Dominique Léah Lefevre
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Dominique Léah Lefevre •• Vas. Júl. 30, 2017 5:38 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Dominique!

Igazán gyönyörű nevet választottál magadnak, ahogyan annak is örülök, hogy ilyen hamar elkelt Serge ötlete és biztos vagyok abban, hogy sok remek játékotok lesz. Ugyanakkor amellett se siklanék el, hogy gyönyörű avatart választottál magadnak, tökéletesen illik a karakteredhez. edi

Ritka az, amikor árvaházba került karakterről olvashatok, ami egyszerre szomorú, de valahogy a te történetedben nem éreztem azt, hogy ez akkora tragédia lett. Sőt, mintha a karaktered képes lenne minden helyzetben – már gyerekorátor kezdve – meglátni a jót mindenben és megpróbálni élvezni az életet. Ez pedig nekem nagyon tetszik a történetedben. edi Érdekes volt olvasni azt is, hogy vélhetően milyen okból fogadtak végül örökbe, de biztos vagyok abban, hogy szeretet téged, még ha nem is mondta, hiszen biztatót téged is, hogy ha felnősz, akkor vidd valamire. Az pedig, hogy mi is a foglalkozásod számomra extrán tetszik, mert mindig is imádtam a történelmet és a soraidat olvasva biztos vagyok abban, hogy a diákok szeretik hallani a múltról szóló történeteket. woo Kíváncsi vagyok arra, hogy Serge-vel milyen bonyodalmakon kell majd átverekednetek magatokat, miként fogtok egymás mellett a későbbiekben is kitartani, hiszen megannyi lehetőség van ebben a párosban is és igazán aranyos volt olvasni, hogy miként is ismerkedtetek meg. edi A végén lévő felsorolás pedig igazán egyedi volt, ilyet se nagyon láttam még, hiszen egészen jól kibővítette ez a pár sor is még az et-det, meg mit érdemes tudni a karakteredről. edi

Nem is szeretnélek tovább feltartani, mert biztosan nagyon várnak már téged. Hess foglalózni, majd pedig meghódítani a játékteret! Jó szórakozást kívánok! lufi




Hope is a small word with a big meaning but it's a reason to live.
And we need a reason
avatar
Elit
Tell me your secrets
610
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Dominique Léah Dubois tollából
Témanyitás ✥ Dominique Léah Lefevre •• Vas. Júl. 30, 2017 4:13 pm

Dominique Léah Lefevre
Az élet csupán egy nagyon hosszú hullámvasút.

általános jegyzet
» Anyja neve: Ismeretlen  
» Apja neve: Ismeretlen  
» Testvérek: Ismeretlen
» Egyébb hozzátartozók: Florentina Mouire nevelőszülő ( + ) és a nagy Ő:  Serge   Dubois.

Soha nem adatott meg nekem, hogy normális körülmények között szerető családban nőjek fel. A szüleim elhagytak még amikor megszülettem, azóta semmit nem tudok róluk. Kamaszkoromban próbáltam kideríteni, hogy kik voltak ők és miért hagytak el,
de nem sikerült kinyomoznom senkit. Hogy van-e harag bennem? Hogy gyűlölölöm-e őket amiért eltaszítottak maguktól? Hogy esélyt sem adtak arra hogy megismerjenek? Igen. Úgy kellett felnőnöm, hogy nem tapasztalhattam meg igazán milyen a család szeretete, milyen esténként anyához bújni. Milyen lehet apával játszani, testvérekkel felnőni. Nem voltak ott amikor iskolába mentem, nem vígasztaltak amikor elestem és felhorzsoltam a térdem. Nem ápoltak amikor betegen feküdtem az ágyban. Nem segítettek kiheverni az első szerelmi csalódást. Tinédzserként minden kérdésemre választ szerettem volna kapni, mindent megtettem volna azért, hogy lássam melyikük csillogó szemét örököltem. Mostmár nem érdekelnek, felnőttem és megtanultam a saját lábamon megállni. Florentina 7 évesen vett magához és a maga módján szeretett. Gondoskodott rólam, felnevelt és tanácsokkal látott el. Távolságtatrtása a hűvössége viszont soha nem tudta átszakítani a gátat amit árvaságom okozott bennem. Nem sokkal a huszadik születésnapom után agyvérzést kapott és nem ébredt fel a kómából. Serge hozott fényt az életembe, szinte szerelem volt első látásra. Mellette tanultam meg önfeledten nevetni és boldog lenni. Az ő szeretete lobbantotta lángra a szívem élő elfeledett érzelmeket. Boldog vagyok vele, bár néha vannak veszekedések, néha nem értünk egyet dolgokban, de tudom, hogy rá mindig számíthatok. Ott van ha szükségem van rá, ahogyan én is mindig mellette állok, ameddig csak szeretné.
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs
» Születési idő: 1989. november. 22 
» Mikor érkezett a városba: Itt születtem

Domi
Clémence Poésy
28
Oktatás, történelem szakos tanár

Ha meg kellene írnom életem történetét akkor minden bizonnyal azzal a nappal kezdeném amikor szülőanyám az árvahát lépcsőjén hagyott egy pokrócba csavarva. Csupán egy levél volt mellettem, amit apró kezeimmel görcsösen szorongattam, miközben felsírtam Párizs utcáját. A papíron egy tömör mondat állt, amiben kusza betűkkel ennyi állt. "a kislány neve Dominique". Ennyi. Ennyi amit valaha a szüleimtől kaptam. Az életemet és a Dominique nevet. Az otthonban szeretettel de szigorral neveltek minket. Szegényes körülmények között cseperedtünk, barátságok születtek. Sosem kérdeztem, hogy miért vagyok ott, vagy hogy ki az anyukám. Természetes volt, hogy mindannyian együtt élünk. Tanítgattak minket, próbáltak kellő figyelmet fordítani mindannyiunkra. Nem is tudom hogyan írhatnám le azt az időszakot. A magam módján boldog voltam, természetes és örökmozgó. Már akkor sem lehetett eltántorítani attól amit a fejembe vettem. Kitartó kislány voltam.
Aztán ahogy teltek az évek egyre kíváncsibb lettem és minden érdekelt. Ekkor fedeztem fel először a zene szépségét, ami azóta is teljesen lebilincsel. Hamar összebarátkoztam a lányokkal és minden alkalommal megviselt, amikor valakit elvittek és soha többé nem jött vissza. Tudtam, hogy a lehető legjobb dolog történik velük, én is csak arra vágytam, hogy valaki meglátogasson és örökre magával vigyen aboldogság földjére. Tudtam, de mégis nehezen visltem ahogy a barátaim szép lassan eltűntek mellőlem, hogy megtapasztalják milyen a család.
Egy szép nyári napon került rám a sor. Egy közel a negyvenes éveihez járó nő vett magához. Egyedül élt, és szüksége volt segítségre és valakire akivel unalmas estéit átbeszélgetheti. Azt hiszem szeretett. Sosem mondta ki, nem beszéltük ilyesmiről, de éreztem. Azt akarta, hogy tanuljak, hogy vigyem valamire, hogy majd felnőtt koromra boldog és kiegyensúlyozott életem legyen. Tanultam. Minden nap fejlesztettem magam, nem akartam csalódást okozni nekem. Megtanultam zongorászni, szabadidőmben pedig festegettem. A történelem állt mindig is legközlebb hozzám, szerettem elveszni a régmúlt idők emlékében, felidézni és átélni a történelem jelentős eseményeit. A zene egy másik világba repített, ahol nem létezik fájdalom csak az örökös boldogság. A zongora lett a legjobb barátom. A paletta és az ecsetek pedig kikapcsoltak, a festészet által másképp  látom a világot. A társadalomtól egy kicsit elzárkózva ugyan, de mégis boldogságban nőttem fel. Célja volt az életemnek és mindent megtettem azért, hogy elérjem. A szemem előtt a boldogság és a teljes élet gondolata lebegett.
Igen, hatalmas tragédia volt amikor Flore-t is elveszítettem. Magányosnak és céltalannak éreztem magam. De nem engedthettem, hogy a gyász felemésszen, friss diplomásként gondolnom kellett a gyerekekre akiket oktattam. Szeretettel és jókedvvel lehet a tudást becsempészni az életükbe, nem engedhettem utat a fájdalomnak. Túlléptem rajta, mint még annyi minden az életben és csakis arra összpontosítottam, hogy célja van az életemnek.
Hosszú évekkel később pedig fellbukkant az életemben Ő. Olyan vártalanul, hogy nem is tudtam felkészülni rá. Osztálykirándulásról hazaérve a reptéren egy suhanc lerántotta a vállamról a táskámat és elszaladt vele. A sors kifürkészhetetlen, Serge pont ott volt és visszaszerezte a táskámat. Hálás voltam neki, akkor még nem is sejtettem, hogy milyen fontos szerepet kap majd az életemben.
Ő lett az, aki szerelmet, boldogságot, felforrósított éjszakákat adott nekem. Aki megmutatta, hogy milyen is az igazi élet. Kalndokkal, veszekedésekkel, de szenvedéllyel és szerelemmel is. Megmutatta, hogy értékes vagyok, hogy nem kell félnem az élettől, addig nem, amíg ő ott van velem. Észrevétlenül repült el ez a két és fél év, és bár néha az élet akadályokat görgetett elénk mégis sikerült átlépnünk rajta. Igen, fontos nekem, és igen szeretem. Készen állok arra, hogy egy újabb szintre emeljük a kapcsolatunkat és megmutassuk a világnak, hogy semmi sem lehetetlen.
Ami kimaradt:
* négy nyelven beszélek: francia, angol, spanyol és német
* szeretem a esőt és frissen nyírt fű illatát
* inkább cicás mint kutyás, de egy nyuszikát is elfogadnék
* nem erősségem a matematika
* szeretek sétálni a természetben
* imádom a hóesét
* nincs jogosítványom
* utálom a vihart
* néha a kelleténél is gyorsabb eljár a szám
* nem szeretem a pókokat sem az egyéb csúszómászó állatokat.


Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
itt voltam  || Keresett is saját is
avatar
Tanárok
Tell me your secrets
151
● ● Posztok száma :
Clémence Poésy
● ● karakter arca :

Dominique Léah Lefevre
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-