Sétáló utca - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 1:52 pm ✥

✥ Today at 11:04 am ✥

✥ Yesterday at 10:09 pm ✥

✥ Yesterday at 9:34 pm ✥

✥ Yesterday at 8:05 pm ✥

✥ Yesterday at 4:00 pm ✥

✥ Yesterday at 10:24 am ✥

✥ Yesterday at 9:36 am ✥

✥ Vas. Okt. 14, 2018 3:59 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Sétáló utca •• Kedd Júl. 25, 2017 5:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

First topic message reminder :

******
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2356
● ● Reag szám :
1548
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Jan. 28, 2018 10:51 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

A komoly képére és a kérdésére kihúzom magamat és én is komolyan válaszolok.
- Feltétel nélkül vagyok szolgálatban!
Jelentem ki egyszerűen. Azért egy hülyét hülyének nézni nem lehet, amúgy sincs papírom arról hogy diliházban lenne a helyem, tehát akkor nem vagyok dilis. Csak vannak problémáim. Úgy tűnik neki is, ez kiderül a most adott válaszából. Meglőtték. És fóbiája van ettől. Azt hiszem. Ha nem a helyszínre igyekeznénk, akkor most zúdítanék rá egy halom kérdést, mert ez érdekes téma. Esetleg még én is húzhatnék belőle valami tanulságot, vagy akármit ami rám vonatkozhat, vagy egyszerűen csak meghallgatom, van amikor ez is segít, de tekintve hogy munkára hívtam, nem tea délutánra, ezeket a kérdéseket megtartom későbbre. Azzal sem akarok neki apellálni, hogy engem hányszor lőttek meg, az ő problémája szempontjából nem releváns, inkább idegesítő lehet. Nem célom idegesíteni, nem ezért vagyunk itt.
- Oké, értem. Nos, azt nem tudom megígérni hogy mellettem sebezhetetlen lesz. De azt igen, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, hogy minél nehezebben lőjék meg. Jó?
Tudom, mondhattam volna  a jól bevált sablonos szöveget, hogy semmi baj sem lesz, minden jól fog alakulni, nyugodjon meg, meg egyebeket. Hát nem, ez nem én vagyok!
- Maga meg ígérje meg nekem, ha engem lőnek le, akkor hívja a mentőket és az erősítést, és nem ájul el!
Ha ezt megígéri, akkor a téma túltárgyalva. Rátérünk a munkára megint, érdeklődve figyelek rá, tekintve hogy előadja, van egy meredek ötlete.
- Hallgatom.
A szavai után kezdem én is kapizsgálni, mit akar kihozni ebből. Arra inkább nem térek ki, hogy eddig leginkább ő ötletelt, én meg kussban bólogattam. Pár ötletem nekem is volt, de vagy az alkohol, vagy a masnija, valamelyik akadályozott. Vagy pedig túl sokat beszél és ötletel, és ezzel beelőzött.
- A két nőt azonosították, meg van a nevük, a tartózkodási helyük, de a rokonok még nincsenek.
Van egy sejtésem, mielőtt még hozzáfűzhetném a magam ötletét, már megint a fegyver miatt cseszeget.
- Aha. Kissé betépett hülye gyerekek még odáig sem jutnak el, hogy bármit feltörjenek. Egy profinak 4-5 perc, egy betépett hülye gyereknek, még ha sikerül is neki, legalább 20 perc. Tekintve hogy kormányzár is van bent, az még legalább 4-5 perc egy profinak, egy betépett hülye gyereknek meg durván fél óra..HA..sikerül neki leszednie..és HA..bejut a kocsimba egyáltalán. Most szivat?!
Megcsóválom a fejemet.
- Korlátlan a fantáziája, Vologue ügynök.
Azt már nem teszem hozzá, hogy a betépett hülye gyereknek nem az én kocsim fog megtetszeni, sokkal inkább ami előtt éppen elhúzunk az utcán, mert azzal sokkal menőbbnek fogja érezni magát. Amúgy felfogtam mi miatt aggódik, de ennek egymillió az egyhez az esélye. A mittudomén felszólalására nem reagálok rögtön, bár nézek egyet magam elé az útra. Nekem most ez tűnik meredeknek, hogy még azt sem tudja mi a baja. De ezek szerint van valami baja. Haladunk a járdán, még megkapom az elmés megjegyzésemre a dorgálását.
- Bevallom, hülye vicc volt, de nekem is korlátlan a fantáziám.
Idétlen vigyort meresztek rá pillanatnyi ideig, aztán újra az utat nézem. Nem jegyeztem meg a pontos házszámot, de valószínűleg a kordon mind a kettőnknek fel fog tűnni.
- Meg kéne tanulnia lazítani. Nem most, de amikor éppen nem dolgozik. Akkor rá fog jönni, mi a baja.
Most jövök rá teljesen elkalandoztam, megzavart a hülyeségeivel, így megint övé az első szó az ügyre vonatkozólag.
- Azt mondom ez lenne a legjobb válasz rá, megmagyarázná, mit keresett ott a kokain. Lenne olyan jó és megnézné a pontos címet? Szerintem csak ez az egy ház van lekordonozva, de biztos ami biztos. Én 70-esre emlékszem.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Jan. 28, 2018 6:06 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Ahogy kihúzza magát, végignézek rajta, aztán a komoly arcán állapodik meg a tekintetem.
Helyes! – felelem egyszerűen.
Azért jó tudni, hogy papírforma szerint tényleg melózhat. Az előbbi beszólása azért elég meredek volt, bár lehet, csak odáig van a fekete humorért, vagy a britek körében ezt így szokás. Nem tudom.
De aztán sikerül meglepni. Talán látszik is rajtam. Nem igazán kedvesség ez, nincs a szavaiban semmi tutujgató hangsúly, inkább tényszerű. Nem ígér toronyórát lánccal, hiszen senki nem tehet olyan ígéretet, de azzal, amit mond, és ahogy mondja azért nő a szememben.
– bólintok és apró kis mosolykezdemény jelenik meg a szám sarkában.
Cordell nem is tudja, hogy máris többet számít nekem, mint a saját társam. De ha valaki össze tudja hasonlítani kettejüket, az én vagyok.
A kérésére lassan bólintok.
Nem vagyok egy ájulós típus. Higgye el Ansel, én is figyelek, hogy magát se lőhessék le csak úgy, de ha netán mégis megesne, jártam elsősegély tanfolyamra és fel van töltve a mobilom is.
Mi többet ígérhetnék neki?
Nagyjából tiszta az ügy, vigyázunk magunkra és vigyázunk egymásra is, mikor együtt dolgozunk. Más kérdés, hogy én éppen nem hivatalosan vagyok itt, ahogy az is, hogy ő sincs szolgálatban. De mi már csak ilyen öntevékeny pedálgépek vagyunk, mondhatnák a rosszmájúak. Vagy elhivatottak.
Valamelyik csak igaz. Vagy a két véglet közti bármelyik variáció.
A második jó pont Anselnek azért jár, mert tényleg meghallgatja az ötleteimet.
Talán jó tulajdonság, talán nem, nem tudom, de szeretek ötletelni, végiggondolni a lehetőségeket, kimazsolázni a valódi válaszokat a katyvaszból, rakosgatni a mozaikokat, keresni az indítékot, a módot… És az is igaz, hogy ha normális munkakapcsolatban vagyok valakivel, akkor nem kérek előtte engedélyt, hogy mondhatom-e, ami eszembe jutott.
De tudok hallgatni is, ha úgy látom jónak.
Cordell-lel viszont, tudja a bánat miért, de úgy érzem, nem kell csendben maradnom. Különben is, ha valamit sikerül kiderítenünk, vagy ha a mostani este után akár az én, akár a saját ötletei alapján rábukkan valamire, az úgyis az ő dicsősége lesz. Én azt se bánom, ha soha senkinek nem említi a nevemet az üggyel kapcsolatban. Ez az ő döntése. Én biztos nem fogok vele kérkedni. Nálunk a DGSE-nél úgysem számít, legalábbis úgy hiszem, hogy nem számít.
Szerintem nálunk ilyesmiért nem jár plusz pont sem hátba veregetés.
Akkor is haladás – felelem komolyan. – Mit gondol, van róluk fénykép is, mármint még életükben készült kép?
Jó lenne tudni, hogy néztek ki, meg felderíteni a környezetüket.
Talán nem ártana megkapargatni őket sem, hogy kik voltak… Esetleg előkerülhet barátnő, házinéni, valaki… Hátha valakinek meséltek arról, hogy új munka várja őket, esetleg külföldön valahol, ilyesmi…
Sose tudni, ugye. Egy időben Dubaj volt híres arról, hogy luxusprostinak vittek oda lányokat gazdag olajsejkeknek akár egy napra, akár egy hónapra, vagy akár hosszabb időre is. Többen önként mentek, még akár celebek is, feltörekvő nevenincs lányok…
Halkan sóhajtok.
Biztos volt, akinek így vagy úgy megérte. Még csak azt se mondom, hogy az ilyen megrendelők kivétel nélkül visszataszítóak. Nem ítélkezem.
De!
De Cordell épp a kocsijánál tart, miközben az én gondolataim pörögnek.
Halványan elmosolyodom.
Eddig sose mondták, hogy hátrány lenne, hogy színes a képzeletem – jegyzem meg apró kis mosollyal. – És távol álljon tőlem, hogy szívassam. De tudja, Ansel, az ilyen helyzetekre mondják, hogy nincs baj, amíg nincs baj, de ha van, akkor mélyen benne lesz, a feje búbjáig!
Arra, hogy elismeri, hülye vicc volt a kamionos beszólása biccentek egyet. Dolog letudva.
Lehet. Majd beiratkozom jógázni, azt mondják, segít. Vagy lemegyek úszni. A központ nagy előnye, hogy van mellette egy klassz uszoda.
Magamban somolygok, mikor olyan képet vág, mintha épp lekattanna neki, hogy beelőztem. Lehet, hogy tényleg ez a helyzet.
Igeeeen – nyújtom el a szót, majd egy utcai lámpa fénykörébe lépve kinyitom az aktát, és a lapokra gondosan ráfogva futom át a sorokat, keresve a kérdéses címet. – Majdnem jó, csak nem kell nulla a végére. Rue Rivoli 7. Közel a templomhoz, ha jól saccolom, mintha ott a kis térnél tényleg lenne pár alacsonyabb ház.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Jan. 29, 2018 7:06 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

- Rendben. Az én mobilom is fel van töltve.
Jó érzéssel tölt el hogy azt látom, az ígéretem után meggondolja magát. No meg a szavai, melyekkel biztosít róla, hogy engem sem hagy benne a szószban, ha úgy alakulna. Bár a viccemmel kissé elkapáltam magam, azt hiszem most már ez a bizalmi kérdés letudva. Már nem látom a kételyt a szemében. A fóbiája ugyan még előjöhet, ám én nem szoktak hangzatos és üres ígéreteket tenni, komolyan mondtam, amit mondtam. És az nem is betarthatatlan, ahogy az övé sem. Még mindig ötletelünk az escort hölgyeken, közben haladunk. Elvileg ha kiérünk a Rivoli-ra, ott balra kell fordulnunk. Csak a számozásokat nem tudom én sem merre növekszik, viszont a templom arra van.
- Igen, kell hogy legyen róluk, de az aktában nem láttam. Mindenesetre utána járok nekik is.
Még szép, úgy tűnik előugrottak az ügy egyik kulcspontjává. Csak tudnám, aki előttünk hetekig dolgozott az ügyön, az miért nem jutott el idáig? Megint megszólalt a bogár, amit Chris elültetett a fejemben. Ez az akta rettentően hiányos, annyira hiányos, hogy ezt már kifejezetten a pocsék, szégyenteljes munka kategóriába lehetne besorolni, de ilyen rossz zsaru szerintem nem létezik a kapitányságon. Komolyan! Meg szerintem egy olyanra sosem bíznának rá egy ilyen volumenű ügyet. Húzogatom ezen a gondolaton a számat egy ideig, ebből Chris csengő hangja rángat ki.
- Egy szóval sem mondtam ilyent.
Kedvesen vissza mosolygok rá, aztán a további szavaira egy O-t formálok a számmal és csak beszívom rajta a levegőt. Már megint csipkelődik.
- Oké.
Jelentem ki halkan. Végül is igaz, a baj csőstül jön és úgy betakar, mint a nyári zápor. De nem tűnt el a fegyverem, se a kocsim, szóval én ezt lezárom magamban így. Nem érzem magam tőle felelőtlennek, mert tudom hogy nem vagyok az, ha például olyan környéken lettünk volna, ahol nagyobb a bűnözési ráta, akkor biztosan nem hagyom a fegyvert a kesztyűtartóban. Igaz, Chris ezt nem tudja rólam és részben igaza van, ezért is reagáltam most így.
- Uszoda? Melyik? Azt én is kipróbálnám.
Idő közben kiértünk a sarokra, én fordultam egyet balra, haladtunk is valamennyit, de aztán a kérésemre megállunk az egyik lámpa alatt. Nem kell nulla a végére, akkor mégsem jegyeztem meg jól. Hátra fordulok a mögöttünk húzódó épületet mustrálva, hátha látok számozást is. A felirat szerint az a 4-es. Akkor szembe velünk van a páratlan oldal, de ott meg egyik ház sem két szintes, mindegyik több. Nem látok kordont sem. Szerintem ha kiérünk az utca végére, ott meg el fog fogyni a számozás és kezdődik majd az új, a másik utcával. Kissé csüggedt tekintettel sasszézom Volgue ügynök mellé és rápillantok az aktára. Ott tényleg hetes van írva, azaz Rue de Rivoli 7. Ettől most megint lefelé konyul a tekintetem és a szám is lebiggyesztve taglalom.
- Valaki elírta a címet. A templomnál már a Rue de Saint-Antoin kezdődik.
Chris ezt nem tudhatta, mert még új a városban és igazából ez a környék még nekem sem volt teljesen világos, révén először jöttem ki a helyszínre és a templom környékéhez még nem volt szerencsém. Aki elírta a címet, az vagy teljesen komplett idióta, vagy szándékosan csinálta. De akkor mire alapozta azt a nyomozást, hogy Özdemir-é a hely? Lehet hogy csak a cím szerepel rosszul? Vagy minden, ami rá vonatkozik? Hunyorítok egy sort a lámpa fényétől, a templom felé tekintve, de úgy vagyok vele, menjünk tovább. Ez rám is rossz fényt vet, a meglepetés újdonságával hat.
- Menjünk el az utca végéig.
Egyébként ott kell lennie, mármint a templom környékén, ez biztos. Várom már, mikor kapom meg a következő fejmosást, megérdemlem, mert ennek utána nézhettem volna még a délelőtt, ám lazán fogtam fel azt, hogy szerintem csak nem lehetett teljesen inkompetens az ügy előző "gazdája", mert ezt nem bízzák egy kezdőre, vagy egy idiótára, de már látom, tévedtem. Egy kicsit bonyolult ez a környék, két utca egymás mellett, némi sétánnyal a kettő között, aztán a templom ott van. Amint elérünk odáig, nem csak azt vesszük észre, hanem a házat, ami el van kordonozva. És nem két szintes, hanem három. Egy bizonyos felfogásban még a Rivoli-hoz tartozik és mégsem. A járdánál megállok áttekintve a másik oldalra, orromat felszegve jelentem ki.
- Igen. Elírták.
Ha Chris úgy tekintene rám, amikor azt mondta "Jézus ereje!", akkor egyben szégyenkező és bocsánatkérő nézéssel pislogok rá. "És saját maga dőlt a kardjába..", valamiért ez az idézet cseng tőle a fejemben. Körbenézek, ha jön autó azt megvárom míg elmegy, aztán gyorsan átszaladhatunk.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Jan. 30, 2018 9:41 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Megnyugtató a tudat - felelem és elmosolyodom.
Egyébként tényleg, ha már a tetthely körül sunnyogunk szolgálaton kívül, főleg úgy, hogy nekem aztán hivatalosan tényleg a világon semmi közöm az ügyhöz, akkor legalább a mobiljaink ne legyenek lemerülve, ha netán mégis becsap a ménykű és segítség kell.
Ahogy csendesen beszélgetve megyünk, elérjük a Rivolit és balra fordulunk, tiszta sor, annyit azért tudok, hogy arra vannak az alacsonyabb házszámok. Nem nagy mesterség, újabban sokat járok a Louvre-ba, és azon a végén látom a magasabb házszámokat.
- Ha őket azonosították, akkor csak van valami a nyilvántartásban. Személyi igazolványok, legalább. Bár azokon a fényképeken mindenki úgy néz ki, mintha legalább az ötéves fegyház büntetését töltené. De kiindulásnak jók lehetnek, nem?
Hátha meg tudjuk találni a lányokat. Illetve Ansel tudja őket megtalálni. Ha kiderül, hol laktak, kik voltak a barátaik, akkor talán valaki tud majd valamit.
- Ki tudja, lehet, hogy a baráti körüknek fecsegtek…
Magamban töprengek, cikáznak a gondolataim, aztán beugrik valami. Én ugyan nem használom a közösségi oldalakat, és erre jó okom is van, de rengetegen vannak, akik nem fogják vissza magukat.
- Esetleg rájuk lehetne keresni a facebook-on vagy a twitteren is. Talán a név és a fényképek útján be tudnánk őket lőni és akkor a profiljaik átvizsgálása is segíthet, talán valakinek ott is csacsogtak valamiről. Megoszthatták, hogy utaznak, vagy új barátaik vannak, vagy nagyobb pénzösszeghez jutottak, vagy ha ezt így konkrétan nem, akkor, azt, hogy új ruhát, vagy cipőt vettek, márkás cuccokat…
Megvonom a vállam.
- Még az sem kizárt, hogy nem ők ketten voltak az elsők.
Megvonom a vállam arra, hogy nem mondott ilyet. Valóban nem mondta ki szó szerint, de az egész… Mintha annyira valószerűtlennek tartaná, hogy igen, történhet ilyen.
Pedig történhetnek rossz dolgok!
Én tudom.
Mennyire fura, hogy le kellett, hogy lőjenek ahhoz, hogy a múltam egy kis darabkája a helyére csússzon.
És igen, pontosan tudom, hogy nagyon rossz dolgok történhetnek. Nagyon rosszak, ha fegyverek is vannak a képben.
Az egyszavas egyetértésére csak aprót bólintok. Ennyi elég, nem kívánom vele nyúzni tovább. Egyszerűen csak szeretném, ha ilyesmire figyelne. Mondhatná bárki, hogy mi közöm hozzá? Elvben semmi, azon kívül, hogy én is a zsandárok oldalán állok. Jöhettem volna a szabályzattal is neki, hogy ezt irgumburgumnagyontilos! De nem vagyok én sem egy szabályzatmániás. Ugyanakkor csőre töltött stukit nem hagyunk parkoló autóban! Mert ki tudja, ki találja meg?
- Az Avenue Gambettán van, a Georges Vallerey uszoda. A másik oldala a Boulevard Mortier. Mindössze egy kis utca választja el a DGSE központtól. És jöhet nyugodtan. Nyilvános.
Elvigyorodom.
De a vigyor nem tart örökké, gyorsan olvad, mikor kiderül, hogy Cordell aktájában nem stimmel a cím.
Mi a jó büdös bánat?!
- Valaki el - bólogatok, majd felnézek a templomra. - Igen, az a határ. Errefelé Rivoli, túl meg a Saint Antoine...
Aztán csak állok és nézek jobbra meg balra, meg el és keresem az utcanévtáblákat.
- Vagy mégsem a templom a határ.
Felmutatok az utcanévtáblára, és már a terecskénél sem Rivolit ír.
- Mégis ott a határ - bökök a tér végén álló házra, majd visszacaplatok, lehet, hogy Cordell dilisnek néz, és felmutatok az utcanévtáblára, majd fordulok egyet és a másik oldali házszámra meredek.
- Ezt nem hiszem el! Nézd már, Ansel - tegezem le hirtelenjében -, az egyessel szemben a tizennyolc van! Nézzük meg hol a kordon meg a pecsét! Ezt nem hiszem el...
Bólintok. Menjünk! A poén, hogy a páratlan vége nincs szemben a páros végével. Ami kissé egyedivé teszi a számozást. És az is biztos, hogy valami nagyon nem kóser a címmel az aktában.
Újra átkelünk az úttesten, nem tudom hanyadszor, mert közben a házszámokat is nézegettük, de végül ott állunk a ház előtt, az ajtón rendőrségi pecsét és a szokásos csíkos műanyag szalag a felirattal. A kettő közül a pecsét az izgibb. Felé intek.
- Leszedjük, vagy előbb körbesétálunk, hátha van más bejárat is?
Aztán csak nem állom meg:
- Szerinted mennyire kell ahhoz csúnyán írni, hogy valaki ezt a számot összekeverje egy hetessel? - intek a fejemmel a házszám táblácskája felé.
- De felmerül, akkor ez a ház Özdemiré, vagy a Rivoli 7? És ha a Rivoli 7, akkor ki volt a civil férfi, aki a tepsibe került? Biztos, hogy Özdemir? Lehet, hogy érdeklődni kellene a városi földhivatalnál is a telekkönyvek ügyében.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Jan. 30, 2018 7:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Mászkálunk egy keveset, de végül is meg van a ház. Egy nagyon keskeny kis három emeletes házról beszélünk, beékelődve két terebélyesebb másik közé. A tetején mintha lenne még egy ablak, bár én egyből úgy gondolom, az a padlás, és a legtöbb padlást csupán tárolónak használják. Telepakolva tűzveszélyes kacatokkal, szóval ha felmegy valamelyikünk, ott vigyázni kell. Bár Chris nem szidott le, én korholtam eleget magamat útközben. A címet az uszodára vonatkozólag jól az eszembe vésem. A hirtelen tegeződésen meglepődök, de aztán veszem a lapot, elvégre már vagy két órája csak a formalitás kedvéért kommunikáltunk így.
- Talán mégsem volt idióta, aki elírta. Csak figyelmetlen. Az ott még a Rivoli, ez itt pedig már a Saint-Antoine, a kettő között a macskaköves sétáló út megtévesztő.
A még Rivoli-n álló gyümölcsös sátor és a jelenlegi helyünk között mutogatok beszéd közben. Figyelmetlenségből pedig Rivoli-nak írta a címet. De a hetes szám az meg már bőven nem állja meg a helyét. Megint felnevetek és közben előkotrom a kabátom belső zsebéből a mobilomat. Szerintem mókás, hogy valaki ennyire elnézte hol is van éppen...nyomozó létére.
- A pontos cím, az Rue de Saint-Antoine 113.
A házszámot olvasom le, aztán a notesz alkalmazásba pötyögöm be.
- Szóval utána kell néznem ez a cím kinek a nevén szerepel.
Chris a pecsétre mutat, közben én elrakom a mobilt és barázdált homlokkal gyönyörködöm az alsó szint romjain. Szemmel láthatóan ott történt minden, mert a felsőbb emeletek sértetlenek, mármint nincs kilyuggatva a faluk és megvan az összes ablak üvege.
- Leszedjük, és majd holnap reggel igényelek ide egy másikat.
A társam belém fojtja a szót, kérdez össze vissza mindent megelőzve engem. Nos igen, azért ez a baki sok kérdést felvet.
- Nem hiszem hogy meg tudjuk kerülni, ez a ház csak ennyi. A hátsó oldalán biztos hogy másik épület van egy másik címmel.
Tekintve hogy megint a házszámra mutogat, én akaratlanul is odafordulok egy röpke időre annak ellenére, hogy már én is megnéztem.
- Azt? Vagy részeg volt, vagy otthon hagyta a szemüvegét.
Megint felnevetek, nah nem a poénomon, hanem úgy az egészen, pedig inkább sírni lehetne rajta. Hamar abba hagyom, és mellé lépve fellapozom az aktát odáig, ahol az áldozatok vannak részletezve.
- Őt egyértelműen beazonosították, úgyhogy a kérdés csupán az, ez a ház az övé, vagy nem.
Ha beletekint az aktába, láthatja hogy mind fényképről, mind a fogászati leleteiről, mind a személyes tárgyairól be tudták azonosítani.
- Viszont ha a Rivoli 7 is az övé, akkor oda meg engedélyt kell kérnem.
Bár ezt Chris is tudja, csak gondoltam megjegyzem, még előtte. Legalább ennyi sikerélményem hadd legyen. Ha kinézelődtük magunkat, összehajtom az aktát, de továbbra is nála hagyom. Átbújok a szallag alatt és az ajtó elé lépek, hogy felszakítsam a pecsétnek nevezett írásos dokumentumot.
- Mázli hogy így szétrombolták a házat, legalább volt ideje kiszellőzni.
Nem érzem a hullaszagot, és amikor benyitok, akkor is inkább a jól ismert poros, dohos szag csap meg, amit akkor érez az ember, amikor egy ódon házba lép be. Hát ez a ház is állt magában egy hónapot majdnem. Itt ott pókhálók lógnak le, olykor a pókkal együtt. Egyből egy nagyobb térbe kerülök, ami úgy néz ki, mint egy nappali a berendezéseit látva, bár azok is tropára mentek. Nagyjából két embernyi vastagságú fal választja el a lépcsőtől, ami pedig néhány méterre szembe helyezkedik el a bejárattól. Szóval a nappaliba jobbra kell fordulni. Bemegyek, megkeresem a villany kapcsolót és felpattintom a világítást. Még meg vannak a helyszínelők által felrajzolt jelzések és ahogy végig futtatom a tekintetem a falon, találok még egy ajtót. Tárva nyitva és az is láthatóan tönkrement a lövöldözésben, de amint be tudok nézni rajta keresztül, megállok az ajtófélfában, itt is felkapcsolom a villanyt. Úgy látom egy mosdó, vagy fürdő, mert van bent minden, megrongálódott, álló zuhany kabin, a sarokban vele szemben a tönkrement vécé, a szoba bal oldali falánál a mosdó és egy tükörnek csúfolt koszos felület. Az egész ki van csempézve, úgyhogy úszik a törmelékben. Valahogy nincs is nagy kedvem ezen végig gyalogolni, mert nem vettem észre semmit, ami előrehaladást ígérne a nyomozásban. Még szekrény sincs bent, amiben kutakodni lehetne, minden ott van az orrom előtt ami látható. Lekapcsolom a villanyt és kimegyek, vissza Chris-hez, hátha ő közben észrevett valamit, ha meg nem, akkor csak igyekszem bekapcsolódni a jelenlegi tevékenységébe.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szer. Jan. 31, 2018 2:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Némi tévelygés után megtaláljuk a kérdéses házat.
Még csak nem is Rue Rivoli a cím, ami azért elég érdekes, és számomra némileg gyanús is, de nem az én ügyem, ezt majd kapargatja Cordell, ha akarja, meg azt is, hogy előtte ki foglalkozott ezzel az aktával.
- Elég durva figyelmetlenség - jegyzem azért meg. - Azt hiszem úgy nagyjából az akta minden adatát ellenőrizned kellene, Ansel.
Ez csak egy javaslat tőlem, ha akarja megfogadja, ha nem akkor nem. Az ő ügye, én csak belebeszélek, ugye.
- A megtévesztés pedig... - megvonom a vállamat -, az én esetemben érthető lenne esetleg, tudod, vidéki kislány Párizsban... De egy itteni profi zsarutól nem ezt várnám.
Végül befogom, minek idegesítsem tovább Cordellt, van neki elég baja.
Megfontoltan bólintok.
- Hát, így hangzásra más, mint amit eddig tudtunk, ugye...
Vágok egy mókás grimaszt és a szemem sarkából a nyomozóra pillantok.
- Te biztos vagy abban, hogy itt gyilkosság történt? Úgy értem, mi van, ha mondjuk ez csak egy sima betörés helyszíne?
Szégyentelenül ugratom, nyilván, de valahol ezek után jogos is a kérdés. Meg kicsit fekete a humor. De csak van abban az aktában pár olyan helyszíni fotó, ami alapján végül azonosítani tudjuk a helyszínt.
Remélhetőleg.
- Szerintem nem ártana - helyeselek.
Végtére is teljesen tévútra szaladhat a nyomozás egy ilyen vacakság miatt.
Egyébként nem tudom, hogy akitől az ügyet örökölte, egy idióta, hanyag, vagy esetleg még rosszabb. De inkább készüljünk a legrosszabbra és csalódjunk kellemesen!
- Okééés, a te helyszíned, Cordell nyomozó, te törsz be. Én csak besétálok a nyitva hagyott ajtón.
Végtére is az ő ügye, ha bemegy, úgyis bemegy nélkülem is.
- Igaz. Nem saroképület, sikátort sem látok, semmi ilyesmi. Akkor lássuk a medvét!
Morgok csak arra, hogy otthon hagyta a szemüvegét... Nekem ez az egész valahogy bűzlik.
- Hallelujah. Akkor legalább az egyik hulla biztos. Már haladunk. Olaf Özdemir, harminckét éves háztulajdonos.
Ansel újabb megjegyzésére bólogatok. Igen, akkor oda engedély kell.
- Ennek az Özdemirnek maradtak rokonai? Örökösök? Akárki? Beszélni kellene velük is.
Cordell átbújik a szalag alatt én meg követem.
- Menj csak előre, hagyd nyitva az ajtókat, én majd azt mondom, féltem este egyedül ácsorogni a nyílt utcán, így történhetett, hogy beléptem utánad a házba - közlöm vigyorogva, majd betalpalom magam után az ajtót, ne legyen már tárva nyitva, mint a... szóval az.
A golyónyomok számosak, az egész hely úgy néz ki, mint egy ementáli, belülről.
Csak megállok a helyiség közepén és várom, hogy Cordell villanyt gyújtson. Szerencsére az áramot nem kapcsolták ki.
Leginkább valami nappali, vagy tárgyalótér lehetett eredetileg, ahova Ansel belép, a helyszínelők jelzései még ott vannak, ahogy azok a rozsdabarna foltok is a padlón, a falakon. Én a küszöbön maradok, nem akarok bent semmit összetrappolni, főleg, hogy nincs nálam védőhuzat a lábbelimre.
Amennyire innen látom a hátsó falon lévő eredetileg ajtó egy fürdőszobába nyílt, és az is ripityomra van lőve.
- Hol találtak rá az áldozatokra? - kérdezem. - És ki volt, aki először látta a tetthelyet? Akár civil tanú, akár a rendőrség köreiből? vele érdemes lenne beszélgetni.
Ha Ansel visszafelé indul, félreállok az útjából.
- Odafent mi van?
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Csüt. Feb. 01, 2018 5:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Csak egy aprót bólintok az észrevételeire, lefelé sütve a tekintetem. Valóban, ha egy helyi zsaru, még ha nem is profi, annak nem szabadna így elírnia, de ugye ez még nem bizonyított tény. Csak azt tudom hogy most már tényleg utána kell néznem, kinél volt előttem az ügy. Az egész aktát a helyszínelők anyagától kezdve újra át kell bújnom nekem is, ki tudja hol lehetnek még bakik. A többit Chris is elpoénkodja, bár amikor arról értekezünk hogy biztos jó helyen járunk-e, még én is rákontrázok.
- Ha nem, akkor pár nap múlva a közlekedésieknél megtalálsz.
Vigyorgok rajta egy sort, az lenne ám a ne mulass. Amúgy biztos vagyok benne, látva a helyet, nekem kétségem sincs felőle. Miközben haladok befelé, úgy tűnik a társamnak jó kedve kerekedett, villanyt gyújtok.
- Gondolj csak bele. Még ha összeesküvés elméletet is szagolsz, nah annyian azért nem lehetnek benne. Legalább a patológusok, meg az orvos szakértők ne tévedjenek! Oda kell egy csomó papír, meg aláírás több különböző helyről, és mindenki nem hazudhatott.
Teljes átéléssel mondom ezeket, szóval Özdemir valóban Özdemir, maximum lehet nem ennek a háznak a tulaja. Én most már azért izgulok hogy az övé legyen, derüljön ki, ahogy a Rivoli 7 is, és legalább lehet még hol kutakodni.
- Én nem ismerlek. A számon lakat, ha úgy óhajtod.
Ekkor trappolok végig a másik helyiségbe, majd talán úgy 5 perces késéssel, miután kinézelődtem magam ott, keveredek vissza Chris-hez.
- Odabent semmi új. A helyzet változatlan. De már biztos hogy jó helyen járunk, mert ezeket láttam ott.
Feléje nyújtom a jobb kezem az aktát kérve, és ha odaadja, akkor fellapozom azt a részt.
- Összetört zuhany kabin, megrongálódott vécé, kettétört mosdó, és a koszos tükör..eddig stimmt. Jah, meg a földön a csempe törmelékek. Lássuk mi van itt!
A képeket nézegettem, most megint lapozok egyet vissza felé, ahol a nappalinkat részletezik.
- Egy véráztatta, sötétkék színű és egy halvány barack színű..hehe..azért ez jó, valaki nagyon kreatívan jellemezte a színeket...szóval ez a kettő kanapé egymással szemben. Közöttük egy kettétört, és többször átlőtt dohányzó asztal, melynek a teteje üvegből volt, szóval az is szilánkosan díszíti az egyébként nagyon drága, krémszínű mahagóni szőnyeget. Szuper!
Egyszer körbetekintek, és igen, szóval a szoba közepe valóban így volt berendezve, egyezik a kép a látottakkal.
- Az asztal átellenes felén két világos barna fotel, gurítható, velük szemben pedig egy ál-kandalló, nagy, 139 centis, ultra hd tévé, Samsung márkájú.
Megint nézelődöm.
- Ez is stimmt. Kár a tévéért.
Nézem mi van még a képeken. Látom a szoba másik felében, a kék kanapé mögötti részen, egy éjjeli szekrényt, ernyős lámpával, az megvan, persze hülyén, mert az se úszta meg a lövöldözést, úgyhogy a lámpát valahol alul lehet megtalálni a szekrény mellett összetörve.
- Azt hiszem most már nyugodtan kutakodhatunk.
Nincs kedvem tovább sorra venni a lajstromot, jobban érdekel mit látok én a helyszínen, a képek helyett. Ha olyat találok, azt később kikereshetem, megvan-e a képen is. Már kapnám is a hónom alá az aktát, amikor Chris újabb kérdésekkel él.
- Hm. Igaz is.
Megint fellapozom.
- Mondom sorban. A fotelek előtt a földön három, a kék kanapé előtt négyen, a barack színűnél csak ketten, és ahol most állunk, azaz a barack színű kanapé mögött is négyen. A kék kanapé mögött három és egyet találtak a bejárat folyosóján.
Most én is körbenézek, de úgy látom ezekkel sincs differencia, jelölve van mindegyik. Megint összecsapom és most a hónom alá fogom, úgy indulok meg.
- Azt olvastam benne hogy a szomszéd ház alsó boltjának az eladó státuszú alkalmazottja, aki kijött körbenézni, miután lement a lövöldözés. És gondolom utána meg a helyszínelők.
Chris előtt állok meg, aki tudni akarja mi van odafent. Gondolom az irodák, vagy valami hasonló.
- Mit szeretnél, mi legyen odafent?
Incselkedve finoman fogom meg egy röpke időre a masniját a befont loknijával, mozdítok rajta aprót egy kedves mosoly kíséretében, miközben szenvtelenül búgom neki eme sorokat. Aztán elengedem és a dohányzó asztalhoz megyek. Ott leguggolva hamar észreveszem a kokain nyomait, fehér porszerű anyag a mahagónin, ami az asztal üvegrészén is megvan.
- Rúzsnyomok az üvegen.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Feb. 03, 2018 1:52 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

A bólintás, meg ahogy lesüti a tekintetét, vagy benne valami aranyos, pedig ő aztán tényleg nem tehet róla, hogy így kapta meg az aktát.
Az már más kérdés, hogy bízott abban, aki készítette, és nem nézett utána, hogy minden rendben van-e vele. Mert azért ez a malőr a címekkel, ez azért elég fura és lehet, hogy én vagyok túl gyanakvó, de még lehet, hogy én, a vidéki kislány sem vétettem volna ilyen ordas nagy hibát.
A közlekedésiek az jó osztály. Ha lesz valami parkoló cédula, vagy gyorshajtási ügyem, majd kereslek.
Elindulunk befelé. Szerencsére az áramot nem kapcsolták ki.
Nem tudom. Remélhetőleg nincsenek benne. De akkor sem ártana újra beszélni a patológussal, aki a boncolásokat végezte és megnézni a toxikológiai jelentéseket. Valami nekem nem tiszta ebben az ügyben.
Akkor sem tiszta, ha Özdemir tényleg Özdemir. Mondjuk, ez Özdemirt már épp nem vigasztalja.
Az megint más kérdés, hogy akkor övé volt-e ez a ház, és ha nem, akkor kié, és hogy övé volt-e a Rivoli 7.
Azért Ansel lükeségére végül halkan elnevetem magamat.
Rendben. Az igazság az, hogy fogalmam nincs mit szólnának a főnökeim, ha kiderülne, hogy itt vagyok.
De ez legalább igazi ügy.  Mindegy mi van mögötte, és ki merre kavar, azok az emberek valóban hullák, jobban és igazibbul már nem is lehetnének azok a kórboncnok jelentése szerint. És akár bűnözők voltak, akár nem, annyi kijár nekik, hogy kiderítsük, miért is végezték így. Ez a munkánk. Ez is. Illetve Cordellé. Az enyém, nos, csak a jó ég tudja mi.
Hagyom is, hogy ő menjen be a szobába, majd abba a másik helyiségbe, ami innen a fürdőszoba maradványainak néz ki.
Mikor az aktát kérve felém nyújtja a kezét, odaadom a nem túl vaskos dossziét.
Ő belenéz, és hamarosan kiderül, a fürdőszoba nagyjából megfelel a leírásnak.
Tájkép csata után – jegyzem meg kis grimasszal.
Cordell lapozgat, majd nekikezd a felolvasásnak, miközben én a küszöbről szemlélem a helyszínt.
De mikor tényleg halvány barack színű. Így ránézésre eredetileg az lehetett. Gondolom a helyszín leírását ráhagyták egy nőre. De legalább annyi biztos, hogy tényleg itt történt a leszámolás.
Aztán a leírás folytatódik, és a pillantásom bejárja a teret, felmérem ez említett bútorokat, a szőnyeget, próbálom magam elé képzelni mi történhetett és hogyan.
A tulaj már úgysem néz tévét, tehát neki mindegy – jegyzem meg szárazon.
Ansel már kutakodna, de én még nem. Jó lenne tudni, hol feküdtek a néhaiak. Már csak azért is, hogy elképzelhessem a helyzetet.
Cordell felolvassa hol találtak testeket, körbenéz, majd az aktát becsukva már indulna is, hogy a szobát is felderítse.
Szóval az eladó a szomszédból. Még nem kérdeztem, de mégis hánykor buliztak és lövöldöztek ezek itt?
Csak feltételezés a részemről, hogy este vagy késő éjszaka. Mindenesetre körbe kell majd nézni, melyik bolt meddig van nyitva a szomszédos házakban.
Beszélnünk kellene majd azzal az eladóval. Illetve beszélned – helyesbítek.
Mikor rákérdezek, hogy odafent mi van, Ansel kicsit meglep, a masnimat érinti, aztán a hajamat is, és a hangja… nos, ha nem egy bűnügyi helyszínen lennénk, ahol elvben tizennyolcan haltak meg, akkor úgy hiszem, azt szeretné hallani, hogy azt felelem: egy hálószoba.
Így hát azt felelem:
Egy hálószoba.
Közben ő már a dohányzóasztalnál guggol, és a rúzsnyomról beszél, de én még mindig a szobát szemlélem, a bútorokat, és magamban számolok.
A rúzsnyom ráér – szakítom félbe hirtelen a kutakodását, talán meg is lepheti az éles hangom, és ha rám néz, akkor a feszes testtartásom is. – Nem stimmelnek a számok. Vagy még nem értünk oda. Ansel, mi van odafent? Hiányzik egy holttest.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Feb. 04, 2018 1:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Rafinált egy nőszemély, még abból is hasznot húzna, ha engem lefokoznának. Megmosolygom a szavait, közben bemegyünk. A többi felvetésén elgondolkodom és abban igaza van, azért nem árt azokat sem leellenőrizni. Neki valami nem tiszta, nekem meg az egész ahogy van bűzlik.
- Senkinek sem mondtad, hogy velem találkozol? A társadnak sem?
Gondolom van társa, de ha neki sem mondta el, akkor rajtam kívül senki sem tudja hogy itt van.
- Igazából én sem említettem senkinek. Tim-nek akartam, de ha így áll a helyzet, akkor nem is fogom. Egyébként szerintem ez az ügy elég komolynak tűnik ahhoz, hogy akár kitüntetést kapj, vagy csak néhány jó pontot. Nem akarod? Vagy nálatok ez bagatell?
Odabent aztán körbenézünk, szerinte nő írta meg a helyszíni jelentést, szerintem meg ez se biztos pusztán a színek részletezése alapján. Ez az ügy szempontjából kevésbé fontos helyet foglal el. Nagyjából tisztázzuk kit hol találtak meg, utána összecsukom a munkafüzetünket.
- Este tíztől hajnali háromig. Ekkor történt a lövöldözés. A bolt éjjel nappali, az egyetlen a közelben. Gondolom az itt lakók is felriadtak a hangzavarra, de az eladónk ért először a helyszínre.
A következő kijelentésére megint szélesen elmosolyodom, mert többes számban beszél, aztán gyorsan kijavítja magát.
- No, ha jönni akarsz, csak szólj! Meghívlak egy ebédre!
Simán, ki ne akarna egy gyönyörű, művelt nővel ebédelni? Aki nem, az vagy meleg, vagy idióta. Az ezt követő cselekvésemmel megzavarom, mert nem válaszol rögtön, csak pislog szépen rám. Viszont amikor a széttört asztal üvegénél guggolok, megkapom és én lepődöm meg rajta. Valami másra számítottam, nem hálószobára, ezért is nézek egyet magam elé.
- Párdon, hogy?
Rossz szokásom hogy ilyenkor értetlenkedem egy sort, bár tényleg azt mondta, amit hallottam. Ez is egy válasz rá.
- Ez esetben holnap tényleg velem ebédelsz és punktum.
Felállok és felé fordulok, úgy teszek, mint aki ellenkezést nem tűr, de van egy adag játékosság a hangomban. Valamiért azonban megint elkomolyodik. Megpróbálok én is, bár a rúzsnyommal kezd, szóval...
- Nem, nem ér rá!
Még mindig hülyéskedem, kikérve magamnak, de aztán csak kiderül mit akart közölni velem. Így én is elkezdek számolni, és valóban csak tizenhét. Hol az utolsó hulla? Fellapozom az aktát.
- Ó, valóban! Az utolsót a lépcsőn fekve találták meg.
Összecsukom és megindulok kifelé, a lépcsőt takaró ajtó kilincsét fogom meg és nyomom lefelé. Nyekereg egyet, aztán megadva magát kinyílik az ajtó. A felét megvilágítja a már felkapcsolt világítás, de a másik fele, amelyik már felfelé halad, az sötét. Kotrok két oldalt egy sort a szűk falak mentén, mire a kezembe akad egy villany kapcsoló, aztán itt is fény gyúl. Hamar észrevehetjük a jelzést.
- Oké. A jelentés szerint irodák vannak fent, amúgy nem tudom, még én sem voltam ott fent. De először nem lenne jobb még lent körbenézni?



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Feb. 05, 2018 12:12 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Végül Cordell is vigyorog, ahhoz képest, hogy helyszíni személt tartunk egy mészárszékben, elég jó a hangulatunk. Igazság szerint nekem könnyebb is így, ezzel valahogy sikerült távolságot tartanom. A szemem látja a nyomokat, az agyam befogadja, de nem engedem őket a lelkemig hatolni.
Azt nem szabad. Úgy nem is lehet ezt a fajta munkát végezni.
Legalábbis sokáig nem.
- Neki még nem volt alkalmam.
Azt nem tudom, elmondom-e Craignek. Nem tudom. A régi társamnak simán elmondtam volna, de ő ott maradt Marseille-ban. Hiányzik. Jó fazon volt. Persze beszélünk online, de azért ez így más.
Még úgy is, hogy tudom, Marseille-t mindenképpen el kellett volna hagynom, sőt a déli partot is. Egy időre biztosan, mert az arcomat jó páran megjegyezhették arrafelé, olyanok, akiknek nem kellett volna. Jobb a békesség alapon valószínűleg valami északi városba kerültem volna, Calais vagy Le Havre esélyes jelölteknek tűntek.
Én magam nem gondoltam a fővárosra. Más valaki viszont igen, és nem csak Párizsra, de a DGSE-re is.
- Kitüntetést? Vagy újabb golyót? - kérdezem, és a szám fura kis féloldalas mosolyra húzódik.
- Jó, nem akkora titok, hogy itt vagyok, nem kell miatta leharapnod a nyelvedet. Csak nem kértem engedélyt a főnökeimtől. De végtére is a szabadidőmben azt csinálok, amit akarok. Te meg mindig mondhatod, hogy csak tanácsot kértél egy kollégától. - megvonom a vállamat.
Az utolsó kérdésére elmosolyodom.
- Nem, nem hiszem, hogy bagatell lenne, főleg akkor nem, ha innen elindulva valami nagyobb trutyiig is sikerül eljutnunk. És lássuk be, erre is van esély. Akár a kokain elvezethet valahova, de épp a gépfegyver is... Tényleg, jól emlékszem, hogy volt egy gépfegyver is? Jut eszembe, meg kellene nézni, hogy ezek a fegyverek szerepeltek-e már valahol más bűnügyek kapcsán.
Sose tudni, honnan bukkan elő valami új információtöredék.
- Szóval tízkor jöttek - dünnyögöm magamban -, akkor kezdődött a muri, majd hajnali három körül elszabadult a pokol, a közeli éjjel-nappali egyik eladója merészkedett először ide. Bátor fickó lehet, vagy teljesen őrült. Tényleg beszélni kellene vele. Dörögnek a fegyverek, áthallatszik a boltba, ez eddig stimmel, de utána ez az egyszerű kis eladó kapja-fogja magát és átrándul  megnézni, ugyan szánnak-e neki is egy kósza golyót?
Cordellre nézek.
- Most őszintén, Ansel! Képzeld azt, hogy eladó vagy a vegyesboltban, éjszakai műszakban. A szomszéd házba megérkeznek bulizni, úgymond, besorjázik tizenhat férfi és két nő. Eleve fura összetétel egy bulin. Túl kevés a nő. Aztán... Mit vesz észre aztán? Ha lövöldöznek, akkor a semmi kis eladó átslattyog, hogy hahó, átlőttetek a falon ereszt miatta a fagyasztópult? Nem inkább az üzletből telefonálna és ott várná remegve a rendőröket? Ha viszont az tűnik fel neki, hogy eddig bömbölt a zene, most meg csend van végre, nem inkább megkönnyebbülne?
Fura, fura ügy.
- Tényleg végig kellene kérdezni a szomszédokat is. Meg az első járőrt, aki ideért. Hátha a kollégák láttak valamit.
Kissé megütközöm azon amit ez után mond.
Az ebéden. Kétszer is mondja. Én meg nézek rá értetlenül.
- Tessék?
Úgy tesz, mintha nem is ellenkezhetnék. Felfújom az arcom két oldalt és úgy nézek rá.
Vele ebédelni...
Holnap?
Addigra nem deríthet ki túl sok újdonságot az ügyről.
Ugyanakkor enni kell, de... Nem is tudom...
A rúzsnyomra szinte viccelődve mondja, hogy nem ér rá, de aztán leesik neki is, hogy egy hulla hibádzik. De ezen kívül is van itt valami gond. Itt van az orrom előtt, érzem, érzem, hogy mindjárt kiböki a szemem. Rá kell jönnöm.
- Szóval az utolsót a lépcsőn - mondom és nézem, ahogy kinyitja a lépcső alján lévő ajtót, majd villanyt kapcsol.
Egyre jobban zakatol a mantra a fejemben, hogy nincs ez rendben, nincs rendben...
- De persze, nézzünk! Közben talán beugrik, mi a baj ezzel az egésszel.
halkan sóhajtok.
- Vettek a rúzsnyomból mintát? Árnyalat, márka, DNS nyomok? Nyálnyomok mellette?
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Feb. 05, 2018 5:53 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Chris szavaira én is összerezzenek.
- Hát, a kitüntetés még hagyján, azt még túlélem ha mindenki előtt köszönetet kell nyilvánítani, de elintézem két szóval. Viszont golyó ütötte nyom már van éppen elég rajtam is. Megértelek.
Komolyan és őszintén mondom. Engem sem érdekel túlzottan egyik sem, jobban örülnék a fizetésemelésnek. Csak végzem a dolgomat és szeretem a munkámat. De Chris még simán feljebb mehet a létrán. Lehet én is, csak nem sok kedvem van már hozzá, meg az is benne van a pakliban hogy minél feljebb jut az ember, annál több felelősség szakad a nyakába. Kell ez nekem? Egy fenét!
- Ahogy gondolod.
Jelentem ki végül, tőlem hazudhatom azt hogy egy kollégától kértem tanácsot, még azt is megértem, ha ő sem szeretne sehová sem jutni, mert jó neki ott, ahol van. A kérdésére nemlegesen bólintok.
- Több, szám szerint három.
Aztán az ellenőrzésre csak bólintok igennel, közben nekem is eszembe jutott. Nem kapok választ a meghívásra, úgy látom ő is értetlenkedik egyet, pedig a hálószoba emlegetése az ütött. Nah jó. Engem is megzavart a hülyeségével, ahogy látom én is őt az enyémmel. Ilyen az, amikor egy történet több szálon fut, néha összegabalyodik.

Felnevetek azon ahogy magyarázza az eladó esetét, nem feltétlen a szavain, inkább a gesztusain, ahogy mutogat és teljes átéléssel beszél közben. Szórakoztató. Azért ebben is vannak hézagok.
- Az utca embere nem ismeri a lövés hangját, némelyikük azt hiszi petárdát pufogtatnak, nem veszik komolyan sem. Vagy pedig nagyon megrémülnek. Ez a két véglet van. Lehet hogy az eladónk úgy döntött, mielőtt kihívja a rendőrséget, utána néz, nehogy rajta csattanjon az ostor. Tudod, ha valaki tévesen riadóztatja a zsarukat, akkor napok múlva egy vaskos csekket küldenek ki neki befizetésre és eléggé kellemetlen tud ez lenni, ha kiderül hogy néhány petárda miatt szívtál. Szóval az eladónk a vegyesboltban valószínűleg elhatározta magát hogy telefonál, úgy érezte kell, de nem volt biztos benne, és miután már nem lövöldözött senki, elhaltak a hangok, elindult. Kíváncsi leszek hogy élőben is hasonló történetet hallok-e vissza.
Ott állunk a lépcső feljárónál, a villany felkapcsolva, megnézem a helyszíni jelöléseket, aztán Chris kérdéseire belelapozok megint az aktába.
- Igen. A két nőé volt. Csak azt nem értem miért nyalták végig az asztalt, elvégre az nem LSD hogy nyalogatni kelljen. Vagy ha nem is nyalták, nem ez a lényeg, de elvileg nem kellene hozzá érnie a rúzsuknak az üveghez közben. Ha csak valaki rá nem nyomta a fejüket az asztalra...és esetleg ettől már megrongálódott. vagy pedig nagyon be lehettek már állva.
Nem csukom össze az aktát, inkább lapozgatok benne, a kórboncnoki jelentésekhez.
- Érdekes.
Megakad a szemem a két jelentésben leírt "halál beállta" résznél.
- Úgy tűnik ők egy fél órával később haltak meg, mint a többiek. Hm.
Nem tudom ez mire vetít nekünk, esetleg ők leöltek mindenkit, aztán egymást? Két escort nő? Röhejes lenne. Ha Chris kivenné a kezemből, úgy engedem neki.
- Nos. Mi lesz az ebédemmel? Aki hálószobát mondott, az mondjon igent az ebédemre is!
Én azt egyértelműen zöld lámpának fogtam fel és addig fogok pedálozni, amíg be nem adja a derekát. Válogatott módszereim vannak erre, például most is az arcát fürkészem, ő meg lehet belebújik az aktába. A helyében én is azt tenném, de azért ilyen könnyen nem fog már lerázni.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szer. Feb. 07, 2018 10:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Erről eszembe jut Philip Ismétőrmester Mimou szövege tavalyelőttről. Épp kapja a kitüntit, ott van a városvezetőség, meg az összes nagy fejes, ő meg benyögi: Csak a dolgomat tettem! Szolgálunk és végünk! Így.
Elvigyorodom. A polgármester arca abban a pillanatban megért egy misét.
Azt hiszem, ez utána a rövidke sztori után a volt kollégám beceneve sem szorul magyarázatra.
Egyébként különösebben nem érdekelnek a kitüntetések. A DGSE is csak annyiból, hogy igyekszem ott is jól végezni a munkám, megtenni, amit kell, elkapni, akit kell. De nem élném meg különösebb tragédiaként, ha újra csak sima zsaru lennék.
Nem vagyok politikus alkat, se könyöklős fajta. És nem mindenem az előléptetés.
Megvonom a vállam.
A felső vezetésnek ehhez nincs köze, csak passzióból vagyok itt, nem adok ki belsős infókat, ehhez az ügyhöz eddig nem is kell, csak próbálunk egy kicsit ötletelni Cordell-lel, valamit kezdeni ezzel a csaknem reménytelen üggyel, ami egyébként az ő ügye, és ha sikerül neki kikaparnia a gesztenyét, én nem fogom elorozni tőle.
Három. Na, ez már durva.
Hümmögök egy sort, majd Anselre pillantok.
Tudod, ez a rész érdekelne. A gépfegyverek eredete, vagy, hogy hol használták már őket. Ez nekünk is belefér a képbe.
Gondolom, nem kell emlékeztetnem őt sem az utóbbi idők támadásaira. Ha netán lenne bármi összefüggés, akkor arról már írnék jelentést.
Egyébként kíváncsi leszek majd a fejleményekre, meg minden.
Akár ebédelhetünk is közben, ha ő jobban szeret ilyesmiről terített aszalnál beszélgetni. Ez majd elválik, de van egy olyan érzésem, nem most találkozunk utoljára.
Cordell nevet, mikor az eladóról beszélek, de én is elvigyorodom. Nem gúnyt, inkább jókedvet éreztem a nevetésében, pedig tényleg sem a helyszín, sem az eset nem indokolná, de valami kell, hogy meg ne zittyenjünk.
Lehet, hogy igazad van és így történt. Sőt, esélyes, már ha az eladónk hímnemű.
Megvonom a vállam.
Én, ha eladó lennék, lehet, hogy inkább vállalnám a téves riasztást, aztán könnyben úszó szemekkel füzögetném a kiérkező járőröket, ha kiderülne, hogy csak extra hangosan bömbölt náluk a házimozi.
Ott állunk a lépcső aljánál, Ansel megint belelapoz az aktába.
Én sem értem, megvonom a vállam.
Talán kényszerítették őket. Vagy nem tudom. A kokain nyálkahártyán át is beszívódik, van, aki az ínyébe dörzsöli.
Lényegében ugyanazt gondoljuk.
A tíz kiló meg volt bontva? – kérdezek rá. Nem ártana tudni, abból fogyasztottak-e, vagy az tényleg csak cserealap volt.
Cordell lapozgat. Odalépek mellé, próbálok kukucskálni, hogy mit talált.
Mi érdekes? Találtál valamit?
Arra, amit mond, a homlokom ráncolom. Nem találok rá hirtelen magyarázatot.
Bármi, ami ennek az oka lehet?
Tényleg nyúlok az aktáért, belelapozok, keresem a sérülések leírását.
Az egyetlen ötletem, hogy ők járulékos vesztesség voltak, csak ott álltak a lővonalban, vagy inkább a szórásban…
Összevont szemöldökökkel böngészem a szöveget, de nem találom a két nő sérüléseinek leírását.
Nem értem, mintha…
Már épp mondanám, hogy… Mikor Cordell rákérdez az ebédre.
Felemelem a fejem és rá nézek, a tekintetünk találkozik. A szeme olyan, mint az olvasztott keserűcsokoládé.
Szóval az ebéded?
Lassan mosolyodom el.
Ebédelhetünk.
Érdekel, hogy reagál egy ilyen válaszra.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Feb. 11, 2018 9:51 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Philip Mimou esetén nevetgélünk, annak ellenére hogy én egyetértek vele, no nem mindenben.
- Én letudnám annyival hogy köszönöm.
Vágom rá gyorsan, így egyértelmű hogy én nyerném a különdíjat mellette. A Lodono esetnél sem erőltettem meg magam, a sok fehér galléros elvárta hogy sebesülten jó pofizzunk, hát nem. Hamar leesett nekik hogy nem fogom elregélni az élményeimet, főleg mert akkor nagyon sötét mese kerekedett volna belőle, se az életem útját, ki a tökömet érdekli egyébként is, amikor azt se tudják ki vagyok, némelyik a nevemet se jegyezte meg. Szóval beverkliztek valami fúvós zenekart, magyarázott helyettem a polgármester eleget, meg a többi dagadt bájgúnár. A bohócok mindig elintézik a szórakoztatást, én meg fejben a svédasztalnál jártam, mert az több élményt tartogatott a számomra, kezdve az italokkal. Nah igen, nagyon rossz hangulatban voltam. Visszakanyarodva ebből az emlékből, ott tartunk, hogy Chris-t érdekli a fegyverek eredete.
- Engem is. Újra összeülünk, amint meg lesz minden hiányzó anyag hozzá.
Ezt kérnie sem kell, elvégre örülök neki hogy szóba állt velem és segítőkész. A legtöbb ügynök lenéz minket, sőt, belénk törlik a cipőjüket jóformán, ember számba sem véve a kollégáikat. Röhej. Pedig mind ugyanabban a malomban őröljük a lisztet. Volt már olyan ügyem, aminél négy öt ügynököt megkörnyékeztem, mire sikerült egy normálisat kifognom, úgyhogy nagyon jól ismerem az ehhez hasonló szervezeteket, volt már dolgom az FBI-al, CIA-vel, ohó, utóbbival többször is. Tisztára olyan, mint az állatsimogató. Elkalandoztam itt, közben egy fontos momentum elsikkadt.
- Össze tudod szedni az anyagokat a bandákról?
Ezért is hívtam, mert ő több aktához hozzáfér, több információhoz, mint én.

Az eladó kérdésében nem értünk teljesen egyet, de a nők esetében ugyan arra gondoltunk. Bár nem tudom miért van egyből ez a megérzésem, valahogy nem logikus hogy az asztalt nyalogassák, ha csak nem olyat flasheltek a kábítószerektől. Amúgy egy kokós escort nő sem túl vonzó csere alap. Lapozgatok az aktában, de hiányos ez a rész is.
- Egy zacskó volt megbontva, a többi nem.
Ezután veszi ki Chris a kezemből az aktát, én meg teszem fel a kérdésemet, miközben ő a magyarázatot keresi. Szerintem nem fogja megtalálni, én se találtam meg, de eltud bújni előlem. Képletesen szólva. Azért csak felnéz a lapok közül és válaszol nekem.
- Úgy az ebédünk.
Húzom ki magam pajkos mosollyal kutatva a nagy, barna, őzike szemeit.
- Randi ebédünk.
Egészítem ki még magam gyorsan, mielőtt azt gondolná hogy én munkára hívtam, mert nem. Bár lehet szóba kerül az ügy, de remélem nem fogunk arról diskurálni.
- Érted megyek.
Ha tovább bájolgok itt vele, tényleg nem fogunk haladni, úgyhogy most nyelek egyet és vissza kanyarodok az ügyünkhöz. Nem kérem el tőle az aktát, inkább teszek egy kitérőt újra a szobába.
- Ha az a két ember elkóválygott a nyájtól, akkor az egyik talán kintről jött be, a másik pedig fent lehetett az emeleten.
Gondolok itt a megkerült hullánkra, és a társára a bejárat előtt. Bár biztos nem voltak társak, mert két eltérő tetoválást láttam rajtuk a képeken. Ott a kanapéknál mászkálva a kék mögött, a szőnyegen morzsa szerű anyagot fedezek fel. Megint lehajolok, megszagolom, de nem érek hozzá. Igazából kekszhez hasonló illatot érzek, némi pikantériával, mint a szalonna.
- Kéne valami zacskó..papír, vagy akármi.
Azt hiszem találtam valamit, ami elkerülte a helyszínelőink figyelmét. Mert ezt nem láttam a képek között, se a jelentésben. Gyorsan felpattanok és elkezdek kutakodni az éjjeli szekrény nyitható részeiben.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Feb. 12, 2018 2:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

- Frappáns és gyors válasz - hagyom rá apró mosollyal. - Aztán jöhet a svédasztal. Ilyenkor szokott lenni, mert a városi fejeseknek jár. Nekünk meg legalább jut.
Arra a javaslatra bólintok, hogy újra összedugjuk a fejünket az akták felett, ha kiderül, honnan vannak a gépfegyverek.
- Jut eszembe, gondolom a bizonyítékraktárban vannak a fegyverek. Kaphatnék róluk egy listát? Talán azzal tudnék valamit kezdeni.
Végtére is az belefér, ha egy DGSE-s ügynök a számítógépes nyilvántartásban fegyvereket keres.
Ha nagyon kérdezősködnének azt mondanám önszorgalom, vagy hasonló. Valamit mondanék, természetesen annak függvényében is, hogy mit találnék róluk. Igazából nem számítok letolásra azért, mert összedolgozom a rendőrökkel, nem hiszem, hogy ebből bármi gond lenne, lévén a saját feladatomat nem hanyagoltam el és a szabadidőmben tettem. Plusz nem adtam ki semmi bizalmas vagy kényes információt.
- Nem tudom. Attól függ, hogy mi a kiindulási alap. A tetoválásokról kellene fénykép, amit végigfuttathatnék a rendszeren. És esetleg fel tudok hívni pár régi kollégát, hátha valaki felismeri. A farkasos olyan ismerős, csak nem tudom hirtelen hova tenni.
Ennél konkrétabbat nem tudok ígérni, ostoba önhittség lennem ha azt mondanám, hogy mindenhez hozzáférhetek és mindent tudok.

Cordell az aktát lapozgatja én meg újra a szobát nézem.
- Az asztal... Mi van, ha nem önként hajoltak rá, hanem rányomták az arcukat? Letérdeltetik őket, vagy előrelökik a kanapéról, a hajukba markolna, az asztal lapjára nyomják az arcukat...
Csak hangosan gondolkodom, mert ez is egy olyan kérdés, ami fontos lehet. És amiben eddig nem igazán értünk egyet. De ha valahogy rájönnénk, hogy történt-e ilyesmi közelebb lennénk ahhoz, hogy összerakjuk a gyilkosság éjjelén történteket.
- Hajszálakról van valami? Találtak-e az asztalon, az üvegdarabokon, esetleg valamelyik férfi ujjai között? Voltak-e zúzódásnyomok a nőkön, az arcukon, esetleg a tarkójukon vagy a nyakuk oldalán?
Egy megbontott zacskó még belefér, mondjuk ellenőrizték a minőséget...
- Kellene az a toxikológiai jelentés is. Az is, hogy abból a zacskóból fogyasztottak-e. Tisztaság, szennyeződés foka... Ilyesmiről találtál valamit?
Ha ez meglenne, talán a forráshoz is közelebb jutnánk. Talán.
sóhajtok.
A kérdése ott lebeg köztünk és nem odázhatom el, nem is bújhatok el.
Végtére is mi van egy ebédben? Semmi különös... az olyan ártatlan valami. És enni mindenkinek kell.
Ansel a szemembe néz és mosolyog.
Szóval randi.
Hát... Óvatosan én is elmosolyodom.
- Jó. Ha semmi extra ne történik, akkor a központban leszek, de azért csörgess meg előtte - kérem.
Végtére is akármi történhet, ez egy ilyen munka.
Cordell közben újra a szobába megy, egyelőre hagyva a kinti két alak ügyét, én pedig lassan követem.
- Attól is függ, milyen testhelyzetben találták őket, például a lépcsőn lévőt. Arccal felfelé vagy arccal a lépcsőn? Van róla kép?
Lapozgatom az aktát, keresem a helyszínelők fényképeit, de így elsőre nem lelem. Persze lehet, hogy csak türelmetlen vagyok.
- Ansel, merre vannak a fotók?
A kérdésemre nem jön azonnal válasz, mert Ansel a kanapé mögött vizsgálódik
- Nem készültem bizonyítékgyűjtésre...
Aztán eszembe jut, hogy az akta végén láttam pár üres lapot, egyet kihúzók, kis borítékfélét hajtogatok belőle.
- Nem tudom, jó lesz-e. - Adom át.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Feb. 19, 2018 5:27 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Chris vad fantáziálására bőszen bólogatok, kivétel a hajuknál fogva megfogták részt, az már nem biztos, így nemlegesen rázom meg a fejemet. Bár ennek később ő is hangot ad.
- Én is ezt mondtam.
Ha visszagondol, pont ezért mondtam korábban, amit mondtam.
- Az asztal környékén és a kanapékon, de még a szőnyegen is találhattak hajszálat, mert minden embernek hullik a haja. Ha valamelyik pasas megsimogatta akármelyik nőt, annak meg a tenyerében maradhatott, vagy a ruházatán. Én ezt nem nevezném egyértelmű bizonyítéknak. Erre inkább az orvos szakértőnk fog kézzel fogható ötlettel előállni.
Mert nekem halvány fing fogalmam sincs, hogy a testükön ez esetben mit kellene keresni, ellenben aki vizsgálta őket, nah annak lehetnek konkrét elképzelései.

Az ebéd meghívásom sikerrel jár, mi több, hamar rávágja hogy benne van. Úgyhogy én meg lazán tovább sétálok, megyek be a szobába elengedve a fülem mellett a kérdéseit, mert közben én is találtam valamit. Arra gondolok feltépem a szekrény fiókjait és hátha találok zacskót, vagy rosszabb esetben kondomot, de Chris beelőz. Mellém lép, miközben én a felső fiókban matatok, nekem nyújtja a papírt. Úgy van hajtogatva, mintha boríték lenne.
- Igen.
Vágom rá, és elveszem tőle, aztán visszatérek a keksz darabhoz, óvatosan lenyúlok érte és bele ügyeskedem a papírba. Ahogy elnézem ezzel együtt sikerült néhány hajszálat és porszemet is felvennem, de remélhetőleg használni tudják majd az elemzők.
- Mit kerestél?
Kérdezem, miközben felállok és mellé sétálok. Aztán eszembe jut, hogy a képeket a hulláinkról még odakintről. A boríték a nadrágom zsebében landol, én pedig belelapozok az aktába.
- Itt van. A lépcsős fickót arccal felfelé találták meg, a másik pedig vele szembe helyezkedhetett, mert egy kicsit oldalvást dőlve, de háton fekve hevert. Nézd!
Rámutatok neki a képekre. Egyszer megint körbe pillantok a szobán.
- Talán tényleg meg kellene nézni a fenti részeket is.
Jelentem ki levonva a következtetést, mely szerint még fötörhetek itt a szobában és akár találhatok ezt-azt, de ezzel csak az idő menne, és az nem véges a számunkra. Hiszen mindenki szeretné letudni a mai napot, pihenni egy keveset, és emiatt bizony jobb lenne még odafent körbenézni.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szer. Feb. 21, 2018 2:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Halkan sóhajtok. Nyilván igaza van, nekem meg csak ötleteim. Egyszerűen próbálnám valahogy összerakni azt az estét, de egyelőre még nem látom a teljes képet.
Ha őszinte akarok lenni, ahhoz képest, hogy mikor történt az eset, szánalmasan vékony az akta, amit Ansel szorongat. De azt hiszem, ezzel ő is tisztában van, szóval nem szükséges külön felhívnom rá a figyelmét.
- Ugyanott tartunk. Ötleteink lehetnek, meg elméleteink, de nincs semmi bizonyíték.Kellenének a részletes orvosszakértői vélemények. Ahogy a ballisztikai is.
Amíg az meg nincs érdemi előrelépést nem fogunk tudni tenni, elindulhatunk ugyan valamerre, de az bőven tévút is lehet. Azt hiszem, ezzel mindketten tisztában vagyunk.

A meghívásra igent mondok. Miért ne tenném? Enni úgyis kell, és lehet, hogy Cordell tud egy jó helyet.
Megebédelünk, beszélgetünk, ez még nem akkora dolog, nem kell neki hatalmas feneket keríteni.
Ilyen alapon ebédeltem én Romily ügynökkel is... És akkor mi van? Ott is ő hívott meg, igaz akkor a randi szó nem hangzott el.
De egy ebéd tényleg nem olyan húú, nem vacsora, vagy ilyesmi. Kivéve, ha vasárnapi ebéd a másik szüleinél, de azt kétlem, hogy Ansel ilyesmit tervezne.
Odaadom a rögtönzött kis borítékot, a célnak megfelel. Cordell beleügyeskedik valamilyen morzsát, végtére is miért ne, ha kiderül, hogy mi az talán segíthet, aztán fellapozza nekem az aktát a fotóknál.
Nézem a képeket, és próbálom magam elé képzelni az eseményeket.
- Tudod mi a fura? Az előbb azt mondtad, ők ketten durván fél órával később haltak meg. Jó lenne tudni, hogy ez mennyire van így, úgy értem  a szakértő megállapította vagy honnan tudjuk?
A szám szélét rágcsálom.
- A lépcsős fickó, feltételezem, fent volt és a lövöldözést hallva lefelé jött, a másik esetleg kint lehetett, vagy a bejárat közelében és elindult befelé. Valaki kilép a szobából, ahol már ott a sok hulla, és bumm, egy lövés jobbra, bumm, egy másik balra. csak azt nem értem, akkor mi tartott ennek a kettőnek fél órával tovább? Persze ez is csak elmélet, az is lehet, hogy ők ketten egymást lőtték le.
Megvonom a vállamat.
- De ehhez tudnunk kellene, melyiküknél melyik fegyvert találták, és a másiknak milyen sérülései voltak.
Finoman csücsörítve bámulom a képeket, majd Anselre nézek.
- Azt hiszem, most jön a bogár-rovar párhuzam. Ha ennek a kettőnek nem a másik fegyverétől származó sérülése van, akkor biztosan itt volt egy harmadik fél is. Valaki, aki szabadon jár. Én egyébként erre fogadnék. Mert az elhelyezkedésük arra utal, mindketten a szoba felé igyekeztek...
Ansel sötétbarna szemeibe nézek.
- Te mit gondolsz?
Aztán bólintok.
- Igen, nézzük meg az emeletet is!
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Feb. 24, 2018 5:25 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Tudom hogy teljesen igaza van, de már mondtam neki hogy jövő hét vége felé nagyjából össze fog állni a kép, és csupán a kirakós utolsó darabjait kell majd összeszednem. Viszont ha a korrupció is megerősítést nyer, akkor az egy külön szál lesz és több utána járást igényel. Valamiért az az érzésem nem úszom meg, ahogy egyre inkább kezd kialakulni a kép, látva az akta hiányosságát, ez egyre csak fokozódik bennem. Elraktam az általam talált bizonyítékot, most ott tartunk hogy Chris szerint a két fickó halálának későbbi intervalluma fura. Hm. Nem figyelt, vagy megzavartam az ebéd meghívással. Van, amikor ő is meg tud zavarni engem, így kedvesen elmosolyodom.
- A két nő halt meg később. Szerintem talán azért mert őket nem akarták megölni, vagyis rájuk úgy lőhettek, hogy nem kaptak azonnali halálos sebet, de elvéreztek. Legalább is a hiányos aktában erről találtam információkat.
Tekintve hogy ő is arra gyanakszik amire én, szaporán bólogatok a további okfejtése kapcsán.
- Szerintem is a szobába igyekeztek és mivel addig se lőtték le egymást, valószínűleg vagy bentről kaptak találatokat, vagy egy harmadik fél lőtte hátba aljasul őket. Sajnos erről még nincs semmi.
De úgy gondolom a rekonstruálás helytálló. Különben másképp helyezkedtek volna el a testek. Ezután hamar megegyezünk abban, meg kell nézni az emeleteket.

Megindulok előre, a lépcsőn felfelé és felkapcsolom a világítást. Mikor felérek az első emeletre egyből egy terem szélénél találom magam. Miután itt is felkapcsolom a világítást, már látjuk, nagyjából úgy néz ki, mint egy átlagos iroda, van bent négy íróasztal, kettő egymáshoz közel húzva a fal mentén, egy pedig merőlegesen rájuk, valószínűleg az lehetett a kvázi főnök asztala. Mindegyik asztalt vastag porréteg takarja, ahogy a székeket is, de még kivehető a rajtuk tárolt tárgyak körvonalai. Írószertartók, mappák, klaviatúra, jegyzettömbök és persze a számítógépek, laptopok nyomai. Mostanra az egész tök üres, csupán a bútorok maradtak meg. A két asztal után egy irodai szekrény árválkodik egyedül. Mivel semmi szokatlant sem látok, én ahhoz megyek és kinyitom az ajtaját. Szembesülök azzal, hogy kong az ürességtől, de belül ez is poros. Annyira irritálja az orromat, egyből tüsszentek egyet, majd gyorsan arrébb megyek tőle. Nem vagyok allergiás, viszont ez már az egészséges emberből is előhozza a kellemetlen hatást.
- Ez nem nyert hangszórót.
Jelentem ki csalódott képpel, reméltem hogy találhatunk itt is valamit, de sebaj van még egy emelet, plusz a tetőtér. Megvonom a vállam.
- Haladjunk tovább!
A lépcső még tart felfelé, itt nem látunk semmi érdekeset, úgyhogy én tovább megyek a következő emeletig. Megvárom míg Chris is felér. Egy tárgyaló terembe jutunk, nagyobb, tégla alakú tölgyfa asztallal, körülötte székek és a terem túl felén egy prezentációs tábla. Bár itt is minden üres, csupán a bútorok vannak, az egyből feltűnik nekem, hogy az asztalon valaki ült, mert a por egy félkör alakú rétegben kevesebb, mint a többi részén. Kifejezetten ülőgumó alakja van. Ha a társam is észleli, akkor most összenézünk. Igaz, sokkal okosabbak ettől nem leszünk.
- Már csak a tetőtér van.
Megyek tovább a lépcsőhöz, majd felfelé, a fokok egyenesen egy ajtóhoz vezetnek. Megragadom a kilincset, de amikor lenyomom nem engedelmeskedik.
- Zárva.
Nah ez a másik fajta helyzet amit rühellek, ugyanis nem vagyok egy kigyúrt termet, legalább kétszer vagy háromszor neki kell vállaznom, mire be tudom törni a nyavalyás ajtót.
- Húzódj félre!
Szólok Chris-nek nehogy véletlen meglökjem a nagy akarás közepette és lebucskázzon a lépcsőn, azt nem szeretném. Aztán kezdődhet a móka, míg be nem jutunk az ajtó mögötti térbe.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Feb. 26, 2018 2:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Halkan sóhajtok. A nagy helyzet az, hogy amíg nincsenek meg teljes egészében a szakértői jelentések, addig nagyjából egy helyben topogunk.
Ez elég frusztráló, mert így hiába van bármilyen ötletünk, csak futjuk a köröket, mint hörcsög a mókuskerékben, túráztatjuk magunkat, de a megoldáshoz nem kerülünk közelebb. Sőt, akár tévútra is juthatunk.
Ansel arckifejezése erre emlékeztet.
- Opsz. Akkor ez nem stimmel. De akkor is fura.
Fontolgatva nézem a lépcsőt, meg a szoba bejáratát, meg a bejárati ajtót és aztán a falat.
- Inkább a harmadik félre szavazok. A lépcsőn lefelé igyekvőt bentről nem tudták volna lelőni, illetve, elvben elképzelhető, hogy valahol egy falrész gyengébb és valami bivalyerős flinta lövedéke átviszi, de a lépcsőház felől nézve nem sérült a vakolat, ha jól látom.
Összenézünk, majd felfelé indulunk.

- Hát nem. De hova lett a berendezés? Számítógépek, irattartók, ilyesmi, ha jól látom a nyomokat.
Kérdőn pillantok Cordellre.
- Van az aktában erről valami? Lefoglalták a cuccokat? Esetleg a számítógépekkel már a rendőrségi szakértők pepecselnek? Sokat segítene, ha kiderülne, hogy... na jó, persze az első az, hogy volt-e itt valami, vagy mivel a tulaj bérbe szokta adni a helyet, épp két bérlő között csak az alap bútorzat maradt.
Elgondolkodva nézem a lecsupaszított helyiséget.
- Esetleg érdemes lenne megtudni, ki volt a legutolsó bérlő és mivel foglalkozott.
Még feljebb érünk, talán egy tárgyalóba. Ami itt feltűnik, hogy valaki ült az egyik asztal szélén. Merész tipp, de úgy gondolom az a fickó lehetett, aki a lépcsőn halt meg. Logikus lenne. De mit keresett idefent?

Még feljebb megyünk. A tetőtér, vagy padlás, nem tudom melyik lehet, ajtaja zárva van.
- Tudod, elgondolkodtató az a fenéklenyomat - szólalok meg újra. - Mondjuk, hogy a lépcsős hulla ücsörgött ott, logikusan nézve. De miért? A másik, aki a bejárattól jött okés. Őr, vagy sofőr, logikusan kint várt, meghallja, hogy bent cirkusz van, elindul befelé. De ez a fickó... Miért ücsörgött idefent? És miért van zárva ez az ajtó? Ő vajon mit őrzött? Miért nem volt lent a többiekkel?
Még egy szinttel feljebb megyünk a bezért ajtó előtt bólintok és félrehúzódom az útból.
Hagyom, hogy Cordell végezze a férfimunkát. Ahogy látom a nyers erődemonstráció híve. Semmi zárfeltörés vagy -szétlövés. De még csak nem is talppal nyit be.
Hát ő tudja. Meg az ő válla fog fájni.
- Hajrá! - mondom egyszerűen majd kis mosollyal várok és kíváncsian nézem Ansel technikáját.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Márc. 17, 2018 10:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Christine   &&    Ansel

Felfelé tartunk, érdeklődve hallgatom Chris meglátásait, néha közbevágok.
- Két bérlő között volt és szerintem nem foglalkozott azzal, hogy tisztán tartsa a helyiségeket. Biztos úgy volt vele, majd mielőtt beköltözik az új bérlő, kitakaríttatja. Sokan csinálják ugyan így.

Az a rohadt zárt ajtó feldühít. Nem szeretek a zárakkal matatni. Belelőni meg még inkább nem, mert veszélyes lehet ránk nézve.
- Mindjárt megtudjuk!
Mosolygok rá szélesen és nekirohanok az ajtónak, miután félre állt előlem. Elsőre úgy beverem a felkarom hogy jajgatva támolygok hátrafelé. Aztán másodszorra mintha már reccsent volna a félfa, de vele együtt a vállam is. Harmadjára átszakítjuk a bemenetet, szédülve pislogok körbe az ajtó mellett.
- Elég zsúfolt.
Jelentem ki, aztán ezzel a holdkóros lendülettel belököm az ajtót a falnak, de a kilincse a kezemben marad. Hoppá! A főnök nem szereti ha török zúzok és plusz költségeket csinálok a szervezetnek, ezért is grimaszolok nem tetszően. A helyzetnek szól, nem a jelenlegi társamnak. Most már Chris is nyugodtan bejöhet. Körülbelül 30 négyzetméternyi alapterület, tele használt bútorokkal, rajtuk és körülöttük egy csomó karton doboz, gondolom tele ócskaságokkal. De hátha találunk valamit! Én balra megyek, mert arra húz a szédülés, úgyhogy Vologue ügynök mehet jobbra. Végig kóválygok a két fotelen a fal mentén, beletúrok a rajtuk heverő dobozokba, de javarészt csak ruhákkal vannak kibélelve. Kicsit arrébb festmények, mind másolat, nem tűnnek eredetinek és ahogy az egyiket megérintem, rájövök, hogy nem is másolat, csupán élethű fénykép, amit beletuszkoltak egy keretbe. És teljesen olyannak hat, mintha festett kép lenne. Oké! A sarokban egy kopott íróasztal, a tetején poros iratok, adásvételi szerződések, ahogy kiveszem a legtöbb a bérbeadásokról szól több évre visszamenőleg. A tulaj eléggé hanyag. Aztán néhány fénykép kerül a kezem ügyébe, az asztal egyik fiókjából, ezek meg a ház belsejéről készültek. Biztos a hirdetésekhez. Személyeket ugyan nem látok rajtuk, mégis kiegyengetem őket a kezemben, és az összeset becsúsztatom a farzsebembe, még jól jöhetnek. Megérzés. Aztán tovább haladok a fal mentén, kikerülök néhány törött széket, a másik sarokban ismét egy asztal, rajta pedig megint otthagyott iratok.
- Bingo!
Ezekből egyértelműen kiderül hogy mind ez a ház, mind a Rivoli 7. címen szereplő épület is Özdemir nevén szerepel.
- Özdemir a tulaja ennek is, meg a másik háznak is.
Jelentem ki Chris-nek, csak hogy ne nézzen értetlenül, meg ne kelljen neki ide jönnie azért, mert nem mondom. Ezeket a papírokat is a farzsebembe csúsztatom.
- Mázli hogy a fickó ennyire rendetlen!
Alaposan végig kutatom ezt a részt, de más egyebet nem találok. Az adásvételi papírokat nem raktam el, hiszen azoknak a címek alapján is utána tudok nézni, és megeshet ezek itt hiányosak. Vologue ügynök felé sandítok.
- Találtál valamit?



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Márc. 19, 2018 2:02 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Jó rendben, nem érdekelte a takarítás, ez alapjában nem bűn, de a porban maradt nyomok érdekesek lehetnek. Továbbra is kérdés, miért ücsörgött itt valaki egyedül.
Méghozzá érdekes kérdés, főleg akkor, ha odalent valami buli folyik. Persze az is lehet, hogy a fenéklenyomat nem azon a végzetes estén keletkezett. De akkor is kérdés, mit keresett egy ember idefent, mikor mindenki más lent volt?
Oldalt lépek, hogy véletlenül se legyek útban, és Cordellre hagyom a férfimunkát.
Ansel rám mosolyog, én meg felemelt hüvelyujjal jelzem neki, hogy hajrá! Végtére is ez nem számít betörésnek, hiszen ő az ügyön dolgozó nyomoró, ugye.
Bár ettől az ajtó nem enged neki könnyebben. Úgy első körben az ajtó vezet. Én talppal próbálkoznék... De ki vagyok én, hogy tanácsokat adjak egy férfinak arról, hogyan törjön be egy ajtót?
Ansel ragaszkodik a saját módszeréhez, én meg kérdőn nézek rá a reccsenő hangokat hallva.
- Ez az ajtó volt, vagy te?
De azért harmadikra összejön a dolog.
- Zsúfolt. És ahhoz képest, hogy csak egy lomtár padlás, elég jó ajtaja volt - jegyzem meg.
A volt a találó szó, mert a fizikai bántalmazás nem csak az ajtó tokját, de a kilincsét is erősen megviselte.
Én jobb felé kezdem a körsétámat, és egy nagy kartondobozban iratrendezőket találok. Az egyikbe belelapozok. Számlák és számlák, igaz sűrűn szerepel rajtuk Özdemir neve. Ezekhez egy könyvelő kellene, ez az első gondolatom. A második meg az, hogy bárki durrantotta meg lentről a számítógépeket, az erről a kincsesbányáról nem tudott.
- A nap jó híre. Mármint, hogy mindkét ház az övé, és az is hogy... nos, szerintem nem is rendetlen.
Cordell kérdésére hevesen bólogatok.
- Én nem tudom, hogy a helyszínelésnél ezt a helyiséget miért hagyták ki, de a hely egy aranybánya. Nem tudod, hogy a lenti számítógépeket az előző bérlő vitte még el, vagy a kollégák foglalták le?
Lehajolok és a dobozból előveszek egy iratgyűjtőt, csak úgy találomra.
- Özdemir közüzemi számlái.
Leteszem, por száll fel, köhögök egy sort, majd egy spirálfüzetért nyúlok, kinyitom, a szemeim kerekre nyílnak.
- Özdemir telefonos rendelései. Ezt látnod kell! Azt mondja: 2017.04.15. egy darab vörös maláj cica, dorombolós, és a cím...
Felnézek, Cordell pillantását keresem.
- Feltételezem, hogy Özdemirnek nem volt kisállat kereskedése. Azt hiszem, jó lenne erősítést hívni és ezt az egész cuccot bevitetni. Lajstromba venni. Szerintem egy darabig el lehet bogarászni azon kinek mit szállított házhoz a barátunk. A néhai barátunk.
Bûnüldözés,hadügy
avatar
● ● Posztok száma :
150
● ● Reag szám :
140
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Sétáló utca
Second Chance frpg
2 / 3 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-