Sikátorok
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 7:56 am ✥
✥ Today at 2:00 am ✥
✥ Today at 1:00 am ✥
✥ Today at 12:17 am ✥
✥ Yesterday at 10:32 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
✥ Yesterday at 8:20 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Sikátorok •• Kedd Júl. 25, 2017 5:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Aug. 05, 2017 5:22 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Maisie & Samuel

Számolgatom a pénzemet. Nem nagyon lesz elég a hétvégéig sem, pedig még a mait és a holnapot a hotelban kellene aludnom, aztán kitalálnék valamit. A nővéremtől nem vagyok hajlandó pénzt kunyerálni, csúnya dolog és sose szerettem. Ki kell találnom valamit piszok gyorsan. Tiszta gáz, hogy nem elég semmire a pénz. Találhattam volna olcsóbb szállodát is, de utálok keresgetni, ráadásul a térképen sem nagyon igazodtam ki… főleg franciák között. Többet kellett volna gyakorolnom a nyelvet. Még az az egy szerencsém, hogy akadnak szép számmal angolok is erre. Amíg nem ismerem a környéket és Párizs pár helyét, addig nem akarok dolgozni, nem akarok elvágódni senki előtt sem. Ha meg Önéletrajzot kellene írnom franciául…megbuktam. Nem akarok haza menni… Miért is mennék? Anyuért aki nem tud elviselni olykor? Jó, bevallom, túl nagy szám van és aztán? Vagy apa miatt, akinek nem a fia vagyok? Maelys is eljött egészen idáig, hogy új életet kezdjen… ezt teszem én is. Előkaparom apámat akárhol is van és elzúzok levizsgázni, hogy legalább ő büszke legyen rám. Legalább ő. De térjünk csak vissza a jelenlegi problémámra.
Minden problémám jelenlegi okozója a Hotel és annak hatalmas költségei! Nekem bele kellett vágnom ebbe a hatalmas küldetésbe?
Fajujjon el odáig minden dolog, hogy lopjak? Sose kerültem szembe a törvénnyel, sose hágtam fel a szabályokat…pont most kellene?
Hát ha nem ma, akkor majd az életem során valamikor belekezdek és elbukom tapasztalatlanságom végett…szar lenne. De mivel nincs itt apa és amiről nem tud, az nem is fájhat neki, igaz? Naná! Akkor ezt remekül megbeszéltem magammal, remélem a nővérem sem tudja meg, hogy ilyenre kényszerültem… utálna érte, az hétszentség!
Nos megindultam, körülnéztem az épületeken és arra jutottam, hogy két óra alatt sikerült eltévednem… marha!
Jártam a várost és nem törődtem azzal, hogy ki közelített meg, vagy pont én, kit közelítettem meg, mintha csak kiürítettem volna az elmémet teljesen. Órák teltek el és csak mentem előre, mígnem lelkemnek kellemes magánya kihatott környezetemre is. Elhaladtam pár velem egykorú mellett, 7-en összeverődtek és a várost járták.
Elmosolyodtam. Sosem értettem az ilyeneket, hogy miért szeretnek minél hangosabban és feltűnőbben csoportokba verődve tombolni. Feszültség levezetés ez a javából... ismerős, bár én csak kettő haverommal szoktam járni London macskaköves utcáit.
Végül észre is veszek egy megfelelő alanyt. Fehér ruha, babaarcú törékeny nő… na én most kapni fogom az íveket biztosan, de erre nem lehet ideje korán felkészülni.
Már nem mutatom, egyre feszültebb vagyok, ahogy közeledek felé. Mintha minden zsigeremben érezném a veszélyt vagy nem is tudom. Elhaladva mellette utána nyúlok, hogy táskáját oldaláról lerántva futásnak induljak. Ha nem értékes a benne lévő holmi, vagy nincs benne tárca, attól még a tatyó értékesnek tűnik.

Öltözet


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
94
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Pént. Aug. 18, 2017 7:04 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Samuel &&  Mézi
Egy kis napfényre vágytam. Annyi minden történt körülöttem, hogy úgy éreztem kell valami friss levegő. Magányomban akartam lenni. Pontosan ezért is választottam azt, hogy fogom magam és elmegyek sétálni. Csak én és a város zaja, ami kellő képp kikapcsol. Jól is esett, hogy végre a bőrömet is érte a nap, nem csak a kórház vakító lámpái. Klór szagot felváltotta a város friss illata, keveredve egy kis szmoggal. De mg mindig jobb, mint az égető és maró fertőtlenítő szag. Az érzéseim összezavarodtak. Hiszen ott van Pandora, aki egy kedves aranyos lány, de nem tudom, miért szeretne a barátom lenni. Mert két külön világ vagyunk, nem illek az ő családjába. Nem vagyok gazdag, nem vagyok olyan, akik köre veszik. Én legyek az, akit majd titkol, és csak más akar lenni? Nem tudom, vegyesek az érzéseim, hiszen szeretném, ha lenne legalább egy barátom, akivel tudnék beszélgetni. De így félelmetes. Hiszen csak a kórházban találkozunk, ami még jobban frusztrál, hiszen olyan nagy az épület, de mi mégis csak összefutunk, a legváratlanabb pillanatokba.
Ahogy sétáltam már nem is felfigyeltem, hogy merre visznek a lábaim, mert annyi gondolat és fájdalom járt át, hogy nem vettem észre, mikor merre megyek. Bár már régóta lakom itt, még így is képes vagyok eltévedni, hiszen a megszokott útról nem szoktam lejönni. Leginkább a kórház, valami étterem és a lakásom között szoktam menni. De most a négy fal között megbolondultam volna. Félelmetes az emberi agy, igaz? HA valamit el akarsz felejteni, addig gondolsz rá, míg kínzóan beléd mar. Amit pedig annyira fontos lenne megtanulni, megjegyezni a francnak sem menne. Szinte szánalmas, hogy orvosi fejjel akarok problémát túllépni. Jasmine és apám halála sokkalta jobban megbélyegezte az életemet, mint gondoltam. De így, hogy a szomszédban ott van Raph, Domi és Serge, sokkal könnyebb, valamiért biztonságot nyújtanak a számomra. Persze próbálok jobban oda figyelni rájuk és kedves lenni. Még is azt a lyukat nem tudom betömni bármennyire is akarom.
Mire feleszméltem valami elhagyatott helyen voltam, hirtelen kerestem a kijáratot, de nem találtam. Megremegtem, ahogy hirtelen egy alak szalad felém és a következő pillanatban már fellökve elrabolja a táskámat és elszalad. Felnyögve tápászkodom fel, a csuklómat fájlalva szaladok utána.
- Állj meg! – kiabálok, de esélyem sincs utol érni, hiszen a lábbeli, ami rajtam van mindenek mondható csak nem futó cipőnek, fáj a lábam is benne. Mikor kiérek, az utcán hirtelen belém rohan egy biciklis és a földre huppanva ismét elesek. Fantasztikusan figyelem, hogy a fiatalember elszalad a táskámmal.
- Ha kiveszed mindent, ami kell, legalább a címre dobd be a dolgaimat, hiszen orvos vagyok!- üvöltök utána és próbálkozom meg a felállással. Páran rám néznek, de a pocsék francia kiejtésemből és a csapzott viseletemből inkább néznek valami részegnek, mint sem egy doktornak és magamra hagynak.
- Nem hívom a rendőröket, csak add vissza!- próbálkozok ismételten, most már teljesen lejáratva magam indulok ismét a férfi után. De tudom jól, hogy veszett ügy. Már isten tudja, hogy merre lehet. Csak random sétálok, az utcákon.
■ ■ Zene ■ ■bocsi a várakozásért doboz ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
34
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Vas. Aug. 20, 2017 8:56 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Maisie & Samuel

Elkaptam és nem eresztettem, olyan szinten húztam magammal azt a táskát, hogy szinte olyan volt, mintha szárnyalnék. Meg közben szar érzés is volt, hogy ilyesmit teszek...de az a rusnya hotel ugyebár... meg a magas szállás+adó díja. Nem akartam semmiféleképp a rendőrséget magamra uszítani, de ezzel így már érett egy nyakleves...
Tiszta gáz az egész. ha nem fizetem ki a hotelnek a szállást, akkor ki tudja mit meg nem tesznek azért, hogy ezt lehúzzák rólam. Akkor inkább folyamodok ehhez és kifizetem a teljes árát annak a szarnak. Lerántottam a nőről a táskát és rohantam. Próbáltam kikerülgetni a járókelőket, persze, ez sem mehet valami sima ügyként, hiszen ilyen tájt sokan járják már az utcákat. Ezt a pár nap alatt már megtanultam. Sose csináltam még ilyet, ez az első alkalom, ha apám ezt megtudja...élve fog megnyúzni. Szóval csak reménykedem abban, hogy nem fog London felé elhallatszódni mindez. Gáz lenne.
A lány utánam kiabál, visszapislantok rá, próbál lépést tartani a forgalomban, persze ez veszett ügy... de mégis...mit tettem? A lány elesik, ahogy egy biciklis bele megy, de amaz meg sem áll, csak teker tovább... ridegen nézek utána és közben haladok tovább. Egy beugró részre beállok, hogy turkálhassak a táskában, a tárcájából a pénzt szedem el, igaz hagyok is benne, legalább annyit, hogy a tömegközlekedésre feljusson... tovább turkálok, az iratait is megnézem. Személyi, meg ilyenek.
A nevét ki sem tudom ejteni, bár ez nem meglepő... Mindent zsebre vágok, ami kelhet, bár fogalmam sincs, hogy a személyiét miért is veszem el... talán a lakcíme miatt, hogy majd személyesen átadhassam az iratait. Nem tudom...csak a lelkiismeret furdalás. De tényleg csak a hotel kifizetése érdekel...ha már a fickó beállított munkasorba. Az mekkora gáz lesz! Zsebre pakoltam a szükséges pénzt és egyéb holmit, majd visszazártam a táskát is.... A járókelőkre pillantottam, majd kilestem az utca másik végébe...észre vettem a nőt, emlékszem az arcára...  
Makacs... piszok makacs bár nem meglepő. Minden nő makacs. A saját nővéremmel is ez a helyzet. Nála makacsabb teremtéssel még nem találkozott az ég. De ezt hogy fogom megmagyarázni... bárkinek is? Kilépek a nő elé, megragadom a karját és magammal húzom. Minden szó nélkül teszem ezt, ha jön, ha nem. Azt hiszem elkapott az a bizonyos öt perc. Hector az átkát rám szórta... ebből nincs menekvés. Átszaladok vele a túlpartra, szerencsére az autók a piros lámpa hatására már megálltak, én pedig figyelve a lányra, rohantam vele. Odaát nincs ennyi ember...
Amint megálltam, visszapillantottam rá, de nem fordultam teljesen felé, csak a táskáját nyújtottam át neki...
- Nem hinném, hogy összefutnánk még, de ezt azért visszaadom.... - szóltam még hozzá az ügy kapcsán, majd végig néztem rajta. Pillantásom megakadt a sérült karján.
- Jobb lesz ha minél előbb megnézeti...rosszabb lesz, ha halogatja. - mert én már az ilyen dolgokat olyan jól tudom, nem?
Tulajdonképpen mindez igaz, hiszen nekem is tört már el a karom és halogattam is a kórházba menetelt vele... nos nem csak hogy az orvos cseszett le állat mód az anyámmal egyetembe...de még mocskos mód fájt is...


avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
94
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Hétf. Aug. 21, 2017 11:00 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Samuel &&  Mézi
Emlékszem hányszor láttam már olyat a tv-ben, hogy valakit kirabolnak és megölnek. Persze mindig legyintettem, hogy velem ez biztos nem történhet meg. Hiszen én egy bezárkózott lány vagyok, soha sehova nem járok gyalog. Vagy a kocsiba vagyok, vagy a kórházba vagy a lakásomba. Nem szeretek emberek között lenni, a sok boldog pár vagy a családok megrémisztenek. Nem állok én készen erre. Még nem. Túl korai lenne. Vagy egyszerűen belefásultam a dolgokba.
Aztán tessék, kimerészkedek a csigaházamból és kapásból kirabolnak, a férfi után nézek és a sajgó karomat szorongatva feladom a harcot. Elment, nem látom. A táskámnak búcsút mondhatok. Legszívesebben összeroskadnék, de nem tehetem, ha már ennyi mindent túléltem, ezt is túlfogom. Már kerestem a hazafelé vezető utat, mikor egy erős rántás ismét magához térített. Megköszörültem a torkom és sikításra nyitottam volna a számat. Mikor megláttam, hogy ugyan az az ember áll előttem, akinek köszönhetem a stresszt az életembe.
Nem szólt semmit, csak rángatott, mint egy rongybabát. Meglepődtem, hogy milyen erő van benne, mert amúgy nem tűnik valami erős embernek. Így megnézve nem tűnik idősnek. Talán csak valami tini kori csíny.
A rémület feltör bennem, ahogy az útra rángat és várom, hogy egy kocsi elcsapjon minket, de úgy tűnik, hogy ez a srác Fortuna gyermeke és pont piros a lámpa. Megrémülve álltam végül meg előtte, ahogy elengedett elgondolkodtam rajta, ha nem fájna, ennyire a csuklom, pofon vágnám.
Összezavarodtam, mikor visszaadja a táskámat. Mi a franc? Egyszer ellopja, máskor visszaadja. Értetlenségem kiül az arcomra és nem tudom hova tenni a dolgokat. Mély levegőt veszek, hogy a vörös köd eltűnjön előlem.
- Még is mi a fenét képzelsz?! – emelem meg a hangom és szinte már zihálva próbálom visszatartani a sírást, ami ki akar törni belőlem. De persze apám szavai időben rohamozzák meg az elmémet. A nagylányok nem sírnak. Aki gyilkos az már nagylány. Fogadd el.
- Ha eltörtem a csukóm és nem tudok dolgozni, fel foglak jelenteni! Megjegyeztem az arcod. – felemelem a kezem, fenyegető mód, de rájövök, hogy pont olyan félelmetesnek tűnök, mint egy plüss nyuszi.
- Mire volt ez jó? – mutatok körbe, hiszen nem értem még mindig, elviszi a táskám, elrohan, majd vissza jön és oda adja, mintha semmi nem történt volna. Kezdem azt hinni, hogy megőrültek körülöttem az emberek. Vagy esetleg én kezdem elveszteni a józan eszemet és ennyi voltam. Nem is csodálkoznék, ha megtörténne amúgy, mert amennyi inger ért ebben a pár napban, azt csoda, hogy még nem adta be az idegrendszerem a kulcsot.
Megigazítva a hajam, túrtam bele a táskába, hogy mit vett ki és mi maradt meg. Mert most már kezdek aggódni.
- Remélem a következő a lakásom lesz. - mormolom az orrom alatt, ahogy meglátom, hogy az irataim ugyan nincsenek benne, de az orvosi pecsétem meg van. Amitől megkönnyebbülök. Legalább az, meg a pár darab recept, amit magamnál hordom, tekintve, hogy a szomszédjaim erőszeretettel látogatnak meg, szívességet kérni.
■ ■ Zene ■ ■bocsi a várakozásért doboz ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
34
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:45 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Maisie & Samuel

A lány kifakadása nem tetszik. Félek az ilyen helyzetektől, hiszen kellemetlen szituációkat okoz. Ráadásul anyám is rendszeresen kiborul, amit legszívesebben elkerülnék...ezt is. Látszik, hogy nem érti a helyzetet, nekem ez pedig bőven elegendő. Jó persze én is biztos megrémülnék ha épp átrángatnának egy utca kellős közepén, de így jött össze, itt nincsenek sokan. Nincs fül-szemtanú.
De ahogy felemeli a hangját, én úgy nézek rá ridegebben, szúrósabban.
- NE! Ne kiabáljon. - nyomatékosítom a dolgot, hiszen ezt az egyet ki nem állhatom, ha valaki ordít velem, vagy csak veszekszik... neki megyek...
Hector tökéletes mása lettem, ő is pontosan ezt teszi. De ahogy fenyeget... nos cinkos mosoly húzódik képemre.
- Tegyen. Hajrá. - holnap már lehet másképp fog kinézni a hajam, lehet hogy oldalt leborotválom és tessék, jó is lesz. Punk séróval megyek az állatkertbe. Hurrá.
Ahogy emeli a kezét, kezem már meg is rándul, ahogy hárítaná azt az ütést...megkeményednek a vonásaim, megfeszítem az izmaimat és felemelem a fejem. Egyenesen a szemeibe bámulok.  De ő se mozdul, tehát én sem. Mozdulatlanul állok és várok. Nem válaszolok kérdésére, csak hátrébb lépek, hiszen semmi köze hozzá, miért is volt jó mindez nem? Ami kellett elvettem. Ebben jó vagyok. Nem úgy mint egyesek... ahogy a táskájában kezd kotorászni és megszólal... igen, hiányoznak dolgai, de a megszólalására felkuncogok.
- Igen, előfordulhat. - komolytalan vagyok, mégis olyan komolyan mondom ki ezeket, hogy én is elhiszem. Majd bepakolom a szerzeményeket a táskámba... aztán majd visszakapja, ha találkoznánk ebben az életben.
Nem biztos, de szuvenír gyanánt megtartom...ha meg találkozunk, HA találkozunk, akkor a kezébe nyomom.




avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
94
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Maisie Wheaton tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Pént. Szept. 01, 2017 7:31 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Samuel &&  Mézi
Még sosem ért ilyen dolog. Az emberek mindig is elkerültek, hiszen sosem voltam a népszerű emberek között. Elvoltam a picinyvilágomban és nem akartam mást, csak egyszerűen továbbállni. Megállni a helyem és senkivel nem foglalkozni. Az orvosin is ezért harcoltam, nem jártam bulizni, na, jó, ez nem igaz. Mert Jasmine mindig elrángatott, hogy ne golyózzak be. Viszont az óta nem igen volt rá lehetőségem, sem pedig ember, akivel ezt megtehetném. De talán lesz jobb is. Kifakadok, mint egy felzaklatott két éves, akitől elvették a nyalókáját. Viszont az én táskám kicsit több dolgot rejt, mint egy nyalóka. Sokkal értékesebb volt. Nem akartam továbbra is ezt húzni. De mikor épp meg akartam volna osztani megrezzentem, a hangja félelmetes volt és hátrálni kezdtem. Nem akarok problémát. Befogtam a számat, ahogy kérte és nem értettem, hogy mi történik körülöttem.
- Téged semmi nem érdekel? – kérdezem felháborodva. Én nem lennék ilyen halál nyugodt, ha valaki épp azzal fenyegetőzne, hogy feljelentést tesz. Bár sem a külseje, sem pedig az arroganciáján nem lepődök meg, hogy ennyire nem törődöm. Megvakarva a kezemet próbáltam csillapítani a fájdalmat. Ahhoz képest, hogy én doktor vagyok, mindig ér valami baleset, amit nem tudok megmagyarázni. Most is, fogalmam sincs, hogy miért nem vettem észre a biciklist, ami elé sikerült kilyukadnom. Ami megtörtént, sajnos nem lehet megfordítani. Pedig hányszor meg akartam próbálni, hogy talán visszaforgatom az időt és sokkalta jobb befejezésem lenne az akkor történteknek. Lehet, nem itt lennék. Lehet, hogy boldog lennék. Most már sosem fogom megtudni.
A méreg persze nem olyan gyorsan távozik, bennem s mikor felfedezem, hogy a táskám tartalmát igen csak megdézsmálta, kifújtam a levegőt és úgy figyelem őt.
- Takarodj. – a szemeim villámokat tudnának szórni, akkor itt hatalmas vihar lennie, tekintve, hogy most már kezdi kihúzni a gyufát és kevés tart vissza, hogy ne kezdjek el rendőrért kiabálni vagy épp sikítozni, mint valami eszement liba.
- Soha többé nem akarlak látni. Tudod, ha nem tudnám milyen ilyen elcseszett életet élni, már bilincsekkel csilloghatnál. – megforgatva a szemeimet elillanok. Vagyis, csak próbálkozom. A csuklom, fáj, a táskámat úgy szorongatom, mintha aranyból lenne. Most már mindent újra kell csináltatnom és ezzel elérte, hogy a számlám igen csak soványodjon. Egy könnycseppet elmorzsolva lépek le a járdáról, hogy távozzak a helyszínről. Miért engem ér minden ilyesmi? Vissza sem nézek, csak megyek tovább. Elegem van.
■ ■ Zene ■ ■szerintem ez legyen záró, hogy legyen izgalmas az újra találkozás *-* ■ ■credit



she's fire and lightening
and everything frightening
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
34
● ● Posztok száma :
Elizabeth Olsen
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Samuel Cloud tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Szept. 02, 2017 12:22 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Maisie & Samuel

És már megint nem tudom, hogy mit csinálok. Teljesen kikészítem ezzel saját magam, meg mások idegeit. Kell ez nekem? Épp most döntöttem el hogy jó útra térek, melózni fogok, erre tessék...
Zilált hajamat kisöpröm a szememből, s felpillantok a fiatal nőre... Frusztrált, de egyben más gondolatok is cikáznak gondolatai mélyén.
Kérdésére egy halvány, féloldalas mosoly jelent meg az arcomon. Nem tudom mit gondoljak, nem tudom hogyan hozhatnám mindezt helyre. Egy bocsánatkérés totálisan nem lenne elég. De ahogy kiböki a továbbiakat... takarodjak, látni se akar... mintha apámat hallanám.
Lefagyok... Ég kék íriszeim az ő jeges zöldjeivel találják szembe magukat. Nem erre számítottam... Valahol a döbbeneten keresztül is felfogom a belőle áradó nyers kisugárzást... ez nem lesz egyszerű menet, hiába terveztem meg a fejemben a védőbeszédem minden pontját. Elúszott minden lehetőségem... elbasztam már az elején. Megtörtént. Ettől tartottam. Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat, s ez elég arra, hogy felébredjek révületemből...
Figyelmemet nem kerüli el szánakozó hangszíne, de inkább nem foglalkozom vele. Figyelem, ahogyan megfordul s el tűnik előlem. Így van alkalmam hátulról is megszemlélni, s bár nem akarom, de attól még magamban megjegyzem, hogy igen formás feneke van.
Szégyenemben legszívesebben elsüllyednék a föld alá, de ez nem lehetséges, így inkább feszengve ácsorgok a járda közepén
Nem hazudom, ha azt mondom, életem legrosszabb időszakát most élem. Nem akarok ennél jobban lesüllyedni, kell egy kapaszkodó, egy kiút. A levegő annyira nehezen jutott le a tüdőmig... annyira akartam a változást... mégsem tudtam elkapni a fonalát. Nem akartam olyat tenni, amit később megbánhatok... ami miatt később undorodva néznek rám. Erre tessék. Ez kijárt már nekem, nem igaz?



// Én is köszönöm *-* És akkor folyt. köv a megbeszéltek szerint  Cool  //

avatar
Egyetemista
Tell me your secrets
94
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Cohl Mohr
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Szept. 02, 2017 1:07 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Julien Braighley tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Csüt. Szept. 14, 2017 9:23 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Leanne részére
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Úgy lenne illő, hogy érte megyek, de mivel egészen biztos vagyok abban, hogy iszok, és nem vizet, ezért inkább a bejárat közelében várok rá. Taxival is mehetnék elé, most nem akarok, hagyok neki időt készülődni. A hely hiába kieső területen van, azért biztonságosnak mondható. Hámból kirúgni, jót táncolni van kedvem, s Leanneben, számomra is meglepő módon, kiváló partnerre találtam ebben. Holott amikor a tárgyalóteremben találkoztunk először, szakértői véleményt elmondani a vádlottal kapcsolatban, ki nem néztem volna belőle.
Még délután hívtam fel, s kérdeztem rá, mennyire ér rá ma. Nem lerészegedni akartam, legalábbis nem alkoholtól.
Bőrkabát, farmer és szürke póló, nem viszem túlzásba a puccolást, nem is olyan hely, no meg a lányoknak kell kápráztatónak lenni, nekem csak táncolni kell tudni. És fizetni. Mert azzal a feltétellel hívom meg, hogy valóban meghívom.
- Szia! – azért nem tudom megállni, hogy elismerően ne pillantsak végig rajta. Dögös, pusztítóan. A sor és a belépők lerendezése után rátekintek.
- Inni vagy táncolni? – Mindegy melyik számomra, mindegyik jöhet.
Nem tudok még mindig zöld ágra vergődni azzal, hogy míg Julien egyaránt habzsolta a nőket és a férfiakat is (mint utólag megtudtam, mivel minden titkára fényt derítettem, legalábbis remélem, több szörnyeteg nem bújik elő a sötétségből), csak engem került messzire. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a nőkre is gerjed a testem, az agyam viszont még mindig a régi testemmel és énemmel vezérelt. S néha rettenetes módon össze tudnak veszni, gabalyodni egymással. Inkább csak megszokni fogom, kiiktatni képtelen leszek rá. Képtelen vagyok rá, hiába hat éve birtoklom ezt a testet, nem én születtem bele.
Kezem Leanne derekára csúszik, ahogy haladunk, s miután kiválasztotta a célt, a kezére siklik, s előre megyek, utat törve neki a lassan növekvő tömegben.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
25
● ● Posztok száma :
Ben Barnes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Leanne Withmore tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Kedd Szept. 19, 2017 9:03 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Néha egy nap akkor alakul a legjobban, ha megjelenik benne egy váratlan fordulat. Lelkiekben felkészítettem már rá magam reggeltől, hogy mi fog rám várni ha hazaérek. Fürdő és gyertyák. Egy könyv. Egy magányos ámde csendes éjjel, ami arra hivatott, hogy kialudjam, vagy legalább megpróbáljam kipihenni magam. Kissé képtelen vállalkozás, de mai napig hajtom. Anyám mondogatta sokat, hogy reggel nem szépnek kell lenni, hanem frissnek. A friss arc sugárzó. A szép csak szép. Hazaérve a lakásomba, lerúgom cipőimet. Talpaim hálásan sóhajtanak fel. Hiába, a kényelmes cipő a férfiak kiváltsága. Lerakom a táskám, a lejátszómat a hangfalakhoz illesztem és zenét indítok. Dúdolva bújok ki a blézerből és a szoknyából is, hajamat laza kontyba kötve indulok a fürdőszoba felé. Az egyedülélés leginkább imádott ténye az, hogy mászkálhatok kedvemre a lakásban, senkit nem zavarok meg sem munkában, akkor csinálok lényegében mindent amikor kedvem van. A házam a váram elmélet hatásos. Visszafordulok a tegnap elkezdett boromért is. Még egy indok, senki nem nyúl ahhoz, amiről tudom, hogy az enyém és itthon vár.
Teljes nyugalommal és egy pohár borral kísérve engedem tele a kádat vízzel és gyújtom meg a gyertyákat. Köszönöm, köszönöm, néha szükség van egy kis megálljra és arra, hogy csak magammal kelljen foglalkozni, félretolva a munkát, félretolva minden mást ami a világon van. A víz melege lágyan ölel körbe, fejem a kád végének támasztom és hallom. A telefont. A csengést. Miért is nem kapcsoltam ki, ugyan miért? Rettenetesen mély sóhajjal állok fel a kádban és lépek ki. Kisietek a nappaliba a telefonért és gyorsan visszaszaladok a fürdőszoba melegébe és a kád víz rejtekébe. A kijelzőt látva felvonom szemöldököm. Julien? Lám csak, lám csak. Elrebegem a köszöntést és azt is, hogy kifejezetten remélem, hogy nem munka miatt hív, mert jelenleg semmi nem érdekel. A meghívást hallva mégis elmosolyodom. Ugyan nem terveztem semmit ami azt illeti, de ha már egy kád vízben ücsörgök, akkor akár lehetnék vele is máshol. Letesszük. Megiszom a poharam tartalmát.
Felöltözöm relatíve rövid idő alatt, hajamat pedig hagyom lazán a hátamra omlani. Mivel vezetni nem áll szándékomban, hívok egy taxit és bemondom a címet is. Kiszállva nem is tart túl sokáig megtalálni őt. Kecses, lassú léptekkel sétálok oda hozzá, ragyogó mosollyal viszonozva elismerő pillantását. Ezt szeretem, az ilyen hatásokat.
- Megleptél Julien, a kádban ültem mikor felhívtál. - mosolygok tovább.
A bejutási procedúra rövid aránylag, belépve pedig még örülök is, hogy mellőztem a kabátot. Meleg, sokan is vannak. Pár másodpercig bénultan pislogok, míg hozzászokom a hangos zenéhez, a füsthöz és a fülledtséghez. Mindig ez van ilyen helyeken. Nehéz tűz alá veszik érzékeidet, te meg próbáld meg túlélni valahogy. Szerencsémre van mellettem egy bástya, derekamra csúszó tenyere ki is tisztítja a fejem a kábaságból. Rápillantok mintha mérlegelnem kellene.
- Inni. Addig semmi testmozgás. - megfogja a kezem, ujjaimat az övéibe kulcsolom és követem a tömegben a pult felé.
Odaérve felülök az egyik bárszékre és elmélázom mit is kellene inni. Mi az, amitől holnap reggel nem úgy fogok kinézni, mint akit végigráncigáltak egy árokparton. Julienre pillantok. Meg sem mondani róla mivel foglalkozik. Első találkozásunkkor is rögtön külsőre próbáltam ítélni, pedig azok akikkel dolgozom, majdnem ilyen kaliberek. Nézz rám, letaglózlak. Hagyd, hogy megnyerjelek magamnak. Igen, hunyd le a szemed. És kész is van egy gyilkosság, vagy legalább egy erőszak. Én pedig kaphatom elő a beszélőkémet. Nem mondhatnám, hogy mi ketten barátok vagyunk.
- Gin-tonikot légyszives. - pillantok rá őzike szemekkel. Két okból, a gin annyira nem üt ki, a borhoz viszont nagyon meleg van itt - Kitalálom várj. - mosolyodom el - Könnyed estét akartál, valami bulit. És beugrott a nevem. - persze ez amolyan első gondolat, de ügyvédként általában a gondolatmenetem valamelyik pontja találó. De, hamarosan úgyis kiderül mit szeretett volna. A szórakozást nem bánom, szükséges, hogy ne butuljon bele egyikünk sem a hétköznapok mókuskerekébe. - Vagy van egyéb indok is? - ezt viszont már kérdezem, megadva az esélyét annak, hogy valami olyan magyarázattal áll elő, amit az én kis érzékeny füleim is tudnak értékelni. Nem mondom, hogy vadászom a bókokat, de nőből vagyok. Olykor szükségem van rájuk, pláne ha már egy férfi hív el.
- Egyébként nem mondod, hogy tudsz táncolni.. - vigyorodom el végül - Ezt mindenképp bemutatod ma nekem. - még csak vissza sem kérdezek, ez így lesz. És ő kérdezte indításnak, hogy tánc vagy ital.
avatar
Igazságügy
Tell me your secrets
23
● ● Posztok száma :
Amber Heard
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Julien Braighley tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Csüt. Szept. 21, 2017 8:40 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Leanne részére
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Elismerően pillantok rá, mind a megjelenése miatt, mind pedig azért, mert nőket megszégyenítő gyorsasággal érkezett.
- A kádban? Nélkülem? – Vonom fel az egyik szemöldököm, évődő mosollyal. Nem vagyunk olyan kapcsolatban, mégis, ez a megjegyzés, ezt kívánta, semmi mást.
Van még hely a pultnál, ha kiválasztotta, melyikre is szeretne telepedni, a mellette lévő széket foglalom el. Ránézek, mit kér, hogy aztán kikérjem kettőnk számára az italt. Még egyszer végignézek rajta, s nem tudom titkolni sem, hogy étvágygerjesztően néz ki. Csakhogy most táncolni, inni akarok, úgy akarom jól érezni magam, ezért visszaveszek.
- Egy gin-tonikot és egy Brainstormot kérünk. Köszönöm – fordulok az érkező pultos felé, aki máris nekilát az innivalóknak. A Scotch a kedvencem, apám nevelte belém, meg a brandyt. Szerinte az a férfiak itala, a többi mind női pacsmag. Sosem kötöttem az orrára, hogy mást is iszok, de az ő hatása nyomot hagyott italválasztás terén.
- És ha így van? – Nézek rá ártatlan kíváncsisággal. Más választ várhatott, a megszokottal sosem szolgálok. S mert az ilyen megjegyzésekre a bolond ad rendes választ. Néha őrültnek tartom magam, a bolondok legalább bölcsek, jó magam inkább csak boldog akarok lenni, ha már ennyi ideig sikerrel szívattam magamat.
– S neked milyen indokod volt elfogadni a meghívást? – Dobom vissza a labdát. Nem lett volna kötelessége elfogadni, eljönni. Talál az ujjára egyenként legalább három kant, ha nem többet, ha szórakozni vágyik.
- Mivel így kezdtél neki, még meggondolom, hogy ezek után akarok-e veled – biggyesztem le a szám szélét, művi sértődéssel.
Az italok megérkeznek, feltartom koccintásra a poharat.
- A ma estére – koccintok vele, s pár korty után inkább leteszem a poharat. Amíg tart az ital, a szám is jár, utána meg majd a lábam.
- Ha fürdőkád, akkor lazulás. Ha lazulás, akkor könyv – tippelek. A vécén szoktam újságot olvasni, rossz szokás, de csak ott van „időm”.
– Milyen könyv? – Igazgatom a szalvétán a pohárral együtt a nedűt.
avatar
Egészségügy
Tell me your secrets
25
● ● Posztok száma :
Ben Barnes
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szer. Okt. 11, 2017 8:02 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1395
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Roxanne Allaire tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Pént. Nov. 10, 2017 12:31 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lny & Rxy

Már megszoktam, hogy furcsán néznek a kávéházakban, ha teát kérek, ugyanis ezzel szemben is legalább annyira pontos elvárásaim vannak, mint az élet többi területén. A víz legyen forró, a teafű ne ázzon négy percnél tovább, a tej ne vegye el a tea aromáját és vigyék előlem a vacak francia pirítósukat. Morcos vagyok, frusztrált és ahhoz épp elég kétségbeesett, hogy anyámat úgy hívjam Párizsba, hogy még nem mondtam el neki semmit az egészről. Azt sem tudja, hogy Xavier és én már hónapok óta nem alkotunk egy párt. Most törhetem a fejem, hogy adagolom neki szép lassan az infókat, hogy ne kapjak a nyakamba egy olyan hidegzuhanyt, ami amúgy sem hiányzik most az életembe. Igazság szerint azért nem szóltam egy szót sem az állapotomról, mert nagyon is tudom, hogy mit vágna a fejemhez az anyám és jogosan tenné. Egy: mégis mi a fene ütött belém, hogy hagytam elidegenedni magamtól az ügynökömet?! Kettő: hogy lehetek annyira felelőtlen, hogy összefekszem valakivel, akinek még csak a vezetéknevét sem tudom, és ennek tetejébe még teherbe is esek tőle? Három és egyben a legfájdalmasabb: mi az ördögért nem mentem még el a klinikára, hogy levegyék a vállamról ezt a terhet, hiszen még én is gyerek vagyok... Persze a sorrend változhat, de nagyon is tudom, hogy áll a bál körülöttem, nem kell újra az orrom alá dörgölni a néhány hét alatt összegyűlt hibáimat. A Szajna is megrekedne tőlük.
Milánó. Rég ott kellene lennem, vár rám New York, aztán Peking, Vogue fotózásra kellene mennem, de legalábbis felvennem a telefont, ha az ügynököm hív és elküldeni a fenébe, amiért nem képes időt hagyni nekem, hogy fél percre magamba zuhanhassak és meggyászolhassam az előttem álló életet. Vagy a gyerekemet. Nem hoztam még meg a döntést, túl nagy falat ez nekem. Míg más esetben három lépéssel előre tudom, mit fogok tenni és nagyon is tisztában vagyok a következményekkel, napok óta örülök annak is, ha azt el tudom dönteni, hogy mit egyek reggelire. Nem szégyenlem, hogy szükségem van erkölcsi támogatásra, olyannyira nem, hogy anyám gépének landolásáig alig három óra van vissza. Titkon persze azt remélem ettől az egésztől, hogy megváltást hoz maga után, és nem sodor még ingoványosabb talajra a jelenléte.
Az ablak mellett ülök, nézem hogy mászkálnak az emberek, nyitják az ernyőiket, hogy megóvják magukat a szitáló esőtől. A lépéseiket szaporázzák, én pedig csak rezzenéstelen arccal bámulok kifelé. Nem érzem, hogy önmagam vagyok és egyre kevésbé azt is, hogy idevaló. Honvágyam van. Egészen egyszerűen talán az lenne a megoldás, ha visszamennék Londonba és élném tovább az életemet. Ha elfelejteném ezt az egész őrületet, és nem járnám végig anyám kálváriáját én is. Mégsem tudom feladni egyiket sem, túl sok árny vetül mindkét lehetőségre ahhoz, hogy tisztán lássak. És őszintén? Ki ne akarna tisztában lenni minden tényezővel, mikor ilyen kardinális kérdésekkel kell megbirkóznia? Teljesen igazam van, hogy nem hagyom magam rábeszélni az abortuszra.. És tessék, már megint kezdem. Hivatalosan is elmondható, hogy a személyiségem kezd meghasadni és komplett diskurzust folytat a fejemben a két én. Én magam ellen. Mindenképpen veszteségként könyvelhetem el, pedig csak bele kellene gondolni, hogy...
Ó, te jó ég. Ha nem kapom fel a fejem, észre sem veszem az elsuhanó alakot, a sötét pacát, ami az üvegre sodródott esőcseppeken át elég homályos, mégis úgy pattanok fel, mintha áram rázott volna meg. Mire észbe kapok, a táskám és a kabátom a kezemben van, és az utca emberei között igyekszem a nyomába férkőzni. Abban sem vagyok biztos, hogy ő az, de kiveszem a tömegben, hogy kit is kergetek. Alulról a csizmám és egy vastag harisnya véd, felülről egy kötött ruha, csak a hajam ázik meg kicsit, de sokkal inkább az foglalkoztat, hogy utolérjem Valentint. Még utána is kiáltok, de hang, ami a torkomból kijön, meg mernék esküdni rá, hogy nem is az enyém.. Nem áll meg, én viszont utolérem. A vállára teszem a kezem, értetlenül fordul szembe velem a férfi. Aki nem Valentin.
- Elnézést, összekevertem valakivel.. - húzom vissza a kezem. Hát persze, hogy nem ő az. Talán nem is baj, úgysem igazán tudnék mit mondani neki. A helló, terhes vagyok egy kicsit sok egyszerre, más mondanivalóm viszont nem igen van.
- Jól van, megyek már.. - túl későn esnek le a dolgok, most épp azt, hogy egy ismeretlent kergetve sikerült egy kereszteződésig vergődnöm, annak a közepén pedig megállnom. A dupla dudaszó, pedig nagyon is sürget, hogy távozzak, lehetőleg minél előbb. Két lépéssel megyek arrébb, hogy a közlekedést ne akadályozzam, a járdára botorkálok, aztán idegesítő szokásomnak hódolva a hajamba túrok. Az esőtől vizes, és most már kócos is. Én pedig csalódottabb vagyok, mint valaha.

avatar
Civilek
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
gigi hadid
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Pént. Nov. 10, 2017 12:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Roxanne, oh, Roxanne

Szól a kocsiban a Come and Get Your Love miközben a szabadnapomat kihasználva a városba tartok. Nincs különösebb célom, valószínűleg veszek pár dolgot, amiket aztán besüllyesztek a többi millió közé a szekrénybe, meg talán meglepem Amit is valamivel. Mondjuk egy vibrátorral, az ráférne. Azt mondjuk nem tudom, mit mondanék az eladónak, mi a fészkes francnak kell nekem egy ilyen műfarok. Miközben ezen a válaszon gondolkodok, nagyjából a huszadik piros lámpánál állok meg és énekelem a dalt az énekessel együtt iszonyat nagy beleéléssel. Ujjaimmal dobolok a kormányon, aztán indulás tovább.
Még nincs vége a számnak, szóval kurva mérgesen taposok a fékbe amint a kocsim orra kicsit közelebb kerül az előttem hirtelen megálló seggéhez, mint kellene. Azon a kis női tütün át simán megpillantom a szőke nőt, akit először egyszerűen lebutaszőkézek, aztán ahogy megmozdul és realizálja, hol is van, akkor bennem is realizálódik, hogy ki az.
Lefagyok, arcomra csodálkozás ül ki. A dudálásokra veszi a fáradtságot és felsétál a járdára, de látszik, hogy valami nincs rendjén vele. Ezt pedig nem csak arra értem, hogy esernyő nélkül szaladgál a szakadó esőben, ezért a célomat megváltoztatom, szépen tilosban parkolok az út másik oldalán és pattanok ki az autóból a fekete esernyőmmel együtt. Akik nekem dudálnak, azok kapnak egy beintést, és ha még pofáznak is, villan a jelvényem. Na, hát itt én vagyok a törvény.
Átszaladok a másik oldalra, és a karját megragadva húzom vissza, ha megindulna bármerre. A feje fölé tartom az esernyőt és hevesebben dobogó szívvel, vizsgálgatva nézek le arcára. Az elsődleges szempont az, hogy meglássam, van-e valami a szemében ami esetleg alkohol vagy drog befolyására vezette az út közepére, a második pedig, hogy valóban felismerjem.
Azután az este után másnap azt hittem, csak hallucináltam az egészet, ahogy mindig. Azt, hogy Roxy életre kelt és elképesztő éjszakát töltöttünk együtt. Most viszont itt áll előttem, fogom a karját; létezik.
- Mi a bús picsát keresel az autók között? Elment az eszed? - rosszallóan, valójában eléggé bosszúsan nézek le a nőre. Aztán ha elütik, majd a forgalom is leáll ezen az elég nyüzsgő részen, és még jöhet is ki a csapat helyszínelni. Túl sok az ilyen őrült öngyilkosjelölt.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
37
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Nariman Malanov
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Roxanne Allaire tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Nov. 11, 2017 12:03 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lny & Rxy

Számítanom kellett volna rá, hogy egy hárommillió lakosú városban nem fogok összeakadni vele egykönnyen, de annyira valóságos volt. Egy pillanatig se hittem, hogy nem ő az, amíg utol nem értem. Akkor aztán megint a végletekig sodródva azt éreztem, hogy valaki élvezettel húzkodja ki a lábam alól a talajt. Percek kellettek, mire összeszedtem magam annyira, hogy kínomban ne kezdjek eszelős nevetésbe. Csak ráerősítettem volna vele arra a tényre, hogy nem vagyok normális, amiért kergetek valakit, aki tudta, hogy férkőzzön a bőröm alá pár óra alatt és hitesse el velem, hogy ismer. Hát kurvára nem.
A szám egész végig nevetésre görbül, aztán kitisztulnak a dolgok a fejemben és realizálódik bennem, hogy én bizony fizetés nélkül távoztam a kávézóból. Annyira nem vagyok önmagam, hogy ez fel sem tűnt. Nagy sóhajjal indulok vissza, mielőtt még valaki rám hívná a rendőrséget.. Vagyis csak indulnék, mert egy fölém magasodó alak és a hirtelen érő szorítása megakadályoz benne.
- Héé.. - méltatlankodom. Én nem voltam ilyen durva! Első dolgom megrántani a karomat, és bár nem szabadulok ki, cserébe eléggé fáj. Annyira legalábbis, hogy haragos pillantást vessek arra, aki megpróbál feltartani. Azzal viszont nem számolok, hogy a reakcióm hamarabb elárul engem, minthogy megszólalhatnék. A szemeim kikerekednek, és levegőt venni is elfelejtek egy pillanatra. Az egyik pillanatban futó mosoly szalad a számra, aztán ahogy meghallom bosszankodó hangját, le is hervad egyből.
- Val... - ennyi levegőm maradt, próbálok időt nyerni, és akkorát nyelek, hogy az utca túloldalán is hallani lehet. Már nem ázok, csak a hajamból csöpögő víz szökik tovább a szempillámra. Pislogok párat, hogy tisztán lássak és persze azért, hátha kiderül, hogy még sincs itt. Szeretnék átnézni a válla felett, kíváncsi vagyok, hogy vajon a többi ember is látja-e őt vagy tényleg kezdek megkergülni, de erre nincs lehetőségem.
- Ott voltam, teáztam, aztán láttalak és... - kapkodom a fejem, nyújtózok a nyakammal, hátha látom még a férfit, akire azt hittem, hogy ő az, de már rég elnyelte őt a forgatag. - ... elindultam utánad. Téged kerestelek.. Ők meg azt hiszem engem - pont felénk igyekszik két rendőr és nagyon pásztázzák az embereket, nem kell sok ész ahhoz, hogy feltűnjön, hogy keresnek valakit. Én pedig bűnösnek érzem magam, pedig az csak egy tea volt.

avatar
Civilek
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
gigi hadid
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Nov. 11, 2017 1:48 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Megszoktam már, hogy a szabadnapjaim soha nem szabadnapok. A gyilkosok és a többi bűnelkövető nem tart szabadnapot, és így inkább azt mondanám, hogy vannak napok, amikor munkaidőben otthon dekkolok, és vannak olyanok is, amikor a szabadnapomat egészében az irodában, vagy helyszínen töltöm. Ez a bűnüldözés, a telefonom folyton be van kapcsolva és a zsebemben tartom, hogy bármi van, reagálni tudjak.
Meg is lepődtem volna, ha nem történik valami útközben, ami miatt meg kell állnom. Viszont amikor arra gondoltam, hogy mi lehet ma, inkább egy támadásra adtam volna le a voksom, nem valakire, akiről a mai napig azt hittem, csak a képzeletem szüleménye és bár aznap amikor találkoztunk csak italoztam, meg mertem volna erre esküdni. Hisz olyan csak a mesékben létezik, hogy Roxanne, az a minden lében kanál aki a minap lelökött a lépcsőről valójában létezik, és még csak nem is alakul át napról napra.
Nem akarok fájdalmat okozni a nőnek, de ha így próbál szabadulni, muszáj vagyok visszafogni. Most nem szaladhat ki a kezeim közül. Nem is tudom, milyen érzések kavarognak bennem. Meglepettség, öröm, és keserűség, amiért tévedtem. Sosem tévedek.
- Roxanne? - szemöldökömet felvonom miközben elengedem a karját. Nem akarnék maradandó nyomokat hagyni a karján, szóval jobb ez így, amúgy is látom az arcán a meglepettséget és azt az aprócska mosolyt, amiből le tudom szűrni, hogy ha nem fogom is marad.
Ahogy beszélni kezd, továbbra is érthetetlen, és nagyon összezavarodott. Ez lesüt róla, azt viszont nem értem, miért keresett engem. Gondolom volt valaki, akiről eszébe jutottam, máskülönben nem nézegetne mindenfelé. Az én szemeim viszont az övéin állapodnak meg, nem nézek másfelé, csak amikor a közeledő alakokra szegezi pillantását és azt mondja, ők meg őt keresik.
Lustán fordítom oldalra a fejem, a két rendőr az egyenruhájában feltűnik mellettünk. Szólásra nyitnák a szájukat, de amikor felismernek, egyből becsukják. Esküszöm, mintha azt a bajszos halszagút látnám két pocakos változatban.
- Áh Valentin! Szép autó - egyikük mer csak megszólalni, az is inkább kerüli a szemkontaktust és a másik oldalon tilosban parkoló mercedesre mutat. A fényes fekete szépséget áztatja az eső, de oda sem nézek. Mereven biccentek a kettőnek, akik némi orruk alatt elmotyogott búcsúszó kíséretében sarkon fordulva lépnek le a dolgukra. Passzolom, mit akartak, nem is érdekel.
- Miért? Mit csináltál? Egyáltalán mi van veled, megőrültél? - komoly értetlenséggel dörzsölöm meg a homlokom, elfeledkezve a hajam takarásában levő összevarrt sebről, amit most egy fehér kötés véd minden külső szartól. Többek között az érintésemtől, amit rendszeresen elkövetek, és felszisszenek.
- Ha engem kerestél...itt vagyok. Beszélni akarsz? - mert ha azt akar, akkor azt nem igazán itt kellene, ezt leolvashatja az arcomról is akár.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
37
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Nariman Malanov
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Roxanne Allaire tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Nov. 11, 2017 9:59 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lny & Rxy

A rendőrök hamar hozzánk érnek, és fel is ismernek engem, valószínűleg részletes leírást kaptak rólam, vagy csak ennyire az arcomra van írva, hogy engem keresnek. Minden esetre nem szólalok meg, amíg közvetlenül hozzám nem intéznek kérdést. Csendes megfigyelőként szemlélem a beszélgetésüket és igyekszem kicsire összehúzni magam. Egy lépéssel közelebb araszolok Valentinhez, megakasztom a kezem a kabátja szélében és várok. Hogy mire azt nem tudom, de hallomásból kiveszem, hogy ismerik egymást, én pedig szeretném elkerülni a botrányt. Már ami azt illeti a nagyot nem biztos, hogy el tudom, de talán arra van esély, hogy ne szedjenek elő lopásért és ne kerüljek címlapra egy nüansznyi hiba miatt. Elég lesz majd, ha a terhességemet hirdetik a bulvárlapok.
Szédülök, egy egész rövid pillanatra elhomályosodik előttem a világ, aztán újra tisztán látom Valentin arcát.
- Dehogy őrültem meg, jól vagyok. Vagyis nem, de tényleg azt hittem, hogy te vagy az a fickó. Olyan gyorsan pattantam fel utána, hogy talán előfordulhat, hogy fizetés nélkül távoztam... - sóhajtok nagyot és a szemem is lesütöm. A rendőrök ugyan leléptek, de soha nem loptam semmit, nem most akartam elkezdeni megrövidíteni valakit. Vissza kellene mennem, igen ez teljesen egyértelmű. De nem igazán tudom mozgásra bírni a lábaimat, azután meg aztán végképp nem, hogy meglátom a kötést a homlokán. A kezem automatikusan emelkedik az arca irányába, de végül pillanatnyi hezitálás után nem érintem meg, csak elkotrom onnan a haját. Megkérdezném, hogy mégis mi történt, de most is úgy néz rám. Pont úgy, mint amikor először találkoztunk és már akkor tudta a nevemet, az italt, amit és ahogy szeretek.. Mintha ismerne engem, csak én nem tudom kicsoda ő. Azon kívül, hogy minden más lehetőséget - legfőképp Xaviert - kizárva ő a gyerekem apja.
A számba harapok mielőtt válaszra nyitnám, de a lábam is megremeg a gondolatra, hogy elmondjam neki, miért akartam annyira megtalálni, hogy a szakadó esőbe, sőt az autók közé is kirohantam miatta.
- Igen, beszélnünk kell. És nem várhat.. - bólintok végül és próbálok higgadtságot erőltetni magamra. Még el se mondtam semmit, de máris úgy érzem magam, mint aki menten elájul. - Szóval ráérsz mondjuk most?
avatar
Civilek
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
gigi hadid
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Valentin Théo Le Roux tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Vas. Nov. 12, 2017 3:06 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Nem bírom, amikor valaki belerondít a társalgásomba. Márpedig engem most csak és kizárólag Roxanna érdekel és az, hogy mi folyik itt, ami miatt az autók között rohangál. A két gyalogos viszont egyáltalán nem, valójában a faszom sem tudja, kik ők. Azok viszont ismernek engem, gondolom dolgoztunk már egy ügyön és egy helyre tartozunk. Hát ez van, ha ismernek akkor tudják, hol a helyük, ennek megfelelően pedig le is lécelnek.
A kabátomba kapaszkodó nőt szabad kezemmel a lapockájánál fogva húzom közelebb magamhoz. Nem ölelem át, de tartom, mert úgy érzem, különben kicsúszna lábai alól a talaj. Szavai ellenére tisztán látszik, hogy valami nem oké vele.
- Rendben - bólintok sóhajtva. Nem szándékozom tovább ácsorogni az esőn, de várok egy keveset, hogy ő mit lép. Mikor kezét a homlokomhoz emeli, akaratlanul is hátrébb húzódok. Szerencse, hogy nem nyúl a sérüléshez, és még csak a kérdést sem teszi fel. Tök felesleges időhúzás lenne, amikor ennél sokkal fontosabb dolgokat kell megvitatnunk. Mert nem hagyom annyiban. Tudnom kell, mi van vele, miért keresett.
Nem várhat a beszélgetés. Válasza meglep, de ezt már nem mutatom. Csak bólintok és gondolom most visszamegyünk arra a helyre, ahonnan fizetés nélkül távozott. Elvégre fizetni azt kell, és beszélni is.
- Gyere, nem hagyom inkább itt a kocsit - azzal a hátán tartott kezemet a karjára csúsztatom és nem finomkodva, de nem is durván húzom magammal az út másik oldalára. Bunkóság lenne hagyni, hogy beszálljon az autóban egyedül, esernyő  nélkül, ezért egészen addig tartom fölé azt, míg el nem helyezkedik az autóban.
Az a hely, ahonnan meglépett nincs messze, de legalább van parkolója, ahová be tudok állni és mégsem a tilosban hagyom állni. Azon a rövid úton nem beszélünk, nem kérdezem, de vetek rá egy-egy pillantást, hogy lássam, rendben van-e.
- Biztos ez az? - szemöldökömet felvonva nézek rá miután leállítottam a motort. Annyit azért elmondott, honnan lépett meg, és ha tényleg ez az, már indulhatunk is be, hogy elfoglaljunk egy asztalt. Amikor a pincérnő feldúltan rá akar rontani a szöszire, elég felmutatnom a jelvényem hozzá, hogy befogja azt a hülye száját.
- Tehát, én kérnék egy kávét. Feketén, két cukorral. A hölgynek egy ugyanolyat, és az előzőt is írja a számlához - ha Roxy nem azt akarná inni, most akkor is azt fogja. Nem szeretem az ellentmondásokat.
Miután a pincérnő eltotyog, előredőlök, megtámaszkodok az asztalon és a szemébe nézek. Megpróbálom kiolvasni belőle azt, ami eddig sem ment, de semmi. Most sem látok többet.
- Hallgatlak.
avatar
Bûnüldözés,hadügy
Tell me your secrets
37
● ● Posztok száma :
● ● Keresem :
Nariman Malanov
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Roxanne Allaire tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Vas. Nov. 12, 2017 5:06 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lny & Rxy

Hamar újra csak nekem szentelte a figyelmét, de ami még inkább zavart, hogy egyáltalán nem tudtam magyarázatot találni magamban arra, miért nem vittek el a rendőrök. Biztosan van ennek valami folyamata, jegyzőkönyvet felvenni, büntetés, vagy előállítás. Nem mintha annyira díjaznám, ha valóban bekaszniznának egy elhamarkodott döntés miatt, de átfut az agyamon, hogy talán mégse kéne mondanom neki semmit, csak eltűnni szépen. Visszamenni Londonba és úgy tenni, mintha az utóbbi fél év meg sem történt volna. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha csak besasszéznék anyám pékségébe és kiszolgálnám magam egy csokis muffinnal. Ehelyett viszont épp azt szorgalmaztam az imént, hogy beszélni akarok vele. Nem akarok, csak elmondani, hogy terhes vagyok, aztán eltűnni jó messzire. Ezt is csak azért, mert nem tartom fairnek, amit anyám megejtett az én esetemben. Ő nem állt oda apám elé és közölte vele, hogy felcsinált. Egész eddig nem értettem meg a motivációját, most viszont pillanatok alatt meglátom benne a racionális gondolatot.
Szó nélkül megyek vele és habár rettentően kényelmetlenül érzem magam, a rövid út alatt sem szólok többet, csak hogy megérkeztünk. Naná, hogy biztos vagyok benne, hol voltam 15 perccel ezelőtt. Nem is értem, miért von kétségbe...
Először azt hiszem, hogy csak kifizetem a számlámat és már megyünk is tovább, de Valentinnek láthatóan más tervei vannak. Nem ellenkezem, de minden idegszálammal a helyzet ellen vagyok, egy kávézó nem a legjobb helyszín ehhez a beszélgetéshez. Mégsem akadékoskodom. Ehhez a beszélgetéshez valószínűleg egyik hely sem alkalmas, ahol eddig jártam. Sőt, ezt a beszélgetést meg se kellene ejteni... De figyelembe véve, hogy magának egy kávét rendel és én is hamarosan kapok még egy teát, nem kell azon aggódnom, hogy épp más dolga lenne. Vagy ha igen, nem zavartatja magát miatta.
- Oké, akkor.. Nem is tudom, hogy hol kezdjem.. - pillantok körbe, és megakad a szemem egy nőn, aki engem néz. Nem illek be az idilli környezetbe bőrigázva, ez tény. A hangom akaratlanul egy halkabbra veszem, nem akarom, hogy illetéktelen fülekbe jusson a hír és idő előtt botrányba fulladjon a karrierem. Még van néhány hetem, hogy alaposan átgondoljam a lehetséges lépéseimet.
Hátradőlök azzal egyidőben, hogy ő előre. Néhány másodpercet hagyok magamnak, hogy tanulmányozzam a vonásait, konstatáljam azt a szakadékot, amit legutóbb nem pont így érzékeltem kettőnk között és nagy levegőt véve összefonom a karjaimat a mellkasom előtt.
- Nagyon remélem, hogy emlékszel a múltkorira.. - kezdem akadozva, de bármennyire tartok is a reakciótól, most már nem sasszézhatok ki a válasz elől. Én kerestem, bár ez teljesen nem igaz, de a lényegen nem változtat. - Szóval most az a helyzet, hogy terhes vagyok. - nyögöm ki végül mindenféle teketóriázás nélkül. megkönnyebbülök, hogy megléptem azt, amit az anyám nem, arra viszont nem vagyok felkészülve, hogy a rendelés is abban a percben érkezik meg, hogy kimondtam életem eddigi legnagyobb titkát. A pincérnő megáll a mozdulat közben, szemügyre vesz és most először áldom, hogy ebben a városban még nincs nevem. Máskülönben 10 perc múlva eladná a sztorit egy húszasért az első bulvárlapnak.
avatar
Civilek
Tell me your secrets
18
● ● Posztok száma :
gigi hadid
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Sikátorok ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

Sikátorok
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Aligátorok kódexe
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-