Cora Knowles
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:52 pm ✥

✥ Today at 11:04 am ✥

✥ Yesterday at 10:09 pm ✥

✥ Yesterday at 9:34 pm ✥

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:00 pm ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 9:36 am ✥

✥ Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm ✥

Párizs lakói

Cora Knowles



Témanyitás ✥ Cora Knowles •• Kedd Júl. 25, 2017 12:13 am

Cora Knowles
Akármiben hiszünk (vagy nem hiszünk), csak egy életet élhetünk, és az, hogy mikor és hol kezdődik az életünk, sok mindent meghatároz.

általános jegyzet
» Anyja neve: Esther Knowles (apám veszélyes foglalkozása miatt anyám vezetéknevét viselem)
» Apja neve: Philip O'Callaghan 
» Testvérek: nincs  
» Egyéb hozzátartozók: Muiredach Gwrtheyrn  

Édesanyám meghalt, mikor még egészen kicsi voltam, így róla nincs túl sok emlékem. Néhány fényképen és régi ruhán kívül másom nem is maradt tőle. Vagyis... maradt még valami, ami sokkal nagyobb eszményi értékkel bír számomra, mint bármi más a világon. Egy ezüstmedál, amit apám adott neki az esküvőjük napján. Az az egyetlen féltve őrzött kincsem, amit minden áldott este, mielőtt álomra hajtanám a fejemet, megcsókolok, majd gondosan visszacsomagolok egy rózsás kendőbe. Ez már-már egy rituálévá vált számomra, egészen azóta, mióta apám odaajándékozta nekem.
Sajnálatos módon édesapám sem az élők táborát erősíti, idestova tíz éve. Viszont hozzá ezer és ezer emlék köt, melyekre boldogan gondolok vissza ennyi év távlatából is. Hiába kellett néha a munkája miatt elutaznia, a kapcsolatunk a legjobb volt. Mindig bátorított, arra sarkallt, hogy küzdjek az álmaimért és megtanított arra, hogy sose hunyászkodjak meg senki előtt sem. Igen is merjek kiállni a saját véleményem mellett, higgyek magamban és ne hagyjam, hogy bárki is a földbe tiporjon.
A halála után, mindössze tizenkilenc évesen, teljesen egyedül maradtam. Hisz nagyszülők, testvérek és további rokonok híján nem volt senki, akihez tartozhattam volna. Egészen addig, amíg apám legjobb barátja, Muiredach fel nem bukkant a színen.
Amikor pedig felajánlotta, hogy menjek vele Franciaországba és dolgozzak a farmján, nem tudtam nemleges választ adni neki. Apa sokszor beszélt a férfiról, hangja mindig tiszteletet, becsületet tükrözött, s jól tudtam, ha ő rá merte bízni az életét is, akkor nincs okom azt feltételezni az addig csak hírből ismert férfiról, hogy átverne. Megbíztam apám ítélőképességében, így hát fogtam a legfontosabb dolgaimat, eladtam a házat, s La Manche csatorna túloldalára költöztem, hogy új életet kezdhessek.
Azóta pedig Muiredach-ot tekintem a családomnak, még akkor is, ha elég furcsa viszonyt ápolunk. Tudom, hogy sose bántana, ahogy azt se hagyná, hogy bajom essen, tudom, hogy kölcsönösen megbízhatunk egymásban, s ennél többre nincs is szükségem.
tudj meg többet
» Születési hely: Galway, Írország  
» Születési idő: 1989. december 30. 
» Mikor érkezett a városba: 10 éve költöztem Franciaországba

Cora
Emilia Clarke
27
Civil - állatgondozó egy farmon

Ha tíz évvel ezelőtt valaki megkérdezte volna, hogy mivel szeretnék majd a későbbiekben foglalkozni, biztos nem azt feleltem volna, hogy állatokat gondoznék és földet művelnék. Most azonban mégis ezt teszem, sőt, mi több, egyenesen imádom. Mivel sosem éltem egyszerű életet (köszönhetően édesapám bérgyilkos valójának), így mindig is tudtam, hol a helyem, nem kalandoztam túlságosan sem a világban, sem pedig az élet egyéb területein. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem feltétlenül érdekelt a jövőm - meg úgy amúgy más sem -, amíg nyugalomban, békességben tölthettem a mindennapjaimat. Apa halála után azonban a világ összes problémája mázsás súlyként nehezedett a vállamra, egészen addig, míg Muiredach meg nem jelent az ajtómban. Nem kényszerített erre az életre, sem arra, hogy Franciahonba költözzek, mégis olyan ajánlatott tett, amit nem tudtam visszautasítani. Most pedig, ahogy visszatekintek az elmúlt évtizedre, semmi más nem tölt el, csupán nyugodtság és elégedettség. Egyszer sem bántam meg, hogy ide jöttem, s mára az egész birtok, az egész itteni életem olyannyira a szívemhez nőtt, hogy semmi áron nem tudnám hátrahagyni.

------------------

A verandán állva élveztem, ahogy a napsugarak óvatosan cirógatták a bőrömet. Muiredach a tegnapi hazatérése óta szinte megállás nélkül a farmon szorgoskodott. Mire felébredtem, addigra ő már többször körbejárta a birtokot, szabadon engedte az állatokat és friss ivóvizet is adott nekik. Én pedig nem csináltam mást, mint a verandán állva szürcsölgettem a kávémat és legeltettem a szemeimet az izmos felsőtestén. Vétek lett volna tagadni a vonzalmamat iránta és a vágyakat, amiket bennem ébresztett, mégis voltak olyan gondolataim, amiket igyekeztem visszafogni és csúnya szóval mondva eltitkolni. Így hát némán álltam, egy szót sem szólva és csak néztem az elém tárulkozó látványt. Amikor azonban leteszi a vödröket és elindul felém, ajkaimra automatikusan mosoly húzódik.
- Mindent rendben találtál? - Tudom, hogy megbízik bennem, de ismerem már annyira, hogy azzal is tisztában legyek, hazatérése után szereti saját szemével is nyugtázni a birtok sértetlenségét. Ezért egyébként cseppet sem hibáztatom. A farm jelen állapotában maga a tökéletesség, a béke szigete és vele egyetemben én is roppant mód dühös lennék, ha valaki megpróbálná bemocskolni annyira imádott otthonomat.
- Éhes vagy? Készítek neked valami reggelit. - Azzal a lendülettel be is indultam a házba, s egészen a konyháig meg sem álltam. Ahogy azonban kinyitottam a hűtő ajtaját, Muiredach rögtön mögöttem termett és kíváncsian nézett körbe a polcokon. Feszélyezve éreztem magam, amiért ennyire közel állt hozzám, hogy szinte éreztem a leheletét a nyakamon. De ez a feszélyezettség nem félelemből táplálkozott, sokkal inkább abból a jófajta, jóleső izgatottságból. Örültem, hogy itt volt. Habár nem féltem álomra hajtani a fejem, míg kilométerekre volt innen, mégis jobban éreztem magam most, hogy itthon volt.
Emlékszem, mikor pár éve betévedtem a legközelebbi kis vegyesboltba, az ottani eladónő meglepődött, mikor megtudta, hol élek. Még azt is megkérdezte, fogva tart-e "az az ember" vagy önszántamból élek-e vele. Az emberek olyan könnyedén tudnak ítélkezni. Engem is, minden probléma nélkül egy tinilánynak hitt akkor az az asszony, s ezért tért ki majdnem a hitéből is, mikor felvilágosítottam, hogy szabad akaratomból tartózkodom ott, ahol. Viszont Muiredach volt az egyetlen, aki sose kezelt engem gyerekként, még akkor sem, mikor a tizennyolcadik születésnapom előtt ideköltöztem. Mindig is barátjaként nézett rám, majd később el kezdett nőként is tekinteni rám, s talán attól a pillanattól kezdve változtak meg a dolgok.
A legtöbb korombeli nővel ellentétben nekem nem tölti ki minden gondolatomat az, hogy mikor mehetek majd férjhez vagy mikor alapíthatok saját családot. Engem ezek a dolgok hidegen hagynak, hisz pontosan tudom mennyi szörnyűség és sötétség lakozik a világban. S habár a mindennapjaimat nem szorongva, sírva, a sarokban ülve töltöm, attól függetlenül nem hiszek a tündérmesékben. Egészen egyszerűen élvezem, amit az élet nyújt, kihasználom a lehetőségeket és jól érzem magam a bőrömben. Nem mondom, hogy egy nap majd ez kevés lesz, mert sohasem tudhatom, hogy mit hoz a jövő. Most viszont tudom, hogy egyelőre ez az élet, ez a furcsa "kapcsolat" Muiredach és köztem tökéletesen megfelel a számomra. Boldog vagyok, kiegyensúlyozott és senki mással, még csak egy percre sem cserélnék helyet. Jó helyen vagyok, jó életem van és ezért hálás vagyok.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
régi játékos vagyok || Keresett
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Cora Knowles •• Szer. Júl. 26, 2017 2:24 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Cora!

Először is köszönöm a türelmet, de sajnos eddig eléggé sűrű volt a napom melóban, de most már sikerült beérnem magam, így itt vagyok és nem szökhetsz meg. Razz Másodszor pedig nagyon szeretem a pb-édet és szerintem sokkal inkább illik ő a karakteredhez, mint a korábbi arcod. Legalábbis a lapodat olvasva ilyen érzésem támadt. edi doboz

Nem éppen hétköznapi életed van, igazából szerintem azelőtt se lehetett az, mielőtt Muiredachoz kerültél volna, hiszen biztosan másabb lehetett kicsit az életed édesapád foglalkozását tekintve. Ugyanakkor érdekes volt olvasni, hogy mintha téged nem is zavart volna sose, hogy apud mivel is foglalkozik, hiszen legtöbben talán nem fogadták volna ennyire könnyedén. edi A mostani életed pedig biztosan nem lehet unalmas és nem is sokaknak adatik meg, hogy Párizs külvárosában egy farmon éljenek. Na, meg ott van az a bizonyos aprócska érzelem, amit érzel, ami eléggé meg tudja keverni legtöbb esetben a dolgokat, az életet. Kíváncsi vagyok arra, hogy miként fog alakulni az életed, vajon a város fog-e néha téged jobban vonzani-e, mint a farm, vagy netán találsz-e majd barátokat, ha kimozdulsz netán a farmról. Természetesen arra is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a kettőtök kapcsolatával, mi történik akkor, ha átlépitek netán a határt. Rolling Eyes Embarassed

Nem is szeretnélek tovább feltartani, hiszen hamarosan érkezik Mui is, így ess foglalózni, majd pedig játszani. Jó szórakozást kívánok! lufi




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
Elit
avatar
Online
● ● Posztok száma :
799
● ● Reag szám :
324
● ● Keresem :
My Mom
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)

Cora Knowles
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Tony Knowles Ösvény

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-