Samuel szobája - Page 2
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 9:57 pm ✥

✥ Yesterday at 3:20 pm ✥

✥ Yesterday at 11:09 am ✥


✥ Csüt. Júl. 19, 2018 10:50 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 5:29 pm ✥

✥ Csüt. Júl. 19, 2018 12:05 pm ✥

✥ Szer. Júl. 18, 2018 9:32 am ✥

✥ Kedd Júl. 17, 2018 9:17 pm ✥

Párizs lakói


Témanyitás ✥ Samuel szobája •• Szer. Júl. 26, 2017 6:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

First topic message reminder :

Forrás: google


Forrás: google


Forrás: google
Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


SzerzőÜzenet

Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Csüt. Ápr. 12, 2018 12:02 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Samu & Minou

Jól esik hozzá bújni, jó most úgy ahogy vagyunk. Nem hiányzik semmi, mindenem megvan. Samuel mellett általában ezt érzem, boldogságot, elégedettséget. Kíváncsi lennék, hogy ő vajon mit gondol, hasonlóan érez-e. Azt mondta, hogy szeret... Én is így érzek, csak nekem meg nem colt merszem kimondani, tartogattam volna még, míg teljesen megformálódik az érzés, kicsit várni, hogy kitart - e, vagy olyan mint egy múló pillanat. Az ami ilyen sokat jelent vajon elmúlik valaha? Törvényszerű, hogy elmúljon egyszer? Ahogy az oldalát simogatom, ezen gondolkodok, és azon, hogy el akarom kerülni ezt a fajta boldogtalan befejezést. Inkább csak észrevétlenül szívom magamba az illatát és hallgatom a szíve ritmusát, hogy megnyugodjak. Most velem van és ez a fontos.
- Akkor majd legyen péntek. Szerintem talán még örülne is neki ha bemutatnálak, azt hiszem sejt valamit de csak jobb lenne ha látná, hogy tőled nem kell féltenie. - bízom benne. Pontosan tudom, hogy nem bántana, meg se fordulna a fejében ilyesmi. De arra persze nincs garancia, hogy Gui is így gondolkodik mint én. Meglehet, hogy mivel semmit se tud a fiúról így félre érti majd.
- Részemről benne vagyok. Nem is mondtad, hogy tudsz főzni! - mosolygok szélesen miközben egy puszit szeretnék adni neki, de mivel nem akarom elengedni így csak az állát érem el vele.
- Nem hiszem, hogy gondot okoz, de mindenképpen beszélek erről otthon... Csak az lett volna a kérdésem, hogy egyáltalán szeretnéd-e. - komoly arccal fürkészem őt. Gondolkodik de nem tudom min, csak azt, hogy valami aggasztja és velem kapcsolatos. Mégse akar eljönni hozzánk, vagy talán az együtt alvással lenne gondja?
- Csak arra gondoltam, hogy jó lenne melletted ébredni. Meg ha elalszunk film közben nem kell haza kecmeregni, ennyi az egész de ha nincs kedved nem gond.- tényleg nem bánt meg vele ha most visszavonulót fúj. Lehet, hogy korai lenne de tényleg szeretnék vele aludni. Csak aludni, éjjel addig beszélgetni míg el nem alszunk vagy éppen reggel mellette ébredni. Másra nem gondoltam és azt hiszem ha Gui az ott alvást engedné is, ha bármi többet is csinálnánk lehet valakinek a feje reggelre a kerítést díszítené. Nem mintha vérszomjas lenne az apám, de fogalmam sincs miképp reagálna arra hogy van egy barátom.
Inkább a filmet nézem, próbálom megnyugtatni Samut is, így hozzá bújok szorosan és folytatom a simogatást.
- Nem is mesélted, hogy milyen volt ma a suli. Vagy az állatkert. - bár lassan megtanulom, hogy mikor hol van, azért még nincs egy naptár a fejemben. Elfelejtek dolgokat.


Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
67
● ● Reag szám :
58
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Hétf. Ápr. 16, 2018 9:16 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Laure & Samuel

Gui-t én is megismerném és nem csak úgy, mint általában, hogy jön apához egy baráti társaságra. A lányával járok és ekképp akarom megismerni, hogy tudja, tök ártatlan vagyok, de mégis akarom a lányát. Magamnak, mert szeretem. A lepkék pedig a gyomromban még erősebben csapdosnak.
Ő is benne van a péntekben, szóval ezen már agyalnunk sem kell, plusz pont mindkettőnknek. Akkor legalább nem kell igyekeznem a suli és egyebek miatt. Nem szeretek kapkodni, az valahogy nem erősségem.
- Hát ha le van írva, mit hogyan csináljak, akkor az úgy könnyű. - főleg netes receptekkel könnyedén állok neki, nincs bennem félsz, hogy valamit elcseszek. Max a franciával szarakszok annyit. De majd javulok. Elég sűrűn neki ugrok a dolgoknak, szóval már könnyedebb a dolog.
Ahogy neki áll magyarázni, hogy mire is értette az ott alvást, csak elmosolyodok. Így már érthető.
- Jól van, benne vagyok. Ha jut nekem is hely, mondjuk a kanapén… akkor oké… - persze ezt a részt viccnek szántam, de ha elférek Minou mellett is, akkor abban is benne vagyok. Csak alszunk, semmi több. Ráérünk majd arra a témára is. Később. Nem sietettjük az biztos. De az tényleg jó ötletnek tűnik, hogy nem az éjszaka közepén kell haza vánszorognom, ha épp akkor lesz vége egy filmnek. Szóval oké. Amúgy is hiányozna, ha otthon éjszakáznék. Túl nagy szokott lenni a hiányérzetem Laure nélkül, szóval jó lesz hosszabb időt is vele tölteni.
De azt a túrát is meg kell ejtenünk, egy vagy két naposat. Attól is függ, hogy neki mennyihez lesz kedve. Mint mondottam korábban, semmit nem erőltetek, nem az a fajta ember vagyok, aki besértődne, ha azt mondják neki, hogy nem. Szeretek alkalmazkodni és ez az eddigi életem alatt egész jól bevált.
Ahogy hozzám bújik, úgy adok egy puszit a feje búbjára, átkarolom és magamhoz vonom. Kényelmes. És a film is belelendült. Laure-val pedig minden sokkal izgalmasabb. Még az is, amit ezerszer láttam már, de ennek így kell lennie, igaz? Kérdésére csak hümmögök egyet.  
- A suli lassan ment el, ketten ellógtak. Az állatkertben meg éppen hogy csak voltak. A jövőhéten valami rendezvény lesz, majd egy nagytakarítást kell rendezni mire az elkezdődik. Szóval lesz egy jó húzós nap megint. De nem számít, ha szeretem, akkor mindenhogy szeretem.
- És te? Hogyan állsz az angollal és úgy…mindennel? - tettem fel a kérdést, közben meg a haját kezdtem el babrálni, miközben a filmet is néztem.


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Szomb. Ápr. 21, 2018 2:17 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Samu & Minou

Azt már Samu is tudja, hogy én szoktam főzni otthon, és egészen jól is megy a dolog. Sőt, talán már néhányszor meg is kóstolhatta, igaz, főként a süteményeket amiket vittem neki. Bólogatok, mert igaza van, receptből könnyű. Eleinte én is elveszett bárányka voltam a konyhában, de szerencsémre hamar rájöttem, hogy ha van részletes leírás akkor nincs probléma.
- És, ki lesz a kukta, te vagy én? - pillantok rá incselkedve, és már várom, hogy mikor csikiz meg ezért a pimaszságért. Szeretek játszani vele, amikor könnyeden beszélgetünk és szinte repül az idő. Épp ezért lenne jó, ha nálunk aludna, mert akkor aztán csacsoghatnék neki hajnalig... nem gondolok semmi másra, semmi huncutságra, tényleg csak hozzá szeretnék bújni, és amikor felriadok az éjszaka közepén, adni neki egy puszit, hogy tudjam minden rendben van.
- A kanapéról Tappancsot és a malacot is kitúrnád, szóval inkább aludj majd mellettem. Kis helyet foglalok, leszek a kispárnád! - csak szorosabban ölelem magamhoz, és örülök neki, hogy benne van a dologban. Nem várnám tőle soha, hogy a kanapén aludjon ha egyszer én hívtam át. Szeretném, ha velem aludna, de jól esik, hogy nem akar visszaélni a helyzettel, vagy nem gondol bele többet a dologba. Kölykök vagyunk még, egyáltalán nem létfontosságú, hogy alvásnál és egy kis összebújásnál több is történjen.
Jó lenne vele elmenni a környéken túrázni egyet, nézni ahogy éledezik a természet és ilyesmi. Talán abban a békés környezetben mi is teljesen egymásra tudnánk hangolódni, meg aztán nem csak mozi van a világon! Mást is lehet csinálni kettesben ami még egy kicsit hasznosabb és izgalmasabb is.
Ahogy ad egy puszit, elmosolyodok, és jólesőn sóhajtok. Nem maradhatnék itt, így mondjuk míg világ a világ?
- Hogyhogy ellógtak? És ezért miért volt hosszabb? - pislákolok, ilyesmiről eddig nem tudtam. miért lógnak el a suliból, ha egyszer már azt tanulhatják amit csak akarnak? Érthetetlen számomra. Amit az állatkertről szól, eléggé szívásnak hangzik. Biztos rendszeresen takarítják az állatokat, és tudom, hogy Samu nem is sumákolja el ezeket amilyen lelkiismeretes mindig... na de hogy az egészet puccba vágni? Elég piszkos munkának hangzik. - Akkor majd aznap nem piszkállak, hogy ki tudd pihenni magad alaposan. - summázom a dolgot, miközben tovább simogatom lassan, önkéntelenül.
- Az angol megy... jó, hogy a múlt héten is gyakoroltunk. Lesz majd egy kisebb dolgozat belőle, de annyira nem tartok tőle. Most a fizika az amivel meggyűlt a bajom, egyszerűen nem értem én ezt az elekrtomágneses mindenséget. - húzom az orrom kissé bosszankodva, majd megvonom a vállam. - Majd megkérek valakit, hogy adja kölcsön a füzetét, hátha más jobban érti mint én. - nem aggódok már a tanulás miatt, egész jól állok. Na nem vagyok kitűnő, de a stabil hármas megvan mindenből, az a lényeg. A töri megyeget, az irodalmat szeretem, a matek is alakul, az angolban pedig segít nekem Samu. Tényleg nincs miért aggódnom, legalábbis nem most amikor nyugiban is lehetünk.
Ahogy átölelem, akaratlanul is újra meg újra a tetoválásait nézegetem, tetszenek ezek a minták.
- Te mit szólnál ha én is varratnék valamit magamra? - bár talán kicsit hihetetlen, de ez egy teljesen komoly kérdés volt. Az már más tészta, hogy Guillaume bizonyára nem engedné, de elvi síkon érdekel, hogy Samuel mit szól az ötlethez. - Mondjuk egy malac tappancs? Mú lábát bekenjük sárral, rátesszük egy lapra és az? Szerintem cuki lenne. - kezdem meg a gondolkodást. Igen, mindenképp édes lenne egy ilyen minta rajta valahol... mert hát Samuel nevét mégse tetováltathatom magamra... mármint, még.

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
67
● ● Reag szám :
58
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Vas. Május 06, 2018 4:33 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Laure & Samuel

Hogy ki lesz a kukta? Ezen jót mosolygok, hiszen közösen is csinálhatjuk, úgy lesz értéke, úgy lesz minél finomabb. Mindketten beletoljuk a szeretetünket. Ennyi az egész, a nagy ötletem, amihez mindketten is kellhetünk. De ezt megosztani pont most? Áh, majd ha ott tartunk, majd akkor. Az meg hogy mellette kell hogy aludjak nem riaszt el egyáltalán, inkább mosoly keletkezik képemen és belegondolok miképp is tudnánk aludni mi ketten együtt. Várom? Ühüm. Főleg hogy így felvetette, hogy az állatok a kanapé királyai. Hát nem lenne szívem kitúrni őket onnan. Semmi baj nem lesz ettől még, nem igaz?
- Nem tudom… tényleg. Ellógtak és a tanár kicsit durvábban lépett fel a tananyaggal kapcsolatban…majdnem a mi hibánk volt, hogy azok megléptek. - vállat vonok, ez annyira nem is létfontosságú esemény ha azt vesszük. Nem velem történt meg, csak a környezetemben lévők lógtak kicsit. Az állatkerti dolog pedig…megmosolyogtatnak szavai. Szélesre húzódnak ajkaim.
- Csak nyugodtan légy a közelemben. Melletted fel töltődőm. - nincs hamiskás mosolyom, ő képes arra, hogy feltölt energiával már csak pár szóval is. Ezért is jó vele lenni. Kellemes és megnyugtató a közelsége. Szóval had legyek mellette egy fárasztó nap után is. Most is képes feltölteni energiával csupán azzal is, hogy simogató felületet talált rajtam. Nincs is ennél megnyugtatóbb. Az angol megy az elektromágneses dolog meg lejjebb vándorolt.
- Hát ahhoz már én sem konnyitok. - bevallom, nincs ebben semmi szégyen, ez a fele nekem sem nagyon megy. Szóval hogy a szavait szóljam, ezt oldja meg most most más segítségével. Nem rosszindulatból, ugyan. De nem akarom, hogy az én hibámból bukjon egy nagyot. Közelebb vonom magamhoz, ahogy egyre jobban magához ölel, majd ahogy megszólal, kicsit meglepődők. Tetoválást? Ő? Rajta?
- Hát… én semmi jó elrontója nem vagyok. Rajtam is akad ezer meg egy. - nem annyi, de ez most más dolog. - Én sem kértem ki senki véleményét anno, az első hármat rejtegettem, de aztán a többit már nem tudtam, szóval… - de nem is erre volt kíváncsi, ugye? - Szerintem jól állna rajtad az a malactappancs. Hova szeretnéd? No meg mikor? - teszem fel sorba a kérdéseket, mert lehet meglepem a születésnapján, elviszem egy varratásra. Persze csak ha lesz annyira bátor, hogy bevállalja. A film is izgalmasabbra vált, de még mindig lefoglal Minou és az, hogy itt van velem. Egy puszit nyomok a feje búbjára, a hajával bíbelődök és még mosoly is futja erre az egészre.


Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Kedd Május 08, 2018 5:32 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Samu & Minou

Olyan furcsa ez, hogy ennyire hirtelen lett számomra ilyen nagyon fontos ez a fiú. Hozzá bújok, ölelgetem, hagyom, hogy az agyam teljesen kikapcsoljon és elveszek az illatában, ebben a biztonságos meleg ölelésben. Jó lesz együtt főzni, és még jobb lesz együtt aludni. Kíváncsi vagyok, hogy majd mit kotyvasztunk, vagy éppenséggel Gui megeszi-e a főztünket, már ha egyáltalán ehető lesz, mert úgy sejtem főzés közben is azért kicsit játszani fogunk mint mindig. Ezt is szeretem ebben a fiúban, hogy bár mindig vigyáz rám, és mindenben segíteni meg támogatni akar, mégis senki más nem tud úgy megnevettetni mint ő. Komolyan, még a könnyem is kicsordul néha. Vagy csak azért van ez így, mert olyan nagyon szeretem?
- Legközelebb ha ilyen van csak szólj nekem, majd jól seggbe rúgom azt a tanárt aki gonoszkodik veled. - pislogok rá ártatlanul, de azért azt sejtem, hogy ha elképzel engem amint épp seggbe rúgok valakit... minimum mókás a kép. De érte tényleg megtenném, bármikor, bárkit. Nehogy már más marhasága miatt ő szívjon?!
- Ezt örömmel hallom. - mosolygok rá, és akarva akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy mázlista vagyok, hogy vele járok. - Akkor csinálok neked valami sütit, meg bekészítek egy jó filmet, és ahogy nézzük így összebújva - belekapaszkodok a derekába és még közelebb húzom magamhoz, hogy illusztráljam a dolgot - majd jól feltöltelek energiával. - huncut mosolyra húzódik a szám, és egy kicsit elhúzódok tőle, hogy jobban láthassam az arcát - Bár tény, hogy nem lesz olcsó. Egy rakás puszid bánja majd!
Ahogy a sulira terelődik a szó, egyből alább hagy a jókedvem is, nem tehetek róla, még mindig nyűgnek érzem azt az egész helyet. Nem éppen az alcatraz, de el tudnám képzelni máshol is a napjaimat.
- Majd valahogy megoldom, nem érdekes. Megbukni nem fogok semmiből se, ez a lényeg. Ennél többet képtelen lennék tanulni, néha már úgy érzem, hogy kifolyik az agyam a fülemen. - sóhajtok nagyot, miközben a karját simogatom. Fogalmazzunk úgy, hogy nincs könnyű dolgom a sulival, tényleg rengeteget tanulok, hogy beérjem a többieket. Ha nem lennének ezek a békés kis délutánok és esték Samuellel, hát azt hiszem már biztosan kiborultam volna.
Látom, hogy meglepődött a tetoválásos ötletemen, de nem baj. Ez még csak egy ötlet, azért még nem rohanok egyből varratni magamra valamit, és azt hiszem Gui is kitépné tőle nem csak a haját de még a szakállát is. Mégis, érdekel a dolog.
- Én csak egy kicsit szeretnék elsőre, valami olyan helyen ahol nem látszik... - bár érdeklődik, azért nem vagyok benne biztos, hogy örülne neki, ha tele lenne mindenféle mintákkal az én bőröm is. Tény, hogy Minouhoz nem passzol annyira a dolog, mint a régi énemhez. - A tappancs? Hát... még nem láttad a helyét. - kicsit elvörösödök, és jólesőn bújok hozzá a puszi után, mint egy kölyökmacska a simogató kézhez. - Ide szeretném. - teszem a tenyerem a csípőmre, pontosabban a csípő csontra. Tényleg nem látná senki még bikiniben sem, nem is értem miért épp oda szeretném. Talán azért, mert régen, még a régi életemben is ott volt az első tetoválásom.
Pár percig csendben nézem a filmet, elmélyülök a gondolataimban. Vajon elmondhatom valaha is neki, hogy mi történt velem? Hogy valójában sokkal idősebb vagyok nála, és egyáltalán nem az vagyok, mint akinek hisz? Igen, már majdnem egy éve ennek a lánynak a testében élek, és lassanként én magam is elhiszem, hogy a nevem Laure Marie Verneuil, de... de belül mélyen, soha nem fogom elfelejteni azt aki voltam. Szeretném elmondani neki, de tudom, hogy őrültségnek hangzik az egész. Talán meg kellene próbálni.
- Samu? - kérdezem halkan, majd meggondolom magam. Nem, ennek még nincs itt az ideje. - Elmegyünk valamikor együtt az állatkertbe?

Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
67
● ● Reag szám :
58
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Szer. Május 16, 2018 7:18 am
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Laure & Samuel

Az órák olykor tényleg pörgősek, akadnak érdekes mondanivalójuk, a tanárok is lelkesek, most azonban ez kimaradt. Nem számít, eltellett és csak ez számít. Okosodtam megint egy csomót, szóval büszkélkedhetek majd apának ezzel is. Hogy már ilyet is tudok. Hogy mit is? Azt majd később. Bújok a lányhoz, ölelem és simogatom, közben a filmet nézem, kezdenek az események váratlan fordulatot venni. Láttam már egyedül, de most Minou is itt van, így élvezetesebb.  Főleg ahogy komponál szavaival és illusztrációt is bemutat, mosolyra fakadok. Már várom. Tényleg. Ahogy kinyögi, hogy nem lesz olcsó és az árát is megmondja, ingatni kezdem a fejem és komoly képet vágok.
- Hát nem tudom, kezdek kifogyni a puszikból…után kell rendelned… - lemondó sóhajjal horgasztom le a fejem, de aztán egy puszival a lány arcára újra mosolyt csalok. Szórakozom csak ezzel a rendeléses mizériával. Nem gondoltam komolyan, bár erre ő is rájöhetett. Tény ami tény, ennyit tanulni sem jó, hiszen meggajdul tőle az ember. Legyenek jók a jegyei, más nem számít. Nem kell hú de kitűnőnek lennie, majd ráér azzal is foglalkozni, hogy átlagon fölüli legyen. Hogy tökéletesek legyenek a jegyei. Magának tanul úgy is. Azt meg nem hagyom hogy elhanyagolja.
A tetkós ötlet jó, bár így hirtelen meglepett vele, nem vagyok semmi jónak az elrontója, szóval hajrá. Talán jól is mutatna rajta. Sőt! Biztosan! A helyét is megmutatja, a csípöjén. Remek helyen lenne, szóval 100% -ig benne vagyok a gondolataiban.
- És nagyjából mikor szeretnéd? Azért kérdem, mert elkísérnélek… - sandítottam rá kérdőn, hiszen lehet nem fogja bírni a fájdalmat és ott kell lennem, hogy erőt adjak neki. Az meg nem kérdés, hogy ott leszek mellette. Tényleg. Pár perc csöndet követően mindkettőnket a film köt le. Jó ez így, egymáshoz bújva és jelenleg semmivel sem kell foglalkoznunk. Csak ő meg én, ketten. Aztán a nevemet hallom, rápillantok, mondja csak. A kérdésén elmosolyodva lesek vissza a filmre.
- Naná hogy el. Állatkert, múzeum, kirándulás… bármi jöhet. - felelem halkan, hiszen menni akarok vele, csak az időnkből fussa. Én legalábbis szeretnék vele lenni sokat, aztán csak nem fog rám unni idővel. Teret kell hagyni akkor neki, de most még… most még jó így. Aztán az apja nehogy fellépjen ellenem, mert visszafogom őt a tanulásban, de majd megoldódik ez a része is. Nem akarok Laure-nek rosszat. Sose akartam, ezután se akarok. De a tanulásról később, most pihenünk kicsit, ránk fér. És most jó ez az összebújás. És az ott alvást is lemeccseltem. Nem para. Már csak apáink maradtak és az hogy bemutatást adjunk. Bár nem vagyok képben ezt mikor kell intézni, szóval majd havertól érdeklődők, ő mikor mutatta be a csaját. Ha bemutatta egyáltalán. Jó persze nálunk megint más a helyzet, mert apáink ismerik egymást, a család is remekül ki jön. Én meg belerondítok. Se gáz. Lesz még jobb is, leszünk jobbak.



Egyetemista
avatar
● ● Posztok száma :
164
● ● Reag szám :
142
● ● Keresem :
Our Family

● ● karakter arca :
Cohl Mohr


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Hétf. Május 28, 2018 3:44 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Samu & Minou

Szeretem, amikor ilyen viszonylag gondtalanul tudok hozzá bújni. Még hajlamosak vagyunk mindent túlparázni, néha feszültek vagyunk egymás társaságában, de ez valószínűleg természetes is kamaszok közt. Fogalmam sincs miként kellene viselkednem vele, egyfelől mert még nem jártam senkivel, másfelől... hát igen. Nem elhanyagolható tény, hogy bár fizikálisan egyidősek vagyunk, de lélekben én jóval idősebb vagyok nála. Bár már lassanként magam is elfogadom, hogy ez van, és igyekszem kamaszként is viselkedni. Többnyire.
- Rendelniii? Kinek osztogattad te el a puszijaimat? Az én puszijaimat? - öltök rá nyelvet vigyorogva, és igyekszem nem foglalkozni azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy nyilvánvalóan a puszi nem tud elfogyni, és nem is adta őket másnak. Legfeljebb a húga kaphatott még, de tőle meg nem sajnálom. Igyekszem nem elrabolni tőle a testvérét, de hát... én is szeretek Samuellel lenni, hozzá bújni, az illatában elveszni.
Megmutatom neki, hogy hol lenne az első tetoválásom, és azt hiszem neki is tetszik az ötlet. Miért ne tetszene, ahogy neki vannak, úgy lehetne nekem is. A malac tappancs pedig kifejezetten aranyos, nekem tetszik a formája is.
- Hát, nyár vége felé. Eljössz velem és fogod a kezem? - húzódok közelebb hozzá a kérdése után. Nem akarok ebből galibát az apámmal, és hát Gui esélyesen kiakadna, ha arról értesülne, hogy tetoválást szeretnék. Szerintem eleve kizárná a dolgot már csak azért is mert a lánya vagyok. Néha úgy érzem azt gondolja rólam, hogy óvodás vagyok, akinek az orrát kell törölgetni. Inkább adok egy apró puszit Samunak, és vissza mosolygok rá.
- Vagy inkább ne menjünk sehová. - súgom neki, miközben könnyeden simogatom meg az arcát, és vackolom oda magam a mellkasához. - Máshol nem tudnék így bújni hozzád mert egy múzeumban mégse szabad. - bár én választottam a filmet, már cseppet sem érdekel. Könyökömre támaszkodok, és ha hagyja, akkor finoman megcsókolom. Még nem mászkáltunk el nyilvános helyekre együtt, legalábbis nem úgy, hogy egyértelmű lett volna a népeknek, hogy egy pár(szerű valami) vagyunk. A fejemben visszhangzik, amit az előbb mondott, hogy szeret. Én is szeretem, éppen ezt próbálom neki kimutatni.



Középisk.
avatar
● ● Posztok száma :
67
● ● Reag szám :
58
● ● karakter arca :
Ella Purnell


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája •• Kedd Jún. 19, 2018 4:57 pm
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Alapító;;Segítõ ✥
avatar
● ● Posztok száma :
2245
● ● Reag szám :
1463
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
● ● Faceless


Témanyitás ✥ Re: Samuel szobája ••
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Ajánlott tartalom
✥ ✥

Samuel szobája
Second Chance frpg
2 / 2 oldal

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Deschamps ház-