Sétáló utca
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 11:35 pm ✥

✥ Yesterday at 11:06 pm ✥

✥ Yesterday at 6:48 am ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 9:08 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 7:01 pm ✥

✥ Kedd Aug. 14, 2018 6:21 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:11 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 9:05 pm ✥

✥ Hétf. Aug. 13, 2018 8:29 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Sétáló utca •• Kedd Júl. 25, 2017 5:28 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

******
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Pént. Júl. 28, 2017 9:53 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Raphaël & Serge

Elkezdtem az új albumom borítóját szerkeszteni. Nem sok minden jutott eszembe ezzel kapcsolatban, pedig még az internetet is végig túrtam, de semmi olyan nem ugrott fel, ami még tetszene is az elképzeléseimhez.
Fagyit ettem, hogy valami elképzelésem legyen de nem jutottam dűlőre, sőt...tényleg semmit sem találtam. Rengeteg szín spaletta... és semmi. Még a gitár pengetése se segített túl sokat, se az ebjeim farokcsóválása.Még a fiúkhoz is átmentem, hátha kaparok össze meleg színeket. Sikerült? Nem. Feladtam kis időre. Félre toltam a terveket, majd gitárt ragadva csak úgy játszani kezdtem. Minden klappolt, mégsem jutott eszembe semmi.
Vagyis mégis!
Ugyanazt a dallamot pengetem el újra és újra.
A sikerességet nem ünneplem semmilyen diadaltánccal, mert én magam még mindig elégedetlen vagyok, viszont érzem, hogy még egy ivóversenyt nem élnék túl.
A vállaim felemelkednek, majd leereszkednek, miközben lélekben megpróbálok túllendülni az iménti gondolaton. Az idegrendszerem jelenleg nincs a helyzet magaslatán, fáradt vagyok, kimerült és összezavarodott. Túl sok minden jár a fejemben, túl sok minden van, ami megijeszt, megrémiszt és összezavarja a megszokott életem.
Nem tudok szabadulni a hangoktól, a gondolataimtól, Shireya jár folyton a fejemben, és...elég. Elegem van. Erre pedig csak egy a jó megoldás, hasoncsúszós-hazakúszós tivornyát tartani, nekem, és a legjobb cimborámnak, aztán másnap nagyon rosszul lenni, és kutyaharapást szőrivel. Ahhoz meg inni kell. Ugye, hogy ugye?
Fel is pattantam, majd átvedlettem az otthoni gúnyámból és pórázra kötve az ebeket és a zárás után útnak indultam.
Az első utam Raph-hoz vezetett, de mivel már bejutni nem tudtam hozzá, főleg zárt ajtón keresztül, így tovább mentem. A várost ismerem már, igaz még akad pár hely, ahol még nem jártam, de azokat is bepótolom. Időm van.
A sétáló utca remek hely, kutyákkal vagy nélkülük, remek helyek vannak nyitva. Jéé, a gitár bolt is nyitva...vegyek még egyet a tizenkettedik mellé? Vagy vegyek a fiúknak valamit? A kutyák hirtelen megindulnak, alig tudom őket visszatartani, örömmel mennének, én viszont nem értem őket. Felsandítok, körül nézek a járókelőkön...ezen a pár emberen...és szélesen elvigyorodok. Végül megindulok az ismerős arc felé.
- Hé Raph, Salut. Kerestelek otthon. Ráérsz? Megiszunk valamit? - pacsira emeltem beszéd közben kezem, meg az említett hely felé biccentettem. Ha nincs kedve, de ráér, arra is találunk megoldást.




Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
147
● ● Reag szám :
133
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Júl. 30, 2017 4:35 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge && Raphaël

Szép dolog az, ha az ember háziállatot tart – azzal szembesülni pedig, hogy milyen rövid idő alatt milyen mennyiségű kaját képesek elpusztítani, egyenesen félelmetes. Ahhoz képest, hogy alig két hete jártam az állatkereskedésben, hogy feltankoljak kutyaeledelből, most megint itt vagyok, igaz, tanulva a korábbi esetből, most dupla adagot vásárolok. A nagyját már ki is hordtam a csomagtartóba, ami különösen szép annak fényében, hogy csak három utcával arrébb sikerült parkolóhelyet találnom... Még jó, hogy az állatkertben is cipekedek eleget, így nem is a súly az ami zavar, sokkal inkább az utcán ténfergő, figyelmetlen gyalogosok, akiket nem győzök kerülgetni. Az előbb is nekem jött egy kissrác, aki olyan elmélyülten nyomkodta a telefonját, hogy észre sem vett, még szerencse, hogy nem szakadt ki a tápos zacskó. Az lett volna a szép, ha 10 kiló kutyatáp zúdul a nyakába a semmiből! Szentségeltem volna, az biztos, de talán ő is megtanulta volna egy életre, hogy hogyan közlekedjen helyesen. De szerencsére ez már az utolsó, már csak azért a pár apróságért kell visszaugranom az üzletbe, amiket nem bírtam a zsebembe gyömöszölni.
Pár perc, és már ismét a kereskedésben vagyok, az eladótól búcsúzva, amikor arra eszmélek fel, hogy két, nem éppen kis termetű kutya igyekszik felém, sőt mi több, kimondottan ismerősek az ebek. Ahogy a hang is, ami megüti a fülem, és a hozzá tartozó arc. Naná, hisz a szomszédom az.
- Szevasz, Serge, ça va? – köszöntöm én is, nagyokat bólogatva a szavaira – A városban voltam, akadt némi elintézni valóm... csak nem valami sürgős? Történt valamit? – nyújtom a kezem jómagam is pacsira, aztán még szórakozottan megsimogatom a két kutya fejét is, ha már vagyunk olyan jóban, hogy ezidáig egyszer se akartak volna megkóstolni...
- Persze, mehetünk. Kávéra gondoltál, vagy valami töményebbre? – fordultam én is a hely felé, hisz nem először jártunk itt, és ismertem az itallistát annyira, hogy tudjam, árulják mindkettőt, a kérdés csak az, hogy van-e bármi komolyabb indoka annak, hogy betérünk inni – azon túl, hogy lassan ezer éve ismerjük egymást, és az utóbbi időben úgy elhavazódtam a munkával, hogy nem volt időm ilyesmire?
Meg is indulok a hely felé, Serge mellett lépdelve, mit sem törődve azzal, hogy épp egy szatyornyi nyakörv, póráz, kutyasampon, meg egyéb, négylábúaknak való játék himbálózik a kezemben... kit érdekel, hogy a gumicsirke szatyorból kilógó feje épp farkasszemet néz Serge kutyáival?
A bárba lépve pedig ki is szúrok egy üres asztalt, pont jó lesz az nekünk, el is indulok felé, hogy lefoglaljam, mielőtt valaki beelőzne minket, majd ha Serge is ideér a blökikkel, intek is a pincérnek.
- Na és mi a helyzet veled, öregem? Történt veled valami említésre méltó mostanság?

■ ■  Remélem, megfelel  ■ ■ credit

tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
452
● ● Reag szám :
190
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Júl. 31, 2017 7:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Raphaël & Serge

Bulu a nyálas pofiját a férfi kezébe és ruhájába dörgöli, olykor sokat ereszt. Voltam állatorvosnál, ennél a fajtánál ez elég gyakori, hát nem nyugodtam meg tőle.
- Nem, nem sürgős. - vakartam a tarkómat, majd a kutyákra is lepillantottam és egy Héé-vel intéztem őket a lábaim mellé. - Csak segíthetnél egy apró dologban… - magyaráztam, ő csak jobban ért az állatkertes cuccokhoz, mint én, és úgy döntöttem, amit most tervezek, új stílusba fog átcsapni.
- Láttam a kocsid, szóval kávé…de ha itt hagyod és másnap innen akarsz melóba menni, akkor tömény… -vigyorodok el szélesen, majd megindulunk a hely felé, kutyáim mellettem lépdelnek. Jól neveltek, szerencsére volt időm rájuk, amikor hozzám kerültek. Ugyan Bulu a játékokat nyomkodja az orrával, szagolgatja, de nem hatja meg, van otthon neki bőven játéka.
Köztük számtalan gumicsirke, némelyik már darabokban, igaz azok már landoltak a kukában… Jó hogy rengeteg olyan hely van a városban, ahol kutyákkal is belehet térni, nem lenne szívem kint lekötni őket. Szóval a székem mellé fektetem őket, míg a Raphi is lecuccol.
Helyet foglalok hát, szembe a sráccal, kérdésére elvigyorodok.
- Történt pár.  Megkérdezem Léah-t összeköltözik-e velem… - látta párszor a lányt, mikor hozom őt a melóból, vagy épp haza fuvarozom, vagy épp nálunk volt, de most már pontot teszek ennek a végére is, megkérdezem.
- A másik meg….az új albumom borítóját tervezem…de semmi sem jutott eszembe, ami oda illő lenne… - gondolkodtam tényleg mindenben, de semmi.  
- Szóval arra gondoltam, mutathatnál pár képet, vagy akármit ami az állatkerttel kapcsolatos.  - olyan amit a belépő emberek nem láthatnak, csak a munkások. Az ott dolgozók.


Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
147
● ● Reag szám :
133
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Aug. 01, 2017 7:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge && Raphaël

A nejem már biztos levágott volna valami hisztit azért, ha bármelyik kutya így közelíti meg, én azonban nem akadok fent rajta különösebben, nemes egyszerűséggel törlöm az ingembe a kutyanyálas kezemet, mielőtt megvakargatnám a négylábú füle tövét.
- Ki vele, mi lenne az? – noszogattam egy kicsit, ne már harapófogóval kelljen mindent kihúzni belőle... egyáltalán mi a fene lehet olyan, amit így vonakodik megkérdezni?
- Sajnos ma pont nem játszik az, hogy itt hagyom és holnap jövök vissza érte, félő, hogy a kutyák felzabálnának minden ehetőt, ha nem juttatom még ma haza a kutyatápot. De attól egy-két sör még belefér, szóval hajrá! – vigyorodok el magam is, ahogy célba vesszük az említett helyet, majd odabent kerítünk egy asztalt.
- Ideje lenne már, nem igaz? Akkor ezek szerint vége a gondtalan legényéletnek? – húzom az agyát komolytalanul. Azért annak is megvan a maga szépsége, hogy ők most költöznek össze, én meg ott a szomszédban épp válok, de ez legyen a legnagyobb bajom... attól, hogy nálunk nem túl fényes a helyzet, még örülök annak, hogy az ő dolgaik jól alakulnak.
- A-hhaaaaa. – nyújtom el gondolkozva, hogy mégis mi lehetne az, ami passzolhat az ő zenei stílusához? Vagy a telefonomon lévő képek között akad-e valami használható, ami a célnak megfelelne. Elő is veszem az említett készüléket, és a galériát megnyitva elkezdem a képeket keresgélni, amiket munka közben készítettem.
- Nézd Serge, nem tudom, hogy például... ilyen vagy... ilyen, vagy... például ilyen képekkel mire mész, mert művészfotóknak messze nem mondanám őket... De ha gondolod, valamikor beugorhatnál az állatkertbe, aztán hátha megszáll az ihlet. – ajánlom fel neki, pláne, hogy nem csak állatok, de növénykompozícióink is egész élethűek és különlegesek vannak. Ha megtetszik neki valami, onnan meg nem nagy szám keríteni egy profi fotóst meg elintézni egy szerződést, mások is fotózkodtak már nálunk. Közben  pedig intek a pincérnek is, hogy jöhetne lassan...

■ ■  ~ ~ ~  ■ ■ credit

tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
452
● ● Reag szám :
190
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Aug. 12, 2017 1:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Raphaël & Serge

Ha belefér egy kis pia nosza rajta. Ha ő nem bánja, hát én sem fogom. Legyen.
Az asztalnál széles mosolyom elterül, ahogy a gondtalanságról beszél. Eldöntöttem. Akarom ezt a nőt. Így lesz ez rendjén. Még akkor is, ha a szomszédjaim olykor…furcsák, olykor egymás idegeire megyünk.
- Tudod… nagyon bírom a szomszédjaimat és a megszokott furcsa szokásaikat… ezt neki is meg kell tapasztalnia. - nem szólom le egyiket sem, isten ment hogy ehhez vetemedjek. Imádom a napi szintű mókákat, Raphi és Mézi mellett nem unatkozik az ember.
De mivel nem ez a gondom, ezen nem is töprengenék túl sokáig, fel is teszem a heti problémáim egyikét. amiben talán segíthetne. Képek, fények, zöldellő növények, borjak, kölykök, akármi jó lenne, ami beindíthatná a fantáziámat. A telefonját mutatja, képek rejlenek benne, állatok, az ő gondozottjai. Léah-t majd elviszem oda, hiszen csodálatos egy hely.
Ráadásul megéri ekképp is „reklámozni” a helyet, több lesz a látogatója, több bevételt kap, támogatást. Ezt akarom részben elérni, annyit dolgozik Raphi, hogy igenis de segítek amennyit tudok. Még ha semmi közöm sincs  a helyhez, max csak annyira, hogy pénzben, anyagilag támogatom. Adományt osztok.
- Rendben, ezt megbeszéltük. Megyek, csak beszéljük meg mikor érsz rá… bár téged ismerve, mindig akad valami. - nem mintha ezzel bajom lenne, hiszen ő ezt szereti csinálni, ahogy én is az én imádatomat, a zenélést. Általában nem megyek olyan helyekre, ahol tömeg van, ez alkalommal kivételt teszek. Kit érdekelnek a lesifotósok?
- De… nem épp tíz percről lenne ám szó. - remélem fel készült…el tudok tökölni ilyenen akár 8-10 órákat is…mire megtalálom azt amit keresek, előfordul, hogy lemegy a nap is, vagy épp megőszül a szomszédom is. De hát elég régóta ismerjük már egymást és talán egymás zizijeit is, de az elfogadás erről szól, nem?
- Problémád akadt a munkahelyen? Vagy vele? - igen, látszik rajta, hogy van valami, ha nem rám tartozik, úgy is megmondja a frankót.


Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
147
● ● Reag szám :
133
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Csüt. Aug. 17, 2017 3:07 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge && Raphaël

- Ne is mondd, ilyen jó fej szomszédokat lehet nem szeretni? – kontrázok rá vigyorogva, mert hiába, hülyeségért azt hiszem, egyikünknek sem kell a szomszédba menni, és az is igaz, hogy valami mindig történik az utcában.
- Hm, igaz, hogy házavató bulit akkor szokás tartani, ha új helyre költözik az ember, de tekintve, hogy Léah-nak ez is új lesz, nem akarunk valami kis kerti partit összedobni, ha igent mond? Amúgy remélem azt tudod, szurkolok. – mármint hogy igent mondjon, bár amennyire tudom, jól megvannak, így mi oka lenne a lánynak nemet mondania?
Közben meg is érkeznek az italaink, bele is kortyolok a sajátomba, mialatt Serge-t hallgatom attól, hogy milyen elképzelései vannak pontosan arról a bizonyos lemezborítóról... bár elég szűkszavúan nyilatkozott, azért remélem, hogy fejben valami teljesebb kép él, mint amit most megosztott velem.
- Attól tartok, Serge, ha erre várnánk, akkor az életben nem adnád ki azt a lemezt... A hétvége sajnos az felejtős, mindig olyankor van a legnagyobb hajrá, de ha valamelyik nap ráérsz hétköznap, akkor megpróbálom szabaddá tenni magam. – ha nem is egy teljes napra, mert az azért elég húzós lenne, de ha időben szól, néhány órát biztos meg tudnék oldani. Pláne, ha azt nézzük, hogy nem egyszer adakozott már az állatkertnek, és ezt is bevételnek, reklámnak lehetne elkönyvelni az állatkert javára. A főnökeim is oda meg vissza lesznek érte.
- Ha Rosie-val meg Léonie-val kibírtam órákon át a játékboltban meg ruhaüzletekben való vásárlást meg nézelődést, hidd el, ezt is túlélem. – biztosítom róla, hogy emiatt aztán végképp nem kell aggódnia. Még ha egy nap alatt nem is találná meg azt a képet, amibe első pillantásra beleszeret, itt lakik ő is a városban, folytathatjuk máskor is a keresést.
- A munkahelyemen igazából csak a szokásos megy... Kire gondolsz pontosan a „vele” alatt? – kérdezek vissza, mert nem vagyok biztos benne, hogy a lányomra, vagy épp a feleségemre értette a kérdést. Esetleg másra? Bár akkor le vagyok maradva...

■ ■  ~ ~ ~  ■ ■ credit

tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
452
● ● Reag szám :
190
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Csüt. Aug. 24, 2017 5:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Raphaël & Serge

Csak elvigyorodok a kérdésére és pacsira nyújtom kezem, egy naná kíséretében. Imádni fogja Léah a szomszédokat, főleg Maise-t, kicsit talán fel is bátorítja majd a lányzót. Aztán meglátjuk mi lesz. A szomszédaimat elég régóta ismerem és meg is bizok bennük, szóval remélem Léah-nak is sikerül az utcámat megszeretni.
- Kerti partit? - húzódnak fel szemöldökeim. - Nem is rossz Raphi. Ez nem is rossz ötlet. Remek ötlet. - vigyorogtam mint valami új játékot kapott ovis gyerek, majd bólogattam. Velem van, sose volt ellenem és ennek örülni tudok csak. Mióta megismerkedtünk állandóan segítjük a másikat, így meg hogy egy utcában lakunk, ráadásul szomszédok is... rengeteget segítünk a másiknak.
Az meg hogy épp egy lemezborítót tervezek akadályba is ütköztem mellette, de Raphaellló felajánlotta a segítségét, aminek örülök is, hiszen tud mutatni pár olyan dolgot, amit más ember szem nem is láthat. Valami egész...hm, áh igen: Különlegeset.
- Bármelyik nap jó lenne. - alig kell rajta gondolkodnom, most a zenélésen nem agyalok, már megvan fejben a dolog, főleg a következőre, szóval ezen kívül már nincs para. Nincs miért paródiáznom, hogy lemaradok valamiről.
- Ha két nap 2-2 órát elengednek a főnökeid, hogy mutogass ezt-azt...megoldható? - kacsintok rá jóízűen, hiszen ennyinek elégnek kellene lennie. Ha meg kitaláljuk miképp is lesz az állatkertnek e miatt nagyobb forgalma, hát két kézzel fogok érte kapaszkodni. Feladni? ugyan. Ha a családom sose adta fel...én miért tenném?  Csak vigyorgok és kortyolok a kávémba, miközben a lánykájával töltött időt emlegeti. Kibírja a játékboltban. Hát akkor engem is kibír, túlél. Remek. Jó napnak nézünk elébe, már csak menni kell és intézni.
- Nos a feleséged...volt feleséged... intézkedtek a válás ügyben... A kislány hogy éli meg ezt? Nem akarna veled maradni? - érdeklődöm finoman a téma miatt, mert hiába lakik a szomszédba, hát a lánykát elég ritkán látom errefelé... a felesége is csak befut, majd elfut. Mondjuk nincs semmi közöm hozzá, hogyan is intézik a dolgaikat, de mint jó barát...érdekel az ő sorsa. Mégis csak közös gyermekük van... nem egyszerű a házas élet és én mégis azt fontolgatom, hogy elveszem a Nőm. Nem agyalok azon, hogy meddig tart, csak azon, hogy biztos jó lesz. - Végül is Léonie hova költözött? - érdeklődtem, mert efelől már fogalmam  nincs, mégis hova vitte a kislányt...mennyire távol az apjától. Tényleg így megromolhat egy házasság, ha valaki csak a munkájának él? És egyből dobják is el maguktól? Javíthatatlan?
Aztán eszembe jut még valami, el is gondolkodok rajta, de aztán felvetem.
- A kislányod szereti a színházakat? A színházi előadást? - érdeklődöm. - Van pár jegyem az öcsém előadására...nem lenne esetleg kedvetek eljönni megnézni?





Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
147
● ● Reag szám :
133
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Szept. 02, 2017 6:11 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge && Raphaël

- Most ezt úgy mondod, mint ha lett volna nekem bármikor is rossz ötletem! – kérem ki magamnak komolytalanul, mert... na jó, néha azért sikerül ritka nagy hülyeségekbe is beletenyerelnem, de ki nem? Egy kerti parti viszont szerintem is jó ötlet lenne arra, hogy kedves barátnője szembesülhessen vele, hová is került... vagy legalább mi megismerhessük végre!
- Az szerintem simán, minden gond nélkül. Akkor majd álmodd meg, melyik két nap legyen, aztán mást nem, addig én is nyitott szemmel járok, hátha megszáll az ihlet. – ajánlom fel, bár kettőnk közül ő a művész lélek, engem általában a tudományos érdekességek, különlegességek jobban lázba hoznak. De gondolom, a többséget kevésbé, hogy mondjuk egy zsiráfnak is ugyanannyi csigolyája van, mint nekünk, embereknek. És zsiráfot egyébként sem fogunk boncolni.
- Papírforma szerint még a feleségem, amíg a válás le nem zárul. Rosie meg... mit mondjak, elég rosszul. Nem velem, vagy az anyjával akar maradni, hanem velem és az anyjával. Egy fedél alatt, úgy, mint eddig, amíg minden szép és minden jó volt, de valószínűleg már szétbarmoltuk annyira, hogy ne legyen se szép, se jó a jövőben. – foglalom össze viszonylag röviden azt, hogy milyen hadi állapotok uralkodnak odahaza mostanában. Nem mint ha el akarnám venni a kedvét a házas élettől, jó is az, ha működik, de úgy néz ki, hogy nálunk eddig tartott az egykori varázs és lelkesedés, előfordul az ilyen. Nem mint ha nem sajnálnám, de valahol igaza van abban a nejemnek, hogy főként magamnak köszönhetem, hogy ide jutottunk, ezt pedig elég szar érzés beismerni.
- Valami albérletbe a város másik felében. Tudod, korábban a nagyszüleimé volt a ház, mielőtt ideköltöztünk volna, aztán részben amiatt maradtam én itt. – holott szép nagy ház, elfértünk volna kényelmesen még sokkal több lurkóval is, de nekünk csak egy van, és mióta elkezdődött a válás, sajnos egészen hamar romlott meg annyira a viszonyunk, hogy képtelen voltunk egy fedél alatt élni úgy, hogy ne marjuk egymást folyton. Így is azt csináljuk, csak ritkábban, lévén, nem látjuk egymást naponta.
- Rosie? Gondolom szereti, majd megkérdezem róla lenne-e kedve, mostanában elég mufurc módon viselkedik ő is... miért? – kérdezek vissza, miközben belekortyolok az italomba, amikor pedig szóba kerül az öccse, csak érdeklődve hallgatom a mondandóját.
- Hmm, jól hangzik, megnézhetjük, ha már van rá jegy – meg egyébként is. Csak nem befutott a fiú végre? Egyébként miről szól a darab? Remélem, hogy nem valami Őrült nők ketrece féle, nem gyerekeknek való... – jegyzem meg poénkodva, bár ha úgy vezette fel, hogy Rosie szereti-e, akkor csak valami gyerekbarátabb műsor lehet.

■ ■  ~ ~ ~  ■ ■ credit

tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
452
● ● Reag szám :
190
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Szept. 10, 2017 2:23 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Raphaël & Serge

Nah igen, a férfiak és az ötleteik...jó vagy rossz nem számít. Együtt rosszat csinálni felemelő érzés. Anno is klassz volt, mostanában meg együtt kalandozni...felemelő, szóval majd összedugjuk úgyis a buksinkat.
- Jó. Kösz. - az ihlet fontos dolog egy zenész életében, mert ha az nincs, ott már baj van. Az állatkertben rengeteg minden van, amitől ihletet kapna egy magamfajta. Rengeteg állat fura formában, fura hangokkal, fura külsővel és ahogy Léah mondani szokta: cuki fejük van.
- Igen, hát egy gyereknek a szülei mellett lenne a helye. - nem mintha bele akarnék szólni, hiszen gyerekem sincs, szóval csak magyarázom, hogy én mit gondolok, ő meg vagy meghallgat, vagy elkerget. A legegyszerűbb dolog a válás, ez már olyan szinten elúszott a kettejük házassága, hogy csuda. Elölről elkezdeni más emberrel lehet, de ugyan azzal már nem célszerű.
- Igen arról tudok. - a nagyszülőké a ház, sokat jártam bent, elég kellemes a légkör nála, már amikor nem uralkodik a káosz, szóval jah. Az meg hogy az asszony hova költözött... persze hogy nem a világ másik végére szerencsére, hiszen akkor a gyerek is menne. Egy gyermeket elszakítani az apjától...nos az katasztrófa. De majd megoldódik a helyzet, addig meg meghívom őket valamerre. Még ha a leányzó egy pukkancs is olykor az apjával. Egy gyerek már csak gyerek.
- Igen, befutott. Ügyes a srác. - vigyorodom el szélesen, közben a kutyám is átfordul a másik oldalára egy ásítást követően.
- Nem dehogyis. Ugyan. Olyanra nem hívnám el magamat sem. - nevetem el magam.
- Ezt még a kislányod is szeretni fogja. - kacsintok rá, majd folytatom. - Majd úgyis hívlak mi a helyzet, vagy átmegyek a napokban. Oda adom a jegyeket is. - fel kell hogy álljak, hogy a zsebembe túrva előhalásszam a tárcám, hogy fizethessek. Az övét is természetesen.
- De nekem most rohannom kell. - nyújtok kezet neki elköszönésképp. Szomszédom, szóval nem hiszem hogy elköltözne a világ másik pontjára. Tudom hol keressem őt, szóval nem kell félteni. - Majd ütközünk még haver. - intek is neki, majd megindulok a kijárat felé, közben meg a blökiknek is intek. - Gyertek fiúk hamar. - azzal ők is felugranak, hogy utánam rohanhassanak, nem akarnak lemaradni. Ügyesek voltak, meg tudtak maradni egy helyen. Be kell még mennem Léah-hoz is, meg az öcsémhez, de elfelejtettem még kaját is rendelni, szóval... zajlik az élet és nem csak nálam.

//Köszönöm a játékot. Akkor a kezdő a megbeszéltek szerint megy majd //


Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
147
● ● Reag szám :
133
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Szept. 17, 2017 2:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Okt. 10, 2017 1:34 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

To: Edmund
Megígérte Sydnek, hogy amíg itt van, annyi időt fog vele tölteni, hogy végül ő fog ráunni a bátyjára. Megígérte, most mégis egyedül van itt, Párizs egyik sétáló utcájában, ebben a kora esti időpontban. Jó, persze, már hiányzott neki is a nagyszájú törpe, és ő is több időt akar vele eltölteni, de vannak dolgok, amik még ezt is a háttérbe szorítják. Ott van például a munkája. Ugyan még csak néhány hónapja kezdett el dolgozni a cégnél, de már most elég sok munkája van. Mert a felettesei is látják, hogy van benne potenciál, hogy ő talán érdemes arra, hogy egy kis idő elteltével még több munkát és még fontosabb megbízásokat is bízzanak rá. Ez pedig Micah-t eléggé leterheli. Őt, azt a kis fiúcskát, aki soha nem vágyott a feltűnésre, legszívesebben eltűnt volna a világ szeme elől. És mégis egy olyan szakmát választott, amibe ha tehetséges az ember, akkor nem tud eltűnni a vizslató tekintetek elől. Hisz a műveit az egész világ láthatja, hogyha valaki olyan viseli, akit mindenki ismer. Mint például egy színész, vagy énekes valamelyik díjátadó vörösszőnyegén tipegve. Na ott egész biztos, hogy hogy mindenki megismerné a nevét, és ha valami rosszat ad ki a kezei közül, akkor talán egy egész életre bánhatja, hogy ezt a szakmát választotta.
Na de most nem kell ilyenekre gondolnia. Épp azért jött ki kiszellőztetni a fejét, hogy ilyenekre ne gondoljon. Se arra a másik zavaró tényezőre aki jelenleg is itt él Párizsban, nem mellesleg annál a cégnél kötött szerződést, ahol ő is dolgozik. Pedig ezt akarta a legkevésbé. Újra látni őt, és ismét csak feltépni azokat a régi fájó emlékeket a legrosszabb dolog, amit el tud képzelni. És mégis… Nagy szerencsétlenségére pedig nem is tudja elkerülni. Mert azért a munkahelyén csak nem kerülheti olyan látványosan a másikat, főleg, hogy néha együtt is kell dolgozniuk. És hiába mondja, hogy változott, hogy már nem olyan, mint régen volt, már nem tud neki hinni. Pedig valahol mélyen ő is érzi, hogy az a gonosz kisgyerek, aki volt, már rég nincs itt, és most egy új, egy jobb Azariah-t ismerhet meg Micah. Csak hajlandóságot kéne mutatnia arra, hogy tényleg meg is ismerje.
Gondolataiba merülve pedig nem is veszi észre, hogy ilyen késői órán már nem is egyedül van. Társasága is akadt, akik jól láthatóan már nem is állnak tökéletesen magabiztosan a lábukon. Csak ők épp az ellenkező irányba tartanak, s mikor elhaladnak egymás mellett, talán egy kicsit összeér Micah válla az egyikével a csapatból. Ő persze észre sem veszi, de az illuminált állapotú annál inkább.
- Yaaa… Mégis mit képzelsz magadról…?
- Hm..:? El-elnézést… - és még illedelmesen meg is hajol, igaz, azt se tudja miről van szó. De attól még bocsánatot kér, mert jobb a békesség, mint valami balhé. De úgy látszik ők máshogy gondolják…
- Nézd mááár… Egy húzott szemű… - nevet fel egy másik tag, ahogy kicsit közelebb lép Micah-hoz, egyenesen a képébe. - Tudod mit…? Inkább húzz vissza a rizsföldekre kapálni, de ne előlünk szívd el az oxigént..
És más erre mit felelne? Egész biztos, hogy nem hagyná ennyiben a dolgot, valaki más visszaszólna nekik. De Micah mit tesz? Csupán csak hátrál néhány lépést, és mélyen meghajolva motyog el ismét valami bocsánatféleséget.


A divat nemcsak a ruhákat jelenti.
Mindenhol ott van: az utcán, a levegöben, a gondolatainkban, abban, ahogy élünk.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
7
● ● karakter arca :
Wang Yibo


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Pént. Okt. 13, 2017 5:55 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Micah & Edmund


Az esküvő szervezői elküldték a terveiket, melyeket megpróbáltam teljesíteni is, hogy az időpontra üresen fogadja a tisztelt vendégeket az étterem. Befogtam pár srácot, hiszen most két napig ez miatt zárva tartunk. Most az esküre koncentrálunk, oda tervezzük meg az ételeket, hiszen magas számot kaptunk, mint jelenlévők. Már mindenkit hazaküldtem, hiszen lerendeztük hamar hogy miképp is bonyolítsuk le az esküvő utáni étkeztetést ennyi főre. Még terveztem, pakolgattam, menüket néztem, meg pár szalvétát, ami a mi ajándékunk többnyire, hiszen sablonos szalvétával mi nem nyomulunk. Ez már afféle Rimbaud szokás, ha adunk valamit, akkor az valami színesebb dolog legyen, ne pedig valami sablonos dolog, amit mások is eléd tolhatnak. Vero-nak SMS-t dobtam, hogy megint késni fogok egy órát, ne aggódjon. Feküdjön le nyugodtan és pihenjen.
Lassan én is pakolni fogok és haza megyek.
Pötyögtem még egy SMS-t Lucas-nak, hogy egy órával korábban jelenjen nem holnap itt, mutatni akarok neki valamit. Aztán összedobtam az irodámat, kiakasztottam a holnapi eligazítást, majd bezártam a kócerájt, mint utolsó lelépő. Távolodok az éttermemtől, mégis a holnapi nap tervei forognak az agyam legmélyén. Remélem hamar lezajlik és rendben lesz minden. De ezektől a gondolatoktól később sem tudok szabadulni, csak akkor terelődik figyelmem másfelé, mikor részegeket hallok tőlem úgy 5 méterre.
Húzott szemű?
Megtorpanok és irányba fordulok, négy tag egy ellen. Ráadásul akibe belekötöttek az még kisebb, sőt véznább is. Elnézem őket és hátat fordítok nekik? Sajnos, az nem én lennék. A táskámon igazítok egyet, majd a kötekedők közé igyekszem, meg ragadom a srác közelében lévőt és egy erőteljes lökéssel odébb tessékelem, majd beállok a hajlongató elé, a részegekkel szembe.
- Mi a probléma srácok? Tanuljunk már meg söprögetni a magunk háza táján. - közelebb lépek hozzájuk, kissé megemelem a hangom, mely már ordításnak is beillene.
- TÜNÉS!
Nem tetszik nekik a hangnem, körénk gyűlnek, a korábbi észosztogatós fazon nekem támad, ökölel akar bemosni, de könnyedén kapom el az öklét és csavarok rajta egyet, meg a csávón is, könnyedén fordít nekem hátat, a mellkasomnak préselődik, kezét hátra csavarva találja a háta közepébe.
- Mondtam, nem?! Tipli! - lököm el magamtól, elesik, a srácai összekaparják, majd elszaladnak ahogy csak tudnak. Mérgesen nézem, ahogy távolodnak, majd az ártatlan felé fordulok.
- Minden oké? Megsérültél pajti? - kérdezem, miközben közelebb lépek hozzá, hogy alaposan szemügyre vegyem, hátha okoztak neki kisebb sérülést.









One life


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
141
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Pént. Nov. 03, 2017 4:33 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

To: Edmund
Talán jobb ötlet lett volna, ha mégis a húgával töltötte volna az estéjét. De hát nem gondolta volna, hogy kötekedőkbe fog belebotlani. Mert ő csak egy kicsit ki akarta szellőztetni a fejét, hogy minden gondolat legalább csak egy kis időre kiszálljon a fejéből, hogy a hideg esti szél kifújja minden baját. Mert van neki elég baja még ezek nélkül a részeg fickók nélkül is. És nem csak a húga miatt, aki jelenleg is otthon, az ő lakásában bontja a rendet - bár nagyon reméli, hogy épp tanul, vagy már nagyban alszik… Igaz, annak az esélye nagyon kicsi, főleg ha még mindig olyan, mint amilyen öt éve volt. És ez a néhány hét, mióta a fiatal lány is itt lakik nála, csak azt bizonyítja, hogy semmit nem változott, azon kívül hogy nagyobb lett, és sokkal jobban érdeklik a fiúk, mint anno.
És igen, talán tényleg ott kellett volna maradnia vele, mert akkor most nem kéne itt állnia ez előtt a négy nagyra nőtt dülöngélő pasi előtt, akik nagyban inzultálják. Pedig ő próbált elmenni, tovább menni, hisz meg se érezte, hogy az egyiknek nekiment. Na de a pia mindenkire máshogy hat, ezekre meg minden bizonnyal úgy, hogy az érzékeiket kiélesítik. S az, hogy Micah egészen távol áll egy európaitól, csak még több olaj a tűzre. Nem érti, hogy miért kell ezt csinálnia az embereknek, És nem, bárki bármit is mond, az nem mentség, hogy a vérében jelenleg több az alkohol, mint a hemoglobin. Más a helyében talán még vissza is szólt volna nekik, sőt, egészen biztos, hogy ha helyette most épp Azariah lenne, ő még nekik is rontott volna, de ő…? Ő ilyet nem tenne. Mert nem meri… Csupán csak hajlong mint egy szerencsétlen, és rendre kéri a bocsánatot, hátha ez segít, és végre békén hagyják. De igazság szerint ebben ő sem nagyon hisz, s már várná, hogy a sértegetés végül teltlegességgé fajuljon. Még a szemét is összeszorítja, mikor egy újabb, ismeretlen hangot hall meg. Össze is rezzen rá, de nem meri kinyitni a szemét, így csak kissé remegve áll ott, azt se tudva mi történik körülötte. Percek telnek el, mire meghallja a távolodó lépteket, mik eléggé szaporák, s csak utána pillant fel a megmentőjére. De csak hátrál egy fél lépést, mikor ő közelít. Igaz, ez már csak a megszokás, hisz az a bizonyos három lépés távolság neki kell, ő úgy érzi biztonságban magát.
- Igen, jól vagyok… Azt hiszem… Nem… Nincs semmi bajom… - motyogja egész halkan, szinte alig hallhatóan, de aztán megköszörüli a torkát, hogy legalább egy kicsit összeszedje magát. - Köszönöm… Köszönöm amit tett...


A divat nemcsak a ruhákat jelenti.
Mindenhol ott van: az utcán, a levegöben, a gondolatainkban, abban, ahogy élünk.
Média,mûvészet
avatar
● ● Posztok száma :
13
● ● Reag szám :
7
● ● karakter arca :
Wang Yibo


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Pént. Nov. 10, 2017 5:38 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Micah & Edmund


A srác úgy viselkedik, hogy nem értem… a helyzetet, ezt a megalázkodást. Nem vagyok képben a koreaiakkal, abban sem vagyok képben, hogy ő kínai-e, nem tartom számon a hova tartozást. Ember és nem valami kacat, hogy így bánjanak vele, csak mert ferdeszeműnek van titulálva. Én nem különböztetek meg embereket, mondjuk az öcsém az más tészta, őt teljesen más kategóriába sorolom és nem a normálisak közé, igaz ezer éve nem láttam, de nem hoz lázba jelen pillanatban.
Tök szar, hogy sok ember érkezik különböző országokból Párizsba, hogy megcsodálják azt, vagy egyéb más miatt és akkor ezzel kell szembenézniük. Hogy mert más, akkor nem is lehet itt.
Megtorpanok, miközben ő távolságot tart, látom a bizalmatlanságot, látom azt, hogy neki ez a kisebb lépés távolság kell, szóval csak figyelem őt. Végig nézek rajta, talán észre sem vette, hogy megsérült, de én sem találok rajta külső sérülést, esetleges vérfoltot. Nem nyugszom meg, nem hagyom faképnél, nem szokásom, szóval visszatekintek a szemeibe.
- Igazán nincs mit. - hajtok fejet kissé, ekképp is szolgáltatva felé valamit, amitől talán megnyugvásra lel. Nem, fogalmam sincs, hogy miképp nyugtassam le.
- Haza felé tartasz? Elkísérlek. - nem, nem fogadok el nemleges választ, azoknak a srácoknak a szeme vérben forogtak, így jobbnak látom a mai napon ezt, holnapra talán azok el felejtik mit is tettek és másfelé kezdik a balhéjuk kiterjesztését. Kissé összeroppannék, ha itt hagynám, és másnap azzal fogadnának, hogy egy kis külföldit vertek szét az éjszaka folyamán. Nem szeretem az érzést, mikor nem tudok segíteni, olyan felemésztő érzés. Azóta ezt érzem, hogy mindenkinek segítenem kell, hogy Michael meghalt mellettem az autóban.
- Edmund vagyok. - lépek mellé, hogy biztosítsam, tényleg állom a szavam, akár tetszik, akár nem.
- Benned kit tisztelhetek? - mivel nem akarok beceneveket ráaggatni, ahogy a korábbiak is tették, így alap, hogy rákérdezek. Figyelem őt, végig mérem tetőtől talpig és elmosolyodok. Teljesen más, mint én, vagy bármely más ember erre felé, de a különbségek tesznek minket emberivé.
- A korábbiak miért kötöttek beléd? - böktem a fejemmel az ellenkező irányba, még mindig pipa vagyok rájuk, de nem ez a lényeg. Nem volt okuk rá, nem lett volna szabad ezt tenniük, bár arra azért nem lettem volna kíváncsi, mégis mit művelhettek volna vele, ha nem járok erre.







One life


Elit
avatar
● ● Posztok száma :
154
● ● Reag szám :
141
● ● Keresem :
Az iker
● ● karakter arca :
Tyler Hoechlin


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Dec. 30, 2017 10:11 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2252
● ● Reag szám :
1468
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Pént. Jan. 26, 2018 6:13 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Tetszik ez a duruzsoló hang mikor kimondja a nevemet, de ettől függetlenül nem szeretem, ha megpróbálnak irányítani. Mármint úgy hogy én nem kérek belőle. És arra vonatkozólag hogy hogyan jutok haza, abból tényleg nem kérek.
- Mire végzünk, addigra már tiszta leszek. Egyébként beülnék részegen is és útközben azért imádkoznék, hogy lehetőleg egy kamionnal karambolozzak frontálisan.
Nah, most gondolkodhat hogy komolyan mondtam vagy vicceltem. Nem, valójában még sosem csináltam ilyent, de sokszor megfordult a fejemben hogyan kéne kinyírnom magamat. Ez nem a kocsival fog megtörténni, ahhoz túl jól vezetek és sajnálnám a kocsit. Ezért jelentkeztem be Flamme-hoz is, mert lehet hogy kezdek megőrülni, vagy csak szeretem a sötét humort, de ezt majd a doki megmondja. Régebben csak ittam, de minden nehézség ellenére sikerült kilábalnom a gödörből. Most hogy visszatértek a rémálmok, egyre jobban kezdek szétesni megint és érzem, hogy ez így nem lesz jó. Pár óra alatt ez a kevés alkohol eltűnik a szervezetemből, nem hiszem hogy tíz perc alatt végezni fogunk, az bele fog telni legalább 1 vagy 2 órába mire alaposan átnézzük a helyszínt. Úgy gondolom utána már nyugodtan beülhetek. Bár most a kezemben a boros üveg és még legalább két pohárra való anyag benne lötyög, én ebből már nem iszom.
- Özdemir volt a harmadik civil. Amúgy igaza van, körbe fogok kérdezni hol hiányozhat ekkora mennyiségű kokain, abból ki lehet indulni. Ahogy Özdemir-ből is, vagy a tetkókból.
Valószínűleg arra lesz figyelmes, hogy teszünk egy kitérőt a parkolóig, ahol is megtömöm a parkoló órát, majd elkujtorgunk a kocsimig. Kinyitom az ajtaját, bepakolom az üveg boromat és kiveszem a szolgálati fegyveremet. Már említettem neki, nem vagyok nagy fegyver mániás, csak akkor használom, ha kell. Úgyhogy én nem szoktam ezzel flangálni szórakozóhelyekre, meg úgy sehova, ami nem munka. Talán a házban kelleni fog tekintve az ügy brutalitását, bár nem magam miatt aggódom, nekem csak szívességet tesznek vele, ha valaki fejbe lő, de Chris biztos nem akar még távozni az élők világából. És igazából odabent csak rám számíthat, meg magára persze. Beledugom az övembe hátul a derekam alatt, így a kabát takarásában nem is látszik. Berakom az ablakba a parkolójegyet, aztán becsukom a kocsi ajtaját, kulccsal is.
- Mehetünk!
Jelentem ki egy vidám mosoly kíséretében és elindulok, a kulcs a nadrágom zsebében végzi és a kezeimet is zsebre teszem. Egykedvűen indulok meg előre, bár nem sietek, úgyhogy Vologue ügynök biztosan be tud sorolni mellém.
- Mire számít, mit fogunk látni odabent?
Én úgy gondolom, mivel több hétig állt a lakás üresen, így semmi rémisztőt. Lehet nem takarították ki rendesen, de volt ideje eleget szellőzni, esetleg összeszáradt vérnyomokat, meg a lövedékek nyomait, a hullák felrajzolt helyét, a kokain felrajzolt helyét, a fegyverek megtalált helyét, a lövedékek nyomait, amiből következtethetünk magunk is arra, ki lőhette ki és honnan, szóval ezekből nagyjából rekonstruálni lehet a történéseket. Amit majd később összeegyeztethetünk a ballisztikai jelentéssel. A többi tárgy helyére nem adhatunk, lehet elmozdították, lehet lesz olyan, ami eredetileg ott sem volt, vagy éppen nem lesz ott, mert elvitték. Azért kíváncsi vagyok a válaszára.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
65
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Johnny Depp


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Jan. 27, 2018 10:34 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

A válaszára felvonom a szemöldökömet, miközben egymás mellett lépkedünk az utcán.
Válasszon inkább egy hídpillért! Minek tönkretenni a szegény kamionos életét? –bukik ki belőlem.
Ha önpusztító, az az ő dolga, egészen addig, míg mások életét el nem tolja vele. De onnantól kezdve már bizonyos fokú becstelenség.
Megcsóválom a fejem.
Lehet, hogy nem kell tovább kutakodnia, miért kapta meg ezt az ügyet. Ha a főnökei tudják, hogy milyen, akkor úgy vélhetik, egy öngyilkos küldetés pont magának való.
Mon Dieu! Durva vagyok vele, tudom, az is lehet, hogy ezzel örökre az ellenségemmé teszem, de az is, hogy egy jól irányzott pofon, képletes pofon jelen esetben, észre téríti.
Hátha. Reménykedjünk!
Szóval Özdemir volt a harmadik civil… De azért nem tartotta fontosnak, hogy ezt közölje.
Kicsit elhúzom a szám.
A török útvonal így nagyjából ugrott, bár teljesen leírni még nem lehet.
Az tiszta, hogy mit keresett Özdemir a saját házában, vagy lakásában, végtére is az övé, bármikor odamehet. A két nő is beleférhet. De ha ők hárman ott vannak, akkor mit keres a két banda a helyszínen?
Az utunk először egy parkolóórához vezet, ahol Cordell némi aprót veszteget el, aztán a kocsijához megyünk, ahol kötelességtudó állampolgárként kiteszi a parkolójegyet. Igazán nem gondoltam volna, hogy ennyire titokban akarja tartani, hogy ellátogat a helyszínre, de az ő dolga.
Nálunk Marseilles-ben úgy volt, hogy a parkolási bírság cetlijeivel csak lesétáltunk a közlekedésiekhez, vittük a jogsit, forgalmit és el volt intézve. Amíg a szolgálati területünkön belül álltunk le, ezzel nem volt gond. Bár ez ugye Párizs, ki tudja, itt hogy mennek a dolgok.
Nem is a parkolójegyen akadok ki, hanem azon, hogy Cordell a kocsiból veszi ki a szolgálatiját.
A fickó nem normális, komolyan!
Már elnézést, nyomozó, valóban azt láttam, hogy a szolgálati fegyverét csak úgy a kocsijában hagyta? Normális? – kérdezek rá. – Ha feltörik netán, vagy ellopják, az elkövetőnek rögtön hulljon az ölébe fegyver is? Ez elég durva szabályszegés, arrafelé, ahonnan én jöttem. Döntse el, mit akar, vagy magánál tartja a fegyvert, vagy otthon zárja be a széfbe, vagy adja le a kapitányságon! Jézus ereje!
Az mindenesetre tiszta előttem, hogy Cordell-lel valami nagyon nem stimmel, és ennek örömére lényegében csak magamra számíthatok, ha a helyszínen valami balul ütne ki. Hát mégis hogy a bánatba lehet bízni egy olyan fazonban, aki a szolgálatiját a kesztyűtartóban, vagy hol, hagyja és mellette arról fantáziál, hogy szívesen ütközne egy kamionnal?
A kérdés csak az, a fickó közveszélyes-e.
De ha már idáig eljöttem, akkor megnézem a tetthelyet is, nem fordulok vissza félúton gyáva nyusziként. Könnyed léptekkel haladok Cordell mellett.
Falakat, vérfröccsenési nyomokat, bútorokat, esetleg golyónyomokat, és talán még ott lesznek a helyszínelők jelzései a testek helyzetéről, ilyesmiket.
Oldalra pillantok Cordell-re.
Egyébként azt hiszem, most van itt a perc, hogy abbahagyja a ködösítést Ansel. Legyen olyan jó, foglalja össze nekem, de logikusan: hány halott, milyen neműek, ki bandatag, akik azonosítva vannak már, azoknak a nevét is, kinél milyen fegyvert találtak. Konkrétumokat. És lehetőség szerint rendszerezve. Mert őszintén a hat fegyver, amiből hatféle fegyver lett, majd hogy utána bedobja, hogy tizennyolc holttest van… Mi lenne, ha összefoglalná, mintha csak jelentést írna?
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
144
● ● Reag szám :
135
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Jan. 27, 2018 2:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Ó, ez a hídpillér nem is rossz visszavágás! Sőt! Oldalra sandítok Vologue ügynökre és bizony észreveszem a kétely jeleit. Aztán kifejti szerinte miért kaptam meg az ügyet. Közben haladunk a kocsim felé. Én végig őt figyelem és látom hogy nagyon, de nagyon elkezdett nem bízni bennem. Nem gondolnám hogy ennyire buta lenne. Bár az tény, hogy erős volt az a kijelentés tőlem. Pontosan tudom miért ötletelt a hídpillérrel, valami hasonlót vártam tőle. De arra nem számítottam hogy így ki fog akadni.
- Álljon le! Csak vicceltem! A főnökeim, ugye most maga is viccelt?! Ha így lenne, akkor szolgálatban sem lehetnék!
A végét már kicsit hangosabban mondom ki, mert valahol igaza van, de mégsem. Egy dolog viccelődni valamivel, ami lehet ízetlen tréfa is, más dolog a valóságban megtenni, és megint más ebből egyből ilyenekre következtetni, amiket az előbb hozzám vágott.
- Egyébként magának meg mi az isten baja van?!
Ó, anyám borogass! Ez a nő ott volt, amikor az este folyamán az ügyet ecseteltük?
- Özdemir-el kezdtem a civileket, amikor kitért rá.
Tényleg Özdemir-el kezdtem a civileket, de van egy olyan érzésem mindjárt megkapom hogy mit hallgattam még el előle. Ez az üldözési mánia a sírba visz. Közben már lenyugodtam, még a kérdést hangosabban tettem fel neki, de a kijelentésem már a megszokott nyugodt mederben folytatódott. Most pedig eljutunk a kocsiig. Miután elvégeztem, amit akartam és bezárom a kocsi ajtaját, már megint nekem esik. Szerintem határozottan ideges, ennek hangot is ad. Nehezményezi, amiért a kocsi kesztyű tartójából szedtem ki a fegyverem.
- Először is, ezen a környéken nem szoktak kocsikat feltörni. Ha még is feltörik, akkor ha csak nem teljesen laikus az illető, tudni fogja hogy ez szolgálati fegyver, amivel gyorsan lebukhat. Ha még is elviszi, mint mondtam gyorsan lebukik, persze ez esetben én is megkapom a büntetésemet. Harmadszor...maga szerint eljut bárki is bármeddig ezzel a kocsival?! Nagyon vaknak kell lenni hozzá, hogy ezt egy járőr ne vegye észre! Abban teljesen biztos vagyok, hogy a tolvajok nagy ívben kerülik a feltűnő járgányokat. Amúgy meg nálam van a fegyverem. Szeretne még valamit?!
Fogalmam sincs a városban rajtam kívül van-e valakinek még egy ilyen kocsija. Lassan a múzeumban lenne a helye. Kis időre megállok és őt figyelem. Elindult, ami jó jel, akkor talán nem fog többet értetlenkedni itt nekem. Felteszem a kérdésemet, válaszol is rá, aztán kis csendszünet múlva megint nekem esik.
- Jaj, ezt nem hiszem el! Komolyan mi baja magának?!
Valahol inspiráló ez a tűz, valahol meg nagyon idegesítő.
- Nem ködösítettem, csak válaszoltam a kérdéseire, sorban. Egyébként meg minden ott van a kezében, ha ködösíteni akartam volna, akkor azt oda sem adom magának! És miért kérném ki a segítségét, ha valójában nem kérnék belőle? Mert a ködösítés ezt vonná maga után!
Ó, most esett le hogy megálltam, fennhangon mutogatok magam előtt, ami azt jelenti hogy sikeresen felidegesített. Egyből abba hagyom és veszek egy mély levegőt. Ott van a kezében az akta, még is hogy tud ekkora hülyeséget kérdezni? Vagy az előbbi viccem ennyire megijesztette? Jól van. Eddig vele szembe fordulva álltam, most megfordulok, vissza dugom a kezeimet a zsebeimbe és megyek tovább. Nem hibáztathatom ha betojt, ez az ügy úgy ahogy van bűzlik.
- Nézze! Ha nem érzi magát biztonságban velem, akkor menjen nyugodtan. Meg tudom nézni egyedül is a helyszínt. Később írok magának egy jelentést hogy mire jutottam, plusz ott az akta. Ha pedig segíteni sem akar, oké. Csak mondja, mert akkor keresnem kell valaki mást! Tudja.
Egyáltalán nem bunkósságból mondom ezeket neki, de nem szeretném hogy később az legyen az egészből, hogy én sodortam veszélybe, aztán előadja hogy ködösítettem, ne adj isten akaratán kívül cipeltem a helyszínre...más sem hiányzik még! Tekintve mennyire óvatos és üldözési mániás, hát meglehet ez az ügy túlmutat rajta, de ezt neki kell eldöntenie, nem nekem.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
65
● ● Reag szám :
59
● ● karakter arca :
Johnny Depp


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Jan. 27, 2018 5:00 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Látom, végre lekattan Cordellnek, hogy mit mondok. Lehet, hogy csak hülye viccei vannak, ahogy az is, hogy hajlamos az önpusztításra. Nem tudom, honnan tudhatnám egy bő óra alatt. De inkább provokálom most, amikor túl durva következménye nem lehet, hiszen csak nem ereszt belém egy golyót, mint hogy éles helyzetben az derüljön ki, hogy elszámítottam magamat.
Komolyan nézek rá.
Szóval milyen feltételekkel lehet szolgálatban, Ansel? – vaktában lövöm el a kérdést, és lehet, hogy mindjárt leüvölti a fejemet.
Ugyanakkor, ha valami gondja van, azt most kibökheti.
Mondjuk csak annyi, hogy bőven elég, ha évente egyszer lőnek le – vetem oda a választ.
Igen, érdekel az ügy, igen segíteni akarok, és nem, nem akarok megint az intenzív osztályon kikötni azzal a különbséggel, hogy most valami kamikáze miatt jönne össze és nem egy rohadt áruló miatt.
Mert van ebben a melóban rizikófaktor bőven, alaphangon is, de attól még lehet ésszel is cselekedni és nem fejjel a falnak alapon. És most hirtelen nem tudom, Cordell melyik kategóriába tartozik valójában.
Nem mintha a saját társamról tudnám. Ő a másik fele.
Sóhajtok.
Azt mondta övé volt a ház, de azt nem, hogy mellesleg rajta nem találtak tetoválást. Ami egyébként újabb kérdést vet fel. Özdemir vajon miért hívta meg egyszerre a házába a két banda tagjait? Bár ha nem hívta őket, akkor is ugyanaz az állás… Mit kerestek valójában ott? Ha csak egy banda lett volna, és Özdemirék, akkor lenne ötletem, vagy…
Elkerekedik a szemem.
Ansel, így is van egy ötletem. Nagyon meredek, de van.
De még milyen meredek! Ötletnek jó, forgatókönyvnek is kiváló, csak bizonyítani kellene.
Meg kell tudnunk, kik voltak a lányok! Honnan és kinek hiányoznak éppen. Van-e családjuk, vidéki anyukájuk… és a többi! Őket sikerült már azonosítani?
Morranok egyet.
Kocsikat bárhol feltörnek. És bármikor kedve szottyanhat egy kicsit beszívott kölyöknek egy ilyen járgánnyal furikázni egyet. Mert buli, repesztenek egyet, és szerencsés esetben hajnalban ott hagyják majd valahol az autóját egy városszéli parkolóban. Ha meg a kesztyűtartóban meglelik a szolgálati fegyverét, akkor célba lőnek sörös dobozokra. És ha szerencséjük van, nem egymást találják el.
Sóhajtok.
Ne csak a profi bűnözőkre gondoljon, Ansel, hanem a hülye kölykökre is, akik menőzni akarnak!
Nem létezik, hogy ez nem jut eszébe.
Megvonom a vállam arra, hogy mi a bajom.
Még az is lehet, hogy egyszerűen az a lyuk kezd az agyamra menni, amit szolgálati lakásnak neveznek felénk. Keresnem kell valamit!
Mittudomén?
Azok után, hogy a saját társam hülyének néz, valahol bennem van, hogy egy nála jó évtizeddel idősebb tapasztalt drognyomozó miért épp tőlem kér segítséget. Pedig igaz, én is a drogosoknál voltam, mielőtt a DGSE-hez helyeztek.
Ha nem akarnék segíteni, akkor most nem lennék itt – közlöm egyszerűen. – És igen, nagyobb biztonságban érezném magam, ha nem fantáziálna kamionokról, melyek oldalára felkenődhet a muzeális értékű járgányával, Ansel. Fene tudja miért, de valahogy jelentősen csökkenti a biztonságérzetemet és növeli a para-szintemet, ha a velem lévő kvázi-társamnak öngyilkos gondolatai vannak.
Szusszanok egyet. Könnyebb, hogy kiadtam magamból ezt. Neki meg nem árt, ha gondolkodik rajta.
Egyébként, ha a kérdés az, hogy mi ér meg tíz kiló kokaint, akkor az a válasz magának hogyan fér bele, hogy két luxusprosti tokkal vonóval?
Ismét oldalról pillantok rá, miközben a tetthely felé lépkedünk.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
144
● ● Reag szám :
135
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Sétáló utca
Second Chance frpg
1 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-