Közös terek, konyha
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. 11 Nov. 2017, 19:42-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 14:30 ✥
✥ Today at 14:11 ✥
✥ Today at 14:05 ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Közös terek, konyha •• Pént. 28 Júl. 2017, 17:28
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Szomb. 29 Júl. 2017, 20:50
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Jó régóta nem láttam már a bátyámat. Épp csak hogy befejeztük annak a két órás mozifilmnek a forgatását, amikor megkaptam a szerepet erre az új sorozatra, és azóta megduplázódtak a teendőim. A médiafelhajtás miatt állandóan rendezvényekre kell járnom, interjúkat kell megválaszolnom, vagy éppen vadul kell twittereznem, hogy fenntartsam a rajongóim érdeklődését. Aztán persze ott vannak a kollégák, akikkel szintén ápolnom kell a kapcsolatomat, a kisebb mellékszerepek más művekben, és Céci egyéb gondjai, melyekkel hozzám jön hisztériázni. Serge valahogy perifériára került, de hát minek is aggódtam volna érte? Hiszen az élete tökéletes és kiegyensúlyozott, a munkájában sikeres, a párkapcsolata is teljesen rendben van. Serge maga a tökély, és mivel ő sem keresett minket, ezt annak a jeleként vettem, hogy minden oké vele.
A fivéri aggodalmaskodást persze ennyivel nem lehetett kikapcsolni. Meg akartam győződni róla, hogy tényleg jól van, ráadásul hiányzott a társasága is. Régen mindig olyan jókat beszélgettünk, már amikor még gyerek voltam, és nem kellett kilépnem a felnőttek túlterhelt világába. Nem panaszkodhatok a mókuskerék miatt, hiszen szerény bolygónk egyik legnemesebb hivatása az enyém, csak hát na... Jól jött végre ez a néhány szabadnap. Eldöntöttem, hogy istenesen berúgok, is azt is, hogy a bátyámmal.
Menet közben írtam neki egy sms-t, amelyben borzasztó drámaian csak annyi állt: Jövök!, aztán betértem a legközelebbi boltba és felvásároltam egy hétre elegendő alkoholmennyiséget. Ami nem fér belénk, azt majd megissza másokkal - ilyen nagylelkű öccse van, bezony ám. Az üzenetemet követő egy órán belül meg is érkezem Serge-ék házához. Rutinosan becsengetek, majd zsebre dugom a kezemet és várom, hogy ajtót nyisson. Addig a környéket fürkészem, változásokat keresek a szomszéd pázsitján, az ablakokon, és ha végre kinyílik az ajtó és megpillantom az ismerős vonásokat, széles vigyorral ölelésre tárom a karomat.
- Bátyó! De ramatyul nézel ki! - megölelem őt a tőlem telhető legnagyobb szeretettel, ha hagyja, és a szatyros kezemmel megpaskolgatom a hátát. - Megint dolgozol valamin, ugye?
Hamar elhúzódom tőle, hogy szemügyre vehessem újra az arcát. Igen, határozottan munka közben csíptem el, akkor szokott ilyen kimerült fejet vágni... Annál jobb! Ezer éve nem hallottam zenélni, és legalább lesz valami ürügyem, hogy piálásra bírjam. Mindkettőnknek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Nem szólok semmit, csak megemelem a szatyrot, benne a különböző piákkal, és tudom, hogy ennyiből mindent érteni fog.

■ ■ Remélem, kezdőnek megteszi! love ■ ■credit



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Kedd 01 Aug. 2017, 19:01
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

Munka hegyén hátán. Munka mindig van, és lesz is. Új dal, új borító. Újabb rendezvény, újabb fellépés, újabb tivornya… mókuskerék.  Jó lenne már kiszakadni ebből legalább egy teljes hétre.
Párizs lelkes lakói és tájképe, épületei, térképe egyszerűen csodás, ötleteket merítek belőlük olykor, néha pedig el kell látogatnom más városokba is, hogy többet kapjak ebből az ihletből. A családi találkákból nem jutnak ötletek, azok nem arra valóak, hogy ilyeneken morzsázzak.  Akkor tényleg csak a család van. A testvérek. A szüleim.
Már lassan 2 napja nem csinálok semmit, csak a gitárt pengetem, meg az ötleteimet firkálom egy cetlire. több cetli hever már lent a földön, némelyik összegyűrve, némelyik még „életben”. Léah nincs itthon, valamit mondott egy kirándulással kapcsolatban, szóval nem lesz mostanában a közelemben. Egyedül vagyok, ám egy SMS ki is ránt a monoton hangulatból. Az öcsémtől jött: „Jövök.” előttük mindig nyitva áll az ajtóm, akármelyikük is jöjjön, én mindig tárt karokkal fogom várni őket. Gyors visszapötyögtem neki, nehogy azt higgye nem veszem őt  komolyan, vagy épp semmibe veszem: „Várlak.
Leteszem a gitárom az asztal mellé, kinyújtóztatom a karomat és várakozok. nem kell sokáig szerencsére, hiszen kicsi öcsi elég gyors léptű, már hallom is a csengőt, a kutyáim lelkes trappolása és vonyitása túl harsogja azt.
- Eladjátok a házat. - túrom át magam a két eb között, nyitom az ajtót, ez a kettő pedig már megy is szagolni, meg nyalni az öcsémet. Dinnyék. Mindig ezt csinálják…
A földről felkaptam egy csipogós marhaságot, megcsippantattam kétszer és bedobtam a házba és már loholtak is utána. Amikor végre csitul a hangulat, végre az öcsémé az összes figyelmem. Elvigyorodok, ahogy megölel, megpaskolom én is a hátát, majd ahogy elereszt, szokásomhoz híven a hajába is beletúrok.
- Áh még csak nem is túloztál…úgy is érzem magam. - vakartak meg a tarkóm, végül beljebb tessékeltem.
- Örülök, hogy itt vagy. Most legalább fellélegezhetek kicsit. - ajtó becsuk, mehetünk beljebb, majd a konyhába érve el is veszem tőle a piákat, kipakolom a szatyorból őket, poharat is előveszek, majd ledobom magam az egyik székre.
- Mesélj előbb te! Mi van odahaza? Mi van a nagy előadásoddal? - érdeklődöm, tekintetem az öcsimen tartva, kíváncsiskodok, érdekel a dolog.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Szer. 02 Aug. 2017, 13:29
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Nem kell sokáig várnom, hogy Serge felbukkanjon és kinyissa a kaput. Mielőtt azonban üdvözölhetném, a két kutya előjogot követel magának, így hát nevetve lehajolok hozzájuk, hogy megdögönyözzem mindkettőt. Most otthon vagyok, nem az utcán, nem egy forgatáson, így aztán hidegen hagy, összekoszolják-e a farmeromat és ott marad-e a mancsuk nyoma a felsőmön. Hagyom, hogy körberajongjanak, és jobban élvezem ezt a szeretetet, mint amit a rajongóktól kaphatnék.
- Hiányoztatok, srácok! Ti bezzeg csodálatosan néztek ki, mint mindig - hízelgek nekik, nem hiába szeretnek annyira. Figyelem, hogyan rohannak a csipogós játék után, és mosolyogva felegyenesedek, leporolgatva a nadrágomról a szőrt. Aztán végre megölelhetem a bátyámat is; nem hazudtam, borzalmasan fest. Ahogy a hajamba túr, csak durcásan elhessegetem a kezét. Néha úgy kezel, mintha még mindig tíz éves lennék... Ráadásul elrontja a sérómat, arra pedig különösen érzékeny vagyok.
- Sok a meló? - Együtt érző pillantással követem a ház mélyére. Átadom neki a szatyrot, legyen inkább nála, mégis csak ő van itthon. - Lehet, hogy a piálás előtt inkább egy jó erős kávé kéne neked. Egyedül vagy?
Körbepillantok, ismerős arcok után kutatva, de a csendből ítélve nincs itthon senki más. Lehuppanok egy székre és magam elé húzom az egyik poharat. A kérdésére csak hanyagul megvonom a vállam.
- Csak a szokásos. Anya és Céci teljesen oda vannak valami új színpadi feldolgozásért, Céci most nagyon teper, hogy megkapja a főszerepet. De hát apa szerint jobb lenne, ha nem vállalna annyi színházi munkát, amíg velem is dolgozik közben a sorozaton. Egész ügyes amúgy, ahhoz képest, hogy a színház az élete, a kamerák előtt is jól nyomja.
Ráadásul könnyű vele együtt dolgozni, hiszen jobban ismerem bárki másnál, ahogy ő is engem. Kár, hogy sosem derül már ki, milyen lett volna a közös munka a bátyámmal. Örülök, hogy a saját álmait követi, ugyanakkor sajnálom kicsit, hogy vele sosem lesznek közös filmjeim, és sosem viccelődhetek azzal, hogy lepipálom őt a kamerák előtt.
- Jól haladnak a forgatások, bár néhány kollégával nem egyszerű a közös munka - A fejemet csóválom, de inkább nem megyek bele a részletekbe. Ha töltött valamit inni, akkor koccintásra emelem a poharamat.
- Hagyjuk a melót! Végre van egy szabad napom, igyunk erre!
Koccintás után egyből fel is hajtom az italt. Kellett már egy kis pihenés, kikapcsolódás. Kezdtem úgy érezni, hogy felőről teljesen az a rengeteg munka és figyelem. Serge mellett sokkal könnyebb volt önmagamnak lenni és kikapcsolódni, az ő háza olyan volt, mint egy semleges, háborúmentes övezet, ahol élvezet megpihenni.
- Szóval, mi a helyzet? Jó régóta nem beszélgettünk így - rámosolygok a poharam felett. Érdekel, mi van vele - nem csak a munkája, hanem a magánélete is, hiszen arról manapság még kevesebbet tudok, mint eddig.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Pént. 04 Aug. 2017, 22:22
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

Még mindig elhessegeti a kezem a hajától, gyerekkora óta utálja, de én meg szeretem. Megszokás. Nincs mit tenni. Beletúrok neki, ő meg elhessegeti. Jó ez így. Imádom az öcsémet, főleg akkor mikor láthatom és kérdésekkel bombázz.  Kérdésére hátra lesek rá.
- Mondhatni. A CD borítóját tervezem, meg egy újabb pengetésre készülök, de egyikre sem jut eszembe semmi, ami állati jó lenne. - húzom el a szám, hiszen hetek óta ezzel szívok. - Megizzaszt olykor egy nehéz eset. - elmosolyodom, hiszen ez van. Majd átlendülök ezen, majd meglesz oldva. Ha nem most, hát majd később.
- Kávét? Már koránjában lehúztam hármat… - kacsintok az öcsémre, kérdésére a faliórára pillantok. - Igen, Léah kirándulni ment a gyerekekkel. Valami tananyag miatt. - azt már nem tudom biztosra mondani mikor is érkeznek meg, de azt mondta, szól ha megjöttek. Szavaira érdeklődve figyelek oda, elmosolyodom, ahogy Cécit említi, meg apát, a maga törődési módjával… szeret minket a maga módján…
- Szakítok majd egy kis időt és megnézem a próbátokat. - eldöntöttem, csak még azt nem hogy melyik nap lesz… de megoldom nah!  Belegondolt bárki is abba, hogy milyen szinten szerepelnék a kamerák előtt? Nem vagyok lámpalázas, de ez a szerepezés, ez a film forgatás nem az én műfajom. Ezt mindenki tudja… azt hiszem két évvel ezelőtt segítettem neki egy szerepbetanulásában, amihez csak állnom kellett és hümmögnöm… egész jó alakítást lenyomtunk, de a legtöbb a földön fekvő röhögés volt. Szép emlékek. - Nem egyszerű??? Kivel nem tudsz Te dolgozni? - lepődök meg, hiszen Théo általában mindenkivel szót ért… erre mit hallok? Vannak dolgok, amiken még én is meglepődök, ez új. Piát bontok, miközben válaszol rá, vagy sem, majd töltök neki, meg magamnak is, ezután jöhet egy férfias koccintás. Kérdésére rápillantok, majd lehúzom az italomat, majd lerakom az üres poharat az asztalra, hogy közben újra töltsem. Ezt követően válaszolok is.
- Minden nap egyforma Théodore. - mosolygok, mert ez nem teljesen igaz. - Fontolgatok pár dolgot…ezt, meg azt... az egyik az, hogy összeköltözök Léah-al. - kortyolok az újabb italba, majd az egy kortyot követően leteszem a poharat és az öcsém arcába pillantok.
- Ha majd mind ráérünk, bemutatlak egymásnak Titeket. - elmosolyodom hosszasan, majd egy újabb két korty után az újabb lehetőségemet vázolom fel. - Megkérem a kezét.





avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Pént. 11 Aug. 2017, 01:46
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Miközben igyekszem helyrehozni a frizurámban okozott károkat, kíváncsian hallgatom, hogy halad a melóval. Hát, nem valami jól, ezek szerint, de nem igazán esek kétségbe, és látom, hogy őt sem zavarja annyira a dolog.
- Majd megoldod, Serg'. Olyan nincs, hogy te ne tudnád megoldani - vállat vonok, hiszen tényleg így van. A bátyám egy zseni, a lehetetlenre is van megoldása, és mindent sikerre visz, amibe csak belefog. Mármint a zenei pályán, azon túl ő is csak egyszerű, földi halandó.
- Kár - összegzem röviden Léah távollétét. Rendes csajszinak tűnik Serge elmondása alapján, és szívesen megismerném, de kivételesen örülök, hogy most nincs itthon. Nehéz lenne taj részegre inni magunkat, ha ő körülöttünk csicsereg közben. Lesz még ezernyi alkalom összefutni vele.
- Céci tuti örülne neki, kissé ideges és jól jön neki a pozitív megerősítés. Mondjuk neki akkor is jól jön, ha nem ideges - legyintgetek a szemem forgatva. Hogy a húgunk hiú lenne? Határozottan. De hát az vesse rá az utolsó követ, aki... Hiszen én is borzasztóan függök a pozitív megerősítéstől.
- Cöhh, hát... Vele elég nehéz. Feltörekvő. Tudod, azok milyenek. - dörmögöm sértetten, tekintetem a padlóra szegezve, majd inkább a berendezést kezdem el fixírozni. Bár én hoztam fel a témát, de talán jobb, ha nem mondok többet róla, a végén még túl sok mindent elárulnék. Koccintok vele, majd én is lehajtom a pohár tartalmát. Jól esik, ahogy az alkohol végigmarja a torkomat. Serge elé tolom az üres poharamat, jelezve, én is kérek még egy kört. A számhoz emelem, de a bátyám szavait hallva kissé vonakodva kortyolok bele. Már a kijelentése első felével meglep, hogy összeköltözne vele, hisz ez azért elég komoly döntés... Viszont az utolsó megjegyzése hallatán félrenyelem az épp lenyelni készült kortyot. Előre hajolok, háromszor mellkason verem magam, és köhécselve igyekszem visszaszerezni azz uralmat a nyelőcsövem felett.
- Hogy mi? Biztos vagy te ebben? Mármint... Wow! Ez... Wow! ...Gratulálok!
Fogalmam sincs, mi mást mondhatnék. Nem hiszek az igazi, sírig tartó szerelemben, a házasságban pedig még annál is kevésbé. Valamilyen szinten örülök, hogy Serge megállapodik, de hát még nem is ismerem igazán a szerencsést... Mi van, ha Céci nem fogja kedvelni? Nem vágyom családi drámákra.
- Nos, nem gondoltam volna, hogy te... Mármint, de, te pontosan az a fajta vagy - merengve lötyögtetem a piát a poharamban, mielőtt még kortyolnék belőle. - Fúha! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hírrel fogadsz. Ez igen, erre inni kell! Rátok!
Megemelem a poharamat felé, aztán fenékig kiürítem. Keserédes ez az egész. Örülök neki, hogy boldognak látom, de közben meg... Mi a fene... Létezne, hogy féltékeny vagyok? Hiszen ő megtalálta, ami szerintem nem is létezik.
- Nos, akkor itt az ideje, hogy mesélj egy kicsit a leendő sógornőmről.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Szomb. 12 Aug. 2017, 13:51
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

Megoldom a problémákat mindig, legyen az az enyém, vagy a családom bármely tagjáé. Utóbbiakat kisegítem belőle, nem hagyom hogy a káosz elnyelje őket. Csak egy hüvelykujjas felmutatással okézok, hiszen ezen nincs mit megvitatni, hamar megoldom, most meg eszembe is jutott valami… de előbb a kisöcsém.
Húgunk elbizonytalanodott volna? Úgy tűnik kell egy kis bátyói szentbeszédet tartanom, ezúttal mindkettejük számára. Lelket öntök beléjük, ahogy mindig is tettem. Nem hagyom cserben őket még úgy sem, hogy nem ezt a szakmát választottam. Mindhármunk igényli ezt, leginkább a családi körből. Testvéri körből, nem igaz? És ha csak ez kell hogy szárnyaljon mindkettő, hát akkor lelket öntök számukra egy pillanat alatt.
A munkatársra kitérve…nos egy feltörekvő sose rossz, de valóban, azokkal a legnehezebb együtt működni, mert nem az adott mód lavíroznak, amit megírtak nekik, hanem saját maguk önként belenyúlnak egy adott jelenetbe. Elhiszem, hogy ez valóban idegesítő, hiszen van olyan, hogy az én számomat is át akarják írni, mert az úgy jobban hangzik. Hát nem! Amit mi eltervezünk, az úgy is lesz!  
- Egy rivális mindenki életébe elkél. - húzom el a szám, hiszen ha arra gondolok, hogy az egész színészi társadalom az ellenségük… hát kiráz a hideg. Mind hármunknak fejlődnie kell még, mert van hova, a riválisaink száma is egyre több, vagy épp kevesebb, de szeretnek minket.  
- Ezzel a riválissal neked kell megküzdened. Légy a legjobb, ne hagyd hogy maga mögé utasítson. - csak tanáccsal tudom ellátni, aztán vagy megfogadja, vagy nem.
Elmosolyodok és bólintok, ahogy szóba kerül a nagybetűs nő.
- Köszönöm… - mosolyodok el, ahogy szemeibe meredek. Szavaira meglepődök, örömmel fogadom az ő köszönetét a maga módján, de mintha… áh, nem. Tuti nem.
A poharam emelem felé, hogy koccintsunk erre. Lehúzom az italt, majd újra töltök mind kettőnknek. - Beszéljek Léah-ról? Szerintem nem kell mesélnem róla. Beszéltem már vele, ha mindenki ráér… a Fészekben találkozunk. Csak ha persze mind ketten ráértek. - apáék is kellenek, nem tudom mikor vannak otthon,  de ezúttal nagy bemutatót tartok. Léah is megakarja ismerni a családomat. Ez így van rendjén. Hosszútávra tervezek vele, de anyu mindig az unokákkal zaklat. Ha tudná…. Az italomba pillantok…
- Majd szeretnék veled nagyon szigorúan négyszemközt beszélni. De az nem ma lesz, ma más miatt jöttél, szóval…. - nem mintha a családom többi tagjában nem bíznék meg, de az öcsém a legjobb barátom is egyben, lelki társ és olyan mintha az ikertestvérem lenne. Mindenkivel majd megfogom majd osztani azt a terhet, amit még most is viselek… csak jussak túl a megpróbáltatáson. Azért neki akarok beszámolni először a dolgok állásáról, mert a köztünk lévő törhetetlen bizalmat és szeretet nem akarom aláásni és elsöpörni.
- Tényleg. Mesélj már valamit a mostani szereplésedről. Milyen főszerepet kaptál te? - igen, fél füles morzsákat kaptam innen onnan és a kép nem teljes, én meg túl kíváncsi vagyok.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Hétf. 14 Aug. 2017, 17:14
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Annyira szeretném felvázolni neki a gondjaimat, mégsem megy. Serge és én eddig mindent meg tudtunk beszélni egymással, ő a legjobb barátom, ez az egész viszont mégis olyan képlékeny még, törékeny és zavaros. Nem tudom, mit és hogyan mondhatnék neki, ezért inkább várok még. Idővel kiforrja majd magát ez az egész helyzet, és tudom, hogy akkor ő lesz az első, akihez tanácsért fordulhatok.
- Pont az a baj, hogy állandóan segíteni akar. Csesztet és ugrat, képtelen vagyok koncentrálni mellette, de mindezt csak jó szándékból teszi, hogy ellazuljak - sóhajtok, az italhoz nyúlok menedékként. Muszáj innom, hogy elfeledkezhessek róla, vagy legalább eltompuljon annyira a fejemben, hogy képes legyek másra gondolni. Például a bátyámra. Aki nősülni készül. Mi az ördög!
- Wow, rögtön be is mutatod a családnak? Egyből be a mélyvízbe? Nos, tudod, hogy tőlem nem kell féltened, Céci meg sokat változott. Egyre inkább felnőtt nőként viselkedik. Szerintem nem lesz baj. Anyuék meg olyan régóta nyaggatnak az unokákkal, hogy anya talán még el is sírja magát örömében. - megvonom a vállam. Ha Serge talált valakit, az jó dolog, hisz őt ismerve biztosan tökéletesen választott. Nálunk a családban ő a jó fiú, aki követi az élet rendjét. Még ha le is tért a családi ösvényről, elköltözött, munkája lett, és most végre megállapodik, pont, ahogy annak lennie kell. Kíváncsi vagyok, a család vajon tőlem is ugyanezt az utat várja-e.
Érzem, hogy kezd hatni a pia, pedig csak a harmadik körömet húzom épp le. Serge elkomolyodó szavaira egyből odakapom a pillantásom, és közelebb hajolok annyira, hogy lazán a vállába bokszolhassak.
- Hé. Tök mindegy, miért jöttem, rád mindig van időm, Serge. Amikor úgy érzed, beszélnél, beszélünk. Oké? - pillantok eltökélten a szemébe. Akár most is elmondhatja, vagy holnap, vagy amikor úgy érzi, felkészült. Az időzítés nem számít, akár jó, akár rossz, én itt leszek és mindig szakítok rá időt, hogy meghallgassam őt. Ezt kérnie sem kell.
- Hmm, egy sorozatot forgatunk, egy fiatal árnyvadász kölyköt játszom, aki démonokat öldös. Elég jó buli, folyton telefestenek különböző tetoválásokkal, meg íjászkodnom kell. Mondjuk a felkészülés elég kemény, sokat járunk edzőterembe és vannak harci jelenetek is. Egész menő - imitálom a kardcsapások mozdulatait, majd felhajtom a kezemben lévő italt. - De attól még a mozivászon közelebb áll hozzám. Most épp benne vagyok néhány szereplőválogatásban. Nehéz összeidőzíteni a tv-t a mozival, de élvezem, úgyhogy miért ne lehetnének zsúfoltak a napjaim? - vonok vállat, az italt lötyögtetve a pohárban.
- Mondd csak, honnan tudod, hogy Léah az igazi? Vannak valamilyen jelek, vagy csak a vesédben érzed? - bukik fel belőlem hirtelen a kérdés anélkül, hogy végiggondolnám. Zavartan felpillantok rá, majd lesütöm a szemem és a poharat kezdem el inkább stírölni.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Kedd 15 Aug. 2017, 06:28
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

- És te nem tudsz ellazulni mellette… - bólogatok aprókat, igen értem én, megértem de…
- Miért nem? Nálad lazább embert még nem hordott hátán a föld. - húzódott fel szemöldököm, ahogy az íriszeibe pillantottam, majd az italomba kortyoltam, le se véve róla a szemeit. Bökje már ki, mi van vele. Fél a szerepétől? Vagy a szereplő meghal a végén és ez a nagybetűs társ fog végezni vele? Nem tudom hogyan megy ám ez.
Bemutatom végre Léah-t személyesen is, had örüljenek, eggyel többen leszünk. Igen, tudom hogy senkitől sem kell őt féltenem, Céci is már kinőtte a gyerekcipőt és én büszke is vagyok rá. Mind Céci, mind Théo… egyszerűen bámulatosak. Megállták a helyüket a világukban, megálltak két lábon a valóságban és büszke vagyok, hogy a testvéreimnek mondhatom őket.
- Hát..az unokára még várnia kell. - nevetem el magam kellemetlenül, hiszen azt pont én nem akarok, pedig már annyian rágják a gyerek miatt a fülem, hogy az nem igaz.
Itt vagy már 35 éves és nincs? Hát haver, nekem már 24 évesen…
Hányszor hallottam én ezt már? Sokszor. És csak a hibáimat akarom elkerülni. Nem vagyok jobb egyiküknél sem. Talán több hibát követtem el eddig életem során, mint ők ketten együtt. De ez van. Egy családban létezhet selejtes fekete bárány, nem? De ha már unoka… van már 2 fiú Théo fülét is igazán rághatnák, már benne van a korban… van egyáltalán neki…?
- Ha már a gyerektémánál járunk… neked valami kisasszony? - jó persze, nálam ez egy évig szóba se jött, pedig már Léah is meg volt… az előzőről meg nem is tud egyik sem, szóval én csak kussoljak, nem?
Igen, jól tudom, hogy megoszthatok vele mindent… de vannak dolgok, amik nehezebben csúsznak ki. Mint ez is. A két fiú a szomszédban… három házzal odébb. Csak bólintok szavaira, hiszen nem állok még készen erre. Nem állok rá készen? Marhaság.
A szerepére visszatérve pedig érdekes amit felhoz. Árnyvadász? Az mi? Hogy mégis mire vadászik? Érdekes az a forgatókönyv.
- Démonokat öl? Az úgy egész para. - vigyorodom el szélesen, hiszen ehhez mekkora felkészülés kell már, főleg úgy, hogy edzőterembe járnak, mert harci mozdulatokkal gyakorolnak?
- Sérülés nem történt, ugye? - teszem fel a kérdést, kissé szigorúan hangzott, de inkább aggódok ez miatt. A pia teszi. Fogjuk csak rá, ne pedig arra, hogy a szemben ülő fél a kisöcsém.
- Zsúfoltak, mi? Majd beugrom úgyis. Akad pár szabadnapom, szívesen megnézem ezt a zsúfolt napodat. - kacsintok rá, majd újabb kortyot követően, majdnem megfulladok, ahogy egy újabb kérdéssel lát el. Nem számítottam ilyesmire annyi szent. A fiúra nézek, de ahogy elnézem, ahogy az italt szuggerálja… elég komolyan gondolja.  
- Háááát... - tarkómat vakarom, hogyan is állítsam össze ezt a képet a fejében, amilyen érzések bennem tombolnak a nővel kapcsolatban.
- Tudod, nem csak a mellkasodban dübörgő szerv az, ami azt mondja, igen, igen. Hanem mindenhol érzed, azt a különleges bizsergést… A lelkedet átjárja, a fejed búbjától a lábujjadig érzed ugyanazt az erőt. Ahogy rád néz, képes a lelkedbe látni. Még ott bent is képes olyannyira összekuszálni a dolgokat, hogy elsőre ne is legyél képes értelmes összefüggő mondatokban válaszolni. Mintha képes lenne látni a gondolataidat... - szavaim elég komolyan csusszantak ki, hiszen én Léah-val nap mint nap ezt érzékelem, Ő olyan nő, akiért hegyeket másznák és hódítanák is ha szeretné.
Az öcsémre sandítok, miközben újabbakat kortyolok az italomból.
- Te is hasonlóképp érzel Valaki iránt?


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Szomb. 19 Aug. 2017, 14:53
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Serge kérdésére ledermedek. Csak egy "miért nem?", és mégis annyi kimondatlan igazság van benne. Tényleg, miért nem tudok ellazulni? Legalább száz különböző szerepet eljátszottam már, bújtam már meleg karakter bőrébe is, igaz, akkor partner nélkül, de egyáltalán nem vagyok homofób. Akkor meg miért nem tudok ellazulni? Az elfogyasztott italmennyiség arra ösztönöz, hogy kiöntsem a bátyámnak a szívem, elmeséljek neki mindent, de még korai, amíg ekkora katyvasz van bennem. Igyekszem hát a nyelvemre harapni. Nem akarok csalódást okozni neki; meg persze egyiküknek sem.
Fesztelenül mosolygok a válaszán. Tudom, milyen sokan csesztetik őt a gyerekekkel, anya is, a nagyi is, a szomszéd öregasszonyok is, akik még látták őt a kertünkben pucéran rohangálni. Meg engem is. Engem néha most is láthatnak, ha túl sokat iszom... Mindegy, a lényeg, hogy tudom, semmi jó nem sül ki az ember csesztetéséből. Gyerek sem. Serge csesztetéséből meg pláne nem.
- Ja, járok valakivel. Semmi különös - vonom meg a vállam, mintha nem számítana, mert tényleg nem számít. A kölcsönös rokonszenven és egymás karrierjének egyengetésén túl semmi másból nem áll a kapcsolatunk. Arra jó, hogy anya örömködjön, de a vége előbb-utóbb úgyis szakítás lesz. - Letisztáztuk, hogy ha találunk valaki jobbat, akkor nem tartjuk vissza a másikat.
Nem akarom megbotránkoztatni a kapcsolatunk milyenségével, de tényleg remekül működik ez a módszer. Amíg nem jön valaki jobb, elvagyunk egymással, ha pedig jön, nincs dráma, megcsalás és szívtépés, hanem szakítunk és békésen tovább lépünk. Valószínűleg Serge kapcsolata Léahval nem így működik.
- Nem, dehogy, ne aggódj! Jól felkészítenek minket, a komolyabb harcjelenetekhez meg vannak dublőreink - vigyorgok rá. Jól esik az aggodalma, azt érezteti, hogy törődik velünk. Felhajtom az italomat. Érzem, hogy máris a fejembe száll, de meg sem próbálok lassítani a tempón. Ki akarom ütni magam, vele együtt.
- Na mi az, nem lelkizhetek egy kicsit a bátyámmal? Elpirultál? - cukkolom nevetve, amikor majdnem megfullad a kérdésemtől. Tény, nem igazán szoktam a szerelemről beszélgetni senkivel, főleg nem vele. Hümmögve hallgatom a válaszát, közben újratöltöm a poharamat és az övét is. A kérdésére csak ártatlanul a fejemet rázom.
- Én? Nem. Nincs bizsergés. - felelem, de közben arra gondolok: bizsergés? Ó, igen! A tünetek stimmelnek, és ettől csak rosszabbul érzem magam. Az egyetlen megoldás pedig a kezemben van, hát iszok. - Az összefüggő mondatokkal sincs bajom. Vagy talán egy kicsit, ettől - emelem meg a poharam, aztán teátrális sóhajjal elvágom magam a fotelben. Lerúgom magamról a cipőt, hogy felpakolhassam a lábamat a karfára, és kényelembe helyezem magam.
- Te, Serge... Ez a szerep, amit játszok, meleg szerep. Egy pasival kell smárolnom benne - dörmögöm a plafont bámulva, erősen csiccsesen. Nem akartam elmondani, de hát ha bejön megnézni minket, úgyis látja majd, az alkoholtól pedig igazán megeredt a nyelvem. - Csak hogy ne kapj sokkot, ha egyszer betoppansz. Bocs, ha ez egy kicsit fura neked.
Oldalra sandítok rá, kíváncsian méregetem. Színészként valahogy a vérünkben van, hogy bármilyen stílusú és beállítottságú szerepet el tudjunk játszani. Teljesen mindegy, kivel kell csókolóznunk, hiszen az egész csak a színjáték és a munka elegye. De Serge nem színész, nem tudom, számára fura-e, hogy barátnőm van, mégis azért fizetnek, hogy egy másik hapsival csókolózzak.
- Ilyen a showbiznisz - emelem a poharam a plafon felé, mielőtt felhajtanám a tartalmát.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Vas. 20 Aug. 2017, 18:18
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

Az öcsém furcsa életet él, de nincs beleszólásom, hiszen felnőtt. Noha segítek neki amiben és ahogy tudok, de büszke vagyok rá. Teljesen jó irányba halad annélkül is, hogy segítenék neki bármiben is. Noha vannak segitői ilyen téren, az még sem ugyan olyan, mintha én segíteném. Az meg hogy jár valakivel, akivel csak úgy vannak, csak felhúzott szemöldökkel ingatom meg a fejem... Tipikus.
No de a szerelmi életébe sincs beleszólásom, ő tuti nem követné el azt a hibát, amit én akkor nap. Nem, ő tuti nem. Ha meg ennyire nem komoly ez a kapcsolat, akkor jobb is ha mindketten balra el. Úgy lenne mindkettejüknek a legegyszerűbb. Ahogy említi a harcaikat, kissé aggodalmaskodó leszek egy pillanat alatt. Amolyan tipikus idősebb szerepben pompázhatok szokásomhoz híven, de ahogy említi hogy semmi komolyabb... úgy enyhül az aggodalmam is.
A pohár alkoholt egy újabb követi, bontok egy másik üveggel is, de elnézve az öcsémet, itt nem lesz megállás, szóval pluszba még egyet a biztonság kedvéért kibontok. Mielőtt elmondanám az érzéseimet. Théo kérdése kissé eltérő az eddigiektől, de hamar össze is kaptam magam etéren. Aztán ahogy elmeséltem milyen érzés Léah-val lenni, úgy pillantottam rá. Bólogattam szavaira, értem én mire is gondol. Pillantásom követi a kényelembe helyezkedését, csak vakarom az arcomat, a  borostát és kényelembe fektetem én is magam. Csak nem épp úgy mint öcsém. Elég csak szétterpesztett lábakkal ülni, lecsúszva... Ahogy mesélni kezd a szerepéről, abba kell hagynom az ivást, hogy rá tudjak koncentrálni.
Figyelem őt és hallgatok.
- Azta. Kellemetlen. - vigyorodok el, hiszen egy pasi pasit csókol kitudja hányszor... az elég meredek döntés. Főleg ha elvállalta a szerepet. És ezt erőltetik vagy mi? És ha épp nem akarja az illető, akkor kidobják és mást ültetnek a helyére? Nem értem én ezt.
- Érdekes dolog ez Théo és kösz hogy szólsz, majd megpróbálok meglepődni. - bólogattam, majd felegyenesedtem ültemben. Letettem a poharat a kezemből és eltűnődve néztem az öcsémet.
- És mond csak... melyik nemmel jobb a smárolás? - kérdezem tőle, mert a válaszából adódóan kiderül minden. - És ezzel a "nemegyszerű esettel" kell ilyet leadnotok? - érdeklődtem még, majd a poharamért nyúltam, hogy belekortyoljak. Érdekel a téma, nem mintha betérnék ebbe a fajta szakmába, ha gyerekként nem jött át, akkor most miért fordulna velem ekkorát a világ?



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Vas. 20 Aug. 2017, 18:56
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Bár az alkohol már sikeresen eltompította az agyamat, mégis kissé feszülten vártam Serge reakcióját. Nem akartam, hogy lenézze a munkámat vagy ezt a szerepet csak azért, mert a saját nememmel kell akcióznom benne. Jó, olyan sok akciózásról azért hála az égnek idáig nem volt szó... Menten szét is robbanna a fejem, ha Bleu-vel kéne. Már a csók is elég macerás, de azért csak egyetértőn bólogatok.
- Nekem mondod? Azt hittem, mindenre megtanítottak a színművészetin, de erre nem készültem fel eléggé. Pedig állítólag nem nagy dolog, rengeteg színész vállal el meleg szerepeket. Biztos csak én vagyok túl hetero - nagyzolósan vonogatom a vállam, pedig tudom, hogy nem igaz. Épp kortyolok, amikor felteszi a világ legfurább kérdését. Nem számítottam ehhez hasonló kérdésre, és reflexből felelnék is rá, csak elfelejtem, hogy épp nyelni akartam, melynek eredményeként a pia egy része cigányútra téved és köhögni kezdek, a maradékot meg visszaprüszkölöm. Legalább jó kis whisky szaga lesz a felsőmnek. Még jó, hogy nem a méregdrága öltönyömben jöttem! Köhécselve az oldalamra fordulok, nehogy megfulladjak, és igyekszem közben nem leesni a fotelről.
- Még nem próbáltam összehasonlítani a kettőt... - felelem rekedtes hangon, megtörölve a számat. - Minden ember tök máshogy csókol, a lányok közt sincs két egyforma, pasikból meg ő az első, akit... Szóval, nem tudom. A csajok szája puhább, azt hiszem. Meg sokkal édesebb, mert magukra kennek minden hülyeséget. Az övé meg keményebb, és olyan... - köröket írok le a levegőben, a pohárral a kezemben, miközben próbálom megtalálni a tökéletes, ide passzoló jelzőt.
- Natúr - bököm ki végül. - Tudod, mint a túró rudi. Van étcsokis, meg epres, meg franc tudja... Meg van az eredeti.
Nem tudom, milyen érzés lehet túró rudival smárolni. Azt sem tudom, miért próbáltam mindenáron megmagyarázni Serge-nek, milyen érzés. Remélem, sikerül annyit innunk, hogy ne emlékezzünk a világon semmire ebből a beszélgetésből, mindkettőnk érdekében remélem.
- Aha, vele. És látszik rajta, hogy tapasztaltabb nálam. Érted, egy pályakezdő kis nudli, és mégis olyan magabiztossággal mozog a kamerák előtt, hogy még nekem osztogat tanácsokat - méltatlankodva szusszanok egyet, mielőtt újabbat kortyolnék a poharamból. - Te választottál jól pályát, Serge. Nem kell senkivel sem smárolnod, csak akivel akarsz. Anyáék is beletörődtek már, a producerek sem csesztetnek.
Hirtelen, az alkohollal a kezemben megvilágosodom. Felülök a fotelben és törökülésben helyezkedem el a bátyám felé fordulva.
- Én is zenész leszek! Alapítsunk egy bandát! Majd dobolok, az nem lehet olyan nehéz, meg énekelek. Az sem olyan nehéz - Azzal énekelni, és a szöveg ismeretének híján dúdolgatni kezdem Garou egyik híres dalát, mondjuk úgy, hogy nem épp elragadó hangon, ám annál nagyobb beleéléssel.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Csüt. 24 Aug. 2017, 17:19
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

Csak somolygok az orrom alatt, ahogy panaszkodik. Túl hetero mi. Mondjuk elképzelni valamit és megvalósítani, mármint látni azt, hogy megvalósul...nos érdekes dolgok. Kérdésemre köhögésbe kezd, készen álok kihúzni abból a fránya útról, ám mivel túlélő típus, így nincs szüksége mentésre.
Csak figyelek és hallgatok, miközben őt figyelem. Mind lélekben és testileg. Rá fókuszálok.
Szóval még ebben sincs egyformaság. Mily meglepő... ezek szerint teszi a dolgát rendesen...a szerep kedvéért, vagy... bárki más kedvéért. Ha így is lenne... nos furán néznék rá annyi szent. Igaz, sose néztem le azokat, akik a saját nemüket smárolták le... láttam már lányokat már furcsa szituációkban, nem mesélem el... egyenlő volt a meneküléssel. Jó az is igaz, ez nagyjából 10 évvel ezelőtt történt.
Csak bólogatok a kifejtésére, meg mutogatására, ahogy ki is fejti, milyen is egy férfi csókja. Mégis miben különbözik egy nőétől. Mert érdekel, Noha nem smaciznék le egy fickót se, max tetű részegen, de arra se emlékeznék nagyon, szóval lapozzunk.
- Túrórúdi. - húzódnak fel szemöldökeim a magasba, mégis honnan vesz ennyi marhaságot. mégis melyik majom hasonlítja össze a csókokat túrórúdival. Persze hogy az öcsém. Óh anyám... De ettől még imádom őt. Őket. Mindkettőt. Egy pályakezdő tapasztaltabb a férfiak lesmárolásában és egyebekben? Az úgy oltári gáz lehet...vagy valamit nem tudunk. - Hát Théo. - emelem a poharam mosolyogva. - Kitartást és ne hullass ősz hajszálakat. - poénkodom, pedig komoly a dolog, egészen jó hallgatni, de ha segítenem kell, akkor egy pillanat alatt ott vagyok, hogy segítsem őt. Nekem a  jobb? Csak lehúzom az italom, töltök újat, neki is ha kiürült, majd figyelem őt.
- Még csak az kéne hogy ezek után, ennyi cécón keresztül menve még beleszóljanak bármibe is. - morgolódok a poharat lötykölve, elmélyülve az italban, majd az öcsémre pillantok.
- Inkább csak dobolj. Az éneklést hagyd a profikra. - nevetem el magam, majd hallgatom a kis dúdolását.
- De ezt nem mondod komolyan, ugye? - húzódnak fel újra szemöldökeim, majd újabb korty és az asztalra le is teszem az italt. - Mi lenne ha az egyik próbátokon bevezetnél valamit? Hm? Rögtönöznél... énekelj a mukinak valamit. Még a csók előtt. Úgy hiteles lesz és el is felejted, hogy melyik nemhez tartozik. - adok neki ötletet, bár az alkohol dolgozik már, így ennél nagyobb tervem és ötletem nem is akad. - Ha meg parádéznak...irányítsd át őket hozzám. - bólogatok, saját magammal egyetértve.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Szomb. 26 Aug. 2017, 13:21
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

- Csak az ízek miatt mondtam! - vágom rá durcásan, mert látom, hogy a hasonlatom nem igazán nyeri el a tetszését. Pedig szerintem tök jó példa volt arra, hogy mennyivel letisztultabb egy srácot csókolni. - Egyszer majd úgyis meglátod... Ja, vagy talán mégsem. A zenészek nem smárolnak egymással, ez csak valami hülye, filmes szokás - Az italommal legyintve jelzem, hogy felejtse el. Már én sem tudom lassan, miket hordok össze, pedig azért még részegen is elég jól szoktam tudni követni magam.
- Kösz, igyekszem nem beleőszülni - mosolyogva emelem meg a poharam, hogy kortyoljak belőle. Ahogy a pia végigégeti a torkomat, elkezd forogni velem a szoba. Le kell hunynom néhány hosszabb pillanatra a szemem, nehogy menten leboruljak a szőnyegre. Azért arra még marad energiám, hogy megvédjem férfiúi becsületem.
- Mi bajod a hangommal?
Szerintem egészen zseniális. Jó, talán nem vagyok olyan született tehetség, mint ő, de hát ki ne olvadna el, ha engem énekelni hallana? Bármilyen rossz is vagyok, a cuki pofim sokat javít a dolgon. Nos, mondjuk ennyi erővel akár dobolhatok is, egyre megy. Az egyetlen hangszer, amin játszom, az a villa, amit a tányérhoz és a poharakhoz kell ütni, ha unom magam ebéd előtt, vagy csak simán idegesíteni akarom a családom női tagjait.
- Énekeljek neki valamit? - Kitágult szemekkel meredek a bátyámra, mintha próbálnám eldönteni, ez az év leghülyébb vagy legzseniálisabb ötlete. Utóbbi mellett döntök végül, mert helyeslőn hümmögni kezdek. - Nem is rossz. Énekelek neki valamit. És ahogy sokkot kap a döbbenettől, lesmárolom. Várj, ez így nem csalás?
Töprengve ráncolom a homlokomat, majd vállat vonok. Akár csalás, akár nem, legalább előnyhöz juttat, úgyhogy nem érdekel. A következő ötletén csak megcsóválom a fejem.
- Á, nem, nem, ne verekedj miattam! Te vagy anyuék szeme fénye, nem keveredhetsz semmilyen balhéba. Te túl jó vagy ahhoz - Őszinte csodálattal bámulok rá. Nem csak a szüleink istenítik őt, hanem én magam is, habár én azért józan fejjel belátom, hogy hibátlan ember nem létezik, ahogy a földre szállt jóságban sem hiszek. Részegen viszont ez az aprócska tény nem igazán zavar.
- Még egy barátnőt is hazahozol... Wow... Készítsd majd fel alaposan ránk! Főleg Cécire. Én egyáltalán nem vagyok vészes. Nem hibáztatnám, ha engem látva meginogna egy pillanatra a szerelme, mert hát elég jól nézek ki, de ha igazán bír téged, akkor kiállja a próbát. Én leszek az igaz szerelem próbája. Céci meg majd leteszteli, mennyire kompitilis... Komp... Kompatilis... Kom-pa-ti-bi-lis, na, úgy, a családdal. A harmadik próba meg anyu lesz, egy igazi anyós-meny próba. Három próba, mint a mesékben - csacsogok, és mivel már nem forog velem a szoba annyira, újból a pohárért nyúlok és felhajtom annak a tartalmát. - Gyereketek is lesz, meg minden? Mármint, nem most, hanem majd később... Vagy... Várj, ugye nem a gyerek miatt veszed el?
Kinyújtózom az asztalon heverő üvegért, de bárhogy erőlködök, a két méteres távot nem tudom áthidalni, ezért közel tíz másodpercnyi szenvedés után inkább csak a bátyámnak nyújtom a poharamat, és jelentőségteljesen az üvegre bökök. Úgyis tudja.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Csüt. 31 Aug. 2017, 18:42
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

Megnézem majd mindenképp, hogy mégis mit hoztak össze a színészeten, mekkora dobással nyűgöznek majd le. Látni, nézni és átérezni szeretem, de hogy én legyek a főszereplő benne? Nem, meghagyom az öcsémnek a csillogást. Jómagam máshol értem el sikereket. Jó az nekem, bőven elég. Főleg Léah mellett, aki még támogat is. Bár biztos néha már lege van abból, hogy alig van időm másra, vagy épp nem szakítok időt másra. De ezt túl kell vészelni, nem?
Az öcsém szavai megmosolyogtatnak. ijesztő... Amikor anno megtudtuk, hogy  Shireya várandós, oda és vissza voltunk a boldogságtól...de a baleset napján és az ő halála napján mindez eltaszított attól, hogy apának nevezhessem magam. Senki nem tudja mit érzek valójában, csak annyit, hogy nem állok készen, semmire. Théó készen állna rá, de ha ő is úgy gondolja, akkor kár erőltetni, főleg ha ilyen fura kapcsolatban vannak a nővel... pedig ha tudnám az igazságot kissé félre állna a szám. Nem ítélkezek, távol áll tőlem a dolog, de meglepődnék annyi szent.
- Pedig gyönyörű fiad lenne. - olyan babaarca volna tizenéves korára, mint amilyen az apjának is volt... anno régen persze. Ahogy elkezd csodálni, a mosolyom szélesedik, talán még bele is vörösödöm a szavaiba, hiszen elég ritkán hallok ilyet. Pedig tudom jól, hogy mindkét testvérem imád...ahogy én is őket. De az apaság... hogy én akkor hogy örültem neki, most meg totálisan fejre állt minden. Ahogy a piát kérdezem, benne van, szóval a konyhába igyekszem a magam kényelmes piás tempójában a hűtőhöz. még hallom a hangját, meg a motyogását. sok a pia öcsi.... ahogy a macskát említi, összeszűkült szemekkel emelem ki az italt a konyha pultra.
- A két kutya nem bírja a macskákat, küld haza. - mondok csak ennyit, kibontom az italt, újabb két poharat veszek elő és kicsit elmerengek ezen az apasági dolgon. Ha a saját öcsém is azzal jön, hogy totálisan nagy barom vagyok, hogy lenézem magam e téren, meg Léah szerint is fantasztikus lennék....talán megkockáztatnám....áh, de nem. Nem lehet.
Majd ha túljutok ezen a megpróbáltatáson. Kérdésére aprót sóhajtok.
- Te Théodore, erre muszáj választ adnom? - kérdeztem vissza, tiszta profizmusból, majd felkaptam a motyómat és visszatértem az öcsém mellé. Letettem egy poharat elé és töltöttem bele egy kis italt. Majd a poharat az öcsémnek nyújtottam. - Egészségedre. - néztem vele farkasszemet.
- Boldog vagyok, hogy ne lennék boldog Théo. Van két remek testvérem és nem kell egyedül boldogulnom ebben a nagyvilágban. Ha nem lennétek ti ketten Cécivel...szerintem minden más lenne. Valószínűleg pénzszállítókat rabolnák ki... - magyarázok neki lassan, hiszen valószínűleg ez így is lenne. Ha ők, ezek a csodás emberek nem lennének mellettem, valószínűleg én sem ilyen életet élnék. El sem kezdtem volna a zenei szakmám, rablásból élnék meg...a rendőrség meg állandóan üldözne...mi ebben a jó? Semmi szerintem.
- Théo. Te nem érzed magad boldognak? Vagy mi nem jó? Min akarsz változtatni? - érdeklődöm, miközben visszatelepedek a helyemre.




A hozzászólást Serge Dubois összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 06 Szept. 2017, 12:31-kor.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Vas. 03 Szept. 2017, 21:07
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Sajnos már kinőttem abból a korból, amikor minden nyűgömmel a bátyámhoz szaladhattam, és ő elintézte nekem. Pedig jó kis korszak volt, előszeretettel visszaéltem az idősebbek törődésével és szeretetével, és igazi kis ördögfiókaként sikerült kiszednem belőlük mindent, amit csak akartam. Csokit, cukrot, játékokat... Így visszagondolva elég ijesztő gyerek lehettem. Nem biztos, hogy elviseltem volna saját magamat, vagy jelenleg elviselnék egy ilyen kaliberű gyereket.
- Á, nem, hagyd csak! Semmi komoly - legyintek rá a munkára. Nem akarom nagyon ezzel fárasztani őt, hiszen tudom, hogy nem vonzza a filmes világ. Annak azért örülök, hogy meghallgat és igyekszik segíteni; tényleg rendes tesó. Nem is igazán érdemli meg, hogy össze-vissza fecsegjek neki, de az alkohol már beütött, és ilyenkor eléggé beszámíthatatlan vagyok. Pont ezért nem iszom túl gyakran, sem túl sokat - a mai, az... Az kivétel. Ki kell eresztenem a gőzt.
- Azt megértem, hogy félsz. Az apaság elég ijesztőnek tűnik. Mármint... Nem csinálhatod vissza, ha egyszer összejött. Életed végéig lekötnek, és jó nagy felelősség. Én is betojok, ha erre gondolok - A fejemet csóválom csak. Nekem mondjuk más dolgok miatt kéne igazán aggódnom... Amiatt, hogy el sem jutok az apaságig, vagy nem olyan biológiai formában, ahogy azt a család elvárná. - De hogy szar apa lennél? Ne viccelj! Te vagy a legjobb bátyó a világon! Nem... A legjobb bátyó az egész univerzumban! Kizárt, hogy belőled szar apa lenne.
Hol a fejemet csóválom méltatlankodva, hol meg lelkesen bólogatok, hogy higgyen nekem, tudom, miről beszélek. Ha abból indulok ki, velem és Cécivel hogy bánt... Tényleg nem tudom elképzelni, hogy pont az apaságon hasalna el. Közben legurítom, amit kitöltött nekem, és kíváncsian hallgatom a következő ajánlatát.
- Azt mondják, ne nagyon keverjük a piát... De miért is ne? Egyszer élünk! Jöhet az a konyak! Segítek! - Elszántan, nagy lendülettel felülnék a fotelben, de aztán a támlában megkapaszkodva vissza is szédülök. - Uh! Uh uh uh... Inkább... Inkább megvárlak itt. Vigyázok a cuccokra, nehogy... A macskád leverjen valamit.
Nincs is macskája, de mindegy, talán elsiklik a részletek felett. Inkább visszadőlök vízszintesbe és a plafont bámulva várom, hogy meghozza a konyakot, közben az élet értelmén agyalok, meg hogy a plafont miért nem szokás lefesteni, amikor a falakat festik. Úgy lenne teljes, nem? Vagy az túlságosan doboz-hatás? Vagy le van festve, csak a fényektől nem úgy látszik? Elnyomok egy ásítást, érzem, hogy az alkoholtól egyre álmosabb vagyok.
- Te, Serge, boldog vagy? - kiáltok ki neki a konyhába, mert a pia meg az álmosság előhozta a szentimentális oldalamat. Mert ugye mi is az a boldogság...?



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Szer. 06 Szept. 2017, 12:34
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

Megnézem majd mindenképp, hogy mégis mit hoztak össze a színészeten, mekkora dobással nyűgöznek majd le. Látni, nézni és átérezni szeretem, de hogy én legyek a főszereplő benne? Nem, meghagyom az öcsémnek a csillogást. Jómagam máshol értem el sikereket. Jó az nekem, bőven elég. Főleg Léah mellett, aki még támogat is. Bár biztos néha már lege van abból, hogy alig van időm másra, vagy épp nem szakítok időt másra. De ezt túl kell vészelni, nem?
Az öcsém szavai megmosolyogtatnak. ijesztő... Amikor anno megtudtuk, hogy  Shireya várandós, oda és vissza voltunk a boldogságtól...de a baleset napján és az ő halála napján mindez eltaszított attól, hogy apának nevezhessem magam. Senki nem tudja mit érzek valójában, csak annyit, hogy nem állok készen, semmire. Théó készen állna rá, de ha ő is úgy gondolja, akkor kár erőltetni, főleg ha ilyen fura kapcsolatban vannak a nővel... pedig ha tudnám az igazságot kissé félre állna a szám. Nem ítélkezek, távol áll tőlem a dolog, de meglepődnék annyi szent.
- Pedig gyönyörű fiad lenne. - olyan babaarca volna tizenéves korára, mint amilyen az apjának is volt... anno régen persze. Ahogy elkezd csodálni, a mosolyom szélesedik, talán még bele is vörösödöm a szavaiba, hiszen elég ritkán hallok ilyet. Pedig tudom jól, hogy mindkét testvérem imád...ahogy én is őket. De az apaság... hogy én akkor hogy örültem neki, most meg totálisan fejre állt minden. Ahogy a piát kérdezem, benne van, szóval a konyhába igyekszem a magam kényelmes piás tempójában a hűtőhöz. még hallom a hangját, meg a motyogását. sok a pia öcsi.... ahogy a macskát említi, összeszűkült szemekkel emelem ki az italt a konyha pultra.
- A két kutya nem bírja a macskákat, küld haza. - mondok csak ennyit, kibontom az italt, újabb két poharat veszek elő és kicsit elmerengek ezen az apasági dolgon. Ha a saját öcsém is azzal jön, hogy totálisan nagy barom vagyok, hogy lenézem magam e téren, meg Léah szerint is fantasztikus lennék....talán megkockáztatnám....áh, de nem. Nem lehet.
Majd ha túljutok ezen a megpróbáltatáson. Kérdésére aprót sóhajtok.
- Te Théodore, erre muszáj választ adnom? - kérdeztem vissza, tiszta profizmusból, majd felkaptam a motyómat és visszatértem az öcsém mellé. Letettem egy poharat elé és töltöttem bele egy kis italt. Majd a poharat az öcsémnek nyújtottam. - Egészségedre. - néztem vele farkasszemet.
- Boldog vagyok, hogy ne lennék boldog Théo. Van két remek testvérem és nem kell egyedül boldogulnom ebben a nagyvilágban. Ha nem lennétek ti ketten Cécivel...szerintem minden más lenne. Valószínűleg pénzszállítókat rabolnák ki... - magyarázok neki lassan, hiszen valószínűleg ez így is lenne. Ha ők, ezek a csodás emberek nem lennének mellettem, valószínűleg én sem ilyen életet élnék. El sem kezdtem volna a zenei szakmám, rablásból élnék meg...a rendőrség meg állandóan üldözne...mi ebben a jó? Semmi szerintem.
- Théo. Te nem érzed magad boldognak? Vagy mi nem jó? Min akarsz változtatni? - érdeklődöm, miközben visszatelepedek a helyemre.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Pént. 08 Szept. 2017, 17:58
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Serge & Théo

Sosem vonzott a gyerekek gondolata, még magam is nagyra nőtt gyerek vagyok, aki annyira szereti és élvezi az életet. Nem találtam meg a megfelelő anyát sem, akit életem végéig el tudnék viselni magam mellett, az pedig, hogy feladjam a saját életemet valaki másért, túlságosan távol áll még tőlem. Serge szavai viszont elgondolkodtatnak, mivel most, hogy egy pillanatra belém hasít a felismerés, talán akkor sem lehetne úgy gyerekem, ha akarnám... Ez elég ijesztő. Más, ha nem kell valami, de a lehetőség nyitva áll előttünk, és más tudni, hogy soha nem is lehet. Így már-már szinte hiányzik az a gyönyörű kisfiú, akiről Serge beszél.
- Borzasztó lennék - legyintek rá végül a témára, és iszom, hogy ennyiben tudjam hagyni. Az alkohol remekül végzi a dolgát, bár a kezdeti jókedvem vészesen zuhanásnak indul. Ahogy Serge a konyhába megy, én elkezdem ciccegve keresgélni a cicát, hogy hazaküldhessem. Ettől a manővertől lefordulok a fotelről és még a kutyák figyelmét is felkeltem, izgatottan betámadnak és segítenek a macska kilakoltatásában. Amint megbizonyosodtunk róla mi hárman, hogy a ház macskamentes övezetté vált, visszaborulok a kanapéra.
- Kilakoltattuk! - jelentem büszkén a bátyámnak, és az egyik kutyát dögönyözöm, míg visszaér az italokkal. A kérdésére csak sunyin elvigyorodom, mert ha rögtön ki akarja kerülni a kérdést, akkor ott bizony van valami...
- Egészségedre! - koccintok vele, de csak másodszorra találom el a poharát, elsőre az ikertestvérével koccintok. Felhajtom a konyakot, bár kicsit jobban marja a torkomat, mint a whisky. - Kettő? Ki a másik? - ugratom őt. Nem mintha Céciről könnyű lenne elfeledkezni, de mi, fiúk, azért tartsunk össze. Annak azért örülök, hogy boldog, ráadásul hogy miattunk... Szerintem nem, hiszen mindent önerőből ért el, nekünk semmi közünk hozzá, mi csak támogattuk benne.
- Jaj, bátyó! Nagyon szeretjük ám a hülye fejed! - Tessék, itt jön az érzelgős Théo. Feltápászkodom a kanapéról és Serge nyakába ugrom, hogy jó alaposan megölelgethessem az említett, hülye fejét. Még meg is simogatom azt a kevés haját, és gügyögök meg cshhh-zök neki, mintha kisbaba lenne. Aztán visszadőlök a helyemre.
- Hogy én? Ne viccelj, boldogabb nem is lehetnék! Jó munkám van, jó nőm, jó családom, jó sok pénzem, és én is jó vagyok. Mi más kéne a boldogsághoz? - elgondolkodom, de semmi nem jut eszembe. Mindenem megvan, szép lakásban élek, egészséges vagyok... Mindezek ellenére mondjuk nem állíthatnám, hogy boldog vagyok. Élvezem az életet, de nem tölt el különösebb boldogsággal.
Kényelmesen letámasztom a fejem az egyik párnára és egyre laposabbakat pislogok Serge felé. Úgy ölelgetem az üres poharat, mintha valami plüssállat lenne.
- Beszélgessünk az élet értelméről, Serge! - lehelem, aztán a következő pillanatban már csukva a szemem és horkolok. Ha nem rázogat fel, akkor az este hátralévő részére kidőltem, és reggelig magamhoz sem térek. 1-0, alkohol.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
188
● ● Posztok száma :
✘ matthew daddario
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Vas. 10 Szept. 2017, 11:18
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Théo & Serge

A macska kilakoltatva, a ház a kutyák miatt békés, az öcsém jelenlététől pedig csak még jobb a kedvem. Az öcsém alapból is egy jókedvű srác, tele megértéssel, segítőkészséggel. Szóval hiszem, hogy Léah-val is kialakít egy olyan kapcsolatot, hogy az mindkettejüknek megfelelő legyen. Nem kell szeretnie, sem kedvelnie, csak fogadja el őt. Az öcsémnek nem szabadna hagynom, hogy ennyit igyon, ezt majd felírom valahová. Nem lököm el magamtól, miközben rajtam csüng. Csak vigyorgok az egész helyzeten, hiszen mit tehetnék? Semmit sem akarok, ez az igazság. Bár azt nem érzem, hogy a nője miatt boldog lenne, hiszen említette, hogy csak megvannak egymás mellett és kész. Szóval itt valami olyan dolog van, amihez semmi közöm. egyelőre. Nem is firtatom a dolgot, majd ahogy és amikor akarja, közli a dolgokat. Nem erőltetek semmit sem. Ő pedig úgy tökéletes, ahogy van. Sose változzon meg. Sose akarjon se jobb lenni, se rosszabb. Maradjon meg ennél az embernél, akit most ismerek.
Csak figyelem őt, lehúzom az italomat és látom ahogy egyre csak lejjebb esik a feje. Bulu mellém sétál, fejét a karfára illeszti, onnan bámul rám. Elmosolyodva vakarom meg füle tövét.
- Hát Bulu. Az öcsém felnőtté ért...ennyi idő után megérdemel bármit, mit szem-szája megkíván. - a kutya lihegni kezd, a nyála a szokásos útjára téved, így visszaoson a helyére. Elfáradt.
Ahogy a kölyök is. Amint meghallom az öcsém horkolását, csak elvigyorodom.
Fel is kelek, hogy a szoba egyik szekrényéből egy takarót szedjek elő. Visszatérve az öcsémhez, pedig először az asztalra tettem, majd kényelembe helyeztem a fiút, hogy azért ne ilyen fura mód kitekeredve aludjon. Fájna mindene másnap az biztos. Végül betakartam. nincs idebent hideg, de enélkül azért ne aludjon.
Majd a füléhez hajoltam.
- Aludd ki magad öcsi, rád fér. Mint mindig, de még most is meg kell hogy köszönjem. - ha szerinte is remek apa lennék, akkor el is hiszem, de sok a kételyem és a fenntartásaim e téren. Még puszit is adok a fejére, bátyói, testvéri szeretet, régebben is adtam, az meg hogy felnőtt lett, nem változott semmit. Testvérek vagyunk. A poharakat és az üvegeket visszavittem a konyhába, egyik felét mosogatásra, a másik felét a hűtőbe tettem.
- Az élet értelméről, Théo? - kuncogom el magam, ahogy hátra pillantottam rá. Sose változz meg, hallod!


//Köszönöm a játékot, egy élmény volt. love   edi  Még több ilyet kis öcsi. //

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
110
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha •• Vas. 10 Szept. 2017, 19:54
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1223
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Közös terek, konyha ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Tell me your secrets

Közös terek, konyha
Second Chance frpg
1 / 3 oldal

Similar topics

-
» Akadémiai edzőterek
» Utcák és terek
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Utcák és terek
» Kiképzőterek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Serge Dubois háza-