Utcák - Page 3
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Utcák •• Kedd Júl. 25, 2017 5:28 pm

First topic message reminder :

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


SzerzőÜzenet

Szeretettel Jérome Chevotet tollából
Témanyitás Re: Utcák •• Hétf. Szept. 11, 2017 12:18 am

Léonie && Jérome
You have to be my heroic Bonnie Tyler.
Mindenkinek vannak rossz napjai. Többszörösen rossz napjai is. Az első a sorozatban a tegnap előtti este volt, egy szélesebb körű baráti összejövetel, ahol a házi gazda megadva a találkozó módját nem sajnálta az anyagaikat felszolgáló személyzetre fordítani. Van neki miből, nem meglepő. Az annál jobban adott okot a meglepődésre és a szájhúzásra, hogy testvére jóval több alkoholt fogyasztott, mint amennyit illő lett volna. A hajtartó szerepe, pedig kit illetett meg? Két tipplehetőséget adok. A pátyolgatáshoz az egyik pincérnő is csatlakozott, a kínosabb feladatok alól fel voltam mentve általa. Ez idő alatt elegyedtünk szóba és ismerkedtünk össze röviden Sylvie-vel. Szőke haj, ápolt bőr, hosszú lábak, amik kompenzálják a laposabb domborulatokat. Rövid távon kellemes partnernek tűnt. Rendelkezett humorral, a helyzethez mérten tartalmas beszélgetést tudtunk folytatni és igen, ez vet a legtöbbet a latba, hogy nagyon is vonzó, így elkértem a számát.
A második napon ebédidőben intett hellót a balszerencsém, hátulról meghúzták az autómat a parkolóban. Bocsánatkérő cetli vagy elérhetőség természetesen sehol, a térmegfigyelő kamera felvételén, pedig vakfoltként jelentkezik a helyem. A délutánom hátra lévő részét a rendőrséggel való egyeztetéssel töltöttem. A kicsit hevesebb fajta egyeztetéssel érthető okokból kifolyólag.
Harmadikként a mai köszöntött a jövő hétre eltolt tárgyalással. Kezdetben ezzel. (Várjunk. Nem. Az elsőnek felsorolt valójában egészen jó volt az asszisztálást leszámítva, nevezzük a boldog tudatlanság állapotának a mához kapcsolódóan.)
Közel egy órája tart a kért randevú, Sylvie kérésére az egyik általa megnevezett pubban a Concorde tér közelében. Nem igazán voltam elragadtatva az ötletétől, de igyekeztem magam túltenni rajta és mosolyogva fogadni. A borválasztékuk nem valami széles vagy jónak nevezhető, ami rákényszerít, hogy mást válasszak. Sört, amit egyébként nem mondanám, hogy szeretek, de a cél érdekében nyilvánvalóan bármit. A hellyel kapcsolatos problémáim nem itt merülnek ki, de a nyüzsgőbb tömeggel könnyebben elbírok. A pultnál volt már csak szabad szék, aminek az egyetlen előnye, hogy valamivel szorosabbra szabja az ülésrendet. Hátránya a sok vállunk felett átkopogó és szóló vendég. Meg azok, akik háromszor el akarták orozni Sylvie helyét, amíg a tízperces orrpúderezését intézte a mellékhelyiségben, rögtön miután átmelegítette a szék ülőkéjét. Ezt az allért inkább szó nélkül hagytam, csak foglaltam a székét és kikértem az italát. Ami pedig a folytatott beszélgetést illeti az idő hátralevő részében, ami a jelenig vezet, csak konszolidált formában, bólogató megértés képében pihen az arcomon, hogy egyes részeit inkább tartom kínosnak semmint olyannak, ami rám tartozik. A kedvét nem akarom szegni, ha panaszkodnia kell adja ki magából, de az enyémet jócskán megnyirbálta ezáltal, hogy olyan dolgokba engedett betekintést, ahová nem hiszem most kellett volna megkapnom a bejárást. Tulajdonképpen nem is állt volna szándékomban odáig eljutni.
A szemkontaktust udvariasan igyekszem tartani, de néha a nagyobb megmozdulások miatt elcsalinkázik a tekintetem a bejárat irányába és így pillantok meg egy kedves ismerőst, akibe máris reményt táplálok, amiért valahol sajnálom. A telefonomat Sylvievel ellentétben nem vettem elő, a zsebemből kényelmesen halászom elő és a pult lapja alatt tartva pötyögök gyorsan egy megmentést kérő szöveget. Ments ki. Könyörgöm. A küldés gombra hamar rányomok. Ha Léonie eddig nem vett észre most már kicsit kijjebb is egyenesedek, valamint látványosabban kutatom a szempárját, amit ha sikerül elcsípnem, akkor finom jelzéseket leadva terelem a figyelmét a mellettem lévő szőkeségre, aki pont abba kezd bele milyen buliba voltak legutóbb a barátnőivel, ami szép és jó, csak már a harmadik sztori a témában.  

■ ■  remélem megteszi nyau  ■ ■credit

avatar
Online
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets

17
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Chris Wood
● ● karakter arca :


Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás Re: Utcák •• Hétf. Szept. 11, 2017 8:12 pm


Jérome &&  Léonie
Ökör iszik magában - tartja a mondás, ám mi van akkor, ha az elsődleges célja a pubban ücsörgésnek nem az ivás? Hahh, ki hallott már ilyenről? Ez talán maga az ökörség megtestesülése, hiszen miért menne valaki egy ilyen helyre, ha nem inni szeretne? Nos, akár innen, akár onnan nézzük, bizonyos szempontból ökörnek lehetne mondani, ennek ellenére közel sem tartom magam annak. Néhanapján be szoktam ülni egy időre, egyrészt mert otthon ritkán iszom, akkor sem igazán, amikor Rosie az apjánál van, másrészről pedig egy magamfajtának egy előkelőbb pub maga a paradicsom. Ötletek begyűjtése végett szoktam az időm errefelé tengetni egy-egy pohár bor, vagy valamilyen ital társaságában, amit Rich, a pultos az adott pillanatban a kezembe nyom. Ezúttal sincsen más a tervben, egy pohárka itallal letelepedni valamelyik sarokba, ahonnan belátható szinte az egész helyiség, előkapni a jegyzetfüzetemet, egy ceruzát és hagyni, hogy szárnyaljon a fantázia, hogy egy betévedő ruhája megihlessen. Fogalmam sincsen, honnan jött ez az eszement ötlet, de volt már, hogy bevált és egészen elfogadható ruhát sikerült leskiccelnem egy itt töltött este alatt.
Belépve egyből a sarkak felé pillantok és áh, a kedvenc asztalom pont üres! Micsoda mázli, mintha csak nekem lenne feltartva! Ám alighogy leülök és kibontom a nyakamból a kendőt, megrezzen a telefonom. Kíváncsian kotrom elő a táskámból, homlokom ráncolva olvasom el az üzenet tartalmát, először nem is igazán tudva mire vélni a dolgot. Miféle tréfa ez? Gyorsan mérem végig a bentlévőket, mintha csak Jéromot keresném, hiszen a legésszerűbb magyarázat a kapott segélykérésre bizony az, hogy valahol itt van és valami probléma kellős közepén ücsörög.
Egészen hamar észreveszem és már intenék is neki, amikor megpillantom bájos partnerét. Áhá! Hirtelen a helyére ugrik a kirakós hiányzó darabkája, én pedig széles mosollyal, fejemet csóválva állok fel az asztaltól, felkapva minden lepakolt holmimat. Megindulok feléjük, néhány méterre tőlük pedig rendezem vonásaimat; levakarom a képemről a fülig érő görbületet, hogy a mogorva arcomat varázsoljam elő. Sokáig nem is kell keresnem, hiszen az utóbbi időben nem egyszer vált olyan paprikássá a hangulat Raph társaságában, hogy csak csúnyán nézni tudtam.
- Ezt mégis mire véljem? - állok meg kettejük között, tekintetem viszont végig az edzőmön tartom. Jó háziasszonyhoz híven még csípőre is vágom a kezeimet. - Nem hiszem el, hogy már megint innen kell összeszedjelek. Ugye tudod, hogy vacsorával vártalak haza? Erre te mit csinálsz? Valami nőcskével hetyegsz - néztem a leányzóra, pillantásomból pedig sütött a megvetés - Nagyon kezd elegem lenni abból, hogy heti rendszerességgel játszod ezt el. Direkt csinálod ezt velem, mi?! - nem kiabáltam, nem akartam, hogy mindenki ránk figyeljen, csupán kellőképpen határozott volt a hangom. A hatás fokozása érdekében az utolsó szónál pedig a pultra csaptam - csak finom, persze -, méghozzá azzal a kezemmel, amelyen még mindig ott virított a karikagyűrűm. Nem voltam még képes arra, hogy levegyem… - Remélem tudod, hogy véges a türelmem. De azért mielőtt elfogy, még remélem, meghívsz egy italra - húztam vissza a kezemet, mosoly görbült arcomra, a következő pillanatban pedig már a leányzóra irányult a figyelmem, ha eddig még nem oldott kereket. - Bocsi, de le vagy koptatva. Megtennéd..? - tettem hessegető mozdulatot, menjen csak szépen elfelé, szükségem van a székére. Ha elment, könnyedén huppantam le a bárpult mellé, ledobva magam mellé a táskámat.
- Ennyire rossz volt? - szaladt feljebb a szemöldököm, miközben már Rich-nek intettem, lepjen meg valamivel. A szavaimmal ellentétben nem vártam arra, hogy Jer majd meghív valamire, nem is vártam el, ami azt illeti, még csak szívességként sem tudtam felfogni ezt az egészet. Megkért, hát segítettem, szerintem már vagyunk olyan jó viszonyban, hogy az ilyesmiért ellenszolgáltatást se várjak. - Pedig egész helyesnek tűnt - tűztem még oda a végére egy cinkos kis mosollyal, mielőtt a pultos fiú a kezembe adta volna az italomat.

music ■ ■ You need a savior? ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

41
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


Szeretettel Jérome Chevotet tollából
Témanyitás Re: Utcák •• Vas. Szept. 17, 2017 12:00 am

Léonie && Jérome
You have to be my heroic Bonnie Tyler.
0,5Lehangoló fordulatnak könyvelem el ahogy az előző alkalommal felépített elvárásaimból fokozatosan kell lecsípnem a beszélgetés során. A fiatalos külső ellenére sokkal érettebbnek ítéltem a megismerkedésünkkor szóba hozott témák alapján, amik most a tegnapi meg az azt megelőző partira korlátozódtak az ő előadásában. Tisztelettudóan, udvariasan várnám ki a randevú végét, amit a magam részéről szeretnék egyre hamarabb lezárni ahogy elhúzódik a csevely.
- Minden elismerésem, hogy ennyi eljárás mellett időben fel tudsz kelni a másnapi műszakjaidhoz. Nekem nem menne, a harmadik napon nagyon szenvednék a kelésnél. - Próbálom fenntartani az érdeklődés látszatát és nem túl feltűnően dobálózni a sablonválaszokkal, amik közül az utolsó egyébként nagyon is igaz: borzalmasan bírnám az ő alvásmennyiségével. Az időben kelést kihúzhatnám a napi listámról. Változtatok egy kicsit a testtartásomon, jobban felé fordulok, egyúttal jobban az ajtó felé is, ahol elcsípem az ősbarna üstököt és gondolatban vagy hatszor eltöröm a saját ujjaimat annyira szorítani kezdek ne legyen az, hogy véletlenül otthon hagyta a telefonját... Diszkréten intézem a szövegezést, ne orroljon meg a partnerem, ami fordított esetben már párszor megesett a találkozó kezdete óta. Egy, esetleg kettő még belefér, de társaságban ugrani, ha jelez a Messenger szerintem elég bunkó szokás. Most is érkezett egy üzenete, szóval kényelmesen (meg szuggerálóan) keresem Léonie tekintetét a vett üzenet kapcsán. A fejcsóválását látva némán, különösebb jelek nélkül, leginkább csak a saját tudtommal, de küldök egy bocsánatkérést is az eredeti kérés mellé. Akárhonnan nézem, azért nem a legkellemesebb feladatot tálaltam. A megindulása után nem követem már az útját, visszanézek Sylviere és egy szolid mosollyal nyugtázom, amikor arról mesél mennyire aktív életet él véleménye szerint. (Jézus.) Látni vélem még pont az arculatváltást az egyszemélyes felmentő seregemen, akire a közvetlen közelünkbe éréskor pislogok fel nyíltan. Kamillázva, ha a hatásos antréját veszem alapul. Ártatlan megszeppenést mímelek, még levegővételbe is kezdenék valami magyarázat kitalálásához, amikor elveszi tőlem a lehetőséget és tulajdonképpen hűtlen szoknyapecérnek bélyegeznek meg. A rohamot nem tudom megakadályozni, félbe szakítani se, pedig a mellettem helyet foglaló szőkeség nagyon is segítségkérően vagy épp számon kérően várja tőlem a vádakra való reagálást. Az asztalra csapásnál egy kicsit meginog az álcám, nem sokon múlik, hogy elnevessem magam a hiteles színjátékon és még a lelepleződés előtt megköszörülöm a torkomat, megrázom a fejemet.
- Szívem teljesen félreérted a helyzetet. - A mai napon elsütött klisék után ez egy kötelező darab... - Munkáról volt szó, a kolleginának hosszú napja volt, csak most tudtunk leülni megbeszélni a jövő heti programtervet a rendezvényén. Nem ment át az üzenetem erről? - Játék a játékban, de némi segítségkéréssel a szempáromban nézek vissza a szőkeségre. Kérlelőn, hogy ezúttal ő mentsen ki, elvégre láthatja milyen házsártos a „nejem”. Szerencsétlent a jelenet viszont annyira zavarba, kínos helyzetbe hozza, hogy azt se tudja mit szóljon, csak megszeppenve, megdöbbenten hallgat és pont akkor kezdene bele a beszédbe, amikor Léonie ismételten magához veszi a szót, egyúttal elhessinti az útjából. Fejben ezért jár egy taps a részemről.
- Elnézést, én nem akartam… – Elhúzom a szám, a fejemet elfordítom kicsit, amikor szinte azonnal feláll és sebbel-lobbal kotorja a karjaiba a cuccait a mielőbbi távozáshoz. Hatékonyabb közbe lépést nem tudnék elképzelni és szinte rám omlik a megkönnyebbülés, amikor új partnernőmre tekintek.
- Nagyon, nagyon unalmas és egyoldalú, hogy úgy mondjam. – A csalódás az én szemöldökvonalamat is feljebb tolja a helyéről és már jelezném a csaposnak, hogy igény van rá, ha nem előznének  be. - Igen, én is így voltam vele még két nappal ezelőtt. Most is, amikor megláttam és beszédbe nem kezdett. – A szemforgatásom mindent elárul mennyire élvezetes volt a párbeszéd. Közelebb húzom magamhoz a sörömet, hogy koccintásra tartsam. - Ezer köszönet az előbbiért! Egyébként máskor is szoktad csinálni? Mert ez csont nélküli volt. – Muszáj rákérdeznem, csak ezután fogok beleinni az italomba. A savassága frissítően hat az előző szín után.
- Eh, különben nem voltam szemét? Kicsit sajnálom szegényt, hogy így rendeztem az est végét. - Tanácstalanul nyúlok az államhoz, hogy végigsimítsak rajta. Látni lehetett a nőn mennyire kényelmetlenül érintette a szituáció és még ha el is hitte ez alapján, azért csapódott a hazugságom mellé, inkább megerősítette azt ahelyett,  hogy kiszúrt volna velem. Az ajtó irányába nézek egy röpke idő erejéig, de már nincs itt a nő, ami stabilizálja a megkönnyebbültség érzetét.
- Egyébként vársz valakit? Mert nem akartam, nem akarok bezavarni az estédbe. Az a legkevesebb ezt a körödet állom. - Nem képezi vita tárgyát részemről a köre, felajánlottam, jobb, ha elfogadja a köszönetem jeleként.

■ ■  remélem megteszi nyau  ■ ■credit

avatar
Online
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets

17
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Chris Wood
● ● karakter arca :


Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás Re: Utcák •• Pént. Szept. 22, 2017 10:50 pm


Jérome &&  Léonie
Kislányként kacérkodtam a színészi pályával, a gimiben még lelkes tagja is voltam a színjátszó körnek, szóval az alakítással feltehetően nem lesz probléma. Azon felül pedig, hogy csúfos kudarcba fulladt a randija, egészen mulatságos a dolog, mert még sosem próbáltam ki magam ilyesmiben.
Látom a szemem sarkából, hogy a szőkeség nem igazán érti, mégis miféle szappanoperába keveredett, de így a szép, nem igaz? Jérome-nak pedig esélyt sem adok, hogy megszólaljon, addig legalábbis semmiképpen sem, amíg el nem mondom a magamét.
- Ne szívemezzél nekem! Azt hiszed beveszem ezt a munkáról szóló dumát?! Igazán lehetnél kreatívabb is kicsit, ha már ennyire át akarod ejteni a fejemet - kapja is egyből a riposztot a saját kis kliséje után. Egészen kezdek belejönni, ami azt illeti, a csapos meglepett pislogása, majd a széles vigyora alapján pedig szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak ő az egyetlen tagja a nézőközönségünknek.
- Senkit sem érdekel, hogy mit akartál és mit nem - toldom még meg ennyivel a lánykához intézett szavaimat. Szegény, egy időre tuti elveszem a kedvét a randizástól, de nem igazán tud érdekelni. Fiatal, még úgyis egy csomó lehetősége lesz majd. Amúgy meg ha a telefonját nyomkodja ahelyett, hogy a randipartnerére figyelne, akkor így járt, nem nagyon tud meghatni. Kényelmesen és némi diadalittas mosollyal a képemen ülök le a pulthoz kérve egy italt a pult mögött állótól.
- Mehh, nem hangzik túl jól - húzom el a számat, de több időt igazándiból felesleges is fecsérelni a lányra, szerintem legalábbis biztosan. Benne volt a hiba, nem Jérome-ban, szóval ennyit erről. - Mondd, hogy nem végig a kiskutyájáról, vagy az exeiről beszélt! - mímelek némi ijedtséget, ahogyan felé kapom a fejemet. Játék ugyan ez is, de nem lepődnék meg, ha igennel válaszolna.
- Ugyan, nincs mit! Örömmel segítek, ahol tudok - legyintek aprót, mert tényleg nem volt nagy erőfeszítés. - Ahha. Nem meséltem még? Másodállásban csinálom a dolgot és meglepődnél, mennyire jól lehet vele keresni! - ha már lúd, legyen kövér, de a hamiskás mosoly könnyen lebuktat. - Bunkó dolog azt mondani, hogy amúgy iszonyatosan jól esett? - grimaszolok picit Jer felé nézve. Kellett egy kis ilyesmi, a héten az edzőterembe sem tudtam lemenni a meló miatt, ilyenkor pedig, hogy kimaradnak edzések, valahogyan muszáj vagyok levezetni a feszültséget.
- Őszinte választ szeretnél, vagy barátit? - sandítok felé, de azt hiszem ezzel a kérdéssel már egyben meg is adtam a választ. Lehet korrektebb lett volna megmondani neki, hogy ez nem okés és elköszönni tőle, mint így, hogy átgázoltam szegényen, de mindenesetre én roppant mód jól szórakoztam. - Amúgy meg ne aggódj, elpanaszolja a barátnőinek, jól kibeszélnek és már nem is fog rá emlékezni - vontam meg a vállamat. Lehet pár napig még beszédtéma lesz a csajszinál, mekkora bunkóval futott össze, de ezen túl szerintem semmi félnivalója nincsen. Amúgy is kétlem, hogy meghatná az ilyesmi.
- Nem, nem várok senkire. Egyrészt kell egy kis kimozdulás és ráadásul itt úgy lehetek egyedül, hogy mégsem magamban kuksolok a sarokban - jó, a szó szoros értelmében pont azt csináltam, amíg meg nem kaptam az sms-t, de pont elég az a nyüzsgés, ami körülvesz az ilyen helyeken, hogy ne érezzem totálisan egyedül magam. - Egyébként rajzolgatni, tervezgetni szoktam itt, meglepő módon olykor nagyon jó táptalaj az itt megforduló népség egy-egy új ötlethez - tudja, hogy mit dolgozom, azzal is képben lesz, hogy saját magam tervezem a kollekciómat, inspirálódni pedig olyan helyen tudok a leginkább, ahol van mit, vagy kit nézni. - Az italt pedig köszönöm, nem fogok kardoskodni ellene - alapjáraton nem vártam volna el ilyesmit, de ha már így felajánlotta, akkor nem is fogom visszautasítani.
- És mi a terv így, hogy besült a randi? Nem akarsz új partner után kutatni? - fordulok is kicsit hátra, hogy szemre tudjam vételezni a „kínálatot” és azt kell mondjam, akad egy-két esetleges potenciális jelölt. Nem áll szándékomban elküldeni, a kérdésben is több a játékos piszkálódás, mint a komolyság.

music ■ ■ You need a savior? ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

41
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


Szeretettel Jérome Chevotet tollából
Témanyitás Re: Utcák •• Szomb. Okt. 14, 2017 11:03 pm

Léonie && Jérome
You have to be my heroic Bonnie Tyler.
Bármennyire is szeretném komolyan venni a jelenetet a partnernőmre való tekintettel ahogy Léonie is előadja a szerepét, ez egyáltalán nem megy könnyen és egy torokköszörülésen múlik a szidás pillanatában, hogy ne vágódjon vigyorba a szám vagy köhögjek ki egy elfojtott nevetést. Az üzenet írásakor nem gondoltam bele pontosan hogy fog zajlani a mentőakció, amiért egyszerre vagyok hálás és valahol már szégyellem magam. Érzem mennyire forrónak találja a talált Sylvie és egy kicsit ez rám is átragad. Kitalált és kiosztott szerep ide vagy oda. Az „engem” ért szóbeli atrocitásra nem szólalok fel, de a döbbentében föld alá süllyedő nő betámadásánál szükségét érzem.
- Nem tehet semmiről, úgyhogy egy kicsit vegyél vissza, kérlek. – Határozottan kérlelem egy jelentősebb oldalra pillantással, fejdöntéssel a szőke hölgy irányába. Szeretném tagadni a vele töltött idő alatt feléledt unalmamat, de ez még nem főben járó vétség vagy valami, amiért meg kellene taposni. Az én becsmérlésem menjen a nyilvánosság részére, ha már belekezdtünk, az nem zavar. A mondandóm végére még visszanéz az első, ajtó felé megtett lépésekor a nő és szó nélkül viharzik el, adja át a meleg helyet Léonienak.
- Tulajdonképpen nem állt messze a beszédtéma ezektől… – Elgondolkodva, felvontabb szemöldökkel meredtem a gyöngyöző sörre és mélyebb levegővételre vetemedtem. Talán ez volt az első mióta lement a színjáték. - Őszintén szólva azt is nehezen foglalnám össze miről beszélt, pedig ismersz, próbálok mindenre figyelni. – Rövid megadásra tartom fel a kezeimet. Az igyekezetem állandó és pont emiatt volt csúnya fiaskó a mostani találkozó, egyúttal az sem tölt el jó érzéssel nem láttam előjelét a lehetséges kimenetelnek. A legyintését követő visszakérdezésre szórakoztatott, de egyértelmű ábrázattal adom a tudtára mit fogok felelni: ezzel nem etet meg. Ha komolyan venném...
- Valóban? Kérlek, mesélj a praktikákról és milyen adózási formát javasolsz hozzá, mert a végén elgondolkodok a szakmaváltáson. Pénz, szórakozás kéz a kézben, elég jól hangzik. – A legyintésben én válok soron következővé. – Sylvire nézve igen, de egyébként... Ha jól esett hidd el, nem én foglak elítélni érte. – Az álszent lapforgatás nem asztalom, főleg, hogy a segítségkérő személy én voltam és nem kezdtem válogatásban hogyan is érkezik a segedelmem. Én se a legjobb szándékkal voltam felvértezve, de a megkönnyebbülést erősen érzem a csipetnyi bűntudat árnyékában is.
Megszívom a fogamat, elég őszinte volt a kérdéssel.
- Eeezzel nem simogattad tulajdonképpen az egómat. – Nem fejtem ki arra gondolok ez alatt, hogy azt mondta nem fog emlékezni rá, azaz az esetre, ami rólam szólt… Tehát összegezve: rám. Megjátszottan, kissé hiúan húzom ki magam, aminek a végét egy kényelmesebbre vett mosollyal zárok le. Játék volt, ahogy az exek és a kutyák szóba hozása, hiába nem koppant az adott pillanatban. Khm.
Kisebb megnyugvással és bólintással hallgatom, hogy nem zavartam bele egy feltételezett találkozójába. Igazából meglep, hogy direkt egyedül jött.
- Azt hittem a tervezéshez inkább a csendesebb helyet választják az emberek, de jogos a pont, hogy a betérők ingyen ötletet szolgáltatnak. A társaságot elnézve viszont nem hiszem gyakran maradsz egyedül. – Az embertömeg felé terelem a tekintetem, végezetül a karikagyűrűre. - Próbálkoznak, ha már az alapelképzelés nem az, hogy idejön valaki egymagában rajzolgatni. Ez nem zavar meg alkotás közben? – A meghívás elfogadását egy hálás biccentéssel nyugtázom és kicsit kijjebb fordulok felé a beszélgetés ideje alatt. Kényelmesebb, mint a nyakamat tekergetni.
- Most nincs kedvem újat keresni. – A benti hölgyválasztékot nem futottam át tüzetesebben, de most sem érzek rá késztetést. Mára elég volt, ezt az egyenes válaszom is tükrözi a hangsúlyánál fogva. Léonie italát közben leszállítja a pincér és koccintásra tartom a sajátomat.
- A jobb választásokra? – Ha már valamire inni kell ez tűnik a legkézenfekvőbbnek jelenleg, amibe bele se gondolok mennyire kétoldalú is jelenleg…

■ ■  remélem megteszi nyau  ■ ■credit

avatar
Online
Keresk. és szolg.
Tell me your secrets

17
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Chris Wood
● ● karakter arca :


Szeretettel Léonie Deschamps tollából
Témanyitás Re: Utcák •• Kedd Okt. 17, 2017 10:51 pm


Jérome &&  Léonie
- Ó jajj, örök hiba - húztam el a számat, mert kapásból az első randin ilyen langyos beszédtémákkal kezdeni… Nyilván nem kell egyből mély lélektani dolgokig ereszkedni, de ha valahol az exek és az azokhoz hasonló témák keverednek elő, már rég rossz szerintem. Mondjuk túl nagy tapasztalatom nincs randizás terén, már ami a mai szokásokat illeti, jó tíz éve már, hogy az első randimra elmentem és kábé ugyanennyi ideje volt, hogy a férjem elkezdett nekem udvarolni. Egek, de vén vagyok… - Egy kezeden meg tudod számolni, hányszor nyitott feléd? Egyáltalán.. rád figyelt többet, vagy a telefonját nyomkodta többet? - eszem ágában sincs elítélni a kisasszonyt, de ha ez így van, akkor ez azért elég csúnya dolog. Annyira öregnek pedig még én sem tartom magamat, hogy a telefon nyomkodásán való felháborodásom túlzásnak érezzem.
- Ó, ugye nem arra kérsz, hogy áruljam el a bennfentes titkaimat? Ahhoz még nem ittunk eleget - nevettem fel röviden és mintegy végszóként az italom is megérkezett. - Oké, valószínűleg kis idő múlva már rosszul fogom érezni magam, hogy átgázoltam szegényen, szóval.. maradok inkább az edzőtermi feszültség levezetésnél - nem vagyok azért olyan büdös banya, mint amilyennek sokszor tűnök, legalábbis nem űzök hobbit abból, hogy más nőket alázzak meg és csináljak pletyka tárgyát valamelyik barátomból. Szóval maradjunk inkább a jól megszokott és működőképes módszereknél.
- Csak azt ne mondd, hogy inkább élnél az emlékeiben úgy, mint a hűtlen férj, akit az asszonynak kell hazacibálnia a kocsmából - szalad feljebb egyik szemöldököm, ahogy kérdőn nézek partneremre. Értem én, hogy nem túl kellemes az egójának az, hogy elfelejtik, de hát végülis a rossz emlék is emlék. A szám szegletében játszó mosoly azonban árulkodik arról, továbbra sem veszem véresen komolyan a köztünk elhangzókat.
- Mikor hogy. Inkább a megvalósítás nálam, ami csendes környezetet és nyugalmat kíván, az ötleteléshez és az ihletgyűjtéshez szeretem, ha minél több és minél sokszínűbb inger ér egyszerre - furcsa szokásnak tűnhet, de hát én sem az az állandóan asztal fölé görnyedős és ott ötletet a lapra firkálós típus vagyok. - Nyitottnak kell lenni a világra, hogy aztán később ők is elfogadják, amit el szeretnék adni nekik - mondom nagy komolyan, hogy aztán hirtelen csodálkozó arckifejezést öltsek. - Hú bakker, pedig még nem is ittam, hogy ilyen mélyenszántó gondolatok csak úgy felszínre bukkanjanak - nevetős hangon forgatom meg ujjaim között a poharamat, egyelőre csak barátkozva azzal, mégis mit kaphattam bele. - Nem feltétlenül. Ha olyan zavar meg, akit ismerek, akkor ő tudja, hogy teljesen általános jelenség, ha beszélgetés közben egyszer csak előkapom a füzetem és nekiállok rajzolni. Ha pedig egy idegen megrökönyödik ezen, akkor jobb is, ha más randipartner után néz - könnyedén érkezik a válasz, igazándiból gondolkodnom sem kell sokat rajta. Így működöm, engem nem zavar, ha valaki mást pedig igen, akkor így járt, sajnálom.
- Ó, hát ez hogy lehet? Túlságosan csalódtál az előzőben, vagy csak szimplán vannak a férfiaknál olyan üresjáratok, amikor nem akarnak senkit sem felszedni? - érdeklődöm és nem tagadom, van egy csipetnyi piszkálgatós éle a kérdésemnek, a válasz ettől függetlenül még nagyon érdekes, hiszen nem vagyok túl járatos ebben a témában.
- Az én részemről azért ez ennél jóval bonyolultabb, ha mélyre ásunk, de neked szurkolok! - emelem koccintásra a poharam, széles mosolyom pedig egyértelműen árulkodik arról, hogy igen, kellemetlen a téma és jelenleg túl jó a kedvem, hogy ne akarjak annyira belemászni a karikagyűrűs történetbe. Azt tudja, hogy nincs minden rendben a házam táján, de részletesen soha nem meséltem neki erről és nem azért, mert ne bíznék meg benne, vagy ne érezném úgy, hogy már megérett a kapcsolatunk egy ilyen beszélgetésre, egyszerűen csak képtelen vagyok megosztani az érzéseimet. - Na jól van, mesélj, hogyan határoznád meg a „jobb választást”? Van álomnő ideálod? - középsulis szintű kérdés kb, de nyitott vagyok a dolgokra, ráadásul érdekel is mellé, arról nem is beszélve, hogy sokkal egyszerűbb ilyen bohókásabb témákról diskurálni, mintha rászánnám végre magam, hogy végre valakinek kiöntsem a szívem.

music ■ ■ You need a savior? ■ ■ credit
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

41
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Mandy Moore
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Utcák ••

Tell me your secrets


Utcák
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-