
– Ez mit akar jelenteni? – gondolom azt, hogy ki akar sütni mint a Vasorrú bába Jancsit és Juliskát. Különben se vizsgálgatná ennyire a karom, nem? Na jó, csak vicceltem. Igazából már fogalmam sincs mire gondolhatnék. Ideges vagyok. Egyre határozottabban próbálom elfojtani a mérgem azzal, hogy az összekötözött kezem ökölbe szorítom, már amennyire lehet. Ez persze nehéz, zavar a kötél. A hurok, meg magában kiscserkészi tudományt követel magának, szóval hajmeresztő az egész. Mindennek a tetejébe ott a szűnni nem kívánó fájdalom a nyakam környékén.
– Neked van családod? – nyilvánvaló, hogy vissza fogok kérdezni, de némi hatásszünet után. Mert még én se vagyok biztos abban, hogy tényleg tudni akarom ezt az egészet. Mert ha nekem nem engedte meg, hogy egy hosszú esti mesét mondjak neki a családomról, akkor bizonyára nem fog ő se valami sokat mesélni. Vagy inkább egyáltalán semmit se fog, ha ilyen kíváncsian folytatom tovább az itt töltött csoda pillanatokat. Azt meg majdnem kihagytam, hogy a térdemen könyököl. A térdemen! Mi nyugalmas lehet ott, amit én eddig nem vettem észre? Mert tuti nincs semmi nyugtató ott, egyszerűen csak idegesítő tud egy idő után lenni. Eleve nem tetszik ez a helyzet nekem. Azt se tudom, hogy hová akar kilyukadni a kérdéseivel.

•• Words: jó kérdés  •• Music: High in the Daytime •• Note:   hmm  ••




Go where you feel most alive
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

53
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ツ Luke Korns
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Vas. Aug. 27, 2017 1:22 pm


Mars + Leni



Elégedetten és mosolyogva nyugtázom azt, hogy azt teszi amit mondok. Merne mást csinálni, akkor lehet a feje már nem lenne a helyén.
Sosem voltam híres az önkontrollomról, nagyon sokszor volt úgy, hogy csak Jack-nek sikerült visszafognia engem és megakadályozta, hogy néha orbitális baromságot kövessek el, de voltak olyan alkalmak is amikor még ő neki sem sikerült hatnia rám. Sosem szerettem igazán a bezártságot, legyen itt szó fizikai vagy lelki bezártságról. Szeretem azt csinálni amit én akarok. Önfejű vagyok igen, oh, de még mennyire, hogy az vagyok, de mindig helyesen tudok mérlegelni, hogy egy-egy cselekedetem milyen következményeket vonhat maga után, és mennyire lehetnek azok veszélyesek, leginkább rám nézve. Igen, őrültnek és kattosnak tűnhetek, sőt, talán az is vagyok, de nem hülye. Őrült vagyok, nem felelőtlen.
Olyan édes ahogyan aggódik és ahogyan vissza kérdez, hogy még jóízűen el is nevetem magamat. Meg kéne zabálni ezt a fiút olyan aranyos. Csak és kizárólag egy gond van ezzel: utálom a cukikat és a jófiúkat! De ő még fiatal, 17 éves, rajta lehet javítani, megtudom őt dolgozni úgy, hogy megtörjön és azt csinálja amit én mondok neki. Ha nem engedelmeskedne nekem akkor még is mi lenne abban a pláne?
Figyelmen kívül hagyom amikor visszakérdez, hogy a javítás alatt mit értek, ugyanis megint kinyitja azt a csoda száját és felhozza az én családomat. A vér is megáll az ereimben, szememben a düh veszi át a hatalmat és erősebben is markolom a kés markolatát, hogy nehogy olyat csináljak amit esetleg a későbbiekben még megbánnék.
- Az első dolog amit tanulj meg: soha, de SOHA ne emlegesd a családomat!! – sziszegem a fogaim közt a szavakat miközben gyilkos tekintettem meredek rá, majd kiegyenesedek és a kést forgatva az ujjaim közt kezdek el sétálgatni a pincében. Dühös vagyok, iszonyatosan dühös vagyok.
- Az ajánlatom így szól: vagy kiképezlek és jó harcossá válsz, mint én, vagy meghalsz. Egy jó kis kiadós kínzás után. Kell a sereg, te pedig fiatal vagy, a te korosztályod a legjobb. – nem félek beavatni a tervembe, hiszen ha nem jön be akkor nemes egyszerűséggel megölöm őt.
- Ha pedig belemész akkor ne gondold azt, hogy nem fogom rajtad tartani a szememet. Nem szokásom senkiben sem bízni. – tudom, hogy nem kevés feladat és energia kiképezni valakit, hiszen Jacknek is jó időbe telt, hogy olyanná váljak amilyen nos...most vagyok.
- És ha megfordul a fejedben, hogy a zsarukhoz mész, ne tedd. A pasim zsaru, aki nem mellesleg maffia vezér is, szóval nem ajánlom, hogy a hatóságokhoz fordulj. – most pedig várok arra, hogy ezekre mit lép, de remélem gyorsan hoz döntést. Nem épp a türelmességemről vagyok híres.  




© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS:


We've all got both light and dark inside us.
What matters is the part we choose to act on. That's who we really are.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

38
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Marius Langlois tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Vas. Aug. 27, 2017 6:38 pm


Lenus & Mars


Egyre biztosabb, hogy a nőben van valami megmagyarázhatatlan jellembéli vonás, amit nem tudok mivel magyarázni. Tehát a családja lenne a gyenge pontja? Ilyen hamar rátaláltam volna Achilles csodálatraméltóan sebezhető sarkára? Vagyis jelen esetben a nőére? Tehát ne emlegessem fel előtte a család témát. Vagyis pontosabban az övét, gondolom az enyémről annyit beszélhetek amíg akarok.  Már ha magában nem lenne itt a térjünk a lényegre dolog a fejem felett. Mi mást tehetnék? Ha azt mondja, hogy a családját inkább ne firtassuk, akkor nem érdeklődök tovább. Nem tudakolom meg, hogy talán mind meghaltak és ezért vagy esetleg nem ismeri őket, mert árvaként nevelkedett egész életében? Ha utóbbi elég megmagyarázható lehet a viselkedése. Ha meg nem, akkor nem tudom. Lehet, hogy szimplán csak ilyen görcsös. Talán meg kellene tanítanom neki mi az a nyugodtság? Nem, nem biztos nem ezért rabolt el. Nagy meglepetés volna ha igen. Ahhoz nem kellett volna a kötél. Anélkül is elmondtam volna neki. Csak ugye. A jelek szerint ez a mániája. Nem hiszem, hogy sokat kellene most beszélnem. Inkább figyelek. Addig is idegeskedhetek, feleslegesen. Vagy ez inkább nem is idegeskedés, hanem félelem. Egyrészt szeretek élni, azt is szeretem ha szeretnek, azt főleg, másrészt nem tudom hová tenni ezt a nőt. Egyáltalán, sehová.
Hirtelen felkapom a fejem, amikor végre előáll a lehetőségeimmel. Csak ugye nem látom az összefüggéseket. A jelek szerint nem ismer annyira, hogy tudja a magazinokba ahol épp azt fejtik ki, kinek milyen csillagzatbéli jellemzői vannak, a bikához pont az én képemet biggyesztik. Na jó csak tréfálok, de szerintem a legközelebbihez tuti biztos, hogy az én arcom fog kerülni, mint hiresség. Tehát nem látom, hol az összefüggés a nyugodtság mintaképe és a vérszomjas harcos között. Mert szerintem nincs, csak ezt még nem mindenki tudja ilyen jól a jelek szerint. Ám ragaszkodok az életemhez, már már betegesen le se tudnék mondani arról, hogy ne éljek. Mégse könyörgök, hogy itt most inkább öljön meg mert letehet rólam. Inkább csak csendben és nyugodtan próbálok a szemeibe nézni. Noha ehhez nem kis erőfeszítés kell, mert legszívesebben ha tudnám kikapnám a kést a kezéből és… Nem történne semmi, mert nem tudnám kikapni. A jelek szerint előbb törne el a csontom, mintsem hozzá érhetnék a kés markolatához. Ennyit a szép reményekről. Meg a jelek szerint a bizalomról. A rendőrségről meg nem is beszélve.
– Miből gondolod, hogy a korosztályomból pont én vagyok alkalmas erre az egészre? Különben mi a garancia, hogy majd az idő múlásával nem gondolod meg magad és ölsz meg? Csak mert azzal a ténnyel is szembe kell nézned, hogy mindenre nem taníthatsz meg. Abban mi lenne a móka, ha évek múltán pont te vagy az én helyemben és ugyanazokat a dolgokat használom ellened, amire megtanítottál? Miből hiszed, hogy a mai lázadó korosztály engedelmes katona lesz? Néha a kínzás se elég, hitet kell adnod nekik. Olyat ami megingathatatlan és megkérdőjelezhetetlen, hogy még csirájában elfojtsd vele a lázadást. Ha a fenyegetőzésen és megfélemlítésen kívül mást is mondani tudsz, én figyelmesen hallgatlak. Különben se tudok hová menni így. – csak szépen menetelek a halál felé, tudom én. De addig se lenne szabad feladnom, nem igaz? Pedig már feladtam, ezért se félek.

•• Words: jó kérdés  •• Music: High in the Daytime •• Note:   hmm  ••




Go where you feel most alive
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

53
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ツ Luke Korns
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Pént. Szept. 08, 2017 4:57 pm


Mars + Leni



Mindig is szerettem embereket kínozni. Valósággal feltöltődöm energiával amikor látom a szemükben a félelmet, vagy éppen akkor amikor elkezdenek nekem könyörögni azért, hogy ne öljem meg őket. Bár, volt már olyan is, hogy már éppen a halálért könyörögtek, nah, azt már még inkább élvezem.
Hiába akarom a világ összes ilyesfajta élvezetét magamba szippantani, most elsősorban nem kínozni szándékozom ezt a fiatal fiút, hanem jobb belátásra bírni. És természetesen az a jobb belátás amit én mondok és gondolok. Számára legalábbis, mert ha nem így dönt akkor meghal. Jobb esetben. Ha jó kedvemben talál akkor nem fogom őt megkínozni a halála előtt, viszont ha felidegesít vagy elkattan a fejemben valami, - ami valljuk be, elég sokszor megszokott történni – akkor hihetetlen mód fogom élvezni a kínzását és amit a kés nyújthat számára. Morbid ugyan, hogy ilyeneket gondolok úgy, hogy egy mindössze 17 éves fiú van ide kötözve a székhez, de szokták mondani, hogy a kor csak egy szám. Nos, akkor éljünk is ezzel a mondással. A kamaszok – legalábbis a legtöbb – úgy is azt akarja, hogy felnőttként kezeljék őket. Hát akkor miért ne viselkedhetnék így Marssal? Nem akarom, hogy a végén még én legyek a rossz aki gyerekként kezeli őt. Haha.
Rosszul kezeltem amikor felhozta a családomat. Egyetlen egy családom volt, akik kitaszítottak engem, mert más voltam, mint amilyet ők elképzeltek. Aztán ott volt Jack is. Mármint most is itt van, de nem tagadhatom tovább azt, hogy Mike-ként nem ugyanaz. Jackbe szerettem bele, nem… nem Mike-ba. Nem igazán tudtam még úgy rendesen elfogadni a dolgokat, de ellökni sem akarom őt magamtól, mert legalább együtt vagyunk. Csak most minden… Minden sokkal bonyolultabb.
- Tény és való, hogy szempillantás alatt találhatnék nálad izmosabbat és szívósabb embert is, de tudod… A legaljáról szép feljönni a tetejére. – gonosz mosoly kúszik az arcomra. Mindig is imádtam a kihívásokat, Marst pedig harcossá és erőssé tenni az egyik legnagyobb kihívás. Viszont itt áll előttünk jó pár év, nekem az időm annyi, mint a tenger, és ha rajtam múlik akkor neki is annyi lesz. Nem tervezem azt, hogy elveszem tőle az eddigi életét, csupán csak tegye azt amit mondok, és ha így tesz akkor én is kegyes leszek hozzá.
- Ha minden úgy megy ahogyan én azt akarom, akkor nem foglak megölni. Később sem. – lóbálom meg a kést, majd felegyenesedek, mert kezdett már kényelmetlen lenni, hogy a lábán támaszkodok, csöppet sem zavartatva amúgy magamat.
Oda sétálok a fegyverekhez és végig simítok rajtuk. Gyönyörűek, de nekem még is a baseball ütő marad a kedvencem, amit még anno, nagyon régen kaptam Jacktől.
- Ha sikerül évek múltán legyűrnöd engem, akkor meg is érdemlem. – nevetem el magamat jóízűen amikor vissza fordulok hozzá, de nem megyek vissza mellé.
- Nem szoktam embereket idilli hitekbe ringatni, az inkább a maffia vezér dolga, aki nem mellesleg ebben a villában lakik, és zsaru. – lengetem meg a szavakat a szemei előtt, csak, hogy tudja a miheztartást.
- De, mint mondtam, amíg a dolgok úgy mennek, ahogyan menniük kell, nem lesz bajod. Élheted az életedet tovább úgy, mint eddig. Csak felturbózzuk kicsit. – vonok vállat hanyagul. 




© ZENE: SZÁM CÍME | MEGJEGYZÉS:


We've all got both light and dark inside us.
What matters is the part we choose to act on. That's who we really are.
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

38
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Marius Langlois tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár •• Pént. Szept. 15, 2017 11:08 pm


Lenus & Mars


Őszintén szólva fogalmam se volt, hogy mit mondhatnék. Az biztos, hogy ebből az egészből sehogy se jövök ki jól. Mert nincs ahogy. Másrészt csak arra tudtam gondolni, hogy mindenképp veszíteni fogok. Mert esélyem sincs a menekvésre. Ezért a rossz és a meg rosszabb közül választva úgy néz ki a normálisabbikat kell választanom. Ami történetesen még nem a halálommal végződik. Tudom, hogy fiatal vagyok én még a halálhoz, meg minden ilyen zagyvaság és még csak feleannyi emlékezetes kép készült rólam, mint azt elterveztem, szóval még túl sok kívánságom nincs beteljesülve. Illetve még egyetemre is szeretnék menni, tehát semmikép sem adhatom fel az úgynevezett álmaimat. Még ha az álmok néha ha nem teszünk értük semmit, akkor álmok is maradnak. Emellett lehet, hogy ez a látszatra elviselhetetlen nő okkal rabolt el, pont engem. Itt most nem arra a lehetőségre gondolok, amit ő ajánlott fel. Hanem arra, hogy esetleg segíthetnék neki. Mert minden bizonnyal komoly bajok lehetnek a fejében. Ha van annyira agyafúrt, hogy pont gyerekeket raboljon el és állítólagos katonáknak képezze ki őket, akkor mindenképpen alaposan fel kell dühítenem őt, az edzéseink során. Hogy esetleg kiadhassa magából a felesleges gőzt, mert biztos nincs akivel kiadósan veszekedjen. Majd biztos itt leszek én. Más megoldást egyelőre nem látok.
Nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Tény, hogy Roland-nak mostanában nem igen sikerült rávennie engem, hogy elkezdjek hozzá hasonlóan edzőtermekbe járni. Kétlem, hogy ennek a nőnek valaha sikerülni fog. Bár nekem is csak a türelmem véges, a makacsságom lehet, hogy annyira nem. Mert például van, hogy engedek a húgomnak, jó persze nem rögtön az biztos, hanem néhány nap vagy esetleg hét után, talán. Ilyen apró részletekről meg ugye, ennek a nőnek nem kell tudnia, nem igaz? Bár szerintem eléggé nyilvánvaló, hogy egy évben ha háromszor elmegyek edzőterembe, Roland többszöri kérésére, de akkor is nagy nehezen. Én inkább futni szeretek, nem pedig súlyokat emelgetni. De így se vagyok az a túl kövér vagy túl sportos alkat. Hanem az a tipikus, mindjárt elszárad a lábán, de azért meg tud még állni rajta típus. Modell alkat, mondhatnák a speciálisan kritikára született személyek, akik inkább irigységgel vannak túlhevítve, mint őszinteséggel.
Persze elkomolyodom, én se a röhögésről vagyok túlontúl híres. Az persze meg még egy kicsit meg is nyugtat, hogy végre békén hagyja a térdem, nem könyököl rá és a kést is csak úgy nyugisan lóbálja előttem.
– Remélem van itt legalább egy kamera, ami mindent felvesz, mert ezt szívesen megmutatnám majd ha mégis meggondolnád magad. – figyelem ahogy elmegy, minden egyes szerencsétlen lépését, hogy vajon mikor dönt úgy, legalább a lábaimat kikötözi. Úgysincs semmiféle kungfu technikám amivel esetleg kirúghatnám magam a székből, vagy valami filmes mutatvány.
Szóval igazán…
– Hm, akárhogy is, csapat tetoválást nem fogok kérni. Meg napozni se fogok, hogy barnább legyek meg hasonlók és azt sugározzam mások felé, mennyire élettel teli vagyok. Elhiszed, hogy irtóra nehéz természetes, tetoválás mentes bőrrel oda állni a fényképezőgép elé és vigyorogni? Csak mert ha felvilágosíthatlak, akkor egyre keresettebbek a természetes külsejű modellek. Szóval előbb néznék ki Drakulának, mint a Csokoládék királyának. – összevissza beszélek, tudom. Csak hirtelen jutott ez az egész felhozatal, kifogás meg talán igazság is az agyamba. Túl sok a napbarnított bőrű ember, amit már nem vonhat vissza, nem lehet halványítani, szóval egészen el is hihetné, hogy miért szeretnék ilyen sápadt lenni, mint amilyen most vagyok.
– Plusz, így könnyedebben megtévesztek akárkit. – jegyzem meg ezt is, mint normálisabb érvet, ami inkább tűnhet elfogadhatóbbnak.

•• Words: jó kérdés  •• Music: High in the Daytime •• Note:   hmm  ••




Go where you feel most alive
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

53
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
ツ Luke Korns
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Pince és fegyvertár ••

Tell me your secrets


Pince és fegyvertár
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Villák, kúriák :: Ledoux kúria-