Sétáló utca - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Today at 12:29 pm ✥
✥ Today at 12:11 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥
✥ Yesterday at 10:46 pm ✥


Témanyitás ✥ Sétáló utca •• Kedd Júl. 25, 2017 5:28 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

First topic message reminder :

******
avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Ápr. 02, 2018 10:48 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Christine   &&    Ansel

A tény, hogy miért ücsörgött fent valaki, mikor odalent éppen buliztak, az valóban rejtély. Bár én úgy vagyok vele, még az sem biztos hogy az egy napon történt. Mivel sikerült szétzúznom a vállam az ajtón, csak halkan nyögök egyet az elhangzott kérdésre.
- Én.
De végül is bejutottunk. Átnézzük a helyiség zugait, mondjuk nem véletlenül csetlek botlok, azt hiszem kiakadt a vállam. Nem múlik a zsibbadás és egyre jobban fáj a porcoknál, alig bírom használni a bal kezem. Meglobogtatom a számlákat, míg ő kifejti, szerinte a fickó nem is rendetlen. Igazából mindegy hogy az-e vagy sem. Nekünk kapóra jött hogy idefent tárolta minden iratát.
- Szerintem az előző bérlő vitte el. Úgy rémlik bútorozatlanul hirdette a kiadó helyiségeket.
Még mielőtt beértünk a házba erről beszéltem neki, azért, mert a hirdetéseket speciel olvastam, így tudtam hogy bérlő nélkül volt. Közben hallom miket talált ő is. A cica emlegetésére felkapom a fejemet.
- Maláj?
Értetlenül pislogok rá egy sort, de aztán eszembe jut még valami.
- Lehet hogy amit lent bezacskóztunk az valami macskatáp volt?
Kikecmergek a saját térfelemről az ajtóig. Amit felszedtem a földről az hasonlított egy kekszhez állagában.
- Fogalmam sincs.
Elé lépkedek és ha odaadja, akkor elveszem tőle azt a papírost.
- Véletlenül nem értesz a vállam vissza ugrasztásához? Nagyon fáj már!
Közben előkotrom a telefonomat, tekintve hogy itt tényleg egy csomó olyan irat lehet még, amiből ki tudunk következtetni ezt azt, hallgatok rá. Érdemesebb bevitetni az összeset az őrsre. Egy kis pötyögés rajta és már is az ügyeletes tiszttel beszélek. Ilyenkor a főnök már nincs bent. A kérdez felelek után kinyomom, és elindulok kifelé.
- Körülbelül tíz perc múlva itt lesznek. Várjuk meg őket lent, aztán ha gondolod, akkor haza viszlek!
Őrizetlenül nem lenne okos dolog itt hagyni, bár eddig sem vitte el ezeket a papírosokat senki. Talán eszükbe sem jutott, hogy Özdemir idefent tárolja őket. A lenti szintig megyek és a lépcső mellett megállok. Bosszankodom magamban egy sort azon, hogy pont így estére kellett kiütnöm magamat azzal az ajtóval, eszembe jut megdörzsölni a vállam, de ahogy hozzáérek, rögtön el is engedem. Olyan fájdalom nyilallt belé, amitől mentem bepisilek. Inkább nem kéne piszkálni, meggondoltam magam.



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Ápr. 02, 2018 8:41 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Úh.
Ennyi a megjegyzésem, plusz egy sajnálkozóan együtt érző tekintet, meg némi fejcsóválás.
A briteknél nem tanítják, hogy bár baromi férfias ugyan vállal betörni egy ajtót, de sarokkal rárúgni jóval kevésbé fáj?
Bejutunk, és az Ansellel ellentétes oldalon pillantok bele egyik-másik dobozba, hogy haladjunk is.
Néha felé pillantok. Nem úgy tűnik, mint aki jól érzi magát, pedig lehet, hogy épp most ér el áttörést a Rivoli-gyilkosság ügyében. Özdemir irattára akár aranybánya is lehet. Annyi papír, feljegyzés, meg mindenféle van itt, hogy ha a jelen ügyben véletlen nem is segít, de lehet, hogy tucatnyi másikat megoldhatnak velük.
Az is lehet. Végtére is akár logikus is lenne. Özdemir kiadja a házat, mindenféle irodák működnek itt felváltva, de a padlásra miért járna fel bárki is? Ugyanakkor a fickó nem bízik a rendszerben, vagy csak fél a hackerektől, és jegyzetel. De nem a Rivoli 7-ben tartja a holmit, ott bárki keresgélhet. Az irattár itt van. – Intek körbe.
Aztán bólintok, de a kérdésére elnevetem magam.
Nem tudom, majd a labor megmondja. Egyébként találtak macskát vagy macskaszőrt? – poénkodom.
De aztán megkönyörülök Cordellen.
Tudod, az van, hogy a franciában a macska… hogy is mondjam, kétértelmű szó. Jelenti a macskát is, a kedves négylábút, de a nőnemű alakja az nőt is, meg azt a bizonyos testrészt is. Ahogy a kutya is, a szuka jelenti a nőstény kutyát is, meg egy bizonyos féle nőt is. Vagy káromkodásként bármely nőt, aki épp nem tetszik.
Megköszörülöm a torkomat.
Szóval szerintem ez itt inkább valamiféle feljegyzés, hogy kinek, mikor, hova és milyen nőket szállított le Özdemir.
Az utolsó mondatára komolyan nézem.
Nem vagyok szakértő. Esetleg Mel Gibson módszere a Halálos fegyverből? – kérdezem-javaslom.
A film klasszikus immár, biztos ő is látta, hogy csinálja benne, csak nekimegy az ajtófélfának, szekrénynek, bárminek, reccs és a válla a helyén.
Az ötletem láthatóan nem arat sikert. Abban meg nem vagyok biztos, hogy én helyre tudnám-e húzni a vállát. Főleg érzéstelenítés nélkül, mikor az izmai védekezően feszülnek.
Nos, talán ha valami elvadult helyen lennénk, a sivatag vagy a dzsungel közepén, megpróbálnám, de ez Párizs, kérem szépen!
Közben Ansel lezavar egy telefont. A jó hír, hogy jönnek a kollégák. Tíz perc, aztán itt is vannak, mondjuk még tíz amit eljópofizunk velük. Maximum.
Rendben, örülnék! – mosolygok rá, de aztán a pillantásom fürkészővé válik.
Ansel láthatóan sápad. A vállához nyúl, de erre talán még a víz is leveri.
Vagy mégsem. Mit szólnál hozzá, ha mégis inkább én furikáználak el téged a kórházba? Jobb lenne, ha orvos nézné meg a vállad.
avatar
● ● Posztok száma :
160
● ● Reag szám :
150
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Ápr. 09, 2018 4:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Christine   &&    Ansel

Kapok egy gyors felvilágosítást, amire pislogok nagyokat, mert jó, végül is nem az anyanyelvem a francia, de a szikrája sem lobbant fel ötletként hogy a macska alatt a nőkre utal. Holott az escort hölgyek eddig is képben voltak. De égő...látszik hogy nincs magánéletem! Ugorjunk egyet, mielőtt még mélyebbre süllyedek! Kész mázli hogy nem látja az arcomat most, mert lefelé megyek a lépcsőn, neki háttal.
- Pedig az az izé tényleg olyan volt, mintha táp lenne.
Szóval kaptunk egy részletes listát arról hogy a fickó kinek, mikor és hova szállította le a melyik escort áruját. Legalább is Christine ezt ecseteli nekem és úgy gondolom, igaza van. Elintéztem a telefon beszélgetést, leérünk. Az ötletére piszmogok az orrommal egy sort magam elé, mert lelki szemeim elé vetült miként tudnék nekirohanni egy ajtófélfának. Jézusom, így is pokolian fáj!
- Én most inkább kihagynám ezt a lehetőséget!
Félszegen mosolygok rá, megállva a lépcső alján, nekidőlök a hideg falnak, lehet hogy mégsem tudom hazáig furikázni, pedig már beelegyezett szóval ha beledöglök, akkor is! Aztán túllicitál. Nézzenek oda! Bólintok egyet, mert azzal én is egyetértek hogy ezt orvos fogja vissza rakni a helyére, az fix.
- Ha el tudod vezetni?
Botváltós, ezért kérdezem. Manapság már nem szerelnek ilyent az új járgányokba, és aki nem szokott hozzá, azzal rázós utunk lesz. De ez legyen a legkisebb gondom, igaz? Végig tekintek rajta, no nem azért hogy méricskéljem az előbbi kérdésem után, meg nem is perverz indíttatásból, csak kíváncsi vagyok mennyi iratot hozott magával fentről. Én hanyagul a farzsebembe gyűrtem, amiről úgy éreztem kellhet, most, azonnal. Most így észbe kapva hátra nyúlok és kihúzom őket, aztán a többi tetejére pakolom neki.
- Csak addig fogd meg, amíg beülünk a kocsiba. Kérlek!
Utána úgy terveztem, behajítom őket a kesztyűtartóba és majd otthon, szépen kiegyengetem őket, konyhakészre. Kocsi lámpafénye világítja meg a járdát, amire ellököm magam a faltól és elindulok a kijárati ajtó felé. Előbb ideértek, úgy látszik nem tartott tíz percig. És valóban, a kolléga feje bukkan elő a kocsiból, majd rendre a másik a tányér sapkával. Papír dobozokat cipelnek a kezükben, ez jó. Gyorsan elirányítom őket, merre menjenek és mit hozzanak el fentről, aztán elköszönünk tőlük és a kocsihoz sétálunk. Előkerítem a kocsi kulcsait, ezeket Vologue ügynöknek dobom.
- Tiéd a terep! És óvatosan!
Utána beszállok a kormány melletti ülésre, becsapom az ajtót és bekötöm az övet, a papírok pedig valóban a kesztyűtartóban végzik, a fegyveremmel együtt. Arra számítok hogy nem lesz olyan sima utunk, így hátradőlve az ülésen, megpróbálom elkerülni az érintkezést mindentől a fájós vállammal, a másik kezem meg a homlokomra fogom, mintha részeg lennék. Inkább ne kelljen végig néznem mit művel a kocsimmal! Csak érjünk oda!



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Ápr. 10, 2018 12:21 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Igyekszem ártatlan arcot vágni, de azért a szám sarkában ott az a kis félmosoly. Nem Ansel az első, aki nagyokat pislog a nyelvünk szépségein, az áthallásokon, meg a szavak különböző jelentésén. de amit mondtam neki, az valóban igaz, nagyjából csak az állatorvos, meg a kisállat-kereskedő nem gondol rögtön rosszra bizonyos kifejezések hallatán.
- Vannak igen borzalmasan kinéző kekszek, chipsek meg bioorganikus izék is. Szóval sose baj, ha a labor is megnézi, mit találtál.
Cordell telefonál, én meg még egyszer körbenézek, találok még egy regiszteres füzetet, nevekkel, számokkal. Így elsőre nekem ezek semmit sem mondanak, de akár fontos is lehet, így az előzővel együtt a hónom alá csapom őket.
Aztán lefelé indulok, Ansel előttem megy és nem diktál valami nagy tempót. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy már az is fáj neki ha a lépéseitől rázkódik a válla.
- Rendben. Biztos, ami tuti, jobb lenne, ha orvos látna.
A félszeg mosolyára visszamosolygok.
- Egyébként mikor törtél be utoljára ajtót? Mármint ez előtt?
A kérdésére felvonom a szemöldökömet.
- Azt hiszem, menni fog. Figyelj, az, hogy nincs kocsim, nem azt jelenti, hogy vezetni sem tudok.
Tudok vezetni, csak eddig Marseille-ben jobb volt a kerékpár, szolgálatban meg volt autó a hátsóm alatt. Ahogy egyébként itt is van. Csak ugye én most itt csak úgy passzióból segítek, szolgálaton kívül, így nyilván tömegközlekedéssel jöttem.
- Jó, jó, add csak ide!
A farzsebéből előhalászott papírokat szépen behajtom a nagyobbik füzet elejére.
Remélem, ennyi bizonyítékot nem sinkófálnak el, ugyanakkor nincs tételes listánk melyik dobozban mi volt pontosan, így talán jó, hogy pár dolgot kiszedtünk.
A küszöbön ácsorgunk, mikor begördül a helyszínelő csapat, egyenruhások és technikusok megint, az első kocsiból már szállnak is ki a kollégák.
Hagyom, hogy Cordell beszéljen velük és mondja el, mit találtunk. Én addig félrehúzódva ácsorgok az árnyékban, csak köszönök, de nem kezdek beszélgetni. Nem okvetlen baj az, ha nem jegyzik meg, hogy én is itt voltam és nem kezdenek kérdezősködni.
Aztán elgyalogolunk Ansel kocsijáig. bekukucskálok a szélvédőn, majd a vezető oldalára megyek. Elkapom a kulcsokat.
- Óóóóvatos leszek.
Halkan nevetek, ahogy beszállok, és beindítom a motort. Megvárom, míg Cordell beköti magát és elfészkelődik.
- Ígérem, hogy nem hajtok gyorsan és kikerülöm a kátyúkat.
Esküre emelem a kezem, majd indulunk. Nekem nem gond sebváltós autót vezetni, Martine-é is az. Igaz ez egy régebbi járgány, de azért az egyes ugyanott van, mint a többi kocsiban. plusz balkormányos.
- Mindjárt ott leszünk. Egész jó hely, és van sürgősségi osztályuk is - biztatom, majd áthajtok a Szajna felett és az egyik sugárútra fordulok.
avatar
● ● Posztok száma :
160
● ● Reag szám :
150
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szomb. Ápr. 28, 2018 9:37 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Christine   &&    Ansel

A válaszára, mely szerint azt hiszi, és itt az utolsó szón van a hangsúly, szóval hiszi hogy menni fog, erre hamar felszalad a szemöldököm, de inkább nem reagálok többet rá. Nos általában tudni vélni valamit, vagy gyakorolni a vélt tudást nem egy és ugyanaz. Szerintem a gyakorlat többet ér és a többi csak a körítés, cukormázzal a tetején. Beülünk a kocsiba, bekötöttem magam. Oldalra tekintek, míg ő elfordítja a kulcsot.
- Azzal nincs bajom, ha a forma egyen érzed magad, de a kátyúkat tényleg kerüld ki! Tudod az ilyen régi kocsik érzékenyek rá.
Arra számítok hogy az első néhány méter, első nekifutásra olyan lesz, mint a libikóka billegés közben. Amikor nagyon kizökkentenek a béketűrésemből, néha én is így indulok el, mert elfelejtem a fokozatokat meglépni és egyből nagyobbra teszem. Ennek dacára zökkenőmentesen elindulunk. Lopva kitekintek olykor a homlokomat takaró tenyerem takarásából.
- Teljesen világos hogy tudod vezetni.
Végig suhan az agyamon hogy megkérdezzem, miért úgy felelt akkor...de én nem vagyok agy kurkász, ha meg szeret magáról kétségek között nyilatkozni, akkor tegye azt. Tartós fejfájást okozna a női agy rejtelmeinek kivesézése. Odáig stimmt, hogy ha egy nő azt mondja hogy nem, akkor igen. Ha meg igent mond, az valójában nemet jelent. De maradjunk az alap szintnél és ne menjünk tovább! Idő közben lekerül a kezem a fejemről, tekintve hogy ez az autózás olyan, mintha én vezetném..majdnem. Átrongyolunk a Szajna felett, közben valamiért bizonygatja hogy mindjárt ott leszünk.
- Oké. Egész jó hely alatt azt érted, hogy nem kell fél órát várnom a sürgősségin és kapok érzéstelenítőt?
A magán kórházakat leszámítva a közintézetekben gyatra a helyzet, van hogy az nem jut el az ellátásig, akinek muszáj lenne. Ritka, de megtörtént eseteken alapszik a felvetés, amúgy meg amint beérünk, van egy olyan érzésem hogy inkább kifelé mennék, mint befelé. Nem szeretem a kórházakat, hiába ha mostanában gyakran kötök ki bennük. Jó, ez csak egy vállsérülés, emiatt nekem nem muszáj azonnal bekerülnöm az ellátásra. Félszegen mosolygok vissza rá.
- Amíg odaérünk, meséld el, ki tanított meg így vezetni!



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szer. Május 02, 2018 8:37 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Cordell szemöldöke magasra szalad, én meg nem fűzök megjegyzést a dologhoz. Majd rájön hamar, hogy mi a helyzet a kocsijával, velem, meg a vezetéssel. Tipikus hím soviniszta hozzáállás, hogy gondot okozhat egy sebváltó.
Ühüm. A kocsi, és nem a vállad. Értem én.
Bólogatok, és úgy teszek, mint aki elhiszi. Vagy majdnem úgy teszek.
A következő mondatára elvigyorodom.
Van jogsim. Persze, hogy tudom vezetni. Tök sima, balkormányos, sebváltós autó. Talán az ablaktörlő van kicsit szokatlan helyen, mármint a gombja, de ennyi.
Nagyjából tényleg ennyi. Bár elhiszem, hogy a szigetországban kissé cifrább az ottaniaknak, akik a balra tarts-hoz és a jobbkormányos járgányokhoz szoktak.
A következő, inkább félelem szülte kérdésére próbálok a legjobb tudomásom szerint felelni.
Érzéstelenítőt biztosan kapsz. Legalábbis úgy gondolom, adnak. De részletesen elmondja majd a doki.
Csak adnak. Valamilyet. Remélem.
Azt, hogy mennyit kell majd várni, azt nem tudom. Gondolom, attól függ, mekkora a ma éjszakai forgalom, és milyen súlyos balesetek történnek. De amúgy tényleg jó hely, én már jártam ott. Kötelező felülvizsgálat a sérülésem miatt. És a doki nagyon rendes volt.
Igaz, nekem várnom kellett, de az is igaz, hogy én csak kontrollra mentem.
A kérésre aprót bólintok. A lényeg az, hogy beszéljek, és másról, hogy addig se gondoljon a vállára. Vagy legalább ne azon ketyegjen, hogy teszik majd helyre. Kis figyelemelterelés.
Martine tanított. Ő a nevelőanyám. A saját régi kis Peugeot-jának engedett a volánjához. Kis, elhagyatott utakon gyakoroltunk. Olyan tizenhat éves voltam. Aztán persze hivatalosan is megszereztem a jogsit, rendes oktatóval is tanultam. De Martine volt az ász.
Elvigyorodom, ahogy eszembe jut.
És te? Mikor tanultál? És kitől? – kérdezek vissza, csak azért, hogy kicsit beszéltessem.
avatar
● ● Posztok száma :
160
● ● Reag szám :
150
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Május 20, 2018 10:58 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Christine   &&    Ansel

Jó érzéssel tölt el, hogy van jogsija és tudja vezetni a kocsim, ez utóbbi tapasztalható, tehát nem fogunk felcsavarodni az első fára, nem fogunk úgy közlekedni a forgalomban, mintha hinta lovon ülnénk, őszintén..elégedett vagyok. Bár a csúnya tekintete inkább arról árulkodik, hogy besorolt a hím soviniszta disznók közé, vagy pedig csak megorrolt rám, amiért nem hittem neki még a kocsi felé menet. Mindegy is. Nem ismer, majd megismer. Átrongyolunk a hídon, de már közben is erős fájdalmaim vannak, kezdek pánikba esni, bár ennek csupán kevéske hangot adok. Mindig is utáltam faltörő kost játszani, nincs meg hozzá a termetem. Úgyhogy azon kezdek el gondolkodni, miként rakják ezt helyre. A Halálos Fegyverben sem volt könnyű menet. Szerencsére nem haladunk tök kukán, mert Christine a kérdésemre válaszol. Vagyis elmeséli kitől tanult vezetni. Ez valóban segít, megszakad a rémképek tárháza. Elmosolyodom. Nos igen, a Peugeot az tipikusan olyan autó, amit a nők előszeretettel használnak. Megvannak az előnyei, és nem, nincsenek előítéleteim vele kapcsolatban. Manapság már minden kocsi automata váltóval jön ki a gyártósorról, úgyhogy nem csak a nők, hanem a legtöbb férfi sem tudná vezetni ezt az autót. Sőt, a régi társam sem tudta. Csak az ért hozzá, aki valóban ült ilyenben és vezette. Gyakorlás kérdése, de azt hiszem Christine ült eleget hasonló járgányban. Ó, elkalandoztam.
- Egyetemista koromig a bicikli híve voltam. Utána az apámtól tanultam. A kocsit is tőle örököltem...máskülönben már én is egy vadi új Landrover-rel hasítanék.
Jah, nem kell hozzátennem hogy emiatt úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére, úgyhogy minden, amivel korábban viccelődtem most dőlt dugába. Szélesen elmosolyodom rajta. Most el is felejtkeztem a vállamról, fáj, de nem úgy mint az előbb, amikor azon stresszeltem magam, hogy miként fogom átvészelni.
- Szóval Martine a nevelőanyád. Mi történt a szüleiddel?



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Csüt. Május 24, 2018 10:24 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Úgy tűnik, hogy Cordell megnyugodott, vagy legalább már azon nem izgul, hogy tudom-e vezetni a járgányát.
Nagyon helyes!
Utána viszont nagyon elcsendesedik, biztos fáj a válla, és szerintem, bár be nem vallaná, de fél is.
Ami egyébként normális, mert mindenki fél az ilyesmitől, mikor nem tudja, mi és hogyan következik, és ki lesz szolgáltatva és még fájni is fog. Mert valamennyire biztosan fog, akkor is, ha kap érzéstelenítőt.
Aztán ki tudja, még az is lehet, hogy bent kell maradnia, vagy kiesik a melóból.
Ezeket egyelőre nem említem neki, felesleges lenne ezzel is tovább idegesíteni.
Persze az is kérdés, mennyire fogja tudni használni a karját közvetlenül a beavatkozás után. Akár az is kiderülhet, hogy alap dolgokban is segítségre szorul. Bár remélem, ennyire nem lesz vészes.
Biztos csinálnak kezdésnek egy röntgent, igen, az valószínű.
Nem vagyok egy nagy szakértő, de azért pár hetet kórházban töltöttem, és elég sok történetet hallottam. Szóval...
Azért drukkolok Ansellnek.
Meg van némi lelkifurdalásom is, hogy nem állítottam le a kis akcióját. Sokkal egyszerűbb lett volna szétrúgni a zárat. Még nekem is simán ment volna. Két-három rúgásból biztosan.
De ennek már utána vagyunk, késő bánat, eb gondolat.
Ahogy beszélek Cordell végül elmosolyodik, ami azért jó jel. Nem akarnám, hogy totálisan beforduljon, mire a kórházba érünk.
- Értem. A bringa jó, felén egyébként is gyakori közlekedési eszköz, meg... nos, csak annyit mondok Tour de France.
És mellé persze szélesen vigyorgok.
- Szóval egyébként a LandRovert érzed testhezállónak? És miért? És milyen színben? - kérdezgetem, kíváncsi is vagyok, valóban, de beszéltetni is akarom.
Jobb azt tudni, hogy még itt van, agyánál és hozzáférhető.
A kérdésére bólintok.
- Igen, Martine a nevelőanyám.
Halkan sóhajtok.
- Azt hiszem, szóval, az a legvalószínűbb, hogy meghaltak. Amire emlékszem... vagy meghaltak, vagy, vagy megsérültek, súlyosan, elszöktek, vagy nem tudom, de, de akkor nem adhattak volna örökbe, ugye?
avatar
● ● Posztok száma :
160
● ● Reag szám :
150
● ● karakter arca :
Anne Hathaway


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Jún. 17, 2018 8:27 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Christine   &&    Ansel

Azt már megfigyeltem Vologue ügynökben, hogy szeret közhelyekkel és helyi érdekességekkel brillírozni, de hogy konkrétan ő mit szeret, arról sosem esik szó. Kínosan ügyel erre, pedig szerintem két ember beszélgetése között ez lenne a normális. Mert én inkább lennék kíváncsi arra hogy ő mit szeret, mint hogy feléjük mivel közlekednek sokat az emberek.
- Neked is van bringád?
Bukkan fel emiatt rögtön a kérdésem. Aztán persze áttérünk az előbbi válaszomra, amire megint szélesen elvigyorodom. Azt nagyon szereti fejtegetni, ami nekem tetszik, a kocsimon is sokat rugózott.
- Feketében. És azért, mert minden terephez tökéletes. Sosem hagyja cserben a vezetőjét.
Kivétel, ha kifogyott belőle a benzin, de ezt nem akarom hozzá tenni, fa vicc. Nagyon sok celebet és fontosabb embert ilyenekben szállítanak, nem véletlenül, bár azoknak golyóálló üvege és bevonata is van, egyébként nekünk is hasznos lenne így. Többet érne, mint a szolgálati autó. De ehhez sajnos nyernem kéne a lottón. Lemondó sóhaj. Ezután sokkal ingoványosabb talajra tévedünk, köszönhetően a kérdésemnek, és már egyre inkább úgy érzem, bár ne kérdeztem volna rá, hiszen nem szeret róla beszélni, ez lerí róla. A sanyarú gyerekkor. Nos, nekem nem volt ilyen, leszámítva hogy az anyámat sohasem ismerhettem meg, csak képen láttam, de ettől függetlenül nekem teljesen normális életem volt ezelőtt is. Még a lázadó koromat sem nevezném brutálisnak, egy dolog ha valaki hülye, de apám nekem mindig ott volt.
- Én....gondolom, nem.
Legalább is ez a logikus válasz erre. Jobb lenne, ha nem kérdezném róla többet. Láthatóan felkavarja. Én meg mindjárt beájulok a fájdalomtól, megint rám tört, több dózisban.
- Ott vagyunk már?



■ ■  Öltözék ■ ■ Get In ■ ■ ©

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Jún. 19, 2018 9:31 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

avatar
● ● Posztok száma :
2422
● ● Reag szám :
1587
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Dec. 03, 2018 8:49 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

Közelgett a karácsony, már advent első vasárnapján is túl voltunk, és bár a cukrászda forgalma nem ugrott meg olyan szinten, mint egy-egy nevesebb üzleté, de azért érezhetően több volt a munka. Mondhatni, ezt már megszokhattuk, az ünnepek, jeles események alkalmával mindig kelendőbbek a sütemények, ellenben így, az év vége felé közeledve egy másik extra feladat is megoldásra várt - mégpedig a karácsonyi ajándékvásárlás.
Igazából annyira nem rossz a helyzet. Vagyis hát, részlet kérdés. Rossz belegondolni, hogy ez az első karácsonyunk apu nélkül, ám akármennyire is szeretnék hazautazni az ünnepekre, sajnos csak két ünnep között fogok tudni egy néhány napra - addig a munkából sem engednének el, ráadásul a repülőjegyek árai is olyan mértékben megugrottak, hogy nem akartam minden spórolt pénzemet erre költeni... Viszont itt is akadnak olyanok, akiket szeretnék meglepni az ünnepek alkalmával, személy szerint hárman - és mind lányok, és az igazat megvallva, eléggé tanácstalan vagyok, hogy mégis mi lenne a jó megoldás, így végül telefont ragadtam, és Pandora számát tárcsáztam.
- Tudod, arról van szó, hogy van egy lány, akinek karácsonyra találnom kéne valami ajándékot. - kezdtem bele, holott fel sem merült bennem, hogy milyen félreérthetőek lehetnek a szavaim ennyiből. Barátnőről szó sincs, a főnökünk ötlete volt, hogy ajándékozzuk meg egymást, de hogy ne legyen kész anyagi csőd mindenki számára, így a nevek egy kalapba kerültek, és onnan húzott mindenki egyet-egyet, én az egyik cukrász lány nevét húzta, aki nem sokkal előttem kezdett az üzletben.
- Meg nem ártana a lakótársamnak is nézni valamit, ha már olyan sokat segít mindenben, meg a macskámnak is gondját viseli, amikor csak késő este esek haza a munkából... Amúgy ő is lány. - tettem hozzá sietve, hisz ha pasi lenne, elég lenne valami menő játékot venni, vagy valami italt... vagy valami hasonlót, de így? Mondanám, hogy sosem volt lány testvérem, honnan kéne tudnom, miért vannak úgy oda? De mint kiderült, ez sem igaz így, ebben a formában, így ha sokat nem is tudok arról, mi az, aminek minden lány örülne karácsonyra, legalább volt egy nővérem, akitől megoldást reméltem a problémára.
Gyorsan egyeztettünk hát, mikor és hol találkozunk, és ha nem is lesz eredményes az ajándékvadászat, legalább akkor is tartottunk egy tesós napot, nem igaz? Csak pozitívan! (De azért remélem, találunk is valamit, mert nem akarok napokat tölteni vele, amikor ilyen tömeg van mindenhol...)
Eleinte úgy terveztem, hogy munka után még hazaugrok, de mivel megint később sikerült szabadulnom, mint azt hittem, így sietve öltöztem át, hogy aztán már rohanjak is a buszmegálló felé. A francba, hogy máris késésben vagyok! Azért gyorsan küldtem egy üzenetet Pandorának, hogy ne aggódjon, már úton vagyok, remélem, hogy olvassa is, és nem unja meg a várakozást idő előtt. Ugye nem? Amikor pedig a buszról leszállva végigsiettem a sétálóutcán, a nyakamat nyújtogatva kerestem a sajátomhoz hasonló, vörös tincseket a tömegben, (remélem, nem rejtette az egészet sapka alá.), ha pedig sikerült kiszúrnom a tömegben, akkor egyből heves integetésbe kezdtem, hogy biztosra vegyem, ő is észre vett engem.

■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
81
● ● karakter arca :
KJ Apa


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Dec. 03, 2018 9:38 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

Ahogyan egyre közeledett a karácsony, úgy töprengtem egyre többet azon, hogy merre is szökhetnél el a nagy partik elől és a jelenlegi családom elől. Amióta rájöttem, hogy milyen titok lappang Pandora múltjában azóta egyre kevésbáé tudtam úgy gondolni rájuk, mintha a családom lenne. Alapból se voltak azok, hiszen a szívem másfelé húzott, de most még inkább nehezebben ment, hogy ne szakítsak meg minden kapcsolatot velük. Munka mindig volt bőven és bármennyire is imádtam, szerettem hajdanán és még most is, annál inkább éreztem úgy, hogy lehet inkább vissza kellene menni az iskolapadba és teljesen mást is kitanulni. Mintha igazán már a jelenlegi munkám se kötött volna le, pedig bőven szolgált feladattal.
Töprengésemből kivételesen nem kopogás szakított ki, miközben az irodámban bámultam magam elé úgy, mint aki valamiféle jelentést látott, hanem a telefonom dallama. Kicsit még össze is rezdültem, mert annyira váratlanul ért. Kíváncsian pillantottam a kijelzőre, amikor megláttam, hogy a féltestvérem hív. Nem értettem, hogy miért hív, hiszen tudomásom szerint nem beszéltünk meg mára semmit se, vagy ennyire el lettem volna foglalva magammal, hogy totálisan elfelejtettem? Igazán még meg se tudtam szólalni, csak épphogy a fülemhez emeltem a készüléket és ő már be is lendült. Nagyokat pislogtam, de nem vágtam a szavába.
- Legközelebb meg az lesz a hír, hogy apa lettél? – próbáltam kicsit tréfásra venni a dolgot, ha már ilyen nagy lendülettel kezdett bele és sejtettem, hogy amennyire úgy hangzik, hogy becsajozott esélyesen pont az ellenkezőjéről van szó és más miatt kell ajándékot találni egy lánynak.
- Nem is mondtad még, hogy lány az a bizonyos lakótárs. Főz, mos és takarít is rád? Akkor legalább be is mutathatnál neki, mielőtt már csak a gömbölyödő pocakból tudom meg, hogy több van köztetek. – ezt se komolynak szántam, de testvérek között megengedett, hogy szívják egymás vérét. S én imádtam így tenni. Főleg amikor annyira félreérthetően fogalmazott zavarában, vagy éppen hadarásában. Mosolyogva mondtam igent a találkára. Legalább kiszabadulhatok erről a helyről. Tudom-tudom, mások ölnének azért, hogy itt dolgozzanak, de én másra vágytam. Hiába próbáltam új életet kezdeni, új lehetőségek után kutatni, mert ennyi év alatt rá kellett ébrednem, hogy ez nem az, amire igazán vágyom. Hiányzott a régi életem, a rendőrség, a bevetések és az ottani szájkaraték...
Gondolataim még mindig ilyenek körül forgott, amikor leparkoltam és elindultam a megbeszélt helyre. Az idő egészen hűvös volt, a sálat sietve igazítottam meg a nyakamban, hogy jobban védjen. Lehet sapkát se ártott volna hoznom, maximum majd veszek a vásárban, ha nagyon elkezdenék fázni. Amikor kiszúrtam a tömegben, akkor sietve integettem neki, majd testvérekhez méltóan megöleltem és puszit nyomtam az öcskös arcára.
- Már tudom, hogy mit is kapsz karácsonyra. Órát, akkor legalább ismerni fogod az időt és azt, hogy egy úriember nem késik. – kuncogtam el magam jókedvűen. – Köszönöm, hogy elhívtál, legalább kicsit kimozdulok. Jót fog tenni. – tettem még hozzá, miközben belé karoltam és elindultam a vásárba.
- Nos, mesélj csak arról a két titokzatos hölgyről, akiknek ajándékot kell szerezni? – kezdtem bele máris a faggatásba és reméltem, hogy nem úgy kell mindent majd kihúznom belőlem, ha mesélni is fog. Örültem annak, hogy ő legalább itt van. Vajon neki vannak karácsonyi tervei? Lehet őt elrángatom magammal a világ végére, jöhet az a híres és sokat hallott macska is. Egy kis kikapcsolódás neki se ártana szerintem. Hmm, ez nem is tűnik annyira rossz ötletnek.


■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit



**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Hétf. Dec. 03, 2018 10:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

-Miii? Hogy én, apa? Pfff, ne nevettess! - kérem ki magamnak a dolgot, bár érződik a hangomon, hogy mennyire nem gondoltam komolyan ezt az egészet. Már csak elképzelni is, ennyi idősen, hogy én? Apuka? Te jó ég, kizárt... Még elképzelni se tudom, jelen helyzetben meg pláne.
- Szép is lenne, ha beelőznélek, szóval ne reménykedj. Hölgyeké az elsőbbség. - meg az idősebbeké, de egy nőnek ilyet csak nem illik már mondani, úgyhogy marad némi szemtelenkedés, aztán reménykedek, hogy nem kapok a fejemre, ha találkozunk.
- Tényleg nem? - kérdezek vissza némileg elbizonytalanodva, mert az igazat megvallva, én már végképp nem emlékeztem rá, de valahogy az elmúlt hónapok alatt már olyan magától értetődővé vált, hogy Elmira a lakótársam... valahogy már a kezdeti kényelmetlenségek is rég elszálltak, akármennyire is furcsa volt eleinte, hogy egy lánnyal lakok egy fedél alatt, mostanra tök jól megszoktuk.
- Hát, az, hogy rám, az némi túlzás, de volt már rá példa, hogy bedobta a szennyesemet a mosógépbe, vagy épp főzött nekem, mire hazaértem, szóval tisztára jó fej. - persze ha épp fordítva jött ki a lépés, én is ugyanúgy megcsináltam ezeket neki is, ha épp elhavazódott a munkával. Ha már mindketten idegenekként csöppentünk ebbe az országba, jó érzés volt tudni, hogy legalább a lakótársunkra számíthatunk, ha úgy van. Még ha nem is mindig értjük a másiknak minden szavát, vagy hogy épp mit akar a tudtunkra adni.
Na de majd máskor ábrándozok arról, milyen király lakótársat sikerült kifognom, most inkább sietve kapom magamra a kabátomat, hogy már induljak is a megbeszélt helyre, elvégre ilyen karácsonyi forgatagban még az is idő lesz, mire egyáltalán a nővérem nyomára bukkanok.
Szerencsére nem rejtőzködik, és nem is fagyott át annyira, hogy valami kávézóba betelepedjen az érkezésemig, így egész hamar sikerül kiszúrnom a tömegből, némi integetést követően pedig oda is sietek hozzá, hogy viszonozzam az üdvözlő puszikat, meg én is megöleljem. Még mindig olyan hihetetlen, hogy van egy testvérem! Még ha csak félig is az...
- Hogy én? Ne mááár! - húzom el a számat - Amúgy van órám, valahol, csak néhány hónapja lemerült benne az elem, aztán azóta se szántam rá magam, hogy kicseréltessem. És amúgy se késtem olyan sokat... vagy igen? - nézek rá megszeppent tekintettel, mint ha tényleg ezen múlna az úriember minősítésem. Ennek ellenére még lehet az valaki, nem?
- Épp ideje volt már! De ezt úgy mondod, mint ha egész nap a szobádban gubbasztanál... Ilyen sok a munka? Vagy tényleg otthon ücsörögsz? Történt valami? - faggatózok, mert ha jól rémlik a hírekből, a Fournier család egész sokszor képviseli magát a fontosabb eseményeken. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindegyikre mennie kell a nővéremnek is, valószínűleg én se rajonganék az ilyesmiért, de attól még furcsa.
- Nos, az egyik Elmira, a portugál lakótársam, akivel már annyira boronáltál volna a telefonban... és őt ismerve szerintem előbb gömbölyödne sok sütitől a pocakja, mint mástól, abból kiindulva, hogy milyen sokat viszek haza... A másik meg Julie lenne, a kolléganőm. A sütiket ő is szereti, bár gondolom nem meglepő, ha ő is a cukrász szakmát választotta... jut eszembe, hozhattam volna neked is valamit. Ne haragudj, hogy elfelejtettem...- húztam el a számat, na de majd legközelebb, dupla adagot, minimum! - Van kedvenc sütid? - kanyarodtam el megint a témától, nem szándékosan, pusztán a szokásos szétszórtságomról volt szó, miközben Pandorába karolva sétáltunk a kirakatok előtt, a tekintetem pedig hol az üveg mögött pihenő holmikon, hol pedig az ő arcán pihent.

■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit



A hozzászólást Riordan Carvey összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 04, 2018 8:42 pm-kor.
avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
81
● ● karakter arca :
KJ Apa


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Dec. 04, 2018 7:15 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

- Miért is lenne szép? A szerelem nem kor függvénye, de ne aggódj, nem leszel mostanság nagybácsi, hogy gyakorolhass a sajátodra. – még a szemeimet is megforgatom közben. Nincs a láthatáron szerelem, meg egyébként se érzem úgy, hogy teljes mértékben bárkit is a bizalmamba tudnék fogadni. Legutóbb se lett jó vége. Egykoron álmodtam arról, hogy családom legyen, de mostanság? Néha csak úgy érzem, hogy azt kutatom miként is éljek túl minden egyes új napot ebben az új életemben. Tisztában vagyok, hogy örülnöm kellene, amiért kaptam még egy esélyt, de nem megy mindig.
- Ühüm, jó fej. Gondolom csinos is… - játékosság könnyedén kicsendült a hangomból, meg az is, hogy mire is gondolhatok. Egy dolgot bántam, hogy nem láthattam a féltestvérem arcát. Ismertem már annyira, hogy tudjam zavarba lehet hozni őt az ilyen témákkal, de pontosan emiatt imádtam annyira szívni a vérét ilyenekkel. Szerencsére viszont tudta, hogy imádom és nem is gondolom komolyan egyik dolgot se, így nem kellett félnem attól, hogy netán megsértődik rajta.
Melegünk ma se lesz, az már biztos. A tél egyre inkább kezdett beköszönteni, a karácsony közeledtét meg nem csak a feldíszített és kivilágított város adta a tudtunkra, vagy mindenhonnan felcsendülő karácsonyi dalok, hanem az utcán terjengő illatok is, ami a közeli vásárról sodort ide a szellő. Az utcavégén lévő téren már elkezdődött a kirakodóvásár, muszáj lesz azt is megnéznünk. A kezemet kabátom zsebébe csúsztattam, míg vártam a titkomra, otthon senkinek se beszéltem arról, hogy ismerem a titkukat és van egy féltestvérem. Jobbnak láttam azt, ha megvédem őt, mielőtt az állítólagos apám esetleg ártani akartan neki. Ezért is lenne jó, ha inkább elszökne velem karácsonyra. Legalább kicsit jobban megismerhetnénk a másikat és még esélyesen jól is éreznénk magunkat távol a várostól, a giccses parádéktól. Mosolyom azonnal őszinte lesz, ahogyan megpillantottam őt a tömegben és ölelésembe zárhattam jó testvérhez híven.
- Még nem lett belőlem jégember, így esélyesen nem eleget. – összeborzolom a haját, ha nem viselt sapkát, hogy utána belé karolhassak a hömpölygő bámészkodott közepette, akik szintén jöttek megcsodálni a díszes kirakatokat és a portékákat. – Itt van most nálad, mert elfelejtetted kivenni a táskádból, vagy ne is reménykedjek benne? – ha itt van nála, akkor nézhetünk most is bele elemet. Szívesen elmegyek vele óráshoz, meg ki is fizetem. Biztosan sokat jelenthet neki az az óra. Lehet még apukánktól kapta. Ez pedig kicsit szomorúsággal tölt el, hiszen míg ő ismerhette, addig Panda soha nem ismerhette a valódi édesapját.
- Dolgoztam és mostanság sokat voltam az irodámban is, meg megbeszéléseken is. – kezdek bele, de valahogy nyoma sincs a lelkesedésnek. – Te mindig is tudtad, hogy cukrász akarsz lenni? – pillantok rá kérdőn, azt meg érezheti, hogy nem véletlen kérdezem. Tudom, hogy nem erről kéne beszélni, de kivel beszélhetném meg a kételyeimet, ha nem vele? Ő áll legközelebb hozzám jelenleg az (új) családomból és benne megbízom.
- Ezek szerint fel akarod hizlalni, hogy leplezhesd a nyomaitokat? Cseles vagy öcsi. – kuncogtam jókedvűen és sietve nyomtam puszit az arcára, mielőtt túlzottan komolyan venné. – Mit szeretnek? Van már valami fogalmad, hogy mit keressünk vagy teljes a tanácstalanság? És ezek szerint, akkor még egy nyelvet meg fogsz tanulni? – utalok itt arra, hogy a lakótársa más nemzetiségű. – Meg egyébként is, hogy találtatok ti egymásra? – nem törődtem azzal, hogy mennyire félreérthető, vagy mennyire nem a kérdés, hiszen most csak arra céloztam, hogy keveredtek ők ketten egy lakásba és lettek végül lakótársak? – Semmi baj, majd veszünk valami finomságot és italt a vásárban. – játékosan kicsit meglöktem a vállát, hogy nekem nehogy emiatt szomorkodjon, mert elfelejtett sütit hozni.
- Jöhet bármilyen édesség, de ha választani kéne, akkor lehet a Mille-feuille lenne az aranyérmes. Neked? – nézek rá kíváncsian, miközben az egyik kirakat felé húzom kicsit, mert annyira gyönyörűen feldíszítették. S ahogy látom ezt saját kezűleg csinált fatárgyakat árul. – Valami ilyesmi? – mutatok egy-két gyönyörűen megcsinált dobozkásra. Lehet benne ékszert tartani, de akár mást is. Hmm, akár teafüveket is és hasonló dolgokat.


■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit



**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Kedd Dec. 04, 2018 9:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

- Meg a gyerek se függ a szerelemtől, ha már témánál tartunk, de ettől függetlenül nem szerepel az apaság a rövidtávú terveim között. - a szerelem az jöhetne mondhatni, bár tanulva a legutóbbi esetből, az ember sosem lehet elég óvatos. Jó, persze, elég kicsi a valószínűsége, hogy amint találkozok életem szerelmével, megint, másnapra ő is elhalálozzon, de azért mégis...
- Hát, nem lehet oka panaszra. - bököm ki néhány másodperccel később, rákvörös fejjel, miután magamban szép lassan elszámoltam tízig. Tény, hogy a vállamig sem ér a kis Pöttöm Panna, de igazából lány létére ezzel sem volt különösebb gond. Pasiként azért kicsit ciki lenne, ha alulról súrolná az 1.60-at... De miért is ilyenekről csevegünk, amikor nem ezért hívtam?!
Szerencsére azért gyorsan a lényegre is térünk, majd miután megbeszéltük, hogy hol és mikor találkozzunk, búcsúzok is - nem sokkal később pedig már őt keresem az utca forgatagában.
- Hééé! Fogadni mernék, hogy ennek te sem örülnél! - igazgatom meg a hajam tettetett sértődöttséggel. Nem hordok sapkát, mert nem szeretem, tiszta hülyén áll a hajam utána, erre tessék! Sapka sem kell... mire nem jó egy testvér?
- Otthon van... A táskából nem felejtettem el kivenni, pont, hogy visszatenni inkább, hogy elvigyem egy óráshoz, vagy tudjam, milyen elem kell bele. - tártam szét a kezeimet, mert ez sajnos most nem nyert. Talán majd máskor sort kerítünk rá, ha nem felejtem megint a komód tetején azt a kis időmérő masinát.
- Mondanám, hogy ez nem hangzik túl izgalmasan, de... belegondolva, hogy a Louvre-ban dolgozol, egyből ilyen álom-munkahely hangulata lesz a dolognak. Vagy nagyon nem az? - pillantottam felé óvatosan, miközben megindultunk a sétáló utcán, amikor pedig meghallottam a kérdését, csak szélesen elmosolyodtam, sőt, aprót nevettem is rajta.
- Hááát, kissrácként még űrhajós akartam lenni. Aztán rájöttem, hogy majdnem minden korombeli az akart lenni, úgy meg egyből nem volt olyan érdekes... Utána hivatásos táncos akartam lenni sokáig, de az meg a sérülésem miatt hiúsult meg, úgyhogy a cukrászat volt a következő a listán. Miért?  Te mindig is azt akartad csinálni, amit most, csak csalódtál benne, vagy valami más álmod volt, ami meghiúsult? - kérdezek vissza kíváncsian, mert mindkettő benne van a pakliban, és nem tudom, hogy pusztán érdekli, hogy miért ennél a szakmánál kötöttem ki, vagy valami más oka is van annak, hogy csak így eszébe jutott a dolog?
- Olyan gonosz vagy, mondták már? - sandítottam rá, amikor már megint boronálni próbált minket Elmirával, de hogy is haragudhattam volna rá, amikor tudtam, hogy csak cukkol vele? A puszi után már én se bírtam megállni a vigyorgást, és ha nem lett volna rajta ilyen vastag téli kabát, valószínűleg némi oldalba bökdöséssel viszonoztam volna a kedvességét.
- Elmira szereti a kutyákat, meg olyan kis laza, talpraesett, mindig vidám teremtés, Julie meg... hát, a reggeli kávéja előbb jobb, ha hozzá se szólsz, mert keresztbe lenyel. Ő meg inkább az a precíz, kimért, maximalista, munkamániás típus. Egyébként teljes a tanácstalanság, és nem, nem terveztem még egy nyelvet elsajátítani... egyelőre annak is jobban örülnék, ha a francia jobban menne. - mondjuk ahhoz képest, hogy amikor ide érkeztem, hogy ment, nagyságrendekkel jobb vagyok most, de na, azért nem nehéz rájönni, hogy nem ez az anyanyelvem, már csak az enyhe akcentusom alapján sem.
- Hogyan is volt? Úgy, hogy cefet drágák az albérletek, aztán sokkal többet tudsz megspórolni a hónap végére, ha valakivel felezel a költségeken. Nekem is kapóra jött, neki is... - vontam vállat, mert igazából ez volt a fő ok. Az meg mellékes, hogy mindketten külföldiek vagyunk, legalább abszolút átérezzük egymás napi szerencsétlenkedéseit a francia fővárosban.
- Rendben, engem meggyőztél. - csaptam le az ajánlatra lelkesen, miközben viszonoztam ezt a vállal lökdösődős dolgot, és eltöprengtem egy pillanatra a válaszon - Otthon mondjuk nincs olyan széles választék sütikből, mint itt, de az almás pite az örök kedvenc. - osztom meg vele, az ő kedvencét pedig gyorsan el is raktározom a memóriába, hogy tudjam, mivel kell készülni, ha úgy adódik. A kirakat előtt megtorpanva pedig én is a faragott dobozokat kezdem nézegetni, töprengő tekintettel, ahogy megpróbálom elképzelni egyik, majd másik lányt, mit szólnának hozzá...
- Egynek nem rossz, de azért még nézzünk körbe. Ha rögtön az első tetsző valamit megvenném, tuti, hogy két kirakattal arrébb találnék valami sokkal szuperebbet, és megbánnám a dolgot. - gondolkoztam hangosan, miközben tovább húztam a nővéremet a következő üzlet felé.
- A gyertya meg a csoki túl sablonos lenne, mi? Vagy inkább félreérthető? A plüssfigura lenne a sablonos? - morfondíroztam hangosan.

■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
81
● ● karakter arca :
KJ Apa


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Szer. Dec. 05, 2018 4:50 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

- Ezek szerint felelőtlennek tartasz, vagy inkább csak felkészítesz arra, hogy bármikor nagynénivé válhatok, mert olyan nagyvilági életet élsz? – tisztában vagyok azzal, hogy nem kell hozzá szerelem. Sőt, sokszor úgy valahogy könnyebben összejön, amikor az emberek nem akarnak babát, de hirtelen akkor se tudtam, hogy pontosan mire is akart célozni azzal, amit mondott. Vagy szimplán csak megint én gondolnám túl az egészet?
Szívesen tovább faggatnám őt és kínoznám, de inkább hagyom, hogy a lényegre térjünk és megbeszéljük, hogy pontosan hol és mikor is találkozunk. Még a végén nem akarna találkozni velem, ha így folytatom. Majd inkább személyesen, úgy legalább nehezebb lesz elmenekülnie.
- Nekem nem sokat számítana. – rántom meg a vállaimat ártatlan arccal, miután kifejezte, hogy mennyire is nem tetszik számára az, hogy összeborzoltam a rókákhoz hasonló haját. – Egyébként is hordhatnál sapkát. Hideg van és ki fog hullani idő előtt a hajad, vagy csak túlzottan megfázol.  – váltok át máris az aggódó nővér szerepére. Nem szeretnék újra kórházba járkálni, mert most ő kerül oda. Nem szeretem még mindig azt a helyet, ott kezdődött az egész új életem, amit a mai napig nem tudtam teljesen megszokni.
- Akkor majd ha legközelebb megyek, mert meghívsz végre magadhoz, akkor elcsenem és kicseréltetem benne az elemet, mielőtt a porcicáké lenne a karórád. – sejtettem, hogy nem csak egy sima óra alatt, hanem esetleg apáé, de biztosra se vehettem a feltételezést. De nem ez lenne az első alkalom, amikor apáról fiúra szállna.
- Tisztában vagyok vele, csodálatos hely és megannyi titkot őriz, amit így még inkább megismerhetek, de nem tudom… - hangom egyre halkabb lesz, mint aki nem csak azt nem tudja, hogy mi lehet a baj, hanem azt se, hogy mit is kéne mondani. Egyszerűen csak mostanság nem villanyoz fel az új életem ezen része se. Hiányzik a régi pörgős élet, de azt is tudom, hogy az már örökre a múlt lesz.
- Milyen tánc? – csapok le a dologra, mert nem rémlik, hogy ezt valaha említette volna. Sajnáltam, hogy részben az ő álmai is süllyesztőbe kerültek. Mosollyal az arcomon pillantok rá, hiszen legalább valami az álmai közül teljesült és nem csak kényszerből lett cukrász.- Ezek szerint te meglelted az álmaidat és részben aszerint is élsz. Ez remek dolog. – nem gúnyosan ejtettem ki a szavakat. Tényleg örültem annak, hogy ő legalább szereti azt, amit csinál. Biztosan azt se lehet másképpen csinálni, csak szívvel és lélekkel, mert különben nem lesz olyan finom a sütemény. – Ez bonyolult, ha azt mondanám, hogy egyszer azt csináltam, ami az álmom volt, de megfosztottak tőlem, akkor azt lehinnéd? Még akkor is, ha többet nem mondhatnék, vagy nem magyarázhatom meg? – nézek rá kérdőn, mert nem akarom a frászt hozni rá. De lehet, ha egyszer el is mondanám, akkor itt kéne, legalább lenne esélye elszaladni.
- Most miért? Nem csináltam semmit se. – ártatlanul néztem rá, mint akinek tényleg fogalma sincs, hogy mi rosszat is mondott vagy tett.
- Ezek szerint akkor pontosan két ellentétről van szó. Ez nem lesz egyszerű, de biztosan találunk nekik valamit. Tényleg, ha ő a kutyákat szereti, akkor neki az van, neked meg macskád és még is jól kijönnek egymással? – nem minden esetben utálja egymást a két állat, de azért gyakran igen. S ha ők meg csípik egymást, akkor egészen találó, hiszen a gazdáig is egészen különbözőek lehetnek, mégis remekül kijönnek az eddig hallottak alapján. – A franciád meg egyre jobb, nincs miért aggódni. – tettem még hozzá sietve biztatásként. Tényleg sokkal jobban beszélte, mint pár hónappal ezelőtt.
- Hééé, ne terelj. Nem erre a nyilvánvalóra voltam kíváncsi, hanem arra, hogy miért pont ő? Mármint biztosan megannyi lakótársat találhattál volna, ti meg teljesen másabb kultúrából is jöttetek és előtte nem ismertétek egymást. Egyszerre akartátok kivenni a lakást, vagy? – kíváncsiskodtam egy sort, mert tényleg érdekelt, hogy két ennyire idegen mégis hogy bukkant ugyanarra a házra. Öcskösé lett előbb és utána keresett lakótársat, vagy igazából egyszerre váltak a ház részesévé?
- Ha gondolod, akkor karácsonyra csinálhatok neked. Nem mondom, hogy olyan remek lesz, mint otthon szoktál enni, vagy mintha te csináltad volna, de szívesen készítek neked. –dobtam be ötletnek, mert nem hiszem, hogy neki is sok kedve lenne az őrült családommal együtt ünnepelni. Nekem se sok kedvem van. Így legalább lenne egy okom arra, hogy miért is ugrom be hozzájuk.
- Persze, nem is mondtam, hogy azt vedd meg, inkább csak arra céloztam, hogy ilyesmi nem lenne jó? – javítottam ki a korábbi félreérthető megnyilvánulásomat. Lassan végül tovább sétáltam én is még mindig belé karolva. – Miért netán valamelyik büdi, de nem mersz szappant adni neki vagy csak ennyire nem akarsz kreatív lenni? – adtam igazat neki, hogy az eléggé sablonos lenne. Az elejét meg én se gondoltam komolyan. – Hmm, esetleg nincs valami olyan dolog, amit nagyon szeretnek, vagy sokat beszéltek? – az is segíthetne abban, hogy még is mit is keressük a lányoknak.

■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit



**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Dec. 16, 2018 9:16 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

- Hogy mi? Nem, dehogy! Nem azért mondtam... - javítom ki gyorsan magam, mielőtt még sértődés lenne belőle, ám amit utána mondd, azon meg akaratlanul is felnevetek - Én, meg a nagyvilági élet? Hát, nővérkém, ha te is olyan nagyvilági életet élsz, mint amilyet én, akkor azt hiszem, kihalásra van ítélve a vérvonalunk. - tettem hozzá poénkodva, és azt hiszem, ebből az is egyértelmű lehetett számára, hogy nem egy nagy Casanova az öccse. Mondjuk azok alapján, ahogy visszakérdezett, őt se mondanám annak, aztán maximum tévedek. De most van fontosabb dolgunk is, így hát gyorsan egyeztetünk, aztán nem sokkal később élőben is folytathatjuk egymás cukkolását.
- Jó, mondjuk miután kimondtam, én is rájöttem. - ismerem be, miközben megpróbáltam valami elfogadható formába igazgatni a hajamat. Elég az, hogy vörös, ne álljon mellé még úgy, mint valami madárfészek!
- Ha hideg lesz, akkor majd hordok, de egyelőre még nem vészes. Túlzottan nem szeretem. - teszem hozzá, ettől függetlenül van az a mínusz, amikor én is sapkát húzok. Egyelőre még megvagyok nélküle is, hajam is van elég, majd melegít az. Igaz, nem olyan göndör, mint Pandoráé, de ha olyan lenne, akkor lehet inkább vágatnám hetente, és döntenék a sapka mellett. Neki jól áll, én inkább bele se akarok gondolni, nekem milyen röhejes lenne.
- Oké, oké... tudom, ideje lenne már arra is sort keríteni. - sóhajtok, mert.. én tényleg meg akartam már hívni korábban, de valami mindig közbe jött. Vagy Elmirát nem akartam ilyesmivel zavarni, vagy nekem szakadt a nyakamba a munka, vagy a cicával rohangáltam dokihoz, mert lebetegedett. De ami késik, nem múlik!
- Hát, ha te nem tudod, akkor kinek kéne? Ott már nagy a baj. Nem lehet, hogy csak átmeneti? Történt valami mostanában, és azért? - gondolkozok hangosan, hátha sikerül kiderítenünk, hogy miért van nála ez az egész, igaz, úgy tűnik, amikor meghallja, hogy táncoltam, egy szempillantás alatt feledkezik meg a saját problémáiról.
- Sztepptánc. Pontosabban ír sztepptánc, még nem meséltem róla? - kérdezek vissza csodálkozva, hisz a legtöbb ismerősöm tudja róla, hogy szeretem, ha az időm engedi, szabadidőmben el is szoktam járni egy helyi társulathoz gyakorolni. Igaz, ezt az utóbbi időben időhiány miatt eléggé elhanyagoltam.
- Igen, valami olyasmi. - mosolyodok el, mert lehet, hogy sosem leszek világhírű cukrász, vagy nem futok be nagy karriert, de szeretem csinálni, és azt hiszem, ez a lényeg.
- Hát, elhinni elhinném, mert miért ne hinnék neked, de érteni nem sokat értenék belőle, az biztos. Miért ennyire bonyolult? - kérdezek rá értetlenül, hisz akármennyire is töröm a fejem, nem tudom elképzelni, hogy miről lehet szó - amihez valószínűleg az is közrejátszik, hogy csak nemrégiben szereztünk tudomást egymás létezéséről, ebből kifolyólag pedig nem is nagyon ismerjük egymást. Ha meg sejteném, hogy valójában miről van szó...
- Tudod, a temperamentumos mediterrán mentalitás, meg az ír közvetlenség... talán annyira nem is ellentétes a kettő, leszámítva, hogy ő kutyás, én meg macskás. - gondolkoztam hangosan, miközben fel sem merült bennem, hogy ezzel is csak a nővérem szavait támasztom alá, hogy milyen jól kijövünk egymással. Mondjuk eddig tényleg nem volt bajunk a másikkal, az tény, ami pedig a francia nyelvtudásomat illeti, csak hálásan elmosolyodtam.
- Nem tudom, oké? - tártam szét tanácstalanul a kezem - Mert le voltam égve, mert sürgősen kellett egy lakótárs, mert ő volt az első aki jelentkezett, és még normálisnak is tűnt mellé? - vonom meg a vállam, mert magam sem tudnék válaszolni, hogy pontosan melyik mennyit nyomott a latba. A lényeg, hogy a végeredmény nem okozott csalódást, jól elvoltunk a nyelvi különbségek ellenére is.
- Szuperül hangzik! - vigyorodtam el, mert oké, hogy cukrász vagyok, de attól még nagy öröm az, ha valaki nekünk készít valami süteményt, úgyhogy hülye lennék elszalasztani a lehetőséget, pláne, ha ezzel együtt a nővérem szakácstudományát is megismerhetem.
A megjegyzésére csak bólintottam, miközben tovább sétáltunk a kirakatokat nézegetve, de azt már látom, hogy jól tettem, hogy őt hívtam segítségnek. Még ha nem is lesz egyszerű menet ez az ajándékvásárlás.
- Nem, dehogy! De olyan jópofa kézműves szappanokat lehet már kapni egy csomó helyen, illatosak, meg minden. Hmm... - töprengtem el, miközben próbáltam felidézni valami használhatót, de nehezen ment.
- Hát, Elmira mindig bosszankodik amikor a konyhaszekrény felső polcára pakolok valamit... vegyek neki olyan kis szobai létrát, hogy elérje azokat is? - vigyorodok el, bár szerintem ha meglátná, azzal csapna agyon a mediterrán temperamentumával - Julie meg szabadidejében szeret zumbázni járni, bár az meg nekem kínai, nem tudom, neked mond-e valamit. - néztem rá tanácstalanul, várva, segítettek-e nekik az új infók.

■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
81
● ● karakter arca :
KJ Apa


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Pént. Dec. 28, 2018 2:51 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

- Nem vagyunk tenyészállat. – dorgálom meg kicsit, mert soha nem szerettem, ha embereknél is így mondják a dolgot. Még akkor se, ha tudtam nem akart semmi rosszat se mondani. Ahogyan közrejátszott az is, hogy nem akartam erről bővebben beszélni. Túlzottan is kényes volt, miként is szerethetnénk bárkit is őszintén, ha valójában soha nem lehetek teljesen őszinte az illetővel?!
Szerencsére hamar a lényegre tértünk és meg is beszéltük, hogy mikor bosszantjuk tovább egymást, de már inkább személyesen.
- Miért? Netán ront a beállított hajadon? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet, mert szerintem a sapka kérdés pont nem olyan volt, hogy szeretjük, vagy nem, vagy szimplán mi lesz a hajunkkal. Sokkal fontosabbnak kéne lennie az egészségnek az emberek szemében is, de sajnos nem így volt. A féltestvéremnek meg csak nem mondhattam meg mit tegyen, mégis csak felnőtt ember, de attól még az arcomról leolvashatta, hogy nem értek vele egyet. Már most is elég hideg van.
- Valahogy úgy, mert azt megértem, hogy te miért nem jössz gyakran. Fordított helyzetben lehet én se jönnék annyira vidáman és önként a sátán házába – utaltam itt az állítólagos apámra -, de én attól még megnézném, hogy merre is tengi-lengi az életét az öcsém. Gondolom annyira szörnyű nem lehet, meg a fordulás se lehet nagy.. – pláne, ha van egy lakótársa, aki történetesen nő. Az se baj, ha még mindig nem ismerem a sokat emlegetett hölgyeményt, de legalább tudnám azt, hogy a bátyám jó helyen lakik és nem kell érte aggódni. Már az is sokat számítana. Lehet a végén inkább beköltöznék én is hozzájuk, legalább elkerülhetném az otthoni diliházat.
- Különösebben nem történt semmi se, csak azt érzem, hogy nem vagyok boldog és nem szeretem teljesen csinálni. Őrültség mi? – keserűen nevettem el magam, még a fejemet is megingattam. Nem tudom, hogy mi ütött belém, lehet tényleg csak átmeneti dolog az egész és pár nappal, vagy héttel később megint minden rendben lesz, mert mégis mit tehetnék? Nem mehetek vissza rendőrnek.
- Lehet már másoknak eldicsekedtél vele, de engem valahogy kihagytál abból a körből. Miért hagytad abba, vagy még mindig szoktál táncolni? – csaptam le máris a témára, mert nagyon is érdekelt. Biztosan ügyes lehet benne, meg a vérében van, nem?
Habozok, amikor visszakérdez. Felelnem kellene, de nem tudom, hogy mit mondhatnék. Vajon ebben létezik határ? Lenne olyan, aki képes elfogadni, vagy az élet összesodorhat olyannal, aki járt már hasonló cipőben, mint én? Aki megértené a kételyeimet, a félelmeimet?
- Valaha gondolkoztál már azon, hogy létezik-e második esély? Vagy ha meghalunk, akkor mi lesz velünk? – nem válaszoltam a kérdésére, de addig nem is tehettem meg, míg nem tudtam miként is vélekedik ezekről a dolgokról. Lehet, hogy jobb lesz, ha soha nem tudja meg. Melyik önzőbb dolog? Örökre hallgatni, vagy magunkkal rántani ebbe a titkokkal teli életbe? Jó kérdés.
- Akkor ezek szerint már van egy kutyátok is, vagy egyelőre csak a macskád az egyeduralkodó? – néztem a tesómra érdeklődve, miközben figyeltem az árusokat is és próbáltam a figyelmetlen embereket kikerülni, mielőtt az egyik fellökne.
- Hééé, nyugi. Nem tudtam, hogy ez ennyire kényes téma. Vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit se. – emeltem fel védekezően a kezeimet, mielőtt még megpróbál keresztbe lenyelni, mert rámertem kérdezni, hogy miként is keveredett össze azzal a lánnyal, vagyis miért ő lett a lakótársa.
- Amit az emberek kb. soha nem használnak fel pontosan emiatt, amit mondasz te is. Ez a baj a nagyon szép gyertyákkal is, hogy általában mind díszként végzi. – rántom meg a vállaimat, megigazítom a sapkámat és még a kesztyűmet. Még hogy nincs eléggé hideg. Lehet ahol ő élt régebben még keményebbek a telek, ki tudja, de… de számomra akkor is hideg volt.
- Ha ki akarod váltani a haragját, akkor biztosan jó ötlet lenne. Ezek szerint annyira pici? – tudom, hogy nem mindenki nő magasra. Én se érek el mindent, de akkor ezek szerint ő még nálam is kisebb lenne? – Nincs valami hobbija? – lehet úgy könnyebb lenne bármit is vásárolni, ha tudnánk, hogy mit is szeret csinálni. – Mond, de nem hiszem, hogy azzal kapcsolatban kéne venni valamit. Valami más, amit szeret? Esetleg ékszereket nem szokott hordani? – bármelyik lány, hiszen itt különlegességeket is lelhetünk. Ezért is szeretem ezeket a vásárokat, az ár meg nem lehet akadály. Szívese beszállok a költségekbe.

■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit



**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Dec. 30, 2018 4:09 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

- Nincs beállítva, de nem szeretem, amikor a sapkától lelapul. - vallom be sóhajtva, mert látom, hogy addig úgy sem fog leszakadni a témáról, amíg nem kap valami elfogadható választ. Isten őrizz, hogy zselézzem, vagy hasonló, még nyáron se, nem hogy télen, maximum néha fésülködni szoktam amikor hosszabb, azt se mindig... de valahogy a sapkával sosem voltam jó barátságban. Egyébként sincs még olyan hideg szerintem, hogy kéne, mert biztosra veszem, hogy vannak azok a mínuszok, ahol már én sem vacakolnék ilyesmiken.
- Hát... mondjuk nem mondanám, hogy olyan nagy a rend, de most nem is olyan vészes a helyzet.  De rendben, akkor majd legközelebb nálam koccanunk. - adtam be a derekamat, nem mint ha olyan nehéz lett volna meggyőzni... viszont akkor már csak puccba kéne vágni a házat, vagy... inkább hagyni? Legalább tudja, hogy mi az átlagos helyzet nálunk.
- Mehetnék én is igazából hozzátok, de hogy magyaráznám meg a többieknek, hogy mégis ki vagyok, vagy miért kereslek? Jó estét, a nővéremet keresem, itthon van? - akár beszélt rólam a rokonainak, akár nem, vicces - vagy éppen kínos - szituációk tömkelegét keltené, az biztos.
- Azt azért nem mondanám, hogy őrültség, időről időre előfordul, hogy hatalmába keríti az embert ilyesfajta érzés. - volt nekem is hasonló korszakom, amikor egyszerűen semmi sem volt jó, meg nem találtam a helyem, de szerencsére azon már sikerült túllendülni, remélem, hogy nála sem tart sokáig. Elég pocsék érzés, azt meg kell hagyni.
- Nem szoktam dicsekedni vele. - vontam vállat, mert ez volt az igazság - Szoktam, de csak hobbi szinten, bár mostanában azt is eléggé elhanyagoltam, annyi volt a munka így karácsonyhoz közeledve, hogy egyszerűen nem fér bele az időbe, meg energiám se sok volt hozzá. Egyébként egy baleset miatt, néhány éve eltörtem a lábam, aztán azóta nem bírja úgy a terhelést. - vallom be. Valahol sajnálom, de igazából így, hogy helyette itt a cukrászat, egész jól alakult a történetem, úgyhogy panaszra semmi okom. Sőt, talán a cukrász szakma egy fokkal kiszámíthatóbb meg nyugodtabb is, mint a tánc.
- Hát húha... - kerekednek el a szemeim a hirtelen témaváltása kapcsán, közben pedig töprengve a hajamba túrok - Ez aztán jó kérdés. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy még sohasem gondolkoztam rajta, de nem tudom. Ha korábban megkérdezték volna, hogy hiszek-e a lélekvándorlásban, akkor valószínűleg kinevettem volna az illetőt, de azok után, ami nem sokkal az ideköltözésem után történt... maradjunk annyiban, hogy sokkal inkább hiszek benne, hogy létezik. De hogy jutott ez most eszedbe? Apa miatt kérdezed? - bizonytalanodtam el egy pillanatra, kérdő tekintettel várva a válaszát, vagy nála annyira rossz a helyzet, hogy esetleg megfordult a fejében, hogy... nem, az nem lehet!
- Huhh, hát állandó kutyánk nincs, legalábbis tudtommal egyik sem Elmiráé, csak kutyasétáltatóként foglalkozik, meg talán menhelyen is besegít, szóval elég gyakran állomásozik nálunk a macskán kívül más négylábú szőrmók is. de Cendre az egyeduralkodó. - tudja, hogy van egy macskám, annyira gonosz csak nem lenne, hogy képes odaköltöztetni egy kutyát! Vagy igen? Nem, Elmira nem olyan.
- Nem kényes téma, csak így is cukkolnak már érte eleget. Néha irigylem Elmit, hogy kevésbé érti a nyelvet, legalább ezekből is kevesebbet hall. - ismerem be, talán ennek köszönhetően lett egy hajszálnyit indulatosabb a válaszom, mint az indokolt volt.
- Oké, meggyőztél. Akkor nem lesz gyertya. Bögre? Ahhoz mit szólsz? - kérdeztem vissza kapásból, mert az is lehet szép, de a mindennapokban is tudja használni az ember.
- Ha ezt most hallaná, biztos kikérné magának, de jah, eléggé. Úgy egy fél fejjel lehet alacsonyabb tőled? Kis minion, pláne ha portugálul kezd halandzsázni, amiből egy mukkot se értek. - nézek a nővéremre, aki legalább egy fél fejjel alacsonyabb, mint én, maximum a haja miatt nem tűnik annyinak, de Elmira? Szerintem még a vállamig sem ér.
- Huhh, hát táncolni szeret, azt tudom. Aki meg szeret táncolni az a zenét is szereti. De ha olyasmire gondolsz, rajzolni vagy festeni például nem sűrűn láttam még. - gondolkoztam hangosan, és most először kezdtem elbizonytalanodni, hogy ez az egész talán nehezebb lesz, mint sejtettem.
- Hmm, az ékszer nem rossz ötlet, Julie szereti őket. Mármint nem feltétlenül az ékszerbolti darabokat, láttam már ilyen kézműves példányokkal is munkába jönni. - idéztem fel az emléket - Szerinted olyanok vannak erre felé? - mondjuk eleve nem volt nagy tapasztalatom ékszerekben, én nem hordtam őket, szóval azt se tudtam, hogy egyáltalán milyen bódé felé lenne érdemes keresgélni. Eleve ékszerkészítőnél? Vagy a kerámiadolgoknál? Vagy a textileseknél?

■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit

avatar
● ● Posztok száma :
104
● ● Reag szám :
81
● ● karakter arca :
KJ Apa


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca •• Vas. Dec. 30, 2018 6:26 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Pandora &&  Riordan

Szavaira csak bólintottam és reméltem, hogy most hamarabb fogjuk egymást látni, mint az elmúlt időben. Mind a ketten eléggé elfoglaltak voltunk, meg esélyesen az is közrejátszott, hogy fel kellett dolgoznunk kicsit jobban azt is, hogy van egy testvérünk. Engem mindenképpen túlzottan is meglepett ez, de furamódon Rio sokkal közelebb állt hozzám, mint azok, akikkel mindennap össze voltam zárva a felébredésem óta ebben az új életben.
- Csak nyugodtan, de ha lehet egy kérésem, akkor a Fournier családfőnek mond. Akkor lehet végre elvinné a szívroham és a világon is eggyel kevesebb rossz ember létezne. – húztam el a számat. Így, hogy a családjába bekerültem egy-két dolgot megtudtam, de a legtöbb dolgot, hogy mikre is képes főként a rendőri múltamból tudtam. Nem egy nyomozás zajlott ellene, de soha egyik se volt sikerese. Sajnos. – Túlzottan kegyetlen lennék? Bocsánat, nem gondoltam komolyan. – részben igaz volt, részben nem, de az igaz volt, hogy senki halálát nem kívánnám. Legyen bármenyire is gonosz, megátalkodott és elveszett lélek.
- Lehet egy szép napon összecsomagolok és elmegyek világot látni. Akkor talán rájönnék arra, hogy mi is az, amit szívesen csinálnék. – rántottam meg a vállaimat. Nem annyira elképzelhetetlen ötlet tőlem. Mindig is szerettem volna bejárni a világot. Most legalább megvan hozzá a pénz is.
- Sajnálom, de szerencsére nem lett komolyabb bajod és a járásodon nem is látszik, hogy volt egy baleseted. Emiatt is szerencsés vagy, meg amiatt is, hogy teljesen akkor erről se kell lemondanod. Otthon szoktál gyakorolni vagy esetleg valami tánciskolában? – néztem rá kérdőn, mert minden érdekelt, amit tudni lehetett róla. A régi, a valódi életemben is mindig vágytam egy testvérre, de soha nem adatott meg. Igaz, a rendőrségnél kicsit olyanok voltunk, mint egy nagycsalád, de az mégse olyan volt, mint ez a kötelék. – Arra még nem gondoltál, hogy esetleg kicsiket taníts? Gondolom az nem lenne annyira megerőltető, de legalább azt csinálhatnád, amit szeretsz. – dobtam be egy újabb ötletet ezzel kapcsolatban. Nem mintha olyan nagy tapasztalatom lett volna ilyen téren, de maximum kijavít. Mindig tanul valami újat az ember.
- Sokszor eszembe jut, csak általában soha nem mondom ki. – pillantottam rá, majd sietve inkább az árusok portékáját figyeltem. Így legalább kevésbé olvasható le az arcomról, ha füllentek. – Nem, nem apa miatt. Biztosan célja volt azzal, hogy ezt rád hagyta. Lehet azt akarta, hogy ne maradj egyedül és remélte, hogy megkeresel. Nem tudom. Én soha nem ismerhettem őt. – kicsit szomorúan csendül a hangom, de sokkal inkább amiatt, mert eszembe jut az, hogy a szüleimet már soha nem láthatom, mint részben Pandora. Ez kész őrület. – Én csak.. nem is tudom. Majd talán egyszer elmondom, de esélyesen csak őrültnek gondoltál. Nem akarom elrontani a dolgokat. Majd egyszer, ha eljött az ideje. – próbáltam meg terelni a dolgot, pedig ott ült már a nyelvem helyén, hogy a világba ordítsam nem vagyok Pandora, de ahogyan máskor, úgy most se ment. Csak némaságba burkolództam és próbáltam elnyomni minden érzést, hiszen már soha semmi se lehet ugyanolyan már.
- Bevallom, hogy nem hittem volna, hogy ennyire macska párti vagy. Azt meg végképpen nem, hogy pont egy kutyabolond lesz a lakótársad. És képzelem egyelőre maximum átmenetileg kerül haza egy kutya, mire észbe kapsz, addigra meg már ő is állandó lesz, mint a te Cendre nevű macskád. – kuncogtam jókedvűen, mert ha a lány tényleg ennyire szereti a kutyákat, akkor nehezen tudom elhinni, hogy nem lesz később esetleg még egy lakója annak a háznak. Én biztosan nem sokáig tudnám megállni, ezért is van mind kettő, plusz van egy lovam is.
- Vagy lehet érti, de nem foglalkozik vele? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet, mert egy nő sok mindenre képes. Simán eljátssza a dolgot, hogy valamit nem ért. Ez is amolyan nőipraktikák közé tartozik.
- Megszokott, viszont nem rossz ötlet. Főleg, ha valami különlegeset lelsz. Biztosan itt is akadni fog egy-két gyönyörű darab.  – de az is lehet a végén teljesen mást fogunk venni. Sokszor megesik az emberrel, hogy valamit meglát és máris tudja, hogy neki az kell. Reméljük, hogy hasonló meg fog történni az öcsémmel is, mert ha nem, akkor még sok boltot kell majd bejárnunk mire találunk valami jót.
- Akkor már értem, hogy miért cukkolhatnak titeket. Biztosan nagyon édin néztek ki egymás mellett. – kuncogtam jókedvűen, de máris megadóan felemeltem a kezemet, hogy oké befejeztem. Nem akartam senkit se boronálni, csak a vérét szívtam és ezt szerintem ő is pontosan tudta.
- Értem, akkor majd meglátjuk. Hátha meglátunk olyat, ami szerinted neki is tetszene. Arra esetleg még nem gondoltál, hogy ne tárgyat vegyél neki, hanem valahova elmenjetek? Nem úgy mint egy pár, de mint barátok. – dobtam be még egy dolgot az ötletesládikóba. Főleg, ha ők ketten annyira jól kijönnek. Biztosan sok különleges előadás van ilyenkor decemberben is, vagy lesz januárban. Jegyeket akár most is meg lehet venni, vagy csak séta a közelben valahol, aztán beülni enni valahova vagy bármi hasonló.
- Szerintem biztosan találunk, itt mindig akadnak különleges ékszerek. – azzal a lendülettel együtt már magammal is rántottam, hogy ne csak álldogáljunk, hanem menjünk is.
- Azon gondolkoztam, hogy esetleg karácsonyozhatnánk együtt, vagy várhatnánk együtt az új évet. Van pár vidéki háza a családnak és szerintem akadna olyan, ahova akár elmenekülhetnénk a hétköznapok elől. Amolyan tesós kiruccanást tartanánk. Mit gondolsz? – fogalmam sem volt, hogy mennyire lenne kedve ilyenhez, vagy éppen miként is dolgozik, de egy próbát megér. Veszteni való nincs ebben.


■ ■ Zene ■ ■ nyamm ■ ■credit



**
avatar
● ● Posztok száma :
827
● ● Reag szám :
331
● ● Keresem :
My Mom && Him && My doctor
● ● karakter arca :
✶Morgan Crabtree (Emblu)


Témanyitás ✥ Re: Sétáló utca ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Ajánlott tartalom

Sétáló utca
Second Chance frpg
3 / 4 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-