Intenzív osztály
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 11:57 pm
Yesterday at 11:46 pm
Yesterday at 10:26 pm
Yesterday at 9:24 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 9:03 pm
Yesterday at 9:02 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen



A legtöbb felhasználó (36 fő) Hétf. Márc. 13, 2017 11:05 pm-kor volt itt.
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥

Csoportok
Keresk. és szolg.
-
-
Igazságügy
-
-
Bűnüldözés, hadügy
1
2
Egészségügy
2
-
Oktatás
4
3
Média, művészet
3
1
Civilek
-
1
Elit
1
1
Törvényen kívüliek
1
-
Összesen
12
8
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Intenzív osztály



Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Intenzív osztály •• Vas. Jan. 15, 2017 12:34 pm

******
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

585
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Vas. Márc. 19, 2017 10:36 am

to Brian

- Kérdés. Meghalnál-e értem? - kérdezi sejtelmes hangon tőlem Jack.
- Igen. - úgy mondom ki ezt az egyetlen egy szócskát, mintha meglennék babonázva. Amióta Jacket ismerem, az egész olyan, mintha valami álomvilágban élnék amiből nem tudok, de nem is akarok felébredni.
- Ez túl könnyű volt. Inkább azt mond meg nekem, hogy élnél-e értem. - az újabb kérdésre ismételten csak igen a válaszom. Bármit kér, bármit is mond, vakon tudnám őt követni. Igen, lehet mondani azt, hogy megszállottan szerelmes vagyok belé, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Teljes mértékben felforgatta a világomat, az egész életemet és ez nem rossz. Színt és izgalmat vitt bele.


Nem túl sok időm van a régi szerelmemről merengeni, mert ez a nagy darab fickó aki rendőr újabb csapást mér rám. Hiába van különleges képességem, nem tudom legyőzni őt, hiába vagyok erős és manipulatív - csak úgy, mint Jack - nem tudok elmenekülni. Főleg a sokkoló miatt, mert az még rajtam is eléggé kifog. Sosem szerettem az elektrosokk "terápiát". Amikor a sokkoló hozzám ér - feltételezem nem az egyes fokozaton van a kis gépezete, ami a leggyengébbet jelentené, hanem minimum közepes szinten - össze esek. A lábaimmal nem tudom tartani magamat, és hirtelen sötétül el minden amikor éles fájdalmat érzek meg a tarkómon.
Amikor magamhoz térek, fájdalmasan nyögök egyet és ülésbe tornázom magamat. Óvatosan fogom meg a tarkómat ami még mindig sajog az ütéstől amit rám mértek, illetve több mély sebem is van ami nem igazán akar begyógyulni. Viszont ami a legmeglepőbb az az, hogy amikor körbe nézek nem egy cellában találom magamat, mint amire számítottam, hanem egy... Kórházban? Talán. Miért hoztak ide?

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■ kezdőnek remélem megfelel iloveu ■ ■ credit



we're bad guys... it's what we do
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

29
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Vas. Márc. 19, 2017 8:20 pm


Nem az első eset, hogy a börtönből hívnak – fogjam az orvosi táskámat, mert szükség van a szaktudásomra. Persze szinte mindig ugyanaz a történet, a rabok kezelhetetlenek, a börtönőrök agyvize az egekik szökik, és mire észbe kapnak, már félholtra verték szerencsétlen áldozatukat. Csak míg a legtöbbször inkább felszíni sérülésekről van szó, és fel sem merül az életveszély kockázata, csupán bepánikolnak a sok vér láttán, addig most sokkal súlyosabb volt a helyzet. Ki gondolná, hogy aggódnak annyira ezekért a sokszor életfogytiglanra ítélt lelkekért, hogy kórházba vitetik őket? Tudom, tudom... csak az előírás, elég nagy port kavarna, ha a verésbe halna bele egy rab.
A mai szerencsétlenül járt páciensem sebeit sem először látom el, Miss Hathaway kapcsán már többször tapasztaltam, hogy szeret ujjat húzni a fogvatartóival, aminek mindig meg is fizette az árát, úgy tűnik azonban, hogy míg többnyire tudja, hol a határ, most elég csúnyán sikerült áthágnia azt. Igaz, az újraélesztés és a műtét sikeres volt, az életveszélyen azonban még így sem voltunk túl... és nem feltétlenül azért, mert a sérülései olyan súlyosak lennének. Bár nem mondta, erős a gyanúm, hogy tündér – évtizedeken át éltem együtt eggyel, így ismerem az árulkodó jeleket – és látva, hogy milyen életet él, azt sem nehéz behatárolnom, hogy vajon melyik tábort erősíti... Csoda, hogy még van ereje az illúzióit fenntartani a látszata miatt, mert képzelem, ha már a rendes koszt is elég szegényes a börtönrácsok mögött, mások életenergiáit sem csapolhatta meg túl sűrűn. A magánzárka átka, ugyebár.
- Miss Hathaway? Hall engem? – biztonsági okokból bilincselték az őt kísérő rendőrök az ágyhoz a kezeit és a lábaig, ahogy derék magasságban is odarögzítették az ágyhoz, mint ha valami őrültek házában lennénk. Igaz, esetében talán nem állunk túl távol a valóságból, mindenesetre az biztos, hogy veszélyes. Jobb az óvatosság, még akkor is, ha a szívem mélyén valahol szántam a nőt, amiért ilyen sorsra jutott. Mit követtél el, Hathaway? Meddig játszod még ezt a játékot? Amíg egyszer már az én segítségem és tudásom is kevésnek ígérkezik?
avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Pént. Márc. 31, 2017 7:16 pm

to Brian

Sohasem törődtem abba bele, hogy Jacket elveszítettem, sosem fogom tudni ép ésszel felfogni, hogy mit miért tett. Miért akarta, hogy beleszeressek, ha utána csak úgy lelép? Ha utána szó nélkül elhagy? Ez miért érte meg neki? Mi lehetett fontosabb neki nálam? Nálunk... Kettőnknél...
Szinte észre sem vettem azt, hogy ahogyan múltak a napok, olyanná váltam, mint Jack. Olyan őrültté, olyan vakmerővé és bátorrá,kiszámíthatatlanná, sőt, az őrök szerint még veszélyes is vagyok. Csak azért, mert 5 őrt kórházba küldtem súlyos sérülésekkel, azért még nem kéne ám zakkantnak titulálniuk engem. Vagy az volnék? Nem tudom, a hangok a fejemben néha megzavarnak, haha.
Nem félek a veszélytől és csak egy célom volt mindig is: kijutni a börtönből. Ha ez sikerül, akkor utána talán elindultam volna megkeresni azt a férfit akit szó szerint őrülten szeretek. Ez viszont nem jött össze olyan könnyen, mint ahogy gondoltam. Amikor a zsaruk felfogták, hogy eléggé kiszámíthatatlan vagyok akkor elkezdtek egyre jobban és fokozatosabban fenyíteni. Sokkolótól kezdve mindent bevetettek ellenem, rengeteg kínon és fájdalmon kellett keresztül mennem, de a mai napig nem adtam fel azt, hogy kiszabadulhassak onnan. Az egy lepra telep, főleg, hogy semmilyen energiával nem tudok ott táplálkozni. Haldoklom. Talán ezért is feszítettem most túlontúl a húrt a zsaruknál, méghozzá olyan szinten, hogy ténylegesen kockára tettem az életemet azért, abban reménykedve, hogy a tervem be fog válni. Eddig mindenesetre minden úgy alakul ahogyan azt én elterveztem, a kezemre dolgoznak a kis drágaságok. Kórházba kerültem, megműtöttek, viszont ahogy elkezdek magamhoz térni, érzem, hogy a szíj szorosan szorítja a kezemet az ágyhoz, ahogyan a lábamat is és a biztonság kedvéért a derekam környékén is az ágyhoz szíjaztak.
Halványan elmosolyodok amikor meghallom a férfi hangját. - Tudtam, hogy itt leszel. - nem nézek körbe, nem érdekel, hogy egyáltalán van-e rendőr bent a helyiségben, nem érdekel, hogy letegeztem a férfit, csak az érdekel, hogy Ő van itt. Jó párszor látta már el a sebeimet és a fejemben is az volt, hogy most is ő lesz itt.
Ahogy a műtét előtt beadott altató kezd kimenni belőlem, úgy kezdek egyre jobban magamhoz térni, viszont még mindig érzem a haldoklás tipikus érzését.
- A zsaruk kicsit paranoiásak, nem?! - kérdezem meg felnevetve, mintha csak olyan vicces volna az amit mondok.

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■ iloveu ■ ■ credit



we're bad guys... it's what we do
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

29
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Vas. Ápr. 02, 2017 7:46 pm


Orvosként örülök, hogy végre a betegem hangját hallom, mert ez azt jelenti, sikerrel jártunk. Megmentettük az életét, nem volt hiábavaló az a sok próbálkozás, a műtét, az újraélesztés, minden ellátás, amit rá költöttünk. Ha viszont elvonatkoztatok attól, hogy orvos vagyok, emberként... nos, nem mondom, hogy teljességgel biztonságban érzem magam a nővel, még úgy sem, hogy mióta börtönbe került, szinte mindig én voltam az, aki a sérüléseit ellátta, valószínűleg én vagyok az épületben az utolsó, akinek a halálát akarná. Vagy tévedek, és amint esélye adódna rá, egyből túszul ejtene, csak hogy a saját bőrét mentse? Mondanám, hogy sajnálom szerencsétlent, amiért ilyen helyzetbe keveredett, de részben magának köszönheti. Részben pedig... természetfeletti volt, tudtam. Veszélyes játékot játszik, s ha így folytatja, valószínűleg nem húzza már soká.
- Még ha nem is lettem volna műszakban, maga miatt valószínűleg akkor is ide jöttem volna. – nem, semmilyen gyengéd érzelem nem fűz hozzá, egyszerűen csak hozzám tartozik, mint beteg, mindenki jobban jár, ha az én felügyeletem alatt marad. Ráadásul nem is tudom, melyik kollégára merném rábízni így, tudva, hogy micsoda. Nekem még van esélyem kelpie-ként túlélni egy esetleges támadást, egy ember sokkal jobban megsínylené.
- Biztosan ismeri a mondást, hogy a paranoia a hosszú élet titka. Esetükben mindenképp. – mosolyodtam el, nem mint ha annyira komikus lett volna a helyzet, de valahol mégis... hogy ilyen képtelen helyzetben valaki ilyen könnyedén nevessen!
- Eleanor, emlékszik arra, hogy mi történt? – teszem fel a kérdést. Magunk vagyunk, bár a folyosón grasszál néhány rendőr, de megnyugtattam őket affelől, hogy nem szükséges idebent, az ágy mellett strázsálni. Úgy hiszem, megkönnyebbültek, miután az egyikükből egy darabot kiharapott a nő korábban, nem igazán akartak a közelében lenni, én meg ráfoghattam arra, hogy a beteg is előbb kerül szállítható állapotba akkor, ha békében pihenhet.
- Vagy ami talán fontosabb, miért? Tudom, hogy _micsoda_, ennyire szorítaná az idő? Mikor táplálkozott utoljára? – halkítom le a hangomat, természetesen nem a szokásos étkezésre gondolok, sokkal inkább arra, az erejét, a különleges képességének forrását mikor töltötte fel utoljára? Mert bár az orvosa vagyok, azzal nem vagyok tisztában, mióta is senyved a rácsok közül, vagy mikor szabadul, ha szabadul még valaha egyáltalán?
avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Csüt. Ápr. 13, 2017 11:12 pm

to Brian

Tényleg meglep, hogy nincs körülöttem egy rendőr sem, pedig eléggé tartanak tőlem azok után, hogy jó pár emberüket a kórházba küldtem csak azért, mert túl közel kerültek hozzám ezáltal pedig volt lehetőségem táplálkozni a szenvedésükből, viszont mióta résen vannak azóta… Azóta szinte nem tudtam normálisan táplálkozni és ez kissé, nagyon kikészít, mert már kezdek napról-napra egyre kétségbeesettebb lenni, hogy még is mi tévő legyek. Részben ezért is történt most minden, ami. Kezdek egyre kétségbeesettebb lenni, hogy mit kéne tennem akkor, ha nem sikerül innen épségben és időben kijutnom. Szinte már-már érzem azt ahogyan haldoklom és ez már meg is látszik rajtam. Legalábbis az már létszik valamennyire, hogy kétségbe vagyok esve, ahogyan mindenki pontosan jól tudja szerintem azt is, hogy a célom elérésének érdekében képes vagyok bármit megcsinálni, és bárkin átgázolni. Nahjó, bárkin azért nem, példának okául ennek az orvossal nincsen semmilyen problémám. Mióta a zsaruk elkaptak és be vagyok zárva azóta mindig ő volt az aki ellátta a sebeimet, és talán még ő is az egyetlen aki nem néz rám...megvetően.
- A paranoia egy idő után őrültté és megszállottá teheti az embert... – mondom elgondolkodó hangnemben, miközben tekintetemmel az unalmas kórházi plafont kezdem el vizslatni. - Csak azokat az embereket lehet bántani akik hagyják magukat, vagy az ő esetükben... – biccentek a szoba ajtaja felé, ahol éppen most ment el egy rendőr és láttam, hogy benézett. Nem bíznak bennem. Hm, jól is teszik. - Nos, az ő esetük más. Ők szimplán csak nevetségesen bénák és felelőtlenek. – az utolsó szót kimondani eléggé vicces, főleg mivel nem éppen vagyok jó helyzetben, tekintve azt, hogy ki vagyok kötözve ehhez az ágyhoz. A csuklómon, a derekamon és a lábaimon is ott van a jó erős bőrszíj, hogy még csak véletlenül se tudjam szétszakítani és elmenekülni innen. Nah, igen ám, de mi van, ha sikerül találnom valaki csatlóst magam mellé? Hisz, ha én valamit a fejembe veszek, azt végig is csinálom és mindig elérem a céljaimat!
Utolsó mondatai őszintén meglepnek és ez az arcomon is látszódik, de végtére is, így csak még könnyebb dolgom van, mivel nem kell fáradoznom az unalmas dolgok elmagyarázásával.
- Ki kell innen jutnom. Nem maradhatok tovább a börtönben. Haldoklom, és ezt tudom, hogy te is látod. – nézek ismételten rá. Táplálkozás...Oh, nem is tudom mikor volt az legutóbb, de már szükségem lenne arra, hogy rendesen feltöltődjek energiával, különben meg fogok halni.

■ ■ spotify lejátszási lista ■ ■  iloveu ■ ■ credit



we're bad guys... it's what we do
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

29
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Szomb. Ápr. 15, 2017 4:25 pm


- De ahogy elnézem, nem csupán az vált ki ilyen érzéseket az emberből, jól látom? – mert legyünk őszinték, ha már őrültség és bekattanás, akkor az előttem fekvő nő is jó kis iskolapéldája lenne a történetnek,  amit pedig eztán mond...
- Akik hagyják magukat. Mint ha egy nyúlnak olyan sok esélye lenne egy tigrisketrecben. – vonom fel a szemöldököm, mert lehet, hogy számukra, tudatlanként csak egy egyszerű, zakkant nőnek tűnt, de tudva, hogy ő is természetfeletti, akár csak én... sokkal erősebb, mint azt elsőre bárki is gondolná. Legalábbis ha nem sínylődne egy börtönben hónapok óta, biztosan az lenne, nem csak árnyéka lenne önmagának.
- De ahogy látom, tanultak az esetből. Nem igaz? – lehet, hogy párszor meg tudta dézsmálni az energiáikat, de tekintve, hogy most milyen kimerülten és gyengén került ide, nos... valószínűleg már annyira ők sem felelőtlenek. Sokkal inkább elővigyázatosak, azért is kerültek a szíjak a nő végtagjaira, holott a kórházban nem igazán vagyok híve az ilyesminek.
Csak szótlanul bólintok a kérdésére, mert nem vagyok biztos benne, hogy mit kéne mondanom – vagy mi lenne a jobb megoldás? Kiengedni a szellemet a palackból, rászabadítva a városra, vagy hagyni, hogy a börtön falain belül fajuljanal el a dolgok, és torkolljon vérengzésbe az egész? Mert ha tényleg ennyire szorítja az idő, akkor elkerülhetetlen a tragédia ott is.
- Igen, látom. De ha csak úgy elengedlek, akkor meg a saját fejemre hívom a bajt. – elég sok természetfelettinek volt alkalmam segíteni, így, hogy orvos vagyok, ráadásul magas pozícióban, de ha azzal a váddal felfüggesztenek, hogy segítettem egy betegemnek a szökésben, nos, akkor az egész karrieremet lehúzhatom a klotyón, az életemmel, meg inkognítómmal együtt, és valószínűleg együtt megyünk vissza a sittre, amit őszintén szólva, nem igazán tervezek. Sem az újabb költözést, miután végre egyenesbe jöttek a dolgaim itt, Dublinban.
- Mihez kezd, ha segítek, és sikerül meglépnie? – kérdezek vissza, hisz ha egy sorozatgyilkost engednék szabadjára... nos, nem aludnék túl nyugodtan éjszakánként – És nem ártana egy terv, tekintve, hogy nem kívánom elfoglalni a régi celláját. – Hogy hogyan csináljuk... túszul ejt amíg meglép, vagy elrabol néhány napra, esetleg előadja, hogy rám támad, bénák voltak az őrök és meglazult a kötés, azt meg majd kitaláljuk.
avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Szomb. Máj. 13, 2017 6:09 pm

to Brian

- Hah? – kérdezek vissza, felvont szemöldökkel, még így is kissé kaján vigyorral az arcomon. A leghülyébb és kiszámíthatatlanabb helyzetekben is képes vagyok nevetni és újat húzni a halállal. Én még itt is megkísérelnék egy rendőrtámadást, ha addig fajulnának már el a dolgok. Haldoklom így hát nekem úgy is olyan édes mindegy már.
- Nos. – kezdem el a mondandómat miközben elgondolkodó fejet vágok. - Tudták, hogy veszélyes és kiszámíthatatlan vagyok, ők nem vigyáztak magukra eléggé. Így hát az ő hibájuk, hogy volt egy kis látogatásuk a kórházban. – mondom gunyoros, gonosz mosollyal az arcomon és halkan elnevetem magamat. Nem is titkolom a valódi énemet, azt, hogy Jack milyenné tett engem. Őrült vagyok, dilis, kiszámíthatatlan és zakkant. Ezt mind vállalom is. Viszont ezek mellett nem vagyok hülye. Ravasz vagyok, erős és gyors. Egy túlélő. Így hát nem igazán helyes döntés újat húzni velem.
Következő mondata már nem tetszik annyira, mert igaza van. A zsaruk tanultak az esetekből. Csuklómon, bokámon, de még a csípőmön is vastag szíj tart az ágynál, mintha tényleg valami komoly elmebeteg lennék. Pedig nem vagyok az, csak néha rám jön az, hogy olyan szívesen játszadoznék el az emberekkel. Élvezettel megölni őket, hmmm, szép álmok, de most be kell érnem azzal, hogy innen szabaduljak ki. Nem lesz időm itt táplálkozni, így hát gyengén, feltűnés nélkül kell eltűnnöm valahogyan innen.
A férfi következő szavai után viszont felcsillan a szemem. - Nocsak, egy jó fiú aki a rossz fiúknak segít. Milyen bájos. – mondom mosolyogva és nem válaszolva a feltett kérdésére. Legyek olyan gonosz és hitegessem őt, hogy megváltozok? Ugyan már. - Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy nem gyilkolnék többet? Mert szerintem nem. Nem látom értelmét, hogy hazudjak. – mondom vállat vonva, de ahogy megmozdulok, halkan felszisszenek. Lassan gyógyulok és a gyógyszerek hatása is kezd kijönni belőlem, így a fájdalmat is élesen érzem.
- Ohh, tervem nagyon sok van, csak nem éppen megfelelő. – ismét elgondolkodó fejet vágok.- Mert mindegyik halállal végződik, így ezek a tervek kilőve..

■ ■ hurricane by 30secondtomars ■ ■  iloveu ■ ■ credit



we're bad guys... it's what we do
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

29
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Szomb. Máj. 13, 2017 7:14 pm


- Nos, igen, mondhatjuk így is. Minden éremnek két oldala van. – és jobb szeretik azt az az oldalt jónak vélni, amelyiket a nagy átlag is szimpatikusabbnak tartja. Jelen esetben azt, hogy igenis Eleanor hibája az egész. Hiába, nem azért vagyok itt, hogy pálcát törjek felette, én „csak” az orvosa vagyok, nem a börtönfelügyelője, se nem a bíró az ügye kapcsán.
- Ilyen az élet. Bár egyelőre inkább csak úgy mondanám, informálódok. – igazából elég kétes érzések kavarognak bennem, valamilyen szinten osztom az őrök véleményét is, miszerint jobban járna a világ, ha egy zakkant őrülttel kevesebb lenne, pláne, hogy még ilyen veszélyes is, a másik oldalról viszont tudom, talán még mindig az lenne a kisebbik rossz, ha hagynám megszökni... Lehet, hogy emberéleteket követel majd, sőt, esélyesen, de legalább kicsit elodázhatjuk a tényt, hogy lebuktasson minket, természetfelettieket, a létezésünket. Mert az talán még nagyobb katasztrófát vonna magával, mint pár haláleset... Nem egyszerű, annyi szent.
- Nem, nem hinném. Ennyire naiv azért én sem vagyok. De valami terved csak van, ha egyszer kiszabadulsz. Maradsz a városban? Valahova máshova mész? Van aki vár rád, aki segítsen odakint, vagy ahogy idebent, kint is ugyanúgy magadra vagy utalva? – sorolok fel egy pár lehetőséget a teljesség igénye nélkül, és még csak nem is kellett hozzá semmit konkretizálni. Nem várom tőle sem, hogy pontos adatokat mondjon, de valami elképzelése csak van... Vagy ilyen elmeállapotnál ne is feltételezzek ilyesmit?
- Az esetben, ha mind halállal végződik, miért segítsek? Csak egy okot mondjon. Én túlságosan szeretem az életem ahhoz, hogy véget érjen. – és ha már valakit be kell áldozni az ügy érdekében, inkább zárnám rövidre az ő életét, mielőtt leleplezhetne minket, mintsem hogy én legyek az, aki mártírhalált hal. Vannak mások is, akik számítanak a segítségemre, így ha kér belőle, akármennyire is ellenére van, kénytelen lesz együttműködni velem valamilyen szinten.
avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Szomb. Máj. 13, 2017 7:29 pm

to Brian

Jöhetnék én most azzal, hogy huh de sanyarú sorsom volt és rossz életem, ezért váltam ilyenné, ezért lettem olyan, amilyen. Viszont nem, nem így van. Szerelmes lettem és a történetem itt ki is merül, így hát az én életemnél nincs olyan, hogy az éremnek két oldala van. Nálam csak is egy van.
Szavai után elkezdem őt máshogyan figyelni, esetleges jeleket észrevenni, hogy lehet még sem egy egyszerű ember, mint amilyennek eleinte gondoltam. - Tudtad, hogy nem ember vagyok, hanem más. Honnan? Mert ezekből ítélve akkor te sem vagy ember. – mondom sejtelmesen és elgondolkodva a szavakat. Most ténylegesen elgondolkodtatott, hogy vajon ő milyen természetfeletti is lehet, mert kétlem, hogy sima ember lenne aki orvosként szolgál. Úgy gondolom, hogy ez szerintem valami álarc amit magára húz. Persze az is lehet, hogy tévedek és valamilyen úton-módon tud rólunk, a természetfelettiekről és a világunkról. Bár én még mindig az előbbire tippelek és nem az utóbbira.
Hirtelen minden mosoly és érzés eltűnik az arcom amikor meghallom azt a kérdését, hogy vár-e valaki engem odakint. Vár-e?… Fogalmam sincs. Fogalmam sincs, hogy Jackkel mi van, csak azt tudom, hogy van egy maffiája aminek ő a vezére, de ezt is csak beszédfoszlányokból hallottam, nem tudok minden információt.
- Fogalmam sincs, hogy mi vár rám odakint… És mi van azzal akinek várnia kéne rám... – mondom halkan és most először látható rajtam őszinte érzelem. A szomorúság. Viszont hamar vissza veszem magamra a póker arcot és az őrült csaj szerepét amikor az egyik őr bejön a szobába megnézni, hogy minden rendben van-e. Megnézi a szíjakat, hogy nincsenek-e kikötözve, majd jó pár pillanatig vizslat minket, én pedig nem veszem le róla a szememet, a tekintetemmel konkrétan a veséjéig hatolok és szerencsére kellemetlenül is kezdi magát érezni, mert nem sokkal később távozik is és tovább mászkál a folyosón.
- Segítettél, nem egyszer láttad el a sebeimet. Téged nem akarlak holtan látni. Meg amúgy is, ha megölnélek akkor ki segítene innen kijutni? – nem viccelődöm el kivételesen a dolgokat, viszont azt se várja, hogy huh, de komoly okokat hozzak fel azért amiért életben hagyom. Szükségem van rá abban, hogy kijussak. Ilyen egyszerű.
- Nincs felhasználható tervem, az sem volt biztos, hogy egyáltalán életben maradok azok után amiket az őrök műveltek velem, így hát tovább gondolni a dolgokat nem tudtam… de neked bármi is az ötleted, benne vagyok. Ígérem, jó kislány leszek. – nem bírtam ki, hogy a mondandóm végére ne szúrjak be egy kis gúnyos megjegyzést.

■ ■ hurricane by 30secondtomars ■ ■  iloveu ■ ■ credit



we're bad guys... it's what we do
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

29
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Pént. Máj. 19, 2017 11:06 am


- Jók a megérzéseid, valóban nem az vagyok. – válaszoltam a nő kérdésére, mert minek is tagadtam volna? Talán jobban megbízik bennem úgy, ha tudja, én is hozzá hasonlóan „más” vagyok, mint egy egyszerű ember. Másrészt meg, miért tagadnám jelen esetben? Pláne, ha tényleg sejti.
- Mondjuk úgy, hogy idősebb vagyok attól, mint amennyinek látszom, volt időm megfigyelni a körülöttem élőket. Másrészt meg, ha orvos az ember, egész sokan megfordulnak a kezei között, jó, ha van olyan is, aki a magunk fajták után tünteti el az árulkodó nyomokat. – elvégre kórházban vagyunk, hogy is nézne ki, ha pont olyankor bukna le valaki, mert a sérülése miatt nem teljesen beszámítható? Igaz, ha tudnák a kollégáim, mi vagyok, valószínűleg nem sokáig örülhetnék az állásomnak, rövid időn belül adnák ki az utam. Pedig még csak nem is fertőző a kelpie lét, vagy bármi ilyesmi, ha akarnék, se tudnék átváltoztatni másokat.
- Értem. –felelem csendesen, aprót bólintva a szavaim mellé. Ezek szerint akad odakint olyan aki segítene neki, vagy akire számít, még ha nem is igazán tudja, mi a helyzet vele.  Még ha bizonytalan is ez az egész állapot, még mindig jobb, mint ha teljesen magára lenne utalva.
Amikor bejönnek a rendőrök, érdeklődni, hogy minden rendben van-e, újabb bólintás részemről. Mivel eleve Eleanor papírjaival és tollal a kezemben állok az ágya mellett, csak a monitor felé fordulva jegyzetelem az adatokat, mit sem törődve azzal, hogy hogyan nézegeti a szíjakat a másik egyenruhás. Csak amikor megkérdezi, hogy minden rendben-e, biztosítom őket, hogy teljes mértékben. Ezek után nem is maradnak túl sokáig, amihez valószínűleg a nő vizslatása is rásegít, mi pedig folytathatjuk tovább a tanakodást, eszmecserét.
- Ezt azért jó hallani. – meg tisztázni, mert hiába, ha még lakmározna is az életenergiámból, valószínűleg jobb eséllyel élném túl, vagy heverném ki, mint bárki más a kórházban... hiába, kelpie vagyok, eleve tovább élek, mint egy sima halandó, ettől függetlenül azonban nem szeretném felelőtlenül megrövidíteni az éveim számát.
- És igaz, ott a pont. – értek egyet, az meg úgy néz ki, rám hárul, hogy hogyan juttassam ki úgy, hogy ne legyen nyilvánvaló, az én hibám? Hisz ha halottnak nyilvánítom, és később kiderül, mégis él, csak a saját tekintetemet ásnám alá, azt pedig nem várhatom el tőle, hogy elhúzzon a városból. Vagyis elvárni elvárhatnám, csak hülye lennék, ha egy ilyen mentális állapotban lévő ember minden szavában feltétel nélkül megbíznék.
- Mondja, Ms. Hathaway, mennyire jó színésznő? – kérdezek végül rá, miközben már körvonalazódik egy terv a fejemben. Igaz, ahhoz az ő segítsége is kell, de végtére is az ő érdeke elsősorban, hogy kiszabaduljon, nem igaz?

avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Eleanor Hathaway tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Csüt. Máj. 25, 2017 4:40 pm



Brian & Eleanor


Felvont szemöldökkel figyelem a férfit amikor igazat ad nekem, miszerint ő is valamelyik természetfeletti fajba tartozik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok kíváncsi, de, nagyon érdekel, viszont nincs időnk arra, hogy kifaggathassam. Erről bizonyosodom meg akkor is amikor a zsaru bejön a kórterembe. Látszik a tekintetén, hogy kezdi unni a szoba előtti sétálgatást, de gondolom ki lett adva nekik parancsba, hogy nem hagyhatják el a helyüket. Végtére is, olyan veszélyes vagyok, haha. Még mindig azt tudom csak mondani amúgy, hogy az, hogy pár emberüket megöltem, párat pedig sikerült a kórházba küldenem, csak is az ő hibájukból fajulhatott ki, hiszen a zsaruk nem voltak eléggé elővigyázatosak. Most pedig, hogy azok, épp az a bajom. Hiszen haldoklom, alig van energiám, főleg azok után ami most történt, a legtöbb energiaforrásomat leszívta, hogy sikerült ide juttatnom magamat. Fogalmam sincs hogyan fogok innen kiszabadulni, ha kicsit nem sikerül feltöltődnöm.
- Hmm, látom forognak azok az agykerekek. – mondom és elnevetem magamat. Nem aggódom, hogy megláthatják a kint mászkáló rendőrök, hogy nevetek, hiszen amilyen zakkant vagyok, nem is tartanák furcsának ezt a részemről. A leghihetetlenebb szituációkban is képes vagyok nevetni és jót szórakozni akár a saját nyomoromon is, mint például most.
Amikor ismét az orvosra pillantok, igyekszem egy kevéske komolyságot erőltetnem magamra, hiszen még is csak az életem forog most kockán. Ha nem jutok innen ki, hanem vissza visznek a börtönbe, akkor biztos vagyok benne, hogy ott pár nap múlva meg fogok halni. Érzem, hogy már nem sok van hátra, ha ennyi energiám marad.
- Muszáj innen kijutnom, szóval jól. Miért, mi a terv? – kérdezem érdeklődő arccal, jelezve, hogy képes vagyok felfogni a dolgok súlyosságát és fontosságát, és nem fogom elviccelni.


we're bad guys... it's what we do
avatar
Törvényen kívüliek
Tell me your secrets

29
● ● Posztok száma :
► love? maybe...
● ● Keresem :
► margot robbie
● ● karakter arca :


Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály •• Szomb. Máj. 27, 2017 5:38 pm


- Azok mindig. – biccentek alig láthatóan, miközben még mindig a monitor adatainak szentelem a figyelmemet, legalábbis látszólag. Amikor azonban meghallom a nő nevetését, szégyen vagy sem, de egy kicsit az én szám is mosolyra görbül, most először csatlakozva be a látszólagos jókedvébe.
- Mivel magának már így is szép hosszú bűnlajstroma van, én meg szeretném megtartani az állásomat... – kezdek bele, lehalkítva a hangomat, s vetve egy pillantást az odakint strázsáló őrökre, hogy nem-e figyelnek-e minket? De úgy tűnik, aggodalomra semmi ok, így hasonlóan halk hangnemben folytatom is – Nem tudom, ilyen állapotban van-e még ereje illúziókra, vagy ahhoz előbb táplálkoznia kéne... de esetleg itt felejthetek egy szikét véletlenül, amivel később elvághatja a szíjat, ha az úgy megfelel, és később, ha már leléptem, kiszökhet, ahogy tud. -  adom elő az egyik tervemet, mielőtt áttérnék a másikra – Vagy inkább lazítsak rajta én magam, és előadjuk, hogy nem csak, hogy kiszabadult, hanem túszul is ejtett? Amíg el nem hagyja az épületet, addig bevállalom a túsz szerepét, ellenben utána valószínűleg sokkal nagyobb erőkkel fogják keresni, egy ilyen feltűnő kilépő után. – vázolom fel röviden a másik lehetőséget is, bár azt nem tudom, hogy ezek után hogyan sikerülne kereket oldania úgy, hogy a nyakában liheg a fél rendőrség, de ha az, aminek gondolom, csak tud annyi életerőt lopni közben, hogy illúzióval eltüntesse magát.
- Vélemény? Magácskának melyik tűnik kivitelezhetőbbnek? Vagy bármi ötlet, mit kéne másképp? – fordulok felé komoly tekintettel, hisz mégiscsak együtt visszük vásárra a bőrünket, még ha más-más okból is.
avatar
Oktatás
Tell me your secrets

116
● ● Posztok száma :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Intenzív osztály ••

Tell me your secrets


Intenzív osztály
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hírszerzési osztály

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Belváros :: Kórház-