Vendégszoba #1
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ


Akik erre járnak

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek

✥ Today at 2:00 am ✥

✥ Yesterday at 11:53 pm ✥

✥ Yesterday at 11:25 pm ✥

✥ Yesterday at 11:18 pm ✥

✥ Yesterday at 9:31 pm ✥

✥ Yesterday at 9:24 pm ✥

✥ Yesterday at 8:54 pm ✥

✥ Yesterday at 8:32 pm ✥

✥ Yesterday at 8:29 pm ✥

Párizs lakói
Történet írók

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Vendégszoba #1 •• Pént. Júl. 28, 2017 5:30 pm

Forrás: google

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Szomb. Nov. 11, 2017 3:13 pm

Léah, Serge & Théo

Baj van.
Az embereknek miért esik nehezükre konkrétabban fogalmazni? Baj van. Ennyit sikerült kicsikarnom Serge-ből, és olyan nagy hévvel indultam el hozzájuk, hogy attól tartottam, ha nem lazítom el a lábamat a gázpedálon, biztosan árokba hajtok az idegtől, mielőtt elérném a házukat. Nem tehettem róla, hiába próbáltam megnyugtatni magam, ha a bátyád, akinek terhes a barátnője azt mondja, baj van és gyere át, amint tudsz, akkor a legrosszabbra gondolok. Mindenki a legrosszabbra gondolna, csakhogy színészként nekem a fantáziám sokkal tágabb és sokkal szörnyűbb dolgokat rejtett, mint amit normális ember el tudna képzelni. Így aztán azzal a tudattal parkoltam le a ház előtt, hogy készenlétben rágugliztam a kommandósok számára is. Sosem lehet tudni, egy terrorista mikor szeret bele a bátyám zenéjébe.
Kopogás nélkül rontok be a házba, ami igazából elég nagy udvariatlanság lenne, ha nem a bátyám otthonáról volna szó, és nem ők hívtak volna magukhoz, és nem üzentem volna meg, hogy negyed órán belül ott vagyok, és nem telt le volna az a negyed óra, és amúgy meg nem lenne vészhelyzet! Így hát fenébe az illemmel, még a cipőm talpát sem törlöm meg a lábtörlőn, csak benyitok és tekintetem máris gondterhelten kutat az előszobában Serge után, vagy bármilyen dulakodás, tűzvész, elfolyt magzatvíz és terrorista nyomai után. Minden meglepően normálisnak tűnik azonban, és ahelyett, hogy ez megnyugtatna, csak még idegesebb leszek.
- Serge, Léah? Megjöttem! - letekerem a nyakamból a sálat és feldobom a fogasra a kabátommal együtt, de ennél jobban nem vetkőzöm le, amíg meg nem látom valamelyiküket, hátha rögtön a kocsihoz kell sietni. Lassú, tétova mozdulatokkal lépkedek beljebb, idegesen zörgetve markomban a slusszkulcsot. - Mi a vészhelyzet?
Lehet, hogy el kellett volna mentenem még néhány telefonszámot. A katasztrófaszolgálat és a lelkisegély nincs benne a telefonkönyvemben - és ha pont azokra van szükség? Ráadásul azt sem tudom már pontosan, mit kell csinálni, ha jön a gyerek. Egyáltalán Léah hányadik hónapban járhat? Jöhet már az a baba? Idehívnak, és még a szülést sem tudnám levezényelni... Hát miféle testvér vagyok?!




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
200
● ● karakter arca :
matthew daddario


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Szomb. Nov. 11, 2017 6:29 pm



Théodore, Léah & Serge


Öltözet

Eljegyeztem Léaht. A neveken agyaltunk mindketten, de mégis csak akadt egy személy, akit értesíteni kellene egy két dologgal kapcsolatban. Főleg, hogy nem csak fiúnk lesz.
- Áthívom Théo-t, van pár hírem a számára. - kezdtem bele és közben előkaptam a mobilomat. Leültem az étkezőben lévő székre, közben fellestem az életem nőjére.
- Adjuk meg a módját, Léah. Megmondom az öcsémnek, hogy nem lesz unokaöcse. Csak akkor ha lesz mellé egy unokahúga is… - vigyorodom el játékosan, majd pötyögöm is az SMS-t. Melyben csak annyi áll:
„Baj van. Át tudnál ugrani?”
- Meg akkor a fiúcska  nevét is kiválaszthatná.. - tekintek fel a küldés után a mobilomról újra.
- Szeretném vele közölni, hogy unokahúga lesz… közölnéd vele, hogy lesz unokaöccse is? - kacsintok rá Léahra, majd felállok, mellé sétálok, hosszasan átölelem. Ajkára pillantok, majd csókot is kap rá, ezután szemeibe mélyedek.
- Nagyjából 15 perc múlva itt lesz. - homlokára csókot nyomok, majd a vendégszobába vezetem, ahol az ágyra is lehuppanok vele, hogy elkényeztessem kissé. Főleg a pocaklakókat.
Kezem a pocakra siklik, simítok rajta néhányat, majd közelebb hajolva oda tapasztom a fülemet. Mi lesz itt még néhány hónappal később? Te atya ég, bele sem merek gondolni, komolyan. Két gyerek, akik sírni és aludni, meg enni fognak hónapokon keresztül, felváltva ráadásul… vagy épp egyszerre… főleg ha rájuk jön a kaki és a pelenkacsere után megint kell nekik.
Néhány perc múlva már hallom megállni az öcsém autóját, ezer közül fel ismerem a motorjának hangját. Megpaskoltam Léah combját finoman, majd felkeltem az ágyról, hogy az öcsém elé lépjek, aki már a házba is betette a lábát.
- Szia. - lépek ki a vendég szobából, hogy köszöntsem őt, közelebb lépek hozzá, átölelem őt.
- Jó hogy ilyen hamar ide jöttél. Van pár dolog, amiről tudnod kellene. És tudni is fogsz. - eresztettem el őt, majd a kabátjára pillantottam.
- Nem hiszem, hogy szükséges lesz, be fogsz melegedni. - megvártam, amíg leszedi magáról és elhelyezi biztos helyre, ahol a kutyák nem érik el.
- Gyere. - indulok meg a szoba felé, ahonnan előbukkantam, majd meg is álltam az ajtó után közvetlen, elálltam kicsit onnan, hogy jobban lássa Léah-t és köszönthessék egymást, amit végig mosolygok, kissé sunyin, hiszen annyira aranyosak. És hogy Théo ilyen hamar elfogadta őt… meg Léah is az Öcsémet. Nem bírnám ki ha utálkoznának…
- Nos először is… közölném azt a dolgot… - lépek az ágy mellé és Léah-ra pillantok.
-…eljegyeztem. - pillantok vissza az öcsémre. ez nagy lépés most számunkra, ezt is elakartam mondani neki mindenféleképpen, meg majd a többieknek is, de számomra Théodore elsőbbséget élvez. Visszapillantottam Léah-ra, majd szomorkás sóhajjal tekintettem vissza az öcsémre. Nem vagyok jó színész, különben meg örülök, hogy lesz leányom is. Közben meg a már korábban elrejtett ultrahangos fényképhez lépek, melyet az ágy melletti fiókba rejtettem. Felkészültem erre a pillanatra. azzal fordulok vissza, a képet figyelve. Az ikreinket figyelve.
- A másik meg… - akadok el egy pillanatra, hogy hol is kezdjen. De egyenes leszek vele.
- Voltunk az orvosunknál, tudod, akinél anya is mindig volt. Megvizsgálta Léah-t... - hallgatok el egy pillanatra.
-... nos, lesz egy csodálatos unokahúgod. - az öcsémre pillantok, miképp is fogja fogadni a hírt és a Léah általi örömhírt. Mert az lesz neki.



avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
147
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


✥ Szeretettel Dominique Léah Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Vas. Nov. 12, 2017 12:36 pm


to the Dubois

Az életünk néhány napja hatalmas fordulatokkal van kövezve, először megtudtuk, hogy egy gyerek helyett kettő érkezik, aztán Serge megkérte a kezem, még mindig úgy érzem, hogy egy kis időre van szükségem, hogy magamhoz térjek. Lassan a családnak is el kell mondanunk a híreket, eddig senkivel nem osztottuk meg boldogságunk forrásának okát, így teljesen érthető, hogy Serge ennyire izgatott. Mosolyogva figyelem a narancslevem társaságában, le sem tudná tagadni, hogy mennyire boldog és izgatott, ahogy azt sem, hogy alig várja már, hogy megossza a hírt Théoval.
- Mondtam már, hogy imádom amikor ilyen lelkes vagy? És rendben...minden úgy lesz ahogy csak szeretnéd. nem lenne szívem belerondítani az elképzeléseibe, és igazság szerint én is igencsak kíváncsi vagyok Théo arcára. Lehet vinnem kell a fényképezőgépet, hogy megörökítsem az arckifejezést az utókornak.
- Mit mondtál neki, hogy 15 perc alatt már itt is lesz? nevetem el magam miközben a vendégszoba felé vesszük az irányt. Leülök az ágy szélére, és mosolyogva simítok végig a férfi kezén ahogy az a hasamra csúszik. Milyen gyerekesnek tűnik most az a bizonyos kirohanás, a külön töltött idő. Már akkor is örülhettünk volna ennyire a kisbabák érkezésének. Olyan távolinak tűnik minden, mintha meg sem történt volna, mintha csak egy rossz álom lett volna az egész. Próbálom kiélvezni az állapotom minden percét, de azért izgatottan várom már, hogy végre a kezemben tarthassam őket.
- Szerinted kire fognak hasonlítani? kérdezem tőle mosollyal a szám szegletében, miközben ujjaimmal a hajával játszadozom.  Biztos ő is elképzelte már őket, itt van a pocakomban, mégis olyan felfoghatatlan, hogy néhány hónap múlva kis emberek lesznek, akik majd bearanyozzák az életünket. Hallom ahogy megérkezik az autó, és Serge szinte abban a pillanatban felpattan mellőlem. Most már én is kíváncsi vagyok Théo reakciójára. Ahogy megpillantom a férfit, mosolyogva integetek neki az ágy széléről.
- Sziaaa! Jó látni téged. tudom, illene felállni és úgy üdvözölni, de olyan jó csak üldögélni itt, úgyhogy az ölelésre egyenlőre még várnia kell. Tekintetem ugrál a két férfi között, mosolyom levakarhatatlan. Ahogy Serge kiejti az eljegyeztem szót, büszkén pattanok fel ültömből, hogy megmutathassam Théonak a gyűrűt ami néhány napja az ujjamon csillog már.
- Ideje volt már, nem igaz? cukkolom egy kicsit életem szerelmét, hiszen tényleg nem siette el a dolgot, de abszolút megérte várni rá, és tudom, hogy ez csak még jobb lesz a későbbiekben. Figyelem Théodore arcvonását, arra próbálok rájönni, hogy mi játszódhat le most a fejében. Első perctől fogva unokaöcsit emlegetett, és lehet, hogy most a kislány szó hallatán kissé csalódott lesz.
- Théo...tudom, hogy mennyire vágytál egy unokaöcsire... simítok végig együtt érzően a karján, majd néhány másodpercnyi szünet után folytatom csak.
- A doki világosan megmondta, hogy kislány lesz...remélem azért nem vagy nagyon csalódott...főleg azért, mert... egyből duplán leszel nagybácsi. Mégiscsak lesz lehetőséged megtanítani a születendő unokaöcsédet káromkodni, sőt arra is lesz alkalmad, hogy elüldözd az unokahúgod mellől az udvarlókat. Dupla feladat vár rád. bólogatok neki nagyon komolyan. Remélem érthetően fogalmaztam, és megérti belőle, hogy bizony itt nemcsak egy, hanem két baba növeli a Dubois család létszámát.
■ ■■ ■remélem ez első körnek megfelel love■ ■credit



avatar
Tanárok
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
180
● ● karakter arca :
Clémence Poésy


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Pént. Nov. 17, 2017 3:06 pm

Léah, Serge & Théo

A szívem vadul kalapál, miközben keresem a szemmel látható károkat. Serge siet elém., és első látásra egyben van, sőt, kifejezetten nyugodtnak tűnik. Aztán megpillantom Léaht is, aki szintén sértetlen, és a pocakja még elég gömbölyű ahhoz, hogy benne sejtsem az unokaöcsémet. Megkönnyebbülök picit, látván, hogy mindketten jól vannak, de az ördög sosem alszik, ahogy az éberségem sem; feszülten várom, mégis mi lehet a baj, mit akarnak velem közölni, mi az a nagy hír, amitől mindjárt elvisz egy infarktus.
- Szia! Mi történt? Jöttem, ahogy csak tudtam - öleléssel üdvözlöm Serge-t, és tétován ballagok közelebb, megvakargatva az egyik kutya fülét. Mosolyogva odaintek Léahnak, és lehajolok hozzá két puszira, hogy ne kelljen felkelnie. - Szia! Téged is. Hahó, pajti! - érintem öklömet finoman a pocakjához, mielőtt felegyenesednék. - Minden rendben?
Látható aggodalommal fürkészem kettejüket, míg végre a bátyám kinyögi, miről is van szó. A meglepettséget hamar felváltja egy széles mosoly és egy halk, megkönnyebbült sóhaj. Nem gondoltam, hogy csak erről lesz szó... Nagy lépés, és ideje volt már megtenniük, de azt hittem, nagyobb baj van. Kivételesen most örülök, hogy tévedtem.
- Na végre, már tényleg ideje volt! Gratulálok! - előbb Léaht ölelem meg, jó alaposan megszorongatom, utána pedig szemügyre veszem a gyűrűjét is. Szép darab, illik hozzá, a bátyámnak meglepően jó ízlése van. - Á, hát mit vártál tőle? Nem a tempójáról híres - vigyorgok Léahra, majd Serge-hez is odalépek, őt is átölelem.
- Gratulálok! Mikor lesz az esküvő? - Fogalmam sincs, hogy szokás az ilyesmi, lehet, hogy megvárják a baba születését, vagy holnap reggel már mehetünk is a templomba... Igazából egyre megy, anyánkat ismerve amint meghallja a hírt, akár 12 órán belül is megszervez egy fullos és tökéletes esküvőt, úgy bepörög. Léah családjáról... Hogy őszinte legyek, semmit sem tudok. Mármint, azt igen, hogy nem nagyon van neki, de sosem mentünk bele a részletekbe.
- Igen? - kíváncsian pillantok a fivérem után, amikor belekezd a következő hírbe. Kicsit összezavar, mert azt hittem, ez minden, amit közölni szeretett volna, úgyhogy érdeklődve hallgatom, kérdőn Léahra sandítva, ő vajon tudja-e, miről van szó. A hír, nos... Eléggé lesokkol. Van az az agyon koptatott mondás, hogy mindegy, milyen nemű, csak egészséges legyen... Bár sosem voltam szülő, de biztos vagyok benne, hogy ezt azok találták ki, akik nem azt a nemet kapták, amiben titkon reménykedtek. Hiszen mindenkinek van azért némi elvárása, mindenkiben dől valamerre az a mérleg, még ha nem is meri bevallani... Nos, én határozottan be mertem vallani, hogy fiút szeretnék (nem mintha lenne hozzá bármi közöm), hiszen a fiú az mégis csak fiú, azokkal még tudok is mit kezdeni, de én meg a lányok... Van már egy unokahúgom, pontosan emlékszem rá, milyen idiótának éreztem magam, amikor a babái haját kellett fésülgetnem. Végre egy kis változatosságra vágytam, matchboxokra, randalírozásra, könyvekből épített autópályákra. A grimaszom így hát udvarias, de kellően élethű lett ahhoz, hogy tükrözze a csalódottságomat.
- Oh... Kislány... Nos, végül is lehet még Théodora... - tudom, hogy örülnöm kéne, és örülök is. A lányok aranyosak, és Serge kifejezetten lányos apukának tűnik, de nem tudom, készen áll-e a lelkem még egy kör babahaj fésülésre és teaszürcsölésre. Vajon megharagszanak, ha inkább megtanítom őt focizni és távolra köpni? Léah együtt érző simítására elfog a bűntudat, és megpróbálok vidámabb képet vágni, azt mantrázva magamban, hogy mindegy, milyen nemű, csak egészséges legyen.... Léah további szavai azonban teljesen összezavarnak. Milyen unokaöcsi? De hát lány lesz, nem? Mi az, hogy duplán? Hogy lehet valaki duplán.... Óóó....!
- Most csak szívatsz... Ugye csak szívat? - sandítok Serge-re, de szinte rögtön leesik, hogy mindketten benne vannak. - Ne szívassatok! - Egyre szélesebb vigyor kúszik az arcomra, végül el is nevetem magam. Ikrek! Te jó ég, duplán nagybácsi leszek, és megkapom a matchboxozó unokaöcsit meg a végeláthatatlannak tűnő teadélutánokat is! Azt hiszem, ezzel a felállással egész könnyen ki tudok már békülni.
- Te jó ég! Ikrek! Aztamindenit, ti aztán jól nyomjátok, rögtön az elején duplázni... Ez nem semmi, fúha! - nehezen találom a szavakat, eléggé meglepett a hír, de hát képzelem, ők mennyire meglepődhettek. Nem is tudom, mit mondjak, szóval inkább megölelem Léaht. - Gratulálok! Akkor most festhetjük át a falakat?
Serge is kap még egy kör ölelést, mert ez ilyen ölelgetős nap, és neki külön még a hátát is megveregetem.
- Kemény évek elé néztek!
Nincs bennem kárörvendés, á, dehogy...




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
200
● ● karakter arca :
matthew daddario


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Kedd Nov. 21, 2017 2:36 pm



Théodore, Léah & Serge


Öltözet

Lelkesnek tűnők? Annak? Hát, mivel az is vagyok. Apa leszek, a gyermekeim anyja pedig az álmaim nője, immár harmadik éve. Szerintem meg van az alapja a lelkesedésemnek. Az öcsém percek alatt befuthat, kissé talán komolynak tűntem a telefonban, de igen fontos dologgal kapcsolatban zavartam őt meg. Szóval ige, jó lenne ha ő is tudná, mi is folyik körülötte.
- Hogy kire? Hát szerintem az anyukájukra. - mosollyal a képemen válaszolok és szerintem nem is mondtam olyan nagy dolgot. Minden gyerek az anyjára hasonlít kiskorában, aztán ahogy nő, úgy hasonlít inkább az apára.
Az öcsém tényleg hamar befut, az aggódó arckifejezése kissé megijeszt, sejthettem volna, hogy lóhalálában fog érkezni, hiszen a bátya vagyok… azt hiszem ezt a részt nem gondoltam át kétszer…. de nem baj, itt van most már. Jó látni, ahogy üdvözli a lurkót és Léah-t, mosolyt csal arcomra.
Végül közlöm az első számú információt, látom a megkönnyebbülését és ahogy ketten diskurálni kezdenek… nos igen, sosem ismertem a sietség fogalmát. A munkám sem sietségre épül, szóval ezt sem kapkodtam el. Ez van. Az ölelését viszonozom egy köszönöm elmotyogásával, az újabb kérdését hallva meg…
- Hát… igazából még a szülés előttre van bekalkulálva…  de még én sem tudom pontosan. - tárom szét karjaimat, ebben a kérdésben még én is tök tanácstalan vagyok. De vannak még dolgok, amiket közölnöm kell vele és mint testvér a testvérnek, nyíltan ki is mondom, hogy lesz egy szép unokahúga. A csalódás látszik az arcán, persze örül is mellette, de most ez kissé szíven szúrta. És ahogy figyelem az arcát, hát elszomorodom én is, hogy mekkora állat vagyok, hogy az öcsémbe tapostam ilyen mód. Még ha ez mellett van jó hír is, melyet Léah közöl vele. Duplán nagybácsi. Az ultrahangról készült fényképet szorongatom, miközben Théo épp megemészti a halottakat és leesik neki, miről is van szó leginkább. Ikrek. Igen, ez egy kicsit ijesztő. Főleg így elsőre.
Közelebb is lépek, hogy az öcsémnek nyújtsam a képet, amit a doki készített, tisztán látszik rajta mind a két magzat. A kisfiú és a kislány, az utóbbi kicsit kisebb. És elmosolyodok, hiszen teljesült az unokaöcsis vágya, nem is értem, honnan a fenéből tudhatta már a kezdetek óta.
Kérdésére nevetni kezdek, az ölelését viszonozom.
- A falak azok csak falak. Lényegtelen hogyan néznek ki… a lényeg a szobán belül található… - pillantok az öcsém szemeibe, majd Léahra.
- Amúgy ezekbe a kemény években a te segítséged is kelleni fog. - húzódik fel a szemöldököm, miközben végig nézek rajta.
- Nem ám olyan nagybácsi leszel, aki havonta egyszer jön és ajándékot hoz, majd lép is le. - a vigyorom elterül a képemen, persze, hogy nem nézem ki az öcsémből mindezt. Persze, hogy akkor jön, amikor az ideje engedi, nem várom el tőle hogy 0-24-ben nálunk dekkoljon, csak akkor, ha ő is akarja és nincs dolga sem.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
147
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


✥ Szeretettel Dominique Léah Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Kedd Dec. 05, 2017 11:46 am


to the Dubois

Bele sem merek gondolni, hogy Serge milyen indokkal hívta át Théot, ha szegény, röpke tizenöt perc alatt átautózott a városon, hogy eljöjjön hozzánk. El tudom képzelni, hogy talán egy icipicit túlzott abban az SMS-ben. Persze, már én is alig várom, hogy lássam az arcát és elmondhassam neki a jó híreket, amik mostanában érnek minket. Néha olyan, mintha álomban élnék, nehéz felfognom, hogy mindaz ami történik velünk igaz. Hogy a vágyaim nemcsak beteljesülni látszanak, hanem felül is múlják az elképzeléseimet. Az, hogy egyből két gyerekkel bővül a családunk egyszerre félelmetes, és örömteli. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem rémít meg a gondolata. Sok minden kavarog egyszerre a fejemben, kérdésekre, amikre csak az idő adhat majd választ. Remélem, nem bukom el mint anya, remélem, képes leszek megállni a helyem anyaként és feleségként is egyaránt. Azt már régen tudom, hogy milyen nem szeretnék lenni, azt viszont, csak elképzelni tudom, hogy milyen szeretnék lennék. Gondoskodó, törődő, aki mindig ott van mellettük, ha kell, olyan igazi anyuka, akiről én mindig álmodoztam. Azt már most megígérhetem a méhemben növekvő csöppségeknek, hogy egész életükben ott leszek Kevés dologban voltam annyira biztos, mint most abban, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy a csöppségeim boldogok legyenek. Gondolataimból a fiú beszélgetése rángat vissza. Örülök, hogy látom Théot, nagyon régen beszéltünk már és őszintén, hiányzott a társasága. Azon a bizonyos Disneylandes programon közel kerültünk egymáshoz, és ez a viszony az elmúlt hónapok alatt sem változott. Hálás vagyok neki, amiért elfogadott és mindezek tetejében, még a titkomat is megőrizte, amit tudom, el kellet volna mondanom Sergnek. Széles mosollyal az arcomon figyelem a srácokat, és csak nagyon nehezen tudom visszafogni magam, hogy ne kotyogjam ki minden felvezetés nélkül a rengeteg örömhírt amiben részem volt az elmúlt napok leforgása alatt. Még mindig olyan hallani az eljegyeztem szót, mintha nem is valóság lenne. A gyűrű elég bizonyíték rá, de mégis attól félek, hogy egyszer csak felébredek és rádöbbenek, hogy mindez csak álom volt és képzeletem fura szüleménye. Viszonozom Théo ölelését, jó érzés, hogy ő örül nekünk, már csak abban reménykedem, hogy a család többi tagja is hasonlóan fog érezni.
-Tényleg nem arról híres. nevetem el magam, nem akarom én cukkolni életem szerelmét, de egy kis piszkálást még kibír, legalábbis bízom benne.
- Hááát....ha a szülés előtt tartsuk meg az esküvőt, félő, hogy azt fogjátok hinni, hogy Serge egy bálnát vezet az oltár elé. Nem tudom, szerintetek lehet majd hőlégballon méretre is ruhát kapni? próbálom elviccelni a dolgokat, de azért nagyon is foglalkoztat, hogy nemsokára akkora leszek mint egy kétajtós szekrény, nem hiszem, hogy Sergenek lenne kedve úgy az oltár elé állni velem, hogy bármelyik pillanatban szétrobbanhatok. Talán...jobb lenne az ikrek születése után összeházasodni, miután újra visszanyerem régi alakomat és nem kell a fejem a homokba dugnom szégyenembe. Beismerem, talán nem szép dolog, hogy a bolondját járatjuk szegény Théoval, de a reakciója megér egy misét. Bár próbálja leplezni, de arcára kiül a csalódottság. Első perctől fogva unokaöcsit szeretne, és szemmel láthatólag nem boldog a gondolattól, hogy kisautózás helyett hajakat kell majd fonogatnia. Most akár meg is sértődhetnék, hogy már most úgy tűnik kevésbé szeretné az unokahúgát, de nem akarom azzal tölteni a napunkat, hogy durcáskodok. Inkább erőt veszek magamon és csak vigyorgok tovább.
-Théodora? Komolyan? szalad magasba a szemöldököm az elképzelése hallatán. Azt hiszem ennyire nem fog elmenni az eszem, és a lányomnak valamivel édesebb és csajosabb nevet fogok adni. Hogy juthat eszébe egyáltalán ez a név? Fogalmam sincs, hogy arcomon mennyire látszik a megdöbbenés és értetlenkedés, de remélem annyit azért leolvasnak róla, hogy eszem ágában sincs ezt a nevet adni a kislányomnak, akkor ha sem ha élve falnak fel miatta. Egy egész filmet le lehetne forgatni csak Théo arcvonásaiból, ahogy a döbbenet, csalódottság, meglepettség és öröm váltakozik rajta. Komolyan, attól félek, hogy a nagy vallomásunk után nehogy összeessen vagy szélütést kapjon itt nekem.
- Ikrek bizony ölelem magamhoz a teljesen ledöbbent Théot.
- Köszönjük szépen, tényleg. Sokat jelent, hogy ennyire boldog vagy a hír hallatán. Miért hallok egy kis kárörvendést a hangodban? Remélem tudod, hogy te is megkapod majd a részed, ha Serge nem lesz itthon és pelenkáért kell szaladni te leszel az első akit felhívok vigyorgok rá, jobb, ha már most tisztában van azzal, hogy nem elégszem meg, ha havonta egyszer jön és elkényezteti őket, a munka oroszlán részéből is kap majd egy kis ízelítőt.
- Szeretném kiválasztani végre a nevüket, nekem van is néhány ötletem, ha van kedvetek fiúk, akkor egy közös ebéd közben megbeszélhetnénk. Mindjárt éhen halok. Mi a véleményetek?
■ ■■ ■bocsánat, a hatalmas csúszás miatt Embarassed love■ ■credit



avatar
Tanárok
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
180
● ● karakter arca :
Clémence Poésy


✥ Szeretettel Théodore J. Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Hétf. Dec. 25, 2017 2:29 pm

Léah, Serge & Théo

Megtanultam, mikor kell befogni a számat, úgyhogy a felmerülő kérdést, hogy mégis hogyan fog Léah beleférni az esküvői ruhájába gyerekkel a hasában, lenyelem szépen. Ha a húgomból indulok ki, az emberek - főleg a nők - meglehetősen idegessé válnak, ha arról kérdezik őket, beleférnek-e majd a ruhájukba. Pedig egyszerű, technikai érdeklődés ez, hogy mégis hogyan tervezi kivitelezni... Mindegy, lenyelem, bár látszólag feleslegesen, mert Léah máris elkezd az alakjával viccelődni, én meg összezavarodom, hogy most szabad-e nevetni, vagy ez olyan vicc, amit komolyan kell venni. Végül megadom magam férfiúi egyszerűségemnek és nevetek, mert a hasonlat a hőlégballonról tényleg viccesre sikeredett.
- Pocakkal vagy sem, gyönyörű leszel. A hasad amúgy is valami jó dolgot jelképez... Úgy értem, ránézel és tudni fogod, hogy nem a muffinoktól kerekedtél ki, hanem egy gyerektől. Ez azért jó, nem? - fogalmam sincs, mennyire vagyok jó egy terhes nő vigasztalásában, mivel az én langaléta termetemmel sosem kellett a pocakosodástól tartanom. A téma szerencsére elterelődik valami egészen másra, és végre megnyugtatnak, hogy nincs nagy baj, legalábbis nem méretben, hanem mennyiségben kell mérni... Dupla. Te jó ég, dupla! Az izgatottság pillanatok alatt úrrá lesz rajtam, ahogy belegondolok, mi mindent jelent az, hogy ikreket várnak. Sosem voltak még ikrek a családban... Dupla játékok, dupla szeretgetés, dupla szülinap, dupla mindenből. Ez annyira menő!
- Á, csak vicceltem, vicc volt... - nyugtatgatom meg Léaht a névválasztást illetően, és míg átölelem, a válla felett eltátogom a bátyámnak: most miért, mi baja vele? Habár így, hogy ketten vannak, ráadásul egy fiú meg egy lány, nem kell eltemetnem a kis Théo lehetőségét sem... A kezembe nyomott képet kezdem el nézegetni, míg magyaráznak. Kell néhány pillanat, hogy felismerjem, a sok szürke paca közül melyik mit szimbolizál.
- Magvas gondolat... Bízd rám a festékeket - Mégsem születhetnek az ikrek egy akármilyen falú szobába! A szülők hadd örvendezzenek csak azon, ami a szobán belül van, mi, rokonok, meg majd gondoskodunk a falakról. A világ legszebb gyerekszobája máris a szemem előtt lebeg.
- Ó, már gyorstárcsázóra is teheted a számom! - nyugtatom meg fülig érő mosollyal mindkettejüket, habár a pelenkázás gondolatára kissé megrezzenek. Tizenéve pelenkáztam utoljára; megveszek én nekik bármit, csak a közelébe ne kelljen mennem, amikor akcióba lendülnek a bébik... A figyelmem visszakalandozik a képre, a két kis foltra a nagy sötét pacában, és igyekszem leplezni, hogy elérzékenyültem. Annyira édesek!
- Remekül hangzik! Elmenjünk ünnepelni valahova, vagy elkényeztettek a házi koszttal? - Bármelyik megoldás jó, természetesen én fizetek, ha étterembe megyünk, ha pedig hízlalnának egy kicsit Léah csodás főztjével, arra bármikor vevő vagyok. Viszont a képet még nem adom vissza, tudom, hogy nem tarthatom meg, ezért jó alaposan megnézem magamnak, hogy minden egyes részletét az emlékezetembe zárhassam.
- Egek, micsoda meglepetés! Alig várom, hogy megszülessenek! Mikorra várjátok őket? - Az izgatottságom valódi, úgy érzem, mintha az a kilenc hónap soha az életben nem telne le. Végül rászánom magam és visszaadom a képet Serge-nek.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
200
● ● karakter arca :
matthew daddario


✥ Szeretettel Serge Dubois tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Szomb. Jan. 06, 2018 2:53 pm



Théodore, Léah & Serge


Öltözet

Már megint malacságokat beszél. Esküvő szülés előtt, vagy után. Nem mindegy. Én már annak is örülök, hogy igent mondott nekem, majd újra az oltár előtt kell majd. De ha neki az kényelmesebb hogy mostanában tartsuk, akkor akképp lesz.
- Théo-nak igaza van. - nézek egyikről a másikra, de tényleg igaza van, aki tudja az tudja, a másik meg maradjon csendben.
- Te így vagy gyönyörű. Ha még nagyobb pocakod lesz, hát kit érdekel? Te vagy a leggyönyörűbb nő az életemben. - meg az egyetlen ugyebár.
A névválasztásra már nem tudok mit szólni csak felvont szemöldökkel figyelem a reakciókat és csak mosolygok magamban, hogy ez a név egyikőnknek sem fog tetszeni. De Théo békülő tipus, most is azon van, hogy megbékítse Léaht, szájáról hamar olvasok. Lassan megingatom a fejem egy enyhe mosoly keretében és mindkettőre rálesek. Főleg mikor az ikrekről beszélünk. Lesz ám zenebona idehaza. Théo-t fürkészem, döbbent arckifejezését és megmosolyogtat, mennyire is lesúlytotta a hír. főleg hogy az unokaöccsét is megkapta. A képet nézve én is elérzékenyülnék, vagyis elérzékenyültem, mikor láttam őket az ultrahangon, de most az öcsémet nézve… Érzékeny pont ez mindőnknek nem igaz? De legalább saját gyerek és mindenki tudni fog róla. Anyáék örülni fognak nekik.
- Léah melyik legyen? Itthoni vagy éttermi? – pillantok a mennyasszonyomra, majd újra Théo-ra pillantok.
- A doki szerint március eleje lesz. - bólogatok is közben, majd elveszem a képet, amit nyújt. - De koraszülés gyanúja áll fent, mivel ugye ketten vannak. Ehhez a részéhez annyira nem értek, meg nem is figyeltem rá annyira, elvoltam foglalva az ultrahanggal. Meg azzal, hogy ketten vannak. - visszahelyezem a képet a helyére, de az öcsémre kacsintok. - A következő ultrahangos kép már neked is lesz, nem csak anyáéknak meg nekünk. - veheti ezt ígéretnek, főleg hogy ha majd sűrűbben járunk majd a dokihoz, akkor minden alkalomnál kérünk fotót és majd videót is, ha úgy adódik.
- Ki mit szeretne enni amúgy? - teszem fel a kérdést, mert ha úgy adódik, akkor elviszem étterembe őket. Ott meg agyalhatunk a többin is akár.




avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
147
● ● karakter arca :
Garrett Hedlund


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 •• Csüt. Feb. 01, 2018 9:36 am

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
● ● Posztok száma :
2167
● ● Keresem :
my babes
● ● karakter arca :
I'm faceless


✥ Szeretettel Ajánlott tartalom tollából
Témanyitás ✥ Re: Vendégszoba #1 ••

Tell me your secrets

Vendégszoba #1
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Vendégszoba
» Vendéglista
» Vendéglista
» Vámpír vendégház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Lakónegyed :: Kertváros :: Serge Dubois háza-