Sétáló utca
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Sétáló utca •• Kedd Júl. 25, 2017 5:28 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Pént. Júl. 28, 2017 9:53 pm



Raphaël & Serge

Elkezdtem az új albumom borítóját szerkeszteni. Nem sok minden jutott eszembe ezzel kapcsolatban, pedig még az internetet is végig túrtam, de semmi olyan nem ugrott fel, ami még tetszene is az elképzeléseimhez.
Fagyit ettem, hogy valami elképzelésem legyen de nem jutottam dűlőre, sőt...tényleg semmit sem találtam. Rengeteg szín spaletta... és semmi. Még a gitár pengetése se segített túl sokat, se az ebjeim farokcsóválása.Még a fiúkhoz is átmentem, hátha kaparok össze meleg színeket. Sikerült? Nem. Feladtam kis időre. Félre toltam a terveket, majd gitárt ragadva csak úgy játszani kezdtem. Minden klappolt, mégsem jutott eszembe semmi.
Vagyis mégis!
Ugyanazt a dallamot pengetem el újra és újra.
A sikerességet nem ünneplem semmilyen diadaltánccal, mert én magam még mindig elégedetlen vagyok, viszont érzem, hogy még egy ivóversenyt nem élnék túl.
A vállaim felemelkednek, majd leereszkednek, miközben lélekben megpróbálok túllendülni az iménti gondolaton. Az idegrendszerem jelenleg nincs a helyzet magaslatán, fáradt vagyok, kimerült és összezavarodott. Túl sok minden jár a fejemben, túl sok minden van, ami megijeszt, megrémiszt és összezavarja a megszokott életem.
Nem tudok szabadulni a hangoktól, a gondolataimtól, Shireya jár folyton a fejemben, és...elég. Elegem van. Erre pedig csak egy a jó megoldás, hasoncsúszós-hazakúszós tivornyát tartani, nekem, és a legjobb cimborámnak, aztán másnap nagyon rosszul lenni, és kutyaharapást szőrivel. Ahhoz meg inni kell. Ugye, hogy ugye?
Fel is pattantam, majd átvedlettem az otthoni gúnyámból és pórázra kötve az ebeket és a zárás után útnak indultam.
Az első utam Raph-hoz vezetett, de mivel már bejutni nem tudtam hozzá, főleg zárt ajtón keresztül, így tovább mentem. A várost ismerem már, igaz még akad pár hely, ahol még nem jártam, de azokat is bepótolom. Időm van.
A sétáló utca remek hely, kutyákkal vagy nélkülük, remek helyek vannak nyitva. Jéé, a gitár bolt is nyitva...vegyek még egyet a tizenkettedik mellé? Vagy vegyek a fiúknak valamit? A kutyák hirtelen megindulnak, alig tudom őket visszatartani, örömmel mennének, én viszont nem értem őket. Felsandítok, körül nézek a járókelőkön...ezen a pár emberen...és szélesen elvigyorodok. Végül megindulok az ismerős arc felé.
- Hé Raph, Salut. Kerestelek otthon. Ráérsz? Megiszunk valamit? - pacsira emeltem beszéd közben kezem, meg az említett hely felé biccentettem. Ha nincs kedve, de ráér, arra is találunk megoldást.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Vas. Júl. 30, 2017 4:35 pm

Serge && Raphaël

Szép dolog az, ha az ember háziállatot tart – azzal szembesülni pedig, hogy milyen rövid idő alatt milyen mennyiségű kaját képesek elpusztítani, egyenesen félelmetes. Ahhoz képest, hogy alig két hete jártam az állatkereskedésben, hogy feltankoljak kutyaeledelből, most megint itt vagyok, igaz, tanulva a korábbi esetből, most dupla adagot vásárolok. A nagyját már ki is hordtam a csomagtartóba, ami különösen szép annak fényében, hogy csak három utcával arrébb sikerült parkolóhelyet találnom... Még jó, hogy az állatkertben is cipekedek eleget, így nem is a súly az ami zavar, sokkal inkább az utcán ténfergő, figyelmetlen gyalogosok, akiket nem győzök kerülgetni. Az előbb is nekem jött egy kissrác, aki olyan elmélyülten nyomkodta a telefonját, hogy észre sem vett, még szerencse, hogy nem szakadt ki a tápos zacskó. Az lett volna a szép, ha 10 kiló kutyatáp zúdul a nyakába a semmiből! Szentségeltem volna, az biztos, de talán ő is megtanulta volna egy életre, hogy hogyan közlekedjen helyesen. De szerencsére ez már az utolsó, már csak azért a pár apróságért kell visszaugranom az üzletbe, amiket nem bírtam a zsebembe gyömöszölni.
Pár perc, és már ismét a kereskedésben vagyok, az eladótól búcsúzva, amikor arra eszmélek fel, hogy két, nem éppen kis termetű kutya igyekszik felém, sőt mi több, kimondottan ismerősek az ebek. Ahogy a hang is, ami megüti a fülem, és a hozzá tartozó arc. Naná, hisz a szomszédom az.
- Szevasz, Serge, ça va? – köszöntöm én is, nagyokat bólogatva a szavaira – A városban voltam, akadt némi elintézni valóm... csak nem valami sürgős? Történt valamit? – nyújtom a kezem jómagam is pacsira, aztán még szórakozottan megsimogatom a két kutya fejét is, ha már vagyunk olyan jóban, hogy ezidáig egyszer se akartak volna megkóstolni...
- Persze, mehetünk. Kávéra gondoltál, vagy valami töményebbre? – fordultam én is a hely felé, hisz nem először jártunk itt, és ismertem az itallistát annyira, hogy tudjam, árulják mindkettőt, a kérdés csak az, hogy van-e bármi komolyabb indoka annak, hogy betérünk inni – azon túl, hogy lassan ezer éve ismerjük egymást, és az utóbbi időben úgy elhavazódtam a munkával, hogy nem volt időm ilyesmire?
Meg is indulok a hely felé, Serge mellett lépdelve, mit sem törődve azzal, hogy épp egy szatyornyi nyakörv, póráz, kutyasampon, meg egyéb, négylábúaknak való játék himbálózik a kezemben... kit érdekel, hogy a gumicsirke szatyorból kilógó feje épp farkasszemet néz Serge kutyáival?
A bárba lépve pedig ki is szúrok egy üres asztalt, pont jó lesz az nekünk, el is indulok felé, hogy lefoglaljam, mielőtt valaki beelőzne minket, majd ha Serge is ideér a blökikkel, intek is a pincérnek.
- Na és mi a helyzet veled, öregem? Történt veled valami említésre méltó mostanság?

■ ■  Remélem, megfelel  ■ ■ credit

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

293
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Hétf. Júl. 31, 2017 7:33 pm



Raphaël & Serge

Bulu a nyálas pofiját a férfi kezébe és ruhájába dörgöli, olykor sokat ereszt. Voltam állatorvosnál, ennél a fajtánál ez elég gyakori, hát nem nyugodtam meg tőle.
- Nem, nem sürgős. - vakartam a tarkómat, majd a kutyákra is lepillantottam és egy Héé-vel intéztem őket a lábaim mellé. - Csak segíthetnél egy apró dologban… - magyaráztam, ő csak jobban ért az állatkertes cuccokhoz, mint én, és úgy döntöttem, amit most tervezek, új stílusba fog átcsapni.
- Láttam a kocsid, szóval kávé…de ha itt hagyod és másnap innen akarsz melóba menni, akkor tömény… -vigyorodok el szélesen, majd megindulunk a hely felé, kutyáim mellettem lépdelnek. Jól neveltek, szerencsére volt időm rájuk, amikor hozzám kerültek. Ugyan Bulu a játékokat nyomkodja az orrával, szagolgatja, de nem hatja meg, van otthon neki bőven játéka.
Köztük számtalan gumicsirke, némelyik már darabokban, igaz azok már landoltak a kukában… Jó hogy rengeteg olyan hely van a városban, ahol kutyákkal is belehet térni, nem lenne szívem kint lekötni őket. Szóval a székem mellé fektetem őket, míg a Raphi is lecuccol.
Helyet foglalok hát, szembe a sráccal, kérdésére elvigyorodok.
- Történt pár.  Megkérdezem Léah-t összeköltözik-e velem… - látta párszor a lányt, mikor hozom őt a melóból, vagy épp haza fuvarozom, vagy épp nálunk volt, de most már pontot teszek ennek a végére is, megkérdezem.
- A másik meg….az új albumom borítóját tervezem…de semmi sem jutott eszembe, ami oda illő lenne… - gondolkodtam tényleg mindenben, de semmi.  
- Szóval arra gondoltam, mutathatnál pár képet, vagy akármit ami az állatkerttel kapcsolatos.  - olyan amit a belépő emberek nem láthatnak, csak a munkások. Az ott dolgozók.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Kedd Aug. 01, 2017 7:29 pm

Serge && Raphaël

A nejem már biztos levágott volna valami hisztit azért, ha bármelyik kutya így közelíti meg, én azonban nem akadok fent rajta különösebben, nemes egyszerűséggel törlöm az ingembe a kutyanyálas kezemet, mielőtt megvakargatnám a négylábú füle tövét.
- Ki vele, mi lenne az? – noszogattam egy kicsit, ne már harapófogóval kelljen mindent kihúzni belőle... egyáltalán mi a fene lehet olyan, amit így vonakodik megkérdezni?
- Sajnos ma pont nem játszik az, hogy itt hagyom és holnap jövök vissza érte, félő, hogy a kutyák felzabálnának minden ehetőt, ha nem juttatom még ma haza a kutyatápot. De attól egy-két sör még belefér, szóval hajrá! – vigyorodok el magam is, ahogy célba vesszük az említett helyet, majd odabent kerítünk egy asztalt.
- Ideje lenne már, nem igaz? Akkor ezek szerint vége a gondtalan legényéletnek? – húzom az agyát komolytalanul. Azért annak is megvan a maga szépsége, hogy ők most költöznek össze, én meg ott a szomszédban épp válok, de ez legyen a legnagyobb bajom... attól, hogy nálunk nem túl fényes a helyzet, még örülök annak, hogy az ő dolgaik jól alakulnak.
- A-hhaaaaa. – nyújtom el gondolkozva, hogy mégis mi lehetne az, ami passzolhat az ő zenei stílusához? Vagy a telefonomon lévő képek között akad-e valami használható, ami a célnak megfelelne. Elő is veszem az említett készüléket, és a galériát megnyitva elkezdem a képeket keresgélni, amiket munka közben készítettem.
- Nézd Serge, nem tudom, hogy például... ilyen vagy... ilyen, vagy... például ilyen képekkel mire mész, mert művészfotóknak messze nem mondanám őket... De ha gondolod, valamikor beugorhatnál az állatkertbe, aztán hátha megszáll az ihlet. – ajánlom fel neki, pláne, hogy nem csak állatok, de növénykompozícióink is egész élethűek és különlegesek vannak. Ha megtetszik neki valami, onnan meg nem nagy szám keríteni egy profi fotóst meg elintézni egy szerződést, mások is fotózkodtak már nálunk. Közben  pedig intek a pincérnek is, hogy jöhetne lassan...

■ ■  ~ ~ ~  ■ ■ credit

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

293
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Szomb. Aug. 12, 2017 1:46 pm



Raphaël & Serge

Ha belefér egy kis pia nosza rajta. Ha ő nem bánja, hát én sem fogom. Legyen.
Az asztalnál széles mosolyom elterül, ahogy a gondtalanságról beszél. Eldöntöttem. Akarom ezt a nőt. Így lesz ez rendjén. Még akkor is, ha a szomszédjaim olykor…furcsák, olykor egymás idegeire megyünk.
- Tudod… nagyon bírom a szomszédjaimat és a megszokott furcsa szokásaikat… ezt neki is meg kell tapasztalnia. - nem szólom le egyiket sem, isten ment hogy ehhez vetemedjek. Imádom a napi szintű mókákat, Raphi és Mézi mellett nem unatkozik az ember.
De mivel nem ez a gondom, ezen nem is töprengenék túl sokáig, fel is teszem a heti problémáim egyikét. amiben talán segíthetne. Képek, fények, zöldellő növények, borjak, kölykök, akármi jó lenne, ami beindíthatná a fantáziámat. A telefonját mutatja, képek rejlenek benne, állatok, az ő gondozottjai. Léah-t majd elviszem oda, hiszen csodálatos egy hely.
Ráadásul megéri ekképp is „reklámozni” a helyet, több lesz a látogatója, több bevételt kap, támogatást. Ezt akarom részben elérni, annyit dolgozik Raphi, hogy igenis de segítek amennyit tudok. Még ha semmi közöm sincs  a helyhez, max csak annyira, hogy pénzben, anyagilag támogatom. Adományt osztok.
- Rendben, ezt megbeszéltük. Megyek, csak beszéljük meg mikor érsz rá… bár téged ismerve, mindig akad valami. - nem mintha ezzel bajom lenne, hiszen ő ezt szereti csinálni, ahogy én is az én imádatomat, a zenélést. Általában nem megyek olyan helyekre, ahol tömeg van, ez alkalommal kivételt teszek. Kit érdekelnek a lesifotósok?
- De… nem épp tíz percről lenne ám szó. - remélem fel készült…el tudok tökölni ilyenen akár 8-10 órákat is…mire megtalálom azt amit keresek, előfordul, hogy lemegy a nap is, vagy épp megőszül a szomszédom is. De hát elég régóta ismerjük már egymást és talán egymás zizijeit is, de az elfogadás erről szól, nem?
- Problémád akadt a munkahelyen? Vagy vele? - igen, látszik rajta, hogy van valami, ha nem rám tartozik, úgy is megmondja a frankót.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Csüt. Aug. 17, 2017 3:07 pm

Serge && Raphaël

- Ne is mondd, ilyen jó fej szomszédokat lehet nem szeretni? – kontrázok rá vigyorogva, mert hiába, hülyeségért azt hiszem, egyikünknek sem kell a szomszédba menni, és az is igaz, hogy valami mindig történik az utcában.
- Hm, igaz, hogy házavató bulit akkor szokás tartani, ha új helyre költözik az ember, de tekintve, hogy Léah-nak ez is új lesz, nem akarunk valami kis kerti partit összedobni, ha igent mond? Amúgy remélem azt tudod, szurkolok. – mármint hogy igent mondjon, bár amennyire tudom, jól megvannak, így mi oka lenne a lánynak nemet mondania?
Közben meg is érkeznek az italaink, bele is kortyolok a sajátomba, mialatt Serge-t hallgatom attól, hogy milyen elképzelései vannak pontosan arról a bizonyos lemezborítóról... bár elég szűkszavúan nyilatkozott, azért remélem, hogy fejben valami teljesebb kép él, mint amit most megosztott velem.
- Attól tartok, Serge, ha erre várnánk, akkor az életben nem adnád ki azt a lemezt... A hétvége sajnos az felejtős, mindig olyankor van a legnagyobb hajrá, de ha valamelyik nap ráérsz hétköznap, akkor megpróbálom szabaddá tenni magam. – ha nem is egy teljes napra, mert az azért elég húzós lenne, de ha időben szól, néhány órát biztos meg tudnék oldani. Pláne, ha azt nézzük, hogy nem egyszer adakozott már az állatkertnek, és ezt is bevételnek, reklámnak lehetne elkönyvelni az állatkert javára. A főnökeim is oda meg vissza lesznek érte.
- Ha Rosie-val meg Léonie-val kibírtam órákon át a játékboltban meg ruhaüzletekben való vásárlást meg nézelődést, hidd el, ezt is túlélem. – biztosítom róla, hogy emiatt aztán végképp nem kell aggódnia. Még ha egy nap alatt nem is találná meg azt a képet, amibe első pillantásra beleszeret, itt lakik ő is a városban, folytathatjuk máskor is a keresést.
- A munkahelyemen igazából csak a szokásos megy... Kire gondolsz pontosan a „vele” alatt? – kérdezek vissza, mert nem vagyok biztos benne, hogy a lányomra, vagy épp a feleségemre értette a kérdést. Esetleg másra? Bár akkor le vagyok maradva...

■ ■  ~ ~ ~  ■ ■ credit

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

293
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Csüt. Aug. 24, 2017 5:25 pm



Raphaël & Serge

Csak elvigyorodok a kérdésére és pacsira nyújtom kezem, egy naná kíséretében. Imádni fogja Léah a szomszédokat, főleg Maise-t, kicsit talán fel is bátorítja majd a lányzót. Aztán meglátjuk mi lesz. A szomszédaimat elég régóta ismerem és meg is bizok bennük, szóval remélem Léah-nak is sikerül az utcámat megszeretni.
- Kerti partit? - húzódnak fel szemöldökeim. - Nem is rossz Raphi. Ez nem is rossz ötlet. Remek ötlet. - vigyorogtam mint valami új játékot kapott ovis gyerek, majd bólogattam. Velem van, sose volt ellenem és ennek örülni tudok csak. Mióta megismerkedtünk állandóan segítjük a másikat, így meg hogy egy utcában lakunk, ráadásul szomszédok is... rengeteget segítünk a másiknak.
Az meg hogy épp egy lemezborítót tervezek akadályba is ütköztem mellette, de Raphaellló felajánlotta a segítségét, aminek örülök is, hiszen tud mutatni pár olyan dolgot, amit más ember szem nem is láthat. Valami egész...hm, áh igen: Különlegeset.
- Bármelyik nap jó lenne. - alig kell rajta gondolkodnom, most a zenélésen nem agyalok, már megvan fejben a dolog, főleg a következőre, szóval ezen kívül már nincs para. Nincs miért paródiáznom, hogy lemaradok valamiről.
- Ha két nap 2-2 órát elengednek a főnökeid, hogy mutogass ezt-azt...megoldható? - kacsintok rá jóízűen, hiszen ennyinek elégnek kellene lennie. Ha meg kitaláljuk miképp is lesz az állatkertnek e miatt nagyobb forgalma, hát két kézzel fogok érte kapaszkodni. Feladni? ugyan. Ha a családom sose adta fel...én miért tenném?  Csak vigyorgok és kortyolok a kávémba, miközben a lánykájával töltött időt emlegeti. Kibírja a játékboltban. Hát akkor engem is kibír, túlél. Remek. Jó napnak nézünk elébe, már csak menni kell és intézni.
- Nos a feleséged...volt feleséged... intézkedtek a válás ügyben... A kislány hogy éli meg ezt? Nem akarna veled maradni? - érdeklődöm finoman a téma miatt, mert hiába lakik a szomszédba, hát a lánykát elég ritkán látom errefelé... a felesége is csak befut, majd elfut. Mondjuk nincs semmi közöm hozzá, hogyan is intézik a dolgaikat, de mint jó barát...érdekel az ő sorsa. Mégis csak közös gyermekük van... nem egyszerű a házas élet és én mégis azt fontolgatom, hogy elveszem a Nőm. Nem agyalok azon, hogy meddig tart, csak azon, hogy biztos jó lesz. - Végül is Léonie hova költözött? - érdeklődtem, mert efelől már fogalmam  nincs, mégis hova vitte a kislányt...mennyire távol az apjától. Tényleg így megromolhat egy házasság, ha valaki csak a munkájának él? És egyből dobják is el maguktól? Javíthatatlan?
Aztán eszembe jut még valami, el is gondolkodok rajta, de aztán felvetem.
- A kislányod szereti a színházakat? A színházi előadást? - érdeklődöm. - Van pár jegyem az öcsém előadására...nem lenne esetleg kedvetek eljönni megnézni?





avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Szomb. Szept. 02, 2017 6:11 pm

Serge && Raphaël

- Most ezt úgy mondod, mint ha lett volna nekem bármikor is rossz ötletem! – kérem ki magamnak komolytalanul, mert... na jó, néha azért sikerül ritka nagy hülyeségekbe is beletenyerelnem, de ki nem? Egy kerti parti viszont szerintem is jó ötlet lenne arra, hogy kedves barátnője szembesülhessen vele, hová is került... vagy legalább mi megismerhessük végre!
- Az szerintem simán, minden gond nélkül. Akkor majd álmodd meg, melyik két nap legyen, aztán mást nem, addig én is nyitott szemmel járok, hátha megszáll az ihlet. – ajánlom fel, bár kettőnk közül ő a művész lélek, engem általában a tudományos érdekességek, különlegességek jobban lázba hoznak. De gondolom, a többséget kevésbé, hogy mondjuk egy zsiráfnak is ugyanannyi csigolyája van, mint nekünk, embereknek. És zsiráfot egyébként sem fogunk boncolni.
- Papírforma szerint még a feleségem, amíg a válás le nem zárul. Rosie meg... mit mondjak, elég rosszul. Nem velem, vagy az anyjával akar maradni, hanem velem és az anyjával. Egy fedél alatt, úgy, mint eddig, amíg minden szép és minden jó volt, de valószínűleg már szétbarmoltuk annyira, hogy ne legyen se szép, se jó a jövőben. – foglalom össze viszonylag röviden azt, hogy milyen hadi állapotok uralkodnak odahaza mostanában. Nem mint ha el akarnám venni a kedvét a házas élettől, jó is az, ha működik, de úgy néz ki, hogy nálunk eddig tartott az egykori varázs és lelkesedés, előfordul az ilyen. Nem mint ha nem sajnálnám, de valahol igaza van abban a nejemnek, hogy főként magamnak köszönhetem, hogy ide jutottunk, ezt pedig elég szar érzés beismerni.
- Valami albérletbe a város másik felében. Tudod, korábban a nagyszüleimé volt a ház, mielőtt ideköltöztünk volna, aztán részben amiatt maradtam én itt. – holott szép nagy ház, elfértünk volna kényelmesen még sokkal több lurkóval is, de nekünk csak egy van, és mióta elkezdődött a válás, sajnos egészen hamar romlott meg annyira a viszonyunk, hogy képtelen voltunk egy fedél alatt élni úgy, hogy ne marjuk egymást folyton. Így is azt csináljuk, csak ritkábban, lévén, nem látjuk egymást naponta.
- Rosie? Gondolom szereti, majd megkérdezem róla lenne-e kedve, mostanában elég mufurc módon viselkedik ő is... miért? – kérdezek vissza, miközben belekortyolok az italomba, amikor pedig szóba kerül az öccse, csak érdeklődve hallgatom a mondandóját.
- Hmm, jól hangzik, megnézhetjük, ha már van rá jegy – meg egyébként is. Csak nem befutott a fiú végre? Egyébként miről szól a darab? Remélem, hogy nem valami Őrült nők ketrece féle, nem gyerekeknek való... – jegyzem meg poénkodva, bár ha úgy vezette fel, hogy Rosie szereti-e, akkor csak valami gyerekbarátabb műsor lehet.

■ ■  ~ ~ ~  ■ ■ credit

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets

293
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Vas. Szept. 10, 2017 2:23 pm



Raphaël & Serge

Nah igen, a férfiak és az ötleteik...jó vagy rossz nem számít. Együtt rosszat csinálni felemelő érzés. Anno is klassz volt, mostanában meg együtt kalandozni...felemelő, szóval majd összedugjuk úgyis a buksinkat.
- Jó. Kösz. - az ihlet fontos dolog egy zenész életében, mert ha az nincs, ott már baj van. Az állatkertben rengeteg minden van, amitől ihletet kapna egy magamfajta. Rengeteg állat fura formában, fura hangokkal, fura külsővel és ahogy Léah mondani szokta: cuki fejük van.
- Igen, hát egy gyereknek a szülei mellett lenne a helye. - nem mintha bele akarnék szólni, hiszen gyerekem sincs, szóval csak magyarázom, hogy én mit gondolok, ő meg vagy meghallgat, vagy elkerget. A legegyszerűbb dolog a válás, ez már olyan szinten elúszott a kettejük házassága, hogy csuda. Elölről elkezdeni más emberrel lehet, de ugyan azzal már nem célszerű.
- Igen arról tudok. - a nagyszülőké a ház, sokat jártam bent, elég kellemes a légkör nála, már amikor nem uralkodik a káosz, szóval jah. Az meg hogy az asszony hova költözött... persze hogy nem a világ másik végére szerencsére, hiszen akkor a gyerek is menne. Egy gyermeket elszakítani az apjától...nos az katasztrófa. De majd megoldódik a helyzet, addig meg meghívom őket valamerre. Még ha a leányzó egy pukkancs is olykor az apjával. Egy gyerek már csak gyerek.
- Igen, befutott. Ügyes a srác. - vigyorodom el szélesen, közben a kutyám is átfordul a másik oldalára egy ásítást követően.
- Nem dehogyis. Ugyan. Olyanra nem hívnám el magamat sem. - nevetem el magam.
- Ezt még a kislányod is szeretni fogja. - kacsintok rá, majd folytatom. - Majd úgyis hívlak mi a helyzet, vagy átmegyek a napokban. Oda adom a jegyeket is. - fel kell hogy álljak, hogy a zsebembe túrva előhalásszam a tárcám, hogy fizethessek. Az övét is természetesen.
- De nekem most rohannom kell. - nyújtok kezet neki elköszönésképp. Szomszédom, szóval nem hiszem hogy elköltözne a világ másik pontjára. Tudom hol keressem őt, szóval nem kell félteni. - Majd ütközünk még haver. - intek is neki, majd megindulok a kijárat felé, közben meg a blökiknek is intek. - Gyertek fiúk hamar. - azzal ők is felugranak, hogy utánam rohanhassanak, nem akarnak lemaradni. Ügyesek voltak, meg tudtak maradni egy helyen. Be kell még mennem Léah-hoz is, meg az öcsémhez, de elfelejtettem még kaját is rendelni, szóval... zajlik az élet és nem csak nálam.

//Köszönöm a játékot. Akkor a kezdő a megbeszéltek szerint megy majd //


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Vas. Szept. 17, 2017 2:36 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Micah J. Yang tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Kedd Okt. 10, 2017 1:34 pm

To: Edmund
Megígérte Sydnek, hogy amíg itt van, annyi időt fog vele tölteni, hogy végül ő fog ráunni a bátyjára. Megígérte, most mégis egyedül van itt, Párizs egyik sétáló utcájában, ebben a kora esti időpontban. Jó, persze, már hiányzott neki is a nagyszájú törpe, és ő is több időt akar vele eltölteni, de vannak dolgok, amik még ezt is a háttérbe szorítják. Ott van például a munkája. Ugyan még csak néhány hónapja kezdett el dolgozni a cégnél, de már most elég sok munkája van. Mert a felettesei is látják, hogy van benne potenciál, hogy ő talán érdemes arra, hogy egy kis idő elteltével még több munkát és még fontosabb megbízásokat is bízzanak rá. Ez pedig Micah-t eléggé leterheli. Őt, azt a kis fiúcskát, aki soha nem vágyott a feltűnésre, legszívesebben eltűnt volna a világ szeme elől. És mégis egy olyan szakmát választott, amibe ha tehetséges az ember, akkor nem tud eltűnni a vizslató tekintetek elől. Hisz a műveit az egész világ láthatja, hogyha valaki olyan viseli, akit mindenki ismer. Mint például egy színész, vagy énekes valamelyik díjátadó vörösszőnyegén tipegve. Na ott egész biztos, hogy hogy mindenki megismerné a nevét, és ha valami rosszat ad ki a kezei közül, akkor talán egy egész életre bánhatja, hogy ezt a szakmát választotta.
Na de most nem kell ilyenekre gondolnia. Épp azért jött ki kiszellőztetni a fejét, hogy ilyenekre ne gondoljon. Se arra a másik zavaró tényezőre aki jelenleg is itt él Párizsban, nem mellesleg annál a cégnél kötött szerződést, ahol ő is dolgozik. Pedig ezt akarta a legkevésbé. Újra látni őt, és ismét csak feltépni azokat a régi fájó emlékeket a legrosszabb dolog, amit el tud képzelni. És mégis… Nagy szerencsétlenségére pedig nem is tudja elkerülni. Mert azért a munkahelyén csak nem kerülheti olyan látványosan a másikat, főleg, hogy néha együtt is kell dolgozniuk. És hiába mondja, hogy változott, hogy már nem olyan, mint régen volt, már nem tud neki hinni. Pedig valahol mélyen ő is érzi, hogy az a gonosz kisgyerek, aki volt, már rég nincs itt, és most egy új, egy jobb Azariah-t ismerhet meg Micah. Csak hajlandóságot kéne mutatnia arra, hogy tényleg meg is ismerje.
Gondolataiba merülve pedig nem is veszi észre, hogy ilyen késői órán már nem is egyedül van. Társasága is akadt, akik jól láthatóan már nem is állnak tökéletesen magabiztosan a lábukon. Csak ők épp az ellenkező irányba tartanak, s mikor elhaladnak egymás mellett, talán egy kicsit összeér Micah válla az egyikével a csapatból. Ő persze észre sem veszi, de az illuminált állapotú annál inkább.
- Yaaa… Mégis mit képzelsz magadról…?
- Hm..:? El-elnézést… - és még illedelmesen meg is hajol, igaz, azt se tudja miről van szó. De attól még bocsánatot kér, mert jobb a békesség, mint valami balhé. De úgy látszik ők máshogy gondolják…
- Nézd mááár… Egy húzott szemű… - nevet fel egy másik tag, ahogy kicsit közelebb lép Micah-hoz, egyenesen a képébe. - Tudod mit…? Inkább húzz vissza a rizsföldekre kapálni, de ne előlünk szívd el az oxigént..
És más erre mit felelne? Egész biztos, hogy nem hagyná ennyiben a dolgot, valaki más visszaszólna nekik. De Micah mit tesz? Csupán csak hátrál néhány lépést, és mélyen meghajolva motyog el ismét valami bocsánatféleséget.


A divat nemcsak a ruhákat jelenti.
Mindenhol ott van: az utcán, a levegöben, a gondolatainkban, abban, ahogy élünk.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

8
● ● Posztok száma :
Wang Yibo
● ● karakter arca :


Szeretettel Edmund H. Rimbaud tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca •• Pént. Okt. 13, 2017 5:55 pm



Micah & Edmund


Az esküvő szervezői elküldték a terveiket, melyeket megpróbáltam teljesíteni is, hogy az időpontra üresen fogadja a tisztelt vendégeket az étterem. Befogtam pár srácot, hiszen most két napig ez miatt zárva tartunk. Most az esküre koncentrálunk, oda tervezzük meg az ételeket, hiszen magas számot kaptunk, mint jelenlévők. Már mindenkit hazaküldtem, hiszen lerendeztük hamar hogy miképp is bonyolítsuk le az esküvő utáni étkeztetést ennyi főre. Még terveztem, pakolgattam, menüket néztem, meg pár szalvétát, ami a mi ajándékunk többnyire, hiszen sablonos szalvétával mi nem nyomulunk. Ez már afféle Rimbaud szokás, ha adunk valamit, akkor az valami színesebb dolog legyen, ne pedig valami sablonos dolog, amit mások is eléd tolhatnak. Vero-nak SMS-t dobtam, hogy megint késni fogok egy órát, ne aggódjon. Feküdjön le nyugodtan és pihenjen.
Lassan én is pakolni fogok és haza megyek.
Pötyögtem még egy SMS-t Lucas-nak, hogy egy órával korábban jelenjen nem holnap itt, mutatni akarok neki valamit. Aztán összedobtam az irodámat, kiakasztottam a holnapi eligazítást, majd bezártam a kócerájt, mint utolsó lelépő. Távolodok az éttermemtől, mégis a holnapi nap tervei forognak az agyam legmélyén. Remélem hamar lezajlik és rendben lesz minden. De ezektől a gondolatoktól később sem tudok szabadulni, csak akkor terelődik figyelmem másfelé, mikor részegeket hallok tőlem úgy 5 méterre.
Húzott szemű?
Megtorpanok és irányba fordulok, négy tag egy ellen. Ráadásul akibe belekötöttek az még kisebb, sőt véznább is. Elnézem őket és hátat fordítok nekik? Sajnos, az nem én lennék. A táskámon igazítok egyet, majd a kötekedők közé igyekszem, meg ragadom a srác közelében lévőt és egy erőteljes lökéssel odébb tessékelem, majd beállok a hajlongató elé, a részegekkel szembe.
- Mi a probléma srácok? Tanuljunk már meg söprögetni a magunk háza táján. - közelebb lépek hozzájuk, kissé megemelem a hangom, mely már ordításnak is beillene.
- TÜNÉS!
Nem tetszik nekik a hangnem, körénk gyűlnek, a korábbi észosztogatós fazon nekem támad, ökölel akar bemosni, de könnyedén kapom el az öklét és csavarok rajta egyet, meg a csávón is, könnyedén fordít nekem hátat, a mellkasomnak préselődik, kezét hátra csavarva találja a háta közepébe.
- Mondtam, nem?! Tipli! - lököm el magamtól, elesik, a srácai összekaparják, majd elszaladnak ahogy csak tudnak. Mérgesen nézem, ahogy távolodnak, majd az ártatlan felé fordulok.
- Minden oké? Megsérültél pajti? - kérdezem, miközben közelebb lépek hozzá, hogy alaposan szemügyre vegyem, hátha okoztak neki kisebb sérülést.









One life


avatar
Elit
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
Tyler Hoechlin
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Sétáló utca ••

Tell me your secrets


Sétáló utca
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-