Le Champo mozi
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:10 pm ✥
✥ Today at 8:54 pm ✥
✥ Today at 8:30 pm ✥
✥ Today at 4:50 pm ✥
✥ Today at 4:46 pm ✥
✥ Today at 4:42 pm ✥
✥ Today at 4:34 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Le Champo mozi •• Hétf. Júl. 31, 2017 5:13 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Forrás: google


Forrás: google
avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 12:34 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Pandora && Thierry
Nem kedvelem a művészfilmeket, de akad közöttük azért egy vagy kettő egészen vállalható. Kijőve a moziteremből nem vagyok csalódott vagy dühös és nem is szégyellem magam, ami egyet jelent azzal, hogy nem volt kár a nevemet adni a filmzenéhez. Volt már arra példa, hogy legszívesebben visszaszívtam volna a dal minden sorát, mert annyira elborult majomkodás volt az egész alkotás. Ez egészen elviselhető lett, egyszer megnézhető, de nem kolosszális ökörség.
Belenyúlok az ingzsebembe, hogy kivegyem onnan a jegyet, amit fél kézzel beleügyeskedtem --beleügyeskedtettem a csinos hölggyel, aki a jegyet érvényesítette, ez a helyesebb és pontosabb kifejezés-- akkor, amikor pattogatott kukoricával meg kólával megrakva átléptem a jegyellenőrzési pontot, s kihajítom a szemetesbe a kiürült popcornos és kólás papírral együtt.
Szánalmas dolog egyedül moziba járni, tudom. A zsebemben megrezdülő telefont előhalászva, a kijelzőjén megjelenő széles vigyort látva még szánalmasabbnak tűnik. Csak most jut eszembe, hogy Roxienak ígértem ezt a romantikus maszlagot. Tud a kölyök időzíteni, az szent.
- Hello Kismacs, mi a pálya? Nem zavarsz - szólok bele könnyed egyszerűséggel, magamban nyugtázva, hogy muszáj leszek másodszor is megnézni ezt a vackerát. - Éppen a melóba tartok, hát te? - terelem a témát minél messzebbre attól, hogy eljussunk oda hogy megkérdezze merre is vagyok. A munkaidőm legalább kötetlen s tudják hogy elég változatos időkben jut eszembe dolgozni. Anya mindig mondja, hogy csinálhatnám otthon is, még ennyi év után se értette meg, hogy a stúdió nekem ihletet ad és egyébként fel is szabadít az emlékek és a rossz érzések súlya alól.
- Szent szar! Bocsánat - nyúlok reflexből két kézzel azután, akit fellöktem az imént, hadd tartsam meg ha dőlni kívánna. A telefont elejtem így, de annyi baj legyen. Legalább ideje lenne felnézzek, hogy kit is taroltam le a mozi előtt az utcán, ha már az előbb nem voltam elég szemes. Roxanne meg csak hadd kiabáljon a vonal túloldalán. A jelenet felettébb szórakoztatni fogja majd, ha rendesen elmesélem neki.
■ ■  Remélem nem bánod, hogy picit belenyúltam a színekbe. ■ ■credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 1:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Thierry && Panda
Sietve pillantottam az órámra, de még volt félórám, hogy zárás előtt elérjem a boltot.  Marie-Claude-nek néztem ki egy régies könyvet, amit már csak ebben az antikváriumban lehet kapni, de persze pont ma nem tudtam elindulni bentről se időben egy kisebb egyeztetés miatt, viszont szükségem volt arra a könyvre és remélhetőleg még azelőtt, hogy az ég is leszakadna. Egy kisebb sóhaj keretében pillantottam fel az égre, hiszen egyre inkább gyülekeztek a sötét felhők és persze most hagytam a kocsit a munkahelyemnél, mert úgy voltam vele gyalog is gyorsabban megjárom, mint a belvároson át kocsival menni munkaidő után. Kész őrültség lett volna, de akkor is kell az a könyv. A testvérem lányát szerettem volna meglepni, amikor legközelebb megyek. Igaz, nem a vérszerinti lánya, és ő nem is a testvérem valójában, vagyis egy bonyolult. Így jár az ember, ha egy idegen testben tér magához és belecsöppen egy családba, ami egyszerre fura és ijesztő is. Még sokszor ennyi idő után. Igazából olykor úgy érzem, hogy a Fournier nem is egy család, hanem idegenek gyülekezete. Sietve kerültem ki egy pár és közben azon is gondolkoztam, hogy talán még se kellene annyira sietnem. Egy hangyányit talán fohászkodtam azért, hogy történjen valami csoda és vagy kapjon el az eső, vagy valami csoda folytán valaki feltartson, mert semmi kedvem nem volt „apám” újabb vacsorapartijához. Mintha egy élő múzeumba csöppennék és egyike lennék a kirakati bábuknak.  Nem akartam az lenni, nem véletlen szerveztem mindig valami tárgyalást arra az estére, amikor ilyen volt, de most nem jött össze.
Pontosan tudtam, hogy a Le Champo mozinál kell befordulni az antikváriumhoz, hiszen többször jártam már én is itt. Szeretem a régi könyveket, hiszen mindegyiknek olykor története van, főleg, amikor egy-egy kézzel írt jegyzetet is talál benne az ember. Újabb pillantást vetettem az órámra, mintha tényleg attól tartanék, hogy pont az orrom előtt fogják bezárni a boltot, amikor egyszer csak valaki hirtelen nekem jött. Egy kisebb apró sikoly is kiszalad az ajkaimon, ahogyan a gravitáció kezd nyerésre állni, de szerencsére elkap, mielőtt a szoknyás incidenst követően most ezzel kerülnék a címlapokra, ahova csöppet se vágyom. Sietve kapaszkodok a karjaiba, hogy véletlenül se ejtsen le. Mostanában már így is több balesetet szenvedtem el, mint kellene.
- Semmi baj, én…. – kezdenék bele, de aztán megpillantom, hogy kinek a karjaiba is zuhantam véletlenül és mielőtt a nyelvemre haraphatnék megszólalok. – Thie? – bukik ki úgy az ajkaimon, ahogyan egykoron is tettem. Könnyedén és természetesen eme "becenév". Csak akkor még Jasmine Fisherként ismertek az emberek, angyali fürtökkel és tengerre emlékeztető szempárral. Megköszörülöm a torkomat. – Mármint Thierry, ha nem tévedek. – vágok sietve egy barátságos mosolyt, mert ahogyan másoknak is csak egy idegen vagyok, úgy számára is csak az leszek. Még annyira se „ismerős”, mint hajdanán voltam. – Sajnálom, én nem figyeltem és köszönöm, hogy elkapott! – toldom meg, mielőtt túlzottan elkezdhetne gondolkozni azon a megszólításon, ami az első sokkban kicsúszott ajkaim között. Közben pedig talán sikerült is végre a saját lábaimon állni és neki elengedni. „Nyugi, ő egy idegent lát. Számára is csak Pandora Fournier a mágnás lánya vagy. Tuti nem sejt semmit se!” mantráztam magamban, miközben próbáltam legyőzni a zavaromat is, vagy éppen azt, hogy zavaromban még több olyan dolgot ejtsek ki ajkaim között, amit nem is tudhatnék.


■ ■ Dehogy baj, nyugodtan!  Remélem tetszeni fog. edi És bocsi a "becenév" miatt, viszont azt rád bízom, hogy utáltad-e, vagy nem, ha így hívtalak. doboz  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 2:09 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Pandora && Thierry
Erősen fogok rá a nő felkarjára, s csak akkor lazítok a szorításon, amikor már biztos vagyok abban, hogy nem esik el. Úgy állítom egyenesbe, mint ahogy egy babát igazítanék meg a húgom barbieházában. A párhuzam annak ellenére mosolyt csal arcomra, hogy a helyzeten nincs semmi nevetnivaló. Roxie és a játékai, amire rákényszerített minket fiúkat. Sose fogom elfelejteni.
Nem ismerősek a vonásai, bár talán némi bulvár azért bekúszik lelki szemeim elé. Anya mániája a szennysajtó, én csak akkor találkozom vele, ha nagyon unom már hallgatni náluk a hegyi beszédet és úgy kell tennem menekülésként, mintha bele lennék merülve az első kezem ügyébe akadó olvasmányba.
Lehajolni készülök a telefonomért, a mozdulat felénél kap el a becenév, amit évek óta nem hallottam már. Senkitől.
Az még csak egy dolog, hogy felismer. Szokott ilyen történni velem, bár nem gyakran. Az arc a szerzőpárosunkban nem annyira én vagyok, mint a legjobb barátom, bár volt már, hogy ennek ellenére együtt kellett megjelenjünk valahol. Ha híresebbek lennénk, akkor kevésbé csodálkoznék most.
- Nem téved - emelkedem fel, hogy röviden a fülemhez emelve a telefont jelezzem a húgomnak, hogy a hívás nem alkalmas és kinyomjam a készüléket mielőtt a zsebembe rejteném azt. - Találkoztunk már valamikor?
Kínos vagy nem, nem emlékszem rá. A becenévre viszont annál inkább és arra is, hogy mennyire selymes volt a hangja rendőrsége ellenére, s mennyit ugrattam ezzel éppen úgy, ahogy mások a hajszínével. De ez a nő itt nem Jasmine, nyomaiban sem ő. Furcsa színezetet ad hát az elszólt becenévnek a számomra idegen hang és meg kell hagyni, kíváncsivá is tesz nagyon. Még akkor is, ha nem ez a nőtípus az elsődleges zsánerem.
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Megtudhatom a nevét? Nem szeretem, hogyha egy hölgy az adósom, márpedig ön tudja a nevemet, szóval tartozik nekem a magácskáéval - kacsintok rá a könnyedség álcája mögé húzódva. Félreterelem bizalmaskodó mozdulattal a bejárat elől, el akarva kerülni azt, hogy más is bevarrva tárolja a szemét, ahogy én tettem az előbb, s legyalulja a kettősünket.


■ ■  Nem ettem japán mágnesvasutat, de ezt muszáj volt most rögtön. ■ ■credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 2:36 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Thierry && Panda
„Csak ne csinálj több ostobaságot és akkor nem lesz baj!” mantrázom magam, miközben sikerül megtalálni az egyensúlyomat is újra a saját lábaimon állni. Sietve igazítom meg a kicsit feljebb csúszott szoknyámat, majd pedig a táskám pántját a vállaimon, mondhatni apró pótcselekvések, mielőtt még több őrültséget tennék és elérném azt, hogy életemben elmondja azt, hogy nem Pandora Fournier vagyok és megkockáztassam azt, hogy bezárjanak valahova. Nem, nem kavarhatom meg a múltat senkinél se. Talán ennek a találkozásnak se kellett volna sose megtörténnie, ahogyan Maisie-t se kellett volna felkeresnem. Lehet, hogy minden lépés egy kisebb ballépés ilyen téren? Két év, vagyis kicsit több, mint két éve másnak az életét élem és megfogadtam azt, hogy megtartom a két lépést mindenkitől, erre pont bele botlok a múltam egyik „árnyába” is. Csak tudnám miért űzi velem ezt az élet.
Amikor viszont meglátom, hogy a telefonjába sietve köszönöm el valakitől, vagy ha kiderült, hogy kitől, akkor volt legalább esélyem arra, hogy tudjam a testvérétől.
- Miattam nee…. – kezdenék bele, mielőtt még elköszönhetne, de már elkésem. – Nem akartam semmit se megzavarni és tényleg nem kellett volna miattam leraknia. – aww, csak remélni tudom, hogy nem a becenév miatt történik ez az egész. Miért nem tudunk néha falat emelni a szánk és az agyunk közé? Miért mondjuk ki a kisebb sokkok közepette azt, ami elsőre eszünkbe jut? – Nem, nem hiszem. Arra biztosan emlékeznék. – felelem talán túl gyorsan is, mint aki éppen valamit titkol, vagy csak menekülne ebből a helyzetből, bár igazából utóbbi is azt sejteti, hogy valamit titkolok. És vélhetően ez neki is fel fog tűnni. „Gyerünk, ez semmiben se másabb, mint amikor az egykori legjobb barátnődet kerested fel!” De másabb, arra fel tudtam készülni, erre nem…
- Az adósa lennék? – kuncogom el magam és még kicsit megrázom a fejemet is. Hasonló párbeszédhez már volt szerencsém vele és hasonló volt akkor is a reakcióm. Felvonom picit a szemöldökömet, majd a kezemet nyújtom neki, miután a bejárattól kicsit „félretessékelt”. Habozok, de végül megszólalok. – Pandora – és szerencsémre jó nevet is mondok. „Gyerünk, csak így tovább! Nem lesz itt semmi gond!” – Most már akkor kvittek vagyunk, és tényleg nem akarom feltartani se, biztosan fontos lehetett az a hívás. Remélem marandó károkat se okoztam semmiben se az ütközéssel.  – vélhetően most is azzal foglalkozna, ha ostoba módon nem egy általam kapott néven szólítom meg. Az utóbbit meg inkább a telefonjára értettem, mert azt se akarom, hogy miattam esetleg újat kelljen venni. Vélhetően mind a ketten vétkesek vagyunk a koccanásban, pedig ha meglátom, akkor  tuti átmentem volna az utca túloldalára, vagy csak inkább visszafordultam volna, hogy totálisan láthatatlan lehessek. Ehelyett inkább egyenesen neki sétáltam!


■ ■ Akkor biztosan te lettél Flash. Razz Remélem tetszeni fog. edi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 7:18 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Pandora && Thierry
Vak volnék nem észrevenni a szoknyaigazgatást. Meg is nézem magamnak, mert azért van a szemem, hogy használjam. Nem vagyok pimasz vagy túlságosan tolakodó, de nem véletlenül sült már az arcomra a túl kíváncsi pofonbélyeg sokszor. Örüljünk, hogy a hümmögés, vagy a rókavigyor elmarad.
- Nem ügy, a húgom tud várni. Úgyis ideje volt letennem, mert nem akartam lebukni, hogy nélküle néztem meg a filmet. Higgye el, nem akarta volna hallani azt a sipákolást - fintoromat nem nyomom el, a családi civódáshoz ez mindenki előtt hozzátartozik. Minek kéne szégyelljem? Szeretem a testvéreimet, de előttük is bezárkóztam, amikor Yolene és Gaspard meghaltak. Nem bírnám ki, ha megint úgy kellene érezzem magam, mint fogadva azt a végzetes hívást. És most komolyan? Melyik férfivel nem esik meg, hogy elfelejtkezik a húga kéréséről egy romantikus töltelékfilmet illetően?
- De a nevemet azért tudja. Honnan is? - felvont szemöldököm már majdnem leugrik a hajas fejbőröm magasságában a homlokomról. Nagyon nem finom az illata ennek a történetnek, hiszen azt mondta, hogy Thie. Ez azon túl, hogy őrültséggel határos módon Jasminet juttatta eszembe, még ráadásul egyértelműen azt feltételezi, hogy tudja a nevem. El is mondta utána. Márpedig akkor ismernie kell. Vagy csak a bulvárból ilyen tájékozott, abból a maroknyi cikkből, ahol az én nevem is említik A. mellett? Nem adom a szájába a szavakat, mossa csak ki magát abból, amibe keveredett. Élvezettel hallgatom.
- Csak addig, amíg meg nem kínál a becses nevével - kacsintok rá. És lám, nem is soká kell várakozzam arra, hogy kimondja. Pandora, mint a szelencés csaj a mitológiából. Szép név, de nem illik hozzá. Ahogy anyában sincs semmi Zeninás. - Örvendek a szerencsének, kedves Dora - rövidítek, mert szeretek beceneveket osztani és egyébként is riposzt. Még mindig nem tudtam napirendre térni a Thie felett. Kezet is rázok vele. Annyira nem vagyok úriember, hogy kézcsókkal illessem. Még szerencse, hogy egy tetovált művésztől el se várják az ilyen formaságokat. - Öreg vacak, még Noé hajigálta ki a bárkájából, nem árt neki a tornádó se - túlzom el a telefonom alapállapotát legyintve. - Merre tart? Ha már így összesodródtunk, arra gondoltam, hogy elkísérhetném.
Ha nincs ellenére. Ha van, majd szól. A piaci légy szindrómában gyerekkorom óta "szenvedek".

■ ■  +10 év ide vagy oda, mit számít? Laughing Flash Elek neked szívesen. Cool ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 7:54 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Thierry && Panda
Rég el kellett volna sétálnom és nem leállni vele beszélgetni, ahogyan az is kész őrültség volt, hogy felkerestem Maisiet, azt a személyt, aki nem csak a legjobb barátom volt, hanem olyan, mintha a testvérem lenne. Régebben sose adatott meg az, hogy testvérem legyen, de ő az volt. Ismert minden apró titkomat, de ahogyan az előttem álló férfi szemeiben is csak egy idegen voltam, úgy Maisienél is, hiszen Jasmine Fisher halott volt. Talán tényleg ostobaság volt, hogy a múltamban fontos szerepeket játszószemélyeket felkutattam, hiszen mégis mit adhatok? Barátságot? Segítséget? Még talán azokat se, hiszen egy hazugság mindig is ott lesz, még pedig az, hogy nem Pandora vagyok, hanem Jasmine. Az, akit eltemettek, aki miatt egy kisebb tátongó űrt hagytam a testvérem, Maisie szívében is… És ő? Nála igazából fogalmam sem volt, hogy mi a helyzet, de azt tudtam, hogy több elszólást nem engedhetek meg. Nem jöhet rá, hogy Jas vagyok, ahogyan senki se. Új esély, amit nem kértem és amely vélhetően rideg és magányos is ugyanakkor. Bárcsak ne kaptam volna egy esélyt, egy olyan esélyt, amit nem kértem…
Arra pedig, hogy nem ügy, csak sietve bólintottam egy aprót, hiszen felesleges lett volna bármit is mondanom. Legalább a gondolataim örvényéből kiszakított, miközben a jól ismert maszkot magamra öltöttem, mintha semmi se tudna fájni már és tényleg csak egy idegen állna előttem.
- A filmek végén is megjelenik a neve, ott van a bulvár is. Így nem értem, hogy miért is lenne annyira meglepő, hogy ismerem a nevét. Másrészt meg sok zeneszerző kulturális lapokba belekerül, ha éppen egy filmhez tartozó zenéről írnak. – felem teljesen hétköznapi hangon és még az arcom se rezdül. Hazugság az, amiben élek és vélhetően örökké élnem kell. Egy titok, amire talán sose derülhet fényt, mert mit érnék el? Vélhetően semmit se, akik egykoron ismertek, azok se tudnának már ugyanúgy tekinteni rám, mint egykoron tették. Más külső, más kisugárzás vélhetően, vagy éppen csak előítélet a családom miatt és a hajdani Pandora viselkedés miatt. A mese pedig pontosan tudtam, hogy hihetőnek tűnik, hiszen aki olvas ilyen dolgokat, azok ismerhetik ezt a nevet, még ha én őt máshonnan is ismertem, s kicsit talán jobban, mint egy idegen, akivel éppen összeütközik.
- Ha mindenképpen becézni szeretne, akkor inkább Panda, ha kérhetem. – tudom, milyen név ez? De ha már Pandora névvel kell együtt élnem, akkor legalább hadd válogathassam meg azt, hogy milyen becézést is szeretek, ha már semmi mást nem válogathattam meg, csak el kellett fogadnom és minden nap egy harcot kell vívnom magammal.
- A közeli antikváriumba siettem, de nem kizárt, hogy már elkésem. Pár háztömbre van innen. – mutattam a megfelelő utca irányába, majd lassan el is indultam, miközben az ég dörgött egyet, de egyelőre még mindig nem esett egy csepp se. – Hmm, csak nem azt a filmet nézte meg nélküle, aminek a zenéjéhez köze van? – lehet tévedek, de a művészlelkek képesek rá. Így egy tippnek megteszi, legalább addig is semleges témáról van szó és nem kell attól tartanom, hogy elszólom magam.  

■ ■ Remélem jó lesz. lufi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 8:27 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Pandora && Thierry
- Meglep, hogy van akinek éppen az én képesebbik felem marad meg. A név még csak hagyján, azt jószerével mindenhol kiírják, így igaz. De nem szeretem a fotózásokat. Az alktópárosunkban nem én vagyok a nagyobb páva, ám kegyednek akkor kifejezetten jó a memóriája, hogyha megjegyezte azt a pár cikkbeli képet, amit előkaptak rólam. Félnem kellene a rajongóktól? - vigyorgok rá, mint tejbe mártott tök. - Szereti lapozgatni a bulvársajtót? Egye kutya, ha már így ebbe belekeveredtünk, én is megkérdezek valamit - vezetem fel azt, hogy mit is akarok. Csak nem hagy nyugodni a talánőtláttamanyámújságjában történet. - Láthattam már újságban a csinos pofiját? - vagy mását. De illetlenség lenne ezt kérdezni. A végén még azt hinné, hogy pornósnak nézem, pedig ez még tőlem is távol áll.
Megütközöm azon, amilyen becenevet kitalál magának. Elkerekedett szemeimről és furcsán fodrozódó orrbőrömről lesír, hogy nem nyűgözött le vele.
- Randa, nagy ázsiai medve fekete táskákkal a szeme alatt? Szent szar! Inkább nem - hárítom el a felajánlást, s mondok le ezúton mind a Doráról, mint a mackópajtiból szerezményezett becenévről. Mégis jó lesz nekem az a Pandora. - Egyébként honnan jött, ha meg nem sértem? - már a becenév, bár így konkretizálás nélkül lehet, hogy nem lesz számára egyértelmű mit is akarok megtudni.
- Megszaporázhatjuk, ha gondolod - csúszik ki a tegezés a számon. Nem kérem fel arra, hogy tegeződhessünk, neki kéne ajánlania, de vissza sem szívom azért. Csak folytatom, mintha az elszólás meg se történt volna. És mivel tudom, hogy merre van az emlegetett antikvárium --azért olyan sok nincs a közelben, hogy nagyot tévedjek-- el is indulok, hátha veszi az adást és jön velem. Ő siet, nem én. - Pont ez volt az oka annak,  hogy megnéztem - bólintok válaszul. - Mindent megnézek, aminek a zenéjéhez közöm van. Néha kifejezetten mazoizmusnak tűnik utólag, de általában szórakoztató. ezek az én egyedül mozizásaim. Csak most egybe vágott a képlet azzal, hogy a húgomat éppen ez a film érdekelte, hát elígértem neki, amit meg elfelejtettem. Vannak testvérei - a saját történetemről eszembe jut a kérdés, hát fel is teszem, s a végén megvillogtatom modoromat és fejlődőképességemet is azzal, hogy nem ragadtatom Dorára magam -  Pandora?

■ ■  C'est magnifique! ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Aug. 21, 2017 9:01 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Thierry && Panda
- Ha olyan helyen dolgozna, ahol fontos az, hogy megjegyezzük az arcokat, vagy éppen a festményeket és bárhol felismerjük, akkor magának is menne akár akarná, akár nem. – ez pedig nem ritka dolog. Sokan vizuális típusok, és ha látnak egy arcot, akkor felismerik, maximum nem tudják hova rakni a múltbéli képkockák között, hogy honnan is ismerős nekik az a személy. Nekem viszont a neveket is remekül meg kellett jegyeznem, vagy történeteket, vagy mégis milyen kurátor lennék? Hiányzik a rendőri munka, de ha az már nem lehetett, akkor inkább a másik szenvedélyemnek hódolok, még pedig a történelemnek. Ott legalább nem kell senkinek se hazudnom és rövid időre kikapcsolhatok, felengedhetek, hogy nem kell maszkot viselnem minden egyes másodpercben. – Lehet a rajongóktól igen, de szerintem eddig se adtam okot arra, hogy az egyik őrült fanja lennék, inkább csak jó a memóriám. – rántom meg alig láthatóan a vállaimat, amikor viszont ő akar kérdezni, akkor kíváncsian pillantok rá, mert nem értem, hogy mégis miről lenne szó. – Ha szereti a szennylapokat és a hazugságokat olvasni, akkor biztosan. – egy kisebb megvetés biztosan kicsendül a hangomból, amikor a szennylapokat említem. Eltűntem a nyilvánosság elől, a régi Pandora viszont, ami legjobb viszonylatban is több mint két éve imádott ott szerepelni. Engem mostanság maximum amiatt láthatott, mert egy bringás leszakította a szoknyámat, mert ott hajtott, ahol nem kellene és persze pont arra járt egy lesifotós. Igaz, két nap alatt az újságok körében el is ült a vihar, hiszen apám sose hagyná ezt, de attól még kikerült pár hete.
Nem túlzottan tud meghatni a reakciója a becenév pontosításán. Legalább egy dologgal sikerül továbbra is távol tartanom magamtól. A régi emlékeket meg továbbra is inkább bezárom a ládikámba, mielőtt ostobaságot tennék. Azóta meg remélhetőleg ő is elengedte  Thie megszólítást.
- Ezek szerint ennyire pandákat nem szereti, vagy úgy az állatokat? – kérdezem meg úgy, mintha fogalmam sem lenne a választól. Egész jól belejöttem már ebbe a színészkedésbe, de utálom, hogy ezt kell tennem. – Barátoktól, illetve egy számomra fontos kislánytól, vagyis az egyik ismerősöm kislányától. – rántom meg a vállaimat, mert nem értem, hogy miért kell ennyire kiakadni rajta. Látott már kicsi pandát? Mennyire aranyosak már, de mindegy is. Most nem ez a lényeg.
Sietve indulok el mellette, miközben lopva az órámra pillantok. 5 perc, már csak annyi maradt, azt meg én is jól tudtam, hogy annyi idő kevés lesz, de még se tettem szóvá. Amennyire menekülni akartam, pontosan annyira maradni is azt hiszem, de ez meg tiszta őrültség, mert miért? Miért kell saját magamat még inkább kínozni? Fogalmam sincs.
- Nem úgy tartják, hogy ez kicsit egoista dolog is a saját műveinkben gyönyörködni, vagy odáig lenni? Vagy csak úgy beülni, meghallgatni és társai? És legalább tetszett?  – kérdezek vissza kíváncsian, mert passz, hogy ez a művészeknél is így van-e. – Akkor inkább ne valld be, hogy láttad, mert biztosan a fejedet venné. – mosolyodom el, hiszen emlékszem arra, hogy egykoron engem is mennyire megevet Maisie, ha egy filmet nélküle néztem meg és ő is látni akarta. – Vannak, miért? – mert azért valljuk be egy idegentől ilyet kérdezni azért kicsit fura. Végül megtorpanok az üzlet bejárata előtt, de már a felirat is eléggé beszédes, de azért megpróbálok kopogni az ajtón, hátha valaki van, de nincs. – Nos, azt hiszem ezt lekéstük és máskorra marad. – majd alig, hogy a pár lépcsőfokot megtéve lelépek a járdára az eső rákezdi. Nem kicsit, inkább mintha a dézsából öntenénk, de míg az emberek szaladni kezdenek, addigra pontosan olyan idióta módon egyszerűen csak felnézek az égboltra meg se mozdulva, mint régebben is tettem. Szerettem mindig is az esőt, megnyugtatott, vagy éppen segített elrejteni a könnyeimet, vagy ha hülyén is hangzik, de néha talán olykor helyettem is „sírt”, ha én nem tehettem meg.
 

■ ■ Remélem jó lesz. lufi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Thierry Xanders tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:25 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Pandora && Thierry
- Ez meglehet - hagyom rá, mert tényleg nem tudok és nem is akarok vitatkozni vele. Nincsen rossz arcmemóriám, ám ettől még nem hiszem, hogy túlzottan jó vagyok a megjegyzésekben. Mert nem érdekel. És egyébként is túl sok minden van, amit meg kell jegyezne, a fejem tele van dallamokkal állandóan, így az, hogy egy arc honnan ismerős kiszorul az elmémből. Van ilyen. - Azért nem mind őrült - nevetem el magam, s közben gondosan nem teszem hozzá azt, ami még eszembe jut, nevezetesen hogy nincsenek is olyan sokan, elvégre nem a szerzőért, hanem az előadóért szokás rajongani.
- Merész kijelentés lenne, hogy szeretném - vonom meg a vállamat. A hangjából kihallik, hogy nem ez a kedvenc témája, így inkább nem is feszegetem. Maradok annál, hogy már ezt is tudom és kész. A továbbiakban nem oly fontos számomra ez a pletykalapos információ, s az is biztos, hogy nem fogom feltúrni a googlet utána amint hazatértem.
- Egy csinos nőt nem hasonlítanék semmilyen állathoz, pláne nem egy kövér medvéhez - válaszolok is a kérdésére meg nem is így első körben. Majd pedig könnyedén, szenvtleneül folytatom. - Semmi bajom az állatokkal, bár nem tartok egyet sem. Annak se örülnék, hogyha egy párhuzamos világban engem tartana házi kedvencként egy óriáskutya, szóval én sem kárhoztatok ilyen sorsra egyetlen teremtményt sem - mosolygok rá. Nem akartam megbántani, de talán kissé kevésbé kellett volna utálkozzam a pandákra. Erre utólag azért rádöbbenek.
- Nem gyönyörködöm a művemben csak szeretem tudni, hogy pontosan mi is az, amihez adtam a nevemet. Amikor felkérnek egy zene szövegének megírására, dallamának komponálására akkor nem mindig tudom az összes részletet a leendő alkotásról. De úgy vélem, hogyha már egyszer elkészült, kompozíciójában illik megismerkednem vele - hanyagul zsebre gyűröm kezeimet menet közben, míg válaszolok. Nem sért az, hogy egoistának tart, nem ő az egyetlen. Általában kevesen értik meg a miértjeimet, de nem is baj. Legalább nem vagyok tucattermék, akit könnyű felfogni és elfogadni. - Nem az én műfajom, s akkor ezzel mindent elárultam róla - nevetem el magam. - Megfogadom a tanácsodat - kacsintok Pandorára kedélyesen.
- Semmi különleges, csak érdeklődtem - vonogatom a vállamat lecövekelve a bezárt antikvárium előtt egy pillanatra. Talán nem is mozdulnék tova, hogyha nem szakadna ránk az ég. - Pedig nincs is április - utalok kart széttárva a szeszélyes időjárás hónapjára. Nem zavar, ha elázom, cukorból más van, nem én. - Messze laksz innen? - váltok tegezésbe ezúttal tudatosan, továbbra sem várva meg azt, hogy szabad-e.

■ ■  C'est magnifique! ■ ■ credit



One good thing about music, when it hits you, you feel no


pain.
avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
14
● ● Posztok száma :
danny o'donoghue
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Pandora Fournier tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Szomb. Aug. 26, 2017 5:59 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Thierry && Panda
Kicsit azért megkönnyebbülök, hogy rám hagyja a dolgot, mert így legalább sikerült valamennyire menteni a menthetőt. Azt meg még mindig nem tette szóvá, hogy miért úgy hívtam, ahogyan, de jobb is. Így is utálom azt, hogy minden egyes nap füllentenem, vagyis hazudnom kell.  Nem akarok még több hazugságot kitalálnom, ha már a bemutatkozásom is totális hazugság. Nem vagyok Pandora, nem akarok ő lenni. A régi életemet szeretném, ami már sose lehet az enyém, ahogyan valójában az abban szereplők se. Hiába minden, erre nekem is rá kell jönnöm. Főleg, hogy már nem csak Maisie-vel, vagy Bastian-nal álltam szemben, hanem már itt állt előttem Thie is.
- Legalább akkor valamiben hasonlítunk. – mosolyodom el barátságosan, mert én is utálom a szennylapokat. De ennek ellenére biztosan, hogy valakinél beléjük botlom, ha nem otthon, akkor a munkahelyemen, mert éppen valaki azt olvassa, vagy éppen fordítva. Nem értem, hogy mit lehet bennük szeretni, akkor már jobb egy-egy könyv társaságában elveszni és hagyni, hogy a külvilág megszűnjön számunkra.
- Lehet kövér, de aranyos is tud lenni. Sokszor aranyosabb, mint némelyik ember. – rántom meg a vállaimat könnyedén, mert ezt gondoltam. Elég csak abba is belegondolni, hogy mennyire hamar megimádtam a lovaglást, ha már Fournier családnak van istállója is. Vágtázni és eltűnni rövid időre mámorító érzés tud lenni. Magam mögött hagyni mindent, minden olyat, amibe valójában bele se tartozom. – Érdekes meglátás és egy részről meg is értem, de mi van azokkal az állatokkal, akiknek az életét menthetné meg?  Mármint… - kezdenék bele, de inkább elharapom a nyelvemet, hiszen régebben is mindig ilyen voltam. Ne vegyenek kutyát az emberek sok ezerért, de befogadni szerintem igenis jó dolog és megmenteni őket a menthelytől. És jobb lesz, ha most hallgatok, mert túl sok lenne a véletlen egybeesés, furcsaság. Lebuktatni meg bármennyire is szeretném olykor magam és elmondani az igazságot másoknak, hogy Jasmine vagyok nem lehet. Nem kockáztathatok. Nem forgathatom fel mások életét se emiatt.
- Hmm, érdekes. Azt hinné az ember, hogy látjátok a zenéteket a filmmel, mielőtt még moziba kerülne, vagy megjelenne dvd-én. Ma is tanultam valami újat, hogy nem így van, vagy legalábbis nem minden részletét ismeritek a dolgoknak. – szerintem én nem is tudnék így zenét írni, de nem is tudok. Sose próbáltam. Amikor kisgyerek voltam, akkor már tudtam, hogy rendőr akarok lenni és az is lett belőlem, míg végül csak egy emlék maradtam az emberek szívében, elméjében, hogy utána totálisan más szemszögből csodáljam a világot és találjam meg ismét a helyemet.
Bólintok egy aprót, de még mindig nem tudom hova rakni a kérdést, még se firtatom. – Nincs, de eléggé bolond a nyarunk is. – felelem mosolyogva, majd ismét felpillantok az égboltra és pár pillanat erejéig behunyom a szemem és elveszem az érzésben, ami hatalmába kerít. Kérdésére sietve pillantok rá. – Eléggé, a város totális másikfelében és szélén. A kocsim pedig a munkahelyemnél hagytam, ami legalább 20 perces séta. Te? – kérdezem meg érdeklődve, mint akinek fogalma sincs, közben pedig visszasétálok mellé. Táskámat megigazítom a vállamat és egy-két vizes tincset a fülem mögé simítok. – A közelben van egy kávézó is, de elnézve az embereket miként menekülnek szerintem az összes ilyen hely foglalt már. Te miért nem menekülsz. Csak nem imádod az esőt? – pillantok rá fürkészően, hiszen egy átlagember ilyenkor futni kezd, nem pedig ácsingózik és várakozik, miközben bőrig ázik.


■ ■ Remélem jó lesz. lufi  ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
578
● ● Posztok száma :
✶ Gal Gadot
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Pént. Okt. 13, 2017 2:56 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Pént. Nov. 03, 2017 12:12 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Lio & Loise

Az egész délelőttöm olyan gyorsan elrepült, mint a villám. Elég későn keltem, de a gyors ébredés után azonnal a gitáromat tartottam a kezemben és gyakoroltam. Lényegében ezzel ment el a nap eddigi része. Gitároztam, énekeltem, reggeliztem, gitároztam, zuhanyoztam, gitároztam aztán elkezdtem készülődni. Elég nagy izgalom volt bennem, mivel mai nap egy meghallgatásra készültem ami igen fontos a számomra. Nagyon szeretném bizonyítani, hogy nem igenis megállnám a helyem egy musicalben is és erre ma lesz lehetőségem, vagyis megmutatni magam. Nyilván nem azért hívtak fel, mert nem érdeklem őket, szóval legalább már ez is egy pozitív dolog, viszont mégis parázok ettől az egésztől. Nem nagyon voltam még ilyen castingon és hát félek tőle.
Próbáltam összeszedni magam és a pozitív energiáknak hála most viszonylag egész nyugodtan ülök itt a többiekkel a színházi székeken, hogy megnézhessük egymást hogyan szereplünk a válogatón. Most épp egy srác van a színpadon, ő az első. Elsőnek lenni mindig is nehéz, én ezért örülök, hogy a hetes sorszámot kaptam. Harmincan vagyunk, így a végére már biztosan unni fogják az egészet. Se elsőnek nem jó lenni, sem pedig utolsónak. A hetes az pont jó, ez az egyik szerencseszámom.
Délután egy óra van és én még csak a reggelin vagyok túl. Itt ülök kissé feszülten és nézem a jobbnál jobb fellépőket. Nagyon sok tehetség van ebben a városban, nem is csoda, hogy nehéz volt jó menedzsert és kiadót találni. Nemrég jött ki az első videoklipem, elég nagy sikere volt, már egyre többen felismernek, talán ez az oka annak, hogy ide is sikerült bekerülnöm előválogató nélkül. Innen már csak azt viszik tovább akivel ténylegesen megcsinálják az egész estés filmet. Nekem ez az egyik álmom, remélem hogy összejön. Már látom is magam, ahogy egy egész csapattal táncolok és éneklek egyszerre és vesz a kamera minden oldalról.
- Hatos számú versenyző - Olyan távolinak tűnik a hang, mégis egyből felébreszt az álmodozásból. Én vagyok a következő, így lassan felkelek a székből és elindulok a színpad oldalsó lépcsője felé. Nemsokára vége a dalnak, így felteszem a maszkomat és elindulok fölfelé. Én jövök.
~ Minden bele! ~ Amint fellépek megszűnik a külvilág, odaállom a mikrofonhoz, nyakamba akasztom a gitárt, majd miután elindul az alap elkezdek lenyomni egy pörgős számot. Körülbelül fél percet nyomok le teljes pörgésben, szuper hangszínnel és széles mosolyokkal, amikor is két pattanásra leszek figyelmes.
- B*sszameg! - Azonnal leállok és kétségbeesetten nézek körbe, a szavak meg fel sem tűnik, hogy kicsúsznak. Pont a legjobbkor! Nem hiszem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok.
- Valaki ki tudna segíteni? - Szólalok meg teljes bizonytalanságban. Ha nem segítenek ki akkor egész biztosan nem fogok bekerülni a musicalbe, szóval az nekik csak jó, szóval teljesen megértem. Én biztos, hogy segítenék bármelyiküknek de az én vagyok. Kétségbeesett pillantásokkal nézek körbe, remélem valaki megszán.
- Kérem fáradjon le a színpadról! - Szólal meg a hölgy, aki vezényli a meghallgatást.

 ~Ma~

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
59
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Pént. Nov. 03, 2017 2:51 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lois Lane Cool

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Poén lesz a mai nap, már most látom magam előtt, hogy mennyit fogok röhögni. Természetesen egy ilyen alkalmat ki sem hagyhatok, amikor az egyik spanom felsül mások előtt. Nem énekel ugyan rosszul, de szerintem borzalmasan csinálja. Tipikusan a garázszenész, aki csak a bandát felejtette le maga mögül. Otthon a zuhany alatt remekül tudok én is énekelni, ha arról van szó. Nem verem nagy dobra, hogy tudok gitározni - ráadásul nem is rosszul - de amikor Phil elém állt, hogy hová szeretne menni és miben szeretne szerepelni, hát... persze, hogy azonnal igent mondtam. Miután jól kiröhögtem, hogy mekkora egy marha, hogy ilyen szereplési vágya van neki. De hát aki énekes, tegye oda szépen magát. Én meg túlélek egy napot a színpadon, nem?
Sosem volt a kenyerem az, hogy feltűnjek bárhol, ami több nézős. Persze szeretem a hírnevemet csiszolni, de a tömeget azt nem igazán. Ilyen a formám, de az vesse rám az első követ, aki azt mondja, hogy anyám mellett nem ez a normális hozzáállás. Ha a média nem lenne, nem is tudom, valószínűleg éhen halt volna a népszerűség hiányolásában. Ha valakik egy időben a kamera mutatósabb oldalán élték a mindennapjaikat, akkor azok mi voltunk - tetőzve az öcsém élő, premier plánban zajló megszületésével. Gyönyörű család, nemde?
De ez csak most meghallgatás lesz, én pedig csak megadom az alapzenét a fő produkcióhoz. Mindjárt mi jövünk, így rendben is van hogy a fél órás flörtölés után már színpadon is állunk. Már csak azért megérte eljönni, hogy lássam Phil idegtől gyötrődő arcát, míg én csak villantottam egy mosolyt ott mellette. Olyan számmal készült, ami szerintem meghaladta az ő képességeit - de áldásom rája, én nem állok ebben az útjába, ha így szeretne leégni.
- Fáradjanak le, köszönjük. A hetes számú versenyző következik. - a gitárral a kezemben lépdelek le elégedetten a színpadról, ugyanis az én saját részemmel tökéletesen elégedett lehetek. Phil nem tűnik annyira boldognak, ahogy azzal sem elégedett, hogy az ítészek nem igazán tudtak mit mondani, csak megtörni a kínos csendet krákogással. Megveregetem a vállát, de tekintetem a következő játékosra csúszik. Kisanyám, te aztán nem bízod a véletlenre ezt a kollekcióválasztást, de mi ez a tollhalmaz itt a frankó seggeden, derekadon, bárhol? Bah, kitakarja a lényeget. A hangja legalább jó. Csak akad egy kis malőr, a kis közönségünk hörög, a zsűri sürget, a csaj meg kétségbeesett. Valaminek történnie kell.
- Majd én. - lépek vissza a színpadra. A dalt ismerem, szoktam játszani, ugyan jó ég tudja mikor játszottam utoljára. Bólintok a csajnak, én kezdek.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
119
● ● Posztok száma :
Carter Jenkins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Pént. Nov. 03, 2017 9:14 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Lio & Loise

Éppen a hatos sorszámú "versenyző" lép fel a színpadra. Vagyis pontosabban lépnek fel, mert két srác megy éppen felfelé azon a pár lépcsőfokon. Én úgy tudtam, hogy egyénileg kell fellépni, de lehet aki indul úgy gondolta jobban hangzik élő zenés kísérettel. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés volt. A gitáros sráccal semmi gond, de az énekes, hát enyhén szólva is gyenge, legalábbis szerintem. Mondjuk ez nekem nem baj, mert minél rosszabbak a többiek, annál jobbnak fogok én tűnni. Most nem mertem saját számot hozni, az ismert dalokért valamiért jobban szokott rajongni a közönség, szóval gondolom a zsűrinek is tetszeni fog a dolog. Amikor befejezik előttem a srácok, a zsűritagok nem nagyon tudnak mit mondani. Mondjuk eddig senkivel sem voltak valami bőbeszédűek, pedig szerintem nem ártana egy kis visszajelzés.
Amikor lefelé jönnek, én felfelé megyek, küldök is nekik egy-egy mosolyt bíztatólag, aztán kiállok a mikrofon mögé és belekezdek az előadásba, viszont hamar abba kell hagynom, mert elpattan két húrom is, zene nélkül meg nem lehet most előadni semmit, mert pont az a lényeg, hogy kit mennyire zavar meg a zenés kíséret, lásd az előző énekest. Kissé pánikba esek, nem igazán tudom mihez kezdhetnék, megpróbálok segítséget kérni, bár nem sokan jöttek rajtam kívül gitárral, többnyire gépi zenei alapra énekelnek, én meg azt nem is hoztam.
~ Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! ~ Ha elhoztam volna az alapot, legalább be tudnám rakatni és nem kellene esélytelenül hazakullognom. Amikor megszólal a konferáló, hogy menjek le a színpadról még segélykérően nézek körbe, hátha valaki megszán, bár erősen kétlem, elvégre nekik az a jó, ha kiesik egy ellenfél. Már indulnék lefele, le is akasztom a hangszert a nyakamból, amikor az előttem fellépő srác visszalép a színpadra és felajánlja segítségét. Hirtelen azt se tudom mit mondhatnék, örömömben apró ugrálásoknak lehetnek tanúi, majd küldök felé egy széles vigyort.
~ Hogy fogom én ezt meghálálni? ~ Fogalmam sincs, de az biztos, hogy valamiképpen megpróbálom majd leróni a tartozásomat.
Pengetni kezd, én pedig becsatlakozom az énekkel amikor kell, szuper előadás sikeredik belőle, nem tudom hogy az előző feszültség, vagy mi váltotta ki, de még ilyen jól sosem énekeltem el ezt a dalt és így még egy kis ugrálást is beleviszek, amikor csak a gitár rész van. Gyorsan eltelik az a pár perc és már vége is a számnak én pedig odaszaladok hozzá, megölelem és nyomok egy puszit az arcára. A zsűritagok közül van aki elenged egy kis tapsot, ez most nem tudom, hogy az ő úriemberségének, vagy az én hangomnak szól, de majd kiderül, ha megjön a levél.
- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - Szinte körberajongom. Iszonyat hálás vagyok, nem is tudok mást mondani. Közben letessékelnek minket a színpadról, így hát elindulok a lépcső irányába, hogy aztán oldalra állva ne legyek senki útjába.
 ~Ma~

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
59
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Szomb. Nov. 04, 2017 3:44 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lois Lane Cool

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Valahogy annyira magától értetődő, hogy ha adódik a helyzet, csak kihasználjuk azt. És most épp önző módon használom azt ki, hisz tudom hogy a haverom borzalmasan leszerepelt, mégis szó nélkül nyújtottam segítő kezet a csajnak. Hogy miért? Mert tetszett a hangja, tetszett ahogy elképzelte ezt a kis produkciót, készült, hozott gitárt és még sorolhatnám. Igazán kínos lenne, ha ennyi készüléssel csak úgy letessékelnék a színpadról.
Persze én más vagyok, én már földhöz basztam volna a gitárt, én már fenyegetném az ítészeket, hogy jogom van előadni azt amit hoztam ide eléjük. De ez én vagyok, az elkényeztetett úri ficsúr, akinek akkora pofája van mint a bécsi kapu és akinek még nem igazán törték le a szarvát. Lehet ez csak a suliban fog megtörténni, ha bukok néhány tantárgyból. De ez most jelen helyzetben teljesen jelentéktelen apróság csupán...
Most csak szórakozok, ezért is szelem kettesével azt a néhány lépcsőfokot, hogy ne kelljen sokat várakozni, hogy a csaj is lássa az igyekezetet, hogy egy mosollyal megnyugtassam. Még az alap ütemet is megadom, ahogy dobolom a ritmust a gitáron, mielőtt megbőgetném a húrokat. A hangszernek lelke van, erre rá kell hangolódni, fel kell készülni, én pedig most jobb híján így készültem - sehogy. Azonnal kellett improvizálni, ami az első néhány akkord után már teljességgel adta magát olyannyira, hogy a lábammal kezdtem hozzá dobolni a ritmust. Elég eleven egy dal ez ahhoz, hogy csak itt hátul poshadjak. Teljesen beleveszek az élménybe, az imént is ezt kellett volna éreznem ahelyett, hogy árgus szemekkel figyelem Philt.
Nem csak az ítészek tapsa, de a nagyhajú ugrálása és a nyakamba ugrása is kellően mutatja, mennyire jól sikerült ez a hirtelenjében tákolt produkció. Már csak azért megérte, hogy viszonozzam az ölelést mindennemű megsértődés nélkül, mielőtt még kígyót és békát kiabálnának rám, hogy hogy merészelem megölelni, nem is ismer.
Eleresztem végül a lányt, hogy elinduljunk lefelé. Nem tudom megítélni, hogy velem egykorú-e vagy kissé idősebb, mindenesetre fiatal csaj na. A gitárt magasan elém emelem, hogy elférjenek mellettünk a lépcsőn. És már kapom is a hálálkodást. Igyekszem nem tudomást szerezni haverom szúrós tekintetéről. Ez van pajti, majd legközelebb jobb leszel.
- Beérem a számoddal is vagy még egy öleléssel. - jegyzem meg pofátlanul pimaszul, de élni kell a helyzettel, hogy kihasználjam az örömködését. Amikor a csajok kettővel a fellegek fölött repkednek, akkor kell mindent kisajtolni belőlük.
- A hangod pazar volt, nagyon lazán nyomtad azt a táncot.  Várj, megmutatod még egyszer?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
119
● ● Posztok száma :
Carter Jenkins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Szomb. Nov. 04, 2017 4:44 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Lio & Loise

Nem is én lennék, ha minden összejönne amit szeretnék. Vagyis alapjáraton megvan mindenem, pénz, ház, némi hírnév én mégis úgy gondolom üres az életem. Szeretnék musicalben játszani, szeretnék nagy koncertezni, szeretnék még ismertebb lenni, szeretnék barátokat, szeretnék kapcsolatot. Szóval elég sok mindenre vágyom, de most csak arra koncentráltam napok óta, hogy a mai fellépés jól sikerüljön és hogy esetleg bekerüljek a musicalbe. Hát nem indult túl jól a dolog, a gitárnak ideiglenesen annyi, ám nagy szerencsémre így is szuper kíséretet kaptam. Igaz sosem gyakoroltuk, de remekül össze tudtunk dolgozni, így hát kihoztuk a helyzetből a maximumot. Nem is csoda, hogy a haverja nem néz a legszebben ránk amikor lesétálunk a színpadról. Én ellenkező esetben nem bántam volna a dolgot, de úgy tűnik, hogy őt zavarta ez. Most már mindegy, de azért nem szeretném, ha rossz szájízzel távozna. Majd kitalálok valamit.
- Ha szeretnéd. - Nagyon fel vagyok dobva, hogy sikerült jól előadni amit szerettem volna, szóval most szinte bármit kérhetne megtenném, mivel nélküle nem ment volna. Szóval odalépek hozzá és megölelgetem. Nem sima ölelés, hanem ilyen Loise-féle, pár apró szökkenéssel megtoldva. Aztán elengedem és hátrébb lépek, most valahogy nem zavar, hogy egy idegen benne van a komfort zónába. Erről jut eszembe még be sem mutatkoztam, így felé nyújtom kicsi kacsóm.
- Loise vagyok, és te? - Kérdem tőle bájos mosollyal, majd tekintetem a haverjára téved. Nem tűnik valami boldognak, mondjuk ha az én előadásom is úgy sikerült volna, ahogyan az övé akkor az én arcomon sem ez a vigyor lenne.
- Remélem nem haragudott meg nagyon. - Húzom el a számat, miközben kék íriszeimet visszavezetem a gitározós srácra. Tényleg nagyon hálás vagyok és valamivel szeretném viszonozni a jóságát.
- Köszönöm, de nélküled nem siketül volna! - Vágom rá rögtön egy széles mosollyal, majd kicsit megtekerem a csípőm ahogyan az előbb. Igazából ettől sokkal jobban is megy, de itt nem akartam előadni magam annyira, mint koncerten vagy buliban.
- Mivel hálálhatnám meg az előzőt? - Tényleg szeretném honorálni valahogy. Igazából arra gondoltam, hogy vagy elhívom őket ebédelni, vagy ha a haverjának nincs kedve jönni, akkor inkább elhívnám vacsira magamhoz csak őt. Persze, ha neki van ötlete azt is szívesen fogadom.
 ~Ma~

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
59
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Lionel Thibodeaux tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Nov. 06, 2017 6:00 am
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

To Lois Lane Cool

//Trágár szavakat tartalmazhat//
Úgy gondolom amikor valaki olyan örömmámorban úszik, hogy nagyon fel sem tudja fogni mi történik körülötte, olyankor lehet a legjobban élni a helyzettel és valami olyat tenni, amiért más esetben már rég elküldött volna melegebb éghajlatra. De ami azt illeti ezek a spontán örömmámorok születnek a legváratlanabb és talán a legjobban kihasznált helyzetekben. Szeretek rögtönözni, ez pedig remekül alátámasztotta, hogy tudok is. Megint csak megölel, amire elégedett vigyorral zárom a karjaimba anélkül, hogy neheztelne érte egy picit is. Imádom, amikor a csajok csak úgy ölelgetnek. Most annyira messzinek tűnik Phil rosszalló tekintete, nem is foglalkozok vele. Tudom, nem a legjobb barát címet érdemlem jelenleg ki, noha én támogattam abban, hogy nyomassa itt a dolgokat, mert miért is ne.
Ahogy elereszt, már nyomom is a kezébe a telefont. Írja csak bele a számát, ahogy arra sem visszakozott. Ki tudja, lehet még egyszer hasznát veszem, valamikor úgy adódik, szívességet kérek tőle és akkor csak elég lesz megcsörgetnem. Szeretem ha így vagy úgy tartoznak nekem.
- Lionel. - válaszolok a bemutatkozására igen csak derűs mosollyal. Most úgy kedvem lenne csak úgy beülni valahova kajálni, kávézni, bármi.
- Dehogy, két nap múlva bánatát majd a sokadik fizetett söre fogja enyhíteni. - vonok vállat, miközben elpillantok felé. Ha valamihez én értek, akkor az a kiengesztelés. Nincs pénz, gesztus, kérés, amit ne tudnék megtenni annak érdekében, hogy a sértett lelke enyhüljön. Gondolataim pedig azonnal tovaszállnak, ahogy megint megriszálja a csípőjét. Kicsit magasabbra emelem a gitárt és szórakozottan utánzom el én is.
- Kétségtelen, te dögösebben tekered. - tetszik, hogy ennyire közvetlen és tetszik ez az önfeledtsége is, hogy lazán veszi a megjegyzéseimet. Lehet csak megszokta már férfiaktól, lehet csak annyira fel van dobva, hogy nem érdekli.
- Szívesen tesztelem ilyen módon magamat. - a mosolyom mondhatni letörölhetetlen az arcomról, még akkor is amikor a kérdést felteszi. De hirtelenjében nem jut eszembe semmi olyan, ami...
- Esetleg beülhetnénk valahova inni, vagy igazából bármi, el tudlak dobni bárhová kocsival. - még ki kell forrja magát az, hová is menjünk, de kérdés neki mihez van kedve. Én egy kávéban is benne vagyok, az italozáshoz talán nyitásilag korán van, amúgy még az is jöhetne.
- Várj egy pillanatot. Mindjárt visszajövök. - tekintetem ismét Philre emelem, majd ahogy ellépek Loise-től, húzom is félre drága spanom beszélni.
- Mi volt ez? - kérdezi elfúló hangon. De csak leintem.
- Ezt te basztad el ugye tudod? Mindegy, majd apámat megfűzöm, szimatoljon utána hol tudnál még hasonlóra elmenni. De most lépek, érdekes a csaj. - mutatok a hátam mögé, nem is foglalkozva azzal, hogy ebből ő most mit lát, vagy Phil mit szól hozzá. Most vagyunk itt, nem fogom csak azért hazadobni mert a spanom.
- Majd legurítunk pár sört és a többit megbeszéljük, okés? - kérdezem miközben megveregetem a vállát. Nincs más, amit akarok mondani, így egy könnyed kacsintás után visszaindulok a magára hagyott énekesmadárhoz.
- Eszedbe jutott valami, mehetünk?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit

avatar
Online
Elit
Tell me your secrets
119
● ● Posztok száma :
Carter Jenkins
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Héloise Flamand tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Hétf. Nov. 06, 2017 6:29 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Lio & Loise

Kíváncsi vagyok mennyire sikerült elnyernem a zsűri tetszését. Vagyis inkább az a fontos ma, hogy ne nagyon legyenek jobbak nálam a többiek. Persze semmi kedvem végignézni a sok behívottat, mert csak feszültséget generálna bennem, ha jobbat látok, mint amilyen én voltam. A pár nap múlva kiküldött értesítőből úgyis kiderül majd a döntésük részemre, addig meg már úgysem tudok mit tenni, szóval lassan azt hiszem itt az ideje lelépni innen.
Kérésre a srác új ölelést kap, majd kezembe nyomja a mobiltelefonját. Nem tudom, hogy minek köszönhető, de én egyből bepötyögöm a telefonszámom és már adom is vissza a készüléket. Alapjáraton nem szoktam ilyet csinálni, de most öröm és boldogság van, szóval simán megadom neki az elérhetőségem. Az majd később derül ki, hogy jól döntöttem vagy sem.
- Majd megcsörgethetnél, hogy elmentselek. - Fűzöm még hozzá. Mondjuk minden idegen számot felveszek, elvégre kereshetnek meló ügyben, de azért jobb előre tudni ki van a vonal másik végén.
- Ha te mondod. - Megvonom a vállam, majd leszállok a témáról. Igazából szívesen meghívtam volna őt egy ebédre, sütire, kávéra, vagy akár sörre, de inkább hagyom hagy fortyogja ki magát. Vannak ilyen emberek, akiket hagyni kell amikor mérgesek, igazából én is ilyen vagyok ezért is nem megyek oda. Ilyenkor nyugalom kell és senki nem szóljon hozzám, mert leharapom a fejét! Ritkán hoznak ki a sodromból, de olyankor úgy törnek elő belőlem az érzések, mint vulkánból a láva és hagyni kell amíg lenyugszom.
- Neked sem áll rosszul. - Jegyzem meg egy kacsintással és széles mosollyal az iménti csípőtekerésére. Nyilván, hogy lány létemre jobban megy ez a téma, de azért úgy látom táncolni nem lenne rossz vele. Tudna követni és ez abszolút plusz pont. Nem szeretem a két ballábasakat.
- Ezen a teszten átmentél! - Vágom rá rögtön, persze a mosoly nem tűnik el az arcomról továbbra sem.
- Okés, kitalálok valamit. - Ellép a haverjához, én pedig a sorok közé sétálok, hogy beletegyem a gitárom az ott hagyott tokjába. Nem lesz rá szükségem a következő pár napban, szóval van időm elvinni apának, hogy csinálja meg. Nem tudom miről beszélgetnek, de Lio barátja nem tűnik valami boldognak amikor odapillantok. Miután végeztem a hangszer becsomagolással visszasétálok nagyjából oda, ahol az előbb álltam.
- Tudok egy jó kis cukit a közelben, ha esetleg megfelel. - Én is kocsival jöttem, de neki erről nem kell tudnia, majd visszajövök érte valamikor. Biztos nem lesz semmi baja, elvégre az őrzött parkolóba álltam be.

avatar
Média,mûvészet
Tell me your secrets
59
● ● Posztok száma :
Taylor Swift
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Admin tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi •• Csüt. Nov. 09, 2017 7:46 pm
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

avatar
Alapító;;Segítõ
Tell me your secrets
1404
● ● Posztok száma :
my babes
● ● Keresem :
I'm faceless
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Sponsored content tollából
Témanyitás ✥ Re: Le Champo mozi ••
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tell me your secrets

Le Champo mozi
Second Chance frpg
1 / 2 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 03. Üdvözöllek Párizsban :: Belváros-