Sikátorok
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Sikátorok •• Kedd Júl. 25, 2017 5:29 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Szomb. Aug. 05, 2017 5:22 pm



Maisie & Samuel

Számolgatom a pénzemet. Nem nagyon lesz elég a hétvégéig sem, pedig még a mait és a holnapot a hotelban kellene aludnom, aztán kitalálnék valamit. A nővéremtől nem vagyok hajlandó pénzt kunyerálni, csúnya dolog és sose szerettem. Ki kell találnom valamit piszok gyorsan. Tiszta gáz, hogy nem elég semmire a pénz. Találhattam volna olcsóbb szállodát is, de utálok keresgetni, ráadásul a térképen sem nagyon igazodtam ki… főleg franciák között. Többet kellett volna gyakorolnom a nyelvet. Még az az egy szerencsém, hogy akadnak szép számmal angolok is erre. Amíg nem ismerem a környéket és Párizs pár helyét, addig nem akarok dolgozni, nem akarok elvágódni senki előtt sem. Ha meg Önéletrajzot kellene írnom franciául…megbuktam. Nem akarok haza menni… Miért is mennék? Anyuért aki nem tud elviselni olykor? Jó, bevallom, túl nagy szám van és aztán? Vagy apa miatt, akinek nem a fia vagyok? Maelys is eljött egészen idáig, hogy új életet kezdjen… ezt teszem én is. Előkaparom apámat akárhol is van és elzúzok levizsgázni, hogy legalább ő büszke legyen rám. Legalább ő. De térjünk csak vissza a jelenlegi problémámra.
Minden problémám jelenlegi okozója a Hotel és annak hatalmas költségei! Nekem bele kellett vágnom ebbe a hatalmas küldetésbe?
Fajujjon el odáig minden dolog, hogy lopjak? Sose kerültem szembe a törvénnyel, sose hágtam fel a szabályokat…pont most kellene?
Hát ha nem ma, akkor majd az életem során valamikor belekezdek és elbukom tapasztalatlanságom végett…szar lenne. De mivel nincs itt apa és amiről nem tud, az nem is fájhat neki, igaz? Naná! Akkor ezt remekül megbeszéltem magammal, remélem a nővérem sem tudja meg, hogy ilyenre kényszerültem… utálna érte, az hétszentség!
Nos megindultam, körülnéztem az épületeken és arra jutottam, hogy két óra alatt sikerült eltévednem… marha!
Jártam a várost és nem törődtem azzal, hogy ki közelített meg, vagy pont én, kit közelítettem meg, mintha csak kiürítettem volna az elmémet teljesen. Órák teltek el és csak mentem előre, mígnem lelkemnek kellemes magánya kihatott környezetemre is. Elhaladtam pár velem egykorú mellett, 7-en összeverődtek és a várost járták.
Elmosolyodtam. Sosem értettem az ilyeneket, hogy miért szeretnek minél hangosabban és feltűnőbben csoportokba verődve tombolni. Feszültség levezetés ez a javából... ismerős, bár én csak kettő haverommal szoktam járni London macskaköves utcáit.
Végül észre is veszek egy megfelelő alanyt. Fehér ruha, babaarcú törékeny nő… na én most kapni fogom az íveket biztosan, de erre nem lehet ideje korán felkészülni.
Már nem mutatom, egyre feszültebb vagyok, ahogy közeledek felé. Mintha minden zsigeremben érezném a veszélyt vagy nem is tudom. Elhaladva mellette utána nyúlok, hogy táskáját oldaláról lerántva futásnak induljak. Ha nem értékes a benne lévő holmi, vagy nincs benne tárca, attól még a tatyó értékesnek tűnik.

Öltözet


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Pént. Aug. 18, 2017 7:04 pm


Samuel &&  Mézi
Egy kis napfényre vágytam. Annyi minden történt körülöttem, hogy úgy éreztem kell valami friss levegő. Magányomban akartam lenni. Pontosan ezért is választottam azt, hogy fogom magam és elmegyek sétálni. Csak én és a város zaja, ami kellő képp kikapcsol. Jól is esett, hogy végre a bőrömet is érte a nap, nem csak a kórház vakító lámpái. Klór szagot felváltotta a város friss illata, keveredve egy kis szmoggal. De mg mindig jobb, mint az égető és maró fertőtlenítő szag. Az érzéseim összezavarodtak. Hiszen ott van Pandora, aki egy kedves aranyos lány, de nem tudom, miért szeretne a barátom lenni. Mert két külön világ vagyunk, nem illek az ő családjába. Nem vagyok gazdag, nem vagyok olyan, akik köre veszik. Én legyek az, akit majd titkol, és csak más akar lenni? Nem tudom, vegyesek az érzéseim, hiszen szeretném, ha lenne legalább egy barátom, akivel tudnék beszélgetni. De így félelmetes. Hiszen csak a kórházban találkozunk, ami még jobban frusztrál, hiszen olyan nagy az épület, de mi mégis csak összefutunk, a legváratlanabb pillanatokba.
Ahogy sétáltam már nem is felfigyeltem, hogy merre visznek a lábaim, mert annyi gondolat és fájdalom járt át, hogy nem vettem észre, mikor merre megyek. Bár már régóta lakom itt, még így is képes vagyok eltévedni, hiszen a megszokott útról nem szoktam lejönni. Leginkább a kórház, valami étterem és a lakásom között szoktam menni. De most a négy fal között megbolondultam volna. Félelmetes az emberi agy, igaz? HA valamit el akarsz felejteni, addig gondolsz rá, míg kínzóan beléd mar. Amit pedig annyira fontos lenne megtanulni, megjegyezni a francnak sem menne. Szinte szánalmas, hogy orvosi fejjel akarok problémát túllépni. Jasmine és apám halála sokkalta jobban megbélyegezte az életemet, mint gondoltam. De így, hogy a szomszédban ott van Raph, Domi és Serge, sokkal könnyebb, valamiért biztonságot nyújtanak a számomra. Persze próbálok jobban oda figyelni rájuk és kedves lenni. Még is azt a lyukat nem tudom betömni bármennyire is akarom.
Mire feleszméltem valami elhagyatott helyen voltam, hirtelen kerestem a kijáratot, de nem találtam. Megremegtem, ahogy hirtelen egy alak szalad felém és a következő pillanatban már fellökve elrabolja a táskámat és elszalad. Felnyögve tápászkodom fel, a csuklómat fájlalva szaladok utána.
- Állj meg! – kiabálok, de esélyem sincs utol érni, hiszen a lábbeli, ami rajtam van mindenek mondható csak nem futó cipőnek, fáj a lábam is benne. Mikor kiérek, az utcán hirtelen belém rohan egy biciklis és a földre huppanva ismét elesek. Fantasztikusan figyelem, hogy a fiatalember elszalad a táskámmal.
- Ha kiveszed mindent, ami kell, legalább a címre dobd be a dolgaimat, hiszen orvos vagyok!- üvöltök utána és próbálkozom meg a felállással. Páran rám néznek, de a pocsék francia kiejtésemből és a csapzott viseletemből inkább néznek valami részegnek, mint sem egy doktornak és magamra hagynak.
- Nem hívom a rendőröket, csak add vissza!- próbálkozok ismételten, most már teljesen lejáratva magam indulok ismét a férfi után. De tudom jól, hogy veszett ügy. Már isten tudja, hogy merre lehet. Csak random sétálok, az utcákon.
■ ■ Zene ■ ■bocsi a várakozásért doboz ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

35
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Vas. Aug. 20, 2017 8:56 am



Maisie & Samuel

Elkaptam és nem eresztettem, olyan szinten húztam magammal azt a táskát, hogy szinte olyan volt, mintha szárnyalnék. Meg közben szar érzés is volt, hogy ilyesmit teszek...de az a rusnya hotel ugyebár... meg a magas szállás+adó díja. Nem akartam semmiféleképp a rendőrséget magamra uszítani, de ezzel így már érett egy nyakleves...
Tiszta gáz az egész. ha nem fizetem ki a hotelnek a szállást, akkor ki tudja mit meg nem tesznek azért, hogy ezt lehúzzák rólam. Akkor inkább folyamodok ehhez és kifizetem a teljes árát annak a szarnak. Lerántottam a nőről a táskát és rohantam. Próbáltam kikerülgetni a járókelőket, persze, ez sem mehet valami sima ügyként, hiszen ilyen tájt sokan járják már az utcákat. Ezt a pár nap alatt már megtanultam. Sose csináltam még ilyet, ez az első alkalom, ha apám ezt megtudja...élve fog megnyúzni. Szóval csak reménykedem abban, hogy nem fog London felé elhallatszódni mindez. Gáz lenne.
A lány utánam kiabál, visszapislantok rá, próbál lépést tartani a forgalomban, persze ez veszett ügy... de mégis...mit tettem? A lány elesik, ahogy egy biciklis bele megy, de amaz meg sem áll, csak teker tovább... ridegen nézek utána és közben haladok tovább. Egy beugró részre beállok, hogy turkálhassak a táskában, a tárcájából a pénzt szedem el, igaz hagyok is benne, legalább annyit, hogy a tömegközlekedésre feljusson... tovább turkálok, az iratait is megnézem. Személyi, meg ilyenek.
A nevét ki sem tudom ejteni, bár ez nem meglepő... Mindent zsebre vágok, ami kelhet, bár fogalmam sincs, hogy a személyiét miért is veszem el... talán a lakcíme miatt, hogy majd személyesen átadhassam az iratait. Nem tudom...csak a lelkiismeret furdalás. De tényleg csak a hotel kifizetése érdekel...ha már a fickó beállított munkasorba. Az mekkora gáz lesz! Zsebre pakoltam a szükséges pénzt és egyéb holmit, majd visszazártam a táskát is.... A járókelőkre pillantottam, majd kilestem az utca másik végébe...észre vettem a nőt, emlékszem az arcára...  
Makacs... piszok makacs bár nem meglepő. Minden nő makacs. A saját nővéremmel is ez a helyzet. Nála makacsabb teremtéssel még nem találkozott az ég. De ezt hogy fogom megmagyarázni... bárkinek is? Kilépek a nő elé, megragadom a karját és magammal húzom. Minden szó nélkül teszem ezt, ha jön, ha nem. Azt hiszem elkapott az a bizonyos öt perc. Hector az átkát rám szórta... ebből nincs menekvés. Átszaladok vele a túlpartra, szerencsére az autók a piros lámpa hatására már megálltak, én pedig figyelve a lányra, rohantam vele. Odaát nincs ennyi ember...
Amint megálltam, visszapillantottam rá, de nem fordultam teljesen felé, csak a táskáját nyújtottam át neki...
- Nem hinném, hogy összefutnánk még, de ezt azért visszaadom.... - szóltam még hozzá az ügy kapcsán, majd végig néztem rajta. Pillantásom megakadt a sérült karján.
- Jobb lesz ha minél előbb megnézeti...rosszabb lesz, ha halogatja. - mert én már az ilyen dolgokat olyan jól tudom, nem?
Tulajdonképpen mindez igaz, hiszen nekem is tört már el a karom és halogattam is a kórházba menetelt vele... nos nem csak hogy az orvos cseszett le állat mód az anyámmal egyetembe...de még mocskos mód fájt is...


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Hétf. Aug. 21, 2017 11:00 am


Samuel &&  Mézi
Emlékszem hányszor láttam már olyat a tv-ben, hogy valakit kirabolnak és megölnek. Persze mindig legyintettem, hogy velem ez biztos nem történhet meg. Hiszen én egy bezárkózott lány vagyok, soha sehova nem járok gyalog. Vagy a kocsiba vagyok, vagy a kórházba vagy a lakásomba. Nem szeretek emberek között lenni, a sok boldog pár vagy a családok megrémisztenek. Nem állok én készen erre. Még nem. Túl korai lenne. Vagy egyszerűen belefásultam a dolgokba.
Aztán tessék, kimerészkedek a csigaházamból és kapásból kirabolnak, a férfi után nézek és a sajgó karomat szorongatva feladom a harcot. Elment, nem látom. A táskámnak búcsút mondhatok. Legszívesebben összeroskadnék, de nem tehetem, ha már ennyi mindent túléltem, ezt is túlfogom. Már kerestem a hazafelé vezető utat, mikor egy erős rántás ismét magához térített. Megköszörültem a torkom és sikításra nyitottam volna a számat. Mikor megláttam, hogy ugyan az az ember áll előttem, akinek köszönhetem a stresszt az életembe.
Nem szólt semmit, csak rángatott, mint egy rongybabát. Meglepődtem, hogy milyen erő van benne, mert amúgy nem tűnik valami erős embernek. Így megnézve nem tűnik idősnek. Talán csak valami tini kori csíny.
A rémület feltör bennem, ahogy az útra rángat és várom, hogy egy kocsi elcsapjon minket, de úgy tűnik, hogy ez a srác Fortuna gyermeke és pont piros a lámpa. Megrémülve álltam végül meg előtte, ahogy elengedett elgondolkodtam rajta, ha nem fájna, ennyire a csuklom, pofon vágnám.
Összezavarodtam, mikor visszaadja a táskámat. Mi a franc? Egyszer ellopja, máskor visszaadja. Értetlenségem kiül az arcomra és nem tudom hova tenni a dolgokat. Mély levegőt veszek, hogy a vörös köd eltűnjön előlem.
- Még is mi a fenét képzelsz?! – emelem meg a hangom és szinte már zihálva próbálom visszatartani a sírást, ami ki akar törni belőlem. De persze apám szavai időben rohamozzák meg az elmémet. A nagylányok nem sírnak. Aki gyilkos az már nagylány. Fogadd el.
- Ha eltörtem a csukóm és nem tudok dolgozni, fel foglak jelenteni! Megjegyeztem az arcod. – felemelem a kezem, fenyegető mód, de rájövök, hogy pont olyan félelmetesnek tűnök, mint egy plüss nyuszi.
- Mire volt ez jó? – mutatok körbe, hiszen nem értem még mindig, elviszi a táskám, elrohan, majd vissza jön és oda adja, mintha semmi nem történt volna. Kezdem azt hinni, hogy megőrültek körülöttem az emberek. Vagy esetleg én kezdem elveszteni a józan eszemet és ennyi voltam. Nem is csodálkoznék, ha megtörténne amúgy, mert amennyi inger ért ebben a pár napban, azt csoda, hogy még nem adta be az idegrendszerem a kulcsot.
Megigazítva a hajam, túrtam bele a táskába, hogy mit vett ki és mi maradt meg. Mert most már kezdek aggódni.
- Remélem a következő a lakásom lesz. - mormolom az orrom alatt, ahogy meglátom, hogy az irataim ugyan nincsenek benne, de az orvosi pecsétem meg van. Amitől megkönnyebbülök. Legalább az, meg a pár darab recept, amit magamnál hordom, tekintve, hogy a szomszédjaim erőszeretettel látogatnak meg, szívességet kérni.
■ ■ Zene ■ ■bocsi a várakozásért doboz ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

35
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:45 pm



Maisie & Samuel

A lány kifakadása nem tetszik. Félek az ilyen helyzetektől, hiszen kellemetlen szituációkat okoz. Ráadásul anyám is rendszeresen kiborul, amit legszívesebben elkerülnék...ezt is. Látszik, hogy nem érti a helyzetet, nekem ez pedig bőven elegendő. Jó persze én is biztos megrémülnék ha épp átrángatnának egy utca kellős közepén, de így jött össze, itt nincsenek sokan. Nincs fül-szemtanú.
De ahogy felemeli a hangját, én úgy nézek rá ridegebben, szúrósabban.
- NE! Ne kiabáljon. - nyomatékosítom a dolgot, hiszen ezt az egyet ki nem állhatom, ha valaki ordít velem, vagy csak veszekszik... neki megyek...
Hector tökéletes mása lettem, ő is pontosan ezt teszi. De ahogy fenyeget... nos cinkos mosoly húzódik képemre.
- Tegyen. Hajrá. - holnap már lehet másképp fog kinézni a hajam, lehet hogy oldalt leborotválom és tessék, jó is lesz. Punk séróval megyek az állatkertbe. Hurrá.
Ahogy emeli a kezét, kezem már meg is rándul, ahogy hárítaná azt az ütést...megkeményednek a vonásaim, megfeszítem az izmaimat és felemelem a fejem. Egyenesen a szemeibe bámulok.  De ő se mozdul, tehát én sem. Mozdulatlanul állok és várok. Nem válaszolok kérdésére, csak hátrébb lépek, hiszen semmi köze hozzá, miért is volt jó mindez nem? Ami kellett elvettem. Ebben jó vagyok. Nem úgy mint egyesek... ahogy a táskájában kezd kotorászni és megszólal... igen, hiányoznak dolgai, de a megszólalására felkuncogok.
- Igen, előfordulhat. - komolytalan vagyok, mégis olyan komolyan mondom ki ezeket, hogy én is elhiszem. Majd bepakolom a szerzeményeket a táskámba... aztán majd visszakapja, ha találkoznánk ebben az életben.
Nem biztos, de szuvenír gyanánt megtartom...ha meg találkozunk, HA találkozunk, akkor a kezébe nyomom.




avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Pént. Szept. 01, 2017 7:31 pm


Samuel &&  Mézi
Még sosem ért ilyen dolog. Az emberek mindig is elkerültek, hiszen sosem voltam a népszerű emberek között. Elvoltam a picinyvilágomban és nem akartam mást, csak egyszerűen továbbállni. Megállni a helyem és senkivel nem foglalkozni. Az orvosin is ezért harcoltam, nem jártam bulizni, na, jó, ez nem igaz. Mert Jasmine mindig elrángatott, hogy ne golyózzak be. Viszont az óta nem igen volt rá lehetőségem, sem pedig ember, akivel ezt megtehetném. De talán lesz jobb is. Kifakadok, mint egy felzaklatott két éves, akitől elvették a nyalókáját. Viszont az én táskám kicsit több dolgot rejt, mint egy nyalóka. Sokkal értékesebb volt. Nem akartam továbbra is ezt húzni. De mikor épp meg akartam volna osztani megrezzentem, a hangja félelmetes volt és hátrálni kezdtem. Nem akarok problémát. Befogtam a számat, ahogy kérte és nem értettem, hogy mi történik körülöttem.
- Téged semmi nem érdekel? – kérdezem felháborodva. Én nem lennék ilyen halál nyugodt, ha valaki épp azzal fenyegetőzne, hogy feljelentést tesz. Bár sem a külseje, sem pedig az arroganciáján nem lepődök meg, hogy ennyire nem törődöm. Megvakarva a kezemet próbáltam csillapítani a fájdalmat. Ahhoz képest, hogy én doktor vagyok, mindig ér valami baleset, amit nem tudok megmagyarázni. Most is, fogalmam sincs, hogy miért nem vettem észre a biciklist, ami elé sikerült kilyukadnom. Ami megtörtént, sajnos nem lehet megfordítani. Pedig hányszor meg akartam próbálni, hogy talán visszaforgatom az időt és sokkalta jobb befejezésem lenne az akkor történteknek. Lehet, nem itt lennék. Lehet, hogy boldog lennék. Most már sosem fogom megtudni.
A méreg persze nem olyan gyorsan távozik, bennem s mikor felfedezem, hogy a táskám tartalmát igen csak megdézsmálta, kifújtam a levegőt és úgy figyelem őt.
- Takarodj. – a szemeim villámokat tudnának szórni, akkor itt hatalmas vihar lennie, tekintve, hogy most már kezdi kihúzni a gyufát és kevés tart vissza, hogy ne kezdjek el rendőrért kiabálni vagy épp sikítozni, mint valami eszement liba.
- Soha többé nem akarlak látni. Tudod, ha nem tudnám milyen ilyen elcseszett életet élni, már bilincsekkel csilloghatnál. – megforgatva a szemeimet elillanok. Vagyis, csak próbálkozom. A csuklom, fáj, a táskámat úgy szorongatom, mintha aranyból lenne. Most már mindent újra kell csináltatnom és ezzel elérte, hogy a számlám igen csak soványodjon. Egy könnycseppet elmorzsolva lépek le a járdáról, hogy távozzak a helyszínről. Miért engem ér minden ilyesmi? Vissza sem nézek, csak megyek tovább. Elegem van.
■ ■ Zene ■ ■szerintem ez legyen záró, hogy legyen izgalmas az újra találkozás *-* ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

35
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Szomb. Szept. 02, 2017 12:22 pm



Maisie & Samuel

És már megint nem tudom, hogy mit csinálok. Teljesen kikészítem ezzel saját magam, meg mások idegeit. Kell ez nekem? Épp most döntöttem el hogy jó útra térek, melózni fogok, erre tessék...
Zilált hajamat kisöpröm a szememből, s felpillantok a fiatal nőre... Frusztrált, de egyben más gondolatok is cikáznak gondolatai mélyén.
Kérdésére egy halvány, féloldalas mosoly jelent meg az arcomon. Nem tudom mit gondoljak, nem tudom hogyan hozhatnám mindezt helyre. Egy bocsánatkérés totálisan nem lenne elég. De ahogy kiböki a továbbiakat... takarodjak, látni se akar... mintha apámat hallanám.
Lefagyok... Ég kék íriszeim az ő jeges zöldjeivel találják szembe magukat. Nem erre számítottam... Valahol a döbbeneten keresztül is felfogom a belőle áradó nyers kisugárzást... ez nem lesz egyszerű menet, hiába terveztem meg a fejemben a védőbeszédem minden pontját. Elúszott minden lehetőségem... elbasztam már az elején. Megtörtént. Ettől tartottam. Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat, s ez elég arra, hogy felébredjek révületemből...
Figyelmemet nem kerüli el szánakozó hangszíne, de inkább nem foglalkozom vele. Figyelem, ahogyan megfordul s el tűnik előlem. Így van alkalmam hátulról is megszemlélni, s bár nem akarom, de attól még magamban megjegyzem, hogy igen formás feneke van.
Szégyenemben legszívesebben elsüllyednék a föld alá, de ez nem lehetséges, így inkább feszengve ácsorgok a járda közepén
Nem hazudom, ha azt mondom, életem legrosszabb időszakát most élem. Nem akarok ennél jobban lesüllyedni, kell egy kapaszkodó, egy kiút. A levegő annyira nehezen jutott le a tüdőmig... annyira akartam a változást... mégsem tudtam elkapni a fonalát. Nem akartam olyat tenni, amit később megbánhatok... ami miatt később undorodva néznek rám. Erre tessék. Ez kijárt már nekem, nem igaz?



// Én is köszönöm *-* És akkor folyt. köv a megbeszéltek szerint  Cool  //

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets

88
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Szomb. Szept. 02, 2017 1:07 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Julien Braighley tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Csüt. Szept. 14, 2017 9:23 pm

Leanne részére
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Úgy lenne illő, hogy érte megyek, de mivel egészen biztos vagyok abban, hogy iszok, és nem vizet, ezért inkább a bejárat közelében várok rá. Taxival is mehetnék elé, most nem akarok, hagyok neki időt készülődni. A hely hiába kieső területen van, azért biztonságosnak mondható. Hámból kirúgni, jót táncolni van kedvem, s Leanneben, számomra is meglepő módon, kiváló partnerre találtam ebben. Holott amikor a tárgyalóteremben találkoztunk először, szakértői véleményt elmondani a vádlottal kapcsolatban, ki nem néztem volna belőle.
Még délután hívtam fel, s kérdeztem rá, mennyire ér rá ma. Nem lerészegedni akartam, legalábbis nem alkoholtól.
Bőrkabát, farmer és szürke póló, nem viszem túlzásba a puccolást, nem is olyan hely, no meg a lányoknak kell kápráztatónak lenni, nekem csak táncolni kell tudni. És fizetni. Mert azzal a feltétellel hívom meg, hogy valóban meghívom.
- Szia! – azért nem tudom megállni, hogy elismerően ne pillantsak végig rajta. Dögös, pusztítóan. A sor és a belépők lerendezése után rátekintek.
- Inni vagy táncolni? – Mindegy melyik számomra, mindegyik jöhet.
Nem tudok még mindig zöld ágra vergődni azzal, hogy míg Julien egyaránt habzsolta a nőket és a férfiakat is (mint utólag megtudtam, mivel minden titkára fényt derítettem, legalábbis remélem, több szörnyeteg nem bújik elő a sötétségből), csak engem került messzire. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a nőkre is gerjed a testem, az agyam viszont még mindig a régi testemmel és énemmel vezérelt. S néha rettenetes módon össze tudnak veszni, gabalyodni egymással. Inkább csak megszokni fogom, kiiktatni képtelen leszek rá. Képtelen vagyok rá, hiába hat éve birtoklom ezt a testet, nem én születtem bele.
Kezem Leanne derekára csúszik, ahogy haladunk, s miután kiválasztotta a célt, a kezére siklik, s előre megyek, utat törve neki a lassan növekvő tömegben.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

26
● ● Posztok száma :
Ben Barnes
● ● karakter arca :


Szeretettel Leanne Withmore tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Kedd Szept. 19, 2017 9:03 pm

Néha egy nap akkor alakul a legjobban, ha megjelenik benne egy váratlan fordulat. Lelkiekben felkészítettem már rá magam reggeltől, hogy mi fog rám várni ha hazaérek. Fürdő és gyertyák. Egy könyv. Egy magányos ámde csendes éjjel, ami arra hivatott, hogy kialudjam, vagy legalább megpróbáljam kipihenni magam. Kissé képtelen vállalkozás, de mai napig hajtom. Anyám mondogatta sokat, hogy reggel nem szépnek kell lenni, hanem frissnek. A friss arc sugárzó. A szép csak szép. Hazaérve a lakásomba, lerúgom cipőimet. Talpaim hálásan sóhajtanak fel. Hiába, a kényelmes cipő a férfiak kiváltsága. Lerakom a táskám, a lejátszómat a hangfalakhoz illesztem és zenét indítok. Dúdolva bújok ki a blézerből és a szoknyából is, hajamat laza kontyba kötve indulok a fürdőszoba felé. Az egyedülélés leginkább imádott ténye az, hogy mászkálhatok kedvemre a lakásban, senkit nem zavarok meg sem munkában, akkor csinálok lényegében mindent amikor kedvem van. A házam a váram elmélet hatásos. Visszafordulok a tegnap elkezdett boromért is. Még egy indok, senki nem nyúl ahhoz, amiről tudom, hogy az enyém és itthon vár.
Teljes nyugalommal és egy pohár borral kísérve engedem tele a kádat vízzel és gyújtom meg a gyertyákat. Köszönöm, köszönöm, néha szükség van egy kis megálljra és arra, hogy csak magammal kelljen foglalkozni, félretolva a munkát, félretolva minden mást ami a világon van. A víz melege lágyan ölel körbe, fejem a kád végének támasztom és hallom. A telefont. A csengést. Miért is nem kapcsoltam ki, ugyan miért? Rettenetesen mély sóhajjal állok fel a kádban és lépek ki. Kisietek a nappaliba a telefonért és gyorsan visszaszaladok a fürdőszoba melegébe és a kád víz rejtekébe. A kijelzőt látva felvonom szemöldököm. Julien? Lám csak, lám csak. Elrebegem a köszöntést és azt is, hogy kifejezetten remélem, hogy nem munka miatt hív, mert jelenleg semmi nem érdekel. A meghívást hallva mégis elmosolyodom. Ugyan nem terveztem semmit ami azt illeti, de ha már egy kád vízben ücsörgök, akkor akár lehetnék vele is máshol. Letesszük. Megiszom a poharam tartalmát.
Felöltözöm relatíve rövid idő alatt, hajamat pedig hagyom lazán a hátamra omlani. Mivel vezetni nem áll szándékomban, hívok egy taxit és bemondom a címet is. Kiszállva nem is tart túl sokáig megtalálni őt. Kecses, lassú léptekkel sétálok oda hozzá, ragyogó mosollyal viszonozva elismerő pillantását. Ezt szeretem, az ilyen hatásokat.
- Megleptél Julien, a kádban ültem mikor felhívtál. - mosolygok tovább.
A bejutási procedúra rövid aránylag, belépve pedig még örülök is, hogy mellőztem a kabátot. Meleg, sokan is vannak. Pár másodpercig bénultan pislogok, míg hozzászokom a hangos zenéhez, a füsthöz és a fülledtséghez. Mindig ez van ilyen helyeken. Nehéz tűz alá veszik érzékeidet, te meg próbáld meg túlélni valahogy. Szerencsémre van mellettem egy bástya, derekamra csúszó tenyere ki is tisztítja a fejem a kábaságból. Rápillantok mintha mérlegelnem kellene.
- Inni. Addig semmi testmozgás. - megfogja a kezem, ujjaimat az övéibe kulcsolom és követem a tömegben a pult felé.
Odaérve felülök az egyik bárszékre és elmélázom mit is kellene inni. Mi az, amitől holnap reggel nem úgy fogok kinézni, mint akit végigráncigáltak egy árokparton. Julienre pillantok. Meg sem mondani róla mivel foglalkozik. Első találkozásunkkor is rögtön külsőre próbáltam ítélni, pedig azok akikkel dolgozom, majdnem ilyen kaliberek. Nézz rám, letaglózlak. Hagyd, hogy megnyerjelek magamnak. Igen, hunyd le a szemed. És kész is van egy gyilkosság, vagy legalább egy erőszak. Én pedig kaphatom elő a beszélőkémet. Nem mondhatnám, hogy mi ketten barátok vagyunk.
- Gin-tonikot légyszives. - pillantok rá őzike szemekkel. Két okból, a gin annyira nem üt ki, a borhoz viszont nagyon meleg van itt - Kitalálom várj. - mosolyodom el - Könnyed estét akartál, valami bulit. És beugrott a nevem. - persze ez amolyan első gondolat, de ügyvédként általában a gondolatmenetem valamelyik pontja találó. De, hamarosan úgyis kiderül mit szeretett volna. A szórakozást nem bánom, szükséges, hogy ne butuljon bele egyikünk sem a hétköznapok mókuskerekébe. - Vagy van egyéb indok is? - ezt viszont már kérdezem, megadva az esélyét annak, hogy valami olyan magyarázattal áll elő, amit az én kis érzékeny füleim is tudnak értékelni. Nem mondom, hogy vadászom a bókokat, de nőből vagyok. Olykor szükségem van rájuk, pláne ha már egy férfi hív el.
- Egyébként nem mondod, hogy tudsz táncolni.. - vigyorodom el végül - Ezt mindenképp bemutatod ma nekem. - még csak vissza sem kérdezek, ez így lesz. És ő kérdezte indításnak, hogy tánc vagy ital.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets

23
● ● Posztok száma :
Amber Heard
● ● karakter arca :


Szeretettel Julien Braighley tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Csüt. Szept. 21, 2017 8:40 pm

Leanne részére
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Elismerően pillantok rá, mind a megjelenése miatt, mind pedig azért, mert nőket megszégyenítő gyorsasággal érkezett.
- A kádban? Nélkülem? – Vonom fel az egyik szemöldököm, évődő mosollyal. Nem vagyunk olyan kapcsolatban, mégis, ez a megjegyzés, ezt kívánta, semmi mást.
Van még hely a pultnál, ha kiválasztotta, melyikre is szeretne telepedni, a mellette lévő széket foglalom el. Ránézek, mit kér, hogy aztán kikérjem kettőnk számára az italt. Még egyszer végignézek rajta, s nem tudom titkolni sem, hogy étvágygerjesztően néz ki. Csakhogy most táncolni, inni akarok, úgy akarom jól érezni magam, ezért visszaveszek.
- Egy gin-tonikot és egy Brainstormot kérünk. Köszönöm – fordulok az érkező pultos felé, aki máris nekilát az innivalóknak. A Scotch a kedvencem, apám nevelte belém, meg a brandyt. Szerinte az a férfiak itala, a többi mind női pacsmag. Sosem kötöttem az orrára, hogy mást is iszok, de az ő hatása nyomot hagyott italválasztás terén.
- És ha így van? – Nézek rá ártatlan kíváncsisággal. Más választ várhatott, a megszokottal sosem szolgálok. S mert az ilyen megjegyzésekre a bolond ad rendes választ. Néha őrültnek tartom magam, a bolondok legalább bölcsek, jó magam inkább csak boldog akarok lenni, ha már ennyi ideig sikerrel szívattam magamat.
– S neked milyen indokod volt elfogadni a meghívást? – Dobom vissza a labdát. Nem lett volna kötelessége elfogadni, eljönni. Talál az ujjára egyenként legalább három kant, ha nem többet, ha szórakozni vágyik.
- Mivel így kezdtél neki, még meggondolom, hogy ezek után akarok-e veled – biggyesztem le a szám szélét, művi sértődéssel.
Az italok megérkeznek, feltartom koccintásra a poharat.
- A ma estére – koccintok vele, s pár korty után inkább leteszem a poharat. Amíg tart az ital, a szám is jár, utána meg majd a lábam.
- Ha fürdőkád, akkor lazulás. Ha lazulás, akkor könyv – tippelek. A vécén szoktam újságot olvasni, rossz szokás, de csak ott van „időm”.
– Milyen könyv? – Igazgatom a szalvétán a pohárral együtt a nedűt.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets

26
● ● Posztok száma :
Ben Barnes
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Sikátorok •• Szer. Okt. 11, 2017 8:02 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Sikátorok ••

Tell me your secrets


Sikátorok
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Aligátorok kódexe
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-