Sétány padokkal
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 4:07 pm
Today at 2:39 pm
Today at 9:07 am
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
1
1
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
3
4
Oktatás
12
6
Média, művészet
9
5
Civilek
3
3
Elit
2
4
Törvényen kívüliek
1
3
Összesen
32
28
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Sétány padokkal •• Kedd Júl. 25, 2017 5:28 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

707
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Szer. Júl. 26, 2017 9:35 pm

Sün && Maë

Miért kell ennyi kis utcának lennie? Komolyan nem értem, hogy miként is tervezhették meg ezt a várost, mert hirtelen úgy éreztem, mintha egy labirintusba keveredtem volna és még a térkép se segített igazán. Tudom, manapság már van gps a telefonon is, de ahhoz előbb szerintem az kellene, hogy átváltsak itteni szolgáltatóra, mert akkor legalább fizetnék vagyont az internetért, ezért is tértem be egy kisboltba térképért, de hirtelen úgy érzem, hogy rosszat adtak el nekem és ezen nincs is rajta az a hely, ahol éppen állok. Lassan kifújtam a levegőt, majd a táskámban lappangó plüssre pillantottam.
- Azt mondták, hogy valóra váltod az álmokat, de hirtelen úgy érzem, hogy még a hotelig se találnék vissza, pedig nem vagyok szőke. – a végére pedig nem csak az emberek néztek rám furán, hanem még a szél az arcomba is nyomta a térképet, mire csak bosszúsan próbáltam kicsit összébb hajtogatni. Újra lassan kifújom a levegőt és az utcára kiszűrődő zenére koncentrálok. Pár pillant erejéig lehunyom a szememet és hagyom, hogy a zene megnyugtasson és átjárja a lényemet.
- Nos, ha már a térképpel nem megyek semmire se, bár nem is értem minek néztem, hiszen azt se tudom merre kellene menni, hogy megtaláljam Sün-t, akkor szerinted merre? Előre, jobbra, vagy balra esetleg? – kérdeztem meg tőle, ha már úgyis egy elágazásban dekkoltam. Az emberek pillantása meg nem túlzottan érdekelt, hiszen manapság már sokan beszélnek magukban, nem? Én se beszélten olyan hangosan, inkább még a fülemet is bedugtam, hogy azt hihessék esetleg a dal szövegét tátogom, vagyis suttogom. Még se szokás az, hogy az ember plüss medvét hordjon a táskájában és beszéljen is hozzá. Nem, nem mentek el otthonról, inkább csak hirtelen magányosnak és elveszetnek éreztem magam. És már éppen fel akartam adni azt, hogy bármi jó sugallatot találjak, amikor egyszer csak valaki nekem jött, a maci meg eldőlt jobbra. Fogalmam sincs, hogy miért vettem ezt annyira jelnek, de végül abba az irányba mentem és befordultam az utcára, ami szintén teljesen tömített volt. Mintha csak valamiféle sétálóutca lett volna, hiszen még padok is voltak, kirakatokkal tarkítva.
Talán már fél órája is sétáltam, amikor egyszer csak egy ismerős arcot pillantottam meg. Másodpercek töredéke alatt toppantam meg, mert hirtelen nem voltam biztos abban, hogy jól láttam-e.
- Sün? – kiállítottam el magam és még az se érdekelt, ha az emberek megint furán néznek rám. Sietősre változott a tempóm, közben pedig legalább még ötször, vagy lehet tízszer is elismételtem a nevét, míg végül sikerült utat törnöm magamnak, de addigra már háttal állt a srác. „Gyerünk Mae, maximum rossz srácot szólítasz le, nem lehet akkora gond belőle!” próbáltam biztatni magam, míg végül sietve teremte a fiú mögött, majd kicsit megkopogtattam a vállát, vagy magam felé fordítottam. Amikor viszont meglátom, hogy tényleg Samuel az, akkor habozás nélkül vontam az ölelésbe.
- El se hiszem, hogy te vagy az! Úgy hiányoztál! – próbáltam azért nem megfojtani az ölelésemmel, de azért nagy kő esett le a szívemről, hogy szemmel láthatóan jól van. Bár az is biztos, hogy nem fogja érteni, hogy mit is keresek itt, de ez most mellékes. Csak az számít, hogy jól van és a maci tényleg szerencsét hozott. Hmm, kicsit talán ez bizarr is, mert nem igazán hittem benne, vagy  magam sem tudom, de az a kislány olyan aranyos volt a repülőn.


■ ■ Meglepiiii! edi ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Pént. Júl. 28, 2017 6:01 am



Maëlys & Sün

Korán keltem, hogy bejárjam a várost. Sose tudtam fél 7 után már aludni, sőt, olykor már kora reggel, fél hatkor kidob az ágy és megy a csavargás. Persze apa mindig mondta, hogy állandóan csak a csavargás…de mit tegyek, ha nem érzem magam otthonosan otthon? A gyomromat görcsbe rántja a remegő ideg, ahogy belegondolok, mik is történhetnek meg anyuval és Maëlys-el … ám tartanom kell magam: a pozitív oldalát kell néznem. Bár…apának nincs olyanja. Aggódom értük. De nem fordulhatok vissza.
A recepción a nő mosolyogva köszöntött, tökre aranyos, a nővéremre emlékeztet. Az épületből kilépve végignéztem az épületen, nekem nagyon tetszik, ha azt vesszük olcsó is, de nem maradhatok itt örökre. Meg kell találnom apámat… csak azt sem tudom kit keresek. Kövér embert, vagy vaskalapost? Esetleg egy hajléktalant? Vagy egy menő klubtulajdonost? Elindulok, figyelem az épületeket, a táblákat, az autókat, az embereket. Összeszorul a szíven, ha belegondolok apa mit össze ordibálhat a többiekkel a hollétem felől. Pedig örülhetne, hogy megszabadult egy kolonctól, aki nem is odatartozik, aki nem is Cloud…lehet Biserman, vagy Superman vagyok, nem tudom…bár Simon Superman sem hangzik elég gázul…nem lennék annak a képregény szuperhősnek a gyereke… nem akarok űrbéli fattyadék lenni.
Apám fia akarok lenni, akárki is legyen az! A gondolataimat, valami furcsa, újszerű dolog lengte körül, mely eddig alig bukkant fel életem során, s most, ebben a pillanatban gondolataim minden szegletét bejárták... nem mondanám félelemnek, mert nem féltem, de nem mondhatom azt sem, hogy nyugodt lennék, inkább izgatott vagyok.
A tömegben az arcokat nézem, senki sem ismerős, mindenki siet valahová, talán munkába, vagy ismerőshöz. Keresnem kellene egy kevésbé forgalmas helyet, de Párizsban ilyen hely nincs…  gondolataimból kizökkentett egy hang. Ismerősen csenget, áh, az nem lehet, szóval tovább lépdeltem, de egyszer csak megragadta valaki a vállamat és maga felé fordított. Naná hogy meglepődtem és ez az arcomra is kiült. De amikor még meg is ölelt… óvatosan öleltem vissza. Nem értem az itt léte okát…
- Maëlys… - próbáltam kissé eltolni magamtól, hogy a szemeibe pillanthassak. Ha ez sikerül, akkor máris rámosolygok, de értetlen az arckifejezésem. A szám szólásra nyílik, de nem tudom mit akarok mondani. Annyi minden van a fejemben és a nyelvem hegyén.
- Mit keresel te itt? Anyára kellene vigyáznod. Megőrültél? - olyan ez, mint ha leszidnám, pedig nem. Igaz, nem?






avatar
Online
Civilek
Tell me your secrets

40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Pént. Júl. 28, 2017 4:25 pm

Sün && Maë
Tudom-tudom, kész őrület, hogy itt vagyok, de mégis úgy éreztem, hogy itt a helyem, a testvérem mellett és vigyázni rá. Sok mindent hátrahagytam, hiszen a két laki életemet is feladtam, egyszerűen leléptem Sebastientől is, egyetlen egy szó se hagyta el ajkaimat, csak egy újság, amiben gyönyörködhet az ex feleségével eltöltött ebédes képükön. Még hogy dolgozik, legszívesebben neki estem volna, de helyette csak egy üzenet maradt, ahogyan anyának is. Csak a legfontosabb dolgaimat pakoltam össze és a megtakarított összes pénzemet feloldottam, hogy fel tudjam használni, hiszen ki tudja, hogy mikor sikerül munkát találnom. Még akkor is, ha egészen jól beszélem a nyelvet.
Alig akartam elhinni, hogy tényleg őt találtam meg, hogy Samuel van itt, és amennyire haboztam egykoron megszólítani, vagyis magam felé fordítani, annyira habozás nélkül zártam az ölelésembe. Tudom, erre mondanák azt, hogy milyen ciki már, hogy így ölelgeti a nővérke az öccsét, de nem tehettem róla. Nagyon aggódtam érte és túlzottan is fontos volt számomra. Na, meg elég rémképet láttam az elmúlt időszakban, amíg nem akadtam a nyomára. Amikor megpróbál eltolni magától, akkor nem könnyedén, de engedek az ölelésemen, hiszen tényleg nem akarom se kényelmetlen helyzetbe hozni, se megfojtani őt a túlzott aggodalmammal.
- Meglepetés!! – tárom szét végül a karomat kicsit idiótán, de hirtelen magam sem tudom, hogy mit kéne mondani miután kiejtette a nevemet, hiszen ez tényleg az volt, ahogyan az is, hogy ekkora tömegben képes voltam a nyomára bukkanni.
Amiket viszont utána mond, enyhe kifejezés, hogy lehervad a mosoly az arcomról és kicsit meg is hátrálok. Azt hittem örülni fog, de jelenleg valahogy mindenre tudnék gondolni, csak arra nem, hogy örül annak, hogy lát. Kicsit megköszörülöm a torkomat, majd a tömegre pillantok.
- Aggódtam érted és azt hittem, hogy örülnél annak, hogy látsz. – szólalok meg óvatosan, miközben a táskám pántjával szórakozom zavaromban. Meg ott volt az is, hogy úgy éreztem muszáj távol kerülnöm Sebastientől. – Szerintem anya tud vigyázni magára, eddig is tudott és tud arról, hogy idejöttem. – adok választ a másik részre is. – Ahogy látom viszont kár volt aggódnom, mert kutyabajod nincs. – próbálom terelni kicsit a témát, meg leplezni azt, hogy mennyire is csalódott vagyok, vagyis nem tudom mi lenne a legjobb szó rá, de tényleg azt hittem inkább örülni fog, mintsem leszid.


■ ■ Meglepiiii! edi  ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Kedd Aug. 01, 2017 5:43 pm



Maëlys & Sün

Miattam jött? Minek? És hol akarja elszállásolni magát? Még én sem tudom, mit fogok kezdeni magammal azután, hogy az ipsének bevallottam a dolgokat…előbb meg kellene keresnem és utána színt vallani majd becuccolni hozzá. Így lesz a legjobb. Na de ő? Na de én most?
Az ölelése jól esik, naná hogy viszonozom az egészet, jó illata van. De mikor széttárja a karjait és meglepetés…csak felhúzott szemöldökkel, meglepettként meredek rá.
- Hát…ez, az. - meglepetés, mi? Jól összehozta, de ez kicsit hirtelen ért. Mit kezdjek vele? Mit kezd ezután magával?
- De nem kellett volna egyből iderohannod! Elég ha felhívsz … - motyogtam az orrom alatt. Majd körülnéztem. Végül újra rá. Anya tud magára vigyázni, igen tud. De te? Párizs lehet hogy gyönyörű hely, de olykor veszélyes is.
És nem kerülhet bajba…ha meg nem leszek ott, akkor leszek én nagy bajban. Nem akarom őt veszélynek kitenni.
- Nézd… örülök, hogy itt vagy, komolyan! De hogy egyből utánam jönni… mit akarsz itt csinálni? - kérdeztem meg döbbenten, majd karján ragadtam és intettem a fejemmel.
- Gyere Tesóm, járjunk egyet. - azzal irányba is állítottam, majd ha jött, akkor jött, ha nem, akkor én sem mozdultam.
- Nem járnál jobban inkább azzal, ha hazamennél? Nekem itt konkrét céljaim vannak… de te… csak engem kerestél. Kutya bajom, tényleg. - magyaráztam meg az itt létem okát kissé ködösítve.  Végig őt figyelve, a bogarait lestem, hogy megértsen, meg hogy nem a falnak akarok beszélni.
- Vagy van itt valakid, akihez konkrétan jöttél? Szerelmed? Barátnő? Munka? - mert akkor megérteném, hogy ennyit utazott… de hogy miattam? Azért meg felesleges. Ha nem találom meg akit akarok, hazahúztam volna…bár…nem biztos. Kellemes a hely, tele van látványossággal, amiket még nem láttam. Sok az új dolog, a felfedezni való…
Egy hét kevés lesz felfedezni egy ekkora várost! És ha már itt vagyok, akkor végig nézek mindent pontosan. Egy dolgon már szerencsére túl vagyok, szóval az pipa.
De oda még egyszer be kell látogatnom. Frankón kiakadt a srác!


avatar
Online
Civilek
Tell me your secrets

40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Kedd Aug. 01, 2017 6:51 pm

Sün && Maë
- Telefonban mindig mindenki azt mondja, hogy jól van. – vágom rá kapásból, hiszen én is mindig azt mondtam neki, amikor beszéltünk, pedig nem voltam jól. Nem akartam, hogy aggódjon értem és részese lenni ennek a beszélgetésnek. Hmm, azt hittem, hogy jobban fog örülni, vagy tényleg ekkora őrültség volt az, hogy idejöttem és magam mögött hagytam a régi életemet és úgy mindenkit? Azt hiszem igen, de abban a pillanatban ezt láttam helyesnek, úgy éreztem, hogy talán egy kis levegőváltozás segíthet felejteni is és közben legalább láthatom Sün-t is és tudhatom, hogy jól van.
- Nem is jöttem egyből, jó pár nap eltelt. – vágom rá habozás nélkül, majd megrántom a vállaimat. – Suliban franciát tanultam, így annyira nem lesz nehéz feltalálnom magam. – teszem hozzá, majd a tömegre pillantok, figyelem az utcát és az épületeket, majd egy aprót sóhajtok. – Nagy őrültség volt idejönnöm, igaz? – pillantok rá óvatosan, majd lesütöm a szemeimet. – Sajnálom. – teszem még hozzá bocsánatkérősen, majd amikor irányba állított és kiadta az „utasítást”, akkor lassan elindultam mellette és kicsit a táskám pántját babráltam pontosan úgy, ahogyan akkor szoktam, amikor ideges vagyok, vagy éppen zavarban vagyok.
- És mégis milyen céljaid lennének? – pillantok rá fürkészően, mint aki már most meg akarná fejteni őt. – Miért kéne hazamennem? Mi várna otthon? Apa, aki még mindig engem hibáztat a testvérünk haláláért, anya, aki úgy tudja, hogy kurzusra jöttem, vagy inkább Seb-re gondolsz, aki az ex feleségével ebédelget? – hadarom el gyorsan, mintha hirtelen csak nem tudtam volna lakatot tenni a számra, pedig jobb lett volna. Sokszor gondolkodtam régebben azon, hogy majd egyszer tánctanárnak állok odahaza és legalább átadhatom a tudásomat, de aztán végül itt kötöttem ki. – Meg itt tanulhatok még a nagyoktól is. Táncban is lehet hova fejlődni. – gondolkozom hangosan, bár azt nem tudom, hogy miként is fogok bejutni bármelyik híres neves iskolába, de veszteni valóm biztosan nincs.
- Szerelemmel csak a baj van, de Hope itt van. – ugrik be hirtelen, hogy az egykori legjobb barátnőm ideköltözött a „balesete” után nem sokkal. Talán még Samuel is emlékszik rá, vagy passz igazából. – És neked mégis milyen okod van itt lenni? A családod nem itt van… - csúszik ki meggondolatlanul a számon, de meg se fordul a fejemben, hogy a valódi édesapját kutatja itt, vagy esetleg meg is találta.


■ ■ edi  ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Szomb. Aug. 05, 2017 11:33 am



Maëlys & Sün

- Sose hazudtam neked. - még hogy hazudoznak telefonba…mindig őszinte voltam vele, nem? Mit érdekel a telefon? Ő a kedvenc testvérem, a legjobb barátom. Még ha olykor nem is volt őszinte velem. Nem számít. Elgondolkodtam…jó pár nap.
- Csak négy nap telt el…ennyire nem hiányozhattam. - ingattam meg a fejemet közben vigyorogva. A francia különleges nyelv, van akinek van érzéke hozzá, van akinek nincs.
Bocsánatkérésére felhúzott szemöldökkel pillantok rá. - Ugyan. Ne csináld! Örülök neked, de nem számítottam rád…4 nap Maelys. Négy nap telt el azóta, hogy láttuk egymást… és jöttél… értékelem. - mosolyom szelídül. Kérdésére vállat vonok.
- Talán itt apa nem tud hátráltatni és keresztbe tenni nekem, leteszem a vizsgám. - még hogy apa, a gyomrom is görcsbe fordul ettől. Undorodom attól az embertől. Ezért is jöttem el, meg a másik sokkal fontosabb dolog miatt. De neki semmi oka nem volt eljönni ide. Apa szereti őt valahol a lelke mélyén, még akkor is, ha megfosztotta a szeretett fiától…de a lánya marad. ahogy én nem vagyok a fia.
- Apa szeret téged, ezt ne felejtsd el… - nézek komoran a szemeibe, majd folytatom.
- Csak még mindig képtelen elviselni azt a napot… de szeret téged! - nyomatékosítom még jobban, hogy megértse. Sebastianról nem tudom mit gondoljak, durva alak, kinézetre… nem tudom mi volt a múltja, nem sokat beszéltünk, nem is mondhatok véleményt róla, ugye? Szóval hagyjuk is a családunk felsorolását, jobban járunk mindketten.
- A tánc szép Maelys… de csak hobbiként tudsz vele bármit kezdeni… nem fizetnek jól egy táncosért… - nézek rá őszinte bocsánatkérő szemekkel. ez az igazság… ha Spanyolországba megy, ott tudna mit kezdeni ezzel a tapasztalattal. De Párizsban? Felejtős nagyon… de ha egyszer szereti, mit lehet tenni, nem igaz?
A szerelmet még sose tapasztalhattam meg, hiszen egy olyan lány se jött még velem szembe, aki tetszene, szóval hagyjuk a témát. Vállat vonok, nem tudhatom. Meg azt sem, hogy Hope itt van, nem nagyon izgat. A barátnője, nem az én ismerősöm. Nem bántom, mert nem bántotta sose a nővéremet.
- Nem a családom miatt vagyok itt… - pillantok rá, majd a körülöttünk lévő épületekre.
- Leteszem a vizsgám. - legalábbis ez a másodlagos célom. Az első az a vér szerinti apám megtalálása. Fogalmam sincs ki ő, vagy hogy hogy néz ki.
- Nem hagyom többé, hogy az a dög rajtam köszörülje a mérgét! - nem hívom többé apámnak, erre esküt is tehetnék, de mégis felnevelt, azt sem tudom, hogyan tudta meg a dolgot.
- Nem fogom hagyni, hogy téged is bántson. - nézek rá szigorúbban.


avatar
Online
Civilek
Tell me your secrets

40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Szomb. Aug. 05, 2017 8:46 pm

Sün && Maë
- Nem is erre akartam utalni, de szerettelek volna látni is. – pillantok rá a lehető legédesebb mosollyal, mert ez az igazság, meg az, hogy részben menekülni is akartam. De az is tény, hogy már a menekülésem előtt tudtam, hogy szeretném őt látni, míg végül a kettőt össze nem kapcsoltam.
- Dehogynem, hiszen az öcsém vagy! Kételkedsz netán? – kérdeztem meg játékosan, mert tényleg borzasztóan hiányzott és aggódtam is érte. Nagy ez a város, meg veszélyes is. Tudom, London se békésebb, még talán rosszabb is, amennyi borzalom történik mostanság a világban. Még belegondolni is rossz.
- Ahaa, de szerinted túlzásba estem. Akkor fogjuk fel úgy, hogy kivettem egy kis nyári szabadságot és összekötöttem a kellemeset a hasznossal? – vettem fel egy másik lehetőséget erre az egészre, mielőtt még úgy gondolja meg akarom fojtani az aggódásommal és azzal, hogy itt vagyok.
- Sajnálom és biztosan sikerülni fog, de ennyi? Emiatt vagy tényleg csak itt? – lehet velem van a gond, de valami azt súgja többről lehet szó, de a pillantásom azt is elárulja, hogy nem fogom faggatni őt. Ha majd megbízik bennem vagy úgy érzi, hogy szeretné megosztani velem, akkor szívesen meghallgatom őt, hogy miért pont Párizs. – Tudok valamiben segíteni? –
- Igazán érdekesen fejezi a szeretetét, hiszen még mindig gyilkosnak tart és talán igaza is van, Sün. Mégis csak miattam halt meg a testvérünk, lehet nem volt jó ember, de attól még én tehetek róla, még ha nem is direkt volt… -
sütöm le a szemeimet és egy kisebb sóhaj szökik ki az ajkaim között. Talán részben apának köszönhetően se tudom megbocsájtani magamnak az akkor történteket. Ő gyilkosnak tart és eleinte én is annak gondoltam magam, hiába jött a feloldozó ítélet, mert végül apa győzött, én pedig maradtam gyilkos a saját szememben, még ha sose mondtam ki ezt.
- Szóval te is egyetértesz velük. A tánctanárokat is jól megfizetik és koreográfusokra is a legtöbb helyen szükség van. – világítok rá arra, hogy nincs igaza. Mondjon bármit is, akkor is úgy gondolom, hogy a táncból meg lehet élni. Lehet, hogy sok lejtőn kell legurulni hozzá, de vissza fogok mindig mászni a hegytetőre, mert számomra a tánc nem csak egy foglalkozás, hanem amikor táncolok, akkor a világ is másabb és sokszor jobban ki tudom úgy fejezni az érzéseimet, mint szavakkal.
- És már tettél bármit is ez ügyben? – vonom fel a szemöldökömet, mint aki kételkedik abban, hogy csak emiatt lenne itt.
- Hééé, nem fog téged bántani, nem engedem meg neki, mert jobbat érdemelsz és nincs igaza! – eléggé határozott a hangom és sejtheti, hogy képes lennék a védelmére kelni bármikor, ha úgy adódik. Még az se érdekelne, ha apa emiatt kitenné a szűrömet, de Samuel fontos számomra.
- Emiatt ne aggódj, ha bánt, akkor majd megoldom, mint mindig. Egyébként is nekem kéne rád vigyáznom és nem fordítva. – nézek rá komolyan, mert nem akarom, hogy aggódjon értem. – Szeretlek! – ölelem meg hosszasan, majd sietve lépek el tőle. – Esetleg ismersz valami jó kávézót, vagy akármit?


■ ■  edi  ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Szer. Aug. 09, 2017 4:48 pm



Maëlys & Sün

A nővéremnek nincs okom hazudni, de vannak dolgok, amibe nem vonhatom bele. Még nem. Szavaira elmosolyodom. - Szeretlek. - mondok ennyit, tök mélyről jövő érzések ezek és nem pedig csak zsebből előkotort szavak ezek. Féltenie nem kell, tudok vigyázni magamra, férfi vagyok, 18-at betöltöttem, nincs szükségem ellenőrzésekre. Jó, ha ezt ki mondanám biztos jönne azzal, hogy ez nem jelent semmit… Tudom.
- Nem…eszemben sincs. - emelem fel kezeimet védekezőn, mintha félnék tőle, persze nem, de mókás dolog ez. Összekötni a kellemest a hasznossal. Jó dolog…és ha valakinek nincs elég pénze az mihez kezdjen magával? Jó mindegy, ezt a részt felejtsük is el szépen. tuti apára gondol, hogy megint elkezdte, vagy folytatja ezt a sok baromságot, amit azelőtt is. Irritáló, de az agyára ment a katonaságban átélt szörnyűségek…
Ráadásul rátetézett erre a kedves fia halála is… én megértem őt, de az nem ok, hogy így bánjon a családjával.
Kérdésére nem válaszolok. De részben ez miatt. Apa az otthoni zsarukat és tagjaikat megfenyegette, hogy soha ne tudja átmenni ezen a hogy is hívta? Áh? Baromságon.
Szóval hátha itt több esélyem lesz. Másik fele meg a vér szerinti apám…de pihentetni is kell a dolgokat, hiszen passzolom kicsoda, meg majd megoldom hogyan is találhatok rá. Azt sem tudom, hogyan adagoljam ezt a testvérem felé... mi van ha ez a fél vérségi kötelék lesz az, ami elválaszt minket? Mi van, ha azt mondja, nincs szüksége rám? Mert nem egy apán osztozkodunk... nem élném túl a szavait az egyszer biztos.
- De nem te vagy a gyilkosa Maelys. - nyomatékosítom a dolgot. Nem ő ölte meg. Megvédte magát, de az autó az, mely a halálát okozta. Sose gondoltam arra, hogy ő képes lenne ilyesmire és akármit is mondjon apa… Maelys ártatlan. Minden téren. Jó megvannak a hibái. Mindünknek, de ezek nélkül nem lehetne élni.
- Ebbe inkább ne menjünk bele. - sóhajtok, hiszen napestig vitatkozhatnánk ezen a táncdolgon, de az sem mindegy hova megy el egy ilyen miatt. Hobbinak még oké, kikapcsolódni ki lehet benne biztosan, nekem is vannak ilyen dolgaim…
- Nem. - nevettem el magam hirtelen, majd abba hagyva ráemeltem pillantásom.
- Nem egyszerű ám egy idegen helyen kiigazodni…ráadásul azt se tudom, hol kellene kezdenem ezt az egész mindenséget. -  vannak félelmeim ezzel kapcsolatban, de meglehet oldani, hogy ne legyenek fenntartásaim se… nehéz ügy, de ha már ennyit tanultam erre, ne kelljen másodjára is elbuknom.
Valószínűleg akkor már feladnám a dolgokat véglegesen…pedig annyit tepertem.
Szavaira mérgesen nézek rá… nem engedhetem hogy ennél is rosszabb legyen a kettejük kapcsolata, azt se akarom, hogy emiatt apa megbüntesse őt… tettlegesen.
- Általában a férfiak azok, akik megvédik a nőket…és ez maradjon is így. - vicces lenne ha a törékeny testével védene meg engem, akin történetesen van némi izom is a hegeim s tetoválásaim mellett. Attól hogy a nővérem…én fogok rá vigyázni.
Ölelésére elmosolyodom, egyik kezemet óvatosan hátára helyezem, ott simítom végig, majd ahogy elenged magam mellé eresztem karomat is.
- Öhm…hát ízé… - gondolkodok el egy pillanatra, ahogy a táblákat nézem, mint utca kiigazodó, ezen a részen azt hiszem…
- Van egy, de ahhoz két utcával feljebb kell sétálnunk. - eljöttem egy mellett, szóval tuti van ezen a környéken kávézó, cukrászda.
- Remélem nem fáradtál el nagyon. - vigyorogtam rá, miközben átkaroltam nyakánál fogva, hogy mehessünk visszafele…





avatar
Online
Civilek
Tell me your secrets

40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Szer. Aug. 09, 2017 5:47 pm

Sün && Maë
- Én is szeretlek Sün. – nincs ebben semmi új, és szerintem szavak nélkül is tudjuk, hiszen mindig ott voltunk a másiknak, de bármennyire is érdekelne a dolog nem faggatom őt. Tiszteletben tartom, hiszen tudja, hogy merre talál, ha valamit szeretne elmondani.
Nem firtatom tovább azt, amit mond, hiszen felesleges lenne, de minél inkább telnek a percek, annál inkább úgy érzem, hogy lehet jobb lett volna nem idejönni hozzá. Én tényleg nem akartam semmi rosszat se, csak hiányzott és gondoltam mind a ketten élhetnénk itt. Két testvér, aki kisegíti egymást, ha baj van. Mégis csak egyszerűbb innen segíteni neki, ha baj van, mint otthonról. Jó nem kellett volna így magam mögött se hagyni mindent, de most ez tűnt a lehető legjobbnak. Emberek vagyunk, mindenki hibázik. Nem kerüli el a figyelmemet az se, hogy nem felel a kérdésemre, így csak egy apró sóhaj szökik ki ajkaim között. Tudom, hogy apával nem könnyű, de attól még nem ezt érdemli Sün. Lehetne sokkal jobb és boldogabb élete is.  Több mindent érdemel meg és egy apának sose kellene így viselkednie a gyerekeivel. Nem értettem sose, hogy anya miért tartott ki mellette, de nem is faggattam róla.
- Örülök, hogy te legalább így gondolod. – mosolyodom el barátságosan, mert azért tényleg megnyugtat kicsit, hogy ő legalább nem tart gyilkosnak, ahogyan sokan mások se, de leginkább azt hiszem az ő véleménye érdekelt mindig is ilyen téren. Nem akarom azt, hogy gyilkosként nézzen rám, vagy esetleg az az eset miatt veszítsem el.
Csak megadóan emelem fel a kezeimet és nem mondok semmit se, hiszen nem értem, hogy miért nem látják a táncban rejlő sok lehetőséget. Bezzeg, ha egy csak táncolna neki, akkor máris tudná értékelni a táncot.
- Ha gondolod, akkor segíthetek neked. Én egészen jól beszélem a nyelvet és szerintem kisebb nyomozással ki lehet deríteni, hogy merre is kéne elindulnod. Persze, ez csak rajtad áll. Nem akarok semmit se erőltetni, mert már felnőtt vagy. – pillantok rá barátságosan és a mosoly még mindig ott bujkál az arcomon. Jó lenne, ha segíthetnék neki, de ha nemet mond, akkor se fogom kimutatni, hogy kicsit rosszul esik.
Állom a pillantását és nem érdekel a mérges tekintete. Nagyobb vagyok nála is, így azt hiszem, ha neki jogában eldönteni, hogy mit csinál, akkor nekem is.
- Általában, de azért akadnak kivételek is. – vágom rá habozás nélkül, majd inkább legyintek, hogy hagyjuk ezt a témát. Nem akarok olyan helyzetbe keveredni, ahol egyikünknek a másiakt meg kell védenie és esetleg baja esik. Inkább maradjon minden viszonylag békés.
- Hééé, én sportolok mindenegyes nap, nem pont sétában fáradnék áll. – lököm meg őt kicsit játékosan, ahogyan átkarolja a nyakamat. Kíváncsian fürkészem az utcákat, majd amikor elérünk a helyhez, akkor kérek egy kávét és süteményt, majd várom, hogy ő is rendeljen és csak utána fizetek. Ha pedig ezen is túl voltunk, akkor helyet foglalok egy üres asztalnál. – Ezek szerint, akkor neked ez végleges? Itt akarsz ezentúl élni? – kérdezem meg kíváncsian, miután ittam pár kortyot.


■ ■  edi  ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Szomb. Aug. 12, 2017 9:13 am



Maëlys & Sün

- Tényleg segítenél? - húzódtak fel szemöldökeim a meglepettségtől.
- Óh hát az megkönnyítené a helyzetemet. - mosolyodtam el boldogan, hiszen nagy öröm, ha az ember testvére segít.
- Felnőtt….jah… Apa azt mondta, hogy örök gyerek maradok…aki a bajt hozza magával… - de hát ilyen a mi öregünk, állandóan a rosszat látja mindenben. Már hozzá szoktunk, hiszen anya is sokat mesélt már róla. - Szóval….segítesz nekem? - pillantottam rá mindent tudóan, végül elmosolyodtam. Az utat végig mellette sétáltam, mosolyogva. Hiszen büszke voltam erre a nőre, aki a nővéremnek mondhatja magát… vagy én mondhatom el, hogy ilyen fasza csaj nővérem van? Fogalmam sincs, de egy biztos. Imádom a táncoló csodám! Persze, ez olyan mint rajongás a testvéredért, semmi több.
A kávézónál ugyanazt kértem, mint Maë, majd egy üres asztalt is birtokunkba vettük. Kérdésére komolyabb arcot vágtam. Majd az asztal lapját kezdtem el ujjaimmal piszkálni, doboltam rajta aprókat. Ezt csak akkor teszem, amikor valami nagyba vágok bele, valamibe, ami nem is biztos hogy jó ötlet.
- Tudom, ez hirtelen jött és őrültnek is nézhetsz a levél után… nem tudom honnan kéne kiindulnom. Melózni akarok, eltartani magam, kilépni apa árnyékából és nyomása alól… megmutatom neki, hogy nélküle is végig tudom csinálni. - elhallgatok egy pillanatra, ahogy a tekintetem a süteményre vándorol és a villára.
- Meg keresek valakit… részben ezért is jöttem el otthonról. - Donovan is itt él, amióta eljött Londonból…hát kimondom, hiányzik. De nem ő miatta jöttem el egész idáig, hanem az Apám miatt… Maë a féltestvérem, nem tudom tudja e ezt a hazugságot, hogy anya más ágyába bújt bele annó, de amíg nem tudja, addig ez így van jól.
- Még mindig nem tudom megbocsátani apának, hogy keresztbe tett nekem a vizsgámon… ezúttal menni fog, itt nem ismerik. - pillantok rá nővéremre, majd a villát ragadom meg, hogy egy darabot a szeletből levágjak és bekapjak.
- Dolgozni akarok, még ha nem is mentem vissza tovább tanulni…nem élhetek anyáék nyakán…külön életet akarok, olyat amibe én dönthetek kedvemre. - teli szájjal beszélni nem épp szép dolog, amint lenyeltem a falatot már folytattam is.
- Bocsánat… Te is egyet értesz, nem? Nem akarsz ide költözni és újra kezdeni? Nem  akarsz apa nélkül boldogulni? - nem, nem lázítom apa ellen, de a nővérem 24 éves, nincs szüksége arra, hogy apa megtiltson neki valamit és ő meg engedelmeskedjen neki... úgy táncoltunk ahogy ő fütyült. Hát ennek vége. Lázadás, mi?







avatar
Online
Civilek
Tell me your secrets

40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Szomb. Aug. 12, 2017 9:16 pm

Sün && Maë
- Miért ne segítenék? Esetleg úgy gondolod, hogy rólam mintázták valamelyik szívtelen boszorkát valamelyik mesében? – teszek úgy, mint aki komolyan gondolja a kérdését, majd mivel még annyira nem hagyott le a magasságban, hogy ne érjem el a feje tetejét, így játékosan még össze is kócolom őt kicsit.  
- Még szép, hogy igen. Néha azért a hasznomat is veheted, ha van internet abban a kávézóban, akkor már most utána nézhetünk, hogy mi kell hozzá és hogyan kellene intézni. – vetem fel ötletnek, mert lehet van net a mobilomon, de inkább kikapcsoltam, amikor ideutaztam. Nem szeretnék vagyonokat rákölteni. Majd veszek itt valami kártyát és akkor jó lesz, addig meg kibírom a wifikkel.
- Apa sok mindent mondott és tett is, de az nem jelenti azt, hogy igaza is van. Nahh, fel a fejjel, hiszen sok minden rejlik benned. Eljöttél ide is egyedül, megálltál a lábadon eddig is. Azért ha  örökgyerek lennél, akkor ez se ment volna. – világítok rá a tényekre és próbálok lelket önteni belé. Szerintem sokan meghátráltak volna, vagy könyörögtek volna azért, hogy hazajöhessenek, de ő nem tette és ez szerintem eléggé becsülendő. Én nem is tudom, hogy az ő helyében mit tettem volna és talán ez most lényegtelen is. – Még szép, hogy igen! Mire vannak a tesók, ha nem arra, hogy kihasználjuk a másikat? – kérdezem meg bolondozva, de láthatja, hogy tényleg segíteni fogok neki. Nem tudom, hogy mibe fog kerülni, vagy mit kell tenni, de nem adjuk fel. Támogatni fogom őt, hiszen számára ez nagyon is fontos.
- Miért néznélek őrültnek? Inkább csodállak kicsit és még mindig alig akarom elhinni, hogy már tényleg ennyire felnőttél. Emlékszem milyen kis picike voltál. Tudom-tudom fogjam be a számat, de hidd el, hogy apának nincs igaza és igazán erős vagy. – és ha engedi, akkor testvérien megfogom a kezét és kicsit megszorítom, mintha így akarnám kifejezni azt, hogy én hiszek benne.
- Kit keresel? – kérdezek vissza meglepetten, mert erre nem számítottam és tényleg fogalmam sincs, hogy kit is kereshet vagy éppen miért. – Mi az, amit nem árulsz el Sam? Valamibe belekeveredtél? – szólalok meg eléggé aggodalmasan, hiszen mégis csak az öcsémről van szó, így még szép, hogy aggódom érte.
Csendesen hallgatom azt, amit mond, majd egy aprót bólintok. Kortyolok párat a kávémból, majd sietve törlöm le a tejszínhabból készült bajuszomat, mert tuti megint van.
- Teljesen megértem, hogy miért vágysz ezekre, de tényleg úgy érzed, hogy egyedül akarsz neki vágni ennek mind egy idegen városban? Legalább azt megengeded, hogy segítsek, ha arról van szó? És biztosan sikerülni fog a vizsga is. Apa keze se ér el mindenhova. – azt meg nem is sejtem, hogy időközben megtudhatta, hogy esetleg merre is vagyunk. Ha tudnám, hogy tudja, akkor biztosan aggódnék, de így szerintem nincs miért. – Szeretnék, de nekem tudod jól, hogy nem csak anyáékról szól. Sebastien nem is tudja, hova tűntem el, mert összepakoltam és jöttem. Talán beszélnem kellene vele. Szeretnék maradni, hiszen ez egy új esély lehetne, egy új kezdet, de lehet én még se vagyok olyan bátor, mint te. Én kicsit félek is. – vallom be, majd lesütöm picit a szemeimet, hiszen tényleg kicsit ijesztőnek is tűnik az, hogy mindent feladni és totálisan elölről felépíteni mindent. Lehet rossz sorrendben láttuk meg a napvilágot, mert ő a bátrabb és nem én.


■ ■  Bocsi, nyomii lett. doboz  ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Hétf. Aug. 14, 2017 9:25 am



Maëlys & Sün

A 10 cm-es magasság különbség ellenére könnyedén borzolja össze a gondosan beállított sérómat…. csak egy sóhajra futja és egy mérgesebb pillantásra.
- Mivel ezt műveled…pontosan. - nyelvet öltök rá, majd igazgatni kezdem hajam, bár már esélytelen, hogy visszaálljon a menő formába. Nem hiszem el… és csak kicsit megbolygatta. De eltérve ettől, a kávézóban van net, tud segíteni, csak bólintok felvetésére, legyen úgy. Hiába vagyok mai fiatal, én eltévedek az internet úthálózatában. Jó a Facebook meg a google, meg az email küldés még megy, de a többi haszontalan dolog… felejtős…nem szeretem, más órákat eltölt rajta, én örülök, ha 10 percet nyugton tudok előtte ülni. De neki mindig igaza van, hiába tartunk mindketten apánktól, attól még nincs igaza így se sok mindenben. De mi lesz ha… áh, nincs ha, nincs semmi mi lesz ha! Megálltam a saját lábamon 4 napig… túléltem ezt a mérföldkövet… szóval igen, nyert ügyem van a csúcsig.
A nővérem engem csodál? Ilyet se hallani mindennap…fel kellett volna venni és ha zsarolni akarnám…nos egyszerűen csak visszajátszanám. Kezének szorítása jól esik, enyhe mosoly húzódik képemre, de nem húzom el tőle praclimat. Jól esik.
- Nem keveredtem semmibe, ne hányd egyből az ördögöt a falra… - szusszantam egy aprót, majd elgondolkodtam a kérdésén…kit keresek? Igazából fogalmam sincs. Egy olyan férfit, akivel csak a DNS-ünk közös…sperma donor… lehet azt se tudja, hogy létezem…fel kellene adnom… áh. Sose. Talán jobb mint Hector, talán rosszabb.
A kávét nézem, hosszan elidőzve, szavain elgondolkozva. Apa keze nem érne el idáig… én ebben nem vagyok olyan biztos, hiszen kiváló a szavak forgatásában… de tényleg.
- Hát, segíthetsz! - kacsintok rá játékosan, miközben a bajuszkát törölgeti arcáról. Ugyan szeretek én egyedül csinálni mindent, nem szeretem, ha a dolgomba avatkoznak, de a nővérem más. Neki megengedem a segítségnyújtást. - Meg hát tudod… megakarom tudni mire is vagyok még képes. - vigyorodtam el teljesen, majd köhintettem egyet komolyra véve a figurát.
- Azon kívül, hogy megléptem otthonról. - a lányra pillantottam, majd végre megmozdultam, hogy legalább a kávét megkavarjam.
- De abban is biztos vagyok, hogy Te megtalálod azt az ösvényt, amit saját magad taposhatsz ki. - őszinte szavak ezek tőlem, hiszen jót kívánok neki, csakis azt.
- Ne viccelj már. Sebastien is a te oldaladat díszíti, ahogy én. Mindketten támogatunk… és ideje a saját lábadra állnod, kirepülni ezzel együtt a családi fészekből. - apát meg majd elintézem… valahogy. Persze, csak ha nem tud megülni a sej haján…
- Találtál már olyan koreo...akárkit? - kérdeztem, érdeklődtem, hiszen ezt a szót még én sem tudtam kimondani...tánctanárt, aki jobbá varázsolhatja, vagy valakit, aki a zenét tolja alá... Ezek is fontosak lennének számára...akárcsak nekem az, hogy szükséges-e hogy visszaüljek az iskolapadba és gyakorlati úton újra megszerezni azt, amit elvesztettem?  


avatar
Online
Civilek
Tell me your secrets

40
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maëlys Moreau tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal •• Yesterday at 9:20 am

Sün && Maë
Elnevetem magam, amikor kinyújtja rám a nyelvét és kicsit még a fejemet is megrázom, hogy ezzel nem fog tudni meghatni. Sőt inkább szélesebb mosollyal az arcomon nézem, ahogyan próbálja helyreigazítani a haját. – Véletlenül nem lánynak akartál érkezni? – cukkolom még őt kicsit, de úgyis tudja, hogy nem gondolom komolyan, inkább csak a vérét akarom szívni. Pár napig nem tehettem meg, így van mit bepótolni. Na, meg ha hagyja magát a helyzet, akkor még szép, hogy lecsapom a magas labdákat.
- Nem hányom én, ha azt tenném, akkor inkább apát emlegetném és nem ezt. – pillantok rá komolyan, mert tényleg, ha bármibe is keveredett az még mindig csak jobb lehetne annál, mintha egyszer csak apa beállítana ide. Remélem még mindig nem tudja, hogy merre vagyunk, ha meg tudja, akkor se akar utánunk jönni. Végre megszabadulhatott tőlünk, így inkább örülnie kellene, vagy lehet mégse, mert így nincs senki akin kiélhetné magát és fájdalmat okozhatna. Ez pedig rémisztően hat még rám is.
- Milyen nagylelkű vagy, hogy megengeded. Akkor pontosan miben is segítsek és mit keressek az interneten? – pillantok rá kérdőn, mert jó lenne tudni, hogy pontosan mit is szeretne. Közben pedig a telefont is előtúrom, majd a számlán található jelszóval fel is lépek a wifire, majd rápillantok várakozóan. Remélem meg fogjuk lelni azt, hogy sikerrel járjon. Fogalmam sincs, hogy mi kell hozzá, de hamarosan talán meg is lesz. Amennyiben elárulta máris kerestem, majd pedig ha megleltem, akkor máris felolvastam neki, vagyis inkább angolul elmagyaráztam, hogy mit kell tenni-e érte.
- Igen, azon kívül, de tudod mit, ha nem akarod elmondani, akkor ne mond el. – emelem fel a kezeimet is megadóan. Nem fogok vele veszekedni, azt meg elrejtem, hogy azért rosszul esik, hogy valamit eltitkol. Vélhetően valami olyat, ami fontos lenne, de mindegy is. Nem tehetek ellene semmit se, maximum türelmes lehetek, hiszen talán idővel majd elmondja.
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy vélhetően állt. Megszöktem, nem szóltam semmit se, egyszerűen faképnél hagytam, így azért nem lennék olyan biztos, hogy valaha még látni fogjuk őt. – sütöm le a pillantásomat, majd a kávémat kavargatom, majd pedig bekapok egy falatot a sütiből. Az legalább kicsit megnyugtat. – Elintézed? Remélem te se gondoltad komolyan, ha megjelenik itt és zaklat minket, akkor megyünk a rendőrség. Szó se lehet arról, hogy valami őrültséget csinálj! – kapom fel a fejemet, hogy megkeressem őt a pillantásom. Nem is értem, hogy mit hitt. Nem, senki se fog apával harcolni, akkor inkább a rendőrség.
- Nem, még nem találtam, mert téged kerestelek. – mondom mosolyogva, hiszen ez az igazság. Tényleg őt kerestem és végre most már meg is leltem. – Meg még abban se voltam biztos, hogy nem fog-e zavarni téged, ha netán én is maradnék. Hol laksz amúgy? – kíváncsiskodtam tovább, mert tényleg érdekelt mi történt vele az elmúlt időszakban.


■ ■  -  ■ ■credit





She's like a butterfly.
It's so pretty to see her,
more hard to catch her.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

62
● ● Posztok száma :
✤ Emma Watson
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Sétány padokkal ••

Tell me your secrets


Sétány padokkal
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-