Tristam McFly
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Yesterday at 1:03 pm ✥

✥ Pént. Okt. 19, 2018 4:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 6:31 pm ✥

✥ Csüt. Okt. 18, 2018 2:45 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 9:15 pm ✥

✥ Szer. Okt. 17, 2018 8:40 pm ✥

✥ Kedd Okt. 16, 2018 11:04 am ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 8:05 pm ✥

✥ Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 am ✥

Párizs lakói

Tristam McFly



Témanyitás ✥ Tristam McFly •• Szer. Júl. 26, 2017 7:44 pm

Tristam McFly
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Johanna White  
» Apja neve: Gregory McFly  
» Testvérek: nincs
» Egyébb hozzátartozók: nincs

A mostani szüleiről nagyon keveset tud. Egy két emlék és régi dolog fel-felötlik benne, lévén, hogy valaki más testét bitorolja, akinek érkezése előtt ugyancsak volt múltja. A saját családjára szintén emlékszik, de nagyon nagyon sok minden fehér ködbe vész. Most inkább igyekszik megfigyelni és élni... hiszen évek óta nem volt rá lehetősége.  Néha ellátogat arra a környékre, ahol laktak, azonban valódi szülei már évekkel ezelőtt elköltöztek.

tudj meg többet
» Születési hely: London
» Születési idő: 1996. december 2, 
» Mikor érkezett a városba: 1 éve

Becenév
Jacob Morton
Karakter kora
21
visszatérő  -  diák


Az órák óta hulló hó egyre nagyobb fejtörést kezdett okozni a dugóban ragadt fiú számára. Még nem olyan régóta volt jogosítványa és szinte már őrült nagy merészségnek számított, hogy el mert indulni ebben az ítéletidőben. Igyekezett abszolút körültekintő lenni, azonban a jeges szél, mely szinte már áthatolhatatlan függönyként kavarogtatta az egyáltalán nem apró hópelyheket, túlontúl hatalmas akadályt jelentett számára. Egyetlen öröme az a forgalmi dugó volt, melyben már lassan fél órája várakozott. Mögötte türelmetlen dudálás hangja harsogott egyre sürgetőbben, ő pedig hiába igyekezett, akkor is képtelen volt arra, hogy előrébb jusson. Mikor már jó ideje nem mozdult semerre sem, vakmerően gázt adott, majd egy jól irányzott mozdulattal balra tekerte a kormányt, ezáltal kiválva a kígyózó sorból, és immár szabadon zötykölődhetett előre anélkül, hogy bárki is útját állta  volna. Kissé ideges mozdulattal nézett bele a visszapillantó tükörbe, majd próbálta a már percek óta bedöglött klímát helyre pofozni. A hidegtől cserepes ajkai közül lassan hófehér pára szállt fel, és ujjai is szépen kezdtek kifehéredni a kormány szorongatása közben. Bele sem mert gondolni, hogy gyakorlatilag még jó pár órát kellene levezetnie és hogy mindezt azért teszi, hogy lássa a szüleit, akik már egy hete leköltöztek a vidéki nyaralójukba.
A következő kanyarnál jobbra fordult, majd a következő kereszteződésnél abszolút tanácstalanul szemlélte a felfüggesztett táblákat. Egyik város neve sem volt ismerős, ez tehát egyet jelentett azzal, hogy sikerült eltévedni. Szenteste..
Hatalmasat sóhajtott, majd a kocsival megfordulva lassú tempóban kezdett visszafelé haladni. Figyelte az utcaneveket, bár egyáltalán nem emlékezett egyikre sem. Mikor már a leginkább elkeseredett, és kezdett sötétedni, az egyik piros téglás bérház kivilágított cégtáblája felé vette az irányt. Egy apró cukrászda volt, a város legeldugottabb szegletében, és még mindig nyitva, ilyenkor délután négy órakor.
Sietősen húzta hát be a féket, majd miután sikerült kikászálódnia a jéghideg kocsiból, és gémberedett tagjait már-már kihajtogatni belőle, egy jól irányzott mozdulattal lökte be a sötét barnára festett ajtót, melynek tetején a kopott csengettyű azonnal életre kelt. Lágy dallama azonnal betöltötte az apró helységet, mely meleg volt, és a fahéj és szegfűszeg illatától aromásan karácsonyszagú. Tristam mindig is imádta ezeket az illatokat, valahogy mindig eszébe juttatták a szülőkkel közösen eltöltött karácsonyokat, mikor is anyja finomabbnál finomabb süteményekkel igyekezett a kedvében járni, és emlékezetessé tenni a szeretet ünnepét.  Most sem vágyott másra, csak arra, hogy végre ott legyen velük, körülállják a hatalmas fenyőfát, és ne kelljen a hidegben fagyoskodnia. Bár jelenleg ez a hely tökéletesen megfelelt számára, hogy útbaigazítást kérjen, és megmelegedjen egy kicsit, mielőtt folytatja útját.
Kapucniját azonnal lerántotta a fejéről, majd félhosszú, sötét hajáról vékony ujjaival hanyagul kirázta a hópelyhek maradékát.
- Helló! Van itt valaki? - kérdezte rekedtes baritonján, majd a kivilágított pulthoz lépett, ahol szebbnél szebb karácsonyi sütemények sorakoztak.
- Már jövök is, egy pillanat! - hallatszódott a vékony hang a pult mögött lévő ajtó mögül.
- Itt is vagyok, miben segíthetek?  - szólt a kérdés, majd Tristam elakadó lélegzettel fürkészhette a legszebb szempárt, melyet valaha is látott.

Emlékfoszlányok

A chilivel meghintett forrócsoki szinte perzseli a nyelőcsövét, azonban most egy cseppet sem bánja ezt. Már órák óta üldögél a hideg autóban a lánnyal, akit pár órája ismert meg. A hó szakadatlan esik, és az utak, melyek eddig még járhatóak voltak, mostanra már teljesen áthatolhatatlan akadályt jelentenek. Kezét és testét a gőzölgő ital melengeti, szívét pedig a lány mosolya...

***

Hangosan kacagva fut neki, majd csúszik egyet a kissé sikamlóssá vált utcán. Keze a régi lámpa fém testére kulcsolódik, majd mint egy táncos, olyan kecsesen kerüli meg lendületből azt. Barna hajába csillogó hópelyhek tapadnak, Tristam pedig nem tudja nem tátott szájjal figyelni az önfeledten nevető lányt, annak karcsú termetét, kedves arcát. A délelőtt és koradélután bosszúságát már régen elfelejtette, hálát ad Istennek, hogy eltévedt, és bár imádja a szüleit, most mégis inkább a lánnyal múlatja az idejét, mint hogy otthon körbeállja a fát és egy újabb pulóvernek örüljön...

***

Keze alatt a hógolyóból lassan hatalmas görgeteg alakul. Sapkája a hóember fején végzi, orrának egy botot szúr, szemének pedig feláldozza a díszítésként kapott kettő kávészemet a forrócsokijának tetejéről. A hóember a Szilveszter nevet kapja...
Fekszenek egymás mellett, kissé lihegve a hógolyózástól. A lány haja szétterülve, Tristam pedig kipirosodott arccal nézi a régi lámpa fényét, a mellett alig látható csillagokat, és a lány tündöklő tekintetét. Hirtelen ötlettől vezérelve csinál egy angyalkát, majd nevetve nyugtázza, hogy követője is akadt. Felkászálódik lassan, hogy lássa távolabbról is a művét. Felsegíti a lányt, ujjai annak hideg kezére kulcsolódnak. A távolban harang csendül. Éjfél van. A tekintetük egymásra villan, Tristam pedig életében először a következményekkel nem törődve kilép a konfortzónájából. Ajkai a lány ajkához ér, lágy csókkal illeti...
- Boldog Karácsonyt...

***

- Hiszel abban, hogy nem csak mi létezünk ebben az univerzumban? - hangzik el a kérdés, a fiú pedig hosszasan mereng a válaszon. Tekintete a csillagokat pásztázza, a sötét, mélységesen, ölelnivalóan kék égboltot. Néha úgy érzi, ezt a kékséget takaróként terítené a hátára, azonban, mint oly sok minden, ez is pont ugyanolyan megfoghatatlan, mint amilyen ijesztő és egyben gyönyörű. Az asztrológia soha nem vonzotta, nem tud sokat a bolygókról és csillagokról, azonban abban biztosan hisz, hogy nem ő, nem ez a bolygó az egyetlen, ahol élet van. Hiszen nem lehetséges, hogy ennyi szépség, ennyi kaland és szeretet, csak egyetlen piciny porszemen létezzen.
- Azt hiszem hiszek benne. Kár lenne csak erre az egy kis bolygóra pocsékolni azt a sok mindent, ami még máshol is megférne. Jó lenne ha nem csak én látnám a világ szépségeit, hanem az egész univerzum... - mondja, majd egy lassú mozdulattal közelebb csúszik a lányhoz. Kukac mód araszol közelebb, hiszen nem akar felkelni a kényelmes fekvő helyzetéből, na meg a lányt sem akarja elijeszteni.
Először csak a lába ér a lányéhoz, majd később válluk is összesimul.
Fejét oldalra fordítja, úgy keresi a szemkontaktust.
Mikor megtalálja, hideg homlokát a lányéhoz érinti, tekintetét pedig nem veszi le a másik íriszeiről.
- Jó lenne ha a te szépséged beragyoghatná az egész világmindenséget... - suttogja, majd egy önkéntelen mozdulattal ujjai a lány arcára tévednek. Lágyan simít végig a hidegtől kipirult orcán, ujja finoman érinti a telt alsóajkat.
Csókolni, ízlelni akarja a cseresznyeszín szájat egészen addig míg világ a világ... örökkön-örökké.
- Megengeded..? - suttogja, majd pillái lecsukódnak.
Elveszik az ölelésben, a másik testének melegében, bőrének illatában, csókjának édes ízében...

***

- Itt az idő Tristam. - mondja, a fiú pedig nem érti, hogy miről is beszél a lány. Már elbúcsúztak, azonban elválásuk nem végleges. Csak egy napot fognak egymás nélkül tölteni, most mégis valamiért rossz érzés kerítette hatalmába a mondat hallatán.
- De hisz nem örökre válunk el... - mosolyodik el, ezzel is oldva a feszültséget. Ujjait a lány kezére kulcsolja, és mint a gyermekek úgy állnak egymással szemben. Szeme a holdfény, és a régi lámpa fényétől csillog, pont mint a lányé. Kedvtelve nézegeti annak íriszét, és hidegtől kipirult önmagát, a másik lélektükrének csillogásában. Még soha sem merült el senki tekintetében annyira, hogy egy ilyen apróság feltűnjön. Most pedig látja ezen az aprócska gömbön át önmagát. Barna, kusza tincseit, a szerelemtől félszeg mosolyt az arcán, és azt, hogy milyen sután álldogál. Kabátja vizes, sapkáját valahol réges-régen elvesztette, vagy csak egy hóember fejére illesztette, már nem is emlékszik. Szíve hevesen ver, és a szíve mindezek ellenére is majd megszakad. Hiszen a búcsú elérkezett, még ha csak oly rövid időre is.
Lassan elengedi a lány kezét, majd a kocsijához lépdel. Még egy puszit nyom a lány arcára búcsúzóul, majd beindítja a kocsit.
- Indulnod kell, haza kell térned... - suttogja a lány, és meredten maga elé bámul. Szemében könnycsepp csillan úgy nézi az indulni készülő fiút.
- De holnap találkozunk, ne aggódj! - mosolyodik el Tristam, bár szíve szerint soha nem mondana búcsút a lánynak.
- Nem, nem fogunk találkozni. Még jó ideig nem.
- Miről beszélsz? Hiszen megbeszéltük, hogy várni fogok rád...
- Most hazamész Tristam, engem pedig elfelejtesz! Hidd el, nem találkozunk többé, mert nem találkozhatunk. Nem ragaszkodhatsz a halálhoz. Tudtodon kívül is az életet választottad... -
suttogja.
A fiú egy pillanatig fel sem fogja, hogy a lány miről beszél. A rádió hirtelen magától elindul, a frekvencián a karácsonyi zenét egy hír szakítja félbe.

Súlyos baleset...fiatal fiú... halál közeli állapotban szállították kórházba súlyos sérülésekkel..

A nem egész mondatok csak alig jutnak el a tudatáig. Kétségbeesett tekintettel néz a lányra, annak könnyező szemére, felé nyúló ujjaira.
- Sajnálom, de nem jöhetsz velem. Még nem! - mondja, majd ujjai ökölbe zárulnak, és az előbb kinyújtott keze olyan sebesen csúszik le a teste mellé, mintha csak ólomból lenne.
A fiú a fejét rázza, mintha hangokat hallana, bár az ebben a néma karácsonyi éjszakában szerinte lehetetlen. Keze önkéntelenül is a fülére téved. Suttogás támad, egyre hangosabban, és mintha a nevét hallaná. A neszek egyre erőteljesebbé válnak. Látása elhomályosul, majd az éjféli sötétség lassan eloszlik. A fény elnyeli az éjszakát, és nem hagy maga után mást csak szúró fájdalmat valahol a szeme és a bordái környékén...



Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Multi kari vagyok, az egyetlen és utolsó... egy darabig || Saját
Vendég
✥ Vendég ✥
avatar


Témanyitás ✥ Re: Tristam McFly •• Szer. Júl. 26, 2017 8:37 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Tristam!

Wow, azt kell mondjam, jó gyorsan megérkeztél az újabb karakterrel, le a kalappal előtted... És akár régi koncepció újradolgozás, akár teljesen újra írtad az egészet, végeredményben nekem nagyon bejött! A zord téli idővel és a hosszas, monoton, dugóban ücsörgéssel való felvezetés után kimondottan aranyos és szívmelengető volt olvasni a cukrászdás jelenetet, ahogy később a rövidebb-hosszabb emlékfoszlányokat is  edi És miután egy rakás kedves képet felsorakoztattál, jön a rideg valóság a végén... Én személy szerint imádom az ilyen melankólikus, nem happy enddel zárótó történeteket, de attól még szívszorító volt olvasni az utolsó sorok szomorú elválását... Sad
Ahhoz képest, hogy az átlaghoz képest kicsit hosszabb történettel jöttél, kimondottan olvasta magát, én imádtam az elejétől a végéig O.O ...mint valami Nicholas Spark regény. Mondjuk kíváncsi lettem volna rá, hogy a jelenes dolgokat hogyan éled meg a karakterrel, de gondolom, akkor az majd a játéktérre marad... Ami pedig azt a bizonyos lányt illeti a történetből, mondanám, hogy szurkolok, hátha ezúttal több sikerrel jársz, de magamat ismerve - meg Panda meggyőzési képességeit - inkább nem mondok semmit... Rolling Eyes xD

Nem is húznám tovább az időt, jó kis történet ez, számos lehetőséggel a folytatáshoz... Sipirc avatart foglalni, aztán játékostársakat keríteni! Meg felrázni kicsit a város életét... ^^


tudomány emberei
avatar
● ● Posztok száma :
462
● ● Reag szám :
192
● ● Keresem :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● karakter arca :
Chris Pratt

Tristam McFly
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: Karakterlapok-