Le Champo mozi
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

Today at 10:41 am
Yesterday at 10:04 pm
Yesterday at 8:54 pm
Yesterday at 8:37 pm
Yesterday at 8:37 pm
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Okt. 17, 2017 9:10 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Le Champo mozi •• Hétf. Júl. 31, 2017 5:13 pm

Forrás: google


Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 12:34 pm

Pandora && Thierry
Nem kedvelem a művészfilmeket, de akad közöttük azért egy vagy kettő egészen vállalható. Kijőve a moziteremből nem vagyok csalódott vagy dühös és nem is szégyellem magam, ami egyet jelent azzal, hogy nem volt kár a nevemet adni a filmzenéhez. Volt már arra példa, hogy legszívesebben visszaszívtam volna a dal minden sorát, mert annyira elborult majomkodás volt az egész alkotás. Ez egészen elviselhető lett, egyszer megnézhető, de nem kolosszális ökörség.
Belenyúlok az ingzsebembe, hogy kivegyem onnan a jegyet, amit fél kézzel beleügyeskedtem --beleügyeskedtettem a csinos hölggyel, aki a jegyet érvényesítette, ez a helyesebb és pontosabb kifejezés-- akkor, amikor pattogatott kukoricával meg kólával megrakva átléptem a jegyellenőrzési pontot, s kihajítom a szemetesbe a kiürült popcornos és kólás papírral együtt.
Szánalmas dolog egyedül moziba járni, tudom. A zsebemben megrezdülő telefont előhalászva, a kijelzőjén megjelenő széles vigyort látva még szánalmasabbnak tűnik. Csak most jut eszembe, hogy Roxienak ígértem ezt a romantikus maszlagot. Tud a kölyök időzíteni, az szent.
- Hello Kismacs, mi a pálya? Nem zavarsz - szólok bele könnyed egyszerűséggel, magamban nyugtázva, hogy muszáj leszek másodszor is megnézni ezt a vackerát. - Éppen a melóba tartok, hát te? - terelem a témát minél messzebbre attól, hogy eljussunk oda hogy megkérdezze merre is vagyok. A munkaidőm legalább kötetlen s tudják hogy elég változatos időkben jut eszembe dolgozni. Anya mindig mondja, hogy csinálhatnám otthon is, még ennyi év után se értette meg, hogy a stúdió nekem ihletet ad és egyébként fel is szabadít az emlékek és a rossz érzések súlya alól.
- Szent szar! Bocsánat - nyúlok reflexből két kézzel azután, akit fellöktem az imént, hadd tartsam meg ha dőlni kívánna. A telefont elejtem így, de annyi baj legyen. Legalább ideje lenne felnézzek, hogy kit is taroltam le a mozi előtt az utcán, ha már az előbb nem voltam elég szemes. Roxanne meg csak hadd kiabáljon a vonal túloldalán. A jelenet felettébb szórakoztatni fogja majd, ha rendesen elmesélem neki.
■ ■  Remélem nem bánod, hogy picit belenyúltam a színekbe. ■ ■credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 1:46 pm

Thierry && Panda
Sietve pillantottam az órámra, de még volt félórám, hogy zárás előtt elérjem a boltot.  Marie-Claude-nek néztem ki egy régies könyvet, amit már csak ebben az antikváriumban lehet kapni, de persze pont ma nem tudtam elindulni bentről se időben egy kisebb egyeztetés miatt, viszont szükségem volt arra a könyvre és remélhetőleg még azelőtt, hogy az ég is leszakadna. Egy kisebb sóhaj keretében pillantottam fel az égre, hiszen egyre inkább gyülekeztek a sötét felhők és persze most hagytam a kocsit a munkahelyemnél, mert úgy voltam vele gyalog is gyorsabban megjárom, mint a belvároson át kocsival menni munkaidő után. Kész őrültség lett volna, de akkor is kell az a könyv. A testvérem lányát szerettem volna meglepni, amikor legközelebb megyek. Igaz, nem a vérszerinti lánya, és ő nem is a testvérem valójában, vagyis egy bonyolult. Így jár az ember, ha egy idegen testben tér magához és belecsöppen egy családba, ami egyszerre fura és ijesztő is. Még sokszor ennyi idő után. Igazából olykor úgy érzem, hogy a Fournier nem is egy család, hanem idegenek gyülekezete. Sietve kerültem ki egy pár és közben azon is gondolkoztam, hogy talán még se kellene annyira sietnem. Egy hangyányit talán fohászkodtam azért, hogy történjen valami csoda és vagy kapjon el az eső, vagy valami csoda folytán valaki feltartson, mert semmi kedvem nem volt „apám” újabb vacsorapartijához. Mintha egy élő múzeumba csöppennék és egyike lennék a kirakati bábuknak.  Nem akartam az lenni, nem véletlen szerveztem mindig valami tárgyalást arra az estére, amikor ilyen volt, de most nem jött össze.
Pontosan tudtam, hogy a Le Champo mozinál kell befordulni az antikváriumhoz, hiszen többször jártam már én is itt. Szeretem a régi könyveket, hiszen mindegyiknek olykor története van, főleg, amikor egy-egy kézzel írt jegyzetet is talál benne az ember. Újabb pillantást vetettem az órámra, mintha tényleg attól tartanék, hogy pont az orrom előtt fogják bezárni a boltot, amikor egyszer csak valaki hirtelen nekem jött. Egy kisebb apró sikoly is kiszalad az ajkaimon, ahogyan a gravitáció kezd nyerésre állni, de szerencsére elkap, mielőtt a szoknyás incidenst követően most ezzel kerülnék a címlapokra, ahova csöppet se vágyom. Sietve kapaszkodok a karjaiba, hogy véletlenül se ejtsen le. Mostanában már így is több balesetet szenvedtem el, mint kellene.
- Semmi baj, én…. – kezdenék bele, de aztán megpillantom, hogy kinek a karjaiba is zuhantam véletlenül és mielőtt a nyelvemre haraphatnék megszólalok. – Thie? – bukik ki úgy az ajkaimon, ahogyan egykoron is tettem. Könnyedén és természetesen eme "becenév". Csak akkor még Jasmine Fisherként ismertek az emberek, angyali fürtökkel és tengerre emlékeztető szempárral. Megköszörülöm a torkomat. – Mármint Thierry, ha nem tévedek. – vágok sietve egy barátságos mosolyt, mert ahogyan másoknak is csak egy idegen vagyok, úgy számára is csak az leszek. Még annyira se „ismerős”, mint hajdanán voltam. – Sajnálom, én nem figyeltem és köszönöm, hogy elkapott! – toldom meg, mielőtt túlzottan elkezdhetne gondolkozni azon a megszólításon, ami az első sokkban kicsúszott ajkaim között. Közben pedig talán sikerült is végre a saját lábaimon állni és neki elengedni. „Nyugi, ő egy idegent lát. Számára is csak Pandora Fournier a mágnás lánya vagy. Tuti nem sejt semmit se!” mantráztam magamban, miközben próbáltam legyőzni a zavaromat is, vagy éppen azt, hogy zavaromban még több olyan dolgot ejtsek ki ajkaim között, amit nem is tudhatnék.


■ ■ Dehogy baj, nyugodtan!  Remélem tetszeni fog. edi És bocsi a "becenév" miatt, viszont azt rád bízom, hogy utáltad-e, vagy nem, ha így hívtalak. doboz  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 2:09 pm

Pandora && Thierry
Erősen fogok rá a nő felkarjára, s csak akkor lazítok a szorításon, amikor már biztos vagyok abban, hogy nem esik el. Úgy állítom egyenesbe, mint ahogy egy babát igazítanék meg a húgom barbieházában. A párhuzam annak ellenére mosolyt csal arcomra, hogy a helyzeten nincs semmi nevetnivaló. Roxie és a játékai, amire rákényszerített minket fiúkat. Sose fogom elfelejteni.
Nem ismerősek a vonásai, bár talán némi bulvár azért bekúszik lelki szemeim elé. Anya mániája a szennysajtó, én csak akkor találkozom vele, ha nagyon unom már hallgatni náluk a hegyi beszédet és úgy kell tennem menekülésként, mintha bele lennék merülve az első kezem ügyébe akadó olvasmányba.
Lehajolni készülök a telefonomért, a mozdulat felénél kap el a becenév, amit évek óta nem hallottam már. Senkitől.
Az még csak egy dolog, hogy felismer. Szokott ilyen történni velem, bár nem gyakran. Az arc a szerzőpárosunkban nem annyira én vagyok, mint a legjobb barátom, bár volt már, hogy ennek ellenére együtt kellett megjelenjünk valahol. Ha híresebbek lennénk, akkor kevésbé csodálkoznék most.
- Nem téved - emelkedem fel, hogy röviden a fülemhez emelve a telefont jelezzem a húgomnak, hogy a hívás nem alkalmas és kinyomjam a készüléket mielőtt a zsebembe rejteném azt. - Találkoztunk már valamikor?
Kínos vagy nem, nem emlékszem rá. A becenévre viszont annál inkább és arra is, hogy mennyire selymes volt a hangja rendőrsége ellenére, s mennyit ugrattam ezzel éppen úgy, ahogy mások a hajszínével. De ez a nő itt nem Jasmine, nyomaiban sem ő. Furcsa színezetet ad hát az elszólt becenévnek a számomra idegen hang és meg kell hagyni, kíváncsivá is tesz nagyon. Még akkor is, ha nem ez a nőtípus az elsődleges zsánerem.
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Megtudhatom a nevét? Nem szeretem, hogyha egy hölgy az adósom, márpedig ön tudja a nevemet, szóval tartozik nekem a magácskáéval - kacsintok rá a könnyedség álcája mögé húzódva. Félreterelem bizalmaskodó mozdulattal a bejárat elől, el akarva kerülni azt, hogy más is bevarrva tárolja a szemét, ahogy én tettem az előbb, s legyalulja a kettősünket.


■ ■  Nem ettem japán mágnesvasutat, de ezt muszáj volt most rögtön. ■ ■credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 2:36 pm

Thierry && Panda
„Csak ne csinálj több ostobaságot és akkor nem lesz baj!” mantrázom magam, miközben sikerül megtalálni az egyensúlyomat is újra a saját lábaimon állni. Sietve igazítom meg a kicsit feljebb csúszott szoknyámat, majd pedig a táskám pántját a vállaimon, mondhatni apró pótcselekvések, mielőtt még több őrültséget tennék és elérném azt, hogy életemben elmondja azt, hogy nem Pandora Fournier vagyok és megkockáztassam azt, hogy bezárjanak valahova. Nem, nem kavarhatom meg a múltat senkinél se. Talán ennek a találkozásnak se kellett volna sose megtörténnie, ahogyan Maisie-t se kellett volna felkeresnem. Lehet, hogy minden lépés egy kisebb ballépés ilyen téren? Két év, vagyis kicsit több, mint két éve másnak az életét élem és megfogadtam azt, hogy megtartom a két lépést mindenkitől, erre pont bele botlok a múltam egyik „árnyába” is. Csak tudnám miért űzi velem ezt az élet.
Amikor viszont meglátom, hogy a telefonjába sietve köszönöm el valakitől, vagy ha kiderült, hogy kitől, akkor volt legalább esélyem arra, hogy tudjam a testvérétől.
- Miattam nee…. – kezdenék bele, mielőtt még elköszönhetne, de már elkésem. – Nem akartam semmit se megzavarni és tényleg nem kellett volna miattam leraknia. – aww, csak remélni tudom, hogy nem a becenév miatt történik ez az egész. Miért nem tudunk néha falat emelni a szánk és az agyunk közé? Miért mondjuk ki a kisebb sokkok közepette azt, ami elsőre eszünkbe jut? – Nem, nem hiszem. Arra biztosan emlékeznék. – felelem talán túl gyorsan is, mint aki éppen valamit titkol, vagy csak menekülne ebből a helyzetből, bár igazából utóbbi is azt sejteti, hogy valamit titkolok. És vélhetően ez neki is fel fog tűnni. „Gyerünk, ez semmiben se másabb, mint amikor az egykori legjobb barátnődet kerested fel!” De másabb, arra fel tudtam készülni, erre nem…
- Az adósa lennék? – kuncogom el magam és még kicsit megrázom a fejemet is. Hasonló párbeszédhez már volt szerencsém vele és hasonló volt akkor is a reakcióm. Felvonom picit a szemöldökömet, majd a kezemet nyújtom neki, miután a bejárattól kicsit „félretessékelt”. Habozok, de végül megszólalok. – Pandora – és szerencsémre jó nevet is mondok. „Gyerünk, csak így tovább! Nem lesz itt semmi gond!” – Most már akkor kvittek vagyunk, és tényleg nem akarom feltartani se, biztosan fontos lehetett az a hívás. Remélem marandó károkat se okoztam semmiben se az ütközéssel.  – vélhetően most is azzal foglalkozna, ha ostoba módon nem egy általam kapott néven szólítom meg. Az utóbbit meg inkább a telefonjára értettem, mert azt se akarom, hogy miattam esetleg újat kelljen venni. Vélhetően mind a ketten vétkesek vagyunk a koccanásban, pedig ha meglátom, akkor  tuti átmentem volna az utca túloldalára, vagy csak inkább visszafordultam volna, hogy totálisan láthatatlan lehessek. Ehelyett inkább egyenesen neki sétáltam!


■ ■ Akkor biztosan te lettél Flash. Razz Remélem tetszeni fog. edi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 7:18 pm

Pandora && Thierry
Vak volnék nem észrevenni a szoknyaigazgatást. Meg is nézem magamnak, mert azért van a szemem, hogy használjam. Nem vagyok pimasz vagy túlságosan tolakodó, de nem véletlenül sült már az arcomra a túl kíváncsi pofonbélyeg sokszor. Örüljünk, hogy a hümmögés, vagy a rókavigyor elmarad.
- Nem ügy, a húgom tud várni. Úgyis ideje volt letennem, mert nem akartam lebukni, hogy nélküle néztem meg a filmet. Higgye el, nem akarta volna hallani azt a sipákolást - fintoromat nem nyomom el, a családi civódáshoz ez mindenki előtt hozzátartozik. Minek kéne szégyelljem? Szeretem a testvéreimet, de előttük is bezárkóztam, amikor Yolene és Gaspard meghaltak. Nem bírnám ki, ha megint úgy kellene érezzem magam, mint fogadva azt a végzetes hívást. És most komolyan? Melyik férfivel nem esik meg, hogy elfelejtkezik a húga kéréséről egy romantikus töltelékfilmet illetően?
- De a nevemet azért tudja. Honnan is? - felvont szemöldököm már majdnem leugrik a hajas fejbőröm magasságában a homlokomról. Nagyon nem finom az illata ennek a történetnek, hiszen azt mondta, hogy Thie. Ez azon túl, hogy őrültséggel határos módon Jasminet juttatta eszembe, még ráadásul egyértelműen azt feltételezi, hogy tudja a nevem. El is mondta utána. Márpedig akkor ismernie kell. Vagy csak a bulvárból ilyen tájékozott, abból a maroknyi cikkből, ahol az én nevem is említik A. mellett? Nem adom a szájába a szavakat, mossa csak ki magát abból, amibe keveredett. Élvezettel hallgatom.
- Csak addig, amíg meg nem kínál a becses nevével - kacsintok rá. És lám, nem is soká kell várakozzam arra, hogy kimondja. Pandora, mint a szelencés csaj a mitológiából. Szép név, de nem illik hozzá. Ahogy anyában sincs semmi Zeninás. - Örvendek a szerencsének, kedves Dora - rövidítek, mert szeretek beceneveket osztani és egyébként is riposzt. Még mindig nem tudtam napirendre térni a Thie felett. Kezet is rázok vele. Annyira nem vagyok úriember, hogy kézcsókkal illessem. Még szerencse, hogy egy tetovált művésztől el se várják az ilyen formaságokat. - Öreg vacak, még Noé hajigálta ki a bárkájából, nem árt neki a tornádó se - túlzom el a telefonom alapállapotát legyintve. - Merre tart? Ha már így összesodródtunk, arra gondoltam, hogy elkísérhetném.
Ha nincs ellenére. Ha van, majd szól. A piaci légy szindrómában gyerekkorom óta "szenvedek".

■ ■  +10 év ide vagy oda, mit számít? Laughing Flash Elek neked szívesen. Cool ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 7:54 pm

Thierry && Panda
Rég el kellett volna sétálnom és nem leállni vele beszélgetni, ahogyan az is kész őrültség volt, hogy felkerestem Maisiet, azt a személyt, aki nem csak a legjobb barátom volt, hanem olyan, mintha a testvérem lenne. Régebben sose adatott meg az, hogy testvérem legyen, de ő az volt. Ismert minden apró titkomat, de ahogyan az előttem álló férfi szemeiben is csak egy idegen voltam, úgy Maisienél is, hiszen Jasmine Fisher halott volt. Talán tényleg ostobaság volt, hogy a múltamban fontos szerepeket játszószemélyeket felkutattam, hiszen mégis mit adhatok? Barátságot? Segítséget? Még talán azokat se, hiszen egy hazugság mindig is ott lesz, még pedig az, hogy nem Pandora vagyok, hanem Jasmine. Az, akit eltemettek, aki miatt egy kisebb tátongó űrt hagytam a testvérem, Maisie szívében is… És ő? Nála igazából fogalmam sem volt, hogy mi a helyzet, de azt tudtam, hogy több elszólást nem engedhetek meg. Nem jöhet rá, hogy Jas vagyok, ahogyan senki se. Új esély, amit nem kértem és amely vélhetően rideg és magányos is ugyanakkor. Bárcsak ne kaptam volna egy esélyt, egy olyan esélyt, amit nem kértem…
Arra pedig, hogy nem ügy, csak sietve bólintottam egy aprót, hiszen felesleges lett volna bármit is mondanom. Legalább a gondolataim örvényéből kiszakított, miközben a jól ismert maszkot magamra öltöttem, mintha semmi se tudna fájni már és tényleg csak egy idegen állna előttem.
- A filmek végén is megjelenik a neve, ott van a bulvár is. Így nem értem, hogy miért is lenne annyira meglepő, hogy ismerem a nevét. Másrészt meg sok zeneszerző kulturális lapokba belekerül, ha éppen egy filmhez tartozó zenéről írnak. – felem teljesen hétköznapi hangon és még az arcom se rezdül. Hazugság az, amiben élek és vélhetően örökké élnem kell. Egy titok, amire talán sose derülhet fényt, mert mit érnék el? Vélhetően semmit se, akik egykoron ismertek, azok se tudnának már ugyanúgy tekinteni rám, mint egykoron tették. Más külső, más kisugárzás vélhetően, vagy éppen csak előítélet a családom miatt és a hajdani Pandora viselkedés miatt. A mese pedig pontosan tudtam, hogy hihetőnek tűnik, hiszen aki olvas ilyen dolgokat, azok ismerhetik ezt a nevet, még ha én őt máshonnan is ismertem, s kicsit talán jobban, mint egy idegen, akivel éppen összeütközik.
- Ha mindenképpen becézni szeretne, akkor inkább Panda, ha kérhetem. – tudom, milyen név ez? De ha már Pandora névvel kell együtt élnem, akkor legalább hadd válogathassam meg azt, hogy milyen becézést is szeretek, ha már semmi mást nem válogathattam meg, csak el kellett fogadnom és minden nap egy harcot kell vívnom magammal.
- A közeli antikváriumba siettem, de nem kizárt, hogy már elkésem. Pár háztömbre van innen. – mutattam a megfelelő utca irányába, majd lassan el is indultam, miközben az ég dörgött egyet, de egyelőre még mindig nem esett egy csepp se. – Hmm, csak nem azt a filmet nézte meg nélküle, aminek a zenéjéhez köze van? – lehet tévedek, de a művészlelkek képesek rá. Így egy tippnek megteszi, legalább addig is semleges témáról van szó és nem kell attól tartanom, hogy elszólom magam.  

■ ■ Remélem jó lesz. lufi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 8:27 pm

Pandora && Thierry
- Meglep, hogy van akinek éppen az én képesebbik felem marad meg. A név még csak hagyján, azt jószerével mindenhol kiírják, így igaz. De nem szeretem a fotózásokat. Az alktópárosunkban nem én vagyok a nagyobb páva, ám kegyednek akkor kifejezetten jó a memóriája, hogyha megjegyezte azt a pár cikkbeli képet, amit előkaptak rólam. Félnem kellene a rajongóktól? - vigyorgok rá, mint tejbe mártott tök. - Szereti lapozgatni a bulvársajtót? Egye kutya, ha már így ebbe belekeveredtünk, én is megkérdezek valamit - vezetem fel azt, hogy mit is akarok. Csak nem hagy nyugodni a talánőtláttamanyámújságjában történet. - Láthattam már újságban a csinos pofiját? - vagy mását. De illetlenség lenne ezt kérdezni. A végén még azt hinné, hogy pornósnak nézem, pedig ez még tőlem is távol áll.
Megütközöm azon, amilyen becenevet kitalál magának. Elkerekedett szemeimről és furcsán fodrozódó orrbőrömről lesír, hogy nem nyűgözött le vele.
- Randa, nagy ázsiai medve fekete táskákkal a szeme alatt? Szent szar! Inkább nem - hárítom el a felajánlást, s mondok le ezúton mind a Doráról, mint a mackópajtiból szerezményezett becenévről. Mégis jó lesz nekem az a Pandora. - Egyébként honnan jött, ha meg nem sértem? - már a becenév, bár így konkretizálás nélkül lehet, hogy nem lesz számára egyértelmű mit is akarok megtudni.
- Megszaporázhatjuk, ha gondolod - csúszik ki a tegezés a számon. Nem kérem fel arra, hogy tegeződhessünk, neki kéne ajánlania, de vissza sem szívom azért. Csak folytatom, mintha az elszólás meg se történt volna. És mivel tudom, hogy merre van az emlegetett antikvárium --azért olyan sok nincs a közelben, hogy nagyot tévedjek-- el is indulok, hátha veszi az adást és jön velem. Ő siet, nem én. - Pont ez volt az oka annak,  hogy megnéztem - bólintok válaszul. - Mindent megnézek, aminek a zenéjéhez közöm van. Néha kifejezetten mazoizmusnak tűnik utólag, de általában szórakoztató. ezek az én egyedül mozizásaim. Csak most egybe vágott a képlet azzal, hogy a húgomat éppen ez a film érdekelte, hát elígértem neki, amit meg elfelejtettem. Vannak testvérei - a saját történetemről eszembe jut a kérdés, hát fel is teszem, s a végén megvillogtatom modoromat és fejlődőképességemet is azzal, hogy nem ragadtatom Dorára magam -  Pandora?

■ ■  C'est magnifique! ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 9:01 pm

Thierry && Panda
- Ha olyan helyen dolgozna, ahol fontos az, hogy megjegyezzük az arcokat, vagy éppen a festményeket és bárhol felismerjük, akkor magának is menne akár akarná, akár nem. – ez pedig nem ritka dolog. Sokan vizuális típusok, és ha látnak egy arcot, akkor felismerik, maximum nem tudják hova rakni a múltbéli képkockák között, hogy honnan is ismerős nekik az a személy. Nekem viszont a neveket is remekül meg kellett jegyeznem, vagy történeteket, vagy mégis milyen kurátor lennék? Hiányzik a rendőri munka, de ha az már nem lehetett, akkor inkább a másik szenvedélyemnek hódolok, még pedig a történelemnek. Ott legalább nem kell senkinek se hazudnom és rövid időre kikapcsolhatok, felengedhetek, hogy nem kell maszkot viselnem minden egyes másodpercben. – Lehet a rajongóktól igen, de szerintem eddig se adtam okot arra, hogy az egyik őrült fanja lennék, inkább csak jó a memóriám. – rántom meg alig láthatóan a vállaimat, amikor viszont ő akar kérdezni, akkor kíváncsian pillantok rá, mert nem értem, hogy mégis miről lenne szó. – Ha szereti a szennylapokat és a hazugságokat olvasni, akkor biztosan. – egy kisebb megvetés biztosan kicsendül a hangomból, amikor a szennylapokat említem. Eltűntem a nyilvánosság elől, a régi Pandora viszont, ami legjobb viszonylatban is több mint két éve imádott ott szerepelni. Engem mostanság maximum amiatt láthatott, mert egy bringás leszakította a szoknyámat, mert ott hajtott, ahol nem kellene és persze pont arra járt egy lesifotós. Igaz, két nap alatt az újságok körében el is ült a vihar, hiszen apám sose hagyná ezt, de attól még kikerült pár hete.
Nem túlzottan tud meghatni a reakciója a becenév pontosításán. Legalább egy dologgal sikerül továbbra is távol tartanom magamtól. A régi emlékeket meg továbbra is inkább bezárom a ládikámba, mielőtt ostobaságot tennék. Azóta meg remélhetőleg ő is elengedte  Thie megszólítást.
- Ezek szerint ennyire pandákat nem szereti, vagy úgy az állatokat? – kérdezem meg úgy, mintha fogalmam sem lenne a választól. Egész jól belejöttem már ebbe a színészkedésbe, de utálom, hogy ezt kell tennem. – Barátoktól, illetve egy számomra fontos kislánytól, vagyis az egyik ismerősöm kislányától. – rántom meg a vállaimat, mert nem értem, hogy miért kell ennyire kiakadni rajta. Látott már kicsi pandát? Mennyire aranyosak már, de mindegy is. Most nem ez a lényeg.
Sietve indulok el mellette, miközben lopva az órámra pillantok. 5 perc, már csak annyi maradt, azt meg én is jól tudtam, hogy annyi idő kevés lesz, de még se tettem szóvá. Amennyire menekülni akartam, pontosan annyira maradni is azt hiszem, de ez meg tiszta őrültség, mert miért? Miért kell saját magamat még inkább kínozni? Fogalmam sincs.
- Nem úgy tartják, hogy ez kicsit egoista dolog is a saját műveinkben gyönyörködni, vagy odáig lenni? Vagy csak úgy beülni, meghallgatni és társai? És legalább tetszett?  – kérdezek vissza kíváncsian, mert passz, hogy ez a művészeknél is így van-e. – Akkor inkább ne valld be, hogy láttad, mert biztosan a fejedet venné. – mosolyodom el, hiszen emlékszem arra, hogy egykoron engem is mennyire megevet Maisie, ha egy filmet nélküle néztem meg és ő is látni akarta. – Vannak, miért? – mert azért valljuk be egy idegentől ilyet kérdezni azért kicsit fura. Végül megtorpanok az üzlet bejárata előtt, de már a felirat is eléggé beszédes, de azért megpróbálok kopogni az ajtón, hátha valaki van, de nincs. – Nos, azt hiszem ezt lekéstük és máskorra marad. – majd alig, hogy a pár lépcsőfokot megtéve lelépek a járdára az eső rákezdi. Nem kicsit, inkább mintha a dézsából öntenénk, de míg az emberek szaladni kezdenek, addigra pontosan olyan idióta módon egyszerűen csak felnézek az égboltra meg se mozdulva, mint régebben is tettem. Szerettem mindig is az esőt, megnyugtatott, vagy éppen segített elrejteni a könnyeimet, vagy ha hülyén is hangzik, de néha talán olykor helyettem is „sírt”, ha én nem tehettem meg.
 

■ ■ Remélem jó lesz. lufi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:25 pm

Pandora && Thierry
- Ez meglehet - hagyom rá, mert tényleg nem tudok és nem is akarok vitatkozni vele. Nincsen rossz arcmemóriám, ám ettől még nem hiszem, hogy túlzottan jó vagyok a megjegyzésekben. Mert nem érdekel. És egyébként is túl sok minden van, amit meg kell jegyezne, a fejem tele van dallamokkal állandóan, így az, hogy egy arc honnan ismerős kiszorul az elmémből. Van ilyen. - Azért nem mind őrült - nevetem el magam, s közben gondosan nem teszem hozzá azt, ami még eszembe jut, nevezetesen hogy nincsenek is olyan sokan, elvégre nem a szerzőért, hanem az előadóért szokás rajongani.
- Merész kijelentés lenne, hogy szeretném - vonom meg a vállamat. A hangjából kihallik, hogy nem ez a kedvenc témája, így inkább nem is feszegetem. Maradok annál, hogy már ezt is tudom és kész. A továbbiakban nem oly fontos számomra ez a pletykalapos információ, s az is biztos, hogy nem fogom feltúrni a googlet utána amint hazatértem.
- Egy csinos nőt nem hasonlítanék semmilyen állathoz, pláne nem egy kövér medvéhez - válaszolok is a kérdésére meg nem is így első körben. Majd pedig könnyedén, szenvtleneül folytatom. - Semmi bajom az állatokkal, bár nem tartok egyet sem. Annak se örülnék, hogyha egy párhuzamos világban engem tartana házi kedvencként egy óriáskutya, szóval én sem kárhoztatok ilyen sorsra egyetlen teremtményt sem - mosolygok rá. Nem akartam megbántani, de talán kissé kevésbé kellett volna utálkozzam a pandákra. Erre utólag azért rádöbbenek.
- Nem gyönyörködöm a művemben csak szeretem tudni, hogy pontosan mi is az, amihez adtam a nevemet. Amikor felkérnek egy zene szövegének megírására, dallamának komponálására akkor nem mindig tudom az összes részletet a leendő alkotásról. De úgy vélem, hogyha már egyszer elkészült, kompozíciójában illik megismerkednem vele - hanyagul zsebre gyűröm kezeimet menet közben, míg válaszolok. Nem sért az, hogy egoistának tart, nem ő az egyetlen. Általában kevesen értik meg a miértjeimet, de nem is baj. Legalább nem vagyok tucattermék, akit könnyű felfogni és elfogadni. - Nem az én műfajom, s akkor ezzel mindent elárultam róla - nevetem el magam. - Megfogadom a tanácsodat - kacsintok Pandorára kedélyesen.
- Semmi különleges, csak érdeklődtem - vonogatom a vállamat lecövekelve a bezárt antikvárium előtt egy pillanatra. Talán nem is mozdulnék tova, hogyha nem szakadna ránk az ég. - Pedig nincs is április - utalok kart széttárva a szeszélyes időjárás hónapjára. Nem zavar, ha elázom, cukorból más van, nem én. - Messze laksz innen? - váltok tegezésbe ezúttal tudatosan, továbbra sem várva meg azt, hogy szabad-e.

■ ■  C'est magnifique! ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets

13
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:59 pm

Thierry && Panda
Kicsit azért megkönnyebbülök, hogy rám hagyja a dolgot, mert így legalább sikerült valamennyire menteni a menthetőt. Azt meg még mindig nem tette szóvá, hogy miért úgy hívtam, ahogyan, de jobb is. Így is utálom azt, hogy minden egyes nap füllentenem, vagyis hazudnom kell.  Nem akarok még több hazugságot kitalálnom, ha már a bemutatkozásom is totális hazugság. Nem vagyok Pandora, nem akarok ő lenni. A régi életemet szeretném, ami már sose lehet az enyém, ahogyan valójában az abban szereplők se. Hiába minden, erre nekem is rá kell jönnöm. Főleg, hogy már nem csak Maisie-vel, vagy Bastian-nal álltam szemben, hanem már itt állt előttem Thie is.
- Legalább akkor valamiben hasonlítunk. – mosolyodom el barátságosan, mert én is utálom a szennylapokat. De ennek ellenére biztosan, hogy valakinél beléjük botlom, ha nem otthon, akkor a munkahelyemen, mert éppen valaki azt olvassa, vagy éppen fordítva. Nem értem, hogy mit lehet bennük szeretni, akkor már jobb egy-egy könyv társaságában elveszni és hagyni, hogy a külvilág megszűnjön számunkra.
- Lehet kövér, de aranyos is tud lenni. Sokszor aranyosabb, mint némelyik ember. – rántom meg a vállaimat könnyedén, mert ezt gondoltam. Elég csak abba is belegondolni, hogy mennyire hamar megimádtam a lovaglást, ha már Fournier családnak van istállója is. Vágtázni és eltűnni rövid időre mámorító érzés tud lenni. Magam mögött hagyni mindent, minden olyat, amibe valójában bele se tartozom. – Érdekes meglátás és egy részről meg is értem, de mi van azokkal az állatokkal, akiknek az életét menthetné meg?  Mármint… - kezdenék bele, de inkább elharapom a nyelvemet, hiszen régebben is mindig ilyen voltam. Ne vegyenek kutyát az emberek sok ezerért, de befogadni szerintem igenis jó dolog és megmenteni őket a menthelytől. És jobb lesz, ha most hallgatok, mert túl sok lenne a véletlen egybeesés, furcsaság. Lebuktatni meg bármennyire is szeretném olykor magam és elmondani az igazságot másoknak, hogy Jasmine vagyok nem lehet. Nem kockáztathatok. Nem forgathatom fel mások életét se emiatt.
- Hmm, érdekes. Azt hinné az ember, hogy látjátok a zenéteket a filmmel, mielőtt még moziba kerülne, vagy megjelenne dvd-én. Ma is tanultam valami újat, hogy nem így van, vagy legalábbis nem minden részletét ismeritek a dolgoknak. – szerintem én nem is tudnék így zenét írni, de nem is tudok. Sose próbáltam. Amikor kisgyerek voltam, akkor már tudtam, hogy rendőr akarok lenni és az is lett belőlem, míg végül csak egy emlék maradtam az emberek szívében, elméjében, hogy utána totálisan más szemszögből csodáljam a világot és találjam meg ismét a helyemet.
Bólintok egy aprót, de még mindig nem tudom hova rakni a kérdést, még se firtatom. – Nincs, de eléggé bolond a nyarunk is. – felelem mosolyogva, majd ismét felpillantok az égboltra és pár pillanat erejéig behunyom a szemem és elveszem az érzésben, ami hatalmába kerít. Kérdésére sietve pillantok rá. – Eléggé, a város totális másikfelében és szélén. A kocsim pedig a munkahelyemnél hagytam, ami legalább 20 perces séta. Te? – kérdezem meg érdeklődve, mint akinek fogalma sincs, közben pedig visszasétálok mellé. Táskámat megigazítom a vállamat és egy-két vizes tincset a fülem mögé simítok. – A közelben van egy kávézó is, de elnézve az embereket miként menekülnek szerintem az összes ilyen hely foglalt már. Te miért nem menekülsz. Csak nem imádod az esőt? – pillantok rá fürkészően, hiszen egy átlagember ilyenkor futni kezd, nem pedig ácsingózik és várakozik, miközben bőrig ázik.


■ ■ Remélem jó lesz. lufi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets

486
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


Szeretettel Admin tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi •• Pént. Okt. 13, 2017 2:56 pm

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets

954
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás Re: Le Champo mozi ••

Tell me your secrets


Le Champo mozi
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-