Roland Morneault
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥


Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (57 fő) Szomb. Nov. 11, 2017 7:42 pm-kor volt itt.
Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Today at 9:25 am ✥
✥ Today at 1:08 am ✥
✥ Today at 12:55 am ✥
✥ Today at 12:12 am ✥
✥ Today at 12:05 am ✥
✥ Yesterday at 11:17 pm ✥
✥ Yesterday at 10:16 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Share| .

✥ Szeretettel Raphaël Deschamps tollából
Témanyitás ✥ Re: Roland Morneault •• Szer. Aug. 02, 2017 10:10 pm

Gratulálunk elfogadva!

Kedves Rollo!

Áh, imádom a beceneveidet, nem is tudtam, hogy a Rolandnak ilyen hangzatos becézései vannak Az meg külön vicces, hogy amit épp olvasok könyvet, abban is van egy Rollo... Rolling Eyes No de mielőtt nagyon elkanyarodnék a témától...
Biztos ismered a mondást, hogy szép a nagy család... Ahogy elnézem, neked sem kell vázolni a helyzetet. Egyrészt, mert bár megvannak a maga előnyei, ugyanúgy a hátrányai is, ahogy annak is, ha három gyerekből pont legkisebbnek születik az ember. Mondanám, hogy a legkisebbnek van a legjobb dolga, és valamilyen szinten biztosan, lévén a nagyok már sok utat kitapostak számára, ellenben az sem lehet piskóta, ha ők kirepülnek a családi fészekből, és egyedül marad az ember a szüleivel... Rolling Eyes Pláne, ha a szülőkkel is olyan nehéz megtalálni a közös hangot érdeklődés hiányában, mint esetedben is Sad  Nehéz a meg nem értett művészek élete, nem igaz? Mindenesetre én szurkolok neked, hogy sikerüljön megtalálni az arany középutat a szüleid akarata és a saját álmaid között Wink Ami miatt nem is aggódok különösen, mert ahogy látom, testvéri segítség ide vagy oda, te is megéred a magad pénzét...
A tesóidat még nem olvastam, viszont így is érdekes volt látni, hogy ki milyen szerepet tölt be a családon belül, és azt mondjam, igazán klasszul sikerült megoldani, tökéletesen "élet-szagú" az egész, ha szabad ilyet mondanom

Viszont nem is húznám tovább az idődet, sipirc avatart foglalni, aztán meg megedzeni kicsit bátyád idegeit, mielőtt még elkényelmesedne a nagy független élet közepette... És készüljetek, nemsokára a nővéred képében is megy az erősítés! ^^

avatar
tudomány emberei
Tell me your secrets
369
● ● Posztok száma :
Madame & Mademoiselle Deschamps
● ● Keresem :
Chris Pratt
● ● karakter arca :


✥ Szeretettel Roland Morneault tollából
Témanyitás ✥ Roland Morneault •• Hétf. Júl. 31, 2017 11:07 pm

Roland Morneault
szösszenet

általános jegyzet
» Anyja neve: Zéphyrine Morneault
» Apja neve: Timothée Morneaul  
» Testvérek: Adeline és Lucas
» Egyébb hozzátartozók: A szomszéd srác - Mars  

A viszonyom nem túl jó a családommal. Ez leginkább annak köszönhető, hogy épp a lázadó korszakomat élem. Meg az is nagy szerepet játszik benne, hogy a szüleim eléggé korlátoznak minket. Nem is csodálom, hogy elköltözött a bátyám.
Mostanában a testvéreimmel is ez a helyzet. A bátyámra haragszok, amiért itt hagyott.
Nem sokat beszéltünk azóta. A nővéremmel egyre többet veszekszünk, mert ő még többet kap a lázadó korszakomból, mint a szüleim. Mindezek ellenére nagyon szeretem őket és ezt a tudtukra is adom...néha.
tudj meg többet
» Születési hely: Párizs
» Születési idő: 2000. 02. 18.
» Mikor érkezett a városba:itt születtem

Roly, Rollo
Shawn Mendes
17
Oktatás/diák


Elérkezett a nyári szünet. A diákok kedvenc időszaka. A könyveket a szekrény mélyére rejtettük és helyette elővettük a fürdőgatyát, a bulizásra megtakarított pénzünket és a többi dolgot, amivel a tanév ideje alatt nem annyira tudtunk foglalkozni. Nekem a gitárom is ezek közé tartozott. Mindig is imádtam zenélni. Egész jól ment és a mutálásom után énekelni is elkezdtem hozzá. Sokan dicsérték, csak a szüleim nem. Vagyis kaptam tőlük néha pár szép szót, de mindig hozzá tették, hogy inkább a tanulással kéne töltenem az időt, mert ebből nem fogok tudni megélni. Azonban az iskola annyira nem vonzott. A jegyeim nem voltak rosszak, mert hallás után is meg tudtam jegyezni az anyag nagy részét, de nem akartam egyetemre menni. Legalábbis nem olyanra, amit a szüleim állnának. Zenei iskolát néztem a továbbtanulásomhoz, de azt meg nem finanszíroznák, szóval még fogalmam sem volt, hogy mi legyen a jövőmmel.
Csak próbáltam élvezni a jelent és nem foglalkozni a holnappal. Ezért is volt az az első dolgom reggel, hogy magamhoz vettem a gitáromat. Még fel sem öltöztem, csak egy szál gatyában ültem az ágyam szélén és az ölemben tartottam a gitáromat. A tabletemet is magam elé tettem és elindítottam rajta egy videót, amin ment a kotta és alatta az eredeti zene is. Így tanultam meg újabb számokat. Még éppen hogy csak elkezdtem, de a nővérem már be is rontott a szobámba és elkezdtünk veszekedni. Mióta Lucas elköltözött, sokkal többet veszekedtünk. Én is hibás voltam, mert tényleg olyan korszakom volt, amiben a határokat feszegettem, de ő is ingerültebb volt. Ezért a bátyánkat okoltam és sokáig haragudtam is rá, de hamar megértettem, hogy miért költözött el. Ebben a családban már én sem akartam sokáig maradni, ugyanis ezen a reggel is a szüleink fejezték be a vitánkat, mert szerintük felesleges megtanulni gitározni, ráadásul még őket is felkeltettem vele. Az ilyen viták után inkább átmentem a legjobb haveromhoz, aki velünk szembe lakott. Mars megértett engem és vele bármit megbeszélhettem. Már szinte születésünk óta ismertük egymást és nagyon közel kerültünk a másikhoz. Rengeteget lógtunk együtt, de nem csak nappal, hanem este is. Ezen az estén is együtt mentünk bulizni. Szerettem ezt a fajta kikapcsolódást. Az ital hatására tényleg sikerült mindenről elfelejtkeznem és adott egy kis plusz bátorságot a lányokhoz, mert amúgy az olyasfajta ismerkedésben sosem voltam valami jó. Részegen ez nem érdekelt és a lányokat se, szóval könnyebben össze tudtam szűrni a levet velük. Sajnos ilyenkor szegény Mariust egyedül hagytam, de ő is fel tudta magát találni...legalábbis remélem. Ez az este is ilyen volt. Megérkeztünk, iszogattunk nem is keveset, elkezdtem egy csajjal dumálni és nagyjából ennyire emlékszem. Másnap a saját szobámban ébredtem és nem nagyon emlékeztem semmire. Elég másnapos voltam és az ágyam mellett volt is egy nagyobb folt, ami még este jöhetett ki belőlem. Rendbe kellett valahogy szednem magam meg a szobát, mielőtt a szüleim megláttak volna. Sajnos ezzel elkéstem, mert már nyílt is az ajtóm. Kár, hogy Lucky már nem élt velünk, mert tuti kimentett volna. Mindig ő húzott ki mindenből. Aztán természetesen tőle is megkaptam, hogy mi lett azzal az aranyos, kedves gyerekkel én meg csak megvontam volna a vállam. A serdülőkor már csak ilyen, mindenki megváltozik, de azért a régi énünkből is sok megmarad. Én is tudtam még aranyos és kedves lenni, de nem akárkivel és nem akármilyen helyzetben.

Ez nem a vége, hanem csak a kezdet
Face || Keresett
avatar
Középisk.
Tell me your secrets
106
● ● Posztok száma :
Shawn Mendes
● ● karakter arca :

Roland Morneault
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Second Chance :: 02. Karakter részleg :: Elfogadott karakterek :: Oktatás-