Sikátorok - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Akik erre járnak
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs
✥✥✥✥✥
A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ Yesterday at 8:16 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 8:42 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 7:44 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:10 pm ✥
✥ Szer. Nov. 14, 2018 6:03 pm ✥


Témanyitás ✥ Sikátorok •• Kedd Júl. 25, 2017 5:29 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

******
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Vas. Nov. 12, 2017 6:14 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Egész úton próbálom elkapni a gondolataimat, de annyi van belőlük és olya csapongóak, hogy az lehetetlen. Görcsösen kapaszkodok a kormányba, mintha azzal meg tudnám ragadni bármelyiket is. Hát nem. Az együtt töltött este, amikor megpillantottam, amikor Roxanne Roxanne lett, a hosszú lábak, és esküszöm, mintha reggelre csak köd lett volna, mintha álmodtam volna. Hosszú idő után az volt az első alkalom, amikor a szöszi az ágyamban kötött ki. Vagyis...azt sem tudom, melyik hotelba mentünk akkor este, a cél az volt, hogy minél gyorsabban hanyatt dönthessem.
Vizesen ültetem le a kávézó egyik asztalához, mert nincs jobb ötletem. Nem számítok nagy dologra, esetleg némi hisztire amiért ott hagytam, meg hogy a fejemhez vágja, mekkora gerinctelen szar vagyok. Mégis mi lehetne komolyabb? Néhány perc amíg elmondja, amíg megisszuk a kávét és teát, aztán kiderül, hogy folytatjuk-e együtt az utunkat.
Előre dőlök, szemeit figyelem és ajkát, ahogy elnyílik. Különös érzés, hisz rajta semmi változás nincs, nem úgy, mint az otthon élő szöszkémen. Tökéletes arca van, gyönyörű vonásai. Még alkohol nélkül is szívesen megcsókolnám.
- Mondjuk a lényegnél - mintha kihallgatáson lennénk, nem is több ember között, akik simán figyelhetik a beszélgetésünket. Rezzenéstelen arccal, szigorúan szólok, ahogy mindig. Mint amikor megragadtam a karját, hogy ne csinálja a műsort a bárban, induljunk haza.
Ahogy követem tekintetemmel, látom, milyen kellemetlenül érzi magát. Az elveszettsége kezd szilárdulni, mintha félne valamitől. Fél is. És jó lenne ha végre elmondaná mitől, mert nekem kezd elpattanni a türelmi szálam a fejemben, jól esne egy cigi is.
Végre némi kivárás után belekezd, eközben pedig szemem sarkából látom az érkező pincérnőt. Nem érdekel, miért is érdekelne, mikor csak egy tálcát hoz? Abban a pillanatban viszont, hogy a szemben ülő nő kimondja a szavakat, kurvára elkezd zavarni a jelenléte.
A bevezetés után valami olyasmire számítottam, mint hogy hiányoztál, vagy túl jó volt és újra akarja, na de hogy terhes? Most komolyan? Terhes, basszameg?! Teljesen lefagyok, mereven bámulom az arcát. Várom, hogy elnevesse magát és április bolondját kiáltson, de semmi. Halvány lila finom sincs, mennyi idő telhet így el. Mire felocsúdok, a kávé ott gőzölög előttem, és a nő is elspurizott.
- Terhes. Tőlem? Miért pont tőlem? - a sokkból kitérve nyugodtan, ridegen kérdezek rá, hogy ezt mégis miből gondolja. Hátrébb húzódva, a válaszra várva teljes nyugodtságban öntöm bele a cukrot a kávémba és kezdem el kevergetni.
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Vas. Nov. 12, 2017 7:04 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Lny & Rxy

Megvárom, míg a pincérnő lelép, aztán szemügyre veszem a teám. Nem vagyok a kedvence, tisztán látszik, hogy elázott az egész. Teljesen biztos, hogy keserűre ázott teát nem fogok meginni, ráadásul amúgy sem tudok nyelnia feszültségtől. Csak tüntetőleg eltolom magam elől a csészét , megrökönyödve figyelem a mozdulatait és keresem benne azt a férfit, akivel hetekkel ezelőtt összeakadtam egy éjszakára.
- Huszonhat-huszonhét napos vagyok. Azaz majdnem négy hetes. Számolj utána és rakd össze a képet. - vágom rá gondolkozás nélkül, pedig emlékeztetnem kell magam, hogy vegyek vissza, túl nyilvános helyen vagyunk. De az a tény, hogy milyen rideg és kimért, egyáltalán nem segít a megfelelő mederben tartani ezt a beszélgetést. - Csak a tiéd lehet. - kötöm az ebet a karóhoz. Ténylegesen is biztos vagyok benne, mivel Xavierrel több mint két hónapja megszakadt mindenféle intim kapcsolatom, mással pedig sem tudtammal, sem tudat alatt nem feküdtem le Valentinen kívül.
- De értem én ezt az egyszer kefélünk, aztán lelécelünk mentalitást.. - vetek egy pillantást a hasamra, amin még semmi jele nem látszik annak, hogy egy gyerek növekedik benne. Szerencsére. Elég megbirkóznom a tudattal, hogyha nem avatkozom közbe, akkor anya leszek. Nem kellenek a testi jelek is, bár a folyamatos szédülést és rosszulléteket betudhatom akár annak is.
- Nem várok semmit tőled, csak gondoltam tudatom veled, hogy lesz egy gyereked, ha megtartom. - kezdek el szórakozni a szalvétával, hogy ne kelljen ránéznem. Fogalmam sincs, mit láthatnék a szemében, de őszintén szólva elég a saját erkölcseimet leküzdenem az abortusszal kapcsolatban. Ha nem muszáj, se a rosszallásával se a támogatásával nem néznék szembe. Nem is tudom, hogy melyik lenne a rosszabb.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Vas. Nov. 12, 2017 10:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Sokként ér a hír, de megtanultam kezelni az arcom. Ezért nem látszik rajta semmi, ami bennem most lejátszódik. Próbálom keresni az utat, amin ezt ki lehet kerülni. Honnan tudná, hogy pont én vagyok az apja? Ha képes bárivel összefeküdni, akkor gondolom nem én voltam az egyetlen. Utálom a kölyköket, nem akarom, hogy a nyakamba varrjanak egyet. Az én  mercimből a kis faszom se csinál családi autót mindenféle gyerekcuccal. Még csak az kéne.
Keverem a kávém és lassan válaszára újra a szemébe nézek. Majdnem egy hónapos, akkor még el lehet vetetni. Meg sem fordul a fejemben más lehetőség. De mégis, ott ül velem szemben ez a nő és látom az arcán, hogy mennyire egyedül van ezzel. Kissé összehúzom a szemeimet, pislogás nélkül figyelem tovább. Nem tudom, mit kellene mondanom, ezért hosszú csendbe burkolózok. Még sokáig kell emésztenem szavait. Nem, egyelőre nem fogtam fel.
- Roxanne, ez nem... - felsóhajtok, és követem pillantását a hasára. Semmi jele nincs még a gyereknek, de a tudat már ott van. Megdörzsölöm a homlokom, és szavak hiányában a csészét emelem a számhoz. Hisz az az este nem arról szólt, most is megtenném újra, hát egy gyönyörű nő. Ezt viszont nem köthetem az orrára, azt meg főleg nem, hogy az ő képzelt mása mikor és hogyan jelenik meg előttem.
Kiiszom a fekete löttyöt, majd a kabátom zsebében rejlő tárcámért nyúlok. Az asztalra rakom az árát mindennek, majd felállok, és a nő mellé sétálok. Állánál fogva fordítom arcát finoman magam felé.
- Beszéljük ezt meg máshol. Gyere - fejemmel a kijárat felé biccentek és a lehető legkedvesebb énemet előszedve valahonnan kurva mélyről nyújtom a kezem neki. Lesz egy kis idő, mire ezt sikerül belemagyaráznia a fejembe, az egyszer biztos.
avatar
● ● Posztok száma :
82
● ● Reag szám :
61
● ● karakter arca :
Nariman Malanov


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Kedd Nov. 14, 2017 10:42 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Kedd Nov. 21, 2017 9:52 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Le Roux & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)

- Nekem nem kell társ, én köszönöm jól vagyok egyedül is! - zúgolódtam mindennél hangosabban az iroda közepén, majd pattantam fel a székemből és tettem jó pár kört az apró helyiségben, mintha csak kilométer hiányban szenvednék. Mindig is tudtam, hogy nem bírják a fejemet, de ez.... ez mindennél aljasabb húzás volt. Volt már nekem társam, meg is dugta a feleségem, szóval köszönöm, inkább adom be a felmondásom, mint hogy valakivel ismét osztoznom kelljen! Mert mégis, mi jöhet még ezután? Valami mániákus, aki örökös kényszert érez majd a meghalásra? Vagy egy tudálékos hülyegyerek? Vagy ami még ezeknél is rosszabb.... egy nő?
Sétálásom közben rosszallóan csóváltam a fejemet, majd hogy levezessem a stresszt azonnal egy cigit toltam ajkaim közé, majd meggyújtottam a nikotinszálat. A füst kesernyés aromája jólesően karcolta  a tüdőmet, és ha nem lettem volna ideges, akkor valószínűleg észrevettem volna a táblát az ajtóra függesztve, miszerint a főnök irodája nem dohányzó terület.
- Harvell... - kezdett bele, én pedig mit sem törődve a helyzettel kinyitottam az ablakot, hogy kihajoljak azon, és nyugodtan végezzem a munkámat. Jelen pillanatban a füstölést.
- Nézd, tudom, hogy nem örülsz neki, viszont áthelyezték és nem igazán tudom, mit is kezdjek vele. Le Roux húga...
- Te eszednél vagy? - sikítok fel, mint egy tinédzserlány, majd visszamászok az ablakból és most már aztán tényleg nem érdekel, hogy mennyire is tilos nála dohányozni.
- Azt akarod, hogy kinyírjam? Biztos lehetsz benne, hogy egy hetet sem fog kihúzni velem! Az még oké, hogy engem így büntettek, bár itt megjegyezném, hogy ez igazán piti és fasz dolog, de arra a nőre már nem kíváncsi a családja? El akarják temetni záros határidőn belül? - nézek a férfira kétségbeesetten, és ismer már annyira, hogy tudja, hogy tényleg komolyan aggódom. Soha nem arról voltam híres, hogy követem a szabályokat, és hogy nem mászok bele felesleges balhékba. Előbb ütök, aztán kérdezek, ráadásul a vezetési technikám is hagy némi kívánnivalót maga után. Két lábon járó bomba vagyok... és komolyan, ezek pont mellém akarják beosztani a kislányt? A főnök húgát? Hát ezek meg akarnak halni...
- Oké, rendben. Jöhet, de csak úgy ha írunk egy papírt, hogy én nem vállalok érte felelősséget! Ezen kívül kötelezően viselnie kell a mellényt, nem lehet nála stukker, nem beszél, nem kérdez, nem szól hozzám. Akkor talán jóban leszünk... - mondtam ellentmondást nem tűrve, majd a cigarettacsikkemet elnyomtam a mellettem lévő kávéscsészében.
Lehet ezért is utáltak...

Reggel 7 órakkor mint egy őrült, úgy hajtottam be a kapitányság melletti sikátorba. Hosszú fékcsikorgással érkeztem, óriási lilás karikákkal a szemem alatt, és persze három napos borostával. Ujjammal idegesen vakartam meg a hangosan sercegő szőrszálakat, majd minden ujjongás nélkül fordultam a rám várakozó nő felé.
- Harvell vagyok, és gondolom Te Le Roux. - állapítottam meg baromi frappánsan, majd tekintetemmel végigszemléltem teljes alakját. Nyúlánk, fiús alkat, hosszú haj, babaarc, nagy szemek, semmi fognivaló. Szám kiábrándult fintorra szaladt és inkább bele sem akartam gondolni abba, hogy bár nekem ő nem egy nő ideál, a férfiak 80% ettől függetlenül tuti, hogy vonzónak fogja találni. Ez pedig egyet jelentett ----> hogy pont úgy fogunk örökösen belelépni mindennek a közepébe, mint a parkban a kutyaszarba.
- Gondolom nem újdonság számodra, hogy nem vagyok épp teljes örömmámorban azért, mert megnyertelek magamnak. - szememet megforgattam, majd a kocsiból kiemeltem két poharat. Kávé, feketén, cukor nélkül, tej nélkül. Az éltető nedű...
Az egyiket a kezébe nyomtam, majd intettem, hogy üljön be, én ugyanis nem fogok neki ajtót nyitni, csak nem törik le a körme emiatt.
Ahogy kényelmesen elhelyezkedtem számba cigit toltam, majd megkínáltam őt is, bár fogalmam sem volt arról, hogy vajon egyáltalán kávézik, vagy épp dohányzik e. Mondjuk nem is különösebben érdekelt, nekem mindig csak az volt a fontos, hogy nekem jó legyen.
Önzőség? Nem mondanám.
Életmentés? Mindenképp.
- Na szóval. Most hogy így megismerkedtünk, akkor az elején tisztázzunk le pár szabályt! Nem kérdezel, nem fecsegsz feleslegesen, nem bratyizunk! Jössz utánam, futsz, ha én is futok, és nem köpsz a vezetésnek! Nem kérdőjelezed meg a módszereimet, mert akármennyire is nem tetszik, még mindig én vagyok az egyik leghatékonyabb elhárító.... és akkor talán jóban leszünk! Ez így világos? - szegeztem neki a kérdést, majd elhajítottam a csikkemet, hogy végre minden figyelmemet a kávénak szentelhessem!
- Ja, és soha nem vezetheted a kocsit... ezt kifelejtettem az előző felsorolásból!...


@ made by Benny

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Kedd Nov. 28, 2017 2:07 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

- Mindössze ennyit akartam mondani. A papírjaidat átküldtük, már csak a személyes holmid kell összeszedned és holnap ott kezdhetsz. – ezekkel a szavakkal zárja le Claudia a mondandóját, majd jelentőségteljes tekintettel szemlél, bár jelen pillanatban még egy civil is le tudná olvasni az arcomról mi zajlik le bennem.
A jó édeset, azt, meg a kurv… megköszörülöm a torkomat, rendezem a vonásaimat és lesimítom a blézerem nem létező ráncait, legalább lefoglalom a kezeimet, nem engedhetek teret a hisztériának, egyrészt mert nem jellemző rám, másrészt… másrészt lehet ezt értelmes módon is kezelni. Ha már a főnökasszonynak nem ment.
- Igazán köszönöm. – szólalok meg a hallgatás után, de nem sikerül tompítanom a szavaim élén, amitől Claudiából egy mély sóhaj tör fel, felkel a székéből, az asztal elé sétál és nekiveti annak a csípőjét.
- Amélie, ez nem személyeskedés, még ha annak is érzed a történtek után. Ha majd később visszatekintesz, tudni fogod te is. – hiába a törődő hangnem, hiába itt minden, rálegyintek az egész mézesmázoskodásra és az irodaajtajáig hátrálok.
- Jó lenne, ha egyszer eljutnék oda, hogy magam dönthessek arról mi jó nekem és mi nem, a kívülállók meg befognák a szájukat. – sziszegem halkan, ennyit a felnőttségről meg a hisztimentességtől, végül pedig a távozás mezejére lépek.
Ha értenék bármi máshoz, ha nem ebbe a nyamvadt zsaruéletbe születtem volna, most jönne el az a pillanat, hogy szakmát váltok. De az életem nem abba a mederben folyik, amiben én akarom, s bármiféle szabadulási kísérletet könnyűszerrel vernek vissza sorsom kéretlen őrei.

Reggel hatra értem be a kapitányságra, megmutatták az asztalomat, ahová kipakoltam azt a pár holmit, amit magammal hoztam, akadtak igazán kedves – nyájas/seggnyaló – emberek, és akadtak olyanok is, akik visszafogottabb üdvözlésben részesítettek. Körülbelül be tudtam lőni kinek mennyi borsot tört az orra alá a bátyám, illetve ki mennyire óhajt benyalni neki. Csak egy kicsit forgott a gondolattól a gyomrom, de lesz időm szokni az érzést.
Most pedig kint ácsorgok, az épület melletti sikátorban, azt az utasítást követve, hogy a társammal itt fogok találkozni. A nevén túl nem sokat tudok róla, nem szólt a fáma partnerekről, kíváncsi vagyok miféle szeretetcsomagot kapok a személyében. Seggnyalót, pokrócot, semleges alakot? Nem mintha egyik lehetőség vonzóbb volna a másiknál… Túlságosan nem mélyedek el az agyalásban, mert mire kettőt pislogok, hangos csikordulással egy autó fékez le és kizárásos alapon, a sofőr személyében leendő társam köszönthetem. Szólásra sem tudom nyitni a számat, ő magához ragadja a szót, amitől ugyan finoman összeszaladnak a szemöldökeim, de végül hagyom kibontakozni és hallgatok. A kávét elveszem, a kocsiajtót kinyitom és behuppanok az anyósülésre, tekintetemet Harvellen tartva. Hosszú, hosszú pillanatokkal később egyszer csak elhallgat, egészen meglep a dolog, hiszen őfelsége mintha engedélyt adna ezzel a válaszadásra. Húha, megtisztelő, okosan kell élnem vele.
- Holnapra készüljek centivel, vonalzóval? Már csak, hogy hivatalos legyen a farokméregetés, mert így elég amatőrnek tűnik a dolog. – megingatom a fejemet, aztán belekortyolok a kávéba.
Pocsék, de iható, tehát annyira nem pocsék. Nem sokáig szöszölök a koffeinkortyolással, nem szabad hagynom, hogy a másik idő előtt levegőhöz és szóhoz jusson, mert sosem fogom tudni befejezni a mondandómat.
- Ki bántott ennyire? Ha gondolod, tudok egy jó terapeutát, aki kipucolhatná a sok szart, ami a lelked nyomja. Ami pedig a hülye kis szabályaidat illeti, nem a felfújható gumibabád vagyok, aki használsz, majd a menet után leeresztesz és visszagyömöszölsz a szekrénybe. Nem a farkamat lóbálgatva jutottam el idáig és nem most estem ki a fészekből. A kocsit meg leszarom, felőlem vezesd, de ha a falnak óhajtasz nekibombázni, szólj előre, kihagynám a frontálist. Monsieur Leghatékonyabb Elhárító. – csettintek a nyelvemmel a mondat végén és visszatérek a pocsék, de mégsem annyira pocsék kávéhoz.
Ha máskor nem is, most hálás vagyok, amiért örök másodikként hozzászoktam az ilyen finomságokhoz.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Kedd Nov. 28, 2017 6:05 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Le Roux & Harvell


This is the end, Hold your breath and count to ten... (Skyfall)

El sem bírom mondani, mennyire meglep, mikor meglátom. Számítottam valamire igen, de nem erre. És az, hogy ez a nő Le Roux testvére, hát miért hazudjak? Szarok rá! Arra is, hogyha baja esik, én szóltam! Én elmondtam, hogy nem kell társ. De hát csak tud vigyázni magára, nem? Annyi esze azért még neki is van... Cikáznak a fejemben a gondolatok, ám ettől függetlenül a kávét még a kezébe nyomom. Nem túl jó, sőt pocsék, de a szomszédos kisboltban csak ezt a szutykot árulják. A tartósítás szempontjából épp megfelelő, meg ahhoz is, hogy a reggeli hideget az ember könnyebben elviselje.
Ahogy beül a kocsiba én is követem a példáját. Egy pillanatig elhiszem hogy tud csendben lenni, azonban sajnos elég hamar rá kell jönnöm, hogy talán mégsem.
- Ó nem szükséges, higgye el, sejtem, hogy semmi nem lapul a nadrágjában. Bár ha gondolja, szívesen megmutatom az enyém mekkora! - vigyorgom rá, mint a tejbetök, csak hogy lássa vettem a lapot. Nem akarok én főnökösködni, bár tény és való egészen úgy jön le a dolog. Én csak egy valamit szeretnék, az pedig a nyugalom. Ő pedig mindennek a megzavarásáért felelős személy. Nem kell nekem nő, az ex-nejemmel sem kellett volna összekerülnöm, pedig abban a kapcsolatban szex is volt. Vele nem lesz, de nem túl bizalomgerjesztő, hogy ha már az ex-társamat épp azért akartam lelőni, mert összedugott a nejemmel, akkor most egy nőt kapok magam mellé.
Hangosan felsóhajtok, ahogy beszélni kezd. Kezem a homlokomra simul és látványosan kezdem maszírozni a halántékomat, csak hogy feltűnjön neki, hogy valami nem oké. Ettől a sok zajtól komolyan mondom megfájdul a fejem, és segítőkészsége igazán kedves és megkapó, de ha nem jelent számára problémát inkább nem élnék vele.
- Figyelj kedvesem! Tudom, hogy azért küldtek hogy megváltsd a lelkem. De hidd el, kár értem! Tényleg! Felesleges időhúzás ajánlgatnod a dili dokit, mert már túl vagyok rajta! Egy párszor! - paskolom meg a kezét kedvesen, majd ahogy felcsattan, nem tudom magam visszafogni, hangosan felnevetek.
- Vicces lány vagy! Már értem, hogy miért nem bír a bátyád, és miért osztottak be büntetésként hozzám! Ne aggódj, majd összecsiszolódunk és ő még jobban fog utálni! De nézd a dolgok jó oldalát! Számkivetettként jobb élni! Legalább hozzászoksz a magányos élethez és senki nem fog basztatni! - veregetem meg a vállát, majd belekortyolok a kávémba.
- Szólíts Harvellnek! - nyújtom a kezem, ha már így túlvagyunk az erő fitogtatáson.
- Mesélhetnél arról, hogy mégis mi a rákért osztottak pont mellém? - szegezem neki a kérdést, hiszen valamit csak tennie kellett! Engem ugyanis úgy egy jó másfél éve lefokoztak, szóval ez lényegében büntetés... - nézek rá kérdőn, hiszen tényleg érdekel a válasza.



@ made by Benny

avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Hétf. Dec. 11, 2017 2:13 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Felvont szemöldökkel hallgatom a férfit, figyelem a reakcióit és ha valamiben biztos vagyok, akkor, hogy kölcsönösen irritáljuk egymást, nem puszta feltételezés, hanem sziklaszilárd tény. Lehetőségeimhez mérten igyekszem nyugodt, összeszedett maradni, a penge élén táncol a higgadtságom, az idegállapotom lassan startra készen áll a képzeletbeli hajtépésre.
- Biztos lehetsz benne, hogy nem váltok meg semmit, a lelkedet biztosan nem. Ha szépen kérsz, talán a szenvedéseidtől megszabadíthatlak és elkönyveljük szolgálatteljesítés közbeni hősies életvesztésnek az egészet. Mellesleg, hogy nem bannolt még a dilidoki a munkától? Többszörösen visszaesőként? – nem tudom miként viselkedjem.
Egyszerre vagyok elképedve, felháborodva, miközben valahol feladni készülök. Utálom a komplikált dolgokat – aztán ott bonyolítom az életem, ahol csak bírom -, és a helyzet vészesen ebbe az irányba halad. Végül sóhajtok egyet, már-már elengedném a fülem mellett a szavakat, hagyjuk a fenébe, haladjunk a munkával, de akkor olyanokat mond Harvell, amitől a pumpa felpörög bennem.
- A bátyám nem utál engem! – még a hangszínem is felhéliumosodik vérigsértettségemben, egészen az ülésem szélére húzódom, érzékenyen érint a téma.
Nem sok minden akad, amitől a bőröm nyúznám, ám ha valaki a testvéremmel kapcsolatosan feltételezget hülyeségeket, attól nyílik a bicska a zsebemben. Ingerülten söpröm le a férfi kezét a vállamról, a jópofáskodása gyilkosabb, mint az alfahímeskedése.
- Hahaha, hagyjuk a felesleges köröket. – horkanok fel a kéznyújtására, amit ignorálok is.
Gyerekes viselkedés, egyáltalán nem ideillő, nem egy rendőrhöz illő, valószínűleg rémálmaim lesznek a mai szituációtól, de ez jelen esetben kicsit sem érdekel. Veszek egy-két mélyebb levegőt, lenn tartom, kifújom, halántékot dörgölök, tarkót masszírozok, Harvell kérdésére megakadok a mozdulatban.
- Valószínűleg kihúztam a gyufát valakinél. – válaszolok neki szűkszavúan, majd a rongy kávé után nyúlok és lehúzok belőle pár kortyot, hiábavalóan remélve, hogy a méreg elvisz.
Nem sokáig tudom ezzel húzni az időt, végül visszateszem a pohártartóba az italt és a másikra pillantok. Továbbra sem érzek az irányába semmilyen bizalmat, szimpátiát, semmit, és bár baromnak tűnik, rosszindulatúnak mégsem látom őt. Ahhhhhhhrrr. Megköszörülöm a torkomat, ujjaimat összefűzve az ölembe ejtem a kezeimet.
- Maradjunk annyiban, hogy ha van egy nálad nagyobb hal, aki ugyanolyan hibás valamiben, mint te, akkor nem ő fog szívni. Én vagyok a kisebb hal, ez pedig a szopóka járat. Na, induljunk. – megvonom a vállaimat, azután tüntetőleg kifelé bámulok az ablakon.
avatar
Vendég


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szer. Jan. 31, 2018 8:18 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


karakterleadás miatt
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Csüt. Feb. 15, 2018 8:55 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

+16 a szóhasználat miatt


riley && silas


Természetesen nem kértem el a szomszéd kocsiját, szimplán kölcsön vettem. Ezen a környéken ez teljesen megszokott, és Bobby amúgy is hullarészegen fetreng a nappaliban, belestem a verandáról, s láttam ahogy a háttérben pornó megy. Biztosan szépeket álmodik.
Rágyújtottam egy cigarettára is míg hajtottam a városon keresztül, közben pedig próbáltam a régi ford scorpióban lévő rádiót valami olyan adásra állítani ahol nem langyos zene szólt. Egészen nehezen ment, mindenhol az dívott ebben az időpontban: lassú zene, nyálas szöveggel, amire néha rá is tudnék hangolódni, de ebben a pillanatban ez lehetetlennek tűnt: túl ideges voltam a gyökér bátyám miatt ahhoz, hogy értékeljem a szerelmes számokat. És amúgy sem voltam ma szerelmes hangulatomban, Priscillával ma is összevesztünk valami faszságon, és ezért el kellett szívnom egy füves cigit, persze ez órákkal ezelőtt volt, akkor még Acet zargattam hülye smsekkel, hogy hol a faszban van.
A gyökér biztosan egy árokparton fetreng, vagy a csövesekkel grillpartyzik valamelyik híd alatt.
Felsóhajtok, kihamuzok az ablakon, és a gázra lépek. Utálom ilyenkor Párizst, túl nagy a forgalom, túl sokautós lézeng az úton, hát persze, hiszen haza igyekeznek. Mindenki vacsorára vágyik, mindenki, beleértve engem is: vagy legalább arra, hogy anyám vegyen valamit ami ehető, és megtaláljam Acet.. és hamegtalálom szétverem a fejét. Egyszerűen nem hagyhat ott a szarban, nem csinálhatja ezt velem.
Leparkolok Riley előtt, s ráfekszem a dudára. Legalább öt percig folyamatosan nyomom, s a környező házakból 'anyád'-okat hallok, amik megmosolyogtatnak.
Írok egy rövid üzenetet is: 'gyere már!', s újabb cigarettára gyújtok, az előbbi csikket az ablakon dobtam ki, a cigis dobozt az anyósülésre hajítottam, s most árválkodva figyel engem.
Az ajtó felé pillantok, mintha képes lennék átlátni rajta, vagy legalábbis a falon, mintha lehetséges lenne, hogy így láthassam az unokaöcsémet.
Türelmetlenül sóhajtok, hátradöntöm a fejemet, megfordul a fejemben az is, hogy kiszállok, s mint Rómeó Júliának, felkiáltok neki. Mielőtt mindez megvalósulhatna, kinyílik a ház ajtaja, s maga Júlia lépked ki rajta. Elvigyorodom.
- Bazdmeg! Mi vagy te menyasszony, hogy ennyit készülődsz? -
Oda kiálltok neki, amikor már úgy hat-hét lépsésre van az autótól, szememmel pedig addig követem amíg az lehetséges.
avatar
● ● Posztok száma :
71
● ● Reag szám :
47
● ● Keresem :
a pénzem, a nőm , meg néha a kocsi kulcsom, szóval ha megtalálod.. szólsz?
● ● karakter arca :
ash stymest


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok •• Szomb. Júl. 14, 2018 2:43 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


AC miatt
avatar
● ● Posztok száma :
2379
● ● Reag szám :
1564
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Sikátorok ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom

Sikátorok
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Utcák / Sikátorok
» Mystic Falls sikátorai
» Aligátorok kódexe
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza
» Haditechnika

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-