Dolgozószoba
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Fontos hír


Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Yesterday at 10:55 pm
Yesterday at 10:50 pm
Yesterday at 9:04 pm
Yesterday at 8:30 pm
Yesterday at 7:47 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Szept. 02, 2017 9:11 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Dolgozószoba •• Pént. Júl. 28, 2017 5:29 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Hétf. Júl. 31, 2017 7:42 pm



Léah & Serge

Este hívtam át Léah-t magamhoz, szóltam hogy nem tudok érte menni, mert ittam, az új borító kidolgozása nem épp kellemes perceket hozott. Muszáj volt.
Azt tudom, hogy holnap későn kell bemennie.
A gondolataim új ösvényt tapostak, de amint elmúlott a szesz hatása, már nem voltam lobbanékony hangulatban ötletek terén. De Raphael-el lenni felüdülés volt. Hiába szomszéd, mindketten elfoglaltak voltunk az elmúlt időben. Az ő munkája fárasztó, az enyém kiidegelő… mindegy is. Szánunk egymásra elég időt.
A dolgozó szobában  pengettem a gitárt, hátha eszembe jut bármi is, Raphi segített, de még az is kevésnek bizonyult, lehet maradok annál és a fekete hátborítónál. Egyszerű mint a pofon…csak nem jönne jól ki színügyileg. A gépen is már megcsináltam a borítót, már csak véglegesíteni kellene és elküldeni, hogy alkossanak vele valamit. Az agyam zakatolt az ürességtől. Muszáj volt valamivel elterelnem a gondolataimat, úgyhogy első utam egyből a hűtőhöz vezetett. Tegnap sütöttem és főztem.  A gondolatelterelés egyik tökéletes és közismert módja az evés.
Nálam legalábbis ez vált be. Amennyi pedig ebből rám várt, jó pár napra előre is el tudtam volna terelni vele minden nem kívánatos gondolatot.
Egy tál maradék burgonyagratin…  vissza is araszolok vele a melóhoz.
De aztán mást gondoltam. Ott hagyva azt az ebédlőbe meneteltem újfent. Előkaptam a szekrényből egy asztalterítőt. Majd megterítettem és gyertyát is raktam az asztalra.  Nem volt időm főzni, még délelőtt rendeltem időre, nagyjából 5 perce hozták ki a kaját.
Elzászi sertéscsülök, májpástétom póréhagymával és a desszert, Csokisoufflé málnával. Két főre. Villany lekapcs.
Visszatérek a melóhoz, még jó hogy az ebédlő beljebb van a bejárattól és a dolgozómtól. Titkos.
A kutyák hirtelen mozdulnak, abból tudom, hogy ismerős jön. Ha nyugodtabban kelnek és morognak, akkor nem ismerős jön. De most izgatottak.
Az ajtót hallom nyílni, elmosolyodok, ahogy az egyik szokásához híven sírni kezd, mint üdvözlésképp.
- A dolgozóban vagyok. - szólok kicsit hangosabban, hogy az eb hangján túl engem is hallhasson. Megpendítem hosszasan a gitárt újra és újra, hiszen a Csodám lépett haza. Ahogy meglátom az alakját az ajtóban, mosolyogva teszem le a „fegyvert” és felpattanok, hogy közel lépve hozzá, átölelve a derekát, közelebb húzva,  egy csókot nyomjak ajkaira.
- Szia… Milyen napod volt? - érdeklődöm, majd lassan eresztem is el. Bár nem szívesen teszem ezt, de most muszáj, hiszen kérdezni akarok tőle.
- Eszel? - emeltem fel az asztalról a burgonyásételt, amit naná hogy megosztok vele. Persze, ez nem az amit neki kívánok… arra még várnia kell.
De válaszától függően teszem le az ételt, újra közelebb lépek tőle, elveszek tőle mindent, amit még nem tett le. Majd újabb csókot követően irányba fordítom és egy sose használt sállal letakarom szemeit.  
Pont kéznél volt összehajtva. Nem pakoltam még el, újonnan vettem.
- Mutatok valamit. Remélem éhes vagy. - hintek csókot a nyakára, majd előre indulva óvatosan kézen ragadom, majd invitálom beljebb. Felkapcsolom a konyhában a villanyt és mögé lépve leszedem róla a szemfedőt.
Kilépek mögüle, hogy a pulton hagyott lefedett ételt az asztal közepére helyezhessem, végül a széke mögé lépek, hogy kihúzzam azt.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Hétf. Júl. 31, 2017 10:53 pm


to Serge
Imádok tanítani, szeretem hogy átadhatok valamit a diákoknak amitől többek lesznek. Vannak nagyon nehéz pillanataim, rengetegszer érzem úgy, hogy az őrületbe tudnak kergetni, értenek ahhoz, hogy hogyan piszkálják az alvó oroszlánt. Mégis, minden nehéz pillanat után jön valaki aki ismét hitet ad, és tudom, hogy érdemes ezt csinálnom. Ha csak két gyerek van az az osztályban akivel sikerült megszerettetnem a régmúlt idő szépségét máris megérte. Ahogy telnek az évek egyre jobban érzem, hogy szentimentálisabb vagyok. Érzékenyebb, figyelmesebb és türelmesebb. Boldog és elégedett vagyok az életemmel mégis egyre többször érzem azt, hogy valami hiányzik. Nem tudonán pontosan szavakba önteni, hogy micsoda, de a hiányérzet folyton csak nő bennem. Néha csitul, máskor pedig újra előtör. Tanítás után azonnal haza rohanok, alig várom már, hogy találkozzak Serge-el. Az elmúlt napokban ritkán találkoztunk, mert mindketten elég elfoglaltak voltunk, és bevallom nőiesen, hogy mostanra már iszonyatosan  hiányzik. A táskámat behajítom a sarokba és a fürdőszoba fele veszem az irányt. Egy jó kis zuhany néha csodákra képes, mindig képes vagyok ellazulni a meleg víz alatt, mintha ujjá születnék. Hosszú percekig állok a zuhany alatt, kedvenc dalomat dúdolgatva. Mindig a megelelő ruha kiválasztása a legnehezebb. Egyszerre legyen dögös mégis visszafogott, szexi és kívánatos, de mégsem túlságosan kirívó. Hosszas kutakodás után végül megtalálom a megfelelő öltözetet. Tökéletesen passzol, elégedetten nézek végig a tükörképemen és arcomon széles mosollyal nyugtázom, hogy Serge odáig lesz ezért a ruháért. Gondolataim akaratlanul is elkalandoznak, szinte már látni vélem magam előtt az arcát amikor megpillant. Imádom amikor vágytól csillognak szemei. Még egy utolsó simítás, egy kis smink és máris tárcsázom a taxit. Általában a tömegközlkedési eszközöket használom, ha Serge nem ér rá, de most minél hamarabb nála akarok lenni, és erre a taxi pont megfelelő.
Némán ülöm végig az autóutat, miután kifizetem a fuvart széles mosollyal az arcomon lépkedek fel a lépcsőkön a bejárati ajtóhoz. Pár másodperces kutakodás után megtalálom a bejárati ajtó kulcsát és már bent is vagyok, a két rosszcsont kutyus csaholva fogad az ajtó között. Megsímogatom a buksijukat majd elindulok a dolgozószoba fele. Pillantásunk találkozik én pedig úgy érzem, hogy örökre a rabja tudnék maradni tekintetének. Átölelem a nyakát, olyan közel bújva hozzá amennyire csak tudok és viszonzom édes csókját.
- Szia. Ha tudnád mennyire hiányoztál. Hogy halad a munka? időközben átnyújtom neki a táskámat és egy üveg bort. - Hoztam egy kis bort. Rápillantok a felém tartott krumplis ételre és kíváncsian vizsgálgatom.
- Te készítetted? kérdezem, majd egy apró villányit szedek belőle és megkóstolom. - Hmm..nagyon finom. Mondtam már, hogy imádom, amikor főzöl? szerintem igeni szexi, amikor egy férfi tud főzni.
- Mire készülsz Serge? kérdezem, miközben a kendővel eltakarja a szemem. Mindig tele van meglepetésekkel és ez az egyik dolog amit annyira szeretek benne.
Megfogom a kezét és magabiztosan követem őt, hallom saját szívverésem, a vérem minta kétszeres sebességgel lüktetne az ereimben. Ahogy lekerül a kendő a szememről meghatódva figyelem a romantikus asztalt és széles mosoly terül szét az arcomon.
- Nahát Serge, ez csodálatos. leülök a székre és végignézek az ínycsiklandozó menün. - Ezt te készítetted? Mármint te főzted a kaját? Tudod, hogy hogyan kell levenni egy nőt a lábáról. simítok végig a kézfején, majd magasba emelem a poharamat.
- Igyunk kettőnkre. A boldogságunkra, a szerelmünkre! ha koccintottunk belekortyolok az italba.
- Minden rendben van? Jól haladsz a munkával? Remélem, hogy holnap délutánig tudod hanyagolni, azért vagyok itt, hogy elfeledtessem veled egy kicsit.
Küldök neki egy mosolyt, majd nekifogok a sertéscsülöknek. Némán élvezem ahogy az ízek összeérnek a számban. Azt hiszem ennél szebben nem is alakulhatott volna ez az este. Itt vagyok a férfival akit szeretek, és tökéletesnek érzem magam vele. Mint minden alkalommal amikor együtt vagyunk.
■ ■ Zene ■ ■Remélem tetszik■ ■credit

avatar
Tanárok
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Szer. Aug. 02, 2017 6:39 pm



Léah & Serge

A táskáját elvettem, hogy lerakhassam egy ülőalkalmatosságra,  a bor látványa megmosolyogtatott.  Tudja, hogy mivel kell meglepnie az embert.
- Jó évjárat. - pillantottam a kedvesem szemeibe, megragadtam a bort is, majd ahogy kóstolgatni kezdte a krumplis ételt, csak sasoltam, mit is szól hozzá. Szavaira azonban szélesebben elmosolyodtam.
- Persze, de tudod-e, hogy imádom Tőled hallani? - csókot nyomtam homlokára, és hogy a korábbi kérdésére is választ adjak. - Lassan, sokkal nehezebb egy borítót megszerkeszteni, mint komponálni. - igaz, hogy a további meló már nem az enyém vele, de nekem kell elküldeni a tervet. Szóval meg van a munkám. Holnap délután meg elmegyek az állatkertbe pár fotó erejéig, abból is tervezek egy keveset. De ne is szaladjunk ennyire előre, előbb lepjük meg a gyönyörűt. Lepakolok a kezemből, majd bekötöm a szemét és bevezetem az étkezőbe, a megterített asztalhoz. Kérdésére csak mosolyogni tudtam, nem válaszoltam, valahogy nem éreztem ide valónak, szóval bőszen hallgattam.
A látványnak örül, vele örülök, de legfőképp annak, hogy képes ennyicskének is örülni. Nem terveztem nagy dobra verni a mai ebédet/vacsorát, de megérdemli, mert szeretem őt. Ahogy letelepszik a székre, kérdésére zavartan állok mellette, tarkót vakarok, majd megindulok egy kést és merőkanalat szerválni az egyik fiókból.
- Sajnos…időm nem volt rá, szóval rendeltem. De! - felé fordultam és a szemeibe mélyedtem. - Legközelebb én főzök. - ígéret ez, azokat meg beszoktam tartani, szóval úgy is lesz. Ahogy a poharát megemeli, úgy lépek közelebb az asztalhoz, hogy lepakoljam a felszerelést, poharat emelek én is, a folyadékot kémlelem benne, majd szavaira elmosolyodom.
- Kettőnkre. - nézek a nő arcára, majd koccintás után helyet is foglalok vele szembe. Rápillantok, elmélyedek teljesen a Csodában, majd kérdésére igazodok kicsit a széken. - A jelenlegi munkám várhat, örülök, hogy eltereled valamivel a figyelmem. - kacsintok rá huncutul, miközben figyelem falatozását. Megnyalom ajkam, majd szedek én is az ételből, közben a hűtőhöz is odalépek hideg üdítőt kivéve, meg plusz két poharat letéve a pultra, hogy töltsek.
- Tudod, kérdeznék valamit.  - fordulok közben felé, kinyitva a flakont. Visszafordulok a poharakhoz, töltés után a visszacsavart flakonnal a hónom alatt és a két pohárral térek vissza Léah mellé. - Költözz hozzám. - jó, ez nem kérdésnek sikerült, de azt akarom, hogy mellettem legyen, hogy ne kelljen órákat várnunk egymásra. Akár a melóba is elmegyek érte, hogy hazahozzam, akármi. Csak legyen itt. Óvatosan leteszem a tányérja mellé a megtöltött poharat.
- Persze, ha ezzel várni szeretnél még, én teljesen megértem. - előztem be, mielőtt bármit is felelt volna, a poharamba kortyoltam, közben az asztal szélére elhelyeztem a flakont.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Szer. Aug. 02, 2017 9:40 pm


to Serge
Boldognak és tökéletesnek érzem magam, mint minden alkalommal, amikor Serge mellett vagyok. Az énem egy olyan oldalát ismertette meg velem, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Amilyen váratlanul bukkant fel a semmiből pont olyan stabil pont lett benne. Azt hiszem, hogy ez jó. Nem csak a tudat, hogy van akire számítanom, hanem a tény is, hogy hosszú idő óta először vagyok igazán szeretve és végre van valaki, aki az én szeretetem is megérdemli. Azért születünk erre a földre, hogy ezt az érzést megtapasztaljuk, lehetőleg minél többször az életünk folyamán. Én pedig az elmúlt években kezdtem érezni és érteni az élet igazi értelmét. Köszönhetem ezt ennek a férfinek, aki nem volt lusta ahhoz, hogy megnyerje a szívem. Pedig bevallom őszintén, hogy néha úgy érzem nem vagyok könnyű eset. Nem csak a mai este miatt érzem úgy, hogy Ő a tökéletes számomra, hanem az elmúlt két és fél év alatt végig ilyen volt számomra. A megértő, türelmes, odafigyelő, szenvedélyes és igazi szerető. Nincs nő a világon aki ne lenne boldog az oldalán. Az én szerencsém, hogy engem választott. Imádattal nézek bele csillogó szemeibe ahogy felfedi előttem a meglepetését. Sejtehettem volna, hogy készül valamire, hiszen az elmúlt napokban alig láttuk egymást, de mégis meglepetésként ér a romantikus gesztusa. Igen, engem az ilyen gesztusok teljesen levesznek a lábamról. Újra és újra. Szavai hallatán széles mosoly terül szét az arcomon. Egyáltalán nem veszít a romantikusságából az, hogy nem ő készítette az ételt. Megcsóválom a fejem.
- Következőkor én leszek az, aki vacsorát készít neked. Msot rajtam van a sor, hogy levegyelek a lábadról. A tószt után elégedetten kortyolok az italból, élvezem ahogy a bor íze eltelíti ízlelőbimbóimat. Néhány másodpercig csak némán figyelem kedvesem arcát majd jóízűen majszolgatom az ételt. Azt kell, hogy mondjam remek választás volt a részéről, igazi ínyenc. Szavaira felhúzom a szemöldököm kíváncsian vizsgálgatom az arcát.
- Kérdezz csak, figyelek! mondom, majd abbahagyom a falatozást, hogy teljes mértékben rá tudjak figyelni. Szavai hallatán viszont néhány másodpercig még levegőt venni is elfelejtek. Nem hiszem el, némán pislogok miközben ő körülöttem pakolászik és próbálom felfogni a hallotakat. Lassan haladtunk a kapcsolatunkban, minden lépést előre meggondolva, szépen építkeztünk. És ez így volt jó, így sikerült felépítenünk azt a csodát amit a kapcsolatunknak nevezhetünk. Az összeköltözés egy hatalmas lépcsőfok ami még jobban összekapcsolhat minket. Próbálom elfojtani a könnyeimet és csak egy széles mosolyt küldeni felé.
- Ha jól értem, azt szeretnéd, hogy minden este melletted aludjak el, hogy minden reggel együtt ébredjünk. Azt akarod, hogy az életem minden percét veled osszam meg? Mit is mondhatnék erre? felpattanok ültömből, hogy átölelhessem a nyakát és szenvedélyes csókot nyomjak ajkaira.
- Igen, jó. Legyen. Csináljuk. Költözzünk össze. engedem, hogy boldogságom a felszínre törjön és nem törődve az ételell helyet foglalok az ölében. Apró puszikkal halmozom el a nyakát, majd fejem a vállára fektetem.
- Ugye tudod, hogy most én vagyok a világ legboldogabb nője? mosolyom levakarhatatlan az arcomról, szívem majd kiugrik a mellkasomból.
- Mondjuk meg kell szoknom még, hogy a dolgozószobád nagyobb mint a saját lakásom. Halk kuncogás tör elő belőlem, miközben még mindig szorosan a mellkasához préselem a fejem és csendben hallgatom szívverését
■ ■ Zene ■ ■*-*■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Tanárok
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Pént. Aug. 04, 2017 10:21 pm



Léah & Serge

- Engem már akkor levettél a lábamról, amikor megismertelek. - feleltem komolyan, sőt, nem is akarom, hogy miattam tegyen lépéseket, azt akarom, hogy boldog és nyugodt legyen mellettem. Nem mást.  Megtaláltam magányos óráim megnyugtató pillanatát. Ha ő velem van, minden gondom elszáll…még ha csak egy pillanatra is. Milyen eseménydús vitát robbanthatnánk ki abból, hogy vajon melyikünk is az, aki elcsavarja a másik fejét. Amint abbahagyta az étel eltüntetését, már feleltem is neki, elmondom, figyeljen és válaszoljon. Akármit! Akár egy nemet. Csak ne nézzen sültbolondnak. De ez a hallgatás megrémiszt… főleg, ahogy beszélni kezd. Elnyílik a szám, mosoly kúszik rá, úgy hallgatom válaszadását. Ráadásul ahogy fel kell és átöleli a nyakam, úgy vonom magamhoz közelebb.  Vele együtt ülök le a mellette lévő székre. Állát felemeltem, hogy rám nézzen, nem voltam akaratos, de látni akartam a tekintetét. Az orcáját. A szemeit. A mindenét. Közelebb hajoltam hozzá, hogy csókot leheljek ajkaira.
- És ugye azt tudod, hogy én vagyok a legboldogabb férfi a világon? - dörmögtem szájába, majd megcsókoltam újra és újra. Végül hagytam, hogy mellkasomra hajtsa fejét. Kezem a hátán simult végig, feje búbjára csókot leheltem, szavaira elkuncogtam magam. Nem vagyok képes elrejteni mosolyomat, magabiztosan szólalok meg. - Majd ha lesz egy teljes szabad napod, vagy a kettőnek jobban örülnék, akkor segítek átcuccolni. - tűröm ki az egyik tincsét az arcából, úgy pillantok le rá. Belegondolva…akkor most már a családnak is be kellene mutatnom a sokat emlegetett hölgyet. - Meg akkor már bemutatlak a testvéreimnek is. Sokat beszéltem már nekik Rólad és szeretnének megismerni. - fejtettem ki a terveimet bő lére eresztve, hiszen az öcsém már tűkön ült legutóbb is, mikor a nőmről kérdezősködött. Hát sort kerítünk erre is, csak idő kérdése. Elégedettség járja át testemet. Nem tudom mi a nagyobb kihívás mostanság az életemben... A hírnév vagy a tény, hogy a múltamról is beszélnem kellene a fontosabb embereknek? Mindegy, nem rágódom ezen, majd akkor ráérek, ha itt lesz az ideje. A lány álla alá nyúlok, hogy felpillantson rám, hogy csókot leheljek az ajkára, majd a nyakára és vállának gödrébe. Végigsimítok a combján, majd füléhez hajolok. - Annyira szeretlek. - és ezt még mondani sem kellene, mert mindketten jól tudjuk, hogyan is érzünk a másik iránt.


avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Szomb. Aug. 05, 2017 5:38 pm


to Serge
Tévedtem amikor azt hittem, hogy a vacsoránál nagyobb meglepetés nem fog érni az este folyamán. Az összeköltözés gondolata azonnal felvillanyoz és ha tehetném már most azonnal fognám a cuccaimat és költöznék be a lakásba. Amennyire boldogsággal tölt el a tudat ugyanannyira viszont meg is rémít. Mi van, ha nem fog működni? Vagy ha úgy találja, hogy a nap 24 órájában már túl sok vagyok neki? Ha...mi van, ha majd meggondolja magát és azt érzi, hogy nem kellek már neki? Nem teszem fel hangosan ezeket a kérdéseket, elég ha csak magamat nyomasztom vele, semmi értelme a hülyeségeimmel fárasztanom. Inkább csak élek a pillanatnak, örülök annak, hogy végre meglépte ezt a lépést és, hogy ennyire komolyak a szándékai. Tudom, ez összeköltözés még nem egyenlő egy lánykéréssel, de nincs rá szükségem. Én bőven megelégszem azzal, ha szeret és szerethetem. Az pedig, hogy ilyen tervei vannak velem egyértelműen a szerelmének kifejezése. Jelen pillanatban pedig most csak ez a fontos.
- Két szabad nap...lássuk csak? A hétvége? Aztán utána már tábor van a gyerkőcökkel. De egyedül is megoldom az átcuccolást, nem kell értem felrúgd a napi rutinodat. De....ugye lesz helye a zongorámnak? kérdezem alsó ajkamra harapva. Az egyetlen értékes tárgyam az a hangszerem, nem is tudom, hogy képes lennék-e nélküle máshová költözni. A zene éppen olyan szerves része lett az életemnek mint mondjuk a tanítás vagy éppen a festészet. Boldogan simulok hozzá, csendben hallgatva szívverését. Szeretném világgá kürtölni, hogy milyen boldog vagyok, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb nője, elmondani mindenkinek, hogy végre...végre sínen van az életem. Szavai újra csak fokozzák a jókedvem és játékosan megharapdálom a fülcimpáját.
- Hmm...úgy tűnik, hogy nagyon elhatároztad magad. Úgy érzed ideje megmutatnod a családodnak is, hogy milyen tünemény vagyok? Összerázkódom puha csókjaitól amikkel ostromoz. Beleremegek minden érintésébe. Lehunyom a szemem és átadom magam a pillanatnak. A pillangók a gyomromban egyre szaporábban repkednek, néhány másodpercig még levegőt venni is elfelejtek.
- Szeretlek. nyögöm végül ajkai közé. - szeretlek...szeretelek... ujjaimat végigjáratom az ajkán, egészen nyakának vonaláig majd vissza. Beszívom alsó ajkamat és kacér pillantásokat küldök felé.
- Hmm....remélem még éhes vagy, ugyanis a desszert még hátra van.
Óvatosan kibontakozom öleléséből és néhány lépést hátrálok. Gyors mozdulatokkal cipzározom ki a ruhámat és engedem, hogy a selymes anyag végigcsússzon a testemen míg végül földet nem ér, felfedve előtte félmeztelen testem. Mutatóujjam begörbítve hívogatom magam felé, közben pedig ujjaimmal a melltartó kapcsával ügyködök.
- Azt hiszem szükségem van egy kis segítségre uram....túl nagy itt a forróság.
■ ■ Zene ■ ■*-*■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Tanárok
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Vas. Aug. 06, 2017 4:15 pm



Léah & Serge

Biztos vagyok az összes szavamban és tettemben. Ezt akarom 100%-ig, vagy annál több… a lényeg, hogy lakjon itt. Éljünk együtt. Ennél többet nem is tudok kérni tőle…nem adtam fel ezt a nőt sose! A végsőkig küzdök érte. Ha elesek? Felállok. A feladás ismeretlen fogalom a számomra, a végsőkig küzdök, a magam elé tűzött célok eléréséig.
- A hétvége jó. És ne marháskodj, érted felrúgnák bármit. A zongorának meg keresünk helyet….akad pár szabad hely. - boldog voltam, izgatott voltam. Együtt mégis csak könnyebb lenne mindkettőnknek, tudom vinni, hozni, amit eddig is tudtam, de így még könnyebb és szebb lesz. Ő pedig nem fogja egyedül érezni magát. Elvigyorodom, ahogy ajka a fülemhez ér, bizsergető érzéssel tölt el, melegséggel, jókedvvel.
- Bemutatlak a Világnak bébi… - vigyorosom el szélesen, de az elsőbbség az a családomat illeti. Hiszen évek reppentek el úgy, hogy csak hallottak róla. A család mindig is fontos dolog volt mindkettőnk életében. Még úgy is hogy egyikőnk se látta a másik kis családját. Én az övét nem láthatom, de Ő az én családom részévé vált.
A csókra csókkal felelek, érintése felperzsel. Csókja és érintése olyan, mint szomjazónak a víz. Húzom magamhoz, mintha ő lenne az éltető elemem…
Füle alá csókolok, majd a desszert után puhatolózik. Sokat sejtően pillantok rá. Ahogy fel kell az ölemből, ahogy elhátrál… mindvégig teste kecses vonalát pásztáztam. A látvánnyal nem lehet betelni. Főleg azzal, hogy ezen még dob is. A ruha a földre kerül, elvigyorodva állok fel a helyemről, hogy ráérősen lépjek elé. Szavaira végig nézek rajta tetőtől talpig, majd ismét szemeibe nézek.
- Hát kisasszony… a szobám eléggé mesze van…segíthetek.  
Míg ő rám fókuszál, én őt nézem, füle mögé terelve egy szöszke tincset - szám sarkában mosoly bújik meg. Imádom ha meztelen. Arcáért nyúlok, ajkát csókolom vadul, kínzóul. Szenvedéllyel telve.  Mindez vad árhullámként söpri el kételyeimet és fenntartásaimat, szemérmetlenül nyögök a szájába - karjai alatt nyúlok melltartója felé, hogy kikapcsolva az is a földre hulljon. Haja közé csókolok szórakozottan, többször, tudomást sem véve arról a lüktető pokolról, amit lábaim közé varázsol minden egyes mozdulatával.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Vas. Aug. 06, 2017 7:09 pm


to Serge
+16
Egyszerre több érzelem is uralkodik most bennem a boldogságtól a félelmen keresztül a mindent elsöprő vágyakozásik. Megremegek minden érintésétől és pont ugyanúgy érzem magam mint legelső alkalommal amikor hozzám ért. Ugyanolyan hévvel és szenvedéllyel kívánom most is. Más kapcsolatokban az évek múlása alatt a szexuális együttlét is rutinná válik, nálunk viszont még mindig lobog a tűz, ugyanolyan erővel, mintha fel tudná lobbantani maga körül a természetet. Mély sóhaj tör elő belőlem, ahogy ujjai végigszántják a bőröm, lehelete csiklandozza a testem. Érzem ahogy minden testrészem teljes odaadással sikítozik csókjai és érintése után. Talán az első perctől fogva szeretem ezt a férfit, minden pillantásától elolvadok és azt akarom, hogy soha ne érjen véget ami köztünk van. Az életem hátralévő részében szeretni akarom, nem számít, hogy milyen akadályt gördít elénk az élet. Azok után amiken keresztülmentem nem gondoltam volna, hogy lesz még valaki aki megnyeri a szívem. Ha lehunyom a szemem látom magunkat, ahogy fehér ruhában az oltár elé vezet, látom megszületni a gyerekeinket, a sok kalandot ami még ránk vár. Látom a veszekedéseket aztán az édes kibéküléseket. El tudom képzelni magunkat, ahogy együtt öregszünk meg, gyerekeink majd később unokáink társaságában. Mindezeket a gondolatokat és vágyakat magamban tartom. Félek, hogyha kimondom azzal elijesztem magamtól, akkor egy csapásra elmúlik majd minden és megmarad csak a képzeletem játékának. A gyerek téma már került szóba ugyan, de hatalmas veszekedés lett belőle, úgy érzi, hogy nincs még rá felkészülve. Ezt is megértem és megpróbálom elfogadni, még akkor is, ha én már epekedek egy trónörökös után. Fürdőzöm tekintetében, a vágyban ami lélektükrein keresztül árad felém. Sütkérezek minden olyan pillantásában ami szerelemtől és vágyakozástól fűtött.
- Nekem nincs szükségem arra a szobára...minden amire vágyom itt áll előttem. nyögöm ajkaira és közelebb simulok hozzá ahogy gyors mozdulatokkal megszabadít a melltartómtól. Ajkam csókra nyílik, nyelvem csatába hívja az övét. Átölelem a nyakát és olyan közel simulok hozzá amennyire csak lehet, miközben követelőzően falom tovább ajkait.
- Nem gondolod, hogy túl vagy öltözve? Mintha egy kicsit sok lenne rajtad a textil. nézek bele szemeibe, majd gyors és gyakorlott mozdulatokkal szabadítom meg a pólójától. Végigjáratom tekintetem izmos felső testén, a látványtól görcsbe rándul a gyomrom. Ujjaimat érzékien végigjáratom kidolgozott mellizmain, egészen a hasáig, majd egy pillanatra elidőzök a nadrág övén, mielőtt újra megszólalok.
- Akkor lássuk mit tehetek önért uram. Biztos lehet benne, hogy a lehető legjobb kezekben van. koronázom meg mondatom egy mosollyal, majd megszabadítom a nadrágtól is. Csókjaimmal behintem egész felső testét, a nyakától indulva az ágyékáig, majd vissza. Szeretném, hogy még jobban izgalomba jöjjön, hogy annyira kívánjon már, hogy szét akarjon marcangolni. Ujjaimmal végigsimítok ágaskodó nemi szervén, majd óvatosan rámarkolok, hogy tovább kényeztethessem. Miközben kezemmel a farkát kényeztetem nyelvemmel újra csatázni hívom az övét.
- Annyira kívánlak... suttogom fülébe és addig hátrálok amíg hátam a falnak ütközik, magammal húzva őt is. - kívánlak. suttogom ismét füleinek, majd ujjaim visszatévednek férfiasságára. Nem tudok betelni vele, minden pillanatban egyre többet szeretnék kapni belőle, érezni ahogy a magáévá tesz, hallgatni izgatottságtól dobogó szívét, érezni bőrének melegét és ízét. Egybe olvadni vele, és olyan szenvedélyesen szeretni ahogy csak tudom.
■ ■ Zene ■ ■*-*■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Tanárok
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Hétf. Aug. 07, 2017 3:05 pm



Léah & Serge

+ 18

Szavaira kisé elnyílt szájjal elmosolyodom. A hirtelen nyálképződésem nyelésre késztet és ennek köszönheti a lehetőséget, hogy végül visszább fogva magam adom át a lehetőséget nem csak a nyugodtabb légvételre, de a pólóm eltávolítására is, melyhez készséges közreműködéssel járulok hozzá. Túlzás volna állítani, hogy nincs rám hatással... főleg a következő mozdulatai indítanak el bennem valamit. Ujjai érintése forróan hatnak, nem csak testemre, hanem oda lent is.
Tudom mit jelent a csókja, ahogy belenyal a számba és nyelvének hegyével a szájpadlásom elülső, érményi részén közvetlenül a fogak mögött ingerelni kezd - jóleső bizsergésbe von: igen ennyi volt.
Normális esetben ez lenne a szeretlek helye. Mohósága ennek ellenére szemérmetlenül nyögök a szájába - karjai alatt nyúlok tarkója felé, ujjaimmal viszonozva, amit ő csinál - tincsei közé markolok, kérlelésem pedig szavak nélküliek maradnak. Akarom őt. Most!
- De…szerintem is. Jól látod. - vigyorodok el a nadrág témán, szabad kezei a nadrágommal bíbelődnek, egy pillanat alatt a földön van…azt hiszem az alsóm is megadta magát, az is lekerült azzal együtt. Szinte időm sincs arra, hogy észhez térjek. Férfiasságom a pillanatok alatt szinte többszörösére duzzad amit nagy valószínűséggel már Léah is érezhet.
Visszafojtott nyögés tolakodik ki ajkaim közül, miközben ajkait végigjáratja hasfalamon és vegytiszta önzéssel hajolok jobban a csókjába, hogy a farkamon való „játszadozásért” cserébe megszabadítsam a levegőjétől. Szinte belefojtsam annak hiányába, amire rádolgozva erősen mélyesztem az ujjaimat a hátsójába és gyűrve az anyagot vele együtt.
Ahogy alul kezd el matatni széles vigyorra húzom az ajkaim. Ilyen vehemenciával akarni valamit. Ez mindig is tetszett benned drága…
Érintése nyomán a fejem hátra döntöm, élvezem a kényeztetést, amit jelenleg nyújt számomra. A légzésem itt-ott szakadozottá válik, aminek ritmusát a levegőcsórás sínyli meg a gondoskodása nyomán.
Kis híján felkenem a falra és mivel nem teljes felületen érintkezik vele a háta a jobbomat a gerincére fektetve támasztom alá a kezem, a fehérnemű kapcsán gyors elintézéséhez, míg hozzá hasonlóan én is eltávolítom az ő alsóját.
Kezeim a formás fenekére vándorolnak, amibe meglepő határozottsággal markolok bele. Mélyre nyúlok, egyúttal lejjebb tolom a lábaira tapadó anyagot, hogy ne feszítsem azt túl, amikor a nedveső részét akarom kitapintani...
- Tökéletes vagy. - suttogom, miközben kezeim végigsimítanak a nő csípőjén, derekán majd mellének vonalán.
A két halmot egy pillanatra birtokba is veszem, de aztán közelebb hajolok hozzá, hogy mellétől egészen a nyakáig apró csókokkal hinthessem be a hamvas bőrt. Az érintései bizsergetnek, kellemesen átjárják minden pórusomat.
A csókokra csókkal felelek, még jobban markolászva hátsó felét. Aztán rámarkolok a kezére, ami a férfiasságommal játszik. A tarkóm mögé terítem karját, majd csókokkal hintve nyakát irányítom vissza a dolgozószobába, ahol a lábammal becsukom az ajtót.
Itt egyenesen a szemközti üres falnak vezetem, jobb karommal a combja alá nyúlok, hogy felemeljem azt, máikkal kezem alkarjával a falnak támasztok. A lábát kinyújtom oldalra az asztalra, amit remélem nem bán. Alá nyúlok, hogy érezzem nedvességét, még rá is segítek a dolgon, körkörös mozdulattal piszkálom csiklóját.  
Egekbe törő vággyal nézek végig a makulátlan, szinte teljesen tökéletesnek mondható testen. Meredező férfiasságom határozottan adja jelét annak, hogy ideje lenne már a lényegre térni, s ugyan ezt sejteti kezemnek határozott mozdulatai, ahogy egyre közelebb és közelebb húzom magamhoz a lányt. Akár még az asztalra is rápakolhatom.
Szemeim fogva tartják a nő tekintetét, míg hímtagomat végre a nő bejáratához igazítom, s egy kegyetlenül lassú mozdulattal belé nem vezetem...
- Ez az... - nyögöm a nyakához bújva, majd csókkal hintve azt.
Nem tudtam tovább várni, benne akartam a továbbiakban mozogni.
Mozdulataim lassúak, majd teljesen elülnek, ezzel benne feszülve.
Ujjaim levándorolnak testén, egyikkel derekát ölelve húzom még jobban magamhoz, másikkal az egyik mellét markolom, gyúrom.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Hétf. Aug. 07, 2017 4:47 pm


to Serge
+18
Ha akarnék sem tudnék nemet mondani neki. Csókjai hívogatnak, érintése alatt lángra lobban a bőröm. Kívánom őt talán úgy mint mg soha. Az övé akarok lenni, megmutatni, hogy mennyire fontos nekem. Van az a pont amikor a szó már nem elég, amikor annyira szeretünk valakit, hogy mindent képesek lennénk feláldozni érte, mindent amitől boldogabb lehet. Ujjaim felfedezőútra indulnak testén, bebarangolva minden részkecséjét. Bőrének forrósága, és szakadozó lehelete még jobban izgalomba hoz. Vággyal telt mély sóhaj hagyja el a mellkasom ahogy kezével melleimnek esik. Imádom amikor ennyire mohó és szenvedélyes. Mindenem az övé, annyiszor és úgy kap meg ahogy szeretné. Amikor hátam találkozik a hideg fallal, kissé összébb húzom magam, felhevült testemre csillapítóan hat a hűvössége. Megpróbálom olyan közel húzni magamhoz amennyire lehetséges, amíg testünk össze nem tapad. Csak aprókat nyögök ajkaira, miközben engedem, hogy megszabadítson az utolsó még rajtam lévő ruhadarabtól. Óvatosan ráharapok ajkaira ahogy kezével a fenekembe markol. Testem egyre jobban kívánkozik utána, minden lehetséges módon az övé akarok lenni. Nem hagyom abba a kényeztetését, élvezem ahogy férfiassága egyre jobban kiteljesedik ujjaim játéka között. Beleolvadok édes csókjába, néha a levegővételről is megfeledkezem. Ujjainak játéka a melleimen és popsimon még inkább arra késztetnek, hogy hangos sóhaj törjön elő belőlem. Nem is tudom jelen pillanatban mit szeretnék jobban, tovább húzni őt addig amíg látom, hogy a vágyakozástól már nem tud normálisan gondolkodni, vagy azt, hogy végre belém hatoljon férfiasságával és eggyé olvadjunk össze. Engedek az akaratának és átölelem a nyakát, de közben ajkaink egy pillanatra sem vállnak el egymástól. Esedezem a csókja után, nyelvének játéka jobban feltüzel mint az illendő lenne. Belemosolygok a csókba, ahogy elindulunk a dolgozószobája felé, majd amikor hátam ismét a falnak ütközik automatikusan fonom át lábamat a dereka körül, hogy így is közelebb legyünk egymáshoz, és semmi ne akadályozza vágyaink beteljesülését. A csiklómat ingerlő körkörös mozdulattól testem ívbe feszül, fejem nekitámasztom a fal oldalának és átadom magam az élvezetnek. Körmeimet belemélyesztem a hátába, felszántva róla  a bőrt. Remélem nem bánja, ha holnapra piros csíkok tarkítják majd tökéletesen kidolgozott testét. Rabul ejt tekintet amiből egyszerre sugárzik erő, vágy és szerelem is. Szinte már kínzóan vágyom arra, hogy belém hatoljon és felvéve egymás ritmusát adjuk át magunkat a gyönyörnek. Nem kell sokat várnom kívánságom beteljesülésére, lassú de annál határozottabb mozdulatokkal merül el bennem én pedig örömmel fogadom. Körmeim újra és újra a hátába mélyesztem ahogy lassú mozgásokkal ostromol odalent. Apró csókokkal hintem be nyakát, teljesen átadva neki magam.
- ne kímélj...a tied vagyok... suttogom szenvedéllyel túlfűtött hangon fülébe. Csípőmmel felveszem mozgásának ritmusát, és halk nyögdécselések törnek fel mellkasomból. Élvezem hogy átadhatom magam neki, hogy együtt éljük át ezeket a pillanatokat.
- Serge...Serge... suttogom bele nevét a csendbe miközben igyekszem diktálni a tempót és gyorsítani a mozgáson. Érzem ahogy izzadságcseppek futnak végig a homlokomon, ujjaimat végigjáratom a testén, nyelvemmel ízlelem bőrének ízét. A vágy egyre hatalmasabb erővel ostromozom és elhatalmasodik rajtam. Egyre szaporábban veszem a levegőt, ahogy testünk együtt mozog a szoba csendjében. Semmi mást nem lehet hallani, csak szapora lélegzetem hangját. Ismerős és annyira imádott bizsergés lesz úrrá rajtam, testem megfeszül, hangom elhal és nyakába kapaszkodva engedem, hogy azt csináljon velem amit csak szeretne.
■ ■ Zene ■ ■*-*■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Tanárok
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Csüt. Aug. 10, 2017 3:34 pm



Léah & Serge

+ 18

Nyelvem gondolkodás nélkül tör utat magának, felveszem a ritmust, s gyorsuló, egyre keményedő mozgással török magamnak utat befelé egészen addig, míg úgy nem érzem, hogy nincs tovább. Duzzadó férfiasságom teljesen kitölti a nőt, s ajkamba harapva, halk nyögéssel figyelem arcnak változásait. Újabb csókot lopok tőle, majd apró csókokkal hintem nyakának vonalát.
A vágy teljesen elönt mindkettőnket. Egymásra vágytunk már régóta. Kellemesen befészkeltem magam az öléhez, hogy gyors, kemény csípőmozgásokkal ajándékozhassam meg...
Hátát simogatja mindkét lapáttenyerem, ahogy előre dől.
Ennek örömére közelebb is húzom magamhoz, hogy mélyen elmerülhessek a nőben, farkam ki- be jár benne, egyre mélyebb, határozottabb lökésekkel mélyülök el benne. Kitöltöm Őt, ahogy csak tudom. Fenekébe markolok, gyúrom, markolászom, játszom vele. Ezt a formát kár lenne plasztikáztatni.
A mellei is pont kezembe illőek.
Ahogy Léah nyögve gyorsít az iramon, már ő kontrázza meg a ritmust, ám szinte azonnal a nyomába eredek, felzárkózok, és érzem, hogy mindjárt kibaszottul elsülök.
Ujjaim a lapockáján játszanak. A ritmusom gyorsul.
Pólusaim még több érintésért üvöltenek. Szívem hevesebben ver, mint eddig bármikor. De még nem akarok elpattanni, még érezni akarom.
Ám az orgazmusa magával sodort engem is, pillanatok múlva csatlakoztam az örömmámorhoz. Átkarolom mindkét karommal, érzem szívének vad játékát, sajátom ugyanúgy reagált. Ám még másodpercekig nem eresztettem el semmilyen módon sem. A nyakához hajoltam, csókkal hintettem, majd ajkára tértem vissza, apró csókot leheltem rá, majd elmélyültem szemei csillogásában.
- Szeretlek és ez sose fog változni. - leheltem egy csókot homlokára, majd kiszálltam belőle, még mindig fogva tartottam őt, amíg kényelmesen lábra nem állt. Utána elléptem tőle és csodálattal néztem végig rajta. Már ötletem is van a továbbiakkal kapcsolatban... hiszen eldöntöttem. Magasabbra török.
- Van terved mára? - lehet el akar menni shoppingolni, vagy bármerre más felé... a mai napot erre szántam. Ő és én. Mi ketten...
Elmosolyodva léptem közelebb hozzá, kezemet nyújtottam felé tenyérrel felfele néző újakkal.
- Hölgyem. Elkísérne egy kiadós tusolásra? Egy kis hátmosáshoz elkélne egy kis segítség. - csalogattam őt egy közös fürdésre, megnyerő mosolyt küldtem felé.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Csüt. Aug. 10, 2017 6:56 pm


to Serge

Átengedem magam a gyönyörnek, élvezem ahogy magával ragad az érzés. Szorosan simulva hozzá élvezem minden mozdulatát, élvezem ahogy töretlen lelkesedéssel mozog bennem. Még mindig, ennyi idő eltelte után is folyamatosan csillapíthatatlan vágyak érzek arra, hogy folyton karjaiban legyek, ölének forróságában, szerelmes ölelésében. Szeretem ezt a férfit, talán jobban is mint ahogy ember szerethet. Epekedek minden érintése után, szavai és tettei örökre elraktározódnak elmém legmélyebb és feltörhetetlenebb zugába. Testünk egy ritmusra mozog, ajkaink mintha egyetlen pillanatig sem akarnának elválni egymástól. Mint a mágnes úgy vonzz magához, a tűz amit bennem lobbantott lángra pedig felperzsel mindent maga körül. Nem tudok semmi másra gondolni ebben a szent pillanatban, csak arra az érzésre, ahogy az orgazmus eluralkodik egész testemen. Hangos nyögés tör fel a mellkasomból, nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom visszafogni magam, mindez kikívánkozik belőlem. Átadom magam a mindent elsöprő élvezetnek, amíg végül szerelmünk ismét beteljesedik. Megfeszülő izmaiból és az élvezettől csillogó szemeiből tudom, hogy majdnem pontosan egyszerre léptünk át a gyönyör csodálatos kapuján. Kisimítok egy kósza tincset a szememből, érzem ahogy hátamon végigfolyik a veríték, szívem vadabbul zakatol mint bármikor. Hozzábújok ernyedt és nedves testéhez, még néhány apró csókkal hintem be nyakának vonalát. Eszméletlen volt, úgy érzem magam mintha újjá születtem volna, mintha minden érintésétől más ember lett volna belőlem.
- Én is szeretlek, nincs ember aki ezen változtatni tudna. nézek bele csillogó íriszeibe, hogy tudja mennyire komolyan gondolom. Hogy tényleg azt érzem amit mondok, hogy képes lennék mindenem neki adni. Hogy semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy újra és újra az övé legyen, hallani akarom minden nap a hangját, az ölelésében elaludni és puha csókjával az ajkamon felébredni. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon álltam vissza egyensúlyba, és kissé szégyenlősen húztam össze magam. Nem tehetek róla, még mindig van bennem egy kis félelem és visszafogottság amikor meztelenül kell állnom előtte. Annyi nőt találhatna magának, hiszen szebbnél szebbek sorakoznak és csak arra várnak, hogy Serge azt csináljon velük amit csak akar. Neki mégis én kellek, mégis az első pillanattól fogva, hogy találkoztunk én vagyok az egyetlen nő az életében. Hazudnék ha azt mondanám, hogy ez nem jelent nekem semmit, ez jelenti a mindent. Kérdésére csak megrázom a fejem, és magamra veszem az egyik széken árválkodó inget. Így máris sokkal jobb.
- Nincs. Én azt terveztem, hogy együtt töltjük a mai napot, azt csinálunk amit csak szeretnél. De...ha munkád van azt is megértem, akkor majd hátramegyek a kertbe és lefoglalom magam. lépek közelebb hozzá és simítok végig az arcán. Tekintetem végigjáratom meztelen és tökéletes testén. Ennél elragadóbb és kívánatosabb már nem is lehetne, azt már büntetnék. Mosolyogva fektetem kezem a tenyerébe és féloldalas mosolyt küldök neki.
- A zuhanyzás tökéletesen hangzik, uram. Azt hiszem most erre van a leginkább szükségünk. bólintok vidáman kérdésére, majd kéz a kézben elindulok a fürdőszoba irányában. Az előszobában a kutyák békésen horkolnak az egyik sarokban, láthatóan nem igazán érdekli őket semmi, ami a házban történik és nem velük kapcsolatos.
- Mit tervezel még mára? Kétlem, hogy lenne valami amivel  túl tudnád szárnyalni ezt az elmúlt néhány órát. De hát sosem tudhatom nem igaz? paskolok bele játékosan a fenekébe, majd berohanok a fürdőszobába, hogy ott újra ledobjam magamról az anyagot.
■ ■ Zene ■ ■*-*■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Tanárok
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Szomb. Aug. 12, 2017 1:42 pm



Léah & Serge

Miért pont Léah? Hm… ezen nincs mit gondolkodnom, mikor megláttam és beszéltünk pár sort, tetszett ez a visszafogottság. És önmagát adta egyből, nem pedig mást, mikor megtudta ki is vagyok.
Sok nő az enyém lehetne, de nem az a fajta vagyok, aki falja a nőket. Én szeretek leragadni egynél, az az egy pedig ez a nő! Látom mennyire szégyenlős még így is előttem, de nem baj ez, elpillantok róla, nem akarok tolakodó lenni. Nem akarom elriasztani magamtól. Az ing mozdulatba lép, a kérdésem pedig válaszokra talál.
- A munkám meg vár. Nem futhatok ki az időből, ha én adtam magamnak az időkorlátot…- vakartam meg a tarkóm, majd rápillantottam, mikor már az az ing tapadt rá. Bármilyen ruha jól áll neki.
- Nézünk meg egy filmet. Van egy csomó újdonság, amit még nem láttunk… vagy főzzünk együtt… vagy ne csináljunk semmit…- sorolom a lehetőségeket, majd szelídebben nézek rá.
- Vagy csinosítsuk ki azt a kertet. - vonok vállat, hiszen a kert az ő területe lett a virágokkal együtt. Nekem nem sok beleszólásom van és nem is lesz, hogy mit ültet majd oda.

A fürdőben előre engedem őt, végig nézek a csodás testén, amit újból magamévá tehettem, majd a zuhany csapjaihoz léptem, hogy beállítsam a hőfokot.
- A kérdésed kielégítő választ igényel, de jelenleg nem szolgálhatok vele. Majd útközben kitalálom, Hölgyem. - nyújtom kezem, hogy besegítsem a területre, majd utána lépek én is. Felé fordulok, újabb csókokkal halmozom el a nyakát, közben a tusfürdőjéből nyomok egy aprót, hogy hátát mossam vele. Finom mozdulatokkal simítom kezem a bőréhez, melyhez apróbb csókok is járnak, nem tudok betelni vele. Egyszerűen ez nem megy. Amikor velem van és a leggyönyörűbb oldalát mutatja nekem, egyszerűen képtelen vagyok visszafogni magam.
Akarom őt minden pillanatban. Magamhoz vonom és végig simítom formás testét, kitérve a combjaira is.
- Belőled sose elég… - suttogom a fülébe újabb csókáradattal elhalmozva, majd újra elkezdhetjük, amit az előbb fejeztük be. Persze ha a Csodám is akar még.


//  love  Köszönöm a játékot //





avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Dominique Léah Lefevre tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Szomb. Aug. 12, 2017 3:09 pm


to Serge

Ha le kellene festenem azt a mérhetetlen boldogságot ami most bennem uralkodik, akkor minden bizonnyal egy kék virágokkal tele rétet festenék, ahol egy főnix madár büszkén uralkodik egy fa tetejéről. Nem éppen hétköznapi, tudom. De mi magunk sem vagyunk hétköznapiak. A kék virágos rét szimbolizálná a boldogságot, szabadságot és a nyugalmat, a madár pedig az erőt és eleganciát. Mindazt amit ez a kapcsolat jelent nekem, amit Serge jelent. Szavaira ha lehet még szélesebb mosoly terül szét az arcomon, tetszik amikor ennyire figyelmes és igen, imádom amikor a tenyerén hordoz és lesi minden kívánságom. De hát melyik nő nem szereti, ha éreztetik vele, hogy ő legfontosabb? Sosem akartam, hogy miattam minden és mindenki más a háttérbe szoruljon, azt akarom, hogy a legteljesebb élete legyen úgy ahogy csak akarja, mégis jó érzés tudni, hogy annyira fontos vagyok neki, hogy néhány óráig mindent a háttérbe szorít értem. Érzem ahogy tekintete végigvándorol rajtam, amitől még inkább zavarba jövök és szinte érzem ahogy kivörösödik a fejem. El tudom képzelni, hogy milyen vicces, vagy inkább szánalmas látványt nyújthatok.
- Hmm...akkor a következőt csináljuk. Elmegyünk és veszünk egy gyors zuhanyt, aztán kimegyünk a kertbe és segítesz elültetni azt a néhány rózsabokrot amit még múlthéten hoztam. Aztááán, főzök neked valami nagyon finomat. Mondjuk sütök egy kis palacsintát, És végül, bevackoljuk magunkat a kanapé kényelmébe és film maratont tartunk. Remélem tetszik az ötlet. vázolom neki a helyzetet már s fürdőszobában, miközben arra várok, hogy beléphessek a finom víz zuhatagába. Akaratlanul is vissza-vissza téved tekintetem csodálatos testére, nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok betelni vele. Nem ez az első alkalom, hogy meztelen állunk egymás mellett, ahogy nem is most érintettem először meg, mégis...minden egyes alkalommal úgy érzem, hogy többet és többet akarok belőle. Minden egyes nap, mintha az életünk soha nem érhetne véget.
Elfogadom a felém nyújtott kezet és fülig érő mosollyal lépek be zuhany alá. A víz jóleső melegséggel tölt el, érzem, ahogy testem ellazul a víz sugara alatt. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy hamarosan együtt fogunk élni, hogy még több pillanatot oszthatunk majd meg egymással. Munkából hazaérve a magány helyett majd az ő ölelése fogad. Bárcsak eléggé kitudnám fejezni szavakban azt a boldogságot amit okozott nekem. Talán el sem tudja képzelni, hogy mekkora örömben részesített.
Újra és újra megborzongok ahogy érzem érintését és csókjait újra a bőrömön. Jóleső érzés uralkodik el rajtam, mint minden alkalommal amikor ilyen érzékien érint meg. Az egész testem bizsereg, a lábujjaimtól egészen a fejem búbjáig. Közelebb húzom magamhoz, hogy még jobban érezhessem bőrének melegét, és leheletét a bőrömön.
- Örülök, hogy ezt mondod. Mert én sem tudok betelni veled....soha. suttogom válaszomat a fülébe. Ujjaim újra bebarangolják testét, sóhajtva engedem át neki magam, és hagyom, hogy azt csináljon velem amit csak szeretne. Újra és újra, amíg majd azt nem mondja, hogy elég.
■ ■■ ■köszönöm szépen, nagyon élveztem. love ahwie■ ■credit



I could stay awake just to hear you breathing
Watch you smile while you are sleeping
While you're far away dreaming©
avatar
Tanárok
Tell me your secrets

81
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Szomb. Aug. 12, 2017 5:09 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

846
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Roland Morneault tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Vas. Szept. 10, 2017 12:36 pm


●●●● Serge & Rollo ●●●●

Bevallom, kicsit izgulva kopogtattam az osztályfőnökömék ajtaján. A tanárnő egyszer észrevett mikor zenéltem és mondta, hogy a párja ezzel foglalkozik és pont tanítványt keres magának. Én akartam fejleszteni a tudásom, szóval kihasználtam ezt az ajánlatot. Kiskorom óta vonzott ez a világ. Állandóan zenéket hallgattam, de először csak táncolgattam rájuk. A tánc nem volt nagyon az erősségem, de néha a hangulat hevében énekelni is elkezdtem, ami a testvéreim szerint egész jó volt. Egyre többet énekeltem és meg akartam tanulni valamilyen hangszeren. A gitárt tartottam a legmenőbbnek, meg azt hallottam, hogy nem nehéz, szóval azt kértem a szüleimtől, de ők nem vették meg. Anyukám azt mondta, hogy a suli fontosabb és ne tereljem el mással a figyelmem, de a sportolást megengedte, mert az apa erőltette, de így utólag vissza gondolva nem is volt rossz, mert jó külsőm lett meg sok mindenben fejlesztettek a különböző sportok, amiket meg is szerettem. De én akartam játszani egy hangszeren. Az volt a szerencsém, hogy a nagybátyám karácsonykor meglepett egy gitárral, szóval utána ki sem lehetett venni a kezemből. Minden szabadidőmben azon voltam, hogy még jobban tudjak gitározni. Tanárhoz nem jártam, hanem más hangszeres barátok segítettek, meg mikor már nagyobb voltam a netről tanultam el dolgokat. Nem tudtam, hogy milyen szinten álltam. Másoknak tetszett, amit csináltam, de profitól akartam tanulni és tényleg jó lenni. Mivel profi szakmabelitől még nem kaptam véleményt, kicsit féltem, hogy tetszeni fog e neki. Meg attól is féltem, hogy az Athéni kirándulásos események után mit mondott el neki a tanárnő. Picit rá nyomultam, aminek ő nem biztos, hogy örült ha tudott róla.

Csak álltam és vártam, hogy ajtót nyisson. A hátamon ott volt a gitárom is, mert úgy gondoltam, hogy szükség lesz rá. Ha ő nyitott ajtót, akkor meglepődtem.
- J...jó napot! - kicsit dadogtam, majd oda nyújtottam a kezem.
- Roland Morneault vagyok. - mutatkoztam be, ha kezet fogtunk.



clothes || Remélem megfelel kezdésnek  pirulo      ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
Középisk.
Tell me your secrets

67
● ● Posztok száma :
Shawn Mendes
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Vas. Szept. 10, 2017 2:53 pm



Roland & Serge

Egy újabb adag borító elkészült, ezer köszönet Rafi-nak hogy besegített, nélküle nem hiszem hogy találtam volna bármi megfelelőt.
Théo szinte szárnyalt a darabban, annyira beleélte magát, hogy csuda. Remek volt a srác. Azóta már jómagam is kértem tőle autogramot. No nem a hecc kedvéért. Más miatt.  Szinte láttam, ahogy kavarogtak a gondolatok a fejében, de sajnos nem tudtam belelátni az agytekervényeibe. Pedig ilyenkor bármit megadtam volna azért, hogy csak egy percre kivetüljön elém az elméje tartalma. Olyan forgatókönyv nem létezik, aminek a végén Ő pokolra jutna.Tiszta lelkű, alázatos, célokkal rendelkező és azokért minden megtevő, még a legidegesítőbb tulajdonságai sem tűntek fel az embernek, ha hozzájuk szokott.
Azt vallottam, hogy felesleges kétségek között vergődni, semmi értelme egy olyan életnek, amelyben nem tudjuk, mihez kezdjünk magunkkal és folyamatosan a következő lépésünk miatt aggódunk. Akkor inkább a halál. De rá kellett jönnöm, hogy ami eddig működött, az nem biztos, hogy örök érvényű maradhat… elég egyetlen személy és rögtön átírja a jól bevált képletet.
A mai nap csomó minden járt a fejemben, dallamok és az hogy meg kellene látogatnom a családot. Meg adni nekik plusz cd-t, meg egyéb mást vinni. Meg aztán anyának is akad dolga Léah-val. Mindegy, én ráérek. A dúdolásomból a csöngő hangja szakított ki, meg a kutyák heves csaholása, már ebből tudtam, nem ismerik az illetőt.
- Srácok. Félre. Vissza. - veszekszek a kutyákkal, majd odébb is mennek, de figyelenekk. Nyitom is az ajtót, egy fiatal srác az. Azt hiszem Léah mondott róla valamit. Egy ifjú zenészpalánta.
- Hát helló! - köszöntöttem kedélyesen, szélesebbre tárva az ajtót. Kezemet is nyújtottam felé kézfogásra, jó férfiasan megszorongattam azt.
-Serge Dubois. - mutatkoztam be én is, majd a kutyákra pillantottam. - Már ettek, szóval...gyere. - vontam fel a szemöldökömet, de a mosolyom levakarhatatlan volt és a hanglejtésemből érezhette, hogy jelenleg nyomokban sem volt bennem komolyság, ahogy azt is láthatta, mennyire örülök neki.
- A tanárnőd mesélt rólad Roland. - kezdem, aztán mégis kérdeztem. - Tegeződjünk. - nem vagyok én olyan vén még, hogy magázódjon egy 17-18 éves irányomba.
- Jó a gitárod kölyök. - léptem a háta mögé, hogy megnézzem magamnak, de láttam pár hibát rajta. - Majd behangolom neked, ne aggódj. - lépek el mellette, majd intek is neki, kövessen, a kutyák csak szaglászni fogják. A dolgozó szobámba megyek vele, leteszem magam a székembe, majd mutatok a másikra, hogy foglaljon csak helyet.  
- Én hallgatlak. Előttünk áll az egész nap. Inni valamit?


Öltözet

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Roland Morneault tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Vas. Szept. 10, 2017 4:47 pm


●●●● Serge & Rollo ●●●●

Már hallotta, a kapu túloldaláról a kutyaugatást. Nem is mondta az osztályfőnököm, hogy van kutyájuk. Amikor ajtót nyitott, kicsit meg ijedtem, meg egy kicsit meg is lepődtem. Azt hittem, hogy valami sokkal idősebb férfi nyit nekem ajtót, de ő meg egész fiatal volt, vagy legalábbis fiatalnak tűnt. Jó férfiasan megszorongatta a kezem, ezért én is viszonoztam azt, bár nem nagyon, nehogy versengésbe menjen át.
Mikor mondta, hogy már ettek a kutyát, nyeltem egy nagyot. Picit megnyugtató volt, mert így tudtam, hogy nem nekik fog engem odadobni miután megvert a múltkori miatt. Elég mosolygós volt, szóval azt gondoltam, hogy nem tud róla, vagy csak nem zavarja. Úgy tűnt, hogy örült nekem, szóval én is mosolyogtam.
- És mit mondott? - kérdeztem vissza rögtön, mert kíváncsi lettem. A tegeződésre csak bólintottam. Fura volt, hogy a tanárnőt nem tegeztem, őt meg igen.
- Köszönöm - ismét mosolyogtam, mikor megdicsérte a gitárom.
- Az jó lenne, mert nem igazán jön össze mindig. - kezdtem egyre jobban felszabadulni, már nem izgultam annyira. Rendes volt. Mentem vele, a kutyák néha megindultak felém, de csak megszaglásztak. A dolgozószobába lépve a szám tátva maradt.
- Nagyon szép. - körbenéztem és próbáltam vissza fogni magam, hogy ne nyúljak semmihez. Leraktam a gitárom és leültem én is.
- Köszönöm, de most nem vagyok szomjas. - próbáltam elővenni a legudvariasabb arcom, nehogy már az elején megutáltassam magam.
- És akkor hogy megy egy ilyen? Játsszak el valamit vagy énekeljek? Még nem igazán voltam ilyen helyzetben. - zavaromban a tarkómat vakargattam és vigyorogtam, mint egy idióta.




clothes || music  ||  ©️



•• I don't like to say I given my life to music. I prefer to say music has given me my life. ••
avatar
Középisk.
Tell me your secrets

67
● ● Posztok száma :
Shawn Mendes
● ● karakter arca :


Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba •• Szomb. Szept. 16, 2017 9:28 am



Roland & Serge


A srác érdeklődő, ez tetszik.
- Nem sok mindent, csak hogy kissé meredek dolgokat műveltél… csibészkedtél. - nem, nem vagyok mérges…még nem. Csak egy 16 éves srác, mégis mit tudna bármi olyasmiről, mint a jó szex, a szerelem, a hűség és egyéb ilyen dolgok? Nyilván semmit nem tud ezekről, szóval majd évek múlva tuti talál magának valakit, aki még tetszik is neki, nem pedig a szex miatt tartja. Na de tegyük félre a negatívitást.
Úgy tűnik cseppet sem ért a gitárjához, hiszen egy ilyennek lelke van, törődést igényel, ápolást és nem csak annyit hogy heti háromszor port törölgetünk róla és napi egyszer megpengetjük egy óra hosszára. Egy gitár nem csak pusztán a társad zene közben, hanem a „szerelmed” is.
Törődni kell vele, különben hisztis lesz és földhöz vágva sem fog működni.
- Kösz. - mosolyodom el, ahogy dicséri a dolgozószobám elrendezését, berendezését, meg csak úgy alapból, az egészet. Volt munkám benne bőven, napok és hetek gyűrődtek egybe mire kigondoltam milyennek szeretném és hogy mi hogyan és merre legyen. Majd még két hét a berendezkedés. Nehéz ügy a popszakma. De teljesen benne vagyok a munkában és a legfontosabb hogy minden percét élvezem. Ha nem élvezném, nem lennék ennyire jó benne.
Nem lennék híres sem, max csak a Dubois név kelthet bárkiben felismerést. Nem iszik, hát jó, akkor se üdítő, sem sör? Na de azt majd később. Előbb a munka, aztán a szórakozás. Meg minden más azok mellé természetesen.
-  Hogy, hogy működik? - mosolyodtam el, hiszen honnan is tudhatná.
- Nos, hát figyelj. Játssz valamit rajta, de ne dalolj. A játékodat akarom hallani, aztán jöhet a többi. - a saját gitáromhoz nyúlok, hogy később javíthassam amit megkezdett. De ha végzett akkor megmutatom, mégis miképp kellett volna az egésze végig művelnie. Bármit is gitározik majd, mindenképp felismerem ha hamisan cseng, még ha az valami saját műve is.  
- Kezd el nyugodtan. Ha végeztél, magyarázok és mutatok pár dolgot, meg majd szeretném, ha elutánoznál utánam valamit. - szólalok meg, majd elhallgatok, hogy rá összpontosítsak és a gitárhangára, mely hamarosan felcsendülni látszik.



Öltözet

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

52
● ● Posztok száma :
Garrett Hedlund
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Dolgozószoba ••

Tell me your secrets


Dolgozószoba
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Serge Dubois háza-